A Hon, 1870. május (8. évfolyam, 99-123. szám)

1870-05-01 / 99. szám

levől­eg az állampolgárok, átlagos vagyon­­viszonyaik szerint, több kategóriára vol­tak felosztva: minél magasabb az átlagos vagyonállapot, annál szélesebb volt a vá­lasztási jog, a választandó képviselők számára nézve. Ennek mégis van némi ér­telme, ha egyáltalában elismerik a va­gyont fokmérőül a választási képesség­re és jogra nézve. Azon felül itt teljesen alapos azon feltevés, hogy minden osz­tály a maga köréből azon személyisége­ket választandja, kik tehetségeik, jó ne­­vök, tekintélyük által legajánlatosabbak arra. A 20. §-ban az enyhítő körülmé­nyeknek nyoma sem látszik; itt a pénz­zsák a legabsolutabb módon, a legképvi­­seletképesb elemként van oda állítva. És mily mértéktelen terjedelemben! A legmagasabb adót fizetők nem szolgál­tatnak kevesebbet a törvényhatósági kép­viselethez, mint az egésznek teljes felét! Oly megyében, mely 200,000 lakossal bír, 300 legmagasabb adót fizető és annyi befolyást fog gyakorolni, mint a többi 199,700 lakos között találkozó választók együttesen! Hiában keressük egy csak félig-meddig plausibilis érv nyomát is, mely, erre hallatlan előjogosítás mellett felhozható volna. Hogy a 300 legfőbb adózó több vagy csak annyi értelemmel, tehetséggel, politikai becsületességgel is bírna, mint a többi 199.700 lakos együtt­véve , azt ugyan a legbigottabb mam­­monimáció és a legfelfuvalkodottabb pluto­­krata sem fogja állítani. Tegyük fel — mi ugyan mai napság absolute meg nem engedhető, — hogy a megyei vagy városi képviseletnek első­sorban a nyers anyagi magánérdekeket vagyis a birtokot kell képviselnie; még ez esetben sincsen igazolva ama roppant előjogosítás. Korunkban, melyben a va­­gyonosság mindinkább egyenvonal alá jut, nagyon ritkán fog előfordulni, hogy a népesség egy igen csekély töredéke annyi anyagi érdeket és birtokot foglalna ma­gában, mint az összes népesség többi tö­meges része. Ehhez járul még, hogy a képviselőtest másik felében, mely a választásra hagya­­tik fen, a pénzelem vagyis a nyers birtok úgy is jelentékeny helyet fog magának megszerezni tudni. A municipális törvény­­javaslat 20. §-e tehát egyszerűen arra megy ki, hogy a megyék, kerületek és városok képviseletével egy sereg jól meg­bízott pénzzsák ruháztassék fel. Nem is­merünk rendszert, mely minden modern nézetet egy politikai vagy adminisztratív testület qualificatioja és feladata felől bru­­tálisabb módon gúnyolna. Mi bizonynyal nem kedveljük a régi születési aristokratiát, de mindenesetre százszorta több értelme és jogosultsága van az ő erő jogosultságának mint azon adó­scala-aristokratiáénak, me­lyet Rajner úr akar a magyar alkotmány lánczaiba bevezetni. A választott képviselőség elvét tényleg és merészen megsérteni avval, hogy a választmány felére nézve a választást egé­szen megszüntetik, és e mellett a válasz­tási elv tagadását tisztán a nyers­anyagi birtok javára confiscálni akarni: oly ész­ellenes, rea­ctionárius cselekedet, minőt egy alkotmányos állam kormánya már rég nem kísérelt meg. Erős meggyőződé­sünk, hogy e tévútra térés, e hajmeresztő anachronismus Magyarországban is egy­hangúlag el fog ítéltetni. Horn Ede. — A képviselőház 7-ik osztálya elvetette az igazságü­gyminiszeri törvényjavaslatokban a járásbíróságok eszméjét. — A „Hepp hepp“. Eddig csak sejtettük, de a M. A. mai számának egy czikke teljesen meggyőzött minket arról, hogy az egri lyceumi nyomdából kikerült pasquili r. kath. pap irta. A határozott tájékozottság e nyomtatvány ügyei­ben, a felszólalásnak az ismeretes plébános nyelv­ből vett kifejezései, a czikk megjelenésének he­lye és alakja kétségtelenné teszik e föltevést. Az egri czikkező egyébiránt nem találja ama művet botrányosnak. Szánjátok őt! — A közokt. miniszter egy körrendeletet intézett a tanfelügyelőkhöz, melyben előadja, hogy elérkezettnek látja az időt, hogy az eddigi kíméletes eljárás helyett teljes erélylyel és hiva­talos szigorúsággal kell az 1868. XXXVIII. t. sz. rendeleteinek az egyes községekben való részletes végrehajtásához fogni. — Ennélfogva különösen arra hívja fel a tanfelügyelőket, hogy 1. azon községeket, melyek törvény szerint kö­telesek uj iskolát állítani, erre teljes erélylyel, s ha kell, a törvényhatóságok segélyével is sür­gessék ; hogy 2. a legalább is 5000 lakossal bíró községeket felső népiskola állítására figyel­meztessék ; hogy 3. szigorúan ügyeljenek fel, miszerint a létező közs­­iskolákban a törvény rendeletei felszerelést, oktatást, fizetést sat, ille­­tőleg szigorúan megtartassanak, hogy 4. külö­nösen gondot fordítsanak, hogy az iskolaszékek és községi elöljáróságok folytonosan ügyeljenek a tanköletes gyermekek rendes iskoláztatására, és, hogy végre 5. a felekezeti, társulati s álta­lában mindazon iskoláknál, melyek felett a kor­mány csak a felügyeleti jogot gyakorolja, szigo­rúan őrködjenek a törvények pontos megtar­tására.­­ Az egyetemi és feözéptanodai tör­vényjavaslatok dolgában kiküldendő bizottság tagjaiul a jobb és baloldal közös megegyezésével kijelöltettek: Tisza Kálmán, Sarlády Áron, K. Simonyi Lajos, P. Szathmáry Károly, Horvát Mihály,­­Csengery Antal, Pul­­szky Ferencz, Trefort Ágoston, Hoffmann Pál, A földm­űvelési minisztérium. (M.) A magyar kormány kebelében a pénzügyminiszter távozása folytán­, bekö­vetkező személyváltozások valószínűleg lényeges átalakításhoz fognak vezetni a minisztériumok­ belső be­rendezését illetőleg is. Nem nagyon remélhető ugyan, hogy ezen átalakítás, a minisztériumok rend­­szeretlen beosztását minden hibájából ki fogja vetkőztetni, azonban, mint a viszo­nyok jelenleg állanak, éppen a személyek kérdése által látszik valószínűleg az, hogy a földmivelési minisztérium, az újjá­ala­kulásból fejlettebben , erőteljesebben és rendszeresebben fog kibontakozni. Köztudomású, hogy jelenleg a földmi­velési minisztérium az ipar és kereske­delmi tárc­ával egyesítve is, a miniszteri tanácsban a legalárendeltebb és legtehet­­lenebb szerepre van kárhoztatva. A föld­­mivelési budget az utóbbi években a ne­vetségesig szerény volt más nagy ügyek mellett. Maga a miniszter tartózkodó volt, s mintegy­ oly állást foglalt el, ki még nincs hivatva a tevékenység terére lépni, s ki csak csendben, észrevétlenül a jöven­dő évek számára készíti elő (ha ugyan ké­szíti) nagyszerű terveit. De a közgazdasági minisztérium ezen szerény magaviselete valójában nem volt több a látszatnál; a gazdaközönség nyu­godtan várt, de hiába, a földmivelési mi­niszter nagyszerű terveivel nem állott elő, hanem úgy apránként belekezdett egy-egy kisszerű újításba, idegen eszmék, intézmények utáncsinálásába. A gazdakö­zönség eképen, a földmivelési miniszté­rium munkálatainak is csak meglátta egy egy parányi gyümölcsét, és azzal meg is volt elégedve. Azonban a mélyebb gazdasági bölcselő, s a miniszteri feladatokat a hazai gazdasá­gi állapotok szerint mérlegelő polgár, pillanatilag sem feledő, hogy a magyar­­országi közgazdasági miniszterre kitűnő hivatás, magasztos és nagyszerű feladatok várakoznak. Több ízben kifejezést is nyert azon óhaj, hogy a földmivelés számára külön tárczát kell szerezni; a gazdaközön-­ség öszhangzó nyilatkozata sü­rgető leg­­elsőbb is az 1868. év tavaszán az orszá­gos gazdasági értekezlet határozataként, hogy külön földművelési minisztériumot kell állítani; előzőleg és utólagosan is hangoztatá e kívánságot a sajtó, előke­­rült az később az országgyűlésen is. Maga a minisztérium is helyeselni látszott ez eszmét, de keresztül­vitelét halogatták, és így az általános óhaj úgyszólván feledé­­kenységbe temettetett. A miniszteri combinatiók alkalmából pár nap előtt újra rá­vezettetett a közvéle­mény interpellatio alakjában a külön földmivelési minisztérium szükségére. Most tehát e tárgygyal mi is tüzetesebben akarunk foglalkozni,remélvén, hogy talán sikerülni fog az illető magas körök ne­hézkes és ingatag elhatározási akaratát végleges határozattá érlelni. Mindenki igen jól tudhatja, hogy mily állapotban van hazánkban a földmivelés, az erdészet, mezei gazdálkodás, kertészet, szőlőmivelés, baromtenyésztés. A statisti­­kából mindenki kiolvashatja, hogy a föld­mivelés, az ipar, kereskedelem vagy bár­mi egyéb életmód mellett mennyire túl­súlyban van; a nemzet zömét, a nemzet törzsvagyonát a gazda közönség, és en­nek javai képezik; minden egyéb, mi az országban van, a mezőgazdaságra támasz­kodik. A földművelés tehát összes állami és társadalmi viszonyainknak, a nemzet összes anyagi és szellemi munkásságának, az összes nemzeti művelődésnek és vagyo­­nosodásnak alapját képezi. És mégis a mostani állami szervezet mellett a magyar földművelésre oly csekély gond van for­dítva, hgy az illető döntő befolyással bíró férfiak még csak érdemesnek sem ta­láltak külön minisztériumot alapítani, és hogy a földművelésre fordított állami esz­közök évenként egy-két milliót is alig tesznek, holott az­ iszonyú összegre menő állami bevételeket, közvetlenül legna­gyobb részben és közvetve csaknem egé­szen, a mezőgazdaság szolgáltatja. Pedig legkevésbé sem mondhatni, hogy a földművelés terén kevés teendője van a kormánynak; azon roppant hátramaradás, melyben a magyar nemzet más nyugati cultur­államokhoz képest hosszú időn át tartó nemzetellenes gazdasági politika folytán sülyedt, oly hézagokat hagyott a földművelés minden terét felölelő gazdasá­gokban, hogy itt a mulasztásokat helyre­hozni, a hiányokat megszüntetni, az el­avult helyébe modern dolgokat állítani, a művelési módokra rendszeresítőleg, fel­Ordódy Pál, Szabó József, Koncz Gyula, Rónay Jáczint,, Bujanovics Sándor. A szélső bal részé­ről választandó­­ tagra a kijelölés még nem történt meg. *------ A közmunka tanácsba Pest város részé­ről megválasztanak Széher Mihály 120, Csenge­­ry Ant­al 116, Szentkirályi Mór 106, Preuszner József 99, Ullmann Károly 68, Tavaszszy Endre 62, szavazattal, lesztőleg hatni, a szunnyadozó gazdasági erőket felkelteni, csak nagyszérvű köz­­igazgatási intézkedések által lehet. Erre pedig egy csakugyan szakavatott, erélyes és elegendő állami eszközök felett rendel­kező földművelési miniszter lehet hivatva. A telekhivatalokról. Az igazságügyminiszter úr január 20 ikától kelteze­­ s az első folyamodású bí­róságok rendezéséről szóló törvényja­vaslatnak 29. §. a telekkönyvi intézményre vo­natkozik. A törv.javaslat e szakaszának alapul okvet­len azon helyes meggyőződés szolgált, miszerint nemcsak a tiszék székhelyétől távolabb eső já­rásokra, de a népesebb községekre nézve is üd­­vös hatású, ha a jogosultak a betéteket könnyű­szerrel, nagyobb utazás, vagy költekezés nélkül megszemlélhetik, s telekkönyvi jogaikra, úgy­szólván saját házukból felügyelhetnek, mi pedig telekkönyvek központosítása esetén nem történ­hetik. A czél tehát szép és üdvös, de vájjon kivihe­­tő-e a trvj. szerént, s nem von-e maga után olyan hátrányokat, melyek igen magas árát ké­­pezendik a nyert előnyöknek ? Bocsátkozzunk a részletekbe, vegyük figye­lembe a jövő gyakorlatot s annak következé­seit. A tjv. szerint az eredeti tikveknek a kivételes községek s vidékekre nézve nem a birtok­birás­­kodást gyakorló kir. trszékeknél, hanem az il­lető község vagy járásbíróságoknál szervezendő telekhivatalok által kell vezettetni s kezeltetni, s következéskép a betétekre vonatkozó beadmá­­nyokat is csupán ezen telekhivatalokhoz kell benyújtani, és nem a birtok-biráskodást gyakor­ló kir.­tszékhez is, — mely — minthogy a betét nála nem vezettetik,­­ csak oly módon volna képes azokat elintézni, ha előbb a beadmányt az illető telekhivatalhoz, beigtatás és véleményadás végett visszavárólag átküldené, mi pedig azon fö­lül, hogy kétszeres munka volna, még a telek­könyvi beadmányoknál annyira fontos elsőbbsé­gi jog elhatárzását is lehetlenné tenné oly ese­tekben, midőn ugyanegy tikkos tulajdonra két, egymást kizáró, vagy egyformán elsőbbségi jo­got igénylő beadmány nyúttatnék be részben a kir. trvszék, részben a vidéki telekhivatalnál. Én már magában azt, hogy a kérvények elin­tézésére, az egyedül jogosult, birtokbirósági jo­got gyakorló kir. trvszékhez ne lehessen közvet­lenül folyamodni, hanem, hogy minden tikkvs ügynek először a vidéki telekhivatal retortáján kelljen átmenni, mielőtt, talán nagy idővesztés­­sel a kir. trvazékhez érkezhetnek, — igen sa­játságos és olyan intézkedésnek tartom, mely az illető község vagy vidék lakosainál semmi előnyt nem biztosít. Mert hiszen ezekre nézve, mint­hogy az elintézés különben is kb­. tervszéknél történhetik csupán, nem lehet különös fontosságú az, váljon a benyújtás a tszék, vagy a telekhi­vatal igtató hivatalában történik e­ mig ellenben távolabb lakó, s talán a telekhivatalok elhelye­zésével valamely vidéken — minthogy az nem egyöntetű s gyakran változható — ismeretlen, de telkvi kérvények beadására jogosítottakra nézve a legkellemetlenebb s talán több ízben ve­szélyes leend Nem megtörténhetik-e például, hogy a kérvé­nyeket nem oda nyújtják be, a hova a törvény, hanem a hova természet és a helyzet szerint tartoznak. A megkeresett tvszék, vagy köz­ség a legjobb esetben a beadmányt hivatalból az illető telekhivatalhoz, s illetve tészéhez fogja át­­te­nni, — az első azon megkeresés kíséretében, hogy azt beigtatván, s az illető betétnél megj­­­egyzvén, a jogviszony iránt adandó vélemé­nyezés mellett, elintézés végett visszajuttassa. Azonban eltekintve ettől: — hogyan fog a biró oly telekkönyvi jogra vonatkozólag ítélni, melynek eredeti betétét meg nem szemlélheti, melynek állását csupán, több rendbeli levelezés által kieszközölt, de mindamellett hiányos jelen­tések nyomán sejtheti? Az ítéletért a felelősség a bírót terheli, de hát hogy feleljen oly valamiért, mit saját ta­pasztalatából — betét nem léte miatt — leg­jobb akarat mellett sem tudhat. Hogyan fog­nak a telekkönyvi kiigazítási keresetek elintéz­­tetni és a perfeljegyzések szikvi végrehajtás ese­teinél e rendszer nyomán nem a legnagyobb ne­hézségek, kellemetlenségek, sőt komoly veszé­lyek állhatnak-e elő ? Mennyi baj, szükségtelen munka, bizonyta­lanság, mennyi összeütközés, félreértés fog az ügydarabok át és visszaküldözgetése által elő­­állani, s mi még több, mennyi idő fog az által el­­vesztegettetni! Mennyi félreértésre fog okot szol­gáltatni, ha egy tvszék területén több, hasonló számú tlkvi határozat lát; napvilágot mert hi­hetőleg a tvszéknél nem fog alakitatni egy köz­ponti tlkvi igtatói hivatal, de a határzatnak a központ számát adná, már egyszer beigtatott ügy­­darabra vonatkozólag ! Mennyi czéltalan költekezés oly igtatói hiva­talok berendezése végett, melyeknek alig lesz teendője, vagy legfeljebb oly csekély, hogy érez­­tek egy igtatót s telekkönyvvezetőt fizetni nem méltó, mennyi visszaélhetési alkalom, minthogy a telekhivatalok a tvszéki elnök által részint a távolság, részint más okok miatt nem ellenőriz­tethetnek kellőleg, s mennyi tér ama gyom szá­mára, mely zugirászatnak neveztetik ; mert mi­után az ügyvédek a perrendtartás és egyéb tör­vénykezési viszonyok által legnagyobb részben a túszékek helyiségére vonatnak, a vidéki telek­hivatalok a zugirászoknak leend aranybányája. És mindez miért ? Csupán azért, hogy a felek a beadmányoknál netalán szükséglendő posta­­költséget ne legyenek kénytelenek viselni. Ugyanis: mi nyereség hárul abból egy köz­ség, vagy vidékre, hogy a tikvi beadmány­okát a telekhivatalok igtatójába s nem az illetékes tvszékhez kell beadni ? semmi, minthogy elinté­zés végett az Ügydarab — bár hivatalból, tehát nem a felek, de az állam költségére, — a tjav. szerint is a tvszékhez, mint tlkvi hatósághoz, s elintézés után innen ismét a tlkvi hivatalhoz juttatandó vissza. S hát a tlkvi okmánytárral mi történik ? Ezért — ámbár az a telek — mint a kezelési hivatalnál kell, hogy maradjon (itt pedig kétségtelenül több esélynek lesz kitéve, mint volna a központ­ban) a tvszéknek, mint tlkvi hatóságnak kell felelősnak lennie. Mindezek ellenében a tjav. indokaiban azon egyetlen nyomó­sok hozatik föl, hogy szükséges, miszerint a betétek az érdeklettek által le­hetőleg kevés fáradsággal figyelemben tartat­hassanak. Én nem tagadom a tjav.abeli intézkedésének üdvös voltát, de sőt állítom, hogy a telekköny­­vek nyilván­tartásával nemcsak n­é­h­á­n­y já­rásbíróság, s nemcsak azon községek volnának megbizandók, melyek a tjav.-ban érintettek, ha­nem kivétel nélkü­l minden járásbirósági és mind­azon népesebb községek, melyek maguk­nak e kedvezést, a nyilvántartási könyvek rendes vezetésének í­gérete mellett igénylik, hogy így a birtokviszonyok bárki által és azon­nal egész kényelemmel legyenek figyelemmel kísérhetők. De, hogy az ebből eredő előnyt a fölhozott hátrányok mellőzésével elérhessük, szükségtele­nek a tervezetbe hozott vidéki telekhivatalok. Vezessék a kir. tvszékek a területükön fekvő minden vidék telekkönyveit eredetiben, s a járásbíróságoknak és községeknek­­adassanak az őket érdeklő tikvek csupán hiteles má­solatban. Telekkönyvi beadványok elfo­gadására legyenek csak az illetékes tvszékek mint tlkvi hatóságok igtatói hivatalai feljo­gosítva. Mit vesztenek ez által a vidékek ? én azt hi­szem , semmit, mert hiszen azon beadványok elintézése, melyeket a vidéki tlkvi hivatalok fo­gadnak el, a tj. szerint is az illetékes tvszék elé lévén terjesztendők elintézés végett, a kü­lönb­­ség csak az, hogy míg a tb. szerinti telekhivata­loktól a beadmányok a tvszékhez minden héten egyszer­­hivatalos úton küldetnek be, addig a nyilvántartási rendszer mellett, a fél nem lévén kötve a tőle nem függő hivatalos beküldés ide­jéhez, ön­maga gyorsabban fogja beadmányát el­juttatni az eredeti telekkönyveket vezető kir. tvszékhez, mely viszont azt további vélemény­kérés, s egyéb idővesztés nélkül azonnal elin­tézni lesz képes. Hogy pedig a vidéki nyilvántartásoknál a nyilvántartási hiteles másolatok pontosak s hi­­teltköny­vnek tekinthetők legyenek, hogy a czél­­nak épen úgy, mintha eredetiek volnának, meg­feleljenek, hogy a telekkönyvi jószágtestek és jogok állását folyton és hűn visszatükrözzék, a tvszékeknek előírandó lenne, miszerint minden telekkönyvi mozzanat, mely az eredeti betétek­nél előfordul, az érdekelt nyilvántartási hivata­lokkal rögtön, hivatalos tudósítvány, vagy a ha­­tárzat egy hivatalos példányán közöltessék. És mily előny származnék ebből ? Az, hogy az igazságügyi miniszter úr által ki­tűzött üdvös czél nemcsak a tóban érintett egyes részekre, hanem az ország minden vidékére nézve elévetnék, anélkül, hogy e trjavaslatban tervezett rendszer folytán előállandott zavarok, bizonytalanságok, munka­­pazarlások, idővesztések, félreértések, veszélyek stb. fölmerülésétől félni kellene;­­ anélkül, hogy a bíróságok oly valamiért tétessenek felelős­sé, melyért felelősséget vállalniok lehetlen anél­kül, hogy különösen telekkönyveknél fölöttébb szükséges országos egyöntetűség áldozatul ej­­tetnék. Margitay Dezső, Lukács Ignác­ nádudvari kerületi képviselő jelölt programmja. Meggyőződésem, hogy Magyarország hatalmas és virágzó csupán akkor lesz, ha az 1848-ban alkotott törvények valósággá fognak létezni, összes politikai működésem azért arra szentelen­­dem, hogy e valóság bekövetkezzék ; e czélból arra törekszem, hogy Magyarország s az osztrák tartományok között a kapocs a personál unió alapján az ural­kodó személye legyen, hogy Magyarország mint független és önálló országnak legyen önálló had­­s pénzügye, úgy, hogy saját pénze­s fiainak vére felett csak az or­szággyűlés, a koronázott királylyal egyetértve, rendelkezhessék; ezért szükséges, hogy a dele­­gátió­s közösügyi minisztériumok, melyek feles­legesek is, költségesek is, törvényhozási úton el­töröltessenek, a szabadság, egyenlőség és testvériesség ne­vében, a vallások szabad gyakorlata valóban életbe léptetessék, a vallás papjai rangban, mél­tóságban egyenlők legyenek a népnevelési törvény az ország lakosságának nyugalmára átalakíttassák s ingyen kötelezett oskoláztatás hozassák be, a nemzetiségekkel, Magyarország méltósá­ga fentartása mellett, testvériesen ki kell bé­­külni, szükséges a közös teher­viselést igazságosan elrendelni, hogy az valóság legyen és ezen elvet alkalmazni nem csak az adók viselésénél, hanem a közmunka szolgálatnál, a katonaság beszál­lásolásánál s minden egyéb közterheknél is. Az igazságszolgáltatás gyors s olcsó legyen választott bírák által. — A megyét s községet a democratia alapján ugy kell rendezni, hogy az bástyája maradjon az alkotmánynak; a hivatal viselésre ne bírjon előjoggal sem születés, sem vagyon, hanem a képesség s becsületes tiszta jellem, az 1848-diki honvédeknek erkölcsi elösme­­rést kívánok szavazni, rokkantjainak anyagi gyámolítást nyújtani. Nyugdíjat azoknak adni, kik az országnak hasznos szolgálatot tettek, a földmivelést, ipart s kereskedelmet elősegítő nemzeti független bankot sürgetek fel­­állíttatni, a múlt szomorú korszakból ránk maradt és most is fennálló intézményeket, melyek a nép erkölcsiségét rontják, mint a dohány monopólium stb. eltöröltetni kívánom, egyszóval a haladó század­i kor kívánalmai­hoz alkalmazkodva,oda igyekszem működni,hogy oly törvények alkottassanak, melyek képesek az országot hatalmassá, a lakossá­got boldoggá tenni. Nádudvar, ápril 19. Törvényjavaslat az arányosításról és tagosításról az ország erdélyi területének vá­rosaiban, szabad és vegyes községeiben. Erdély városaira szabad és vegyes községeire nézve az arányosítás és tagosítás iránt a követ­kezők rendeltetnek. I. Arányosítás. Az arányosítás tárgyait képezik nemcsak a a jelenleg közösen és osztatlanul használt külső fekvőségek, hanem azok is, a­melyek a közös birtokból — a a k­özbirtokosok beleegyezése nélkül, s községileg kezelt közös­ birtoknál az illetékes hatóságok jóváhagyása nélkül —ezen folytatás a mellékleten, törvény életbe léptét megelőző 32 évet túl nem haladott idő előtt elfoglaltattak. 2. §. Ha több község birtokosai állanak ily közösségben, az illetmény mindenekelőtt min­den egyes községre nézve állapítandó meg. Ezen megállapításnál a következő kulcsok és pedig az alábbi sorrendben alkalmazandók: a) a községek között létező szerződések, a közös birtok használására vonatkozó ítéletek, s a birtoklás arányára vonatkozó más okiratok; b) azon osztály, mely szerint ugyanazon köz­ségek között hasonló jogi természetű más közös­birtok elosztása vagy arányosítása eszközöltetett; c) ha a legközelebbi tíz év alatt a közös­ birtok a használásra nézve közmegegyezéssel feloszta­tott , ezen gyakorlat; d) azon összeg, mellyel egyik vagy másik köz­ség a közös birtokra esett adóban vagy más te­herben a másik község beleegyezésével saját kü­lön vagyonából részt vett; e) azon esetre, ha a felebbi bizonyítékok egyi­ke sem léteznék, s ha a községek máskép ki nem egyeznének, a községek illetményei, tekintettel a 4. §. rendeletére, a községi birtokosok összes belső és külső birtokainak területe arányában határozandók meg. 3. §. Az egyes község tagjainak illetménye az általuk eddig kizáró joggal békésen használt, avagy a 2. §. értelmében kihasított közös bir­tokból a következő elvek szerint állapíttatik meg: 1. Ha a birtokosok a közös­ birtokot a legkö­zelebbi 32 év alatt természetben és évenkint fel­osztva ugyanazon mennyiségben használták, ezen gyakorlat szerint, ha pedig 2. A közös birtok utáni adót s más terheket a birtokosok egyéni kivetés útján fedezték, ezen teherviselés arányában állapítandó meg mind­egyiknek illetménye. 4. §. A­mennyiben a 3. §-ban felsorolt kulcsok egyike sem alkalmazható, mindegyiknek illet­ménye az egyesek által leirt külső és belső bir­tokok területe arányában állapítandó meg oly­­form­án, a­ hogy ezen számításnál a közösből tett fog­lalások kihagyassanak, és b) hogy a belső telkek területe háromszoros mennyiségben számíttassék. 5. §. A­kit a közös­ birtokból, jogérvényes szerződés vagy bírói ítélet alapján, határozott térmennyiség vagy határozott mennyiségű és minőségű haszonvétel illet, annak illetménye a birtokrendezés alkalmával és ezen jogosultság arányában meghatározandó. 6. §. Azokat,kik a közös­ birtokot jogérvényes szerződés vagy 32 évet túlhaladó békés gya­korlat alapjá­n,avagy csak községi illetményük­nél fogva határozatlan mennyiségben szabadon haszonélvezik , ha az egyezség vagy bírói íté­let által megállapított kulcs szerint nagyobb illetményt nem igényelhetnek, a legkisebb bir­tok a közbirtokossal egyenlő mennyiség illeti. 7. §. Ha ez arányosítás kulcsa iránt a köz­­megegyezés nem sikerül, azt a bíróság ítélet által állapítja meg. , Érvényes közmegegyezésre megkivántatik : a) községeknél, hogy mindenik községnek e czélra választott és felhatalmazott képviselői beleegyezzenek ; b) közbirtokosoknál, hogy minden birtokos kellőleg megidéztessék, és hogy közülök senki ellent ne mondjon. 8. §. Mindegyik közbirtokos kívánhatja a kö­zös birtokból járó illetményének természetbeni elkülönítését: 1. Szántóföldek-, rétek-, kaszálók-, legelők­és havasoknál feltétlenül; 2. erdőknél egy fával benőtt havasoknál akkor, ha illetményére legalább 100 catastralis hold esik; 3. nádasoknál, ha a birtokosok birtokarány­­lagos többsége kívánja. A mennyiben valamely erdő közös használata több község birtokosait illeti, a felosztás közsé­­genkint eszközlen­dő, ha az egyik községre eső illetmény 100 catastralis holdat nem is tesz. 9. §. Az igy elkülönített birtokrészek összes haszonvételei csak a tulajdonost illetik. 10. §. Azon foglalásokra nézve, melyek az 1. §. értelmében szintén­­arányosítás tárgyát képezik, a következők rendeltetnek: a) a közös­ birtok természetbeni felosztása ese­tében (8. §.) az elfoglalt rész a birtokos illetmé­nyébe betudandó, és a­mennyiben illetménye ke­­veseb­bet tesz, az elfoglalt birtokrész vagy vissza­foglalandó, vagy a foglaló által, a közbirtokosok közt felosztás czéljából, annak valódi értéke megfizetendő; b) ha csak a közös­ birtok használásának ará­nya állapíttatott meg és a közös használat fen­­tartatik : az elfoglalt birtokrész a hasznos beru­házások becsértékének megtérítése mellett visz­­szafoglalandó. Ha azonban ezen beruházások értéke az elfoglalt birtokrész értékét túlhalad­ja, a közbirtokosok javára a birtokrész érté­ke a foglaló által megtérítendő. 11. §. Azon községi vagyon, mely folytonos gyakorlattal kizárólag községi közjövedelmi forrásul használtatott s mint ilyen, egyéni in­gyenhasználat tárgya nem volt, — valamint azon községi vagyon is,mely okiratilag a községi szük­ségletek fedezésére rendeltetett, sem arányosí­tásnak, sem elosztásnak nem tárgyai, s ezután is a rendelt czélra kezelendők. A­mennyiben egyes városok úgynevezett kül­­dő allodiummal (majorsági birtokkal) bírnak, ezen, a magántulajdon természetével hasonjo­­gú vagyon sem lehet arányosításnak vagy elosz­tásnak tárgya. 12. §.Ha a közbirtokosok az őket illető közös­birtok haszonvételeit egészben vagy részben köz­ségi czélok fedezésére engedték át, ezen körül­mény őket a haszonvételek arányosításában és a birtok (8. §.) felosztásában nem gátolja; köte­lesek azonban a községi szükségletek fedezésé­ről más módon gondoskodni. 13. §: A lelkészeknek s az iskola­tanítóknak a közös­ birtokok rendezése alkalmával erdő- és legelő-illetőségük az egész közös­ birtokból adan­dó ki, és pedig ha a megállapított kulcs szerint több jogot nem bizonyítanak, am­i a lelkészeket annyi erdő- és legelő járan­dóság illeti, a mennyi a közbirtokosok mindegyi­két külön-külön illetné azon esetben, ha a közös birtok a közbirtokosok száma szerint — fe­­jenkint — arányosittatnék. Oly községben, hol a közös­ birtokhoz jogo­sult felek különböző hitfelekezetűek, legyenek akár anya, akár fiók-egyház tagjai az egész kö­zös birtokból kiszámított lelkészi illetményhez, a különböző hitfelekezetek lelkészei a közön-

Next