A Hon, 1870. május (8. évfolyam, 99-123. szám)

1870-05-28 / 121. szám

121. szám. Vill. évfolyam. Reggeli Man­ás, Kiadóhivatal: f­erencziek tere 7.sz. földszint. Ki­ö­f­i iít­é­s­t d­i­j: t­ostán küldve, vagy Budapesten l­özb­va hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.............................1 frt. 85 kr. 3 hónapra .............................5 „ 50 „ 6 hónapra...........................ti „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés havonkint ........................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, ISTI). Szombat, máj­us 28. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási i­ij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 0 kr. Bélyegdij minden be­itatásért . . 30 „ Terjedelmi-a hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilvari a hasábos petit sorért . . 25 kr. f^T" Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köl­temény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak viasra. Előfizetési árak „A HON" april—júniusi évnegyedére. April—júniusi évnegyedre . 5 frt 50 kr. April—septemberi félévre . 11 „ —• „ April—decz. 3 negyedévre . 16 „ 50 „ Az esti kiadás postai kü­lönkül­déséért felülfizetés havonkint 30 „ Pest, martins hóban 1870. A „HOM“ kiadóhivatala. PEST, MÁJUS 2. Az allonosozott és az uj pénzügy­­miniszter. Lónyay briliáns­­ beszédéből oly val­lomásokat értettünk meg, melyek orszá­gos pénzügyünk nem-briliáns állapotját szomorú deficit-nefelejtsekkel kiékesitve ecsetelik. Súlyos örökséget vett át Ker­­kápolyi. Ki képzelhette volna, hogy vál­­lalta a honvédelmi szervezet tövisei után, még egy Necker vagy Gladston nehéz és dicső szerepének súlya is fogna nehezed­ni? Csakhogy számokban és a nemzeti gazdászat elveiben és törvényeiben nincse­nek syllogisticus ugrások, nincs kábító okoskodás, a pörölynek ott nincs dolga, csak a számoknak van ártere, a szóözön csak fárasztó és elálmosító decoratio. A példabeszéd szerint a magyar saját kárán tanul, de a magyar miniszterekre és hivatalnokokra e példabeszéd egylta­­lában nem alkalmazható, mert ők az or­szág kárán tanulnak, és ha egy szakban a nagy kár megvan, és ők eleget tanul­tak, más szakban kezdik a tanulást. Az elbúcsúzott pénzügyminiszter nem hagyta utódját jó tanácsok nélkül; nem tudjuk, várjon fog-e Kerkápolyi is államtitkári utódjának tanácsokat adni , vagy elég oktató lesz-e már magában a Harapat­­morva zsibáru felszerelés? Lónyay a bucsuórában sincerizált , megmondta, hogy eddig tőkét fogyasz­tottunk és mégis meg­dicsérte a ház, deficites gazdálkodásáért. Ha Lónyay jó tanácsaival nem fukarkodott, hogy fu­karkodhatott volna a jobboldal az élje­nekkel? Hiszen beszédének fényoldala épen az volt, hogy elhibázott financzope­­ratioinak érdemeiben pártjának engedte át az oroszlán­részt, mert pártja mindent felségesnek találván, ha nem hagyott jó példát, legalább jó tanácsot ad, melyet ő maga, fájdalom, nem követett. „Kövessé­tek tanácsomat, de nem cselekményeimet, nem az ezüst kamatbiztosításokat, nem tő­kefogyasztási rendszeremet!“ Ha hazánknak oly kiváló államgazdá­­sza — ki a Wanderer szerint inkább a részvénytársulatoknak mint az államnak volt gazdásza — és ha a közösügyes po­litika oly fől tényezője mint Lónyay, pénz­ügyi államháztartásunkról bevallja, hogy a súlyegyen csak úgy lesz elérhető, ha eddigi kiadásainkat megszorítjuk, méltán kérdhetnők, miért engedte meg azokat a közösügyes háztartással úgy megsza­porodni, hogy az is a­mi a kiegyezkedés által elvállalt kötelezettségek teljesítése után még felmaradna, felesleges hivatal­nokok és incompatibilis hivatal cumulatiók fizetésére és muszkakalauzok megjutalma­­zására fordíttatik ? Kerkápolyi tegyen-e túl e kiadásokon, melyeket a Deákpárt és az Andrássy minisztérium noli me tan­gere virágnak néz? Vagy csak azért adott az elbúcsúzott pénzügyminiszter utódjának ily jó takarékossági tanácsokat, mivel tudja, hogy a közös activák elfogyasztása után, nincs a deficitek meredélyén meg­állapodás ? Lónyay bebizonyította azt, mit az el­lenzék az államháztartás állapotának nyo­­morultságáról mindig mondott, és most miután már benn vagyunk a deficitben, és rajta segíteni csak heroicus eszközök által lehet, Lónyay tanácsolja, hogy pénz­ügyi múltját és többi közt a vasúti ka­­matbiztosítás és a póthitel rendszerét ne kövessük, vagyis a múltat ne ismételjük. Ez jó tanács, csak az a kérdés, várjon hol kezdjük meg a kiadások megszorítását ? A kamatbiztosítások már mindazon vasutak­­ra megadattak , melyeknek megadni nem kellett volna, a kölcsön nagy ka­matairól szólni késő, és ha majd a ka­matbiztosításokat ezüstben kell teljesíteni, vájjon nem lesz-e azon nyereségből, me­lyet Lónyay most az agróból kiszámít, kettős veszteség ? Pedig az igen valószínű, ha bő termések az országon nem segí­tenek. Miután Lónyay tárczája utódjának a jó tanácsok mellett leginkább csak re­formjavaslatokat hagyott örökségül, me­lyeket nem ismerünk, és valószínűn Ker­kápolyi sem ismer, sajnálnunk kell, hogy nem maga a lelépett pénzügyminiszter fo­gott a dicsért tehát általa tanulmányo­zott és megbírált javaslatok életbelépte­téséhez, ha oly jók, hogy a képviselő­­háznak és illetőleg Kerkápolyinak ajánl­hatta. Ügyes beszéde végén, midőn vissza­pillantást vet pénzügyminiszteri működé­seire, köszönetet mondott pártjának tá­mogatásáért. És mi az miben támogatta ? Nemde első helyen mindazon adónem és ferde adórendszer fentartásában, melyet a Bach kormány Magyarországban cseh hi­vatalnokaival meghonosított, s melynek helyébe most a reformjavaslatokat ajánl­ja? Bókot tesz a jobboldalnak feltétlen engedelmességéért, mely nélkül épen azt háríthatta volna el az országtól, a mit már most a bucsuzás napján ő is hibának elismert, a mit maga is kárhoztat és a mitől hazáját jövőre megóvni óhajtja. Szegény többség! oly súlyos követ reád még senki sem dobott, mint Lónyay az ő búcsúbeszédében. Minden hiba, me­lyet a financzminiszter az államháztartás­ban, nevezetesen a kölcsönben, az osz­trák adórendszer meghonosításában, a vasúti kamatbiztosításban elkövetett, a Deákpárt támogatásában részesült. Ló­nyay búcsúbeszéde, egy igazságos ítélet saját pártja felett. Ő azon ember, ki az igaz utat megtalálta volna, melyen az or­­­szágot a deficitek tátongó örvényétől el­riaszthatta volna, ha az engedelmes több­ség mindent nem dicsőít. Hiszen emléke­zünk, hogy tapsolt a párt, mikor azt kép­zelte, hogy az absolut kormány után ma­radt adóhátralékok, melyek a deficitet ta­kargatták, bevételi feleslegek. És ezt kor­mánypárti boldogságában talán még most is hinné, ha Lónyay őszintén be nem vall­ja, hogy a permanens deficitekkel az áll­­­ambankrott örvénye felé haladunk. E részben kormányunk eddig nem hátrált és Kerkápolyi sem lesz képes hát­rálni. Csak egy kis kerülést fog a jobbol­dal tenni. A törvényhatóságoknak auto­nómiájából nem fog mást meghagyni, mint a közigazgatási költségek kivetését, nem az önkormányzat érdekében, hanem hogy a centralisatió drága kormány­zatának egyik budgetjét az állambudget­­ből a törvényhatósági budgetnek teherül átírathassa. Nem várunk Kerkápolyitól financz-re­formot, ellenben arról pedig meg vagyunk győződve, hogy minden visszaélést, mely tudomására jön, meg fog szüntetni. A Ha­­rapat-história természeti bizalmatlanságát még növelte. Elismerte a csempészkedés változatos módjait, melyek által az ide­gen gyártmányt honivá keresztelik, azért reméljük, hogy tapasztalásain okulva, a még veszedelmesebb Harapatoktól, a pénz­üzlet zászlósaitól óvakodni fog. Egy termelő országnak, melyben az ipar tért még alig foglalt, végtelen köz­gazdászati forrásai nyílhatnak, valamint sok improductiv kiadást meg lehet taka­rítani. Csak a munkakedv és az elhatáro­zás ne hiányozzék. L u d v i g h. TARCZA: Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. NEGYEDIK KÖTET. Di sublime au ridicule ..­­(Folytatás.) A ki meg akarja érteni e mondat jelentését: „a magasztos a nevetségestől csak egy lépés­nyire van* : játszék a börzén. Ott majd megta­nítják rá. Ma olyan voltál, mint egy „kis isten"­, holnap olyan leszesz, mint egy „kis kutya.“ Ma mind a hatvan „agent de change“ rekedtté kiabálja magát vállalataid nevével a „corbeille" kerek sorompója mellett ; ma minden börzefejedelem meglátja, hogy ott vagy a „parque­tten“, s lesik az arezodon, vig vagy-e ? nincs-e valami rejtett árny az arezod ragyogásában? Ma, mikor az egy órát üti s megszólal a börze harangja, tódul utánad a coulissierek serege, az agent de change-ok messziről mutogatják eléd „carn­e­tj­eik­et“ teli jegyezve javadra kötött „affair­e“ekkel. Ma acoulisse egymás hátára teszi papírjait, úgy jegyzi trónnal részvényeidre tett fogadá­sait. Ma minden kéz mutogatja a „p­o­i­n­t a­g­e“t ujjaival a levegőben, emelkedésed tanúját. Ma elállják a passage de l'Opera átjáratait a tömegek, a­kik nevedre spekulálnak. Ma dü­hösen kiabálják papírjaidra: „je prends! je vends!" kötik rájuk a szerződéseket „fin­ courant“-ra, „fin prochain“-re., ,En , liquid!“ Még a börzén kívü­l is, honnan a­­ „szépnem“ kivan zárva; mert asszonynak ] nem szabad a börzén játszani törvény rendele­ténél fogva, — tehát játszanak a börze keríté­sén kivül, ezernyi pénzvágyó kapzsi némber lesi a carnetes bizományost, ki a vasrácson keresztül kiáltja ki a „bourze des femmes“-nak, hogy állnak a részvényeid ? S a sétány túlsó ol­dalán a nagy úrhölgyek, kik szégyenlenek kö­zeljönni, de nem szégyenlenek játszani, ihajol­­nak hintóik ablakán, megtudni mit nyertek „r­a­j­t­a­d ?“ Ez ma van. Holnap pedig nem vagy seh­ol. A nevedet kitörli mindenki a jegyzőkönyvé­ből. A parqueten azt látják, hogy nem vagy „ott“, s arról tudja minden ember, hogy nem vagy tö­b­b­é. Még a vén asszonyok is a börze rácson kívül, tudják már, hogy nem vagy senki. Ember sem vagy, senki sem vagy. Üres hely vagy. A Kaufman elég a diadal tetőpontján ra­gyogott. Felix úr és kebelbarátja, az apát, egy délutáni fiesta alkalmával, az illatos latakia füstfelle­­gébe burkolózva épiték fényes fellegváraikat. — Holnap lesz föltéve a börzén a magyar egyházi javak pápai kölcsöne. Monda Felix. — Holnap kapom meg a kinevezést Bécsből, az erdélyi püspöki székbe, szólt Sámuel apát. — A pénzkirályok milliókig érdeklik magu­kat kölcsönü­nkben. — A pápa áldását adta hozzá, s a bibornok kalap már fejem fölött libeg. — A legitimista pénzfejedelmek neheztelnek érte, hogy egy asszony, a ki nevemet viseli, a színpadon van. Ez a szent kölcsönt alterálhatja. — Könnyű elválnod tőle. — Semmi szükségem rá többé. Holnap felvi­lágosítom őt helyzetéről. — Azt mondják, hogy Waldemár herczeg Párisba érkezett. — Úgy beszélik, hogy a szép asszony után. — Hátha pénzügyi műveletünket akarja za­varni ? — Arra semmi tehetsége többé. Mióta a ban­­davári részvényvállalatnál és vasútnál olyan ér­zékeny vereséget szenvedett, el fog hallgatni a contremine hosszú időre. — Tehát csak Evelináért járna Párisban ? —­ Belé van bolondulva egészen. Azt mondják, ha Evelina utazik, mindenütt utána jár, s a­hol Evelina megszállt egy fogadóban, Valdemár megvesztegeti a pinczéreket, hogy abba az ágyba fekhessék bele, a melyből ő kikelt, s a förde in­tézet szolgáját, hogy abban a kádban, abban a vízben törődhessék meg, mely előbb Evelinát fogadta be. — Különös bolond! S az asszony pedig ki nem állhatja őt. — Az az ő kára. — Tibald herczeg bajosan fogja sokáig vinni. — A­hogy én megkisértem pénzügyeit ren­dezni, alig viheti két esztendeig hitelezői össze­hívása nélkül. — Ha ugyan valamivel korábban az újdonsült vé meg nem indítja ellene a bírói gond alá vétetést. — Volt már róla szó, mikor eljöttünk Bécsből. — Nem fog az a bondavári ügyekre visszaha­tással lenni? — Semmivel sem. A részvényeiért hitelezett tőke épen a bondavári uradalomra van betábláz­va, mely tiszta. Oh a bondavári vállalat gyémánt sziklára van építve. A távirda hivataltól sürgönyöket hoztak a két urnák. Kaulman házához voltak czimezve az apát­ár levelei is, miket bécsi tudósítóitól kellett kapnia. „Lupus in fabula !* szólt az első sürgönyt feltörve Kaulman s odanyujtva azt Sámuel apát­nak. Az apát ezt olvasá belőle. B. Tibald herczeg ellen a bírói gond alá vétel törvényesen elrendeltetett. — Szegény Evelina. Ezzel ő járta meg! mon­da cynicus humorral, Felix. A pap is feltörte a magáét s egy perez alatt végig olvasta. — Ezzel meg „én“ ! A sürgönyt átnyujtá Félixnek. Abban e sor állt. „A miniszterek mind leköszöntek. A császár elfogadta ! A rendszer változik!“ Adieu püspöki insula! Adieu kardinál kalap ! Adieu reichsrathi bársony karszék ! A harmadik sürgöny felbontásánál össze­dugták fejeiket, hogy egyszerre olvassák azt. Abban pedig ez volt tudatva. — „A bondavári tárna felrobbant! Az egész tárna ég !“ —• Ezzel pedig mind’a ketten! rebegő Felix, ki­hullatva kezéből a távsürgönyt. A három csapás úgy jött egymás után, mint a háromágú mennykő! Ez a legutóbbi a legnehezebb volt. Ha ezt Valdemar herczeg megtudja, a contre­mine minden tűzaknája egyszerre lángbaborul.. Valamit kellene tenni a veszély elhárítására , de gyorsan. Mit? Csak a nagy egyházi kölcsön kiírásáig lehet­ne időt nyerni, azután ily apróság, mint holmi bondavölgyi vállalat, számba sem jönne többé. De hogyan elhallgattatni az ellenfélt? El lett határozva, hogy Evelinával beszéden még ma a pap. S Valdemár herczeggel Kaufman. .... A ragyogó arczok milyen nagyon elsötétültek! Hát most egy asszony mosolygásának selyem­szálán függ-e a férfiak minden dicsősége ? (Folytatása következik.) A „Pesti népkör“ szombaton május 2- án esti V* 8 órakor választmányi ülést tart saját helyiségében. (xy.) A Jellasics nap alkalmával épen kö­zös hadseregbeli katonák valának azok, kik ko­szorúkat raktak a Jellasics szoborra, noha a városi hatóság a pártizgalmak kikerülése szem­pontjából intett mindenkit a tüntetésektől. S a tudósítások megegyeznek abban, hogy amíg a polgárság nyugodtan s közönyösen viselte ma­gát, a rendzavarók épen azok valának, kik a közös hadsereg fegyelme alatt álltak. Néhány fiatal, tűzvért, horvát tanulót elfogott a kormány, s ellenök meg is indíttatott a vizsgá­lat. De a legnagyobb rendzavarókhoz nem volt szabad nyúlnia, mert azok fölött a közös hadse­reg fegyelmi joga lebeg. S ha valaki azt hinné, hogy az ezen osztály­ból származott rendzavarók is, kérdőre fognak vonatni, az nagyon csalatkozik. Az ily vérmes hitűnek ajánljuk különben figyelmébe a „Zat- Bánik“ következő táviratát: „Bécs, máj. 22. Tegnap, mi, horvátországi tisztek a bécsi helyőrségben — az 53-ik fhg. Lipót sorgyalogezred tartalékzászlóaljához a kö­vetkező táviratot küldtük: „Üdv Lipót har­­czosainak, üdv azon bátor hősöknek, kik a bán emlékszobrát megkoszorúzták virágokkal.“ Ezek után világos nemcsak a solidaritás, ha­nem az is, hogy hol rejlik a horvátországi agita­­tióknak titkos rugója. Ha magyar ezred tisztjei tennének ehhez ha­sonlót, vagy ha ennek körében merülne fel vala­mi ilyesféle, Kuhn hadügyminiszter valószínűleg féknélküli hatalmának egész súlyával sújtana le.­­ De úgy látszik a „bécsi helyőrség horvát tisztjei“ privilégiummal bírnak, mert ki tud­ja hogy ki áll a hátuk mögött,­­ s ki tudja miféle gépezet mozgatja e babákat.­­ A zágrábi jogászok egy kis streichet csi­náltak, a­mennyiben beálltak iskolakerülőknek, azért, mert néhány társuk a Jellacsics-napi rend­zavarás alkalmával elfogatott. Ma azonban be­adták derekukat, miután kijelentetett, hogy a vizsgálat foly az illetők ellen, sőt néhányan a vizsgálat folytán szabad­lábra is bocsáttattak. A képviselőház május 27-ediki ülésén köv. kérvényeket mutattak be:Somogymegye feliratait, Fiume város és kerülete visszacsatlása, az 56­­. cz.-nek a népesebb városokra leendő ki­terjesztése, — az Oderberg Kassa Szathmár és Szamosvölgyi vaspálya, — a törvényhatóságok és községek rendezése iránti véghatározatnak, a törvényhatóságok véleményezése nyilvánulásáig leendő elhalasztása, — Debreczen városának ala­pítványi pénztára ellen elkövetett sérelem orvos­­­­lása, — az államvagyonról szóló kimutatásnak­­ a törvényhatóságok részére leendő megküldése, — a honalapitás ezredévének megünneplése, — a lelencz- és szülőházak felállítása, a Somogyban tervezett három törvényszék helyett egynek, s a hét járásbíróság helyett kilencznek felállítása tárgyában. Továbbá bemutatja Tolnamegye feliratát a vallás­szabadság, — Győr város fel­iratát 1861-től 1866-ig a törvénykezésre tett ki­adásainak megtérítése, — Késmárk városa feliratát Kassa város által a szabad királyi vá­rosok törvényhatóságainak rendezése tárgyában felterjesztett javaslati tervnek kegyes figyelembe vétele, — Gy­őrmegye feliratát a honala­pítás ezredéves évének megünneplése tárgyában. Végül bemutatja Kempner Benjáminnak folya­modványát, melyben Abaujmegye Újváros helyi­ségében kezdeményezett bányatartáshoz (kőszén) megkivántató épületek felállíthatására szükséges 5000 frtnyi, 2 év alatt 6 % kamattal megtérí­tendő előlegért esedezik. (Derültség.) Zichy Manó gr. beadja Veszprém megye Devecser mezővárosában levő kereskedő és­­ iparos polgárok kérvényét, melyben rajtuk a városi tanács által elkövetett igazságtalanság orvoslásáért esedeznek. Szilágyi Virgil (már most a szélső jobb­ról) kérvényét nyújtja be,melyben oda utasíttatni kéri a minisztériumot,hogy az alföld­ fiumei vasút­vonalnak csaba­vásárhelyi részét még aratás előtt megnyissa; továbbá, Szentes közönségének kérvényét az alföld fiumei vasúti vonalnak Csa­bától Hódmezővásárhelyig leendő mielőbbi meg­­nyittatása iránt. Várady Gábor Stanil Lajos Huszton lakó ügyvédnek folyamodványát a helytelenül rá rótt 20 főnyi jövedelmi adó elengedése iránt. Mindezen kérvények H. M. Vásárhely város kérvénye kivételével, a mely a vasúti és pénz­ügyi bizottsághoz utasittatott, — a kérvényi bizottsághoz tétettek át. A szerb congressusról. (A.) A VI-ik ülés máj. 21-én tartatott meg. Érdekes tárgy nem fordult elő. A kérvényi bi­zottság előadója Miloszavljevics terjeszte elő je­lentéseit. A congressushoz részint a múlt, részint a jelen idény alatt számtalan kérvény érkezett be s most a bizottság ezeknek egy részét elinté­­zé, mert az egészet nem volt képes. A kérvények a legkülönbözőbb természetűek s elvhez képest részint a patriarchatus administratorához, ré­szint a kerületi consistoriumokhoz, utasítottak. Sok kérvény a szerb román vegyes vidékről eredt. A jelentések folytatása későbbi ülésre ha­lasztatott. Utjesehenovits pétervárad ezredi képviselő, Kuschevits főispán, Tapavicza őrnagy letették mandátumaikat. A 23-án tartott VII ik ülés napirendjét a 26 §-ból álló congressusi statútum képezte. Miletits az e munkálat kidolgozására kikül­dött bizottság előadója, kifejti azon vezérelveket, melyek a bizottságot e munkálat szerkesztésénél vezették. A szervezetre vonatkozó operátum demokrat­­kus elvekre van fektetve, s azért sok változtatás nem történhetik rajta, mert erősen fogják ugyan megtámadhatni, de mégis el fog fogadtatni, mi­után a nemzeti liberálisok túlnyomó többségben vannak a congressuson. A munkálat ellen felszólal Milutinovics mitro­­viczi püspök s megtámadván azt úgy általános­ságban,, mint részleteiben, a maga részéről egy más javaslatot terjeszt elő, mely azonban nem találkozik pártolással. Gruics pakraczi püspök új bizottságot kér ki­küldetni ad hoc, a­mi szinte nem vétetik figye­lembe. Az általános vitában kevesen vettek részt s az ez ülésen be is fejeztetett. VIII ik ülés máj. 24. Elnök uj választásokat jelent be. Sok kérvény és óvás. Verificatiók. Miletios bizottsági előadó beterjeszti a jövő congressusi választások rendjét, mely kinyo­­matik. Szandits javaslatba hozza egy nemzeti múze­um és nemzeti könyvtár alapjának megvetését a congressus által meghatározandó helyen. Kojacsics azt indítványozza, hogy az ez idő szerint Pesten kezelt szerb iskolai alapítványok, Karloviczra tétessenek át a nemzeti alapítványok adminisztratiója alá. A congressusi organisatióra vonatkozó mun­kálat feletti részletes vita van napirenden. Előbb azonban az administrator emel szót, a­miután a javaslat lényeges újításokat tartalmaz, meleg és komoly szavakkal ajánlja a congres­­susnak a tervezett újításoknál az óvatosságot, mérsékletet, tiszta hazafias érzelmes okossá­got stb. A munkálat czime: „Ustojstvo za srbski narodni sabor.“ Ma­gyarul : „A szerb nemzeti gyűlés szervezete.“ Miletics ez elnevezést a szerb nemzetisének adott privilégiumokkal indokolja, hivatkozva a hazai törvényekre, névszerint az 1790. XXVI. és 1868. IX. t. cz.-re. Mandits módositványt nyújt be s indokolja a következő elnevezést :­„Ustrojstvo za srbski ozrkveno - narodni Sabor.“ Magyarul: „A szerb nemzeti egyház­­gyűlés szer­vezete.“ E módositványt pártolja Gruits püspök és Angyelits archimandrita. Ludaits, Kosztics, Szubbotics, Kirjakovits, Zsivkovits az előbbeni elnevezés mellett szólal­nak fel. Szavazáskor Mandits módositványa elbukik s az eredeti elnevezés marad. Olvastatik a következő bevezetés: Azon jogok alapján, melyek az orthodox ke­leti vallásu szerb nemzetet a szerb patriarchátus és met­opolis kerületében régi szokásnál és in­tézményeknél fogva illetik, s melyek részint legfelsőbb császári és királyi kiváltságlevelek (pacta decreta), részint a hazai törvények, név­szerint az 1790. XXVII. t. sz. által, — továbbá az 1868. IX. t. c. által elismert autonómiánkban biztosítvák , a következők határoztatnak: Következik az í-ső czikk. Gruits püspök azt indítványozza,hogy e beveze­tés második fele onnan kezdve „s melyek ré­szint“ hagyassák el. Az eredeti szöveg elfogadtatik. Az adóreform munkálatok. (M.) Lónyay úr eltávozott és a nagy appará­tussal előkészített adóreform munkálatok keresz­tülvitelét utódjára hagyta. Ha komolyan gon­dolkodóba esünk az adóreform kérdése felett, mindinkább indokoltnak látszik előttünk azon gyanú, hogy pénzügyminiszterünktől az adóre­formok kérdése vette el a kedvet még tovább viselni a magyar államháztartás igazgatását. Lónyay úr nem mindennapi munkaerőt és munka­­szorgalmat ejtet­t ki;a kormánypárt férfiai gyakran mondogatták, hogy ő a legderekabb miniszter, és Szablyár András halála. Elbeszéli Vasváry Kovács Dezső a­ki a rablót lelőtte. ------A­mint (Szengi úr tanyáján) a kanász­szal a folyosón beszélgetünk, egyszer jön egy ember puskával,s megállt előttem.Én oldalt voltam felé, s nem sok figyelmet fordítottam rá, mert azt hittem, hogy talán valamely másik pusztáról való, — csak úgy fél vállról oda vetve feérdem : no atyafi mit akar ? — Fát. — Milyet ? Kever­­tet! — No jó, várja meg az urat! majd az ád. Erre a szóra az egyik lászlói ember azt mond­ja neki, hogy báraikám, micsoda maga ? miért van felhúzva a puskája ? — Miért ? el az apád

Next