A Hon, 1870. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1870-05-28 / 121. szám
121. szám. Vill. évfolyam. Reggeli Manás, Kiadóhivatal: ferencziek tere 7.sz. földszint. Kiöfi iítést dij: tostán küldve, vagy Budapesten lözbva hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.............................1 frt. 85 kr. 3 hónapra .............................5 „ 50 „ 6 hónapra...........................ti „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ........................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, ISTI). Szombat, május 28. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási iij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 0 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmi-a hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilvari a hasábos petit sorért . . 25 kr. f^T" Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden költemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak viasra. Előfizetési árak „A HON" april—júniusi évnegyedére. April—júniusi évnegyedre . 5 frt 50 kr. April—septemberi félévre . 11 „ —• „ April—decz. 3 negyedévre . 16 „ 50 „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint 30 „ Pest, martins hóban 1870. A „HOM“ kiadóhivatala. PEST, MÁJUS 2. Az allonosozott és az uj pénzügyminiszter. Lónyay briliáns beszédéből oly vallomásokat értettünk meg, melyek országos pénzügyünk nem-briliáns állapotját szomorú deficit-nefelejtsekkel kiékesitve ecsetelik. Súlyos örökséget vett át Kerkápolyi. Ki képzelhette volna, hogy vállalta a honvédelmi szervezet tövisei után, még egy Necker vagy Gladston nehéz és dicső szerepének súlya is fogna nehezedni? Csakhogy számokban és a nemzeti gazdászat elveiben és törvényeiben nincsenek syllogisticus ugrások, nincs kábító okoskodás, a pörölynek ott nincs dolga, csak a számoknak van ártere, a szóözön csak fárasztó és elálmosító decoratio. A példabeszéd szerint a magyar saját kárán tanul, de a magyar miniszterekre és hivatalnokokra e példabeszéd egyltalában nem alkalmazható, mert ők az ország kárán tanulnak, és ha egy szakban a nagy kár megvan, és ők eleget tanultak, más szakban kezdik a tanulást. Az elbúcsúzott pénzügyminiszter nem hagyta utódját jó tanácsok nélkül; nem tudjuk, várjon fog-e Kerkápolyi is államtitkári utódjának tanácsokat adni , vagy elég oktató lesz-e már magában a Harapatmorva zsibáru felszerelés? Lónyay a bucsuórában sincerizált , megmondta, hogy eddig tőkét fogyasztottunk és mégis megdicsérte a ház, deficites gazdálkodásáért. Ha Lónyay jó tanácsaival nem fukarkodott, hogy fukarkodhatott volna a jobboldal az éljenekkel? Hiszen beszédének fényoldala épen az volt, hogy elhibázott financzoperatioinak érdemeiben pártjának engedte át az oroszlánrészt, mert pártja mindent felségesnek találván, ha nem hagyott jó példát, legalább jó tanácsot ad, melyet ő maga, fájdalom, nem követett. „Kövessétek tanácsomat, de nem cselekményeimet, nem az ezüst kamatbiztosításokat, nem tőkefogyasztási rendszeremet!“ Ha hazánknak oly kiváló államgazdásza — ki a Wanderer szerint inkább a részvénytársulatoknak mint az államnak volt gazdásza — és ha a közösügyes politika oly fől tényezője mint Lónyay, pénzügyi államháztartásunkról bevallja, hogy a súlyegyen csak úgy lesz elérhető, ha eddigi kiadásainkat megszorítjuk, méltán kérdhetnők, miért engedte meg azokat a közösügyes háztartással úgy megszaporodni, hogy az is ami a kiegyezkedés által elvállalt kötelezettségek teljesítése után még felmaradna, felesleges hivatalnokok és incompatibilis hivatal cumulatiók fizetésére és muszkakalauzok megjutalmazására fordíttatik ? Kerkápolyi tegyen-e túl e kiadásokon, melyeket a Deákpárt és az Andrássy minisztérium noli me tangere virágnak néz? Vagy csak azért adott az elbúcsúzott pénzügyminiszter utódjának ily jó takarékossági tanácsokat, mivel tudja, hogy a közös activák elfogyasztása után, nincs a deficitek meredélyén megállapodás ? Lónyay bebizonyította azt, mit az ellenzék az államháztartás állapotának nyomorultságáról mindig mondott, és most miután már benn vagyunk a deficitben, és rajta segíteni csak heroicus eszközök által lehet, Lónyay tanácsolja, hogy pénzügyi múltját és többi közt a vasúti kamatbiztosítás és a póthitel rendszerét ne kövessük, vagyis a múltat ne ismételjük. Ez jó tanács, csak az a kérdés, várjon hol kezdjük meg a kiadások megszorítását ? A kamatbiztosítások már mindazon vasutakra megadattak , melyeknek megadni nem kellett volna, a kölcsön nagy kamatairól szólni késő, és ha majd a kamatbiztosításokat ezüstben kell teljesíteni, vájjon nem lesz-e azon nyereségből, melyet Lónyay most az agróból kiszámít, kettős veszteség ? Pedig az igen valószínű, ha bő termések az országon nem segítenek. Miután Lónyay tárczája utódjának a jó tanácsok mellett leginkább csak reformjavaslatokat hagyott örökségül, melyeket nem ismerünk, és valószínűn Kerkápolyi sem ismer, sajnálnunk kell, hogy nem maga a lelépett pénzügyminiszter fogott a dicsért tehát általa tanulmányozott és megbírált javaslatok életbeléptetéséhez, ha oly jók, hogy a képviselőháznak és illetőleg Kerkápolyinak ajánlhatta. Ügyes beszéde végén, midőn visszapillantást vet pénzügyminiszteri működéseire, köszönetet mondott pártjának támogatásáért. És mi az miben támogatta ? Nemde első helyen mindazon adónem és ferde adórendszer fentartásában, melyet a Bach kormány Magyarországban cseh hivatalnokaival meghonosított, s melynek helyébe most a reformjavaslatokat ajánlja? Bókot tesz a jobboldalnak feltétlen engedelmességéért, mely nélkül épen azt háríthatta volna el az országtól, a mit már most a bucsuzás napján ő is hibának elismert, a mit maga is kárhoztat és a mitől hazáját jövőre megóvni óhajtja. Szegény többség! oly súlyos követ reád még senki sem dobott, mint Lónyay az ő búcsúbeszédében. Minden hiba, melyet a financzminiszter az államháztartásban, nevezetesen a kölcsönben, az osztrák adórendszer meghonosításában, a vasúti kamatbiztosításban elkövetett, a Deákpárt támogatásában részesült. Lónyay búcsúbeszéde, egy igazságos ítélet saját pártja felett. Ő azon ember, ki az igaz utat megtalálta volna, melyen az országot a deficitek tátongó örvényétől elriaszthatta volna, ha az engedelmes többség mindent nem dicsőít. Hiszen emlékezünk, hogy tapsolt a párt, mikor azt képzelte, hogy az absolut kormány után maradt adóhátralékok, melyek a deficitet takargatták, bevételi feleslegek. És ezt kormánypárti boldogságában talán még most is hinné, ha Lónyay őszintén be nem vallja, hogy a permanens deficitekkel az állambankrott örvénye felé haladunk. E részben kormányunk eddig nem hátrált és Kerkápolyi sem lesz képes hátrálni. Csak egy kis kerülést fog a jobboldal tenni. A törvényhatóságoknak autonómiájából nem fog mást meghagyni, mint a közigazgatási költségek kivetését, nem az önkormányzat érdekében, hanem hogy a centralisatió drága kormányzatának egyik budgetjét az állambudgetből a törvényhatósági budgetnek teherül átírathassa. Nem várunk Kerkápolyitól financz-reformot, ellenben arról pedig meg vagyunk győződve, hogy minden visszaélést, mely tudomására jön, meg fog szüntetni. A Harapat-história természeti bizalmatlanságát még növelte. Elismerte a csempészkedés változatos módjait, melyek által az idegen gyártmányt honivá keresztelik, azért reméljük, hogy tapasztalásain okulva, a még veszedelmesebb Harapatoktól, a pénzüzlet zászlósaitól óvakodni fog. Egy termelő országnak, melyben az ipar tért még alig foglalt, végtelen közgazdászati forrásai nyílhatnak, valamint sok improductiv kiadást meg lehet takarítani. Csak a munkakedv és az elhatározás ne hiányozzék. L u d v i g h. TARCZA: Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. NEGYEDIK KÖTET. Di sublime au ridicule ..(Folytatás.) A ki meg akarja érteni e mondat jelentését: „a magasztos a nevetségestől csak egy lépésnyire van* : játszék a börzén. Ott majd megtanítják rá. Ma olyan voltál, mint egy „kis isten", holnap olyan leszesz, mint egy „kis kutya.“ Ma mind a hatvan „agent de change“ rekedtté kiabálja magát vállalataid nevével a „corbeille" kerek sorompója mellett ; ma minden börzefejedelem meglátja, hogy ott vagy a „parquetten“, s lesik az arezodon, vig vagy-e ? nincs-e valami rejtett árny az arezod ragyogásában? Ma, mikor az egy órát üti s megszólal a börze harangja, tódul utánad a coulissierek serege, az agent de change-ok messziről mutogatják eléd „carnetjeiket“ teli jegyezve javadra kötött „affaire“ekkel. Ma acoulisse egymás hátára teszi papírjait, úgy jegyzi trónnal részvényeidre tett fogadásait. Ma minden kéz mutogatja a „point age“t ujjaival a levegőben, emelkedésed tanúját. Ma elállják a passage de l'Opera átjáratait a tömegek, akik nevedre spekulálnak. Ma dühösen kiabálják papírjaidra: „je prends! je vends!" kötik rájuk a szerződéseket „fin courant“-ra, „fin prochain“-re., ,En , liquid!“ Még a börzén kívül is, honnan a „szépnem“ kivan zárva; mert asszonynak ] nem szabad a börzén játszani törvény rendeleténél fogva, — tehát játszanak a börze kerítésén kivül, ezernyi pénzvágyó kapzsi némber lesi a carnetes bizományost, ki a vasrácson keresztül kiáltja ki a „bourze des femmes“-nak, hogy állnak a részvényeid ? S a sétány túlsó oldalán a nagy úrhölgyek, kik szégyenlenek közeljönni, de nem szégyenlenek játszani, ihajolnak hintóik ablakán, megtudni mit nyertek „rajtad ?“ Ez ma van. Holnap pedig nem vagy sehol. A nevedet kitörli mindenki a jegyzőkönyvéből. A parqueten azt látják, hogy nem vagy „ott“, s arról tudja minden ember, hogy nem vagy többé. Még a vén asszonyok is a börze rácson kívül, tudják már, hogy nem vagy senki. Ember sem vagy, senki sem vagy. Üres hely vagy. A Kaufman elég a diadal tetőpontján ragyogott. Felix úr és kebelbarátja, az apát, egy délutáni fiesta alkalmával, az illatos latakia füstfellegébe burkolózva épiték fényes fellegváraikat. — Holnap lesz föltéve a börzén a magyar egyházi javak pápai kölcsöne. Monda Felix. — Holnap kapom meg a kinevezést Bécsből, az erdélyi püspöki székbe, szólt Sámuel apát. — A pénzkirályok milliókig érdeklik magukat kölcsönünkben. — A pápa áldását adta hozzá, s a bibornok kalap már fejem fölött libeg. — A legitimista pénzfejedelmek neheztelnek érte, hogy egy asszony, a ki nevemet viseli, a színpadon van. Ez a szent kölcsönt alterálhatja. — Könnyű elválnod tőle. — Semmi szükségem rá többé. Holnap felvilágosítom őt helyzetéről. — Azt mondják, hogy Waldemár herczeg Párisba érkezett. — Úgy beszélik, hogy a szép asszony után. — Hátha pénzügyi műveletünket akarja zavarni ? — Arra semmi tehetsége többé. Mióta a bandavári részvényvállalatnál és vasútnál olyan érzékeny vereséget szenvedett, el fog hallgatni a contremine hosszú időre. — Tehát csak Evelináért járna Párisban ? — Belé van bolondulva egészen. Azt mondják, ha Evelina utazik, mindenütt utána jár, s ahol Evelina megszállt egy fogadóban, Valdemár megvesztegeti a pinczéreket, hogy abba az ágyba fekhessék bele, a melyből ő kikelt, s a förde intézet szolgáját, hogy abban a kádban, abban a vízben törődhessék meg, mely előbb Evelinát fogadta be. — Különös bolond! S az asszony pedig ki nem állhatja őt. — Az az ő kára. — Tibald herczeg bajosan fogja sokáig vinni. — Ahogy én megkisértem pénzügyeit rendezni, alig viheti két esztendeig hitelezői összehívása nélkül. — Ha ugyan valamivel korábban az újdonsült vé meg nem indítja ellene a bírói gond alá vétetést. — Volt már róla szó, mikor eljöttünk Bécsből. — Nem fog az a bondavári ügyekre visszahatással lenni? — Semmivel sem. A részvényeiért hitelezett tőke épen a bondavári uradalomra van betáblázva, mely tiszta. Oh a bondavári vállalat gyémánt sziklára van építve. A távirda hivataltól sürgönyöket hoztak a két urnák. Kaulman házához voltak czimezve az apátár levelei is, miket bécsi tudósítóitól kellett kapnia. „Lupus in fabula !* szólt az első sürgönyt feltörve Kaulman s odanyujtva azt Sámuel apátnak. Az apát ezt olvasá belőle. B. Tibald herczeg ellen a bírói gond alá vétel törvényesen elrendeltetett. — Szegény Evelina. Ezzel ő járta meg! monda cynicus humorral, Felix. A pap is feltörte a magáét s egy perez alatt végig olvasta. — Ezzel meg „én“ ! A sürgönyt átnyujtá Félixnek. Abban e sor állt. „A miniszterek mind leköszöntek. A császár elfogadta ! A rendszer változik!“ Adieu püspöki insula! Adieu kardinál kalap ! Adieu reichsrathi bársony karszék ! A harmadik sürgöny felbontásánál összedugták fejeiket, hogy egyszerre olvassák azt. Abban pedig ez volt tudatva. — „A bondavári tárna felrobbant! Az egész tárna ég !“ —• Ezzel pedig mind’a ketten! rebegő Felix, kihullatva kezéből a távsürgönyt. A három csapás úgy jött egymás után, mint a háromágú mennykő! Ez a legutóbbi a legnehezebb volt. Ha ezt Valdemar herczeg megtudja, a contremine minden tűzaknája egyszerre lángbaborul.. Valamit kellene tenni a veszély elhárítására , de gyorsan. Mit? Csak a nagy egyházi kölcsön kiírásáig lehetne időt nyerni, azután ily apróság, mint holmi bondavölgyi vállalat, számba sem jönne többé. De hogyan elhallgattatni az ellenfélt? El lett határozva, hogy Evelinával beszéden még ma a pap. S Valdemár herczeggel Kaufman. .... A ragyogó arczok milyen nagyon elsötétültek! Hát most egy asszony mosolygásának selyemszálán függ-e a férfiak minden dicsősége ? (Folytatása következik.) A „Pesti népkör“ szombaton május 2- án esti V* 8 órakor választmányi ülést tart saját helyiségében. (xy.) A Jellasics nap alkalmával épen közös hadseregbeli katonák valának azok, kik koszorúkat raktak a Jellasics szoborra, noha a városi hatóság a pártizgalmak kikerülése szempontjából intett mindenkit a tüntetésektől. S a tudósítások megegyeznek abban, hogy amíg a polgárság nyugodtan s közönyösen viselte magát, a rendzavarók épen azok valának, kik a közös hadsereg fegyelme alatt álltak. Néhány fiatal, tűzvért, horvát tanulót elfogott a kormány, s ellenök meg is indíttatott a vizsgálat. De a legnagyobb rendzavarókhoz nem volt szabad nyúlnia, mert azok fölött a közös hadsereg fegyelmi joga lebeg. S ha valaki azt hinné, hogy az ezen osztályból származott rendzavarók is, kérdőre fognak vonatni, az nagyon csalatkozik. Az ily vérmes hitűnek ajánljuk különben figyelmébe a „Zat- Bánik“ következő táviratát: „Bécs, máj. 22. Tegnap, mi, horvátországi tisztek a bécsi helyőrségben — az 53-ik fhg. Lipót sorgyalogezred tartalékzászlóaljához a következő táviratot küldtük: „Üdv Lipót harczosainak, üdv azon bátor hősöknek, kik a bán emlékszobrát megkoszorúzták virágokkal.“ Ezek után világos nemcsak a solidaritás, hanem az is, hogy hol rejlik a horvátországi agitatióknak titkos rugója. Ha magyar ezred tisztjei tennének ehhez hasonlót, vagy ha ennek körében merülne fel valami ilyesféle, Kuhn hadügyminiszter valószínűleg féknélküli hatalmának egész súlyával sújtana le. De úgy látszik a „bécsi helyőrség horvát tisztjei“ privilégiummal bírnak, mert ki tudja hogy ki áll a hátuk mögött, s ki tudja miféle gépezet mozgatja e babákat. A zágrábi jogászok egy kis streichet csináltak, amennyiben beálltak iskolakerülőknek, azért, mert néhány társuk a Jellacsics-napi rendzavarás alkalmával elfogatott. Ma azonban beadták derekukat, miután kijelentetett, hogy a vizsgálat foly az illetők ellen, sőt néhányan a vizsgálat folytán szabadlábra is bocsáttattak. A képviselőház május 27-ediki ülésén köv. kérvényeket mutattak be:Somogymegye feliratait, Fiume város és kerülete visszacsatlása, az 56. cz.-nek a népesebb városokra leendő kiterjesztése, — az Oderberg Kassa Szathmár és Szamosvölgyi vaspálya, — a törvényhatóságok és községek rendezése iránti véghatározatnak, a törvényhatóságok véleményezése nyilvánulásáig leendő elhalasztása, — Debreczen városának alapítványi pénztára ellen elkövetett sérelem orvoslása, — az államvagyonról szóló kimutatásnak a törvényhatóságok részére leendő megküldése, — a honalapitás ezredévének megünneplése, — a lelencz- és szülőházak felállítása, a Somogyban tervezett három törvényszék helyett egynek, s a hét járásbíróság helyett kilencznek felállítása tárgyában. Továbbá bemutatja Tolnamegye feliratát a vallásszabadság, — Győr város feliratát 1861-től 1866-ig a törvénykezésre tett kiadásainak megtérítése, — Késmárk városa feliratát Kassa város által a szabad királyi városok törvényhatóságainak rendezése tárgyában felterjesztett javaslati tervnek kegyes figyelembe vétele, — Győrmegye feliratát a honalapítás ezredéves évének megünneplése tárgyában. Végül bemutatja Kempner Benjáminnak folyamodványát, melyben Abaujmegye Újváros helyiségében kezdeményezett bányatartáshoz (kőszén) megkivántató épületek felállíthatására szükséges 5000 frtnyi, 2 év alatt 6 % kamattal megtérítendő előlegért esedezik. (Derültség.) Zichy Manó gr. beadja Veszprém megye Devecser mezővárosában levő kereskedő és iparos polgárok kérvényét, melyben rajtuk a városi tanács által elkövetett igazságtalanság orvoslásáért esedeznek. Szilágyi Virgil (már most a szélső jobbról) kérvényét nyújtja be,melyben oda utasíttatni kéri a minisztériumot,hogy az alföld fiumei vasútvonalnak csabavásárhelyi részét még aratás előtt megnyissa; továbbá, Szentes közönségének kérvényét az alföld fiumei vasúti vonalnak Csabától Hódmezővásárhelyig leendő mielőbbi megnyittatása iránt. Várady Gábor Stanil Lajos Huszton lakó ügyvédnek folyamodványát a helytelenül rá rótt 20 főnyi jövedelmi adó elengedése iránt. Mindezen kérvények H. M. Vásárhely város kérvénye kivételével, a mely a vasúti és pénzügyi bizottsághoz utasittatott, — a kérvényi bizottsághoz tétettek át. A szerb congressusról. (A.) A VI-ik ülés máj. 21-én tartatott meg. Érdekes tárgy nem fordult elő. A kérvényi bizottság előadója Miloszavljevics terjeszte elő jelentéseit. A congressushoz részint a múlt, részint a jelen idény alatt számtalan kérvény érkezett be s most a bizottság ezeknek egy részét elintézé, mert az egészet nem volt képes. A kérvények a legkülönbözőbb természetűek s elvhez képest részint a patriarchatus administratorához, részint a kerületi consistoriumokhoz, utasítottak. Sok kérvény a szerb román vegyes vidékről eredt. A jelentések folytatása későbbi ülésre halasztatott. Utjesehenovits pétervárad ezredi képviselő, Kuschevits főispán, Tapavicza őrnagy letették mandátumaikat. A 23-án tartott VII ik ülés napirendjét a 26 §-ból álló congressusi statútum képezte. Miletits az e munkálat kidolgozására kiküldött bizottság előadója, kifejti azon vezérelveket, melyek a bizottságot e munkálat szerkesztésénél vezették. A szervezetre vonatkozó operátum demokratkus elvekre van fektetve, s azért sok változtatás nem történhetik rajta, mert erősen fogják ugyan megtámadhatni, de mégis el fog fogadtatni, miután a nemzeti liberálisok túlnyomó többségben vannak a congressuson. A munkálat ellen felszólal Milutinovics mitroviczi püspök s megtámadván azt úgy általánosságban,, mint részleteiben, a maga részéről egy más javaslatot terjeszt elő, mely azonban nem találkozik pártolással. Gruics pakraczi püspök új bizottságot kér kiküldetni ad hoc, ami szinte nem vétetik figyelembe. Az általános vitában kevesen vettek részt s az ez ülésen be is fejeztetett. VIII ik ülés máj. 24. Elnök uj választásokat jelent be. Sok kérvény és óvás. Verificatiók. Miletios bizottsági előadó beterjeszti a jövő congressusi választások rendjét, mely kinyomatik. Szandits javaslatba hozza egy nemzeti múzeum és nemzeti könyvtár alapjának megvetését a congressus által meghatározandó helyen. Kojacsics azt indítványozza, hogy az ez idő szerint Pesten kezelt szerb iskolai alapítványok, Karloviczra tétessenek át a nemzeti alapítványok adminisztratiója alá. A congressusi organisatióra vonatkozó munkálat feletti részletes vita van napirenden. Előbb azonban az administrator emel szót, amiután a javaslat lényeges újításokat tartalmaz, meleg és komoly szavakkal ajánlja a congressusnak a tervezett újításoknál az óvatosságot, mérsékletet, tiszta hazafias érzelmes okosságot stb. A munkálat czime: „Ustojstvo za srbski narodni sabor.“ Magyarul : „A szerb nemzeti gyűlés szervezete.“ Miletics ez elnevezést a szerb nemzetisének adott privilégiumokkal indokolja, hivatkozva a hazai törvényekre, névszerint az 1790. XXVI. és 1868. IX. t. cz.-re. Mandits módositványt nyújt be s indokolja a következő elnevezést :„Ustrojstvo za srbski ozrkveno - narodni Sabor.“ Magyarul: „A szerb nemzeti egyházgyűlés szervezete.“ E módositványt pártolja Gruits püspök és Angyelits archimandrita. Ludaits, Kosztics, Szubbotics, Kirjakovits, Zsivkovits az előbbeni elnevezés mellett szólalnak fel. Szavazáskor Mandits módositványa elbukik s az eredeti elnevezés marad. Olvastatik a következő bevezetés: Azon jogok alapján, melyek az orthodox keleti vallásu szerb nemzetet a szerb patriarchátus és metopolis kerületében régi szokásnál és intézményeknél fogva illetik, s melyek részint legfelsőbb császári és királyi kiváltságlevelek (pacta decreta), részint a hazai törvények, névszerint az 1790. XXVII. t. sz. által, — továbbá az 1868. IX. t. c. által elismert autonómiánkban biztosítvák , a következők határoztatnak: Következik az í-ső czikk. Gruits püspök azt indítványozza,hogy e bevezetés második fele onnan kezdve „s melyek részint“ hagyassák el. Az eredeti szöveg elfogadtatik. Az adóreform munkálatok. (M.) Lónyay úr eltávozott és a nagy apparátussal előkészített adóreform munkálatok keresztülvitelét utódjára hagyta. Ha komolyan gondolkodóba esünk az adóreform kérdése felett, mindinkább indokoltnak látszik előttünk azon gyanú, hogy pénzügyminiszterünktől az adóreformok kérdése vette el a kedvet még tovább viselni a magyar államháztartás igazgatását. Lónyay úr nem mindennapi munkaerőt és munkaszorgalmat ejtett ki;a kormánypárt férfiai gyakran mondogatták, hogy ő a legderekabb miniszter, és Szablyár András halála. Elbeszéli Vasváry Kovács Dezső aki a rablót lelőtte. ------Amint (Szengi úr tanyáján) a kanászszal a folyosón beszélgetünk, egyszer jön egy ember puskával,s megállt előttem.Én oldalt voltam felé, s nem sok figyelmet fordítottam rá, mert azt hittem, hogy talán valamely másik pusztáról való, — csak úgy fél vállról oda vetve feérdem : no atyafi mit akar ? — Fát. — Milyet ? Kevertet! — No jó, várja meg az urat! majd az ád. Erre a szóra az egyik lászlói ember azt mondja neki, hogy báraikám, micsoda maga ? miért van felhúzva a puskája ? — Miért ? el az apád