A Hon, 1870. július (8. évfolyam, 147-175. szám)

1870-07-01 / 147. szám

privilégium minden tekintetben igazolhatlanabb és erkölcstelenebb. (Igaz! ügy van!) Azt is hallottam, hogy vállalkoztak még arra is, bebizonyítani, hogy a virilis szavazat nem negatíója a képviseletnek. Én részemről meg­vallom, nagyon fogok­­örülni, ha valaki lesz a házban, a­ki azt bebizonyítja, mert az egy oly eredménye lesz a magyar lángésznek és talen­tumnak, milyet még soha és sehol túl nem mu­tattak, mert eddig, legalább a külföldön ezen ál­lítás bebizonyítását még csak megkísérleni sem merte senki; ha tehát nekünk sikerül bebizonyí­tani, mondom, azt a magyar lángész és talen­tum nagy diadalának fogom tekinteni, de a­míg nem hallom, hogy miként lesz bebizonyítva, en­gedjék meg, hogy kétkedjem és azt mondjam, hogy igenis a virilis szavazat, privilégium és a képviseleti rendszernek negatíója; e törvényja­vaslatot tehát, mely ily elvet mond ki, már csak azért sem fogadhatom el. (Helyeslés bal felöl.) Én te­hát, nem tartozom azok közé, kik, — talán, e tekintetben némelyeknek nézetei az el­lenzék tagjai közül is eltérnek az én nézeteim­től ; — nem tartozom azok közé, kik azt tartják, hogy figyelem nélkül a létező­ viszonyokra, a képviseleti rendszer utolsó consequentiáját rög­tön, azonnal keresztül kell vinni. Én meg va­gyok győződve, hogy az államok fejlődése oda fog vezetni és talán nem hosszú idő múlva, hogy azon átalános szavazati jog lép életbe, a­mely sem a választó, sem a választhatóra nézve nem ismer más korlátot, mint az erkölcsi, nemi, ér­telmiségi és korbeli korlátot, de tudom azt is, hogy ha ez bár magában véve, a képviseleti rendszernek leghelyesebb alkalmazása idő előtti lenne, mert hiányzanak még a műveltségi füg­getlenségi faktorok, és hiányzik a sajtó kifejlő­dése és elterjedése, hogy mindenki tudomást szerezhessen magának arról, mi felett kell sza­vaznia ; mondom elismerem, hogy ha ily körül­mények között, midőn még ezek nem léteznek, hozatik be épen ezen leghelyesebb alkalmazása a képviseleti jognak, ezen legszabadelvű­bb in­tézkedés a szabadság helyett igen gyakran a szolgaság érdekét fogja elősegíteni. (Helyeslés balról.) Tudva ezt, mondom, én kész volnék a képvi­seleti jog alkalmazásában, miként azt határozati javaslatomban ki is fejtettem, különösen a vá­laszthatóságra nézve bizonyos korlátokat tenni, de sohasem lehetek kész a képviseleti elvet megtagadni. A korlátokat tágítani könnyű, az adott privilégiumokat elvenni mindig sokkal ne­hezebb. De nem fogadom el ezen virilis szava­zás jogát, azért sem, mert az egy új veszélyt te­remt számunkra, megteremti az osztályok kö­zötti gyűlölséget. Hazánkban te­hát, voltak hosszasan, egész majdnem a legújabb időkig, privilégiumok, a­melyeknek némi maradványai ma is megvannak, de midőn az osztálygyűlölés előállhatott volna, egy­felől épen a most annyira elítélt törvényha­tóságoknak és azok egy részének bölcsesége midőn az úgynevezett honoratioroknak megadta a joggyakorlatot, nem engedte nagyobb mérv­ben kifejlődni azt, ezután pedig a 48-ik törvény­­hozás bölcsesége csekély maradványokon kívül eltörölte a privilégiumokat mielőtt az osztályok közötti gyülölség kifejlődhetett volna, s a sza­badság harcz vérfürdője, s a 20 évi közös szen­vedés csirájában fojtotta el azt, s most a helyett hogy annak mint legnagyobb nyereménynek örülnénk most ingyen való jó kedvünkben ma­gunk akarunk teremteni oly privilégiumot, mely szembe állítja a vagyonost a szegényebbel, a kaputost a szűrös emberrel. (Igaz! balfelöl.) Oly dolog ez te­hát, oly veszély rejlik ebben, hogy az e miatt következő veszély csak azért sem ejti kétségbe az embert, mert bízom — én legalább — még annyit a nemzet életerejében, hogy ha önök megalkotják ezen törvényt, nem lesz ideje, mind azon rosz gyümölcsöt meghoz­ni, a­mi benne rejlik. (Igaz ! bal felől.) De te­hát, ha a megyei bizottságok a leg­helyesebben volnának is alakítva, elenyésznek bár azon veszély, de még akár is, bármi jók vol­nának ezen testületek, megsemmisülne maga az önkormányzat, mert gondoskodik erről a­­javas­latnak azon része, mely a főispán illetőleg a belügyminiszer hatásköréről szól. Mert igaz, ezen törvény fennen hirdeti, hogy a törvényhatóság statútumokat alkothat és a tisztelt előadó úr is a városi törvényhatóságokat ezen statutárius jogokkal biztatja; igen, de gon­doskodva van róla, hogy minden nevezetes tárgy­nál melynél a statútum megkívántatik, minden­esetre a belügyministérium jóváhagyása legyen szükséges, a­mi többé nem felügyelet, nem ellen­őrködés, hanem az hogy a törv. hatóságok taná­csot adnak és a belügyminiszte rendelkezik. (Helyeslés balfelöl) mert az ellenőrködés nem kíván többet, mint azt, hogy a belügyminiszer a történteket tudja, hogy azok neki tudomására hozassanak és ha a törvénybe ütköznek, akkor azok ellen lépjen fel. (Balfelől helyeslés) így áll a dolog,a­mint mondom, a költségvetésnél,s így a tisztviselők választásánál is, azon külsőleg kü­lönböző, de lényegileg azonos két módozat sze­rint, melyről itt szó van. A főispán candidálja ugyanis a tisztviselőket, már pedig épen most egy éve, — ha tetszik a vita későbbi folyamában fel is olvashatom — a képviselőház jobb oldalá­ról azt hallottuk, hogy ha valaki candidál, az épen annyit tesz, mintha választ vagy kinevez (Derültség balfelől.) Kétségtelen is az, hogy azon körülmény, ki jusson valamely hivatalba, sokkal inkább függ attól ki föltétlenül candidal, mint attól, ki csak candidatió alapján választ, mert a candidátiónál 3 egyén ajánltatván megeshetik ugyan, hogy a választó testület a 3-ból talán nem épen azt vá­lasztja,kit a candidáló leginkább akar de minden­esetre csak olyat választhat,kit a candidáló egy­általában akar, mert hisz különben nem candi­­dálta volna. (Balfelöl helyeslés és derültség.) — Azontúl a tisztviselők egy részét egyenesen ki­nevezi a főispán ; itt tehát a választási paráde elmarad egészen. (Felkiáltások balfelöl: Igaz!) de akár szinleg választott, akár kinevezett az illető hivatalnok, a főispán helyettesítheti, föl­függesztheti, tiszti vizsgálat alá veheti, sőt bizo­nyos esetekben 5—6 évi tartamra hivatalából kiteheti őt, és helyette mást nevezhet ki. Ha már most a tisztviselő akár egyenesen akár a válasz­tási apparátus mozgásba tételével közvetve a főispán által neveztetik is ki, ugyan kérdem, azon tisztviselő, kit a főispán fölfüggeszthet, he­lyettesíthet, vizsgálat alá helyezhet, mennyiben tisztviselője és mennyiben szabadon választottja a törvényhatóságnak ? Én részemről­ a centralisatiónak, bár­mely alak­­ban jelentkezzék, határozott ellensége vagyok ; de ha valaki feláll és egyenesen azt mondja: én a centralisatiót hazámra üdvösnek tartom, és an­nak életbeléptetését indítványozom akkor én ez eljárást becsülöm, de oly törvényjavaslatot, mely a centralisatiót az önkormányzat köpenyébe bur­kolva akarja becsusztatni (Helyeslés) azt becsül­ni nem tudom, hanem határozottan rászalni.­­ (Élénk helyeslés a baloldalon.) Van egy elv a törvényjavaslatban melyet már előbb is érintettem ; azon elv is gyanús, hogy a kormány törvénytelen rendeletei is végrehajtan­­dók. Igenis benne van, mert kimondatik, hogy habár a hatóság félrr, mihelyt a kormány rende­letéhez ragaszkodik, azt feltétlenül végrehajtani kell; orvoslást csak az országgyűlésnél lehet­nén keresni, sőt még tovább is megy a törvény; úgy látszik azért, mert csak nem rég történt és így nem feledkeztünk még meg róla, hogy Ma­gyarország számára hozott törvénytelen rende­letek nem kaptak rögtön végrehajtókat,úgy­hogy azoknak végrehajtását ostrom állapottal kellett elősegíteni. Hogy pedig az többé ne történhes­sék, erről is gondoskodtak. (Felkiáltások a bal­ról : Úgy van, úgy van). Mert kimondják azon elvet, melyet szabad államban kimondani nem lehet, hogy ki törvénytelenséget követett el, ha ezt felsőbb rendelet folytán tette, nem vonható felelőségre. (Úgy van! bal felöl.) Tehát önök egy­felől elhatározzák, hogy a hatóság a kormány törvénytelen rendeleteit is végrehajtani köteles, és azután gondoskodnak arról hogy fedezve le­gyen az,ki a törvénytelen rendeletet végrehajtotta (Úgy van! bal felöl. Zaj. Halljuk!) Egyébiránt t. hát (Halljuk!) ezen intézkedés a törvényjavas­latba bizonyosan bele­jött azon szándékból - és­ okulva is,megengedem,a­ múlt előbbi példáin— hogy megakadályozzák azon eshetőség előállá­sát, miszerint némely törvényhatóság — beszé­lek nem a legközelebbi időkről, de általában a század első évtizedeiről, a 48-ik évig terjedő időkről,­­ a kormány rendeletét, lett volna az bár törvényes ellenkezésből, vagy bármi más ok­ból visszautasította. Önök, kik ezen törvényjavaslatot készítették, és ezen baj ellen orvosságot kerestek, meggyő­ződésem szerint helyesen tették, csakhogy oly orvosságot leltek, mely rosszabb magánál a be­tegségnél ; holott, ha végre már el akarjuk is­mertetni hazánkban is azt, a­mi az egész vilá­gon, hol szabadság van, el van ismerve, hogy senki sem az, csak a törvény, akkor az orvos­ság igen közel van. Mert valamint megyei omni­­potentia az, ha kétség támadván a rendelet tör­vényessége iránt s a megye határozza meg, váj­jon végrehajtandó-e az, vagy sem l ép úgy a kor­mány omnipotentiája, az ha ily esetben a kor­mány dönt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A kettő között pedig áll az igazság, áll ugyanis az, hogy ily esetekben, mint már­­előbb is említem, egy minden párttól független és azok felett álló, senkitől semmit sem várható bíróság által dön­tessék el a törvényesség kérdése (Helyeslés bal­felől) a törvényhatóság pedig, ha egy rendelet végre nem hajtásával, — mely törvényes volt, de melyre ráfogta, hogy törvénytelen, — kárt okozott: tartozzék legszigorúbb felelősséggel, és kártérítéssel. (Helyeslés balfelöl.) Azt hallom említeni, — később akartam ugyan erről szóltani, de itt is elmondhatom e felett nézeteimet. (Halljuk, hogy önök hivatkoz­nak e tekintetben a parlamenti felelős kormány­formára, és a minisztérium parlamenti felelő­ségére. Én te­hát­ a parlamenti felelős kormányfor­mát tartom azon egyedüli kormányformának, mely alatt egy nemzet, monarchiában valóban szabad lehet. Nem mondom ezt most először; mondottam ezt évekkel ezelőtt is, midőn nem egynek ellenében azok közül, kik most a parla­menti kormányforma nevében a törvényhatósá­gok jogkörét csonkítani akarják, védelmeztem a parlamenti kormányformát, melyet­ akkor ők elejteni akartak a megyei autonómia ellené­ben. Azonban először is vegyük hogy ezen eset­re nézve midőn a kormánynak valamely megyé­hez törvénytelen intézkedése ment és utólago­san a megye kérvénynyel járul az országgyű­léshez—mit várhatunk és mi lehet az eredmény? Én a­ kérvényezési jogot nagybecsű jognak tartom,csakhogy egészen másra való az egyfelől, másfelől pedig s különösen egészen másképen kell magunkat az iránt viselni, mint viseltetünk most. (Halljuk.) Hisz,­­hogy a kérvényezési jog­gal mily garanciát adnak önök e törvényjavas­latban, azt a mai­ napon és­ a mostani törvényja­vaslat tárgyalása alkalmával látjuk. Naponta jönnek hatóságoktól isést egyesektől a kérvé­nyek ezen törvényjavaslat ellen. Azok hűsége­sen bejelentetnek, a kérvényi bizottságnak hű­ségesen kiadatnak; a kérvényi bizottság, — nem akarom ezen bizottságot e részben vádolni —hűségesen át is­ olvassam azokat,hűségesen refe­rálni is fog azokról, csakhogy ez már akkor fog történni, midőn azon törvényjavaslat, melynek törvénybe igtatása ellen intézve voltak, már tör­­vénynyé lett. (Balfelül : úgy van !) De tegyük fel, hogy más intézkedés fog e részben történni, tegyük fel, hogy kimondatik, miszerint a tör­vénytelen rendelet ellen a tvhatóságok részéről feljövő kérvények valami kivételesen, jó sikeres uton fognak a ház tárgyalása alá bocsátatni, de kérdem — és nem vádul, senki irányában nem akarok ezzel állni, de hivatkozással a parla­menti kormányforma természetére, kérdem, le­het e bíró a ház, vagyis azon többség, melynek tetteit bírálni akarják ? A többség a kormányt fel fogja menteni. (Bal felöl: Úgy van! Mozgás és zaj jobb felöl.) És lehet-e ez másként ? Nem le­het másként és így ebben nem feküdhetik kellő garantia. Miért nem lehet ebben garantia ? Mert a parlamenti többség, mely egy kormányt fel­tart, és melyet kell, hogy fenntartson, ha ezen kormány átalános politikájával meg van elé­gedve, meg nem buktathatja akkor, a­mikor an­nak egyes tetteivel nincs megelégedve. Már most mit tehet a többség a legflagránsabb visszaélések esetében is ? Mint pártnak nem sza­bad a kormányt megbuktatnia. (Pulszky Fer, közbeszól: de igenis meg fogja buktatni!) Hisz­­, hát! (Halljuk !) a parlamenti felelős kormány­forma gyakorlati érvénye és értéke nem az, hogy a parlament a felett határozzon, hogy törvénye­sen járt-e el a kormány bizonyos esetben, ha­nem hogy határozzon a felett, hogy általános politikája megfelel-e az ország érdekéb­e, vagy nem ? Ismétlem, hogy ha a kormánynál ezen kel­lék megvan, és egyes esetekben igazságtalan­ságot követett el, nem lehető­ppen a parlamenti felelősség elveinél fogva, hogy a parlament, ha helyesli a kormány általános politikáját, fenn ne tartsa a kormányt, egyes hibáinak daczára is, ha pedig nem helyesli általános politikáját, ha soha sem vét a törvény ellen, mégis meg fogja­­buktatni. (Helyeslés balfelől.) Különben (Halljuk!) mielőtt azon ellenvetésekre felelnék, (Halljuk!) mielőtt vizsgálataimat kiterjeszteném azon ellenvetésekre, melyeket hallottunk és ol­vastunk az ellen, hogy a törvényesség kérdésé­ben egy legfőbb bíróság ítélhessen, még a fele­lősségről kívánok szólni, úgy mint az a jelen törvényjavaslatban foglaltatik. Én részemről te­hát, habár megengedem, hogy lesznek tán még némelyek, még az ellenzék padjain is, kiknek nézetei az enyémmel nem egészen találkoznak, én a felelősséget mindenütt, hol valóságos jogot látok, határozottan és feltétlenül nem csak elfogadom, hanem követelem is. Elfogadom és követelem azért, mert én legalább egy szabad állam első alapelvének tartom,hogy a joggal a kötelesség és a kötelességgel a felelősség együtt járjon. (Helyeslés balfelől.) De mit mond erről a törvény, mely most megalkottatni szándékolta­­tik? Azt mondja, hogy a tisztviselő, ha kárt okozott és azt saját vagyonából meg nem térít­heti, felelős a kárról a bizottmány és annak tag­jai. Igen, ha a tisztviselők indirecte ezen candi­­dationális jognál fogva, mind a főispántól ne­veztetnek ki, ez felfüggesztheti, helyettesítheti őket, és arról pedig, hogy valaha a főispán le­gyen felelős, a törvényben egy betű sincs. A jog adatik a főispánnak és a belügyminiszternek, a felelősség a bizottságnak; ily osztó­ igazságot én érteni és elfogadni képes nem vagyok. (Helyes­lés balfelől.) Meglehet, mert figyelemmel olvas­tam az illető szakaszokat, és nem találtam azok értelmét elég tisztának, meglehet, hogy azt fog­ják mondani, hogy ezen felelőssége a bizottság­nak csak akkor van, ha bizottmányi határozat folytán cselekedett a tisztviselő; mondom, a szakasz értelme nem tiszta, de így is hallottam magyarázni, bár én máskép értem, de akkor is terheljük felelősséggel a bizottságot, ha az ő határozatára cselekszik a tisztviselő, s a bizott­mány tartozik evictioval; ha pedig a főispán parancsol, akkor senki sem felelős, s így a fele­lős parlamenti kormányforma nevében felelőssé teszik igen helyesen a bizottsági tagot, de kive­szik a felelősség alól igen helytelenül a kor­mány tisztviselőjét. (Helyeslés balfelöl.) Vagy tán azon véleményben méltóztatnak lenni, hogy a főispán és illetőleg belügyminiszter­­úr is, a­kit kevésbé említek, mert azt bizonyos fokig a ház keblében mégis felelősségre lehet vonni, — bár nem is azon értelemben, mint a­milyenről szó van, mondom, ha csak abból nem indulnak ki, hogy a főispán sem rosz szándékból, sem gyöngeségből roszat nem tehet, akkor valóban a főispán megkárosíthat rendeletei által akárkit, és az azután ütheti bottal a nyomát; azt pedig feltenni én sem akarom, hogy önök a főispánok számára vitassák azt, minek kimondását még Rómában is elhalasztották, a csalhat­at­lanságot. (Derültség balfelől.) Én te hát ! mert a további részletekbe bocsát­kozni nem akarok (Halljuk!) az­t tartom, ha hogy szabad állam, szabad monarchia lehessen vala­hol (mikép azt már említem is) annak első kel­léke,­­hogy legyen parlamentáris felelős kor­mányformával felruházva. Parlament és kormány mindazon attribútumokkal, melyekkel a kormány és parlamentnek felruhá­zva lennie kell, nem vi­tatom, hogy mikép van az nálunk és elfogadom hogy a parlamenti felelős kormány bír nálunk mind azzal a mivel bírnia kell, azonban hogy a felelős parlamenti kormány azon áldásokat meg­hozhatja, melyek szükségesek, vagy­is melyeket meghozhat, szükséges úgy rendezni az ország belszervezetét, hogy a parlamenti felelős kor­mány alapja meg ne hamisíttassék, azaz úgy rendezni, hogy miután még minden kormánynak e világon megvan, megvolt és meglesz azon törekvése, hogy uralmát megtartsa és növelje, ne adassanak kezébe az eszközök arra, hogy a Par­lamentarismus alapja meghamisítassék, azaz ne adassanak kezébe neki az eszközök, melyekkel meghamisítván a választásokat, elesik a Parla­mentarismus fő alapelve, hogy az országot a többség kormányozza. (Úgy van­­ balfelöl.) A második a­mi okvetlenül, szükséges, az, hogy szemben a parlamenti felelős kormányformával, az egyénnek, a kisebbségnek, a testületeknek joga biztosíttassék. Én elismerem ugyan, hogy ezen absolutismus, melyet az ország többsége gyakorol, inkább iga­zolható, mint a­melyet az egyes ember gyakorol, de annyi bizonyos, hogy még szenvedhetlenebb mint ez. (Helyeslés balfelől.) Látjuk is, hogy mindenütt, hol a többség kormányoz, kerestek és találtak is eszközt a kisebbség és az egyének jogainak biztosítására, fellelték azt abban, hogy mindenki fölébe helyezték a törvényt, és annak meghatározását, hogy mi törvényes és mi nem, egyik félre sem bízták, hanem bízták egy füg­getlen bíróságra. (Helyeslés halt elöl.) Ott, hol ily intézmény van, szabad az ország, s szabadok az ország polgárai, mert megvan egyaránt a politikai, polgári, egyéni s egye­sületi szabadság. Azért, hogy ez nálunk is meg­lehessen, kívánom én, hogy a felelős kormány­nak ne adassanak meg soha azon eszközök, melyek által a választásokra oly döntő befolyást gyakorolhasson, azaz kívánom, hogy a végre­hajtó közegek a törvényhatóságokban ne a kor­mánytól hanem a törvényhatóságtól függje­nek. Az hogy ezen közegek a központi kor­mánytól ne fügjenek, minden államban hol egyé­ni szabadság létezik, keresztül van vive. Az igaz hogy Angliában egész más után van ez keresztül vive, de annyi bizonyos hogy keresztül van vive, s kérdezzünk meg bármely angolt, hogy nem abban teli-e a személyes szabadság, de sőt a po­litikai szabadságnak is legfőbb garantiáját; ke­resztül van vive, mert ha szinte a békebírákat a kormány nevezi is ki, de ezek egyfelől a tör­vényes gyakorlat szerint el nem mozdíthatók, te­hát nem függnek a pártkormány tetszésétől, to­vábbá fizetve sincsenek, s így tehát függetlenek, s nem oly közegek, melyek által a kormány a választásokat meghamisíthatná. Nálunk ez nem úgy fejlődött ki, nálunk azt létesíteni nem lehet, de bírjuk a köztörvényhatóságokban azon köze­geket, melyek útján el lehet érni azt, hogy a vég­rehajtási közegek ne legyenek a kormány ke­zében, s elérhetjük, hogy a választások s így a parlamenti felelős kormány valódi alapja, meg ne hamisítassék. Az mondatik, hogy ha a tör­vényszékre bízzuk, hogy a központi kormány és a törvényhatóságok közt felmerült differenciák­ban a törvényesség iránt döntsön, akkor ezen bíróságot fölébe helyezzük a parlamentnek s veszélyeztetjük a ministeri felelősséget. Ezzel szemben te­hát, beérhetném azzal is, hogy hivatkoznám példákra. Mellőzöm most Amerikát, mely köztársaság, és hol még a con­­gressus határozatai felett is a legfőbb bíróság mondja ki, hogy nem ellenkeznek-e­­ az alkot­mánynyal, s azért a congressus tekintélye egyá­taljában nem csorbult; mellőzöm ezt, mert ez köztársaság; de hivatkozom Angliára, hol ha a ministeri rendelet törvényessége akár egy végre­hajtó alárendelt közeg,"akárki más által kétségbe hozatik, akkor nem a minister, hanem az egyik főtörvényszék a Queens Beutsch mondja ki, hogy ez vagy törvényes, vagy törvénytelen ren­delet, és én legalább nem hiszem, hogy ezen százados gyakorlat folytán az angol parlament tekintélye kisebb lenne, mint például a mi par­lamentünké (Helyeslés és derültség a balon.) És uraim, nem is támadja az meg a parlament tör­vényes magyarázati jogát,mert hiszen »­parlament törvénymagyarázati joga nem abban áll, hogy egyes conk­rét esetekben magyarázza a törvényt; — ha azt divatba hozzuk, hogy a parlament magyarázza az egyes concrét esetekben a tör­vényt, — ez — megengedjenek, de oda fogja fejleszteni a dolgot, hogy Magyarországon többé nem a törvény, hanem egyes váltakozó par­lamenti pártok szeszélye fog uralkodni. (Helyes­lés a balon). Parlament által törvényt magyarázni annyit tesz, mint általánosan törvényt magyarázni, az, az, bár­miként ítélt is a törvényszék, ha akár egyesnek, akár a kormánynak az a nézete van, hogy nem úgy magyarázta a törvényt, mint azt a törvényhatóság értette joga van provokálni a törvényhozást,hogy egy magyarázó törvénynyel állítsa helyre és tegye tisztává a törvény értel­mét, és a­mely perekben ez megtörtént, bár­mit tett egyes, vagy törvényszék, a parlament ál­tal adott magyarázat a döntő és az a kötelező. De még kevésbé veszélyezteti ezen eljárás a felelős kormányt és annak helyzetét. Nem csak nem veszélyezteti a gyakorlatban mert hiszen Angliában soha azért egy kormány sem modott le,de nem veszélyezteti)a dolog természetesül fog­ta sem, mert hiszen a parlamentek nem azért buktatják vagy tartják meg a kormányt, hogy egyes esetekben megtartotta e vagy nem a tör­vényt, hanem azért, hogy egészben és nagyban véve helyes és megegyező-e, az ország közvéle­ményével politikája, hogy nem lehet nagyon ve­szélyes ily intézkedés a kormány tekintélyére nézve sem, e tekintetben már engedjenek meg, hogy egy közelebb eső példára hivatkozzam. (Halljuk!) Én legalább nem hallottam még, hogy az osztrák államok arról lettek volna nevezetesek, hogy ott a kormány tekintélyét akarnák min­den áron csorbítani, és mégis a kormánynak magának belegyezésével nem régen iktatatott törvénybe, hogy ha a rendeletek törvényessége bárki által kétségbe vonatnék, a törv.-szk ítél a felett. Megvan ez tehát mindenütt, ki sza­badság van és a hol nem volt, behozatik, a­hol szabadság után törekednek. Csak mi vgyunk azok, kik ebben veszélyt és kellemetlenséget lá­tunk; mintha épen nekünk, kik 800 év óta és még utóbb 300 éven át küzdöttünk a szabadsá­gért, épen nekünk jutott volna az átkozat sors, hogy megtagadjuk mind­azt, a­mi a szabadság alapját képezi. (Élénk hosszas helyes és bal felől.) T. hát! Elmondtam, hogy miként képzelek én egy szabad államot legfőbb vonásában, s mint szeretném én hazánk belszervezetét endez­­tetni,engedjék meg, hogy mielőtt beszéden bevé­gezném, felhívjam figyelmüket arra, hogy minő lesz azon állam, melyet önök e t javaslat által alkotnak ? Ezen törvényjavaslat, mint már is­mételve elmondtam és magyaráztam, a végre­hajtási közegeit a törv. hatóságoknak a főispán és a belügyminiszter függése alá helyzi, így meg van teremtve azon közeg mely álal mint jelesen Frankhonban, a választásokra nyomást gyakorolni, azokat meghamisítani lehet, ily mó­don ha egyszer létrejött ezen parlamenti ezen kormány, önök törvénye gondoskodik, hogy a törvénytelen rendelet végrehajtassék , ezzel nem érve be, gondoskodik arról hogy a törvény­­telen rendelet végrehajtót találjon, kimondván, hogy az tettéért nem felelős, és miután mind­er­ről gondoskodott, gondoskodott még aról is, hogy a kormány ellen az egyetlen bíró az a több­ség legyen, mely a kormány pressiója alót vá­­lasztatik, és így gondoskodva van arra, hogy itt mindig és folytonosan lehetséges legyen a törvénynek lábbal tapadása. (Élénk ilyeslés balról.) De mi következése lehet ennek ? mi mnyájan elismerjük, hogy a fejedelemnek feltétlen joga van minisztereit kinevezni és elbocsátan­i e jo­got kétségbe vonni monarchiában senkinek eszébe nem jut. A fejedelem, meglehet, elveszti bizalmát a kormányhoz, mely pedig az ország­gyűlésen — sőt tegyük fel hogy a választások korrektek voltak, — az országban is többséggel bir, s kinevez egy másikat, teljes joga szerint, olyant,amely talán 40 szavazattal nem rendelke­zik a ház kebelében. Természetesen ily kisebbséggel párlam­enti kormányforma mellett kormányozni nem lehet; igen, de azon kormánynál és a fejedelemnek is­mét kétségbe vonhatlan joga van ezen esetben az alsó házat feloszlatni már ekkor a házban és az országban valósággal kisebbségben levő kormány azon eszközzt, melyet neki az önök törvénye nyújt, oly háza választathat a milyent akar (Élénk helyeslés balfelöl) Válaszolhat mondom oly házat a miket épen akar, és akkor azután ismét az önök töményének alapján ezen kormány ha tetszik, kományoz törvénytelenül. Gondoskodott az önök röménye arról,hogy meg­kapja erre az eszközöket valamint gondoskodott arról is, hogy azon többség és azon kormány, a­mely törvénytelenül kormányoz, bírálja meg azt is, hogy törvény­telenül kormányoz«, Így Magyarországból jogi álam helyett lesz oly ál­lam, melyben az egy vagy más után többségre törekedett ház capriciuji fog uralkodni. Én ré­szemről ily államot nem óhajtok. Azt mondják, mert azt is tudom, hogy ked­­vencz eszme, hogy a nemzetek szabadságát in­tézményekkel nem lehet biztosítani, mert azt csak a nemzeti akarat és életerő teheti. Tökéle­tesen igaz, csak hogy az intézményeket úgy kell alkotni, hogy ha a nemzetben megvan erre a kedv és életerő az alkotmányos formák megtar­tása mellett biztosíthassa magának a szabadsá­got, nem pedig úgy, hogy a nemzetet az alkot­mányos formák megtartása mellett é­desen jogai­ból kiforgatni. (Helyeslés balfelöl!) Azt is mond­ják , hogy hiszen rendes időben a kormány nem fog törvénytelenül kormányozni; ha pedig az erőszak akarja az ország alkotmányát felforgat­ni, akkor annak hatalmában lesz legelőször is a megyét semmisíteni meg, bármi legyen annak hatásköre. Tökéletesen igaz te hát! és épen azért én az institutiókban, a megyei institutióban nem az erőszak ellen keresek orvoslást, hanem ke­resek menedéket és orvoslást az ellen, hogy erőszak nélkül, a tény tiszta bevallása nélkül az alkotmányos formák között újra ne lehessen az absolutizmusnak ezt tenni. E kettő között véghetetlenül nagy különbséget látok, mert míg egyszer fogja magát valaki elszánni arra, hogy erőszak által felforgassa egy ország intézmé­nyét , addig tízszer akad valaki aki az alkotmá­nyos formák megtartása mellett annak jogait csorbítsa. A nyílt erőszak felnyitja az emberek szemeit, felrázza a tespedőket, és a nemzetet egy testté forrasztja össze, míg az alkotmányos forma közötti elnyomás erkölcsteleníti, demora­­lisatióba sülyeszti és végül orozva öli meg az elaltatott nemzeteket. (Zajos tetszés balfelöl Justh József közbeszól: Phrasis!) Tökéletesen igaza van a t. képviselő úrnak, hanem az ember oly gyengén van teremtve, hogy gondolatait csakis szavakban és phrasisok­­ban fejezheti ki, csak hogy vannak phrasisok melyek üresek, — hallottam ilyet eleget — (derültség) és vannak phrasisok, melyeknek értelme van. (Helyeslés bal felől.) Jól tudom én azt te­hát, hogy általánosságban a világon tán mindenütt, s nálunk tán még in­kább, minit más parlamentekben, ha egyik rész véd, a másik támad valamit, megvan különösen azon hit egymásról, hogy az a ki valaminek jó oldalát emeli ki, rendesen több jót mond róla, mint a­mennyit maga is hisz; viszont az, ki támadó, több részat mond arról, a­mit támad, mint a­mennyit maga is feltesz róla; tudom, hogy mindnyájan ilyen helyzetben vagyunk, de méltóztassanak elhinni, hogy épen a jelen eset­ben nagyon higgadtan, és a dolgot nagyon meg­fontolva mondottam el azokat, a­miket elmon­­dok, elmondottam úgy, hogy inkább elhagytam abból, a­mit a törvényjavaslatban rosznak tar­tok, nem pedig hogy szónoki hatás miatt, azt még nagyobbítani szándékoztam volna. Általában igen kérem a t. többséget, méltóz­tassanak jól meggondolni a dolgot, mielőtt a tja­­vaslatot törvénynyé emelnék, mert ha azt hiszik is, hogy én túlzottam azon veszélyeket, melyeket a tjavaslat hozhat, de lappangjon benne annak csak Vio része, elég ez arra, hogy az országra veszélyt hozzon. Én egész lelki meggyőződésből mondom, hogy bár voltak azon törvények kö­zött, melyeket e ház hozott, olyanok, melyek egyéni meggyőződésem szerint nem voltak jók, de olyat, mely ily veszélyes lenne a hazára néz­ve mint ez, még nem hozott. (Helyeslés balfelől.) Gondolják meg t. képv társaim azt, mert késő lesz a panasz akkor, ha az elvetett rész mag fel fog csírázni, s ha majd együtt fogjuk keresni,— de az önmaguk által alkotott törvények miatt nem fogjuk lenni, — azon alkotmányos eszközö­ket, melyekkel az ország sorsán segíthetünk , akkor szomorú lesz sorsunk, szerencsétlenek le­szünk mindnyájan, de önöket az önvád is fogja ostorozni. Ajánlom határozati javaslatomat. (Élénk hosszas éljenzés balfelől.) A főrendiház jún. 30-án tartott ülésében kihirdettetett a buda­pesti lánczhíd meg­váltásáról szóló szentesített törvény. Továbbá elfogadtatott az 1868. VIII. tcz. által helyben­hagyott szerződés 5. és 20. §§-ainak módosí­tása. Végül hozzájárul a főrendiház azon kije­löléshez, melyet a képviselőház a főszámve­­vőszék elnökségét illetőleg tett. Izabella királynő kiáltványa a spanyol nemzethez. Izabella azon kiáltványa, melyet a spanyol nemzethez intézett a trónlemondás kérdésében, így hangzik: A spanyolokhoz. Uralkodásom hosszú időszaka sok ügyben szerencsétlen és szomorú volt, de szerencsét­lenebb és szomorúbb reám nézve, mint bár­ki másra nézve, mert bizonyos cselekedetek di­csősége, a történt haladás az alatt még szeretett hazánk sorsát vezérlem, nem felejtető el velem, hogy az én mint a béke és nevekedő közjóllét barátjának legkedvesebb, és mélyebb érzelmei­met, legnemesb törekvéseimet Spanyolország üdve iránti legforróbb óhajaimat, az akara­tomtól független tények akadályozák meg. Mi­dőn gyerek valók, ezer meg ezer hős hirdető nevem, de a háború borzalmai környékezék böl­csömet, mint felnőtt leány csak arra gondoltam, hogy, nekem jónak látszó tervek közül támogas­sam azokat,melyeket az önök tanácsa ajánlott,de a pártok szenvedélyes harcza nem engedi meg, hogy a törvények tisztelete és a jó reformok sze­retete az erkölcsökben helyet nyerjenek, azon­­korban, midőn az értelem erősbül a saját és ide­gen tapasztalat által, azon férfiak erőszakos szenvedélyei kia ellen az önök vérével harczol­ni nem akartam mely nekem oly drága mint éle­tem, idegen földre űztek engem őseim trónjától távol erre a földre, mely barátságos ugyan ven­dégszerető és hires, de még sem hazám és ép oly kevéssé fiaimé sem. Ez rövidbe foglalva azon 35 év politika tör­ténete, melyek alatt én átszállott jogaimnál fogva gyakoroltam azon népek­ képviselését és ha­talmát melyeket isten, a törvény és a nemzeti akarat gondjaimra bízott. Midőn átfutom azo­kat , nincs okom vádolnom ma­gamat azzal, hogy szántszándékkal befoly­tam volna azon roszokra, melyekkel engemet vádolnak, sem azon szerencsétlenségekre, esé­lyeket meg nem akadályozhattam. Mint alkot­mányos királynő, őszintén tiszteletben tartom az alaptörvényeket, mindenekelőtt spanyol nő és Spanyolország fiainak szeretetteljes anyja lévén mindeniket egyenlő meleg vonzalommal vettem körül. Azon szerencsétlenségek, melyeket gyak­ran megrázkódott lelkem megakadályozni nem tudott, általam a lehető legnagyobb mértékben enyhíttettek. Semmi sem volt szivemnek kedve­sebb, mint elfelejteni és jutalmazni és soha egy eszközt sem hanyagoltam el, hogy megakadá­lyozzam, miszerint az én ügyem miatt alattvalóim könyeket hullassanak, mely óhajaim és törek­véseim még­sem voltak képesek megkímélni engem a trónon és attól távol azon kemény bí­rálatoktól, melyek életemet kés­eriték meg. El lévén határozva azokat elviselni és tisz­telni az isteni gondviselés szándékait önkényte­­sen és saját akaratomból még megteendőnek vélem az utolsó tettet, hogy jólléteteket alapít­sam meg és nyugalmatokat biztosítsam. 20 hó­nap folyt le, a mióta lábamat idegen földre tettem, aggodalommal telve azon bajok miatt, melyeket vakságukban ismételni nem rettegtek egy tör­vénytelen t törekvés makacs képviselői mely tditélve van a királyság törvényei számos gyű­lés szavazása, a győzelem joga és a civilizált Európa nyilatkozatai által elítélve vannak.­­

Next