A Hon, 1870. július (8. évfolyam, 147-175. szám)
1870-07-15 / 159. szám
cáfolta ezt midőn kijelenté,hogy a kormánynak az nem volt szándéka, de valljuk meg, hogy valósággal mégis úgy történik. Theóriában nem úgy akarta a kormány, de praxisban mégis úgy történik , tehát a kormány nem oda néz, hova vág. Úgy jár a kormány, mint a makai hajdú a pipaszár sütéssel,akarta végig sütni a pipaszárat, de a tüzesdrót a pipaszár derekán bújt ki és megégette márkát. A megye általában a főispán és tisztviselőkből áll. Miután látjuk mily roppant hatalma van kevés mondanivalója van a tisztviselőkről, hanem inkább elmondja egy kép történetét. Gyermekkorában egy sképet látott. Két alak volt rápingálva is: egy török ur és egy szolga. A török ült és egyik kezében erszényt a másikban kötelet tartott, mely a szerencsétlen görnyedező rabszolga nyakára volt hurkolva. Alá volt írva: „A basa és rabszolgája, avagy a kötéllel mulatozó tyrannus.“ A könyvben le volt írva hoszszasan, mi e czímnek az értelme. A basának az a mulatsága volt, hogy rabszolgáit saját kezével fojtotta meg. Hurokkal kellett megjelenniök nyakukon, és a basa vagy megjutalmazta őket, ha úgy tetszett neki,vagy pedig megfojtotta. Lehet már most képzelni, mily szerencsétlen helyzete lehetett azon szegény rabszolgáknak, kik soha sem tudták, mi lesz az audientiának vége, baksis-e vagy hurok. Szóló azt hitte, hogy ez keleti mese, pedig most látja, hogy ez életkép a jövő megye életéből. Alá lehet írni: A megye főispánja és annak tisztviselője, avagy a kötéllel mulatozó tyrannus. (Általános derültség.) Micsoda tisztikar lesz ez. Nem csak politikai meggyőződését, hanem egyéni önérzetét és emberi méltóságát is alá kell rendelni a főispán privát szeszélyének. Ha nem tetszik a szakálla, beleköt, elűzi és helyettesíti mással. Istenem, micsoda tisztikar lesz ez! Oh Csaszlau népe (Hosszan tartó derültség) Te büszke, önérzetes zaj, mért hagytál el bennünket ? ! — Mire való azután a sokk ? írják ki : a megye a főispán, a főispán a megye. A főispán fogadja fel a tisztviselőt, elűzheti ha tetszik, helyettesítheti ha tetszik, öltöztetheti saját livreejébe, ha tetszik. De fizeti-e saját zsebéből ? (Felkiáltások! Ha tetszik!) mert ha ő fogadja, candidálja, elküldi, helyettesíti és mégis a megye domesticájából fizettessék az ő domestiqueje, az mégsem igazság . (Általános derültség.) Azt mondja minderre Tóth Vilmos képviselő, illetőleg állambiztos, (Derültség.) ezt így kívánja a renddel párosult szabadság. Minden résznak azonban akad valami jó oldala; egyet kivívunk ezúton, maholnap független lesz ministeriumunk (Halljuk!) Ministereink függetlenek lesznek, függetlenek..........a törvénytől. És ez a jobboldal műve lesz, őt illeti érte a dicsőség (Helyeslés balról.) És mégis ők a nép jogai és a szabadság irányában reformereknek merészek magukat nevezni. Uraim ! ilyen reformer Nero is volt Róma irányában, mikor azt felgyújtotta. (Tetszés balfelöl) Önök is felgyújtják a népnek jogait, (gúnyos felkiáltás jobbról: Borzasztó!) azon népét, a mely önöket képviselőkké választotta, legfőbb bizalmával megtisztelte,megtisztelte miért?hogy itt az ő érdekeit képviseljék, az ő képét viseljék, hogy itt ő helyette az ő nevében védjék az ő jogait. (Tetszés balfelől.) És uraim könnyű ám arra a 67-i alapra reáfogni, hogy az jó, de hogy azok legyenek a nép jogainak védői, akik az ő jogait feladják, azok legyenek az ő barátjai akik őt jogaitól megfosztják, hogy azok legyenek az ő jóakarói, akik őt megcsonkítják, ezt nehéz lesz velök elhitetni. (Élénk helyeslés balról.) Azért vessen kiki számot, mig nem késő, lelkiismeretével. Szóló számot vetett magával,hogy számot adhasson és egykor emelt fővel fogja elmondani, és ismételni választói előtt azt, amit most mond itt e házban, hogy a tervjavaslatot nem pártolja. (Élénk tetszésnyilatkozatok a baloldalon.) Domahidy Ferencz : Elállók. (Helyeslés.) Popovics Zsigmond: nem tartja a népképviselet feladatának, hogy azok jogait, kik általa képviseltetnek, konfiskálja. Sokan mondják: nem jogokról, hanem kötelességekről van szó, tehát e kötelességek teljesítése azokra ruháztassék, kik erre vagyonos helyzeteknél fogva legalkalmasabbak. Szóló ezt a feudalismus elméletének mondja. Azon adatokból, melyeket Svarz Gy. fölemlített, kiderül, hogy Csíkszeredán virilis szavazattal az fog bírni, ki 7 ft 14 krt, Oláhfalun pedig az, ki 5 ft 68 kr adót fizet. Már pedig az erdélyi választási törvények szerint választó csak az lehet, ki 8 ft censussal bír, s e szerint lesznek, kik virilis szavazati joggal fognak ugyan bírni, de választási joggal nem. (Felkiáltások balfelől: Biz ez absurdum !) A virilis szavazatot igazságtalannak, törvénytelennek mondja, e törvényjavaslatot, mely ily elveken alapszik, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el. Majoros István azzal vádolja Latinovicsot, hogy programjában választói előtt baloldalinak ígérkezett és itt a jobboldalhoz csatlakozik, bizonyosan azért, mert a kormánytól jutalmat vár. Elnök (Gajzágó) figyelmezteti szólót arra, hogy egyes képviselők eljárásának indokait ne fejtegesse, hanem úgy vegye mindenki nyilatkozatát, mint meggyőződése független nyilvánítását. Majoros kötelességének tartotta ezt a nemzet előtt felhozni, mert ő korteskedett megválasztása mellett. (Latinovics: Köszönöm !) Szóló ezután hosszasan adja elő már eléggé ismert indokait és László hat javaslatára szavaz. Jegyző: Stratimirovics György! (Nincs jelen!) Berzenczey László nem mondja, hogy nem kell centratisatio, legyen, de csak akkor ha a kormány felfelé erős. Ha veszélyben lesz a haza és ha e minisztérium lelép, hol fog akkor menedéket találni az alkotmányosság ? Ez a mitől félünk. Nincs roszabb ember, mint egy magyar, ki többé nem magyar. Egy jelleméből kivált magyar ember monstrum a világon. (Tetszés a baloldalon. Felkiáltások : osztrák-magyar!) A jelleméből kivetkeztetett régi megye, többé szinte nem megye. Nem fogadja el ajavaslatot. (Helyeslés balról.) Stanesku Imre öt negyed óráig veszi igénybe a ház türelmét, mialatt Eötvös J.-nek a „nemzetiségi kérdésből irt művét majdnem egészen felolvasta. Ajavaslat az 1 §-tól az utolsóig csupa jogmegszorítást tartalmaz; jogilag hiányos,alkotmányunkkal meg nem fér,a nemzetiségi igényeket sérti s még azon esetben sem fogadná el, ha a vörös bársonyos székekben egy Hodosiu-Miletics-féle minisztérium ülne. Ha már Nyáry Pál beszéde a képviselőház jul. 12-ki üléséből. (Vége.) Chinában legnagyobb szépségnek tartják a nagy füleket. (Derültség.) Szerencsések azok, akik nagy füllel születnek (Derültség) mert csak azoknak van joguk Chinában, és minthogy csak ezeknek van politikai joguk, ez az aristocratia és ezt igen nagy szigorral, véghetetlen nagy szigorral tartják fönn. De a haladás szelleme oda is behatott, és azt mondják, mint nálunk, hgy szabadságukban van önöknek gazdaggá lenni, ott meg azt mondják, csináljatok magatoknak nagy füleket. És akik nem szorultak arra, hogy közök munkájával szerezzék maguknak a mindennapi kenyeret, gyermekkoruktól kezdve nem tesznek egyebet, mint füleiket húzogatják, és így jutnak be a jogok kizárólagos személyes gyakorlatába és vézetnek be az aristocratia jogkörébe. Ezt mi nevetjük, pedig semmi különbség nincs a között a mi Chinában a közjogok személyes gyakorlatára képesít és a közt, mit e javaslat kilátásba helyez, a nagybirtokos ha birtoka ősi, épen úgy a természettől kapta az adományt, mint a chinai, kinek természettől van nagy füle. A másik épen úgy saját erejével önmaga szerezte magának a nagy füleket mint a ki önmaga gazdagodott meg, és ez nem nevetni való, mert nem oly könnyű nagy fülre szert tenni annak, ki nem azzal születik (Derültség) mert ha a tömeg, a nemzet nagy tömege mindég csak füleinek nagyobbításán dolgoznék,igen félő, hogy éhen maradna. De azért hiába hivatkoznék, hogy azért nem oly nagy a füle, mert kezét élelmének szerzésére kellett használnia; erre mit sem adnak, és a jogkört Chinában nem szélesíthetik. Én ezt tökéletesen egyenlő fogalomnak gondoltad és azt hiszem, hogy Magyarországon mindenki ilyennek gondolja és nem hiszi, hogy azt a kormány is komolyan gondolná, annyival inkább nem hiszi, mert nem hiszi a kormányt oly vigyágyázatlannak, hogy ha egyszer törvényt akar alkottatni, oly törvényt, melyhez tárczáját köti, annak tegye ki magát, hogy ha ejavaslat törvénynyé lesz, egyszerre azt mondják az illetők, köszönjük, nem akarunk élni oly joggal,mely jog minden alkotmányos polgárral a hazában nem közös. Ha egyszer úgy megromlanék p. o. Éjszak- Amerika, vagyis inkább annak törvényhozása, hogy a törvényt, mely szabaddá tette a négereket, eltörölné és helyébe alkotna egy újat azzal ellenkezőt, bármennyire azt nevezné liberálisnak humanistikusnak, nem mondom hogy talán egykettő nem találkoznék ki a rabszolgákat megvenné és dolgoztatná, de meg vagyok győződve, hogy a legnagyobb rész, nem akarna egy ily törvéynyel nyert hatalommal élni, és nem hiszem hogy azon képviselőház számíthatna arra, hogy jövőben csak egy is közüle megválasztassék. Én a magyar nagybirtokosokat, a magyar pénzeseket nem tartom oly oktalan embereknek, — ha nem biznék is sokat eszükben — hogy ne ismerjék saját érdeküket és azt hinnék:azért,hogy ily alkotmányos országban kirekesztőleg senkinek sem igényelhető személyes jogot nyernek e térre hagynák magukat még a törvényhozástól is tereltetni, és oly depopularisáló eszközt fogadnának el, mely könnyen saját megbukásukra vezethet. Én nem tudom, a miniszter urak gondoltak e arra, mert ámbár az ellenkező részen vagyunk — iszen mentsen meg bennünket attól,hogy a kormány valaha annyira depopularizálja magát hogy a maga és a többség roszszul értett érdekeit legyőzve oly térre jusson, melyen az alkotmányos polgár maga legyen kénytelen magát a neki helytelenül kirekesztő jogot tulajdonító törvény ellen védeni. Tehát én azt gondolom, de meg fogja mutatni a következés is hogy nem is azért hozták be a virilis szavazatokat e törvénybe hogy megszavaztassanak, de úgy tettek , mint rendszerint szoktak eljárni az alkunál, ritkán mondják tudniillik meg mindjárt az igazi árt, hanem ha nagyobb árt akarnak elérni, tesznek mindig az alkuhoz olyan mobilia feltételeket, melyeket elengedvén, ezzel azt akarja elhitetni a másik féllel, a mindent, mit komolyan akart, megnyerő fél, hogy ő sokat engedett. Meglehet, hogy a t. minisztérium is azt gondolja, hiszen virilis szavazat, nem virilis szavazat, ez csak tréfa, de nem tréfa az, hogy mi omnipotensek legyünk. Ha tehát mi az országot ki tudjuk elégíteni, ha a virilisszavazatokat elejtjük, és ahhoz nem ragaszkodunk, akkor bánjuk is mi, mit csinálnak azon urak, kik aranyvárat építettek, vagy legalább a régi várnak, melyből a canaille népet kizárhatnák, újra felépíthetését remélték, a virilis szavazat törvénybe jutása esetében. Minden miniszternek van és kell hogy legyen saját politikája, minden miniszter ismeri embereit, és azért nem veszem nekik rész néven, ha a czél elérésére, melyet maguknak kiűztek, így cselekszenek. Sokan elmondták már előtten, hogy mily veszélyes következményei lennének ennek kivált Magyarországon. Én tehát máris nagy köszönettel tartozom, hogy eddig méltóztattak meghallgatni, tovább nem akarom fárasztani figyelmöket (Halljuk) ámbár ez olyan tárgy (Derültség) hogy kifogyhatlan az ember. Próbálnák csak meg az ellen oldalon is erről sokat beszélni! vajjon nem az történhetnék-e velők,hogy ha sokat beszélnének, a helyzet vizsgálatába mélyebben bocsátkoznának, hogy egyszer csak azt vennék észre hogy maguk is nem a többséghez hanem hozzánk tartoznak.Mert akkor, midőn igazsága van az embernek, sokat beszél, mi nem mesterség, de próbálja meg valaki a rész ügyet védelmezni (Derültség.) minden periódusnál fennakad. T. hát! Nem akarom tovább untatni. (Helyeslés, jobbról. Halljuk! balról.) Hanem még van, mit azon tömkelegből, melyet elmondottam, ki akarok emelni, és ez az, hogy hibás felfogás azt hinni, hogy az önkormányzati jogot valaki ajándékozhatja. Az a nemzet elidegeníthetlen tulajdona, oly tulajdona, melyet senkinek sem köszön, még a törvhozásnak sem, mit bizonyít az, hogy a megyék szerkezetéről is, ámbár több század óta fennáll, lehetőleg kevés fordul elő törvénykönyvünkben, de nem is szükséges, mert ha én mint egyén bírok saját testi és lelki tulajdonaim teljeségével, és e jogot törvény korlátain túl nem terjesztem, mert ez esetben a törvényi bíróval jöhetnék összeütközésbe, nevetséges volna ha abban akarnám magamnak oorogálni a jogot, mely engem törvényesen megillet. Ez nagy különbség hogy a személyes szabadságot nem adta senki tehát el sem veheti senki,és ha valaki elvenni akarná, azt mondván, hogy ez reform, ezen jogtalan rablás ellen fel lenne híva a szabad embernek, mind lelki, mind szellemi, sőt ha a szükség kívánja még testi resistenciára is. Ha ez így van tehát, ha ez oly természeti tulajdon, mint amily természetes és jogos tulajdonom nekem a szabadság, s azt mondják: Jó barátom, de mi többen s így hatalmasabbak vagyunk, tehát te is mi is hogyan gyakoroljuk a szabadságot?Ezt úgy fogják megfejteni bizonyosan barátaim is, hogy ily esetben a bíró ítél. Következőleg ha a kormány és a megyék közt is ilyen eset forog fen, ne az egyik ítéljen a kérdés fölött vagy a másik, mert mindkettő fél, hanem ítéljen egy harmadik a független bíró. E körül forog az egész, és ha ezen törvjavaslat követeli magának a reform nevet csak ezt az egyet iktassák bele, és én elfogadom reformnak, s ha egész végletekig keresztül nem viszik is a fő alapelveket egyszerre, még akkor is reform marad az, feltéve hogy ha ezen elvet elfogadja a t. ház, az egész törvényjavaslat úgy amint van, meg nem maradhat, újonnan át kell azt dolgozni az elfogadott elv alapján, és akkor a ministériumot utasítja, hogy ennek alapján új törvényjavaslatot készítsen akár egy enquete bizottságot küld ki, nem bánom habár a kormány saját pártjából is, ha azon enquete nyilvános lesz, ha utasításul azt adja, hogy az egyik úgy mint a másik a független bíróság előtti felelősség alapján készítsen javaslatot megnyugszom, mert akkor úgy hiszem, nagy ellenkezés, annak tárgyalása alkalmával nem merülend fel. A harmadik, amiért mi kívánjuk, hogy Európának ezen részein a legszabadabb institutiókkal bíró nemzet legyünk, az hogy meg nem hamisított szabadság alapján és ennek eszközeivel működő erős kormányunk legyen,mert meggyőződésünk az, hogy nekünk itt e ponton a melyen vagyunk,nagy feladatunk van, mégpedig nem az a feladatunk, hogy azt keressük, hogy hol van az idegen hatalom, mely megvéd vagy várjon hol van az a bizalom melynek kabátjába kapaszkodjunk, hanem az, hogy mi módon lehessünk valóban, az az önerőnkre és kiváltkép nem annyira számszerinti mint szellemi és erkölcsi erőnkre támaszkodva, hatalmasok. A szabad institutióknak varázs erejét, a szabad institutióknak hóditó erejét példával könynyű kimutatni azoknak is, kik kételkednének ez állítás helyességén. Melyik fajnak van olvasztó és hóditó ereje a mai nemzetek közül ? vegyük pl. az oroszt. Meglehet, hogy tévedek, de én sohasem hallottam azt, hogy az orosz birodalomba emigratio volna indulóban Franczia-, Angol vagy Németországból, ellenkezőleg azt hallottam, sőt tudjuk is mindnyájan, hogy akik benne vannak is szabadulni akarnak. És már ez elegendő ok arra, hogy akik ettől az orosz elemtől félnek, csak azon esetben félhetnek, ha nem bírnak alkalmas fegyverrel ellenében. És mi az a fegyver ? A szabadság fegyvere! A szabadság, melyet élvez Magyarországnak minden tagja vallás és nemzetiség különbség nélkül. Hogy ez igaz, mutatja az is, hogy a szabad institutiókkal bíró angol nemzet tagjainak egy marokja elegendő volt egy új világot teremteni. És mi módon teremtették azok ? Talán valami új theoria szerint ? Nem. Vizsgáljuk csak Észak- Amerika institutióinak bármelyikét, mindenütt meg fogjuk találni, hogy annak eredete angol, és miért? azt Talleyrand fejezte ki, leghívebben mondván, hogy az amerikai köztársasági szabad institutiókon a monarchias, az angol monarchies institutiókon pedig a republicánus zamat megérezhető. Ugyan mért nem akarunk tehát mi is saját, s erre épen olyannyira alkalmas institutionknak ugyanily zamatot adni? És ha ezt akarjuk , mi áll ellen, hogy tegyük, és ha megtettük, a siker nem maradna el és akkor minden nemzetiségi, minden más azzal nem épen jóhiszeműleg kapcsolatba hozott olyan kérdések nem fognak bennünket többé háborgatni. Amerikában senki sem kérdi mily nyelvet beszél valaki, azt kérdeni senkinek sem jut eszébe; de a congressus gyűlésében a tárgyalás angolul megy, a főtörvényszék s a főkormányzat nyelve angol. Meglehet hogy ha valakinek a mi magyarországi, meg nem elégedett nemzetiségi vezéreink közül eszébe jutna oda menni, ottan is meg fogna tán zavartatni az amerikai egységnek a teljes szabadság útján szerencsésen megfejtett eszméje által; de nem tartom lehetetlennek hogy vagy ott maradna maga is, mint valaha az emigrált puritánusok után megkísértené ott is a nemzetiség s szabadság eszméjével ellentétbe hozni, de ha Európába visszatértével Magyarország monarchikus intézményeit annyira köztársasági zamatúaknak találná mint csak az angol intézmények is Európában, aligha az orosz birodalomban telepednék meg. Nekünk tehát akkor,midőn betintézményeinket reformáljuk, nem csak a legközelebbi pontokra kell nézni,hanem nézni kell a jövőbe is.Miután nem kételkedhetik senki, hogy nekünk ezen a helyen ahol jelenben vagyunk, nem úgy lehet megmaradnunk,ha megállunk hanem csak úgy ha folyvást haladunk, merő képtelenség,előnkbe reform czim alatt oly javaslatot terjeszteni hogy ne csak hogy megálljunk fejlődésünkben hanem egyenesen menjünk vissza. (Tetszés balfelöl.) Aki ezt javasolja nekünk, az nem jó barátunk; aki ennek czélszerűségét elhiteti magával az nem érti mit mond, és nem tudja mit cselekszik. És melyik út az, mely vesztünkre vezet ? Azon betakart, és a nyílt centralisationál még sokkal veszedelmesebb centralisationalis törekvés, mely ezen törvényjavaslatban foglaltatik.Veszélyesebb mint a nyílt centralisatió, mert az nem bolondít el senkit a nyílt centralisatióval szemébe szállhatni mindjárt, mihelyt alkalom van a szabadság fegyverével is, mert azok, kik azt valamely nemzetnek nyakára alkalmazták, vagy institutainak eltörlése után, azt mint rendszert meghonoallni tülekedtek, ezen merényért később korán meglakoltak , ezért mondom, hogy ez nem oly veszedelmes, mint a másik, mert ez lépésenként az emberi legnemesb részeket a lélek és szív részeit támadja meg. A centralisatió által elveszti ruganyosságát nemcsak az egész államtest, hanem általa a részek is paralysáltatnak,s ez oka annak, hogy a centralisatió magtalanságot idéz elő, öszvérré teszi a nemzetet, mely többé szellemi lelki és erkölcsi reproductiora nem képes. (Derültség jobbról) Ne nevessenek, mert ez úgy van minden centráliséit országban, mely folytonosan nem működik annak megbuktatására,mint a franczia nemzet. Oroszországban az intelligentia importált czikk, prémiumok vannak kitűzve, hogy meghódítsák a kapacitásokat. Abban tehát nekem, azt hiszem, igazam van, midőn ismételve állítom,hogy ez lelkileg,szellemileg magtalanná teszi a nemzetet .Úgy van! helyes jobbról) Ezen magtalanságot akarjuk mi Magyarország testének kölcsönözni, így akarjuk megrontani azon országot, melynek részei oly sok viszontagság közt,melyek súlyát nálunk számban sokkal nagyobb és homogén nemzet is alig tudta volna elviselni,rendületlenül áltát ki a vihart,igy akarják megsemmisíteni az egész nemzetet, melyben hogy erő volt, bizonyítja az hogy megmaradt. Nekünk még tovább kell mennünk. (Derültség jobb felöl.) Azt mondhatnák, hogy amit te momelasz nem igaz, mert hát mégis nagy erőt, nagy hatalmat fejthet ki egy egészen centráliséit nemzet is, és hogy nekünk egy egészen centrálisáig sőt lehet mondani absolutistikus nagy tömegből álló nemzettől kell félnünk, a muszkától. Hiszik-e önök, hogy az orosznak ereje abban áll, hogy ragaszkodik institutióihoz ? Az orosz nép ereje abból áll, hogy a civilisatió legalsóbb fokán lévén, még nagy hatással lehet rá a vallás. Ha önök figyeltek 48—49-ben az orosz proclamatióra, ott nem constitutió nem patriotismusról beszéltek, hanem csupán vallásról. Ott a jelszó mindig a vallás volt. Köztünk vallásról senki sem beszélt, mert ha vallásról szól, egyszersmind a vallási szabadságról beszél, mert azt mondja, hogy vallás dolgában minden ember szabad. Ha tehát pusztán egy vallás fegyverrel támadnak meg bennünket, mi ezen egyélű fegyver ellenében csak az egyéni, polgári, politikai és lelkiismereti vallási, teljes szabadság százélű fegyverével, a szabadságnak mely minden nemzetiségre kiterjed, fegyverével védhetjük meg magunkat. Én, meg vagyok győződve, hogy azon szellemi erő, melyet a szabadság kölcsönöz az embernek és a miniszter úr által is annyira feldicsért Patriotismus minden anyagi erőt, minden botor erőt le fog győzni; ha mi akkor, midőn önmagunkat rendezni akarjuk, ezt nem vesszük figyelembe, hanem épen ellenkező irányban akarunk haladni, mint azok, kik elnyomóink lehetnek, akkor nem tettünk egyebet, mint azt, hogy törvényhozói hatáskörünket arra használtuk fel, hogy miként praeparálhattuk Magyarországot úgy,hogy annak bárki általi elfoglalása még munkába se kerüljön. (Helyeslés. Úgy van balfelől.) Tán nem is kell mondanom, hogy nem fogadom el a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául.* (Helyeslés a baloldalról.) a kormány behozta a virilis szavazatokat, mint idegen intézményt, mert nem hozta be a nők választási jogát is. (Madarász József: Úgy van jól.) Ülés vége 3/43 órakor. Holnap a ház a tárgyalást folytatja. Spanyol emlékirat a Hohenzollern ügyben. Salazary Mazaredo egy emlékiratot irt 1869. octoberben Leopold herczeg jelöltsége mellett, ő újra kiadá ezt most, felhasználva az eseményeket. Bevezetésül írá a következőket: Mindazon ellenvetések közt,melyek e jelöltség ellen emeltetnek, legképtelenebb az, hogy Lipót herczeg Murat unokája. Az ő nagyanyja Mária Antoinette, nem leánya de unokahuga volt a nápolyi királynak, következéskép Lipót másod unokája volna nem Muratnak, hanem Murat egyik testvérének. E kötelék, melyet államok hozott létre, annak idején kedvező jelentőséggel bírt Spanyolországra, mert a tuilleirai Caesar által százszor legyőzött Németországnak azt az eredményt hozta, hogy Murat elvált Napóleontól, és 1814-ben a szövetséges Európa soraiban és oldalán küzdött. Úgy hogy a kérdéses rokonság egy diplomaticai ambinatiónak volt eredménye, mely Murát nápolyi királyt Németország szövetségesévé tette,s közvetve Spanyolországévá,mely akkor ugyanazon ügy mellett küzdött. Azok, a kik népünkben a francziaellenes érzelmet fölkelteni óhajtják, nem gondolnak arra, hogy Lipóthű rokona, habár csak távolról, egyik legelőkelőbb spanyol családnak a Trias legeknek (a Velascosok útján) és világos ellentétbe esnek önmagukkal, midőn a herczegnek porosz származást vetnek szemére, s azzal vádolják, hogy ennélfogva miatta bajba keveredhetünk Francziaországgal. Senki előtt sem volt titok, hogy Lipót herczeg, bizonyos pontig, nem igen számíthat Francziaország részéről kedvező fogadtatásra. Annálfogva, midőn a tábornok szíves volt az általam végzett kényes megbízást rám ruházni, első kötelességem volt aggodalmaimat tudtára adni, mire ő a következő hazafias és politikai eszélylyel tett szavakban felelt: „Porosz herczeget kínáltunk meg legelőször a koronával ? Mit mondott a franczia sajtó Lissabonban, Cintrában, Florenczben és Harrowban tapasztalt eredménytelenségeinkről? Ha már most e kisértetek egyikénél sem voltunk szerencsések, s miután másrészről sem a köztársaság, sem Montpensier bg határozottan nem tetszettek Napóleonnak, örökös interregnummá kellett-e azért a septemberi művet kárhoztatni ? Mit tarthat Francziaországegy porosz herczegtől, ki a spanyol trónra ülne ? Először is Lipót a porosz udvar katholikus ágához tartozik, mely nagyon távol esik évszázadok óta az evangélikus ágtól, mely most Berlinben uralkodik, és talán az is érdemel tekintetet, hogy a spanyol jelölt valószínűleg most örököse volna a porosz trónnak, ha elődei, kik elsőszülöttségi joggal bírtak, a protestáns vallást a catholicusért oda nem hagyták volna. — Másodszor, egy parlamenti király miképen keverheti országát idegen háborúba ? Avagy függ-e Portugália Braziliától, azért mert e két trón birtokosai ugyanazon családból származtak ? Mit használt a hannoveri királynak 1866-ban,mikor trónjától megfosztották, Viktória királynővel való rokonsága ? Vik Fülöp nem volt hálás Francziaország iránt, mely annyit tett, hogy neki II. Károly koronáját megszerezze. Fölösleges Bernadottera emlékeztetni,és Muratra, kik régi mesterek és pártfogójok I. Napóleon ellen harczoltak. A hála üres szó a politikában , de különben is micsoda hálával tartoznék Lipótig. Poroszország iránt? Egyáltalában semmivel. Mindent csak a spanyol cortesnek köszönhetne. A porosz kormány nem volt ez ügyben közbenjáró, sőt a porosz királyt meglepte, midőn a herczeg udvariasságból neki Emsbe, végelhatározását megírta. A mi ez ügyben véleményét illeti, igen fontos a következő nyilatkozat, melyet ügyeinkről beszélvén előttem több ízben tett: „Nem tudom mikép fog Spanyolország vélekedni, de itt Németországon, aki csak külpolitikával foglalkozik, mind azt hiszi, hogy az ibériai félsziget, természeti fekvésénél és sajátságos körülményeinél fogva nem nyerhet, de sőt sokat veszíthet, ha az európai complicatiókba bonyolítja magát. Politikájának pólusa szigorú semlegesség kell hogy legyen.“ Lipóthg. tehát oly spanyol kiály lenne, ki sem magaviseletével, sem a szomszéd hatalmasság iránti indulatával gyanút nem kelthet. Jó hiszemmel, erélylyel bírván és az ész segélyével csakhamar el fog tűnni minden veszély. Az 1846 iki házasság ékesszóló példa arra, hogy mit veszthetnek azon nemzetek, melyek az adott perezben nincsenek hivatásuk magaslatán. Spanyolország most talán szerencsés lenne II. Izabella uralma alatt, ha Anglia gyerekes félelme meg nem akadályozta volna a királynő egybekelését Montpensier herczeggel. Mit mondjunk számtalan más Leopold herczegről mondott communis locusra. Vádolják őt, hogy vagyonbukott, ő Európa egyik leggazdagabb házának legidősb fia, új katholikusnak mondják őt,ki a német püspökök oskolájából való ; vádolják, hogy pártfogolja a protestánsokat, akkor midőn saját tartományaiban a catholicusok a nem catholicusokhoz oly arányban állnak, mint 62: 1 hez. Mondják, hogy nem olvasta az alkotmányt és nem lenne képes azt egy akadémiában commentálni. Szóval, mindenféle absurditásokat kitalálnak, hogy rosz hírbe hozzanak egy jelöltet, ki képes hogy a sep emberi forradalmat képviselje, melyet e kiáltással hajtanak végbe. Le a Bourbonokkal megjegyezve, hogy a catholicus herczegek közt ő az egyedüli, kinek ereiben nem foly Bourbon vér, ezen kívül egy portugál infáns nőt vett el. Megvan az az elégtételem, hogy két megoldásomat a kormány és a cortes többsége kedvezőleg fogadta. Az első jelölt nem fogadá azt el, de bizonyára ez nem az én hibám mert ebben az alkudozásban mit se tettem. Bármi legyen a Leopold herczegével, úgy hiszem szolgálatot tettem hazámnak. Akkor, midőn igen kitűnő férfiak tétlenek maradtak, akkor midőn az idegenek azzal vádolának minket, hogy a lealacsonyodás utolsó fokára sülyedünk, mert senki se méltóztatott szent Ferdinand koronáját elfogadni, bebizonyíttatott, hogy Spanyolország mindig elég nagy, hogy megtiszteltetve érezi magát, hogy kormánypálczáját viselheti egy kitűnő tehetségű herczeg, ki Európa egyik első nemzete királyi családjához tartozik. Madrd, Julius 8.1870. Eusebio De Salazar y Mazarredo. A franczia-porosz conflictus. A mily békés hirek érkeznek Bécsből, és oly harcziasak Páriából és Berlinből. Álljanak itt a lapvélemények és táviratok mozaik alakban. — A Hohenzollern kérdés genesiséről a „N. Fr. Presse“ nek, egy délnémet diplomata azt írja, hogy az egész a császárné munkája, ki unokahugát akarja a herczegnek nőül adni és ezt a trónra ültetni. Ezért irta Ollivier első jegyzékében, hogy a herczeg Muraitól származik és ezért tették az önfejű Daiu helyébe a jelentéktelen és könnyen elbánható Grammont herczeget külügyérnek. — A bécsi „N. Fr.“ Presse azt állítja, hogy nem lesz háború egypárisi levelezője által, ki úgy okoskodik, hogy a háború Napoleon dynastiájára nézve élet és halál kérdése, mert az első vesztett csata után az Orleansok Páris előtt teremnek és a forradalom elsöpri a tuilleriákat. Szép volna ugyan a hatalomnak egy kis fitoytatása, de a háború nem vidám munka többé, hanem fegyvergyárosok párbaja, melyben az ember komolyan meghalhat, s bizony a tuilleriák elerőtlenedett, elaggott lakója óvakodni fog lételét, kedvencz eszméit, családi érdekeit egy koczkára feltenni. A hírlapok vérszomjas ordítása nem a közvélemény viszhangja. A tenger színe hullámzik, de mélye nyugodt. A nép békét és nyugalmat óhajt. S ez óhajtásnak viszhangja is akad nem egy tekintélyes lapban. Például a Siecleben, melynek nagy befolyása van a középosztályra. Munkások köreiben is mozognak; nagy béke demonstratiot akarnak rendezni, sőt ad hoc plebiscitumot is emlegetnek. A legaggasztóbb az egészben Grammont fenyegető, durva beszéde a tvbozó testben. Mire való ily beszéd, ha maga a császár is békét akar ? Hisz Ollivier csak pár napja, hogy azzal hetvenkedett: a plebisci óta külképviselőink mindenütt nyílt ajtót s nyilt sziveket találnak, s diplomatiai munkálkodásunk gyerekjáték. — A nép nem akar háborút; a nép tudja, hogy harcz Franczia és Poroszország közt a XIX-ik század legnagyobb szerencsétlensége volna. Ugyane lap jul. 13-án köv. közlést vette . A Bécsbe Berlinből, s Párisból legújabban érkezett hírek szerint a helyzet minden fenyegető jellegét elvesztette. A porosz király visszavonta a Hohenzollern herczegnek a jelöltség elfogadására adott beleegyezését s a franczia kormány ezzel teljesen kielégítettnek mondta magát. — De máskép szólnak a táviratok: Brüssel, jul. 12. Az esti lapok arról értesütnek, hogy 150 főből álló csapat elhagyván Brüsselt, a határvidékre vonult. Antwerpenből arról tudósítnak, hogy egy genie-ezred utasíttatott, hogy a franczia és porosz határon levő négy nagy vasútvonalt szállják meg. Az „Etoile belge“ azt hiszi, hogy ezen csapatoknak az volna rendeltetésük, hogy kellő időben a vasutakat és távírdákat szétrombolják. Páris, jul. 13. A „Constit.“ megemlékezve a minisztereknek a kamarákban tett nyilatkozataira, mondja : „Az ő szavuk meghallgattatott. Az igazságos követelésnek elég létetett. Hohenzollern herczeg nem fog uralkodni Spanyolországban. Mi nem kívánunk többet; fogadjuk büszkeséggel a békés megoldást és nagy győzelmet, mely nem került egy csep vérbe sem. Páris, jul. 13. A minisztertanács jelenleg össze van gyűlve. Arról biztositnak, hogy a kormány ma a kamarákkal közölni fogja az egyezkedések eredményét s szőnyegre hozandja bizalmi kérdést. Mondják, hogy Weither báró a királynak a császárhoz szóló levelét áthozta volna. — Francziaország készülődéseiről ezt írja a „Magd. Ztg.“ berlini félhiv. levelezője . Roon tábornoknak sürgős értekezlete volt Eulenburg, Itzenplitz és Leonhard miniszterekkel és Thile államtitkárral, miután Párisból aggasztó hírek érkeztek. A franczia teng.minisztériumban nagy élénkség uralt. A vasutigazgat