A Hon, 1870. július (8. évfolyam, 147-175. szám)

1870-07-15 / 159. szám

c­áfolta ezt midőn kijelenté,hogy a kormánynak az nem volt szándéka, de valljuk meg, hogy való­­sággal mégis úgy történik. Theóriában nem úgy akarta a kormány, de praxisban mégis úgy tör­ténik , tehát a kormány nem oda néz, hova vág. Úgy jár a kormány, mint a makai hajdú a pipa­szár sütéssel,akarta végig sütni a pipaszárat, de a tüzes­­drót a pipaszár derekán bújt ki és megé­gette márkát. A megye általában a főispán és tisztviselők­ből áll. Miután látjuk mily roppant hatalma van kevés mondani­valója van a tisztviselőkről, ha­nem inkább elmondja egy kép történetét. Gyer­mekkorában egy sképet látott. Két alak volt rápingálva is: egy török ur és egy szolga. A tö­rök ült és egyik kezében erszényt a másikban kötelet tartott, mely a szerencsétlen görnyedező rabszolga nyakára volt hurkolva. Alá volt írva: „A basa és rabszolgája, avagy a kötéllel mula­tozó tyrannus.“ A könyvben le volt írva hosz­­szasan, mi e czímnek az értelme. A basának az a mulatsága volt, hogy rabszolgáit saját kezével fojtotta meg. Hurokkal kellett megjelenniök nyakukon, és a basa vagy megjutalmazta őket, ha úgy tetszett neki,vagy pedig megfojtotta. Le­het már most képzelni, mily szerencsétlen hely­zete lehetett azon szegény rabszolgáknak, kik soha sem tudták, mi lesz az audientiának vége, baksis-e vagy hurok. Szóló azt hitte, hogy ez ke­leti mese, pedig most látja, hogy ez életkép a jövő megye életéből. Alá lehet írni: A megye főispánja és annak tisztviselője, avagy a kötél­lel mulatozó tyrannus. (Általános derültség.) Micsoda tisztikar lesz ez. Nem csak politikai meggyőződését, hanem egyéni önérzetét és em­beri méltóságát is alá kell rendelni a főispán privát szeszélyének. Ha nem tetszik a szakálla, beleköt, elűzi és helyettesíti mással. Istenem, micsoda tisztikar lesz ez! Oh Csasz­­lau népe (Hosszan tartó derültség) Te büszke, önérzetes zaj, mért hagytál el bennünket ? ! — Mire való azután a sok­k ? írják ki : a me­gye a főispán, a főispán a megye. A főis­pán fogadja fel a tisztviselőt, elűzheti ha tetszik, helyettesítheti ha tetszik, öltöztetheti saját livreejébe, ha tetszik. De fizeti-e saját zsebéből ? (Felkiáltások! Ha tetszik!) mert ha ő fogadja, candidálja, elküldi, helyettesíti és mégis a megye domesticájából fizettessék az ő domestiqueje, az még­sem igaz­ság . (Általános derültség.) Azt mondja mind­erre Tóth Vilmos képviselő, illetőleg állambiztos, (De­rültség.) ezt így kívánja a renddel párosult sza­badság. Minden résznak azonban akad valami jó oldala; egyet kivívunk ezúton, maholnap független lesz ministeriumunk (Halljuk!) Ministe­reink függetlenek lesznek, függetlenek..........a törvénytől. És ez a jobboldal műve lesz, őt illeti érte a dicsőség (Helyeslés balról.) És mégis ők a nép jogai és a szabadság irányában reforme­reknek merészek magukat nevezni. Uraim ! ilyen reformer Nero is volt Róma irá­nyában, mikor azt felgyújtotta. (Tetszés balfe­löl) Önök is felgyújtják a népnek jogait, (gúnyos felkiáltás jobbról: Borzasztó!) azon népét, a mely önöket képviselőkké választotta, legfőbb bizalmával megtisztelte,megtisztelte miért?hogy itt az ő érdekeit képviseljék, az ő képét viseljék, hogy itt ő helyette az ő nevében védjék az ő jogait. (Tetszés balfelől.) És uraim könnyű ám arra a 67-i alapra reá­fogni, hogy az jó, de hogy azok legyenek a nép jogainak védői, a­kik az ő jogait feladják, azok legyenek az ő barátjai akik őt jogaitól megfoszt­ják, hogy azok legyenek az ő jóakarói, a­kik őt megcsonkítják, ezt nehéz lesz velök elhitetni. (Élénk helyeslés balról.) Azért vessen kiki számot, mig nem késő, lel­kiismeretével. Szóló számot vetett magával,hogy számot adhasson és egykor emelt fővel fogja el­mondani, és ismételni választói előtt azt, a­mit most mond itt e házban, hogy a tervjavaslatot nem pártolja. (Élénk tetszésnyilatkozatok a bal­oldalon.) Domahidy Ferencz : Elállók. (Helyeslés.) Popovics Zsigmond: nem tartja a népkép­viselet feladatának, hogy azok jogait, kik álta­la képviseltetnek, konfiskálja. Sokan mondják: nem jogokról, hanem kötelességekről van szó, tehát e kötelességek teljesítése azokra ruháztas­­sék, kik erre vagyonos helyzeteknél fogva leg­alkalmasabbak. Szóló ezt a feudalismus elméle­tének mondja. Azon adatokból, melyeket Svarz Gy. fölemlített, kiderül, hogy Csíkszeredán viri­­lis szavazattal az fog bírni, ki 7 ft 14 krt, Oláh­­falun pedig az, ki 5 ft 68 kr adót fizet. Már pe­dig az erdélyi válasz­tási törvények szerint vá­lasztó csak az lehet, ki 8 ft censussal bír, s e szerint lesznek, kik virilis szavazati joggal fog­nak ugyan bírni, de választási joggal nem. (Fel­kiáltások balfelől: Biz ez absurdum !) A virilis szavazatot igazságtalannak, törvény­telennek mondja,­­ e törvényjavaslatot, mely ily elveken alapszik, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el. Majoros István azzal vádolja Latinovicsot, hogy programjában választói előtt baloldalinak ígérkezett és itt a jobboldalhoz csatlakozik, bizonyosan azért, mert a kormánytól jutal­mat vár. Elnök (Gajzágó) figyelmezteti szólót arra, hogy egyes képviselők eljárásának indokait ne fejtegesse, hanem úgy vegye mindenki nyilatko­zatát, mint meggyőződése független nyilvání­tását. Majoros kötelességének tartotta ezt a nemzet előtt felhozni, mert ő korteskedett megválasztása mellett. (Latinovics: Köszönöm !) Szóló ezután hosszasan adja elő már eléggé ismert indokait és László hat­ javaslatára szavaz. Jegyző: Stratimirovics György! (Nincs jelen!) Berzenczey László nem mondja, hogy nem kell centratisatio, legyen, de csak akkor ha a kormány felfelé erős. Ha veszélyben lesz a haza és ha e minisztérium lelép, hol fog akkor mene­déket találni az alkotmányosság ? Ez a mitől félünk. Nincs roszabb ember, mint egy magyar, ki többé nem magyar. Egy jelleméből kivált magyar ember monstrum a világon. (Tetszés a baloldalon. Felkiáltások : osztrák-magyar!) A jelleméből kivetkeztetett régi megye, többé szinte nem megye. Nem fogadja el a­­javaslatot. (Helyeslés balról.) Stanesku Imre öt negyed óráig veszi igény­be a ház türelmét, mi­alatt Eötvös J.-nek a „nemzetiségi kérdésb­ől irt művét majdnem egészen felolvasta. A­­javaslat az 1 §-tól az utol­sóig csupa jogmegszorítást tartalmaz; jogilag hiá­nyos,alkotmányunkkal meg nem fér,a nemzetisé­gi igényeket sérti s még azon esetben sem fo­gadná el, ha a vörös bársonyos székekben egy Hodosiu-Miletics-féle minisztérium ülne. Ha már Nyáry Pál beszéde a képviselőház jul. 12-ki üléséből. (Vége.) Chinában legnagyobb szépségnek tartják a nagy füleket. (Derültség.) Szerencsések azok, a­kik nagy füllel születnek (Derültség) mert csak azoknak van joguk Chinában, és minthogy csak ezeknek van politikai joguk, ez az aristo­­cratia és ezt igen nagy szigorral, véghetetlen nagy szigorral tartják fönn. De a haladás szel­leme oda is behatott, és azt mondják, mint ná­lunk, h­gy szabadságukban van önöknek gaz­daggá lenni, ott meg azt mondják, csináljatok magatoknak nagy füleket. És a­kik nem szorul­tak arra, hogy közök munkájával szerezzék ma­guknak a mindennapi kenyeret, gyermek­koruk­tól kezdve nem tesznek egyebet, mint füleiket húzogatják, és így jutnak be a jogok kizáró­lagos személyes gyakorlatába és vézetnek be az aristocratia jogkörébe. Ezt mi nevetjük, pedig semmi különbség nincs a között a mi Chinában a közjogok sze­mélyes gyakorlatára képesít és a közt, mit e javaslat kilátásba helyez, a nagybirtokos ha birtoka ősi, épen úgy a természettől kapta az adományt, mint a chinai, kinek természettől van nagy füle. A másik épen úgy saját erejével ön­maga szerezte magának a nagy füleket mint a ki ön­maga gazdagodott meg, és ez nem nevetni való, mert nem oly könnyű nagy fülre szert ten­ni annak, ki nem azzal születik (Derültség) mert ha a tömeg, a nemzet nagy tömege min­dég csak füleinek nagyobbításán dolgoznék,igen félő, hogy éhen maradna. De azért hiába hivat­koznék, hogy azért nem oly nagy a füle, mert kezét élelmének szerzésére kellett használnia; erre mit sem adnak, és a jogkört Chinában nem széles­íthetik. Én ezt tökéletesen egyenlő fogalomnak gon­doltad­ és azt hiszem, hogy Magyarországon min­denki ilyennek gondolja és nem hiszi, hogy azt a kormány is komolyan gondolná, annyival inkább nem hiszi, mert nem hiszi a kormány­t oly vigyá­­gyázatlannak, hogy ha egyszer törvényt akar alkottatni, oly törvényt, melyhez tárczáját köti, annak tegye ki magát, hogy ha e­­javaslat tör­­vénynyé lesz, egyszerre azt mondják az illetők, köszönjük, nem akarunk élni oly joggal,mely jog minden alkotmányos polgárral a hazában nem közös. Ha egyszer úgy megromlanék p. o. Éjszak- Amerika, vagyis inkább annak törvényhozása, hogy a törvényt, mely szabaddá tette a négere­ket, eltörölné és helyébe alkotna egy újat azzal ellenkezőt, bármennyire azt nevezné liberálisnak humanistikusnak, nem mondom hogy talán egy­­kettő nem találkoznék ki a rabszolgákat meg­venné és dolgoztatná, de meg vagyok győződve, hogy a legnagyobb rész, nem akarna egy ily törvé­ynyel nyert hatalommal élni, és nem hi­szem hogy azon képviselőház számíthatna arra, hogy jövőben csak egy is közü­le megválasztassék. Én a magyar nagy­birtokosokat, a magyar pénzeseket nem tartom oly oktalan embereknek, — ha nem biznék is sokat eszükben — hogy ne ismerjék saját érdeküket és azt hinnék:azért,hogy ily alkotmányos országban kirekesztőleg sen­kinek sem igényelhető személyes jogot nyernek e térre hagynák magukat még a törvényhozástól is tereltetni, és oly depopularisáló eszközt fo­gadnának el, mely könnyen saját­­ megbuká­­sukra vezethet. Én nem tudom, a miniszter urak gondoltak e arra, mert ámbár az ellenkező részen vagyunk — iszen mentsen meg bennün­ket attól,hogy a kormány valaha annyira depopu­larizálja magát hogy a maga és a többség rosz­­szul értett érdekeit legyőzve oly térre jusson, me­lyen az alkotmányos polgár maga legyen kény­telen magát a neki helytelenül kirekesztő jogot tulajdonító törvény ellen védeni. Tehát én azt gondolom, de meg fogja mutatni a következés is hogy nem is azért hozták be a virilis szavazato­kat e törvénybe hogy megszavaztassanak, de úgy tet­tek , mint rendszerint szoktak eljárni az alkunál, ritkán mondják tudniillik meg mind­járt az igazi árt, hanem ha nagyobb árt akarnak elérni, tesznek mindig az alkuhoz olyan mobilia feltételeket, melyeket elen­gedvén, ezzel azt akarja elhitetni a másik féllel, a mindent, mit komolyan akart, megnyerő fél, hogy ő sokat engedett. Meglehet, hogy a t. minisztérium is azt gondolja, hiszen virilis sza­vazat, nem virilis szavazat, ez csak tréfa, de nem tréfa az, hogy mi omnipotensek legyünk. Ha tehát mi az országot ki tudjuk elégíteni, ha a virilis­­szavazatokat elejtjük, és ahhoz nem ragaszkodunk, akkor bánjuk is mi, mit csinál­nak azon urak, kik aranyvárat építettek, vagy legalább a régi várnak, melyből a canaille népet kizárhatnák, újra felépíthetését remélték, a vi­rilis szavazat törvénybe jutása esetében. Minden miniszternek van és kell hogy legyen saját po­litikája, minden miniszter ismeri embereit, és azért nem veszem nekik rész néven, ha a czél elérésére, melyet maguknak ki­űztek, így cse­lekszenek. Sokan elmondták már előtten, hogy mily veszélyes következményei lennének ennek ki­vált Magyarországon. Én tehát már­is nagy kö­szönettel tartozom, hogy eddig méltóztattak meg­hallgatni, tovább nem akarom fárasztani figyel­­möket (Halljuk) ámbár ez olyan tárgy (Derültség) hogy kifogyhatlan az ember. Próbálnák csak meg az ellen oldalon is erről sokat beszélni! vajjon nem az történhetnék-e ve­lők,hogy ha sokat beszélnének, a helyzet vizsgá­latába mélyebben bocsátkoznának, hogy egyszer csak azt vennék észre hogy maguk is nem a több­séghez hanem hozzánk tartoznak.Mert akkor, mi­dőn igazsága van az embernek, sokat beszél, mi nem mesterség, de próbálja meg valaki a rész ügyet védelmezni (Derültség.) minden pe­riódusnál fennakad. T. hát! Nem akarom tovább untatni. (Helyes­lés, jobbról. Halljuk! balról.) Hanem még van, mit azon tömkelegből, melyet elmondottam, ki akarok emelni, és ez az, hogy hibás felfogás azt hinni, hogy az önkormányzati jogot valaki aján­dékozhatja. Az a nemzet elidegeníthetlen tulajdo­na, oly tulajdona, melyet senkinek sem köszön, még a törv­­hozásnak sem, mit bizonyít az, hogy a megyék szerkezetéről is, ámbár több század óta fennáll, lehetőleg kevés fordul elő törvény­könyvünkben, de nem is szükséges, mert ha én mint egyén bírok saját testi és lelki tulajdona­im teljeségével, és e jogot törvény korlátain túl nem terjesztem, mert ez esetben a törvény­i bíróval jöhetnék összeütközésbe, nevetséges vol­na ha ab­ban akarnám magamnak oo­rogálni a jogot, mely engem törvényesen megillet. Ez nagy különbség hogy a szem­élyes szabadságot nem adta senki tehát el sem veheti senki,és ha vala­ki elvenni akarná, azt mondván, hogy ez reform, ezen jogtalan rablás ellen fel lenne híva a sza­bad embernek, mind lelki, mind szellemi, sőt ha a szükség kívánja még testi resistenciára is. Ha ez így van tehát, ha ez oly természeti tu­lajdon, mint a­mily természetes és jogos tulaj­donom nekem a szabadság, s azt mondják: Jó barátom, de mi többen s így hatalmasabbak va­gyunk, tehát te is mi is hogyan gyakoroljuk a szabadságot?Ezt úgy fogják megfejteni bizonyo­san barátaim is, hogy ily esetben a bíró ítél. Kö­vetkezőleg ha a kormány és a megyék közt is ilyen eset forog fen, ne az egyik ítéljen a kérdés fölött vagy a másik, mert mindkettő fél, hanem ítéljen egy harmadik a független bíró. E körül forog az egész, és ha ezen törv­­javaslat kö­veteli magának a reform nevet csak ezt az egyet iktassák bele, és én elfogadom reformnak, s ha egész végletekig keresztül nem viszik is a fő alapelveket egyszerre, még akkor is reform ma­rad az, feltéve hogy ha ezen elvet elfogadja a t. ház, az egész törvényjavaslat úgy a­mint van, meg nem maradhat, újonnan át kell azt dol­gozni az elfogadott elv alapján, és akko­r a ministériu­mot utasítja, hogy ennek alapján új törvényja­vaslatot készítsen akár egy enquete bizottságot küld ki, nem bánom habár a kormány saját párt­jából is, ha azon enquete nyilvános lesz, ha uta­sításul a­zt adja, hogy az egyik úgy mint a másik a független bíróság előtti felelősség alapján ké­szítsen javaslatot megnyugszom, mert akkor úgy hiszem, nagy ellenkezés, annak tárgyalása al­kalmával nem merülend fel. A harmadik, a­miért mi kívánjuk, hogy Euró­pának ezen részein a legszabadabb institutiókkal bíró nemzet legyünk, az hogy meg nem hami­sított szabadság alapján és ennek eszközeivel mű­ködő erős kormányunk legyen,mert meggyőződé­sünk az, hogy nekünk itt e ponton a melyen va­gyunk,nagy feladatunk van, még­pedig nem az a feladatunk, hogy azt keressük, hogy hol van az idegen hatalom, mely megvéd vagy várjon hol van az a bizalom melynek kabátjába kapasz­kodjunk, hanem az, hogy mi módon lehessünk valóban, az az önerőnkre és kiváltkép nem annyira számszerinti mint szellemi és erkölcsi erőnkre támaszkodva, hatalmasok. A szabad institutióknak varázs erejét, a sza­bad institutióknak hóditó erejét példával köny­­nyű­ kimutatni azoknak is, kik kételkednének ez állítás helyességén. Melyik fajnak van olvasz­tó és hóditó ereje a mai nemzetek közül ? vegyük pl. az oroszt. Meglehet, hogy tévedek, de én so­hasem hallottam azt, hogy az orosz birodalomba emigratio volna indulóban Franczia-, Angol vagy Németországból, ellenkezőleg azt hallot­tam, sőt tudjuk is mindnyájan, hogy a­kik benne vannak is szabadulni akarnak. És már ez ele­gendő ok arra, hogy a­kik ettől az orosz elemtől félnek, csak azon esetben félhetnek, ha nem bírnak alkalmas fegyverrel ellenében. És mi az a fegyver ? A szabadság fegyvere! A szabadság, melyet élvez Magyarországnak min­den tagja vallás és nemzetiség különbség nél­kül. Hogy ez igaz, mutatja az is, hogy a szabad institutiókkal bíró angol nemzet tagjainak egy marokja elegendő volt egy új világot teremteni. És mi módon teremtették azok ? Talán valami új theoria szerint ? Nem. Vizsgáljuk csak Észak- Amerika institutióinak bármelyikét, mindenütt meg fogjuk találni, hogy annak eredete angol, és miért? azt Talleyrand fejezte ki, leghívebben mondván, hogy az amerikai köztársasági szabad institutiókon a monarchias, az angol monarchi­es institutiókon pedig a republicánus zamat megérezhető. Ugyan mért nem akarunk tehát mi is saját, s erre épen olyannyira alkalmas institutionknak ugyanily zamatot­ adni? És ha ezt akarjuk , mi áll ellen, hogy tegyük, és ha megtettük, a siker nem maradna el és akkor minden nemzetiségi, minden más azzal nem épen jóhiszemű­leg kapcsolatba hozott olyan kérdések nem fognak bennünket többé háborgatni. Ame­rikában senki sem kérdi mily nyelvet beszél valaki, azt kérdeni senkinek sem jut eszébe; de a congressus gyűlésében a tárgyalás angolul megy, a főtörvényszék s a főkormányzat nyelve angol. Meglehet hogy ha valakinek a mi ma­gyarországi, meg nem elégedett nemzetiségi ve­zéreink közül eszébe jutna oda menni, ottan is meg fogna tán zavartatni az amerikai egységnek a teljes szabadság útján szerencsésen megfejtett eszméje által; de nem tartom lehetetlennek hogy vagy ott maradna maga is, mint valaha az emig­rált puritánusok után megkísértené ott is a nem­zetiség s szabadság eszméjével ellen­tétbe hozni, de ha Európába visszatértével Magyarország monarchikus intézményeit annyira köztársasági zamatúaknak találná mint csak az angol intézmé­nyek is Európában, aligha az orosz birodalom­ban telepednék meg. Nekünk tehát akkor,midőn betintézményeinket reformáljuk, nem csak a legközelebbi pontokra kell nézni,hanem nézni kell a jövőbe is.Miután nem kételkedhetik senki, hogy nekünk ezen a helyen a­hol jelenben vagyunk, nem úgy lehet megma­radnunk,ha megállunk hanem csak úgy ha foly­vást haladunk, merő képtelenség,előnkbe reform czim alatt oly javaslatot terjeszteni hogy ne csak hogy megálljunk fejlődésünkben hanem egyene­sen menjünk vissza. (Tetszés balfelöl.) A­ki ezt javasolja nekünk, az nem jó barátunk; a­ki en­nek czélszerűségét elhiteti magával az nem érti mit mond, és nem tudja mit cselekszik. És me­lyik út az, mely vesztünkre vezet ? Azon beta­kart, és a nyílt centralisationál még sokkal ve­szedelmesebb centralisationalis törekvés, mely ezen törvényjavaslatban foglaltatik.Veszélyesebb mint a nyílt centralisatió, mert az nem bolondít el senkit a nyílt centralisatióval szemébe száll­hatni mindjárt, mihelyt alkalom van a szabad­ság fegyverével is, mert azok, kik azt valamely nemzetnek nyakára alkalmazták, vagy institu­­tainak eltörlése után, azt mint rendszert megho­­noallni tülekedtek, ezen merényért­ később korán meglakoltak , ezért mondom, hogy ez nem oly veszedelmes, mint a másik, mert ez lépésenként az emberi legnemesb részeket a lélek és szív ré­szeit támadja meg. A centralisatió által elveszti ruganyosságát nemcsak az egész államtest, ha­nem általa a részek is paralysáltatnak,s ez oka annak, hogy a centralisatió magtalanságot idéz elő, öszvérré teszi a nemzetet, mely többé szelle­mi lelki és erkölcsi reproductiora nem képes. (Derültség jobbról) Ne nevessenek, mert ez úgy van minden centráliséit országban, mely folyto­nosan nem működik annak megbuktatására,mint a franczia nemzet. Oroszországban az intelligen­­tia importált czikk, prémiumok vannak kitűzve, hogy meghódítsák a kapacitásokat. Abban tehát nekem, azt hiszem, igazam van, midőn ismételve állítom,hogy ez lelkileg,szellemi­leg magtalanná teszi a nemzetet .Úgy van! helyes jobbról) Ezen magtalanságot akarjuk mi Magyar­­ország testének kölcsönözni, így akarjuk megron­tani azon országot, melynek részei oly sok viszon­tagság közt,melyek súlyát nálunk számban sokkal nagyobb és homogén nemzet is alig tudta volna elviselni,rendületlenül áltát­ ki a vihart,igy akar­ják megsemmisíteni az egész nemzetet, mely­­ben hogy erő volt, bizonyítja az hogy meg­maradt. Nekünk még tovább kell mennünk. (Derült­ség jobb felöl.) Azt mondhatnák, hogy amit te momelasz nem igaz, mert hát mégis nagy erőt, nagy hatalmat fejthet ki egy egészen centráli­séit nemzet is, és hogy nekünk egy egészen cen­trálisáig sőt lehet mondani absolutistikus nagy tömegből álló nemzettől kell félnünk, a muszká­tól. Hiszik-e önök, hogy az orosznak ereje ab­ban áll, hogy ragaszkodik institutióihoz ? Az orosz nép ereje abból áll, hogy a civilisatió leg­alsóbb fokán lévén, még nagy hatással lehet rá a vallás. Ha önök figyeltek 48—49-ben az orosz proclamatióra, ott nem constitutió nem patriotis­­musról beszéltek, hanem csupán vallásról. Ott a jelszó mindig a vallás volt. Köztünk vallásról senki sem beszélt, mert ha vallásról szól, egyszersmind a vallási szabadságról beszél, mert azt mondja, hogy vallás dolgában minden ember szabad. Ha tehát pusztán egy vallás fegyverrel támadnak meg bennünket, mi ezen egyélű fegyver ellenében csak az egyéni, polgári, politikai és lelkiismereti vallási, teljes szabadság százélű fegyverével, a szabadságnak mely minden nemzetiségre kiterjed, fegyverével védhetjük meg magunkat. Én, meg vagyok győ­ződve, hogy azon szellemi erő, melyet a szabad­ság kölcsönöz az embernek és a miniszter úr ál­tal is annyira feldicsért Patriotismus minden anyagi erőt, minden botor erőt le fog győzni; ha mi akkor, midőn önmagunkat rendezni akarjuk, ezt nem vesszük figyelembe, hanem épen ellen­kező irányban akarunk haladni, mint azok, kik elnyomóink lehetnek, akkor nem tettünk egye­bet, mint azt, hogy törvényhozói hatáskörünket arra használtuk fel, hogy miként praeparálhat­­tuk Magyarországot úgy,hogy annak bárki általi elfoglalása még munkába se kerüljön. (Helyes­lés. Úgy van­ balfelől.) Tán nem is kell mondanom, hogy nem foga­dom el a törvényjavaslatot a részletes vita alap­jául.* (Helyeslés a baloldalról.) a kormány behozta a virilis szavazatokat, mint idegen intézményt, mert nem hozta be a nők vá­lasztási jogát is. (Madarász József: Úgy van jól.) Ülés vége 3/43 órakor. Holnap a ház a tár­gyalást folytatja. Spanyol emlékirat a Hohenzol­­lern ügyben. Salazary Mazaredo egy emlékiratot irt 1869. octoberben Leopold herczeg jelöltsége mellett, ő újra kiadá ezt most, felhasználva az eseménye­ket. Bevezetésül írá a következőket: Mindazon ellenvetések közt,melyek e jelöltség ellen emeltetnek, legképtelenebb az, hogy Lipót herczeg Murat unokája. Az ő nagyanyja Mária Antoinette, nem leánya de unokahuga volt a ná­polyi királynak, következéskép Lipót másod uno­kája volna nem Muratnak, hanem Murat egyik testvérének. E kötelék, melyet állam­ok hozott létre, annak idején kedvező jelentőséggel bírt Spanyolországra, mert a tuillei­rai Caesar által százszor legyőzött Németországnak azt az ered­ményt hozta, hogy Murat elvált Napóleontól, és 1814-ben a szövetséges Európa soraiban és olda­lán küzdött.­­ Úgy hogy a kérdéses rokonság egy diplomaticai ambinatiónak volt eredménye, mely Murát nápolyi királyt Németország szövet­ségesévé tette,s közvetve Spanyolországévá,mely akkor ugyanazon ügy mellett küzdött. Azok, a kik népünkben a francziaellenes ér­zelmet fölkelteni óhajtják, nem gondolnak arra, hogy Lipót­hű rokona, habár csak távolról, egyik legelőkelőbb spanyol családnak a Trias legeknek (a Velascosok útján) és világos ellentétbe esnek önmagukkal, midőn a herczegnek porosz szár­mazást vetnek szemére, s azzal vádolják, hogy ennélfogva miatta bajba keveredhetünk Fran­­cziaországgal. Senki előtt sem volt titok, hogy Lipót herczeg, bizonyos pontig, nem igen számíthat Franczia­­ország részéről kedvező fogadtatásra. Annál­­fogva, midőn a tábornok szíves volt az álta­lam végzett kényes megbízást rám ruházni, első kötelességem volt aggodalmaimat tudtára adni, mire ő a következő hazafias és politikai eszély­­lyel tett szavakban felelt: „Porosz herczeget kínáltunk­­ meg legelőször a koronával ? Mit mondott a franczia sajtó Lis­­sabonban, Cintrában, Florenczben és Harrowban tapasztalt eredménytelenségeinkről? Ha már most e kisért­etek egyikénél sem voltunk szeren­csések, s miután másrészről sem a köztársaság, sem Montpensier bg határozottan nem tetszettek Napóleonnak,­­ örökös interregnummá kellett-e azért a septemberi művet kárhoztatni ? Mit tarthat Francziaország­­egy porosz her­­czegtől, ki a spanyol trónra ülne ? Először is Lipót a porosz udvar katholikus ágához tartozik, mely nagyon távol esik évszázadok óta az evan­­gélikus ágtól, mely most Berlinben uralkodik, és talán az is érdemel tekintetet, hogy a spanyol jelölt valószínűleg most örököse volna a porosz trónnak, ha elődei, kik elsőszülöttségi joggal bír­tak, a protestáns vallást a catholicusért oda nem hagyták volna. — Másodszor, egy parlamenti ki­rály miképen keverheti országát idegen háború­ba ? Avagy függ-e Portugália Braziliától, azért mert e két trón birtokosai ugyanazon családból származtak ? Mit használt a hannoveri királynak 1866-ban,mikor trónjától megfosztották, Viktória királynővel való rokonsága ? V­ik Fü­löp nem volt hálás Francziaország iránt, mely annyit tett, hogy neki II. Károly koronáját megszerezze. Fölösleges Bernadottera emlékeztetni,és Muratra, kik régi mesterek és pártfogójok I. Napóleon el­len harczoltak. A hála üres szó a politikában , de különben is micsoda hálával tartoznék Lipót­ig. Poroszor­szág iránt? Egyáltalában semmivel. Mindent csak a spanyol cortesnek köszönhetne. A porosz kormány nem volt ez ügyben közbenjáró, sőt a porosz királyt meglepte, midőn a herczeg udva­riasságból neki Emsbe, vég­elhatározását meg­írta. A mi ez ügyben véleményét illeti, igen fon­tos a következő nyilatkozat, melyet ügyeinkről beszélvén előttem több ízben tett: „Nem tudom mikép fog Spanyolország vélekedni, de itt Né­metországon, a­ki csak kül­politikával foglalko­zik, mind azt hiszi, hogy az ibériai félsziget, ter­mészeti fekvésénél és sajátságos körülményeinél fogva nem nyerhet, de sőt sokat veszíthet, ha az európai complicatiókba bonyolítja magát. Poli­tikájának pólusa szigorú semlegesség kell hogy legyen.“ Lipót­hg. tehát oly spanyol kiály lenne, ki sem magaviseletével, sem a szomszéd hatal­masság iránti indulatával gyanút nem kelthet. Jó hiszemmel, erélylyel bírván és az ész segé­lyével csakhamar el fog tűnni minden veszély. Az 1846 iki házasság ékesszóló példa arra, hogy mit veszthetnek azon nemzetek, melyek az adott perezben nincsenek hivatásuk magaslatán. Spa­nyolország most talán szerencsés lenne II. Izabel­la uralma alatt, ha Anglia gyerekes félelme meg nem akadályozta volna a királynő egybekelé­sét Montpensier herczeggel. Mit mondjunk szám­talan más Leopold herczegről mondott commu­nis locusra. Vádolják őt, hogy vagyonbukott, ő Európa egyik leggazdagabb házának legidősb fia, új katholikusnak mondják őt,ki a német püs­pökök oskolájából való ; vádolják, hogy pártfo­golja a protestánsokat, akkor midőn saját tarto­mányaiban a catholicusok a nem catholicusokhoz oly arányban állnak, mint 62: 1 hez. Mondják, hogy nem olvasta az alkotmányt és nem lenne képes azt egy akadémiában commentálni. Szóval, mindenféle absurditásokat kitalálnak, hogy rosz hírbe hozzanak egy jelöltet, ki képes hogy a sep emberi forradalmat képviselje, me­lyet e kiáltással hajtanak végbe. Le a Bourbo­nokkal­ megjegyezve, hogy a catholicus hercze­­gek közt ő az egyedüli, kinek ereiben nem foly Bourbon vér, ezen kívül egy portugál infáns nőt vett el. Megvan az az elégtételem, hogy két megol­dásomat a kormány és a cortes többsége kedve­­zőleg fogadta. Az első jelölt nem fogadá azt el, de bizonyára ez nem az én hibám mert ebben az alkudozásban mit se tettem. Bármi legyen a Leopold herczegével, úgy hiszem szolgálatot tettem hazámnak. Akkor, midőn igen kitűnő férfiak tétlenek maradtak, akkor midőn az ide­genek azzal vádolának minket, hogy a lealacso­­nyodás utolsó fokára sülyedünk, mert senki se méltóztatott szent Ferdinand koronáját elfogadni, bebizonyíttatott, hogy Spanyolország mindig elég nagy, hogy megtiszteltetve érezi magát, hogy kormánypálczáját viselheti egy kitűnő tehetségű herczeg, ki Európa egyik első nemzete királyi családjához tartozik. Madrd, Julius 8.1870. Eusebio De Salazar y Mazarredo. A franczia-porosz conflictus. A mily békés hirek érkeznek Bécsből, és oly harcziasak Páriából és Berlinből. Álljanak itt a lapvélemények és táviratok mozaik alakban. — A Hohenzollern kérdés genesiséről a „N. Fr. Presse“ nek, egy délnémet diplomata azt írja, hogy az egész a császárné munkája, ki unokahugát akarja a herczegnek nőül adni és ezt a trónra ültetni. Ezért irta Ollivier első jegy­zékében, hogy a herczeg Muraitól származik és ezért tették az önfejű­ Daiu helyébe a jelenték­telen és könnyen elbánható Grammont hercze­get kü­lügyérnek. — A bécsi „N. Fr.“ Presse azt állítja, hogy nem lesz háború egy­­párisi levele­zője által, ki úgy okoskodik, hogy a háború Na­poleon dynastiájára nézve élet és halál kérdése, mert az első vesztett csata után az Orleansok Páris előtt teremnek és a forradalom elsöpri a tuilleriákat. Szép volna ugyan a­ hatalomnak egy kis fitoytatása, de a háború nem vidám munka többé, hanem fegyvergyárosok párbaja, mely­ben az ember komolyan meghalhat, s bizony a tuilleriák elerőtlenedett, elaggott lakója óva­kodni fog lételét, kedvencz eszméit, családi ér­dekeit egy koczkára feltenni. A hírlapok vér­szomjas ordítása nem a közvélemény viszhang­­ja. A tenger színe hullámzik, de mélye nyugodt. A nép békét és nyugalmat óhajt. S ez óhajtás­nak viszhangja is akad nem egy tekintélyes lapban. Például a Siecleben, melynek nagy be­folyása van a középosztályra. Munkások körei­ben is mozognak; nagy béke demonstratiot akar­nak rendezni, sőt ad hoc plebiscitumot is emle­getnek. A legaggasztóbb az egészben Grammont fenyegető, durva beszéde a tvbozó testben. Mire való ily beszéd, ha maga a császár is békét akar ? Hisz Ollivier csak pár napja, hogy azzal hetvenkedett: a plebisci óta külképviselőink mindenütt nyílt ajtót s nyilt sziveket találnak, s diplomatiai munkálkodásunk gyerekjáték. — A nép nem akar háborút; a nép tudja, hogy harcz Franczia és Poroszország közt a XIX-ik század legnagyobb szerencsétlensége volna. Ugyane lap jul. 13-án köv. közlést vette . A Bécsbe Berlinből, s Párisból legújabban érke­zett hírek szerint a helyzet minden fenyegető jellegét elvesztette. A porosz király visszavonta a Hohenzollern herczegnek a jelöltség elfogadására adott beleegye­zését s a franczia kormány ezzel teljesen kielégítettnek mondta magát. — De máskép szólnak a táv­iratok: Brüssel, jul. 12. Az esti lapok arról érte­­sütnek, hogy 150 főből álló csapat elhagyván Brüsselt, a határvidékre vonult. Antwerpenből arról tudósítnak, hogy egy ge­­nie-ezred utasíttatott, hogy a franczia és porosz határon levő négy nagy vasútvonalt szállják meg. Az „Etoile belge“ azt hiszi, hogy ezen csa­patoknak az volna rendeltetésük, hogy kellő idő­ben a vasutakat és távírdákat szétrombolják. Páris, jul. 13. A „Constit.“ megemlékezve a minisztereknek a kamarákban tett nyilatko­zataira, mondja : „Az ő szavuk meghallgatta­tott. Az igazságos követelésnek elég létetett. Hohenzollern herczeg nem fog uralkodni Spanyolországban. Mi nem kívánunk többet; fogad­juk büszkeséggel a békés megoldást és nagy győzelmet, mely nem került egy csep vérbe sem. Páris, jul. 13. A minisztertanács jelenleg össze van gyűlve. Arról biztositnak, hogy a kor­mány ma a kamarákkal közölni fogja az egyez­kedések eredményét s szőnyegre hozandja bi­zalmi kérdést. Mondják, hogy Weither báró a királynak a császárhoz szóló levelét áthozta volna. — Francziaország készülődései­ről ezt írja a „Magd. Ztg.“ berlini félhiv. levele­zője . Roon tábornoknak sürgős értekezlete volt Eulenburg, Itzenplitz és Leonhard miniszterek­kel és Thile államtitkárral, miután Párisból ag­gasztó hírek érkeztek. A franczia teng.­minisz­tériumban nagy élénkség uralt. A vasutigazgat

Next