A Hon, 1870. szeptember (8. évfolyam, 207-236. szám)

1870-09-27 / 233. szám

fel kell lépnie. Trop de zéle még mindig ártal-­­­mas volt. Elförmedést tehát nem okoztak az el­­­ fogatások, hanem csak rosz hangulatot. Nem is­­ tudtak az emberek e dologgal tisztába jönni, míg csak a humoristicus „Wespen“ ki nem sü­tötte, hogy szükség van elfogottakra, kiknek a Párisba való bevonuláskor amnestiát lehessen adni. Itt azt beszélik, hogy Bismarck környezetében néhány magyar mágnás tartózkodik, kikkel nem tudnak mit csinálni, mivel ott különben is elég fölösleges idegen van. A marhavész itt meglehetősen szűnik a nagy­mérvű rendőri intézkedések, kivált pedig dr. Strousberg nagyszerű marhaakta dislocálásának következtében. E roppant intézet a rosenthali kapu előtt fekszik. A bejárásnál két nagy épület van az adó, posta és rendőrhivatalok számára. Szem­közt az igazgatósági épület terjedelmes irodák­kal, hivatalszobákkal és étkező helyekkel. Itt van a börze és a závírda is. Az ig. épülettől jobbra és balra roppant terjedelmű fedett marha „csarnokok“, istállók és vágóhidak, melyekben 3000 ökör, 10,000 sertés, 40,000 birka és 15,000 hornya fér el egyszerre. Két baromorvos minden marhát megvizsgál, mikor behajtják és mikor levágják. A vasúti indóházakból sinágók egye­nesen az udvarba vezet­nek és telj­essen nélkü­­lözhetővé tesznek másnemű szállítást. Fő vasár­napok a intézetben hétfő és péntek. Az élelmet az igazgatóság szolgáltatja felelősség mellett, a marhával a tulajdonosok szolgaszemélyzete bá­nik. Egy 30 lóerejű gőzgép két nagy medenczét vízzel ellát, a ezekből az ivóvíz csöveken át az itató és fürösztő helyekre foly. A vízmerítő kút 13 láb széles és 170 láb mély. A marhavágás folytonos. Erre nézve forróvíz mindig van kéz­nél. Külön konyhákban paczalt mosnak és fagy­gyut főznek. Külön vasút van a trágyának a diepenseei uradalomba szállítására. II. Nagy György munkatársunk igen érde­kes levelet intézett hozzánk Lyonból sept. 14 diki kelettel. A levél teljes 10 napig jött, az­az hogy ebből legalább is 8 napot hevert a pos­tán, s ennélfogva egész terjedelmét tekintve, ide­jét múlta. De vannak érdekes részletei, melyek term­szete a maradan­dóság. Ezeket itt közöljük. — Munkatársunk Kossuth Lajost Turinban meglátogatván, beszélgetésük természetesen a háború körül is forgott, és munkatársunk e be­szélgetés közben arról győződött meg, hogy Kossuth kivonta a poroszok győzelmét, de csak azért, hogy Napokon megbukjék, s a franczia nemzet ezen óriási rázkódás által ébredjen fel azon lethargiából, melybe Napokon demoralizáló kormánya sülyesztő. A sors vagy az örök igaz­ság kérlelhetlen logikája úgy akarta, hogy a dolog igy történjék. — Napokon megbukott gyáván, nyomorultan, kisszerűen. — A franczia nemzet felébredhetett, s most már sorsának ura lévén, csak tőle függ megtenni mindazt, mi egy szabad nemzettől várható, midőn szabadsága és hazája védelméről van szó. S ha a francziák óriási erőfeszítésének sikerülne — folytatá Kos­suth — a németeket Francziaországból kiszorí­tani, még azon esetben is egy rendkívüli nagy nyereséget vinnének a németek ezen híres hábo­rúból haza, s ezen nyereség nem területnagyob­bodásban, hanem a német egység megszilárdu­lásában keresendő. A köztársasági Francziaország egész más politikát fog Németországgal szemben követni, mint a császári Francziaország. 1859- ben az olasz háború kezdetén azt mondta Napo­lon császár Kossuthnak : „Une Allmagne, ga ne va pas, je veux deux Allemagnes.“ (Egy Né­metországot nem akarok, én két részre kívánom azt osztatni.) Ez a veszély nem fenyegeti többé Németországot, hanem most már ők fenyegetik Francziaországot. — És ha a hadi szerencse leg­nagyobb erőfeszítésük daczára sem kedvezne nekik, ha a franczia köztársaság­i porosz solda­­teska által legyőzetik, akkor ismét a reactio uralma kerül felszínre. — Az önfeláldozó hazaszeretet ma­gasztos példáit látják most — írja továbbá mun­katársunk­­— mindenütt Francziaországban. Az önkénytesek százával, ezrével tódulnak fegyvert fogni a haza védelmére, maga Marseille városa néhány nap alatt 17 ezret állított ki. — Az újonnan kinevezett megyefőnökök nagy része díj nélkül szolgál, fizetéseiket sebesültek javára ajánlva fel. Számtalan megható jelenetnek voltam itt Lyonban szemtanúja. — Lyon, Francziaország­­nak Pária után egyik legnagyobb városa, úgy lakosságának számát, mint szépségét tekintve. Az utczák végein a nevezetesebb tereken min­denütt toborzó irodák vannak felállítva. „La patrie est en danger* felírással. — És a fran­cziák, úgy látszik, megértik a veszélyben levő haza tettrehivó szózatát, mindenki siet megtenni kötelességét ahogy tőle telik. Az utczákon fel s alá előkelő hölgyek járkál­nak a sebsültek számára segélyt gyűjteni, a gazdagok dús adományai mellé a legutolsó sze­gény is örömmel teszi filléreit a haza oltárára, s milliókra megy már is az igy begyült összegek száma. — A lelkesedés minden arezon félreis­­merhetlenül tükrözi magát vissza. — Az ön­­kénytesek között látta a 15—16 éves fiukat is, kik lelkesedve ragadtak fegyvert a szabadság, a haza védelmére, a henn maradt szülők vissza­fojtják bánatuk Lényét. — Lyonban mindenki erősen bízik a franczia nemzet győzelmében, de ezen bizalom nem elbizottság, hanem magasztos lelkesedés szü­leménye, oly komolyan, oly méltóságosan vise­lik magukét a francziák, hogy szinte szokatlan őket ennyire komolyaknak látni. — Most tűnik csak igazán ki a napoleoni k­ormány nyomorult volta, mert látszik már, hogy tagjai a nemzetet csak zsákmánynak tekin­­ték, melyen magukat hidalhassák. Többi között csak egy pár esetet említek fel, mely nagyon szépen illustrálja a császári kormány gazdálko­dását. — Párisban egy csapat önkéntes fegyver­­gyakorlatra ment. Czélt lőttek c­élra, de a fegy­verek sehogy sem akartak aczélig hordani, úgy hogy 50 méternyire kellett a czélt tenni, mert a töltények tovább nem hordtak. Az esetről rögtön jegyzőkönyvet vettek fel, kérdőre vonták a gyárat, ki a töltényeket készítette, s ez őszintén bevallotta, hogy ő bizony a császári had­sereg számára is mindig ilyeneket készített, a mivel pan­asz soha nem volt, azt hit­te, most is jó lesz az, a­mi akkor jó volt. — És igy a franczia sereg egy része olyan töltényekkel volt ellátva, melyeknek hordereje alig 50 méternyi. A lyoni volt prefect alig másfél éve viseli hi­vatalát, s ilyen rövid idő alatt milliókra merő összeget gyűjtött magának. — A francziák nem is csodálkoz­­n­a­k eddigi vereségeiken, ők azt hiszik — és méltán — hogy a császártól kezdve a volt kor­mány utolsó orgánumáig, mindenki csak árulója volt a nemzetnek. Napóleonról pedig felteszik, hogy azon reményben adta meg magát a porosz királynak, hogy a poroszok segítségével jusson ismét a franczia trónra vissza. De a napóleoni dynastiának nincs többé chance a Francziaor­szágban. Talán ember nem követett el a közerkölcsi­ség ellen soha nagyobb bűnt, mint III. Napóleon. Párisban és Francziaország minden jelentéke­nyebb városában még a legutolsó kis trafikot is, bizonyos szolgálatokért osztogatták; valamenyi dohány­árus­ férfi, asszony vagy leány megannyi titkos kémje volt a kormánynak. Jules Favre és Bismarck kösti bé­kealkudozásról a londoni lapok 22 -én a kormánytól eredt köz­leményt hoznak, melyet most már a legújabb táviratok túlhaladtak ugyan, de érdekességénél átveszünk. Az alkudozások a Páriától néhány mértföld­­nyire eső Ferriéresben folynak, mely dr. Rot­­schildnak szolgál kétlakni. A teljhatalmazottak eddig csak azon kérdéssel foglalkoztak, mikép volnának az egyesség feltételei Francziaország által ratifikálandók. A „Daily News“-nak ehez Berlinből azt távírják, hogy az ottani amerikai követ felsőbb helyről úgy értesült, miszerint Fav­re, kit Bismarck csak magánszemélyként fogad, ez utóbitól azon közlést fogja venni, hogy Né­metországra nézve a Mosel és Rajna menti vá­rak, melyek által oly sok ideig fenyegetve volt, a békekötés conditio sine qua nonját képezik. A „Dailly Telegraph“ azt jelenti még, hogy teg­nap reggelig az említett pont még nem volt meg­oldva és hozzáteszi, hogy Favre az ideiglenes kormánytól a legtágabb engedményekre volt felhatalmazva. Miben állnak ezen e­ngedmények, szintén megfejti.­­ A hadi-kárpótlás lehet 100.000.000 font sterling, a várak lerombolan­dók, végül még Elsass és Lothringen semlegesí­tésébe is belenyughatik. A „Times“ ez adatokkal szemben fentartja, hogy a tulajdonképi feltételekről eddigelé nem volt szó, mit laptársaival együtt jó jelnek ma­gyaráz. Mi Bismarck azon nyilatkozatát illeti, hogy lehetetlen az ideiglenes kormánynyal alku­dozni, azon nézetben van a „Times“, hogy Fav­­re-nek ezt eleve már el kelle fogadnia. Bismarck erre azt felelhette, hogy ily körül­mények közt minden további alkudozás fölösle­ges, de valószínű, hogy azt válaszolta erre a franczia teljhatak­azott, hogy a mai kormány tényleg az égész országban el van ismerve és az itt-ott mutatkozó ellenzés, mint Lyonban, azon­nal el fog tűnni, mihelyt a kormánynak szabad keze van. E pontig és azon további pontig,hogy az ideiglenes kormány kész anyabi­iztosságot nyújtani, a „Times“ szerint az alkudozás menete igen egyszerű. Innen túl azonban úgy véli, kü­lönbözők a lehetőségek. Bismarck erre próbákat követelhetett volna, hogy az ideiglenes kormány csakugyan képes biztosítékokat adni, és erre az ehetett a válat, hogy a biztosítékok arányban állnak a feltéte­lekkel és azért előbb ezeket kell tárgyalni. Va­lószínűbb azonban, hogy Favre iparkodott bebi­zonyítani az ideiglenes kormány hatalmát, bizo­nyára hivatkozott a tengeri zárolás megszünteté­sére, a hajóhad visszahívására, a dolgok vezeté­sére Párisban, és arra, hogy a vidékre küldött hivatalnokok tisztjüket átvehették. Ezzel azonban Bismarck alig érte be, és a strassburgi és metzi parancsnokok engedelmes­ségére kívánhatott b­ztosítást, és itt valószínű, hogy Favre ismét visszatért az előbb megoldan­dó békeföltételekre. Hogy­ sokáig forogtak e tárgy körül, a „Times“t azon sejtelemre tagadja, hogy a föltételek iránt a porosz táborban még nem ér­tenek egyet. A Meurthe departement prefectje, gr. Renard a következő iratot intézte a kerülete­­beli mairekhez: Maire nr! Arról értesültem, miszerint daczára ő felsége a király kiáltványának mely Által a katonai összeiratás eltöröltetett, nagy szá­mú fiatalság és erőteljes férfiak hagyák el a városokat és községeket s Francziaország­­nak a német csapatok által még meg nem szál­lott részeibe vonulnak, hogy ott a hadseregbe áll­janak. Ezek büntetésre méltó vétséget követnek el s ha a hatóságnak nem sikerül őket elfogni, akkor azoknak szüleit, gyámjait vagy az elöl­járóságot teendi felelőssé, mert kötelessége a­zon pillanattól fogva, a­melyben a departe­ment német csapatok által elfoglaltatott, a ka­tonai törvények fenntartása felett őrködni s azok megsértésének ellenszegülni.­­Meghagyom ennélfogva­­. Hogy a mairek állítsák össze a közsé­­gekbeli azon személyek névsorát, a­kik a fran­czia törvény szerint hadkötelesek, akár a had­seregben, akár a mozgóőrségben. 2. A mairek a lajstromot készen tartandják a biztosok vagy őrjáratok rendelkezésére, melyek azzal vannak megbízva, hogy a Feljegyzettek otthon tartózkodásáról meggyőződjenek. 3. Ha valamely bejegyzett személy igazolat­lanul eltávoznék, akkor annak szülői vagy gyámjág vagy ezek hiányában a község 50 frank pénzbírságot fizetnek minden egyes személy után, távolmaradásának minden napjára szá­mítva. Ezenkívül kötelességévé teszem maire urnak, igyekezzék megc­áfolni azon alaptalan hirt, me­lyet csak ostoba vagy részakaratu emberek ko­holhattak, hogy t. i. az erőteljes lakosok a né­met hadseregbe fognak besoroztatok E hadse­reg német polgárokból áll, azok pedig nem tűr­nének soraikban idegen katonát, a­ki első al­kalommal mindjárt átszöknék az ellenséghez. Fogadja maire ur, kiy£L$ nagyrabecsülésem biztosítását. G­. Renard. — Egy maire elfogott levele az arrondis­­sui­aent alpraefectjéraez ! Alpraefect ur! Örömmel fogadtam a megbí­zatást, Lagny nemzetőrségét szervezni és vezé­nyelni. Felette megtiszteltetve érzem magamat e bizalom által, melyet ön­­ez alkalomból ben­nem vetett. Mi szép, mi korszerű vált e megbízatás s mi lett belőle! A zászlóalj egészen jól volt már szer­vezve s most midőn már hasznát kellene venni,­­ semmivé lesz. Az egész fegyverfogható lakos­ság elvonul innen, s mi sem tarthatja vissza az embereket, kik önmaguk, kik zajongva kérték a fegyvert, hogy a mairei hivatal felé ne to­luljanak , ott a fegyvereket vissza ne szolgál­tassák, azon ürügy alatt, hogy az ellenség előtt, ha fegyvert találva náluk, csak compro­­mittálva volnának s hogy különben sem tudnak a fegyverrel bánni. Hogy tehát kikerüljem a csapat nélküli csapat­parancsnok nevetséges sze­repét, nem tehetek egyebet, mint hogy ez állás­ról ezennel lemondok s más utat és módot kere­sek erőm és tehetségem szerint a haza védelmé­hez járulhatni. Nem mulaszthatom el ez alka­lommal önnel tudatni, hogy távol voltam azon önbiztatástól, miszerint oly támogatásra és köz­reműködésre fogok találni, a­milyenre számolni fogom és szoros kötelességem volt, hogy egy militiát a tűzbe vezethessek, mely oly hiányosan volt szervezve s katonailag egészen gyakorlat­lan volt. Megjegyzem, hogy én a parancsnokság letétele előtt mindent elkövettem azon szomszédos mai­rek felvilágosítására, kik tanácsért és segélyért hozzám fordultak. Mind­ezek után ezennel vissza­vonulok azon tudattal, hogy hazafias kötelessé­gemet betöltöttem s hogy minden rendelkezé­semre álló eszközt felhasználtam, hogy elkerül­hessem a fájdalmas visszalépést, melyre most már kényszerülve vagyok. Azt hiszszü­k, ez az okmány apokryph. Először mert a NI. alig. Ztg., tehát porosz lap írja, má­sodszor pedig azért, mert ha a franczia nép csak­ugyan ily gyalázatos módon félne a katonásko­dástól, akkor feleslegessé válnának a fentebbi­hez hasonló porosz kibocsátványok, melyek a fegyverfogható embereknek a franczia csapatok­ba beál­lsa ellen bocsáttatnak ki, Belleville párisi külvárosból. A „Daily News“ levelezője innen ezeket írja : Bérkocsit vettem és a bellevillei polgárok hogy­­léte után mentem értesülést szerezni, minthogy mindenki azt beszélte hogy fellázadni készülnek és az egész várost ki akarják fosztani. Termé­szetes, hogy fraternizáltam a kocsissal. Útköz­ben kék zubbonos barátjával találkozunk, ki la­kására ment Bellevillebe Fölszólitam, foglal­jon helyet. Nagy hazafi volt és igen harczias. Kocsis, h­zafi s én végig haladunk Belleville fö­­utczáján és énekeljük a marseillaise-t. Belle­ville férfi lakossága az utczán lakik, fegyvere­ket kaptak és egész napon át gyakorolják ma­gukat velük, ha ugyan nem isznak hazafias ál­domásokat. Belleville asszonyai fejü­kkel az ab­lakban laknak és tetszés szerint trécselnek. A hazafit és kocsist reggelire hívtam meg , meg­tiszteltek. Elmegyünk egy közeli bódéba, hol a hazafi szerint a bor és konyha kitűnő, és a ven­dégek érzülete.A borról és konyháról nem mond­hatok sokat, annál többet az érzületekről. Álta­lános az a beszéd — Belleville kitart mindhalá­lig. Jules Favre és kormánya igen mérsékelt — vigyázzanak magukra vagy Belleville agyonveri őket. — Rochefortnak megvan a maga jó olda­la, de lanyha kezd lenni, végül Belleville lakói a gazdagok vagyonát akarják megosztani,de előbb a poroszt elkergetni. Véleményemet nyíltan kimon­dom,mire egy piszkos régi egyenruhába bujtatott egyén azt gyanítja, hogy nem vagyok franczia — talán kém — ki tudja ? Térdeim reszketnek. A hazafi kivág engem, esküszik, hogy gyermek­koromtól fogva ismer, és én tüzes amerikai re­­pu­likánus vagyok. A hazafi összeölelkezik ve­lem — mások is nyakamba borulnak, a kocsis megölel — mind büdös a hagymától, én is — nem tesz semmit. A vendéglő megtelik s közben. Az amerikai republikánus, Washington barátja mondjon beszédet; az asztalra emelnek engem. Minthogy Viktor Hugo utolsó levelét olvastam, kellőleg vol­am tájékozva. Vádolom a királyo­kat általában és Napóleont mint kárhozatos co­­quint. Republikánus hazámat a távol nyugaton oly országnak tüntetem föl, melyben minden­ki gazdag, hol nincs király, nagy úr, csak „le peuple“. Helyemet ismét elfoglalom és dörgő taps közt sok hazafi megölel. A kocsis polgárnak nincs kedve visszakocsizni; kissé pityókos, kifizetem őt és „kísérettel“ megyek a legközelebbi omni­­busállomásig. Az omnibus teteje tele van mozgó­­őrséggel és szuronyokkal, úgy néz ki akár egy süíndisznó, beülök, egy öreg férfit, egy öreg­asz­­szonyt és két mozgóőrt találok benne. A bombá­zás kérdéséről értekezünk. Az öreg úr legjobb me­nedéknek tartja a pőczecsatornákat; az öreg dáma úgy hallotta,hogy puskaporral töltik meg azokat és a poroszokat légbe röpítik. Abba végül meg­egyezünk, hogy előbb nem megyünk a csator­nába, míg a legrosszabbra nem kerül a dolog. Az öreg úr beszéli a mozgó őröknek, hogy 3 fia esett el most a hazáért; nyilván hazudik ; mindenki, ki elég öreg arra, ugyanezt mondja és ez még gyászt sem visel. A mozgóőrök parasztok a Girondéből; inkább poczakos lányoknak néznek ki mint kato­náknak; ha hozzájuk beszélek, felrkapofát vágn­a és egymásra vigyorogjak. Kérdem tőlük, mit tartanak Trochuról, s úgy látszik hogy a nevet sem ismerik. Kiszállnak, a dáma is, én az öreg­gel maradok. Palmerston lord azt mondá: „Ha közvéleménytől csakugyan tanulni akartok, kér­dezzétek meg az omnibusban üllő zsíros kalapú embert.“ Ennek az öreg urnak olyan a­ kalapja, omnibusban is ül tehát követtem az öreg lord ta­nácsát. „Páris nem fog soká ellentállni — a pol­gárság nem akarja magát megrontani.“ És mit fognak az ultrák tenni? Kérdem. „A polgárság le fogja őket fegyverezni, ha kitörnek" volt a vá­lasz, mire a bölcs engem ott hagyott. Romániából.­ ­ Romániában az összeesküvés elleni nyo­­­ mozások új stádiumba léptek mert az összees-­­ küvésre vonatkozó több okmány jutott a kor­mány kezébe. A kormány tudomására jutott­­ ugyanis, hogy a fiatal gazdag földbirtokos Ba­­­­lianu Grigore hasonlóan az összeskü­véshez tar-­­­tozik és hogy Bukaresttől nem messze lévő bir­­­­tokán Haván fegyver és lő­készlet van elrejtve.­­ A bukor­fali kerület járásának alpraefectje, elöljárója megbízása folytán h­avára ment, ház­motozást rendelt el és a ház nagy pinczéiben 5000 puskát és több Orsinibombát talált elrejtve. A Bratianu lefoglalt iratai közt Rosettitől való leveleket is találtak, melyek az egész összees­küvést felderítik és Bratianut is nagyon compro­mittálják. Bratianu azonnal elfogatott és a nyo­mozó biró előtt már terjedelmes nyomozást tett. Rozetti, ki néhány nap előtt tért vissza a harcz­­térre tett állítólagos útjából,midőn megtudta Bra­­tianu elfogatását Giurgevoba hajózott egy oszt­rák hajón. Midőn e hajó Turnu-Severinbe érkezett, az ot­tani praefect már megkapta volt a parancsot, hogy fogja őt el, de ez az osztrák zászló oltalmába hely­ezé magát, és a kapi­tány nem adta ki. Összesen még 20 egyén van elfogva, köztük Joan Bratiano, volt igaz­­ságügyér és Anton Árion a „Romanulu“ szer­kesztője és Carada. Bukarest egy 2000 aláírás­sal ellátott feliratban üdvözli az uralkodót a felkelés elnyomásáért,és ezt így köszönte azt meg: Uraim! Ha önök egy pillanatra csakugyan aggódtak és megvoltak zavarva azon vétkes vál­lalat következtében, mely Proj­estben volt, úgy biztosíthatom önöket, hogy én, valamint kor­mányom csak szeretett hazánk felvirágzásával foglalkozunk és van akaratunk és erőnk is, hogy minden időben intézményeink megtartására és a jó érzelműek biztosítására a szükséges intézke­déseket megtegyük. Szívemből köszönöm önöknek a bukaresti la­kosság ragaszkodásának ez új bizonyítékát, melyben különben soha sem kételkedtem. Német tiltakozás Falkenstein eljárása ellen. A Jakoby elfogatása és Falkenstein több más erőszakoskodása általános visszatetszést szült Németországon és ez kezd már a sajtóban nyilvánulni. Sőt most már még jelentéke­nyebb visszahatást is szült,­­ így a haladó párt központi bizottságának tagjai, dr. Hermes, dr. Hirsch, birodalmi-gyűlési képviselők, Hoppe lapszerkesztő, dr. Lingerhans, dr. Lewinstein lapszerkesztő, Parasics Rudolf, Richter Jenő or­­szággyűlési képviselők, és dr. Stoych szerkesz­tettek, aláírásukkal elláttak és dr. Bismarck szövetségi korlátnokhoz benyújtottak. Az okirat így szól: „A Nagyméltóságod ellenjegyzésével ellátott f. év. júl 2l-ki királyi rendelet folytán a nyol­­czadik, tizenegyedik, tizedik, kilenczedik, máso­dik és első hadtestek kerületei hadi állapotba helyeztettek. Ezen rendelet kibocsátásakor ama kerületek valóban fenyegetve voltak az ellenség által, s igy megvolt az alap adva, mely alatt a szö­vetségi alkotmány 68. czikke a hadi állapot kihir­detését megengedi. Azóta azonban a német sere­gek győzelmes előnyomulása folytán Francziaor­szág belsejébe, a határokat fenyegető veszedelem rég megszűnt, s hasonlag a partvidékek sincsenek többé az ellenséges hajóhad partra szállása által fenyegetve. Mindamellett is folyton tart azon, az észak-német szövetségnek majdnem felét ma­gába ölelő kerületekben a hadi állapot, s a fő­­kormányzó Vogel von Falkenstein tábornok ab­ból alkalmat merít, szakadatlan házkutatásokra, elfogatásokra, fellebbezésekre, ugyszinte hírla­pok lefoglalására és elnyomására. Mivel a tarto­mányi alkotmányok idevonatkozó határozványai és törvényei (1851. jun. 4. törv. 85.) a hadi álla­pot kihirdetésekor nem lőnek fölfüggesztve, azért ezen rendszabályok a személyes szabadság és a sajtószabadság alkotmány - és törvényellenes jellegérol Kiwalt TI57 §aAtP­lt ért állapotok nem csak bent szülik a jogbiztonság hiányának érzetét s igy lesujtólag hatnak a né­met fegyverek sikerén föléledt örömeinkre, ha­nem alkalmasak arra is, hogy ama sikert csor­­bítsák, mivel a külföldön azon látszatot kelthe­tik, mintha a Francziaország elleni háborúban mutatott egyértelműség csak a szabad vélemény­nyilatkozta­tás megfélemlítésének és elnyomatá­sának eredménye volna. Ezért megkeressük Nagyméltóságodat, hogy eszközölje a hadi álla­potnak mielőbbi megszüntetését és egyszersmind működjék oda, hogy Vogel von Falkenstein tá­bornok illetékességének átlépése miatt, szemé­lyes felelősségre vonassák. (1851. jun. 4 terv 84.)“ Ugyanezen tárgyra vonatkozó fölterjesztések a szövetségi kanczellárhoz s az igazságügymi­­niszterhez nemcsak a haladó, hanem a nemzeti­­szabadelvű körökben is indítványba hozattak; csomó fegyvert és hadszerkésnek Marsai 60 ágyút juttatott német kézbe. A Metz melletti háromszoros véres csaták­nak nem volt oly nagy eredményük,­­ noha a poroszoknak sokkal nagyobb veszteségeik való­nak itt. Ennek egyik oka az, hogy Bazaine ve­zér lett itt, ki hadvezéri képességeit fényesen be­bizonyító ezen csaták alkalmával; más ok az is hogy e hadsereg Metzre támaszkodott mint biz­tos menhelyre. Vionvillenél 36 tiszt és 2000 katona, Gravelottenál 54 tiszt és 3000 ka­tona lett porosz fogoly. A francziák e napon két­ségkívül vesztettek 20—25 ezer embert, de a németek vesztesége — noha a francziák arány­lag itt sokkal csekélyebb számú foglyokat ejt­hettek — nemhogy kevesebb volna, de sokkal több. A német hadsergek további előnyomulása köz­ben megadta magát V­i­t­r­y erőd, 17 tiszttel 850 emberrel, 16 ágyúval.­­ Nouart, Beaumont és Sedan óriási győz­lmi jelvényeket szolgáltattak porosz késbe. Beaumontnál 7,000 fogoly, 2 sas, 11 mi­­trailleuse, 23 ágyú s egy tábor, Sedannál­­ még a capitulatio előtt 25 ágyú, 1 sas és 25,000 fogoly a hadizsákmány. A sedani capitulatio folytán porosz kézbe esett: egy császár, egy marsal, 39 tábornok,230 törzs­tiszt, 2095 tiszt, 84,450 katona, 14,000 se­­besült, valamennyi sas, 70 golyószóró, 330 tá­bori, 150 várágyú, 0,000 ló. Körülbelül 14,500 ember, 12,000 lóval, ágyú­s tüzérségi szekeré­szet belga területen fegyvereztetett le. Újabban Toul meghódolása folytán porosz kézbe esett 109 tiszt, 2240 katona, 120 ló 197 ágyú, 3000 puska. A Metzből való újabb kirohanások, Straszburg, a Páris alatti csaták veszteségei, nincsenek ide beleszámítva. A porosz sereg hadi zsákmányai. Lássuk mi mindent foglaltak el ez ideig a porosz seregek. Sok mindent halmoztak össze már ed­dig is különféle hadizsákmány­ban, és győzelmi jelekben. Ha olyan lesz a vég is mint a kezdet és folytatás, akkor bátran állíthatni, hogy alig ütött ki valaha hadjárat a győzőre nézve győze­­lemdúsabban mint a mai. Gersweiler, Lindweiler, Stur­ze­­­b­r­u­n­n, Saarbrücken és Nie­­derbronnál csak apró csetepaték voltak, fontosak talán későbbi következményeikben, de különben minden jelentőség nélkül. Aug­u­án volt a Sarbrückeni első csata, melyet a poroszok feladtak. A francziák — kik győzők voltak e napon — 6 tisztet, 67 katonát vesztettek. Azután folyton fokozódnak a francziák vesz­teségei : Weissenburgnál hol Douay hadosztálya megtámadtatott, 30 tisztet, 1000 katonát vesztettek csak foglyokban; ezen kívül 4 mitrailleuset, 15 négyfontos, 7 nyolcz fontos ágyút, 31 társzekeret, 13 szállítószekeret, 14 gyalogsági töltényszekeret. Wörthnél 6000 franczia 100 tiszttel esett porosz fogságba; ezenkívül 2 sas, 6 golyószóró, 35 ágyú, 42 szekér, 200 ló, két hadosztály egész málhája és sátra, továbbá 2 vasúti vonat élelem­mel. Német kézbe esett tehát ez ideig — leszá­mítva az elesetteket és sebesülteket — egy csá­szár, egy marsall, 39 tbn, 3250 tiszt, 104,750 katona, 10,280 ló, legalább 52 sas, 102 mitrail­leuse, 700 ágyú, 400 szekér, hídkészletek, rak­tárak, vasutak, fegyverkészletek, lőszer, ruházá­­si felszerelési czikkek, élelem, takarmány stb. Ugyane napon Spicheren, Reichshofen és Saargemündnál 2500 fogoly, 4 ágyú, 40 híd­készlet, egy sátortábor, különböző raktárak, 10.000 gyapjúpaplan, 40.000 mázsa rizs, kávé, czukor, rum, bor, kétszersült, továbbá papucs, sapka, harisnya, dohány esett a poroszok kezébe. Ez utóbbi czikkek egymagukra 1 millió értékűt képviseltek. Hagenau, mely mint erődített hely meg­­hódolt, 9 tisztet, 103 katonát, 30 lovat s nagy fegyverkészletet adott át; Lichtenberg a Vogel átjárásokat védő erőd 3 tisztet, 280 kato­nát, 7 ágyút, 200 fegyvert, 30,000 töltényt, sok me­nyiségü lőport. — Lützelstein egy legújabbak. 1 r­á­g a, sept. 25. Csütörtökön a tartom­ány­­gyűlésben a leirat, melyben állítólag a csehek­nek engedmények ajánltatnak egy kilencz tagú bizottmánynak fog átadatni, hogy péntekre re­feráljon. A csehek a leiratra vá­laszul újra egy feliratot akar- Rak a császárhoz küldeni a postán. P­r­á­g­a, sept. 25. A rendőrség a cseh szín­házban a „vörös“ köztársaság képét „kék“-re változtatta át és a vörös lobogókat, franczia tri­­colorrá. Erre a közönség a ma délutáni előadás­ban még nagyobb zaj közt követelte a „Marseil­laise“-t. Kezdetben betilták annak el­játszását,ké­sőbb mégis megengedték. Hir szerint a nemesség a birodalmi gyűlésbe való választásokban részt fog venni. 0 s t r a n. sept. 25 Itt általános nagy lehan­gol­tság van alkotmányhű helytartónk b. Poche letétele miatt, a­kinek a követek házában való szavazása egyhangúlag helyeseltetik és mellette itt sem fognak hiányozni a tüntetések. C z e r u 0 v i f. 7, sept. 25. A polgárság a volt tartományfőnöknek Myrbachnak esti zenét adott, ma reggel az indóháznál midőn útra kelt, a polgárság sok képviselője vett tőle búcsút. Bé­c­s, sept. 6. Az már bizonyos, hogy Petrino kereskedelmi ***»-»-.*.. lesz a Potocki miniszté­riumban. B­é­c­s, sept. 26. Costa az esti lapokhoz egy dementit küldött be, az ellen, hogy ő Bleiweisz­­hoz táviratot küldött volna, a cseheknek a biro­dalmi gyűlésbe való követküldése iránt. Bécs, sept. 26. A lengyelek s a déli tarto­mányok kiál­ása elhatározta, hogy az elnapolás ellen fog szavazni. A németek még titkolják, hogy mit határoztak. Bécs, sept. 26. A franczia köztársaság az európai udvaroknál kevés rokonszenvre talál. Thierst is csak nagy tartózkodással fogadták. Bécs, sept. 26. A berlini „Staatsanzeiger“ constat­ál­ja, hogy franczia közigazgatási és tör­vénykezési hivatalnokok Elsass és Lottharingiában megtagadják a hivatalos működést. Poroszország követeli, hogy a hivatalnokok a császár nevében gyakorolják a közigazgatást és jogszolgáltatást, de a hivatalnokok egyedül a köztársaságot is­merik el. Berlin, sept. 26. A „Kreutzig.“ egyik közleménye szerint Favre e hó 19-én délután eljött és két titkárával egy paraszt­házban la­kást, várva a birodalmi kanczellár megérkezését. Miután a kanczellár megérkezett és ebédel,­ meg­történt a találkozás, mely 9 órától éjfélig tar­tott. 20 án reggel Favre újra elutazott, miután a faluban egy jobb lakást szerzett a Rotschild tömeg igazga­tójánál. A dolog eredm­énynélküli­­sége ismeretes. Számos nagy ágyú megy Tou­­lon át Párisba. Berlin, sept. 25. A lipcsei lap „Volkstaat“ melyet Liebknecht szerkeszt, Falkenstein tábor­nok által betu­tatott A hajózás Brémából Ameri­­­kába teljesen szabad. Löwenfeld főkormányzó Glogauba utazott el, hogy a harmadik tartalék­sereg parancs­nokságát átvegye. Brüssel, sept. 25. A „Jurnal Bruxelles“ felszólítja minden ország katholikusait, hogy értekezzenek az iránt,hogy együttesen intézzenek a különböző kormányokhoz egy petitiót, hogy ne ismerjék el az Olaszországban történt dolgo­kat és csináljanak általános tiltakozást Róma annexiója ellen. Flórencz, sept. 25. Azt mondják, hogy Laramarmora tábornok lesz királyi biztos Ró­mában. Az 1848-iki korosztály második osztá­lyának behívása visszavételeit,az a hir,hogy né­hány idősebb osztály elbocsáttatik.Azt mondják, hogy a hatalmakhoz kérdés intéztetett a pápa függetlenségének biztosítása iránt. R­óm­á­ban eg­y i­deig­­­e­n­es kormány alakult; egyik első hivatalos tette fog lenni az olasz polgári törvénykönyv kihirdetése a Col­­loseumban egy junta vál­sztása végett népgyűlés fog rendeztetni. Hága, sept. 24. A pénzügyér előterjeszti 1871-dikre a budgetet, melyben a bevételek 86,764,193 forintra a kiadások 96426423, fo­rintra vannak téve. A miniszer jav­asolja, hogy a hiányzót részben egy 8 milliónyi kölcsönnel fedeztessék, melynek felvételére az alkalmas idő bevárandó, a vasutak kiegészítése végett 30 —33 millióra van szükség. A miniszter kimu­tatja, hogy gyarmati b­evételekre mm lehet szá­mítani és ragaszkodik ahoz, hogy a jövedelmi adóterv fogadtassák el a pátens adó helyett. A budgetet az osztályokhoz utasíták vissza.

Next