A Hon, 1870. szeptember (8. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-27 / 233. szám
fel kell lépnie. Trop de zéle még mindig ártal-mas volt. Elförmedést tehát nem okoztak az el fogatások, hanem csak rosz hangulatot. Nem is tudtak az emberek e dologgal tisztába jönni, míg csak a humoristicus „Wespen“ ki nem sütötte, hogy szükség van elfogottakra, kiknek a Párisba való bevonuláskor amnestiát lehessen adni. Itt azt beszélik, hogy Bismarck környezetében néhány magyar mágnás tartózkodik, kikkel nem tudnak mit csinálni, mivel ott különben is elég fölösleges idegen van. A marhavész itt meglehetősen szűnik a nagymérvű rendőri intézkedések, kivált pedig dr. Strousberg nagyszerű marhaakta dislocálásának következtében. E roppant intézet a rosenthali kapu előtt fekszik. A bejárásnál két nagy épület van az adó, posta és rendőrhivatalok számára. Szemközt az igazgatósági épület terjedelmes irodákkal, hivatalszobákkal és étkező helyekkel. Itt van a börze és a závírda is. Az ig. épülettől jobbra és balra roppant terjedelmű fedett marha „csarnokok“, istállók és vágóhidak, melyekben 3000 ökör, 10,000 sertés, 40,000 birka és 15,000 hornya fér el egyszerre. Két baromorvos minden marhát megvizsgál, mikor behajtják és mikor levágják. A vasúti indóházakból sinágók egyenesen az udvarba vezetnek és teljessen nélkülözhetővé tesznek másnemű szállítást. Fő vasárnapok a intézetben hétfő és péntek. Az élelmet az igazgatóság szolgáltatja felelősség mellett, a marhával a tulajdonosok szolgaszemélyzete bánik. Egy 30 lóerejű gőzgép két nagy medenczét vízzel ellát, a ezekből az ivóvíz csöveken át az itató és fürösztő helyekre foly. A vízmerítő kút 13 láb széles és 170 láb mély. A marhavágás folytonos. Erre nézve forróvíz mindig van kéznél. Külön konyhákban paczalt mosnak és fagygyut főznek. Külön vasút van a trágyának a diepenseei uradalomba szállítására. II. Nagy György munkatársunk igen érdekes levelet intézett hozzánk Lyonból sept. 14 diki kelettel. A levél teljes 10 napig jött, azaz hogy ebből legalább is 8 napot hevert a postán, s ennélfogva egész terjedelmét tekintve, idejét múlta. De vannak érdekes részletei, melyek termszete a maradandóság. Ezeket itt közöljük. — Munkatársunk Kossuth Lajost Turinban meglátogatván, beszélgetésük természetesen a háború körül is forgott, és munkatársunk e beszélgetés közben arról győződött meg, hogy Kossuth kivonta a poroszok győzelmét, de csak azért, hogy Napokon megbukjék, s a franczia nemzet ezen óriási rázkódás által ébredjen fel azon lethargiából, melybe Napokon demoralizáló kormánya sülyesztő. A sors vagy az örök igazság kérlelhetlen logikája úgy akarta, hogy a dolog igy történjék. — Napokon megbukott gyáván, nyomorultan, kisszerűen. — A franczia nemzet felébredhetett, s most már sorsának ura lévén, csak tőle függ megtenni mindazt, mi egy szabad nemzettől várható, midőn szabadsága és hazája védelméről van szó. S ha a francziák óriási erőfeszítésének sikerülne — folytatá Kossuth — a németeket Francziaországból kiszorítani, még azon esetben is egy rendkívüli nagy nyereséget vinnének a németek ezen híres háborúból haza, s ezen nyereség nem területnagyobbodásban, hanem a német egység megszilárdulásában keresendő. A köztársasági Francziaország egész más politikát fog Németországgal szemben követni, mint a császári Francziaország. 1859- ben az olasz háború kezdetén azt mondta Napolon császár Kossuthnak : „Une Allmagne, ga ne va pas, je veux deux Allemagnes.“ (Egy Németországot nem akarok, én két részre kívánom azt osztatni.) Ez a veszély nem fenyegeti többé Németországot, hanem most már ők fenyegetik Francziaországot. — És ha a hadi szerencse legnagyobb erőfeszítésük daczára sem kedvezne nekik, ha a franczia köztársasági porosz soldateska által legyőzetik, akkor ismét a reactio uralma kerül felszínre. — Az önfeláldozó hazaszeretet magasztos példáit látják most — írja továbbá munkatársunk— mindenütt Francziaországban. Az önkénytesek százával, ezrével tódulnak fegyvert fogni a haza védelmére, maga Marseille városa néhány nap alatt 17 ezret állított ki. — Az újonnan kinevezett megyefőnökök nagy része díj nélkül szolgál, fizetéseiket sebesültek javára ajánlva fel. Számtalan megható jelenetnek voltam itt Lyonban szemtanúja. — Lyon, Francziaországnak Pária után egyik legnagyobb városa, úgy lakosságának számát, mint szépségét tekintve. Az utczák végein a nevezetesebb tereken mindenütt toborzó irodák vannak felállítva. „La patrie est en danger* felírással. — És a francziák, úgy látszik, megértik a veszélyben levő haza tettrehivó szózatát, mindenki siet megtenni kötelességét ahogy tőle telik. Az utczákon fel s alá előkelő hölgyek járkálnak a sebsültek számára segélyt gyűjteni, a gazdagok dús adományai mellé a legutolsó szegény is örömmel teszi filléreit a haza oltárára, s milliókra megy már is az igy begyült összegek száma. — A lelkesedés minden arezon félreismerhetlenül tükrözi magát vissza. — Az önkénytesek között látta a 15—16 éves fiukat is, kik lelkesedve ragadtak fegyvert a szabadság, a haza védelmére, a henn maradt szülők visszafojtják bánatuk Lényét. — Lyonban mindenki erősen bízik a franczia nemzet győzelmében, de ezen bizalom nem elbizottság, hanem magasztos lelkesedés szüleménye, oly komolyan, oly méltóságosan viselik magukét a francziák, hogy szinte szokatlan őket ennyire komolyaknak látni. — Most tűnik csak igazán ki a napoleoni kormány nyomorult volta, mert látszik már, hogy tagjai a nemzetet csak zsákmánynak tekinték, melyen magukat hidalhassák. Többi között csak egy pár esetet említek fel, mely nagyon szépen illustrálja a császári kormány gazdálkodását. — Párisban egy csapat önkéntes fegyvergyakorlatra ment. Czélt lőttek célra, de a fegyverek sehogy sem akartak aczélig hordani, úgy hogy 50 méternyire kellett a czélt tenni, mert a töltények tovább nem hordtak. Az esetről rögtön jegyzőkönyvet vettek fel, kérdőre vonták a gyárat, ki a töltényeket készítette, s ez őszintén bevallotta, hogy ő bizony a császári hadsereg számára is mindig ilyeneket készített, a mivel panasz soha nem volt, azt hitte, most is jó lesz az, ami akkor jó volt. — És igy a franczia sereg egy része olyan töltényekkel volt ellátva, melyeknek hordereje alig 50 méternyi. A lyoni volt prefect alig másfél éve viseli hivatalát, s ilyen rövid idő alatt milliókra merő összeget gyűjtött magának. — A francziák nem is csodálkoznak eddigi vereségeiken, ők azt hiszik — és méltán — hogy a császártól kezdve a volt kormány utolsó orgánumáig, mindenki csak árulója volt a nemzetnek. Napóleonról pedig felteszik, hogy azon reményben adta meg magát a porosz királynak, hogy a poroszok segítségével jusson ismét a franczia trónra vissza. De a napóleoni dynastiának nincs többé chance a Francziaországban. Talán ember nem követett el a közerkölcsiség ellen soha nagyobb bűnt, mint III. Napóleon. Párisban és Francziaország minden jelentékenyebb városában még a legutolsó kis trafikot is, bizonyos szolgálatokért osztogatták; valamenyi dohányárus férfi, asszony vagy leány megannyi titkos kémje volt a kormánynak. Jules Favre és Bismarck kösti békealkudozásról a londoni lapok 22 -én a kormánytól eredt közleményt hoznak, melyet most már a legújabb táviratok túlhaladtak ugyan, de érdekességénél átveszünk. Az alkudozások a Páriától néhány mértföldnyire eső Ferriéresben folynak, mely dr. Rotschildnak szolgál kétlakni. A teljhatalmazottak eddig csak azon kérdéssel foglalkoztak, mikép volnának az egyesség feltételei Francziaország által ratifikálandók. A „Daily News“-nak ehez Berlinből azt távírják, hogy az ottani amerikai követ felsőbb helyről úgy értesült, miszerint Favre, kit Bismarck csak magánszemélyként fogad, ez utóbitól azon közlést fogja venni, hogy Németországra nézve a Mosel és Rajna menti várak, melyek által oly sok ideig fenyegetve volt, a békekötés conditio sine qua nonját képezik. A „Dailly Telegraph“ azt jelenti még, hogy tegnap reggelig az említett pont még nem volt megoldva és hozzáteszi, hogy Favre az ideiglenes kormánytól a legtágabb engedményekre volt felhatalmazva. Miben állnak ezen engedmények, szintén megfejti. A hadi-kárpótlás lehet 100.000.000 font sterling, a várak lerombolandók, végül még Elsass és Lothringen semlegesítésébe is belenyughatik. A „Times“ ez adatokkal szemben fentartja, hogy a tulajdonképi feltételekről eddigelé nem volt szó, mit laptársaival együtt jó jelnek magyaráz. Mi Bismarck azon nyilatkozatát illeti, hogy lehetetlen az ideiglenes kormánynyal alkudozni, azon nézetben van a „Times“, hogy Favre-nek ezt eleve már el kelle fogadnia. Bismarck erre azt felelhette, hogy ily körülmények közt minden további alkudozás fölösleges, de valószínű, hogy azt válaszolta erre a franczia teljhatakazott, hogy a mai kormány tényleg az égész országban el van ismerve és az itt-ott mutatkozó ellenzés, mint Lyonban, azonnal el fog tűnni, mihelyt a kormánynak szabad keze van. E pontig és azon további pontig,hogy az ideiglenes kormány kész anyabiiztosságot nyújtani, a „Times“ szerint az alkudozás menete igen egyszerű. Innen túl azonban úgy véli, különbözők a lehetőségek. Bismarck erre próbákat követelhetett volna, hogy az ideiglenes kormány csakugyan képes biztosítékokat adni, és erre az ehetett a válat, hogy a biztosítékok arányban állnak a feltételekkel és azért előbb ezeket kell tárgyalni. Valószínűbb azonban, hogy Favre iparkodott bebizonyítani az ideiglenes kormány hatalmát, bizonyára hivatkozott a tengeri zárolás megszüntetésére, a hajóhad visszahívására, a dolgok vezetésére Párisban, és arra, hogy a vidékre küldött hivatalnokok tisztjüket átvehették. Ezzel azonban Bismarck alig érte be, és a strassburgi és metzi parancsnokok engedelmességére kívánhatott bztosítást, és itt valószínű, hogy Favre ismét visszatért az előbb megoldandó békeföltételekre. Hogy sokáig forogtak e tárgy körül, a „Times“t azon sejtelemre tagadja, hogy a föltételek iránt a porosz táborban még nem értenek egyet. A Meurthe departement prefectje, gr. Renard a következő iratot intézte a kerületebeli mairekhez: Maire nr! Arról értesültem, miszerint daczára ő felsége a király kiáltványának mely Által a katonai összeiratás eltöröltetett, nagy számú fiatalság és erőteljes férfiak hagyák el a városokat és községeket s Francziaországnak a német csapatok által még meg nem szállott részeibe vonulnak, hogy ott a hadseregbe álljanak. Ezek büntetésre méltó vétséget követnek el s ha a hatóságnak nem sikerül őket elfogni, akkor azoknak szüleit, gyámjait vagy az elöljáróságot teendi felelőssé, mert kötelessége azon pillanattól fogva, amelyben a departement német csapatok által elfoglaltatott, a katonai törvények fenntartása felett őrködni s azok megsértésének ellenszegülni.Meghagyom ennélfogva. Hogy a mairek állítsák össze a községekbeli azon személyek névsorát, akik a franczia törvény szerint hadkötelesek, akár a hadseregben, akár a mozgóőrségben. 2. A mairek a lajstromot készen tartandják a biztosok vagy őrjáratok rendelkezésére, melyek azzal vannak megbízva, hogy a Feljegyzettek otthon tartózkodásáról meggyőződjenek. 3. Ha valamely bejegyzett személy igazolatlanul eltávoznék, akkor annak szülői vagy gyámjág vagy ezek hiányában a község 50 frank pénzbírságot fizetnek minden egyes személy után, távolmaradásának minden napjára számítva. Ezenkívül kötelességévé teszem maire urnak, igyekezzék megcáfolni azon alaptalan hirt, melyet csak ostoba vagy részakaratu emberek koholhattak, hogy t. i. az erőteljes lakosok a német hadseregbe fognak besoroztatok E hadsereg német polgárokból áll, azok pedig nem tűrnének soraikban idegen katonát, aki első alkalommal mindjárt átszöknék az ellenséghez. Fogadja maire ur, kiy£L$ nagyrabecsülésem biztosítását. G. Renard. — Egy maire elfogott levele az arrondissuiaent alpraefectjéraez ! Alpraefect ur! Örömmel fogadtam a megbízatást, Lagny nemzetőrségét szervezni és vezényelni. Felette megtiszteltetve érzem magamat e bizalom által, melyet önez alkalomból bennem vetett. Mi szép, mi korszerű vált e megbízatás s mi lett belőle! A zászlóalj egészen jól volt már szervezve s most midőn már hasznát kellene venni, semmivé lesz. Az egész fegyverfogható lakosság elvonul innen, s mi sem tarthatja vissza az embereket, kik önmaguk, kik zajongva kérték a fegyvert, hogy a mairei hivatal felé ne toluljanak , ott a fegyvereket vissza ne szolgáltassák, azon ürügy alatt, hogy az ellenség előtt, ha fegyvert találva náluk, csak compromittálva volnának s hogy különben sem tudnak a fegyverrel bánni. Hogy tehát kikerüljem a csapat nélküli csapatparancsnok nevetséges szerepét, nem tehetek egyebet, mint hogy ez állásról ezennel lemondok s más utat és módot keresek erőm és tehetségem szerint a haza védelméhez járulhatni. Nem mulaszthatom el ez alkalommal önnel tudatni, hogy távol voltam azon önbiztatástól, miszerint oly támogatásra és közreműködésre fogok találni, amilyenre számolni fogom és szoros kötelességem volt, hogy egy militiát a tűzbe vezethessek, mely oly hiányosan volt szervezve s katonailag egészen gyakorlatlan volt. Megjegyzem, hogy én a parancsnokság letétele előtt mindent elkövettem azon szomszédos mairek felvilágosítására, kik tanácsért és segélyért hozzám fordultak. Mindezek után ezennel visszavonulok azon tudattal, hogy hazafias kötelességemet betöltöttem s hogy minden rendelkezésemre álló eszközt felhasználtam, hogy elkerülhessem a fájdalmas visszalépést, melyre most már kényszerülve vagyok. Azt hiszszük, ez az okmány apokryph. Először mert a NI. alig. Ztg., tehát porosz lap írja, másodszor pedig azért, mert ha a franczia nép csakugyan ily gyalázatos módon félne a katonáskodástól, akkor feleslegessé válnának a fentebbihez hasonló porosz kibocsátványok, melyek a fegyverfogható embereknek a franczia csapatokba beállsa ellen bocsáttatnak ki, Belleville párisi külvárosból. A „Daily News“ levelezője innen ezeket írja : Bérkocsit vettem és a bellevillei polgárok hogyléte után mentem értesülést szerezni, minthogy mindenki azt beszélte hogy fellázadni készülnek és az egész várost ki akarják fosztani. Természetes, hogy fraternizáltam a kocsissal. Útközben kék zubbonos barátjával találkozunk, ki lakására ment Bellevillebe Fölszólitam, foglaljon helyet. Nagy hazafi volt és igen harczias. Kocsis, hzafi s én végig haladunk Belleville föutczáján és énekeljük a marseillaise-t. Belleville férfi lakossága az utczán lakik, fegyvereket kaptak és egész napon át gyakorolják magukat velük, ha ugyan nem isznak hazafias áldomásokat. Belleville asszonyai fejükkel az ablakban laknak és tetszés szerint trécselnek. A hazafit és kocsist reggelire hívtam meg , megtiszteltek. Elmegyünk egy közeli bódéba, hol a hazafi szerint a bor és konyha kitűnő, és a vendégek érzülete.A borról és konyháról nem mondhatok sokat, annál többet az érzületekről. Általános az a beszéd — Belleville kitart mindhalálig. Jules Favre és kormánya igen mérsékelt — vigyázzanak magukra vagy Belleville agyonveri őket. — Rochefortnak megvan a maga jó oldala, de lanyha kezd lenni, végül Belleville lakói a gazdagok vagyonát akarják megosztani,de előbb a poroszt elkergetni. Véleményemet nyíltan kimondom,mire egy piszkos régi egyenruhába bujtatott egyén azt gyanítja, hogy nem vagyok franczia — talán kém — ki tudja ? Térdeim reszketnek. A hazafi kivág engem, esküszik, hogy gyermekkoromtól fogva ismer, és én tüzes amerikai repulikánus vagyok. A hazafi összeölelkezik velem — mások is nyakamba borulnak, a kocsis megölel — mind büdös a hagymától, én is — nem tesz semmit. A vendéglő megtelik s közben. Az amerikai republikánus, Washington barátja mondjon beszédet; az asztalra emelnek engem. Minthogy Viktor Hugo utolsó levelét olvastam, kellőleg volam tájékozva. Vádolom a királyokat általában és Napóleont mint kárhozatos coquint. Republikánus hazámat a távol nyugaton oly országnak tüntetem föl, melyben mindenki gazdag, hol nincs király, nagy úr, csak „le peuple“. Helyemet ismét elfoglalom és dörgő taps közt sok hazafi megölel. A kocsis polgárnak nincs kedve visszakocsizni; kissé pityókos, kifizetem őt és „kísérettel“ megyek a legközelebbi omnibusállomásig. Az omnibus teteje tele van mozgóőrséggel és szuronyokkal, úgy néz ki akár egy süíndisznó, beülök, egy öreg férfit, egy öregaszszonyt és két mozgóőrt találok benne. A bombázás kérdéséről értekezünk. Az öreg úr legjobb menedéknek tartja a pőczecsatornákat; az öreg dáma úgy hallotta,hogy puskaporral töltik meg azokat és a poroszokat légbe röpítik. Abba végül megegyezünk, hogy előbb nem megyünk a csatornába, míg a legrosszabbra nem kerül a dolog. Az öreg úr beszéli a mozgó őröknek, hogy 3 fia esett el most a hazáért; nyilván hazudik ; mindenki, ki elég öreg arra, ugyanezt mondja és ez még gyászt sem visel. A mozgóőrök parasztok a Girondéből; inkább poczakos lányoknak néznek ki mint katonáknak; ha hozzájuk beszélek, felrkapofát vágna és egymásra vigyorogjak. Kérdem tőlük, mit tartanak Trochuról, s úgy látszik hogy a nevet sem ismerik. Kiszállnak, a dáma is, én az öreggel maradok. Palmerston lord azt mondá: „Ha közvéleménytől csakugyan tanulni akartok, kérdezzétek meg az omnibusban üllő zsíros kalapú embert.“ Ennek az öreg urnak olyan a kalapja, omnibusban is ül tehát követtem az öreg lord tanácsát. „Páris nem fog soká ellentállni — a polgárság nem akarja magát megrontani.“ És mit fognak az ultrák tenni? Kérdem. „A polgárság le fogja őket fegyverezni, ha kitörnek" volt a válasz, mire a bölcs engem ott hagyott. Romániából. Romániában az összeesküvés elleni nyo mozások új stádiumba léptek mert az összees- küvésre vonatkozó több okmány jutott a kormány kezébe. A kormány tudomására jutott ugyanis, hogy a fiatal gazdag földbirtokos Balianu Grigore hasonlóan az összesküvéshez tar-tozik és hogy Bukaresttől nem messze lévő birtokán Haván fegyver és lőkészlet van elrejtve. A bukorfali kerület járásának alpraefectje, elöljárója megbízása folytán havára ment, házmotozást rendelt el és a ház nagy pinczéiben 5000 puskát és több Orsinibombát talált elrejtve. A Bratianu lefoglalt iratai közt Rosettitől való leveleket is találtak, melyek az egész összeesküvést felderítik és Bratianut is nagyon compromittálják. Bratianu azonnal elfogatott és a nyomozó biró előtt már terjedelmes nyomozást tett. Rozetti, ki néhány nap előtt tért vissza a harcztérre tett állítólagos útjából,midőn megtudta Bratianu elfogatását Giurgevoba hajózott egy osztrák hajón. Midőn e hajó Turnu-Severinbe érkezett, az ottani praefect már megkapta volt a parancsot, hogy fogja őt el, de ez az osztrák zászló oltalmába helyezé magát, és a kapitány nem adta ki. Összesen még 20 egyén van elfogva, köztük Joan Bratiano, volt igazságügyér és Anton Árion a „Romanulu“ szerkesztője és Carada. Bukarest egy 2000 aláírással ellátott feliratban üdvözli az uralkodót a felkelés elnyomásáért,és ezt így köszönte azt meg: Uraim! Ha önök egy pillanatra csakugyan aggódtak és megvoltak zavarva azon vétkes vállalat következtében, mely Projestben volt, úgy biztosíthatom önöket, hogy én, valamint kormányom csak szeretett hazánk felvirágzásával foglalkozunk és van akaratunk és erőnk is, hogy minden időben intézményeink megtartására és a jó érzelműek biztosítására a szükséges intézkedéseket megtegyük. Szívemből köszönöm önöknek a bukaresti lakosság ragaszkodásának ez új bizonyítékát, melyben különben soha sem kételkedtem. Német tiltakozás Falkenstein eljárása ellen. A Jakoby elfogatása és Falkenstein több más erőszakoskodása általános visszatetszést szült Németországon és ez kezd már a sajtóban nyilvánulni. Sőt most már még jelentékenyebb visszahatást is szült, így a haladó párt központi bizottságának tagjai, dr. Hermes, dr. Hirsch, birodalmi-gyűlési képviselők, Hoppe lapszerkesztő, dr. Lingerhans, dr. Lewinstein lapszerkesztő, Parasics Rudolf, Richter Jenő országgyűlési képviselők, és dr. Stoych szerkesztettek, aláírásukkal elláttak és dr. Bismarck szövetségi korlátnokhoz benyújtottak. Az okirat így szól: „A Nagyméltóságod ellenjegyzésével ellátott f. év. júl 2l-ki királyi rendelet folytán a nyolczadik, tizenegyedik, tizedik, kilenczedik, második és első hadtestek kerületei hadi állapotba helyeztettek. Ezen rendelet kibocsátásakor ama kerületek valóban fenyegetve voltak az ellenség által, s igy megvolt az alap adva, mely alatt a szövetségi alkotmány 68. czikke a hadi állapot kihirdetését megengedi. Azóta azonban a német seregek győzelmes előnyomulása folytán Francziaország belsejébe, a határokat fenyegető veszedelem rég megszűnt, s hasonlag a partvidékek sincsenek többé az ellenséges hajóhad partra szállása által fenyegetve. Mindamellett is folyton tart azon, az észak-német szövetségnek majdnem felét magába ölelő kerületekben a hadi állapot, s a főkormányzó Vogel von Falkenstein tábornok abból alkalmat merít, szakadatlan házkutatásokra, elfogatásokra, fellebbezésekre, ugyszinte hírlapok lefoglalására és elnyomására. Mivel a tartományi alkotmányok idevonatkozó határozványai és törvényei (1851. jun. 4. törv. 85.) a hadi állapot kihirdetésekor nem lőnek fölfüggesztve, azért ezen rendszabályok a személyes szabadság és a sajtószabadság alkotmány - és törvényellenes jellegérol Kiwalt TI57 §aAtPlt ért állapotok nem csak bent szülik a jogbiztonság hiányának érzetét s igy lesujtólag hatnak a német fegyverek sikerén föléledt örömeinkre, hanem alkalmasak arra is, hogy ama sikert csorbítsák, mivel a külföldön azon látszatot kelthetik, mintha a Francziaország elleni háborúban mutatott egyértelműség csak a szabad véleménynyilatkoztatás megfélemlítésének és elnyomatásának eredménye volna. Ezért megkeressük Nagyméltóságodat, hogy eszközölje a hadi állapotnak mielőbbi megszüntetését és egyszersmind működjék oda, hogy Vogel von Falkenstein tábornok illetékességének átlépése miatt, személyes felelősségre vonassák. (1851. jun. 4 terv 84.)“ Ugyanezen tárgyra vonatkozó fölterjesztések a szövetségi kanczellárhoz s az igazságügyminiszterhez nemcsak a haladó, hanem a nemzetiszabadelvű körökben is indítványba hozattak; csomó fegyvert és hadszerkésnek Marsai 60 ágyút juttatott német kézbe. A Metz melletti háromszoros véres csatáknak nem volt oly nagy eredményük, noha a poroszoknak sokkal nagyobb veszteségeik valónak itt. Ennek egyik oka az, hogy Bazaine vezér lett itt, ki hadvezéri képességeit fényesen bebizonyító ezen csaták alkalmával; más ok az is hogy e hadsereg Metzre támaszkodott mint biztos menhelyre. Vionvillenél 36 tiszt és 2000 katona, Gravelottenál 54 tiszt és 3000 katona lett porosz fogoly. A francziák e napon kétségkívül vesztettek 20—25 ezer embert, de a németek vesztesége — noha a francziák aránylag itt sokkal csekélyebb számú foglyokat ejthettek — nemhogy kevesebb volna, de sokkal több. A német hadsergek további előnyomulása közben megadta magát Vitry erőd, 17 tiszttel 850 emberrel, 16 ágyúval. Nouart, Beaumont és Sedan óriási győzlmi jelvényeket szolgáltattak porosz késbe. Beaumontnál 7,000 fogoly, 2 sas, 11 mitrailleuse, 23 ágyú s egy tábor, Sedannál még a capitulatio előtt 25 ágyú, 1 sas és 25,000 fogoly a hadizsákmány. A sedani capitulatio folytán porosz kézbe esett: egy császár, egy marsal, 39 tábornok,230 törzstiszt, 2095 tiszt, 84,450 katona, 14,000 sebesült, valamennyi sas, 70 golyószóró, 330 tábori, 150 várágyú, 0,000 ló. Körülbelül 14,500 ember, 12,000 lóval, ágyús tüzérségi szekerészet belga területen fegyvereztetett le. Újabban Toul meghódolása folytán porosz kézbe esett 109 tiszt, 2240 katona, 120 ló 197 ágyú, 3000 puska. A Metzből való újabb kirohanások, Straszburg, a Páris alatti csaták veszteségei, nincsenek ide beleszámítva. A porosz sereg hadi zsákmányai. Lássuk mi mindent foglaltak el ez ideig a porosz seregek. Sok mindent halmoztak össze már eddig is különféle hadizsákmányban, és győzelmi jelekben. Ha olyan lesz a vég is mint a kezdet és folytatás, akkor bátran állíthatni, hogy alig ütött ki valaha hadjárat a győzőre nézve győzelemdúsabban mint a mai. Gersweiler, Lindweiler, Sturzebrunn, Saarbrücken és Niederbronnál csak apró csetepaték voltak, fontosak talán későbbi következményeikben, de különben minden jelentőség nélkül. Auguán volt a Sarbrückeni első csata, melyet a poroszok feladtak. A francziák — kik győzők voltak e napon — 6 tisztet, 67 katonát vesztettek. Azután folyton fokozódnak a francziák veszteségei : Weissenburgnál hol Douay hadosztálya megtámadtatott, 30 tisztet, 1000 katonát vesztettek csak foglyokban; ezen kívül 4 mitrailleuset, 15 négyfontos, 7 nyolcz fontos ágyút, 31 társzekeret, 13 szállítószekeret, 14 gyalogsági töltényszekeret. Wörthnél 6000 franczia 100 tiszttel esett porosz fogságba; ezenkívül 2 sas, 6 golyószóró, 35 ágyú, 42 szekér, 200 ló, két hadosztály egész málhája és sátra, továbbá 2 vasúti vonat élelemmel. Német kézbe esett tehát ez ideig — leszámítva az elesetteket és sebesülteket — egy császár, egy marsall, 39 tbn, 3250 tiszt, 104,750 katona, 10,280 ló, legalább 52 sas, 102 mitrailleuse, 700 ágyú, 400 szekér, hídkészletek, raktárak, vasutak, fegyverkészletek, lőszer, ruházási felszerelési czikkek, élelem, takarmány stb. Ugyane napon Spicheren, Reichshofen és Saargemündnál 2500 fogoly, 4 ágyú, 40 hídkészlet, egy sátortábor, különböző raktárak, 10.000 gyapjúpaplan, 40.000 mázsa rizs, kávé, czukor, rum, bor, kétszersült, továbbá papucs, sapka, harisnya, dohány esett a poroszok kezébe. Ez utóbbi czikkek egymagukra 1 millió értékűt képviseltek. Hagenau, mely mint erődített hely meghódolt, 9 tisztet, 103 katonát, 30 lovat s nagy fegyverkészletet adott át; Lichtenberg a Vogel átjárásokat védő erőd 3 tisztet, 280 katonát, 7 ágyút, 200 fegyvert, 30,000 töltényt, sok menyiségü lőport. — Lützelstein egy legújabbak. 1 rág a, sept. 25. Csütörtökön a tartománygyűlésben a leirat, melyben állítólag a cseheknek engedmények ajánltatnak egy kilencz tagú bizottmánynak fog átadatni, hogy péntekre referáljon. A csehek a leiratra válaszul újra egy feliratot akar- Rak a császárhoz küldeni a postán. Prága, sept. 25. A rendőrség a cseh színházban a „vörös“ köztársaság képét „kék“-re változtatta át és a vörös lobogókat, franczia tricolorrá. Erre a közönség a ma délutáni előadásban még nagyobb zaj közt követelte a „Marseillaise“-t. Kezdetben betilták annak eljátszását,később mégis megengedték. Hir szerint a nemesség a birodalmi gyűlésbe való választásokban részt fog venni. 0 s t r a n. sept. 25 Itt általános nagy lehangoltság van alkotmányhű helytartónk b. Poche letétele miatt, akinek a követek házában való szavazása egyhangúlag helyeseltetik és mellette itt sem fognak hiányozni a tüntetések. C z e r u 0 v i f. 7, sept. 25. A polgárság a volt tartományfőnöknek Myrbachnak esti zenét adott, ma reggel az indóháznál midőn útra kelt, a polgárság sok képviselője vett tőle búcsút. Bécs, sept. 6. Az már bizonyos, hogy Petrino kereskedelmi ***»-»-.*.. lesz a Potocki minisztériumban. Bécs, sept. 26. Costa az esti lapokhoz egy dementit küldött be, az ellen, hogy ő Bleiweiszhoz táviratot küldött volna, a cseheknek a birodalmi gyűlésbe való követküldése iránt. Bécs, sept. 26. A lengyelek s a déli tartományok kiálása elhatározta, hogy az elnapolás ellen fog szavazni. A németek még titkolják, hogy mit határoztak. Bécs, sept. 26. A franczia köztársaság az európai udvaroknál kevés rokonszenvre talál. Thierst is csak nagy tartózkodással fogadták. Bécs, sept. 26. A berlini „Staatsanzeiger“ constatálja, hogy franczia közigazgatási és törvénykezési hivatalnokok Elsass és Lottharingiában megtagadják a hivatalos működést. Poroszország követeli, hogy a hivatalnokok a császár nevében gyakorolják a közigazgatást és jogszolgáltatást, de a hivatalnokok egyedül a köztársaságot ismerik el. Berlin, sept. 26. A „Kreutzig.“ egyik közleménye szerint Favre e hó 19-én délután eljött és két titkárával egy parasztházban lakást, várva a birodalmi kanczellár megérkezését. Miután a kanczellár megérkezett és ebédel, megtörtént a találkozás, mely 9 órától éjfélig tartott. 20 án reggel Favre újra elutazott, miután a faluban egy jobb lakást szerzett a Rotschild tömeg igazgatójánál. A dolog eredménynélkülisége ismeretes. Számos nagy ágyú megy Toulon át Párisba. Berlin, sept. 25. A lipcsei lap „Volkstaat“ melyet Liebknecht szerkeszt, Falkenstein tábornok által betutatott A hajózás Brémából Amerikába teljesen szabad. Löwenfeld főkormányzó Glogauba utazott el, hogy a harmadik tartaléksereg parancsnokságát átvegye. Brüssel, sept. 25. A „Jurnal Bruxelles“ felszólítja minden ország katholikusait, hogy értekezzenek az iránt,hogy együttesen intézzenek a különböző kormányokhoz egy petitiót, hogy ne ismerjék el az Olaszországban történt dolgokat és csináljanak általános tiltakozást Róma annexiója ellen. Flórencz, sept. 25. Azt mondják, hogy Laramarmora tábornok lesz királyi biztos Rómában. Az 1848-iki korosztály második osztályának behívása visszavételeit,az a hir,hogy néhány idősebb osztály elbocsáttatik.Azt mondják, hogy a hatalmakhoz kérdés intéztetett a pápa függetlenségének biztosítása iránt. Rómában egy ideigenes kormány alakult; egyik első hivatalos tette fog lenni az olasz polgári törvénykönyv kihirdetése a Colloseumban egy junta válsztása végett népgyűlés fog rendeztetni. Hága, sept. 24. A pénzügyér előterjeszti 1871-dikre a budgetet, melyben a bevételek 86,764,193 forintra a kiadások 96426423, forintra vannak téve. A miniszer javasolja, hogy a hiányzót részben egy 8 milliónyi kölcsönnel fedeztessék, melynek felvételére az alkalmas idő bevárandó, a vasutak kiegészítése végett 30 —33 millióra van szükség. A miniszter kimutatja, hogy gyarmati bevételekre mm lehet számítani és ragaszkodik ahoz, hogy a jövedelmi adóterv fogadtassák el a pátens adó helyett. A budgetet az osztályokhoz utasíták vissza.