A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-25 / 258. szám

tudta nélkül. Elfogatott lázitó iratok terjesztése miatt s fogságából folyamodott a parlamenthez, hivatkozván a háznak privilégiumára s kérvén szabadon bocsáttatását. És mit mondott a parla­mentnek privilegiumi bizottsága? Azt mondta: a parlament privilégiuma nem oltalmazza lázitó iratok szerzőjét, vagy terjesztőjét s a törvény rendes utjának ily gyűlöletes s veszélyes bűntett megbüntetésére irányzott folyama nem akadá­lyozható. Vitásabb kérdés erre nézve, vá­jon polgári perekben van-e ily privilégiumnak helye ? Adta magát egy eset elő, hogy comntempt miatt, a bi­­róság elleni tiszteletlenség miatt, a háznak egy tagja Wellesley, 1881-ben Lord Brougham által a­ki akkor Lord­ Cancellar volt, s mind tudo­mányosság, mind szabadelvűség tekintetében egyik legkitűnőbb férfia volt Angliának, fog­ságba vettetett. Ezen eset a privilégium bizott­ság tudtára jutván, ez azt mondta, hogy „nem képezi a parlament kiváltságainak megsértését, ha parlamenti tagok — kik a bíróság jogait és kiváltságait megsértik s ez által az ország törvényei ellen cselekesznek, comtenit (engedet­lenség, megvetés­— miatt elfogatnak.“ S igen nevezetes te­hát, hogy Angliának egyik legfőbb birája akkor, midőn ezen eset előadta magát s midőn ő ellenében az alperes a parla­menthez folyamodott, mikép nyilatkozott. Külö­nösen tanulságos ez oly országra nézve, hol a bíróság tekintélyének megalapításán és meg­szilárdításán nem igen sokan fáradoznak. Ezt mondta: „ Es ist keine Verletzung der Privilegien des Parlaments, wenn Parlaments- Mitglieder, welche die Rechte und Privilegien dieses Gerichtshofes verletzt haben, der so hoch steht und eine so unbestrittene Competenz hat, als der hohe Parlamenthof selbst; es ist keine Verletzung der Privilegien, und steht mit diesen viel mehr wohl in Einklang wenn Parlaments mitglieder, welche gegen die Gesetze dieses Hofes verstoszen und dadurch gegen die Lan­desgesetze fehlen, wegen Contempt verhaftet worden. így áll a dolog Angliában, a világ legszaba­dabb országában. Francziaországban több pha­­sison ment át és csak 1831-ben lett azután a júliusi chartában beiktatva úgy, a mint azt ma Európa többi alkotmányos országai átvették; a következő : „hogy a kamara egy tagját sem le­het a sessio tartama alatt büntető ügyben üldö­zésbe venni, vagy elfogni, mielőtt a kamra arra engedélyt adott volna.“ Nem akar szólani Poroszországról, hol a szó­lásszabadság oly kevéssé van meghonosítva. Látván már most más országok eljárását az im­munitás kérdése körül, az immunitás czéljából akarja megvonni annak hatáskörét, melyben an­nak mozogni kell. Az immunitásnak nem lehet azon értelmet adni, hogy a bíróságnak a házhoz kell folyamodnia, ha az ítéletet végre akarja hajtani. Kérdi van-e joga a háznak a törvényes bíróság által hozott ítéletet megsemmisíteni ? Ha nincs, akkor az érdemleges vitának semmi czél­­ja. (Helyeslés jobbról.) De ha joga van rá, mint állítják,ha valamely képviselő elmarasztal­hatott, akkor természetes, e jogot nem lehet a képvise­lőháztól elvonni akkor sem, midőn a képviselő fölmentetett. Jól mondta Horn, hogy az immunitás nem le­het szabadalom, mert az nem más, mint biztosí­téka a képviselő függetlenségének, s szólássza­badságának, mint védv a hatalom üldözése el­len. Ezt állítja a kormány és e mellett fog ma­radni. Végü­l még egy szót kér. Mély fájdalom­mal hallotta azon gyanúsításokat, keserű kifa­­kadásokat, melyeknek itt alkotmányos társaink kitéve voltak.Nem akarja más kifejezéssel illetni azt a mi történt, mint hogy a parlamenti illem­szabályokkal nem egyeztethető össze, és hiszi, hogy ha e téren tovább fogunk menni, be fog következni azon idő,midőn a ház szigorúbban fog őrködni saját méltósága fölött. (Hisszük! balról) Angliára hivatkozunk. Nem fognak önök An­gliában példát találni, hogy az angolok saját bí­­ráikat annyira megtámadják. (Felkiáltások bal­ról : nincs okuk rá!) Ha akarnak önök angol bíróságokat, mert azokat egyszerre teremteni nem lehet, akkor hajoljanak meg azon tisztelet­tel a birák előtt, őrködjenek oly féltékenységgel a birák tekintélye felett, mint az angolok. Egyéb­iránt magasabban áll azon testület, mintsem azt védelme alá kellene vennie.­­Nagy zaj balról.) Meg van győződve arról, s azt ellenségei is el­mondhatják, hogy en gros úgy vannak összeál­lítva a bíróságok, hogy megvesztegethetlenség, jellem, szorgalom és szakértelem tekintetében minden kritikán felül állnak, és ne adja isten, hogy bekövetkezzék azon szomorú időpont,­­ hanem meg van győződve, hogy az általa össze­alkotott bíróságok, ha kell, erős védve, áthág­­yatlan bástyája lesznek az alkotmányosságnak. Meggyőződése, hogy meg fogják, ha kell, az alkotmányosságot védelmezni a szükség napjai­ban minden veszély ellen, jöjjön az felülről, alul­ról. (Hosszas élénk éljenzés jobbfelől.) Ghyc­y Kálmán: Nem gondolom te­hát, hogy az igazságügyminiszer úr újabb immunitást kívánjon magának tulajdonítani az által, hogy kimerítő beszédét oly időpontban akarta volna tartani, midőn arra többé felelni nem lehet. Azt vélem tehát, hogy jogom van a tárgyhoz szóla­ni. (Zajos ellenmondások jobbról.) Nem lehetséges te­hát, hogy mindazokra, a­miket miniszter úr kimerítő beszédében nézetem szerint nem helyesen mondott, kimerítőleg vá­laszoljak, de lehetetlen mégis, hogy azok közül némelyekre a t. ház figyelmét fel ne hívjam. (Felkiáltások jobb felől: nem lehet.) Elnök: Bocsánatot kérek, én a szabályok értelmében jelentettem, hogy senki sincs felírva a szólásra. A 126. §. így szól: Ha az elnök azon kijelentésére, hogy szólásra többé senki sincs Feljegyezve, szólni kívánó ekkor sem jelentkez­nék, szavazás előtt még egyszer szólhatnak__ al 27. §. pedig így szól: A miniszterek, vagy általuk a háznak előre bejelentett megbízottjaik, a szükséges felvilágosítások adása végett a sza­vazási kérdés feltevése előtt bármikor szót kér­hetünk, nem különben a bizottsági előadók is a hozzájuk intézett kérdésekre, vagy a vita alatt felmerült, kételyekre nézve. E szerint tehát már most csak az előadót illetheti a szó. Ghiczy Kálmán : Én azon vélekedésen va­gyok, hogy miután az indítvány­ozó még nem­ nyilatkozott az iránt, hogy akar-e szólni vagy nem, jogosítva volnék a felszólalásra. (Zajos helyeslés bal felöl, ellenmondás jobb felöl.) Egyébiránt azoknak ellenében, amiket a minisz­ter úr felhozott, s miket nagyrészben olyanok­nak tartok, amik magukat önmagukban minden további fejtegetések nélkül is megc­áfolják, elégnek tartom constatálni azt, hogy a t. ház a szólástól eltilt, s a további felszólalásokat meg nem engedi. (ügy van : bal felöl; ellenmondás jobb felől) Ha a t. ház nem kíván kihallgatni, meghajlok határozata előtt (zaj), de csodálom, hogy a miniszter úr oly immunitást kíván ma­gának tulajdonítani, hogy akkor szólott, amikor szavaira már többé felelni nem lehet. (Zajos éljd­v.­és balfelöl, zaj a jobboldalon.) Egy derült intermezzo után, melyben Patay kijelentette, hogy ő d. u. két óra után hallgatni nem fog, elnök az indítványozónak adja a szót. Irányi Dániel úgy találja, hogy a felhozott érvek közül az igazságügyér egyet sem c­áfolt meg. Fischer — ki ha maga nem angol, de an­gol tekintélyekre hivatkozik, minek Mayre, Peatre s a parlamenti viták — teljes hitelű, s az határozottan mondja, hogy valahányszor par­lamenti tag elfogatik, azt a képviselő háznak be kell jelenteni s a ház­a felett ítél, vájjon fenn­­tartassék-e a fogság vagy nem. Hivatkozni Wilkes példájára, mely több mint egy századdal ezelőtt a monarchicus absolutismus idején történt, s a mellett azt mondani, hogy alkotmányos ér­zület vezeti a minister urat, tán kissé ellen­mondás A minister furcsának találta azt, hogy az 1791-iki franczia nemzetgyűlés a maga inmu­­nitását a nép sauverainitásra fektette. Szóló meg azon ütközik meg, hogy ő ezen hivatkozást furcsának találja. Avagy a nemzet képviselői nem részesei-e a souverainitásnak, a­vagy min­den alkotmányos országban a souverainitás nincs-e megosztva a népképviselet és a korona között ? Valóban újabb alkotmányos theóriát ál­lítana fel a minister úr, ha a souverainitást csak­is a koronás főbe keresné. A miniszer úr a jelen esetben nem lát más módot arra, hogy Miletics kiszabadíttassék, mint egy utat, a királyi kegyelmet. Még az iskola padjain ültem, mondja szóló, és már azt megtanultam, hogy a kegyelemjog gya­korlata nem függ, nem függhet az illető el­ítéltnek kérelmétől, hanem függ magasabb te­kintetektől, melyeket az igazságügy miniszter­nek, melyeket a fejedelemnek tekintetbe kell vennie. A miniszter úr ellenkező nézetet követ. Azt követeli, hogy a­kit egyszer elitélt a bíróság, a­ki a börtön falai között van, hunnyászkodjék meg előtte és kérjen kegyelmet (Úgy van balfelöl) és követeli azt különösen csak politikai elítél­tektől, nem követeli a közönséges bűnösöktől, nem a rabló-gyilkosoktól, hanem azt a­ki sa­ját meggyőződését vélte követni, azt, a­kit a kor­mány üldözőbe vett és elítélt, azt meg akarja alázni, így érti a t. miniszter úr a kegyelmet és ezen kegyelemre utalja azt, a­ki képviselői so­rainkból kiragadtatik. Az igazságügyér teljesen bízik a kinevezett bírákban. Szóló, multjokból ítélve, nem, s annál­­fogva az immunitást a ház kezébe kívánja fek­tetni. Ezzel a vitának vége. Húsz képviselő a név­szerinti szavazást holnapra kívánja halasztatni. A holnapi gyűlés után az osztályok alakulnak meg. Holnapután lesz szavazás a kérvényi, a mentelmi, a könyvtári és a számvevőségi bi­zottmányokra. A mai szavazás eredménye hol­nap hirdettetik ki. Ülés vége V­ 3 órakor. Azon törvényjavaslata­k, melyeket a kormány az országgyűlés eb­be részint már be­terjesztett, részint legközelebb beterjeszteni fog, következők: Pénzügy: Az államuradalmak területén levő telepítvény községek állandósításáról. Az ál­lam­tisztviselők nyugdijaztatásáról.— A katasteri felmérésről.—A szab. első dunai gőzhajózási tár­sulat jövedelem biztosításának megszüntetéséről —A földadó kataster kiigazításáról.—A ház, föld jövedelmi, személyes és kereseti adó törvény meg­hosszabbítása. — Bélyeg és illeték törvény. — A bor és bus fogyasztási adótörvény. — A köz­adók behajtásáról szóló 1868.évi XXI tcz. némely §§-ainak módosításairól és érvényük meghosz­­szabbitásáról. — A pénzügyi törvényszékek eljárása iránti szabályok. — A czukor adó törvény érvényeinek meghosszabbításáról. — A vasutak és csatornák állami kamat biztosítá­sának tartalék alapjáról. — A Pest szab. kir. város által felveendő kölcsön adó és illeték men­tességéről. — Az úrbéri viszonyok szabályo­zásánál Horvát Szlavón országban felmerülendő és biróilag megállapítandó költségek beszedé­séről. — A ház­közösségnek Horvát Szlavón­országban rendezése alkalmából felmerülő és a közösségi vagyon osztályára vonatkozó bead­ványok bélyeg és illetékmentességéről.— Közlekedés­ügy. A közmunka részéről. — A gáz- és vizrendőrségről. — A vasút üzleti rendtartásról. — A gácsországi- és a szlavóniai vasutak engedélyezéséről. — A buda­pesti össze­kötő vasút és állandó hídról. Belügy­i községek rendezéséről. Ezután beadandók : A választási törvény módosításáról. Buda- és Pest városok beligazgatási szervezéséről. A királyföld rende­zéséről. — Kereskedelem Az ipartörvény­ről. A tizedes súly- és mérték rendezésről Biam, China és Japán keletázsiai államokkal kötött kereskedelmi szerződésekről. — A tengeri ha­jók köblözéséről s még nehány, mint p. o. az új erdőtörvény, az uj bányatörvény és a keleti mar­havész elhárításáról szóló törvény által már be­adott törvényjavaslat a körülmények által túl­­szárnyaltatván elmarad u. m. a) a pápai államok­kal kötött postaszerződésről, b) az 1869. évi rév és tengerparti egészségügy tárgyában adandó póthitelről. Igazságügy az első folyam, bíróságok szá­máról és székhelyeiről. Az első folyam, bírósá­gok szervezéséről. — A kir. ügyészekről. — A békebirákról. — A bírósági végrehajtásokról. — Az első foly.bíróságok s a kir. ügyészek költ­ségvetése. — A testi fenyíték eltörléséről. — A vadászati jog szabályozásáig­. — Az úrbéri bir­tokviszonyok végleges rendezéséről. — A bér­­földekről. — Az irtványokról. — Az udvartelki birtokokról. — A telepitvényekről. — Az úgy­nevezett „Partiumok“ úrbéri pereiről. — A magyar földhitel-intézetről. — Az északameri­­kai Unióval kötött consularis egyezmény. — Svéd Norvégiával a közönséges bűntettesek köl­csön kiadatása iránt. — Olaszországgal ugyan­ezen tárgyban. — Francziaországgal ugyanezen tárgyban kötött nemzetközi szerződések. — A malomjog rendezéséről. — Az italmérési jog rendezéséről. — Az arányosítás és tagosításról Erdélyben. — A hadbíróságok illetékességéről. — A királyi jegyzőkről. — A királyi jegyzők Jules Favre legújabb körirata. (Vége.) Az én hibám, hogy e pontra nézve nem tudtam eléggé megértetni gondolatomat, midőn kifejez­tem azon meggyőződésemet, hogy megaláztatás nélkül nem engedhetjük át Elsasszt és Lotha­­ringiát. Én ebben nem egy a legyőzöttre ráerőszakolt tettet láttam, hanem egy bűnrészes gyengeségé­nek tekintettem egy oly lépést, mely az elnyo­mót segíti szándékában és megszentelne egy igazságtalanságot csupán saját megmentése czél­jából. Bismarck gróf úr nem fog egyetlen egy francziát sem találni, ki e névre méltó, ki más­ként gondolkozzék vagy cselekedjék mint én. És éppen ezért nem ismerhetem el azt, hogy nekünk komolyan elfogadható fegyvernyugvási javaslat létetett volna. Nagyon forró óhajtásom volt az, hogy tisztességes eszköz nyújtassék ne­künk az ellenségeskedések felfüggesztésére és az alkotmányozó­ gyűlés egybehívására. De, minden részrehajlás nélküli emberre hi­vatkozom, beleegyezhetett-e a kormány azon ajánlatba, mely neki előterjesztetett ? A fegyverszünet csak gúny lett volna, ha a szabad választásokat lehetővé nem tette volna. Tehát valóságban nem tartott volna 48 óráig. A legfelebb 15 napos vagy három heti időszak alatt Poroszország magának tarta fenn az ellensé­geskedések folytatását, úgy hogy a nemzetgyűlés a béke és háború felett a Páris sorsát eldöntő harcz alatt határozott volna. Ezenfelül a fegy­vernyugvás nem terjedett volna ki Metzre, ki­zárta az új élelmiszerek beszerzését és minket arra kárhoztatott, hogy élelmiszereinket fogyas­­­szuk el, m­íg ő jól élt volna a vidéken foglalt zsákmányból. Végre — Elsass és Lotharingia nem választottak volna képviselőket azon való­ban hallatlan okból, hogy az ő sorsuk feletti hatá­rozatról van szó: Poroszország nem ismervén el jogukat, minket hivott fel arra, hogy tartsuk azon kard markolatját, melylyel e jogot el­metszi. Íme azon­­feltételek, melyeket az államkanczel­­lár úr „igen békésekének merészel nevezni,azzal vádolván minket ,hogy nem ragadjuk meg az alkalmat"egy nemzetgyűlés egybehívására, ez ál­tal bizonyítván be azon elhatározásunkat, hogy nem akarunk megszabadulni azon nehézségek­től, melyek a nemzeti joggal megegyező békekö­tés útjában állanak, és hogy nem hallgatjuk meg a franczia nép közvéleményét.“ Jól van, mi ma­gunkra vállaljuk hazánk és a történelem előtt visszautasító válaszunkért a felelősséget Porosz­­ország követeléseinek ellen nem szegülni, ez a mi szemeink előtt árulás lett volna. Nem tudom, a sors milyen végzetet tartott fen számunkra. De azt mélyen érezem, hogy ha Francziaország és Poroszország jelen helyzete között kell-e vá­lasztanom, az elsőt kívánnám. Jobb szeretem szenvedéseinket, veszélyeinket, áldozatainkat, mint ellenségünk hajthatatlan és kérlelhetlen nagyravágyását. Szilárd bizalmam van, hogy Francziaország győzelmes leend. Ha legyőzetik, még oly nagy lenne szerencsétlenségében is, hogy az egész vi­lág előtt a csodálat és részvét tárgya maradna. Ebben fekszik valódi ereje és ebben találja fel talán boszáját is. Az európai kabinetek, melyek puszta udvariassági nyilatkozatokra szorítkoz­tak, ezt elismerik valaha, de akkor már késő lesz. A­helyett, hogy az igazság és az érdek által tanácsolt közvetítés tanát szentesítenék, tétlen­ségük által felhatalmazást adnak egy oly kütz­­pelem folytatására, mely csapás mindnyájunkra nézve és merénylet a civilisatio ellen. E véres lecske nem fog elveszni a népekre nézve. És ki tudja! A történelem tanítja, hogy az emberi nem újjászületései titokteljes törvénynél fogva, szo­rosan egybe voltak kapcsolva mondhatatlan sze­rencsétlenségekkel. Francziaországnak talán egy végmegpróbáltatás­ra volt szüksége, ő ebből át­alakulva lépend ki, és szelleme annál élénkebb fénynyel fog tündökölni, minél jobban tartotta fen és őrizte meg azt a hanyatlástól egy hatal­mas és engesztelhetetlen ellenséggel szemben. Mire ön ezen reflexiókat közölheti azon kor­mánynyal szemben való viszonyaiban, mely mel­lett ön megbízva van, akkorra a sors már ki­mondó ítéletét. Miután Páris egy hónap óta os­trom alatt álló népességét oly határozottnak, nyugodtnak és egyetértőnek látom, szilárd és bizalomteljes szívvel várom a megszabadulás óráját. Fogadja stb. Jules Favre. 38 nap és éjen át a városnak egy ily még soha sem látott bombázást kiállani. A helyzet még rosszabbult, midőn a Citadella fegyvertárában 35000 gránátgyutacs elégett, melyet semmivel sem lehetett pótolni. Ennek da­czára, mindaddig mig a vár magva érintetlen volt, tarthattuk volna magunkat, de az utóbbi napokban az ellenség közelitő művei rendkívüli módon siettetve voltak; ezek megtetézték a mi fedett utunkat, biztos menhelyeket állított saját ostromlói védelmére és két rést nyitott, melyek egyike a 12-ik bástyán megmászható, a másik a 11. számú, két órai lövetés után ilyenné tehető volt. Lehetetlen volt részünkről a rohamot bevár­ni. A sánczolatok és összes bemenetek a túlerős tüzérség által szét voltak rombolva, azért nem is voltak többé tarthatók a rés oltalmazói által. Ez egy fél óra alatt le lett volna zúzva, s az el­lenség rohamot intézhet vala egyetlen lövés nélkül. Az kellett volna, hogy mi — vagy éh­­— a szerencsétlen Strassburg városát, mely már­is oly iszonyúan szenvedett, még egy roham rémü­letének is kitegyük, miután eredményteljes vé­delemre reményünk úgy sem lehetett ? Az én védelmi tanácsom máskép gondolkozott és a­mi az erélyt illeti, megtámadhatatlan. Általam meg­kérdezve az egyhangúlag és hosszabb tanácsko­­zás után következőleg nyilatkozott. 1. hogy a rohamot csak némi kilátásai is a sikerre el nem fogadhatjuk. 2. hogy a feladás pillanata elérkezett. A többi ebből következett. Hangosan nyilvá­­nyítom: a katonai becsület meg van mentve. Nagyszájú, vagy az első benyomástól félre vezetett emberekkel szemben nyugodtan mara­dok és elvárom, míg az igazság önként napfény­re jó; de az „á­r­u­l­á­s“ szó kötelességemmé tette, egy becsületes jó lelkiismeret minden erélyével tiltakoznom. Én egy 52 évi katonai pályát vetek alá a legrészletesebb vizsgálatnak, melyet részakaratú vagy roszul értesült embe­rek beszéde be nem szennyezhet. Beszélhetnék önnek azon hanyagságról, mely­­lyel Strassburgot kezelték. Helyőrség kellő tü­zérség és minié­genie-osztály nélkül állott; még sok igazat beszélhetnék, de mindezt azon sze­mélyes védelem idejére hagyom, melyhez ra­gaszkodni akarok. Tegyen kedves sógor mit tetszik e hosszú le­véllel. Ha valamit kívánnom lehet, ez az annak minél nagyobb elterjesztését eszközölni. Fogadja kedves rokon köszönetemet azon őszinteségért, melylyel a rovásomra terjesztett híreket tudomásomra hozta; elismerem azon jó akaratot, mely Önt vezette; még egyszer köszö­net ! Fogadja stb. — Uhrich tábornok­­ijairól. — Az ügyvédek rendezéséről. — Tör­vényjavaslat a vallások szabadgyakorlatáról.—■ A kisdedóvodákról. — A középoktatásról. — A pesti egyetemről. — A kolosvári egyetem felál­lításáról. — Az országos műegyetem ujonan szer­vezéséről. Uhiich tábornok levele. Azon vádakkal szemben, melyek franczia részről Strassburg védője ellen felhozattak ez utóbbi egy rokonához intézett és egyik marseil­­lei lapban közölt levéllel felel. Basel, oct. 14. 1870. Sógor ur! Önnek oct. 4-ről kelt levele fájdalom csak tegnap este érkezett hozzám. Már rég tudom én azt, hogy a Capitoltól nincsenek messze a tajpeji szirtek; most saját magamon teszem ezen tapasztalást. Ha azzal vádoltak volna, hogy nem voltam szü­letve állomásomra, hogy tapasztalatlan voltam, — ezt megfoghatnám, de árulásról vádolni, — ez gyalázatos! Árulás ? Ki ellen ? A köztársaság és a nemzeti honvédelem ellen ? Hiszen épen én valók, ki ennek Strassburgban elismerést sze­reztem. Árulásról még előbb lehetne fogalom egy os­trom kezdetén, de két havi ostrom után, miután a város leégett s romhalommá lett, polgárai megölettek, őrsége megtizedelve, hol csúszhatott itt be az árulás ? Az út Strassburgba nyitva van. Menjenek oda, nézzék meg szétrombolt fellegvárát, szétlőtt sánczait, megsemmisített tüzérkészletét, tarthat­­lan erőműveit és két réssé lőtt bástyáját, állja­nak meg emlékeinek és házainak romjai előtt, számítsák fel a tűz, ólom és vasesőt, mely egész haditerü­letét elfödte, vizsgálják meg azon ha­talmas és eddig ismeretlen lövegeket, melyek 200 ágyúból szórattak le reánk, és távol attól, hogy azt mondanák, miszerint a feladás el volt hamarkodva, bámulni fognak, hogyan lehetett Legújabbak. B­é­c­s, oct. 24. A „Sonntags Zig“ híre szerint kilátásba van helyezve a kereskedelmi miniszté­riumnak a földmivelésivel való egyesítése. Prága, oct. 24. Schmerling altábornok ide­je landwehr szemlére; az izgatás kikerülésére most már az esküt a kerületi főnök irodájában tétetik le. Portoké, oct. 23. A „magyar-horvát ten­gerpart“ elleni monstre tiltakozás memorandum alakjában, több, mint 50 községi képviselet ál­tal íratott alá és a közelebbi héten a partvidék egy erre választott küldöttsége által fog átadatni ő felségének. Münche­n, oct. 23. — Leopold herczegtől személyesen érkezett hír a csatatérről) tehát nem tűnt el. München, oct. 22. (12 óra 30 percz) Wer­der­tbk jelenti a főhadiszállásról 21-ről: tegnap óta a közlekedés köztem és Epinal és Épinál- Luneville között teljesen félbe van szakítva. A távírdák órabosszuságra egészen eltűntek, a vasút körülbelül 100 helyen félbe van szakítva és a sinek legnagyobbrészt a Moselbe dobják. E rombolás okai, hogy Belfort őrsége a lakos­sággal és sok ezer önkénytessel egyetértve­, kik Remiremont és Plombieres vidéken összegyűltek és a Maas mellettiekkel egyesültek, baloldalunk felé egy mozdulatot tettek, melyről én a maga idején értesültem, előnyomulásunkat beszüntető, és az ellenséges mozdulatra fordító figyelmün­ket. Az ellenség mozdulata csak látszólagos moz­dulat volt, mi­által a szabad lövészek czéljukat nehézség nélkül kivihetők. Az egész vonalon fel­állított őröket és gensdármokat legnagyobbrészt elfogták vagy szétugratták és egy részét csatá­ban megölték. Állítólag a szabadlövészek 3000 embernél többen vannak és Canacaron át az er­dőkbe és a Maashoz vonultak vissza, hol legna­gyobbrészt összegyűlnek. A körülmények által kényszerítve beszüntetem további működéseimet. München, oct. 21. Legújabb kimutatás szerint Artenay és Orleans alatt igen sok tiszt esett el. Stuttgart, oct. 22. A kamara d. u. ülésé­ben mondá Scheuerlen : A kormány hivatalosan nyilatkozott a német kérdéssel szemben elfoglalt állásáról és czéljairól. Meg van győződve, hogy e czés elérésére a helyes utat követte és remél­heti, hogy e czél rövid időn el fog érezni. A mi­niszterek az erre vonatkozó tárgyalásokban részt vesznek ; az innen előkerülendő művet a rendek­nek kell jóváhagyni, s­­emellett tekintetbe kell venni, hogy alkotmányunk módosítása nélkül Németország szövetségalkotmányának újjáalakí­tása lehetetlen. A felső kamara szavazáseredmé­nye mellékes; minden körülmények közt a nép szavazata a legfontosabb. Az utolsó képviselővá­lasztás oly időben történt, midőn a német kérdés más helyzetben volt, és azért az nem lehet aka­dály az új szövetségalkotmány megalakításánál. A kamarát utóbbi porosz ellenes szavazata miatt fel fogják oszlatni. Strassburg, oct. 22. A „Str. Ztg.“ jelenti. A koronaherczeg születésnapja alkalmával tar­tott hivatalos lakomán az Alsó-Raj­na praefectje gr. Luxberg áldomást ivott a dicső porosz had­seregre. „A német hadseregre“ vágott közbe Bismarck-Bohlen, és nagy tetszés kísérte szavait. Brüssel, oct. 22. Az ..Independance kö­vetkező Londonból érkezett híreket közli: Di­rect békealkudozások folytak egyrészt Bismarck, más­részt Bazaine és Trochu között és már a békeokmány aláírásáig haladtak volt, midőn Bismarck a németeknek Párisba bevonulását kí­vánta szerződés biztosításnak, minthogy ez egye­dül lehet kezesség e szerződés végrehajtására. Trochu a párisi nép magatartását tekintve nem merte e szerződést aláírni. Bazaine, ki, mint Francziaország marsh­allja, alkudozik, a jövő napokban valószínűleg kénytelen lesz magát megadni. Brüssel, oct. 22. Oct. 16-ki párisi hírek szerint a kormány a húshiány pótlására lovak vásárlását rendelte el; attól tartanak, hogy a teheneket,a­melyek eddig tejelésre szolgáltak, le kell vágatni. A takarmányhiány végett kiütött marhavész nagy pusztítást okoz. A vörös republikánus pártlapok, különösen a „Reveil“ Trochu-t élénken támadják. Oct. 14-én egy deputatio jött a kormányhoz és kérdé: igaz-e, hogy az Orleans herczegek a Loire-i hadsereg­hez mentek. Jules Favre kijelente, hogy nincs erről tudomása; a tömeg élteti a socialista res­publikált Brüssel, oct. 22. Lyoni tudósítások szerint a lakosság parancsot vett, hogy két hóra lássa el magát. Marseille-ben a jezsuiták kiűzését az egész departementre kiterj­eszték. Flórencz, oct. 23. A parlament novem­ber 10-én ül össze és legelébb Róma megszállá­sát és a pápának adandó biztosítékokat fogja tárgyalni. Doria Panfili herczeg házi miniszterré neveztetett ki, a kereskedelmi miniszter elbocsá­­j­tása még nincs eldöntve.­­ Az 1848 iki korosztály 2-dik osztálya nov.­­ 10-től dec. 20-ig hadigyakorlatra behivatott, a­­ calabriaiak a földrengés miatti káruk miatt ez­­ alól kivétettek. R­ó­m­a, oct. 23. A Leo-féle városnegyed egy küldöttsége Lammarmorától a jövőre nézve jobb biztosítékokat kért. Lammermora megjegyzés , hogy az e plebiscitumoknak a király által való­­ elfogadása azt bizonyítja, hogy ők a nagy olasz­­ család tagjai.A pápa sok pénzt kapott külföldről­­ és az olasz pénztárból aligha felveszi a civil­­­ listát. Koppenhága, oct. 22. — A „Belingske­­ Tivende“ londoni magán távirata Írja: A wa­­­­lesi herczeget és herczegnét Cambden Placéba­n várják, mint Eugenia császárné vendégeit. London, oct. 22. A „Times“ egy Berlinből ma kell sürgönyt hoz, a következő tartalommal­­ Poroszország késznek nyilatkozott fegyverszüne­tet adni, feltéve, hogy Francziaország elvileg be­leegyez a területi átengedésbe. Vonakodott az Elsass és Lotharingiában levő erődök Euró­pa biztosítása melletti lerontásával megelé­gedni. London, oct. 22. A méziéres-i fegyver­szünet tegnap megszűnt, mindazonáltal a város bombázása pár napnál előbb nem fog megkez­detni. A mézséres-i őrség 5­ egész 6000 emberből­­ áll. „Daily News“ Írja: Boyer tb. fölajánlotta Bazailic seregének átadását,mindazonáltal a riett­­des őrség megtartaná továbbra is helyét. Moltke ezen ajánlatot nem fogadta el. Ugyan­ezen lap tudni akarja, hogy egy menekült elbeszélése sze­rint Bazaine megöletett. London, oct. 22. A „D. News.“ egy saar­­brücki 21-i távirata szerint Metzben tegnapelőtt a köztársaság kikiáltása alkalmával (?) komoly zavargások fordultak elő. Az akadémia ülése oct. 24 én. Elnök Pulszky Ferencz. A mai ülésen Bak­­­a­g­i Mór folytató és bevégző értekezését „Mesa Moab királyának diadaloszlopáról a Krisztus c. XX. századból.“ A diadal­oszlopon zsidó felirat van, melyből egyes betűik lemosód­tak az idők viszontagságai alatt. Az eddigi ma­gyarázók csak úgy tudták olvasni, hogy az­ elmo­sódott helyre egész mondatokat ékeltek be? mi nem helyes, miután ennyi betoldásnak nincs helye, és a feliratnak is más értelmet adnak, mintsem a meglevő szövegből ki lehetne venni. A vizsgálódásból a tudomány — értekező szerint — azon hasznot merítette, hogy most már ki van derítve, — mi felett eddig kétség volt — hogy Kánaán és lakói a zsidóval tel­­jesen rokon nyelvet beszéltek. Ballagi után Télfy Iván értekezett: „S­o­l­o­m­o­s Dénes és a hét szigeti gör. nép­nyelvéről. Solomos 1798-ban született Jakyht­­hosban, 7 éves korában árva lett. Nagybáty­ja — az akkori szokás szerint — olasz nevelő­vel taníttatá a gyermeket, kinek már nagyon fiatalkorában nagy kedve és hajlama volt a köl­tészethez. Paviában jogtudor lett, de mint maga is megvallja, nem annyira saját érdemei, min­t tanárai elnézése által, melyet az olasz nyelven tett első kitűnő kisérleteivel érdemelt ki. „Tripolis bevétele“ és Byron halálára irt köl­teménye legkitűnőbb. Zantéban egy leánynyal ismerkedett meg, kinek halála után búskomoly lett, mi költemé­nyein is észrevehető. Corfuban tanulmányozta a német bölcsészetet és aesthetikai itészetet tanulmányozta. — Azon­ban mindig megtartó saját önállóságát is. Mint a társadalom erkölcsjavitója az Álom czimü gúny költemény­nyel lépett fel 1827-ben. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, oct. 24. — Fölkérettünk a következő köszö­net közzétételére. Rozsnyó költőjének. Felette sajnálom, hogy Polgár Erzsébet­ eljegyzésemre vonatkozó szép költeménye alá nevét elfeledő feljegyezni, s igy nem levélben teljesíthetem köszönetem nyilvánítását. Mint előttem ismeret­len is, azonban fogadja kiváló figyelme, szer­eteti teljes gyöngédsége és baráti megemlékezéseért forró köszönetem és hálámat. —Csukási Károly. — K­ö r­u t­a­z­á­s­i­élemények. B. Eötvös kultusminiszternek ugyan csak kijut a szép üdvözlő beszédekből. Arad-temesvári útjá­ban a többi kört igy beneventálták az „Albina“ szerint: „Látja kegyelmességed a sok száz ro­mánt, kik a megyében többségben vannak s nagyméltóságodat oly szeretettel s pompával fogadták? Ne higgje, hogy ezt az Excellentiat érdemei iránti elismerésből tették, hanem tettek kényszerűségből, miután a szolgabiró rájuk pa­rancsolt!“ — Ásatások. Irtuk hogy Bácsban, a nagy­szerű váromradványokban Slaywald kalocsai ér­sek költségén Henszlmann Imre vezetése alatt ásatások folynak. Ezen ásatások múlt hó végé­vel befejeztettek eredmény nélkül annyiból, amennyiben a főleg keresett egykori püspöki templom maradványai föl nem fedeztettek. A mintegy négyezer négyszögölnyi várrom térsége tele volt épületekkel. Találtak a rómaiak idejé­ből köveket, sz. István idejebeli téglákat, egészen ép szép csatornákat, egy egészen jó kutat, egy víztartót s amellett két sirt egészen elporhadt hullával, köveken szép faragásokat, a legma­­gasb négyszögomladvány ablakkövén Magyar-

Next