A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-25 / 258. szám
tudta nélkül. Elfogatott lázitó iratok terjesztése miatt s fogságából folyamodott a parlamenthez, hivatkozván a háznak privilégiumára s kérvén szabadon bocsáttatását. És mit mondott a parlamentnek privilegiumi bizottsága? Azt mondta: a parlament privilégiuma nem oltalmazza lázitó iratok szerzőjét, vagy terjesztőjét s a törvény rendes utjának ily gyűlöletes s veszélyes bűntett megbüntetésére irányzott folyama nem akadályozható. Vitásabb kérdés erre nézve, vájon polgári perekben van-e ily privilégiumnak helye ? Adta magát egy eset elő, hogy comntempt miatt, a biróság elleni tiszteletlenség miatt, a háznak egy tagja Wellesley, 1881-ben Lord Brougham által aki akkor Lord Cancellar volt, s mind tudományosság, mind szabadelvűség tekintetében egyik legkitűnőbb férfia volt Angliának, fogságba vettetett. Ezen eset a privilégium bizottság tudtára jutván, ez azt mondta, hogy „nem képezi a parlament kiváltságainak megsértését, ha parlamenti tagok — kik a bíróság jogait és kiváltságait megsértik s ez által az ország törvényei ellen cselekesznek, comtenit (engedetlenség, megvetés— miatt elfogatnak.“ S igen nevezetes tehát, hogy Angliának egyik legfőbb birája akkor, midőn ezen eset előadta magát s midőn ő ellenében az alperes a parlamenthez folyamodott, mikép nyilatkozott. Különösen tanulságos ez oly országra nézve, hol a bíróság tekintélyének megalapításán és megszilárdításán nem igen sokan fáradoznak. Ezt mondta: „ Es ist keine Verletzung der Privilegien des Parlaments, wenn Parlaments- Mitglieder, welche die Rechte und Privilegien dieses Gerichtshofes verletzt haben, der so hoch steht und eine so unbestrittene Competenz hat, als der hohe Parlamenthof selbst; es ist keine Verletzung der Privilegien, und steht mit diesen viel mehr wohl in Einklang wenn Parlaments mitglieder, welche gegen die Gesetze dieses Hofes verstoszen und dadurch gegen die Landesgesetze fehlen, wegen Contempt verhaftet worden. így áll a dolog Angliában, a világ legszabadabb országában. Francziaországban több phasison ment át és csak 1831-ben lett azután a júliusi chartában beiktatva úgy, a mint azt ma Európa többi alkotmányos országai átvették; a következő : „hogy a kamara egy tagját sem lehet a sessio tartama alatt büntető ügyben üldözésbe venni, vagy elfogni, mielőtt a kamra arra engedélyt adott volna.“ Nem akar szólani Poroszországról, hol a szólásszabadság oly kevéssé van meghonosítva. Látván már most más országok eljárását az immunitás kérdése körül, az immunitás czéljából akarja megvonni annak hatáskörét, melyben annak mozogni kell. Az immunitásnak nem lehet azon értelmet adni, hogy a bíróságnak a házhoz kell folyamodnia, ha az ítéletet végre akarja hajtani. Kérdi van-e joga a háznak a törvényes bíróság által hozott ítéletet megsemmisíteni ? Ha nincs, akkor az érdemleges vitának semmi czélja. (Helyeslés jobbról.) De ha joga van rá, mint állítják,ha valamely képviselő elmarasztalhatott, akkor természetes, e jogot nem lehet a képviselőháztól elvonni akkor sem, midőn a képviselő fölmentetett. Jól mondta Horn, hogy az immunitás nem lehet szabadalom, mert az nem más, mint biztosítéka a képviselő függetlenségének, s szólásszabadságának, mint védv a hatalom üldözése ellen. Ezt állítja a kormány és e mellett fog maradni. Végül még egy szót kér. Mély fájdalommal hallotta azon gyanúsításokat, keserű kifakadásokat, melyeknek itt alkotmányos társaink kitéve voltak.Nem akarja más kifejezéssel illetni azt a mi történt, mint hogy a parlamenti illemszabályokkal nem egyeztethető össze, és hiszi, hogy ha e téren tovább fogunk menni, be fog következni azon idő,midőn a ház szigorúbban fog őrködni saját méltósága fölött. (Hisszük! balról) Angliára hivatkozunk. Nem fognak önök Angliában példát találni, hogy az angolok saját bíráikat annyira megtámadják. (Felkiáltások balról : nincs okuk rá!) Ha akarnak önök angol bíróságokat, mert azokat egyszerre teremteni nem lehet, akkor hajoljanak meg azon tisztelettel a birák előtt, őrködjenek oly féltékenységgel a birák tekintélye felett, mint az angolok. Egyébiránt magasabban áll azon testület, mintsem azt védelme alá kellene vennie.Nagy zaj balról.) Meg van győződve arról, s azt ellenségei is elmondhatják, hogy en gros úgy vannak összeállítva a bíróságok, hogy megvesztegethetlenség, jellem, szorgalom és szakértelem tekintetében minden kritikán felül állnak, és ne adja isten, hogy bekövetkezzék azon szomorú időpont, hanem meg van győződve, hogy az általa összealkotott bíróságok, ha kell, erős védve, áthágyatlan bástyája lesznek az alkotmányosságnak. Meggyőződése, hogy meg fogják, ha kell, az alkotmányosságot védelmezni a szükség napjaiban minden veszély ellen, jöjjön az felülről, alulról. (Hosszas élénk éljenzés jobbfelől.) Ghycy Kálmán: Nem gondolom tehát, hogy az igazságügyminiszer úr újabb immunitást kívánjon magának tulajdonítani az által, hogy kimerítő beszédét oly időpontban akarta volna tartani, midőn arra többé felelni nem lehet. Azt vélem tehát, hogy jogom van a tárgyhoz szólani. (Zajos ellenmondások jobbról.) Nem lehetséges tehát, hogy mindazokra, amiket miniszter úr kimerítő beszédében nézetem szerint nem helyesen mondott, kimerítőleg válaszoljak, de lehetetlen mégis, hogy azok közül némelyekre a t. ház figyelmét fel ne hívjam. (Felkiáltások jobb felől: nem lehet.) Elnök: Bocsánatot kérek, én a szabályok értelmében jelentettem, hogy senki sincs felírva a szólásra. A 126. §. így szól: Ha az elnök azon kijelentésére, hogy szólásra többé senki sincs Feljegyezve, szólni kívánó ekkor sem jelentkeznék, szavazás előtt még egyszer szólhatnak__ al 27. §. pedig így szól: A miniszterek, vagy általuk a háznak előre bejelentett megbízottjaik, a szükséges felvilágosítások adása végett a szavazási kérdés feltevése előtt bármikor szót kérhetünk, nem különben a bizottsági előadók is a hozzájuk intézett kérdésekre, vagy a vita alatt felmerült, kételyekre nézve. E szerint tehát már most csak az előadót illetheti a szó. Ghiczy Kálmán : Én azon vélekedésen vagyok, hogy miután az indítványozó még nem nyilatkozott az iránt, hogy akar-e szólni vagy nem, jogosítva volnék a felszólalásra. (Zajos helyeslés bal felöl, ellenmondás jobb felöl.) Egyébiránt azoknak ellenében, amiket a miniszter úr felhozott, s miket nagyrészben olyanoknak tartok, amik magukat önmagukban minden további fejtegetések nélkül is megcáfolják, elégnek tartom constatálni azt, hogy a t. ház a szólástól eltilt, s a további felszólalásokat meg nem engedi. (ügy van : bal felöl; ellenmondás jobb felől) Ha a t. ház nem kíván kihallgatni, meghajlok határozata előtt (zaj), de csodálom, hogy a miniszter úr oly immunitást kíván magának tulajdonítani, hogy akkor szólott, amikor szavaira már többé felelni nem lehet. (Zajos éljdv.és balfelöl, zaj a jobboldalon.) Egy derült intermezzo után, melyben Patay kijelentette, hogy ő d. u. két óra után hallgatni nem fog, elnök az indítványozónak adja a szót. Irányi Dániel úgy találja, hogy a felhozott érvek közül az igazságügyér egyet sem cáfolt meg. Fischer — ki ha maga nem angol, de angol tekintélyekre hivatkozik, minek Mayre, Peatre s a parlamenti viták — teljes hitelű, s az határozottan mondja, hogy valahányszor parlamenti tag elfogatik, azt a képviselő háznak be kell jelenteni s a háza felett ítél, vájjon fenntartassék-e a fogság vagy nem. Hivatkozni Wilkes példájára, mely több mint egy századdal ezelőtt a monarchicus absolutismus idején történt, s a mellett azt mondani, hogy alkotmányos érzület vezeti a minister urat, tán kissé ellenmondás A minister furcsának találta azt, hogy az 1791-iki franczia nemzetgyűlés a maga inmunitását a nép sauverainitásra fektette. Szóló meg azon ütközik meg, hogy ő ezen hivatkozást furcsának találja. Avagy a nemzet képviselői nem részesei-e a souverainitásnak, avagy minden alkotmányos országban a souverainitás nincs-e megosztva a népképviselet és a korona között ? Valóban újabb alkotmányos theóriát állítana fel a minister úr, ha a souverainitást csakis a koronás főbe keresné. A miniszer úr a jelen esetben nem lát más módot arra, hogy Miletics kiszabadíttassék, mint egy utat, a királyi kegyelmet. Még az iskola padjain ültem, mondja szóló, és már azt megtanultam, hogy a kegyelemjog gyakorlata nem függ, nem függhet az illető elítéltnek kérelmétől, hanem függ magasabb tekintetektől, melyeket az igazságügy miniszternek, melyeket a fejedelemnek tekintetbe kell vennie. A miniszter úr ellenkező nézetet követ. Azt követeli, hogy akit egyszer elitélt a bíróság, aki a börtön falai között van, hunnyászkodjék meg előtte és kérjen kegyelmet (Úgy van balfelöl) és követeli azt különösen csak politikai elítéltektől, nem követeli a közönséges bűnösöktől, nem a rabló-gyilkosoktól, hanem azt aki saját meggyőződését vélte követni, azt, akit a kormány üldözőbe vett és elítélt, azt meg akarja alázni, így érti a t. miniszter úr a kegyelmet és ezen kegyelemre utalja azt, aki képviselői sorainkból kiragadtatik. Az igazságügyér teljesen bízik a kinevezett bírákban. Szóló, multjokból ítélve, nem, s annálfogva az immunitást a ház kezébe kívánja fektetni. Ezzel a vitának vége. Húsz képviselő a névszerinti szavazást holnapra kívánja halasztatni. A holnapi gyűlés után az osztályok alakulnak meg. Holnapután lesz szavazás a kérvényi, a mentelmi, a könyvtári és a számvevőségi bizottmányokra. A mai szavazás eredménye holnap hirdettetik ki. Ülés vége V 3 órakor. Azon törvényjavaslatak, melyeket a kormány az országgyűlés ebbe részint már beterjesztett, részint legközelebb beterjeszteni fog, következők: Pénzügy: Az államuradalmak területén levő telepítvény községek állandósításáról. Az államtisztviselők nyugdijaztatásáról.— A katasteri felmérésről.—A szab. első dunai gőzhajózási társulat jövedelem biztosításának megszüntetéséről —A földadó kataster kiigazításáról.—A ház, föld jövedelmi, személyes és kereseti adó törvény meghosszabbítása. — Bélyeg és illeték törvény. — A bor és bus fogyasztási adótörvény. — A közadók behajtásáról szóló 1868.évi XXI tcz. némely §§-ainak módosításairól és érvényük meghoszszabbitásáról. — A pénzügyi törvényszékek eljárása iránti szabályok. — A czukor adó törvény érvényeinek meghosszabbításáról. — A vasutak és csatornák állami kamat biztosításának tartalék alapjáról. — A Pest szab. kir. város által felveendő kölcsön adó és illeték mentességéről. — Az úrbéri viszonyok szabályozásánál Horvát Szlavón országban felmerülendő és biróilag megállapítandó költségek beszedéséről. — A házközösségnek Horvát Szlavónországban rendezése alkalmából felmerülő és a közösségi vagyon osztályára vonatkozó beadványok bélyeg és illetékmentességéről.— Közlekedésügy. A közmunka részéről. — A gáz- és vizrendőrségről. — A vasút üzleti rendtartásról. — A gácsországi- és a szlavóniai vasutak engedélyezéséről. — A budapesti összekötő vasút és állandó hídról. Belügyi községek rendezéséről. Ezután beadandók : A választási törvény módosításáról. Buda- és Pest városok beligazgatási szervezéséről. A királyföld rendezéséről. — Kereskedelem Az ipartörvényről. A tizedes súly- és mérték rendezésről Biam, China és Japán keletázsiai államokkal kötött kereskedelmi szerződésekről. — A tengeri hajók köblözéséről s még nehány, mint p. o. az új erdőtörvény, az uj bányatörvény és a keleti marhavész elhárításáról szóló törvény által már beadott törvényjavaslat a körülmények által túlszárnyaltatván elmarad u. m. a) a pápai államokkal kötött postaszerződésről, b) az 1869. évi rév és tengerparti egészségügy tárgyában adandó póthitelről. Igazságügy az első folyam, bíróságok számáról és székhelyeiről. Az első folyam, bíróságok szervezéséről. — A kir. ügyészekről. — A békebirákról. — A bírósági végrehajtásokról. — Az első foly.bíróságok s a kir. ügyészek költségvetése. — A testi fenyíték eltörléséről. — A vadászati jog szabályozásáig. — Az úrbéri birtokviszonyok végleges rendezéséről. — A bérföldekről. — Az irtványokról. — Az udvartelki birtokokról. — A telepitvényekről. — Az úgynevezett „Partiumok“ úrbéri pereiről. — A magyar földhitel-intézetről. — Az északamerikai Unióval kötött consularis egyezmény. — Svéd Norvégiával a közönséges bűntettesek kölcsön kiadatása iránt. — Olaszországgal ugyanezen tárgyban. — Francziaországgal ugyanezen tárgyban kötött nemzetközi szerződések. — A malomjog rendezéséről. — Az italmérési jog rendezéséről. — Az arányosítás és tagosításról Erdélyben. — A hadbíróságok illetékességéről. — A királyi jegyzőkről. — A királyi jegyzők Jules Favre legújabb körirata. (Vége.) Az én hibám, hogy e pontra nézve nem tudtam eléggé megértetni gondolatomat, midőn kifejeztem azon meggyőződésemet, hogy megaláztatás nélkül nem engedhetjük át Elsasszt és Lotharingiát. Én ebben nem egy a legyőzöttre ráerőszakolt tettet láttam, hanem egy bűnrészes gyengeségének tekintettem egy oly lépést, mely az elnyomót segíti szándékában és megszentelne egy igazságtalanságot csupán saját megmentése czéljából. Bismarck gróf úr nem fog egyetlen egy francziát sem találni, ki e névre méltó, ki másként gondolkozzék vagy cselekedjék mint én. És éppen ezért nem ismerhetem el azt, hogy nekünk komolyan elfogadható fegyvernyugvási javaslat létetett volna. Nagyon forró óhajtásom volt az, hogy tisztességes eszköz nyújtassék nekünk az ellenségeskedések felfüggesztésére és az alkotmányozó gyűlés egybehívására. De, minden részrehajlás nélküli emberre hivatkozom, beleegyezhetett-e a kormány azon ajánlatba, mely neki előterjesztetett ? A fegyverszünet csak gúny lett volna, ha a szabad választásokat lehetővé nem tette volna. Tehát valóságban nem tartott volna 48 óráig. A legfelebb 15 napos vagy három heti időszak alatt Poroszország magának tarta fenn az ellenségeskedések folytatását, úgy hogy a nemzetgyűlés a béke és háború felett a Páris sorsát eldöntő harcz alatt határozott volna. Ezenfelül a fegyvernyugvás nem terjedett volna ki Metzre, kizárta az új élelmiszerek beszerzését és minket arra kárhoztatott, hogy élelmiszereinket fogyasszuk el, míg ő jól élt volna a vidéken foglalt zsákmányból. Végre — Elsass és Lotharingia nem választottak volna képviselőket azon valóban hallatlan okból, hogy az ő sorsuk feletti határozatról van szó: Poroszország nem ismervén el jogukat, minket hivott fel arra, hogy tartsuk azon kard markolatját, melylyel e jogot elmetszi. Íme azonfeltételek, melyeket az államkanczellár úr „igen békésekének merészel nevezni,azzal vádolván minket ,hogy nem ragadjuk meg az alkalmat"egy nemzetgyűlés egybehívására, ez által bizonyítván be azon elhatározásunkat, hogy nem akarunk megszabadulni azon nehézségektől, melyek a nemzeti joggal megegyező békekötés útjában állanak, és hogy nem hallgatjuk meg a franczia nép közvéleményét.“ Jól van, mi magunkra vállaljuk hazánk és a történelem előtt visszautasító válaszunkért a felelősséget Poroszország követeléseinek ellen nem szegülni, ez a mi szemeink előtt árulás lett volna. Nem tudom, a sors milyen végzetet tartott fen számunkra. De azt mélyen érezem, hogy ha Francziaország és Poroszország jelen helyzete között kell-e választanom, az elsőt kívánnám. Jobb szeretem szenvedéseinket, veszélyeinket, áldozatainkat, mint ellenségünk hajthatatlan és kérlelhetlen nagyravágyását. Szilárd bizalmam van, hogy Francziaország győzelmes leend. Ha legyőzetik, még oly nagy lenne szerencsétlenségében is, hogy az egész világ előtt a csodálat és részvét tárgya maradna. Ebben fekszik valódi ereje és ebben találja fel talán boszáját is. Az európai kabinetek, melyek puszta udvariassági nyilatkozatokra szorítkoztak, ezt elismerik valaha, de akkor már késő lesz. Ahelyett, hogy az igazság és az érdek által tanácsolt közvetítés tanát szentesítenék, tétlenségük által felhatalmazást adnak egy oly kützpelem folytatására, mely csapás mindnyájunkra nézve és merénylet a civilisatio ellen. E véres lecske nem fog elveszni a népekre nézve. És ki tudja! A történelem tanítja, hogy az emberi nem újjászületései titokteljes törvénynél fogva, szorosan egybe voltak kapcsolva mondhatatlan szerencsétlenségekkel. Francziaországnak talán egy végmegpróbáltatásra volt szüksége, ő ebből átalakulva lépend ki, és szelleme annál élénkebb fénynyel fog tündökölni, minél jobban tartotta fen és őrizte meg azt a hanyatlástól egy hatalmas és engesztelhetetlen ellenséggel szemben. Mire ön ezen reflexiókat közölheti azon kormánynyal szemben való viszonyaiban, mely mellett ön megbízva van, akkorra a sors már kimondó ítéletét. Miután Páris egy hónap óta ostrom alatt álló népességét oly határozottnak, nyugodtnak és egyetértőnek látom, szilárd és bizalomteljes szívvel várom a megszabadulás óráját. Fogadja stb. Jules Favre. 38 nap és éjen át a városnak egy ily még soha sem látott bombázást kiállani. A helyzet még rosszabbult, midőn a Citadella fegyvertárában 35000 gránátgyutacs elégett, melyet semmivel sem lehetett pótolni. Ennek daczára, mindaddig mig a vár magva érintetlen volt, tarthattuk volna magunkat, de az utóbbi napokban az ellenség közelitő művei rendkívüli módon siettetve voltak; ezek megtetézték a mi fedett utunkat, biztos menhelyeket állított saját ostromlói védelmére és két rést nyitott, melyek egyike a 12-ik bástyán megmászható, a másik a 11. számú, két órai lövetés után ilyenné tehető volt. Lehetetlen volt részünkről a rohamot bevárni. A sánczolatok és összes bemenetek a túlerős tüzérség által szét voltak rombolva, azért nem is voltak többé tarthatók a rés oltalmazói által. Ez egy fél óra alatt le lett volna zúzva, s az ellenség rohamot intézhet vala egyetlen lövés nélkül. Az kellett volna, hogy mi — vagy éh— a szerencsétlen Strassburg városát, mely máris oly iszonyúan szenvedett, még egy roham rémületének is kitegyük, miután eredményteljes védelemre reményünk úgy sem lehetett ? Az én védelmi tanácsom máskép gondolkozott és ami az erélyt illeti, megtámadhatatlan. Általam megkérdezve az egyhangúlag és hosszabb tanácskozás után következőleg nyilatkozott. 1. hogy a rohamot csak némi kilátásai is a sikerre el nem fogadhatjuk. 2. hogy a feladás pillanata elérkezett. A többi ebből következett. Hangosan nyilványítom: a katonai becsület meg van mentve. Nagyszájú, vagy az első benyomástól félre vezetett emberekkel szemben nyugodtan maradok és elvárom, míg az igazság önként napfényre jó; de az „árulás“ szó kötelességemmé tette, egy becsületes jó lelkiismeret minden erélyével tiltakoznom. Én egy 52 évi katonai pályát vetek alá a legrészletesebb vizsgálatnak, melyet részakaratú vagy roszul értesült emberek beszéde be nem szennyezhet. Beszélhetnék önnek azon hanyagságról, melylyel Strassburgot kezelték. Helyőrség kellő tüzérség és miniégenie-osztály nélkül állott; még sok igazat beszélhetnék, de mindezt azon személyes védelem idejére hagyom, melyhez ragaszkodni akarok. Tegyen kedves sógor mit tetszik e hosszú levéllel. Ha valamit kívánnom lehet, ez az annak minél nagyobb elterjesztését eszközölni. Fogadja kedves rokon köszönetemet azon őszinteségért, melylyel a rovásomra terjesztett híreket tudomásomra hozta; elismerem azon jó akaratot, mely Önt vezette; még egyszer köszönet ! Fogadja stb. — Uhrich tábornokijairól. — Az ügyvédek rendezéséről. — Törvényjavaslat a vallások szabadgyakorlatáról.—■ A kisdedóvodákról. — A középoktatásról. — A pesti egyetemről. — A kolosvári egyetem felállításáról. — Az országos műegyetem ujonan szervezéséről. Uhiich tábornok levele. Azon vádakkal szemben, melyek franczia részről Strassburg védője ellen felhozattak ez utóbbi egy rokonához intézett és egyik marseillei lapban közölt levéllel felel. Basel, oct. 14. 1870. Sógor ur! Önnek oct. 4-ről kelt levele fájdalom csak tegnap este érkezett hozzám. Már rég tudom én azt, hogy a Capitoltól nincsenek messze a tajpeji szirtek; most saját magamon teszem ezen tapasztalást. Ha azzal vádoltak volna, hogy nem voltam születve állomásomra, hogy tapasztalatlan voltam, — ezt megfoghatnám, de árulásról vádolni, — ez gyalázatos! Árulás ? Ki ellen ? A köztársaság és a nemzeti honvédelem ellen ? Hiszen épen én valók, ki ennek Strassburgban elismerést szereztem. Árulásról még előbb lehetne fogalom egy ostrom kezdetén, de két havi ostrom után, miután a város leégett s romhalommá lett, polgárai megölettek, őrsége megtizedelve, hol csúszhatott itt be az árulás ? Az út Strassburgba nyitva van. Menjenek oda, nézzék meg szétrombolt fellegvárát, szétlőtt sánczait, megsemmisített tüzérkészletét, tarthatlan erőműveit és két réssé lőtt bástyáját, álljanak meg emlékeinek és házainak romjai előtt, számítsák fel a tűz, ólom és vasesőt, mely egész haditerületét elfödte, vizsgálják meg azon hatalmas és eddig ismeretlen lövegeket, melyek 200 ágyúból szórattak le reánk, és távol attól, hogy azt mondanák, miszerint a feladás el volt hamarkodva, bámulni fognak, hogyan lehetett Legújabbak. Bécs, oct. 24. A „Sonntags Zig“ híre szerint kilátásba van helyezve a kereskedelmi minisztériumnak a földmivelésivel való egyesítése. Prága, oct. 24. Schmerling altábornok ideje landwehr szemlére; az izgatás kikerülésére most már az esküt a kerületi főnök irodájában tétetik le. Portoké, oct. 23. A „magyar-horvát tengerpart“ elleni monstre tiltakozás memorandum alakjában, több, mint 50 községi képviselet által íratott alá és a közelebbi héten a partvidék egy erre választott küldöttsége által fog átadatni ő felségének. München, oct. 23. — Leopold herczegtől személyesen érkezett hír a csatatérről) tehát nem tűnt el. München, oct. 22. (12 óra 30 percz) Werdertbk jelenti a főhadiszállásról 21-ről: tegnap óta a közlekedés köztem és Epinal és Épinál- Luneville között teljesen félbe van szakítva. A távírdák órabosszuságra egészen eltűntek, a vasút körülbelül 100 helyen félbe van szakítva és a sinek legnagyobbrészt a Moselbe dobják. E rombolás okai, hogy Belfort őrsége a lakossággal és sok ezer önkénytessel egyetértve, kik Remiremont és Plombieres vidéken összegyűltek és a Maas mellettiekkel egyesültek, baloldalunk felé egy mozdulatot tettek, melyről én a maga idején értesültem, előnyomulásunkat beszüntető, és az ellenséges mozdulatra fordító figyelmünket. Az ellenség mozdulata csak látszólagos mozdulat volt, miáltal a szabad lövészek czéljukat nehézség nélkül kivihetők. Az egész vonalon felállított őröket és gensdármokat legnagyobbrészt elfogták vagy szétugratták és egy részét csatában megölték. Állítólag a szabadlövészek 3000 embernél többen vannak és Canacaron át az erdőkbe és a Maashoz vonultak vissza, hol legnagyobbrészt összegyűlnek. A körülmények által kényszerítve beszüntetem további működéseimet. München, oct. 21. Legújabb kimutatás szerint Artenay és Orleans alatt igen sok tiszt esett el. Stuttgart, oct. 22. A kamara d. u. ülésében mondá Scheuerlen : A kormány hivatalosan nyilatkozott a német kérdéssel szemben elfoglalt állásáról és czéljairól. Meg van győződve, hogy e czés elérésére a helyes utat követte és remélheti, hogy e czél rövid időn el fog érezni. A miniszterek az erre vonatkozó tárgyalásokban részt vesznek ; az innen előkerülendő művet a rendeknek kell jóváhagyni, semellett tekintetbe kell venni, hogy alkotmányunk módosítása nélkül Németország szövetségalkotmányának újjáalakítása lehetetlen. A felső kamara szavazáseredménye mellékes; minden körülmények közt a nép szavazata a legfontosabb. Az utolsó képviselőválasztás oly időben történt, midőn a német kérdés más helyzetben volt, és azért az nem lehet akadály az új szövetségalkotmány megalakításánál. A kamarát utóbbi porosz ellenes szavazata miatt fel fogják oszlatni. Strassburg, oct. 22. A „Str. Ztg.“ jelenti. A koronaherczeg születésnapja alkalmával tartott hivatalos lakomán az Alsó-Rajna praefectje gr. Luxberg áldomást ivott a dicső porosz hadseregre. „A német hadseregre“ vágott közbe Bismarck-Bohlen, és nagy tetszés kísérte szavait. Brüssel, oct. 22. Az ..Independance következő Londonból érkezett híreket közli: Direct békealkudozások folytak egyrészt Bismarck, másrészt Bazaine és Trochu között és már a békeokmány aláírásáig haladtak volt, midőn Bismarck a németeknek Párisba bevonulását kívánta szerződés biztosításnak, minthogy ez egyedül lehet kezesség e szerződés végrehajtására. Trochu a párisi nép magatartását tekintve nem merte e szerződést aláírni. Bazaine, ki, mint Francziaország marshallja, alkudozik, a jövő napokban valószínűleg kénytelen lesz magát megadni. Brüssel, oct. 22. Oct. 16-ki párisi hírek szerint a kormány a húshiány pótlására lovak vásárlását rendelte el; attól tartanak, hogy a teheneket,amelyek eddig tejelésre szolgáltak, le kell vágatni. A takarmányhiány végett kiütött marhavész nagy pusztítást okoz. A vörös republikánus pártlapok, különösen a „Reveil“ Trochu-t élénken támadják. Oct. 14-én egy deputatio jött a kormányhoz és kérdé: igaz-e, hogy az Orleans herczegek a Loire-i hadsereghez mentek. Jules Favre kijelente, hogy nincs erről tudomása; a tömeg élteti a socialista respublikált Brüssel, oct. 22. Lyoni tudósítások szerint a lakosság parancsot vett, hogy két hóra lássa el magát. Marseille-ben a jezsuiták kiűzését az egész departementre kiterjeszték. Flórencz, oct. 23. A parlament november 10-én ül össze és legelébb Róma megszállását és a pápának adandó biztosítékokat fogja tárgyalni. Doria Panfili herczeg házi miniszterré neveztetett ki, a kereskedelmi miniszter elbocsájtása még nincs eldöntve. Az 1848 iki korosztály 2-dik osztálya nov. 10-től dec. 20-ig hadigyakorlatra behivatott, a calabriaiak a földrengés miatti káruk miatt ez alól kivétettek. Róma, oct. 23. A Leo-féle városnegyed egy küldöttsége Lammarmorától a jövőre nézve jobb biztosítékokat kért. Lammermora megjegyzés , hogy az e plebiscitumoknak a király által való elfogadása azt bizonyítja, hogy ők a nagy olasz család tagjai.A pápa sok pénzt kapott külföldről és az olasz pénztárból aligha felveszi a civil listát. Koppenhága, oct. 22. — A „Belingske Tivende“ londoni magán távirata Írja: A walesi herczeget és herczegnét Cambden Placéban várják, mint Eugenia császárné vendégeit. London, oct. 22. A „Times“ egy Berlinből ma kell sürgönyt hoz, a következő tartalommal Poroszország késznek nyilatkozott fegyverszünetet adni, feltéve, hogy Francziaország elvileg beleegyez a területi átengedésbe. Vonakodott az Elsass és Lotharingiában levő erődök Európa biztosítása melletti lerontásával megelégedni. London, oct. 22. A méziéres-i fegyverszünet tegnap megszűnt, mindazonáltal a város bombázása pár napnál előbb nem fog megkezdetni. A mézséres-i őrség 5 egész 6000 emberből áll. „Daily News“ Írja: Boyer tb. fölajánlotta Bazailic seregének átadását,mindazonáltal a riettdes őrség megtartaná továbbra is helyét. Moltke ezen ajánlatot nem fogadta el. Ugyanezen lap tudni akarja, hogy egy menekült elbeszélése szerint Bazaine megöletett. London, oct. 22. A „D. News.“ egy saarbrücki 21-i távirata szerint Metzben tegnapelőtt a köztársaság kikiáltása alkalmával (?) komoly zavargások fordultak elő. Az akadémia ülése oct. 24 én. Elnök Pulszky Ferencz. A mai ülésen Bakagi Mór folytató és bevégző értekezését „Mesa Moab királyának diadaloszlopáról a Krisztus c. XX. századból.“ A diadaloszlopon zsidó felirat van, melyből egyes betűik lemosódtak az idők viszontagságai alatt. Az eddigi magyarázók csak úgy tudták olvasni, hogy az elmosódott helyre egész mondatokat ékeltek be? mi nem helyes, miután ennyi betoldásnak nincs helye, és a feliratnak is más értelmet adnak, mintsem a meglevő szövegből ki lehetne venni. A vizsgálódásból a tudomány — értekező szerint — azon hasznot merítette, hogy most már ki van derítve, — mi felett eddig kétség volt — hogy Kánaán és lakói a zsidóval teljesen rokon nyelvet beszéltek. Ballagi után Télfy Iván értekezett: „Solomos Dénes és a hét szigeti gör. népnyelvéről. Solomos 1798-ban született Jakyhthosban, 7 éves korában árva lett. Nagybátyja — az akkori szokás szerint — olasz nevelővel taníttatá a gyermeket, kinek már nagyon fiatalkorában nagy kedve és hajlama volt a költészethez. Paviában jogtudor lett, de mint maga is megvallja, nem annyira saját érdemei, mint tanárai elnézése által, melyet az olasz nyelven tett első kitűnő kisérleteivel érdemelt ki. „Tripolis bevétele“ és Byron halálára irt költeménye legkitűnőbb. Zantéban egy leánynyal ismerkedett meg, kinek halála után búskomoly lett, mi költeményein is észrevehető. Corfuban tanulmányozta a német bölcsészetet és aesthetikai itészetet tanulmányozta. — Azonban mindig megtartó saját önállóságát is. Mint a társadalom erkölcsjavitója az Álom czimü gúny költeménynyel lépett fel 1827-ben. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, oct. 24. — Fölkérettünk a következő köszönet közzétételére. Rozsnyó költőjének. Felette sajnálom, hogy Polgár Erzsébet eljegyzésemre vonatkozó szép költeménye alá nevét elfeledő feljegyezni, s igy nem levélben teljesíthetem köszönetem nyilvánítását. Mint előttem ismeretlen is, azonban fogadja kiváló figyelme, szereteti teljes gyöngédsége és baráti megemlékezéseért forró köszönetem és hálámat. —Csukási Károly. — Kö ru tazásiélemények. B. Eötvös kultusminiszternek ugyan csak kijut a szép üdvözlő beszédekből. Arad-temesvári útjában a többi kört igy beneventálták az „Albina“ szerint: „Látja kegyelmességed a sok száz románt, kik a megyében többségben vannak s nagyméltóságodat oly szeretettel s pompával fogadták? Ne higgje, hogy ezt az Excellentiat érdemei iránti elismerésből tették, hanem tettek kényszerűségből, miután a szolgabiró rájuk parancsolt!“ — Ásatások. Irtuk hogy Bácsban, a nagyszerű váromradványokban Slaywald kalocsai érsek költségén Henszlmann Imre vezetése alatt ásatások folynak. Ezen ásatások múlt hó végével befejeztettek eredmény nélkül annyiból, amennyiben a főleg keresett egykori püspöki templom maradványai föl nem fedeztettek. A mintegy négyezer négyszögölnyi várrom térsége tele volt épületekkel. Találtak a rómaiak idejéből köveket, sz. István idejebeli téglákat, egészen ép szép csatornákat, egy egészen jó kutat, egy víztartót s amellett két sirt egészen elporhadt hullával, köveken szép faragásokat, a legmagasb négyszögomladvány ablakkövén Magyar-