A Hon, 1870. november (8. évfolyam, 264-288. szám)

1870-11-19 / 279. szám

tartása szükséges, azt azon kívül, hogy ily jele­netek ne történjenek, megértetheti mindenkivel az is, hogy házszabályok nélkül lehet elnyomás, lehet zavar, lehet veszekedés (Helyeslés a balol­dalon, a jobboldalon zaj) de tanácskozás nem lesz. Ki nem tartja szükségesnek a házszabályok megtartását (Halljuk !) az, meglehet­őpen azt óhajtja, de én nem óhajtom. (Helyeslés bal­oldalról.) Elnök: T. ház ! Épen azért, mert azt hiszem, hogy a házszabályokat mindég megtartottam, azokat most is megtartatni kívánom, emlékez­tetem a t. házat, hogy most napirenden van a szavazás. (Helyeslés és zaj.) A kérdés ez : Tudomásul veszi-e a ház a pénz­ügyminiszter válaszát a Zsedényi által hozzá intézett interpellátióra : igen vagy nem ? Befejezett szavazás után a következő ered­ményt hirdette a jegyző ki: 430 igazolt képvi­selő közül igennel szavazott három, nemmel szavazott 245, elnök nem szavazott, távol volt 181. (A miniszternél is miniszterebb három igennel szavazó képviselő: Semssey Albert, Buttler Sándor gr. és Huszár István volt.) Elnök: E szerint a ház nem veszi tudomá­sul a miniszter válaszát, hanem tárgyalni kíván­ja. Tárgyalási napul ajánlom keddet. Elfogadja a ház ? (Elfogadjuk!) Határozati javaslat. Wahrmann Mór ugyan e tárgyban határo­zati javaslatot nyújt be, melyet Zsedényi indít­ványával együtt napirendre kér kitüzetni. „A ház tudomásul vevén a pénzügyminiszter válaszát, mely szerint a közös pénzügyminisz­ter Magyarországot illetőleg csak az illetékes magyar kormány megbízásából tette a kérdéses előlegezési műveletet. Elvárja, ha a szükséglet annak útján­ igazolva és elismerve lesz, terjesszen elő a kormány javaslatot az iránt, miként le­gyen ez végleg fedezendő.“ Mind­ez, mind Zsedényinek indokolt napirend­re térés iránt beadott indítványa ki fog nyo­matni. Ez utóbbi a keddi ülésben érdemileg tár­gyaltatni , Wahrmann javaslata iránt pedig ha­tározni: tárgyalni kívánj­a-e vagy sem? Végleges szavazás. Felolvastatván a japáni, siamis chinai keres­kedelmi szerződés, a ház végleg megszavazza. A főrendiházba fog átküldetni. Ülés vége déli 12 órakor. Jövő ülés kedden. A Hl-ik osztály nov. 19-én d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgya: az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló­­j­avaslat. — Széll Kálmán jegyző. A­z V-ik osztály nov. 21. (hétfőn) d. e. 10 órakor ülést tart.­ Tárgya: az irtványokról s bérföldekről szóló tj­avaslat. — Dezső Szaniszló jegyző. A VI-ik osztály nov. 19-én (szombaton) d. h. 11 órakor ülést tart. Tárgya: az úrbéri vi­szonyok rendezése. — Hodossy Imre: Hatósági hitel és gazdálkodás. (M) Hatósági hitelügyünk oly primitív, hogy annak megírására tulajdonképen anyagot is alig találhatunk. De éppen mivel ezen tér hazánkban ez ideig végképen el volt hanyagolva, kell azzal tüzetesen foglalkoznunk. A megyei és a most tanácskozás alatt levő községi törvényben , ille­tőleg­­. javaslatban a hatósági hitel­ügyre vonat­kozólag csupán az mondatik, hogy oly határoza­tok , melyek kölcsön felvételére vonatkoznak, csak a kormány jóváhagyása után hajthatók végre. E szerint hatósági hitelügyünk törvény által tulajdonképen nincs és nem is leend egy­hamar rendezve, hanem kizárólag miniszteri ön­kénynek marad alávetve. Már ez magában véve is igen nagy hiba, mert megakadályozza a hatósági hitelügy egészséges és szabad fejlődését. De ezen hiányon elvégre is könnyen lehet segíteni, ha csak a hatósági hitel- ügy egyéb feltételeiről és nevezetesen alkalmas hitelforrásról, kellőleg gondoskodva lesz. Az elő­munkálatok erre nézve már készen vannak. Horn, Jókai és Érkövi az osztrák centralbankkal már alapszabály-javaslatot terjesztettek a mi­nisztériumhoz egy Pesten felállítandó hatósági hitelintézet engedélyezése végett. És mivel ezen eszmét a kormány is helyesléssel fogadja, remél­nünk lehet, hogy a hatósági hitel számára a fő előfeltétel maholnap meg lesz adva. Az úgynevezett „Communal credit“ intézmé­nye azonban Magyarországon egészen új eszme, és így nem küzdhetjük le a múltak tanúságai­ban gyökerező azon aggodalmunkat, hogy ez­zel is igen könnyen úgy járhatunk, mint számos, az utóbbi időben felmerült reform eszmével,mely­nek tervezetei elkészültek ugyan, de kivitelük jobb időkre halasztatott. De ha a hatósági hitel­­intézet üdvös eszméjének megvalósításán csak­ugyan komolyan akarunk­­munkálkodni, itt az ideje, hogy a tárgygyal behatólag foglalkoz­zunk. A „N. Fr. Lloyd“ nov. 13. és 16-ikán már két czikket közölt e tárgyról, melyekben az alap­szabály tervezet indokolására készült emlékirat vezéreszméi vannak visszatükrözve. A„P. Lloyd“ azonban hitelviszonyaink javítását czélzó ve­zényszava daczéra, e tárgyról még mindig mé­lyen hallgat és úgy látszik, azon nov. 12-ikén hozzája intézett felhívásunkat, hogy karoljuk fel a hazai hitelü­gy reformját együttes erővel, nem akarja figyelembe venni.­­ Mai számában ugyan­­újra közöl egy czikket a hitelegyletek­­ről, de ezzel csak az e tárgyban közlött előbbi két czikkében mondottakat c­áfolja meg rész­ben, és kimondja, hogy miután több hitelegylet választmánya kebelében tanácskozmányok foly­nak a hitelegyleti tagokról és az általuk élve­zett hitelösszegről szóló jegyzék kicserélése tár­gyában, a hazai hitelügy kérdését egy ideig nyu­godni hagyj­a. Mi a hazai hitelügy kérdésével már pár nap óta foglalkozunk, és mint­­ a hi­­teljavításra nézve irányadó tekinteteket köze­lebb felsoroltuk, ma már megkezdhetjük fejte­getésünket a hatósági hitelről. Hogy mit kell érteni hatósági hitel alatt ? — e kérdéssel azt hiszem, mindenki tisztában lehet. A hatóságok azaz a községek, városok, megyék a nemzetnek oly részeit alkotják, me­lyek a magán és álla­mi gazdálkodás mellett a harmadik fő gazdálkodó alakzatot ké­pezik. A hatóságok tehát gazdálkodó egyedek, kik a hitelgazdálkodás mai modern korában ép úgy hitelt igényelnek mint a magán­személy vagy az állam , és ezen hitelügy képezi az úgy­nevezett credit communált. De ezzel a hatósági hitelnek csak alaki fogalma van adva, lénye­gét számokban­ kifejezhetőleg kell feltüntetnünk. És e tekintetben részben azon kérdés merül fel legelsőbben, hogy minő arányban áll a hatósági gazdálkodás egy rész­ről az állami és másrészről a magán­gazdálko­dáshoz ? E kettős viszonyt helyes statistikai adatok­kal inductiv után a legpontosabban ki lehetne fejezni. A statistikai felvételek és háztartási ki­mutatások azonban Magyarországon jelenleg még oly hiányosak, hogy ezen viszonyt csupán néhány példából lehet kiszámítanunk. Az 1868 ik évi fővárosi adókivetés pl. direct állami adókban kerek összegben 8 milliót, a községi pótlék hatszázezer frtot tett; e viszony szerint tehát a községi gazdálkodásnak csak egy ötödrészét vagyis 20 százalékát teszi. A fő­városi életmód mellett a direct adó a magán­személyek bevételéhez viszonyítva, körülbelül ugyan­ily viszonyt tüntet fel, vagyis a községi és állami adó az egyes fővárosi polgárok tiszta jövedelmének 20 százalékát veszi igénybe. E viszony azonban az indirect adók által lényege­sen átalakul, vagyis az egyes polgár indirect adók alakjában még bevételének igen tetemes részét az államnak s illetőleg a községnek fizeti, úgy hogy magán gazdasági kiadásaira tiszta jövedelmének ö­ven százaléka sem marad fenn, így tehát a fővárosban 100 főt évi bevételből körülbelül 8 frt városi, 40 frt állami és 52 frt magán gazdasági kiadás­ts illetőleg tőkésítésre adatik ki. Nagyban és egészben véve ilyen a viszony a fővárosban. Lássuk a vidéket. G. Hernád melletti község bevesz évenként kerekösszegben 5000 frt adót. Ebből községi czélokra kerekösszegben mindössze csak 350 főt vagyis 7 százalék használtatik fel; a többi, egy csekély megyei részlet levonáson kívül, állami czélokra adatik ki. Már most M. S. közbirtokos tíz évi számítások alapján kimutatja, hogy az évi direct adó a tiszta bevételnek 32 százalékát emészti fel, majd nem ugyan­ily összeget szá­míthatni körülbelül inderect adókra és vámra, mely összeget az egyes birtokos gazdasági fel­szerelés árában, ruházatra stb. elfogyaszt, itt­ehát a viszony következő: 100 frt évi bevételből esik csak 2 frt 24 kr. községi adóra, 29 frt 76 kr. és legalább mintegy 20 frt indirect, kerek­összegben 50 frt állami adóra és 47 frt 76 kr. magán gazdasági kiadásra. A fővárosi és vidéki gazdálkodás ezen az életből merített számadatai alapján átlagot vonva kijő, hogy minden 100 frt. nemzeti bevételből jelen­leg 5,10 hatósági, 45 állami és 48.90 magán­­gazdasági czélokra adatik ki. Ezzel tehát meg­adtuk a feleletet a fentebbi arányra nézve. Jelenleg ugyan­is Magyarországon a hatósági gazdálkodás úgy viszonylik az állami s ille­tőleg a magán­gazdálkodáshoz, mint 5.10 , 45 , 49.90. A bécsi képviselőház felirati javaslata Császári királyi felség! Tiszteletteljes hálával hallotta a képviselőház azon kegyes üdvözlő szavakat, melyekben felsé­ged a jelen ülésfolyam ünnepélyes megnyitása­kor a birodalmi tanács tagjainak valóban haza­fias érzetét és osztrák önérzetét elismerni mél­­tóztatott. Loyális hűségének és hű hazaszeretetének e legmagasb elismerése tudatában, a képviselőház csak szabadabban és határozottabban foghat fontos feladatainak teljesítéséhez, és adhat nyílt és tiszteletteljes kifejezést nézeteinek a biroda­lom komoly és súlyos helyzete felől a legmagasb trón előtt. A képviselőház először is élénk sajnálatát kénytelen kifejezni afölött, hogy a császári kor­mány intézkedései következtén a kir. képviselet szabályszerű parlamenti tevékenysége teljes hat hónapig, még­pedig oly időben is meg volt sza­kítva, melyben a Francziaország és a Német ál­lamok közti sajnos háború kitörésekor, és szem­ben ama hatalmas megrázkódtatásával a világ­békének, a monarchia törvényes képviselőinek alkotmányos közreműködése, felségednek a tar­­tománygyűlésekhez intézett legmagasb szavai szerint nagyon óhajtandó volt és a kormányt súlyos politikai és pénzügyi felelősség alól fel­menthette vala. Ámbár kedves hazánktól elháríttatott a köz­vetlen háború veszélye, és az ország­ kifelé foly­tonos békének örvendett, mégis a különben is megerőtetett állampénztár oly rendkívüli kiadá­sokkal terheltetett, melyeket kikerülni, vagy legalább óvatos és czélszerű rendelkezések által alábbszállítni lehetett volna. Hogy e súlyos áldozatok egészen hasztalan ne hozattak legyen, és a birodalom részére a kü­l béke jövőre biztosíttassék, a képviselőház az osztrák császárság félreismerhetlen érdekében állónak véli az őszinte barátságos viszonyt a né­met szomszéd államokkal. A képviselőház, felségeddel teljesen egyet­értve a bírád, képviselet fő feladatául azon alkot­mányos intézmények terjedelmes megszilárdítá­sát és előhaladó fejlesztését tekinti, a­melyek részére a biztos és bánthatlan alapot nem most kell keresni, mert azok megvannak már állam­­alaptörvényileg a fennálló bírád, alkotmány­ban, és megszabják a törvényhozásnak felséged által szentesített határozataiban. A képviselőház felségeddel együtt mélyen fájlalja azon zavarokat, melyek a múlt ülésfo­lyam vége felé ezen ház tanácskozásaiban tör­téntek, és ily zavarok elhárítására egyetlen he­lyes módnak azon alkotmány terhetlen fentartá­­sát és erélyes keresztülvitelét tartja, melyet az egyes országok és népségeknek, a parlamenti birod.­egységgel egyetértő óhajtása hozott létre, s mely most is kellő és alkalmas törvényes ala­pot képez, hasonló óhajtások gondos tárgyalá­sára és meggondolt teljesítésére. A képviselőház ismeri hivatását és kötele­zettségét, hogy mint a nép választott képvisele­tének, a felséged által összehívott urak házával egyenlő mérvben és közösen tartozik ugyanazon feladat után törekedni s ép úgy a birodalom jól­létét és hatalmi állását, mint a tartományok jo­gos kivonatainak teljesítését alkotmány­szer­ű­ működése elválaszthatja czéljának tekinteni köteles. E tudat s a hű kötelességteljesítés törekvése által lelkesítve csak sajnálhatja a képviselő­ház, hogy a jelen cseh tartománygyűlés többsége fel­séged ismételt felhívása daczára, hogy a biro­dalmi tanácsba törvényszerüleg képviselőket vá­asszon, d­e felhívásnak eleget nem tett, s igy sem az állami alaptörvény iránt tartozó tiszte­sinek, sem a maga számára annyiszor igénybe vett s felséged csász. kormánya által oly elné­­zőleg hivatkozott osztrák hazafiságnak tanujelét nem adta. Habár az egyenes választásoknak azóta tör­tént végbemenetele által a cseh királyságnak visszaadatott képviselete a képviselőházban, e képviselet még­sem történhetett meg oly szám­ban, mint az a birodalmi tanács összehívása al­kalmával feloszlatott megelőző cseh tartomány­gyűlés alkotmányszerű működése mellett lehet­séges lett volna, s mennyire az a képviselőház korábbi üléssza­kaiban csakugyan lehetségesnek is bizonyult. Ha tehát a többi valamennyi tartománygyűlés­­nek a még alig félig lefolyt választási szak után történt feloszlatása nem igen volt a siker által koronázott rendkívüli rendszabály az alkotmá­nyos intézmények megszilárdítására: természe­tes, hogy az alkotmányellenes elemekkel megkí­sértett, de meghiúsult alkudozások után később határozatba ment feloszlatása a cseh tartomány­­gyűlésnek csak fenyegetőnek tűnhetett fel a bi­rodalmi képviseletre. S valóban a császári kormány által a csehor­szági alkotmányellenes ellenzékkel az államban minden párt előtt szent és sérthetetlen alkotmá­nyos birodalmi állapot iránt megkezdett alkudo­zások sajnálatos eredményre vezettek. A cseh tartománygyűlés ez időszerinti többsége csak a kormány sürgetése következtében mutatkozott hajlandónak csak a tartománygyűlést is, mint olyant, különféle alakban elismerni, de elmu­lasztó az ország közigazgatásának tartomány­­gyűlést terhelő fontos és mellőzhetlen teendőit kötelességszerűleg végezni. Ellenben a tartomány­gyűlés többsége hétről­­hétre emelni kezdi államjogi követeléseit, a bi­rodalmi tanács mellett mint önálló képviseleti testület tényleg alkudozott birodalmi ügyek fe­lett s az első tartománygyűlésre adott legmaga­sabb leiratra azon nyilatkozattal válaszolt, hogy a felséged által a koronázásnak kilátásba he­lyezett tényét „Csehország állami önállóságának és souverainitásának“ jelképeként tekinti. Leplezetlenül ráutalva a csász­ kormány foly­­tonos fáradozásainak sajnálatos sikertelenségé­re, mely fáradozással a vonakodókat az alkot­mányos tevékenység közös terére iparkodott vonni, a képviselőház semmikép sem akarja fél­reismerni a jóakaró szándékot, mely az óhajtan­dó egyetértés elérésére eleinte létezhetett. — A képviselőház azonban nem hallgathatja el,hogy a csász­­kormány az alkudozások folyamában folytonos meghiúsulások után a megengedhető­nek határait túllépte és majdnem kimseríthetlen elnézésével lényegileg odahatott,hogy az ellenzék igényeit növelje, a minden jogi államban sért­­hetlen törvény tekintélyét aláássa és magát az alkotmány fennállását megingassa. A kormánynak Csehországgal szemben köve­tett folytonos hátrálása által nagyra növelt meg­vetés az állami alaptörvények iránt, a szellemi haladást és az anyagi jóllétet közel érintő al­kotmányos törvények végrehajtását, valamint a minden nemzetiség és hitfelekezet polgárai ré­szére létező törvényes oltalom fentartását első és legsürgősebb kötelességévé teszi a kormány­nak,mi az egyenes választásoknak szükségszabta elrendelése által korán sincs teljesítve, és mely­nek már most meg kell előznie a kormány és a birodalmi képviselet egyaránt fontos feladatait. Mindazonáltal és anélkül, hogy a roszul kor­mányzott lakosság törvényellenes kihágásait túlbecsülték, a képviselőház valamint a múlt ülésszakban, úgy jelenleg is mindig kész lesz a fennálló alkotmány alatt folyt tanácskozásokban nyilvánult őszinte engesztelődési szellemben minden oly törvényszerű előterjesztést lelkiisme­retesen megvizsgálni s behatólag tárgyalni, me­lyek alkalmasak az egyes tartományok óhajait kielégíteni és az alkotmány tényleges elismeré­sét békés úton elérhetővé tenni, anélkül, hogy a birodalom szükségszerű parlamenti egysége vagy a királyságok és tartományok alkotmányszerű önállása koc­káztassék. A képviselőház azon vázalmának is kifejezést ad, hogy a kormány az alkotmány azon változ­tatásaira nézve, melyek több évi tapasztalat után elodázhatlanul szükségessé teszik, hogy a képviselőház választásai a tartományi gyűlések­től elválasztassanak, szintén előterjesztést teend. A képviselőház egyszersmind hiszi, hogy a f. évi ápril 28-iki köriratban, mint kormánypro­­grammban felállított tételhez, miszerint a tarto­mányi autonómia netáni kiszélesítése a birodalmi tanács választásai szabadelvű reformjának ke­resztülvitelétől elválaszthatjak annál inkább kell ragaszkodni, miután jelenleg nemcsak a keleti birodalmi tartományok egységes alaku­lása,hanem a szomszédos német területek szövet­séggé egyesülése most inkább­ mint valaha szüksé­gessé teszik Ausztriára nézve minden királysá­gainak és tartományainak szilárd és egybefog­laló központi képviseltetését. A magyar korona tartományokkal kötött egyezménynyel megegyezőleg a képviselőház felséged felhívásának engedve gonddal meg fogja választani a delegátió tagjait, annál is inkább, miután a rendkívüli hadi kiadások az előterjesz­téseknek lelkiismeretes és pontos megvizsgálását igényük. A képviselőház megelégedéssel üdvözli a szentszékkel kötött conventio végleges megol­dását és bizton elvárja, hogy az ezen alkalomból bejelentett kormányelőterjesztések a concorda­­tum teljes megszüntetése végett az állami alap­törvények szellemében mielőbb benyújtatnak. Ernyedetlen kitartással fogja a képviselő­ház mind­azon előterjesztéseket tanácskozás alá venni, melyek a jogi tudomány követelményei­nek és az államjog határozatainak megfelelőleg, a polgári perrendtartás terén hozandó törvény alkotása végett hozzája fognak tétetni, — és panaszt emel azon káros következmények mi­att, mely a múlt gyűlés feloszlatása folytán be­állottak, a midőn is nevezett téren tett terhes munkálatok, miket be lehetett volna végezni, ha nem is mentek egészen veszendőbe, de egy évre ismét elhalasztottak. Hasonlag sajnálattal fogadja a képviselő­ház a hasonló okból az adó­reform terén beállott fenakadást, és a mostani terhes, elavult, egyenet­len és nyomasztó adóknak további fenállását a lakosság legsúlyosabban érezhető calamitásának tekinti, és egyszersmind fő okát látja ebben an­nak, hogy az adók nem szolgáltatnak elegendő állami bevételt. A képviselőház minden időben kész leene oly törvényjavaslatokat tanácskozás alá vonni, melyek a népoktatás előmozdítására, vagy a tu­domány ápolására vonatkoznak, mert a tudo­mány és oktatásügy terén kü­zdetnek ki a hala­dás, szabadság elenyészhetlen diadalai, melyek elvégre oda fognak vezetni, hogy a művelődés és humanitás által, mélyen fájla­lt véres győzel­meit a sergeknek a történelem országába fogják utasítani. A jövő évre vonatkozó állami költségveté­seket a képviselőház a legnagyobb gonddal és a legszigorúbb takarékosság szellemében fogja megvizsgálni; ezt annál is inkább tennie kell, mivel az állam pénzügyi előterjesztései ezt még a­ productív kiadásoknál is, de főleg a már elvi­­selhetlen adóknál fogva, melyekről a birodalom nyugati fele túlnyomó részben gondoskodik, szü­kségképen megkívánja. Alapos figyelemmel fogja a képviselőház azon rendeletek sürgősségét megvizsgálni, me­lyek a birodalmi képviselet hatáskörében a kor­­mány által ideiglenes törvény erejével kia­dattak. A képviselőház hazafias odaadással a csá­szár és birodalom mellett, valamint tántoríthat­­lan ragaszkodással a figed által szentesített al­kotmányhoz, élénk buzgalommal törekedni fog azon, hogy a figed által neki engedett hatáskört az állam jólétére betölthesse. A képviselőház azonban csak akkor számíthat megnyugtató eredményre, ha a császári kormány is át van hatva azon kötelességérzet és kitartó törekvés által, hogy az alkotmánynak nem csak alakját tisztelje, hanem sokkal inkább töreked­jék kivételt nem szenvedő érvényre juttatni an­nak tartalmát és szellemét őszinte odaadással s tántoríthatlan tetterővel. A mostani kormány eddigi államjogi eljárásá­ban azonban, a képviselőház legmélyebb sajná­latára, nem képes biztosítékot találni az alkot­mányos állapotok rendezett és biztosított vég­leges helyreállítására. Ha már azon szokatlan parlamentáris eljárás sem hathatott bizalomgerjesztően az alkotmány­­hű lakosságra, melylyel a mostani császári kor­mány létrejött: azóta az alkotmány hívei közt általánossá vált azon meggyőződés, hogy a je­len kormány politikai működése a sikertelen kí­sérletek sorozatából áll, melyeket még, ha cse­kély előrelátásból származtak volna is, az al­kotmány szelleme ellen elkövetett súlyos hibák­nak kell neveznünk. Bár­mennyire hajlandók is vagyunk békésen megegyezni azon pártokkal, melyek még el­­leneszegülnek az alkotmánynak, bár men­nyire készek is vagyunk teljesíteni a jogi­lag és tényleg alapos kívánságokat: a biroda­lom lobogójának mégis mindig magasan, erősen és szabadon kell lobognia a tartományok színei felett; a felséged által szentesített birodalmi al­kotmánynak mégis minden néptörzs által tisz­telten s érintetlenül kell szilárdan fenállania; az állam alapelveinek, mint minden állami tör­vénynek mégis határozottan s kérlelhetlenül érvényt kell szerezni nem csak a nyújtott jogok körében, hanem a kötelesség terén is. Remélhetőleg akkor aztán nem fog késni az idő, melyben e birodalom minden népe azon ha­zafias meggyőződésben fog találkozni s egye­sülni, hogy osztrák hazánk s ennek szabadelvű alkotmánya nekik az általános jogvédelem, a nemzeti egyenjogúság és szabad haladást illető­leg oly tért és alapot nyújt, mint egy más alkot­mány sem. Az államok legfőbb javát, a népek hazaszere­tetét még nem veszté el Ausztria; csak komoly s elhatározott kitartással kell bírnunk az alkot­mány lobogója alatt, s minden korona fölé ma­gasra kell emelnünk az osztrák császári ko­ronát. S ennélfogva az osztrák képviselőház is, mely­ben minden szív a szeretett hazáért s uralkodó­jáért dobog, bizton számit arra, hogy felséget császári pártfogása és oltalmába veendi drága kincsét, az alkotmányt! Isten oltalmazza Ausztriát! Isten áldja és tartsa meg felségedet! Az orosz-török viszály, Granville sürgönyéből, mely 10-én kelt, a bécsi lapok következő passust hoznak: „Orosz­ország ugyan csak a szerződéstől,való részleges elállásra szorítkozik de ez által igényt vesz ma­gának az egésztől elállhatni. E hatalomma egyik szerződő hatalom se bir magára, hanem csak a szerződést aláírók együttvéve. A mos­tani orosz tanok hatása az, hogy minden­ szerző­­dés lényege megsemmisíttetik. Anglia mély fáj­dalommal vette az orosz jegyzéket, mert oly discussiót nyit meg, mely az eddigi szívélyes egyetértést megzavarhatná. Anglia azonban a fennebbi okokból a Gorcsakoff által jelzett lé­pést semmi módon sem szentesítheti. Nem en­gedheti meg, hogy egyik szerződő hatalom egy­oldalúig megújítsa a szerződést. Ha Oroszor­szág mostani nyilatkozata helyett a szerződő hatalmak elé indokolt előterjesztéseket tett vol­na a szerződés revisiojára vonatkozólag, ők nem utasították volna vissza azt és egy jövő bonyo­dalom és a nemzetközi szerződések közerejé­­nek jövendőbeli érvényességére nézve veszé­lyes praecedens keletkezésének veszélye kike­­rültetett volna.“ Granville e jegyzékét általában „lágy“-nak ta­­lálják. Anglia — mint a „Tagblatt“ írja — a hatalmak közt a legtartózkodóbb és mindig con­­gressus létre­hozásán fáradozik, melyen a vitás kérdések megoldatnának. De más felől e lap londoni levelezője részleteket hoz azon hírről, hogy az állam­kincstárnok bankárokkal érteke­zett. „E beszélgetések alkalmával — írja a lap — tulajdonképen nem kölcsönről volt szó, me­lyet egyenesen angol készü­lődési czélokra vet­tek volna fel. Az­­angol kormány kérdést tett Bécsben, hogy az osztrák hadsereg tartása mi­be kerül hadi­lábon ? A válasz így hangzott: havonként körül­belől 18 millió forintba. Subsidiumok régi alakjában most állítólagosan Anglia nem akarja segíteni szövetségeseit háború esetén, hogy szá­­razi sereggel neki magának ne kelljen fellépnie, mire eshetőleg Indiában és Kanadában szüksége lehet.“ Azután a „Tagblatt“ megjegyzi: „Azon percz­­től kezdve, hogy tudomásra jutott, miszerint Oroszország katonai előkészületeket tesz, és az még augustus havában volt, Ausztriában is fel nem tűnően előkészületeket tettek, melyek az oroszéval meglehetős párhuzamosan haladtak és a tartalék behívását, mi épen most történik Oroszországban, nálunk közelebbről hasonló egybehívásnak kell követni, ha csak a helyzet azonnal határozottan békés színezetet nem ölt.“ A félhivatalos „Wiener Abendpost“ pedig ezt írja: „A fenforgó napi kérdés, az 1856-iki párisi szerződésről, a legkülönbözőbb hírek tárgya lett már, melyek a napi­lapokban terjesztetnek és a többek közt katonai előkészületekre is vonatkoz­nak, melyek állítólag a mi részünkről történtek, vagy folyamatban vannak. Egy galicziai lap épen oly messzi megy, hogy részleteket, pl. csa­­patmozdításokra vonatkozó rendeleteket, melyek az illető vasúti szolgálat berendezésére és elren­delésére stb. vonatkoznak, közöl. Ezekkel szem­­be publicistikai kötelességünket véljük teljesíte­ni, ha ily hírekre vonatkozólag a sajtó közegei­nek a legnagyobb óvatosságot ajánljuk.“ Ugyane tárgyra vonatkozólag álljanak még itt a köv. táviratok: B­é­c­s, nov. 18. Anglia és Oroszország köve­tei mérséklőleg hatnak Törökországra,és főleg a nagyon elhatározott sultánra. Az orosz határról nov. 18. A congressusi Lengyelországban a szabadságosok behivattak. A századok 100 emberre egészittetnek ki. Fél hadiláb, csak a gazda hadtest van hátultöltővel és mitrailleussel ellátva .A hangulat harczias. Czernovitzi sürgönyök szerint a Dniesternél 3 orosz hadosztály és 18 kozák csapat van 18 ágyúval. B­é­c­s, nov. 18. Az osztrák válasz, mely meg­egyezik az angollal, tegnap ment el Pétervárra. Konstantinápoly, nov. 17. Állítólag az egész cabinet kész Oroszország követeléseit minden áron visszautasítani, a középtengeri ha­jóhadat jelentékenyen szaporítják. Legújabbak. B­é­c­s, nov. 18. Követi körökben bizonyos­nak tartják, hogy a delegatióba a választás szombaton lesz, úgy, hogy a megnyitás 21-én meglehet. Azt mondják, hogy Beust gróf kijelen­té,­­miszerint, ha a delegatió ülését még egyszer elhalasztják, beadja lemondását. B­é­c­s, nov. 18. A „Patriot“ meghazudtolja azt, hogy Potocki gróf a bizottmányi ülésben azt mondta volna, miszerint a csehek vezérei köte­lezték volna neki magukat a birodalmi gyűlés­be való bemenésre. B­é­c­s, nov. 18. Albrecht herczeg tegnap Andrássy gróffal nyílt kocsiban jött vissza a simmeringeni mezőről, hol mitrailleusökkel tet­tek kísérletet. B­é­c­s, nov. 18. Thierst újra Versaillesba várják. Prága, nov. 18. Cseh körökben izgatnak a mellett, hogy helyeslés fejeztessék ki a cseh lapoknak az orosz iránti barátságos magatar­tásáért. Berlin, nov. 18. Ide jött hírek remélni en­gedik az egyesítési mű sikerültét. Azt hiszik, hogy a keleti zavarok és a délnémet népbeni mozgalom oly hatalmas befolyással lesz Bajor­országra, hogy még a birodalmi gyűlés össze­­ülése előtt várható a szerződés megkötése. Egy itt keringő hír szerint Páris bombázása már megkezdetett. Berlin, nov. 18. A választások itt a haladó párt javára ütöttek ki. Jacoby nagy többséggel megválasztatott. Sok ultramontán bukott. A volt elnök Forckenbeck 5-ször választatott meg.­­ Berlin, nov. 17. A bajor király egészségi szempontból visszautasítá a Versaillesba szóló meghívást. A württembergi miniszterek új utasí­tásokkal mentek a porosz főhadiszállásra. Az a hír, hogy a király főhadiszállása Fontainebleau­­ba tétetik át. München, nov. 18. Erhardt polgármester hivatalosan jelenté, hogy Bray miniszter jelen­tése szerint az egyesülési mű a legjobb folya­matban van. A hivatalos jelentést rövid időn várják. Nürnberg községi tanácsa egyhangúlag elhatározá, hogy kéri a királyt, hogy az egye­sülési munkájat terjesztessék az új kamara elé. Genf, nov. 18. Dolet a poroszok megszál­lották. Napóleon állítólag Arenenbergbe költö­zik. A 12-ről kelt párisi lapok egy rendeletet tartalmaznak, mely szerint csak ló, öszvér és szamár hús adatik. Hamburg, nov. 17. Napoleon franczia fo­goly tisztek segélyzésére a Behrend bankháznál 1 millió francot utalványozott. London, nov. 17. Odo Russel jelente az ál­lamtitkárnak, hogy Bismarck többször elfogadta. A fegyvernyugvás kötésére vonatkozó alkudo­zások lassan haladnak, mert a béke praelimina­­rék, melyek alapján folynak az alkudozások, csak a toursi kormány helyben hagyását nyer­ték meg. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, nov. 18. — Udvari hir. A belügyminiszer beje­lentette a főpolgármesternek, hogy a király jövő szombaton 8 órakor a postavonattal Bécsből el­indul, s vasárnap reggel érkezik Pestre. A szol­gaszemélyzet már ide érkezett.­­ A Félegyházán állomásozó p­e­s­t­s a 11­­­2-ik honvédzászlóalj, e napokban kapta meg zászlója szalagát, Károlyi Edéné, Kornis Klarissa grófnétől, mint zászlóanyától. A két szalag nehéz vörös bársony, (két nagy arany­bojttal.) Az egyik szalagon aranybetűkkel kör. fölirás: „Lobogj dicsőn,hazáért, szabadságért!“ ez alatt gyönyörűen kivárva diszlik az ország czimere. A másikon színes aranybetükkel: „Ká­rolyi Kornis Klarissa grófné, a pest-solti 2-dik honv.zászlóaljnak 1870.“A szalag végén gf Kornis és Károlyi családok czimere. Az egész igen izlés­­teljesen van kiállítva megfelelőleg rendeltetésé­nek. — A zászlószentelés napja még nincs meg­határozva. — A „pesti polgári kör“-ben vasárnap nov. 20-án d. u. 5 órakor Maszák Hugo a festé­szeti iskolákról fölolvasást tart. — A barsmegyei gazdasági egyesü­let folyó évi dec. 2-án d. u. 4 órakor Léván, sa­ját szállásán, igazg. választmányi ülést, decem­ber 3-án d. e. 10 órakor pedig ugyanott évi ren­des közgyűlést tart. Az elnökség helyett: Pólya József ex titkár. — S­e­r­v­a­i­s, Liszt Ferencz egyik legte­hetségesebb tanítványa Pestre érkezett, s hosz­­szabb ideig fővárosunkban fog tartózkodni. Ser­­vais fia a világhírű gordonka művésznek, ki ré­gebben a nemzeti színházban is nagy tetszés mellett hangversenyezett.

Next