A Hon, 1870. december (8. évfolyam, 289-313. szám)
1870-12-01 / 289. szám
város három kérvényét, melyekben Egert törvényszéki székhelynek meghagyatni, Egert szab. kir. várossá emeltetni, és az Egerből Gyöngyösre áttett sóházat visszahelyeztetni kéri; Závaory Kálmán N. Megyer mezőváros kérvényét nyújtja be, melyben járásbíróságot kér; Jankovich Miklós Duna-Vecsét hasonló tárgyban. Szirmay Ödön a tolcsvai izr. hitközség felterjesztését adja be, melyben az izr. hitközségek szervezése ellen a házhoz községük részéről beadott kérvény aláírásait hamisaknak nyilvánítják. Mindezen kérvények a kérvényt s illetőleg a 25-ös bizottsághoz utasíttattak. Bizottsági jelentés: Széll Kálmán előadó olvassa a pénzügyi bizottságnak a czukor adóról, a bor és húsfogyasztási adóról, a pénzügyi törvényszékek ideiglenes fentartásáról, a bélyeg s illeték, valamint a díjak iránt fönálló szabályok meghosszabbításáról, a házközösségnek Horvát és Szlavón országokban rendezése alkalmával felmerülő okiratok bélyegmentességéről, a közadók biztosítására és behajtására vonatkozó törvény némely rendeletének némely módosításáról és a vasutak és csatornák állami kamatbiztosításából eredő fizetések fedezésére szolgáló tartalékalapról szóló miniszeri törvényjavaslatok tárgyában beadott jelentéseit. A bizottság az adótörvényeket általánosságban elfogadja, a részletekre nézve némely módosításokat ajánl, melyek legfontosabbika az, hogy miután a jelenleg fenálló adótörvényekre nézve a törvényhozás — a pénzügyi bizottság kezdeményezése folytán — azt határozta, hogy érvényük csak egy évre terjesztendő ki, ezen adótörvények hatálya is csak 1871. év végéig maradjon érvényben. A kamatbiztosítási alapról szóló törvényjavaslatot a bizottság elfogadásra nem ajánlja, mert nézete szerint oly alapnak felállítását, amelynek nemcsak jövedelmei költhetők el,de melynek egész álladéka is felhasználható, a pénzügyi bizottság nem tartja helyes és indokolt intézkedésnek, miután előre látható, hogy ezen alap a legközelebbi néhány év alatt teljesen kimerittetnék és akkor az állam folytonos dotatiojára szorulna. Ennélfogva inkább a pénzügyministernek az 1868. LI. t. cz.ben kimondott kötelezettség alól való fölmentetését hozza javaslatba. A ház e jelentések kinyomatását rendeli el. Miniszeri előterjesztések. Kerkapoty Károly pénzügyminiszter azon adótörvények hatályának meghosszabbítására,illetőleg tartalmuk módosítására vonatkozó javaslatokat is bemutatja a háznak,melyeket eddig még nem terjesztett be. Ezek a következők: Földadó, házadójövedelem adó, személykereseti adó, és dohány egyedáruság. (Mozgás a baloldalon. — Felkiáltások : Örök időre meghosszabbítás!) Kéri a pénzügyi bizottsághoz utasíttatni e törvényjavaslatait. Igazolás. Az állandó igazoló bizottság előadója jelenti, hogy mind Farkas Gyulát, mind gróf Szapáry Gyulát a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolta. Elnök sorsolás utján Farkas Gyulát a 9-dik, Szapáryt az 5-ik osztályba osztja be. Szavazás eredményének kihirdetése. Majláth István jegyző olvassa a tegnapi szavazás eredményét, mely szerint jegyzővé 226 beadott szavazat közül 151-et .Parcsetics Sándor választatott meg. Huszár Imre 59 szavazatot nyert. — A könyvtári bizottságba 243 szavazat közül 239-el a Csanádi Szontagh Pál, a közalapítványi bizottságba 252 szavazat közül 152-vel Muzsay Sándor (Prileszky Tádé elbukott) és a közös ügyi bizottságba 170 szavazat közül 162-vel Parcsetics Sándor választottak meg. Elnök fölkéri az illető megválasztottakat,hogy helyeiket foglalják el. A napirendhez Irányi Dániel kéri a múlt ülésszakban beadott határozati javaslatát, mely szerint a kormány köteleztetnék az ország állapotáról évenként jelentést tenni, napirendre kifűzetni, hogy indokolhassa. Ghyczy Kálmán utal a gyakorlatra, melyszerint elmúlt ülésszakokban beadott határozati javaslatok megnyitandók. Iványi D. nem látja ennek okát, mert az ujabbi beadás csak felesleges nyomtatási költségeket okoz. Csanády Sándor a törvényjavaslatoknál követett eljárást kívánja alkalmazni, melyeket az újabb ülésszakban szintén nem kell megúyítani. A ház nagy többsége az elnök által föltett kérdésre nem kívánja a hat. jav. napirendre kitűzését. Elnök: A legközelebbi ülés napját nem határozhatom meg, hacsak a ház nem parancsolja, hogy a vadászati törvényt vegyük tárgyalás alá. Lehetne holnap vagy holnapután. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán tekintve, hogy a vadászati törvény tárgyalása fontossága miatt hosszabb időt fog igénybe venni, s tekintve hogy a pénzügyi bizottság által benyújtott adómeghosszabbítási javaslatok tárgyalása sürgős, attól tart, ha a ház a vadászati törvény tárgyalásába bocsátkozik, azt a pénzügyi törvények miatt minduntalan félbe kellene szakítani, és akkor csak a vadászati törvény szenvedne általa. Helyesebbnek véli, ha a ház felszólítja a központi bizottságot, hogy a községijavaslatról adjon mielőbb jelentést, hogy az minden más előtt tárgyaltathassék. (Élénk helyeslés.) Horváth Boldizsár igazságügyminiszter kéri a házat halassza el a vadászatijavaslat tárgyalását addig, míg az osztályok az ugyanazon jogviszonyokra vonatkozójavaslatok tárgyalását befejezte. Ha ez megtörtént, akkor nem lesz semmi akadály, hogy e ház ajavaslatokat egymásután elővegye. Ismek kimondja, hogy a ház addig ülést nem tart mig az osztályok a hozzájuk intézett tárgyakat el nem intézték. Ülés vége k0 órakor. 550000 embert 20 nap alatt képzett ügyes parancsnokokkal is el lehessen Notabene nem csak a századparancsnokokat értjük. — A bécsi minister krízis még mindig kisért. Legújabban Koller altábornagyot hívták Budára ő felségéhez; e meghívást sokan kapcsolatba hozzák a miniszerválsággal, s azt hiszik, hogy Koller a honvédelmi tárczával kináltatik meg. — A nemzetiségi kérdés mindenfelé izgatja a kedélyeket. Prágában a városi tanácsba 29 cseh jelöltet választottak és csak egy németet. E választások alkalmával ismét több ízben fordultak elő tüntetések, utczai zavargások sat., de minden komolyabb következések nélkül. Laibachban pedig a sziszeki conferentiát akarják folytatni. A laibachi „slovenska matica“ dec. 2-án közgyűlést tart, s erre több horvát pártvezető is szándékozik eljönni. Az egyesülni szándékozók között azonban éles ellentétek merülnek fel. Az egyik rész mit sem akar hallani arról, hogy a többi elem Horvátországhoz csatlakozzék; a másik rész ismét a leendő egyesült országok nevében nem tud megegyezni, s a horvátok sehogy sem akarják elfogadni a „Slovenija“ közös czímet, mert Bach idejében a krajnai slovének olyanforma szerepet játszottak a Száva vidékén, mint nálunk Magyarországon a csehek. A slovenski narod azt tanácsolja, hogy ez új országot nevezzék: „Illíriának.“ — Majd megválik, megnyugosznak-e ebben. — Mindezeknél szomorúbb azonban az a jelenség, hogy most már nemcsak a nyilvánosság terét, nemcsak a hírlapokat, egyleteket, sat., hanem a tudományok hajlékát, az egyetemeket is nemzetiségi versengés színpadává teszik. Mégpedig nem nemes, előre törekvő, szellemi versengéssel küzdenek, hanem — botokkal és sörös kancsókkal. A gráczi és lembergi egyetemi ifjúság már ismételten kapott össze — a nemzetiség miatt. Mikor fogjuk már kölcsönösen belátni, hogy nemcsak a vallásban, hanem a nemzetiségben is szép a türelem, s hogy az embert nem a nemzetisége teszi emberré ? a Lajthán túl. Itt Kuhn báró nagy tervvel foglalkozik. Egy előterjesztést készít, mely lehetővé tegye, hogy 20 nap alatt 550000 ember mozgósíttathassék. — Óhajtandó volna, hogy ez előterjesztés arról is gondoskodjék, miszerint azt az A delegatióknak tett előterjesztésekből. A birodalmi tanács delegatiójának külön határozatai. A hadügyérség felszóllittatik a fegyverház ügykezelését közgazdászati és közjövedelmi tekintetből változás alá venni.“ A hadügyminiszter kijelenti, hogy a fegyverházban új igazgatás behozatalára előkészületeket tett, de miután erre egy évi idő nem elég, úgy egyelőre csak a kezelés- és számvitelben történendnek egyszerűsbítések, miáltal megtakarítás várható. A hadügyérség felszólíttatik megfontolásba venni, nem lenne-e ajánlatos a ruhafelszerelési és egyéb hadseregi anyagszükséglet beszerzésénél, az évi szükséglet illő részét szabad pályázat útján magániparosoknak átengedni, és “a maradó részt egy társaságnak adni, mely utóbbinál a pályázat által elért szállítmányáraknak szintén mérvadóknak kell lenniök.“ Erre nézve a hadügyérség pontonként taglalás alá veszi a különféle felszerelési ügyeket. a) A ruházati és felszerelési ügyekre nézve az általános pályázat ellen szólnak a „többszöri tapasztalatok“ míg az egy társaság általi beszerzés mellett szól a szolgáltatás biztonsága, az érdekeltek együttes jótállása, s a szállítmányi forgalom egyszerűsbítése. Ezért e kellékek összes szükségletének szállítása a „felszerelési társaságinak 5 évi tartamra azon pontozatok alapján, melyeket egy, mindkét fél kormány közegeiből álló bizottság elfogadott, végérvényesen átengedtetett. b) alóbeszerzésre nézve az utolsó előadásban fölhozott alapelvekhez ragaszkodik. c) a szekerészeti anyagtárgyak és szerek beszerzése, mint a tavalyi előadásban fölhozatott, egészben és nagyban ajánlati tárgyalások alapján, vagy pedig kedvezőtlen ígéreteknél, kézből vétel által történik. d) azüzékszerek, anyagok, miután a fegyvernemekben újabb időben folytonos javítmányok történtek és történnek, egy hosszabb időre kötelező társaság által beszerzést nem tesznek lehetővé, hanem szabad pályázat útján való szolgáltatást ajánlják. e) hasonlóan azegészségügyi szerek is. f) a határőrvidéki szükségletek fedezete magán üzletnek engedtetik át, miután a pénzforgalom itt sokkal szűkebb határokban mozog, sem hogy egy társasággal a tárgyalás megkezdőthetnék. g) a természetbeni élelmezés, égyszer és ágyneműek számára szükséges anyag szükségletek iránt a következő főbb pontokban előadja a hadügyérség vezérelveit. A természetbeni ellátás körében előforduló anyagszükségletek — kivéve a zsákszükségletet — oly csekélyek, hogy azok kézből vagy alkuvétel útján a legczélszerűbben szerzendők be. A zsákszükséglet beszerzése szabad pályázat útján eszközölhető. Annál tekintélyesebbek a szükségletek magukban a termékekben, miért a hadügyminiszter már taval egy enquettet hivott egybe ez ügyben, miután ennek munkálatai a tavali delegatiók által elégségeseknek nem találtattak, új enquettet hivott össze. Ezen második élelmezési enquette tagjai a múlt delegatiók hadi-költségvetéseinek előadói, a mindkét részrőli bel- és közlekedésügyérségek, a közös pénz- és hadügyérség, a bécsi s budapesti kereskedelmi iparkamrák képviselői, valamint két, mindkét részrőli kereskedelmi ügyérségtől választott terménykereskedő szakértők voltak. Ezen bizottmány maga köréből albizottságot küldött ki. Ezen albizottságnak többsége a hadsereg összes élelmezésének egy társaságnak való haszonbérbe adását határozta el, mindenkor öt évre kötött szerződéssel. A kisebbség a fennálló rendszer előhaladó kifejlődését pártolta. Az enquette plénum a kisebbség javaslatát fogadta el, és azt újólag egy albizottsághoz utalta, mely a hadsereg élelmezését illető kérdésekhez a részleteket kidolgozta. Ezek az enquette márczius 22. és 23-ai ülésén elfogadtattak. A hadügyminiszter most részletesen előadja az enquette nézeteit a természetbeni ellátás egyes szempontjai felett, a katonai igazgatás s magánipar különbségeit, s az előbbi rendszer állítólagos előnyeit, előadja továbbá az ellátás többi nemeinek, mint a fűtő, főző és világító szerekben ajánlott beszerzési és ellátási módot, az ügyelőségi és élelmezési hivatalnokok tervbe vett fizetés fölemeléseit. Az enquette nagy fontosságot helyezett épen az utóbbi hivatalnokokra, mert betanultságuktól és tapintatuktól függ nagyobb részt a czélba vett reformok keresztülvitelének sikere. Ezért az eddigi részdíjazás helyett elhatározta őket ezentúl megfelelőbben díjazni. A katonai ágyneműek beszerzését az enquette legcélirányosabban úgy véli eszközölni,ha ezek a magán üzletnek adatnak át, ily irányban tett az enquette több javaslatot. Az enquette még elhatározta azt is, hogy az épületek jó karban tartassanak, a világítás, fűtés az építési kezelőségnek adassék át, ez utóbbi pedig a mérnöki kartól elválasztassék stb., de e pontok felett még külön tanácskozmány rendeltetett ki, mely most fogja további lépéseit megtenni. 3. „Az állandó hadsereg számára szállító társaság tagjai a honvédelem számára való szolgáltatástól távol maradjanak.“ A hadügyérség 1869. oct. 2-án a cs. és kir. honvédügyérséget tudósította arról, hogy a hadfelszerelési társulat tagjai a honvédelem számára való szolgáltatásoktól elzárandók. 4. „A hadügyérség felszóllíttatik, a tengerészet felszerelésére szükséges ruhatárgyakat, a kis üzlet lehető figyelembevétele mellett, oly iparosoknak átengedni, melyek azon társulatnál, melynek a honvédelem számára való szolgáltatások vannak alávetve, nem részesek.“ A hadügyérség e kívánalomnak megfelelőleg már intézkedett. A birodalmi tanács delegatiója, amint az 1869- ki költségvetési előirányzatnál, úgy az 1870- ikinél is, akként határozott , hogy a jövedelmeknek és kiadásoknak az engedményezett és megállapított magasságban 1871. év junius hó végéig van számhitelességi tartamuk. Ez idő után az 1870. évre engedményezett hitelek megszűnteknek tekintendők.“ A hadügyminiszer ezen határozatra vonatkozólag megjegyzi, hogy egészben véve a hadsereg számára való költségelőlegek kezelésénél és számvitelénél ezen határozatoknak megfelelő eredmény eléretett ugyan, de egyes igazgatási ágaknál a megszabott kezelési határidő szigorú megtartását esetleges akadályok gátolták, melyeket a hadigazgatóságnak teljesen legyőzni nem sikerült. Ezen eseteket, melyekben a hadügyminisztérium az indemnitás reményében,az engedményezett pénzeknek a megszabott határidőn túl való használatra határozta el magát, a hadügyminisztérium név szerint elősorolja. Ily eljárás követtetek a Werndl-féle fegyverek, a mitrailleusök és „hátultöltő kartályok“ beszerzésénél, a brünni ruhatár, a trienti erődítési építmények, a budai katonai kórház és a cattaro-camponei lőportár kivitelére kért rendkívüli szükségleteknél. Ha a hadügyminisztérium ezen esetekben szigorúan ragaszkodott volna a megszabott kezelési határidőhöz, úgy mindazon tárgyakra nézve, melyek ezen határidőig el nem készültek, azon kényszer állott volna be , miképp azok bevégzésére, vagy a szerződök kielégítésére a legközelebbi delegációk elhatározásáig a maradékos pénzfelhasználás félbeszakittassék, akkor az ily eljárás érzékeny szolgálatháboritást és a közös pénzügynek legnagyobb kárt okozott volna.“ Ezért kéri a hadügyminisztérium a kitűzött határidő alatt felhasználásra nem került 1868. és 1869. évre való hitelmaradékok utólagos felhasználását 1869 és 1870-ben jóváhagyni s e felett a mentelmet kimondani. A Loire hadsereg főhadiszállásáról. Az Orleans melletti Ingré községből nov. 24-i kelettel egy semleges hatalom tisztje érdekes adatokat közöl Francziaország hadállásáról,melyekből a következőket vesszük át: A Loire-hadsereg Coulmiers mellett vívott csata után menten maradván két hétig minden zakatolástól, időt nyert csapatainak kiegészítésére, felfegyverkezésre és élelmezésre s ma kinőtte magát új főhadsereggé, mely 10 gyalog hadosztályból, mindegyik 3 dandárral, 3 lovas hadosztályból egyenkint 6 ezreddel, áll és 30 ágyuüteggel s 10 golyószóró üteggel van ellátva.Csak az volna kívánatos, hogy a csapatok egészségi állapota lenne jobb. A csapatok részint sátorokban, mi a folytonos, valóban irtózatos esőzés folytán nehéz feladat,részint barackokban,laktanyákban és magánházakban vannak elhelyezve.Éjjel nappal seregestül érkeznek újabb jarezosok, és mindezek,mind a csapatok szelleme a legjobb. A katonák vidámak és a franczia humor kiirthatlan forrása folyton nyilatkozik. A szigorú haditörvények a fegyelmet helyreállították és így e csapatok erkölcsi állapota is kielégítő. Páris, a főhadiszállásra érkezett tudósítások szerint annyira van erődítve, mint annak idején Sebastopol, élelmezése négy hétre biztosítva van. A védőrség 500.000 emberből,Lille körülFarelek parancsnoksága alatt egy hadsereg van központosítva, melynek számát már 100.000-re lehet tenni. A Bretagneban Keratry parancsnokai és serge oly gyorsan növekszik, hogy e keretek számára egész csapat tengerész tisztet kellett küldeni. A Vogesekben és a keleti várak körül heves guerilla háborút rendeztek és Dél-Francziaország Toulon, Marseille, Toulouse s Bordeaux városokkal élén gondoskodik e tartalék csapatokról és a szükséges anyagokról. Ha ezekhez hozzáteszszük, hogy az Orleans körül gyűlt hadsereg dec. 1-jén 180 ezer embert fog kitenni, látható, hogy Francziaország katonai helyzete oly mérvben növekszik, mint fogy naponkint Poroszországé. A Loire hadsereg parancsnoka, mint köztudomású, d'Aurelles de Paladine. A 15-dik hadtest parancsnoka Pallières, a 16-diké Chauzy, a 17-diké Durieux, a 18-iké Bourbaki, az önkénytes dandáré Chathelineau, a lovasságé Michel Trochu napiparancsa nov. 19-én. Trochu e hó 19-én a következő napiparancsot adta ki: Nagy fontosságú tények egész sora a kormányzót bizonyossá tette a felől, hogy egy csapat erejét és becsületét képező elvek a st. denisi hadtest szeme elől kezdenek elveszni. A kötelességérzet, a fegyelem szigorú megtartása és a tisztelet ismételten félreismertettek. Ilyen törvényszegések az ellenséggel szemben el nem törethetnek. Ilyen helyzet tökéletesen alkalmas arra, hogy a csapatok hírnevét és méltóságát az ellenség előtt nagy mértékben kompromittálják és ez a nemzeti védelem kormányára nézve valóságos veszélyt rejt magában. Az ellenség természetesen a maga részére zsákmányolja ki az előtte végbemenő rendetlenségeket. Nem kevesebb boszankodással mint meglepetéssel volt kénytelen a kormány hallani, hogy sokan merészkednek a két fél előőrsei közt oly viszonyokat szőni, melyeknek horderejét sem a tisztek, sem akatonák meg nem mérhetik, épen midőn minden szívnek és gondolatnak csak azon erőfeszítések megtételére kellene egyesülni, melyek legméltóbban megkoronázhatnák a főváros ellenállási munkáját, épen most vehetők észre egy oly hadtestnél a katonai szellem hanyatlásának jelei, melyre nem haboztam egyik legfontosabb állásnak védelmét bízni. Ezen hadtestbe soroztam én be Páris fiait, mert ők nekem esküt tettek,hogy házi tűzhelyöket oly erélylyel fogják megvédelmezni, mely semmi áldozattól sem retten vissza. Szigoromat minden lehető módon igénybe veszem, hogy a kötelesség megsértőit kötelességükre visszatérítsem; de még él bennem azon szilárd remény, hogy ezen hivatkozásomat a hadtest tisztei, altisztei és katonái hazafiasságára és becsületérzetére meg fogják érteni. A keleti kérdés: Konstantinápolyban az a hír volt elterjedve, mint ott megjelenő lapok írják, hogy Oroszország nemcsak a párisi béke 14-ik pontját veti el, hanem Bessarabia egy részét is, melyről a párisi békében kelle lemondania, vissza akarja kapni. Mindazonáltal Konstantinápolyban a hangulat nyugodtabb, mint még nyugaton is. A „Turquie“ már 16-ik novemberben kelt számában valószínűbbnek hitte, hogy Törökország a hatalmak előterjesztéseinek engedni fog, mintsem hogy fegyverre fog hivatkozni. 17-én ugyan e lap írja: „Tegnap este rendkívüli minisztertanács tartatott a nagyvezér elnöklete alatt, hogy tanácskozzanak azon válasz felől, melyet Gorcsakoff jegyzékére kell adni. Mint már 16-án mondok, e jegyzékben semmi fenyegető nincs, csak arra szorítkozik, hogy azon hatalmaktól, melyek a párisi szerződést aláírták, azon clausula Oroszországra nézve kedvező revisióját követeli, mely a fekete tenger semlegességére vonatkozik, mert ez a clausula, mondja a jegyzék, alkalmas az ország nemzeti önszeretetét sérteni. Mi nem tudjuk a minisztertanács határozatát, de minden arra mutat, hogy a porta magatartását a többi hatalmasságokétól teszi függővé. Bármilyen legyen a magatartás, mi azon nézetünk mellett megmaradunk, hogy az Oroszország által felkeltett vitakérdés komolyabb bonyodalmakat nem fog maga után vonni. Ez a török félhivatalos lap nyilatkozata. E tárgyban még csak a következő távirat érdemel figyelmet: London, nov. 30. Az itteni cabinet azt a követelést tette, hogy a conferentia praejudicium gyakorlása nélkül üljön egybe. Odo Russel írja Versaillesból, hogy Bismarck gróf ebben vele egyet ért. Félhivatalos nyilatkozat az orosz kérdésben. A „Corr. Warrens“ táviratilag jelzett közlése kör. hangzik: Már 1867 óta előre belátták Bécsben, hogy az 1856. márczius 30-ai párisi szerződés 14. pontja oly határozatokat foglal magában, melyekhez egy oly hatalmas birodalom, mint Oroszország, bajosan fogja magát hosszasan szabni. Minisztériumunk azon szándékból kiindulva, hogy a legközelebbi jövőt a könnyen előre látható bonyodalmaktól megszabadítsa, maga jószántából utalt az egyedül törvényes útra, a szerződés ama pontja határozatainak módosításaira. Tudva van, hogy a szt. pétervári kormány mily kevés elismeréssel viseltetett ez ügy megpendítése iránt, és jobbnak látta ama pontot hatalomszavával megszüntetni, mint azt a szerződést aláíró hatalmak közös beleegyezése folytán módosította volna. Most a szerződést kötő hatalmak egyike javaslatot tett arra nézve, hogy e fontos kérdéskonferenczián oldassák meg. Néhány nap leforgása alatt meg fogjuk látni, hogy azon hatalom, mely a párisi szerződés kérdésben forgó pontját rövid uton érvénytelennek nyilvánítá, mennyiben akarja tekintetbe venni a conferentián részt vevő hatalmak tekintélyét. Mindenesetre nem lehet eltagadni azon sokat nyomó különbséget, mely keletkezett a Beust gróf 1867. tett indítványa és a szentpétervári kormány későbbi eljárása közt. Az első esetben Európa megnyugvással vette volna azt, ha a szerződések szentségének fentartása mellett egy nagy hatalomnak nyujtaték való elégtétel, mely békés hajlamait csak erősíthette volna. Az utóbbi esetben azonban oly lépés történt, mely sokkal többet helyez kérdésbe, mint amennyit egyenesen érinteni látszik, és amely keleten a támadó politika új korszakának kezdőpontja gyanánt tekinthető. Ausztria a krími hadjáratban nem vett részt, és a politikai körülmények most Angliának juttatják azon szerepet, hogy szót emeljen azon hatalmak nevében, melyek akkor Oroszországgal harcban álltak. Nekik kell először felemelni szavukat, midőn egy oly kérdésről van szó, hogy mennyiben tartandók fel, azon párisi szerződés határozatai, mely csak azután jöhetett létre, miután önmaguk oly súlyos vér és vagyon áldozatokat hoztak. Ausztriának egyébiránt ezen hatalmakkal közös érdeke van abban, hogy a keleti kérdés újólag fel ne élesztessék, és hogy európai Törökország ismét egy nagy csatatérré váljék. Tehát nem lehet eltitkolni azon körülményt, hogy Gortsakowy legutóbbi lépése általános nyugtalanságot idézett elő, mely a hatalmakat előre látásra és éberségre ösztönzi. Azon meglepetés melybe a világot Pétervár részesíti, czélirányosnak bizonyítja az óvakodást, hogy máskor ne legyünk soha se készületlenek onnét váratlan dolgokat hallani. A biztontalanság érzete, mely ebből származik, már elég nagy veszteség az európai világra nézve, mert kényszeríti, hogy készen álljon egy eshetőleg szükségessé válható visszatorlásra, és ez a békébe vetett szilárd bizalom rovására történik, mely magában is a népek igen drága kincsét képezi. Erdő-törvényjavaslat. (Folytatás) 33. §. A törvényhatóságnak zárt elrendelő határozata ellen: a birtokos a határozat kézbesítését követő 15 nap alatt a miniszterhez felebbezhet. Hasonló joga van az erdőfelügyelőnek, ha a zár elrendelése iánti kérvénye a hatóság által visszautasíttatott. A felebbezés vagy szóval vagy írásban jelentendő be az illető hatóságnak. A zárt elrendelő határozat foganatosítása fellebbezés által nem gátoltatik. 34. §. A zárt még az esetben is az illető törvényhatóság foganatosítja, ha a miniszter által rendeltetett el. 35. §. A zár foganatosítása az 1868. LIV. t. sz. 329—331. §§. tartandók meg. A holtkéz erdőjeire elrendelt zár esetében a határozatnak telekkönyvi följegyzése elmarad. 36. §. A 30. 31. §§. értelmében elrendelt zár esetében tartozik zárgondnok a jövedelmekről s kiadásokról rendes számadást vezetni, s azt a zárt elrendelő miniszternek vagy törvényhatóságnak évenkint kimutatni. 37. §. Ha megszűnt az ok, mely miatt a zár elrendeltetett : a birtokos a zár feloldását a miniszternél, ha pedig azt a törvényhatóság rendelte el, ennél kérelmezheti. 38. §. A 30. 31. §§. értelmében elrendelt zár azonban csak úgy oldható fel, ha az államnak az újra erdősítésre fordított összes költségei, valamint a zár által okozott kezelési és felügyeleti költségek, úgyszintén a zárgondnok dijai a birtokos által megtéríttettek. E végett tartozik a zárgondnok az újra erdősítés bevégezte után 3 hó alatt végszámadását a hatósághoz beterjeszteni, mely azt a birtokosnak észrevételek megtétele végett kiadja, s a mennyiben kételyek merülnének fel, a szükséges adatokat hivatalból szerzi be, s azután határozatilag állapítja meg az összeget, melyet a birtokos az államnak megtéríteni tartozik. Ezen határozat írásba foglalandó, és egyik példány a zárgondnoknak, másik a birtokosnak kézbesítendő. 39. §. A határozat ellen mindkét fél a 33-ik §-ban megállapított módon és idő alatt felebbezést használhat. A felebbezés a végrehajtást nem akadályozza. 40. §: A végrehajtás a fiscus vagy a zárgondnok által azon törvényhatóságnál kérelmezendő, mely a zárt elrendelte. A törvényhatóság köteles a tartozási összeget megállapító határozat alapján a végrehajtást haladéktalanul elrendelni, azonban annak tettleges foganatosítása végett az illetékes bíróságot keresi meg, mely czélból az iratok további intézkedés végett a végrehajtás foganatosítására megkeresett bírósághoz tétetnek át. A végrehajtás körül, mennyiben a jelen törvény ellenkezőt nem rendel, az 1868. LIV. tcz. idevonatkozó szabályai tartandók meg. Ha a törvényhatósághoz benyújtott végrehajtási kérvény nem felel meg az 1868. LIV. t. czikk által meghatározott kellékeknek vagy azért, mert az nem elegendő példányban adatott be, vagy az ezen törvényben megállapított egyéb megkívántatóságok hiányzanak, a bíróság a végrehajtás foganatosítása előtt a végrehajtató felet azok kiegészítésére illetőleg a hiányok pótlására utasítja. (Folytatjuk.) A Hon távsürgönyei. (Eredeti sürgönyök.) Brüssel, nov. 30. Az északi hadsereg Rouen felé vonul vissza. Itt azon vélemény uralkodik, hogy a háború jövő hó közepéig be lesz végezve. Tours, nov. 30. A „Francais“ jelenti, hogy Thiers minden udvarnak átadta azon diplomatiai okmányt, melyet a franczia kormány még a háború kezdete előtt az angol kabinetnek megküldött. A franczia kormány kinyilatkoztatta, hogy győzelem esetében a Rajna balpartján levő tartományokat semleges állammá fogja átalakítni. Bécs, nov. 30. A „N. fr. Pr.“ jelenti: Kollr tb nagy visszahívásának kizárólag katonai indokai vannak. A kormány ideiglenessége a delegatio feloszlatásáig fog tartani. London, nov. 30. A „Standard“ kijelenti, hogy Anglia csak azon feltétel alatt fogadja el a conferentiát a Pontus-kérdésben, ha abban Francziaország is részt vesz. Bécs, nov. 30. A „N. fr. Pr.“ szerint a bécsi bankok fusiójára 12 millió jegyeztetett, a részvénytőke maximuma 15 millióban állapíttatott meg. (Rendes sürgönyök.) Konstantinápoly, nov. 29. A conferentia iránti indítvány a porta által elfogadtatott, a redifek egybehívása nem fog megtörténni. Berlin, nov. 30. (Hivatalos.) Versailles, nov 28. A párisi erődök e hó 28-diki éjjelen és 29- kén reggel erősen tüzeltek, amit egy kirohanás követett, segítve a Szajnán levő ágyunaszádok által. Egyidőben több kisebb kirohanás történt különböző ponton, az ellenség mindenhol visszavezetett, és több 100 fogoly került kezünkbe. Veszteségünk 107 ember. A franczia északi sereg jobban észak felé vonul vissza. Aurelles tábornok állítólag megsebesült. Sz. Pétervár, nov. 29. A conferentiára vonatkozó indítvány kedvezőleg fogadtatott itt. Berlin, nov. 30. A „Provincial Correspond.“ írja: A tengeri kérdés békés megoldása mindinkább közeledik. A konferentia iránti indítványt Angol- és Oroszország helyeslik. Ha a többi hatalmak szintén elfogadják, akkor az értekezlet rögtön meg fog tartatni Londonban. A hatalmak békés hangulata mellett kétségtelen, hogy az ügy is békés után fog kiegyenlíttetni. Tours, nov. 30. (Hivatalos.) Rouen, nov. 29. Tegnap a francziák Etrepassyban megtámadták az elsánczolt ellenséget, és a várost ostrommal bevették. Az ellenség minden irányban menekült elvesztett 8 tisztet, 60 halottat és 160 embert, kis foglyokká tétettek, egy ágyút, sok lovat és 3 municzió szekeret. A francziák vesztesége 5 halott és 15 sebesült. Bécs, nov. 30. Hivatalos zárlat. M. földteherm. kötv. 78.25. Magyar vasúti kölcsön 103. 50. Salgó-Tarján 107.50. Angolmagyar 78.75. Magyar hitel 81.50. Francomagyar b. 59.50. Magyar záloglevél 88.75. Alföld 166.—. Erdélyi 164.50. Magyar éjszakkeleti vasút 156.—.