A Hon, 1870. december (8. évfolyam, 289-313. szám)

1870-12-01 / 289. szám

város három kérvényét, melyekben Egert tör­vényszéki székhelynek meghagyatni, Egert szab. kir. várossá emeltetni, és az Egerből Gyöngyösre áttett sóházat visszahelyeztetni kéri; Záva­ory Kálmán N. Megyer mezőváros kérvényét nyújtja be, melyben járásbíróságot kér; J­ankovich Miklós Duna-Vecs­ét hasonló tárgyban. S­z­i­r­­m­a­y Ödön a tolcsvai izr. hitközség felterjesz­tését adja be, melyben az izr. hitközségek szer­vezése ellen a házhoz községük részéről beadott kérvény aláírásait hamisaknak nyilvánítják. Mindezen kérvények a kérvényt s illetőleg a 25-ös bizottsághoz utasíttattak. Bizottsági jelentés: Széll Kálmán előadó olvassa a pénzügyi bi­zottságnak a czukor adóról, a bor és húsfogyasz­­tási adóról, a pénzügyi törvényszékek ideiglenes fen­tartásáról, a bélyeg s illeték, valamint a díjak iránt fönálló szabályok meghosszabbításáról, a házközösségnek Horvát és Szlavón országokban rendezése alkalmával felmerülő okiratok bélyeg­­mentességéről, a közadók biztosítására és behaj­tására vonatkozó törvény némely rendeletének némely módosításáról és a vasutak és csatornák állami kamatbiztosításából eredő fizetések fede­zésére szolgáló tartalékalapról szóló miniszeri tör­vényjavaslatok tárgyában beadott jelentéseit. A bizottság az adótörvényeket általánosság­ban elfogadja, a részletekre nézve némely mó­dosításokat ajánl, melyek legfontosabbika az, hogy miután a jelenleg fenálló adótörvényekre nézve a törvényhozás — a pénzügyi bizottság kezdeményezése folytán — azt határozta, hogy érvényük csak egy évre terjesztendő ki, ezen adótörvények hatálya is csak 1871. év végéig maradjon érvényben. A kamatbiztosítási alapról szóló törvényjavaslatot a bizottság elfogadásra nem ajánlja, mert nézete szerint oly alap­nak felállítását, a­melynek nemcsak jövedelmei költhetők el,de melynek egész álladéka is felhasz­nálható, a pénzügyi bizottság nem tartja helyes és indokolt intézkedésnek, miután előre látható, hogy ezen alap a legközelebbi néhány év alatt teljesen kimerittetnék és akkor az állam folyto­nos dotatiojára szorulna. Ennélfogva inkább a pénzügyministernek az 1868. LI. t. cz.ben kimon­dott kötelezettség alól való fölmentetését hozza javaslatba. A ház e jelentések kinyomatását rendeli el. Miniszeri előterjesztések. Kerkapoty Károly pénzügyminiszter azon adótörvények hatályának meghosszabbítására,il­letőleg tartalmuk módosítására vonatkozó javas­latokat is bemutatja a háznak,melyeket eddig még nem terjesztett be. Ezek a következők: Földadó, házadójövedelem adó, személykereseti adó, és dohány egyedáruság. (Mozgás a baloldalon. — Felkiáltások : Örök időre meghosszabbítás!) Ké­ri a pénzügyi bizottsághoz utasíttatni e törvény­­javaslatait. Igazolás. Az állandó igazoló bizottság előadója jelenti, hogy mind Farkas Gyulát, mind gróf Szapáry Gyulát a szabályszerű 30 nap fentartásával iga­zolta. Elnök sorsolás utján Farkas Gyulát a 9-dik, Szapáryt az 5-ik osztályba osztja be. Szavazás eredményének kihir­detése. Majláth István jegyző olvassa a tegn­api sza­vazás eredményét, mely szerint jegyzővé 226 beadott szavazat közül 151-et .­Parcsetics Sándor választatott meg. Huszár Imre 59 szava­zatot nyert. — A könyvtári bizottságba 243 szavazat közül 239-el a Csanádi S­z­o­n­t­a­g­h Pál, a közalapítványi bizottságba 252 szavazat közül 152-vel M­u­z­s­­­a­y Sándor (Prileszky Tádé elbukott) és a közös ügyi bizottságba 170 szavazat közül 162-vel Parcsetics Sándor válasz­tottak meg. Elnök fölkéri az illető megválasztottakat,hogy helyeiket foglalják el. A napirendhez­ Irányi Dániel kéri a múlt ülésszakban be­adott határozati javaslatát, mely szerint a kor­mány köteleztetnék az ország állapotáról éven­­ként jelentést tenni, napirendre kifű­zetni, hogy indokolhassa. Ghyczy Kálmán utal a gyakorlatra, mely­szerint elmúlt ülésszakokban beadott határozati javaslatok megnyitandók. Iványi D. nem látja ennek okát, mert az ujabbi beadás csak felesleges nyomtatási költsé­geket okoz. Csanády Sándor a törvényjavaslatoknál kö­vetett eljárást kívánja alkalmazni, melyeket az újabb ülésszakban szintén nem kell megúyítani. A ház nagy többsége az elnök által föltett kérdésre nem kívánja a hat. jav. napirendre ki­tűzését. Elnök: A legközelebbi ülés napját nem ha­tározhatom meg, hacsak a ház nem parancsolja, hogy a vadászati törvényt vegyük tárgyalás alá. Lehetne holnap vagy holnapután. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán tekintve, hogy a vadászati törvény tárgyalása fontossága miatt hosszabb időt fo­g igénybe venni, s tekintve hogy a pénz­ügyi bizottság által benyújtott adómeghosszab­­bítási ja­vaslatok tárgyalása sürgős, attól tart, ha a ház a vadászati törvény tárgyalásába bocsát­kozik, azt a pénzügyi törvények miatt mindun­talan félbe kellene szakítani, és akkor csak a vadászati törvény szenvedne általa. Helyesebb­nek véli, ha a ház felszólítja a központi bizottsá­got, hogy a községi­­javaslatról adjon mielőbb jelentést, hogy az minden más előtt tárgyaltat­­hassék. (Élénk helyeslés.) Horváth Boldizsár igazságügyminiszter kéri a házat halassza el a vadászati­­javaslat tárgya­lását a­ddig, míg az osztályok az ugyanazon jog­viszonyokra vonatkozó­­javaslatok tárgyalását befejezte. Ha ez megtörtént, akkor nem lesz semmi akadály, hogy e ház a­­javaslatokat egy­másután elővegye. Ism­ek kimondja, hogy a ház addig ülést nem tart mig az osztályok a hozzájuk intézett tár­gyakat el nem intézték. Ülés vége k­0 órakor. 550000 embert 20 nap alatt képzett ügyes pa­rancsnokokkal is el lehessen Notabene nem csak a századparancsnokokat értjük. — A bécsi minister krízis még min­dig kisért. Legújabban Koller altábornagyot hívták Budára ő felségéhez; e meghívást sokan kapcsolatba hozzák a miniszerválsággal, s azt hiszik, hogy Koller a honvédelmi tárczával ki­­náltatik meg. — A nemzetiségi kérdés mindenfelé izgatja a kedélyeket. Prágában a városi tanácsba 29 cseh jelöltet választottak és csak egy németet. E választások alkalmával ismét több ízben fordultak elő tüntetések, utczai za­vargások sat., de minden komolyabb következé­sek nélkül. Laibachban pedig a sziszeki conferen­­tiát akarják folytatni. A laibachi „slovenska matica“ dec. 2-án közgyűlést tart, s erre több horvát pártvezető is szándékozik eljönni.­­ Az egyesülni szándékozók között azonban éles el­lentétek merülnek fel. Az egyik rész mit sem akar hallani arról, hogy a többi elem Horvátor­szághoz csatlakozzék; a másik rész ismét a leen­dő egyesült országok nevében nem tud megegyez­ni, s a horvátok sehogy sem akarják elfogadni a „Slovenija“ közös czímet, mert Bach idejében a krajnai slovének olyanforma szerepet játszottak a Száva vidékén, mint nálunk Magyarországon a csehek. A slovenski narod azt tanácsolja, hogy ez új országot nevezzék: „Illíriának.“ — Majd megválik, megnyugosznak-e ebben. — Mindezeknél szomorúbb azonban az a je­lenség, hogy most már nemcsak a nyilvánosság terét, nemcsak a hírlapokat, egyleteket, sat., hanem a tudományok hajlékát, az egyetemeket is nemzetiségi versengés színpadává teszik. Még­pedig nem nemes, előre törekvő, szellemi ver­sengéssel küzdenek, hanem — botokkal és sörös kancsókkal. A gráczi és lembergi egyetemi ifjú­ság már ismételten kapott össze — a nemzetiség miatt. Mikor fogjuk már kölcsönösen belátni, hogy nemcsak a vallásban, hanem a nemzeti­ségben is szép a türelem, s hogy az embert nem a nemzetisége teszi emberré ? a Lajthán túl. Itt Kuhn báró nagy tervvel foglalko­zik. Egy előterjesztést készít, mely lehetővé tegye, hogy 20 nap alatt 550000 ember mozgó­­síttathassék. — Óhajtandó volna, hogy ez előter­jesztés arról is gondoskodjék, miszerint azt az A delegati­óknak tett előterjeszté­sekből. A birodalmi tanács delegatiójának kü­lön határozatai. A hadügyérség felszóllittatik a fegyverház ügykezelését közgazdászati és közjövedelmi te­kintetből változás alá venni.“ A hadügyminiszter kijelenti, hogy a fegyver­­házban új igazgatás behozatalára előkészülete­ket tett, de miután erre egy évi idő nem elég, úgy egyelőre csak a kezelés- és számvitelben történendnek egyszerűsbítések, mi­által megta­karítás várható. A hadügyérség felszólíttatik megfontolásba venni, nem lenne-e ajánlatos a ruhafelszerelési és egyéb hadseregi anyagszükséglet beszerzésé­nél, az évi szükséglet illő részét szabad pályá­zat útján magániparosoknak átengedni, és “a maradó részt egy társaságnak adni, mely utób­binál a pályázat által elért szállítmány­áraknak szintén mérvadóknak kell lenniök.“ Erre nézve a hadügyérség pontonként tagla­lás alá veszi a különféle felszerelési ügyeket. a) A ruházati és felszerelési ügyekre nézve az álta­lános pályázat ellen szólnak a „többszöri tapasz­talatok“ míg az egy társaság általi beszerzés mellett szól a szolgáltatás biztonsága, az érde­keltek együttes jótállása, s a szállítmányi forga­lom egyszerűsbítése. Ezért e kellékek összes szükségletének szállítása a „felszerelési társa­ságinak 5 évi tartamra azon pontozatok alap­ján, melyeket egy, mindkét fél kormány köze­geiből álló bizottság elfogadott, végérvényesen átengedtetett. b) alóbeszerzésre nézve az utolsó elő­adásban fölhozott alapelvekhez ragaszkodik. c) a szekerészeti anyagtárgyak és szerek beszerzése, mint a tavalyi előadásban fölhozatott, egészben és nagyban ajánlati tár­gyalások alapján, vagy pedig kedvezőtlen ígé­reteknél, kézből vétel által történik. d) azüzék­szerek, anyagok, miután a fegyvernemekben újabb időben folytonos ja­­vítmányok történtek és történnek, egy hosszabb időre kötelező társaság által beszerzést nem tesznek lehetővé, hanem szabad pályázat útján való szolgáltatást ajánlják. e) hasonlóan az­­egészségügyi sze­rek is. f) a határ­őr­vidéki szükségletek fede­zete magán üzletnek engedtetik át, miután a pénzforgalom itt sokkal szűkebb határokban mozog, sem hogy egy társasággal a tárgyalás megkezdőthetnék. g) a természetbeni élelmezés­, égyszer és ágyneműek számára szükséges anyag szükségletek iránt a következő főbb pontokban előadja a hadügyérség vezérelveit. A természetbeni ellátás körében előforduló anyag­szükségletek — kivéve a zsákszükségle­­tet — oly csekélyek, hogy azok kézből vagy al­kuvétel útján a legczélszerűbben szerzendők be. A zsákszükséglet beszerzése szabad pályázat útján eszközölhető. Annál tekintélyesebbek a szükségletek ma­gukban a termékekben, miért a hadügyminisz­ter már taval egy enquettet hivott egybe ez ügy­ben, miután ennek munkálatai a tavali delega­­tiók által elégségeseknek nem találtattak, új en­quettet hivott össze. Ezen második élelmezési enquette tagjai a múlt delegatiók hadi-költségvetéseinek előadói, a mindkét részrőli bel- és közlekedés­ügyérségek, a közös pénz- és hadügyérség, a bé­csi s budapesti kereskedelmi iparkamrák képvi­selői, valamint két, mindkét részrőli kereske­delmi ügyérségtől választott terménykereskedő szakértők voltak. Ezen bizottmány maga köréből albizottságot küldött ki. Ezen albizottságnak többsége a had­sereg összes élelmezésének egy társaságnak va­ló haszonbérbe adását határozta el, mindenkor öt évre kötött szerződéssel. A kisebbség a fenn­álló rendszer előhaladó kifejlődését pártolta. Az enquette plénum a kisebbség javaslatát fogadta el, és azt újólag egy albizottsághoz utalta, mely a hadsereg élelmezését illető kérdésekhez a rész­leteket kidolgozta. Ezek az enquette márczius 22. és 23-ai ülésén elfogadtattak. A hadügymi­niszter most részletesen előadja az enquette né­zeteit a természetbeni ellátás egyes szempontjai felett, a katonai igazgatás s magánipar különb­ségeit, s az előbbi rendszer állítólagos előnyeit, előadja továbbá az ellátás többi nemeinek, mint a fűtő, főző és világító szerekben ajánlott be­szerzési és ellátási módot, az ügyelőségi és élel­mezési hivatalnokok tervbe vett fizetés fölemelé­seit. Az enquette nagy fontosságot helyezett épen az utóbbi hivatalnokokra, mert betanultságuk­­­­tól és tapintatuktól függ nagyobb részt a czélba­­ vett reformok keresztülvitelének sikere. Ezért az­­ eddigi rész­díjazás helyett elhatározta őket ezen­túl megfelelőbben díjazni. A katonai ágyneműek beszerzését az enquette legc­élirányosabban úgy véli eszközölni,ha ezek a magán üzletnek adatnak át, ily irányban tett az enquette több javaslatot. Az enquette még elhatározta azt is, hogy az épületek jó karban tartassanak, a világítás, fű­tés az építési kezelőségnek adassék át, ez utób­bi pedig a mérnöki kartól elválasztassék stb., de e pontok felett még külön tanácskozmány rendeltetett ki, mely most fogja további lépéseit megtenni. 3. „Az állandó hadsereg számára szállító tár­saság tagjai a honvédelem számára való szolgál­tatástól távol maradjanak.“ A hadügyérség 1869. oct. 2-án a cs. és kir. honvédügyérséget tudósította arról, hogy a had­felszerelési társulat tagjai a honvédelem számá­ra való szolgáltatásoktól elzárandók. 4. „A hadügyérség felszóllíttatik, a tengeré­szet felszerelésére szükséges ruhatárgyakat, a kis üzlet lehető figyelembevétele mellett, oly ipa­rosoknak átengedni, melyek azon társulatnál, melynek a honvédelem számára való szolgálta­tások vannak alávetve, nem részesek.“ A hadügyérség e kívánalomnak megfelelőleg már intézkedett. A birodalmi tanács delegatiója, a­mint az 1869- ki költségvetési előirányzatnál, úgy az 1870- ikinél is, akként határozott , hogy a jöve­delmeknek és kiadásoknak az engedményezett és megállapított magasságban 1871. év junius hó végéig van számhitelességi tartamuk. Ez idő után az 1870. évre engedményezett hitelek meg­szűnteknek tekintendők.“ A hadügyminiszer ezen határozatra vonatko­zólag megjegyzi, hogy egészben véve a hadsereg számára való költségelőlegek kezelésénél és számvitelénél ezen határozatoknak megfelelő eredmény eléretett ugyan, de egyes igazgatási ágaknál a megszabott kezelési határidő szigorú megtartását esetleges akadályok gátolták, me­lyeket a hadigazgatóságnak teljesen legyőzni nem sikerült. Ezen eseteket, melyekben a hadügyminiszté­rium az indemnitás reményében,­az engedménye­zett pénzeknek a megszabott határidőn túl való használatra határozta el magát, a hadügymi­nisztérium név szerint elősorolja. Ily eljárás kö­vettetek a Werndl-féle fegyverek, a mitrail­­leusök és „hátultöltő kartályok“ beszerzésénél, a brünni ruhatár, a trienti erődítési építmények, a budai katonai kórház és a cattaro-camponei lőportár kivitelére kért rendkívüli szükségletek­nél. Ha a hadügyminisztérium ezen esetekben szigorúan ragaszkodott volna a megszabott ke­zelési határidőhöz, úgy mindazon tárgyakra nézve, melyek ezen határidőig el nem készültek, azon kényszer állott volna be , mikép­p azok be­végzésére, vagy a szerződök kielégítésére a leg­közelebbi delegációk elhatározásáig a maradékos pénzfelhasználás félbeszakittassék, akkor az ily eljárás érzékeny szolgálatháboritást és a közös pénzügynek legnagyobb kárt okozott volna.“ Ezért kéri a hadügyminisztérium a kitűzött határidő alatt felhasználásra nem került 1868. és 1869. évre való hitelmaradékok utólagos fel­­használását 1869 és 1870-ben jóváhagyni s e felett a mentelmet kimondani. A Loire hadsereg főhadiszállásáról. Az Orleans melletti Ingré községből nov. 24-i kelettel egy semleges hatalom tisztje érdekes adatokat közöl Francziaország hadállásáról,me­lyekből a következőket vesszük át: A Loire-hadsereg Coulmiers mellett vívott csa­ta után menten maradván két hétig minden za­katolástól, időt nyert csapatainak kiegészítésére, felfegyverkezésre és élelmezésre s ma kinőtte magát új főhadsereggé, mely 10 gyalog hadosz­tályból, mindegyik 3 dandárral, 3 lovas had­osztályból egyenkint 6 ezreddel, áll és 30 ágyu­­üteggel s 10 golyószóró üteggel van ellátva.Csak az volna kívánatos, hogy a csapatok egészségi állapota lenne jobb. A csapatok részint sátorokban, mi a folytonos, valóban irtózatos esőzés folytán nehéz feladat,ré­szint barackokban,laktanyákban és magánházak­ban vannak elhelyezve.Éjjel nappal seregestül ér­keznek újabb j­­arezosok, és mindezek,mind a csa­patok szelleme a legjobb. A katonák vidámak és a franczia humor kiirthatlan forrása folyton nyilatkozik. A szigorú haditörvények a fegyelmet helyreállították és így e csapatok erkölcsi álla­pota is kielégítő. Páris, a főhadiszállásra érkezett tudósítások szerint annyira van erődítve, mint annak idején Sebastopol, élelmezése négy hétre biztosítva van. A védőrség 500.000 emberből,Lille körü­lFare­­lek parancsnoksága alatt egy hadsereg van közpon­tosítva, melynek számát már 100.000-re lehet tenni. A Bretagne­ban Keratry parancsnokai és serge oly gyorsan növekszik, hogy e keretek számára egész csapat tengerész tisztet kellett küldeni. A Vogesekben és a keleti várak körül heves guerilla háborút rendeztek és Dél-Fran­­cziaország Toulon, Marseille, Toulouse s Bor­deaux városokkal élén gondoskodik e tartalék csapatokról és a szükséges anyagokról. Ha ezekhez hozzá­teszszük, hogy az Orleans körül gyűlt hadsereg dec. 1-jén 180 ezer embert fog kitenni, látható, hogy Francziaország kato­nai helyzete oly mérvben növekszik, mint fogy naponkint Poroszországé. A Loire hadsereg parancsnoka, mint köztudo­mású, d'Aurelles de Paladine. A 15-dik hadtest parancsnoka Pallières, a 16-diké Chauzy, a 17-diké Durieux, a 18-iké Bourbaki, az önkény­­tes dandáré Chathelineau, a lovasságé Michel­ Trochu napiparancsa nov. 19-én. Trochu e hó 19-én a következő napiparancsot adta ki: Nagy fontosságú tények egész sora a kormány­zót bizonyossá tette a felől, hogy egy csapat ere­jét és becsületét képező elvek a st. denisi had­test szeme elől kezdenek elveszni. A kötelesség­érzet, a fegyelem szigorú megtartása és a tiszte­let ismételten félre­ismertettek. Ilyen törvény­szegések az ellenséggel szemben el nem töret­hetnek. Ilyen helyzet tökéletesen alkalmas arra, hogy a csapatok hírnevét és méltóságát az ellen­ség előtt nagy mértékben kompromittálják és ez a nemzeti védelem kormányára nézve valóságos veszélyt rejt magában. Az ellenség természetesen a maga részére zsákmányolja ki az előtte végbemenő rendetlen­ségeket. Nem kevesebb boszankodással mint meglepetéssel volt kénytelen a kormány hallani, hogy sokan merészkednek a két fél előőrsei közt oly viszonyokat szőni, melyeknek hord­­erejét sem a tisztek, sem a­­katonák meg nem mérhetik, épen midőn minden szívnek és gon­dolatnak csak azon erőfeszítések megtételére kellene egyesülni, melyek legméltóbban meg­koronázhatnák a főváros ellenállási munkáját, épen most vehetők észre egy oly hadtestnél a katonai szellem hanyatlásának jelei, melyre nem haboztam egyik legfontosabb állásnak védelmét bízni. Ezen hadtestbe soroztam én be Páris fiait, mert ők nekem esküt tettek,hogy házi tűzhelyöket oly erélylyel fogják megvédelmezni, mely sem­mi áldozattól sem retten vissza. Szigoromat minden lehető módon igénybe ve­szem, hogy a kötelesség megsértőit kötelessé­gükre visszatérítsem; de még él bennem azon szilárd remény, hogy ezen hivatkozásomat a hadtest tisztei, altisztei és katonái hazafiasságára és becsületérzetére meg fogják érteni. A keleti kérdés: Konstantinápolyban az a hír volt elter­jedve, mint ott megjelenő lapok írják, hogy Oroszország nemcsak a párisi béke 14-ik pontját veti el, hanem Bessarabia egy részét is, melyről a párisi békében kelle lemondania, vissza akarja kapni. Mindazonáltal Konstantinápolyban a han­gulat nyugodtabb, mint még nyugaton is. A „Turquie“ már 16-ik novemberben kelt számá­ban valószínűbbnek hitte, hogy Törökország a hatalmak előterjesztéseinek engedni fog, mint­sem hogy fegyverre fog hivatkozni. 17-én ugyan e lap írja: „Tegnap este rendkívüli miniszterta­nács tartatott a nagyvezér elnöklete alatt, hogy tanácskozzanak azon válasz felől, melyet Gor­­csakoff jegyzékére kell adni. Mint már 16-án mondok, e jegyzékben semmi fenyegető nincs, csak arra szorítkozik, hogy azon hatalmaktól, melyek a párisi szerződést aláírták, azon clau­sula Oroszországra nézve kedvező revisióját kö­veteli, mely a fekete tenger semlegességére vonatkozik, mert ez a clausula, mondja a jegyzék, alkalmas az ország nemzeti önszerete­­tét sérteni. Mi nem tudjuk a minisztertanács határozatát, de minden arra mutat, hogy a porta magatartását a többi hatalmasságokétól teszi függővé. Bármilyen legyen a magatartás, mi azon nézetünk mellett megmaradunk, hogy az Oroszország által felkeltett vita­kérdés komo­lyabb bonyodalmakat nem fog maga után vonni. Ez a török félhivatalos lap nyilatkozata. E tárgyban még csak a következő távirat ér­demel figyelmet: London, nov. 30. Az itteni cabinet azt a követelést tette, hogy a conferentia praejudicium gyakorlása nélkül üljön egybe. Odo Russel írja Versaillesból, hogy Bismarck gróf ebben vele egyet ért. Félhivatalos nyilatkozat az orosz kér­désben. A „Corr. Warrens“ táviratilag jelzett közlése kör. hangzik: Már 1867 óta előre belátták Bécsben, hogy az 1856. márczius 30-ai párisi szerződés 14. pontja oly határozatokat foglal magában, melyekhez egy oly hatalmas birodalom, mint Oroszország, bajosan fogja magát hosszasan szabni. Minisz­tériumunk azon szándékból kiindulva, hogy a legközelebbi jövőt a könnyen előre látható bo­nyodalmaktól megszabadítsa, maga jószántából utalt az egyedül törvényes útra, a szerződés ama pontja határozatainak módosításaira. Tudva van, hogy a szt. pétervári kormány mily kevés elismeréssel viseltetett ez ügy meg­­pendítése iránt, és jobbnak látta ama pontot ha­talomszavával megszüntetni, mint azt a szerző­dést aláíró hatalmak közös beleegyezése folytán módosította volna. Most a szerződést kötő hatalmak egyike javas­latot tett arra nézve, hogy e fontos kérdés­kon­­ferenczián oldassák meg. Néhány nap leforgása alatt meg fogjuk látni, hogy azon hatalom, mely a párisi szerződés kérdésben forgó pontját rövid uton érvénytelennek nyilvánítá, mennyiben akarja tekintetbe venni a confere­ntián részt vevő hatalmak tekintélyét. Mindenesetre nem lehet el­tagadni azon sokat nyomó különbséget, mely ke­letkezett a Beust gróf 1867. tett indítványa és a szentpétervári kormány későbbi eljárása közt. Az első esetben Európa megnyugvással vette volna azt, ha a szerződések szentségének fentar­­tása mellett egy nagy hatalomnak nyujtaték való elégtétel, mely békés hajlamait csak erősít­hette volna. Az utóbbi esetben azonban oly lé­pés történt, mely sokkal többet helyez kérdésbe, mint a­mennyit egyenesen érinteni látszik, és a­mely keleten a támadó politika új korszakának kezdőpontja gyanánt tekinthető. Ausztria a krími hadjáratban nem vett részt, és a politikai körülmények most Angliának jut­­tatják azon szerepet, hogy szót emeljen azon hatalmak nevében, melyek akkor Oroszország­gal harc­ban álltak. Nekik kell először felemelni szavukat, midőn egy oly kérdésről van szó, hogy mennyiben tar­tandók fel, azon párisi szerződés határozatai, mely csak azután jöhetett létre, miután önma­guk oly súlyos vér és vagyon áldozatokat hoz­tak. Ausztriának egyébiránt ezen hatalmakkal közös érdeke van abban, hogy a keleti kérdés újólag fel ne élesztessék, és hogy európai Tö­rökország ismét egy nagy csatatérré váljék. Tehát nem lehet eltitkolni azon körülményt, hogy Gortsakow­­y legutóbbi lépése általá­nos nyugtalanságot idézett elő, mely a hatalma­kat előre látásra és éberségre ösztönzi. Azon meglepetés melybe a világot Pétervár részesíti, czélirányosnak bizonyítja az óvakodást, hogy máskor ne legyünk soha se készületlenek onnét váratlan dolgokat hallani. A biztontalanság ér­zete, mely ebből származik, már elég nagy vesz­teség az európai világra nézve, mert kényszeríti, hogy készen álljon egy eshetőleg szükségessé válható visszatorlásra, és ez a békébe vetett szilárd bizalom rovására történik, mely magában is a népek igen drága kincsét képezi. Erdő-törvényjavaslat. (Folytatás) 33. §. A törvényhatóságnak zárt elrendelő ha­tározata ellen: a birtokos a határozat kézbesíté­sét követő 15 nap alatt a miniszterhez feleb­­bezhet. Hasonló joga van az erdőfelügyelőnek, ha a zár elrendelése iánti kérvénye a hatóság által visszautasíttatott. A felebbezés vagy szóval vagy írásban jelen­tendő be az illető hatóságnak. A zárt elrendelő határozat foganatosítása fel­lebbezés által nem gátoltatik. 34. §. A zárt még az esetben is az illető tör­vényhatóság foganatosítja, ha a miniszter által rendeltetett el. 35. §. A zár foganatosítása az 1868. LIV. t. sz. 329—331. §§. tartandók meg. A holtkéz er­­dőjeire elrendelt zár esetében a határozatnak te­lekkönyvi följegyzése elmarad. 36. §. A 30. 31. §§. értelmében elrendelt zár esetében tartozik zárgondnok a jövedelmekről s kiadásokról rendes számadást vezetni, s azt a zárt elrendelő miniszternek vagy törvényhatóság­nak évenkint kimutatni. 37. §. Ha megszűnt az ok, mely miatt a zár el­rendeltetett : a birtokos a zár feloldását a mi­niszternél, ha pedig azt a törvényhatóság ren­delte el, ennél kérelmezheti. 38. §. A 30. 31. §§. értelmében elrendelt zár azonban csak úgy oldható fel, ha az államnak az újra erdősítésre fordított összes költségei, va­lamint a zár által okozott kezelési és felügye­leti költségek, úgyszintén a zárgondnok dijai a birtokos által megtéríttettek. E végett tartozik a zárgondnok az újra erdősítés bevégezte után 3 hó alatt végszámadását a hatósághoz beterjesz­teni, mely azt a birtokosnak észrevételek meg­tétele végett kiadja, s a mennyiben kételyek me­rülnének fel, a szükséges adatokat hivatalból szerzi be, s azután határozatilag állapítja meg az összeget, melyet a birtokos az államnak meg­téríteni tartozik. Ezen határozat írásba foglalandó, és egyik példány a zárgondnoknak, másik a birtokosnak kézbesítendő. 39. §. A határozat ellen mindkét fél a 33-ik §-ban megállapított módon és idő alatt feleb­­bezést használhat. A felebbezés a végrehajtást nem akadályozza. 40. §: A végrehajtás a fiscus vagy a zárgond­nok által azon törvényhatóságnál kérelmezendő, mely a zárt elrendelte. A törvényhatóság köteles a tartozási összeget megállapító határozat alapján a végrehajtást haladéktalanul elrendelni, azonban annak tett­leges foganatosítása v­égett az illetékes bíróságot keresi meg, mely czélból az iratok további in­tézkedés végett a végrehajtás foganatosítására megkeresett bírósághoz tétetnek át. A végrehajtás körül, mennyiben a jelen tör­vény ellenkezőt nem rendel, az 1868. LIV. tcz. idevonatkozó szabályai tartandók meg. Ha a törvényhatósághoz benyújtott végrehajtási kér­vény nem felel meg az 1868. LIV. t. czikk által meghatározott kellékeknek vagy azért, mert az nem elegendő példányban adatott be, vagy az ezen törvényben megállapított egyéb megkíván­­tatóságok hiányzanak, a bíróság a végrehajtás foganatosítása előtt a végrehajtató felet azok ki­egészítésére illetőleg a hiányok pótlására uta­sítja. (Folytatjuk.) A Hon távsürgönyei. (Eredeti sürgönyök.) Brüssel, nov. 30. Az északi hadsereg Rouen felé vonul vissza. Itt azon vélemény uralkodik, hogy a háború jövő hó közepéig be lesz végezve. Tours, nov. 30. A „Francais“ jelenti, hogy Thiers minden udvarnak átadta azon diplomatiai okmányt, melyet a franczia kormány még a há­ború kezdete előtt az angol kabinetnek megkül­dött. A franczia kormány kinyilatkoztatta, hogy győzelem esetében a Rajna balpartján levő tarto­mányokat semleges állammá fogja átalakítni. Bécs, nov. 30. A „N. fr. Pr.“ jelenti: Koll­r tb nagy visszahívásának kizárólag katonai indo­kai vannak. A kormány ideiglenessége a dele­­gatio feloszlatásáig fog tartani. London, nov. 30. A „Standard“ kijelenti, hogy Anglia csak azon feltétel alatt fogadja el a conferentiát a Pontus-kérdésben, ha abban Francziaország is részt vesz. Bécs, nov. 30. A „N. fr. Pr.“ szerint a bécsi bankok fusiójára 12 millió jegyeztetett, a rész­vénytőke maximuma 15 millióban állapíttatott meg. (Rendes sürgönyök.) Konstantinápoly, nov. 29. A conferentia iránti indítvány a porta által elfogadtatott, a redifek egybehívása nem fog megtörténni. Berlin, nov. 30. (Hivatalos.) Versailles, nov 28. A párisi erődök e hó 28-diki éjjelen és 29- kén reggel erősen tüzeltek, a­mit egy kirohanás követett, segítve a Szajnán levő ágyunaszádok által. Egyidőben több kisebb kirohanás történt különböző ponton, az ellenség mindenhol vissza­vezetett, és több 100 fogoly került kezünkbe. Veszteségünk 107 ember. A franczia északi se­reg jobban észak felé vonul vissza. Aurelles tá­bornok állítólag megsebesült. Sz. Pétervár, nov. 29. A conferentiára vonatkozó indítvány kedvezőleg fogadtatott itt. Berlin, nov. 30. A „Provincial Correspond.“ írja: A tengeri kérdés békés megoldása mind­inkább közeledik. A konferentia iránti indítványt Angol- és Oroszország helyeslik. Ha a többi ha­talmak szintén elfogadják, akkor az értekezlet rögtön meg fog tartatni Londonban. A hatalmak békés hangulata mellett kétségtelen, hogy az ügy is békés után fog kiegyenlíttetni. Tours, nov. 30. (Hivatalos.) Rouen, nov. 29. Tegnap a francziák Etrepassyban megtámadták az elsánczolt ellenséget, és a várost ostrommal bevették. Az ellenség minden irányban menekült elvesztett 8 tisztet, 60 halottat és 160 embert, kis foglyokká tétettek, egy ágyút, sok lovat és 3 municzió szekeret. A francziák vesztesége 5 halott és 15 sebesült. Bécs, nov. 30. Hivatalos zárlat. M. földte­­herm. kötv. 78.25. Magyar vasúti kölcsön 103. 50. Salgó-Tarján 107.50. Angolmagyar 78.75. Magyar hitel 81.50. Francomagyar b. 59.50. Magyar záloglevél 88.75. Alföld 166.—. Erdé­lyi 164.50. Magyar éjszakkeleti vasút 156.—.

Next