A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-13 / 10. szám
a vasútépítésbe vágó ügyek vezetése egy nem szakférfira bizatott, ki rövid idő múlva miniszteri tanácsossá ki is neveztetett. Hogy a miniszter úr ezen fontos ügyet nem szerencsésen oldd meg, azt hisz- szük — most már ő maga is belátja. Legalább következtetni engedi ezt azon körülmény, hogy Gorove az elkövetett hibát azáltal véli jóvá tenni, hogy a vasúti ügyek vezetésére egy újabb minisztertanácsosi állomást akar szervezni.Ez egy oly elkésett rendszabály,mely a budget felemelését vonja maga után. Készséggel registrálunk minden oly tényt, mely e téren mutatkozik, és így elsmerjük, hogy Gorove úr az által, hogy az engedélyezések körül helyesebb utat követ, elhagyván a titkolódzás sikamlós útjait, magának érdemet szerzett. De ha további tevékenységét vesszük figyelembe, sajnálattal kell kimondanunk, hogyddig vajmi keveset jegyezhetünk fel, így a vasútépítészeti igazgatóságnak , úgynevezett ,Baukirectio“-nak eddigi működésében a „Wendung durch Gerores Fügung“ eddigelé még nem állott be, bár azt az ország érdekei hangosan követelik. Ez intézet még ma is csak úgy régi fényében és dicsőségében“ fennáll, mint gróf Mikó boldog idejében s annak vezetése kizárólag németeknek van tengődve. A magyar közlekedési miniszterium kebelében itt még most is egész kedélyesen német nyelv és német szokás uralkodik. Megengedjük ugyan, hogy tekintve a nagy kiterjedésű vasutépitkezéseket, vasutépítészeti igazgatóság életbeléptetése 7 országra nézve életszükség volt és jenleg is az, de azt el nem ismerhetjük oda, hogy az ország legéletbevágóbb érdekei feletti véleményes jelentéstételt kizárólag idegenekre kelljen bízni. Az osztrák delegatió 9-ik ülése. (Jan. 12.) Elnök Hopfen lovag 11 órakor nyitja meg az Ülést. Jegyzők :Leitenberger és Filith. A jegyikönyv hitelesíttetik. A ministerek közül Kuhn később Beust, és Lónyay. Elnök kérvényeket jelent be. Napirenden van a tegnapi részletes vita folyatása, és pedig a csapattestek és általános csont-kiadások, a legénység élelmezése, ruházat és ágyneműek és természetbeni adagokra szükséges összegek tárgyalása forog kérdésben. B a n h a n s előadó a vitát azon kijelentés: nyitja meg, hogy nem akarja azt megelőzni, hanem észrevételeit fentartja az egyes szónokok ■szódéi és ellenvetéseire. Utánna Rechbauer emel szót és kimutatja, hogy a magasabb tisztek egyenkint és őszi ízesen mily roppant összegű kiadást képviselnek. A hadügyér ugyan ezek nagy létszámához és költséges fentartásához köti a hadsereg harczképességét és mégis a boccai lázadás Dalmatában és annak elenyésztetési módja eléggé bizonyítja, hogy bizony arra semmi befolyást nem gyakorolnak. Az általános hadkötelezettség csak akkor üdvös és czélszerű, ha az a miliczrendszerrel van egybekötve. Rámutat aztán mint visszaélésre és czélszerűtlen, határozottan részintézményre, hogy a közös hadseregben egy másik hadsereg is van, és ez a 15.000 főből álló szű szolgaszedélyzet, melynek nincs más teendője és hivatása, mint ruhát takarítni, holott hadászatban kellene kiképezni. Az állampolgár — úgymond — kötelességszerüleg adja fiát hadseregbe, hogy ott a hazának szolgálatot tegyen, de katonának adja és nem szolgának, így sruhatakarítással töltse és vesztegesse az időt. (Derültség, bravo !) Grobolszki a minister által kért szeget a sereg szervezése szempontjából ők ien szükségeseknek tartja, mert a hadsereg feledett felénk. Aggódni kezdtünk. Az erős légisamlat, mely hajónkat ölre kapta, nagyon is gyorsan visz bennünket éjszaknak s még úgy történhetik, hogy a jeges tengerre, vagy épen a pilusok alá ver. Alig vártuk a hajnal közeledtét. Ah, a hajnalról, a feljövő napról, nincs forma halandónak, aki azt onnan a magasból látta. Az a rózsapirulása az égnek, melyet fejünk felett semmi földi párázat nem takar többé, egyedül az átlátszó világnethertől felfojt fény az,az a ragyogó Venus csillag a kristálytiszta arany égbolton ; az a ragyogó nap, elegitő központja csillagrendszerünknek, mely égszerre lövelli szét sugarait, amint a láthatáron feljön. S a láthatáron köröskörül semmi emelkedés nem látszott többé. Aggodalmunk erősbödött, hogy mi egy tenger fölött röpülünk. Egy szakadatlan felhőkárpit eltakarta szerűtink elöl, a mi alattunk van. Ez a felkőszönyeg fehér volt. De olyan fehér, neki a színek semmisége többé, hanem a színek összesége. A szivárvány fogalma van abban, fehérnek képzelnie. A halmok, völgyek e fel 3 lapon a kék, piros, sárga halvány lehelletével. S mi e napfényben, a ragyogó világ fölött úsztunk tovább. Délfelé megkisérlettük alább szállani, felnyitottuk a léggömb szellentyűjét s gázt bocsátottunk ki rajta. Az, mint valami tündérvilági zene, süvöltött ki nyitott résen. Első hang, amit e túlvilági rendben hallottunk. Azal egyszerre Bebesen kezdett a léggömb alá szállni. Miidőn a felhőkárpithoz közeledtünk, egy új csodalátvány ragadta meg figyelmünket. Átellenben velünk egy másik léggömb alakja alá a légből. Abban is két hajós ült. Lég£0mb, csónak, hajósok, minden, a mienknél mélyben nagyobb. (Folytatás.) szervezése valóban életkérdés, erre pedig pénz kell. Mentsen isten — mondá — hogy a veszély órája készületlenül találjon, ez egy volna a monarchia végveszélyével. De eltekintve ettől az élelmezési szerek is szemlátomást és köztudomásilag drágultak, nem csoda tehát, ha most nagyobb a hadi budget, mint ezelőtt, miután a budgetet az adott körülményekkel összhangzásba kell hozni. Br es 11 fő súlyt fektet a nemzetgazdasági kérdésekre és tekintetekre. Szerinte a veszély a monarchiára semmivel sem nagyobb most, mint volt 1866-ban, tehát nincs szükség a veszély elhárítása szempontjából drágább és költségesebb eszközökre és intézkedésekre, annál is inkább, mert már a reterszaikban úgy, mint azon kivül számtalanok a panaszok az adóemelésre és az adóerők kimerítésére. Az adót lehetetlen már fölebb emelni, különben a végerő megfeszítéssel küzdünk évek, különösen 3 év óta. Ha mine megszavaztatnának a miniszter által kért összegek, az azokból netán eredhető haszon nagy része elveszett. (Tetszés, bravo.) A mostani hadügyminiszéri előirányzat 14 millióval több összeget képvisel, mint 1868-ban, miből 10 millió a Lajtántúliakra esik. Ez pedig — tekintve a monarchia zilált pénzviszonyait— sehogy sem egyeztethető meg az előre látó, óvatos és takarékos eljárással. Nemcsak nagy hadibudgettel, hanem bel-, és specializer a pénzügyi viszonyok rendezése és takarékos czélszerű kezelésével is védjük az országot. (Zajos tetszés.) Dr. Sturm tagadja, hogy a pénzügyi bizottságok között — mint Grocholszki mondá — csak numerikus és nem elvi különbségek vannak. Azon interpellátiók, melyek a delegatio első ülésszakában, a külügyérhez intéztettek, eléggé bizonyítják, hogy elvi különbségek léteznek. A közgazdasági állapot és adóerő a czélszerűtlen és rosz katonai gazdálkodás miatt annyira kimerült, hogy az államgépezetet már csak hitel és kölcsönökkel lehet fentartani. Minden jó hazafi kész a birodalmat megvédeni,fenyegessék bár a veszélyek Magyarországot vagy a monarchia nyugati részét,de nem ily áron és módon. A pereg 800000 főnyi létszáma kiapaszt minden adóforrást, le kell azt szállítani, különösen pedig a gyalogságot. A nagy költekezésekre azt hozzák fel, hogy azok a sereg szervezésére okvetlenül szükségesek. Ha az organisatio alatt a színeket, egyenruhát és öltözetet értünk, meg kell vallani, hogy be van fejezve, de ha a szó valódi értelmét vesszük, meg fogunk győződni, hogy csak a kezdetnél és kísérletnél vagyunk, bizonyítja a boccai fölkelés. A hadügyér gyakran kiemelő beszédében, hogy hivataloskodása alatt igen jelentékeny összegeket takarított, de daczára az iránta kiváló személyes tisztelet és vonzalomnak, szóló a legjobb szándék mellett sem ismerheti el részéről tanúsított takarékosságot. (Tetszés.) Dr.Demel: Hogy mennyire takarékos a hadügyés, eclatáns példa rá az igénybe vett extraordinariumok, sőt rendkívüli extraordinariumok. (Derültség — bravo.) Poroszországnak csak 60 milliónyi hadibudgetje volt, tehát sokkal kevesebb mint nekünk, mégis mily nagy eredményeket vívott ki! A dolog azon fordul meg, hogy az általános hadkötelezettséget meg kell egyeztetni, pénzügyi rendezéssel. A kisebbség takarékosságot akar behozni és ebben a delegációnak ezt támogatni kellene. Végül egyenként felhozza, mennyibe kerülnek a fölös számú magasabb tisztek. Pascotini báró a mellett emelt szót, hogy a sereg létszámát fenn kell tartani. Karánda előadja, hogy 1859-ben a villafrankai békekötés előtt egy hadvezér, ki 40,000 főnyi seregével várta, hogy harczba vitessék (most Triestben parancsnok) csodálkozva ballá a békekötésről szóló hírt, s midőn tudakoló, hogy miért nem vitetett csatába, azon választ kapta, hogy a hagi pénztárban még csak tiz napra való pénz van. íme, mit tesz a katonai gazdálkodás! Az ilyen gazdálkodással oda jutottunk, hogy most a birodalom hitele tönkre van téve. — Miért volt képes Poroszország a közvélemény által nem kedvezőleg fogadott háborút oly nagy eredménynyel folytatni? — Mert szilárd hitele alapján képes volt könnyű szerrel több kölcsönt felvenni, amit mi nem tehetünk és nem tehetünk. (Zajos tetszés, bravo.) Dr. Figuy újból röviden csak azt jegyzi meg, hogy a pénzügyi bizottság többsége most többet kér hadi czélokra, mint 1868-ban maga a kormány. A kisebbséggel szavaz. Dr. Herbst Brestlhez hasonlólag a fősúlyt a nemzetgazdasági és pénzügyi tekintetekre fekteti. Az inproductív czélokra — mint a nagyszámú állandó hadsereg is — fordított roppant összegek mellett lehetetlen rendet hozni be az államháztartásba. Azoktól, kik a miniszteri előirányzatban hadi czélokra követelt összegeket, vagy még többet akarnak megszavazni, azt kérdi, miből szándékoznak ezen roppant tételeket fedezni ? Tánuj drága kölcsönökkel, melyek új adófelemelést fognak maguk után vonni! ? Ne tovább uraim, — úgymond — máris a végsőre jutottunk! (Tetszés.) Így nem fogjuk a legjobb szándék mellett sem megvédhetni a végzettől egymás védelmére utalt Magyarországot és Ausztriát, mert végre is ily gazdálkodás mellett a már túlságosan igénybe vett adóforrás ki fog apadni. (Bravo.) Dr. Rechbauer rámutatva a franczia polgárkatonaság dicséretes magatartására, mondja, hogy a francziák győznek és erélyesen tartják magukat, mert a szabadelvű intézmények lelkesedést idéznek elő, mi ezt nem tehettük 1866-ban, mert nem volt miért. Mindig fenhangon emlegetik a sereg szervezését, de fájdalom, Ausztriában a tapasztalatokból mindig későn szoktak okulni és akkor sem helyesen. Königgrätz után a gyűrűseket és hátultöltőket vettük nagy mérvben használatba, most Sedan után a lovasságot gyarapítjuk feltűnőleg, hogy miért, nem lehet tudni. Még csak az van hátra, hogy léghajókat is alkalmazzunk, — így — tán teljes lesz a sereg szervezése! (Derültség.) A kisebbség a legszentebb hazafiságtól van áthatva és szivén fekszik a monarchia védelme és fentartása, — de nem egyezhet bele a nemzetek életerét megtámadó pazarlásokba. (Zajos helyeslés, — bravo.) Grobolszki újból védelmére kel az általa képviselt kisebbségi javaslatnak, melyben a 19. tételre, vagyis a természetbeni élelmezésre 14 milliót ajánl, míg a Rechbauer-féle kisebbség ugyanezen tételre csak 11 millió 600 ezer frtot tesz javaslatba. Kuhn báró teljesen osztja Kurandának azon nézetét, hogy a láthatáron vészteljes felhők tornyosulnak és még azzal toldja meg, hogy a monarchiát benn és küln gyűanyagok fenyegetik ; de épen e miatt tartotta kötelességének legjobb meggyőződése szerint gondoskodnia a hadsereg jó lábra állításáról és így a birodalom biztonságáról. Brestlnek azt feleli, hogy egy mélyebb pillantás a politikai constellatiókba meg fogja győzni arról, miszerint most csakugyan nagyobb és komolyabb veszély fenyegeti a monarchiát, mint 1866 ban, és ezért nagyobb költekezésre is van szükség. Ide számítva még azt is, hogy az élelmiszerek drágulása 5 millióval több kiadást tett szükségessé. Rechbauernek azon megjegyzésére, hogy még számos hivatalos és félhivatalos lapokra is sok költség megy ki, azt jegyzi meg, hogy a „Milit. Zeitschriften kívül más lap nem kap tőle egy fillért sem. Demelnek azon állítását, hogy a hadigazgatóság 1870-ben nem volt képes az 50000 tartalékost összegyűjteni, tagadja. És ha ez igy lett volna is, annak nem az igazgatóság az oka : az ok egyebütt van és épen ennek orvoslására tett Gablener táborszernagy egy indítványt. — Igaz, hogy némely tártalékosnak csak egy inge volt, de ennek azok az okai, kik egymásra törölték ki az összegeket 1866-ban az előirányzatból ; — és ha ez tovább is megy, könnyen megeshetik, hogy még egy ingek sem lesz! (Derültség.) (Rechbauer közbeszól : „nem törültünk ki semmit.“ Kuhn: „be fogom bizonyítani.“) A miliczrendszerről azt tartja, hogy még évtizedek is el fognak telni, míg alkalmazható lesz. Francziaországban ugyan a hazafiság bámulatra ragadja Európát, de a francziák mégsem képesek határozott győzelmet kivívni a gyakorlott és jól szervezett német sereg fölött. Horst kormánymeghatalmazott Kuhnnak védelmére kel, egyenként cáfolgatja az ellenzék szónokait. Hogy most 1680 tiszttel van több mint ezelőtt, igaz, de ezt a sereg harczképessége és szervezése kívánja. Hogy mit tesz a szervezés, mutatják a poroszok győzelmei. A katonatiszti szolgákra vonatkozólag megjegyzi, hogy épen az általános hadkötelezettség visz minden osztályú embert a sereghez, és így olyanokat is, kik a polgári életben szintén szolgálattal szereztek kenyereket. Erre senki sem kényszeríttetik, hanem ha a tiszti szolgálatot elvállalja, azt önkénytesen teszi. Früth és Rechbauer egymást czáfoló megjegyzései után B a n h a n s fejezte be a vitát. A miniszteri előterjesztésben 1870. évben egy emberre 117 ft, 1871-ben 118 ft van előirányozva, ha ezt az egész seregre nézve összeadjuk és Grocbolszki említett javaslatával (melyben 14 milliót ajánl), egy emberre 120 ft esik. Ha megszavaztatik mindaz, mit a hadügyér kér,az egyenes adókat még egyszer annyira kellen emelni,mi tekintve azon szomorú körülményt, hogy csak új adósságcsinálás által tengődhetünk, valóban kétségbeejtő állapot! (Helyeslés.) A tételek szavazásra bocsáttatván, megszavaztatott az általános csapatbeli kiadásokra 21 millió 800 ezer frt, a természetbeni ellátásra 12.700,000 frt, legénységi élelemre 9.200,000 frt, ruha és ágyneműtekre 6.300,000 frt. Legközelebbi ülés holnap d. e. 11 órakor. Első napirendre tűzetett Gablentz 3 indítványa : a.) A jó összeírásra, b.) azon hivatali képviselők megbüntetésére, kik az alálírt behívásoknál a hadkötelezettség teljesítésében hanyagok és c.) a közös seregben vagy honvédségben önkényt szolgáló és alkalmazható altisztek ellátására czélzó törvények előterjesztése iránt. Továbbá napirenden a részletes vita lesz. Az ülésnek fél négy órakor lett vége,kor. 6 óra tájt a Bessel hadosztálya kémszemlészetet tartott Ervilles irányában, melyet az ellenség kiürített. 8 órakor az ervillersi síkon ellenséges hadoszlopok jelentek meg Bapaume előtt, itt kellett a harcznak lefolyni. A Bessol hadosztály ellen intéztetett az első támadás. Bihucourt és Sapignies közt állván, egy teljesen puszta síkon,rövid tüzérségi harcz kezdődött, minek következése lett, hogy néhány lovas század megszaladt. A lövészek nem késtek a csatatérre lőni és a puskatűz már keményen folyt, midőn megjelent Derroja hadosztálya. Ez jobb szárnyon foglalt állást és azonnal front változtatásra tett mozdulatot. A mozdulat már igen előre haladt, midőn a Bessel hadosztálya Biefvillers felé ment. A 43. ezred 1. zászlóalja rohamlépésben nyomult előre és igen heves puskatűz után az ellenségre támadt, mely igen sok ember veszteséggel hátrált meg. Derroja tbk. pedig egy zászlóaljat Greyvillers ellen küldött-E falut csak hamar elfoglalták, míg az első dandár (Agnes alezredes alatt) erőltetett menetben sietett forduló mozdulatott tenni Bapaume felé. Hat kilométernyire nyomtuk 11 órakor előre az ellenséget, mikor azt a hírt vettük, hogy Robin tábornok hátrál, oka az volt, mert a mozgó nemzetőrség nem volt eléggé gyakorlott és nem volt jó helyre állítva. Délben visszavonulásában a porosz sereg megfordult és támadólag lépett fel. Három hadoszlop jelent meg Bapaume előtt szoros tömegben, de a mi katonáink megállani kényszerítek. Most szükséges volt Biexvilliers falut bevenni, mert tüzérségünk a lejtőn volt kényes állásban és a falu a magaslaton áll: ez volt az állás kulcsa: erős védelem után a Derroja osztály lépésről lépésre foglalta el a tért és a Bessol osztály 1 órakor már a Biefvilliers hegygerinczén volt. Azalatt folyton előre haladtunk. Legénységünk és ütegeink szakadatlanul fel és lesiettek az egymásután következő lejtőkön. Végre négy óra felé első embereink a város utczáiba értek. A 23. hadtest Favrevilt foglalta el s Bapaumeot fenyegette. Fél ötkor Förster ezredes balról, Agnes alezredes pedig jobbról hatolt a városba. Ez alatt beesteledett, s a csapatok a környéken táboroztak. Másnap az ellenség minden ütközet nélkül elhagyta a várost. Csak két kisebb csapat próbálta meg az ellentállást, de sikertelenül. E csata az éjszaki hadseregnek legnagyobb dicsőségére válik; a csapatok fiatalságuk daczára is felérnek a metzi katonákkal. Jan. 4. A bapaumei csata után következő napon fáradt csapataink Hamelincourt körül tanyáztak. Egy napi pihenés van nekik engedélyezve. Minden értesítés azt mutatja, hogy az ellenség Amiens felé vonul vissza. A Bapaume melletti csata. Az Arras ban megjelenő l' Ordre a jan. 2. és 3-án folyt ütközetekről érdekes részleteket közöl, melyek közül kiemeljük a következőket: Achiet-le-Grand melletti csata Jan. 2-án, reggel 8 órakor az északi sereg megindult, hogy a Manteuffel serge ellen megkezdje a támadást. Három hadoszlopban ment Bapaume irányában. 10 óra felé egy szakasz után is vonult el a távolban a Maison-Blanche 2000 láb magas tetején ,a bucquoy-viton. A Foerster dandár lövészei néhány puskalövéssel üdvözölték őket, és lehetett látni, hogy daczára a távolságnak több golyó talált. 10 és fél órakor az ágyú kezdett dörögni a balszárnyon. A Moulac hadosztály összeütközött az ellenséggel. Azonnal működésbe hozta jeles ágyúit és kifejtette gyalogságát. E hadosztálynak kisebb haderővel és többnyire lovasokkal volt dolga. Tehát meg nem fejthetem magamnak, hogy miként tudta meghátráltatni a tengerészeti gyalogkatonákat. És nem értem, hogy egy lovassági támadás hogyan ejthetett közülök 300 foglyot. Teljes bizonyos nem vagyok, de az áll, hogy a 23. hadtest 1. hadosztálya engedett és tért vesztett. A Terroja hadosztály Bucquoy ellen ment, hová csaknem kardcsapás nélkül nyomult be. Az ellenállás komolyabb volt a zömnél, a Bessel hadosztály előtt. Egy és fél óra tájban az ellenség mutatkozott az achietlegrandi erdőben. A Foerster dandár két zászlóalja vállalta magára azt vissanyomni, de mihelyt ez hadimozdulatot vett észre, Achietbe vonult vissza. Üldözését az egész hadosztály kezde meg azon után, mely a tisztáson vezet át a faluig, lövészeink mihelyt megjelentek, élénk puskatüzelés fogadta őket. Két 12 fontos ágyunk a magaslatokon helyeztetett el az Ablainzevelle Achiet közti úttól balra, mig egy 4 fontos üteg jobbra jön felállítva. Ekkor megkezdődött az ágyúzás, de az ellenség tüzérsége — kivételképen — kisebb számú volt a miénknél, mely amazt nemsokára elhallgattatá. Ekkor lövészeink a vasút töltésére hágtak fel és a falura törtek. Az ellenség megszaadt, Biefvillersen túl üldözték. 30 fogoly esett Je Rennnbe. E hadimozdulat a Somme és Marne tét zászlóaljára támaszkodott, melyek Achiet le , Betit és Achiet-le-Grand közt foglaltak állást. Nem soká ezután megérkezett a Cislain dandára, de a csata már el volt döntve. E kis ütközet katonáink hősiességének becsületére válik. A 43. zászlóalj valami 20 embert vesztett, a 20. vadászzászlóalj 30-at. Este a csapatok Achietben,lihocourtban, Achiet-le-Petitben és Bucquoyban táboroztak. A 23. hadtest a Bihncourttól jobbra fekvő falvakat foglalta el.Tehát a 23. hadtest engedett, de a 22. erélyesen nyomult előre,mi a 22. hadtesttel szemben álló ellenséget Bapaumeba vetette vissza. Bapaume melletti csata. Január 3. minden csapat fegyverben állott reggel öt óra A kelet-francziaországi csaták jelentősége. A „Wiener Abendpostban“ egy katonai szakember a keleti csaták fontosságáról a következőket írja: „Tegyük fel azt, hogy a francziák döntő győzelmet vívtak ki Werder serge felett, úgy ez egy csapással egészen megváltoztatná a hadfolytatás állapotát. Egészen eltekintve attól, hogy Belfort ostromlása minden valószínűség szerint meg fogna szüntettetni: ez által a hoszszú összekötő vonalak a Párist ostromló sereg háta megett — amelyek, mintegy életforrásait képezik — a legveszélyesebben lettek volna fenyegetve. Ez összekötő vonalak azonban Lotharingián és Eliason át Németországba most inkább, mint valaha képezik a német hadfolytatás Achilles sarkát, mert nemcsak ezeken szállítják a pótcsapatokat, sőt — éspedig épen Páris ostromának fontos idején — az iszonyú nagy mértékű tüzérségi szükséget szállítják, melyre az erődök lövetése alatt nagy szükség van. A bombáztatás minden félbeszakítása azonban, a megelőző eredményeket újra kétessé tenné. A szövetségesek, kik 1854 és 1855-ben Sebastopolt ostromolták, tudják, hogy mily hátrányos és időrabló következménye van az ostromló tüzérség számára szükséges lőkészletbeni hiány időnkénti előállásának. Továbbá főleg azt is meg kell fontolni, hogy a német hadvezérség már hosszú idő óta kényszerítve van, a legénység és lovasság számára való szükséglet nagy részét a szóban lévő összekötő vonalon szerezni be, így pl. lisztet, húst, zabot, szénát stb, mert a franczia területen rendelkezés alatt álló requisitionalis terület egész a Loireig, részben kiszivattyúzva van és különben is a rendkívül szigorú tél a requirálást rendkívül megnehezíti. Mi csak ismételhetjük tehát: semmitől se félhet inkább a német hadvezérség, mint ellenségének erélyes és elegendő erővel való előhaladásától összekötő vonalain és igy a bordeauxi híreknek nagy fontosságot tulajdonítunk — ha igazak. Különfélék. — A Duna Pozsonynál tegnap a nap folytán, valószínűleg jégtorlódás következtében, hirtelen 67 hüvelykkel áradt. Ellenben azon hir mintha Pest és Buda között is, a Duna 5 lábbal áradt volna, nem való. A tegnap megenyhült időjárás múlt éjjel ismét fagyra változott s reggel felé egy kis hó is esett. Ma egész nap olvadt, estére fagyott. — Metternich herczegnő Bécsben pénzt gyűjt a franczia sebesültek javára. A napokban elküldé titkárját B. úrhoz is, egy ismert bankárhoz, ki még nem volt felöltözködve, midőn a herczegnő titkárja bejelente magát nála. „Nem tartozom elhinni, — kiáltá B. ur boszosan, — hogy a pénzt a sebesültek javára fordítják. Ha a herczegnő valamit akar, látogasson meg személyesen, akkor adok 5000 frankot vagy többet is.“ — Másnap, midőn a bankár még ágyában nyújtózkodott, az inas egy névjegyet hoz be, melyen ez állt: „Metternich Pauline herczegnő.“ A bankár alig mer hinni saját szemeinek, sietve felöltözik és fogadja a delnőt. „Minek köszönhetem e megtiszteltetést?“ — „„Ön azt ígérte, hogy ha eljövök, 5000 frankot ad, itt vagyok ezt behajtani ....““ És B.ur savanyu mosolylyal kiszúrta az ígért összeget. — A katona felülvizsgáló bizottság befejezte működését, és mint halljuk, az előbbeni sorozásoknál elbocsátott hadiköteleseknek mintegy harmadrészét találta a szolgálatra alkalmasnak. A honvédtisztekhez intézett legújabb napiparancsában József főherczeg sajnos tényként felemlítvén, hogy a tisztek némelyike a legénységet még most is szolgálati és fegyelmi vétségekért gyalázó büntetésekkel illeti, utal arra, hogy az ily eljárás nemcsak a katonai rendszabályokkal ellenkezik, de az illető tisztet is meggyalázza, s azért inti a tisztikart, hogy a vétségeket büntetlenül el ne engedje ugyan, de a legénységet csekélységekért tulszigorral ne fenyitse. Ha a legénység tiszteiben igazságos birákat lát, akkor nagyobb kedvvel teendi meg kötelességét, s igy a haza véderejét nagyobb mértékben fokozza. —Köztisztaság iránti intézkedések. Miután a tanács a gazdasági és köztisztasági hivatalt, egy korábban kelt végzésével oda utasította, hogy a háztulajdonosokat és házmestereket a házak előtti járdák tisztán tartására szigorúan kötelezze, a mulasztókat pedig szigorú megfenyítés végett jelentse be, utóbbit pedig arra kötelezte, hogy a kocsiutak és átjárók tisztán tartását fokozott erélylyel eszközölje, mindkét rendbeli utasításnak pedig kívánt eredménye nem lett, a tanács mai napon hozott határozatával felelet terhe alatt felhívta a gazdasági hivatalt, hogy a tapasztalt mulasztásokra nézve igazolást rögtön adjon be, a köztisztasági felügyelőt pedig felhívta ,jelentse be, mily eszközöket használt fel az utak tisztítására, s ha a tisztítási eszközök elégteleneknek mutatkoznak, mutassa ki,mennyi munkásra, és hány kocsira lenne szükség, hogy a város tisztántartása lehetővé tétessék. — Ideje volt. Egy feltámadt halott. Az Ajtayféle ügy a P. N. szerint uj stádiumba lép. Ajtay István, mint talán olvasóink emlékeznek, azon biharmegyei margittai postamester, ki m. é. nov. 3-án este, miután egy 9880 írttal terhelt pénzes levelet elsikkasztott s Margittáról megszökött,s Pesten a lánczhidról állítólag a Dunába ugrott. A vizbeugrás tényében már akkor volt oka a rendőrségnek kétkednie, most pedig biztos adatai vannak, hogy Ajtay jól kiszámított fogással csak arra használta fel az ügyes csellel elkészített látszólagos vízbeugrást, hogy ezen cselvetés által időt nyerve, az elsikkasztott kincstári pénzzel való menekülésében a rendőrség üldözését kikerülje, vagy legalább egy időre feltartóztassa. És Ajtay — mint a következés megmutatta — jól számított, mert az ügyesen véghezvitt vizbeugrási comoedia, csakugyan visszatartotta a rendőrséget az üldözéstől. Ajtay pedig biztosan és kényelmesen menekül legelőször is Osztrák-Sileziába Swierkowitzba Buschek György földbirtokoshoz, kinek családját még 1866-ból ismerte, midőn mint a 37. gyalogsorezred hadnagya náluk hosszabb időn át beszállásolva volt. Buschek előtt magát nagyváradi földbirtokosnak és szőlőhegytulajdonosnak adta ki és üzletbe is bocsátkozott vele 10 akó borra nézve. Még november hóban megfordult Ajtai Colbergben Poroszországban, hol szintén 1866 ban, mint porosz fogoly, ismeretségeket kötött. Deczember elején Prágába utazott, 20-án Pozsonyba jött le, hol egy honvédhadfi ismerősénél lappangott álnév alatt. További nyomok nincsenek. A rendőrség mindazáltal folytatja a nyomozásokat. — A ki roszul érezte magát a zárdában. Az irgalmas nénék pesti zárdájából egy budai államhivatalnok fiatal leányát, mint a szerzet ujonczát a gráczi törzszárdába küldték. A leány több hét óta eltűnt és pedig oly körülmények között, melyek sejteni engedik, hogy talán megfoszta magát életétől. Mivel a 17 éves fiatal leány a gráczi zárdában nem érezte magát legjobban, a szerzetesnők nem akarták ott tartóztatni s egy irgalmas néne kikisérte a leányt a vaspályához, hogy a leány szüleihez hazautazzék. A pályaudvaron a fiatal leány elveszett és azóta sem került meg. Mint beszélik, a szerencsétlen az utolsó napokban elmeháborodás jeleit mutatta. — A gömöri jégbarlang. — A természeti szépségekben bővelkedő sztraczenai völgy déli, tehát északnak irányzott hegyoldalán, az „Eleske“ (Spitzenstein) alját elborító sűrü bükk-s fenyőerdőben egy behorpadás okozta hullámszerű nyereg jelöli a helyet, mely alatt egy nagyterjedelmű jégbarlang küljárata fekszik. A dobsinaiak, kiknek határába esik, régi idők óta ismerik ezen úgynevezett jéglyukat (ducsa), s míg jégvermük nem volt, nyári időben innen hozatták súlyos betegeik számára a szükséges jeget. Az e czélra kiküldött bányászok azonban mindig csak a nyílás közelében, s az az előtt fekvő jeget aknázták ki. A járatnak mindjárt kezdetlegesen lejtős fekvése miatt mélyebben senki sem mert menni. A múlt nyár elején azonban a dobsinaiak, élükön Szontagh Márton bányaigazgató és Ruffinyi urakkal, kötelek-, létrák-, kapák- s fejszékkel felfegyverkezve, néhány ügyes bányász kíséretében leereszkedtek a föld mélyébe. A meglepetés nagyszerű volt. Az ifjú Ruffinyit 30 öl hosszú kötélen bocsátották le, de minthogy ez elégtelennek bizonyult . Ruffingi a jeges örvényben ég és föld közti collisióba került, más munkálati tervet kellett kigondoltak. Negyven lépcsőt vágattak a jégbe, kötelekre létrákat erősítettek, s csak ily módon voltak képesek a főüregbe bejutni. Ez egy ritka szépségű jelenség. Képzeljünk magunknak egy oly nagyságú barlangot, mint a pesti barátok tere, melynek alja tömör vastag jégsík,falai nagyrészt jéggel boritvák, s boltozata magas zúzmarával van átfutva; a kép azonban, melyet ilyformán nyerünk, még igen hiányos lesz. Helyenként magas, gyakran több ölnyi átmérőjű jégoszlopok kötik össze az aljt a boltozattal, nem említve a számos jégcsapokat, melyek nem ritkán igen pittoreszk alakokká csoportosulnak. A jég mindenütt kristálytiszta, úgy hogy tetemes vastagsága daczára is, keresztül lehet látni az alatta lévő mészsziklát, sőt gyakran ennek minden egyes repedését, rajzát s at. Az oszlopokon és vastagabb jégcsapokon észre lehet venni az évgyűrűket, azaz azon jégréteget, mely évenként újólag képződött. A szilárdabb, tehát vízmentesebb s védettebb sziklafalak puszták, a torkolathoz közelebb álló s magasabban fekvő részeken pedig a zúzmara sokkal vastagabb, úgy mint a jégképződés egyátalában a mélység felé egyenes arányban fogy, megfelelőleg a kitóduló gőz sűrűségének. A nevezett barlang végső oldalán egy fülkeszerű üreg egészen jéggel van bevonva, úgy hogy igen helyesen kápolnának neveztetett el. Innen lefelé repedezett, inkább rókalyukakhoz hasonló nyílásokon még egy harmadik üregbe lehet leérni, melyben a jég ugyan gyéren látható, de annál több a csepegő kő. Ez ugyanazokat az alakokat, oszlopokat, csapokat, s ezek csoportosulásait mutatja, mint a fent jelzett jégüreg. Dobsina városi képviselőtestülete a bejárási nehézségek elhárítására a szükséges költséget megszavazván, a bar-