A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-14 / 11. szám

ma már tökéletesen elegendő lehet arra nézve, nyílt szemmel hadászatilag meglepettetni, és időnyerés végett vagy a tulajdon kerületből na­gyobb helyeknek azonnali átengedésére szánt­­tatni, vagy az, a hadászati előállás késztelensé­­gétől el nem választható zavarban már a műve­letek kezdetében egészen halomra döntetni. A háború ostorai a tulajdon területen, a véd­erőnek erkölcsi ziláltsága midjárt a háború kez­detén, a népnek a védképessége iránti bizalom megrendítése, és egy szerencsétlen háborúnak a nemzeti jólétre nézve oly rettentő további követ­kezményei, melyeknek elsorolása nem is szüksé­ges, megannyi következményei az elkésésnek, így tehát minden hadikezelőségre nézve va­lódi szent kötelesség, egyrészt a véderő szerve­zetében mindazon hiányokat, melyek mozgósítás esetén, a súrlódást igazolatlanul fokozni képe­sek, eltávolítni, továbbá, már békében t. i. a nyugalom állapotában, az állam megvédése iránti háború megkezdésére a legnélkülözhetle­nebbet beszerezni. Az erre felhasznált pénzek a veszedelem pil­lanatában ezerszeresen kamatoznak. Az osztrák-magyar birodalom hadikezelősége ezen kötelmét annál kevésbbé hagyhatja figyel­men kívül, minthogy a maga hatáskörében min­den előgondoskodása mellett még mindig marad­nak számos nehézségei, melyeknek legyőzésére, a vezérletben az erély legmagasabb mérve és a csapatok és intézetek rendkívüli tehetség­képes­sége szükségeltetik, melyeknél csak a hadászati feltételeknek kevésben megfelelő és még nagyobb­részt egy nyomó vasúti hálózat tökéletlenségére, és a birodalom sok részeiben hiányos útiössze­­köttetésekre kell utalni. Ezen nehézségekhez még azon körülmény is járul, hogy az Európa szívében fekvő osztrák­magyar birodalomra nézve alig lehet háborút gondolni, mely a véderőnek legnagyobb megfe­szítését nem igényelné, miután minden jövő há­ború e birodalomra nézve természetesen létharcz­­cvá fog válni. Eme tagadhatatlan viszonyok nyomása alatt oda kell a közös hadügyministériumnak töre­kednie, hogy a gyors mozgósítás az imént elke­­rülhetlennek nyilvánított előfeltételeket minden gyorsasággal teljesítse. Ezen előfeltételekhez az osztrák-magyar biro­dalom jelen véderő állása szerint még a követke­ző rendszabályok is számíttatnak, melyek részint maradandó, részint pedig csak egyszeri kiadá­sokkal vannak összekötve: 1. A csapatok az ő hadkiegészítő kerületükbe vagy azokhoz közel leendő, részben már meg­kezdett elhelyezése iránti alapelvnek gyors ki­vitele, úgy hogy azok pót­forrásaikhoz közel szükség esetén gyorsan a hadiállományra sza­poríthassanak, és hogy az ezekkel szándékolt megtakarítások is békében mihamarább való­sítsanak. 2. Az összes haderő időszerű felhasználása tekintetéből, a hadianyag és a tartalék intéze­tek szaporítása. 3. Mindennemű hadikészletek őrizetének és kezelésének lepontosítása, részint a csapatok és intézeteknek leendő kiadás, részint pedig azon magasabb rendű seregtestek közelében leendő czélszerű szétosztás által, melyeknek felszerelé­séhez rendelvék, úgy hogy ezen felszerelés eset­leg, a viszonylagos legrövidebb idő alatt, és az a csapatok szállítására szükséges közlekedési esz­közök csekélyebb igénybevételével eszközöltet­­n­­essék* 4. Mindazon seregrészeknek tagozása már bé­ke idején, melyek a használatra első rendben hivatvák, az ordre de bataill-vel háborúban­ le­hető öszhhangzással, mint ez más nagy államok­nál is létezik; így tehát a keretrendszer kiegé­szítése a magasabb parancsnokságok és tör­­zsekre nézve is, a legszükségesebb terjede­lemben. A következő előirányzatokban, az érintett négy fő feltétből eredő kiadások A. alatt a rendkívüli szükséglet az egyszeri kiadások fedezésére, és B. alatt, a rendes kiadások maradandó ma­­gasbítására egyes czímek és tételek szerint még behatóbban indokoltatnak. A közös hadügyminisztérium bátorkodik a küldöttségeknek az igénybe vett pénzösszegek kiadásra engedélyt kegyes megfontolásra sür­getésen ajánlani, miután az indítványozott elő­készületek és beszerzések háborúesetre netáni elhalasztása a hadkezelőséget a legkínosabb helyzetbe ejtené, mert a felelőség alóli felmen­tésben vigaszt csakugyan nem találhatna. Tekintve a beszerzéseket, a most kért össze­gek százszoros száma sem lenne elegendő a mu­lasztás helyrepótlására, mert a világ semmiféle mű­szorgalma sem lenne képes a szükséges kész­leteket azon rövid idő alatt rendelkezése alá bo­­csát­­ni, mely ma a mozgósításra engedtetik. Sürge­tősen kéretnek tehát a magas küldöttsé­gek, méltóztassanak elhatározni „A közös hadügyministériumnak az egyszerű kiadások fedezésére, az esetleges mozgósítás gyorsítása tekintetéből az A) alatti előirányzat­ban kimutatott 2,53­5,257 és a rez­des kiadások magaslitására B) alatti előirányzat szerint szük­ségelt 281.244 ft összesen 2.817.501 ftnyi összeg az 1871-ik évre engedélyeztetik.-' Az A) alatti előirányzat: A hadcsapatok kiegészítő kerületükbe vagy azok közelébe leendő áthelyezése alapelvnek a lehetségig teljes keresztülvitelére szükséges le­­end 830,000 ift. Ebből az alkotmányos engedé­lyezés feltétele alatt fedezve van 430,000 ft. A jelenlegi előterjesztéssel tehát igényeltetik még 400,000 ft. A jelenlegi 1 hadseregi parancsnokság és 11 hadtest számára meglevő tábori felszerelési anyagnak kiegészítés czéljából 3 hadseregi pa­rancsnokság és 13 hadtestre való szükségletre és pedig: A hadmérnöki csapatok felszerelésé­nek kiegészítése 73,132 ft. A vonat­anyagnak kiegészítése 633,000, a tábori élelmezési inté­zetekre való felszerelés kiegészítése 301,000, A tábori egészségügyi intézetekre való felszere­lés kiegészítése 176,000, a táborban levő hadse­reg magasabb parancsnokságaira való tábori irodák és tábori leltárak előkészülése 24,000, a fegyver­készletek kiegészítése 11,225 frt. A katonai hatóságok, hadcsapatok és hadse­regi intézetek jövőben rendes béke-elhelyezésé­vel öszhangzásba hozandó összes tábori szerelési anyag jelenlegi rakodásának szabályozására és pedig: Raktárak és lőszer­tárak épitése a tüzér­ségi anyag részére 382.900 ft. Fiók-rakhelyek építése a szekerészet­ anyag számára 300.000 ft. A meglevő raktárak átalakítása és magán raktá­rak elrendezése, tekintettel a szekerészet tárak­ból a katonai élelmezési­ rakodáknak átszolgálta­tandó tábori élelmezési intézeteknek eszközeire 35.000 ft. A tábori kórházaknak jövőben a hely­őrségi kórodáknál elteendő felszerelési anyag számára való raktárak á­talakítása és elrende­zése 10.000 ft. A csapatok ruha­tárai kiterjesz­tése és elrendezése 50.000 ft. A tüzérség, szeke­részet­és egészségügyi anyagnak, továbbá a tá­bori élelmezési intézetek felszerelésének, a ruhá­zat és felszerelés szaporítási készletek megvál­tozott felosztásából származandó szállítási költ­ségek 140.000 ft. Az egyszeri kiadások fő ösz­­szege 2.536.257 ft. A B.) alatti előirányzat: Magasabb parancsnokságok és törzsek : 218. 810 forint . — Élelmezési raktárak 10.000 forint. — Tüzérségi szer - ügy 2,647 frt. Szekerészed szer-raktárak 6,551 frt. Természetbeni élelmezés 35,879 frt. Legénységi eledel 5,328 frt. Ruha- és ágynem 2,029 frt Összeg 281,244 forint. Most már egy felhő sem volt az égen, a hygro­meter semmi nedvet nem fogott, az ózonpapírra nem hatott semmi, hanem a hévmérő sem szállt már alább. E légrétegre a földi fagynak semmi befolyása többé. Valami lunatikus ámulat fogta el agyamat, midőn a holdvilágszerű fényes lapja alá bámul­tam, mint mikor az óriási refractoron át sokáig nézünk a holdba. — Ez a gömbölyű, sima tér olyan, mint a „Mare mortis“, suttogom Daltonnak. Dalton erre kihajolt a csónakból, s valami emberfeletti hegykeséggel kiálta le az alattunk elhaladó jégsíkra. — Qui demeure la dans ce royaume ? (Ki lakik ez országban.) Négy percz múlva tisztán visszakiáltotta a jéglap: „Qui demeure la dans ce royaume?“ Oly borzadályos volt ez az emberi szózat, mely onnan alulról, a laktalan jégvilágból saját kérdésünket visszakiáltá ránk, mintha ő sem tu­dná rá a feleletet. Dalton a választ is lekiáltá. —• Le mort! — Le néante! — La silence ! Le desert! — S a jogegyetem visszazengő egyenként. „Le mort.“ (A halál) Le néante (a semmi) La silence (A hallgatás) Le desert (A pusztaság). Valami fenyegető volt e viszhangban; valami istenkísértési merénylet Daltontól megszólalásra kényszeríteni, a halált, a hallgatást, a semmit. Köröskörül semmi nyoma egy élő lénynek , egy embert laknak. E rettenetes magányában a világnak, élő lény nem járt még soha. S a légáramlat egyre vitte léggö­mbünket odább. Óránkon tizenkét óra volt délben, s a nap még mindig a láthatáron járt; úgy látszott, mintha körülfutná azt a nagy szérűt. Délután két órakor már kezdett aláfelé hanyatlani, mi közeledtünk az éjsarkhoz. Delejtünk alig akart már nyugton maradni. De addig nem hagyott el bennünket a nap, a­míg még egy ritka látványt meg nem világított előttünk. (Folytatása követeküek.) Az osztrák delegatíó 10-ik ülése. (Jan. 13.) Elnök Hopfen lovag 11 órakor nyitván meg az ülést, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Elnök több kérvényt jelent be,s a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. A kormány részéről L­ó­n­y­a­y , K­u­h­n később B­e­u­s­t, a három kormány­meghatalmazott Früh, Horst, és Tun­­kler ezredes. Jegyző Fürth. Napirenden van a részletes vita folytatása a hadi budget felett. — A katonai szekerészed­e minden v­ita nélkül megszavaztatott 250000 ft. A­­„katonai képző intézetek“ czimü tételnél Weber felhozza, hogy az azokban alkalma­zott tanítóknak legalább 1- át le kellene szállít­­ni, a­nélkül, hogy ez által a kiképzés valamit szenvedne, míg az intézetek ily módoni reformja által tetemes összegeket lehetne megtakarítni. A tapasztalat tanítja, hogy a közlegénységből kikerült altisztek sokkal alkalmazhatóbbak és kiképzettebbek mint azok, kik az intézetekből lépnek ki. Tekintve továbbá azon hátrányt,mely egy tanítónak 1(1—15 éven át történt al­kalmazásából a tanor azokra az által származik, hogy folyton egy és ugyanazon irányban és egy­­oldalulag képeztetnek ki a sokoldalúság hát­térbe szorításával, e baj orvoslását c célzó refor­mot lát szükségesnek és az említett tételre a pénzügyi bizottság kisebbsége által ajánlott 1,015,914 ftot kíván megszavazni. Dr. F­i­g­u­­­y kimutatja, hogy ez intézetek fentartása többe kerül, mint a tanonczokra tett kiadások, mert míg azokra 540 ezer forintnál több megy ki, a tanonczok eltartása, ellátása csak 60 ezer írtba kerül. Nincs köszönet abban — úgy­mond — hogy az ezen intézeteknél al­kalmazott egyének a hadnagytól kezdve föl az őrnagyig avanckroznak anélkül, hogy a seregnél szolgáltak volna. A kisebbség ajánlatát pár­tolja. Kuhn báró egyenként felel a felhozott el­lenvetésekre. Az ellenzék úgy­mond , azt han­goztatja,hogy el kell törölni az altiszti iskolákat és egy katonai akadémiát felállítni, melyben a növendékek két év alatt képeztetnek ki, mivel a mostani rendszer nagyon költséges, de ha a pénzügyi tekintetek fontosak, a szellemi erők fejlesztése a seregben még nagyobb fontosságú. (Helyeslés jobbról.) Az Ausztriánál minden te­kintetben sokkal előbb álló o­rszágok, mint Po­rosz-Német és Francziaország szükségesnek tar­tották és tartják az altiszti iskolákat, melyek mintegy előcsarnokai a magasabb intézetek­nek, fel nem foghatja, mi alapon kívánja az el­lenzék azoknak eltörlését, holott országunk oly szegény tanintézetekben. Felhozzák azt is, hogy ez intézetekben az ok­tatás költséges, — erre azt feleli, hogy oly sok­oldalú képzettséget fejenként 700 ftért semmi­féle intézetben nem lehet szerezni. Mi a tanítók változtatását illeti, ezt ő határozottan rászólja és míg miniszter lesz, nem is fogja megengedni, hogy ez megtörténjék. (Derültség.) Ezután a tételek a pénzügyi bizottság előter­jesztése szerint ellenmondás nélkül megszavaz­tattak és pedig: a katonai képezdékre 1,063,442 ft, és így tovább a 7. tételtől a 17-ig bezárólag minden tétel megszavaztatott, azon minőségben, mint a pénzügyi bizottság jelentéseiből lapunk­ban ismertetve volt. A 18. tétel, a határőrvidékre a kormánytól kért 968,571 frt hosszabb vitára adott alkalmat. A pénzügyi bizottság ezen összeget előterjeszté­sében egyszerűen kitörölte. Kuhn igyekszik ki­mutatni a kormány-meghatalmazottat Königgel együtt, hogy a határőrvidék jelentékeny terü­lete még nem tartozik a magyar korona alá és ezen összeg annak átalakítása és polgárosításá­ra szükséges ; azonkívül előadja, hogy a határ­­őrvidékről számos petitio érkezett be, melyekben az kéretik, hogy az erdőségekből bejövő össze­gek cultur­ozésokra fordíttassanak. Bauhaus is nagyon bonyolódott viszonyt lát a határőrvidék helyzetében, mely a biroda­lomban, — a népek életében páratlanul — har­madik „ens“ et képez. Azonban ha a hadügyér erélyesen ragadná kezébe az ügyet, meg van győződve szóló, hogy az útjában levő akadályo­kat (léteznek ilyenek — úgymond — de most nem nevezem meg) könnyen elhárítná. Ha a katonai határőrvidékieknek vasutakra van szükségök, alakuljanak társulatok és épít­senek, mint más országokban; nem szükséges azt az erdők jövedelméből fedezni. A miniszter által a határőrvidékre kért több mint 900 ezer főt szavazás alá bocsáttatván, an­nak megajánlására csak pater Greuter ál­lott fel másodmagával és igy a delegatio nem szavazta meg. G a­b­­­e­n z tbszernagy említett javaslata a pénzügyi bizottságnak adatott ki. Az ülés vége fél 3 órakor. Legközelebbi ülés holnap d. e. 11 órakor. Napirendre van tűzve a részletes vita folytatása és a pénzügyi bizottság jelentése a magyar delegáció nunziumára a fel­fegyverzési és felszerelési eszközök megvizs­gálása tekintetéből kikü­ldendő bizottság iránt. A Lajthán túl. — Egy lengyel népgyű­lés. Lem­­bergben folyó hó 8-án népgyűlést tartottak a lengyel honvédség szervezésinek ügyében és azért, hogy a franczia köztársaság iránti rokon­­szen­vüket kifejezzék. A gyűlés megtartása elé különf­éle akadály gördült, de ezek legyőzése után a mondott napon Lesniewitz lovardája egé­szen megtelt. A rendkívüli hideg daczára mint­egy háromezer ember jelent meg, s ezek közt számos fiatal, gyermekes alakot lehetett látni, égő arczc­al, lelkesült szemekkel, bájos mosoly­­lyal, nők voltak, kik férfi ruhát öltöttek, hogy részt vehessenek az általános lelkesülésben. A bizottság először a következő indítványt tette : A. Nyujtassék be ő felségéhez egy kérvény, hogy az ország védelme nemzeti alapon szerez­tessék. B. Választassák egy küldöttség, mely e kér­vényt ő felségéhez vigye. Az indítvány általános lelkesedéssel fogadta­tott, s a küldöttség tagjaivá egyhangúlag a kö­vetkezők választottak meg: Smolka, Ziemialkovsky, Cbrzanovsky, Wie­czinsky, Batutovsky, Armatis, Jankó, Darovsky Dworsky, Gumplovicz, Lubinsky, Widman, Ro­­manovicz, Kamiensky, Frankovsky, Wild, Stad­­nicki, dr. Czemergnsky sat. — E névsor Krakkó, Lemberg s egyáltalán az egész lengyel vidék legnevezetesebb férfiait foglalja magában. A második indítvány a következő volt: „A lengyel nemzet legmélyebb rokonszenvét fejezi ki a franczia nemzet iránt.“ Ez indítványt dörgő éljenzéssel és lelkesült tapsokkal fogadták. Ennek kapcsában még a következő indítványt tették: „A lengyel nemzet felkéri a magyar-osztrák birodalom kormányát, hogy ismerje el a franczia köztársaságot.“ Ez indítvány ellen azonban felszólalt a kor­mánybiztos, mire az elnök fel akarta oszlatni a gyűlést, de a közönség lelkes éljenzések közt foly­tatni akarta a tárgyalást, s nem akart távozni mindaddig, míg az elnök következő szavakat nem intézte hozzájuk : „Nem engedték meg, hogy tárgyaljuk az in­dítványt, de a lelkesedés, melyet tapasztalok, annyi, mintha elfogadtuk volna azt. E szavak megnyugtatták a gyűlést, s az álta­lános éljenzés közt szétoszlott. — A küldöttség, mely a fentebbi gyű­lés kérvényét ő felségének át fogja adni, a jövő héten érkezik Pestre. Az északi franczia sereg. Az északi sereg táborkarának egyik tisztje az „Independance“-hoz a következő levelet intézett e hó 8-ról: „Az amiensi csata után következő napon Manteuffel tbk jelenté a kormánynak az északi sereg megsemmisítését, melynek töredékeit ül­dözi. És mégis egy hónappal később ugyan­ez a Manteuffel tbk egészen sietve hagyá el Norman­­diát, hogy ugyanazon északi sereggel Pont-No­­yellesnél csatát fogadjon el. Az igazság ez ügy­ben már ismeretes, tüzérségünk fényes felsőbb­­séget tanúsított és az ellenség oly nagy veszte­séget szenvedett, hogy egy magas állású porosz tiszt, kinek hogylétéről tudakozódott egy gyalog ezredese, ezt felelte: „Oly jól érzem magam, a­mily jól csak érezhetem egy ily szomorú győzelem után." Mindazonáltal Manteuffel az északi sereg 2-ik megsemmisítését hirdeté, melynek végső századai üldöztetnek , holott Faidherbe hiában várta az előtt való napi állásában, hogy az el­lenség a csatát újra felvegye. Csak most vonult sergünk Albertre s azután kis menetekben Ar­ras és Douai közt haladt, az ellenség által több, mint tisztességes távolban kisérve. Néhány nap múlva, jó szállásolásban megerő­södve, felbátorodva az első siker által és elkese­redve, hogy diadalunkat kétségbe vonják : előre nyomultunk, hogy revanchet ajánljunk az ellen­ségnek azon terén, melyet mi foglaltunk el. A január 2-iki csata, melyben csapataink ki­sebb része vett részt, eldöntetlen maradt, de a táborkarnak alkalmat szolgáltatott, hogy a vele szembe lévő ellenség erejéről meggyőződött: másnap a csata újra megkezdődött az egész vo­nalon. Az eredmény nem soká maradt kétes; az el­lenség, a franczia tüzérség felsőbbsége folytán minden állásából kivezetett és ha Bapaume az ő hatalmában maradt, úgy ezt Faidherbe tábor­nok humanitásának lehet köszönni, ki vissza­­riant attól a gondolattól, hogy egy barátságos várost összelövetnie kellene. És Manteuffel most is veri táviratai­ban Faidherbet, mint a­hogy őt veri ez a csa­tatéren. P. 8. Faidherbe tbb. nem vonult eredített helyre, a ser­eg Bayellestől Adinferig terjedő vo­nalon táboroz. A főhadiszállás Boisleuxben van, az első vasúti állomás, Arrastól 10 mértföld­­nyire. Gam­betta levele, Lyonból, való távozása előtt G­a­m­b­e­t­t­a Henonhoz, Lyon mairejéhez a következő levelet intézte: Kedves polgártárs és barátom! Egy fe­lette nagy fontosságú ügy,mely nem engedi hogy elutazásomat egy óráig is késleltessem, kénysze­rít engemet Lyont azonnal elhagyni. A legmé­lyebb és legélénkebb sajnálkozásom azért, hogy a mint megegyeztünk, önök nagy városának politikai és pénzügyi helyzetét nem vehettük ko­moly vizsgálat alá. És mégis igen sürgős volt, rendszabályokhoz nyúlni. Juttasson engemet a praefect által terveinek ismeretébe. Egyébiránt távollétem csak rövid ideig fog tartani; nem­so­kára visszatérek és szerencsés leszek, ha önök­nek segíthetek helyzetük végleges szabályozásá­ban. Ez okból nem veszek öntől búcsút. Kérem önt, legyen társainál érzelmeim tolmácsa, és le­gyen erélyes és határozott segítségem a nemzeti védelem művénél és mindazon rendszabályoknál, melyek könnyíthetik azon terhet, melyet Lyon nemeslelkűen és lelkesen vállal magára, mely más vidékeknek például szolgálhat, melyeket törekszem ösztönözni és számitok arra, hogy ön rövid időn látni fogja,miszerént fáradozásaim nem valának gyümölcstelenek. Testvéri üdvözle­tem mellett. G a m b e t t a. Lengyel légió. Egy lengyel szivességéből a következő felvi­lágosításokat nyertük a lengyel légió állapota felől: A lengyel légió felől, mely Lyonban ala­kíttatott, hiteles adatokat nyújt parancsnoka Grzymala ezredesnek Zürichben tartott beszéde. E beszédből megtudjuk, hogy Lyon lakosai foly­tonos kérelmére a toursi kormány felhatalma­zást adott a légió alakítására, mely azonban még nincs teljesen befejezve. A légió élén Grzy­mala ezredes áll, ki szép nevet vívott ki magá­nak az 1863-iki lengyel felkelés alkalmával. Ezredesi rangját ekkor nyerte. (Grzymala az ez­redes katonai neve, családi neve­­ Burn, a fel­kelés előtt az orosz seregnél szolgált mint tábor­kari kapitány.) A Francziaországban lakó len­gyelek nem akarván bevárni saját légiójuk ala­kítását, a vendégszeretet és nemzeti barátság szent tartozását lerovandók a különböző franczia hadtestekbe léptek be és igen kevés maradt a légióra. Grzymala ezredes a múlt hóban kirán­dulást tett Svájczban, hogy honfitársait a légióba lépésre ösztönözze. Ez alkalommal felvilágosí­tásokat adott a légió alakulásáról és helyzetéről, íme néhány e felvilágosítások közül. „Igen sok lengyel, többen mint képzelnek, — mondá az ezredes—barczol a franczia seregben a különféle önkéntes hadtestekbe beosztva — áldo­­zatuk elvesz, mert senki sem tud róluk a míg a len­gyel légió a segédcsapatok mellett:a svájczi,olasz, spanyol, angol és amerikai önkénytesek mellett fog harczolni; Európa meg fogja tudni, hogy nem töröltettünk ki a népek lajstromából. — Sőt a mi ennél is több, a minister ígéretét bírom, hogy mihelyt légiónk harczképes lesz, a más franc­ia hadtestekbe beosztott lengyelek be fognak a mi légiónkba osztatni — és légiónk ekként megnö­vekedve nagy szolgálatokat tehet Francziaor­­szágnak.“ Ezután az ezredes kifejtette, hogy miért kérte ő a hadü­gyért, hogy a légiót a vogesi seregtől válassza külön. „E sereg, az ezredes nézete szerint, még nincs teljesen szervezve és abban is lehet kétkedni, hogy valaha végkép szerveztethessék azon nagy rendetlenségek miatt, melyek táborkarában van­nak. — Garibaldi a­mint látszik mindenesetre bízik táborkari főnökében, ez pedig nem sok bi­zalmat ébreszt. Toursban és Bordeauxban pana­szul hozták fel az ezredes előtt, hogy a vogesi sereg számára már 14 milliót költöttek, és mindazonáltal ez nem áll több, mint 5—6000 szánalmasan felfegyverzett emberből. — „A kormány elégedetlensége Garibaldi táborkari főnökének ezen eljárásával igen nagy — és csak a szenyfolt nélküli, a legönzetlenebb baj­nok, Garibaldi iránti tekintetek nem engedik, hogy e visszaélésnek erélyesen vége vettessék. Garibaldi pedig nem is akar hallani táborkarában létesíthető változásról és személyes tekintélyével igyekszik fedezni e botrányos tényeket. A fran­czia kormány ezért igen nagy zavarban van,nem tudván, mitevő legyen és épen ezen zavarból va­ló kimenekülhetés utáni törekvésnek lehet tu­lajdonítani azt, hogy Frapoli tábornoknak meg­engedték egy új hadtest alakítását, mely mint­egy 12000 önkéntesből állana.“ E hadtest hatás­körébe tartozik a lengyel légió alakítása. Paris. A „Bresl. Ztg" nak írják Berlinből. Megbíz­ható forrás szerint német részről körülményes vizsgálatok történtek a felett, hogy mi­után lát­ja el magát Páris élelmi és felszerelési eszkö­zökkel a vidékről. Első­sorban a már rég híresz­­telt katakombák vétettek szemügyre, melyek a fővárosnak a vidékkel összeköttetésül szolgál­tak. A távolból számos egyén hivatott egybe­­kik e föld alatti út minden legkisebb részletei, ismerik és vizsgálat eszközöltetett, melyből kit­­űnt, hogy állítólag az ostrom alatt ez után hoz­tak be különösen drága és keresett élelmiszere­ket Párisba. Minthogy ezen alagúton nem lehet járművel vagy teherhordó állattal közlekedni, itt csak olyan élelmiszerekről lehet szó, melyeknek ára kárpótolja azoknak odahordását és azon nehéz­ségeket és veszélyt, melylyel a német csatárlán­­czokon való átlopódzás jár , és így az ez után kapható élelmiszerek legfölebb a város pénze­sebb osztályának jut részül. A közlekedés ne­hézségét még az is emeli, hogy a katakombák nem terjednek túl a porosz ostromövön. E szerint Páris mégis nagy részben azon élel­miszerekre van szorítva, melyekkel eredetileg bizt és bír és hogy mégis csaknem két hónapon át tovább tartá magát azon időponton túl, a­melyre élelemmel ellátottnak hivatalosan jelen­tetett, azon körülményből magyarázható ki,hogy az akkor meglevő élelmiszerkészletet igen kicsi­nyelték, különösen áll az a lovakra, melyek he­teken át élelmül szolgáltak Páris lakóinak. Id­e kell még számitni azt is, hogy a magánraktárak számításon felül szerfelett gazdagok voltak.­­ Tény az, hogy Pári­s lakossága és őrsége eddig a szó teljes értelmében nem szenvedett szükséget élelemben.­­ A képviselőház tegnapi üléséről szóló tudósításunkban közöltük a központi bizottság­nak az újonczjutalék megajánlására vonatkozó vélemény­es jelentését. Egyszersmind megemlí­­tettük ugyanozt, hogy a kisebbség különvéle­ményt terjesztett be, mely a többségnek azon módosítását, hogy a törvényjavaslat czime „Ma­gyar hadsereg “-re változtassák , ellenzi. Ezt a Királyi Pál által bemutatott vélemény kö­vetkezőleg indokolja. A kiegyezésről szóló 1867. 12. t. sz. első sza­kaszai elsorolván azon ügyeket, melyek a biro­dalmi tanácsban képviselt országokkal és tarto­mányokkal közösek, a 9-ik §-ban ezt mondja: „a közös védelemnek másik eszköze a hadse­reg s az arra vonatkozó intézkedések, egy szó­val a hadtígy.“ A 11-ik §. ő felségének a hadügy körébe tar­tozó alkotmányos fejedelmi jogait körvonalazván, a fennebbi szakaszt világosan értelmezi, midőn mondja: „mindaz mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezér­letére stb. vonatkozik.“ A következő 12. és 14. §-ban a magyar hadse­reg kitétel mint már a fennebbinek folyománya magában fordul elő. Ezen látszólagos ellentét azon alkalommal, midőn a véderőről szóló 1868. 40. t. sz. megal­kotása után, és annak alapján a honvédelmi mi­niszter az első ujonczjutalék megszavazását ki­­­vánta, egy erre vonatkozó törvényjavaslatában a mostanival teljesen azonos czim alatt — a benn előforduló „magyar sorhadi csapatok" ki­fejezés aggályokat, keltett fel, és szemben a fel­említett 1867. 12. tcz. elég fontos okot szolgálta­tott arra, hogy az országgyűlés törvénymagya­­rázási jogával birjon. A törvényhozás a törvény­magyarázás tisztjét teljesité, s kimondatik : a megalkotott 1868. 1. t. sz. czimében szentesítve van, melynek úgy szavai mint értelme teljesen egyeznek avval, melyet a most előterjesztett honvédelmi minisz­teri törvényjavaslat tartalmaz. Ezen törvénymagyarázási tisztet ugyanazon tárgyban és czimben ismételve kellett gyakorol­nia az országgyűlésnek, midőn az 1870. évre kívánt hadjutalék megszavazása volt tárgyalás alatt a törvény által már szentesitett czimmel. A törvényhozás magyarázata e másodizben is az volt, mint először, s kimondása 1869. 15. t. sz. czimében szentesítve van. A VII. osztály a törvénynek ily világos ada­taival, s a törvényhozás factorainak ily tényei­­vel, egy perezre sem ingadozhatott az iránt, hogy a szóban levő törvényjavaslatnak már két törvény által szentesitett czimét ezúttal is fen­­tartsa, s erős következetlenségi vád nélkül nem határozhatta magát arra, hogy,­mi a törvényho­zás ismételt magyarázatával megfelelőnek mon­dott ki, ugyanazt egészen hasonló körülmé­nyek és okok mellett egy harmadik magyarázat­tal felforgassa. Nem tehető a VII. osztály még azért sem,mert ezáltal alkalmat szolgáltatna a feltevésre, hogy vagy a két első magyarázat volt téves, vagy a mostani ellen merülhetnek fel kételyek; egyik mint másik csak a bizalmat ingatná meg, me­lyet törvényeink iránt mindenkiben szilárdítani feladatunk. Végül nem változtatható meg a VII. osztály a tárgyalás alatti­­javaslat czimét, még azért sem, mert az 1867. 12 törvény szerint a hadsereg kö­zös, melynek a magyar hadsereg kiegészítő ré­sze , — nem külön­álló, nem önálló test. Az újonczokat tehát a magyar sorhadi cso­portokhoz, és haditengerészethez mint törvé­nyünk szerint létezőkhöz adhatjuk csak, de egy nem létező külön hadsereghez senkit se sorozha­tunk be. És ezen indokok alapján a VII. osztály az 1871. évi ujonczjutalék megszavazásáról szóló törvényjavaslat czimét, változtatás nélkül elfo­gadta. Különfélék. — NagyBajomról távirati utón a kö­vetkező értesítést vesszük 13-áról: Városunkban ma a biróválasztás megtörténvén, Braun József izraelita szótöbbséggel városbirájává megválasz­totok.. — Pesti polgárkör. Vasárnap f. hó 15-én délután 5 órakor Pulszky Fe­­rencz ura kör helyiségében (Király utcza 28. sz.) A prófétákról a h­aj­d­an é­s j­ele­n korban felolvasást tartand. Ezen fölolvasás­nál nem tagok is megjelenhetnek. — Nincs többé magyar leve­lezési l­a­p. Ma december 13-án délelőtt 11 — 12­­. közt a pesti főpostahivatalnál 200 darab levelezési lapot kérvén, az illető tiszt ugyanany­­nyi „Correspondenz Karte“t akart átnyújtani ; ezeket nem fogadhatván el: azon kérdésemre, ha várjon nem találkoznék e magyar, egy nyájas szőke úrtól azon határozott válaszszal utasíttat­­tam el, hogy „magyar nincs, s nem sokára német sem lesz !“ Szeretném tudni, vájjon igaza volt-e ezen szőke írnak ? B­e r­e c­z tanár. — Egy siró csont. Furcsa eset adta elő magát a napokban Nagyváradon. Egy kato­navárosi izr. alkusz neje ebédnél ülve, egy cson­tot vagdalt, midőn egyszer csak — igy beszélte­m — egy csont a kés alatt kettétört és sírni kez­dett. Az asszony rémülten futott ki a szobából s egyenesen a közellakó rabbinushoz sietve, el­­mondá neki a rémületes történetet. A rabbi meg­nyugtató s felvilágositá a megrémült asszonyt, megmagyarázó neki, hogy a hang, mely a cson­ton hallható volt, az abba vágás közbe betoluló levegő által okoztatik; hogy azonban a nép babonájának is eleget tegyen, azon tanácsot adá az asszonynak, hogy süsse meg a libát jó pecse­nyének, hívjon meg e pecsenyevacsorára három talmud-thora tanítványt, ezek majd jól laknak belőle s igy az e módon véghezvitt jótétemény által a netaláni boszorkányságnak eleje lesz véve, így történt. Ez eset a rabbi fel­világosod­ott­­­ságát és leleményességét is dicséri, mely­­utóbbi által három szegény embernek jó vacsorát szerzett.

Next