A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-14 / 11. szám
ma már tökéletesen elegendő lehet arra nézve, nyílt szemmel hadászatilag meglepettetni, és időnyerés végett vagy a tulajdon kerületből nagyobb helyeknek azonnali átengedésére szánttatni, vagy az, a hadászati előállás késztelenségétől el nem választható zavarban már a műveletek kezdetében egészen halomra döntetni. A háború ostorai a tulajdon területen, a véderőnek erkölcsi ziláltsága midjárt a háború kezdetén, a népnek a védképessége iránti bizalom megrendítése, és egy szerencsétlen háborúnak a nemzeti jólétre nézve oly rettentő további következményei, melyeknek elsorolása nem is szükséges, megannyi következményei az elkésésnek, így tehát minden hadikezelőségre nézve valódi szent kötelesség, egyrészt a véderő szervezetében mindazon hiányokat, melyek mozgósítás esetén, a súrlódást igazolatlanul fokozni képesek, eltávolítni, továbbá, már békében t. i. a nyugalom állapotában, az állam megvédése iránti háború megkezdésére a legnélkülözhetlenebbet beszerezni. Az erre felhasznált pénzek a veszedelem pillanatában ezerszeresen kamatoznak. Az osztrák-magyar birodalom hadikezelősége ezen kötelmét annál kevésbbé hagyhatja figyelmen kívül, minthogy a maga hatáskörében minden előgondoskodása mellett még mindig maradnak számos nehézségei, melyeknek legyőzésére, a vezérletben az erély legmagasabb mérve és a csapatok és intézetek rendkívüli tehetségképessége szükségeltetik, melyeknél csak a hadászati feltételeknek kevésben megfelelő és még nagyobbrészt egy nyomó vasúti hálózat tökéletlenségére, és a birodalom sok részeiben hiányos útiösszeköttetésekre kell utalni. Ezen nehézségekhez még azon körülmény is járul, hogy az Európa szívében fekvő osztrákmagyar birodalomra nézve alig lehet háborút gondolni, mely a véderőnek legnagyobb megfeszítését nem igényelné, miután minden jövő háború e birodalomra nézve természetesen létharczcvá fog válni. Eme tagadhatatlan viszonyok nyomása alatt oda kell a közös hadügyministériumnak törekednie, hogy a gyors mozgósítás az imént elkerülhetlennek nyilvánított előfeltételeket minden gyorsasággal teljesítse. Ezen előfeltételekhez az osztrák-magyar birodalom jelen véderő állása szerint még a következő rendszabályok is számíttatnak, melyek részint maradandó, részint pedig csak egyszeri kiadásokkal vannak összekötve: 1. A csapatok az ő hadkiegészítő kerületükbe vagy azokhoz közel leendő, részben már megkezdett elhelyezése iránti alapelvnek gyors kivitele, úgy hogy azok pótforrásaikhoz közel szükség esetén gyorsan a hadiállományra szaporíthassanak, és hogy az ezekkel szándékolt megtakarítások is békében mihamarább valósítsanak. 2. Az összes haderő időszerű felhasználása tekintetéből, a hadianyag és a tartalék intézetek szaporítása. 3. Mindennemű hadikészletek őrizetének és kezelésének lepontosítása, részint a csapatok és intézeteknek leendő kiadás, részint pedig azon magasabb rendű seregtestek közelében leendő czélszerű szétosztás által, melyeknek felszereléséhez rendelvék, úgy hogy ezen felszerelés esetleg, a viszonylagos legrövidebb idő alatt, és az a csapatok szállítására szükséges közlekedési eszközök csekélyebb igénybevételével eszközöltetnessék* 4. Mindazon seregrészeknek tagozása már béke idején, melyek a használatra első rendben hivatvák, az ordre de bataill-vel háborúban lehető öszhhangzással, mint ez más nagy államoknál is létezik; így tehát a keretrendszer kiegészítése a magasabb parancsnokságok és törzsekre nézve is, a legszükségesebb terjedelemben. A következő előirányzatokban, az érintett négy fő feltétből eredő kiadások A. alatt a rendkívüli szükséglet az egyszeri kiadások fedezésére, és B. alatt, a rendes kiadások maradandó magasbítására egyes czímek és tételek szerint még behatóbban indokoltatnak. A közös hadügyminisztérium bátorkodik a küldöttségeknek az igénybe vett pénzösszegek kiadásra engedélyt kegyes megfontolásra sürgetésen ajánlani, miután az indítványozott előkészületek és beszerzések háborúesetre netáni elhalasztása a hadkezelőséget a legkínosabb helyzetbe ejtené, mert a felelőség alóli felmentésben vigaszt csakugyan nem találhatna. Tekintve a beszerzéseket, a most kért összegek százszoros száma sem lenne elegendő a mulasztás helyrepótlására, mert a világ semmiféle műszorgalma sem lenne képes a szükséges készleteket azon rövid idő alatt rendelkezése alá bocsátni, mely ma a mozgósításra engedtetik. Sürgetősen kéretnek tehát a magas küldöttségek, méltóztassanak elhatározni „A közös hadügyministériumnak az egyszerű kiadások fedezésére, az esetleges mozgósítás gyorsítása tekintetéből az A) alatti előirányzatban kimutatott 2,535,257 és a rezdes kiadások magaslitására B) alatti előirányzat szerint szükségelt 281.244 ft összesen 2.817.501 ftnyi összeg az 1871-ik évre engedélyeztetik.-' Az A) alatti előirányzat: A hadcsapatok kiegészítő kerületükbe vagy azok közelébe leendő áthelyezése alapelvnek a lehetségig teljes keresztülvitelére szükséges leend 830,000 ift. Ebből az alkotmányos engedélyezés feltétele alatt fedezve van 430,000 ft. A jelenlegi előterjesztéssel tehát igényeltetik még 400,000 ft. A jelenlegi 1 hadseregi parancsnokság és 11 hadtest számára meglevő tábori felszerelési anyagnak kiegészítés czéljából 3 hadseregi parancsnokság és 13 hadtestre való szükségletre és pedig: A hadmérnöki csapatok felszerelésének kiegészítése 73,132 ft. A vonatanyagnak kiegészítése 633,000, a tábori élelmezési intézetekre való felszerelés kiegészítése 301,000, A tábori egészségügyi intézetekre való felszerelés kiegészítése 176,000, a táborban levő hadsereg magasabb parancsnokságaira való tábori irodák és tábori leltárak előkészülése 24,000, a fegyverkészletek kiegészítése 11,225 frt. A katonai hatóságok, hadcsapatok és hadseregi intézetek jövőben rendes béke-elhelyezésével öszhangzásba hozandó összes tábori szerelési anyag jelenlegi rakodásának szabályozására és pedig: Raktárak és lőszertárak épitése a tüzérségi anyag részére 382.900 ft. Fiók-rakhelyek építése a szekerészet anyag számára 300.000 ft. A meglevő raktárak átalakítása és magán raktárak elrendezése, tekintettel a szekerészet tárakból a katonai élelmezési rakodáknak átszolgáltatandó tábori élelmezési intézeteknek eszközeire 35.000 ft. A tábori kórházaknak jövőben a helyőrségi kórodáknál elteendő felszerelési anyag számára való raktárak átalakítása és elrendezése 10.000 ft. A csapatok ruhatárai kiterjesztése és elrendezése 50.000 ft. A tüzérség, szekerészetés egészségügyi anyagnak, továbbá a tábori élelmezési intézetek felszerelésének, a ruházat és felszerelés szaporítási készletek megváltozott felosztásából származandó szállítási költségek 140.000 ft. Az egyszeri kiadások fő öszszege 2.536.257 ft. A B.) alatti előirányzat: Magasabb parancsnokságok és törzsek : 218. 810 forint . — Élelmezési raktárak 10.000 forint. — Tüzérségi szer - ügy 2,647 frt. Szekerészed szer-raktárak 6,551 frt. Természetbeni élelmezés 35,879 frt. Legénységi eledel 5,328 frt. Ruha- és ágynem 2,029 frt Összeg 281,244 forint. Most már egy felhő sem volt az égen, a hygrometer semmi nedvet nem fogott, az ózonpapírra nem hatott semmi, hanem a hévmérő sem szállt már alább. E légrétegre a földi fagynak semmi befolyása többé. Valami lunatikus ámulat fogta el agyamat, midőn a holdvilágszerű fényes lapja alá bámultam, mint mikor az óriási refractoron át sokáig nézünk a holdba. — Ez a gömbölyű, sima tér olyan, mint a „Mare mortis“, suttogom Daltonnak. Dalton erre kihajolt a csónakból, s valami emberfeletti hegykeséggel kiálta le az alattunk elhaladó jégsíkra. — Qui demeure la dans ce royaume ? (Ki lakik ez országban.) Négy percz múlva tisztán visszakiáltotta a jéglap: „Qui demeure la dans ce royaume?“ Oly borzadályos volt ez az emberi szózat, mely onnan alulról, a laktalan jégvilágból saját kérdésünket visszakiáltá ránk, mintha ő sem tudná rá a feleletet. Dalton a választ is lekiáltá. —• Le mort! — Le néante! — La silence ! Le desert! — S a jogegyetem visszazengő egyenként. „Le mort.“ (A halál) Le néante (a semmi) La silence (A hallgatás) Le desert (A pusztaság). Valami fenyegető volt e viszhangban; valami istenkísértési merénylet Daltontól megszólalásra kényszeríteni, a halált, a hallgatást, a semmit. Köröskörül semmi nyoma egy élő lénynek , egy embert laknak. E rettenetes magányában a világnak, élő lény nem járt még soha. S a légáramlat egyre vitte léggömbünket odább. Óránkon tizenkét óra volt délben, s a nap még mindig a láthatáron járt; úgy látszott, mintha körülfutná azt a nagy szérűt. Délután két órakor már kezdett aláfelé hanyatlani, mi közeledtünk az éjsarkhoz. Delejtünk alig akart már nyugton maradni. De addig nem hagyott el bennünket a nap, amíg még egy ritka látványt meg nem világított előttünk. (Folytatása követeküek.) Az osztrák delegatíó 10-ik ülése. (Jan. 13.) Elnök Hopfen lovag 11 órakor nyitván meg az ülést, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Elnök több kérvényt jelent be,s a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. A kormány részéről Lónyay , Kuhn később Beust, a három kormánymeghatalmazott Früh, Horst, és Tunkler ezredes. Jegyző Fürth. Napirenden van a részletes vita folytatása a hadi budget felett. — A katonai szekerészede minden vita nélkül megszavaztatott 250000 ft. A„katonai képző intézetek“ czimü tételnél Weber felhozza, hogy az azokban alkalmazott tanítóknak legalább 1- át le kellene szállítni, anélkül, hogy ez által a kiképzés valamit szenvedne, míg az intézetek ily módoni reformja által tetemes összegeket lehetne megtakarítni. A tapasztalat tanítja, hogy a közlegénységből kikerült altisztek sokkal alkalmazhatóbbak és kiképzettebbek mint azok, kik az intézetekből lépnek ki. Tekintve továbbá azon hátrányt,mely egy tanítónak 1(1—15 éven át történt alkalmazásából a tanor azokra az által származik, hogy folyton egy és ugyanazon irányban és egyoldalulag képeztetnek ki a sokoldalúság háttérbe szorításával, e baj orvoslását c célzó reformot lát szükségesnek és az említett tételre a pénzügyi bizottság kisebbsége által ajánlott 1,015,914 ftot kíván megszavazni. Dr. Figuy kimutatja, hogy ez intézetek fentartása többe kerül, mint a tanonczokra tett kiadások, mert míg azokra 540 ezer forintnál több megy ki, a tanonczok eltartása, ellátása csak 60 ezer írtba kerül. Nincs köszönet abban — úgymond — hogy az ezen intézeteknél alkalmazott egyének a hadnagytól kezdve föl az őrnagyig avanckroznak anélkül, hogy a seregnél szolgáltak volna. A kisebbség ajánlatát pártolja. Kuhn báró egyenként felel a felhozott ellenvetésekre. Az ellenzék úgymond , azt hangoztatja,hogy el kell törölni az altiszti iskolákat és egy katonai akadémiát felállítni, melyben a növendékek két év alatt képeztetnek ki, mivel a mostani rendszer nagyon költséges, de ha a pénzügyi tekintetek fontosak, a szellemi erők fejlesztése a seregben még nagyobb fontosságú. (Helyeslés jobbról.) Az Ausztriánál minden tekintetben sokkal előbb álló országok, mint Porosz-Német és Francziaország szükségesnek tartották és tartják az altiszti iskolákat, melyek mintegy előcsarnokai a magasabb intézeteknek, fel nem foghatja, mi alapon kívánja az ellenzék azoknak eltörlését, holott országunk oly szegény tanintézetekben. Felhozzák azt is, hogy ez intézetekben az oktatás költséges, — erre azt feleli, hogy oly sokoldalú képzettséget fejenként 700 ftért semmiféle intézetben nem lehet szerezni. Mi a tanítók változtatását illeti, ezt ő határozottan rászólja és míg miniszter lesz, nem is fogja megengedni, hogy ez megtörténjék. (Derültség.) Ezután a tételek a pénzügyi bizottság előterjesztése szerint ellenmondás nélkül megszavaztattak és pedig: a katonai képezdékre 1,063,442 ft, és így tovább a 7. tételtől a 17-ig bezárólag minden tétel megszavaztatott, azon minőségben, mint a pénzügyi bizottság jelentéseiből lapunkban ismertetve volt. A 18. tétel, a határőrvidékre a kormánytól kért 968,571 frt hosszabb vitára adott alkalmat. A pénzügyi bizottság ezen összeget előterjesztésében egyszerűen kitörölte. Kuhn igyekszik kimutatni a kormány-meghatalmazottat Königgel együtt, hogy a határőrvidék jelentékeny területe még nem tartozik a magyar korona alá és ezen összeg annak átalakítása és polgárosítására szükséges ; azonkívül előadja, hogy a határőrvidékről számos petitio érkezett be, melyekben az kéretik, hogy az erdőségekből bejövő összegek culturozésokra fordíttassanak. Bauhaus is nagyon bonyolódott viszonyt lát a határőrvidék helyzetében, mely a birodalomban, — a népek életében páratlanul — harmadik „ens“ et képez. Azonban ha a hadügyér erélyesen ragadná kezébe az ügyet, meg van győződve szóló, hogy az útjában levő akadályokat (léteznek ilyenek — úgymond — de most nem nevezem meg) könnyen elhárítná. Ha a katonai határőrvidékieknek vasutakra van szükségök, alakuljanak társulatok és építsenek, mint más országokban; nem szükséges azt az erdők jövedelméből fedezni. A miniszter által a határőrvidékre kért több mint 900 ezer főt szavazás alá bocsáttatván, annak megajánlására csak pater Greuter állott fel másodmagával és igy a delegatio nem szavazta meg. G aben z tbszernagy említett javaslata a pénzügyi bizottságnak adatott ki. Az ülés vége fél 3 órakor. Legközelebbi ülés holnap d. e. 11 órakor. Napirendre van tűzve a részletes vita folytatása és a pénzügyi bizottság jelentése a magyar delegáció nunziumára a felfegyverzési és felszerelési eszközök megvizsgálása tekintetéből kiküldendő bizottság iránt. A Lajthán túl. — Egy lengyel népgyűlés. Lembergben folyó hó 8-án népgyűlést tartottak a lengyel honvédség szervezésinek ügyében és azért, hogy a franczia köztársaság iránti rokonszenvüket kifejezzék. A gyűlés megtartása elé különféle akadály gördült, de ezek legyőzése után a mondott napon Lesniewitz lovardája egészen megtelt. A rendkívüli hideg daczára mintegy háromezer ember jelent meg, s ezek közt számos fiatal, gyermekes alakot lehetett látni, égő arczcal, lelkesült szemekkel, bájos mosolylyal, nők voltak, kik férfi ruhát öltöttek, hogy részt vehessenek az általános lelkesülésben. A bizottság először a következő indítványt tette : A. Nyujtassék be ő felségéhez egy kérvény, hogy az ország védelme nemzeti alapon szereztessék. B. Választassák egy küldöttség, mely e kérvényt ő felségéhez vigye. Az indítvány általános lelkesedéssel fogadtatott, s a küldöttség tagjaivá egyhangúlag a következők választottak meg: Smolka, Ziemialkovsky, Cbrzanovsky, Wieczinsky, Batutovsky, Armatis, Jankó, Darovsky Dworsky, Gumplovicz, Lubinsky, Widman, Romanovicz, Kamiensky, Frankovsky, Wild, Stadnicki, dr. Czemergnsky sat. — E névsor Krakkó, Lemberg s egyáltalán az egész lengyel vidék legnevezetesebb férfiait foglalja magában. A második indítvány a következő volt: „A lengyel nemzet legmélyebb rokonszenvét fejezi ki a franczia nemzet iránt.“ Ez indítványt dörgő éljenzéssel és lelkesült tapsokkal fogadták. Ennek kapcsában még a következő indítványt tették: „A lengyel nemzet felkéri a magyar-osztrák birodalom kormányát, hogy ismerje el a franczia köztársaságot.“ Ez indítvány ellen azonban felszólalt a kormánybiztos, mire az elnök fel akarta oszlatni a gyűlést, de a közönség lelkes éljenzések közt folytatni akarta a tárgyalást, s nem akart távozni mindaddig, míg az elnök következő szavakat nem intézte hozzájuk : „Nem engedték meg, hogy tárgyaljuk az indítványt, de a lelkesedés, melyet tapasztalok, annyi, mintha elfogadtuk volna azt. E szavak megnyugtatták a gyűlést, s az általános éljenzés közt szétoszlott. — A küldöttség, mely a fentebbi gyűlés kérvényét ő felségének át fogja adni, a jövő héten érkezik Pestre. Az északi franczia sereg. Az északi sereg táborkarának egyik tisztje az „Independance“-hoz a következő levelet intézett e hó 8-ról: „Az amiensi csata után következő napon Manteuffel tbk jelenté a kormánynak az északi sereg megsemmisítését, melynek töredékeit üldözi. És mégis egy hónappal később ugyanez a Manteuffel tbk egészen sietve hagyá el Normandiát, hogy ugyanazon északi sereggel Pont-Noyellesnél csatát fogadjon el. Az igazság ez ügyben már ismeretes, tüzérségünk fényes felsőbbséget tanúsított és az ellenség oly nagy veszteséget szenvedett, hogy egy magas állású porosz tiszt, kinek hogylétéről tudakozódott egy gyalog ezredese, ezt felelte: „Oly jól érzem magam, amily jól csak érezhetem egy ily szomorú győzelem után." Mindazonáltal Manteuffel az északi sereg 2-ik megsemmisítését hirdeté, melynek végső századai üldöztetnek , holott Faidherbe hiában várta az előtt való napi állásában, hogy az ellenség a csatát újra felvegye. Csak most vonult sergünk Albertre s azután kis menetekben Arras és Douai közt haladt, az ellenség által több, mint tisztességes távolban kisérve. Néhány nap múlva, jó szállásolásban megerősödve, felbátorodva az első siker által és elkeseredve, hogy diadalunkat kétségbe vonják : előre nyomultunk, hogy revanchet ajánljunk az ellenségnek azon terén, melyet mi foglaltunk el. A január 2-iki csata, melyben csapataink kisebb része vett részt, eldöntetlen maradt, de a táborkarnak alkalmat szolgáltatott, hogy a vele szembe lévő ellenség erejéről meggyőződött: másnap a csata újra megkezdődött az egész vonalon. Az eredmény nem soká maradt kétes; az ellenség, a franczia tüzérség felsőbbsége folytán minden állásából kivezetett és ha Bapaume az ő hatalmában maradt, úgy ezt Faidherbe tábornok humanitásának lehet köszönni, ki visszariant attól a gondolattól, hogy egy barátságos várost összelövetnie kellene. És Manteuffel most is veri távirataiban Faidherbet, mint ahogy őt veri ez a csatatéren. P. 8. Faidherbe tbb. nem vonult eredített helyre, a sereg Bayellestől Adinferig terjedő vonalon táboroz. A főhadiszállás Boisleuxben van, az első vasúti állomás, Arrastól 10 mértföldnyire. Gambetta levele, Lyonból, való távozása előtt Gambetta Henonhoz, Lyon mairejéhez a következő levelet intézte: Kedves polgártárs és barátom! Egy felette nagy fontosságú ügy,mely nem engedi hogy elutazásomat egy óráig is késleltessem, kényszerít engemet Lyont azonnal elhagyni. A legmélyebb és legélénkebb sajnálkozásom azért, hogy a mint megegyeztünk, önök nagy városának politikai és pénzügyi helyzetét nem vehettük komoly vizsgálat alá. És mégis igen sürgős volt, rendszabályokhoz nyúlni. Juttasson engemet a praefect által terveinek ismeretébe. Egyébiránt távollétem csak rövid ideig fog tartani; nemsokára visszatérek és szerencsés leszek, ha önöknek segíthetek helyzetük végleges szabályozásában. Ez okból nem veszek öntől búcsút. Kérem önt, legyen társainál érzelmeim tolmácsa, és legyen erélyes és határozott segítségem a nemzeti védelem művénél és mindazon rendszabályoknál, melyek könnyíthetik azon terhet, melyet Lyon nemeslelkűen és lelkesen vállal magára, mely más vidékeknek például szolgálhat, melyeket törekszem ösztönözni és számitok arra, hogy ön rövid időn látni fogja,miszerént fáradozásaim nem valának gyümölcstelenek. Testvéri üdvözletem mellett. G a m b e t t a. Lengyel légió. Egy lengyel szivességéből a következő felvilágosításokat nyertük a lengyel légió állapota felől: A lengyel légió felől, mely Lyonban alakíttatott, hiteles adatokat nyújt parancsnoka Grzymala ezredesnek Zürichben tartott beszéde. E beszédből megtudjuk, hogy Lyon lakosai folytonos kérelmére a toursi kormány felhatalmazást adott a légió alakítására, mely azonban még nincs teljesen befejezve. A légió élén Grzymala ezredes áll, ki szép nevet vívott ki magának az 1863-iki lengyel felkelés alkalmával. Ezredesi rangját ekkor nyerte. (Grzymala az ezredes katonai neve, családi neve Burn, a felkelés előtt az orosz seregnél szolgált mint táborkari kapitány.) A Francziaországban lakó lengyelek nem akarván bevárni saját légiójuk alakítását, a vendégszeretet és nemzeti barátság szent tartozását lerovandók a különböző franczia hadtestekbe léptek be és igen kevés maradt a légióra. Grzymala ezredes a múlt hóban kirándulást tett Svájczban, hogy honfitársait a légióba lépésre ösztönözze. Ez alkalommal felvilágosításokat adott a légió alakulásáról és helyzetéről, íme néhány e felvilágosítások közül. „Igen sok lengyel, többen mint képzelnek, — mondá az ezredes—barczol a franczia seregben a különféle önkéntes hadtestekbe beosztva — áldozatuk elvesz, mert senki sem tud róluk a míg a lengyel légió a segédcsapatok mellett:a svájczi,olasz, spanyol, angol és amerikai önkénytesek mellett fog harczolni; Európa meg fogja tudni, hogy nem töröltettünk ki a népek lajstromából. — Sőt a mi ennél is több, a minister ígéretét bírom, hogy mihelyt légiónk harczképes lesz, a más francia hadtestekbe beosztott lengyelek be fognak a mi légiónkba osztatni — és légiónk ekként megnövekedve nagy szolgálatokat tehet Francziaországnak.“ Ezután az ezredes kifejtette, hogy miért kérte ő a hadügyért, hogy a légiót a vogesi seregtől válassza külön. „E sereg, az ezredes nézete szerint, még nincs teljesen szervezve és abban is lehet kétkedni, hogy valaha végkép szerveztethessék azon nagy rendetlenségek miatt, melyek táborkarában vannak. — Garibaldi amint látszik mindenesetre bízik táborkari főnökében, ez pedig nem sok bizalmat ébreszt. Toursban és Bordeauxban panaszul hozták fel az ezredes előtt, hogy a vogesi sereg számára már 14 milliót költöttek, és mindazonáltal ez nem áll több, mint 5—6000 szánalmasan felfegyverzett emberből. — „A kormány elégedetlensége Garibaldi táborkari főnökének ezen eljárásával igen nagy — és csak a szenyfolt nélküli, a legönzetlenebb bajnok, Garibaldi iránti tekintetek nem engedik, hogy e visszaélésnek erélyesen vége vettessék. Garibaldi pedig nem is akar hallani táborkarában létesíthető változásról és személyes tekintélyével igyekszik fedezni e botrányos tényeket. A franczia kormány ezért igen nagy zavarban van,nem tudván, mitevő legyen és épen ezen zavarból való kimenekülhetés utáni törekvésnek lehet tulajdonítani azt, hogy Frapoli tábornoknak megengedték egy új hadtest alakítását, mely mintegy 12000 önkéntesből állana.“ E hadtest hatáskörébe tartozik a lengyel légió alakítása. Paris. A „Bresl. Ztg" nak írják Berlinből. Megbízható forrás szerint német részről körülményes vizsgálatok történtek a felett, hogy miután látja el magát Páris élelmi és felszerelési eszközökkel a vidékről. Elsősorban a már rég híresztelt katakombák vétettek szemügyre, melyek a fővárosnak a vidékkel összeköttetésül szolgáltak. A távolból számos egyén hivatott egybekik e föld alatti út minden legkisebb részletei, ismerik és vizsgálat eszközöltetett, melyből kitűnt, hogy állítólag az ostrom alatt ez után hoztak be különösen drága és keresett élelmiszereket Párisba. Minthogy ezen alagúton nem lehet járművel vagy teherhordó állattal közlekedni, itt csak olyan élelmiszerekről lehet szó, melyeknek ára kárpótolja azoknak odahordását és azon nehézségeket és veszélyt, melylyel a német csatárlánczokon való átlopódzás jár , és így az ez után kapható élelmiszerek legfölebb a város pénzesebb osztályának jut részül. A közlekedés nehézségét még az is emeli, hogy a katakombák nem terjednek túl a porosz ostromövön. E szerint Páris mégis nagy részben azon élelmiszerekre van szorítva, melyekkel eredetileg bizt és bír és hogy mégis csaknem két hónapon át tovább tartá magát azon időponton túl, amelyre élelemmel ellátottnak hivatalosan jelentetett, azon körülményből magyarázható ki,hogy az akkor meglevő élelmiszerkészletet igen kicsinyelték, különösen áll az a lovakra, melyek heteken át élelmül szolgáltak Páris lakóinak. Ide kell még számitni azt is, hogy a magánraktárak számításon felül szerfelett gazdagok voltak. Tény az, hogy Páris lakossága és őrsége eddig a szó teljes értelmében nem szenvedett szükséget élelemben. A képviselőház tegnapi üléséről szóló tudósításunkban közöltük a központi bizottságnak az újonczjutalék megajánlására vonatkozó véleményes jelentését. Egyszersmind megemlítettük ugyanozt, hogy a kisebbség különvéleményt terjesztett be, mely a többségnek azon módosítását, hogy a törvényjavaslat czime „Magyar hadsereg “-re változtassák , ellenzi. Ezt a Királyi Pál által bemutatott vélemény következőleg indokolja. A kiegyezésről szóló 1867. 12. t. sz. első szakaszai elsorolván azon ügyeket, melyek a birodalmi tanácsban képviselt országokkal és tartományokkal közösek, a 9-ik §-ban ezt mondja: „a közös védelemnek másik eszköze a hadsereg s az arra vonatkozó intézkedések, egy szóval a hadtígy.“ A 11-ik §. ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogait körvonalazván, a fennebbi szakaszt világosan értelmezi, midőn mondja: „mindaz mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére stb. vonatkozik.“ A következő 12. és 14. §-ban a magyar hadsereg kitétel mint már a fennebbinek folyománya magában fordul elő. Ezen látszólagos ellentét azon alkalommal, midőn a véderőről szóló 1868. 40. t. sz. megalkotása után, és annak alapján a honvédelmi miniszter az első ujonczjutalék megszavazását kivánta, egy erre vonatkozó törvényjavaslatában a mostanival teljesen azonos czim alatt — a benn előforduló „magyar sorhadi csapatok" kifejezés aggályokat, keltett fel, és szemben a felemlített 1867. 12. tcz. elég fontos okot szolgáltatott arra, hogy az országgyűlés törvénymagyarázási jogával birjon. A törvényhozás a törvénymagyarázás tisztjét teljesité, s kimondatik : a megalkotott 1868. 1. t. sz. czimében szentesítve van, melynek úgy szavai mint értelme teljesen egyeznek avval, melyet a most előterjesztett honvédelmi miniszteri törvényjavaslat tartalmaz. Ezen törvénymagyarázási tisztet ugyanazon tárgyban és czimben ismételve kellett gyakorolnia az országgyűlésnek, midőn az 1870. évre kívánt hadjutalék megszavazása volt tárgyalás alatt a törvény által már szentesitett czimmel. A törvényhozás magyarázata e másodizben is az volt, mint először, s kimondása 1869. 15. t. sz. czimében szentesítve van. A VII. osztály a törvénynek ily világos adataival, s a törvényhozás factorainak ily tényeivel, egy perezre sem ingadozhatott az iránt, hogy a szóban levő törvényjavaslatnak már két törvény által szentesitett czimét ezúttal is fentartsa, s erős következetlenségi vád nélkül nem határozhatta magát arra, hogy,mi a törvényhozás ismételt magyarázatával megfelelőnek mondott ki, ugyanazt egészen hasonló körülmények és okok mellett egy harmadik magyarázattal felforgassa. Nem tehető a VII. osztály még azért sem,mert ezáltal alkalmat szolgáltatna a feltevésre, hogy vagy a két első magyarázat volt téves, vagy a mostani ellen merülhetnek fel kételyek; egyik mint másik csak a bizalmat ingatná meg, melyet törvényeink iránt mindenkiben szilárdítani feladatunk. Végül nem változtatható meg a VII. osztály a tárgyalás alattijavaslat czimét, még azért sem, mert az 1867. 12 törvény szerint a hadsereg közös, melynek a magyar hadsereg kiegészítő része , — nem különálló, nem önálló test. Az újonczokat tehát a magyar sorhadi csoportokhoz, és haditengerészethez mint törvényünk szerint létezőkhöz adhatjuk csak, de egy nem létező külön hadsereghez senkit se sorozhatunk be. És ezen indokok alapján a VII. osztály az 1871. évi ujonczjutalék megszavazásáról szóló törvényjavaslat czimét, változtatás nélkül elfogadta. Különfélék. — NagyBajomról távirati utón a következő értesítést vesszük 13-áról: Városunkban ma a biróválasztás megtörténvén, Braun József izraelita szótöbbséggel városbirájává megválasztotok.. — Pesti polgárkör. Vasárnap f. hó 15-én délután 5 órakor Pulszky Ferencz ura kör helyiségében (Király utcza 28. sz.) A prófétákról a hajdan és jelen korban felolvasást tartand. Ezen fölolvasásnál nem tagok is megjelenhetnek. — Nincs többé magyar levelezési lap. Ma december 13-án délelőtt 11 — 12. közt a pesti főpostahivatalnál 200 darab levelezési lapot kérvén, az illető tiszt ugyananynyi „Correspondenz Karte“t akart átnyújtani ; ezeket nem fogadhatván el: azon kérdésemre, ha várjon nem találkoznék e magyar, egy nyájas szőke úrtól azon határozott válaszszal utasíttattam el, hogy „magyar nincs, s nem sokára német sem lesz !“ Szeretném tudni, vájjon igaza volt-e ezen szőke írnak ? Be re cz tanár. — Egy siró csont. Furcsa eset adta elő magát a napokban Nagyváradon. Egy katonavárosi izr. alkusz neje ebédnél ülve, egy csontot vagdalt, midőn egyszer csak — igy beszéltem — egy csont a kés alatt kettétört és sírni kezdett. Az asszony rémülten futott ki a szobából s egyenesen a közellakó rabbinushoz sietve, elmondá neki a rémületes történetet. A rabbi megnyugtató s felvilágositá a megrémült asszonyt, megmagyarázó neki, hogy a hang, mely a csonton hallható volt, az abba vágás közbe betoluló levegő által okoztatik; hogy azonban a nép babonájának is eleget tegyen, azon tanácsot adá az asszonynak, hogy süsse meg a libát jó pecsenyének, hívjon meg e pecsenyevacsorára három talmud-thora tanítványt, ezek majd jól laknak belőle s igy az e módon véghezvitt jótétemény által a netaláni boszorkányságnak eleje lesz véve, így történt. Ez eset a rabbi felvilágosodottságát és leleményességét is dicséri, melyutóbbi által három szegény embernek jó vacsorát szerzett.