A Hon, 1871. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-01 / 26. szám
Az előttem szóló hivatkozott szakembereinknek hazánkan az aszálylyal és nedves idővel szemben követett eljárására, nem lehet hazudni azt, hogy annak, hogy a vízszabályozással sok helyett többre mehetünk ott, hol nem a kormány intézkedik, hanem egyes társulatok, ennek oka a tudomány férfiai által 1863- ban azon kikürtölt nézet, hogy azért nincs Magyarországon elég eső, mert a vizeket szabályozzák. Ezen, azon csapások közepette az emberek által részint elhitetett, részint restségeknek mentségül szolgáló nézet volt oka, hogy azon legbecsesebb, leghasznosabb száraz éveket szabályozásra nézve nem hasznosítottuk úgy, mint kellett volna. Ily csalódások után nem kell csodálkoznunk azon közönyösségen, mely mutatkozik, és ha azt akarjuk, hogy szűnjék meg amint kell, azon kell lenni, hogy irányadó körökben segítsenek ezen bajokon, hogy helyreállíttassék mind a gazdasági egyesületektudományos hasznossága mind a tanintézetek gyakorlatiassága, mind pedig a tudománytételek igazsága iránt megingatott bizalom. Az. előttem szóló felemlítette egyéb hiányaink között, az úrbéri maradványok és más hasonlókról szóló törvényt. Én abban, hogy ezeknek megoldása okvetlenül szükséges, vele tökéletesen egyetértek, és mert hogy ezen megoldás mentül hamarébb bekövetkezzék, akarom, nem fogok ezekről ezen alkalommal többet szólani, midőn róluk beszélni igen, de megoldani a kérdést nem lehet. Hanem elvárom, hogy a t. képviselő úr pártolni fog, midőn majd, ha más nem teszi, indítványozni fogom, hogy a budget bevégzése után első helyre tegyük ezen kérdések megoldását (Helyeslés balfelöl) amelyeket nemzetgazdasági és politikai tekintetben megoldani mindenek felett szükségesnek tartom. (Tetszés balfelől.) Igen, barátom és elvrokonom Máttyus Arisztid beszédének elején megvallom, hogy megijedtem, annyiban, hogy azt hittem, hogy a kereskedelemre vonatkozó nézeteink eltérnek egymástól, amit részemről nagyon nem szerettem volna, miután oly szerencsés vagyok, hogy nézeteink rendesen találkozni szoktak.Azonban én úgy látom, hogy e tekintetben se közte se köztem és azok között, akik az ellenzék részéről a tegnapi napon felszólaltak, lényeges különbség nincs, mert én legalább azt hiszem, hogy őppen azoknak eszközlését kívánta mai beszédében, amit a tegnapi napon szólók kívántak, és amit én is részemről kívánok. Mert ő is kívánta a hitel hátrányainak elhárítását, kívánta a kereskedelem hátrányainak közlekedési eszközök és vám tekintetében és a consulatusok jobbá szervezése általi elhárítását, és ez az, ami a szabad kereskedés elve szerint kívánható és kívánandó, mi nem beavatkozásnak jele, hanem elhárítása az akadályoknak. Ezt teljes örömmel konstatálom, nem akarván ismételni azokat, amiket ő véleményemmel tökéletesen megegyezőleg oly szépen és helyesen elmondott. Az igen. közlekedési miniszer úr beszédére van még egy pár észrevételem. Ő azt mondta, hogy Máttyus Arisztid képviselő úr 3—4-szer visszatért arra, hogy menynyire emelkedett Magyarország kereskedelme, tehát ezáltal mind a jelen miniszternek, mind neki, ki kereskedelmi miniszter volt, a legnagyobb elégtételt szolgáltató. Én azt tudom, hogy ha sok a bevitel, és különösen, mint említve volt, nem nyers terményekben, hanem mint gondolom „Stück Waaren“-okban, az mindenesetre örvendetes jel, mert ez azt mutatja, hogy az országnak van miből venni. De én azt tartom, hogy annak oka,hogy volt mivel megvenni,abban rejlik,hogy ha egyes vidékeket ért is csapás, hazánkban az utóbbi időkben elég jó termés volt, míg a külföldi résztermés kivitelt idézett elő. Azt, hogy itt jó termés volt, vagy azt, hogy ott rész termés volt, hogy ezt a minisztérium csinálta volna, azt minden tiszteletem mellett nem hihetem. S ha abból azt méltóztatik következtetni, hogy ez a minisztérium érdeme, erre másfelől azt lehetmondani, ha mitől az Isten őrizzen meg, majd rúsz év következik be, hogy ez a minisztérium bűne. Ha nem az igaz, akkor megmaradhatna a közlekedési miniszter úrnak azon vigasztalása,hogy épen úgy,mint most mondá,nem azért van kevés kocsi mert nem szaporítják, hanem azért, mert növekedett a kereskedelem; akkor meg azt mondhatná, ime nehogy megint panasz legyen a közlekedési eszközök hiányossága miatt, úgy intézkedett, hogy a kocsik elegendők legyenek, vagy tán még egyszerűen érdemül hozhatná fel, mellőzve az okot, ami azt előidézte: ime aligpanaszkodtak azon, hogy nincs elég kocsi, s már elég van. (Derültség balfelől.) Azon kérdésre, hogy a második vágány miért nem állíttatott fel, arra a miniszter úr nem felel. Azt, hogy a közlekedési eszközök első percben mindjárt nem teremhetik meg gyümölcseiket, elismerem, de azt bátor vagyok a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy kereskedelmünknek egyik legnagyobb akadályát közlekedési tekintetben a Czegléd-Szolnok-Pesti közlekedési nehézségek képezik. Két éve már ha jól emlékszem, hogy e nehézségen segíteni akart egy magántársulat államsegély nélkül, de a minisztérium ellenszegült, és a többség minket leszavazott, és ennek elhárítására még most sem történt semmi. Én azt hiszem, hogy ezt nem lehet semmiféle rosz concessióval, mely még a régi időtől maradt reánk, helyreütni. (Helyeslés balfelől.) A 8 hónapig tartott háborúra figyelmeztetett a miniszter úr.Ez igaz,de ezt Máttyus képv. úr sem hagyta figyelem nélkül. De midőn meggondolta, hogy ezen 8 hónapos háború folytán, habár nem is egészen helyeselhető, s habár e tekintetben is a kormány nagyon későn kezdett gondoskodni, megeshetett az, hogy kocsijaink egy része visszatartatott, meggondolta azt is, hogy épen ezen háború által kivitelünk nagyon csökkent, ha tehát csökkenés mellett is kevés volt a kocsi, ha nemű lett volna háború és teljes kivitel lesz vala, akkor bizonyosan még kevesebb lett volna a kocsi. Azt, hogy csak a vasutak állítsanak raktárakat, azt Máttyus képv.társam egy szóval sem mondta; ő épen azt mondotta, hogy a raktárak előállításáról másképen kell gondoskodni. Nem akarok hosszasan visszaélni a t. ház figyelmével. (Halljuk) méltóztassék megengedni hogy még csak pár szóval feleljek azokra, miket a t. keresk. miniszter úr tegnapi beszédében megjegyezni méltóztatott." Az igen t. miniszter úr, mint egy szemrehányást tett nekem s azt mondá, hogy ha megemlékeztem volna a régi barátságról s mellőzöm az ellenzékeskedést,melybe beleéltem magamat, magánúton megnyugtatást szerezhettem volna magamnak azokra nézve, melyeket tőle kérdeztem; az igaz, hogy akkor azon nagy szorgalommal, melyet kifejtettem,nem brillírozhattam volna. A barátságra a politikai nézetkülönbségnek befolyása nincs. Én azt hiszem, hogy a legkülönbözőbb politikai nézetek mellett fenállhat a barátság mindaddig, míg a kölcsönös becsülés fenáll. És én részemről biztosítom a t. miniszter urat, hogy épen, mert a becsülést tartom a barátság alapjának, irányában épen azon barátsággal viseltetem, melylyel viseltettem az időben, melyre hivatkozni méltóztatott, csak hogy a barátság határa megszűnik ott, hol a közélet kötelessége kezdődik, és valamint bizonyosan hibáznék a miniszter úr, — úgy hiszem nem is fogja tenni, ha barátságból elmulasztaná valamely kötelességét teljesíteni, mint miniszter, úgy hibának tartanám én a magam részéről, ha elmulasztanám teljesíteni kötelességemet barátságból, mint képviselő. Márpedig nekem mint képviselőnek nem az a feladatom, hogy magamnak szerezzek megnyugvást, de feladatom az, hogy ha nagy hibát vélek látni, azt szóba hozzam a házban, és a ház által az ország tudja meg, s ha nincs hiba, a miniszter ezt mondja ki, s ha van hiba, mutassa ki, hogy mennyiben s miben van, mi oka, s mi módon kell rajta segíteni. Legalább én a t. miniszter úr helyzetében, épen egy barátomtól nem venném rész néven, de örülnék azon, hogy alkalmat adott nekem a t. ház előtt nyilatkoznom s indokolnom azt, mit mások eljárásomban hibáztatnak. Az hozatott fel, hogy az alapítványok, és egyátalában a számtételekre vonatkozó dolgok, a zárszámadásra valók. Csak attól függ, minő szempontból tekintjük őket. Maguknak a tételeknek számtani igazolása ez tisztán a zárszámadás dolga, mint pl. hogy említsek még egy más dolgot, a zárszámadásba való lesz annak igazolása is, hogy oly postaállomásokra megszavazott költségek, melyek fel nem állíttattak, csakugyan nem költettek-e el ? Valamint az, hogy olyaávirda vonalakra való költségek, melyek fel nem állítattak, el nem költettek-e? De indokolása annak, miért történt az, hogy nem állíttathattak fel azok, miknek fel kellett volna állítatni,a ház elé tartozik. Ez a különbség szerintem a zárszámadásra tartozó rész, és a ház elé tartozó rész közt- különben egyes apró hibákra nézve azon mentséget, hogy az igen t. miniszer úr a tárczát nem régen és csak akkor vette át, mikor a költségvetés már készülőben volt, mentő körülményül elfogadom, legfeljebb is helytelenségét mutatja ez azon eljárásnak,hogy időközben ilyen tárczacserélgetések minduntalan történnek. De van egy, mire nézve e mentséget el nem fogadom, s ez a ház határozatainak, s a tett miniszteri ígéreteknek nem teljesítése, s a nem teljesítés okainak elő nem adása; mert én azon meggyőződésben vagyok, hogy nem csak azon esetben, midőn egyes tárcza változik ugyanazon ministérium kebelében, de változzék bár az egész ministérium, a ház határozatainak mint nem tartását, az illető miniszer mindig indokolni tartozik, és ha teljesíthetlennek látja azt, a ház által kell, hogy annak teljesítése alól feloldhassa. (Helyeslés.) Erre helyezem én a fő fontosságot és őszintén megmondom, hogy ha tegnap lett volna szerencsém a miniszer úrtól, amint reméltem, e tekintetben határozott nyilatkozatot, jövőre nézve ígéretet nyerni, igen szívesen kész lettem volna határozati javaslatomat viszszavenni. Miután ez azonban nem történt, kénytelen vagyok határozati javaslatomat fentartani. Most még csak egyet vagyok bátor megjegyezni, nevezetesen azt, higgye el a t. miniszer úr, én munkásságommal brillírozni nem szándékoztam, igen roszul is választottam volna erre az alkalmat, mert valóban, az általam felderített hiányok oly szembe szökők, hogy azok felderítésére munkásság, melylyel brillírozni lehetne, nem szükséges. (Derültség) arról is meg lehet győződve, hogy ha ő saját körében fog munkásságával brillírozni akarni az által, hogy benyújt majd budgetet, melyben ily hiányok nem lesznek, én nem fogom vádolni, hogy brillírozni akart munkásságával, de el fogom azt ismerni. (Helyeslés balfelöl.) Wahrmann Mór annak bebizonyítására, hogy az ipar és kereskedelemgyarapodott, hivatkozik a liszt, sertés- és juhkivitelre, mely magas emelkedést mutat az előbbi időhöz képest. Ha némi vagy sok tekintetben hátra vagyunk, ennek oka részint évtizedek mulasztásaiban keresendő, részint magunk vagyunk cinkostársak a hátramaradásban. Mint egyik főakadályra, rámutat azon körülményre, hogy vasúti hálózatunk a czélnak meg nem felelő és rosz volt. Hangsúlyozza, hogy ha valahol, úgy a kereskedelem és ipar terén legnagyobb szükség van a selfgvernementre. Nem lehet mindent egyszerre keresztül vinni, aki így akar haladni, semmit sem fog elérni. Haladnunk kell folytonosan, de határozottan. (Egy hang: Csigaléptekkel !) Végül kijelenti, hogy Tisza Kálmán hat javaslatát nem fogadja el. Szlávy József miniszer, ha a Helfy által felhozott és ahhoz hasonló vádakra, hogy a kormány mind Kossuth L., mind Széchenyi politikáját tönkre tette, s igy programm nélkül maradt és az ország anyagi jóllétének fejlődését megbénítá, tüzetesen válaszolni tartaná kötelességének, könnyen megtörténhetnék az, hogy igy az időt csupán önvédelemre használva, nem tehetne az ország anyagi felvirágzásáért semmit. Azon vád ellenében, hogy nincsen külön consulatusunk, arra figyelmeztet, hogy Ausztriával vámszövetséget kötöttünk és ez az eset fordul elő a német szövetségben, Svéd és Norvégországban, meg Északamerika egyesült államaiban, hol szintén nem léteznek külön consulatusok. Nem áll az sem, hogy a consulatusok ignorálják a magyar érdekeket, mert a magyar kormányéval folytonos levelezésben állnak és ennek megbízását teljesítik. Hogy a külkereskedésben nem szerepelnek a magyar borok, annak oka az, hogy a kezelésre nem fordíttatik kellő figyelem. Ahogy Palugyay és Jalics képesek oly nagy terjedelmű és meszszeágazó magyar borkereskedést űzni, miért nem teszik ezt mások is ? Osztja Hornnak azon theóriáját, hogy a kormány az ipar és kereskedelem tekintetében csak az akadályok elhárítására szorítkozzék, és épen ezért hangsúlyozza, hogy a megyék autonómiájának egyik fő kötelessége az útcsinálás. Hogy az utak oly rész karban vannak, ennek a megyék az okai, tehát e tekintetben nem a kormányt, hanem a municipiumot kell kérdőre vonni. Mint a megyék által elkövetett visszaélést felhozza a közmunka összeírást, mely alkalommal a szegény embernek két marháját össze szokták irni, a gazdagokét pedig — és ezek rendesen azok, kik az adózó nép terhét hordják ajkukon — figyelmen kívül hagyják. (Helyeslés jobbról.) A czéh-rendszerre vonatkozólag megjegyzi, hogy ilyen nem létezik Magyarországon. A provisorium alatt keletkezett iparrendtartás most is érvényben van, de ez sokkal jobb a Klauzálénál, mely tisztán ezér rendszerre van alapítva. Annak bebizonyítására, hogya kormány nem volt tétlen, felhozza a Gorove alatt keletkezett bánya,- erdő,- ipar és más törvényjavaslatokat, melyek csak azért nem kerültek még tárgyalás alá, mert — mint az ellenzék is ezt igen helyesen hangsúlyozá — a kormány nem akarta a távhozást úgy szólva azok által meglepni, hanem intézetek,egyesületek és lapok útján a közönséggel közölvén, előbb a közvélemény ítéletére és tájékozására bocsátotta. Hogy mégis némi hiányok voltak tapasztalhatók a kormány részéről, erre nézve tekintetbe kívánja vétetni, hogy a kezdet nehézségeivel kellett küzdenie, oly ügyeket kellett átvenni és kezelnie, mint a posta távírda és tengerészet, melyekhez a szakértő erők jó részt hiányzottak. Mi az egyes szakoknak a különböző ministeri ressortokba tett beosztását, s illetőleg ez ellen emelt vádakat illeti, szóló ezen beosztást nem tartja lényegesnek; annál inkább, mert e tekintetben a nézetek és elvek nincsenek még megállapodva. Egyik egy, másik más tárgyat „kíván ez — vagy amaz minister ressortjába sorozni. Sőt külföldön sincs e tekintetben öszhang. Alig lehet két kormányt találni, hol az egyes kormányzati ágak egyformán volnának beosztva. Azt tartja, hogy e kérdés tisztán az illető minister személyiségétől függ, így pl. helyesnek tartja, hogy Wenckheim dr. ministersége alatt a lóversenyek a belügyér ressortjába tartoztak, mert ő nagyon értett hozzá. (Wenkheim épen a képviselőház karzatán volt s észre vétetvén, általános derültség keletkezett.) A Tisza K. által felhozott hibákra és ellenvetésekre azt jegyzi meg, hogy azok kicsiszerük és nem emelik az ő (Tisza) dicsőségét. Az alapítványoknál előforduló különbségeket onnan származottaknak állítja, hogy a pengő pénz osztv.ében van számítva. Elnök befejezettnek nyilvánítván az általános tárgyalást, Tisza K. és Táncsics M.nak még hátralevő két hat. javaslatát bocsátja szavazás alá. A többség egyiket sem fogadja el. Következik a részletes tárgyalás. I. Czim. Központi igazgatás. Megszavaztatott a tiszti fizetések és lakbérekre 121400 ft, szolgák fizetésére (két szolgai állomás törlésével) 4710 ft, házbérre 14000 ft, hivatali és irodai szükségletre 10,070 ft (18070 frt helyett,) jutalmazások és segélyekre 2000 frt, szolgák ruházatára 700 ft (800 ft helyett) épület fentartására 500 ft. És igy az egész czimre megszavaztatott 163380 ft. II. Czim. kereskedelmi, bányászati, ipari és külkereskedelmi czélok Előirányozva van 1871-re 44000 frt. E tételhez hozzá szólott Várndy Gábor, ki a kereskedelmi miniszter figyelmét arra hívja fel, hogy ha az osztrá Lloyddal kötött szerződés, — melyet Lónyay is rosznak tartott — ha már nem sikerült megsemmisítni, revisio alá kerülvén oda hasson,hogy az eredmény Magyarország érdekeinek minden tekintetben megfelelő legyen. Mert ugyanis azon vonalak, amelyeken az osztrák Lloyd köteles a megállapított szerződés szerint a tengeri utakat megtenni, két rendbe vannak osztva. Az első rendűeknek tengeri mértföldszáma a megtett utak összegét véve 281,956 mértföld, a másodrendűek száma 328,000 mértföld, összesen tesz tehát mintegy 610,000 tengeri mértföldet. Mindezt csak mellékesen jegyzem meg, mert nem akarok e tárgy tüzetes taglalásába bocsátkozni. Az én tudomásom és a statistikai kimutatások szerint Magyarországot leginkább érdekli jelenleg a Triest-Korfu-Alexandriai vonal, mely tesz 2400 tengeri mértföldet, s ha az évenkénti 48 járatot vesszük, tesz az évi utazás 115,297 mértföldet. S ha már most vesszük a csaknem 2 milliónyi subventióból a hányad aránya szerint évenként reánk eső összeget, első pillanatra feltűnik, hogy egn nagy összeg semmi arányban nem áll azon csekély útvonallal és szolgálattal, amelyet a Lloyd társulat Magyarország érdekében is teljesít. Szlávy József miniszter kijelenti, hogy ez ügyben már hónapok óta folynak a tárgyalások s a minisztérium keblében is a tanulmányozás tárgyát képezi. ígéri, hogy annak idejében semmit sem fog elmulasztani, mi Magyarország érdekének kívánatos. Elnök 2 órakor oszlatja el az ülést. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. Az osztrák delegatió 20-dik ülése (Január 31-én.) Elnök Hopfen lov. 11 órakor nyitja meg az ülést. Jegyzők: Klatzkó és Fürth. A kormány részéről jelen van: Kuhn, Lónyay, Beust. Napirenden van a rendkívüli hadiszükséglet tárgyalása. Dr. Schaupp hosszabb beszédben védelmére kel a budgetbizottságnak, az „erődítésügy“-re vonatkozó azon jelentésének, hogy új építkezésekre ne szavaztassanak meg költségek addig, míg a megkezdettek nincsenek befejezve. Greuter Schaupp ellenében megjegyzi, hogy épen a szép országot kell erődítni, mert erre válik az ellenség foga. (Derültség.) Ezt kívánja Tirol érdekében is. Beust gr. Schauppnak azon megjegyzésére, hogy ő (Beust) 67-ben Bécs erődítése mellett emelt szót, azt feleli, hogy ezt sem veheti tőle rész néven,ki az akkori politikai constellatiót tekinti. Ezzel befejeztetvén az általános vita, következett a részletes tárgyalás. Az érsekújvári kapu folytatására Komáromban megszavaztatott a pénzügyi bizottság által ajánlott összeg 100 ezer frt 200 ezer frt ellenében. A komáromi vár Igmánd erődjének építésére, a kormány 200 ezer frtot kér, a bizottság ellenben telekvételre csak 20 ezer frtot ajánl. Itt hosszabb vita fejlődött ki, melynek végével megszavaztatott a 200 ezer frt. Krakónak a Lysa hegyen fekvő erődé építésére a kért 100 ezer írttal szemben, a pénzügyi bizottság véleménye szerint, semmi sem szavaztatott meg. A Rajna mellett fekvő Taxa sziget megvételére és Olmütz erődítésére 10—10 ezer ft szavaztatott meg; Komárom és Eperjes erődítésére 1—1 millió, Boroszlóra 1 m, Olmütz (szenthegyének) megerősítésére 300 ezer frt. Ruházati és fegyvertkéritési czélokra 3,500,000 frt (9 millió helyett.) revolverekre 100 ezer ft. •— gyalogsági ásókra (250000 frt helyett) 150000 ft. Ez összegek a helyettesi alapból fedeztetnek. A lovasság, tüzérség és szekerészet békelétszámának állandó emelésére kért összegek hosszabb vitát idéztek elő. Rechbauer felhasználja az alkalmat, hogy polemizáljon Klaczkó azon állítása ellen, miszerint : „nem ismer Németországot“, holott épen most Németország oly csodás eredményeket vívott ki. Beust gr. Rechbauernek egy személyes megjegyzésére felel Klaczkót illetőleg. Ismert dolog úgymond , hogy az ndv. tanácsos nincs már szolgálatban, de ha volna is, mint a delegatió egyik tagja bátran élhet a szabad szólás jogával. Falkenhayn gr. az egyes tételekhez némi módosításokat ajánl, melyek szavazásnál el is fogadtatnak. Ezután az előrehaladt idő miatt az ülés befejeztetik , de elnök indítványára még ma esti 7 órakor fog folytattatni. A Versailles! alkudozásokhoz. A „N. fr. Presse“ levelezője január 27-én (tehát a fegyvernyugvás megkötése előtt) kelt levelében közöl oly részleteket is, melyeket a már közlöttek kiegészítéséül közlünk. Miután leírja azon fegyvernyugvási feltételeket, melyeket a távirda nyomán már hivatalos alakban is közöltünk — folytatólag ezeket írja: „A franczia nép, a mennyiben láttam és róla hallottam, szívből belefáradt a háborúba. Csak nem volt még néki odanyujtva az a kis békeuj, hogy aztán sebtiben és vágygyal a békejobb után nyúljon. És ez a békeuj lesz azon okmány, melyet Jules Favre ma este Párisból Versaillesbe hoz. Az itteni két hadiszállás képe, Favre látogatása óta, ki a londoni conferentiára szóló útlevelet nem akarja használni, nagyon elégedettnek néz ki, sőt a szövetségi kanczellár arczán ifjúsági ravasz kópésága megint meglátszik. Azt mondják, hogy a császár már táviratozta francziául (tehát nem a „Staatsanzeiger“-be való nyomatás végett) a császárnénak: „Favre itt van. Sokkal igénytelenebből lép fel, mint Ferrieresben. Az idő megérlelte. Ha isten is úgy akarja, rövid időn szerencsés békét fogunk kötni és visszatérhetek Berlinbe.“ A ravasz Bismarck — fütytyben fejezé ki véleményét. Midőn ugyanis előadta a császárnak a Favreval való beszélgetését és a praefecturát elhagyta, egy magasállásu katona kérdé tőle: „Nos excellentiás uram, lesz e békénk?“ Bismarck nevetett és ujját szájára tette, azután összevonta ajkait és fütyölte: a „Gewehr in Ruh“ harczi jelt. És a szövetségi kanczellár, mint régi, szenvedélyes vadász nagyon szépen és tisztán tud fütyölni. „Tehát csak fegyvernyugvás ?“ kérdé újra a tábornok. Bismarck rázta néhány hajfürtjét és akkor a vadászjelt: „Hallal, hallak“ fütyölte. Tehát a nemes vad meg van ölve, a vadászatnak vége! De ami mind e mellett és ennek daczára minket itt Versaillesben egy kissé különösen hat meg, az, hogy tegnap, az éjjel és ma a bombáztatás Páris ellen hevesebben folyt, mint bármikor. Ez természetesen erkölcsi hatás akar lenni. A Dijon melletti csata. A „Journal de Geneve“ a következőleg írja le azon három napig tartott csatát, mely Dijon mellett folyt le. Nem lehet csakugyan felfogni, hogy a németek tulajdonképen minő czélt kívántak elérni Cote dfor fővárosának megtámadása által. Lehet, hogy komolyan azt hitték, hogy Dijont hatalmukba kerítik, de lehettek e harczok csak cselfogások arra czélozva, hogy az e ponton öszpontosított csapatokat sakkban tartsák, míg a német sereg zöme északkeletre későül és Gray irányában vagy keletre Dole felé nyomulhasson elő. Még azt sem tudni pontosan, hogy tulajdonképen miféle csapatok vettek részt e három napos küzdelemben. Mégis azt állítják, hogy az 1. 21. 19. 24. 61. 49. és 13. gyalogezred és a 2. és 11. dragonyos-ezred vettek részt a csatában, de az 1. és 19. ezred St. Quentinnél harcolt, tehát két nap múlva nem állhatott szembe Garibaldi csapataival. Minthogy a poroszok e küzdelmek felől, mint rendesen, ha vereségeket szenvednek, épen semmit sem szólónak, tehát sok tekintetben csak gyanításokra vagyunk utalva. A következő bizonyos: Szombaton, jan. 21. korán reggel 7 óra felé, egy porosz hadoszlop, mely Is sur Tifleben, Dijontól 25 kilométernyire állott, támadólag indult Darois ellen. Garibaldi csapatai, melyek Dijon felé voltak elhelyezve, Talaut és Fontaine erődített pontokra vonult viszsza. 1 óra felé a harcz Talaut és Daix közt megkezdődött. Hauteville falut a francziák ismét visszafoglalták és este mind a két sereg egymással szembenállóit és kétségen kívül úgy, hogy mindegyik megtartá állásai nagy részét. 26-án a csata reggel 7 órakor újból megkezdődött erős puskatűzzel. Dél felé az ágyúk is megszólaltak. A poroszok nagy,de sikertelen erőfeszítéseket tettek,hogy a talauti erős állást,melyet nagy számú tüzérség és természetesfekvése védett, elfoglalják. Talaut, melyet Isere, Avayron, Ain,és Saône-et-Loire mozgósított nemzetőrei védtek, az ellenség minden támadásának ellenállott. Három óra tájban a poroszok állásaikból viszszavonultak, melyeket a francziák azonnal megszálltak. Ezek Dijónba tértek vissza, e népesség üdvözlő rivalgása közt, mely egész nap a csata kimenetelét várta. A győzelem babéra részben Garibaldi, részben Peissier trikot illeti. 23-án, a poroszok ismét mutatkoztak St. Apollinaire irányában Dijontólöt kilométerre északkeletre. Hogy 22-iki vereségük után, hogy hatottak el idáig és tulajdonképen honnét jöttek, még nem lehet pontosan tudni Igen élénk küzdelem után a pouilly-i majorban ,és körül német csapatok estefelévisszavezettek. Egy más hadoszlop is közeledett Messigny és Savigny közt és mindkét helyt visszanyomatott 22. v. 23-án Ricciotti,Garibaldi merész cseltámadása folytán a 61. ezred zászlója zsákmányul esett.Franczia tudósítások szerint a németek hadereje 3000 emberre rúgott volna. Hivatalos közlemények. A belügyminiszter előterjesztése folytán Csávossy Bélát tiszt, miniszteri segédfogalmazóvá nerte ki ő felsége. — Angyal Gyula, gróf Zichy Géza és Inkey Bélavégzett jogászok a vallás- és közoktatási minisztériumhoz tiszt, fogalmazó segédekké neveztettek ki. — Schreiber Tivadar tengerész vezetéknevét „Kompolthi,"-ra átváltoztatá. — Györfy Titus szabadságolt állományú gyaloghadnagy, s Lázár Domonkos szabadságolt állományú honvéd-lovas-hadnagy a honvédségben viselt tiszti czimről s rangról leköszöntek. Különfélék. — A király ma délután József főherczeg és más magas rangú tisztek kíséretében meglátogatta a budai vérmezőn levő Aszalay féle honvédlaktanyát. Huzamosb ideig mulatott ottan s az alatt meglátogatta az állandósított honvédszázad legénységének előadásait is, mely alkalommal több kérdést intézett s a kapott feleletekre megelégedését fejezé ki a tanári és tisztikarnak. Megnézte a kerületi fogházat is s megizleté a katonák kenyerét. Távozásakor megéljenezték. — A polgári házasság Bécsben napirenden van s dr. Feldernek a polgármesternek maholnap meggyűlhet a baja az esketésekkel. Most is oly hét kérvény van nála, melyben a polgári házasságra lépés megengedését kérik, elintézetlen — minthogy a kérvényezők mind magyarok, a magyar kormánynak a polgári házasságra kikért véleménye pedig még fel nem érkezett Bécsbe. A magyar ministerium felhagyhatna clericalis scrupulusaival,már csak azért is, hogy ily házasságféle dolgoknál gyakran periculura van in mora. — Felnőttek oktatása. A veszprémi róm. kath. nagygymnasium kegyesrendi tanártestülete szervezvén a közoktatási, miniszter felhívása folytán a felnőttek számára tartandó előadásokat — egyelőre a következő rend állapíttatott meg: vasárnap d. u. 10—11 természettan, 11—12. természetrajz, d. u. 4—5. mennyiségtan, 5—6. ügyiratok, hétfőn esti 6—7. földrajz, szombaton esti 6—7. magyar történet fognak előadatai. Megismertetvén nyomatott felhívásban a szép eszme a polgártársakkal, a városi hatóság és értelmiség buzgólkodása és dicsérendő példája következtében annyi fogékony kebelre talált, hogy jan. 29-én a gyanas helyiségében 36 tagú tisztes hallgatóság előtt kezdettek meg az előadások. A délutáni előadásokra hasonló számban gyűlvén össze a polgárság, félreismerhetlen jelét adta komoly tudványának. Koronázza oly szép siker a vállalatot, minőt várni a dicséretes kezdet feljogosít. — A kiváló gonddal és mély tanulmánynyal szerkesztett„Archaeologiai Értesítő“ minden számában hoz igen érdekes közleményeket. Legújabb számában a többi közt következőket írja : 1573-ban még sok érdekes tárgy hevert a budai várpalotában, így egy francziaországi nagy ágyú feküdt mindjárt a várkapu mellett; a kapuk előtt pedig öt nagy, két ötnél hosszabb ágyú részint kerekeken állt, részint a fűben feküdt. A bécsi kapu alatt lóg egy nagy óriás csont (mammuth csont), egy állkapocs, egy dárda, melylyel egyik török ekevasat átfúrt, és egy nagy vastag patkó, melyet a török ketté tört. Ezeket Gerlach István, Vugnach Dávid, Miksa császár török követének prédikátora irja; Bél Mátyás pedig ezeket Toldy Miklósnak tulajdonítja. — Schulcz Ignácz ugyancsak az „A. É.“ szerint Vajda-Hunyad vidékén legközelebb két középkori szőnyeget fedezett fel, melyeknek rajzát nemsokára az arch. bizottságnak be fogja küldeni. — Mi lesz a budai népszínház helyén? A közlekedési minisztérium az északkeleti vassuttársaságnak azon tervét, mely az igazgatósági épület fölállítását illeti, elfogadta. Az épület 470,000 ftba fog kerülni s a budai népszínház helyére építtetik. — Isten ujja, A „Magyar Állam“ irja: A Tiberis ismét félelmesen kezd emelkedni, s Rómában újra vizveszélytől tartazik. Ezen félelem nagyon is alapos, mert legújabb római tudósitások szerint a Tiberis újra elhagyta medrét, már az egész Ghetto viz alatt áll s az ár még folyvást emelkedik. Vere digitus Dei est hic !– kiált fel végül a kegyes lap. — Még utoljára hitetlen lesz és kisüti, hogy azért van most Rómában árvíz, mert az Úristen megharagudott — a csalhatatlansági dogmáért.• Reáliskolát akarnak Szegeden fölállítani, s hogy ez sikerülhessen, a város ahoz megkívántató összegig az alapítványi tőkéből kölcsönért folyamodott, tette pedig azt, már évekkel ezelőtt. Most aztán meg is kapta az alapítványi tőke igazgatóságának azon hivatalos tudósítását , hogy pénz onnan Szeged városának nem adatik. — Nemzeti szinü meteor. Langebergben egymagyar nemzeti szinü meteort láttak, melynek eleje piros, közepe fehér, hátulja pedig zöld volt. Délről északnak repült. — Guanó-telep Magyarországban. Közelebbről a kolumbácsi mészkősziklák egy barlangjában az Al-Duna mellett úgynevezett denevér-guanotelep fedeztetett fel. Az összes mennyiséget mintegy 40,000 mázsára teszik. — Adomány: Szirts Sándor ügyvéd Pribék Antal sz.-fehérvári h. polgármesternél 500 ftot tett le azon kérelem mellett, hogy azt a magyar honvédalmi miniszter által indítványozott honvéd-nyugdij alap javára elszállítsa. Nevezett polgármester az összeget átszármaztatta hozzánk s mi az illető helyre eljutatjuk. — Adakozások. A franczia foglyok és sebesültek javára következő adományok érkeztek be hozzánk: Tisza-Polgárról Szűcs Bertalan utján egy vadásztársaság adománya 32 frt; — Horváth J., Lipták és Robay Polgárról (Szabolcs megyében)beküldték egy táncforgalom jövedelmét 60 ft 70 kr; — a sümegi polgári önképző kör gyűjtése 17 frt; — Szilágyi Lajos Nagy- Károlyból,a népszámlálási bizottság h. elnöke két ügynök napidiját: 3 ft 18 kr, mely összeget az illetők a franczia sebesültek részére ajánlottak fel. Mindezen összegeket részletesen fogja nyugtázni a „Vas. Újság“, mely egyszersmind azokat Castellane gri consulhoz juttatja.