A Hon, 1871. május (9. évfolyam, 100-124. szám)
1871-05-02 / 101. szám
sülyedni nem akar, tűrni kénytelen, miszerint üzleteit idegen tőkék vigyék. Minden bizonnyal jobban szeretnék ugyan a magyarok, hogyha ezt nem a perhorrescalt bécsi tőke tenné, de egyrészről Németország és Anglia a tett tapasztalatok által kissé bizalmatlanokká lettek a magyar vállalatok ellen és messze is vannak, másrészről pedig a valuta viszonyok a külfölddel való szoros kapcsolatot veszélyessé teszik.“ „Ily viszonyok között nagyon is sajátságosan hangzanak a régi frasisok a nemzeti bankjármáról, melyet radicális oldalról újólag fennen hangoztatnak. Ha ez urak nézete még a bankenquéten napvilágra jött nézetek és tények által sem rendült meg, legalább a kincstári utalványok eredményéből szerezhettek volna maguknak előizt a nehézségekről, melyek a magyar jegybanknak útjában állanak. Az előirányzott 11 millió kincstári utalványoknak alig egy negyed része lett kibocsátva és ezek nagyobb része nehány hazai takarékpénztár tárczájában hever, melyek a jegyeket hazafiságból vállalták el. A tulajdonképi kereskedő osztály a kincstári utalványokról mit sem akar tudni s a magy. állami jegyeket is csak akkor fogadná el, ha azok kényszer árfolyammal bírnának. De vajjon ez kivihető-e? — több, mint kétséges.“ így paposkodik a N. Fr. Presse. Mindenki átláthatja,hogy az idézett szavakban az ok és okozat összevissza van hányva. Ily beszédnek csak akkor lehet a czélba vett hatása, ha az olvasó vakon hisz[ a mondott szavakban. Máskülönben az ép oly nevetséges vagy szánalomra méltó badarság, mint azon szenteskedők beszéde, kik a híveket a papi babona varázsa alatt akarják tartani. Magyarország jelenleg a bécsi tőkére szorul, de nem azért , mint a Neue Freie Presse mondja — mivel az ország pénzügyi positiót rohammal akart magának kiküzdeni. Ezt az ország nem tette, s ha megkísérli, bizonyára czélt is ér. Hanem az országban épen azért nyer a bécsi tőke befolyása napról napra tért, mivel az állami ügyek intézői elmulasztották a nemzet financziális integritását helyreállítani. A nemzet a gazdasági téren nem azért lesz mindinkább a monarchia osztrák felének vasalásává, mivel politikai téren állami jogait érvényesíti, hanem azért, mivel a kibékítés tervezőit a pénzügyekhez keveset értve, annak jelentőségét félreismerték, és e tekintetben a teljes önállóságot elnyerni nem igen iparkodtak. S hogy a deficit a kibékülés óta folyton növekszik, ennek is a pénzügyek körül elkövetett mulasztás az oka. Alkottak volna Deák és Andrássy független magy. pénzügyet, akkor ezzel ki lehetett volna építeni a magyar vasutakat — mint ezt Kossuth a vasúti kölcsönről irt levelében elmondta. Szüntették volna meg csak az osztr. nemzeti bank monopóliumát és szabályozták volna banktörvénnyel a jegybankügyet; majd nem lenne ekkor, az osztr. tőkepénzes Magyarországon mindinkább a helyzet ura. A magy. kincstári utalványok gyér forgalmának is egészen más oka van mint a „N.gfr. Pr.“ állítja. Hogy a kamatozó lebegő adósság forgalomba jöjjön, arra mindenekelőtt az kívántatik meg, hogy az országnak oly pénze legyen, minőről a kötvény ki van állítva. De Magyarországnak ez idő szerint semmiféle papírpénze nincs. Aztán ha a mostani valutaviszony hátrányos az angol és németországi pénzpiacczal való szorosabb viszony létesítésére, ennek nem az a rationabilis következménye, hogy tehát Magyarországnak nem kell a londoni vagy berlini tőzsdével összeköttetésre lépni, hanem igenis következtetni lehet azt, hogy Magyarországnak a mostani valutaviszonyt meg kell változtatnia vagyis, hogy az egységes lebegő adósságot, valamint állandósított adósságot külön magyar és külön osztrák adósságra kell convertálni, így ki kellene forgatnunk a„N. Fr. Pr.“összes tételeit, hogy a helyes ok és okozat lánczolata meglegyen. És ekkor, mint már az eddigiekből is,eléggé kitűnik, mindenki kénytelen belátni azt, hogy a „N. Fr. Pr.“ híres pénzügyi levelezője kificamodott észjárással tekinti Magyarország viszonyait, vagy hogy ezen ár szándékosan elferdíti a gazdasági és pénzügyi elveket. És a magyar bankenquere jelentése a német nyelven megjelenő pesti lapok vázlatos kivonata után ítélve, mégis úgy van szerkesztve, mintha azt a Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 336. ülése május 1. A Spanyolországgal kötött keresk. szerződésre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, annak végszakaszaira (25. 26.) vonatkozólag Várady Gábor azt kérdi a miniszertől, hogy hatályba lépett-e már ezen szerződés, vagy nem ? Ha nem lépett hatályba és csak a beczikkelyezés után fog hatályba lépni, úgy nincsen észrevétele , hanem hogy ha hatályba lépett volna, kérdi, mi az oka, hogy a múlt évi március 24-én kötött szerződés, melynek záradéka aláíratott múlt évi augusztus 3-ikán, csaknem egy év után terjesztetik e ház elé. Szlávy József kereskedelmi miniszter erre azt feleli, hogy a szerződés nem lépett még életbe, mert meghosszabbíttatott a kicserélési határidő, így elfogadtatván a törv.javaslat, a zárjegyzőkönyvvel együtt a következő ülésben harmadszor fog felolvastatni. Hasonlókép elfogadtatott a guatemalai köztársasággal kötött szerződés is vita nélkül. Elfogadtatott továbbá a tengeri hajók köblözéséről szóló tervjavaslat is, azon módosítással, hogy Ghiczy K. és Szlávy felszólalása után a „köblözés“ szó helyett „köbözés“ vétetett fel a szövegbe. Következik a pénzügyi bizottság jelentése egy építendő országház iránt. Széll Kálmán előadja a pénzügyi bizottság véleményét, mely szerint, tekintve az ország zilált pénzügyi viszonyait, új országház építésének elhatározását nem ajánlja a háznak, hanem utasíttatni kívánja az illető minisztereket, hogy a ház elnökével egyetértve tegyenek előterjesztést a most meglevő országház kijavítása iránt. Elfogadtatik: A mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása Miletics kiadatása iránt, Péchi Tamás felszólalása után, mivel szóló a jelentésből a tényállásra vonatkozólag kellő felvilágosítást nem meríthetett és mivel a mentelmi bizottság előadója Hoffman Pál nem volt jelen, a közelebbi ülésre halasztatott. Ezután elnök szerdára a következő tárgyakat tűzi ki napirendre: a mentelmi bizottság jelentését, az első folyamod, bíróságokról, és a telepítvényesekről szóló tvjavaslatokat. Ez a szerdai ülésre elég munkát ad, a további teendőkről majd akkor lehetne határozni. Hodossy József a kir. ügyészségről szóló tvjavaslatot is felvétetni kéri, mivel ez szoros összefüggésben van az első f. bíróságról szóló tvjavaslattal. Győrffy Gyula, mivel az első folyamad, bíróságok szervezéséről szóló tvjavaslat nagyon fontos és terjedelmes, behatóbb tanulmányozhatás végett csütörtökön kívánja tárgyalás alá vétetni. Elfogadtatik az elnök javaslata. Zsedényi Ede azt véli, hogy csütörtök délután az osztályok tárgyalhatnák a 25-ös bizottság munkálatát. Ghiczy Kálmán mulhatlanul szükségesnek véli, hogy a tárgy megfontolására némi idő engedtessék. A 25 -ös bizotság tagjai ismerik ugyan a munkálatot, de a ház nagy része e tekintetben nincs kellőleg informálva, ezért azt kívánja, hogy csak ha majd ki lesz osztva, akkor mondjon a ház határozatot a tárgyalásra nézve. Madocsányi Pál felszólalására az osztályok * holnap 10 órakor az Északamerikával kötött szerződést és a határőrvidéki postai és távirdai költségvetést fogják tárgyalni. Deák Ferencz a hitelintézetről szóló tvjajaslatot, miután az már az osztályokon keresztül ment, a közp. bizottság által is tárgyalás alá kívánná vétetni. Mire elnök kijelenti, hogy e tekintetben holnapra össze fogja hívni a bizottságot. Legközelebbi ülés szerdán 10 órakor, —ülés vége 1 óra 30 perczkor. ,N. Fr. volna !. Pr.“ idézett czikkének írója sugalla ! A főrendiház Ülése május 1-én. I Elnök Majláth Gy. 11 órakor nyitja meg az-------------- ülést. Jegyző Apponyi A. gr. A kormány részéről jelen van Tóth Vilmos. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök jelenti, hogy a ház több tagja szabadsági időt kér. Megadatik. Károlyi György gr. bemutatja a köziek. és p. ü. bizottság jelentését az eperjes-tarnówi vasútvonalra vonatkozó tvjavaslat iránt. — Ki fog nyomatni és napirendre tűzetni. Olvastatik a jogügyi bizottság jelentése, a községi törvényjavaslat tárgyában. Tóth Vilmos különösen kedvező körülménynek tekinti, hogy a főrendiházban először oly tvjavaslat támogatására emel szót, mely, ha törvénnyé leszen, Magyarország politikai fejlődésére és az önkormányzat megállapítására alkalmas eszközül fog szolgálni. A tárgyalás alatt levő tvjavaslat — úgymond — bizonysága annak, miszerint igenis lehet szabadelvű és a haladást előmozdító intézményeket hozni életbe, anélkül, hogy a mérsékelt és az államélet zavartalan folytatására és folytonosságára annyira szükséges conservatióval szakítanunk kellene.Nem lehet ugyanis tagadni,hogy a törvényjavaslat igen sok szabadelvű, és úgy az egyén, valamint a községeknek jogát és hatáskörét tágabbító intézkedéseket foglal magában. E tekintetben kiemeli annak főbb pontjait: a kis és nagy községek autonómia tekintetében nyernek, úgyszintén az egyén jogai is bővíttet ■ nek, példa erre a rend tanácsú városokban a képviselőtestület választása. Mérsékli a szabad választást, mert nem lehet tagadni, hogy a szabad választás néha a nagy tömegre gyakorolni szokott jogosulatlan befolyás ferde eredményt szokott előidézni a candidatió , amennyiben a nagy és kis községekben a képviselőtestület, mely fele részben a legtöbb adófizetőkből áll és a szolgabiró vezérlete és vezetése alatt működik, fogja megtenni a candidatiót és csakis általa candidált egyénekből lehet a községi adófizetőknek választani. Mérsékli továbbá az, hogy rendezett tanácsú városokban is épen úgy, mint megyékben és a kir. városokban behozatott a közvetett választás. Azok elöljárósága, egyáltalán tisztviselői, a képviselőtestület által fognak választatni. Megvallom méltóságos főrendek, hogy én a törvénynek ezen részét igen szükségesnek, lényegesnek tartom. Mert a rendezett tanácsú városok e javaslat szerint a közkormányzati téren oly eminens tért foglalnak el, tisztviselőik oly fontos érdeket közvetítenek, hogy már ez oknál fogva is a választásokat a tömegre bízni nem lehetne, annál kevésbé, mert szakképzettségre van a tisztviselőnek szüksége, a szakképzettség megítélésére pedig a tömegek nem alkalmasak. Biztosítja továbbá ezen törvényjavaslat a községek ellenében az állam, valamint az egyéneknek jogait, így pl. a költségeket a községek ugyan önmaguk fogják megállapítani, de az esetben, ha költségeiket saját jövedelmeikhez képest nem képesek fedezni, és a községi lakosok adójára volna szükség, mindig előleges jóváhagyásra van szükség a törvényhatóság illetőleg a kormány részéről. És ez biztosíték az állam irányában annyiban, hogy nem engedi meg bizonyos esetben az állampolgárokat túlterhelni és azoknak adóképességét devalválni, és épen így biztosítja az az egyént is, miután mindenkinek jogában áll a költségvetést megtekinteni, megbírálni, és ha azt helytelennek találja, jogos kívánalmainak érvényt szerezni, úgy a törvényhatóságnál, valamint a kormánynál. Leteszi továbbá ezen törvényjavaslat alapját a szegény ügynek, amennyiben kimondja, hogy ezentúl a községek tartoznak saját szegélyeikről gondoskodni. Végre rendezi ezen törvényjavaslat az illetőség és letelepedés kérdését, és ezzel azt hiszem, hogy a közigazgatási praxisunknak egy igen nagy hiánya pótolva lesz. Beszédét azon kijelentéssel végzi, hogy e törvény alkotói büszkén nézhetnek e munkára,mely Magyarország helyes reorganizatiójának lényeges részét fogja képezni!! — kéri a főrendek hozzájárulását. Szőgyényi Marick László a tvjavaslatra nézve különös érdemként emeli ki, hogy az akként van javaslatba hozva, miszerint annak keretében minden község az egész országnak délnyugati, északi vagy keleti részén, egy egészséges életképes szervezetet fog nyerhetni, amely mellett a községek maguk belügyeit lehető szabadsággal kezelhetik, és egyszersmint, mint az államtestnek legalsó, de legszámosabb szervei, az államtestnek egészséges és akadálytalan működését is lehetővé teszik. Ami ezen törvénynek vezérelveit illeti, ezek közül csak a legfontosabbnak érintésére szorítkozik, arra t. i. mely a községi képviselő testületek megalkotására vonatkozik. Ezt a községi törvényjavaslat akint tervezi, miszerint a községi képviselet fele a legtöbb adót fizetőkből, fele pedig a községi összes adófizetők szabadon választottjaiból álljon, ami szóló szerint igen helyes, mert ezen elvnek a községi képviseletre való alkalmazása annyira megfelel népünk jellemének s geniusának és a nép meg nem rontott, félre nem vezetett szellemének és kívánságainak, hogy ha általános népszavazatra fogtuk volna ezen kérdést bocsátani — úgymond — igen kis töredék kivételével ellenzésre nem találtunk volna. Igaz, hogy a demokrátia elveinek nem felel meg, de törvényalkotásnál azt kell szem előtt tartani, a mi tényleges viszonyainknak leginkább megfelel. Szónok czélszerű községrendezési törvényt képzelni sem tud, mely más alapelvekre lenne fektetve, mint amelyek ezen törvényben foglaltatnak; jelesül, hogy a községek saját belügyeiket a lehető legnagyobb szabadsággal maguk kezeljék, hogy a túlságos állami gyámkodás alól felmentetvén, mégis a felettes hatóságok jótékony felügyeletében, s ellenőrzésében részesüljenek, hogy tisztviselőiket szabadon választhassák, — hogy ebben a község minden teherviselői részt vegyenek — hogy a legtöbb adót fizetők a községi képviseletben való részvét jogosultságát ebbeli állásaikban feltalálhassák, hogy a községek statútumokat alkothassanak és hogy szükségleteik és költségeik fedezéséről bizonyos határok közt intézkedhessenek stb. Mindezeknél fogva elfogadja a tvjavaslatot részletes vita alapjául. A ház erre részletes tárgyalásra tér át. Az 1. §. „a“ pontjában az idézett 65. §. a 64. §-al cseréltetik fel. Ivacskovits, az alsóház jegyzője áthozza az erdélyi arányosításról és tagosításról, továbbá a dalmát határokon bevitt tűzifától fizetett vám megszüntetéséről szóló törényjavaslatokat az arra vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatokkal együtt. Az előbbi javaslat a jogügyi, az utóbbi a pénzügyi bizottsághoz tétetik át. A 2. 3. és 4. §. észrevétel nélkül fogadtatnak el. Az 5. § hoz báró Nyáry Gyula azon módosítást nyújtja be,hogy a megye házai vétessenek a község hatósága alól ki. A módosítvány ellen b. Liptay Béla szólalván fel, elesett. A 6. és 7. §. észrevétel nélkül fogadtatnak el. A 8. szakaszhoz Tóth Vilmos tesz egy styláris módosítványt, a nőnek illetőségére nézve a felbontott házasság esetében. A módosítvány, a jogügyi bizottsághoz tétetett át. A 9. §. észrevétel nélkül, a 10. §. pedig egy szónak fölcserélésével („a hol,“ „a honnan“) fogadtatik el. Észrevétel nélkül fogadtatnak el a 11., 12. 13., 14. és 15. §. A 16. szakaszhoz gr. Apponyi teszi azon módosítást, mely szerint a fölvett községi tag nemcsak a községi tagok „minden jogaiban részesül, hanem az e viszonyból folyó „minden kötelezettségeket is teljesíti!” A módosítvány elvileg elfogadtatván, formulázás végett a jogügyi bizottsághoz tétetik át. A 31. §-ban a bizottság indítványa folytán ezen szavak után: „Egyesek a sérelmes szabályrendeletek megváltoztatásáért“ fölvétetett ezen szót a községhez.“ A 78. §-ra vonatkozólag, mely a községi elöljáró választására nézve azt mondja: „Kis és nagy községekben kijelölésnek van helye.“ A kijelölés jogát a képviselő testület gyakorolja, s ha van jelentkező, minden állomásra különkülön három egyént jelöl ki. (64. §.) „a jogügyi bizottság a második bekezdést ekkép javalja fogalmazandónak: „A kijelölési jogot a szolgabiró a képviselő testülettel egyetemlegesen gyakorolja egy választmány által, mely áll a szolgabiróból mint elnökből és a képviselőtestület által a képviselők s választó közönség köréből választott három, úgyszintén a szolgabiró által ugyanonnan kiszemelt három tagból; — a szavazatok egyenlőségénél az elnök szava döntvén a választmányban, mely választmány, ha van is jelentkező, minden állomásra külön-külön három egyént jelöl ki. (64. §.)“ Apponyi Albert gr. felolvasván a bizottság jelentéséből az erre vonatkozó indokolást, Tóth Vilmos az eredeti szerkezet megtartása mellett szólal fel, kiemelvén, hogy az analógia melyre a jogügyi bizottság módosítását a törvényhatósági tisztviselők kijelölése módjára hivatkozva állapítja, tejességgel nem áll, mert a most szóban forgó községek a kormány rendeleteit feltétlenül végrehajtani kötelesek, míg a törvényhatóságokban nemcsak ezeknek, hanem még az alispánnak is van joga a kormány rendeletei ellen felirni. Liptay Béla b.osztja mindazon nézeteket melyeket a belügyminisz. kifejtett s tagadja,hogy a régibb gyakorlat oly határozottan a jogügyi bizottsági módositása mellett szólna, mert a szolgabiró candidatiója a régi gyakorlat szerint sem terjedt ki az egész elöljáróságra, miután például az 1836 iki 9. t. sz. szerint az esküdtek egyenesen a községek által választattak, de e gyakorlat nem is nyújtja azon biztosítékot az egyes községek túlkapásai és foglalási velleitásai ellen, melyet abban a jogügyi bizottság keres, mert a tapasztalás mutatta, hogy a szolgabiró által kijelölt elöljárók sem tudták ezeket mindenütt megakadályozni, ha pedig a szolgabiró felfogja hivatását, ha a nép bizalmát birja, ezen candidationalis jog nélkül is, ép oly üdvös befolyást lesz képes e tekintetben gyakorolni, ha pedig a biró befolyása folytán, de a nép akarata ellen választatnék,ez sem volna képes tekintélyét fentartani, teljes megnyugvással szavaz az eredeti szövegre. Vay Miklós b.szintén e mellett emel szót: Ő is különösen a törvény által megállapított felelősségben lát correctivumot azon bajok ellen,melyeket a jogügyi bizottság a szolgabirónak adandó több bizottsági taggal megosztott candidationalis joggal vél orvosolhatni. Prónay Gábor bepártolja a jogügyi bizottság módosítását, s azt hiszi, hogy az előtte szólottak inkább csak az alföldi nagy és mivelt községek viszonyaira reflectáltak, nem pedig a felföldre, hol oly faluk is vannak, melyekben a jegyzőn kívül senki sem tud olvasni. A felföldön épen csak a szolgabiró által kijelölt birónak lesz szerinte tekintélye, és csak is az ily módon eszközlött választások lesznek ott üdvös eredményüek. Csáky László gr. a bizottság véleményét pártolja. A köztörvényhatósági törvénytől való eltérés lenne ha a candidatió a községben nem adatnék meg a szolgabirónak. A község végrehajtja a megye rendeleteit, s azért szükséges, hogy a megye és község közt a szolgabiró személyében legyen meg a kapcsolat, mely által a megye már előzetesen is befolyjon a község végrehajtó hivatásába. " Tomcsány József : Valamint a megyei autonómiát nem sérti, hogy ott főispáni elnökösködik és bizonyos részben candidál, úgy nem ellenkezik a szolgabiró candidálása a község önállásával. A rendezett tanácsú városoknál, az igaz, candidatió nélkül történik a választás, és csak az választó, ki az orsz. gyűl. képviselőre szavazhat, holot a nagy és kis községben, a koldus kivételével csaknem mindenki választó. A visszaélés, mely ilynemű candidátióknál eddig előfordultak, csak a jobb kivitel biztosítása mellett, de nem maga az elv ellen harczol. Majthényi László bv. módosítványt ajánl, mely szerint a bizottság javaslata lényegében elfogadtatnék, a candidáló bizottság azonban a szolgabirón kívül csak 4 tagból álljon, melyek közül a szolgabiró kettőt, a másik kettőt pedig a községi képviselet nevezi ki, továbbá kimondatnék, hogy a kandidálás csupán a biróválasztásra szorítkozik. Radvánszky Antal a bizottság véleményét pártolja, miután szinte azon nézetben van, hogy nagy különbség létezik az alföld és a felső vidék népe között, amennyiben a felföldön patriarchálisabb viszonyok mutatkoznak a nép és a tisztviselők között, mint az alföldön. Tóth Vilmos cáfolja a törvényjavaslat eredeti szerkezete ellen felhozott érveket. A nyitrai főispán azon ellenvetését, hogy sok vidéken a nép írni és olvasni sem tud, nem tartja fontosnak, mert annak megítélésére, ki legyen a község tisztviselője, nem annyira az írás és olvasás, mint inkább a józan ész szükséges. A békés megyei főispán azon kérdésére, hogy miért állította tehát fel a kormány a főispáni állásokat a kir. városokban, ha nem akarta a candidationalis jogot érvényesíteni, azt feleli szólá, hogy ez azért történt, mivel egyenlő kötelezettségnek egyenlő jogok, egyenlő keretű autonómiának egyenlő hatáskörök is felelnek meg. Miután pedig a királyi városok épen azon jogokat gyakorolják, melyeket e részben a megye, igen természetes, hogy ép úgy itt, mint ott, hasonló közegeket kellett az ellenőrzés tekintetéből fölállítani. Azon ellenvetést pedig, hogy „ne rontsuk le a szolgabiró tekintélyét,“ nem találja szóró alaposnak, mivel a szolgabirónak akkor lesz legnagyobb tekintélye, ha azok, kik hivatva vannak e részben felügyelni, egyszersmind őrködni fognak a felett, hogy a szolgabiró pontosan teljesítse kötelességeit és a nép igazságos biráját fogja látni a szolgabírobam. Szóló ajánlja a tvjavaslat eredeti szerkezetét. Elnök szavazásra bocsátván a kérdést, a többség az eredeti szerkezetet fogadja el. A többi szakaszok a 79—87. §-ig észrevétel nélkül fogadtatván el, és az ülés az elnöknek azon kijelentésével záratik be, hogy a holnapi ülésben a tárgyalás folytattatni fog. — Ülés vége 2 óra 5 perczkor. —A gömöri iparvasutak hálózatának kiépítése tárgyában a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslatnak és az ahhoz kapcsolt jelentésnek főbb pontjai következők: Az 1870. évi XXXI. t. ez. által adott engedély az engedélyokmány 6. §-ában megállapított határidők meg nem tartása folytán megszüntetettnek nyilváníttatván, a minisztérium felhatalmaztatik ezen hálózatnak kiépítését a következő módozatok mellett eszközölni. A minisztérium utasíttatik minden azon vasútvonalakra a) az állampálya bánrévei állomásától Feleden át ugyanazon pálya füleki állomásáig, b) a szintén Bánrévétől Rozsnyón át Dobsináig, végre c) egy Felednél az a) alatti vonalból elágazó s Tiszolczig vezető mozdony vasút) szükséges intézkedéseket megtenni, a területeket az idevágó törvényes határozatok szerint kisajátítani, az építést foganatba venni, és azt ezen törvény hatályba lépése napjától számítandó 2 és egy fél év alatt végrehajtani. A bánrévei és füleki csatlakozási állomásokon kívül legfeljebb 14 közbeeső állomás lesz — e vasúthálózaton felállítandó. A három fent nevezett vasútvonal összesen 20 y2 mértföldnyi hosszú. E vonalak kiépítésének és üzletképes állapotba helyezésének költségei fedezésére mindenkint 100,000 frtot vehet igénybe a minisztérium az országos jövedelmekből, és ugyancsak mindenkint 311,000 ft névértékű 5 %-al, kamatozó és Vs % -al törlesztendő elsőbbségi kötvényeket bocsáthat ki, mely kötvények a magyar osztrák tőzsdéken elárusíthatók és jegyezhetők lesznek. Ezen elsőbbségi kötvények kamatai és törlesztési hányada fejében 10,038 o. é. frtot ezüstben biztosit az állam akként, hogy a lejáró kamatszelvények beváltására és a törlesztési hányad fedezésére szükséges összeget, a pályának üzletbe tételéig az építési alapból fedezendő, az üzletbe tétel után pedig az üzleti költségek levonása után fenmaradó tisztajövedelem fordittatik e czélra, s amennyiben a tisztajövedelem a fentebbi biztosított összeget el nem érné, a hiányt az állam pótolni tartozik. A vasút által érdekelt vidék földbirtokosai s iparosai és a pénzügyminiszter közt létrejött s az előbbeniek által elválalt kamatbiztosítási kötelezettségre vonatkozó szerződés minden pontjai jóváhagyatván, a törvénybe igtattatik. A mellékelt jelentés felemlíti, hogy e vasút létesítését követelő okok oly fontosak, miszerint azokat részletezni felesleges , tekintettel arra, hogy az érdekelt földbirtokosok s iparosok a kamatbiztosításnak elvállalása által az önsegély terén úttörők voltak, a kormány e kérelmet figyelemre méltónak találta, mert arra, hogy más vállalkozók találkoznának, kik a már beczikkelyezett engedélyokmány feltételei értelmében a vasútépítést átvennék, kilátás nem volt. Kifejti továbbá, hogy a jelen törvény módozatai szerint az állam sokkal előnyösebb feltételek alatt nyújtja mértföldenkint a 100,000 forintot, mint az előbbi engedélyokmány szerint. Végre a javaslat ki nem zárná azt, hogy e hálózat teljes befejezése után egy részvénytársulatnak át ne adathassák, mely a vasutat a rajta fekvő elsőbbségi kölcsönnel együtt átvevén, a kormánynak a reá fordított költségeket megtérítené. Iyet Nyáry ültetett, szomorú mosollyal gondolt emlékeire és a távollevő fogolyra, s néhány óra múlva meghalt. Férje, Schódel a katonaviselt, beköltő fia ekkor már ott tartózkodtak közelében a tanyán, s a mint a nő meghalt, a kötvény és örökítés jogán rögtön beültek a jószágba. Ágoston József, ismert pesti ügyvéd, ki Nyáry dolgaira fölügyelt s legjobban tudta az örökítés dolgát, kiment azonnal Nyáregyházára, de Schódel és fia nem sokat törődtek intéseivel. Igaz, hogy Ágostonnál meg volt a Schódelné okirata, mely szerint az örökített fölt nem az övé, hanem a fogoly Nyáryé, hanem ezt az iratokat, mint tanult, maga Ágoston és segédje írták alá, s most nem mertek vele előállani, mert ilyesmi egy államfogolyért akkor igen súlyos büntetést vonhatott volna maga után.A két Schädel tehát benn maradt a kastélyban, s csakhamar eladogatta a bútorokat; a gazdasági fölszereléseket azonban nem idegeníthették el, mert azokra Scheyer főbérlő azonnal rátette kezét. Mikor Nyáry kiszabadult, nem kergette e a Schedeleket, mert nem kívánt velek izetlenkedni, hanem kiegyezett velők. A régi négyezer forintos kötvényért s az örökítésre adott összeg fejében kielégité őket hatezer fttal, s azzal — elpusztultak isten hírével! Nyáry már ekkor is súlyos terhek alatt nyögött. A jószág rendezése, javítása, a kiváltás, földvétel, házépítés stb. fölszaporítá tartozásait. Midőn börtönbe jutott, 22,400 ft adóssága volt, bár ő a lehető legkevesebbet költe magára. Ez összegtől hosszú fogsága idején kamatot sem fizetett; igaz, hogy kegyelem útján (melyet nem kért,) később a kincstár visszaadta a jószágából húzott hat-hétezer forintot, de ez csak azt fedezte, a mivel a Schedelekkel kiegyezett. Azt lehet mondani, hogy — bár terjedt vagyon birtokában — ismét csak oly szegény volt, mint midőn a világba kilépett,s miután Nyáregyházán egymást érték a rosz termésű övek,ezúttal másodszor kellett újra kezdenie a súlyos bajokkal való kiemelkedést. De ő nem csüggedt, noha nem volt egyéb támasza, mint önerélye, resti kövére is. Légrády özvegye,időközben úgy ment férjhez, hogy szép mennyiségű értéke rövid idő alatt tönkre ment. Sok gond nehezült ekkor Nyáry vállára, ami annyival inkább terhelő, mert bár kiváló eszességére már fiatal korában találólag mondá neki egy nyáregyházi földesur: „Öcsém, te ugyancsak megkárosítottad a testvéreidet, mert valamennyiök eszét magadnál tartod;“ mindamellett az élet kisebb dolgaiban nem egyszer fönnakadt. Múlt decemberben egy közeli jó rokona akarta rendezni vagyoni ügyeit, hanem ez egyközbejött baleset miatt elmaradt. Azóta sokkal komorabb lett, bár bajairól nem beszélt senkinek. A férfi-büszkeség oly túlságos volt nála, hogy másoknak még tanácsára sem kívánt szorulni. Legbensőbb ismerői előtt több ízben mondá , hogy ő tanulmányozta a tébolyodásnak minden stádiumát, melyek közt első fokozat az álmatlanság. Ebben már szenvedi. A múlt télen éjjelenkint csak két órát tudott már aludni. Ha váltót bocsátott ki, egész nap nyugtalanul járt, kelt, azon töprengve, ha vájjon elfogadják-e vagy sem ? Sokan, kik hozzá közel állottak, azt sejtik: talán attól tartott, hogy egyszer valamelyik váltóját visszautasítják vagy foglalást tesznek nála, akkor egyszerre megörül. Szegény testvérbátyjának sorsa is félelmes példaként állt előtte. És tán ezt a balsorsot akarta kikerülni. Minden esetre szörnyű harcznak kellett annak lenni, mely igy megrenditheté azt az erős férfiút, ki kétszer volt szegény, s mind kétszer fel tudta magát küzdeni. Nevelte e harcz szörnyü voltát az is, hogy az a lélek fenekén folyt, rejtve a világ elől, némán, tanuk nélkül. Hogy az anyagi terhek kora ifjúságától kezdve önhibája nélkül sulyosodtak rá , arról az itt közlött adatok mindenkit meggyőzhetnek. Valamint arról is, hogy — amit az ő életében alig sejtett valaki — valóban „talán nincs és nem is volt soha oly szerencsétlen ember“, mint a minő e nemesszívü és jellemű férfi vala. A teljes elégültséget csak mint fiú érezhette, az alatt a 15 év alatt, midőn gyöngéden szeretett anyjáról gondoskodott. Az ő boldogítása képezte egyedüli zavartalan boldogságát. Vadnay Károly, Ausztria. Sokszor kifejeztük abbeli nézetünket, hogy Hohenwart ministeriuma kétszeresen szem előtt tartja az időnyerést. Eddigi magatartása tartózkodó s csak a legvégső esetekben védő taktikája mind ezt látszott bizonyítani. Az oppositió megtámadta jobbról, megtámadta balról, meg hátulról* — Hohenwart néhány, de higgadt,megfontolt szóval védte magát a támadások ellen: engedte az ellenzéket, hadd pazarolja ki összes lökészletét. Mikor aztán beleuntak Bechbauerék az amúgy is hasztalan támadásokba, akkor aztán előállt Hohenwart egy javaslattal, mely „felhatalmazza a ministeriumot az adók behajtására.“ A harcz újból kezdődött, a minister-premier ismét csak védelemre szorítkozott s mikor aztán ismét beleuntak Rechbauerék — a reichsrath nagy többséggel felhatalmazta a miniszteriumot az adók további behajtására. És ezalatt Hohenwart alkudozott. Sürgették a kilátásba helyezett előterjesztéseket; Hohenwart húsvét utánra ígérte meg azok beterjesztését. És a ministerelnök szavának állt, az előterjesztéssel megjelent, de még folyton alkudozott. Az előterjesztésbből sem talált hosannára; nem kell az senkinek, még a federalisták sem üdvözlik „isten hozottal“, pedig azok örülhetnének legjobban, sőt a mi több még Hohenwart is eltagadja a tőle származását, amiből azt látjuk, hogy Hohenwart még mindig alkudozik. Mindinkább megerősödünk azon nézetünkben, hogy Hohenwartnak még nincs programja s hogy [az alkotmány-javaslatot is csak azért terjesztette be, mert húsvét utánra ígérte azt. Az kétségbevonhatlan, hogy Hohenwartnak a miniszteri tárcza elfogadásakor kész programmja nem volt; a nagy munka kivitelében tapintatára s jóakaratára támaszkodott.Hogy pedig még most sincs kész programmja,azt a többi közt sejtjük abból is, hogy az általa beterjesztett alkotmányjavaslat el vagy el nem fogadásából nem csiná kabinetkérdést s hogy a miniszter-tanács azér