A Hon, 1871. június (9. évfolyam, 125-148. szám)

1871-06-01 / 125. szám

közegei mellett a tankerületi iskolatanácsosok is törvényes közegeknek jelentessenek ki.“ Ghyczy Kálmán indítványára ezen hat­ ja­vaslat ki fog nyomatni és napi­rendre tűzetni. Ezután Hajdú Ignácz a kérv. bizottság előadója bemutatja a fővárosi közmunka tanács eljárása elleni kérvényt, melyben dr. Layer János pesti ügyvéd, mint a pesti Teréz­városi sugár után kisajátításban érdekelt 43 házbirtokos megbí­zottja, a fővárosi közmunkák tanácsának eljá­rása elleni panaszaik orvoslását olyképen kéri, hogy 1. a becsléseknek felülvizsgálata rendel­tessék el. 2. hogy a kisajátításokra magasabb pénzalap szavaztassék meg. 3. hogy az esküdt­székek számára rendszabály állapíttassák meg. 4. hogy addig is a további kisajátítási munká­jat függesztessék fel. A kérvény tanulmányozása és a kormánytól is kért és vett felvilágosítások alapján a kérvé­­nyi bizottság meggyőződött, hogy a kérvényezők által panaszolt becslési eljárás és árak a fővárosi közmunkák tanácsa által egyébnek nem tekintettek, mint egy ki­egyezési ajánlat alapjának. Fenmarad e szerint esetleges sérelmek eseté­re a törvény által ez esetekre kiszabott út, mint­hogy ezen az eddig még senki által sem kísérel­­tetett meg és kérvényezők nem is jelzik a tör­vényes intézkedés állítólagos hiányait, ezen intézkedések módosítására okadatolt indokok nem mutatkoznak. Minthogy továbbá, az országgyűlés által meg­szavazott kisajátítási alap mennyisége egyes esetekben a becslési árak megszabása körül a bírói ítéletre befolyást egyáltalában nem gya­korolhat , a kérvényi bizottság e­ kérvényt sza­bályszerű intézkedés, és az összes sérelmek orvoslása végett az összes ministériumhoz véli áttétetni. Jókai Mór: T. ház ! Ezen­ eset szintén egyi­ke azoknak, midőn úgy az alperesnek mint a felperesnek igaza van, a mely esetben aztán ok­vetlenül a törvényben kell valami hibának lenni. Igazuk van folyamodóknak, a midőn panaszol­ják, hogy meg lettek károsítva, mert vannak esetek, a­hol az előleges becslés folytán számos ezer irtokkal olcsóbbra lett becsülve ugyanazon objectum, mint a­mennyiért 3—4 évvel az előtt megvétetett és készpénzben kifizettetett. Vannak esetek, hogy egymás mellett fekvő, tökéletesen egyenlő nagyságú telkek a rajtuk levő tökélete­sen egyforma házzal különböző árban lettek megbecsülve. Az egyik ház régi anyagból ké­szült roszul, a másik új anyagból jól, és mégis a régi anyagból roszul készült ház többre lett becsülve, mint az újból jól készült. Az egyi­ket túlbecsülték és a másikból le akarták vonni azt, a­mennyivel az egyiknek többet fizettek. Vannak esetek, hol kimutatható és pedig mes­teremberek hiteles számadásaival,hogy mennyi­be került az egész épület, s megtörtént, hogy 8000 fttal kevesebbre becsültek oly házat, mely tavat épült fel, tehát egészen új és nem rozzant. Megtörtént, hogy a becsárnak felvétetett a jö­vedelem 11—12-szerese. Történt, hogy tökéle­tesen egymás mellett levő üres telkek közt az egyiknek 100 "/n'tel kevesebbre becsültetett f öle mint a másiknak. Hogy ily esetben a tulaj­donosoknak okvetlenül valami igazuknak kell lenni, azt előre felteszem, de viszont a közmun­katanácsnak is igazának kell lenni, midőn azt mondja, hogy nekem a törvény azt rendeli, hogy előleges becslés útján intézzem a kisajá­títást, a­kinek ez nem tetszik, folyamodjék az esküdtszékhez. Erre nézve azonban mint min­den dubiosus kérdésre nézve, kell valami köz­vetítő utat találni,akár a törvényhozásnak, akár a kormánynak,mert ha valami oly dologról volna szó, midőn a kisajátítás hadászati szempontból a főváros fortificatiója végett történnék, akkor azt mondanám, szenvedjenek az egyesek, hiszen úgy is a köz­ügynek szolgálnak vele. De midőn pusztán­­fényűzési czikkről van szó, itt mégis elébb való az egyesek érdeke mint a köz megtakarításé. Ennélfogva bátor vagyok hozzá­tenni, hogy miután én sem óhajtom,misze­­rint a kisajátítási művelet, mint a kérvényben foglaltatik, megakadályoztassék, mert nem tar­tom helyesnek, hogy 42 birtokos kedvéért a már kisajátítottak kielégítése tartassék ismét függőben, én is óhajtom, hogy a ministériumhoz tétessék át ezen kérvény, óhajtanám azonban, hogy az utasításba az is beletétessék, miszerint a ministérium gondoskodjék arról, hogy magán vagyon ne károsíttassék. Hajdú Ignácz azt tartja, hogy a kérv. bi­zottság véleményének teljesítése által elég lesz téve Jókai kívánságának is.­­ Tisza Kálmán elfogadja a kérv. bizottság­­ jelentését, de nem kíván oly magyarázatot adni­a a dolognak, hogy a kormány administratív után­­ elrendelhesse, hogy több fizettessék valakinek,­­ mint a­mennyibe vagy maga beleegyezett, vagy a­mit a kisajátítási törvényes eljárás megálla­pít ; kijelenti, hogy ha ily eljárás tudomására jutna, első volna, ki azt megtámadja. — E kérvény a bizottság véleménye szerint az összes ministériumhoz utasíttatott. Végül elfogadtatott S­i­m­o­n­y­i E. ezen hat. javaslata. Határozza el a ház, hogy ezentúl a képvise­lőházhoz beadott kérvények mi módom­ elintézé­séről szóló tárgyalás egész terjedelmében közöl­­tessék a „Buda-Pesti Közlönyében. Ezután elnök a holnap 9 órakor tartandó ülés napirendjére ezen tárgyakat tűzvén ki: 1. Víz­­szabályozás, 2. gátrendőrségi­­javaslatok és 3. a számvizsgáló bizottság jelentése, az ülést 1/­2 órakor oszlatja el. — Helyreigazítás. Tegnap esti la­punkban közlött országgyűlési tudósításunk­ban az van mondva,hogy P. Szathmáry K. oda nyilatkozott volna, miszerint a gácsországi vasút első tárgyalása alkalmával hadügyminis­­zeri képviselők is voltak jelen, — ugyanis azt monda, hogy akkor itt hadügyminiszteri sürgö­nyök is jártak,­­ jogügyi bizottsághoz utasíttatnak. Elnök jelenti, hogy a képv.­ház elnökétől azon sürgős felhívást vette, miszerint a testi bün­tetések eltörléséről szóló tvjavaslat iránti kép­viselőházi üzenet minél előbb tárgyaltassék, és a hozandó határozatról a kép. hez értesítessék. Elnök kérdi ennek folytán, hogy a jogügyi bi­zottság mi okból nem tett még e tárgyban jelen­tést? Cziráky János úr. mint a jogügyi bizottság elnöke előadja, hogy a m. é. novemb. havában a bizottsághoz utasított üzenetet,miután egyrészt az igazságügyminiszer azon időben fontos tvja­­vaslatokkal, a főrendiház pedig később a bud-­i gettel volt elfoglalva, csak márcz­ elején tár­gyaltathatott a bizottságban. Ekkor azonban a bizottság abban állapodott meg, hogy csak úgy adhat alapos véleményt a testi büntetések eltör­léséről szóló tvjavaslat iránt, ha az utóbbi évek­ben követett bűntények statistikai adatait tanul­mányozhatja, s e végre a kormánytól az adato­kat bekérte. Az igazságügyminiszer megígérte azokat, de még eddig be nem érkeztek és így a bizottság nem képes véleményét elkészíteni. Elnök: Miután márt. 1-től egész mostanig lefolyt idő teljesen elégséges volt a szükséges statistikai adatok beszerzésére, nem kétkedik, hogy az igazságügyminisztérium ezen adatokat a jogügyi bizottság rendelkezése alá fogja bo­csátani. Wenkheim László b. Helyén volna az igaz­ságügyminisztert elnökileg felszólítani a kívánt adatok átszolgáltatására. Elnök: A jogügyi bizottság maga is meg fogja a czélszerű lépéseket tenni tudni. Apponyi György gr. felszólalására az el­nök megbizatik, hogy a képv.­ház elnökét a jog­ügyi bizottság elnökének jelentéséről értesítse. Napirend folytán a magyar földhitelintézetről szóló törv­javaslat észrevétel nélkül elfogad­tatott. Az első folyamodású bíróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat hasonlólag elfogadtatott, csupán a 26. §-hoz ajánlotta a jogügyi bizottság a következő módosítást: Az 1840. évi XV. t. sz. II. részében az eddig fennállott váltótörvényszé­kekhez utasított ügyeken kívül vannak más ügyek is, melyeket, például az áruszerzési s más ily­e természetű ügyeket, az 1844. évi VI. tör­­vényczikk utasitott ugyanezen bíróságokhoz, a hivatkozás tehát ezen utóbb idézett törvényre is kívánatos és ennélfogva a 26. szakasz a) pont­ját következőleg véli bővítendőnek. Az a) pont ezen szavai után : „az 1840. évi XV. t. ez. II. részében léteznék: „és az 1844. évi VI. t. ez. által“, a további szöveg pedig meg­maradna. Horváth Döme az igazságügyminisztérium nevében ezen módosítást elfogadja, de nem azon indokból, melyből azt a bizottság elfogadtatni kívánja, hanem csupán bekövetkezhető anomá­liák elkerülése végett. A módosítás elfogad­­tatik. Az első folyamodás a királyi bíróságok szerve­zéséről szóló törvényjavaslat általánosságban el­fogadtatott. Wenckheim László dr. a 9. §-t kihagyatni indítványozza, minthogy a bírói hatalom gya­korlásáról szóló törvény 5. §-a szerint a bírósá­­­gok fizetése az évi államköltségvetésbe felveendő , ennélfogva a fizetéseknek ezen törvényjavas­latban megállapítása ellentétben van az említett t.czikkel. Szavazás folytán az indítvány elvettetett és a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatott. A királyi ügyészségről szóló­­javaslat észre­vétel nélkül elfogadtatott. Elnö­k jelenti, hogy a közlekedési miniszté-­­­rium képviselésével a főrendiházban közelebb­i tárgyalandó közlekedésügyi törvényjavaslatokra­­ nézve Szapáry Gyula gr. bízatott meg.­­ Ezzel az ülés eloszlott. A legközelebbi ülés­­ holnap fél 1 órakor fog tartatni.­­ A főrendiház ülése május 31-én. Elnök Majláth Gy. 11 órakor nyitja meg az ülést. A kormány részéről jelen van Wenkheim, Pejacsevics és Horváth Döme. Jegyző Csáky Gyula gr.­­ jegyzőkönyv hite­lesítése után Bujánovics S. átnyújtja a képv.­ház határozatait az úrbéri viszonyok rendezésé­ről, az irtványokról és a telepítvényes közegek­ről szóló tvjavaslatokon a főrendek által tett módosítások fölött. Ujafok pápai encyclika. Pius pápa gondoskodott ismét arról, hogy a­­ párisi rémhírek hajmeresztőségei mellett egy kis könnyebb mulatságosabb olvasmánya is le­gyen a nagy közönségnek. Egy részről a párisi communisták kétségbeesett tettei, más­részről egy tehetetlen öreg ember mulatságos erőlködé­se — valóban •• du sublime au ridicule ! Pius pápa újabb, e hó 15-köről keltezett en­­cyclikája az összes patriarchákhoz, érsekekhez és püspökökhöz van intézve, s benne a fiórenczi kamarától elfogadott azon törvény, mely a pá­pának bizonyos garantiákat nyújt, határozottan vissza van utasítva, s végül appellál e szentsége az uralkodókra, hogy világi hatalmát helyreállít­sák. Sonst keine Schmerzen ? Az encyclika legélesebb helyei a következők: „ .... Az olasz kormány, mialatt egyrészről siet Rómából üres szót csinálni a világ számára, másrészről — hogy a katolikusokat elva­­k i­­­s a s aggodalmaikat eloszlassa — néhány semmis immunitásnak és privilégiumnak, me­lyek szokás szerint garantiáknak mondatnak, fölállításán dolgozik, azon reményben, hogy ezek foglalják el világi hatalmunk helyét, azon világi hatalom helyét, melyet a gazságok hosszú sora s atya­gyilkoló fegyverek által raboltak el tőlünk. Ezen immunitás és kezesség felől, tisz­teletreméltó testvérek, már hallottuk ítéletün­ket,a mennyiben annak ütött­ kopottságát, galádságát s ganyját ez évi márcz. 2-diki iratunkban kiemeltük. De mert az olasz kormány sajátja már, hogy pápai tekintélyünk és méltóságunk ellen állan­dó és galád álcráskodást és szemtel­­­e­n megvetést mutasson, és miután tettei által bebizonyítja, hogy tiltakozásunkkal, vádjaink­kal és ítéletünkkel mit sem törődik, nem méltat­va figyelemre az általunk kifejezett s a kezessé­gekre vonatkozó ítéletet, azokkal nem hagyott föl, sőt azok tárgyalását a birodalom rendeinél követelte úgy, mintha komoly dolog forgott vol­na szóban. Apostoli hivatalunk kötelességének tartják, általatok az egész világ előtt ün­nepélyesen kinyilatkoztatni, hogy nemcsak az, mit kezességnek mondanak, s mi az olasz kormány igyekezete által hami­san összetákoltatok, hanem va­lamennyi czím, tiszteletjel, immunitás és privi­légium, bármilyen legyen is, s a kezesség vagy garantia bármely neve alatt jelenjen is meg, semmi áron sem biztosítják a nekünk isten által adott hatalom szabad s korlátlan használatát és nem védik meg az egyház szükségszerű szabad­ságát. Miután ez így van, kinyilatkoztatjuk, mint már ismételten kinyilatkoztattuk, s elismertük, hogy eskünk megsértése nélkül semmi oly kibékülést nem ismerünk el, mely bármi módon jogainkat, melyek pedig az isten és apostoli szék jogai­t megsemmisíthetné vagy kisebbíthetné.“ Ezek után a pápa úr világi hatalmáról beszél, mely az isteni gondviselés különös határozata folytán adatott nekik mely szükséges arra, hogy a római pápa soha se legyen alávetve világi hatalomnak, s hogy a Krisztus által nyert legfelsőbb hatalmát szabadon gyakorolhassa. „Adja isten — folytatja a modern Jupiter Jonans — hogy a világ uralkodói, kiknek leg­inkább feküdhetik szivökön, hogy az erőszak ily példája minden rend és hatalom megrontá­sára ne adathssék, s ne töressék meg — adja isten, hogy mindnyájan egy szívvel egy akarat­tal egyesüljenek és az egyenetlenség mellőzésével egyesülten rajta le­gyenek, hogy a szentszéknek jogait s ezzel az egyház látható fejének a teljes szabadságot s a polgári társadalomnak az óhajtott békét visszaadják.“ Lám lám! Francziaország. Francziaország ismét egy; a nemzetgyűlés az összes franczia nép által törvényes képviselet­nek ismertetik el. A nemzetgyűlés május 29-iei ülésé­be­n azon kérvény tárgyaltatott, mely Metz capitulátiój­a tekintetében nyomozást kíván. Changarnier tábornok, ki mint tudva van, szintén a várba zároltak között volt, emlé­keztet azon eseményekre, melyek a sereg Metz­­be vonulását megelőzték, s a fővezérnek habo­zást és idővesztegetést vet szemére, mi lehetővé tette, hogy az elzárolás oly teljesen megtörtén­hetett. Egyedül az éhség kényszeríti a hadsere­get a megadásra. Changarnier továbbá azt mondja, hogy ő egy októbr 24-én tartott hadi­tanács által alkudozónak küldetett ki s az Al­gírba való szabad elvonulást köve­telte. Károly Frigyes hg Versaillesból kapott utasítás következtében csak arról akart tudni, hogy e­gy zászlóalj vonuljon el minden hadi tisztességgel még­pedig Algírba, mit el nem fo­gadtak a francziák. Changarnier hozzáteszi, hogy Bazaine nem volt szerencsés. Metz feladása nem volt sem előreszámított, sem önkényes, s kéri a nemzetgyűlést, ne terheljen súlyos vá­dakkal oly embereket, kik dicsteljes ve­zérek valának (!) Thiers szerencsésnek érzi magát, hogy Changarnier is védi az utóbbi hadviselést és hozzáteszi, hogy elfogadja a Bazaine által kért nyomozó bizottság eszméjét s az a feletti végeldöntést a souverain nemzetgyűlésre bízza. Leflo azt mondja, hogy a törvény kifejezet­ten azt mondja: minden hadtestvezénylő, ki várat feladott, hadi törvényszék elé állítandó, Leflo mint hadügyér meg fogja tenni kötelessé­gét valamennyi capitulatio te­kintetében. Több részről történt ellenvetés után a gyűlés napirendre tér át. Rudiffret-Pasquier arra emlé­kezteti a nemzetgyűlést, hogy nem teljes s hogy száztizennégy új választásra van szükség; ő kívánja, mondja ki a nemzetgyűlés, hogy egyenesen kárhoztatja és ellenzi a párisi borzasztó események indító okát képező doktrínákat és hogy a nemzetgyűlés tel­jesen egyetért azon kitűnő férfiúval, ki oly he­lyesen élt a reá ruházott hatalommal. Picard kinyilatkoztatja, hogy egye­netlenség nem ís létezett so­ra­a. A legnagyobb akadályok elhárítása után a kormány azonnal ki fogja irni a választásokat,­­ it 3—4 nap múlva lehetséges. Dusanssoy indítványára a nemzetgyű­lés köszönetet szavaz a tűzoltó és árkásztestü­­letnek. Más, a meggyilkolt túszoknak állítandó em­lékre vonatkozó indítvány a kezdeményező bi­zottsághoz utasíttatott. T r o c­h u követeli, hogy azon indítvány vétessék tárgyalás alá, mely a nemzeti védelem kormányának vád alá he­lyezését kéri. A párisi felkelés utolsó maradványai a versa­­illesiak hadserege által a városon kívül üldözőbe vetettek és minden oldalról körülvéve V­i­n­­c­e­n­n­e­s-ben adták meg magukat május 29 én. A harcz tehát kilenc­ álló napig dühöngött. Pária lefegyverzése és a szajna­­megyei nemzetőrség lefegyverzése ma már tény. M a­c-M a h­o­n tábornagy Pária falaira 30-án e kiáltványt ragasztatá: „Páris lakói! A franczia hadsereg megmen­­téstekre jött. Páris fel van szabadítva ; katoná­ink ma 4 órakor a felkelők utolsó menedékeit foglalták el. Ma vége lett a harcznak ; kezdetét veheti ismét a munka; helyre állott a rend és biztonság. 29-én nagy néptömeg a még füstölgő középü­leteket és emlékeket nézte meg. A katonaság ünnepeltetik és nagy lelkesedés tárgya. A ház­motozások és befogatások akadály nélkül nagy mérvben folynak. Az Indépendance új felfedezéseket közöl Thiers megbuktatását c­élzó cselszövé­­nyekről és Chang­arnier-t századunk bourbonista Monk-jának nevezi. Egy Londonban megjelent bonapartista r­ö­p­i­r­a­t azt mondja, hogy a nemzeti védelem kormánya Sedan után azon helyzetben volt, hogy Napoleon közvetítésével békét köthe­tett volna területátengedés nélkül hogy a kormány azonban azt visszautasította. A Timesnek Páris, máj. 27-ről következőket írnak: Ma csodálatos látvány kínálkozott ne­künk; a nép ismét a sorkatonasággal fraternizált! Három szinűi zászlókkal és kokárdákkal díszítve sietnek a férfiak, ha az allarmjel hangzik, hogy a csapatokkal a lázadók leverésére egye­süljenek. Mily fordulat! A Victoire-téren a ka­tonákat örömzajjal s szerencsekivánatokkal fo­­gadák, s a tömeg, mely az ablakokból kinézett, nagy rokonszenvvel üdvözölte őket. Egy tiszt figyelmeztette katonáit, hogy vigyázzanak, mert az ablakokból lőhetnek reájok. De egy polgár így kiáltott : „Ne féljen ön, e városrészben egy lövés sem fog önre esni !“ De már az Aboukir utczában megváltozott a jelenet. Előttünk mint­egy 150 ölnyire jól megszállott torlasz emelke­dik , felette a piros zászló leng. A sorkatonák­­ előre nyomulnak, az összeütközés ki nem ma­radhat, hacsak a pirosak nem futnak. Helyökön maradnak, mindenki „qui vive“-et kiált. Egy csoport gyermek, nő, nem küzdő tolul előre, mintha tűzijátékkal és bengáliai fénynyel­v, melodráma kerülne színre, nem pedig halált szóró lőcsövek pillantanának ki minden szeg­letből. A küzdelem megkezdődik, a tömeg szét­­röpü­l, senki sem látható, még a küzdők sem, a földön hevernek kövek, hordók, ablakok és ház szegletek mögött elrejtve. A házakban a lakosok az ablakoktól távo maradnak, mert a golyók mindenfelé repülnek ” Egy perczczel a harcz kezdete előtt egy öreg hölgy kosarával kezében nyugodtan végig ment az utcrán s a torlaszon az utczaszegleten levő küzdőket, mustrálta. Ekkor éjjel hangzik a nő elszalad, a tér üres. A sorkatonák megkez­dik a csatát, az utczaszegleten álló törzstiszt vezérli őket. Egyik kezében Páris tervrajza, másikában egy bot van. Egy katona előre lép, oly kevéssé mint csak lehet teszi ki magát az ellenségnek, a torlasz ellen tüzel, azután gyor­san földre veti magát, hogy újból megtöltse fegyverét. E­közben helyét már más foglalta el Noha ily módon csak alig 20 ember vehet részt a küzdelemben, a tűz mégis elég heves, mer gyorsan lőnek. A pirosak gyorsan válaszolnak, golyóik az utczán lefelé siv­tnak, a kiálló házakba ütköz­nek s visszapattannak. A nézők szorosan a csa­patok mögé tolulnak. A pirosak mellett állam­ veszélyes lenne, mert azonnal fegyvert nyom­nának kezünkbe s a torlaszra kell lépnünk, akár akarjuk akár nem. Vagy lövünk vagy főbe lö­vetünk. De a sorkatonák az ilyen önkényteseket nem igen szeretik. A sorkatonák sikerei nem igen jelentékenyek voltak. Nehéz is volt, oly emberekre lőni, kik jól épített torlaszok mögött kitűnően védve vol­tak. A tisztek türelmetlenek lettek. Ekkor a parancsnok, ki mindig biztos menhelyen ma­radt, elrendelte, hogy néhány ember a házak hosszában csöndesen előre törjön s a szöglet házakat megszállják, m­ig a többieknek gyor­san két torlaszt kelle emelniök. Darab ideig csak a lépések zaja hallszott. De csakhamar az ablaktáblák pattogtak, lövések szóltak, a sorka­tonák a szögletházakat megszállták s a tüzelést meguyiták. Nehezebb volt a torlaszt fölépíteni, mert a pirosak szakadatlanul lőttek, de roszul lőttek s senkit sem találtak. A nép a sorkatona­ságot mindenben támogatta, köveket hozott s a katonák nyugodtan és gyorsan dolgoztak. Mind­inkább közeledtek a lázadókhoz, mert a torla­szokat előretolták s védelmök alatt folyton uj könnyű védmüveket emeltek. Ezen tudósítás befejeztekor a harcz még nem ért véget. Kiemelendő a csapatok kitünően ka­tonai, nyugodt magatartása. Pontosan tették meg kötelességöket, a nélkül, hogy a veszélytől visszariadnának, ott hol kelle, s nem exponálták magukat ott, hol az szükségtelen lett volna. “ Fővárosi ügyek. Május 31-én. A mai pestvárosi közgyűlésen elnök Gamperl Alajos főpolgármester felel Haris Sándornak múltkori interpellációjára. Előadja ugyanis,hogy a Lloyd kávéház előtt levő kioszkot tulajdonosa a közgyűlés határozata daczára azért nem rontatta le, mivel a minisztérium még két évre engedte meg neki a kioszk fentartását. Ha­ris megnyugszik a válaszban, de Tavaszi nem elégszik meg és magáévá teszi az interpellate. A katonai kórház építési ügyében a honvédelmi minisztérium felhívta a várost, hogy engedjen át e czélra szükséges területet. Az e czélra kiküldött bizottság előterjesztette munkálatait, s az áldozatot meghozni kívánja e hazai ügynek következő feltételek alatt: a város 6000­­ élet enged át e czélra[az üllői út balolda­lán az Orczy kerttel szemben tiz évre, évi egy darab aranyért, azon kikötéssel, hogy a katonai kincstár még az idén tartozik megkezdeni az építéseket, s 1872-ig befejezni. 1872-ben tarto­zik a Ludoviceum kórházat kitisztítani, s azt a honvédelmi minisztérium rendelkezésére bocsá­tani. 10 év múlva az épületet lebontani tar­tozik. A gazdasági bizottmány elfogadta a feltétele­ket, s részéről még hozzácsatolta, hogy a kincs­tár az épületet csatornával tartozik ellátni. T­a­v­a­s­z­­ indítványozza, hogy a város kös­sön szerződést ez ügyben a honvédelmi minisz­­tériummal. Gerlóczy tanácsos, ez indítványhoz még hozzá kívánja csatoltatni, hogy mondassák ki a szerződésben, miszerint az épület, ha tíz év le­járta után le nem bontatik, a város rendelkezé­sére fog bocsáttatni. A közgyűlés elfogadta a bizottmány javasla­tát Tavaszi és Gerlóczy módosításával. A szegényház mellett 24 telek adatott el, ösz­­szesen 4 ezer □ ölnyi terület, 158,709 ftért s így élenként 39 ftért. A közgyűlés elfogadta az előnyös eladást. A közgyűlés egy régibb határozatában meg­engedte a közmunka tanácsnak, hogy a közte­mető átellenében levő telken könnyebb szerke­zetű lakházakat építtessen,­azon kikötéssel,hogy azt saját maga építtesse, és­ másod vállalkozóra át nem ruházhatja ez építési szabadalmat. A közmunkatanács megnyugodt a közgyűlés határozatának egyes pontjaiban, csak azt nem fogadta el, hogy az építést másra át nem ruház­hatja. Okul azt hozza fel válasziratában, hogy nem rendelkezik kellő pénzalappal, s azért kell, hogy azt másodvállalkozókra ruházza. A tanács nem pártolja a közmunkatanács ajánla­tát, s fentartja a közgyűlés határozatát. A köz­gyűlés is magáévá teszi a tanács határozatát. A középítési­ bizottmány és tanács jelentése, a fővárosi közmunkák tanácsa által megküldött külső körút tervezete felett hosszas tár­gyalás volt, de a fontos és sürgős ügyben nem hozhattak határozatot, mivel a kisajátítási kér­déssel áll kapcsolatban. Az ügy Vécsey indít­ványa értelmében át fog adatni a jogügyi bi­zottmányhoz vélemény végett, s szombat­on d. u. 4 órakor rendkívüli közgyűlést fognak tartani ez ügyben. Weisz Bernát indítványa szerint pe­dig követség fog menni a képviselőház elnöké­hez, hogy az ügyet ne vegye tárgyalás alá, míg a közgyűlés határozatot nem hozott. A fő reáltanoda igazgatósága folyamodott a ministériumhoz, hogy fontosabb és gyors elinté­zésre váró ügyekben közvetlenül levelezhessen a ministériummal, a közhatóság közbejötte nél­kül. A ministérium megadta a főreáltanoda igaz­gatóság kérelmét. A tanügyi bizottmány is elfo­gadhatónak ajánlotta. A jogügyi bizottmány nem osztotta e véleményt és meg nem engedheti hogy a főreáltanoda mint e város felügyelete alatt álló intézet emancipálja magát a város hatósági köre alól. A tanács nem osztotta a jog­ügyi bizottmány véleményét, hanem pártolólag terjesztette elő a tanügyi bizottmány véle­ményét. Csengey és Simon Flórent a jogügyi bizott­mány véleménye mellett emeltek szót, s nem helyeselhetik a tanács véleményét, mely által a városi hatóság jogát feladja. Gerlóczy védi a tanácsot, nem lát jog­feladást e véleményben, s előadja, hogy csupán csak a didaktikus kérdésekben kíván a főreál­tanoda közvetlenül érintkezni a ministérium­mal. A tanárok kinevezése, a díjazások, beszerzések és más financziális kérdések pedig ezután is a hatóság határozata alá esnek. Seregi is ez irányban emelt szót, s nem tartja jogfeladásnak a tanügyi bizottmány véle­ményét. A közgyűlés elfogadta a jogügyi bizottmány javaslatát, miről a közoktatási minisztérium ér­­tesíttetni fog. C­o­n­r­á­d Gusztáv volt főpolgármester a Junek-féle sikkasztási ügyben 3000 frtot aján­lott. A jogügyi bizottság elfogadhatónak tartja ez összeget egyességi egyenletül. Elfogadtatott. Több terézvárosi lakos panaszt adott be, hogy a terézvárosi alkapitányság hivatalnokai nem tudnak németül, s a felekkel ildomatlanul go­rombán bánnak. Kérnek tehát ildomos német hivatalnokokat. (Gratulálunk.) A panasztók elutasittattak. Ülés vége 12 7 órakor. Különfélék.­ ­ Vandalismus. Mindenki, ki figyelem­mel kiséri, mily roppant összegeket költ Pest városa évenként a városliget, a főváros e jófor­mán egyetlen mulató helye növényzetének fen­­tartására, meg fog botránkozni azon durva ki­­mélytelenség felett, melylyel boldog boldogtalan a városligeti fákat pusztítja. Hol egy csoport betörülközött embert, hol egy sereg majálist tartó gyerkőczet lehet látni, kik — mintha csak a Bakony rengetegeiben találnák magukat — úgy zúzzák, törik a fát és cserjét. így történt a múlt héten is, hogy egyik helybeli nevelőintézet 5 tanítója és 70 tanítványa a ligetben majálist tartván, nekimentek a fáknak s derűre borúra törték az ágakat, ugyannyira, hogy a főkapi­tány kénytelen volt a kihágókat fejenkint három forint s így összesen 225 forintban meg­­virságolni, a kárnak részletesebb kipuhato­­lása végett pedig az ügyet a sétaligeti bizott­mányhoz áttenni. Senkinek sem lesz és nem is lehet az ellen kifogása, hogy a főváros apraja­­nagyja a városligetben találja fel mulatóhelyét, de kötelessége mindenkinek megkímélni a nö­vényzetet. — Somssich Pál, Magyarország kép­­viselőházának elnöke a „Steinkohlen- und Slie­­gelwerks­gesellschaft“ mai közgyűlésén oly gyö­nyörű német kiejtéssel olvasta fel az igazgató­­sági jelentés védelmére írott beszédét, hogy a bécsi „Neue freie Pressének“ ott jelenlevő tu­dósítója indíttatva érezte magát azt kérdeni egy másik német kollegájától: „Sie glaubend denn nicht, dass der ein geborener — Böhme ist?" — Az ünnep két napja al­att, mint a hírlapok jelentéséből látjuk, nem keve­sebb, mint hét öngyilkosság történt Pesten.­­ A párisi commune egy ma­gyar tagja, a budai születésű Frankel Jev, ki a kereskedelmi és iparminisztériumban titkári hivatalt viselt, egy Versaillesből érkezett magántávirat szerint elfogatott s máj. 26-án fő­­belövetett.­­ Fölhivatnak mindazok, kik a vá­rosi polgári bizottmány által a magyarországi vizkárosultak felsegély­zésére kibocsátott gyűjtő iveket még mai napig a bizottmány jegyzőjéhez be nem mutatták,szíveskedjenek azt a számadá­sok összeállítása végett f. évi jun. 5-ig Biró An­tal bizottmányi jegyző úrhoz (városház földszint 1. sz. a.) mulhatlan benyújtani. — Desjardins Ernő tudor s párisi egyetemi tanár, általunk már jelzett történelmi, közgazdászai fölolvasásai jun. 3.,5. s 7-ik napján fognak este 6­/a órakor az evangélikus iskola­­épület termében megtartatni. A jeles franczia tudós 3 felolvasást fog tartani. Az első felolvasás tárgya a D­u­n­a folyamának szabályozása, a magyar és pártszomszédos tartományok közgaz­dászat­ szempontjából. Desjardins úr több éve­ken át tanulmányozta ezen kérdést, a mely ha­zánk közgazdászai érdekeit oly közelről érinti s igy méltán figyelmet érdemel. A második föl­olvasás tárgya Páris ostromának benső története s a commune. Azt, hogy mikép ostromolták a poroszok Páris városát, tudja mindenki, mert annak idejében terjedelmes le­írásokat közöltek a lapok; arról azonban, hogy mi történt az alatt odabent, csak kevés tudomá­sunk van, a léggömbökkel hozott tudósítások szükségképen a főmomentumokra s védelemre szorítkoztak. Felette érdekes lesz tehát, egy oly képzettségű egyén által tett észleleteket, mint mint Desjardins úr,tőle magától hallanunk,ki nem­csak szemtanú, hanem tényező is volt s ,mint táborkari tiszt részt vett a védelemben. — Ér­dekes lesz egy párisi tudóstól hallanunk, mi az a commune, melyről legközelebb oly so­­kat hallottunk, mi volt annak eredete, fejlő­dése és czélja. A harmadik felolvasás a fran­czia hazafiság fejlődésének történelmét­­tárgyaz­­za, tekintettel Francziaország területi egysé­gére. Kíváncsian várjuk a jeles franczia törté­nész előadását, mely a franc­­ia patriotismusnak az annyira változatos franczia nemzeti történe­lem különböző korszakain át miként fejlődött azzá, a mi ma. Mind a három fölolvasás tárgya rendkívül fontos és érdekes, és reméljük, hogy a közönség részvéte tanúságot teend a tárgyak érdekeltségéről. — Sajtóper. Szepessy Xavér Ferencz magánvádlónak. — Vadnay Károly, mint a „Fő­városi Lapok“ czimü napilap szerkesztője s vádlott ellen folyamatba tett sajtóperében, az esküdtszéki nyilvános tárgyalás f. évi junius hó 2-án d. e. 9 órakor fog megtartatni. — Je­gyek a hallgatóság számára, a sajtóbirósági irodavezető által szolgáltatnak ki. — Egy hét története. Pü­spök-La­­dányból máj. 30-tól a következő sorokat vesz­­szük: Csupa szerencsétlenség- s túlságos áldás­féle újdonságokkal bővelkedünk, melyek mind egy hét alatt történtek. Két kis leányka vízbe

Next