A Hon, 1871. július (9. évfolyam, 149-174. szám)

1871-07-02 / 150. szám

sát sürgette. De való azután az is, hogy a tbk úr abbeli fáradtsága végkép re­ghiúsult, miután a „Sicolo“ szerint a franczia kormány llarcourt urnak, a­ki a Vatikán megbízásá­ból tárgyra vonatkozó felvi­lágosítást kért, nyíltan kimon­dó, hogy Francziaország a fel­tett kérdésben a többi államok­atározatához fogja magát a­d­a­l­m­a­z­n­i, továbbá, hogy az a nélkül is telj­es helyzetet nem akarja azzal súlyosbítni, hogy a Vatikán kedvcért Francziaországtól el­idegenítse Olaszlnát. Nagyon valószínű, hogy a pápa különösen a versaillesi kormány nyilatkozata következtében közlötte a bíbornokokkal azon szándékát, hogy távol Olaszhontól önkénytes szám­kivetésben akar élni, a­mi egyébiránt nehezen fog való­sulni, már csak azért­­, mert Pius nagyon sze­reti az olasz éghajlatot, s mert az államok álta­lánosan véve nagyon óhajtják, hogy a pápa Ró­mában maradjon. A király bevonulása vasárnap jövő hó 2-án fogna végrehajtatni s minden oda mutat, hogy az új főváros a legszivélyesben fogadandja ki­rályát, állítólag a diplomatiai testület, kivéve tán a franczia követséget, képviseltetni fogja magát az ünnepélyen, az olasz törvényhozó tes­tület is akkorára egy küldöttséget utasít a fővá­rosba ; lesz szemle a helyőrség s nemzetőrök fe­lett , lesz diplomatiai fogadtatás, s diszebéd, azonfelül c­ége több k. rendeletet fogna aláírni Rómában, ezek közt az amnestia is fog szerepelni. A képviselőház valóban csodálatos sebesség­gel befejezte a sürgetőbb javaslatok tárgyalá­sát, a csekély számban jelen volt követek meg­szavazták a nagy horderejű javaslatokat s nagy ré­szben már el is hagyták Flórenczet. Mondják, hogy a ház elnapolására vonatkozó rendeletet Rómában fogja aláírni a király. A Florenczben székelő s a londoni Internatio­­nal-lal szoros viszonyban álló democratikus egyletet feloszlatták a hatóságok a lefoglalták irományait, melyek egy­ része a „Gaz. Prim.“ sze­rint felderíti azon terveket, melyeket az Inter­nazionale Olaszország kárára készített vala. A Solferinoi csata évfordulóját az idén is megülte az olasz nép, visszaemlékezett a veszé­lyes napra, aldá a hősöket, a­kik a szabadság­ért meghalni tudtak, de nem feledte az elhul­lottak családjait, valamint a függetlenségi csa­tákban részt vett harc­osokat sem, minthogy azok közt sorshúzás útján több 100 fokos jutal­mat osztatott ki. Lehet-e ennél szebben megülni a nemzeti csaták évfordulóját? Adalék művelődési történe­tünkhöz. Dunaföldvár, jún. 26-án. Egy sanyarú példát akarok felmutatni kultur­a irodal­­i állapotunkból, melyhez hasonlóval a figyelmes olvasó a maga körében is találkozhatik. A dunaföldvári kaszinói választmány által, ez év elején, a kaszinó könyvtára fölü­gyelésére, valamint arra is fölkéretvén, hogy figyelemmel kisérvén az irodalom mozgalmait, a cé­lszerű műveket a könyvtár számára leendő megszerzés végett a választmánynak jelentsem be. az ed­­digelé a könyvtárnak 572 magyar­, 189 német-, összesen 761 db számozott könyve, melyek 1861. óta gyűltek föl e mennyiségre. Irodalmi szak sze­rint van I. Regény, magyar: 329 ; német: 140 ösz­­szesen 470 db. Eredeti magyar regények : Jósika és Jókai minden munkái. Abonyi, Podtuaniczki, P. Szathmáry, Vas Gereben, stb. 189 db; fordítot­tak : Dumas, Hugo, Mühlbach, Ponson, stb. A német fordított regények közt Dumas 87, Sue 24 kötettel van képviselve. II. Szépirodalmi ma­gyar: 90 db (Arany, Bajza, két Kisfaludy, Köl­csey, Ki­mény Eötvös, Petőfi, Tompa, Vörösmarty stb); német: 39 (Heine, Schider stb) összesen 109. III. Tudományos; magyar: 32 (Budapesti Szemle stb); német: 8 (köz­ük : Humboldt Kos­­mosa) összesen: 40­1­. Történeti: 112 mil­d magyar (Horváth Mihály, Nagy Iván, Szalay stb); V. Utazás: 7; VI. Gazdasági: 3. Politikai, gazdasági, képes szépirodalmi és életlapot jára­tunk összesen 24-et. Mint látjuk, a regény elég bőven van képvi­selve könyvtárunkban. Én azon tekintetből, hogy ne csak mulassunk, hanem egy kicsit tanul­junk is, és a hasznos ismeretekben gyarapodjunk, közelgelvén a második félévi folyóiratokra leendő előfizetés és az e végett tartandó választ­mányi ülés ideje, Ráth Mórnak írtam­, és specifi­káltam, hogy ötven forint értékben és pedig 20 f­ára tudományos, 30 frára mulattató könyve­ket, a választmánynak leendő bemutatás végett küldene. Az általam kijelölt könyvek közt első helyre tettem Hunfalvy Jánosnak a magyar akadémia megbízásából írt „Magyarország te­r­mészeti leírását.“ E nagyszerű munka már évek előtt jelent meg, de azóta sem megszerezni, sem olvasni módom mm lévén, eleve örvendettem az alkalomnak, hogy e művel megismerkedhe­­tem, s kivülem még más két olvasgatni s tudo­mányát gyarapitni vágyó egyén fogott volna vál­lalkozni ennek tanulmányozására. Tapasztatásból tudtam, mennyire hátra va­gyunk saját hazánk ismeretében, hogy az 1866. és tavali háborúkban egy luikus káplár a ma­gával hordozott térképekből mindenütt jobban tájékozta magát, mint egy austriai vagy egy franczia császári kapitány; de hogy e tekintet­ben nemcsak némely 1866-oi kapitányaink, ha­nem némely jogtudoraink és választmányi tag­jaink is azóta nem nagy előmenetelt mutatnak, most utólag sajnosan tapasztaltam. A küldött köny­veket a választmány elé terjesztvén, egy kész­­beszédű fiatal jogtudor a­mint Humalvy három nagykötetű nagy művét meglátja, elszörnyükö­­dik: ki olvassa ezt ? azután egyik kötetet elő­fogván, kinyitja s olvassa: az északi szélesség s a keleti hosszúság a fokai alatt stb. . . kit mu­lattatnának ezek? Hiába mondtam, hogy e könyvek, ha ketten hárman olvassuk is, becsü­letére s díszére válnak könyvtárunknak, miként a Humboldt kosmos, habár közülünk most sen­­ki sem olvassa, vagy a Niebelungen díszkiadása; aztán ideje volna, hogy tanuljunk, ne csak mu­lassunk, komo­y idők következhetnek be, azért azon arány­t c­­élzom a könyvek megrendelésében, ez két ötöde tudományos és ismeretterjesztő, ne mulattató legyen stb. Deliberatum est: t­udományos könyvet akar olvasni, vegyen ának; a kaszinó nem egykét ember, hanem flség olvasásvágyát veszi tekintetbe; mi jók mulatni, nem tanulni járunk a kaszinóba, igényeket, a mulattató könyveket hölgyeink­­ számára hozatjuk ; magunk is megolvassu­k „A pápák bűneit“ hogy szinti egymás kezéből kap­kodjuk stb. a könyvtárnok pedig, Hunfalvy e ratry művét, meg a statisztáiét, — mert a jog­tudornak ily kisszerű statistikánál Konektól bő­vebb van, — Ráthnak küldje vissza. Ily elveket el nem fogadhatva, kimondtam, hogy könyvtár­nokuk többé nem leszek. — A többi könyv több h­evesb vita után megtartatott. A fentebbi vitat­­kozás alatt, úgy éreztem magam, mintha sz­é­­gyenpadon ülnék. Az „Archaeologiai Értesítő“ I. évi május 1-jő számában Römer Flóris egy levéltöredéket kö­zöl tőlem, LV. szám alatt, hol többek közt ezt mondom : „Nálunk nemhogy a régészeti, de a tudományos könyvek sem kedveltetnek. Embe­­reink azt gondolják: eleget tanultunk az isko­lákban , hát még most is tanuljunk?“ — Römer Flóris erre megjegyzi: „Elég sajnos, hogy olva­só egyleteink sem a­karják a tudományt ápolni; mai nap nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem a jó hazafi is ! Egyébiránt, ha azt jó szántunkból nem tiszszü­k, majd reá fog tanítani a kényszer, csak aztán késő ne legyen ! A mi kaszinói választmányunk, némi változa­tokkal, hazánkban egyébütt is divatoznak. Fen­nen hirdetjük : a tudomány, hatalom ; elvész a nép, mely tudomány nélkül való; de azért a tu­dományos köny­vek, hanem ha kenyér- s iskolaiak, nálunk nem kellenek. Szeretjük hallani a nem­zet dicsőségét, és Arany és Tompa műveire 337 meg 57 előfizető akad, nyolczadfél millió magyar ember között! 1860-ban nagy demonstratióval felöltöttük az ugyancsak czifra magyar ruhát, hogy zsinórzata prémje drágább volt magánál a ruhánál; most hogy megnyertük a nemzeti kor­mányt s vele úgy hisszük, mindent, mit csak kívántunk, hogy már jelenleg mindkét oldalt bátran allhatunk: levetjük elődeinknek bajnoki köntösét, s rut idegent cserélünk. Fellázadunk a főváros túlnémetesedése ellen, az egy nem­zeti színházat is csak nagy subver­tióval bír­juk fentartani, sőt nyarajszaka csak teng leng próbaképen Buda-Pesten egy színtársulat, míg a németség, hármat is subventió nélkül fen bí­ tar­tani számos látogatókkal. — Ily körülmények közt ne csodáld édes magyarom, ha az ipar és tudomány jelen korszakában, egyszer csak ösz­­szecsap fejed fölött a német tenger. Ehhez nem kell egyéb, hanem hogy Bismarck a német ki­vándorlást Amerika helyett felénk zúdítsa, itt talál tért eleget - „urbem, venalem, dam emto­­rem inventat.“ • Hőke Lajos. Leleplezések. A „Siécle“ következő nevezetesebb titkos ira­tokat közöl: A császár a császárnéhoz.Metz, aug. 11. Hogyan van az, hogy az ostromállapot alatt izgató czikket engednek megjelenni ? A császárné a császárhoz. Pá­­ris, aug 11. Mivel Baraguay , Hilliers azon ha­talmat, mely neki az ostromállapot alatt adatott nem akarta felhasználni. Egyébiránt ő beadta lemondását. Úgy hallom, hogy a kamarában indítványozni akarják Leboeuf vád alá helye­zését. Pietri a császárnéhoz. Metz, aug. 11. Bátorság, katonai helyzetünk javul. Erélyes eszközöket kell használnunk. Paran­csolja meg felséged a nyugoti departementek piaelec­jei, malrejei és lakosainak, hogy min­dent, hidat, alagutat és vasutakat romboljanak szét a poroszok elöl, a nemzetőröket fegyverez­zék fel és tömegesen jöjjenek Chalonsba. E fe­lett érdekes beszédem volt azon egyénnel, kit öltem­ az ön parancsára Cartellin úr bemuta­tott. Ez holnap finnél kihallgatást fog kérni. A császár és a h­erczeg jól vannak, a csapatok tá­borá­t látogatják. — A hadvezér a generális ri­­m­u­s­h­o­z. Ön kétségkívül tudja, hogy a ba­­deni hadtest, mely Mühlhausen előtt áll­,a Rajna partján, a Metz elött álló porosz haddal egyesült; e szerint Douay hadteste szabadnak látszik A császárné a császárhoz. Mondják, hogy a badeni hadsereg aug. 14-ke előtt nem je­lenhet meg Metznél. A nap folytában megérkezik a jelentés L­e­­b­o­e­u f­elbocsátásáról és a császárné ezeket tárnja neki : Kedves tábornagy ! Köszönöm, a­mit tesz, és a császár iránti ezen odaadását sohasem fogom elfeledni; nagyon meg vagyok attól hatva. „A császárhoz pedig ezeket távirja: Ön valami jót cselekedett. Szivemből csókolom önt azon nagy áldozatért, melyet végbevit. F a i 1 1 y tbk a generalissimus­­h­o­z. Mire-Cou­­ t, aug. 13. Mac Mahon tbnagy újból azon irányt vette melyet én választottam; Neufchateaut is az Aube völgyét. Miután pedig nekem ennek következtében bal­a kell fordul­nom és Chaumont-t mint idő ezért kell vennem, holnap a hadserget La Marche-Francy és kör­nyéke felé vezetem. A császárné a császárhoz. Páris, aug. 13. A parancsok ki vannak osztva. A mi­niszter erősíti, hogy 4 nap alatt 80,000 ember­rel fog bi­­ni Chalonsban, ide számítva a Mac- Mahon és Failly hadtestét is. Kiadattak a rende­­letek azon esetre, ha a vasútvonalat Thionville­­től Sedanig szét kellene rombolni. Magam fogok arra felügyelni, hogy e parancsok végrehajtas­sanak. A császár a császárnéhoz. Metz, aug. 14. Mi a Mosel bal partjára akarunk át­menni s Verdun leend támpontunk. A vasútvo­nalat Thionvilleből Sedanig azonnal szét kell romboltatni, mihelyt az ellenség előrenyomul. Csókollak. Francziaország. A nap eseménye Parisban sőt egész Franczia­­országban Gambetta jelöltsége. Ez egyik párisi barátjához levelet intézett,milyet a „Vérité“ közöl s melyben San-Sebastianból jú­nius 23-ról azt írja, hogy hiába akart Párisba távsürgönyözni, a hivatalnok Párisba szóló táv­iratot csak ha a kölcsönre vonatkozik, akart el­fogadni: „Én hálásan és a pillanat roppant ne­hézségeinek teljes tudatában fogadom el a pá­risi democratia képviseletét, ha az engemet meg­­hina, és arra érdemesnek tart az ellenem szótt rágalmak daczára — írja Gambetta. — Felha­talmazom önt, hogy barátainkat erről tudósít­hassa és hogy jelöltségem érdekében a szüksé­ges lépéseket megtehesse. Hír szerint Gambetta egyidőben Marseilleben is fogadott el jelölt­séget. Napoleon herc­z­eg múlt vasárnap An­gliából Calaisba érkezett Partra szóh­a egy rendőrbiztos által felz­uttatott, lenne szíves a jelen körülmények kö­zt más országba tenni át lakását. A h­erczeg ennek következtében vissza­tért Angliába. — Az Orleans­ herczegek állan­dókig készülnek letelepedni Francziaországban. A mi Chambord grófot ille­ti, kivel most azon tanakodnak, vájjon hazatérjen-e már most, vagy sem. Egyik része azt hiszi, hogy ő nem térhet vissza máskép, mint királyi minőségben — ez volt nézete Berrynek is — míg a másik párt azon nézetben van, hogy a gróf tekintélyét vesz­tené, ha még tovább is távol maradna az or­szágtól. Aumale, Joinville és Chartes herczegek Du­­panloup püspöknél látogatást tettek. Ez nagy feltűnést okozott, magyarázatát azonban abban találja, hogy a püspök mint­ a sz. Rókus templo­mának plébánosa, kedvencz papja volt a hercze­­gek édes anyjának, ki tudvalevőleg igen jámbor asszonyság hirében állott. — Thiers jobban van s hir szerint a szemlénél is már jelen leen­. 26-kán a végrehajtó hatalom elnökénél nagy díszebéd volt Mac-Mahon és a többi tábornok tiszteletére. Beszédek mondattak. Thiers többek közt ismét hangsúlyozta, hogy a haiti kiadáso­kat nem kell lejebb szállítani. Azon szerződések, melyeket még a nemzeti védelem kormánya kö­zött volt Chassepot féle fegyverek szállítása iránt nem bontottak fel; még 900.000 db van hátralékban, július 15-ig mind meg lesz. Fran­cziaország jelenleg körülbelül 1.200.000 Chas­­sepot-fegy­ver birtokában van. A franczia hadsereg reorganizatiója igen gyor­san halad. A Németországból érkező hadi­foglyok Be­­sancon, Auxerre és Douai­ben ezredekbe állít­tatnak össze; nagy része Afrikába indul. A had­sereg tisztei és katonái is bírnak szavazattal a közös választásoknál. A választási mozgalom Párisban korántsem élénk : csak a bonapartisták sürögnek-forognak mindenütt. Roucher és Duvernois Párisban már tekintélyes csapat, hírlapírót és más ágenst gyűj­töttek maguk körül. Utóbbi átvette a párt jelen­legi főközlönyének az „Avenir liberal“ szerkesz­tését. Versaillesből 26-an 400 communista foglyot bocsátottak szabadon, másnap azonban ismét sokkal többet vittek oda Parisból. A házmoto­zások Párisban még­sem értek véget. Pynt Félix még­sem került kézre , a rendőr­ség befot­ta legújabban: C­i­b­o­u­­­t „homme d'affaires“ ki Thiers ingóságainak elárverésével volt megbízva, F­r­a­n­c­o­i­s-t a La Roquette fogház igazgatója és Fortunéta commune tagját. A választások dolgában most igen szigorúan járnak el. Míg az ostrom alatti választásokkor mindenkit beírtak a választási listába, most több mint 100000 választót töröltek abból ki: 60 ezerre lehet tenni azok számát, kk meghaltak vagy fogságban vannak a választók közül. Sőt a munkás osztály azért nem mer választási je­gyet kérni — ha joga is lenne reá — mert ez alkalommal a rendőrség elfogja a gyanúsokat Az e­fogottak közt 15 ezer oly egyén van, kik ellen még nincs felvéve a tényálladék és nincs elkészítve a vádlevél. 8 nap óta 700 nőt vittek az őrültek házába.­­ Az újonnan épülő pesti há­zak adómentességére vonatkozó közmunkatanácsi átiratot Pest város pénzügyi bizottsága a napokban tárgyalás alá vévén, a következő javaslatot készíti el. Kétségb­e vonhatlan tény lévén az, hogy az európai fővárosok emelkedése, szépítése és sza­bályozása leginkább a részükre rövidebb vagy hosszabb időre e­ngedett adómentességnek kö­szönhető, a pénzügyi bizottmány Pest város fej­lődése s a községi adóalap szélesítése szem­pontjából az újonnan épülő házaknak bizonyos időre a községi adópótlék alól való felmentését czélszerűnek találja, és e tekintetben elvben osztja is a közmunkatanács nézetét; — de a mennyiben Pest város közgyűlésének egy ide vonatko­z statútuma van, mely még le nem járt, az abban lefektetett elvek szem előtt tartása, úgy a bizottmányt vezérlő alapeszmék nyomán a házak adómentesítése következő módon lenne megállapítandó : 11 Azon lakházak után, melyek a ván­dha­­tósági közgyűlésnek a házak adóment­esége iránt 1869. június hó 23-kán kelt határo­zatában megszabott, s 1871-ik évi junius utolsó napján lejáró két év alatt bemutatott, s hatósá­gilag jóváhagyott terv szerint újból építtetnek, de a megszabott két év alatt telj­e­s el nem készít­tettek, — azon esetre, ha épittsük 1871. évi jul. - től számbott két év alatt befejezte­tik, ettől s illetőleg lakhatóvá tételüktől számított tiz éven át, az emlitett közgyűlési határozat kiterjeszté­sével, a városi adónak csupán fele leend fize­tendő, a mennyiben ezen házak államadó elen­gedésben is részesül­etnek. 2) Azon lakházak, melyek 1871. évi július 1-től kezdve benyújtott, s hatóságilag jóváha­gyott terv szerint, üres telken, vagy régi s földig lebontott­ ház helyén egészen újból, s legalább két emeletes magasra épü­letnek, ha építésük a legközelebbi tiz év alatt vagyis 1881. évi junius végéig teljesen befejeztetik, s ha államadómen­tességben is részesülnek, lakhatóvá tételükre számított tiz évig a városi adófizetés alól teljesen felmentetnek. 3) Azon lakóházak, melyek szinte 1871. évi július 1-től kezdve benyújtott, hatóságilag jóvá­hagyott terv szerint, eddigi földszintes vagy egy emeletes épületre — legalább két emeletes ma­gasra építtetnek, 1881. évi junius végéig tel­jesen befejeztetnek, s államadó elengedésben részesittetnek, lakhatóvá tételüktől számított tiz évig, egészen újonnan épített részeikre nézve a városi adónak csak felével rovatnak meg. 4) Újonnan nyitandó utczákra a városi pénztár­nak nagyobb költségei lévén,­ az ilyen utczák­­ban épülő lakházak városi adóelengedésben nem volnának részesítendő­k. Végre­­) kijelentendő volna a város részéről, hogy Pest városa ezen adóelengedési kedvezményt saját autonomikus jogánál fogva a város mi­előbbi diszes és czélszerű kiépítésének czéljából — nyújtja. A pénzügyi bizottság e javaslatát már benyujtá a tanácsnak. Különfélék. — Az „irói nyugdíjintézet“ még meg sem született s már is egész kis kapitálisa van. Csukássi József nrótársunk ma a következő levelet intézte Törs Kálmánhoz : „Az e­stre, ha az ön által indítványozott „írói nyugdíjintézet“ bárminő formájan létrejö, kötelezem magamat a nyugdíjintézet alaptőkéjéhez száz fo­rinttal, azonkívül évenként huszo­nöt forinttal járulni. Azon reményben, hogy a nagy horderejű indítvány mielőbb testet ölt, maradtam stb. Csukássy József. — Honvédzászlószentelés. A Tren­­csénben állomásozó honv­édzászlóalj lobogójának felszentelése julius 10-kén, hétfőn fog megtar­tatni. Zászlóanya gr. Chorinsky Frigyesné, sz. gr. Niczky Filmine­­­sz, kinek férje bár nem ma­gyar születésű­, mégis magyar honvédszázados a szabadságolt állományban. A nyoszaly­óleányok sószóróját a Marsovszky, Sipeky nővérek, Bos­­sányi O­ga és Rakovszky Sarolta kisasszonyok fogják képezni. Az ünnepély d. e. 10 órakor ve­szi kezdetét, s este a trencséni fiatalság bált rendez a honv­édb­enház javára. — Egy derék kis község. M.­­Izsépról írják nekünk, hogy az alig 100 lelket számláló m.-izsépi ref. egyház megértve a kor intő szózatát — nem kevés költséggel — múlt évben egy a Cz.élnak megfelelő tantermet és isko­­latanitói lakot építtetett, melyhez a tanító fize­tésének javítását is hozzá csatolván. Jelenleg 30-nál több tanoncz látogatja az uj tantermet, kik vallás és nyelv különbség nélkül egyaránt nyerik a szellemi és erkölcsi oktatást a nép­iskolai törvény által kijelölt tantárgyakból. A tannyelv magyar. A tanfelügyelő megtekintvén az iskolát, arról a legnagyobb elismeréssel nyi­latkozott. Adjon Isten a hazának sok ily derék községet! — Az írói nyugdíj­intézet esz­méje, meleg fogadtatásra talált a közönségnél. A többi közt az „Omnibusz“ szerint Perczel Mór tábornok közelebb füzetekben megjelent műveinek írói tiszteletdíját (a tiszta jövedelem fele) e czélra ajánlotta fel. — Polgári koszorú. Nagyváradnak nem rég főbírája halt meg: Kőrösy Sándor. A város oly tisztelettel viseltetik az elhunyt érde­mei iránt, hogy magán körben gyűjtést rende­zett az elhunyt árvái részére. Az eredmény ed­dig meghaladja a 7000 frtot. — Bálint Gábor, az akadémiai és kor­mányköltségen keletre kiküldött fiatal orienta­lista, jan. 21-től levelet irt Kazánból egy itteni barátjához,melyet alkalmunk volt olvashatniUta­­zása vázlatát megszándékozik írni s Vámbérynek elküldeni. Kazánban első útja az egyetem rec­to­rához vezette, kitől meg akarta kérdeni, hogy az egyetemen tanulhatná-e a mongol nyelvet ? Az egyetemen ilyen tanár nem lévén, a lelkész­­akadémián talált egy mongolul tanítót. Kazán igen alkalmas hely az orosz, tatár, csuvasz és cseremisz nyelvek tanulmányozására is. Meglá­togatta a tatár iskolákat s meghallgatta a tatár ifjak számjegy szerinti énekét, melyről azt írja, hogy igen jól ment, kivált az „ej Rhudai dias­­lika“ kezdetű dal. Magában a városban nem kapván alkalmas szállást, egy külvárosi nyara­lóban ékik. E külvárost „arczkaja pólyádnak nevezik, mi „votják mezőket“ jelent.“ Szegé­nyeknek — úgymond — csak a nevök maradt meg.“ Leveleit poste restante kéri küldetni, máskép nem kapja meg, mert „ezek a musz­kák nem igen tudnak más betűket ol­­vasni, mint csak a magukét“, az idegen feliratú leveleket félre teszik s ha valaki leve­let keres, elébe tálalják az egész csomagot, vá­logassa ki belőle a magáét.Az ő általa irt leveleke­t nem veszik föl, ha föl nem irja a czi­­m­e­t o­r­o­s­z­u­l is. (Tudjuk ezek a muszkák hogy Oroszországban laknak, mig mi azt hisszük, hogy Ausztriának vagyunk megtűrt vendégei) Ő­izre, azt hiszi, elkészül a szükséges nyelvek­kel s akkor Astrahánba indul. Azt írja, hogy Khazánban jun. 18-án folyvást esett a hó. — Fehér holló. A napokban történt, hogy egy budai lakos f. hó 18-án a zugligetben mulatván felöltönyét ott felejtette. Már le is mondott minden reményről, hogy még valaha kézre kapja, midőn tegnap betoppan hozzá a hűséges találó, Bettelheim Miksa pinczér sze­mélyében és átadja a felöltőt, miután álló két hétig kutatta gazdáját. A mai időben, midőn minden nap hallani valami kisebb nagyobb de­­fraudatióról, ezen becsületesség valóban ritkának mondható­­s megérdemli a felemlitést. — Pályázati­ hirdetmény. A kolozs­monostori királyi gazdasági tanintézetn­­ az erdészeti tanári állomás üresedésbe jővén, annak f. é. november 1-e napjától leendő betöl­tése végett pályázat hirdettetik. Ezen állomással 1500 forint évi fize­ts és 200 frtnyi lakbér ille­tőség van egybe­kötve.­­ Az ezen tanszéket el­nyerni óhajtók felhivatnak, hogy végzett tanul­mányaikról s előéletükről szóló bizonyítványok­kal felszerelt kérvényeiket, legfeljebb augusztus 10-ik napjáig, a magyar királyi földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztériumhoz nyújtsák be. — Érdekes fenyitő per fejeztetett be a m. kir. legfőbb törvényszéknek két napig tar­ó beható tárgyalása után ma hozott ítéleté­vel, értjük a Zury Mihály magánvádló által még 1861-ik évben Musiczky Jakab, tigaliczer Vil­mos pesti nagykereskedők és ezek akkori könyv­­vivői Messinger Ármin és Beer Edmund ellen váltóhamisítás, hamis okmány készítése és hasz­nálása iránt folyamatba tett fenyitó pert, mely­ben az első bíróságnak vádlottakat teljesen fel­mentő ítélete egész terjedelmében helybenha­­gyatott. Ezen tudósításnak annál szívesebben adunk tért lapunkban, — mert a kir. táblának ellenkező — marasztaló ítéletét annak idején szinte közöltük, és örömmel látjuk a helybeli kereskedelmi körökben tekintélylyel biró vád­lottakat kimentve azon gyanúsítások alól, me­lyeket ellenük a másodbirósági ítélet kelthe­tett. — S. — F i­t á 11 o s. Nagy-Szalonta nevezetes vá­ros, megírta azt régen Arany János. De azt még is restelni fogja, ha megtudja, hogy a következő történet az ő szülővárosában esett meg. Sz. F. polgá­r házánál, mint nekünk írják, m. hó 22-én megjelent egy valami 40 éves, jól táplált asz­­szonyság. A gazda és fia künn voltak valahol s igy csak az anyjuk fogadta a vendéget, a ki a kölcsönös üdvözletek után előadta, hogy ő a „fi­táltos“, a­kit Jézus küldött ide, hogy gyó­gy­ítsa meg Sz. J. uramat és fiát, a­kik nagyon betegek; ő már több, mint 80 éves, folytonosan jár kel, de soha sem fárad el, soha sem eszik egyebet édes tejnél, azt is nagyon ritkán; ö a gyógyításért nem is kiván semmit, mert ő azt a J­ens parancsára teszi, sőt még ő fog adni a betegeknek ajándékot, férfira meg soha rá sem n­zett, mert ni­ki azt a Jézus megtiltotta stb. A fi­áltos egészen elhódította a szegény hiszékeny asszony fiét, úgy hogy az mély hallgatást és föltétlen enged­­mességet fogadott, csak gyó­gyítsa meg férjét és fiát. A „táltos“ elment, hogy majd estére visszajön, ha a gazda és fia is me­g­­érkeznek. Az asszony addig ki ne menjen a ház­ból s ki ne adjon egy harapás kenyeret se vala­kinek, s be ne eresszen senkit, mert különben nem használ semmit. Este megérkezvén Sz. J. uram és a fia, az asszony elmondta nekik ször­nyű áhitatos azozczal,hogy milyen szent asszonyt küldött hozzájuk a Jézus, az meg fogja őket gyógyítani, már vár is reájok a benyílóban. A cselédeket elutasították s bementek a kü­lön szobába, hol a ,,fitáltos“ imádkozva vár­ta jöttékét. — A mint beléptek, abbahagyta imáját, csendesen fölkelt, mécsest gyújtott, be­zárta az ajtót, ablakot s a szoba földjén a mes­tergerenda irányában kis gödröt ásott, folyvást érthetetlen bűvös szavakat morogva és sok ákombákomot csinálva, a mitől a jelen voltak­­nak, kik visszafojtott lélekzettel kisérték minden mozdulatát, a hátuk is borsódzott. Esze ágába se jutott senkinek tiltakoznia még nem is sejtett kora ellen. — A f­­áltos egyszer aztán abba­hagyva az ábrahadábrázást, oda fordult a bete­gekhez s reszkető hangon kérdé, hogy mióta betegek ? Nevüket, korukat nem is kérdé, mert azt már előbb bejelentette neki a Jézus Krisz­tus. Megnyervén a kívánt feleletet, letérdepel, kebelébe nyúlt s elővont abból egy pénztárczát, ebből pedig egy darab 100 frtos és 30 db más­féle bankjegyet s azokat ismeretlen szavak mormogása közt betette a szoba közepére ásott kis gödörbe. Ezt neki, úgymond, a Jézus adta, hogy ide tegye; holnap az akkor már meggyó­­gyulandott betegek felvehetik s kioszthatják a szegények közt. Erre felszólította Sz. J. uramat, hogy ő is hasonló összeget tegyen a kis gö­dörbe, az lévén életének vál­sága. Ennél azon-­­ban nem volt több 92 forintnál. Akkor hát kérjen kölcsön, mert ha csak egy krajczár hiányzik is, hát az egész nem ér semmit. Elmentek hát s meghozták a kívánt pénzt és bele­tették a kis gödörbe. Akkor a „fstállás“ a fiúhoz fordult, hogy annak az életéért is tegye­nek le ugyanannyit, mert neki a Jézus meg­hagyta, hogy egyiket a másik nélkül ne gyógyítsa meg. Az öreg Sz. J. felesége erre aztán előhozta, egész életén át zsugorgatott 115 frtnyi ezüst pénzét egy harisnyaszárban s odatette a többi­hez. Van-e még pénz valahol ? — kérdé a táltos — mert az egész házban nem szabad pénznek lenni egyebütt, csak épen a kis gödörben, más­ként nem használ semmit ? Csakugyan találtak még 2 frtot és 5 krt, azt is oda tették a gödörbe. Hiszen csak reggelig, akkor aztán fölvehetik. Hátha meg is fiadzik odáig ? A fitáltos aztán kapcs­áját kérte a fiúnak, de miután ez nyárban nem visel ilyet, más fehérneművel kellett pótoli a hiányt. Ezzel letakarván a kis gödröt, még a tetejébe rakta a fiú „lajbi“-ját, „túllévi álló“-ját,, „pongyolkáját“ s egyéb ezekmókját, ott hó­­kusz-pókuszozott egy ideig, akkor aztán fölkelt s azt mondta, hogy most már kész a recept, de ne nyúljon hozzá senki, mert az halál fia. Már­­ ő reggel eljön megint, feküdjenek le és aludjanak, ő utána pedig tegyék be a kaput s valahogy ne merje lesni senki merre megy, mert azt elviszi az ördög, a ki mindig ő utána leskelődik mikor a Jézushoz megy. Úgy volt, a fitáltos kiment, a háziak szent borzongás között lefeküdtek s ki se bújtak a dum­a alól reggelig. Akkor aztán várták a „fitáltost“, de biz az nem jött, a meg­babonázott holmihoz se mertek nyolni magokból, mert hátha csakugyan meghalnak? Végre dél­­tájban mé­gis csak hozzányúltak valahogy s a ruhát elti­szsu­lva a gödörről, akkor látták, hogy nem látnak semmit. A pénz, 407 frt a „fitáltos“­­sal együtt eltűnt.­­ E történetet tudósítónknak maga tíz. J. asszonyom beszélte el, ki még most is his­z, hogy a fitáltos valami tüzet okádó hét­fejű sárkányon, a­mit megnyerget, elnyargalt túl az operencziákra. — Ritka tünemény az állatkertben. Néhány nap előtt egy süveges majom — Cerco­­cebus trinicus — az állatkertben megfiad­­ott. Érdekes látvány, mely még kevés európai állat­kertben történt meg. Reméljük, hogy a közönség annál nagyobb érdekkel fogja szemlélni, mert sok any­a példát vehet azon gyengéd szeretetről, melylyel „Lini“ kisdede iránt viseltetik, me­­rt kebeléről soha el nem bocsát, és amint valaki fé­léje köze edik, fiát csókokkal halmozza el. Alig most el van zárva, de néhány nap múlva a kö­zönség szemé­ltére kitétetik. Egyúttal megemlít­jük,hogy e napokban több száz érdekes szá­nyas étkezett meg. — A reformátusok közzsi­nata Nagy-Enyeden, mint nekünk irják, nagy részvét mellett folyt le. Erdély minden része képviselve volt ott. Mint tudjuk, e zsinat­nak, a ref. egyház akként átalakuása képezte tárgyát, hogy az egyházi reconsistorium és zsi­nat egy testüle­tbe egyesüljön. A m­űnyitó be­szédet Nagy Pé­tr pü­spö , Erdély legkitűnőbb egyházi szónoki tarta. Révai Lajos, ilyefalvi lelkész, és Vályi Pál marosi egyházmegyei kör­jegyző is nagyhatású beszédeset tartottak. Je­len volt Török Pál dunam­­­éki superintendens is. A „vallásos reform ügyben“ több értek­eze­tet tartottak, melyek folytán kitűnt, hogy nem dog­ma változtatás vagy dogmafaragás a „reform­­egyletek“ czélja, hanem az igazi vallásos élet előmozdítása, mely nem ismer felekezetet és a mely nem hit, hanem élet. Abban lett megál­lapodás, hogy fiók-reform egyleteket kell közsé­­genként alapítni, melyek az erkölcs-vallásos életet munkálják. Közvetlen központok a tractus, közvetett Pest reend. Nagy-Enyed polgárai megmutatták, hogy ott, hol szép és nemesről van szó,nem ismernek felekezetet és nemzetiséget. — Katholikus, lutheránus egyaránt igyekezett emelni a különben református ünnepet, s a szép nemze­t lobogók,felekezeti s nemzetiségi különb­ség nélkül voltak minden házon lát­hatók, a kö­zös hadsereg és honvédség tisztei egyszerre mentek tisztelegni a két püspökhöz; a megy törvényszék és tisztség nem vonta ki magát zsinati költségre megajánlott 100 forintot V likus polgár indítványozta a városi közör és katholikus urak nyiták meg vendé házukat a zsinat egész tartamára a pr papoknak. Ez is egy újabb szép bizom annak, hogy meg tudnánk mi férni egymás lett különböző felekezetek és nemzetiséget. Folytatás a mellékleten.

Next