A Hon, 1871. szeptember (9. évfolyam, 201-225. szám)

1871-09-16 / 213. szám

Most is meg lehetett volna menteni mindent, ha csak egy kis kád víz lett volna, — mint a­hogy másutt van is mindenütt az ily műhelyben és emeleten. Majd minden évben olvassuk a lapokban, hogy ő, vagy ama rendező, művész az intézet költségén kiutazott a külföldi színházak tanul­mányozására, hogy tapasztalatokat szerezzen, melyeket aztán idehaza érvényesítsen, — de rendesen csak a ezév,az utazás megtörténtéről, s egypár theoretikus általánosságról hallunk és olvasunk, hanem érvényesítést, eredményt soha­sem látunk. A külföldi színházakat tanulmányozni járó emez argonauták ha csak a picziny Linz városi színházat nézik meg, sokat tanulhatnak a szín­háznak tűzveszély elleni biztosítását illetőleg. Itt a színpadon csupán azon egy napi díszletda­­raboknak szabad állani, melyeket az előadásra épen használnak, a festő terem a színpadtól izo­lálva van és négy sarkában egy egy kád víz áll, a diszlettár a festőteremtől elválasztott színben van felállítva és belőle három óriási szárnyas kapu vezet ki, melyen át tűz esetében néhány ember rövid fél óra alatt kiszedhet min­den értékesebb diszlet­darabot. Mindez a nemzeti színház mostani épületeiben területének jelenlegi állapotában is egyépen be­rendezhető lenne. Ma el van hárítva a tűzveszély, vájjon okul­nak e utána a színháznál? Meg lehet-e nyugodni akkor, midőn megtörténhetett, hogy a festő­te­rem kemenezéjének csöve a tetőzet gerendái közt vezette ki a füstöt és a cső rozzant állapot­ban volt, mit sem a festő, sem a gazdasági elnök vagy miféle, sem a kéményseprő, sem a színhá­zaknál minden előadás után vizsgálódó tűzbiz­tonsági őrök észre nem vettek ?! Meg lehet­­ nyugodni, mikor a drága színpadi vízvezeték nem adott vizet, s ezt senki sem ellen­őrizte, de még csak meg sem próbálták azóta, a­mióta készítve és kifizetve jön. Meg lehet-e nyugodni, mikor a tűzfészek épü­letében, ennek számtalan emeletein és a mel­lék lyukszerű padlás osztályokban sehol, de se­hol egy dézsa, esi­k egy kanna víz sem találta­tott, holott j itt a vízvezetékben sem bízhattak könnyelműen, mert nem volt bevezetve ? ! A­hol ilyen állapotot hidegvérrel, nyugodtan eltűrnek, ott nem lehet megbízni azon közegek­ben, a­kikre tartozik e fölött őrködni, gondos­kodni. Ez eset után nagyon szigorúan kell eljárni báró Orczynak, hatalmában áll az illetőket el­bocsátani, más és megpróbált embereket kiválo­gatni, alkalmazni. Tegye ezt a maga éles belá­tásával, nem pedig embereinek tanácsolása után, kik talán saját pártoltjukat tolják föl minden állásra. Szükséges, hogy a színháznál szigorú tűzbiz­tonsági rendszert hozzon gyakorlatba, s ő maga is saját szemével meggyőződést szerezzen, hogy váljon teljesítik e rendeletét híven, pontosan ? De talán legjobb lenne, egy tűzbiztonsági fel­ügyelőt alkalmazni, a­ki csupán ezen hivatásnak éljen ! Bizonyosan fog a kormány báró Orczynak annyi összeget utalványozni, a­mennyivel az új építkezések közül czélsz­erű és üdvös javításokat tehet. A színház festőterme, kassírozó, asztalos mű­helyei azonban nem maradhatnak a régi helyen, az intézet mellett ki kell vinni . S mint ez másutt is van, és a kész díszleteket fe­dett, e czélra külön készített emeletes szekéren hordatni be a színházba, a­mint az előadás kí­vánja. A nézőhely kell hogy több kijárás által té­tessék biztosabbá. A páholyok be- és kijáratait külön kellene a színház udvarára építeni, a kar­zati bejáratot kétfelől éppen így. A támlásszé­­kek és zártszék kijáratait szintén külön és ol­dalt, az alsó páholysor két szélső oldalán a ze­nekar mellett, a páholy alatt kellene kivezetni, így csupán a földszinti állóhely és az utolsó zártszéksoroknak maradna a­z ajtó, és nem kellene az oszlopos előcsar­nokban össze­torlódni az egész nézőhely közönségének. A színpadról orkánszerűleg kitörhető tűzve­szély ellenére pedig a proscenium falában egy sodrony­kortinát kell mihamarább alkalmazni, mert veszély esetében a megrémült közönsé­get csupán ez mentheti meg, hogy némi nyugodt­sággal minden baj nélkül kimenekülhessen, sőt ez magát a nézőhelyet is megmenti, ha a proscenium kőfalból van és a sánorpadlás előtt egészen fölér, elválasztván a színpadi építményt a nézőhely épületétől. Éppen így kőfalból kell lennie a .­ugólyuktól lefelé terjedő válaszfalnak a zenekarban. Az így épített proscenium kőfalában 1 taaWWMBMHraMBBBaMMMMUBMMB——Ki—p———Pfl——B— alkalmazott és vész esetén leeresztett sodrony­­fü­ggöny, megmenti a közönséget­, zenekari sze­mélyzetet és nézőtért a legnagyobb tűzeset­ben is. Ezek azon átalánosságokban rajzolt, de hasz­nálható óvszerek az intézet biztonságára, a nem­zet és közönség megnyugtatására; ha kivántat­­nék, részletekkel is lehet szolgálni. Azonban ezek mellett mindjárt másod­sorban szükségeltetik, hogy b. Orczy az elégett kellé­kek, díszletek stb. kipótolására, beszerzésére gondoljon, mert a színházaknál nem csak arany de minden az idő. Az nem lehet, hogy ama darabok, melyeknek kellék eszközei elégtek, mindaddig elő ne adat­hassanak, míg Lehman mester a kellékeket megfesti, elkészíti és beszerezteti, mivel ez eljár­­rás igazi megölő betűje lenne intézetünknek. Lehman mester embereivel dolgozzék valami kibérelt teremben, ezenkívül a külföld diszletfes­­tői, és asztalos­gyárakban kell megrendelni egy­szerre és több helyen a hiányzó,és szükséges kellé­keket, küldjék el minden ilyen solid és jó hitelben álló diszítménygyárba a színpad tökéletes mért­é­­két,a kívánt tárgyak leírását s pár hó múlva min­­­­den együtt lesz, még pedig nem kevésbbé fé­nyes, pompás, jó és művészi alakban, mint eddig. Számtalan színház dolgoztat már így hazán­k­­ban, a debreczeni is így csináltatja legszebb díszleteit, és bizony azokat művészi becs és szé­p­ség tekintetében nem múlják felül Lehmann fest­ményei. Félni lehet, hogy Lehmann iránti tekintetb­ől nem veszik igénybe a külföldi gyárakat, ez azonban vétség lenne nemzeti színházunk ellen, melyet tevékeny és igazán fáradhatlanul erélyes báró Orczy gyorsan és eredményesen tudott ij életre hozni.- e a s­o­r, költi szenvedélyeit, értelmének ingert s ez által cselekedeteinek oly irányt ad, melyet azok e nélkül soha nem vettek volna, így az ember, ki a természetre, és a természet, mely az emberre foly be, egy kölcsönös egymásrahatás, melyből ered szü­kségkép minden tünemény. Közvetlen feladatunk ennélfogva, biztosítani magunkat, a módszer felöl melylyel e kettős be­hatás törvényeit felfedezhetjük s ez—mint mind­járt látni fogjuk — azon előleges kérdésre ve­zet, melyik fontosabb a két behatás közt, azaz váljon az emberek­­gondolatai és vágyaira hat­nak-e ,inkább a természet tüneményei , avagy azok a természet tüneményeire? Mert vi­lágos, miszerint » hatáso­sabb ok vizsgálandó először ; részint azért, mert eredményei fonto­sabbak s ezért könnyebben felkutathatók, ré­szint mert a fontosabb hatásmód törvényeinek először való felfedezése által kevesebb megma­gyarázatlan tény marad fenn, mintha a kisebb erő törvényeinek felfedezésével kezdtük volna meg a vizsgálatot. Mielőtt azonban a kutatást meginditanák, czélszerű lesz a szellem egymás­ra következő tüneményeiben a törvényszerűség néhány már ismert döntő bizonyítékát elősorol­ni. Ez által az imént tárgyalt nézetek lényegesen gyámolittatnak s egyszersmind látni is fogjuk, minek az eszközök, melyek e nagyszerű tárgy felvilágosítására eddig alkalmaztattak. Mily fontos az eddigi eredmény, kitűnik nem­csak azon tágas körből,melyre a tűni­gények ál­talán­ossága kiterjedt, hanem a rendkívüli elővi­­gyázatból is, melyet az eljárásnál követtek. Mert míg a legtöbb erkölcsi vizsgálat bi­tani vagy alapbölcseleti kényállítmányokon alapult, az említett vizsgálatok kizárólag behozó (inductiv) után, csaknem megszámlálhatlan tények össze­gyűjtése által nyerettek, mely adatok sok or­szágra kiterjedtek és a lehető legvilágosabb alakba, mennyiségtani táblákba állíttattak össze oly férfiak által, kik legtöbbnyire csupán állam­­hivatalt,okok lévén, különös elméleteknek nem hódoltak, kiknek nem is volt érdekükben, a megbízott tudósok igazságát meghamisítani. Az emberek cselekedeteiből vont legátfogóbb következtetések, e minden párt által tagadhatla­­nokul elismert igazságok, ezen s hasonló forrás­ból származnak, statistikai tényeken alapulnak s mennyiségtani nyelven fejeztetnek ki. S a­ki figyelt arra, mily sokat nyertünk csak ez egye­düli eljárás által is, nem csak el fogja ismerni a szellemi világ tüneményeiben levő egyenlőséget, hanem meggyőződésévé is lesz, hogy csakhamar még fontosabb fölfedezések is fognak bekövet­kezni, ha alkalmazni fogjuk azon új hatásos esz­közöket, melyeket ismeretünk jelen állapota már halmozva nyújt. Bizonyításaink czélját itt azon­ban csak az ember­világ tüneményeinek törvény­szerűsége, melyet a statistikusok hoztak először napvilágra. Az emberek cselekedetei könnyen és termé­szetesen két nemre: erényesekre és bűnösökre oszlanak ; ezek kölcsön­hatásban állanak egy­mással és együtt az erkölcsi folyam egészletét, képezik, innen látható, hogy az egyik növekvé­se a másik viszonylagos kisebtedésével együtt jár. Ha tehát bizonyos időben egy nép bűneiben törv­­szerűséget s bizonyos módszert fedezhetünk fel, hasonló rendszerességnek kell erényeiben is uralkodnia, vagy hajerényeiben bizonyos rendsze­re­sséget mutathatunk ki, és oly biztonsággal kö­vetkeztethetünk a rendszerességre bűneiben is mi­vel beosztásunk szerint a cselekvések sorozata egymást teljesen kiegészíti. Vagy — máskép fe­jezve ki — ha bebizonyítható, hogy az emberek rosz cselekedetei az őket környező társaság vál­tozásai szerint különbözők, következtetnünk kell, hogy jó tetteik, melyek a rosz tetteknek mintegy maradékai, hasonló módon térnek el egymástól, és ezen után ama távolabbi következ­tetésre jutunk, hogy e változás igen elterjedt okok eredménye, mely okok az egész társaságra gyakorolt hatásuk folytán bizonyos következése­­­ket hoznak létre, tekintet nélkül a társaságot alkotó egyesek elhatározásaira. Ez a rendszeresség, melyre számolunk, ha az emberek cselekedeteit saját társadalmi állapo­taik határozzák meg, míg más­részt, hol ily rendszerességet találni képesek nem vagyunk, azt hihetjük, hogy cselekedeteik valamely önké­nyes és szeszélyes elvtől függnek, mely minden egyesek sajátja, minő, az akaratszabadság stb. A lehető legfontosabb dolog azért, megállapodás­ra jutni a felett, várjon egy adott társaság er­kölcsi működésében létezik e rendszeresség vagy nem; s épen ez egyike azon kérdéseknek, me­lyeknek eldöntésére a statistikusok megmérhet­­len értékű anyagot nyújtanak. A törvényhozás fő czéljából — az ártatlanokat oltalmazni a gonoszok ellen — igen természete­sen következett, hogy az európai korm­ányok, mihelyt felismerték a statistika fontosságát, azon bűnök kimutatására törekedtek, melyek megbüntetését tőlük várták. Ezen kimutatás foly­tonosan szaporodott s ma egy nagy irodalmi ágat képez, magyarázataival, a tények megmérhetet­len tömegét tartalmazva, melyek oly gondosan vannak összegyűjtve s oly jól és teljes átlátha­tósággal rendezve, hogy az ember erkölcsi ter­mészete felől belőlük többet lehet tanulni, mint minden előbbi kor tapasztalataiból összevéve. — De mivel én e bevezetésben csak megközelítőleg sem sorolhatom fel a következményeket, melye­ket a statistika jelen állása nyújt, legyen elég a legfontosabbakból kettőt-hármat kiemelnem és összefü­ggéseket kimutatnom. (Folytatása következik.) Csehország szervezése. A cseh tartománygyűlést megnyitó királyi le­irat, melyet táviratilag közöltünk, ragaszkodik ugyan az 1860. oct. 20., 1861. febr. 26. és 1861. törvényekhez egyaránt, de egyszersmind kife­jezi, hogy Csehország jogait elismeri és ezt ko­ronázási esküvel is ígéri megerősíteni. A tartománygyűlés főleg ez utóbbit hangos éljenzéssel fogadta, valamint az eléje terjesztett törvényjavaslatokat is. E javaslatok közül kettő nevezetes. Az egyik a nemzetiségi, a másik a választási törvény. Ismertetjük mindkettőt. A nemzetiségi törvény bevezetésében úgy a cseh, mint német nemzetnek egyenlő jo­got és védelmet ígér a nemzeti sajátságok és nyelv tekintetében. Nemzetiségéért senki hát­rányt ne szenvedjen. A tartománygyűlé­­sen mindkét nyelv egyenjogú. A közigazgatási és választási kerületek lehetőleg úgy osztandók be, hogy azok egy nemzetiségű lakosokat tartalmazzanak. A község hivatalos nyelve a községi képvi­selet vagy a választópolgárok szavazata által határoztatik el. De ha egy helyen egy nemze­tiség legalább a választók egy­ötödével bír, az ő nyelvét is használják subsidiarius módon a hivatalos eljárásban. Prágára nézve a két nyelv törvényileg tétetik hivatalossá. Orszá­gos hatósága ál bítónak és fogalmazó hi­vatalnoknak senki sem alkalmazhatn», t­ minőst nyelvet nem tudja. A két nemzetiség védelmére a tartomány­gyű­lés nemze­tiségi curiákra oszlik fel és pedig igy : A városi és falusi köz­ségek képviselői azon nemze­tiséghez tartoznak, melyhez az illetőknek választó kerü­lete tartozik. A vegyes lakosságú vá­lasztó kerületek képviselőinek szabad választási joguk van, melyik curiához tartozzanak. A nagy birtok képviselői azon nemzetiség curiájához tartoznak,mely nemzetiség kerületében van a bir­tok, melyet képviselnek. Mindenik nemzetiség követelheti, hogy a nevelés­ügyi budget, meny­nyiben nem közös kiadásokra vonatkozik, azon irányban osztassák fel a kerületek közt, mely­ben áll azon kerületek adózá­si összege. E­z­e­n k­í­vül mindenik nemzetiségi cu­­rjának szabdságában áll saját kerületeit, nevelési czélokra megadóztatni. A kerületi kisebbség nemzeti nevelése végett a kellő intézményekről kell gondoskodni. Mindenik nemzet kívánhatja, hogy a nyelv használatára vonatkozó bármely törvény a tar­­tomány­gyűlésen történt második felolvasás után a nemzetiségi curiákban is szavazatra bo­­­csáttassék és ha egyik curia 4/3 ha ellene szavaz,­­ a törvény nem lép életbe. Oly képviselet- választásoknál, melyekben Csehország, más országokkal egyetemben ves­z részt, a választottak legalább­­» ha szláv és leg­alább ’­«-de német kell hogy legyen. E törvény a kir. eskü védelme alá fog helyez­tetni, — ezt ha­rozottan mondja az előter­jesztés. Végre még egy nemzetiségi tör­vényszék tétetik kilát­óba, melybe a két curia 6—6 tagot választ; ez szólne a nemzetiségi viszályokban. A cseh tartománygyűlés elé terjesztett választási törvény Csehországra vonatkozólag három javaslatot tar­talmaz. Az első a cseh tartományi szervezet 3, 12. és 38. §-ait változtatja meg. E szerint a tartomány­gyűlés 240 tag helyett 244 tagból fog állani, következőkép: 1) a prágai érsek, a leitmeritzi, königgrätzi és budweisi püspökükből. 2) 240 választott képviselőből (előbb 236), a­melyek közül esik a) 70 a nagy földbirtokosokra) b) 8 (előbb 15) a nagy iparosokra, c) 72 a választási rend által kijelölt városok­ra, végül d) 90 (előbb 79) Csehország vidéki közsé­gére. A 12-ik §. módosításai lényegtelenek, csak az emelhető ki, hogy a kereskedelmi kamara választásai most a nagy iparosokra ruháztat­­tak át. A 30-ik §. harmadik pontja azonban így hang­zik : „A tartományi szerződés változtatása csak az összes képviselők absolut többsége által ha­­tároztathatik el. Egy ily határozat azonban elesettnek tekinthető, ha a nagy földbirtokosok­­ vagy nagy ipar képviselői a városok és egyes curiák képviselői kétharmadával ez ellen nyilat­kozna. A curia képviselői ily határozatok ellen csak két egymás után következő gyűlésben szólhatnak fel; a harmadik gyűlésben a hatá­rozathozatal ez által nem gátolható meg. Az uj tartománygyűlési válasz­tás r­e­n­d az 1871. febr. 26-ai rend csaknem teljes átalakítása. A direct választás elve telje­sen keresztül van vive s ennek következtében a kereskedelmi kamarák megszűntek választási joggal bírni, a közvetítő választók kihagyattak, a nagy földbirtokosok kettő helyett, három vá­lasztási osztályba osztattak. E változtatások közül csak a leglé­nyegesebbe­­ket emelhetjük ki. Ezek következők: A nagy földbirtokosok, kiknél a fideicommis­­sari s allodiai javak szerint osztályozás különb­sége megszűnik, három osztályban választanak, az elsőben 20, a másodikban 40, a harmadikban 10 képviselőt. A nagyiparosok osztályában a prágai, reichen­­bergi s egeri iparkamara kerületei egy-egy vá­lasztó kerületet képeznek, a pilseni s budweisiak együtt egyet. Az elsők 3—3, a többiek 1—1 képviselőt választanak. A tartomány fővárosa Prága öt választó ke­rületre oszlik, az ó és új városban 3—3, a kis oldalon 2, a Hradschinban s Jósefvárosban 1 — 1 képviselő választatik, Reichenberg s Christian­stadt 2, a többiek 1—1 képviselőt választanak, miden választó testület csak egy testet képez A tartománygyűlésre válas­zthatási jog ezentúl a községi választási jogtól független. Mindezen osztályokban csak a férfiak válasz­tók s ezeknek is ausztriai polgároknak, 24 éveseknek s a törvény által a választástól ha­tározottan ki nem zártaknak kell lenniük. Vá­lasztásra jogosult a nagy földbirtokosok első osztályában az, ki legalább 25000 forint föld­adót fizet; a második osztály­ban, kiknek föld­­adójuk legalább 2500 s 25 ezernél nem több, a harmadikban, a­kik legalább 400 frt földadót fizetnek.A nagy iparosok közül csak az 1000 ftot s azon felül iparadóban fizetők jogosultak a vá­lasztásra. A fő­városban legalább 10, az önál­­lólag választásra jogosult városokban legalább 8, a többi községekben legalább 5 ft direct adó jogosíthat fel választásra. Adóra tekintet nélkül jogosultak a választásra: lelkészek, hivatalnokok, tisztek, katonai orvo­sok , belföldi egyetemek doktorai s diplomával biró technikusok , végre a nyilvános tanodák állandó tanitói. Minden választó csak egy osztályban gyako­rolhatja jogát; a nagy földbirtokosok s nagyipa­rosok e jogot képviselőre is bizhatják. Választható, ki 30 évet betöltött s az ország egyik választóosztályában joggal bír. Udvari és államhivatalnokok is ide tartoznak. A katonák képviselő által szavazhatnak, de nem választ­hatók. A választási jogtól megfosztó eddigi büntető­törvények , határozatok teljes érvényben ma­radnak. A harmadik törvényjavaslat végre a válasz­tási kerületek új beosztásáról szól a legközelebbi direct birodalmi gyűlésre választások érdekében. E törvény megerősítése azonban nem a tartomá­nyi gyűlésben, hanem a birodalmi gyűlésben tör­ténik, a­mint azt már a bevezető szavak is ki­mondják : „Az én cseh királyságom tartományi gyűlése s a birodalmi gyűlés mindkét háza bele­egyezésével azt találom stb.“ Orosz dolgok. Az orosz kormány a Kaukázusban, nevezete­sen Grúzia, Imeretia és Guria kormányzósági kerületekben az egyházi javakat a kincstári jó­szágokba bekebelezte, s azon terheket, melyek­nek fedezésére a nevezett egyházi javak jöve­delmei fordíttattak, ezentúl az állam fogja vi­­selni. Az orosz hadügyi reformokkal foglalkozó bi­zottságok a minap tartott közgyűlésükben elha­tározták, hogy a katonáskodási kötelezettség 15 évig tartson és pedig 6 évig a tényleges szolgá­latban és 9 évig a tartalékban. Az újonczok évi létszáma azonban 5 évi szolgálati határidő sze­rint számítandó ki, s a hadsereg békelétszáma feletti katonák 4 és fél évi tényleges szolgálat után ideiglenes szabadságra elbocsátandók. A turkestani, szemipalatinszki, zabajkuli, ja­­kutszki és amur tartományokban állomásozó hadseregre nézve, a­melynél e­rős és számos tar­talék kiképzése nem szükségeltetik, a hadiszol­gálat határidejét 9 évre szabták, melyből 7 év a tényleges szolgálatra, 2 pedig a tartalékra esik. Az orosz sortüzérséget jelenlegi létszámának egy harmadrészével akarják szaporítani, s ezen czélra a hadügyminisztériumnál 60 nyolczágyas üteg alakítását tervezik. Szegedi bünper. Sept. 13. A delegált törvényszék ma tárgyalta Fodor József kecskeméti lakos gyilkossági bünperét, ki szeretője, Somogyi Erzsébetnek meggyilko­lásával vádoltatott. Az 1864-ik év január havában ugyanis So­mogyi János azon feljelentést tette, hogy nénje, Bene Lászlóné már régebb idő óta nem ment ha­za Székely Lajosnéhoz, s hogy alapos gyanúja van Fodor József kecskeméti vargára, kivel nénje tiltott viszonyban élt ugyan, de mindig veszekedtek, a­hogy különösen azért is gyanú­sítja Fodort, mert kezén 3 seb van, melyek­­ küzdelem következményei lehetnek, s mert Fo­dor ismert vad természetétől az ily tett könnyen ki is telik. Fodor ennek folytán elfogatott, s bár constatál­tatott, hogy kezén kisebb külső sértés volt, bár ellenkezőt állitott, mindamellett makacs tagadá­sa folytán ugyanazon év augusztus havában bővebb próbák felmerüléséig szabadon bocsát­tatott. 1869. évnek nyarán Bene László az eltűnt nő férje Faragó László és nejére, mint tanukra hi­vatkozva, újabb vizsgálatot kért Fodor ellen, s bár a tanuk azt vallották, hogy látták, midőn Fodor a nőt kergette, s beérvén, visszahívta há­zához. Faragóné bizonyította, hogy egy ízben hallotta Somogyi Erzsébettől, midőn Fodor hi­vására azt felelte, hogy „nem megyek hozzád, mert becsalsz a pinczébe s megölsz-t, mindazon­által ez ügyben semmi más lépés nem lé­tetett. Az 1870-dik évben a kir. biztos Kecskeméten működő kiküldöttje, Fodort, kit újra feljelentet­tek, behivatván, ez azonnal töredelmes vallo­mást tett, minek folytán kiderült, hogy Fodor Somogyi Erzsébetet, kivel 1862-dik év óta volt viszonyban s kitől 2 gyermeke is született, de mindkettő elhalt, csakugyan agyonütötte, s hul­láját pinczéjében elásta, hol a csontváz a kikül­dött által meg is találtatott. A gyilkosság indokául pedig azt adja Fodor elő, hogy Somogyi Erzsébet már 1863-dik év­ben az ivásnak adta magát, s hogy e szenvedé­lyét kielégítse, őt folyton lopta, úgy hogy már egy ízben 40 frt eltol­vaj­lásáért egy hóra el is ítéltette. Azonban 1863 dik év karácsony pén­tekén éjjel a kapun át bemászott házába, s ott minden értékesebb holmit összeszedett, s azzal el akart távozni, azt mondván neki, hogy : „té­ged is kipusztítalak, mint Bene Lászlót“, mire ő annyira megharagudott, hogy ököllel úgy fő­beütötte, miszerint a nő mindjárt meghalt, mire ö hulláját a pinezében elásta. A pinezében talált csontvázon az orvosok vé­leménye szerint semmi külső sértés nem észlel­tetek, mi azon feltevésre jogosított fel, hogy a halál legvalószínűbben megfuladás által követ­kezett be. A tényállás tehát tisztán nem volt constatál­­ható, mert vádlott vallomásánál maradt, miért is a törvényszék Tóth Mór f. ügyésznek gyil­kossági vádját mellőzvén, inkább a védő Ra­­kovszky István ügyvédnek emberölési tényállá­sát fogadta el Ítélet hozatala alapjául s rövid ta­nácskozás után vádlott Fodor Józsefet szándé­kos emberölés miatt 6 évi súlyos börtönre s a szokásos költségekre ítélte, mely ítélet ellen azonban mindkét fél fellebbezést jelentett be. Különfélék. — Felhívás a főváros hölgyei­hez. Kivétel nélkül mindenkire, de különösen a nők és kisdedeik idegeire kártékonyan hat a tűzvésznek romboló terjedése, mely nem ritkán egyesek halálát is vonja maga után, mi­nek meggátolására, több buzgó férfiak fárado­zásai és a helyi hatóság áldozat­készsége foly­tán a tűzoltó-egylet fővárosunkban megalakult, mely üdobozó fáradozásának nem egyszer adta fényes jelét. Fővárosunk tűzoltó testülete érezve előhaladását, azt Európa szakférfiai előtt bemu­tatandó, százakra menő kitűnő férfiakat külön­böző országból hívtak meg, e bő 17-év az új épület udvarán tartandó nagy gyakorlati szem­lére. Részvétünket úgy az ügy, valamint az ide­genek iránt kimutatandók, felkérjük városunk összes hölgyeit, hogy az u­g­ érdekessége és az idegenek iránti tiszteletük jeléül f. hó 16-án és következő napokon ablakaikat zászló, szőnyeg és virággal feldiszesiteni szíveskedjenek, ketlí­nösen a városháztér, váczi-, do­r­o­tt­y­a-, fürdő- és nádorutcza la­kóit, hogy f. hó 17-dikén, délután a diszme­­net alkalmával a szives „Isten hozott!“, díszít­ményekkel, és lehetőleg virág dobálásával je­lezni szíveskedjenek. A magyar gazdasszony­­egylet bizottmánya nevében: Damjanich J­á­n­o­s­n­é, egyleti elnök. — Alulírottak ezennel bizonyítják, hogy dr. Hermann Adolf úrtól a „Pesti Napló“ 209-ik számában Győrffy Gyula úr ellenében használt sértő kifejezései végett, a mai napon személyes elégtételt kérvén, ő előttünk kijelenté, hogy Győrffy Gyula urat sérteni nem akarta, és hogy átalában és így ezen esetben sem, szemé­lyes elégtételt adni nem haj­landó. Pest 1871. sept. 15. b. Simonyi Lajos s. k. Gromon Dezső s. k.­­ Az országos tűzoltó szö­vetségi ünnepély holnap szombaton veszi kezdetét s a programm szerint, a következő napokon át fog tartani, September 19-kéig. Már ma fogadták az ország minden részéből érkezett vendégek egy részét, kiknek száma mint látszik igen tekintélyes lesz. Dél­előtt 10 órakor nyittatik meg a tű­zoltószerek kiállítása, az erdősoron a Justhféle telken emelt épületben. Holnap este 7 órakor nagyszerű ta­karodó lesz, a városon keresztül a lövöldéhez, a­hol a fogadási estély fog megtartatni. Az ünne­pély fénypontja azonban vasárnap lesz, az új épület udvarán, hol páholyok, ülőhelyek, a gya­korlatok véghezvitelére pedig mászóház emelte­tett. Itt fog a nagy gyakorlat, szemle stb. végbe menni, vasárnap este lesz az általunk már jel­zett kivilágítás is. Hétfőn lesz az országos tűzol­tó s­zövetség alakuló nagy­gyűlése a lövölde ter­mében. Az ünnepély iránt az érdekeltség most, annak előestéjén tetőpontra hágott, s a fővá­rosi közönség élénk figyelemmel kíséri az ünne­pély mozzanatait. A tüzőrök a köz és magán­va­gyon megmentése körül már sok ízben tanúsított önfeláldozó buzgalmuk folytán a nagy­közönség méltánylásának tűzpróbáját kiállták ugyan már, de­ a nemzeti színház megmentése népszerűségü­ket — ha lehetséges — csak fokozta, és méltán is, mert alig van közintézmény, mely mint a tűzoltóság — sikerteljesb és áldásos­ működést bírna felmutatni. Legmelegebb óhajtásunk tehát, hogy az ünnepély méltó legyen azon remények­hez, melyet mi, s velünk a nagy­közönség hoz­zá fűz, és szívből kívánjak, vajha a tűzoltói in­tézmény hazánkban mindenütt ne csak megho­­nosíttatnék , hanem egyúttal azon szükséges anyagi támogatásban is részesíttetnék, melyet fontosságánál fogva joggal igényelhet. A köz és magán­vagyon biztonságát, a lakosok­ nyugal­mát védeni, fentartani, vész idején pedig meg­menteni ez a tűzoltóság emberies czélja, egyedüli törekvése, mely mellett tagjaiban emeli a bátorságot, növeli a férfias erőt s igy a nem­zet életképességére is hatékonyan befoly. Legyen tehát üdvözölve az intézmény, s annak távolból is ide rándult derék képviselői, kiknek óhajtjuk, hogy házi tűzhelyeiktől távol, a ven­dégszeretet melengető tüzénél, feltalálják kö­rünkben a barátság lobogó lángját, melyet az idő vizipuskája soha el ne oltson. Éljen s legyen még egyszer üdvözölve az országos tűz­­oltószövetség. — Megkeserült pálinka. Jenő­ben két juhászbojtár Magyar András és Mender Mihály múlt évi őszén mikor a gabona már be volt hordva a csűrbe, nyájukkal a legelőre men­tek. De mivel már kissé hideg kezdett lenni, fő­képen pedig éjen át fáztak, Mender, ki a községi korcsmárosnál szolgálatban volt, arra gondolatra jött, hogy nem árthatna, ha néhány korty pálinká­val némelykor felmelegítnék magukat. Egy sötét éjjel odahagyták nyájukat,és csakhamar mindket­­ten Glück-Pinkesz a községi korcsmáros egyik fé­szerében termettek, hol mécset gyújtottak, fúrót vettek elő, megfúrtak egy hordót, melyben bor­szesz volt, és kulacsba eresztették a nemes folya­dékot. Feszített figyelemmel kisérték a kulacs telését és alig várhatták azon pillanatot, hogy tele legyen a kulacs. Mender tartotta a kulacsot és Magyar világított hozzá. Egyszer csak na­gyon is közel jött az első a mécsesei a borszesz­hez, ez meggyuladt, erre megijedt Magyar és el­dobta a kulacsot. Most nem csak a kulacsban lévő, hanem a hordóból folyó borszesz is égett, és a két pálinka kedvelő egy lángtengerben ál­lott. Nagy nehezen kimenekültek, mind a kettő oly tele lett égetési sebekkel, hogy Magyar An­drás 9, Mender Mihály pedig 2 hónapig betegen feküdt. Azon alkalommal, nem csak a fészer, hanem az istálló és más gazdászati épületek is leégtek, úgy hogy a kár 3000 ftra rúgott. Fel­­gyógyulásuk után Magyar 9 és Mender hat havi börtönre ítéltetett, de a legfelsőbb törvényszék Magyarra nézve a büntetést 3 havi fogságra szállította le, Menderre nézve pedig az első bíró­sági ítéletet hagyta helyben. — Sajátságos természeti tü­nemény. Litvániában van egy jókora nagy­ságú tó, mely bámulatos halbőségéről volt neve­zetes. Nemrég a tó teljes szélcsend mellett elkez­dett hullámzani, sustorogni és erős kénszagot terjeszteni. A viz lecsendesülvén, a tó felületét tömérdek, mindenféle nagyságú döglött hal bo­rította, melyek a levegőt is megmételyezéssel fenyegetvén, a környék lakossága kirendeltetett a döglött halak eltávolítására. Azóta a viz foly­tonosan esik s valószínűnek látszik, hogy telje­sen ki fog apadni. E tüneményt onnan magya­rázzák, hogy a tó fenekét képző mészkő réteg meghasadt, és a viz azon át illan el. — Nyilatkozat: Dr. Hermann Adolf ur Dal-Din Regina asszony gyógyításai becsmér­lésére irt legújabb czikkében egy á­tala meg nem nevezett om­sra hivatkozva jónak látta azt állí­tani, hogy Mária leányom most is csak oly sán­ta, mint a minő volt Dal-Cin gyógyítása előtt és hogy most is csak lábujjhegyen járna. Bármeny­nyire kerültem a hírlapi vitát, az igazság érde­kében kénytelen vagyok kijelenteni, miszerint Hermann Adolf úrnak idézett állításai telje­sen valótlanok, mert leányom beteg lá­ba Dal Cin műtéte folytán annyira megjavult, hogy a szemmel látható eredményt kétségbe von­ni nem lehet, és én mint atya tökéletesen meg vagyok elégedve azon eredménynyel, me­lyet leányom Dal-Din áldásos kezének köszön­het. —• Pest, September hó 15-dikén. Gillming Márton. — Egy ember, ki a kolerától fél. Évek előtt a városi főkapitány és a pesti kávés Weinberger Adolf tudvalevőleg országvilág botrányára perpatvarkodtak, melynek az lett a vége, hogy Weinberger a pestvárosi fenyitő-

Next