A Hon, 1871. szeptember (9. évfolyam, 201-225. szám)
1871-09-16 / 213. szám
Most is meg lehetett volna menteni mindent, ha csak egy kis kád víz lett volna, — mint ahogy másutt van is mindenütt az ily műhelyben és emeleten. Majd minden évben olvassuk a lapokban, hogy ő, vagy ama rendező, művész az intézet költségén kiutazott a külföldi színházak tanulmányozására, hogy tapasztalatokat szerezzen, melyeket aztán idehaza érvényesítsen, — de rendesen csak a ezév,az utazás megtörténtéről, s egypár theoretikus általánosságról hallunk és olvasunk, hanem érvényesítést, eredményt sohasem látunk. A külföldi színházakat tanulmányozni járó emez argonauták ha csak a picziny Linz városi színházat nézik meg, sokat tanulhatnak a színháznak tűzveszély elleni biztosítását illetőleg. Itt a színpadon csupán azon egy napi díszletdaraboknak szabad állani, melyeket az előadásra épen használnak, a festő terem a színpadtól izolálva van és négy sarkában egy egy kád víz áll, a diszlettár a festőteremtől elválasztott színben van felállítva és belőle három óriási szárnyas kapu vezet ki, melyen át tűz esetében néhány ember rövid fél óra alatt kiszedhet minden értékesebb diszletdarabot. Mindez a nemzeti színház mostani épületeiben területének jelenlegi állapotában is egyépen berendezhető lenne. Ma el van hárítva a tűzveszély, vájjon okulnak e utána a színháznál? Meg lehet-e nyugodni akkor, midőn megtörténhetett, hogy a festőterem kemenezéjének csöve a tetőzet gerendái közt vezette ki a füstöt és a cső rozzant állapotban volt, mit sem a festő, sem a gazdasági elnök vagy miféle, sem a kéményseprő, sem a színházaknál minden előadás után vizsgálódó tűzbiztonsági őrök észre nem vettek ?! Meg lehet nyugodni, mikor a drága színpadi vízvezeték nem adott vizet, s ezt senki sem ellenőrizte, de még csak meg sem próbálták azóta, amióta készítve és kifizetve jön. Meg lehet-e nyugodni, mikor a tűzfészek épületében, ennek számtalan emeletein és a mellék lyukszerű padlás osztályokban sehol, de sehol egy dézsa, esik egy kanna víz sem találtatott, holott j itt a vízvezetékben sem bízhattak könnyelműen, mert nem volt bevezetve ? ! Ahol ilyen állapotot hidegvérrel, nyugodtan eltűrnek, ott nem lehet megbízni azon közegekben, akikre tartozik e fölött őrködni, gondoskodni. Ez eset után nagyon szigorúan kell eljárni báró Orczynak, hatalmában áll az illetőket elbocsátani, más és megpróbált embereket kiválogatni, alkalmazni. Tegye ezt a maga éles belátásával, nem pedig embereinek tanácsolása után, kik talán saját pártoltjukat tolják föl minden állásra. Szükséges, hogy a színháznál szigorú tűzbiztonsági rendszert hozzon gyakorlatba, s ő maga is saját szemével meggyőződést szerezzen, hogy váljon teljesítik e rendeletét híven, pontosan ? De talán legjobb lenne, egy tűzbiztonsági felügyelőt alkalmazni, aki csupán ezen hivatásnak éljen ! Bizonyosan fog a kormány báró Orczynak annyi összeget utalványozni, amennyivel az új építkezések közül czélszerű és üdvös javításokat tehet. A színház festőterme, kassírozó, asztalos műhelyei azonban nem maradhatnak a régi helyen, az intézet mellett ki kell vinni . S mint ez másutt is van, és a kész díszleteket fedett, e czélra külön készített emeletes szekéren hordatni be a színházba, amint az előadás kívánja. A nézőhely kell hogy több kijárás által tétessék biztosabbá. A páholyok be- és kijáratait külön kellene a színház udvarára építeni, a karzati bejáratot kétfelől éppen így. A támlásszékek és zártszék kijáratait szintén külön és oldalt, az alsó páholysor két szélső oldalán a zenekar mellett, a páholy alatt kellene kivezetni, így csupán a földszinti állóhely és az utolsó zártszéksoroknak maradna az ajtó, és nem kellene az oszlopos előcsarnokban összetorlódni az egész nézőhely közönségének. A színpadról orkánszerűleg kitörhető tűzveszély ellenére pedig a proscenium falában egy sodronykortinát kell mihamarább alkalmazni, mert veszély esetében a megrémült közönséget csupán ez mentheti meg, hogy némi nyugodtsággal minden baj nélkül kimenekülhessen, sőt ez magát a nézőhelyet is megmenti, ha a proscenium kőfalból van és a sánorpadlás előtt egészen fölér, elválasztván a színpadi építményt a nézőhely épületétől. Éppen így kőfalból kell lennie a .ugólyuktól lefelé terjedő válaszfalnak a zenekarban. Az így épített proscenium kőfalában 1 taaWWMBMHraMBBBaMMMMUBMMB——Ki—p———Pfl——B— alkalmazott és vész esetén leeresztett sodronyfüggöny, megmenti a közönséget, zenekari személyzetet és nézőtért a legnagyobb tűzesetben is. Ezek azon átalánosságokban rajzolt, de használható óvszerek az intézet biztonságára, a nemzet és közönség megnyugtatására; ha kivántatnék, részletekkel is lehet szolgálni. Azonban ezek mellett mindjárt másodsorban szükségeltetik, hogy b. Orczy az elégett kellékek, díszletek stb. kipótolására, beszerzésére gondoljon, mert a színházaknál nem csak arany de minden az idő. Az nem lehet, hogy ama darabok, melyeknek kellék eszközei elégtek, mindaddig elő ne adathassanak, míg Lehman mester a kellékeket megfesti, elkészíti és beszerezteti, mivel ez eljárrás igazi megölő betűje lenne intézetünknek. Lehman mester embereivel dolgozzék valami kibérelt teremben, ezenkívül a külföld diszletfestői, és asztalosgyárakban kell megrendelni egyszerre és több helyen a hiányzó,és szükséges kellékeket, küldjék el minden ilyen solid és jó hitelben álló diszítménygyárba a színpad tökéletes mértékét,a kívánt tárgyak leírását s pár hó múlva minden együtt lesz, még pedig nem kevésbbé fényes, pompás, jó és művészi alakban, mint eddig. Számtalan színház dolgoztat már így hazánkban, a debreczeni is így csináltatja legszebb díszleteit, és bizony azokat művészi becs és szépség tekintetében nem múlják felül Lehmann festményei. Félni lehet, hogy Lehmann iránti tekintetből nem veszik igénybe a külföldi gyárakat, ez azonban vétség lenne nemzeti színházunk ellen, melyet tevékeny és igazán fáradhatlanul erélyes báró Orczy gyorsan és eredményesen tudott ij életre hozni.- e a sor, költi szenvedélyeit, értelmének ingert s ez által cselekedeteinek oly irányt ad, melyet azok e nélkül soha nem vettek volna, így az ember, ki a természetre, és a természet, mely az emberre foly be, egy kölcsönös egymásrahatás, melyből ered szükségkép minden tünemény. Közvetlen feladatunk ennélfogva, biztosítani magunkat, a módszer felöl melylyel e kettős behatás törvényeit felfedezhetjük s ez—mint mindjárt látni fogjuk — azon előleges kérdésre vezet, melyik fontosabb a két behatás közt, azaz váljon az emberekgondolatai és vágyaira hatnak-e ,inkább a természet tüneményei , avagy azok a természet tüneményeire? Mert világos, miszerint » hatásosabb ok vizsgálandó először ; részint azért, mert eredményei fontosabbak s ezért könnyebben felkutathatók, részint mert a fontosabb hatásmód törvényeinek először való felfedezése által kevesebb megmagyarázatlan tény marad fenn, mintha a kisebb erő törvényeinek felfedezésével kezdtük volna meg a vizsgálatot. Mielőtt azonban a kutatást meginditanák, czélszerű lesz a szellem egymásra következő tüneményeiben a törvényszerűség néhány már ismert döntő bizonyítékát elősorolni. Ez által az imént tárgyalt nézetek lényegesen gyámolittatnak s egyszersmind látni is fogjuk, minek az eszközök, melyek e nagyszerű tárgy felvilágosítására eddig alkalmaztattak. Mily fontos az eddigi eredmény, kitűnik nemcsak azon tágas körből,melyre a tűnigények általánossága kiterjedt, hanem a rendkívüli elővigyázatból is, melyet az eljárásnál követtek. Mert míg a legtöbb erkölcsi vizsgálat bitani vagy alapbölcseleti kényállítmányokon alapult, az említett vizsgálatok kizárólag behozó (inductiv) után, csaknem megszámlálhatlan tények összegyűjtése által nyerettek, mely adatok sok országra kiterjedtek és a lehető legvilágosabb alakba, mennyiségtani táblákba állíttattak össze oly férfiak által, kik legtöbbnyire csupán államhivatalt,okok lévén, különös elméleteknek nem hódoltak, kiknek nem is volt érdekükben, a megbízott tudósok igazságát meghamisítani. Az emberek cselekedeteiből vont legátfogóbb következtetések, e minden párt által tagadhatlanokul elismert igazságok, ezen s hasonló forrásból származnak, statistikai tényeken alapulnak s mennyiségtani nyelven fejeztetnek ki. S aki figyelt arra, mily sokat nyertünk csak ez egyedüli eljárás által is, nem csak el fogja ismerni a szellemi világ tüneményeiben levő egyenlőséget, hanem meggyőződésévé is lesz, hogy csakhamar még fontosabb fölfedezések is fognak bekövetkezni, ha alkalmazni fogjuk azon új hatásos eszközöket, melyeket ismeretünk jelen állapota már halmozva nyújt. Bizonyításaink czélját itt azonban csak az embervilág tüneményeinek törvényszerűsége, melyet a statistikusok hoztak először napvilágra. Az emberek cselekedetei könnyen és természetesen két nemre: erényesekre és bűnösökre oszlanak ; ezek kölcsönhatásban állanak egymással és együtt az erkölcsi folyam egészletét, képezik, innen látható, hogy az egyik növekvése a másik viszonylagos kisebtedésével együtt jár. Ha tehát bizonyos időben egy nép bűneiben törvszerűséget s bizonyos módszert fedezhetünk fel, hasonló rendszerességnek kell erényeiben is uralkodnia, vagy hajerényeiben bizonyos rendszerességet mutathatunk ki, és oly biztonsággal következtethetünk a rendszerességre bűneiben is mivel beosztásunk szerint a cselekvések sorozata egymást teljesen kiegészíti. Vagy — máskép fejezve ki — ha bebizonyítható, hogy az emberek rosz cselekedetei az őket környező társaság változásai szerint különbözők, következtetnünk kell, hogy jó tetteik, melyek a rosz tetteknek mintegy maradékai, hasonló módon térnek el egymástól, és ezen után ama távolabbi következtetésre jutunk, hogy e változás igen elterjedt okok eredménye, mely okok az egész társaságra gyakorolt hatásuk folytán bizonyos következéseket hoznak létre, tekintet nélkül a társaságot alkotó egyesek elhatározásaira. Ez a rendszeresség, melyre számolunk, ha az emberek cselekedeteit saját társadalmi állapotaik határozzák meg, míg másrészt, hol ily rendszerességet találni képesek nem vagyunk, azt hihetjük, hogy cselekedeteik valamely önkényes és szeszélyes elvtől függnek, mely minden egyesek sajátja, minő, az akaratszabadság stb. A lehető legfontosabb dolog azért, megállapodásra jutni a felett, várjon egy adott társaság erkölcsi működésében létezik e rendszeresség vagy nem; s épen ez egyike azon kérdéseknek, melyeknek eldöntésére a statistikusok megmérhetlen értékű anyagot nyújtanak. A törvényhozás fő czéljából — az ártatlanokat oltalmazni a gonoszok ellen — igen természetesen következett, hogy az európai kormányok, mihelyt felismerték a statistika fontosságát, azon bűnök kimutatására törekedtek, melyek megbüntetését tőlük várták. Ezen kimutatás folytonosan szaporodott s ma egy nagy irodalmi ágat képez, magyarázataival, a tények megmérhetetlen tömegét tartalmazva, melyek oly gondosan vannak összegyűjtve s oly jól és teljes átláthatósággal rendezve, hogy az ember erkölcsi természete felől belőlük többet lehet tanulni, mint minden előbbi kor tapasztalataiból összevéve. — De mivel én e bevezetésben csak megközelítőleg sem sorolhatom fel a következményeket, melyeket a statistika jelen állása nyújt, legyen elég a legfontosabbakból kettőt-hármat kiemelnem és összefüggéseket kimutatnom. (Folytatása következik.) Csehország szervezése. A cseh tartománygyűlést megnyitó királyi leirat, melyet táviratilag közöltünk, ragaszkodik ugyan az 1860. oct. 20., 1861. febr. 26. és 1861. törvényekhez egyaránt, de egyszersmind kifejezi, hogy Csehország jogait elismeri és ezt koronázási esküvel is ígéri megerősíteni. A tartománygyűlés főleg ez utóbbit hangos éljenzéssel fogadta, valamint az eléje terjesztett törvényjavaslatokat is. E javaslatok közül kettő nevezetes. Az egyik a nemzetiségi, a másik a választási törvény. Ismertetjük mindkettőt. A nemzetiségi törvény bevezetésében úgy a cseh, mint német nemzetnek egyenlő jogot és védelmet ígér a nemzeti sajátságok és nyelv tekintetében. Nemzetiségéért senki hátrányt ne szenvedjen. A tartománygyűlésen mindkét nyelv egyenjogú. A közigazgatási és választási kerületek lehetőleg úgy osztandók be, hogy azok egy nemzetiségű lakosokat tartalmazzanak. A község hivatalos nyelve a községi képviselet vagy a választópolgárok szavazata által határoztatik el. De ha egy helyen egy nemzetiség legalább a választók egyötödével bír, az ő nyelvét is használják subsidiarius módon a hivatalos eljárásban. Prágára nézve a két nyelv törvényileg tétetik hivatalossá. Országos hatósága ál bítónak és fogalmazó hivatalnoknak senki sem alkalmazhatn», t minőst nyelvet nem tudja. A két nemzetiség védelmére a tartománygyűlés nemzetiségi curiákra oszlik fel és pedig igy : A városi és falusi községek képviselői azon nemzetiséghez tartoznak, melyhez az illetőknek választó kerülete tartozik. A vegyes lakosságú választó kerületek képviselőinek szabad választási joguk van, melyik curiához tartozzanak. A nagy birtok képviselői azon nemzetiség curiájához tartoznak,mely nemzetiség kerületében van a birtok, melyet képviselnek. Mindenik nemzetiség követelheti, hogy a nevelésügyi budget, menynyiben nem közös kiadásokra vonatkozik, azon irányban osztassák fel a kerületek közt, melyben áll azon kerületek adózási összege. Ezen kívül mindenik nemzetiségi curjának szabdságában áll saját kerületeit, nevelési czélokra megadóztatni. A kerületi kisebbség nemzeti nevelése végett a kellő intézményekről kell gondoskodni. Mindenik nemzet kívánhatja, hogy a nyelv használatára vonatkozó bármely törvény a tartománygyűlésen történt második felolvasás után a nemzetiségi curiákban is szavazatra bocsáttassék és ha egyik curia 4/3 ha ellene szavaz, a törvény nem lép életbe. Oly képviselet- választásoknál, melyekben Csehország, más országokkal egyetemben vesz részt, a választottak legalább» ha szláv és legalább ’«-de német kell hogy legyen. E törvény a kir. eskü védelme alá fog helyeztetni, — ezt harozottan mondja az előterjesztés. Végre még egy nemzetiségi törvényszék tétetik kilátóba, melybe a két curia 6—6 tagot választ; ez szólne a nemzetiségi viszályokban. A cseh tartománygyűlés elé terjesztett választási törvény Csehországra vonatkozólag három javaslatot tartalmaz. Az első a cseh tartományi szervezet 3, 12. és 38. §-ait változtatja meg. E szerint a tartománygyűlés 240 tag helyett 244 tagból fog állani, következőkép: 1) a prágai érsek, a leitmeritzi, königgrätzi és budweisi püspökükből. 2) 240 választott képviselőből (előbb 236), amelyek közül esik a) 70 a nagy földbirtokosokra) b) 8 (előbb 15) a nagy iparosokra, c) 72 a választási rend által kijelölt városokra, végül d) 90 (előbb 79) Csehország vidéki községére. A 12-ik §. módosításai lényegtelenek, csak az emelhető ki, hogy a kereskedelmi kamara választásai most a nagy iparosokra ruháztattak át. A 30-ik §. harmadik pontja azonban így hangzik : „A tartományi szerződés változtatása csak az összes képviselők absolut többsége által határoztathatik el. Egy ily határozat azonban elesettnek tekinthető, ha a nagy földbirtokosok vagy nagy ipar képviselői a városok és egyes curiák képviselői kétharmadával ez ellen nyilatkozna. A curia képviselői ily határozatok ellen csak két egymás után következő gyűlésben szólhatnak fel; a harmadik gyűlésben a határozathozatal ez által nem gátolható meg. Az uj tartománygyűlési választás rend az 1871. febr. 26-ai rend csaknem teljes átalakítása. A direct választás elve teljesen keresztül van vive s ennek következtében a kereskedelmi kamarák megszűntek választási joggal bírni, a közvetítő választók kihagyattak, a nagy földbirtokosok kettő helyett, három választási osztályba osztattak. E változtatások közül csak a leglényegesebbeket emelhetjük ki. Ezek következők: A nagy földbirtokosok, kiknél a fideicommissari s allodiai javak szerint osztályozás különbsége megszűnik, három osztályban választanak, az elsőben 20, a másodikban 40, a harmadikban 10 képviselőt. A nagyiparosok osztályában a prágai, reichenbergi s egeri iparkamara kerületei egy-egy választó kerületet képeznek, a pilseni s budweisiak együtt egyet. Az elsők 3—3, a többiek 1—1 képviselőt választanak. A tartomány fővárosa Prága öt választó kerületre oszlik, az ó és új városban 3—3, a kis oldalon 2, a Hradschinban s Jósefvárosban 1 — 1 képviselő választatik, Reichenberg s Christianstadt 2, a többiek 1—1 képviselőt választanak, miden választó testület csak egy testet képez A tartománygyűlésre választhatási jog ezentúl a községi választási jogtól független. Mindezen osztályokban csak a férfiak választók s ezeknek is ausztriai polgároknak, 24 éveseknek s a törvény által a választástól határozottan ki nem zártaknak kell lenniük. Választásra jogosult a nagy földbirtokosok első osztályában az, ki legalább 25000 forint földadót fizet; a második osztályban, kiknek földadójuk legalább 2500 s 25 ezernél nem több, a harmadikban, akik legalább 400 frt földadót fizetnek.A nagy iparosok közül csak az 1000 ftot s azon felül iparadóban fizetők jogosultak a választásra. A fővárosban legalább 10, az önállólag választásra jogosult városokban legalább 8, a többi községekben legalább 5 ft direct adó jogosíthat fel választásra. Adóra tekintet nélkül jogosultak a választásra: lelkészek, hivatalnokok, tisztek, katonai orvosok , belföldi egyetemek doktorai s diplomával biró technikusok , végre a nyilvános tanodák állandó tanitói. Minden választó csak egy osztályban gyakorolhatja jogát; a nagy földbirtokosok s nagyiparosok e jogot képviselőre is bizhatják. Választható, ki 30 évet betöltött s az ország egyik választóosztályában joggal bír. Udvari és államhivatalnokok is ide tartoznak. A katonák képviselő által szavazhatnak, de nem választhatók. A választási jogtól megfosztó eddigi büntetőtörvények , határozatok teljes érvényben maradnak. A harmadik törvényjavaslat végre a választási kerületek új beosztásáról szól a legközelebbi direct birodalmi gyűlésre választások érdekében. E törvény megerősítése azonban nem a tartományi gyűlésben, hanem a birodalmi gyűlésben történik, amint azt már a bevezető szavak is kimondják : „Az én cseh királyságom tartományi gyűlése s a birodalmi gyűlés mindkét háza beleegyezésével azt találom stb.“ Orosz dolgok. Az orosz kormány a Kaukázusban, nevezetesen Grúzia, Imeretia és Guria kormányzósági kerületekben az egyházi javakat a kincstári jószágokba bekebelezte, s azon terheket, melyeknek fedezésére a nevezett egyházi javak jövedelmei fordíttattak, ezentúl az állam fogja viselni. Az orosz hadügyi reformokkal foglalkozó bizottságok a minap tartott közgyűlésükben elhatározták, hogy a katonáskodási kötelezettség 15 évig tartson és pedig 6 évig a tényleges szolgálatban és 9 évig a tartalékban. Az újonczok évi létszáma azonban 5 évi szolgálati határidő szerint számítandó ki, s a hadsereg békelétszáma feletti katonák 4 és fél évi tényleges szolgálat után ideiglenes szabadságra elbocsátandók. A turkestani, szemipalatinszki, zabajkuli, jakutszki és amur tartományokban állomásozó hadseregre nézve, amelynél erős és számos tartalék kiképzése nem szükségeltetik, a hadiszolgálat határidejét 9 évre szabták, melyből 7 év a tényleges szolgálatra, 2 pedig a tartalékra esik. Az orosz sortüzérséget jelenlegi létszámának egy harmadrészével akarják szaporítani, s ezen czélra a hadügyminisztériumnál 60 nyolczágyas üteg alakítását tervezik. Szegedi bünper. Sept. 13. A delegált törvényszék ma tárgyalta Fodor József kecskeméti lakos gyilkossági bünperét, ki szeretője, Somogyi Erzsébetnek meggyilkolásával vádoltatott. Az 1864-ik év január havában ugyanis Somogyi János azon feljelentést tette, hogy nénje, Bene Lászlóné már régebb idő óta nem ment haza Székely Lajosnéhoz, s hogy alapos gyanúja van Fodor József kecskeméti vargára, kivel nénje tiltott viszonyban élt ugyan, de mindig veszekedtek, ahogy különösen azért is gyanúsítja Fodort, mert kezén 3 seb van, melyek küzdelem következményei lehetnek, s mert Fodor ismert vad természetétől az ily tett könnyen ki is telik. Fodor ennek folytán elfogatott, s bár constatáltatott, hogy kezén kisebb külső sértés volt, bár ellenkezőt állitott, mindamellett makacs tagadása folytán ugyanazon év augusztus havában bővebb próbák felmerüléséig szabadon bocsáttatott. 1869. évnek nyarán Bene László az eltűnt nő férje Faragó László és nejére, mint tanukra hivatkozva, újabb vizsgálatot kért Fodor ellen, s bár a tanuk azt vallották, hogy látták, midőn Fodor a nőt kergette, s beérvén, visszahívta házához. Faragóné bizonyította, hogy egy ízben hallotta Somogyi Erzsébettől, midőn Fodor hivására azt felelte, hogy „nem megyek hozzád, mert becsalsz a pinczébe s megölsz-t, mindazonáltal ez ügyben semmi más lépés nem létetett. Az 1870-dik évben a kir. biztos Kecskeméten működő kiküldöttje, Fodort, kit újra feljelentettek, behivatván, ez azonnal töredelmes vallomást tett, minek folytán kiderült, hogy Fodor Somogyi Erzsébetet, kivel 1862-dik év óta volt viszonyban s kitől 2 gyermeke is született, de mindkettő elhalt, csakugyan agyonütötte, s hulláját pinczéjében elásta, hol a csontváz a kiküldött által meg is találtatott. A gyilkosság indokául pedig azt adja Fodor elő, hogy Somogyi Erzsébet már 1863-dik évben az ivásnak adta magát, s hogy e szenvedélyét kielégítse, őt folyton lopta, úgy hogy már egy ízben 40 frt eltolvajlásáért egy hóra el is ítéltette. Azonban 1863 dik év karácsony péntekén éjjel a kapun át bemászott házába, s ott minden értékesebb holmit összeszedett, s azzal el akart távozni, azt mondván neki, hogy : „téged is kipusztítalak, mint Bene Lászlót“, mire ő annyira megharagudott, hogy ököllel úgy főbeütötte, miszerint a nő mindjárt meghalt, mire ö hulláját a pinezében elásta. A pinezében talált csontvázon az orvosok véleménye szerint semmi külső sértés nem észleltetek, mi azon feltevésre jogosított fel, hogy a halál legvalószínűbben megfuladás által következett be. A tényállás tehát tisztán nem volt constatálható, mert vádlott vallomásánál maradt, miért is a törvényszék Tóth Mór f. ügyésznek gyilkossági vádját mellőzvén, inkább a védő Rakovszky István ügyvédnek emberölési tényállását fogadta el Ítélet hozatala alapjául s rövid tanácskozás után vádlott Fodor Józsefet szándékos emberölés miatt 6 évi súlyos börtönre s a szokásos költségekre ítélte, mely ítélet ellen azonban mindkét fél fellebbezést jelentett be. Különfélék. — Felhívás a főváros hölgyeihez. Kivétel nélkül mindenkire, de különösen a nők és kisdedeik idegeire kártékonyan hat a tűzvésznek romboló terjedése, mely nem ritkán egyesek halálát is vonja maga után, minek meggátolására, több buzgó férfiak fáradozásai és a helyi hatóság áldozatkészsége folytán a tűzoltó-egylet fővárosunkban megalakult, mely üdobozó fáradozásának nem egyszer adta fényes jelét. Fővárosunk tűzoltó testülete érezve előhaladását, azt Európa szakférfiai előtt bemutatandó, százakra menő kitűnő férfiakat különböző országból hívtak meg, e bő 17-év az új épület udvarán tartandó nagy gyakorlati szemlére. Részvétünket úgy az ügy, valamint az idegenek iránt kimutatandók, felkérjük városunk összes hölgyeit, hogy az ug érdekessége és az idegenek iránti tiszteletük jeléül f. hó 16-án és következő napokon ablakaikat zászló, szőnyeg és virággal feldiszesiteni szíveskedjenek, ketlínösen a városháztér, váczi-, dorottya-, fürdő- és nádorutcza lakóit, hogy f. hó 17-dikén, délután a diszmenet alkalmával a szives „Isten hozott!“, díszítményekkel, és lehetőleg virág dobálásával jelezni szíveskedjenek. A magyar gazdasszonyegylet bizottmánya nevében: Damjanich Jánosné, egyleti elnök. — Alulírottak ezennel bizonyítják, hogy dr. Hermann Adolf úrtól a „Pesti Napló“ 209-ik számában Győrffy Gyula úr ellenében használt sértő kifejezései végett, a mai napon személyes elégtételt kérvén, ő előttünk kijelenté, hogy Győrffy Gyula urat sérteni nem akarta, és hogy átalában és így ezen esetben sem, személyes elégtételt adni nem hajlandó. Pest 1871. sept. 15. b. Simonyi Lajos s. k. Gromon Dezső s. k. Az országos tűzoltó szövetségi ünnepély holnap szombaton veszi kezdetét s a programm szerint, a következő napokon át fog tartani, September 19-kéig. Már ma fogadták az ország minden részéből érkezett vendégek egy részét, kiknek száma mint látszik igen tekintélyes lesz. Délelőtt 10 órakor nyittatik meg a tűzoltószerek kiállítása, az erdősoron a Justhféle telken emelt épületben. Holnap este 7 órakor nagyszerű takarodó lesz, a városon keresztül a lövöldéhez, ahol a fogadási estély fog megtartatni. Az ünnepély fénypontja azonban vasárnap lesz, az új épület udvarán, hol páholyok, ülőhelyek, a gyakorlatok véghezvitelére pedig mászóház emeltetett. Itt fog a nagy gyakorlat, szemle stb. végbe menni, vasárnap este lesz az általunk már jelzett kivilágítás is. Hétfőn lesz az országos tűzoltó szövetség alakuló nagygyűlése a lövölde termében. Az ünnepély iránt az érdekeltség most, annak előestéjén tetőpontra hágott, s a fővárosi közönség élénk figyelemmel kíséri az ünnepély mozzanatait. A tüzőrök a köz és magánvagyon megmentése körül már sok ízben tanúsított önfeláldozó buzgalmuk folytán a nagyközönség méltánylásának tűzpróbáját kiállták ugyan már, de a nemzeti színház megmentése népszerűségüket — ha lehetséges — csak fokozta, és méltán is, mert alig van közintézmény, mely mint a tűzoltóság — sikerteljesb és áldásos működést bírna felmutatni. Legmelegebb óhajtásunk tehát, hogy az ünnepély méltó legyen azon reményekhez, melyet mi, s velünk a nagyközönség hozzá fűz, és szívből kívánjak, vajha a tűzoltói intézmény hazánkban mindenütt ne csak meghonosíttatnék , hanem egyúttal azon szükséges anyagi támogatásban is részesíttetnék, melyet fontosságánál fogva joggal igényelhet. A köz és magánvagyon biztonságát, a lakosok nyugalmát védeni, fentartani, vész idején pedig megmenteni ez a tűzoltóság emberies czélja, egyedüli törekvése, mely mellett tagjaiban emeli a bátorságot, növeli a férfias erőt s igy a nemzet életképességére is hatékonyan befoly. Legyen tehát üdvözölve az intézmény, s annak távolból is ide rándult derék képviselői, kiknek óhajtjuk, hogy házi tűzhelyeiktől távol, a vendégszeretet melengető tüzénél, feltalálják körünkben a barátság lobogó lángját, melyet az idő vizipuskája soha el ne oltson. Éljen s legyen még egyszer üdvözölve az országos tűzoltószövetség. — Megkeserült pálinka. Jenőben két juhászbojtár Magyar András és Mender Mihály múlt évi őszén mikor a gabona már be volt hordva a csűrbe, nyájukkal a legelőre mentek. De mivel már kissé hideg kezdett lenni, főképen pedig éjen át fáztak, Mender, ki a községi korcsmárosnál szolgálatban volt, arra gondolatra jött, hogy nem árthatna, ha néhány korty pálinkával némelykor felmelegítnék magukat. Egy sötét éjjel odahagyták nyájukat,és csakhamar mindketten Glück-Pinkesz a községi korcsmáros egyik fészerében termettek, hol mécset gyújtottak, fúrót vettek elő, megfúrtak egy hordót, melyben borszesz volt, és kulacsba eresztették a nemes folyadékot. Feszített figyelemmel kisérték a kulacs telését és alig várhatták azon pillanatot, hogy tele legyen a kulacs. Mender tartotta a kulacsot és Magyar világított hozzá. Egyszer csak nagyon is közel jött az első a mécsesei a borszeszhez, ez meggyuladt, erre megijedt Magyar és eldobta a kulacsot. Most nem csak a kulacsban lévő, hanem a hordóból folyó borszesz is égett, és a két pálinka kedvelő egy lángtengerben állott. Nagy nehezen kimenekültek, mind a kettő oly tele lett égetési sebekkel, hogy Magyar András 9, Mender Mihály pedig 2 hónapig betegen feküdt. Azon alkalommal, nem csak a fészer, hanem az istálló és más gazdászati épületek is leégtek, úgy hogy a kár 3000 ftra rúgott. Felgyógyulásuk után Magyar 9 és Mender hat havi börtönre ítéltetett, de a legfelsőbb törvényszék Magyarra nézve a büntetést 3 havi fogságra szállította le, Menderre nézve pedig az első bírósági ítéletet hagyta helyben. — Sajátságos természeti tünemény. Litvániában van egy jókora nagyságú tó, mely bámulatos halbőségéről volt nevezetes. Nemrég a tó teljes szélcsend mellett elkezdett hullámzani, sustorogni és erős kénszagot terjeszteni. A viz lecsendesülvén, a tó felületét tömérdek, mindenféle nagyságú döglött hal borította, melyek a levegőt is megmételyezéssel fenyegetvén, a környék lakossága kirendeltetett a döglött halak eltávolítására. Azóta a viz folytonosan esik s valószínűnek látszik, hogy teljesen ki fog apadni. E tüneményt onnan magyarázzák, hogy a tó fenekét képző mészkő réteg meghasadt, és a viz azon át illan el. — Nyilatkozat: Dr. Hermann Adolf ur Dal-Din Regina asszony gyógyításai becsmérlésére irt legújabb czikkében egy átala meg nem nevezett omsra hivatkozva jónak látta azt állítani, hogy Mária leányom most is csak oly sánta, mint a minő volt Dal-Cin gyógyítása előtt és hogy most is csak lábujjhegyen járna. Bármenynyire kerültem a hírlapi vitát, az igazság érdekében kénytelen vagyok kijelenteni, miszerint Hermann Adolf úrnak idézett állításai teljesen valótlanok, mert leányom beteg lába Dal Cin műtéte folytán annyira megjavult, hogy a szemmel látható eredményt kétségbe vonni nem lehet, és én mint atya tökéletesen meg vagyok elégedve azon eredménynyel, melyet leányom Dal-Din áldásos kezének köszönhet. —• Pest, September hó 15-dikén. Gillming Márton. — Egy ember, ki a kolerától fél. Évek előtt a városi főkapitány és a pesti kávés Weinberger Adolf tudvalevőleg országvilág botrányára perpatvarkodtak, melynek az lett a vége, hogy Weinberger a pestvárosi fenyitő-