A Hon, 1871. október (9. évfolyam, 226-251. szám)

1871-10-01 / 226. szám

kotója valószínűleg szem előtt tartott, a j­e­l­e­n­­legi gymnasiumok legáltalá­nosabban elfogadott tan­terve kijavítgatása szempontjából, s mond­juk ki ekkor a méltányló vagy kárhoztatandó ítéletet. Lehet, hogy a mi radicális, elvi hala­dás szempontjából határozottan elítélendő, je­len nevelési viszonyaink közt sok tekintetben hasznos is lehet. Erről a következő alkalommal. György Aladár. Budget-szemelvények. II. Az a 4 millió 861 ezer forintnyi hiány, mely a rendes kiadások és bevételek mér­legéből kerül ki s mely csak mintegy há­rom­száz ezer forinttal haladja túl a tava­lyi rendes budget deficitjét, teljességgel nem ad kulcsot sem az 52 milliónyi (te­hát 32 millióval több, mint tavaly) defi­cithez, sem a 30 milliónyi új kölcsönhez; eszerint természetesen a rendkívüli kiadásokban kell e feladat megfejté­sét keresnünk. A pénzügyminiszter és mindazok, kik a 30 milliónyi kölcsön mellett szónokol­tak, nem feledték el kiemelni, hogy a de­ficitet képező összegek sajátlag hasz­nos befektetéseket képeznek az or­szág államgazdászatában; ugyanezzel fe­dezte egyik jobboldali képviselő ez adós­­ságos gazdálkodást még a külföld előtt is. Kénytelenek vagyunk kijelenteni, mit az illetők is igen jól tudnak, hogy ez állí­­tás csak részben való. Az 1872. évnek a 71-iktől elütő defici­tet képező tételei három osztályba soroz­­hatók: határozottan productiv czélunkra, feltételesen productiv — és határozottan inproductiv — czélunkra. Az elsőhöz mérnök számítani a selme­­czi új akadémia épületére (szellemileg productiv), a pesti fő­vámhivatal épüle­tére, fémjelzésre, dohány jövedéki épüle­tekre, az államjavakra, sóbányákra, ál­lamerdőségekre, a kincstári birtokok kö­zött fekvő területek (fogarasi, hunyad­­megyei jószágok) megvételére, a kő és vizi utakra, az ipar- kereskedelmi czélok­­ra (csekély), gazdasági tanintézetekre, új távirdai vonalakra, posta és távirda házra, tan és közmivelődési intézetekre, telek­könyvi munkálatokra kijelölt kiadási többleteket. A másodikhoz, a feltételesekhez soroz­­hatóknak tartom az érez­bányákra, vas­­utakra, lótenyészintézetekre kijelölt tete­mes összegeket. De nem csekély összegek kerülnek a harmadik osztályba sem, minek a forga­lomnak átadott vasutak és gyárak tiszta jövedelme és az azokba befektetett tőke kamat és törlesztési összege között mutat­kozó hiány (majdnem egy millió), a ha­tárőrvidéki rendelkezési állapotba helye­zett közegek illetményei, a vajdahunyadi vár helyreállítása, a budai államnyomda rendkívüli (?) szükségletei (150,000 frt), az erdélyi királyi biztosság és csendőrség (félmilliónál több) költségei, valamint a hitel és pénztárműveleti kiadások 1 millió 600,000 ftnyi többlete is. A két első kategória között természete­sen nehéz határvonalat húzni , épen azért a valószínűség arányában többet vettünk a föltétlenül productiv kiadások rovatába. A legutóbbi sorozathoz azonban me­mento gyanánt méltán mellékelhetjük a rendes kiadásokból azon majdnem két milliónyi többletet, melylyel a közösügyi kiadásokhoz az 1872. évben járulunk s mely Magy­arországra nézve bizony nagy mértékben inproductívnak tekinthető. A fém­jelzett többleteknek legnagyobb része, mint látható, a pénzügyi és közle­kedési miniszterek tárczájára esik. Nincs ellene panaszunk, sőt természe­tesnek tartjuk, ha Magyarországnak év­tizedek, sőt századok hosszú során nagy részben elhanyagolt, vagy rablógazdaság­gal (Räuber-Wirthschaft) kezelt állam ja­vai , erdőségei, só- és érc­­bányái hasz­nos befektetések által a mai kor színvona­lának megfelelő helyzetre felemeltetnek; még kevesebb kifogásunk lehet az ellen, ha az ország vízi és szárazi közlekedése, posta, távirda és vámügyei, pályájából még ki sem lépett tengerészete nagy ösz­­szegeket vesznek igénybe. Nem botránko­­zunk meg a befektetéseken még ott sem, hol azok eredményei legalább is feltétele­seknek vehetők, sőt tudjuk, hogy vannak érdekek, melyekért távolfekvő politikai, tudományos sőt kegyeleti szempontokból az inproductív kiadások közé sorozandó áldozatokat kell hozni. (Határőrvidék, ré­gészeti, történelmi emlékek.) De egy nagy és általános kifogásunkat e költségvetés egyetemes áttekintésénél még­sem hallgathatjuk el, és ez az, hogy Magyarország, melynek jövőjét és annak szilárd­ságát, mi főleg a nemzet szellemi fejlődésének tö­meges fölemelésében ke­ressük, közoktatási és köz­­művelő­dési eszközeire az 1872-ik évre aránylag újból igen keveset fogna adni. Kormányunk úgy, mint fájdalom so­kan még a törvényhozás ajtain belül is csak hangzatos frázisnak látszik venni e közvéleménynek országosan fölsiró szó­zatát, mely követeli, hogy a hazának egyetlen polgára se maradjon ki a köz­oktatás áldásaiból, egyetlen helysége ne legyen iskola, és egyetlen tanítója meg­élhető állás nélkül. A közoktatási miniszer rendes költség­­vetése egyetlen fillérrel sem emelkedik az 1872-ik évre s ez még hagyján, de az új közoktatási miniszer a rendkívüli kiadá­sok rovatában sem tud töb­bet elhelyezni 140 ezer fo­rintnál. Mi tudjuk azt, hogy nemzeteket ha­jóknál fogva nem lehet a közmivelődés fokain föl­vonszolni, nem is érezünk egye­bet gúnynál, midőn egy-egy kormány a mivelődés külső látszatával akarja a vi­lág szemeit tele szórni; de azt határozot­tan merjük állítani, hogy Magyarorszá­gon a szükség, a nemzet rétegeiben nyil­vánuló, nem mesterkélt szükség sürgetve kiált, s arra, hogy a közoktatás ministere ezen kiáltást a törvényhozás teremében is hallassa, nem kellene egyéb, mint hogy e szükséget, e viszonyokat ismerje, tanul­mányozza, s azokon segíteni tudjon is, akarjon is. P. Szathmáry Károly: Bálvándyt. Hisz ez nagy ember. Nem hiába felé is van fordulva minden borgnette, kivált azoké a szép kisasszonyoké,a kik francziául beszélnek és szinte játszanak. Vájjon mind grófnők azok ? Vacsora után, (melynél közbevetőleg mondva Béni bácsi osztrigát is evett s pezsgőt ivott rá, a báró vendégelte meg) újra visszamentek a rouge et noir asztalhoz. De már ezúttal tökéletesen kilelte a hideg Béni bácsit, úgy megfázott és megizzadt Bál­­vándy játékának nézésébe. Hej ha ő neki bá­torsága volna egyet azok közül a dugaszba ejtett aranyak közül kifejteni s szinte feltenni a báró kártyájára. De hátha el találná veszteni. Mert az volna jó, ha az ember bizonyosan tudná, hogy nyer, akkor nem volna olyan nagy vétek a kártyázás. Nem nézhette tovább ezt a dolgot. Bálvándy egész halmaz aranyakat vesztett, s megint gar­madával seperte vissza. Ez a látvány lunati­­cussá tette Béni bácsit. Haza ment szobájába és lefeküdt azzal a meggyőződéssel, hogy Bálvándy reggelig szétrobbantja a bankot.De világért sem tudott elaludni; akár hogy lehunyta a szemét, mindig maga előtt látta a­t a fényes termet, azokkal az aranyéhes emberi vadakkal, megté­rítve előttük a zöld etető, a­min úgy szórják az aranyat, mint otthon a kukoriczát. Ha pedig el­aludt, azt álmodta, hogy ő maga is nyakig ül az aranyban : egyszer meg szétgurul minden arany, s akkor egy ingben, mezítláb marad ott. Reggel összetalálkozott megint Biróczyval. Kegyes volt őt észrevenni. — No! Ugy­e látta, a báró micsoda szeren­csés ember. Egyszer már nyert annyi aranyat, hogy az volt egy mázsa. — A bizony, monda Biróczy, elvesztett az éj­jel vagy harmadfélszázezer frankot. Itt megállt a lélekzetvétel Béni bácsi torkában. Ez olyan nagy dolog, hogy egyszeri hallásra meg sem érti az ember. Kétszáz­ötvenezer frankot elveszteni! Mit csi­nálna ő, ha az ő rajta esett volna meg? Azt csi­nálná,hogy borotválkozás előtt felszína egy nagy csomó barnótot az orrába, hogy mikor a nyakán van a borotva, hirtelen nagyot tüszszentsen, s azzal a feje oda essék maga elé. Váljon Bál­vándy mi módon fogja magát elölni ? De hátha nem igaz az egész dolog ? Ez a sánta fiskális csak őtet akarja itten most bo­­szantani. Lehet is annyi pénzt elveszíteni! Hisz az már tolvajság volna! Persze hogy nem igaz egy szó sem az egész­ből! Hisz itt jön a báró épen a szobájából a comtessel a karján s olyan jó kedvük van mind a kettőjüknek, a­milyen nem lehetne valakinek, a­ki a múlt éjjel harmadfélszázezer frankot veszített. Még Béni bácsit is meghívják a regge­lizéshez, a báró szarvasgomba pástétomot hozat és sherryt iszik hozzá. No bizony, a­ki kétszáz­ötvenezer frankot elveszített, az nem eszik szar­­vasgomba pástétomot, nem iszik hozzá sherryt, nem tréfál Béni bácsival, nem szorongatja ti­tokban a grófnő szép kezeit. Annak nem ilyen piros az arcza, annak nem ragyognak így a szemei, az nem ad aranyat borravalóul a pin­­czérnek. Mesebeszéd, a­mit az a fiskális vele el akart hitetni. Béni bácsi a világért meg nem merte volna kérdezni semmi más embertől, hogy igaz-e, a­mit a fiskális mondott. Pedg biz az igazat mondott. (Folytatása következik.) Részletek a 72-ki államköltség­­vetésből. (Vallás és közoktatási minisztérium.) Tankerületi főigazgatósá­gok: hat tankerületi fő­felügyelő 12000 forint, hat tollnok : kettő 800, négy 700 ft és egyenkint 150 ft lakpénzzel, hat írnok : 3,200 ft, hat szolga 600 ft ; jutalmazások és segélyezésekre 600 ft ; házbér hat hivatali helyiségért 2000 ft, hivatali átalányok 3.900 ft; esetleges kiadásokra 600 ft. Együtt 28.200 ft. Vallás­i közoktatási osztály a temesvári hadparancsnokságnál a magyar ha­tárőrvidék részére : egy tanfelügyelő 2.259 ft ; egy tanügyi előadó 1400 ft; a hadparancsnok tiszti pótléka 100 ft ; elnöki iroda 161 ft; ellen­őrzési osztály 1473 ft ; segédhivatalok 157 frt ; dologi kiadásokra 1.088 forint. — Együtt 6.629 forint. Népnevelési tanfelügyelő­­ségek: 41 főfelügyelő közül husz 1800 ft, huszonegy 1400 ft és egyenkint 300 ft lakbérrel; másod felügyelő: tizenhárom 1200 ft, tizennégy 1000 forint és egyenkint 200 forint lakbérrel; 4 kerületi tanfelügyelő a magyar határőrvidé­ken 1000 síjával és 150 ft lakbérrel; 41 szolga 4.920 ft; utazási költségek 29.800 ft; hivatali átalányok 12.300 ft; jutalmazások, segély­zé­sek 3000 ft; 80 megyei iskolatanácsnak átalány­képen úti költségek és napidíjak fejében 40.000 ft. Együtt 232.740 ft. Vizsgálati bizottmányok: az államvizsgálati bizottmányoknak házi szükség­letekre 1.600 ft; a gymnáziumi és reáltanoda­ tanár vizsgáló bizottsági tagoknak díjazására 2.400 ft; iskolalátogatási dijak 700 ft; 19 tanító képerdei igazgatótanács tagjainak napidijakra, úti költségekre, vizsgálati dijakra 3800 ft. Együtt 8.500 ft. Tanintézetek. Felsőbbek : Pesti kir. egyetem 406.699 ft; gymnasiumi tanárképezde 19.550 ft; tanodai szaklapok segélyezése 800 ft; József-műegyetem 146.089 frt; reáltanodai ta­nárképezde 15.700 ft; országos rajztanító ké­­pezde és mintarajztanoda 25.910 ft; nagysze­beni jogakadémia 17.685 ft; kolozsvári 16.305 ft; kolozsvári orvossebészeti tanintézet 34.413 ft; az erdélyi felsőbb tanintézetek közös költ­ségei 2.500 ft. — Összesen 685.651 frt. (71-ben volt 595.772 ft.) — Középtanodák: n.-szebeni államgymnázium 20.543 frt; kaposvári 12.510 ft; losonczi reálgymnasium 8.140 ft; fiumei 15.415 ft; budai főreáltanoda 28.100 ft; budai alreáltanoda 2.063 ft; kassai főreáltanoda 19.485 ft, lőcsei 12.200 ft; körmöczi 13.900 ft, temesvári 12.950 ft, pécsi 15.600 f­t; szegedi 10.250 ft, pancsovai 19.000 ft, n.-kálléi alreál­tanoda 6.158 ft; kecskeméti 6.158 ft; sz. udvar­helyi 3.700 ft, dévai 3.700 ft; pozsonyi főreál­tanoda segélyére 4000 ft, soproni 4000 ft, sü­megi 4000 ft, középtanodák költségei 10.000 ft, bábatanodák 11.816 ft. — Összesen 243.688 frt. (71-ben volt 204.249 ft). Tanitóképezdék, elemi, felsőbb nép­i polgári iskolák; budai férfi tanodaképez­­de 24.425; budai tanitónőképezde 33.320 frt; más fennálló tanító képezdék 247. 400 ft; 87 */* tanévben felállított 3 férfi és 2 női tanítóképez­­de 100.500 ft; felsőbb tanító női, illetőleg nevelő női képezde 11.000 ft; népnevelési szükségletek 703.022 ft, a népnevelési lapnak kiadása 7 nyelven 30.000 ft, felnőttek oktatására 70.000 forint, tanítóképezdei tanárjelöltek és népta­nítók kiképzésére 10.000 forint, siketné­mák intézete Váczon 2­9.674 forint, a felsőbb népiskoláknak gazdasági vagy iparszakosztály­­lyal való kiegészítésére JOOOOO frt. Összesen 1.359,341 ft. (71-re volt 1.300,766 ft.) Közművelődési czélok: Magyar nemzeti múzeum: személyes járandóságok 31 ezer 770 ft, kézi szakkönyvekre, gyűjteményekre 41,950 frt, alapítványi illetékekre 1056 frt. Or­szágos képtárnál személyes járandóságok 1795 ft, képtárbiztosítása, tatarozása 6024 ft, köz­ponti sebészeti szemléidé 11,580 ft. Képzőművé­szet czéljaira: jelesen utazási ösztöndíjakra, megrendelésekre, jeles elaggott művészek se­gélyezésére 20,000 frt. Magyar és erdélyhoni történelmi műemlékek felkutatására, felásatá­sára, felvételére (lerajzolására) lajstromozá­sára, osztályozására és felügyeletére 16.500 forint, a harmnai (mönchdorfi) kéttornyú ro­mán stylu templom javítására 3000 ft. Magyar történelmi források és emlékek kiadására husz ezer ft. A magyar tudományos akadémia könyv­tára gyarapítására öt ezer ft, az Eszterházy-kép­­tár után járó házbér tiz­ezer ft, a magy. tudo­mányos akadémia mathem. és term. tud. osz­tály részére öt ezer ft. A magyar kir. termé­szettudományi társulatnak évi segélyezésére oly czélból, hogy a társulat ez összeget országos érdekű kutatásokra és közleményekre fordítsa, öt­ezer ft. Elszegényedett hazai írók vagy ezek családjainak segélyezésére 2.500 ft, tornames­terek kiképzésére öt­ezer ft. A nemzeti zenedé­nek segélyzésére 2.500 ft, zenészeti ösztöndí­jakra 2.500 ft. A budai zene- és ének-akadémia segélyzésére 1.200 ft. A rendkívüli szükségletbe ezek vannak fel­véve : Egyházi czélokra: a görög szert, kith. egyháznak 99,000 forint, az ágostai hit­vallású evangélikus egyháznak 36,000 ft, a helvét hitvallású evangélikus egyháznak 65 ezer ft, a görög keleti egyháznak 100,000 ft, az unitária egyháznak 5000 ft, az izraelita egyháznak 5000 f­t, összesen 310,000 forint. Tanintézetekre: a brassói román gymnasium részére államsegély 4000 ft, a n. szebeni főreáltanodának 5000 ft, az újvidéki szerb gymn. részére 8000 ft, a budai nőtanító­képezde építésére 75,000 frt, a bajai tanitóké­­pezde felépítésére 40,000 forint, a losonczi tani­­tóképezde felépítésére 35,000 ft, az egyetemi épületek és a pesti állami főreáltanoda terve­zetének elkészítéséért 20,000 forint, össze­sen 187,000 ft. A m. n. muzeum gyűjteményei­nek szaporítására: köszöntvények gyűjteményére (gypsmuseum) 5000 frt, gyűjte­mények megvételére 5000 ft, a könyvtár rende­zésére 7000 ft, keretek javítására a képtárban 1000 ft, függönyökre 1000 frt, czimpajzsokra, ország czimerére, bútorzat megújítására, állvá­nyokra 700 ft, Xanthus Jánosnak tiszteletdíj az ethnographiai gyűjtemények elrendezéséért: 1000 frt, a múzeumi vízvezeték költségtöbblete 800 ft, a múzeumi lépcsőház kidiszítésére és mennyezetének újjá alakítására 11,000 frt, a kerti utak kikavicsolására 1000 ft, a visegrádi várromok megóvására az őrnek díjával együtt 15,000 ft, a pesti nemzeti zenedének segély 5000 forint, a minisztérium felügyelete alatt álló összes egyházi, és világi hatóságok név­es czimtárának szerkesztésére és kiadására 3 ezer frt, az orsz. képtár 1871. évi szükségletére pótlólag 6479 ft, a m. tud. akadémia által az orsz. sebészeti intézet számára átengedett meteo­rológiai és magnetikai műszerekért 1400 frt, a horvát szlavón országok kormánya által 1868. évben fizetendő volt három 420 frtos és három 210 frtos balli hölgyalapítványi járulékok ki­egyenlítésére 1890 frt, — ö­s­s­z­e­s­e­n 66269 frt. Az összes rendkívüli szük­ség­r­e­t t­e­s­z 563,269 frtot. A rendkívüli fedezet ezen két té­telből áll : az Eszterházy-képtár megvételére Pest városa által felajánlott s 6 évi részletekben fizetendő 60,000 ftból az 1872. évben esedékes második részlet 10,000 ft. a ministerium felügye­lete alatt álló összes egyh. és világi hatóságok név- és czimtárának eladásából 1400 ft, összesen 11,400 ft. Osztrák dolgok. Tán soha és sehol sem látott oly sok tiltako­zás, óvás és fölirat napvilágot, mint jelenleg Ausztriában. Alkalmunk volt ugyan már ez ok­mányból számosat közölni, ma azonban, hacsak nem akarjuk az osztrák alkotmány­küzdelem ké­pét hiányosan állítani olvasóink elé, a már úgy is eléggé hosszú sort a ruthénoknak, a galicziai landtág tegnapi ülésében beterjesztett interpellá­­tiójával kell öregbítenünk. A tulajdonképp interpellátiót hosszú indokolás előzi meg, melyben a ruthénok azon mellőztetés­­ről s elnyomásról szólnak, melyben a landtág­­ban többséget biró párt részéről részesíttetnek. Ez pedig, interpellálók szerint, mind onnét szár­maznék, hogy az ország két nemzetiségének a választási törvény nem egyenlő mértékkel mér. Maga az interpelláció három pontból áll s így szól : 1) Miért nem terjesztett elő a magas kormány­javaslatot a választási ügyrendre vonatkozólag, midőn a ruthén nemzetre gyakorolt nyomás előtte ismert ? 2. Miért nem terjesztett a magas kormány ezen landtág elé, mint ez a csehlandtágban tör­tént, ez ideig nemzetiségi törvényt ? 3. Szándékában van-e a magas kormánynak ezen említett javaslatok beterjesztése ? A g­r­á­c­z­i tartománygyűlés tiltakozását már előbb közöltük, most még azt kell hozzá­tennünk, hogy ezen tiltakozás mellé Rechbauer egy indokolást is csatolt s abban a többi közt kijelenti, hogy a landtág a tiltakozás szelidebb eszközéhez azért nyúlt, mert nincs hatalmában, hogy a kormányt az alkotmány megsértése miatt vád alá helyezze. Brünnből távírják, hogy a cseh landtag­­club elhatározta,­hogy jogóvás nélkül fog a land­­tagba képviselőket küldeni,mert a morva declara­­­tió másként van formulázva, mint a cseh és a reiihsratbba képviselő küldését nem zárja ki. Az als­ó-ausztriai landtag alkotmány­bizottsága elhatározta, hogy a kormány által beterjesztett s a választási és az országos ügy­rend megváltoztatását c­élzó javaslatoknak elve­tését fogja a landtagnak javasolni. Semmi két­ség, hogy a landtag, ez indítvány értelmében, a kormány javaslatait el fogja vetni. A cseh kiegyezésre vonatkozólag a na­­­pokban bécsi lapok után rövid közleményt hoz­tunk. A bécsi lapok azon közleményére reflectál­­ván, egy bécsi levelező most azt írja, hogy Csehor­szág autonómiája nem fog az igazságügyre is kiter­jesztetni, hanem az csak a pénz- és kereskede­lem ügyre, közoktatás-, vallás-, valami­nt a föld­­mivelés-ügyre szorítkozik. Cseh minisz­térium soha sem lesz, hanem csak széles­ített helytartó­ság. A király oldala mellett levő cseh minisz­ter szintén nem ígértetett meg a cseheknek. Ha a cseh landtág fölirata elő lesz terjesztve, a ki­egyezkedési mű­ közzétételét nem fogják tovább halasztgatni. A sokat emlegetett miniszter kri­­z­i­s­r­e vonatkozólag újabban arról értesülünk, hogy Habieu­nek és Holzgetnan csakugyan benyújtották lemondásukat s azt ez ideig nem­­ vették vissza. A lemondás el fog fogadtatni. A feudál-klerikális párt nagyon dolgozik rajta, hogy C­­­a­m­ M­artinitz és Thun Leo nyerje el az üresedésbe jövő tárczákat. Remélhetőleg Hohenwartnak lesz annyi tapin­tata, hogy ez urakat nem veszi föl kormányába. A krakkói „Kraj“ a cislajb­ániai „általános ki­egyezést“ már bevégzett ténynek tekintve, Ho­­henwarth helyzetét a jövő felibszát­tal szemben így írja le: Hohenwarth ministériuma kiállta a legnagyobb és legveszélyesebb zivatart. Az alkotmányhű pártnak tiltakozásai és fentartásai az irattárakban már örök álmukat alusszák. Az országgyűlési föliratok nagyobb része csakis a kormány kiegyezési terveit fogja támogatni. A kormány könnyen túl­teszi magát a kiegyezés elleni föliratokon. S így a Hohenwarth által in­dított kiegyezési akc­ió, minden aggodalom nél­kül elvárhatja a jövő reichsratbi tűzpróbát; de hogy ezen a tűzpróbán győzedelmesen keresztül mehessen, attól függ, hogy a liberális elvekkel az alkotmányhű németek rohamjai ellen hatá­rozottan lépjen föl, mivel azoktól a legjelenték­telenebb visszalépés, nem csak azok indítójának bukását, hanem a kiegyezésnek meghiúsítását is előidézhetné. Beust a salzburgi találkozásról. Beust a követek utasítása végett egy távira­tot küldött szét, amely azonban nem hivatalos körirat, s az idegen kormányokkal ezért legfel­­jebb félhivatalosan,s másolat átadása nélkül kö­­zöltetett. — E távirat világosan kiemeli, hogy Gastein, és Salzburgban sem szerződések, sem egyezkedések nem történtek ; az utóbbi évek ta­pasztalata bizonyítja, mily kevéssé képesek ily papirbástyák a békét s az államok fennállását megvédeni. — A két birodalmi kanc­ellár ta­nácskozásai azonban elősegítették a már több hó óta megkezdett barátságos közeledést­­a ber­lini és bécsi kabinetek között s a­mit már rég óta éreztek, e találkozás folytán szigorú meg­győződéssé lett, hogy tudniillik a két szomszéd­birodalom érdekei „csaknem mindenütt“ paral­lelek s közös ápolás’által csak nyerhetnek is. — Ferencz József császár úgy , mint ő , a bi­rodalmi canczellár, és Austria-Magyarország két miniszerelnöke azon szoros meggyőződésre ju­tottak e tanácskozásokból, hogy Poroszország, Némethon mostani vezére, az általános béke szükségét csak úgy érzi, mint Austria s ez ok­ból igen természetesen azon határozatra jutot­tak, hogy ezentúl minden felmerülő kérdés és minden új esemény felett Németország és az osztrák-magyar monarchia közt megegyezésnek kell lennie. Az utóbbi igen jó ismert békeszere­­tete bizonyság arra nézve, hogy ezen egyezke­dés távol van attól, sem hogy valamely államot fenyegetne, sőt inkább igen alkalmas, hogy az utóbbi időkben létrejött ellenségeskedéseket s ellentéteket szelídítse s a lehető új zavarokat csirájokban elfojtsa. Austria-Magyarország en­nélfogva a valódi franczia érdekeknek is nagyobb hasznára lehet a most már különösen barátságos szomszéd államnál, mintha ez ellenében ellen­séges vagy irigy tartást mutatott volna. Beust, egy a delegátióban ez év jul­­l-sejten tartott be­szédére czélozva, elismeri, hogy mind ő, mind azon állam, melynek külügyi politikája élén áll, Francziaország barátja és pedig őszinte bar­át­ja s mint ilyen kifejezi reményét,hogy az eszélyes franczia hazafiak nem gondolnak többé a reménytelen boszúra, hanem abban pontosítják össze erejöket, hogy hazájuk nagy szellemi és anyagi kincseit összegyüjtsék s az általános európai béke védelme alatt azt megerősítsék. A depeche végre még néhány megjegyzést tesz a gasteini tanácskozásokról, miként kell az európai anarchista párt izgatásai ellen Európában közösen eljárni; sejteni lehet, hogy e tárgyban, de csak is itt, a két cabinet között írásbeli egyezés is létezik. Folytatás a mellékleten. K ki i ö is f é l e k.­ ­ A magyar nemzeti múzeum­ban létező „József Nádor“ képgyűjteményé­nek szaporítására Eötvös József báró arczképé­­nek, és egy Munkácsy Mihályt által készítendő, a magyar népélet valamely jelenetét ábrázoló festménynek megszerzésére 100 frtot szavazott meg Pest város tanácsa. — A városi középítészeti bi­zottmány, melyhez Haas Fülöp szőnyeg­gyárosnak a régi német szinháztelek megvétele iránt emlékiratba foglalt ajánlata véleménye­zésre utasíttatott, oda nyilatkozott, hogy az eset­ben, ha a közgyűlés az ajánlatot elfogadni hajlandó, a vigadó tervezett kiépítéséhez, ille­tőleg a két öl szélesség két kis udvarhoz szük­séges terület mennyiségének leszámítása után a város által eladható terület 337 négyszögölet fog kitenni.­­ A pesti olasz főkonsulnak jelentése szerint az olasz munkások gyakran pa­naszt tesznek az iránt, hogy a vasúti állomások­nál és útközben tolvajok és csavargók által azon keresményüktől, melyet odahaza maradt család­tagjaik számára tartogattak s haza szállítani ké­szültek, hogy abból azokat télen élelmezhessék, megfosztatnak, nem ritkán tőlük útiokmányaik is elvétetnek, úgy hogy a további elutazásukra nézve a legnagyobb zavarba estetnek. A mint a panaszlók vélik, egész tolvajbandák alakulnak, melyek főleg a miskolcz-pesti vasúti vonalon, az indóházaknál s a vagyonokban szövik hálóikat a végből, hogy a Selmecz s Kassánál keresmé­nyeikkel hazafelé törekvő olasz nemzetiségű vasúti munkásokat zsarolják, vagy okkal-móddal megrövidíthessék. Az említett főconsul hivatalos megkeresése nyomán a belügyminiszter most fel­hívja az ország törvényhatóságait, hogy aláren­delt közegeiket ezen panasztott körülményre figyelmessé tegyék, különösen az indóházaknál kirendelt rendőri közegeket kellő utasítással lás­sák el, hogy ha ily mozzanatok csakugyan ész­lelhetők, a gyanús egyéneket nagyobb figyelem­mel kisérjék, és lehetőleg intézkedések tétesse­nek, hogy az ezen utakon előforduló lopásoknak az állítólag szervezett tolvaj bandák megsemmi­sítése által eleje vétessék.­­ Csalás nyomor miatt. Bizo­nyos Szenvey Berta — Fehér Antalné álnév alatt Oesterreicher ismert pesti pénzüzértől fo­lyó évi június hó óta többizben kisebb nagyobb összegeket kért kölcsön, melyekre midőn már 1,200 ftra felszaporodtak, a pénzüzér kézizálo­got kért. A nő erre két kötelezvényt adott neki át, melyek egyike 10,000, másika 15,000 ftról szólt s Károlyi István gr. által volt kiállítva s annak pecsétjével ellátva. Ma azután a nő is­mét eljött Oesterreicherhez és újra kölcsönt kért s miután a pénzüzér ismét biztosítékot kért tőle, átadott neki egy iratot, melyben Károlyi István gr. a nő részére egy házat ajándékoz. A pénz­üzérnek ez a dolog feltűnt s elment Bosányi Lászlóhoz, Károlyiak jószág-igazgatójához, elő­mutatván neki a kötelezvényeket, ki is azokat hamisaknak nyilvánitá. Oesterreicher erre a nőt statioutezai lakásán elfogatta, ki is a kapitány­ságnál azonnal bevallotta, hogy kézimunkája után magát, 90 éves édesanyját és 13 éves leá­nyát fentartani nem volt képes, s a nyomor kész­tette erre a kétségbeesés által sugalt tettre.­­ Borzasztó jelenetre adott al­kalmat megint a városi kapitányság rendetlen­sége. A stalló utcza bemenete,hova a József utcza is nyílik, a legélénkebb forgalmi pontok egyike és mégis e ponton egy rendőr sincs. Ennek le­­het­ köszönni, hogy ma l'­t órakor egy urasági kocsis vágtatva elgázolt egy szegény asszonyt, kinek testén keresztül ment, ruháját tova vitte kerekével és ott hagyta a kövezeten. A bámuló sokaság körülötte sereglett, de segély nem jött. Végre egy fél óra múlva a stalló utczai alkapi­­tányságból ki lehete vájni két város szolgát, de míg ezek oda sétáltak, meghalt a szegény nő. — A kocsist és tulajdonost nem tudták ki. — Kolozsvárról egy táviratot kap­tunk volt, melyben a maros­kövesdi lakosok bir­tokpere úgy van feltüntetve, mint a famosus Tófalu-Apor-féle ügy. Hitelt érdemlő részről azt a felvilágosítást nyertük, hogy ez egész ügyben a tordai főispánnak semmi része és hogy maga az ügy nem a maros-kövesdiek lakása vagy fa­lusi tulajdona körül forog, mert ezeket bántatla­­nul élvezik, hanem a maros-kövesdiek által­­. Kemény Kálmántól Galanyán birt rétek birtok­lásáról van szó. Tudósítónk tehát ezek szerint tévedett. Egyébiránt nyitva áll előtte lapunk bővebb felvilágosításokra. A­mint készek vol­tunk e helyreigazítást is közölni,­­ Furcsa kívánságok. Az adó­behajtásról szóló törvény elrendeli, hogy az adótartozásban lefoglalt tárgyak árverés vagy eladás végett a legközelebbi városba szállítha­­­tók. Ennek folytán a kunszentmiklósi adóhivatal Pestre szállított lefoglalt baromfit és a pesti ta­nácstól assistententiát kért ennek eladásához. Soroksárról pedig két hites tanút és egy dobost kérnek a pesti tanácstól a Pesten elárverezendő soroksári bútorokhoz. A tanács természetesen ennek helyt nem adott.­­ Szerém megye alispánjául a szerémi főispán javaslatára Jovánovics­­Brán­­kát nevezte ki a bán sept. 27-kén kelt elhatáro­zásával.

Next