A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-19 / 267. szám
ugyanazon alapon nyugodjék — a fiumei kikötőre megszavazott, de már az új kölcsönből fedezendő 1 millió ft leszámítatott, csak 2.783 ezer 977 fttal nagyobb. Már most 1872-re a kamatbiztosítás 9 millió forintot vesz igénybe, az államvasutnak hiánya 990.077 ft,összesen tehát 9990077 ft ; az ugyanazon czélra 1871-ben megkivántató összegek ingó államvagyon értékesitéséből fedeztettek teljesen, 1872-ben ebből csak 2 millió fedeztetvén, 7990077 írttal nagyobb teher esik tehát e czimen az 1872-ki költségvetésre. Ennek tekintetbe vétele mellett az 1872-ik évi költségvetés tehát egyéb részeiben az 1871-ik évihez képest kedvezőbb, mert ha erre is ugyanazon teher súlyosodott volna, az 1871-ik évnek hiánya 8 millió forinttal nagyobb lett volna, és így 27,560,362 frtot tett volna; ehez képest az 1872-ik évi költségvetés 22,244,339 ftnyi hiány 5,316,023 fttal kedvezőbb. Ha még ehez hozzá számítjuk azon különbséget, melyet az 1872-ik évi költségvetésben két fontos tényező okoz, melyek egészen új tételekkel terhelik ezen előirányzatot: A határőrvidéknek 2,807,659 frt hiányát és a törvénykezési szervezés által okozott 2.300.000 ft költség többletet. Az 1872-ik évi előirányzat, az 1871-ik évihez hasonlítva, azon részeiben, melyek az 1871-ik évivel azonosak, 10.525.682 fttal kedvezőbb. Szolgáljanak ezen összehasonlítások annak megítélésére nézve, milyen az ország pénzügyi helyzete 1872-ben az előző éveknek előirányzatához képest. (Folyt. köv.) Állami gazdálkodásunk. Pénzügyi viszonyainkat világosan tünteti fel a kép, melyet Ghyczy és Szontágh „különvéleménye“ arról elénk tár. Lapunk mai és tegnapi számaiban közöltük e nagybecsű munkát, legyen szabad nekünk is egy pár megjegyzést tennünk pénzügyi politikánk eredményéről és kilátásairól. Az eredmény az, hogy alig 4 évi gazdálkodás alatt elértük azt, hogy a közös adósságon kívül, melynek fejében évenként 32723200 forintot fizetünk, még 37 milliót meghaladó összeget vesz igénybe évi bevételeinkből többi adósságunk kamata, úgy, hogy évenként adósságba 70 milliót fizetünk, mi rendes bevételeinknek (mert csak ez a valódi jövedelem) majdnem felét veszi igénybe. Ez oly állapot, amelyhez hasonló Európában nincs, és ha tekintetbe veszszük azt,hogy egy fiatal állam hitele könnyen kimerül , kétszeres aggodalommal kell néznünk államháztartásunk jövőjére. Az állandó pénzügyi bizottmány nemiem érezte ez aggodalmat, de intézkedéseiben nem felelt meg a helyzet követelményeinek, mert a rendes kiadásokból 2 milliót, a rendkívüliekből 10 milliót törölt mindössze, és midőn így még a takarékosságnak se tett kellő mértékben eleget, annál kevésbé gondolt arra, hogy egy egészségesebb pénzügyi politika körvonalait, legalább nagyjában, megszabja. Megjegyzéseiben csak részletekre szorítkozott, és ezek is csak elszomorítók. —Mert midőn elismeréssel említi fel azt, hogy most már a budget „Magyarország egész területének összes államköltségeit tartalmazza“, — akkor közjogunk ellen vét, mert Magyarországhoz nem csak a határőrvidék,hanem Dalmatia is tartozik és erről a budgetben szó sincs ; tehát „Magyarország egész területe“ e budgetben nem szerepel. Másfelől elszomorító az, hogy a pénzügyi bizottság és országgyűlés határozatainak a kormány eleget nem tesz. A nyugdíjasok kimutatására, a minisztériumok számvitelére és az országos könyvtár felállítására vonatkozó tavalyi országgyűlési határozatok eredménytelenek voltak,és így a pénzügyi bizottmány a nyugdíjakat a szükséges kimutatások nélkül szavazta meg és a számvitelre, valamint országos könyvtárra vonatkozó határozatait kénytelen volt újólag feleleveníteni , mert eddig eredménytelenek voltak. Ha ily másodrangú dolgokban is évekig kell a kormánytól egy kimutatást vagy előterjesztést kieszközölni , nem csoda, ha nagyobbszerű tervekkel, pénzügyi gazdálkodási szabályokkal (pedig ezek elkerülhetlenek) a bizottmány előállani részeit. Azonban épen e jelenség indít arra, hogy legalább a sajtó útján határozottabb és mélyebbre ható intézkedéseket kívánjunk. Adósságunk meghaladja a milliárdot, évenként 70 milliót fizetünk kamatba, és deficitünk (ennek következtében adósságunk) évenként óriási mérvben növekedik. A pénzügyi bizottmány nem emelkedik az évi szükséglet fedezésének szempontján felül, összes működése a danaidák hordójára emlékeztet és még ebben is nagyon palliatív eszközökhez folyamodik. Csak a difícitet akarja bedugni — egyébre, többre nem gondol. A bizottmány törlései után még megmarad a jövő évre 42 millió deficit, ebből a bizottság 19 milliót a már megkötött 30 milliónyi kölcsönből akar fedezni, 9 milliót pedig új kincstári utalványok kibocsátása , tehát új adósság által, melynek fedezetére, a mindig emlegetett, de soha nem látott közös aktivából 6 millió és a tiszai részvényekből 6 millió szolgálna — ha t. i. azt megkapjuk és ezeket szükség esetén — értékesítjük. Azonban még e kedvező esetben is, a kincstári utalványok pénzbe kerülnek , adósságot képeznek, az országra újabb terhet rónak. Államjószágok és telkek eladásából akar fedezni a bizottmány még 2,300,000 frtot és a többi 11 milliót — adóhátralékból. Ez adatokból kitűnik, hogy deficitünket nagyon költséges uton fedezzük, mert reá 19 millió egyenes kölcsön kell és állami tőkénket (közös aktíva, adóhátralék és jószág-eladások útján) 19 millió 300 ezer forinttal kell apasztanunk csak ez évben, hogy ez évi kiadásainkat fedezzük. Nem bonczoljuk most azt, hogy a kölcsön-felvétel és államjószágok eladása szükséges e és mennyiben helyes gazdálkodás, sőt elismerjük, hogy ha már a kiadások megvannak, azokat legczélszerűbben csak így lehet fedezni; csak ki akartuk tüntetni azt, hogy ha így gazdálkodunk , elköltjük az ősi vagyont és nem sok lesz a szerzeményi. A pénzügyi bizottmány azzal vigasztal, hogy állami vagyonunk építkezések által 1,852.000 forinttal fog az idén gyarapodni, igaz, de ennek fejében ugyanaz 19 millióval apad. Ezt kell meggondolni. Tudjuk azt, hogy államjószágainkat sok esetben eladás útján jobban lehet értékesíteni, mint beruházás által, de ez a mi gazdasági viszonyainkban épen most áll be a legkevesebb esetben. Ezért óvatosan kell eljárni az eladással. Mert a föld értéke nő, de a középületé nem. Az élő, ez holt tőke. Amiből nem a középületek szükségtelensége, hanem csak a következik, hogy állami vagyonúnkat nem fogjuk nevelni azáltal, ha középületeket nem a rendes jövedelmi forrásokból, hanem a földeladásból építünk. Tudjuk, hogy vasutaink egy növekedő tőkét képviselnek, de azt is tudjuk, hogy ezekből kevés van kezeink közt és az is későre fog jövedelmezni, és sok van más kezekben, és az későre lesz a mi tőkénk. Mindebből a következik, hogy pénzügyi gazdálkodásunkban nemcsak a befektetésekre és nem csak a deficit fedezésére kell gondolnunk, mert a későn jövedelmező állami beruházások és a növekedő deficit adósságunkat máris úgy megnövelték, hogy ha újabb adósságokat csinálni nem akarunk, az adót kell emelnünk. De amikor e pontra jutunk, ne felejtsük el azt, hogy a jelenlegi tőkét és munkaerőt megtámadni újabb teherrel, — apasztani eladás által — káros és rosz gazdálkodás, ha mindjárt a beruházások leendő jövedelmének reményében történik is az, és még veszedelmesebb, ha a deficit fedezésére vonatkozik. Hegedűs Sándor, Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 18 án. A magyar törvényhozó testület ma ismét egy oly igen fontos ügyet tárgyalt, mely szoros összefüggésben áll az anyagi jólét és haladás fejlődésével, annak emeltyűjét és hatalmas védeszközét képezi : ez az ipar törvényjavaslat. Az álalános vitában csak ketten vettek részt, Érkövy és Rannicher, mindkettő emelkedett beszédben világítá meg a tárgyat és helyzetünket. Főleg utóbbi egy hosszú és ép oly szakavatott, tárgyilagos , mint alapos és kimerítő beszédben tartott szemlét ipar és kereskedelmi viszonyaink múltja, jelene és jövője fölött, kellő szakismerettel hasonlítá azokat öszsze más államok e nemű viszonyaival, jelzi a mulasztásokat a múltban ,és teendőnket a jövőre nézve. Esti lapunkban ismertettük röviden Rannither Jakab beszédének elejét, melynek további folyamában jelezi, hogy mily nehezen tört utat nálunk a 48-diki átalakulás után is az iparszabadság eszméje. 1859 ben bocsáttatott ki az osztrák iparrendtartás, mely az iparszabadság eszméjére volt alapítva, de ennek is meg volt osztrák hibája: későn jött. A politikai élet ij pezsgésbe jött s a kormánytól azt sem akarták elfogadni, ami jó volt, hanem a czéhrendszerhez szítottak. Egyébiránt igy történt ez más nemzeteknél is. Angliában még 1839-ben gondolni sem mertek a gabnatörvények megszüntetésére, sz6 ban ez mégis megtörtént Cobden izgató közreműködésére és pedig igen áldást hozólag, így történt a hajózási törvény és selyemvám megszüntetésével is. Ily irányban kell a törvényhozótestnek is előre törni, mert csak így vehetünk a nagy világversenyben cselekvő és nemcsak szenvedő részt. (Helyeslés.) Hangsúlyozza, hogy a miniszter gondoskodjék szakiskolákról. Annyival inkább háramlik pedig reá az a szigorú kötelesség, szakiskolák, műtaui és művészeti intézetek, műtárak és mintegyűjtemények fölállítása, vagy segélyezés által mindenki számára könnyen hozzáférhetőkké tenni a képződési eszközöket, általában gondoskodni arról, hogy a polgároknak, kiknek a törvény a munkaszabadságot adja, alkalmuk is legyen megtanulni, mi módon kell dolgozni, hogy más nemzetekkel becsületesen versenyre szállhassanak. (Helyeslés.) Például arra, mint képes egy állam ez irányban megtenni, a würtenbergi kis királyság szolgálhat, mely alig akkora, mint két elsőbb vármegyénk. A nélkül, hogy a kormányigazgatás ezen ága számára külön szakminisztérium léteznék, a mezőgazdaságot és az ipart, jelesen pedig a kisebb kézmívességet oly gondos ápolgatásban részesíti, mint sokkal dúsabb anyagi erőkkel ellátott nagyobb országokban csak ritkán található. Soha gyámkodólag,mindig csak támogatva, indítva és segítve jár el az ottani kormány , és ha jószándéka mellett eltalálja csaknem mindig a helyes utat, a czélszerű eszközöket is, ez egy igen üdvös intézmény létének köszönendő, mely abban áll, hogy a belügyi ministérium egyik osztályát képező, az ipar és kereskedelem ügyében működő központi hivatal oly tanácscsal van körülvéve, melynek tagjai a kézművesek, gyárosok, kereskedők és szaktanítók sorából választatnak a végett, hogy minden fontosabb,az egész országot vagy egyes nagyobb érdekköröket érintő kérdések felől tanácskozván, döntő szavazattal határozatot hozzanak. Midőn ily módon az illetők felülről utasítva vannak arra, hogy gondolkozzanak önmaguk, megszűnik aláfelé is az a kényelmes szokás, melynél fogva a kormányzottak mindig csak a kormányt hagyják maguk helyett gondolni és gondoskodni, és eltűnik a hivatalnoki körökben is az a balhiedelem, mintha csak ők képesek kitalálni, ami igaz, ami helyes, jó és üdvös. Áttér ezután a posztó és bőripar emelésére. Tudva levő dolog, hogy a lefolyt két évtized alatt a magyar posztó és bőrkészítési ipar az osztrák ellenében nagy hátrányt szenvedett. Az állam számára való rendelések mind Magyarországon kivül létettek s mig azokon az osztrák ipar mindinkább erősbült, a magyarnak tengődnie kellett. Érezhetők még ma is a mostoha bánásnak következményei. Nincs többé időnk késlelni ezen károsítások helyrehozását; az utolsó háború, melyet Németország saját erejére támaszkodva viselt, anélkül, hogy az idegen ipar segítségére szorult volna, elég példa, de intés is arra, hogy bizony nem az által mozdítják elő a hazai ipar fölvirágzását,ha minden az állam számára történendő szállítási üzlet egyedáruságként túlhatalmas, csak saját előnyét kiaknázó consortiumok kezébe adatik, melyek,amint a tapasztalás már többször megmutatta, mind a mellett mégsem képesek pontosan és becsületesen teljesítni a magukra vállalt kötelességeket. (Általános helyeslés.) A 15-ös bizottság által szövegezett tvjavaslatot általában és részleteiben elfogadja. (Hoszszas élénk helyeslés.) Horn Ede, minthogy a tvjavaslatban fektetett elveket minden oldalról elfogadják, s itt az általános vitának nincs helye, eláll a szótól. Következik a részletes tárgyalás. Ipartörvényjavaslat. A czim elfogadtatok. I. Fejezet. Az ipar megkezdéséről. 1. §. A magyar korona területén minden nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt, bármely iparágat, bárhol, önállólag és szabadon gyakorolhat. Fest Imre módosítványt ad be, mely szerint az 1 -ső §-ban ezen szavak után „bármely iparág“ és „bárhol“ közé igtattassék: „ide értve a kereskedést is.“ Mi által az ipar általános fogalma és ezen törvény rendelete a kereskedésre is kiterjesztetnék. (Helyeslés.) Simonyi Ernő indítványozza, hogy az 1-ső §-ból hagyassanak ki azon szavak : „nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított“, és helyette tétessenek a következők: „minden 20 éves.“ Fest és Nehrebeczky az eredeti szöveget pártolják. Tisza Kálmán szintén, de a „nagykorúnak nyilvánított“ szavak után „egyén“ szót javasol beiktatni. Madarász József Simonyi indítványát pártolja, — a többség a szöveget Fest és Tisza módosítványával fogadja el. 2. §. Önálló ipart az atya, gyám, vagy gyámbiróság beleegyezésével kiskorúak is űzhetnek, és ily esetben vagyonukról szabadon rendelkeznek. Azon módosítással fogadtatott el, hogy a „gyámbiróság“ helyett „gyámhatóság“ létetett a szövegbe. 3. §. Jogi személyek szintén szabadon űzhetnek ipart, ha üzletvezetőt állítnak (24. §) Marad. 4. §. Aki szabadon gyakorolható ipart űzni szándékozik,tartozik ebbeli szándékát az illetékes iparhatóságnak szóval vagy írásban bejelenteni s ezen alkalommal kimutatni, hogy az ipar önálló gyakorlására az 1. illetőleg 2. vagy 3-dik §§-okban kivánt kellékeknek megfelel; mi ha megtörtént, a bejelentésről szóló iparhatósági igazolványa 26. §. alá tartozó eseteket kivéve, meg nem tagadható, és az iparhatóság által az illetőnek legfelebb 3 nap alatt ingyen kiszolgáltatandó, különben a bejelentő iparának üzését megkezdheti. Királyi Pál utolsó bekezdésnek ajánlja ezen szöveget: „Azon hatóságoknak, melyek kimutatják azt, hogy területükön oly jótékony közinézetek vagy pénztárak állanak fel hatósági kezelés alatt, melyek által szegény iparosok segélyeztetek, vagy ipari közczélok mozduttatnak elő; ezen közintézetek javára a helyi körülményekhez mért ipardíjak szedését az ipar és kereskedelmi ministérium engedélyezheti.“ A Szóló ez indítványt Pest városa kérvénye alapján teszi, mit esti lapunkban közöltünk. Horn Ede nem pártolhatja Királyi indítványát, mert nem látja méltányosnak és igazságosnak, hogy valaki, mielőtt iparüzletét megkezdte, midőn többnyire még semmije sincs, akkor űzessen valamit a szegény iparosok számára, midőn ő talán a legszegényebb iparos. (Általános helyeslés.) Egyenesen ellenzi a módosítvány elfogadását és azt gondolja, hogy a városra nézve is jobb lesz, ha máskép keresi ezen eddigi jövedelmének pótlását, annál is inkább, mert hogy ha a város az iparszabadság előmozdítása által előmozdítja a városban az ipart, akkor más úton és módon gazdagon viszsza fogja nyerni azt, amit ezen után elveszt. (Élénk helyeslés.) A maga részéről pedig ezen módosítványt ajánlja: a 4. §. 5-ik sorában hagyassák ki e két szó „vagy harmadik“, és a 7-ik és 8-ik soraiban hagyassanak ki e szavak „a 26. §. alá tartozó eseteket kivéve.“ Szávy nem pártolja sem Horn sem királyi módosítványát; ez utóbbira megjegyzé, hogy ha Pest városa 24 ezer frtot akar e czimen bevenni, a dijak tetemesen nagyok lesznek. Ezenkívül elvi nehézséget is lát benne, mert ha valaki bejelenti, hogy ezen vagy azon iparágat akarja űzni, legyen az csizmadia vagy szabó, s hogy ezért tőle a város előlegesen díjt vehessen be,ezt elvileg nem pártolja. (Helyeslés.) Patrubány Gergely pártolja királyi indítványát. Tisza Kálmán azon meggyőződésben van, hogy Pest városának érdekeit igen roszul fogja fel azon képviselő testület, mely a tagságnak az iparosoknál megtartását követeli és talán ezen követelésben igazolása lehet annak, mit sokan régen emlegetnek, hogy a pestvárosi képviselet egyáltalában nem képviseli valósággal Pestnek érdekeit. Mert, aki azt akarja, hogy Pest városa külön kapjon engedélyt taksát vetni iparosaira, míg másutt az nem szabad, nem akarhat egyebet, mint, hogy Pestről az ipar elvonuljon olyan helyekre, hol ily külön terheltetése nincsen. Mert minden iparnak, kereskedésnek, üzletnek természete, hogy azon helyeket keresi fel, hol mentői kevesebb külön terheket vonnak rá; tehát épen Pest város érdekében ezen javaslatot nem fogadhatja el, kijelentvén egyszersmind, hogy Horn módosítványával szemben is az eredeti szöveget kívánja megtartatni. Máttyás Arisztid Pest városa ezen eljárásának igazolására emel szót. Pest város hatósága nagyon jól tudja azt, hogy ezen kérelem a törvény alapelveibe ütközik, hogy igenis az iparszabadság elvével különösen azon sarkelvvel, hogy mindenki minden áldozat nélkül iparát megkezdhesse, nem lehet összeegyeztetni azt, hogy ennek megkezdése előtt mégis taksát űzessen. Azonban azt hitte Pest városa, hogy midőn egy részről a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ezen taksák beszedése körül soha semmi nehézség nem mutatkozott, sem pedig azoknak mértéke szerint az iparra nyomasztólag nem hatott s midőn egyrészről ezt tapasztalta s midőn másrészről ezen taksából nyert jövedelmeit mindig csak jótékony czélokra fordította, azt hitte, hogy talán nem nagyon vét az elvben kimondott iparszabadság elve ellen, ha ezen taksáknak mérsékelt alapon és azok ipari czélokra leendő fenntartásáért továbbra esedezik. Igaz,hogy az ország sok áldozatot hozott a fővárosnak, de ezek csak a jövőbe fektetett tőkék, most nem jövedelmeznek. Kötelessége volt a városnak mintegy jelezni ezen kérvénynyel, hogy újból egy jövedelmi forrása dugult be, hogy e körülmény mentségül szolgáljon arra nézve, ha a fővárosi közigazgatás magas niveaujára emelkedni és mindazt, mit az ország érdekében mint fővárosi hatóságnak ma már teljesíteni kötelessége lenne, teljesíteni nem képes. Simonyi Lajos dr. megjegyzi, hogy ha Pest városa jótékony intézeteket akar előmozdítni, ne rójjon adót a szegény iparosokra, és ne tegye ezt egy osztály rovására — ez nem iparszabadság, hanem annak megszorítása volna. 5. §. A következő iparok gyakorlására nézve, h. m.: a szállodák, korcsmák és kávéházak tartása, a zsibáruskodás és zálogra való kölcsönzés, cselédszerzés, kéményseprés, tűzi játékszerek készítése, rendes járati időhöz kötött személyszállítás és azok iparára nézve, kik közhelyeken a közönség számára személyszállító eszközöket tartanak készen. Vagy szolgálataikat ajánlják, mint hordárok, bérszolgák stb. a közigazgatási hatóságok fel vannak jogosítva, közbiztonsági, közerkölcsiségi, közegészségi és más egyéb közérdekek szempontjából, ezen törvény korlátai között és helyi szükséghez képest általánosan kötelező szabályokat hozni. A szöveg marad változatlanul. Azon módosítással fogadtatott el, hogy az első sorban „iparok“ helyett „iparágak,“ a második és harmadik sorban e szavaknál: „a zsibáruskodás és zálogra való kölcsönzés“ itt kimarad az „és“, végre az utolsó előtti sorban „és helyi* helyett „a helyi“ létetett a szövegbe. 6. §. Új real iparjogtöbbé nem engedélyezhetők, de az eddg engedélyezettek épségekben továbbá is megmaradnak a nélkül azonban, hogy azok hasonnemű iparnak mások általi gyakorlását korlátozhatnák. 7. §: Valamely fenálló reál iparjogok tulajdona nem menti fel a tulajdonost a törvény által megkívánt kellékek kimutatásának kötelessége alól. Ha e kellékekkel nem bír, csak minősített üzletvezető vagy bérlő által űzheti iparát. Változatlanul megmaradnak. 8. §. Ha valamely iparág gyakorlása oly üzlettelepek felállításával jár,melyek fekvésük vagy az üzlet minéműsége által a szomszédbirtokosokat vagy lakókat, avagy egyáltalában a közönséget háborgatják megkárosíthatják, vagy veszélyeztethetik, ily telepek az alább körülírt eljárás mellett csak iparhatósági engedély alapján állíttathatnak fel. Ide tartoznak : mindennemű tűzijáték- és gyószeráru kiszitésére szolgáló telepek, gázkészítő-, gáztartóintézetek , olaj - gyárak , ásványolaj - finomítók , kátrány - készítők , koksz - gyárak , amennyiben másutt állíttatnak fel , mint ahol az anyag termeltetik , üveg - buták, korom-égetők, agyag-áru-, mész-, tégla-, és gipsz égető kemencék, tükör-gyárak, nyers fémek előállítására szolgáló telepek, pörkölő kemenczék, fém-öntödék, amennyiben az olvasztás nem tégelyekben történik, hámor-művek, mindennemű vegyészeti gyárak, gyors fehérítők, firnása-főzdék, keményítő-, keményítő-szörp, paraffin, kátrányos ponyva, bélhúr, házfedő-papír, és házfedőnemez előállítására szolgáló gyárak, vér-, lug-, enyv-, és szappanfőzdék, csontégetők, csontszárítók, csontzúzók, csontfőzők és csontfehérítők, állati szőr elkészítésére szánt telepek, faggyú olvasztók, gyertyaöntők, vágóhidak, timár műhelyek, trágyagyárak, dögnyúzó helyek, len, kender áztató telepek, czukor-, szesz és sörgyárak, gőz-, száraz és szélmalmok. Uszodák, fürdők. Vízimalmok és vízépítmények felállítására nézve továbbra is a fennálló törvények rendeletei fognak zsinórmértékül szolgálni. E lajstrom a szerint mint az e szakasz elején említett köztekintetek egyes új iparágak telepeinél felmerülnek,vagy a most felemlítettek valamelyikére nézve elenyésznek, a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszer által, a belügyminiszterrel egyetértőleg, a legközelebbi országgyűlés jóváhagyásának fentartása mellett módosítható. 9. §. Aki a 8. §. alá eső Üzlettelepek valamelyikének felállítására szükséges iparhatósági engedélyért folyamodik, köteles egyúttal a telepnek,az azon felállítandó épületeknek s belső felszerelésüknek pontos rajzát, körülményes leírását, és szabatos magyarázatát az iparhatóságnak benyújtani, melynél az érdekeltek azokat a 10. §-ban meghatározott tárgyalás napjáig megtekinthetik. 10. §: Az iparhatóság a szándékba vett vállalatot mind falragaszok által és egyéb szokott módon az illető községben, mind a község elöljáróságához, a közelebbi, sőt ha szükségesnek látja, a távolabbi szomszédokhoz is intézett külön értesítvényben közhírré teszi, és haladék nélkül, legfeljebb 4 heti határidőre tárgyalást tűz ki a helyszínére, melyen azok, kik a vállalat ellen bármi oknál fogva kifogást tenni akarnak, e kifogást szóval vagy írásban előadni kötelesek — különben az üzlettelep — ha csak köztekintetek nem szolgálnak akadályul, engedélyezendő. 11. §. A tárgyaláskor, melyről jegyzőkönyv vezetendő, az érdeklett felek és szükség esetében szakértők, s a helyi viszonyok ismeretével bíró egyének jelenlétében és kihallgatása mellett minden irányadó körülmények megvizsgálandók, a netáni ellenvetések alaposan tárgyalandók, és azon esetben, ha oly kifogások léteznének, melyek magánjogi czímeken alapulnak, megkísérlendő a barátságos egyezkedés, mely ha nem sikerülne, a kifogást tevő fél, jogi igényeinek érvényesítése végett a törvény rendes útjára utasítandó, a nélkül hogy az ez érdemben hozandó bírói határozattól a telep felállításának engedélyezése függővé tétethetnék. 12. §. Ha valamely üzletteleppel oly építkezések vannak kapcsolatban, melyeknek létesítése a szabályszerű építési engedélytől függ, az építészeti tekintetből szükséges tárgyalás is, a fennebb említett tárgyalással lehetőleg egyidőben tartandó meg. 13. §. Az eljáró iparhatóság a felek kifogásain kívül hivatalból azt is tartozik megvizsgálni: vájjon a tervezett telep által nem fog-e a közönségre nézve jelentékenyebb háborgatás, kár vagy veszély előidéztetni, és vájjon megfelel-e az a fennálló tűzrendőri és egészségügyi szabályoknak. Kiterjesztendő a vizsgálat azon intézkedésekre is, melyek a munkások életének és egészségének megóvására szükségesek. A vizsgálat eredménye szerint az engedély vagy megtagadandó, vagy szükségeseknek mutatkozó feltételek alatt megadandó. A végzés a megszabott feltételek elsorolása mellett 3 nap alatt írásban kiadandó, és az engedély megtagadása vagy feltételek kikötése esetében indokolandó. Gőzkazánok használatba vétele csak akkor engedendő meg, ha az iparhatóság arról, hogy a kazán a szabályszerű biztonsági feltételeknek megfelel, kellő meggyőződést szerzett. 14. §. Az iparhatósági végzés ellen a feleknek szabadságukban áll a kézhezjuttatástól számítandó 15 napi határidő alatt felfolyamodással élni. Az ily felfolyamodásnak elhalasztó hatálya van. 15. §. A hivatalos eljárás költségei végzésileg megállapitandók s azokat a vállalkozó viseli. Alaptalan kifogások esetében az ezekből származó költségek megtérítésében a kifogást tevő fél marasztaltatik el. 16. §. A 8-ik §. rendelkezése alá tartozó üzlettelepeknek minden lényeges átalakítása, valamint az üzlet módjának megváltoztatása is, az iparhatóságnak bejelentendő, s ez utóbbi, ha szükségesnek véli, a 10. §. határozmányai szerint új s hasonló módon végbe viendő tárgyalást tűz ki. Változatlanul maradnak. 17. §. Oly üzletek, melyek nagy zajt okoznak, templomok, iskolák, kórházak és oly középületek szomszédságában, melyeknek kellő használata a zaj által megakadályoztatnék, meg nem engedendők. Majoros ide kívánná iktatni a lőporgyárakat is. Szlávy ezt a katonai törvényekhez tartozónak hiszi. Ghyczy nem kívánja ezt csak mellesleg elismertetni, miután különben törvényeink nem rendelkeznek erről; tehát be kell iktatni a lőporgyárt, de nem ide, hanem a 8. § végére. Házmán e helyre a robbantószereket, Tisza László a sertéshizlaldákat is kívánja fél vétetni.Tisza K. és Simonyi E. pártolván a lőporgyárak és raktáraknak a 8. §-ban külön megemlítését, — ez elfogadtatott. 18. §. Ha valamely üzlettelep ily eljárás szerint iparhatóságilag engedélyeztetett, és a kiszabott feltételek alatt felállíttatott, a szomszédok közül senki sincs többé feljogosítva előre nem látott káros befolyások czíme alatt az üzlet megszüntetését követelni, és az iparhatóságnál csakis oly intézkedések létesítését kérheti, melyek a bebizonyítható káros befolyást elhárítják. Ahol ez nem lehetséges, vagy az üzlettel meg nem egyeztethető, a káros befolyások miatt panaszt emelő fél a rendes bíróság előtt kárpótlást követelhet. 19. §. Ha valamely a jelen törvény alapján engedélyezett ipartelepen gyakorlatba vett, vagy ezen törvény keletkezte előtt fenállott üzlet az egészségre ártalmas, vagy egyébként a közönségre hátrányos vagy veszélyes hatást gyakorol, vagy ha népesebb utczákban nagyobb mennyiségű gyúanyaggal működvén, vagy ilyet készítvén, könnyen tűzveszélyt okozhatna , az, ha a káros befolyás máskép el nem távolítható, teljes kárpótlás mellett kisajátítás útján megszüntethető. Az ilyen kisajátítást igénylő vállalat káros volta soha sem magán, hanem mindig közérdek szempontjából ítélendő meg. Ezen §-hoz Tisz a K. ezen módositványtadja be : harmadik sorban levő ezen szó vitán „előtt“ tétessék ez : ezen érvényben volt rendszabályoknak megfelelőleg“. A többi marad,mint volt. Elfogadtatik. 20. §. Ily esetben az üzlet megszüntetése Budapesten az 1868. 56. törvényczikk értelmében történik. Az ország egyéb helyén a megszüntetés felett: a) törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácscsal biró városokban maga a városi képviselő testület, b) minden egyéb községekre nézve a község javaslata folytán az 1-ső fokú iparhatóság határoz. 21. §. Ezen határozat ellen, annak kézbesítésétől 15 nap alatt felfolyamodásnak van helye,mely a törvényhatósági joggal felruházott városokból a földm, ipar- és kereskedelmi ministerhez, illetőleg a horvát- slavon országos kormányhoz, minden egyéb városokból és községekből a 2-ed fokú iparhatósághoz, és onnan ugyanazon miniszerhez, illetőleg a horvát-slavon országos kormányhoz intézendő. A felfolyamodáshoz a kisajátításra vonatkozó öszszes ügyiratok, és az első fokú határozó testület vagy közeg véleményes jelentése csatolandók. A felfolyamodásnak elhalasztó hatálya van. 22. §. A megszüntetett üzlet után járó teljes kártalanítás Buda-Pesten az 1868. 56. törvényezikkben, minden más helyen az 1868-ik 55. törvényczikk V. és VI. fejezeteiben körülírt eljárás, horvát-slavon országban az ott fennálló törvények szerint eszközlendő. 23. §. Az iparos elhalálozása esetében az üzletet annak özvegye újabb bejelentés nélkül folytathatja. Özvegy nem létében, vagy ha ezen jogával élni nem akarna, az üzlet a kiskorú örökösök javára folytatható. 24. §. Ha az ipar kiskorúak vagy jogi személyek részére gyakoroltatik, üzletvezető nevezendő, s az iparhatóságnál bejelentendő. Üzletvezető csak az lehet, ki ezen törvény értelmében az ipar önálló gyakorlására jogosítva van. A törvényes szabályok megtartásáról ő felel, s s netán kiszabott büntetést ő viseli.