A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-21 / 268. szám
mély sem, hogy a nagy czélt működésével ne gyámolítaná, nem lehet egyetlen egy sem oly nagy, hogy ez erkölcsi kötelességtől viszavonulnia lehetséges volna. György Aladár, Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 20 án. A képviselőház mai ülésében folytatta az ipartörvényjavaslat feletti részletes vitát. Az esti lapunkban elmondottak után tárgyalás alá került nevezett tvjavaslat III. Fejezete. A segéd személyzetről. A.) tanonczokról. 39. §. Tanonczot tartani minden önálló iparosnak szabad, ha tőle e jog el nem vonatott. (90. §.) E szakasz azon változtatással fogadtatott el, hogy abból „ha tőle e jog el nem vonatott“ szavak kihagyattak. 40. §. Gyermekek, kik életük 12. évét még be nem töltötték, tanonczoknak fel nem vehetők. Kivételnek csak az iparhatóság engedelmével lehet helye, mely esetben köteles az iparos tanonczát 12 éves kora betöltéséig a népiskolába rendesen járatni. P. Szathmáry Károly e. 2-ik bekezdését kihagyatni indítványozza, mert képtelenségnek tartja azt, hogy ha 12 éven aluli gyermekek naponta 5—6 óráig vannak iskolában s azon kívül a műhelyekben tapasztalás szerint túl vannak halmozva, leczkéjük megtanulására vagy szükséges szórakozásra elég idejük maradjon. Fest és Madarász J. kivált szegény gyrmekekre nézve jónak és helyesnek tartják az eredeti szöveget,amelyet a többség változatlanul el is fogad. 41. §. A tanoncz felvétele írásbeli szerződés mellett történik. A felvétel alkalmával az iparos és a tanoncz szülői, vagy gyámja közt a tanidő tartama, a tanoncz tartása és ellátása, a tandíj összege, vagy ha e helyett a tanidőnek meghosszabbítása köttetett ki, ezen pótidő tartama, s az ez által pótolt tandíj összege egyetértőleg megállapítandó. Szüllő Géza indítványozza, hogy e §. 2-dik bekezdésében e szó uta : „tartama“ tétessék : „a mely 4 évnél nem több.“ Érkövy és Tisza László a szülő és mester ember közti szabad egyezkedés szempontjábólvédik az eredeti szekezetet. Tisza megjegyzi, hogy az időmegszabás nem volna egyéb, mint visszatérés a ezédrendszerhez. Az eredeti szöveg marad. 42. §. Az iparos köteles :a) tanonczát azon iparágban, melyet UZ.kiképezni, jó erkölcsre, rendre és munkásságra szoktatni, b) időt engedni arra, hogy a tanoncz vallása ünnepnapjain az isteni Szolgálatot látogathassa, c) tanonezát, ha írni, olvasni és számolni nem tud, ezeknek megtanulására, különben pedig az ismétlési, esti, vasárnapi, illetőleg ipariskolába járásra szorítani, d) ha háznépéhez tartozik, betegség esetében ápolásban részesíteni. 43. §. Az iparos tanonczát csak az iparüzlethez tartozó munkáknál alkalmazhatja, cseléd szolgálatokra nem kötelezheti és tartozik felügyelni, hogy a tanoncz a háziak, vagy segédek által ne bántalmaztassák. Vita néllkül elfogadtatnak. 44. §. Oly tanonczok, kik éltek 14. évét be nem töltötték, naponként csak 10 órai, kik a 14. évet már elérték, a 12 órai munkára, az iskolában töltött időt is beleértve kötelezhetők, mindkét esetben azonban munka közben délelőtt és délután egy-egy fél, délben pedig egy egész szünóra tartandó és a tanonczok átalában csak is oly munkára szoríthatók, mely korukhoz képest testi erejüknek megfelel. Ezen 5. helyett Irányi Dániel a következő szöveget javasolja: oly tanonczok, kik éltek 14- dik évét be nem töltötték, naponként csak 9 órát, kik a 14 évet már elérték, 10 órai munkára az iskolában töltött időt is beleértve, kötelezhetők. „Mindkét esetben“ marad a szerkezet végig és a 8. végére teendő ez : ha az ismétlési tanítás az estéli órában a munka befejezése után adatik, annak fejében a munkaidő annyival megrövidítendő. Tisza László nem pártolhatja e módosítványt, mert habár, mint Irányi említé, Angliában 10 óra a munkaidő, de ez csak az egészségre veszélyesebb gyári műhelyekre nézve áll, de nem egyszersmind az iparos műhelyekre is, azonkívül nem is nevelhetünk a hazának minél több iparost, ha a tanonczok elfoglalhatóságát ennyire megszorítjuk a mesterrel szembe. Szónok a maga részéről azon módosítást ajánlja, hogy a „12 órai munkára“ szó után tétessék könnyebb megérthetés végett a „kötelezhetők“ szó s ugyan ezen szó a 4-ik sorból hagyassák ki. Fest Imre azt tartja, hogy ez nem olyan szigorú rendszabály, nem olyan intézkedés, mely a gyermeknek akár erejét fölülmúlná, akár testi fejlődését akadályozná. Madarász József pedig constatálja, hogy nálunk még tökéletesen felnőttek is sokalják a 10 órai munkát. Pártolja Iványi javaslatát. A szöveg Tisza László módosítványával fogadtatik el. 45. §. Éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reggeli 5 óráig tizenhat éven aluli tanonczok általában nem alkalmazhatók ; oly iparágaknál azonban, melyek üzlete éjjeli munka nélkül fennakadást szenvedne, a,: iparhatóság — tekintettel a tanoncz testi fejlettségére — megengedheti, hogy 16 éven aluli, de 14 évesnél nem fiatalabb tanonczok a 44. §-ban megszabott munkaóráknak legfölebb felét éjjeli munkában dolgozzák le. Irányi Dániel e § helyett következő szerkezetet ajánl: Éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reggeli 5 óráig nők és tizenhat éven aluli tanonczok általában nem alkalmazhatók; oly iparágaknál azonban, melyek üzlete éjjeli munka nélkül fennakadást szenvedne,az iparhatóság — tekintettel a tanoncz testi fejlettségére — megengedheti, hogy 16 éven aluli, de 14 évesnél nem fiatalabb finomí tanonczok legfölebb 3 óra hosszat éjjeli munkában dolgozzák le. Szüllő Géza azt tartja, hogy az e §-ban foglalt intézmény elavult s nem a 19-dik századba, hanem a középkorba való; ennélfogva annak kihagyását indítványozza. Horn Ede teljesen magáévá teszi Irányi módosítványát, mely szerint a nőkre is ki akarja terjeszteni a §. jótéteményét, hogy t. i. ha éjeli munka van, még ezen kivételes esetekben is, ha éjjeli munkára megy a gyárba dolgozni, akkor is csak 3 óra hosszat dolgozzék és ne az egész éjjel. Szóló a maga részéről a §. végére ezt tétetni javasolja: „azon esetben a 2 éjjeli óra 3 nappali órának beszámítandó. Madarász József pártolja Irányit. Érkövy Adolf azt hiszi, hogy az 5 órai éjjeli munka általában nem gátolja a testi fejlődést. Mi a nőket illeti, tévesztett humanistikus lovagiasságnak tartja, hogy a nők tevékenységük értékesítésében gátoltassanak. A nőknek van erős akaratuk és több türelmök,mint sok férfinak. És hogy azon nő, akinek családja nincsen, épen családi okoknál fogva kénytelen legyen szünetelni, ezt igazságtalan korlátozásnak tartja. A szöveg változatlanul elfogadtatik. 46. §. A tanoncz az iparosnak, illetőleg üzletvezető helyettesének a reája bízottakban engedelmességgel tartozik , és ha az iparos házában élelem és lakással láttatik el, 18 éves koráig atyai fegyelem alatt áll. Mátyus Arisztid indítványozza, hogy ezen szavak helyett : „18 éves koráig atyai fegyelem alatt áll“, mint correctebb,ez tétessék: „18 éves koráig azok atyai fegyelme alatt áll.“ Szüllő G. azt javasolja, hogy „18 éves koráig“ helyett tétessék: „amíg tanoncz, atyai fegyelem alatt áll.“ Madarász J. pedig a 18 év helyett 16 évet kiván a szövegbe iktattatni. Érkövy felszóllalása után a §. Máttyás módosításával fogadtatott el. 47. §. Az iparos a tanviszony befejeztével köteles a tanoncznak igazságos bizonyítványt adni. Szüllő Géza azt javasolja, hogy az „igazságos“ szó helyett tétessék „jó magaviseletéről“. Erre Fest azt jegyezvén meg,hogy ekkor valamennyi tanintézetben be kellene hozni ezen institutiót, mert a tanulót is ép úgy nyomja a rész bizonyítvány — elfogadtatott az eredeti szöveg. 48. §. A tanszerződés kötelező ereje a kikötött próbaidő elteltével, ha pedig ez kikötve nincs, a tanoncz beállta után 2 hónappal veszi kezdetét. A próbaidő a tanidőbe beszámítandó: 49. §. Ha a tanoncz távollét vagy betegség által a munkától egyfolytában egy hónapnál tovább elvonatik, de a tanulást azután folytatja, az iparos jogában áll, a kikötött tanidőt az elmulasztott idővel megtoldani. 50. §. A tanviszony megszűnik : a) ha az iparos vagy tanoncz meghal, vagy munkaképtelenné válik; b) ha az iparos vagy tanoncz sorhadi kötelezettségének teljesítésére behivatik ; c) ha az egyik fél 4 hétnél tovább tartó fogságra ítéltetik; d) ha az iparostól a tanoncztartási jog elvonatik. Változatlanul elfogadtattak. 51. §. A tanviszony a szerződésileg megállapított tanidő lefolyta előtt azonnal felbontható és pedig, az iparos részéről: a) ha a tanoncz lopást vagy sikkasztást követ el; b) ha a tanoncz kötelességeinek teljesítését makacsul megtagadja, vagy ellenök súlyosan és ismételve vét; c) ha a tanoncz tettleges bántalmazást vagy durva becsületsértést követ el az iparos vagy családtagjai valamelyike ellen ; d) ha a tanoncz undorító vagy ragályos betegségben szenved. a tanoncz, illetőleg annak törvényes képviselője részéről : a) ha az iparos a tanonczot erkölcstelen vagy törvényellenes tettek elkövetésére csábítja; b) ha az iparos fegyelmi jogával visszaél; c) ha élte vagy egészsége a munka folytatásánál oly veszélynek volna kitéve, melyet a szerződés kötésekor előre látni nem lehetett. Irányi Dániel indítványozza, hogy a második b) után tétessék c) „ha az iparos hozzátartozói a tanonczot tettlegesen bántalmazzák“ d) ha az iparos undorító, vagy ragályos betegségben szenved. Tisza László nem fogadhatja el e módosítványt , mert az iparos, mint gazda el van látva olyan helyiséggel, hol ő külön lehet érintkezés nélkül, és addig egy megbízottja az üzletet folyvást vezetheti, mig ha a tanoncz hasonló nyavalyában van, kinek magának fölöltétele , hogy ő mint tanoncz ugyanazon műhelyben dolgozzék a segédekkel és más tanoncz társaival, az érintkezés elkerülése lehetetlen, és akkor természetes, hogy a tovább megtartásnak a gazdára nézve értelme nincs. Ami pedig a bántalmazást illeti, azt hiszi, hogy ha a törvényben kimondatik, akkor a tanoncz egy fricskáért is, melyet a mesterné asszonytól kapott, öntejétől elhagyhatná az iparost, már pedig ily módon tanonczot egyetlen egy mester sem fogna kitanitani. Madarász J. és Almásy Sándor pártolják Irányit. — Az eredeti szöveg marad. 52. §. A tanviszony 14 napi felmondás mellett felbontható az iparos részéről: a) ha kétségtelenné vált, hogy a tanoncz az illető iparág megtanulására képtelen; b) ha két hónál tovább tartó betegségben szenved, c) ha az iparos üzletével felhagy, a tanoncz, illetőleg annak törvényes képviselője részéről: a) ha az iparos törvényes vagy tanszerződési kötelességeit a tanoncz irányában nem teljesíti, b) ha az iparos más községbe költözik át, c) ha a tanoncz más életpályára vagy más iparágra akar áttérni, d) ha az iparos két hónál tovább tartó betegségben szenved és üzletvezetőt nem állít. Irányi Dániel ezen §-ra vonatkozólag következő módosítványt ad be : Az első b után tétessék „az iparos a tanoncznak kárpótlást adni tartozik“, a 2-dik c .pont után tétessék : „akkor a tanoncz tartozik kárpótlást adni.“ Továbbá a d pont után tétessék: „ha az iparos erkölcstelen magaviselete által a tanoncznak rész példát ad." Marad a szerkezet. 258. §. Ha a tanviszony felbontását a tanoncz okozta, valamint azon esetben is, ha a tanoncz más iparágra áttérve felmondott, az iparost az egész betöltött tanidőre járó tandij és kárpótlásul még félévi tandij illeti, ha pedig az iparos adott okot a viszony megszüntetésére, a mennyiben a törvény vagy szerződés értelmében más kárpótlással nem tartoznék, legalább azon költségek megtérítésére köteles, melyek a tanoncznak más iparoshoz való beszegődtetése által okoztattak. 54. §. Oly iparos,ki szökevény tanonczot tudva fel fogad, a tanonczczal egyetemlegesen felelős az előbbi iparosnak a tanoncz megszökése által okozott kárért. 55. §. A szökevény-tanoncz az iparos kívánságára a helybeli iparhatóság által visszavezetendő. B. A segédekről. 56. §. Az iparos és segédei közötti viszony szabad egyezkedés tárgya. A szerződés, ha a felek máskép nem egyeztek, csak heti próbaidő eltelte után válik kötelező erejűvé. 57. §: Az iparos segédeitől, ha másként nem egyezkedtek, csak az iparüzlethez tartozó munkát kívánhat, és ezt is csak oly mérvben, mely a segéd testi alkotásának és erejének megfelel. Vita nélkül elfogadtatnak. 58. §. Az iparos oly segédet fel nem fogadhat, ki az előbbi munkaadóval kötött szerződésnek törvényes megszűnését nem igazolja. Oly iparos, ki szökevény segédet tudva felfogad a segéddel egyetemlegesen felelős és előbbi iparosnak a megszökés által okozott kárért. Ghyczy Kálmán indítványozza, hogy az egész §, meghagyatván, annak lső bekezdéséül ezek tétessenek : „az iparos a munkából a kötött szerződés megszűntével kilépő segédnek a köztük fenállott szerződési viszonynak megszűntéről bizonyítványt adni köteles. Majoros F. azt javasolja, hogy a 2-dik bekezdés 2-dik sorában „egyetemlegesen felelős" helyett tétessék „egyetemlegesen bírságolandó.' Irányi pedig az egész §-t kihagyatni javasolja. A szöveg elfogadtatik Ghyczy módosításával. 59. §. Minden segéd szerződési kötelezettségének teljesítése mellett szabadon kereshet magának munkát, maga választhat és változtathat műhelyt, és pedig akár iparosoknál, akár gyárakban, akár más vállalkozóknál, kik munkáját igénybe veszik. A szállók intézményével eddig összekötött szegődtetési kényszer ezennel megszüntettetik. Ezen §. Érkövy javaslatára oly módosítással fogadtatott el, hogy az első bekezdésből e szavak : „kik munkáját igénybe veszik" kihagyattak. 60. §. A munkaadó és segéd közötti viszony, ha másképen nem egyezkedtek, előre bocsájtott 14 napi felmondás mellett felbontható. 61. §. Habár kellő időben történt is a felmondás, azon segéd, ki darabszámra fizettetik, addig nem léphet ki, míg az átvett munkát a szerződésnek megfelelőleg be nem fejezte, valamint az sem, ki a munka bérére kapott előleget le nem dolgozza, vagy meg nem térítette. Vita nélkül elfogadtatnak. 62. §. A segéd felmondás nélkül azonnal elbocsátható : a) ha lopást vagy sikkasztást követ el; b) ha az iparos vagy annak egyik családtagja ellen tettleges bántalmazást vagy súlyos becsületsértést követ el , kötelességei teljesítését makacsul megtagadja, vagy ha az iparos akarata ellenére egy egész munkanapon át szünetel; c) ha megint és daczára a ház biztonságát vigyázatlansága által veszélyezteti; d) ha 3 napnál tovább tartó fogságba kerül; e) ha a szerződésileg elvállalt munka teljesítésére képtelen ; f) ha valamely undorító vagy ragályos betegségben szenved. Az e) és f) pontokban elősorolt esetek bekövetkezése miatt elbocsátott segéd netaláni kárpótlási igénye a szerződés és a fenálló törvények alapján ítélendő meg. Erre nézve Szontágh Pál (göm.) ezen módositványt ajánlja, mely igy hangzik: „a 62 ik §. b) pontjánaklső sorában e helyett „iparos vagy annak egyik családtagja“ tétessék „iparos, helyettese, vagy az iparos egyik családtagja.“ elfogadtatik. 63. §. A segéd felmondás nélkül azonnal kiléphet: a) ha az iparos vagy hozzátartozói őt vagy családja tagjait tettleg bántalmazzák, ellene vagy ellenök súlyos becsületsértést követnek el; b) ha az iparos szerződési kötelességeit nem teljesíti; c) ha darabszámra dolgozik, és az iparos őt folytonos munkával ellátni nem képes; d) ha a munka folytatásánál egészsége vagy élete oly körülmény által lenne veszélyeztetve, mely a szerződés megkötésekor felismerhető nem volt. Madarász J. indítványára az előbbi §-hoz adott módosítvány itt is elfogadtatik. 64. §. Az iparos, ki segédét törvényes ok nélkül a felmondási határidő eltelte előtt elbocsátja, köteles neki azon bért vagy egyéb illetményt,melyet a felmondási határidő alatt élvezett volna, egyszeresen, de ha a segédnek bérén kívül ellátása is volt, kétszeres öszszegben kilépése előtt megadni. 65. §. Azon iparos, ki segédjeit lakással is ellátja, e ezélra egészséges és lakható helyet tartozik kijelölni. A segéd által egészségtelen lakás miatt beadott panaszok az iparhatóság részéről mindig a helyszínen a tiszti orvos közbejöttével vizsgálandók meg — és haladék nélkül orvoslandók. 66. §. Az iparos segédekről szóló: 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 65. §§. rendeletei a gyári munkásokra is kiterjednek. 67. §. A gyáros köteles összes munkásairól rendes jegyzéket vezetni, abba minden munkás nevét, korát, születése helyét, foglalkozását és bérét beigtatni, s e jegyzéket az iparhatóságnak kivonatára akármikor előmutatni. 68. §. A műhelyekben munkarendnek kell kifüggesztve lenni, melybe következők veendők fel: a) a dolgozó személyzetkülönféle osztályzata és foglalkozása, jelesül a nők és gyermekek alkalmazásának módozata, tekintettel testi erejükre és ez utóbbiak iskolai kötelezettségére; b) a munkaidő tartama; c) a leszámolás idejére és a munkabér kifizetésére vonatkozó határozmányok ; d) a felügyelő egyének jogai; e) a munkásokkali bánásmód megbetegedés vagy szerencsétlenség eseteiben; f) a munkarend áthágóira szabott bírságok; g) a felmondási határidő és azon esetek, melyekben a szerződési viszony azonnal felbontható. E munkarend másolata az iparhatóságnak benyújtandó. 69. §. Minden gyáros köteles gyárában saját költségén mindazt létesíteni és fentartani, ami tekintettel az iparüzlet és telep minőségére, a munkások életének és egészségének lehető biztosítására szolgál. 70. §. Tekintettel a fenálló népoktatási törvényekre is: 10 éven aluli gyermekeket épen nem, a 10 évet meghaladott, de a 12 évet még el nem értekel, csak az iparhatóság engedélye mellett szabad gyárakban munkára alkalmazni. Az engedély csak akkor adandó meg, ha vagy az iskola rendes látogatása a gyárban való alkalmazással megegyezhetőnek mutatkozik, vagy a gyáros részéről külön iskolák felállítása által a gyermekek oktatásáról az iskolahatóság rendeletei szerint kellő gondoskodás történik ; kik a 12 éves kort meghaladták, de a 14 éves életkort még be nem töltötték, gyári munkában naponként csak 8 óra hosszat foglalkoztathatók ; oly ifjak, kik a 14 éves életkort betöltötték, de a 16 évest még el nem érték, naponkint csak 10 órai munkára alkalmazhatók. A 16. évet még be nem töltött munkások általában csak oly munkára alkalmazhatók, mely egészségüknek nem árt és testi fejlődésüket nem gátolja. Ezen törvénynek a tanonczok éjjeli munkájáról szóló 45. §-a a 16 éven aluli gyári munkásokra is kiterjesztetik. Vita nélkül fogadtatnak el. 71. A munkásoknak munka közben délelőtt és délután fél órai, délben pedig 1 órai szünidő engedendő. Azon gyárakban, melyekben a munka éjjel nappal folytattatik, a gyáros az éjjeli munkára alkalmazott munkások kelllő felváltásáról köteles gondoskodni. A nappali munkát reggeli 5 óra előtt kezdeni, és esti 9 órán túl kiterjeszteni nem szabad. Irányi az első bekezdés helyett ezen szöveget ajánlja: a törvényes munkaidő naponként 12 óra, mely közben délelőtt és délután egy fél, délben pedig egy óra szünidő engedendő. Vallásuk ünnepnapjain a munkásokat munkára kötelezni nem lehet.“ Várady Gábor világosabb szövegezés kedvéért, ezen módosítványt nyújtja be : „A munkásoknak munka közben, úgy délelőtt, mint délután fél-fél óra, délben pedig egy óra szünidő engedendő.“ 72. §. A gyáros köteles munkása bérét készpénzben legalább kéthetenkint kifizetni. Árukat és szeszes italokat munkásainak nem hitelezhet. Lakással azonban, tűzifával, földhaszonélvezettel, rendes élelmezéssel, orvossággal, orvosi segélylyel a munkást, ha ez beleegyez, elláthatja s az ezekért járó összegeket a bérfizetés alkalmával béréből levonhatja. Ugyanezen feltétel alatt láthatja el a gyáros a munkást a gyárában készülő czikkek előállítására szükséges szerszámokkal és anyagokkal is, ha ezeket szerződés szerint a munkás sajátjából tartozik megszerezni. Majoros István ezen szöveget javasolja, az első bekezdés helyett: „A gyáros és iparos köteles munkása bérét készpénzben legalább hetenkint kifizetni." Madarász J. pedig ezen szöveget javasolja : „A gyáros köteles munkája bérét hetenkint fizetni.“ A szöveg Madarász módosítványával fogadtatik el. Erre elnök az ülést feloszlatja, holnapra tűzvén a jelen törvényjavaslat tárgyalásának folytatását, ennek befejezése utánra pedig a telepítvényekről szóló törvényjavaslat fenntartott §§-ait. Ülés vége 2 órakor, a „Hon“ nov. 15-ikei 263-dik számában foglalt, az országos m. kir. statist. hivatal főnökéhez intézett kérdésre és kérésre. . . . . . tisztelt kérdező úrnak van szerencsém válaszolni, hogy Magyarország összes, valamint egyes megyéinek külön területe az 1869—70-iki népszámlálás eredményeit kitüntető munkában „a háromszögelési és táborkari munkák alapján“ vétetett fel, a mint azokat a cs. és kir. statistikai hivatal a magyar kormány életbeléptetése előtt Magyarország statistikájára nézve is egyedüli hivatalos közeg, évkönyveiben kimutatta. Ez adatokat a magyar statistikai hivatalnak használnia kellett, nemcsak mert az egyedüli hivatalosok, hanem mert az egyedüliek, melyek az egész országra, a magyar korona egész birodalmára nézve léteznek. A táborkar részletes fölmérései alapján készült térképek ugyanis nem terjednek még egész Magyarországra, a kataster részletes fölmérései, Horvát-Szlavonországon kívül csak a Dunán túl és néhány felvidéki megyében készültek el, a földadó ideiglen adatai pedig, megbízhatlanságuknál fogva sem használtathattak s miután nem lehetett az ország egy részét eme, másikát más rendszer szerint kimutatni, melyeknek eredményei különben sincsenek még összehangoztatva, csakugyan csupán a fentebbi teljes, bár részben elavult adatok voltak alkalmazhatók, melyek szerint Vas megye 87.50 □ osztrák mértfölddel (1 :10,000, 1600 Q öles hold) fordul elő, mi 91 . . . földrajzi mértföldnek felel meg. A különbözetek a területre még pedig legtöbb, részletesen felmért megyére nézve tehát léteznek, és voltaképen csak a kataster részletes felméréseinek befejezése után lesznek végleg helyreigazíthatók, mely felmérések helyességének kutatása és helyesítése iránt egyre folynak a munkálatok. Lehetne ugyan, sőt talán helyén is volna összefüggő országrészek felmérésének befejezése után e részekre nézve is megállapítani a valódi területi nagyságot, ha ugyan a különböző mérési rendszerek teljes összhangra jutnak, mely esetben a statistikai hivatal, — mely tényekkel kénytelen számolni, — bizonyára csak örömmel venné és használná az új és jobb adatokat. A tisztelt kérdező által Tata népességére nézve kifejezett vélemény tökéletesen helyes, és majdem mindazon községekre nézve áll, melyekben 1871-re csekélyebb számú népesség tűnik ki, hogy ugyanis 1857-ben a velük kapcsolatos, bár jogilag hozzájuk nem tartozó más községekkel, pusztákkal, vagy telepekkel együtt mutattattak ki. Budán, 1871. nov. 16-án. Keleti Károly s. k. az orsz. m. k. stat. hivatal főnöke. nagyobb részéből azt lehetne következtetni, hogy nagyon közel áll a latinhoz; de tüzetesebb vizsgálat mellett kitűnik, hogy e szavak csak a politikai érintkezés által csúsztak be az etrusk nyelvbe, s az etrusk nyelv ép oly távol áll a latintól, mint a szláv vagy kelta nyelv. Ez onnan is kitűnik, hogy a latinok sem ismerék el rokonaiknak az etruskokat. Az etrusk nyelv mindenesetre az* indogermán nyelvcsaládok egyikéhez tartozik, s nagyon korán elválhatott az itali nyelvektől. Az oscus nyelvről szólván, előadja, hogy a kőemlékeken talált oscus nyelvű feliratok alapján ó és új oscus nyelvjárásra osztják e nyelvet s ezután áttér mindkét nyelvjárás grammatikai különbségének vázolására. A sanszkrit és más rokonnyelveknek aprólékos betűkülönbségeit a legkisebb részletekig előadván, az akadémia tagjain úgy mint a türelmes hallgatóságon általános figyelmetlenség volt észrevehető. Az ilyen betűhajhászásnak és aprólékos hajszálhasogatásnak, tapasztalatból tudjuk — az akadémikusok közt nem szokott lenni hallgatósága, annál kevésbé a közönség közt. Lehet az érdekes nyomtatásban és tanulmányul is szolgálhat talán egyes szakembereknek, de hogy egy ily gyors és legtöbbször érthetetlen előadásnak első hallomás után eredménye maradna, azt határozottan kétségbe vonjuk. A megéljenzett értekező után Szilády Áron lépett a felolvasók asztalához és előadta értekezését „Magyar szófejtegetések“ czíme alatt. Ez alkalommal nem szándéka a török-magyar rokonság felett vitatkozni, csak egy pár szófejtegetésbe akar bocsátkozni. A „Nyelvtani közlemények. 5 kötetében egy latin okmányban e szó fordul elő „churchu feö.“ „ Hunfalvyi Pál e szót a finnből igyekszik származtatni s nevetséges módon ráerőszakolja a nekik már szokott szószármaztatási eljárásukat ; pedig a churgu feő nem más mint csurgó fő. Ugyan e helyen egy más szónak szintén finn mordvin szó egyeztetésével még nagyobb tévedésben van,a „jég“ szót, minek több tájon patak jelentése van, a mordvin szirta szirte szóból igyekszik leszármaztatni. A kotu, kutu szó megfejtésére szintén előczipeli a finn rokonságot, s midőn a leszármaztatás kimutatása végett oly nagy utat tesz, nem tekint maga körül otthon, hol a rokonságot hamarább megtalálná a csuta, csutka szóban. S ebből mindaz a tanulság a mi derék finnugor nyelvtudósainkra, hogy theóriájuk nem épen legszerencsésebb, sőt a legbiztosabb út arra, hogy rajtuk is érvényesüljön ama sokszor idézett közmondás : il n'y a qu'un pas-----------. Folytatólagos szófejtegetésében értekező a a lidércz szónak megfejtését igyekezett kideríteni. Elsorolta mindazt, mit hazánk különféle vidékein a lidérctről tartanak, és mindazon magyarázatot, mely e szóról a szótárakban találtatik. A nép a lidércz alatt az incubus szellemen kivül legtöbb esetben láng alakban nyilvánuló rész szellemet vél lappangani. A lidércz szó több helyen, jelesen a Dunán túl és némely régi okmányban is „i gi cz" név alatt ismeretes. Ebből következteti értekező, hogy az iglicz nem egyéb, mint a latin „ignis“ szó elferdített állapotban. Értekezőt zajos éljennel fogadták, s utánna Gyulai tett egynéhány jelentést. Fogarasi János 5 évre évenkénti 500 forintot ajánlott fel az akadémiának oly kikötéssel, hogy azt nyelvtudományi czélokra fordítsa. Az akadémia e nemes adományért levélben fogja köszönetét kifejezni. Ugyancsak Gyulai Pál osztálytitkár olvasta fel Bálint Gábor fiatal keleti utazónk egy levelét, melyet oct. 13-kan Asztrahanból irt, hová a beközelgő tél miatt, de főleg azért költözött, hogy a mongol nyelvet jobban eltanulhassa, mivel itt van kis Mongólia központja. Schmidt és Jürg írtak ugyan e nyelvről tanulmáyokat, de ismereteik csak nagyon hiányosak . Itt megismerkedett a sirjén nyelvvel is, melyet már Gablenzből kezdett tanulmányozni. Nem meszszire Asztrahantól lakik a kalmük fejedelem,kinek igen szép könyvtára van, s Bálinth ígéri,mihelyt erősebb lesz a kalmük nyelvben, azonnal meglátogatja a fejedelmet. A fáradhatlan és sok nyelv tehetséggel megáldott fiatal tudósunk és utazónk, e közleményét érdekkel hallgattuk és meggyőződtünk róla, hogy idővel megmutatja majd a mi finnugor nyelvészeinknek, hol kell keresni a rokonságot. Ülés vége 7 óra után. Válasz A magy. tud. akadémia ülése. (E. B.) A magyar tudományos akadémia nyelv és széptudományi szakosztály mai ülésén két értekezés volt. Szénássy Sándor székfoglalóját tartá: ,,A latin nyelv és dialectusait" czimü értekezéssel. Értekező köszönetét mondván megválasztatásáért, áttér értekezésére. Hogy Itáliát kezdetben minő népek lakták, azt biztonsággal nem lehet meghatározni , a monda szerint földből kijött emberek voltak őslakói. Az Italiában beszélt nyelveket három csoportba lehet osztani. Az etrusk nyelvről nagyon eltérők a nézetek. Az etrusk nyelvben talált szavak leg. Folytatás a mellékleten. A pesti rablók bünperének tárgyalása. (Hatodik nap.) — Pest, nov. 20-ikán. Sztrokay B. főügyész részletezvén az ügy menetét, elsorolja az egyes rablási eseteket, és azok tényálladékát s a következő vádat terjeszti elő: Mindner Isvánt vádolja a Virág Jánosáé, Vadász Jánosné, Kaba István, az ócsai rablás, Szebenyi Péter, Zimák András, a ráczkeresztúri ökörlopás, Kovács Ádám 4 ökrének ellopása, a Pécs tájékán elkövetett lólopás, Kozner Marinak eladott lopott jószág, és Tóth István lova és kocsijának ellopása vádjával. Bognár Sándort Tulcz Andrásné, Virág Jánosné, Vadász Jánosné, Kaba István, az ócsai rablás, Szebenyi Péter, rablási vádjaival és a „Hattyúdból történt lólopás orgazdaságával váldolja. Lukács Józseft a Tulcz Andrásné, Virág Jánosné, Vadász Jánosné, Kaba István, az ócsai rablás, Szebenyi Péter, Zimák András, a ráczkereszturi ökörlopás, Kovács Ádám 4 ökrének ellopása és a Hattyúból történt lelopás vádjával vádolja. Tury Antalné, született Józsa Anna, Szabó Erzsébet és Cser Zsigmondné, született Balogh Júliát a rablásokbani részvét és orgazdasággal, úgyszintén Bognár Sándornét is orgazdasággal vádolja, és a pert írásbeli eljárásra utalja. Dr. Friedman Bernát védőügyvéd, az írásbeli eljárást elkerülhetetlennek tartja, s azért nem terjeszkedik ki az egyes bűneseteknek a főügyész által kiemelt pontjainak cáfolásába, csupán a bizonyítékokra tesz néhány megjegyzést. Első látszatra feltűnő, hogy a fogolytársak vallomásai nagyon terhelők. Megütközött azon, hogy a tanuk meghiteltettek, holott az osztrák jog tiltja az ily tanuknak még kihallgatását is; különösen Uj János tanú vallomása ellen tesz kifogást, mint aki kétszer volt elitélve lopás miatt, s ilyen ember egy hatosért könnyen tesz vallomást. Emellett feltűnő, hogy a tanúk oly körülményes vallomást tettek. Ennek magyarázatát védő ügyvéd abban keresi, hogy a fogoly mindenkitől elzárva, csak igen ritkán jut szóhoz, s