A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-21 / 268. szám

mély sem, hogy a nagy czélt működésével ne gyámolítaná, nem lehet egyetlen egy sem oly nagy, hogy ez erkölcsi kötelességtől viszavonul­­nia lehetséges volna. György Aladár, Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 20 án. A képviselőház mai ülésében folytatta az ipart­ö­r­vényjavaslat feletti rész­letes vitát. Az esti lapunkban elmondottak után tárgyalás alá került nevezett tvjavaslat III. Fe­jezete. A segéd személyzetről. A.) tanonczokról. 39. §. Tanonczot tartani minden önálló iparosnak szabad, ha tőle e jog el nem vonatott. (90. §.) E szakasz azon változtatással fogadtatott el, hogy abból „ha tőle e jog el nem vonatott“ sza­vak kihagyattak. 40. §. Gyermekek, kik életük 12. évét még be nem töltötték, tanonczoknak fel nem vehetők. Kivételnek csak az iparhatóság engedelmével le­het helye, mely esetben köteles az iparos tanonczát 12 éves kora betöltéséig a népiskolába rendesen já­ratni. P. Szathmáry Károly e­­. 2-ik bekezdését kihagyatni indítványozza, mert képtelenségnek tartja azt, hogy ha 12 éven aluli gyermekek na­ponta 5—6 óráig vannak iskolában s azon kívül a műhelyekben tapasztalás szerint túl vannak halmozva, leczkéjük megtanulására vagy szük­séges szórakozásra elég idejük maradjon. Fest és Madarász J. kivált szegény g­y­rmekekre nézve jónak és helyesnek tartják az eredeti szöveget,a­melyet a többség változat­lanul el is fogad. 41. §. A tanoncz felvétele írásbeli szerződés mel­lett történik. A felvétel alkalmával az iparos és a tanoncz szü­lői, vagy gyámja közt a tanidő tartama, a tanoncz tartása és ellátása, a tandíj összege, vagy ha e he­lyett a tanidőnek meghosszabbítása köttetett ki, ezen pótidő tartama, s az ez által pótolt tandíj összege egyetértőleg megállapítandó. Szüllő Géza indít­ványozza, hogy e §. 2-dik bekezdésében e szó uta : „tartama“ tétessék : „a mely 4 évnél nem több.“ Érkövy és Tisza László a szülő és mester ember közti szabad egyezkedés szempont­jából­­védik az eredeti szekezetet. Tisza meg­jegyzi, hogy az időmegszabás nem volna egyéb, mint visszatérés a ezédrendszerhez. Az eredeti szöveg marad. 42. §. Az iparos köteles :­a) tanonczát azon iparágban, melyet UZ.­kiképezni, jó erkölcsre, rendre és munkásságra szoktatni, b) időt engedni arra, hogy a tanoncz vallása ün­nepnapjain az isteni Szolgálatot látogathassa, c) tanonezát, ha írni, olvasni és számolni nem tud, ezeknek megtanulására, különben pedig az ismét­lési, esti, vasárnapi, illetőleg ipar­iskolába járásra szorítani, d) ha háznépéhez tartozik, betegség esetében ápo­lásban részesíteni. 43. §. Az iparos tanonczát csak az iparüzlethez tartozó munkáknál alkalmazhatja, cseléd szolgála­tokra nem kötelezheti és tartozik felügyelni, hogy a tanoncz a háziak, vagy segédek által ne bántalmaz­tassák. Vita néllkü­l elfogadtatnak. 44. §. Oly tanonczok, kik éltek 14. évét be nem töltötték, naponként csak 10 órai, kik a 14. évet már elérték, a 12 órai munkára, az iskolában töl­tött időt is beleértve kötelezhetők, mindkét esetben azonban munka közben délelőtt és délután egy-egy fél, délben pedig egy egész szünóra tartandó és a ta­nonczok átalában csak is oly munkára szoríthatók, mely korukhoz képest testi erejüknek megfelel.­­ Ezen 5. helyett Irányi Dániel a következő­­ szöveget javasolja: oly tanonczok, kik éltek 14- dik évét be nem töltötték, naponként csak 9 órát, kik a 14 évet már elérték, 10 órai munkára az iskolában töltött időt is bele­értve, kötelezhe­tők. „Mind­két esetben“ marad a szerkezet vé­gig és a 8. végére teendő ez : ha az ismétlési tanítás az estéli órában a munka befejezése után adatik, annak fejében a munkaidő annyival meg­rövidítendő. Tisza László nem pártolhatja e módosítványt, mert habár, mint Irányi említé, Angliában 10 óra a munkaidő, de ez csak az egészségre veszélye­sebb gyári műhelyekre nézve áll, de nem egy­szersmind az iparos műhelyekre is, azonkívül nem is nevelhetünk a hazának minél több ipa­rost, ha a tanonczok elfoglal­hatóságát ennyire megszorítjuk a mesterrel szembe. Szónok a maga részéről azon módosítást ajánlja, hogy a „12 órai munkára“ szó után tétessék könnyebb megérthetés végett a „kötelezhetők“ szó s ugyan ezen szó a 4-ik sorból hagyassák ki. Fest Imre azt tartja, hogy ez nem olyan szi­gorú rendszabály, nem olyan intézkedés, mely a gyermeknek akár erejét fölülmúlná, akár testi fejlődését akadályozná. Madarász József pedig constatálja, hogy nálunk még tökéletesen felnőttek is sokalják a 10 órai munkát. Pártolja Iványi javaslatát. A szöveg Tisza László módosítványával fo­­gadtatik el. 45. §. Éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reggeli 5 óráig tizenhat éven aluli tanonczok általában nem alkalmazhatók ; oly iparágaknál azonban, melyek üz­lete éjjeli munka nélkül fennakadást szenvedne, a,: iparhatóság — tekintettel a tanoncz testi fejlettségé­re — megengedheti, hogy 16 éven aluli, de 14 évesnél nem fiatalabb tanonczok a 44. §-ban megsza­bott munkaóráknak legfölebb felét éjjeli munkában dolgozzák le. Irányi Dániel e §­ helyett következő szerke­zetet ajánl: Éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reggeli 5 óráig nők és tizenhat éven aluli tanon­czok általában nem alkalmazhatók; oly ipar­ágaknál azonban, melyek üzlete éjjeli munka nélkül fennakadást szenvedne,az iparhatóság — tekintettel a tanoncz testi fejlettségére — meg­engedheti, hogy 16 éven aluli, de 14 évesnél nem fiatalabb finomí­ tanonczok legfölebb 3 óra hosszat éjjeli munkában dolgozzák le. Szüllő Géza azt tartja, hogy az e §-ban fog­lalt intézmény elavult s nem a 19-dik századba, hanem a közép­korba való; ennélfogva annak kihagyását indítványozza. Horn Ede teljesen magáévá teszi Irányi módosítványát, mely szerint a nőkre is ki akarja terjeszteni a §. jótéteményét, hogy t. i. ha éjeli munka van, még ezen kivételes esetekben is, ha éjjeli munkára megy a gyárba dolgozni, akkor is csak 3 óra hosszat dolgozzék és ne az egész éjjel. Szóló a maga részéről a §. végére ezt tétetni javasolja: „azon esetben a 2 éjjeli óra 3 nap­pali órának beszámítandó. Madarász József pártolja Irányit. Érkövy Adolf azt hiszi, hogy az 5 órai éjjeli munka általában nem gátolja a testi fejlődést. Mi a nőket illeti, tévesztett humanistikus lova­giasságnak tartja, hogy a nők tevékenységük értékesítésében gátoltassanak. A nőknek van erős akaratuk és több türelmök,mint sok férfinak. És hogy azon nő, a­kinek családja nincsen, épen családi okoknál fogva kénytelen legyen szü­ne­telni, ezt igazságtalan korlátozásnak tartja. A szöveg változatlanul elfogadtatik. 46. §. A tanoncz az iparosnak, illetőleg üzletve­zető helyettesének a reája bízottakban engedelmes­­sé­ggel tartozik , és ha az iparos házában élelem és lakással láttatik el, 18 éves koráig atyai fegyelem alatt áll. Mátyus Arisztid indítványozza, hogy ezen szavak helyett : „18 éves koráig atyai fegyelem alatt áll“, mint correctebb,ez tétessék: „18 éves koráig azok atyai fegyelme alatt áll.“ Szüllő G. azt javasolja, hogy „18 éves koráig“ helyett tétessék: „a­míg tanoncz, atyai fegyelem alatt áll.“ Madarász J. pedig a 18 év helyett 16 évet kiván a szövegbe iktattatni. Érkövy felszóllalása után a §. Máttyás módosításával fogadtatott el. 47. §. Az iparos a tanviszony befejeztével köteles a tanoncznak igazságos bizonyítványt adni. Szüllő Géza azt javasolja, hogy az „igazsá­gos“ szó helyett tétessék „jó magaviseletéről“. Erre Fest azt jegyezvén meg,hogy ekkor vala­mennyi tanintézetben be kellene hozni ezen in­­stitutiót, mert a tanulót is ép úgy nyomja a rész bizonyítvány — elfogadtatott az eredeti szöveg. 48. §. A tanszerződés kötelező ereje a kikötött pró­baidő elteltével, ha pedig ez kikötve nincs, a tanoncz beállta után 2 hónappal veszi kezdetét. A próbaidő a tanidőbe beszámítandó: 49. §. Ha a tanoncz távollét vagy betegség által a munkától egy­folytában egy hónapnál tovább elvo­­natik, de a tanulást azután folytatja, az iparos jogá­ban áll, a kikötött tanidőt az elmulasztott idővel meg­toldani. 50. §. A tanviszony megszűnik : a) ha az iparos vagy tanoncz meghal, vagy mun­kaképtelenné válik; b) ha az iparos vagy tanoncz sorhadi kötelezettsé­gének teljesítésére behivatik ; c) ha az egyik fél 4 hétnél tovább tartó fogságra ítéltetik; d) ha az iparostól a tanoncztartási jog elvonatik. Változatlanul elfogadtattak. 51. §. A tanviszony a szerződésileg megállapí­tott tanidő lefolyta előtt azonnal felbontható és pedig, az iparos részéről: a) ha a tanoncz lopást vagy sikkasztást követ el; b) ha a tanoncz kötelességeinek teljesítését maka­csul megtagadja, vagy ellenök súlyosan és ismétel­ve vét; c) ha a tanoncz tettleges bántalmazást vagy durva becsületsértést követ el az iparos vagy családtagjai valamelyike ellen ; d) ha a tanoncz undorító vagy ragályos betegségben szenved. a tanoncz, illetőleg annak törvényes képviselője ré­széről : a) ha az iparos a tanonczot erkölcstelen vagy tör­vényellenes tettek elkövetésére csábítja; b) ha az iparos fegyelmi jogával visszaél; c) ha élte vagy egészsége a munka folytatásánál oly veszélynek volna kitéve, melyet a szerződés kö­tésekor előre látni nem lehetett. Irányi Dániel indítványozza, hogy a máso­dik b) után tétessék c) „ha az iparos hozzátarto­zói a tanonczot tettlegesen bántalmazzák“ d) ha az iparos undorító, vagy ragályos betegségben szenved. Tisza László nem fogadhatja el e módosít­ványt , mert az iparos, mint gazda el van látva olyan helyiséggel, hol ő külön lehet érintkezés nélkül, és addig egy megbízottja az üzletet foly­vást vezetheti, mig ha a tanoncz hasonló nyava­lyában van, kinek magának fölöltétele , hogy ő mint tanoncz ugyanazon műhelyben dolgozzék a segédekkel és más tanoncz társaival, az érint­­kezés elkerülése lehetetlen, és akkor természe­tes, hogy a tovább megtartásnak a gazdára néz­ve értelme nincs. A­mi pedig a bántalmazást illeti, azt hiszi, hogy ha a törvényben kimonda­­tik, akkor a tanoncz egy fricskáért is, melyet a mesterné asszonytól kapott, öntejétől elhagyhat­ná az iparost, már pedig ily módon tanonczot egyetlen egy mester sem fogna k­itanitani. Madarász J. és Almásy Sándor pártolják Irányit. — Az eredeti szöveg marad. 52. §. A tanviszony 14 napi felmondás mellett fel­bontható az iparos részéről: a) ha kétségtelenné vált, hogy a tanoncz az illető iparág megtanulására képtelen; b) ha két hónál tovább tartó betegségben szenved, c) ha az iparos üzletével felhagy, a tanoncz, illetőleg annak törvényes képviselője részéről: a) ha az iparos törvényes vagy tanszerződési köte­lességeit a tanoncz irányában nem teljesíti, b) ha az iparos más községbe költözik át, c) ha a tanoncz más életpályára vagy más iparágra akar áttérni, d) ha az iparos két hónál tovább tartó betegségben szenved és üzletvezetőt nem állít. Irányi Dániel ezen §-ra vonatkozólag követ­kező módosítványt ad be : Az első b után tétes­sék „az iparos a tanoncznak kárpótlást adni tar­tozik“, a 2-dik c .pont után tétessék : „akkor a tanoncz tartozik kárpótlást adni.“ Továbbá a d pont után tétessék: „ha az iparos erkölcstelen magaviselete által a tanoncznak rész példát ad." Marad a szerkezet. 2­58. §. Ha a tan­viszony felbontását a tanoncz okozta, valamint azon esetben is, ha a tanoncz más iparágra áttérve felmondott, az iparost az egész be­töltött tanidőre járó tandij és kárpótlásul még félévi tandij illeti, ha pedig az iparos adott okot a viszony megszüntetésére, a mennyiben a törvény vagy szerző­dés értelmében más kárpótlással nem tartoznék, leg­alább azon költségek megtérítésére köteles, melyek a tanoncznak más iparoshoz való beszegődtetése által okoztattak. 54. §. Oly iparos,ki szökevény tanonczot tudva fel fogad, a tanonczczal egyetemlegesen felelős az előbbi iparosnak a tanoncz megszökése által okozott kárért. 55. §. A szökevény-tanoncz az iparos kívánságára a helybeli iparhatóság által visszavezetendő. B. A segédekről. 56. §. Az iparos és segédei közötti viszony szabad egyezkedés tárgya. A szerződés, ha a felek máskép nem egyeztek, csak­­ heti próbaidő eltelte után válik kötelező erejűvé. 57. §: Az iparos segédeitől, ha másként nem egyez­kedtek, csak az iparüzlethez tartozó munkát kíván­hat, és ezt is csak oly mérvben, mely a segéd testi alkotásának és­ erejének megfelel. Vita nélkül elfogadtatnak. 58. §. Az iparos oly segédet fel nem fogadhat, ki az előbbi munkaadóval kötött szerződésnek törvényes megszűnését nem igazolja. Oly iparos, ki szökevény segédet tudva felfogad a segéddel egyetemlegesen felelős és előbbi iparosnak a megszökés által okozott kárért. Ghyczy Kálmán indítványozza, hogy az egész §, meghagyatván, annak lső bekezdéséül ezek tétessenek : „az iparos a munkából a kötött szerződés megszűntével kilépő segédnek a köz­tük fenállott szerződési viszonynak megszűntéről bizonyítványt adni köteles. M­a­j­o­r­o­s F. azt javasolja, hogy a 2-dik bekezdés 2-dik sorában „egyetemlegesen felelős" helyett tétessék „egyetemlegesen bírságolandó.­' Irányi pedig az egész §-t kihagyatni ja­vasolja. A szöveg elfogadtatik Ghyczy módosításával. 59. §. Minden segéd szerződési kötelezettségének teljesítése mellett szabadon kereshet magának munkát, maga választhat és változtathat műhelyt, és pedig akár iparosoknál, akár gyárakban, akár más vállal­kozóknál, kik munkáját igénybe veszik. A szállók intézményével eddig összekötött szegőd­­tetési kényszer ezennel megszüntettetik. Ezen §. Érkövy javaslatára oly módo­sítással fogadtatott el, hogy az első bekezdésből e szavak : „kik munkáját igénybe veszik" ki­hagyattak. 60. §. A munkaadó és segéd közötti viszony, ha más­képen nem egyezkedtek, előre bocsájtott 14 napi fel­mondás mellett felbontható. 61. §. Habár kellő időben történt is a felmondás, azon segéd, ki darab­számra fizettetik, addig nem léphet ki, míg az átvett munkát a szerződésnek megfelelőleg be nem fejezte, valamint az sem, ki a munka bérére kapott előleget le nem dolgozza, vagy meg nem térítette. Vita nélkül elfogadtatnak. 62. §. A segéd felmondás nélkül azonnal elbocsát­ható : a) ha lopást vagy sikkasztást követ el; b) ha az iparos vagy annak egyik családtagja ellen tettleges bántalmazást vagy súlyos becsület­­sértést követ el , kötelességei teljesítését makacsul megtagadja, vagy ha az iparos akarata ellenére egy egész munkanapon át szünetel; c) ha megint és daczára a ház biztonságát vigyázat­lansága által veszélyezteti; d) ha 3 napnál tovább tartó fogságba kerül; e) ha a szerződésileg elvállalt munka teljesítésére képtelen ; f) ha valamely undorító vagy ragályos betegség­ben szenved. Az e) és f) pontokban elősorolt esetek bekövetke­zése miatt elbocsátott segéd netaláni kárpótlási igé­nye a szerződés és a fenálló törvények alapján íté­lendő meg. Erre nézve Szontágh Pál (göm.) ezen mó­dositványt ajánlja, mely igy hangzik: „a 62 ik §. b) pontjának­lső sorában e helyett „iparos vagy annak egyik családtagja“ tétessék „iparos, helyettese, vagy az iparos egyik családtagja.“ elfogadtatik. 63. §. A segéd felmondás nélkül azonnal kiléphet: a) ha az iparos vagy hozzátartozói őt vagy csa­ládja tagjait tettleg bántalmazzák, ellene vagy elle­nök súlyos becsületsértést követnek el; b) ha az iparos szerződési kötelességeit nem tel­­jesíti; c) ha dar­abszámra dolgozik, és az iparos őt foly­tonos munkával ellátni n­em képes; d) ha a munka folytatásánál egészsége vagy élete oly körülmény által lenne veszélyeztetve, mely a szerződés megkötésekor felismerhető nem volt. Madarász J. indítványára az előbbi §-hoz adott módosítvány itt is elfogadtatik. 64. §. Az iparos, ki segédét törvényes ok nélkül a felmondási határidő eltelte előtt elbocsátja, köteles neki azon bért vagy egyéb illetményt,melyet a felmon­dási határidő alatt élvezett volna, egyszeresen, de ha a segédnek bérén kívül ellátása is volt, kétszeres ösz­­szegben kilépése előtt megadni. 65. §. Azon iparos, ki segédjeit lakással is ellátja, e ezélra egészséges és lakható helyet tartozik kije­lölni. A segéd által egészségtelen lakás miatt beadott panaszok az iparhatóság részéről mindig a helyszínen a tiszti orvos közbejöttével vizsgálandók meg — és haladék nélkül orvoslandók. 66. §. Az iparos segédekről szóló: 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 65. §§. rendeletei a gyári munkásokra is kiterjednek. 67. §. A gyáros köteles összes munkásairól rendes jegyzéket vezetni, abba minden munkás nevét, korát, születése helyét, foglalkozását és bérét beigtatni, s e jegyzéket az iparhatóságnak kivonatára akármikor előmutatni. 68. §. A műhelyekben munkarendnek kell kifüg­gesztve lenni, melybe következők veendők fel: a) a dolgozó személyzet­­különféle osztályzata és foglalkozása, jelesül a nők és gyermekek alkalmazá­sának módozata, tekintettel testi erejükre és ez utób­biak iskolai kötelezettségére; b) a munkaidő tartama; c) a leszámolás idejére és a munkabér kifizetésére vonatkozó határozmányok ; d) a felügyelő egyének jogai; e) a munkásokkali bánásmód megbetegedés vagy szerencsétlenség eseteiben; f) a munkarend áthágóira szabott bírságok; g) a felmondási határidő és azon esetek, melyek­ben a szerződési viszony azonnal felbontható. E munkarend másolata az iparhatóságnak benyúj­tandó. 69. §. Minden gyáros köteles gyárában saját költ­ségén mindazt létesíteni és fentartani, a­mi tekintet­tel az iparüzlet és telep minőségére, a munkások éle­tének és egészségének lehető biztosítására szolgál. 70. §. Tekintettel a fenálló népoktatási törvények­re is: 10 éven aluli gyermekeket épen nem, a 10 évet meghaladott, de a 12 évet még el nem értekel, csak az iparhatóság engedélye mellett szabad gyárakban munkára alkalmazni. Az engedély csak akkor adandó meg, ha vagy az iskola rendes látogatása a gyárban való alkalmazás­sal megegyezhetőnek mutatkozik, vagy a gyáros ré­széről külön iskolák felállítása által a gyermekek ok­tatásáról az iskolahatóság rendeletei szerint kellő gondoskodás történik ; kik a 12 éves kort meghaladták, de a 14 éves életkort még be nem töltötték, gyári munkában na­ponként csak 8 óra hosszat foglalkoztathatók ; oly ifjak, kik a 14 éves életkort betöltötték, de a 16 évest még el nem érték, naponkint csak 10 órai munkára alkalmazhatók. A 16. évet még be nem töltött munkások általá­ban csak oly munkára alkalmazhatók, mely egészsé­güknek nem árt és testi fejlődésüket nem gátolja. Ezen törvénynek a tanonczok éjjeli munkájáról szóló 45. §-a a 16 éven aluli gyári munkásokra is ki­terjesztetik. Vita nélkül fogadtatnak el. 71. A munkásoknak munka közben délelőtt és dél­után fél órai, délben pedig 1 órai szünidő enge­dendő. Azon gyárakban, melyekben a munka éjjel nappal folytattatik, a gyáros az éjjeli munkára alkalma­zott munkások kelllő felváltásáról köteles gondos­kodni. A nappali munkát reggeli 5 óra előtt kezdeni, és esti 9 órán túl kiterjeszteni nem szabad. Irányi az első­ bekezdés helyett ezen szöve­get ajánlja: a­ törvényes munkaidő naponként 12 óra, mely közben délelőtt és dél­után egy fél, délben pedig egy óra szünidő engedendő. Vallá­suk ünnepnapjain a munkásokat munkára kö­telezni nem lehet.“ Várady Gábor világosabb szövegezés kedvé­ért, ezen módosítványt nyújtja be : „A munká­soknak munka közben, úgy délelőtt, mint dél­után fél-fél óra, délben pedig egy óra szünidő engedendő.“ 72. §. A gyáros köteles munkása bérét készpénz­ben legalább két­hetenkint kifizetni. Árukat és szeszes italokat munkásainak nem hite­lezhet. Lakással azonban, tűzi­fával, földhaszonélvezettel, rendes élelmezéssel, orvossággal, orvosi segélylyel a munkást, ha ez beleegyez, elláthatja s az ezekért járó összegeket a bérfizetés alkalmával béréből levonhatja. Ugyanezen feltétel alatt láthatja el a gyáros a mun­kást a gyárában készülő czikkek előállítására szük­séges szerszámokkal és anyagokkal is, ha ezeket szerződés szerint a munkás sajátjából tartozik meg­szerezni. Majoros István ezen szöveget javasolja, az első bekezdés helyett: „A gyáros és iparos kö­teles munkása bérét készpénzben legalább heten­­kint kifizetni." Madarász J. pedig ezen szöveget java­solja : „A gyáros köteles munkája bérét heten­­­­kint fizetni.“ A szöveg Madarász módosítványával fo­­gadtatik el. Erre elnök az ülést feloszlatja, holnapra tűzvén a jelen törvényjavaslat tárgyalásának folytatását, ennek befejezése utánra pedig a telepítvényekről szóló törvényjavaslat fenntar­tott §§-ait. Ülés vége 2 órakor, a „Hon“ nov. 15-ikei 263-dik számában foglalt, az országos m. kir. statist. hivatal főnökéhez intézett kérdésre és kérésre. . . . . . tisztelt kérdező úrnak van szerencsém­­ válaszolni, hogy Magyarország összes, valamint­­ egyes megyéinek külön területe az 1869—70-iki­­ népszámlálás eredményeit kitüntető munkában „a háromszögelési és táborkari munkák alap­ján“ vétetett fel, a mint azokat a cs. és kir. sta­tistikai hivatal a magyar kormány életbelépte­tése előtt Magyarország statistikájára nézve is egyedüli hivatalos közeg, évkönyveiben kimu­tatta. Ez adatokat a magyar statistikai hivatal­nak használnia kellett, nemcsak mert az egye­düli hivatalosok, hanem mert az egyedüliek, me­lyek az egész országra, a magyar korona egész birodalmára nézve léteznek. A táborkar részletes fölmérései alapján ké­szült térképek ugyanis nem terjednek még egész Magyarországra, a kataster részletes fölmérései, Horvát-Szlavon­országon kívül csak a Dunán túl és néhány felvidéki megyében készültek el, a földadó ideiglen adatai pedig, megbízhatlansá­­guknál fogva sem használtathattak s miután nem lehetett az ország egy részét eme, másikát más rendszer szerint kimutatni, melyeknek eredmé­nyei különben sincsenek még összehangoztatva, csakugyan csupán a fentebbi teljes, bár részben elavult adatok voltak alkalmazhatók, melyek szerint Vas megye 87.50 □ osztrák mértfölddel (1 :­10,000, 1600 Q öles hold) fordul elő, mi 91 . . . földrajzi mértf­öldnek felel meg. A különbözetek a területre még pedig legtöbb, részletesen felmért megyére nézve tehát létez­nek, és voltaképen csak a kataster részletes fel­méréseinek befejezése után lesznek végleg hely­­reigazíthatók, mely felmérések helyességének kutatása és helyesítése iránt egyre folynak a munkálatok. Lehetne ugyan, sőt talán helyén is volna összefüggő országrészek felmérésének befejezése után e részekre nézve is megállapíta­ni a valódi területi nagyságot, ha ugyan a kü­lönböző mérési rendszerek teljes összhangra jut­nak, mely esetben a statistikai hivatal, — mely tényekkel kénytelen számolni, — bizonyára csak örömmel venné és használná az új és jobb adatokat. A tisztelt kérdező által Tata népességére néz­ve kifejezett vélemény tökéletesen helyes, és majdem mindazon községekre nézve áll, melyek­ben 1871-re csekélyebb számú népesség tűnik ki, hogy ugyanis 1857-ben a velük kapcsolatos, bár jogilag hozzájuk nem tartozó más községek­kel, pusztákkal, vagy telepekkel együtt mutat­­tattak ki. Budán, 1871. nov. 16-án. Keleti Károly s. k. az orsz. m. k. stat. hivatal főnöke. nagyobb részéből azt lehetne következtetni, hogy nagyon közel áll a latinhoz; de tüzetesebb vizs­gálat mellett kitűnik, hogy e szavak csak a po­litikai érintkezés által csúsztak be az etrusk nyelvbe, s az etrusk nyelv ép oly távol áll a latintól, mint a szláv vagy kelta nyelv. Ez onnan is kitűnik, hogy a latinok sem ismerék el roko­naiknak az etruskokat. Az etrusk nyelv minden­esetre az* indogermán nyelvcsaládok egyikéhez tartozik, s nagyon korán elválhatott az itali nyel­vektől. Az oscus nyelvről szólván, előadja, hogy a kőemlékeken talált oscus nyelvű feliratok alap­ján ó és új oscus nyelvjárásra osztják e nyelvet s ezután áttér mindkét nyelvjárás grammatikai különbségének vázolására. A sanszkrit és más rokonnyelveknek aprólékos betűkülönbségeit a legkisebb részletekig előadván, az akadémia tag­jain úgy mint a türelmes hallgatóságon általános figyelmetlenség volt észrevehető. Az ilyen betű­­­hajhászásnak és aprólékos hajszálhasogatásnak, tapasztalatból tudjuk — az akadémikusok közt nem szokott lenni hallgatósága, annál kevésbé a közönség közt. Lehet az érdekes nyomtatásban és tanulmányul is szolgálhat talán egyes szak­embereknek, de hogy egy ily gyors és legtöbb­ször érthetetlen előadásnak első hallomás után eredménye maradna, azt határozottan kétségbe vonjuk. A megéljenzett értekező után Szilády Áron lépett a felolvasók asztalához és előadta érteke­zését „Magyar szófejtegetések“ czíme alatt. Ez alkalommal nem szándéka a török-magyar ro­konság felett vitatkozni, csak egy pár szófejte­­getésbe akar bocsátkozni. A „Nyelvtani közle­mények. 5 kötetében egy latin okmányban e szó fordul elő „churchu feö.“ „ Hunfal­vyi Pál e szót a finnből igyekszik származtatni s nevetséges módon ráerőszakolja a nekik már szokott szó­­származtatási eljárásukat ; pedig a churgu feő nem más mint csurgó fő. Ugyan e helyen egy más szónak szintén finn mordvin szó egyezteté­sével még nagyobb tévedésben van,a „jég“ szót, minek több tájon patak jelentése van, a mordvin szirta szirte szóból igyekszik leszármaztatni. A kotu, kutu szó megfejtésére szintén elő­­czipeli a finn rokonságot, s midőn a leszármazta­tás kimutatása végett oly nagy utat tesz, nem tekint maga körül otthon, hol a rokonságot ha­marább megtalálná a c­s­u­t­a, csutka szóban. S ebből mindaz a tanulság a mi derék finn­ugor nyelvtudósainkra­, hogy theóriájuk nem épen legszerencsésebb, sőt a legbiztosabb út arra, hogy rajtuk is érvényesüljön ama sokszor idézett köz­mondás : il n'y a qu'un pas-----------. Folytatólagos szófejtegetésében értekező a a lidércz szónak megfejtését igyekezett kiderí­teni. Elsorolta mindazt, mit hazánk különféle vi­dékein a lidérctről tartanak, és mindazon ma­gyarázatot, mely e szóról a szótárakban találta­­tik. A nép a lidércz alatt az incubus szellemen kivül legtöbb esetben láng alakban nyilvánuló rész szellemet vél lappangani. A lidércz szó több helyen, jelesen a Dunán túl és némely régi ok­mányban is „i g­­­i c­z" név alatt ismeretes. Ebből következteti értekező, hogy az iglicz nem egyéb, mint a latin „i­g­n­i­s“ szó elferdített állapotban. Értekezőt zajos éljennel fogadták, s utánna Gyulai tett egynéhány jelentést. Fogarasi Já­nos 5 évre évenkénti 500 forintot ajánlott fel az akadémiának oly kikötéssel, hogy azt nyelvtu­dományi czélokra fordítsa. Az akadémia e nemes adományért levélben fogja köszönetét kifejezni. Ugyancsak Gyulai Pál osztálytitkár olvasta fel B­á­l­i­n­t Gábor fiatal keleti utazónk egy le­velét, melyet oct. 13-kan Asztrah­anból irt, hová a beközelgő tél miatt, de főleg azért költözött, hogy a mongol nyelvet jobban eltanulhassa, mivel itt van kis Mongólia központja. Schmidt és Jürg írtak ugyan e nyelvről tanulmáyokat, de ismereteik csak nagyon hiányosak . Itt meg­ismerkedett a sirjén nyelvvel is, melyet már Gablenzből kezdett tanulmányozni. Nem mesz­­szire Asztrah­antól lakik a kalmük fejedelem,ki­nek igen szép könyvtára van, s Bálinth ígéri,mi­helyt erősebb lesz a kalmük nyelvben, azonnal meglátogatja a fejedelmet. A fáradhatlan és sok nyelv tehetséggel meg­áldott fiatal tudósunk és utazónk, e közleményét érdekkel hallgattuk és meggyőződtünk róla, hogy idővel megmutatja majd a mi finn­ugor nyelvé­szeinknek, hol kell keresni a rokonságot. Ülés vége 7 óra után.­­ Válasz A magy. tud. akadémia ülése. (E. B.) A magyar tudományos akadémia nyelv és széptudományi szakosztály mai ülésén két ér­tekezés volt. Szénássy Sándor székfoglalóját tartá: ,,A latin nyelv és dialectusait" czimü érte­kezéssel. Értekező köszönetét mondván megvá­lasztatásáért, áttér értekezésére. Hogy Itáliát kezdetben minő népek lakták, azt biztonsággal nem lehet meghatározni , a monda szerint földből kijött emberek voltak ős­lakói. Az Ital­iában beszélt nyelveket három csoportba lehet osztani. Az etrusk nyelvről nagyon eltérők a nézetek. Az etrusk nyelvben talált szavak leg. Folytatás a mellékleten. A pesti rablók bünperének tár­gyalása. (Hatodik nap.) — Pest, nov. 20-ikán. Sztrokay B. főügyész részletezvén az ügy me­netét, elsorolja az egyes rablási eseteket, és azok tényálladékát s a következő vádat ter­jeszti elő: Mindner Isvánt vádolja a Virág Já­nosáé, Vadász Jánosné, Kaba István, az ócsai rablás, Szebenyi Péter, Zimák András, a rácz­­keresztúri ökörlopás, Kovács Ádám 4 ökrének ellopása, a Pécs tájékán elkövetett lólopás, Koz­­ner Marinak eladott lopott jószág, és Tóth Ist­ván lova és kocsijának ellopása vádjával. Bog­nár Sándort Tulcz Andrásné, Virág Jánosné, Va­dász Jánosné, Kaba István, az ócsai rablás, Sze­benyi Péter, rablási vádjaival és a „Hattyúdból történt lólopás orgazdaságával váldolja. Lukács József­t a Tulcz Andrásné, Virág Jánosné, Va­dász Jánosné, Kaba István, az ócsai rablás, Sze­benyi Péter, Zimák András, a ráczkereszturi ökörlopás, Kovács Ádám 4 ökrének ellopása és a Hattyúból történt lelopás vádjával vádolja. Tury Antalné, született Józsa Anna, Szabó Er­zsébet és Cser Zsigmondné, született Balogh Jú­liát a rablásokbani részvét és orgazdasággal, úgyszintén Bognár Sándornét is orgazdasággal vádolja, és a pert írásbeli eljárásra utalja. Dr. Friedman Bernát védő­ügyvéd, az írásbeli eljárást elkerülhetetlennek tartja, s azért nem terjeszkedik ki az egyes bűnesetek­nek a főügyész által kiemelt pontjainak c­áfo­­lásába, csupán a bizonyítékokra tesz néhány megjegyzést. Első látszatra feltűnő, hogy a fogolytársak vallomásai nagyon terhelők. Megütközött azon, hogy a tanuk meghiteltettek, holott az osztrák jog tiltja az ily tanuknak még kihallgatását is; különösen Uj János tanú vallomása ellen tesz ki­fogást, mint a­ki kétszer volt elitélve lopás miatt, s ilyen ember egy hatosért könnyen tesz vallo­mást. Emellett feltűnő, hogy a tanúk oly körül­ményes vallomást tettek. Ennek magyarázatát védő ügyvéd abban keresi, hogy a fogoly min­­denkitől elzárva, csak igen ritkán jut szóhoz, s

Next