A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-25 / 272. szám
csak a német vasuttársulatok vonalaikat nyújtsák ki a magyar földre .... A pest-zimonyi vasútnál ezt nagyon helyén van emlékezetbe hozni, mert a szerződés (20. 2.) egyenesen kimondja,hogy „a pest-zimonyi vasút, ha csak ács. k. osztr. állam vasút an. becskerek-kikinda-pancsov abelgrádi összekötő vonalra az építési engedélyt előbb ki nem eszközölné, oda módosítandó, hogy az Szabadkán , Becsén,Becskereken és Pancsován keresztül Belgrádba a szerb vasút csatlakozására szolgáljon. Ebből azt lehet következtetni, hogy vagy a consortium áll összeköttetésben az osztr. államvasuttal és annak érdekeit portálja; vagy a magy. kormány oly irányban folytat e társulattal alkudozást, mely az állam érdekeit a fentebbiek szerint veszélyezteti. E feltevések bármelyike való, annak ha csak lehet, elejét kell venni. Az is tekintetet érdemel továbbá, hogy a szerződés a consortium s illetőleg az ez által alapítandó társulat rendelkezési jogát valamely már kiépült vonal felett egy szóval sem korlátozza, így könnyen megtörténhetik, hogy idővel az egész pest-zimonyi vasút az osztr. vasút kezébe kerül, hiába építi ekkor a kormány a consortiummal együtt a Pest - Bécsi vonalat és a Pest- Esztergommalnai meg az Ujszőny Lundenburgi vonalat, a magyar alföldről megindult áruk, valamint a török vasutakról a szerb vasúton keresztül magyarföldre érkező áruforgalom ekkor nem fog e vonalak előnyére szolgálni; azok útját nyugati irányban absolut hatalommal azon pálya fogja megszabni, mely a forgalmi árukat magyar területen legelőször felveszi, s e pálya a majd zsarnoki hatalomra vergődött osztrák államvasút. E tényállás magyarázza meg azt, hogy miért kötötték ki a magyar kormánynyal szerződött bankok,miszerint e vonalok osztrák területre eső része tisztán elsőbbségi részvényekből álljon, míg a magy. területi rész alaptőkéje a rendes kétharmadnál nagyobb összegben alaprészvényekben bocsátandó ki. Hiába áll a consortium élén a magyar általános hitelbank, világosan kirí itt az osztrák érdek. Ha már e vonalak az osztr állami pálya hatalma folytán a természetszerű jövedelmezőség egy részét elvesztik, hát hogy károsuljon inkább a magyar, mint osztrák rész ! így vélekedett a consortium, s ezért stipulálta az osztrák területi vonaloknál az elsőbbségi részvényeket. A nagyvárad-debreczen - miskolczi vonal e meglevő vasúthálózatba nem illik úgy bele, hogy azt nemzetközi forgalmi jelentőséggel bíró vonalnak tekinthetnék ; inkább ilyennek vehető a miskolcz-aradi egyenes vasút, mely már régóta van tervben, melyet azonban e szerződés elejtett, daczára annak, hogy abba kevésbé jelentékeny vonalak is felvetettek. A nagyvárad-debreczen-miskolczi vonalat illetőleg egyébiránt maguk a szerződő felek is azon nézetben látszanak lenni, hogy ezt a törvényhozás nem fogja sürgősnek tekinteni (2. §. a pótegyezményben). A felvétel talán csak azért történt, nehogy a nagy consortiumnak a vasútépítésben versenytársa akadjon. A szerződés a consortium vasútépítési monopóliumát ugyan nem mondja határozottan ki, de azt tényleg mégis biztosítaná, mert minden eddig combinatioba hozott nevezetesebb oly vonal, melynek a kamatgarantia nélküli kiépítését várni lehet, vagy egyenesen (arad-szegedi), vagy (arad-csongrádi) közvetve, mint Variante benn van a szerződésben. A nagyvárad miskolczi vonal kiépítéséről még azt is megjegyezhetjük, hogy az oly vonal, mely a tiszai vasuttársulat forgalmát zsibbasztani s igy e társulatnak versenyképességét az osztrák állam vasúttal, vagy más társulatokkal csökkenteni fogná. A vasúti operatióban foglalt többi vonalak közül legnevezetesebb az Arad-orsovai vonal. Ennek kiépítése nézetünk szerint oly fontos és sürgős, hogy azt mindenesetre az első építési időszakba javasolnék helyezni, ha egyáltalában a szerződést elfogadhatónak és kijavíthatónak tekintenék. De miután ezt ilyennek nem mondhatjuk, itt röviden körvonalazni akarom azon teendőket, melyeket egyéni nézetem szerint kormányunknak e vonalat illetőleg czélba kell vennie, ha egyáltalában észszerű vasúti politikát akar követni. Az arad-orsovai vonal az oláhországi vasutakhoz csatlakozik Turn-Severinnél E vasút veendi át a Keletről Oláhhavasalföldön keresztül észak - nyugati irányba indított árutömegeket s mint ilyen, kétségbevonhatlan nemzetközi jelentőséggel bír. Itt tehát ép úgy ügyelni kell arra, nehogy e vonal az osztrák államvasut hatalmába kerüljön, mint a pest-zimonyi vonalnál. Nagyon lényeges az is, hogy Orsovától Lugoson keresztül Aradra és ne Temesvárra vezettessék e vonal. Ha előbbi vonal helyett az orsova-temesvári épülne ki, akkor az Oláhországon keresztül jövő keleti forgalom is az osztrállam vasút torkába volna vezetve. E veszély elhárítása czéljából igen kívánatos, hogy Aradtól Orsováig magyar államvasút épüljön. De ezzel a feladatnak csak egy része van megoldva. A másik az, hogy Aradtól tovább északnyugati irányban a forgalom ne legyen megzavarva. A jelen állapot szerint ez igen meg volna zavarva: egyrészt azért, mivel az arad-temesvári vonal — ámbár a tiszai vasúti igazgatóság alatt áll — voltaképen mégis az osztr. államvasútnak egyik u. n. „Vorgeschobener Posten“-ja, mely arra szolgál, hogy Aradról az árutömegek egy részét természetes irányától eltérítve, az osztr. államvasútra hozza. Másrészt azért, mivel a forgalom útjában az átmenetei egyik pályáról a másikra minden cartel szerződés daczára is terhére van a forgalomnak. Aradnál az árukat a tiszai vasút venné át, Szolnoknál ismét más pályára mennének ; ez zavarólag hat a forgalomra. Legczélszerűbbnek látszik e szerint azon többek által helyeselt nézet, hogy a liszai vasút arab-szolnoki részét szintén az állam szerezze meg. Ha ennek kivitele vétel gyanánt a jelen pénzügyi helyzetben nagy nehézséggel járna, az állam Csere útján talán a gömöri vasút] átadásával megszerezhetné ama pályát. De annak megszerzése igen kívánatos, mert ekkor el lesz érve azon czél, melyet a „kormány uj vasúti politikájában (III. ez) követendő elv gyanánt formuláztam, t. i. az állam kezében leend egy oly vonal, mely az ország egyik határától Rutkától, a hatvan pesti vonal által a fővárostós érintve az ország másik határáig, Orsováig terjed, és így legalább e vonal minden körülmények között életerős versenytársa leend az osztrák vasútnak. A vasúti szerződés 4 dik építési időszakára tervbe vett szathmár németi-kolossvári, a szászrégen- brassói, eshetőleg marosvásárhely-brassói vasutak, miután azok nagy kanyarulatokkal hegyes völgyes vidékeken és vízválasztókon keresztül vezetnének, oly költséges vonalak, s tekintve az itteni gyér népességű és fejletlen gazdászati viszonyokat, oly kevéssé jövedelmezők lesznek, hogy remélni sem lehet, miszerint azok e szerződés alapján valaha kiépüljenek. A consortium a szerződés kötésénél volt annyi elővigyázattal, hogy e vonalak teljes kiépítésétől meneküljön , leírásukból sem volna valami nagy haszna, az államnak pedig azok évenként pár millió írtjába kerülnének. Bár mindezen a vasúti operatívban foglalt vonalakról tett megjegyzéseket csak egyéni meggyőződésből írtam, azt hiszem, már az itt elmondottak alapján is méltán kimondhatjuk a szerződésről, hogy az egészben véve rész és elvetendő. De még inkább meggyőzhetnek erről mindenkit a művelet pénzügyi és egyéb részei, mikről máskor szólok. Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 24 én. Az esti lapunkban elmondottak után tárgyalásra kerülvén a telepítvényekről szóló tvjavaslatnak a közp. bizottsághoz (melynek erre vonatkozó jelentését és szövegezését esti lapunkban egész terjedelmében közöltük) utasított része. Hajdú Ignácz közp. előadó röviden jelzi a bizottság által indítványba hozott módosítványnak vázlatát, mely abból áll, hogy az állam eszközölné ki magán után a hitelt a telepitvényesek javára a birtok értékének 2/3 része erejéig és ezen hitelművelet keresztülvitelében az állam egészen a végmegoldásig segédkezet nyújtana a telepitvényes javára. Másfelől, hogy a telepitvényes ezen jótéteményt elérhesse, kénytelen lenne a váltság egyharmadát készpénzben a lehető legrövidebb idő alatt lefizetni. Ezen módozatról nem állítja szóló, hogy egyáltalában semminemű észrevétel nem férne hozzá, de kívánja jelezni, hogy ezen módozat felfogja mindazoknak , kik itt érintve vannak, érdekeit, s a legszerencsésebb sikerrel oldja meg azt, hogy a terhek, melyek elvárhatlanul ezen telepítvényesi ügyhöz kötve vannak, igazságosan, méltányosan és a lehetőségig az illető feleknek tehetségeikhez mérve oszlassanak fel. A birtokosra nézve azon jogvesztés mellett, miszerint a birtokos tulajdonjogát a telepítvényesre az állam érdekében lenne kénytelen átruházni, ezen módozat azon jótéteményt állapítja meg, mikop a birtokos rögtön az elvesztett birtok helyett egyenértékű vagyont kap egy harmadrészben készpénzben, 2/3 részben jó hitelű állampapírokban, melyet tetszése szerint a birtokos ezután akár beruházásokra,akár adósság törlesztésre, akár vesztett birtokaiban szenvedett csorbulásának újabb vétel által leendő helyre hozására fordíthat. A telepítvényesre nézve szintén megvannak ezen módozatok előnyei; a telepitvényest azon jótétemény mellett, hogy a birtokhoz jut, még azon másik jótéteményben részesíti azon módozat, hogy a telepitvényes oly nagy mérvű olcsó hitelhez jut birtokának majd 2/3 részére, melyet maga erején nem kapott volna meg és ezen kettős jótéteményhez azon teher van csatolva, hogy a telepitvényes készpénzben köteles megváltani telke 1/3-át. Az államra nézve szintén nem nagyon terhelő e módozat. Hogy ha valóban államérdek a telepitvények megváltása, akkor az állam sem vonhatja ki magát az áldozathozók sorából. Igaz, hogy az állam is hoz némi anyagi áldozatot, azáltal, hogy birtoka egy részéről a telepítvényes javára lemond, mert épen az állam birtokában vannak ezen telepítvények leginkább, de további anyagi áldozatra az államot kényszeríteni nem lehet, legalább a mostani viszonyok közt anélkül, hogy az visszahatást ne eredményezzen az állam hitelügyleteire,anélkül hogy az ily módozat az államhitelt a jövőben ingadozóvá tegye. Felolvastatván a központi bizottság jelentése Tisza Kálmán megjegyzi, hogy azt egészben úgy , mint van, elfogadhatónak nem tartja azért, mert ha azt mondjuk ki, hogy a telepítvényes tartozzék az általa megváltandó birtoknak új értékét egy év alatt kifizetni, magát az egészet lehetetlenné teszi és mit a törvény az egyik kézzel adni látszik, azt a másik kézzel visszaveszi. Mert hitelintézeti kölcsön alapján az egész megváltandó terület természetesen biztosítékul leköttetik és így a telepítvényesnek a másik két harmadra nézve még csak azon módja sincs meg, hogy földjét nyújtván biztosítékul, olcsó, vagy nem nagyon drága feltételek mellett kölcsönt vehessen. Hogy pedig e nélkül fizethessen, azt tiszta képtelenségnek tartja. Mert pl. valaki a telepítvényesek közül, 1500 írt értékű birtokot vált meg, akkor annak az első esztendőben a hitelintézeti törlesztéssel együtt 580 frtot kellene kifizetni. Márpedig hogy oly ember,kinek 8—10 hold birtoka van, azonkívül, hogy neki és családjának ezen földbirtok és kézimunkája után élnie kell, még ezen 580 ftát is kifizethesse, azt szónok a lehetőségek sorába tartozónak nem tartja. A hitelintézet útján való közvetítés eszméjét elfogadja s beleegyezik, hogy a javaslat pontonként tárgyaltassék, fentartván magának, hogy az illető pontnál megtehesse módosítását. (Helyeslés balról.) Zsedényi Ede szintén el nem fogadhatónak tartja a közp.bizottság javaslatát, mivel egy részről lehetetlenséget követel, másfelől az államra nagy terheket ró. Osztja Tisza K. azon nézetét, miszerint lehetetlennek tartja, hogy a telepítvényes, ki a kibérelt földek és a napszám után él, tehát nem tőkepénzes, mindjárt az első évben a váltsági összeg *,-át lefizethesse. Ezen állítást egy példával illustrálja. E szerint,Tordán, Torontál megyében, a telepítvényes egy hold föld után fizet 8ifrtnyi bért, annak húszszoros értéke 160 ft, tehát 10 hold föld után a váltsági összeg 1600 ft, annak, 533 ft, az egész tőke évi kamatja 80 ft,tehát köteles egyszerre 613 ftot fizetni. Ezt a summát, saját munkája után nem keresheti, kölcsön nem kaphatja, mert egész vagyona a volt földesúr biztosítására jelzálogilag le van kötelezve, és így ezen javaslat már első feltételében végre nem hatható. A központi bizottmány továbbá a váltsági összegért jótállást az államtól nem követeli, de állambiztosítékot szerezni akar a földhitelintézet által elválalt kötelezettségek teljesítésére nézve.Ez nem egyéb, mint állam evictió, melynek folytán a lejárt tőke és kamatok, járadékok és kezelési költségekkel együtt, az ország rendes adóközegei által behajtandók lesznek. Ez szaporítná az adóhivatalok számát és igazságtalan kiadásokat róna az ország többi polgáraira. Móricz Pálnak Zsedényi beszédére tett megjegyzése után Kerkapoly Károly Tisza K. beszédére kijelenti, hogy habár nehézséggel járónak tartja azt, hogy a telepítvényes a váltságdíja%-át egy év alatt lefizesse, — de nem tartja lehetetlennek és pedig azért nem, mert ezen telepítvényeseknek, kik eddig a földnek csak bérlői voltak, épen mert csak bérlői voltak, valamicske ingó vagyonuk van, megtakarítása szintén lesz egyiknek, vagy másiknak, és másfelül a hitel is tulajdonkép két bázison nyugszik, ismerünk real és a személyes hitelt. Ha a real hitel meg is gyengült ezen a/1-ot tekintve az által, hogy le van kötve a 1/3 biztosítására, de nem enyészett el egészen, mert csak első sorban van lekötve s azért második sorban való tkkvezése még azon kölcsönnek lehetséges,, melyet az egy harmadnak legalább részbeni lefizetése végett a telepitvényes fölvenne. Igaz, hogy ezen második sorban tkkvezett kölcsönnek már gyengébb reális alapja van , mert megelőzi azon második Tekintsük — úgymond — a tapasztalást. Ha eladásra kerül a dolog, rendszerint nem */3 adatik meg a földért, hanem 3/2 és így nemcsak az első, hanem a második sorban telekkönyvezettnek is lesz magát miből kielégítenie. Nem akarja kétségbe vonni, hogy ez gyengébb hasis, hanem csak azt akarja hangsúlyozni, hogy nem éppen semmi. Ott van ezen kívül a személyes hitel, mely ha ezen embereknél nagy summákra nem is terjed, valamit mégis ér, és azt absolute lehetetlennek nem tartja, különben a közp.bizottság nem hozhatta volna javaslatba. Zsedényinek megjegyzi, hogy az állam által a földes urnak nyújtandó biztosíték abban áll, hogy a váltságdíj az adóval lesz behajtandó. De hiszen ugyanez történhetik a tiszaszabályozási költségekkel, az ínségesek számára befolyt pénzekkel is, s e biztosíték csak azt hozza magával, hogy néha bejön az illető összeg az adóval, néha kimarad az adóval, néha az adó is kimarad és akkor az sem jön be. A praxis mutatja, hogy azért még nincsenek veszélyeztetve az állam, a kincstár érdekei, mert ami be nem jön az adóval idén, az majd bejön esztendőre, bizonyos oscillatio e részben mindig fog lenni. Több szónok nem lévén felírva, a javaslat pontonként olvastatik fel. Az 1-ső pontnál szót emel Ghiczy Kálmán. Először is Zsedényi beszédére megjegyzi, hogy új adóhivatalok felállításáról most szó nincs, mert hisz ezen telepítvényesek csak néhány megyében léteznek, s az ország legtöbb helyén ilyenek nincsenek, ha tehát talán ez után is kellene a behajtást eszközölni, nem annyira az adóhivatalokat, mint inkább az adóhivatalok alsóbbrendű személyzetét, az írnokokat, bijnokokat kellene csak szaporítani s ezen szaporítás is csak néhány megyében történnék.Ez okozna néhány 100 írttal nagyobb költségtöbbletet, de ezt az ország néhány ezer ember existenciájának fentartása végett igen méltányosan magára vállalhatja. Az l-ső ponthoz módosítványt szándékozván beadni,különbséget tesz a magántulajdonosok birtokában levő telepítvényes községek és azon községek között, melyek a kincstári, egyházi és alapítványi jószágokon léteznek. Ami az egyházi és alapítványi jószágokon levő telepítvényeseket illeti, kétségtelennek tartja, hogy az egyházi és a magántulajdonos birtokában lévő javak közt sok tekintetben lényeges különbség van. A magántulajdonos az ő jószágát eladhatja, elajándékozhatja, adóssággal, bekeblezéssel terhelheti, szóval tulajdonáról szabadon rendelkezhetik. Egyház és alapítványi javak szabad adásvevés tárgyát nem képezhetik, adósságokkal, bekeblezésekkel nem terhelhetők és azokról szabadon az illető javadalmai vagy alapítvány nem rendelkezhetik, mert ezen javaknak bizonyos rendeltetésük van, mely rendeltetések és czélokra jövedelmeiknek fordíttatni kell. De épen azért mert az egyházi és alapítványi javaknak bizonyos czéljuk és rendeltetésük van, melyekre fordittatniok kell, ha az illető egyházi javadalmas v. alapítvány azon öszjövedelmet, melyet a telepitvényesektől eddig élvezett, a telkeknek a telepitvényesek részére leendő átengedése után is élvezhetni és a kitűzött czélra fordíthatni fogja, úgy az egyházi és alapítványi javak czéljának, rendeltetésének elég lesz téve és arról panaszkodni nem lehet, hogy e javak czéljainak elérése gátolva lenne. Végül ezen módosítást adja be: A telepítvényesekről szóló tv javaslatnak a központi bizottság szövegezésében foglalt 6. §-a ekként módosíttassék: „A kincstári, egyházi és alapítványi birtokokon levő telepítvényes községekben a váltságdíjakat, illetőleg a vételárt az állam közvetítése nélkül 20 év alatt évenként fizetendő részletekben az 5-ös kamatokkal együtt a telepitvényes köteles törleszteti.“ A többi telepitvényekre vonatkozó új §. legyen a törvényjavaslat 7-ik §-a és ezen szavakkal kezdődjék: „A 2. és 4. § ban körülirt egyéb telepitvényes községekben (Helyeslés balfelöl.) Kerkapoly Károly e módositványnyal szemben hasznossági tekintetből ugy a telepitvényi birtokok jelen tulajdonosainak érdekéből, mint a többi telepitvényesek érdekében ellene van a módosítványnak, és annak csak első részét fogadja el. Péchy Tamás pártolja Ghiczy módosítványát. Szóló azon nézetben van, hogy oly testületeknek, minek az állam és egyházi javak tulajdonosai, tulajdonképen a tőkét nem lehet, nem is volna szabad elkölteni. Mind az államnak, mind az egyházi javaknak jelenlegi tulajdonosainak meg kellene tartani a tőke törlesztésére szolgáló kamatot, és fizetést, azt tőkésíteni ismét és csak ennek jövedelmét költeni el. Ezt könnyebben elérhetnek tartja Ghiczy módosítványa által. Táncsics Mihály Ghiczy módosítványához „egyházi javak“ helyett kívánná létetni : „az egyház szolgáinak kezében levő javak.“ Lónyay Menyhért gr, miután a módosítóáltal felállított mód folytán a telepítvényesekre nagyobb teher nem háramlik, továbbá ez által az állam jelentékeny töke felett rendelkezhetik, midőn a töke behajtása biztos és rendszeresebben és az állam terheltetése nélkül történik, mind ez oknál fogva arra kéri a házat, hogy a módosítvány első részét fogadja el, de a másik részére nézve csak hasonló eljárást rendeljen úgy az állam, mint a magány telepítvényekre nézve. (Helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán, hogy most már ezen kérdésben, melyben már annyi visszalépés történt még az államjavakra, illetőleg ott is, hol az állam mint földtulajdonos áll, nem csak úgy, mint állam — még itt is a telepítvényesek kárára visszalépés történjék, ezt elfogadhatlannak és igen rosz következményűnek tartja. Szónok igen kéri a minisztériumot, hogy miután alig néhány hete maguk proponálták a Ghiczy által most javasolt módozatot az államjavakra nézve, legyenek szívesek ahoz most is hozzájárulni és nem másítani meg saját propositiójukat. Kerkapoly Károly soha sem fogja szégyenleni, ha két hét múlva a jobbhoz csatlakozott, mert jó a jó, de jobb a jobb. Ha már akkor arra a positióra helyezkedhettünk volna — úgymond — a magánosok irányában, hogy egy hitelintézet közvetítését hozzuk javaslatba, semmikép sem kétlem, hogy ugyanakkor kiterjesztettük volna ezen módozatot az államtelepítvényekre is. Szavazásra kerülvén a dolog, Ghiczy módositványa elesik. A 2. ponthoz Tisza Kálmán következő módositványt ad be előre bocsátott indokolás mellett: „A 2-dik pont kihagyatván helyébe tétessék: „A megállapított váltságösszeg, s illetőleg vételár */3 része az eddigi földtulajdonos adójából 20 évi részletekben leiratik, és a megváltást eszközlött telepitvényes adójához íratván, azzal együtt bajtatik be. Hta netalán az eddigi földtulajdonosnak miután a telepitvényesek magukat megváltották, nem maradna semmi vagy nem maradna annyi földbirtoka, hogy a váltságöszszeg illetőleg a vételár egyharmad részének törlesztése a felebbi módon történhetnék, az 20 évi részletekre feloszlatván, a kormány e részleteket a telepítvényesektől az adóval behajtja és az eddigi földtulajdonosnak átszolgáltatja.“ Kerkapoly Károly hozzájárul Tisza K. módosítványához, de megjegyzi,hogy nem lehetne-e tán máskép is lehetővé tenni ezen megváltást, azáltal t. i. ha nem mindjárt 20 évre terjesztjük ki a telepítvényesekre az 1/3 1e fizetésének idejét, hanem tán 3— 4 évre úgy hogy az évi teher legfelebb 100 ftra fogna visszaesni. Ezen megjegyzést főleg azon indokból teszi, mert attól tart, hogy különben a főrendi ház fogna a törvényjavaslat keresztülvitelében akadályokat gördítni. Irányi Dániel Kerkapoly beszédére megjegyzi, ha a főrendi ház tartóztatna attól, hogy amit jónak, meggyőződésünkkel megegyezőnek tartunk, elfogadjuk, akkor a mi kezeink nagyon meg volnának kötve gyakran. (Igaz! Igaz!) Nem nekünk kell uraim odatekinteni, hanem azon uraknak ott mireánk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon, zaj a jobboldalon.) Mi vagyunk a nép képviselői, nem ők , ott a kiváltságos ül, itt a nép akarata van központosítva. Tehát én azon urak figyelmét kívánom a mi határozatainkra fordítani és nem mi figyeljünk arra, amit az ősdi gondolkozásuk magával hoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon, zaj a jobboldalon.) Teljesen pártolja Tisza K. módosítványát. Ivánka Imre határozottan Tisza K. módosítványa mellett nyilatkozik annál is inkább, mert Kerkapoly a főrendiházban várható ellenállásra utalt. — Valóságos satyra, hogy a főrendiház úgy bánhassék el a képviselőház határozataival, mint nem rég 3 —4-szer tette. Szónok közelebbről indítványt fog beadni, mely szerint a kormány utasíttatnék, hogy bizonyos határidő alatt a felsőház reformjáról intézkedjék. (Élénk helyeslés balról.) Dániel Pál módosítványt ad be, hogy a 6. §. II. bekezdésében az utolsóelőtti sorban 1 év helyett tétessék 4 év. Faczolay János szintén módosítványt ad be, mely így szól: A 6. §. 2-ik bekezdésében ezen szavak után: „eddigi földtulajdonosnak“ tétessék : „a telekkönyvi bejegyzéssel egyidejűleg készpénzben kifizetni.“ Móricz Pál és Csiky S. pártolják Tiszát. Szontagh Pál (csanádi) teljesen pártolja Tisza Kálmán módosítását s Kerkapoly beszédére vonatkozólag megjegyzi, hogy a kormány váljon szint s ne mentegesse magát azzal, hogy Tisza módosítványát a törvényjavaslat könnyebb keresztülvitele tekintetéből pártolja vagy nem pártolja. Egyenesen arra kéri Kerkapolyt, hogy ezen törvényjavaslatot vagy komolyan magáévá tegye, s akkor elég garanciát, elég biztosítékot lát szóla abban, hogy ez keresztül is fog vitetni, mert ha ez nem történnék, akkor csak vallja be a miniszter egész töredelmes szívvel, hogy mi nem vagyunk parlament, hogy kormányunk nem kormány, hanem hogy vagyunk valami kisszerű testületecske, melynek imponál egy más testület. (Hosszas élénk helyeslés.) Felolvastatván a módosítványok Kerkapoly ezekkel szemben következő módosítványt ajánl: Ha a telepítvény magánbirtokon áll, köteles a megváltásra jogosított telepítvényes a megállapított váltsági összeg és illetőleg a vételár egy harmadrészét az eddigi földtulajdonosnak a telekkönyvi bejegyzéstől számított 4 év alatt készpénzben kifizetni. Ha a telepítvény egyházi,kincstári vagy alapítványi birtokon áll, a váltságöszszeg illetőleg vételár egy harmadrésze és annak kamatja ugyanannyi évjáradékban fog a megváltásra jogosított telepitvényesektől az adóval együtt behajtatni, mint ez a más kétharmadrészre megállapíttatott. Tisza és Paczolay módosítványai elesnek. Dániel P. a magáét visszavonja. A 2-ik pont helyett elfogadtatik Kerkapoly módosítványa Huszár Imre ezen almódosítványával: „Ezen készpénzben fizetendő összeget a telepítvényesektől közigazgatási uton, az adó behajtására nézve fennálló szabály szerint,a kormány hajtja be és szolgáltatja át az illető tulajdonosnak.“ A 3-dik kikezdésnél Wahrman Mór, ezen módosítványt adja be: g*A második pontban „a vételár erejéig“ és „kamatozó kötvényeket“ közt — az 5- el kamatozó szavak kihagyandók. A 3-ik pontban a „legfeljebb 22 év alatt“ helyébe „legfeljebb 34/a év alatt“ lenne teendő. A 4-ik pont következőleg lenne szövegezendő: e telepítvényesek a vállalkozó földhitelintézetnek, azon összegtől, amely birtokukra a földhitelintézetnek javára bekebeleztetett, évenkint kamat tőketörlesztés fejében a kikötendő öreget, mely 8% et azonban túl nem haladhat, tartoznak készpénzben befizetni, az összes kikötendő évi járadékok (annuitások) befizetése után összes tartozásuk aföldhitel intézet irányában megszűnik és annak megtörténtével tartozásuk a telekkönyvben töröltetni fog. Kerkapoly ezen módosítvány, Hajdu pedig a szerkezet mellett szól. Több szónok lévén felírva elnök az ülést 2 órakor oszlatja el. Különfélék. Rendkívüli városi közgyűlés. Holnap Pest városa rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgya a fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslatra a város által tett és Barna Zsigmond főjegyző által szerkesztett észrevételek megvitatása és a képviselőház elé terjesztése. Ezen észrevételek a törvényjavaslattól lényegesen eltérnek és szabadelvűbb és a törvényhatósági önkormányzatnak megfelelőbb irányból indulnak ki. A közúti vasúttársulat igazgatósága a személyes biztonság fokozása végett egy kettős kerékkötőt szerkesztett, melylyel már holnap tesznek kísérletet, s mely a kocsi megállítását igen meg fogja könnyíteni. Külföldön is találtak fel most egy ilyen készüléket s az igazgatóság ezt is meghozatván, azzal is fog kísérletet tenni, s ha jónak bizonyul, azonnal valamennyi kocsijain fogja alkalmazni. A kísérletek eredményét közleni fogják. Néhány hónappal ezelőtt egy nagyváradi lapban emlitve volt, hogy nehány ember szövetkezett, hogy kincset ásnak a vár sánczaiban. A szegény embereket félrevezette, elámította valaki, hogy neki álmában megjelent a vár leánya s tudtul adá, hogy a várfalakba nagymennyiségű kincs van elásva még a török időből. Az ásást akkortájban betiltották, azonban a kincskeresők tekintélyes mennyiségű biztosítékot tettek le, hogy a megrongált várfalakat annak idejében előbbi állapotába helyezendik s e biztosíték révén megengedtetett nekik az ásatás folytatása. És a szegény elámított kincskeresők márczius óta folytonosan ástak, és még mai nap is ásnak kitartó, lankadatlan szorgalommal, de a kincset természetesen még a mai napig sem találták meg. Bámulásra méltó az óriás munka, mit ez emberek a várban, a vár falában véghezvittek minden eredmény nélkül. Kiváncsiak vagyunk, mikor fogják őket felvilágosítani, vagyis mikor fognak az okos szóra hallgatni, hogy az mind haszontalan munka, és sokkal okosabban teszik, ha erejöket és idejüket más után értékesítenék! — Osztrák miniszeráldás. Egy prágai lap összeszámította, hány minisztere volt Ausztriának Metternich lelépése,azaz 1848. márc. 31 óta, és azon eredményre jut, hogy ezen huszonhárom évi időköz alatt Austriának nem volt kevesebb ministere mint 110. Ezek közül eddig 23 halt meg, tehát évenkint épen egy. Életben maradt és nyugdíját élvezi 87, — kettő azonban, Giskra és Widman lemondott a nyugdíjról,mely átlag 4000 frtnyi lévén az évi ministeri nyugdíj összege 340.000 frt. Csak két minister halt meg hivatalnokoskodása alatt: Schwarzenberg és Becke. Az 1846 -i ministeriumnak már csak egy tagja él: Pillersdorf. A jelenlegi ministerek nincsenek a fenebbi számba fölvéve. — Cundurango. Utóbbi időben sorra járta a lapokat, hogy Amerikában egy biztos gyógyszert fedeztek föl a rákbajok ellen, s meg volt nevezve az is, hogy kinél kapható az New Yorkban. Értesülvén erről egy héybeli igen érdemes polgártárs, felkérte alulirtakat, hogy hozatnánk meg a nevezett bajban szenvedő neje számára azon gyógyszert; mi azonban már ismervén az amerikai humbugot, tanácsosnak láttuk Londonba — hol gondoltuk, hogy már ismerni fogják — sürgönyözni Roth doctor jeles hazámfiának, ki szives is volt nekünk azonnal visszasürgönyözni, — tudatván, hogy a Cundarangó nem egyéb, mint legújabb amerikai humbug. Most pedig levelét vettük tisztelt hazánkfiának, melylyel megküldte 2 orvosi alap kivonatát a Cundarangot illetőleg s ajánlja nekünk annak közzétételét,mielőtt hazánkból ezen humbugnak áldozatjai esnének. A „The medical Press and Circular“ 1871. nov. 1-ről azt írja: „Az utolsó rák gyógynövény a [Cundurango, melyről az amerikai lapok állították, hogy megvizsgálták, s hogy számtalangyógyítás sikeres volt, mint valóságos humbug bizonyult be. Az amerikai kormány annyit hallván a Cundurangó-ról, vizsgálatot indított ez ügyben az egyesült államokban s egyszersmind az angol kormánynak is küldött abból egy mennyiséget, mely annak megvizsgálását és kisérlését a „London College of Phisicians“-re bízván, dr. Davidson jelentette, hogy a Middlesex kóroda tapasztalata szerint a Cundurango semmi hatással nem bír, s nem tesz több befolyást a betegség megaakadályozására, mint csekély mennyiségű liszt. A „The Lancet“ hasonlókig íót említ négy esett, ha a Cundurango minden legkisebb hatásaikül alkalmaztatott. L. és L . A hivatalnokok első házépítő egylete ma (szombaton) délután 4 órakor a megyeház nagy termében tartja alakuló közgyűlését. A külön kibocsáott meghívó levelekben figyelmeztettek az egyleti tagok, hogy ideiglenes felvételi okmányukat tagsági jogaik igazolásául a közgyűlésre magukkal vinni szíveskedjenek. A világ összes vakok intézeteinek igazgatói és tanárai congressusát készítik elő Bécsben 1873-ra. Ily congressus összesen még csak kettő tartatott. Egyik Páriában 1784- ben, a másik 1804-ben Bécsben. A főrendiház ülése nov. 24-én. Elnök : Majláth György 12 é órakor nyitja meg az ülést. Jegyzők: Apponyi és Zichy Isok. A kormány részéről jelen van: Bittó István. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. — A vadászati törvényjavaslat folytatólag tárgyaltatik. Vécsey József b. a 21. §-ra tegnap tett módosítványát visszavonván, a törv.javaslat végig változatlanul elfogadtatott. Az erről szólókönyv azonnal hitelesíttetett s azzal az ülés 1 órakor eloszlott.