A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-25 / 272. szám

csak a német vasuttársulatok vonalaikat nyújt­sák ki a magyar földre .... A pest-zimonyi vasútnál ezt nagyon helyén van emlékezetbe hozni, mert a szerződés (2­0. 2.) egyenesen kimondja,hogy „a pest-zimonyi vasút, ha csak ács. k. oszt­r. állam vasút an. becskerek-kikinda-pancsov a­­belgrádi összekötő vonalra az építési engedélyt előbb ki nem eszközöl­né, oda módosítandó, hogy az Szabadkán , Becsén,Becske­reken és Pancso­­ván keresztül Belgrádba a szerb vasút csatlako­zására szolgáljon. Ebből azt lehet következ­­­tetni, hogy vagy a consortium áll összeköttetés­­ben az osztr. államvasuttal és annak érdekeit portálja; vagy a magy. kormány oly irányban folytat e társulattal alkudozást, mely az állam érdekeit a fentebbiek szerint veszélyezteti. E feltevések bármelyike való, annak ha csak le­het, elejét kell venni. Az is tekintetet érdemel továbbá, hogy a szer­ződés a consortium s illetőleg az ez által ala­pítandó társulat rendelkezési jogát valamely már kiépült vonal felett egy szóval sem korlá­tozza, így könnyen megtörténhetik, hogy idővel az egész pest-zimonyi vasút az osztr. vasút kezébe kerül, hiába építi ekkor a kormány a consortiummal együtt a Pest - Bécsi vonalat és a Pest- Esztergommalnai meg az Ujszőny Lundenburgi vonalat, a magyar al­földről megindult áruk, valamint a török vas­­utakról a szerb vasúton keresztül magyarföldre érkező áruforgalom ekkor nem fog e vonalak előnyére szolgálni; azok útját nyugati irányban absolut hatalommal azon pálya fogja megszabni, mely a forgalmi árukat magyar területen leg­először felveszi, s e pálya a majd zsarnoki ha­talomra vergődött osztrák államvasút. E tényállás magyarázza meg azt, hogy miért kötötték ki a magyar kormánynyal szerződött bankok,miszerint e vonalok osztrák területre eső része tisztán elsőbbségi részvényekből álljon, míg a magy. területi rész alaptőkéje a rendes kétharmadnál nagyobb összegben alaprészvé­­nyekben bocsátandó ki. Hiába áll a consortium élén a magyar általános hitel­bank, világosan kirí itt az osztrák érdek. Ha már e vonalak az osztr­ állami pálya hatalma folytán a természetszerű jövedelmezőség egy ré­szét elvesztik, hát hogy károsuljon inkább a ma­gyar, mint osztrák rész ! így vélekedett a con­sortium, s ezért stipulálta az osztrák területi vo­naloknál az elsőbbségi részvényeket. A nagyvárad-debreczen - mis­­k­o­l­c­z­i vonal e meglevő vasúthálózatba nem illik úgy bele, hogy azt nemzetközi forgalmi je­lentőséggel bíró vonalnak tekinthetnék ; inkább ilyennek vehető a miskolcz-aradi egye­nes vasút, mely már régóta van tervben, melyet azonban e szerződés elejtett, daczára annak, hogy abba kevésbé jelentékeny vonalak is fel­vetettek. A nagy­várad-debreczen-miskolczi vona­lat illetőleg egyébiránt maguk a szerződő felek is azon nézetben látszanak lenni, hogy ezt a tör­vényhozás nem fogja sürgősnek tekinteni (2. §. a pótegyezményben). A felvétel talán csak azért történt, nehogy a nagy consortiumnak a vasút­építésben versenytársa akadjon. A szerződés a consortium vasútépítési monopóliumát ugyan nem mondja határozottan ki, de azt tény­leg még­is biztosítaná, mert minden eddig combi­­natioba hozott nevezetesebb oly vonal, melynek a kamatgarantia nélküli kiépítését várni lehet, vagy egyenesen (arad-szegedi), vagy (arad-cson­­grádi) közvetve, mint Variante benn van a szer­ződésben. A nagyvárad miskolczi vonal kiépítéséről még azt is megjegyezhetjük, hogy az oly vonal, mely a tiszai vasuttársulat forgalmát zsibbasztani s igy e társulatnak versenyképességét az osztrák állam vasúttal, vagy más társulatokkal csökken­teni fogná. A vasúti operatióban foglalt többi vonalak közül legnevezetesebb az Arad-orsovai vonal. Ennek kiépítése nézetünk szerint oly fon­tos és sürgő­s, hogy azt mindenesetre az első építési időszakba javasolnék helyezni, ha egy­általában a szerződést elfogadhatónak és ki­javíthatónak tekintenék.­­ De miután ezt ilyennek nem mondhatjuk, itt röviden körvo­­nalazni akarom azon teendőket, melyeket egyéni nézetem szerint kormányunknak e vonalat illetőleg czélba kell vennie, ha egyáltalában észszerű vasúti politikát akar követni. Az arad-orsovai vonal az oláhországi vasutak­hoz csatlakozik Turn-Severinnél E vasút veendi át a Keletről Oláhhavasalföldön keresztül észak - nyugati irányba indított árutömegeket s mint ilyen, kétségbevonhatlan nemzetközi jelentőség­gel bír. Itt tehát ép úgy ügyelni kell arra, ne­hogy e vonal az osztrák államvasut hatalmába kerüljön, mint a pest-zimonyi vonalnál. Nagyon lényeges az is, hogy Orsovától Lugoson keresz­tül Aradra és ne Temesvárra vezet­tessék e vonal. Ha előbbi vonal helyett az orso­­va-temesvári épülne ki, akkor az Oláhországon keresztül jövő keleti forgalom is az osztr­­állam vasút torkába volna vezetve. E veszély elhárí­tása czéljából igen kívánatos, hogy Aradtól Or­­sováig magyar állam­vasút épüljön. De ez­zel a feladatnak csak egy része van megoldva. A másik az, hogy Aradtól tovább észak­­nyugati irányban a forgalom ne legyen megzavarva. A jelen állapot szerint ez igen meg volna zavarva: egy­részt azért, mivel az arad-temesvári vonal — ámbár a tiszai vasúti igazgatóság alatt áll — vol­­taképen mégis az osztr. államvasútnak egyik u. n. „Vorgeschobener Posten“-ja, mely arra szolgál, hogy Aradról az árutömegek egy részét természetes irányától eltérítve, az osztr. állam­­vasútra hozza. Másrészt azért, mivel a fo­rgalom útjában az átmenetei egyik pályáról a másikra minden cartel szerződés daczára is terhére van a forgalomnak. Aradnál az árukat a tiszai vasút venné át, Szolnoknál ismét más pályára menné­nek ; ez zavarólag hat a forgalomra. Legczélszerűbbnek látszik e szerint azon töb­bek által helyeselt nézet, hogy­ a liszai vasút a­r­a­b-s­zol­no­ki részét szintén az állam szerezze meg. Ha ennek kivitele vétel gyanánt a jelen pénzügyi helyzetben nagy nehézséggel járna, az állam Cs­e­r­e útján talán a gömöri vasút] át­adásával megszerezhetné ama pályát. De an­nak megszerzése igen kívánatos, mert ekkor el lesz érve azon czél, melyet a „kormány uj vasúti politikájában (III. ez) követendő elv gyanánt formuláztam, t. i. az állam kezében leend egy oly vonal, mely az ország egyik határától Rutkától, a hatvan­ pesti vonal által a fővárost­ós érintve az ország másik határáig, Orsováig ter­jed, és így legalább e vonal minden körülmé­nyek között életerős versenytársa leend az osz­trák vasútnak. A vasúti szerződés 4 dik építési időszakára tervbe vett szathmár­ németi-ko­­lossvári, a szászrégen- brassói, eshetőleg marosvásárhely-brassói vasutak, miután azok nagy kanyarulatokkal hegyes völgyes vidékeken és vízválasztókon ke­resztül vezetnének, oly költséges vonalak, s te­kintve az itteni gyér népességű és fejletlen gazdászati viszonyokat, oly kevéssé jövedelme­zők lesznek, hogy remélni sem lehet, miszerint azok e szerződés alapján valaha kiépüljenek. A consortium a szerződés kötésénél volt annyi elő­­vigyázattal, hogy e vonalak teljes kiépítésétől meneküljön , leírásukból sem volna valami nagy haszna, az államnak pedig azok évenként pár millió írtjába kerülnének. Bár mindezen a vasúti operatívban foglalt vonalakról tett megjegyzéseket csak egyéni meg­győződésből írtam, azt hiszem, már az itt elmon­dottak alapján is méltán kimondhatjuk a szerző­désről, hogy az egészben véve rész és elvetendő. De még inkább meggyőzhetnek erről mindenkit a művelet pénzügyi és egyéb részei, mikről más­kor szólok. Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 24 én. Az esti lapunkban elmondottak után tárgya­lásra kerülvén a telepítvényekről szóló tvja­­vaslatnak a közp. bizottsághoz (melynek erre vonatkozó jelentését és szövegezését esti lapunk­ban egész terjedelmében közöltük) utasított része. Hajdú Ignácz közp. előadó röviden jelzi a bizottság által indítványba hozott módosítvány­­nak vázlatát, mely abból áll, hogy az állam esz­közölné ki magán után a hitelt a telepitvénye­sek javára a birtok értékének 2/3 része erejéig és ezen hitelművelet keresztülvitelében az állam egészen a végmegoldásig segédkezet nyújtana a telepitvényes javára. Más­felől, hogy a telepit­­vényes ezen jótéteményt elérhesse, kénytelen lenne a váltság egy­harmadát készpénzben a le­hető legrövidebb idő alatt lefizetni. Ezen módo­zatról nem állítja szóló, hogy egyáltalában sem­minemű észrevétel nem férne hozzá, de kívánja jelezni, hogy ezen módozat felfogja mindazok­nak , kik itt érintve vannak, érdekeit, s a legszerencsésebb sikerrel oldja meg azt, hogy a terhek, melyek elvárhatlanul ezen telepítvényesi ügyhöz kötve vannak, igazságosan, méltányosan és a lehetőségig az illető feleknek tehetségeikhez mérve oszlassanak fel. A birtokosra nézve azon jogvesztés mellett, miszerint a birtokos tulajdonjogát a te­­lepítvényesre az állam érdekében lenne kényte­len átruházni, ezen módozat azon jótéteményt állapítja meg, mikop a birtokos rögtön az elvesz­tett birtok helyett egyenértékű vagyont kap egy harmadrészben készpénzben, 2/3 részben jó hi­telű állampapírokban, melyet tetszése szerint a birtokos ezután akár beruházásokra,akár adósság törlesztésre, akár vesztett birtokaiban szenvedett csorbulásának újabb vétel által leendő helyre hozására fordíthat. A telepítvényesre nézve szintén megvannak ezen módozatok előnyei; a telepitvényest azon jótétemény mellett, hogy a birtokhoz jut, még azon másik jótéteményben részesíti azon módo­zat, hogy a telepitvényes oly nagy mérvű olcsó hitelhez jut birtokának majd 2/3 részére, melyet maga erején nem kapott volna meg és ezen ket­tős jótéteményhez azon teher van csatolva, hogy a telepitvényes készpénzben köteles megváltani telke 1/3-át. Az államra nézve szintén nem nagyon terhelő e módozat. Hogy ha valóban államérdek a tele­­pitvények megváltása, akkor az állam sem von­hatja ki magát az áldozathozók sorából. Igaz, hogy az állam is hoz némi anyagi áldozatot, az­által, hogy birtoka egy részéről a telepítvényes javára lemond, mert épen az állam birtokában vannak ezen telepítvények leginkább, de továb­bi anyagi áldozatra az államot kényszeríteni nem lehet, legalább a mostani viszonyok közt a­nélkül, hogy az visszahatást ne eredményezzen az állam hitelügyleteire,a­nélkül hogy az ily mó­dozat az államhitelt a jövőben ingadozóvá tegye. Felolvastatván a központi bizottság jelentése Tisza Kálmán megjegyzi, hogy azt egészben úgy , mint van, elfogadhatónak nem tartja azért, mert ha azt mondjuk ki, hogy a telepítvényes tartozzék az általa megváltandó birtoknak új ér­tékét egy év alatt kifizetni, magát az egészet le­hetetlenné teszi és mit a törvény az egyik kéz­zel adni látszik, azt a másik kézzel visszaveszi. Mert hitelintézeti kölcsön alapján az egész meg­váltandó terület természetesen biztosítékul le­köttetik és így a telepítvényesnek a másik két harmadra nézve még csak azon módja sincs meg, hogy földjét nyújtván biztosítékul, olcsó, vagy nem nagyon drága feltételek mellett köl­csönt vehessen. Hogy pedig e nélkül fizethessen, azt tiszta képtelenségnek tartja. Mert pl. vala­ki a telepítvényesek közül, 1500 írt értékű bir­tokot vált meg, akkor annak az első esztendő­ben a hitelintézeti törlesztéssel együtt 580 frtot kellene kifizetni. Már­pedig hogy oly ember,kinek 8—10 hold birtoka van, azonkívül, hogy neki és családjának ezen földbirtok és kézimunkája után élnie kell, még ezen 580 ftát is kifizethesse, azt szónok a lehetőségek sorába tartozónak nem tartja. A­ hitelintézet útján való közvetítés eszméjét elfogadja s beleegyezik, hogy a javaslat ponton­ként tárgyaltassék, fentartván magának, hogy az illető pontnál megtehesse módosítását. (He­lyeslés balról.) Zsedényi Ede szintén el nem fogadhatónak tartja a közp.­bizottság javaslatát, mivel egy részről lehetetlenséget követel, másfelől az ál­lamra nagy terheket ró. Osztja Tisza K. azon né­zetét, miszerint lehetetlennek tartja, hogy a te­lepítvényes, ki a kibérelt földek és a napszám után él, tehát nem tőkepénzes, mindjárt az első évben a váltsági összeg *­,-át lefizethesse. Ezen állítást egy példával illustrálja. E szerint,Tordán, Torontál megyében, a telepítvényes egy hold föld után fizet 8ifrtnyi bért, annak húszszoros ér­téke 160 ft, tehát 10 hold föld után a váltsági összeg 1600 ft, annak­­­, 533 ft, az egész tőke évi kamatja 80 ft,tehát köteles egyszerre 613 ftot fizetni. Ezt a summát, saját munkája után nem keresheti, kölcsön nem kaphatja, mert egész va­gyona a volt földesúr biztosítására jelzálogilag le van kötelezve, és így ezen javaslat már első feltételében végre nem ha­tható.­­ A központi bizottmány továbbá a váltsági összegért jótállást az államtól nem követeli, de állambiztosítékot szerezni akar a földhitelintézet által elválalt kötelezettségek teljesítésére nézve.Ez nem egyéb, mint állam evictió, melynek folytán a lejárt tőke és kamatok, járadékok és kezelési költségekkel együtt, az ország rendes adóközegei által be­­hajtandók lesznek. Ez szaporítná az adóhivata­lok számát és igazságtalan kiadásokat róna az ország többi polgáraira. Móricz Pálnak Zsedényi beszédére tett meg­jegyzése után Kerkapoly Károly Tisza K. beszédére kije­lenti, hogy habár nehézséggel járónak tartja azt, hogy a telepítvényes a váltságdíj­a%-át egy év alatt lefizesse, — de nem tartja lehetetlennek és pedig azért nem, mert ezen telepítvényeseknek, kik eddig a földnek csak bérlői voltak, épen mert csak bérlői voltak, valamicske ingó vagyo­nuk van, megtakarítása szintén lesz egyiknek, vagy másiknak, és másfelül a hitel is tulajdon­kép két bázison nyugszik, ismerünk real és a személyes hitelt. Ha a real hitel meg is gyengült ezen a/1-ot tekintve az által, hogy le van kötve a 1/3 biztosítására, de nem enyészett el egészen, mert csak első sorban van lekötve s azért má­sodik sorban való tkkvezése még azon köl­csönnek lehetséges,, melyet az egy harmad­nak legalább részbeni lefizetése végett a telepit­vényes fölvenne. Igaz, hogy ezen második sor­ban tkkvezett kölcsönnek már gyengébb reális alapja van , mert megelőzi azon második Tekintsük — úgymond — a tapasztalást. Ha eladásra kerül a dolog, rendszerint nem */3 ada­tik meg a földért, hanem 3/2 és így nemcsak az első, hanem a második sorban telekkönyve­­zettnek is lesz magát miből kielégítenie. Nem akarja kétségbe vonni, hogy ez gyengébb hasis, hanem csak azt akarja hangsúlyozni, hogy nem éppen semmi. Ott van ezen kívül a személyes hi­tel, mely ha ezen embereknél nagy summákra nem is terjed, valamit mégis ér, és azt absolute lehetetlennek nem tartja, különben a közp.­bi­zottság nem hozhatta volna javaslatba. Zsedényinek megjegyzi, hogy az állam által a földes urnak nyújtandó biztosíték abban áll, hogy a váltságdíj az adóval lesz behajtandó. De hiszen ugyan­ez történhetik a tiszaszabá­­lyozási költségekkel, az ínségesek számára be­folyt pénzekkel is, s e biztosíték csak azt hozza magával, hogy néha bej­ön az illető összeg az adóval, néha kimarad az adóval, néha az adó is kimarad és akkor az sem jön be. A praxis mu­tatja, hogy azért még nincsenek veszélyeztetve az állam, a kincstár érdekei, mert a­mi be nem jön az adóval idén, az majd bejön esztendőre, bi­zonyos oscillatio e részben mindig fog lenni. Több szónok nem lévén felírva, a javaslat pontonként olvastatik fel. Az 1-ső pontnál szót emel Ghiczy Kálmán. Először is Zsedényi beszé­dére megjegyzi, hogy új adóhivatalok felállítá­sáról most szó nincs, mert hisz ezen telepítvé­nyesek csak néhány megyében léteznek, s az or­szág legtöbb helyén ilyenek nincsenek, ha tehát talán ez után is kellene a behajtást eszközölni, nem annyira az adóhivatalokat, mint inkább az adóhivatalok alsóbbrendű személyzetét, az írno­kokat, bijnokokat kellene csak szaporítani s ezen szaporítás is csak néhány megyében történnék.Ez okozna néhány 100 írttal nagyobb költségtöbb­letet, de ezt az ország néhány ezer ember exis­­tenciájának fentartása végett igen méltányosan magára vállalhatja. Az l-ső ponthoz módosítványt szándékozván beadni,különbséget tesz a magántulajdonosok bir­tokában levő telepítvényes községek és azon köz­ségek között, melyek a kincstári, egyházi és alapítványi jószágokon léteznek. A­mi az egyházi és alapítványi jószágokon levő telepítvényeseket illeti, kétségtelennek tart­ja, hogy az egyházi és a magán­tulajdonos bir­tokában lévő javak közt sok tekintetben lénye­ges különbség van. A magán­tulajdonos az ő jó­szágát eladhatja, elajándékozhatja, adóssággal, bekeblezéssel terhelheti, szóval tulajdonáról sza­badon rendelkezhetik. Egyház és alapítványi javak szabad adásvevés tárgyát nem képezhetik, adósságokkal, bekeblezésekkel nem terhelhetők és azokról szabadon az illető javadalmai vagy ala­pítvány nem rendelkezhetik, mert ezen javaknak bizonyos rendeltetésük van, mely rendeltetések és czélokra jövedelmeiknek fordíttatni kell. De épen azért mert az egyházi és alapítványi javak­nak bizonyos czéljuk és rendeltetésük van, me­lyekre fordittatniok kell, ha az illető egyházi ja­vadalmas v. alapítvány azon öszjövedelmet, me­lyet a telepitvényesektől eddig élvezett, a telkek­nek a telepitvényesek részére leendő átengedé­se után is élvezhetni és a kitűzött czélra fordít­hatni fogja, úgy az egyházi és alapítványi javak czéljának, rendeltetésének elég lesz téve és arról panaszkodni nem lehet, hogy e javak czéljai­­nak elérése gátolva lenne. Végül ezen módosítást adja be: A telepítvé­­nyesekről szóló tv javaslatnak a központi bizottság szövegezésében foglalt 6. §-a ekként módosít­ta­ssék: „A kincstári, egyházi és alapítványi birtoko­kon levő telepítvényes községekben a váltságdí­jakat, illetőleg a vételárt az állam közvetítése nélkül 20 év alatt évenként fizetendő részletek­ben az 5-ös kamatokkal együtt a telepitvényes köteles törleszteti.“ A többi telepitvényekre vo­natkozó új §. legyen a törvényjavaslat 7-ik §-a és ezen szavakkal kezdődjék: „A 2. és 4. § ban körülirt egyéb telepitvé­nyes községekben (Helyeslés balfelöl.) Kerkapoly Károly e módositványnyal szem­ben hasznossági tekintetből ugy a telepitvényi bir­tokok jelen tulajdonosainak érdekéből, mint a többi telepitvényesek érdekében ellene van a mó­­dosítványnak, és annak csak első részét fogad­ja el. Péchy Tamás pártolja Ghiczy módosítványát. Szóló azon nézetben van, hogy oly testületek­nek, minek az állam és egyházi javak tulajdono­sai, tulajdonképen a tőkét nem lehet, nem is volna szabad elkölteni. Mind az államnak, mind az egyházi javaknak jelenlegi tulajdonosainak meg kellene tartani a tőke törlesztésére szolgá­ló kamatot, és fizetést, azt tőkésíteni ismét és csak ennek jövedelmét költeni el. Ezt könnyebben elérhe­tnek tartja Ghiczy módosítványa által. Táncsics Mihály Ghiczy módosítványához „egyházi javak“ helyett kívánná létetni : „az egyház szolgáinak kezében levő javak.“ Lónyay Menyhért gr, miután a módosító­­által felállított mód folytán a telepítvényesekre nagyobb teher nem háramlik, továbbá ez által az állam jelentékeny töke felett rendelkezhetik, midőn a töke behajtása biztos és rendszereseb­ben és az állam terheltetése nélkül történik, mind ez oknál fogva arra kéri a házat, hogy a módosítvány első részét fogadja el, de a másik részére nézve csak hasonló eljárást rendeljen úgy az állam, mint a magány telepítvényekre nézve. (Helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán, hogy most már ezen kérdés­ben, melyben már annyi visszalépés történt még az államjavakra, illetőleg ott is, hol az ál­lam mint földtulajdonos áll, nem csak úgy, mint állam­ — még itt is a telepítvényesek kárára visszalépés történjék, ezt elfogadhatlannak és igen rosz következményűnek tartja. Szónok igen kéri a minisztériumot, hogy miután alig néhány hete maguk proponálták a Ghiczy által most ja­vasolt módozatot az államjavakra nézve, legye­nek szívesek ahoz most is hozzá­járulni és nem másítani meg saját propositiójukat. Kerkapoly Károly soha sem fogja szégyen­leni, ha két hét múlva a jobbhoz csatlakozott, mert jó a jó, de jobb a jobb. Ha már akkor arra a positióra helyezkedhettünk volna — úgy­mond — a magánosok irányában, hogy egy hi­telintézet közvetítését hozzuk javaslatba, semmi­kép sem kétlem, hogy ugyanakkor kiterjesztet­tük volna ezen módozatot az állam­­­telepítvé­nyekre is. Szavazásra kerülvén a dolog, Ghiczy módosit­ványa elesik. A 2. ponthoz Tisza Kálmán következő módo­sitványt ad be előre bocsátott indokolás mellett: „A 2-dik pont kihagyatván helyébe tétessék: „A megállapított váltságösszeg, s illetőleg vételár */3 része az eddigi földtulajdonos adójá­ból 20 évi részlete­kben leiratik, és a megváltást eszközlött telepitvényes adójához íratván, azzal együtt baj­tatik be. Hta netalán az eddigi földtu­lajdonosnak miután a telepitvényesek magukat megváltották, nem maradna semmi vagy nem maradna annyi földbirtoka, hogy a váltságösz­­szeg illetőleg a vételár egyharmad részének tör­lesztése a felebbi módon történhetnék, az 20 évi részletekre feloszlatván, a kormány e részle­teket a telepítvényesektől az adóval behajtja és az eddigi földtulajdonosnak átszolgáltatja.“ Kerkapoly Ká­roly hozzájárul Tisza K. mó­dosítványához, de megjegyzi,hogy nem lehetne-e tán máskép is lehetővé tenni ezen megváltást, azáltal t. i. ha nem mindjárt 20 évre terjesztjük ki a telepítvényesekre az 1/3 1e fizetésének ide­jét, hanem tán 3— 4 évre úgy hogy az évi teher legfelebb 100 ftra fogna visszaesni. Ezen meg­jegyzést főleg azon indokból teszi, mert attól tart, hogy különben a főrendi ház fogna a tör­vényjavaslat keresztülvitelében akadályokat gör­­dítni. Irányi Dániel Kerkapoly beszédére meg­jegyzi, ha a főrendi ház tartóztatna attól, hogy a­mit jónak, meggyőződésünkkel megegyezőnek tartunk, elfogadjuk, akkor a mi kezeink nagyon meg volnának kötve gyakran. (Igaz! Igaz!) Nem nekünk kell uraim odatekinteni, hanem azon uraknak ott mireánk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon, zaj a jobboldalon.) Mi vagyunk a nép képviselői, nem ők , ott a kiváltságos ül, itt a nép akarata van központosítva. Tehát én azon urak figyelmét kívánom a mi határozataink­ra fordítani és nem mi figyeljünk arra, a­mit az ő­­sdi gondolkozásuk magával hoz. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon, zaj a jobboldalon.) Teljesen pártolja Tisza K. módosítványát. Ivánka Imre határozottan Tisza K. módosít­ványa mellett nyilatkozik annál is inkább, mert Kerkapoly a főrendiházban várható ellenállásra utalt. — Valóságos satyra, hogy a főrendiház úgy bánhassék el a képviselőház határozataival, mint nem rég 3 —4-szer tette. Szónok közelebb­ről indítványt fog beadni, mely szerint a kor­mány utasíttatnék, hogy bizonyos határidő alatt a felsőház reformjáról intézkedjék. (Élénk helyes­lés balról.) Dániel Pál módosítványt ad be, hogy a 6. §. II. bekezdésében az utolsóelőtti sorban 1 év helyett tétessék 4 év. Faczolay János szintén módosítványt ad be, mely így szól: A 6. §. 2-ik bekezdésében ezen szavak után: „eddigi földtulajdonosnak“ tétes­sék : „a telekkönyvi bejegyzéssel egyidejűleg készpénzben kifizetni.“ Móricz Pál és C­s­i­k­y S. pártolják Tiszát. Szontagh Pál (csanádi) teljesen pártolja Tisza Kálmán módosítását s Kerkapoly beszé­dére vonatkozólag megjegyzi, hogy a kormány váljon szint s ne mentegesse magát azzal, hogy Tisza módosítványát a törvényjavaslat könnyebb keresztülvitele tekintetéből pártolja vagy nem pártolja. Egyenesen arra kéri Kerkapolyt, hogy ezen törvényjavaslatot vagy komolyan magáévá tegye, s akkor elég garanciát, elég biztosítékot lát szóla abban, hogy ez keresztül is fog vitetni, mert ha ez nem történnék, akkor csak vallja be a miniszter egész töredelmes szívvel, hogy mi nem vagyunk parlament, hogy kormányunk nem kormány, hanem hogy vagyunk valami kisszerű testületecske, melynek imponál egy más testü­let. (Hosszas élénk helyeslés.) Felolvastatván a módosítványok Kerkapoly ezekkel szemben következő módosítványt ajánl: Ha a telepítvény magánbirtokon áll, köteles a megváltásra jogosított telepítvényes a megálla­pított váltsági összeg és illetőleg a vételár egy h­armadrészét az eddigi földtulajdonosnak a te­lekkönyvi bejegyzéstől számított 4 év alatt kész­pénzben kifizetni. Ha a telepítvény egy­házi,kincs­tári vagy alapítványi birtokon áll, a váltságösz­­szeg illetőleg vételár egy harmadrésze és annak kamatja ugyanannyi évjáradékban fog a meg­váltásra jogosított telepitvényesektől az adóval együtt behajtatni, mint ez a más kétharmad­részre megállapíttatott. Tisza és Paczolay módosítványai elesnek. Dániel P. a magáét visszavonja. A 2-ik pont helyett elfogadtatik Kerkapoly mó­dosítványa Huszár Imre ezen almódosítvá­­nyával: „Ezen készpénzben fizetendő összeget a tele­pítvényesektől közigazgatási uton, az adó behaj­tására nézve fennálló szabály szerint,a kormány hajtja be és szolgáltatja át az illető tulajdo­nosnak.“ A 3-dik kikezdésnél Wahrman Mór, ezen módosítványt adja be: g*A második pontban „a vételár erejéig“ és „kamatozó kötvényeket“ közt — az 5- el ka­matozó szavak kihagyandók. A 3-ik pontban a „legfeljebb 22 év alatt“ he­lyébe „legfeljebb 34­/a év alatt“ lenne teendő. A 4-ik pont következőleg lenne szövegezendő: e telepítvényesek a vállalkozó földhitelintézet­nek, azon összegtől, a­mely birtokukra a föld­­hitel­intézetnek javára bekebeleztetett, évenkint kamat tőketörlesztés fejében a kiköte­ndő öre­get, mely 8% et azonban túl nem hal­adhat, tar­toznak készpénzben befizetni, az összes kikö­tendő évi járadékok (annuitások) befizetése után összes tartozásuk a­­földhitel intézet irányában megszűnik és annak megtörténtével tartozásuk a telekkönyvben töröltetni fog. Kerkapoly ezen módosítvány, H­a­j­­d­u pedig a szerkezet mellett szól. Több szónok lévén felírva elnök az ülést 2 órakor oszlatja el. Különfélék.­ ­ Rendkívüli városi közgyű­lés. Holnap Pest városa rendkívüli közgyű­lést tart, melynek tárgya a fővárosok rendezésé­ről szóló törvényjavaslatra a város által tett és Barna Zsigmond főjegyző által szerkesztett észrevételek megvitatása és a képviselőház elé terjesztése. Ezen észrevételek a törvényjavaslat­tól lényegesen eltérnek és szabadelvűbb és a törvényhatósági önkormányzatnak megfelelőbb irányból indulnak ki.­­ A közúti vasúttár­sulat igaz­gatósága a személyes biztonság fokozása végett egy kettős kerékkötőt szerkesztett, melylyel már holnap tesznek kísérletet, s mely a kocsi megál­lítását igen meg fogja könnyíteni. Külföldön is találtak fel most egy ilyen készüléket s az igaz­gatóság ezt is meghozatván, azzal is fog kísér­letet tenni, s ha jónak bizonyul, azonnal vala­mennyi kocsijain fogja alkalmazni. A kísérletek eredményét közleni fogják.­­ Néhány hónappal ezelőtt egy nagyváradi lapban emlitve volt, hogy ne­hány ember szövetkezett, hogy kincset ásnak a vár sánczaiban. A szegény embereket félreve­zette, elámította valaki, hogy neki álmában meg­jelent a vár leánya s tudtul adá, hogy a várfa­lakba nagymennyiségű kincs van elásva még a török időből. Az ásást akkortájban betiltották, azonban a kincskeresők tekintélyes mennyiségű biztosítékot tettek le, hogy a megrongált várfa­lakat annak idejében előbbi állapotába helye­­zendik s e biztosíték révén megengedtetett ne­kik az ásatás folytatása. És a szegény elámított kincskeresők márczius óta folytonosan ástak, és még mai nap is ásnak kitartó, lankadatlan szor­galommal, de a kincset természetesen még a mai napig sem találták meg. Bámulásra méltó az óriás munka, mit ez emberek a várban, a vár fal­ában véghezvittek minden eredmény nélkül. Kiváncsiak vagyunk, mikor fogják őket felvilá­gosítani, vagyis mikor fognak az okos szóra hallgatni, hogy az mind haszontalan munka, és sokkal okosabban teszik, ha erejöket és idejü­ket más után értékesítenék! — Osztrák miniszeráldás. Egy prágai lap összeszámította, hány minisztere volt Ausztriának Metternich lelépése,azaz 1848. márc. 31 óta, és azon eredményre jut, hogy ezen hu­szonhárom évi időköz alatt Austriának nem volt kevesebb ministere mint 110. Ezek közül eddig 23 halt meg, tehát évenkint épen egy. Életben maradt és nyugdíját élvezi 87, — kettő azonban, Giskra és Widman lemondott a nyug­díjról,mely átlag 4000 frtnyi lévén az évi minis­­teri nyugdíj összege 340.000 frt. Csak két mi­nister halt meg hivatalnokoskodása alatt: Schwarzenberg és Becke. Az 1846 -i ministeri­­umnak már csak egy tagja él: Pillersdorf. A jelenlegi ministerek nincsenek a fenebbi számba fölvéve. — Cundurango. Utóbbi időben sorra járta a lapokat, hogy Amerikában egy biztos gyógyszert fedeztek föl a rákbajok ellen, s meg volt nevezve az is, hogy kinél kapható az New­ Yorkban. Értesülvén erről egy h­éybeli igen ér­demes polgártárs, felkérte alulirtakat, hogy ho­zatnánk meg a nevezett bajban szenvedő neje számára azon gyógyszert; mi azonban már is­mervén az amerikai humbugot, tanácsosnak lát­tuk Londonba — hol gondoltuk, hogy már is­merni fogják — sürgönyözni Roth doctor jeles hazám­fiának, ki szives is volt nekünk azonnal visszasürgönyözni, — tudatván, hogy a Cunda­­rangó nem egyéb, mint legújabb amerikai hum­bug. Most pedig levelét vettük tisztelt hazánkfi­ának, melylyel megküldte 2 orvosi alap kivona­tát a Cundarangot illetőleg s ajánlja ne­künk annak közzétételét,mielőtt hazánkból ezen humbugnak áldozatjai esnének. A „The medical Press and Circular“ 1871. nov. 1-ről azt írja: „Az utolsó rák gyógy­növény a [Cundu­rango, melyről az amerikai lapok állították, hogy megvizsgálták, s hogy számtalan­­gyógyí­tás sikeres volt, mint valóságos humbug bizo­nyult be. Az amerikai kormány annyit hallván a Cundurang­ó-ról, vizsgálatot indított ez ügyben az egyesült államokban s egyszersmind az angol k­ormánynak is küldött abból egy mennyiséget, mely annak megvizsgálását és ki­­sérlését a „London College of Phi­s­i­c­i­a­n­s“-re bízván, dr. Davidson jelentette, hogy a Middlesex kóroda tapasztalata szerint a Cundurango semmi hatással nem bír, s nem tesz több befolyást a betegség megaakadályozására, mint csekély mennyiségű liszt. A „The Lancet“ hasonlókig íó­t említ négy esett, ha a Cundurango minden legkisebb h­atás­aikül alkalmaztatott. L. és L . A hivatalnokok első ház­építő egylete ma (szombaton) délután 4 órakor a megyeház nagy termében tartja ala­kuló közgyűlését. A külön kibocsá­ott meghívó levelekben figyelmeztettek az egyleti tagok, hogy ideiglenes felvételi okmányukat tagsági jogaik igazolásául a közgyűlésre magukkal vin­ni szíveskedjenek.­­ A világ összes vakok intézetei­­n­e­k igazgatói és tanárai congressusát készítik elő Bécsben 1873-ra. Ily congressus összesen még csak kettő tartatott. Egyik Páriában 1784-­ ben, a másik 1804-ben Bécsben. A főrendiház ülése nov. 24-én. Elnök : Majláth György 12 é­ órakor nyitja meg az ülést. Jegyzők: Apponyi és Zichy Isok. A kormány részéről jelen van: Bittó István. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. — A vadászati törvényjavaslat folytatólag tárgyaltatik. Vécsey József b. a 21. §-ra tegnap tett mó­dosítványát visszavonván, a törv.­javaslat végig változatlanul elfogadtatott. Az erről szóló­­könyv azonnal hitelesíttetett s azzal az ülés 1 órakor eloszlott.

Next