A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-12 / 261. szám
nálta fel az ajánlkozó alkalmakat se Pesten, se Váczon, hogy erről az uralkodót értesítse. Ezt hiúságból nem tette, hogy aztán tüntetőleg hívják segítségre a válságban. Ez megtörtént, de az uralkodó nagyon megharagudott, hogy Beusz és Andrássy ily későre értesíték. Ezért az uralkodó szemrehányást tett Beustnak ,ki e miatt lemondott. Ha Andrássy ekkor el nem fogadja a külügyminiszterséget és nem vállalkozik egyszersmind a magyar és osztrák kormány szervezésére is — akkor ő is kegyvesztett lett volna. Ez kényszerítést az állás elfogadására, melyen a „N. Fr. Presse" szerint nem soká fog megmaradni — elfogadá azt annyival is inkább, mert félt, hogy kegyvesztése a magyar ügyekre is káros hatással lesz. így adja elő a crisis históriáját a „N. Fr. Presse/'— Valent, quantum valere potest. Országházi fecsegések. Ma megjelent az uj külügyminiszter, vagy mit mondok,—a ma és holnap még m. miniszterelnök az országházban, — de csak a folyosókon, mióta szó van külügyérségről, nem igen láttatja magát odabenn ő excellentiája. A hírhedt feleleten kívül csak egyszer láttuk volt besunynyogni egy hátulsó ajtón. Talán ez is jelezni akarja, hogy most már egészen diplomata lesz.* Különben Andrássy kinevezése, mint megbízható forrásból állíthatjuk, csak hétfőre várható. Helyére, mint a folyosón suttogják, Andrássy saját nyilatkozata után is, Lónyay fog lépni. — Miért nem lettél miniszterelnök te? — kérdik az egyik szelíd természetű államférfiútól barátai. — Kellene nektek a lécz-király ugye ? — mond mosolyogva. De most egyszer csak a gólyát kapjátok. — Meglehet, de olyan gólyát, melytől a hozzá legközelebbi békák fognak legjobban félni. Mi ott a túlsó parton biztosítva vagyunk a felfalazás ellen. Az bizony nem is lehetlen, hogy e hatalmas gólya egynéhány renitens békát befog kebelezni , no de nem olyan sok ott az olyan béka, amelyik a hatalom ellen túlságosan ragaszkodjék. A legtöbbnagyon ragaszkodik a kényelmes, bár kissé poshadt vizű tóhoz. * Denique igaza van a költőnek, hogy a „kezdet és vég egymást éri“ s a francziának, hogy „les extremes ses touchent.“ Ma már reá került a sor a telepitvényi törvényjavaslatra, és ime gr. Zichy Ferdinand és Gonda László épen ellenkező sarki szempontokból el kívánják azt odázni. Hihetőleg egyik sem lakik ezen telepitvényes községekben, melyek körül vannak árkolva s az utczák gabonával bevetve. * Dániel Pál szépen és érdekesen beszélt a telepitvényesek ügyében. — Te, ez haza beszél — mondja — egy barátunk. — Nem bánom én, csak okosan és szépen beszéljen s igazat mondjon, — habár hazafelé is. Gyakran hallunk hazafelé rosz, unalmas és üres beszédeket. Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 11-én. Esti lapunkban a tudósítást ott szakítottuk félbe, a hol a szavazatok adattak be az alelnökre. — A szavazás eredménye következő: Bánó József kapott 150, b. Simonyi Lajos 80 szavazatot. E szerint Bánó megválasztatván, pár szóban megköszöni a bizalmat és ajánlja magát a ház jóindulatába. (Éljen.) A különböző bizottságokba való egy-egy tag választása hétfőre halasztatott. Ezután tárgyalás alá vétetnek a kérvények, melyek is a kérv. bizottság véleményezése szerint intéztettek el. 1850-ben irt. S mivel voltak, a kik ezt akkor félreérték, e pontnál meg kell állanunk. A Kisfaludy-Társaság 1848-iki nagygyűlésén alig hogy elmondá emlékbeszédét Kiss János fölött: kitört a forradalom, a függetlenségi harcz. Ebben Toldynak, ki mindig szabadelvű, de a természetes fejlődés embere volt, nem jutott szerep. Ez időben úgy tett, mint Plinius, ki akkor is tudományos jegyezgetéseket csinált, midőn a földrengés kerülte mindent veszélylyel fenyegetett. S jött az a korszak, melyet legjobban jellemeztek Tacitus e szavaival: „még az emlékezetet is elvesztettük volna, ha hatalmunkban áll és úgy feledni, mint hallgatni.“ Az Akadémia és Kisfaludy Társaság élete megszűnt s Toldy számára nem volt működési kör. Úgy segített ezen némileg, hogy meginditá az „Uj magyar múzeum“ czimü becses folyóiratot,melyet tiz évig szerkeszte. Mikor meginditá (1850-ben) akkor kezdték Bécs bérencz tollai a világ előtt hirdetni, hogy a magyar nép barbár s alkotmányos életre érdemetlen. Toldy érezé, hogy ezt minden műveit magyarnak kötelessége czáfolni, s elment a bécsi tud. akadémiába, melynek 1848. óta levelező tagja lett, hogy ott a régi magyar élet emlékeit a németek közepette elevenítse föl. Beköszöntő értekezése : „A magyar történeti költészet Zrínyi előtt“ ez akadémia első évkönyvében jelentmeg, s ugyancsak 1850. nyarán e czímmel: „Culturzustände der Ungarn vor der Annahme des Christenthums“ tartott előadást, s ez is megjelent a „Sitzungsberichten“ 6-dik füzetében. E dolgozatok bizonyára csak bevezetését képezték irodalom- és nyelvtörténeti fejlődésünk külföldre kiható előadásának, de midőn a Bach-rendszer elkezdett erőszakosan németesíteni, akkor Toldynak sem lehetett többé kedve német előadásait Bécsben — bármily nemzeti czélra is — folytatni. Ugyanez időben némi egyoldalúság választá el egy időre a működő szépirodalmi írók egy részét és Toldyt egymástól. Mi a fiatal hevünkben Petőfinél kezdtük számítani az igazi magyar költészetet,nem gondolva meg, hogy amit így el szeretnénk törleni, az mind a mi saját kincsünk, Toldy pedig úgyszólván Vörösmartyt játszék költészetünk zárkövének tartani, ki után epigonok jöttek. Mi túloztunk, és kétségkívül Toldy is hibázott. Nincs helyén most e hibát feszegetni. Toldy a mai napon életének egyenlítője alatt áll,ahol nincs árnyék,mert az a talp alá esik. Különben is az irodalomnak semmi oka nincs sajnálni azt, hogy a népköltészet diadalainak idejében, midőn e diadal a költészet fáján annyi fattyúhajtást nevelt, volt egy nagy tekintélyű conservativ irodalomtörténész, ki képviselte a régi írók tiszteletét akkor, midőn a fiatal nemzedékek nem akartak arról tudni semmit. Tiz év múlva, midőn az irodalmi társaságok fölelevenült élete a megmaradt veteránokat összefűzd az uj írókkal, midőn alkalmunk volt megismerni ama fogékonyságot, melylyel Toldy az irodalom minden figyelemreméltóbb jelenségét méltatni tudja, s midőn magunk is túlestünk a hibán, mely a legjobbak mellett semmire sem becsüli a jókat, s midőn nem Petőfinél, de Attilla dalnokaival szeretnék a hazai költészetet kezdeni , az írói körök minden rétegében sokszorosan növekedett a tisztelet ama jeles férfi iránt,ki az irodalom és nyelvtörténet mivelése által örök babért szerzett magának. És szerez még folyvást. Mert a munka neki nem fáradság, hanem buzdulás. Néhány óra múlva e sorok megjelenése után írótársai, egyletek, hatóságok küldöttségei, irodalom barátok, lelkes hölgyek és ifjak élő koszorúja fogja őt körülvenni. S a nagyközönség minden egyes tagjának szivében élénken fog viszhangozni a meleg óhajtás: sokáig éljen! De van egy nemes önzés, mely e jó kivánatot megtoldja ezzel: — és úgy éljen, hogy egészen az irodalomnak élhessen ! Az egyetem tanácsa az országgyűléshez és kormányhoz kérvényt indítványozott ,s ezt Pest városa is pártolja, hogy Toldy Ferencz, a félszázados író, nemzeti jutalomban részesüljön. E jutalom bizonyára nem nyugdíj volna annak, ki soha nem leirt tétlenül nyugodni, hanem eszköz munkacserére. Ha részesülne abban, amit nagy mértékben megérdemel, élhetne tán egészen irodalmi munkáinak, — s neki még annyi megírni valója van ! végre is e nemzeti jutalommal a nemzet csak-magát jutalmazná meg — uj könyvek kincseivel. Következik a telepitvényekről szóló tvjavaslat tárgyalása. Hajdú Ignácz közp. előadó a közp. bizottság álláspontját körvonalazza. A telepítvényesek és tulajdonosok közti bonyodalom megoldásának kulcsát egyedül csak szorosan a községek érdekeinek a jogos érdekekkel kiegyeztetése nyújthatja, sem az egyik sem a másik jogának vagy az állam érdekeinek elébetolása által ezen kérdést meg nem oldja, hanem akadályozza annak megoldását. A szoros jog elvei szerint kétségtelen, hogy minden ily viszonyokat tisztán a szerződésekből kellene megítélni. De ennek az lenne a következése, hogy megőriztetnék ezen visszás állapot, mely a telepitvényekre nézve most fönforog, a telepitvényesek bizonyos feloszlásnak lennének kitéve és az állam nem engedheti meg, hogy azon községek, amelyek az államtestnek hasznos tagjaivá váltak, eltöröltessenek a haza térképéről. Teljesen elég lesz téve az állam érdekeinek ha a telepitvényesek állandósittatnak, mert az által a telepitvények eredeti czélja el lesz érve, mely abban áll, hogy a birtokos birtoka mellett elegendő munkáskézre tegyen szert és ez által birtoka értékét nevelhesse. Előadja ez után a ministeri és a közp.bizottság által szövegezett javaslat közti 3 fő elvi különbséget. Az első elvi különbség mutatkozott azon telepítvényesekre nézve, melyek ideiglenes szerződés mellett, bizonyos határidőre voltak megkötendők, melyekre nézve az igazságügyi miniszeri javaslat csak azt engedi meg, hogy azok belsőségei legyenek megválthatók; azonban a közp.bizottság azt véli, hogy itt ne csak belsőség, hanem bizonyos számú külsőség, nevezetesen azon esetben, ha azok tíz holdnál kevesebbek, az egész külsőség különben legfelebb 10 hold megváltható legyen. Indokolja a bizottság e nézetét az,hogy nem állhat az állam érdekében, hogy minden vagyon nélkül szegény községek alakuljanak, melyek azon feltételeknek, melyekhez a község léte kötve van, meg nem felelhetnek. A másik különbség a két törvényjavaslat közt az állam birtokában lévő telepítvényekre nézve mutatkozik. Ezekre nézve a miniszeri törvényjavaslat azt ajánlja, hogy csak 10 holdat válthassanak meg a telepítvényesek, a közp.bizottság pedig azt javasolja, hogy mindazon földek, melyek jelenleg ily telepítvényesek birtokában vannak, természetesen örök ár letétele mellett, a telepítvényesek birtokába jussanak. A harmadik eltérés a törvényjavaslatban a székely telepítvényeseket illeti. A székely telepítvényesekre nézve kívánja a tvjavaslat, hogy az erdészet, a bánya és iparműveletek szempontjából történt telepítvényekre, valamint a magyarországiaknál, úgy itt se terjesztessék ki a törvényjavaslat. Eltérés az is, hogy azon esetben, midőn a telepítvényes örök áron kénytelen megváltani a maga telepföldeit, az igazságügyminiszeri javaslat azt ajánlotta, hogy általában 23 ft fizettessék egy-egy holdért a telepitvény tulajdonosának. Ezen általános ármeghatározást a központi bizottság nem vélte elfogadhatónak, nem pedig azért, mert nem látta volna azt igazságosnak, sem a telepitvényesek, sem a telepitvény földek össztulajdonosaira nézve. Mert e szerint a jó telepitvényföldek tulajdonosai alig kapták volna fél árát a telepitvényeseknek átengedett birtoknak, míg másfelől roszabb telepitvény földekért két — háromszoros árt kaptak volna, és másrészről a telepitvényesek is a földeket[ sőt ’[* áron, a rosz földeket pedig két - háromszoros áron kapták volna, ami őket a földek elhagyására kényszerítendő. Különbség mutatkozik még abban is, hogy oly telepítvényeknél, melyek időhöz kötve, a székely telepítvényekre nézve 15 holdnyi maximumot kíván megállapíttatni a központi bizottság. Várady Gábor előrebocsátott indokolással a maga és elvtársai nevében következő hat javaslatot ad be: „Tekintettel arra, hogy a telepítvényekről szóló törvényjavaslatban csupán az eddig történt telepítvények iránti intézkedés foglaltatik , utasíttatik az igazságügyminiszer, hogy a jövőben létesítendő telepítvényekre nézve mielőbb — mindenesetre pedig még ezen ülés folyama alatt — terjesszen törvényjavaslatot a képviselőház elé. Dániel Pál tüzetesen szól a magántelepítvényekről, de kiválólag a Torontál megyeiekről, előadva ezek történelmét, melyek az országban levő telepitvények túlnyomó számát képezik. Torontál megyében kétféle telepítések történtek, u. m. örökös szerződés mellett és időleges szerződés mellett. Azon 79 telepitvényből, melyek közül kettő a 48—49-ki hadjárat alatt pusztítatott el, három pedig a folyó évtizedben, és pedig a legutolsó alig két év előtt tűnt el a föld színéről, hetvenöt község közül kilenct telepíttetett örökszerződés mellett, 65 pedig magánszerződés mellett. A 65 község közül nyolc a kincstár birtokaira, 57 pedig magánosok birtokaira telepíttetett. A telepítés már a múlt század végén indíttatott meg. Midőn Mária Terézia a török kézből visszakerült bánsági részeket rendezvén, előbb az urbériséget úgy mint az az 1836 törvények csekély módosítással 48-ig fenállott privatusoknak adomány útján conferálta, ezeknek egyszersmind kötelességévé tette, hogy a terjedelmes majorságokat benépesítsék. A telepítési szerződvényeket azon időben leginkább Würtembergiekkel kötötték, kik e czélra az országba behivattak. A 30—32 évre kötött telepítvényi szerződésekben a praestatiók jóval kevesebbre állapítottak meg, mint amennyit azon időben az úrbéresek fizettek úrbéri telkeik után. Ezen szerződések akkoriban „Ansiedelungsvertrag“-oknak neveztettek, és ezt kémi jegyezzék meg magoknak azok, akik azt mondják ma, hogy ezen telepítvényesek tisztán magánjogi szerződési viszonyon alapulnak. A telepítvényes telkek rendesen és oly terjedelemben osztottak ki, mint az úrbéres telkek, 'f2 és egész telkekben. Minden embernek adatott annyi, amennyit az illető külföldről magával hozott pénzével instruálni és beépíteni képes volt. A telepítési szerződések az 1820—30 közt lejárván, egyetlenegy birtokosnak sem jutott eszébe ezeket a telepitvényeket felbontani akarni, s a telepitvényesek siettek is új szerződésre lépni a földtulajdonosokkal; habár a megváltozott viszonyokhoz képest kissé magasabb bér mellett is, de szívesen szerződtek, mert helyzetük még akkor is sokkal kedvezőbb volt, mint az úrbéreseké. Ezen szerződések még teljes erejökben állottak fel akkor, midőn az 1848. törvényhozás a jobbágyságot megszüntette. A telepitvényesek, azon hitben hogy ők a jobbágyokkal egyenlők s igy rájok is kiterjed a törvény, zavarogni kezdettek, miből perlekedés keletkezett, mely azt eredményezte, hogy a községek elnéptelenedtek, a telepitvényesek elvesztették a telepitvényt és vándorolni kezdettek. Szóló ezen állapotot károsnak, veszélyesnek és tarthatlannak mondja. Szükségesnek tartja, hogy a telepitvényesek egy része megváltás alá essék , és pedig azért, hogy fel ne oszoljanak. Szónok tapasztalta, hogy a telepitvényesek nem maradnak meg oly falvakban, ahol itéletileg megfosztanak a külsőségtől. Nem állhat fenn község ott, hol az embernek nincsen módja és alkalma, hogyha a maga szorgalma által szerzett magának valamit, hogy azt ugyanazon községben be is fektethesse.Mindazon községekben tehát, hol csak belsőségeik volnának ez embereknek, ha szerzett valamit kénytelen volna felszedni sátorfáját s tovább állani, hogy magának egy hold földet szerezzen. Azt hiszi továbbá, hogy napszámos zsellérek nem is volnának képesek oly községeket alakítani, mely az uj községi törvény szerint, még az állami közigazgatás közvetítésének terhét is tartozik viselni. Még egy ok van,és ez az, mert nem akarnám, hogy Torontál megye 168 községéből 66 községben 70—80000 lélek legyen, kik közt egyetlen egy sem volna képesítve politikai jogok gyakorlására. Simonyi Ernő közbeszól: Ez a fő! (Derültség.) A közp. bizottság javaslatát elfogadja részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés.) Gonda László megemlítvén, hogy a kormány egyéb tárgyakra pl. távírdákra, statistikai adatokat gyűjt, s e fontos kérdésnél ezt nem tette, holott szükséges volna tudni a telepitvényesek számát , egyszóval hogy áll a telepítvényesek Ügye, körülbelül milyen értéket képvisel az öszszes nemzeti tőkéből; van-e az által közvetlenül érdekelve, mily nagyságú földterület lehet,mely ezen rovatba jól következő indítványt ad be: „A telepítvényekről szóló törvényjavaslatnak tárgyalása elhalasztatik azon időre, mikor a békés igazságügyi ministériumok az e tárgy fölvilágosítására muldatlanul szükséges statistikai adatokat a ház elé beterjesztendik.“ Zichy Nándor gr. attól tart,hogy a ház nincs kellőleg felvilágosítva, és hogy nem bír kimerítő tudomásával azon korlátoknak és azon eseteknek, melyekre ezen törvény alkalmazható lesz. Mert épen az lőtte szólottak indokolásában mindenkor csak bizonyos, a kincstári birtokokon levő, és a torontálmegyei telepítvényesekről hallott szólam. Szóló pedig azt hiszi, és tudja is, hogy az országban sporadice sok más helyen léteznek oly viszonyok, melyekre ezen törvény alkalmaztatni fog. Pl. azon esetet hozza fel, hogy ha valaki 2—3 évvel ezelőtt selyemtenyésztés,répaművelés, mák vagy más mezei ipar érdekében, mely számos kézimunkást igényel, telepítvényt alapított volna és az embereknek azért, hogy jobban élhessenek, egy, kettő vagy három esztendőre adott földeket mivelni, hogyan fogjuk már most indokolhatni azt, hogy ezen emberek javára azon földek valóságos adásvevési, azon alóli expropriatioja elrendeltessék, vagy legalább azon előnyökben részesíttessenek, azon telepítő ellenében, kinek talán épen ezen föld a telep kellő közepén gazdászati szempontból 2, 3, 5-szörös értékű. Ezáltal egy jövő fejlődésnek egyik vagy másik irányban elejét vesszük. Hogyha azt óhajtjuk, hogy Magyarországon az ipar és mindenekelőtt a mezei ipar, mert ez legterjedtebb nálunk, virágzásnak induljon, tartózkodni kell attól, hogy a törvényhozásba oly elveket hozzunk be, melyek az ipar és a modern nemzetgazdászat általános fejlődési elveivel ellentétben állanak. Márpedig szóló azon nézetben van, hogy az ipar, a gazdászat, a jólét az emberek közti viszonyok fejlődésének a szabadság legjobb szabályozója. De már ha a ház ezen törvényt a központi bizottság véleménye alapján alkotja meg, akkor nem tudja felfogni, hogyan lenne lehetséges ezen birtokoknak kisajátítását elrendelni, ezeken a telekkönyvileg előjegyzett magyar és külföldi hitelezők követeléseit meghagyni és ad graecas calendas halasztani akkorra, midőn a telepitvényesek terheiket talán lefizetik; a birtokosra pedig, kit egyik vagy másik birtokától megfosztunk, azon terhet róni, hogy egyik vagy másik bíró előtt sollicitálja ügyének eldöntését, és keressen végrehajtást ínséges időben, rosz termés alkalmával, hogy érző szivének engedvén prologallot adjon a hitelező rovására, vagy azoktól kérjen beleegyezést. (Helyeslés.) Mindezeknél fogva nem a központi bizottsági, hanem a miniszteri javaslatot fogadja el a tárgyalás alapjául. Többen lévén szólásra felírva, elnök bezárja a vita folytatását, s a vadászati törvényjavaslatot harmadszor olvastatja fel. Géczy Kálmán indítványára a vadászati tvjavaslat jelenleg elfogadott alakjában ki fog nyomatni, hogy a főrendek általi el nem fogadás esetében használatul meglegyen. Hétfőn ülés d. e. 10 órakor. Tárgy: a telepítvények tárgyalásának folytatása. Ülés vége 32 órakor. Angol lapvélemények az osztrákmagyar miniszterválságról *), Beust lelépése világszerte nagy feltűnést okoz. A „Times“ következőleg elmélkedik a volt osztrák-magyar külügyér visszalépéséről: „Megtörténik néha, hogy egy államférfiú sok nehézséget halmoz össze maga körül és azután személyesíti azon rendszert, mely hatalmas pártok ellenzését vonta magára, úgy hogy kénytelen visszavonulni és helyt engedni oly egyénnek, ki képesebb ama iránynak utat törni . . . Beusz visszalép, de helyét Andrássy foglalja el, ki politikáját lényegében magáénak vallja. A válság nagy hordereje abban keresendő, hogy Beust a német nemzetiség képviselője és a német suprematia szószólója, többé nem tanácsosa a császárnak. Miután a „Times“ igen elismerőleg nyilatkozott a lelépő külügyér mind 1866. előtti, mind utáni működéséről, azt mondja róla, hogy alig állhat ember tisztábban a világ előtt, mint ő, ki a dolgok bizonyos rendjét képviselő. — Bukása megütközést és felindulást fog előidézni az egyik pártnál, bizonyos reményeket a másiknál. Ez érzelmek nem maradhatnak visszahatás nélkül a birodalom sorsára, és a jövőben ott történendők igazolni fogják, hogy ez esemény a jelen év legfontosabbjai közé tartozik.“ A „Daily News“ ide vonatkozó szavai ezek: „Ferencz József császár ismét megpróbálja egyszer, hogy húsz lovas fogatával egy irány felé haladjon. E monarcha experimentumai az alkotmányosság terén valóban oly roppant nehézségekkel járnak, hogy felettök Európa legnagyobb államférfia is kétségbe eshetnek ... A csehek már oly közel jártak ezélyükhöz, hogy ezentúl még erélyesebben fognak érte küzdeni, és a kiegyezkedés még nehezebb lesz. Lehetetlen előre látni, amit a válság maga után vonand, de nyilvánvaló, hogy komoly politikai rázkódtatások csíráját hordja méhében.“ A „Morning Post“ még sötétebb színben látja a monarchia helyzetét, amidőn következőleg nyilatkozik: „A császár helyzete kétségkívül igen nehéz, és jó szemmel kell nézni, ha egy uralkodó mindent meg akar tenni, hogy alattvalói nevezetes részét magától el ne idegenítse, mely elidegenítés nagy veszélylyel járna a birodalomra; másrészt nyilvánvaló, hogy minden állapot jobb egy olyannál, mely az agitatiót megörökítené, és melyben csak azért ébresztünk reményeket, hogy azokat ne teljesítsük és keserű csalatkozást idézzünk elő. Ha a kormányzást csakugyan a parlamentáris többségek elve szerint akarják vinni, akkor igen valószínű, hogy a császárság több félig független államra fog szakadni. Lesz ugyan köztök közös kapocs, de e foederátió olyan lesz, minőt a világ eddig nem látott. Ha pedig a parlamentáris többség elvével fölhagynak, akkor az alkotmányosság szenved hajótörést.........Ha e küzdelem egyedül a császár alattvalói között folyna, akkor Európát a belügy kevésbbé érdekelné. De ez nincs így ; a vetélkedő nemzetiségek a birodalom határain túl keresnek támaszt és segedelmet, és minthogy részvétre találnak is, legkevésbé sem valószínűtlen, hogy valamelyik külállam szükség esetében kész volna fajrokonai segítségére menni. Poroszország és Oroszország nem nézik egykedvűen e dolgokat és e körülményben keresendő az osztrák alkotmányválság veszedelmes volta.“ — A körmendi kerület orsz. képviselője megnyugtatására kijelentjük, miszerint a Hon 159. számában „Országházi fecsegések“ czimű rovatunkban azon életet „közös hadsereg, delegatiora stb. szavaz, országházba nem jár,“ mint reá nem háramlót“, őt nem illetőt constatáljuk, annál inkább , mert illető képviselő úrról mint az 1861. évi orsz. gyűlés határozati pártjának egyik tagjáról, az orsz. gyűlési napló áttekintése után arról győződtünk meg, miszerint nevezett kerület képviselőjét a kormánypárttól épen azon eszme megvalósítása választja el, hogy azon nemzet, melynek saját hadserege nincs, csak játékszere bármely idegen nemzetnek. E nyilatkozattal az igazságnak tartoztunk, ezért igtatjuk ide. Mi is ! önfélék. Mint biztosan értesülünk, király ő felsége Toldy Ferencz kiváló tudósunkat, ötven éves irói jubilaeuma alkalmából a Lipótrend lovag-keresztjével díszítette fel. — A Toldy-ünnepély czéljaira újabban a következő adományok folytak be: Piti Mihály 5 frt, Körösi József 5 frt, Gulyás Elek 5 frt, Abday Asztrik 5 frt, Varga Samu 5 frt. Az esztergomi főgymn, önképzőkör 10 frt, Ferencz Zs. Jakab 10 frt, Nagy Miklós 10 frank, Jedlik Ányos 5 frt. A jászóvári prépostság 40 frt, Zsibovits Ferencz 5 frt, Kerékgyártó Árpád 3 frt, Szabó Richard 5 frt, Kismartonyi Ede 10 frt, Kecskeméthy Aurél 5 frt, Ács Károly 5 frt,Sztrokay Kéler Katalin 1 arany, Majláth György 20 frt, Novelly Antal 10 frt, Schwarcz Gyula 5 frt. További adományokat a Kisfaludy-társaság az ünnepély alkalmával is elfogad s még néhány darab érem is áll rendelkezésre. A küldemények Arany László úrhoz intézendők. — A Buda ostrománál elesett honvédek emlékére felállítandó sírkőre újabban adakoztak : Északkeleti vaspálya igazgatóság 142 ft, Ivánka Imre 25 frt, Fiume köz*) (Ezen czikkünkre már mai esti lapunkban hivatkoztunk, de az abból tárgyhalmaz miatt kimaradt.) Cége 200 frt,Pest város hatósága 200 ft. Nyíregyháza város tanácsa gyűjtött, 55 ft 80 kt, Doboka megye főispánja gyűjtött a járásokban 20 frt, gr. Karácsonyi Guidó 5 frt, dr. Schwarzer Ferencz 10 frt, Király serföző és gőzmalmi részvény társulat 5 frt. Összesen 562 frt 80 kr. — Képviselő-választás. A zborói kerületben az elhunyt gróf Szirmay Ferencz helyett Martyák Sándor főszolgabíró választatott képviselővé. A megválasztott uj képviselő jobboldali. — A két szivatcza megnyitása iránt az osztrák államvasút és Pest városa közötti tárgyalások ellentétben a „P. Lt.“ ide vonatkozó közleményével, a legbékésebb irányt veszik, és bizton remélhető, hogy ezen hosszú éveken át vajúdott ügy a létező viszonyok kölcsönös figyelembe vétele és kiegyenlítése mellett el fog intéztetni. A pontozatok, melyek a város és e vasút képviselői által ez ügy tisztába hozatalára megállapítottak, jóváhagyás végett most elküldettek Bécsbe az államvasút főigazgatóságához és következőkben foglalhatók össze : Miután megállapittatott, hogy a két szív utczai közlekedés megnyitása ma már legyőzhetlen műszaki akadályok miatt lehetlen, s az ott összpontosuló 42 siint már el nem távolítható a nélkül, hogy a vasútnak azon vidéken való közlekedését meg nem akasztaná, a vasút-társulat kötelezte magát, hogy síneit a Roinbach fürdőnél lévő úgynevezett marhahajtó útnál áthidaltatja és ott kocsik és gyalogosok számára közlekedést nyit, az állatkerten felül pedig szinte megnyitja a közlekedést, és ezen ponttól a Rombach fürdőig utat készíttet, s annak fentartására egyszer mindenkorra 50,000 frtot, ajánl a városnak fizetni. külföldre utazóknak. A m. k. belügyminiszer arról értesült, miszerint utóbbi időben ismételve fordultak elő esetek, hogy magyarországi illetőségű utazók, kik rendes és szabályszerű útlevelekkel voltak ugyan ellátva, azokat azonban valamely franczia követség vagy ügynökség által láttamoztatni elmulasztották, Francziaországba vagy a Mont Cenisen át Olaszországba való útjukban, a Bellegarde nevű franczia határállomáson, hat szigorú útlevélellenőrzés gyakoroltatik, visszautasíttatták. Ily utazók kénytelenek útleveleik láttamoztatása végett Genfbe visszatérni, időveszteségen felül a már megváltott menetjegy árát is többnyire elvesztik. Ennek kikerülése végett a belügyminiszer ismételve felhívja a törvényhatóságokat, hogy a közönséget saját érdekében hatályos módon figyelmeztesse, miszerint a franczia határon átlépés bárhol, a Francziaországban jelenleg fennálló útlevélszabályzatok szerint, kivétel nélkül, csak azon utazóknak engedtetik meg, kiknek útleveleik valamely franczia követség vagy ügynökség által láttamozva vannak. A Marosszéki piros pár is-trágódia. Marosszék Vaja községéből ezeket írják az „Igazmondó”-nak : A legzavartalanabb családi boldogságban élt e faluban egy jó módú ügyes székely ember szép, fiatal, szeplőtlen életű feleségével. Egy kellemes napon a nő ételt vitt ki a mezőre szorgalmatosan szántó férjének. A nő feje szokása ellenére egészen be volt kötve egy czifra selyem kendővel. Ez feltűnt a férjnek, s mindjárt kérdezte, hogy hol vette azt a czifra kendőt ? Felesége zavart lett a kérdésre, irult, pirult s csak a tálalással akarta elültetni a dolgot, míg végre is a férj ismételt kérdésére szólania kellett. Elmondta, hogy neki még több olyan czifra selyem kendője is van otthon, de sem pénzt, sem gabonát nem kellett érte adni a zsidónak, hanem csak a haját. Leoldotta fejéről a kendőt, s csakugyan oda volt a szép asszonynak a gazdag haja egészen. A férj levert hangon mondá: Ha eladtad a hajadat, add el magadat is. Én az ételedből nem eszem többé. Menj haza anyádhoz. Én is haza megyek a paphoz.“ És csakugyan rögtön kivetette ekéjét a földből és amit mondott, azt mégis tette. A világ sem tudná lebeszélni róla, hogy ezzel a felesége ártatlanságán semmi csorba sem esett. Neki nyírott hajú feleség nem kell. Pedig mily boldogul éltek e perczig! Szép hajú leányok és asszonyok vegyetek példát! — Pest város szépítési terveinek kiállítása ma reggel nyílt meg az akadémia képzőművészeti termében. — Az első teremben egyetlen egy terv van kiállítva „Hazádnak rendületlenül légy híve“ jelige alatt,, de az oly nagy és oly érdekes, hogy tüzetes megszemlélése igen sok időt vesz igénybe. A tervezet tisztán áttekinthető alakban van előállítva, s a többi tervezet mellett leglaposansabb képet nyújt.Laikus és szakértő leghosszasabban időző tervezet mellett s jólesik e remek Pesten szemét ellegeltetni,s csak azt kell mellette sajnálni, hogy egyhamar nem fog Pestünk ilyen képet ölthetni, mert a tervezet nem annyira szépíteni, mint újjáteremteni akarja Pestet. Az eddig ismert városokon kívül ott találjuk a következő új városokat : Erzsébeth város, Rudolf város, Rákosváros, Újváros, Gyárváros, Szigetváros (a Csepel szigete) Új telep, Margitváros és István város A tervbe foglalt nyilvános épületek következőleg vannak a tervbe foglalva : királyi várpalota Budán, országház, az új épület helyén, közlekedési ministériumi, igazságügyi, kereskedelmi ministériumi paloták és a curia ugyanott; magyar opera színház a Deák téren ; egyetemi könyvtár a reáliskola u. sarkán; orvosi központi épület a füvészkert helyén ; természettani épület ugyanott; csllagásztorony Budán a gellérthegyen ; műegyetem az István téren ; fiókposta és távirda az Erzsébet téren és Budán a Knezhidtéren ; művészetek épülete a sugárút Balkán ; iparmúzeum az István téren ; felsőbb ipariskola Pesten a kertész-utczában ; épület tudományos felolvasásokra és műelőadásokra a Józsa - téren és Budán a főutczában ; országos lyceum a József - téren; országos gymnasium ugyanott; hajózási iskola a felső - Dunasoron; katonai laktanya és gyakorló hely a népkert mellett; ugyanez Budán az István városban, honvéd laktanya és gyakorló hely a határárok-utczában és Ó-Budán; városház a városház téren, és Budán a várban; kath. templom Budán és Pesten több helyen ; népszínház a nagy körúton, és Budán a főutczában ; lovarkör a sugárút mellett; árvaház az államvaspálya mellett és a Gellérthegy utczában ; országos kórház Budán István város lövölde a Hermina mezőn és Budán a Nagy-Rókus utczában ; vásárcsarnokok Budán és Pesten több helyen; vágóhíd az üllői út mellett ; sétaterek, óvoda kertek és emlékszobrok Budán és Pesten több helyen; központi személyszállító Folytatás a mellékleten.