A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-13 / 10. szám

elfogadtatott Csengery azon módosításá­val, hogy az a népnevelési szükségletekre imént megszavazott összeghez toldassék, s a miniszer felhatalmaztassék, miszerint ezen összegből a szükséghez képest gazdasági néptanodákat is állítson fel. E határozatnak valóban örvendünk s egyik bizonyságát látjuk annak, hogy a képvi­selőház a népnevelés előmozdítására Zsedényi daczára áldozni is tud.­­ Különben a többi elő­irányzott pontok is teljesen megszavaztattak. A ministernek ma nem épen kellemes napja volt. A sokoldalú interpellatiotól eltekintve, P­é­c­h­y egyenesen lanyhasággal vádolta őt s az egész gyűlés alatt meglátszott, hogy foly­tonos zavarban volt. Madarász indítvá­nyozta, hogy a jövő évre terjesszen elő részletes költségvetést, hogy az országgyűlésnek alkalma legyen az eddigieknél nagyobb összeget is meg­szavazni közoktatási czélokra , s ő e nyilatkozat irányzatát félreértve, csak egy tétel részletezé­sére magyarázta azt, a­mit meg is ígért, s a­mi különös, a pénzügyminiszternek kellett figyel­meztetni és biztatnia őt,hogy ragadja meg a kedve­ző alkalmat.Egy más esetben a gazdasági népisko­lákról szóló rovatnál a helyett, hogy saját nézetét védelmezte volna, minden felszólítás nélkül igen elhamarkodva „helyesnek és tökéletes alapos“­­nak találta a pénzügyi bizottság javaslatát, mely a kért összegnek csak '/1-ét akarta megszavazni s később ezen kérdésben az ő álláspontját védel­mező Csengery nézetét ismét helyesnek találta. Beszédei különben a régiek voltak. Elöl kiemeli a nagy nehézségeket, elmond egy pár phrasist s végül biztosítja a törvényhozó testületet, hogy „annak idejében“ fog ismét tenni valamit. Schwarz indítványát, hogy jövőben követeljen nemzeti kölcsönt, nem is akarta meghallgatni. Különben két igen nevezetes tudósítást adott, hogy t. i. a vakok intézetének országossá tétele s a katonák­­oktatása ügyében a kormány már megtette a kellő lépéseket. A „népnevelési szükségle­tek“ rovatánál az esti lapunkban elmondottak után szót emel Schwarcz Gyula. Szónok fel­hozza, hogy van a tanszabadság gúnyára egy tankönyv-bíráló bizottság, melynek tagjai kizá­rólag tűzik ki úgy­szólván a pályadíjakat az il­lető munkára, maguk adják a megbízást az il­lető íróknak, kik maguk dolgozzák ki azokat, tehát saját maguknak adják a megbízást, ma­guk bírálják meg az illető munkákat s maguk magukat jutalmazzák meg.Megrója azon eljárást, hogy egyetlenegy könyvárus bizatik az összes az állam által ajánlott tankönyvek elárusításá­­val. Még a bach-rendszer alatt is, mely pedig igyekezett mindenüvé a monopóliumot becsem­pészni, jogában állott minden hiteles könyvárus­nál kereskedni azon tankönyvekkel, melyeket a kormány ajánlott. Ezután az 1868. 38. t. sz. egyes §-ainak revi­­sióját sürgeti, mint melyek gátat vetnek a tör­vény végrehajtásának. Ily mozzanat pl. mindjárt az iskolaszék kérdése, a tanfelügyelők jogköre, különösen azon viszony , melyben a tanfel­ügyelők állanak a politikai administratióval. Hogy ha a tanfelügyelő a törvény értelmében semmi közeg felett nem rendelkezik, hogy ha a szolgabíró, ha akarja megteszi, ha nem akarja nem teszi meg azt, a­mire a tanfelügyelő őt fel­kérte akkor a törvényt nem lehet végrehajtani, s akkor a község,vagy az illető községi közegek részlelkűsége meg fogja akadályozni azt, hogy 50 év múlva is végrehajtassék. Ha ezen tör­vényt azután revideáljuk, csak ezen fontos, de hiányos §-okban, akkor kijönnénk azon dilem­mából, azon circulus vitiosusból, melyben most állunk. Mert úgy áll a kezelés jelenleg: a mi­nister nem irányoz elő nagyobb összeget, mint a­mennyit előirányzott, s a­miért valamennyien feljajdulnak. Miért nem irányoz elő többet ? mert ezt sem bírja elkölteni. Miért nem költheti el ezt? azért, mert a törvény úgy, a­hogy most fennáll, mostani szerkezetében, mechanicájában, a tanfel­ügyelőknek a politikai közegekkel szemben levő jogviszonya mellett az iskolaszékek és iskolata­nácsok csekély száma, a pótadó csekélysége akadályozzák ezen törvény végrehajtását; más­részről pedig ezen c. sanctiójának hiánya, mely megmondaná, mi történjék a hanyag, kötelessé­gét nem teljesítő községgel, meggátolják őt ab­ban, hogy nagyobb összeget értékesítsen, mint a mennyit előirányzott. Ennél fogva következő határozati javaslatot ad be: A vallás- és közoktatásügyi minister utasitta­­tik, miszerint az 1868. 38. t. sz. azon §§-ainak, melyek az eddigi tapasztalatok nyomán végre nem hajthatók, vagy végrehajtatásuk esetében is a népiskolai oktatás érdekeivel tényleges viszo­nyaink folytán ell­entétbenj­önnek, revisiójáról még ez országgyűlésen a ház elé törvényjavaslatot terjeszszen. Pauler Tivadar a törvény revisiójára nézve kijelenti, mint ezt máskor is tette, hogy nem látja arra az időt eljöttnek,ezt ugyanis a ta­pasztalat bőven kell hogy kimutassa, ennél­fogva e hat­ javaslatot nem teheti magáévá. A tankönyvek szerkesztésére nézve kitérőleg fe­lelvén, Schwartz újból felteszi a kérdést erre vonatkozólag, hogy igaz-e, miszerint úgy szer­keztetnek e könyvek, de szót emel Csengery Antal, ki Schwarcz beszédére megjegyzi, hogy ő azt mondja, hogy van oly eljárás, a­hol a pályaműveket ugyanazok írják és ítélik? Igen ily eljárás a világban minden Academián létezik és senkinek sem jutott eszébe az Aca­­demiát gyanúsítani azzal, hogy az odaítélésben részrehajlóan vagy helytelenül járt kl. Szónok az eredményt tekinti, ezzel meg van teljesen elégedve,mert az ily könyvek ellen nem lehet semmi kifogást tenni. — A kormány nem megrovást, hanem dicséretet érdemel azért. A­mi a törvény revisióját illeti, hangsúlyozza,hogy ennek türelmetlen sordírozása többet árt, mint használ az ügynek. Hivatkozik Porosz- és Fran­­cziaország közoktatási törvényeire, melyek szin­tén nincsenek még végrehajtva. Előbbi a múlt században hozatott I Gneist azt mondja róla, hogy még nincs végrehajtva, hasonlóan nyilat­koznak a franczia enquetek és Duruy is a fran­­czia közoktatási törvényről, melyet még Guizot terjesztett be 1833-ban. Ennél fogva ismétli most is, azon állítását, hogy hálát ad istennek, ha a­­ mi törvényünk, mely az általános tankötelezett­ség tekintetéből előtte jár Franczia- és Angol­­országnak is, 50 év múlva is végre lesz hajtva. Pauler Tivadar Schwarcznak a tankönyvek szerkesztésére nézve tett kérdésére nemmel fe­lel , az nem történt és nem is történik. Miután a bizottság számos tagból áll, és azok közt van­nak jeles férfiak a közoktatás terén, megtörtén­hetik, hogy azok közt pályázók is vannak, de az ő munkájukat mások bírálgatják. Horn Ede megjegyzi Csengery beszédére, hogy a franczia akadémiában nem úgy törté­nik a bírálat, mint nálunk, ott a testület tagjai ki vannak zárva a versenyzéstől. A miniszter azt jelenti ki, hogy csak a magasabb intézetekben látja helyén a tanszabadságot, de a­mi az alsóbb iskolákat s főkép a tankönyveket illeti, ő azt hiszi, hogy itt a tanszabadságnak nem lehet he­lye, itt vigyázni kell, mert itt a jövő generatio oktatásáról van szó s a kormány kötelessége ügyelni, hogy jó tankönyvek legyenek. Tegnap más véleményben volt a miniszer.­­ Mert a­mi a tankönyveket illeti, el nem ismerte a kormánynak azon kötelességét, hogy arra felügyelni tartozik, hanem azt hitte, hogy elég hogy ha a miniszter azon meggyőződésben van, hogy ez vagy ama püspök becsületes ember, te­hát ez elég s nem kell többé beavatkozni. Mint­hogy a miniszer ma kinyilatkoztatta, hogy köte­lességének tartja a tankönyvek felett szigorú vizsgálatot tartani, s felügyelni, hogy ezek va­lóban a haladás és hazafiasság szellemében le­gyenek szerkesztve, s a műveltség s tudományos­ság nivealján álljanak, reményű szóló, hogy ez év folytán emlékezni fog ezen mai utóbbi nyilat­kozatára, s e szerint intézkedni fog. A tétel megszavaztatván elfogadtatik Mada­rász Kat. javaslata Kerkapoly módosításával. — Schwarcz újból szót emel határozati ja­vaslata védelmére, de a többség nem fogadja el. A népnevelési lapnak a nyelveni kiadására előír. 30.000 ft. Táncsics Mihály hivatkozva Miletics, Babes és Paulovics nemzetiségi képviselők e házban el­mondott magyar nemzetellenes beszédeire, kik többi közt azt mondták, hogy a magyar elnyomja a többi nemzetiségeket, hogy a magyar kormány úgy bánik velük, mint akár Bismarck vagy Gortsakoff,s hogy a magyarok a többi benlakók­­kal szemben idegenek, szóló kijelenti, hogy a magyar nem nyom el senkit, sőt épen az a baja, hogy még a honárulók iránt is túlságosan nagy­lelkű. Még Attila és Árpád is érintetten hagyták a különböző nyelvet és vallást. Ezen szónokok azért beszélnek így, vagy hogy róluk is beszél­jenek, vagy mert a camarilla által fel vannak bujtatva, vagy mert külön territóriumot akarnak. Szóló kárhoztatja a 7 nyelvű lapot, mert ez bá­torítja fel őket külön nemzetiségi kívánalmakra. Papp Zsigmond elismeri, hogy szükséges egy diplomatikus nyelv minden országban és ez nálunk a magyar, itt a házban, és a kormány­ban felülről lefelé, de a külön nemzetiségek nyelvét ezen körön kívül csorbítni nem lehet. Kívánja, hogy legyen különféle nyelvű lap, de ez ne legyen a magyar szolgai fordítása, mert a mitől hízik a magyar, a német attól csömört kap. Adassák szabad kéz a szerkesztőknek, mert mit érdekli a más ajkú olvasót, hogy mi történt Kecskeméten. Szónok kijelenti, hogy oly román nyelven iratik e lap, melyet ő meg nem értett. Irányi Dániel a nemzetiségek egyenjogú­­sítását pártolja és azt kívánja, hogy a kormány is e szellemben járjon el. P­é­c­h­i Tamás hang­súlyozza, hogy e lapnak csak úgy van értéke, hogy az­ olvasók által megértessék, különben csak hiában adjuk ki a pénzt, a miniszternek tehát ez iránt intézkedni kell. Pauler kijelente, hogy ez irányban intézkedni fog ; ha a különbö­ző nyelvekben netán érthetetlenség fordult elő, ez megszokott esni a fejlődés stádiumán álló nyelvekkel. Joannovits György tiltakozik Papp Zsiga azon állítása ellen, mintha pl. valamely bánáti román vagy szerb tanítót nem érdekelne oly pae­­dagogiai mozzanat, mely hazájának más részén történik. (Élénk helyeslés.) Az sem áll, hogy érthetlen román nyelven szerkesztetik, mert ha ez állna, akkor nem járatná 1300 román tanító. Szóló legalább soha egy értelmetlen sort sem ol­vasott benne. (Helyeslés.) Román Sándor azt jegyzi meg, hogy fiatal emberek írják a lapot, kiknek nincs fogalmuk román syntaxisról, s így gyakoriak a panaszok a nyelvezetre nézve. A tétel megszavaztatván, elfogadtatik a felnőt­tek oktatására 70.000 ft. Irányi kérdésére Pauler kijelenti, hogy azokra nézve kik olvasni és írni tudnak, azon rendeletet bocsátotta ki, hogy a számvetés, történelem és a tér­­tan elemi oktatásában is ré­­szesítessenek. (Helyeslés.) Schwarcz Gyula azon kérdést intézi Pauler­­hez, hogy vájjon nem lehetne-e a lehető leghatá­lyosabb segédeszközt kilátásba helyezni a fel­nőttek oktatására, az­által, hogy az kiterjesz­tessék a hadsereg legénységére is , hogy vájjon a honvédelmi ministériummal, illetőleg a dele­­gátióval, nem tenné-e magát érintkezésbe a vé­gett, hogy azon 100.000 egyén, a­kik évenként besoroztatnak és pedig úgy, hogy legnagyobb ré­sze írni és olvasni nem tud, a­helyett, hogy egés­­ségöket a korcsmákban rontanák, a tanulás rá­­juk nézve nemcsak facultative, mint az történik, hanem kötelezővé tétetnék. Pauler erre azt feleli, hogy ez ügyben már megindultak a tárgyalások. Megszavaztatik a tanítóképezdei tanárjelöl­tek és iskola tanítók kiképzésére 10,000 ft. A v­á­c­z­i siketnémák intézetére előirányoz­­tatott 29,754 ft. Szathmáry Károly : Tisztelt ház ! Midőn ezen tételnél felszólalni szerencsés vagyok, tel­jességgel nem gondolok arra, hogy ezen tétel le­vonását ajánljam,hanem felszólalok azon szeren­csétlen polgártársaink érdekében, kik ezen inté­zet által, valamint itt Pesten a vakok intézete által, érdekelve vannak. Azt hiszem, hogy ezen legszerencsétlenebb polgártársaink mind az ál­lamnak, mind a társadalomnak figyelmét méltán veszik igénybe. Többször lévén szerencsém mind­két intézetet megszemlélni, különösen két nagy fogyatkozást találtam mindkettőben. Az egyik nagyon tetemes hiány épen magában a hiányban fekszik, t. i. ezen intézetek oly kevés alapítvány­­nyal, hogy pl az évi jelentkezőknek 5 % -jét sem lehet bevenni, így pl. a váczi siketnémák intéze­ténél évenkint közönségesen 80—100 szeren­csétlen gyermek jelentkezik fölvételre, s ezek számából alig 5—6 vehető föl az alapítványok csekélysége miatt. Ugyan­ez az eset a pesti va­kok intézeténél. A másik igen lényeges hiányt abban találom, hogy a­midőn ezen szerencsétlen gyermekek, kiktől a sors­érzékeik valamelyikét, vagy, mint a siketnémáknál, kettejét elvette, belépnek az intézetbe és lassanként eloszlik előttük a köd, mely értékeiket lefoglalva tartotta, és egy új vi­lága nyílik meg a siketnémák előtt az értelem­nek, ugyanazon perezben, melyben ugyan ők el­végezve a tanfolyamot, ott hagyják az intézetet, újra bezárul előttük a szép világ, mely reájuk nézve oly becses volt, és épen oly nyomorultul vétetnek fel a társadalom kebelébe, mely őket nem érti. A külföldi intézeteknél, különösen azok legkitűnőbbjeinél, ezen nyomorultak nem válnak terhére vagy az államnak, vagy a társadalom­nak, mert ott gondoskodva van, hogy maga az intézet úgy legyen szervezve, hogy az illetőknek, midőn a tanfolyamot elvégezték, bizonyos mes­terségek és pedig oly mesterek által vezetve, kik ezen szerencsétlenek nyelvét értik és velők érint­kezni tudnak, szolgálatára álljanak, hogy azon szerencsétlenek ne érezzék azon kettős kint,hogy midőn a világot megnyerték, azt ismét elve­szítsék. Ezen két körülményre kívántam a t. háznak, a miniszter úrnak figyelmét felhívni. (He­lyeslés.) Ezen intézet részint országos, részint magán­alapítványokból áll fel. Én megvallom, hogy a társadalomtól nem kívánnám elvenni ezen érde­keltséget, mely által annyi szép, nagy és jó jött létre, sőt épen azt szeretem, és azt emelem ki a közoktatási törvényből, hogy az mind a feleke­zetek, mind a községek érdekeltségét föl kívánja ébreszteni. Én sem szeretem, hogy ha az állam annyira előtérbe lép a nőintézeteknél, hogy épen a miatt vonul vissza a közérdekeltség. Ha­nem mégis azt hiszem, hogy akkor, midőn lát­hatni és pedig könnyen tapasztalhatni, hogy egyes társulatok, bizonyos közintézetek azon polctra nem emeltetnek, a­mely megfelelhetne azon közös humánus oktatás czéljainak, a­mire szükség van, akkor hivatva hiszem az államot arra, hogy felkérjen és gyámolítson. Felkérem a t. miniszer urat, méltóztassék ezen intézeteket szorosan figyelemre méltatni, arról gondoskodni, hogy oly terjedelmet nyerjenek s oly intézeteké váljanak, melyek által e szükségen segítve le­gyen, annyival inkább, mert tudom, hogy ezen intézetek egyike, a pesti vakok intézete, ezen ál­lamsegélyt nagyon is igényli. Másodszor azonban azt is kívánom, és abban azt hiszem mindenki fog támogatni, hogy ha mindjárt ily nagyszerű és bizonyos humánus czélokat kitűző intézeteknél nem is adatnék ál­lamsegély, nem hiszem, hogy a kormány ne lenne feljogosítva társadalmi vagy bár­mely más után ezen intézetek felvirágzására hatni. (He­lyeslés.) B­o­b­o­r­y Károly ezúttal fölemlíté a pesti vakok intézetének ügyét, hol a tanító és fel­ügyelő személy közt szakadás áll fen, a növen­dékek a fejedelem trónjáig folyamodtak, s az igazgató tanács tagjai — az elnököt kivéve — a becsület érdekében visszaléptek, azt hiszi, hogy a miniszer ezen ügyek iránt vizsgálatot in­dított, mi tekintetben szóló most felvilágosítást kér. Pauler Tivadar a váczi siketnémák intéze­tére nézve kijelenti, hogy alapítványok létezvén, módjában álland­ó hiányokon segítni. A pesti vakok intézetére nézve pedig megjegyzi, hogy ennek országosítása iránt megindultak a tár­gyalások, melyek nemsokára végeredményre fognak jutni. Főnehézség abban áll, hogy az alapítók még nem nyilatkoztak mindnyájan. A­mi az ott történteket illeti, Pest megye alispánja bizatott meg a vizsgálattal, s erről való jelen­téstétellel. Beöthy Lajos is kijelenti, hogy úgy van értesülve, miszerint a tárgyalások meg­indultak, de ha nagyon messze húzódnak, ezért nem érheti vád az igazgató­tanácsot, annál ke­vésbé, mert a ministérium részéről előterjesztett irományok nyomán oly észrevételek és nehézsé­gek léteznek, melyek maguk a felterjesztett ira­tokban is megtalálják c­áfolatukat. Egyébiránt ez intézet is elmondhatja magáról Stuart Máriá­val, hogy „jobb vagyok híremnél.“ A tétel megszavaztatik. A felsőbb népiskoláknak egy gazdasági vagy iparosztálylyal való kiegészítésére előirányzat 100,000 frt. A p. v. bizottság 25,000 frtot ajánl, a külön­vélemény pedig törölni javasolja. Szontagh Pál (csanádi). A különvélemény nem akart, mert nem is akarhatott, kisebb mér­vű törlési javaslatai által az országnak jelenté­keny mérvű­ megtakarításokat tenni, csak ki akarta mutatni, mennyire könnyen hoz előirány­zatba a kormány tételeket, melyek nélkülözhe­tők. Az itt szóban forgó tétel eredetileg 1870-ben kéretett először a kormány által, 100000 ftban, meg is szavaztatott, de a kormány föl nem hasz­nálta. 1871-ben elállt a kormány e tételtől, míg az idén újra fölvette. A pénzügyi bizottság több­sége is fölöslegesnek találta e tételt, mert csak 25000 ftot hoz javaslatba. De szóló 25000 ftot sem akar fölöslegesen kiadni, s azért a megsza­vazásra ajánlott összeg törlését indítványozza. Kautz Gyula előadó: A pénzügyi bizottság többségének álláspontja az, hogy e 25000 forint azon községek irányában, kik felsőbb népisko­lai kötelezettségeknek eleget tesznek, buzdításul és e pályán nagyobb buzgalommal való előhala­­dás támogatására fog szolgálni, s ez indokból a pénzügyi bizottság véleményét elfogadásul ajánlja. (Helyeslés jobb felől.) Schwarcz Gyula: Egyetért csanádi Szontagh Pállal annyiban, hogy csakugyan nem érvénye­síthető azon czélból ez összeg, a­melyből a meg­szavazásra ajánltatik. De minthogy azt hiszi, hogy a többbség ragaszkodik ez összeg megsza­vazásához, s tekintetbe véve továbbá a házban a polgári iskolák iránt nyilatkozó előszeretetet, indítványba hozza, hogy ez összeg polgári ta­nodák fentartására és felállítására fordíttassék. Podmaniczky Frigyes báró a kisebbség véleményét pártolja, mert nem szereti, ha olyas­mire szavaztatik meg pénz, a­minek hovafordí­tására nézve tisztában nem vagyunk. És azért kívánja, hogy előre tudva a ház, mennyi szak­iskola létezik, mennyi költségbe kerültek azok s akkor azután könnyű lesz a háznak azt megszavazni. (Helyeslés.) A jövő évre pl. azt mondja a minister: annyi a községek száma, melyek feladatuknak eleget tettek, ily szakosz­tályok felállításával. Ezek felállítása ennyibe került, ennyi lévén az iskola, ennyi pénz kell s ezt a képviselőház kétségkívül meg fogja sza­vazni. (Helyeslés balfelöl.) Pauler Tivadar ezen tételre azt jegyzi meg, hogy az 1870-ki költségvetésben 100.000 frt volt felvéve. Ebből 25.000 frt azon tanító jelöl­teknek adatott, kik gazdászati intézetek taná­raivá képeztettek külföldön, a többi el nem kel­tezhetett, mert azon nehézségek merültek fel, melyek a gazdasági intézetek tárgyában a köz­oktatási és közgazdásza­ti minisztérium közt je­lenleg is folyamatban levő tárgyalásokat okoz­ták. Azon reményben, hogy ezen tárgyalások eredményre fognak vezetni, vette föl ez összeget a költségvetésbe. Kéri a házat, hogy a pénz­ügyi bizottság által megállapított összeget sza­vazza meg, hogy a­hol polgári iskolák állíttat­nak fel, ott a segély is megadathassák. Szilády Áron a különvélemény elfogadását ajánlja, mert a többség véleményében nem lát összhangzást a közt, a­mik mondattak, a 100000 frtot illetőleg és mondattak a közoktatási tör­vényre vonatkozólag, és mondatnak ismét a 25.000 frt indokolására , arra nézve, hogy a­mi megszavaztatott, azok számára szavaztatott meg, kiknek már saját maguk által felállított felsőbb népiskoláik vannak , tehát még gazdasági isko­lát is kapjanak. Schwarcz Gyula indítványát nem helyesli s azt mondja,hogy oktatási intézetek, főkép polgári iskolák oly mérvben, hogy azok 100.000 frtot vennének igénybe, csak akkor állíthatók fel, ha a törvényben megszabott elemi és más oktatási intézetek fel lesznek állítva. Most 100.000 frt szavaztatott meg polgári iskolákra. Mi fog tér­­zítani ? — ez oly forma építés lesz, mintha a fun­damentumot leraknák, és azután földszint építé­sének mellőzésével az első emelet építéséhez fo­gunk. Szóló ennélfogva 25.000 frtot sem lát­ván elfogadhatónak, a különvélemény mellett szavaz. Azzal, hogy a 25.000 ft most nem sza­­vaztatik meg, a miniszternek nem lesz megköt­ve keze, mert a törvény különben sem zárja ki azt, hogy a rendelkezése alá adandó összegből fordítson e czélra annyit, mennyit szükségesnek fog látni. Schwarcz Gyula Szilády ellenében félrema­gyarázott szavait igazítja helyre. Csengery Antal indítványozza, hogy a mi­niszter által már felvett 100,660 frt hozzácsatol­tassék a népnevelésre már megszavazott 700,322 főhoz, oly utasítással, hogy ezen összegből azon községek, melyek felsőbb népiskoláikat gazda­sági tanfolyammal kívánják megtoldani, vagy melyek polgári iskolát állítanak, a­melyek az ily szakiskolákat is pótolják, segélyeztessenek (Helyeslés.) Tisza Kálmán nem fogadhatja el Schwartz indítványát, úgy, a­mint van, mert ez nem azt mondja ki, hogy segélyeztessenek a községek, hanem azt, hogy ha az illető községek nem állít­­nak polgári iskolát, az állam állítson, ez pedig oda vezetne, hogy végül a csecsemők szoptatá­sát is az államtól várnák. Ezen indítvány elfo­gadása nem volna egyéb, mint törvényes köte­lességeiket nem­ teljesítő községek megjutalma­­zása. Pártolja a külön­véleményt. Madarász József a külön véleménynyel szemben Csengery indítványát pártolja. Schwartz Gyula szavainak helyreigazítása után vissza­vonja indítványát s Csengery indítványához csat­lakozik. Csengery indítványa elfogadtatik. Paczolay János előadván Hontmegyének 1848/49-ben szerzett érdemeit, kimutatván, hogy a nép önerején nem képes iskolát fölállítni, ha­tározati javaslatot ad be az iránt, hogy mondja ki a ház, miszerint Ipolyságbon az év folyama alatt a vallás és közoktatási miniszter egy pol­gári iskolát állítson fel, és ezen iskola felállítá­sához szükséges épület felemelésére 45000, az iskola évi költségei fedezésére pedig 12000 frtot szavazzon meg és ez összegek a folyó évi költ­ségvetésbe vetessenek föl. Pauler Tivadar ezen javaslattal szemben kijelenti, hogy meleg barátja a közoktatásügynek s már állásánál fogva is törekszik annak minde­nütt előmozdítására, de helytelennek találja bi­zonyos összeget megszavazni, mielőtt alapos tu­domása volna arról, hogy az illető községek nem képesek önerejükön iskolát állitni s hogy e konkrét esetben meg vannak-e a polgári isko­lára nézve a törvény által követelt föltételek ? P­é­c­h­y Tamás a ház tavali határozatához képest ezen javaslatot a pénzügyi bizottsághoz kívánja utasítani, hogy ez ítéletet mondhasson a felett, hogy a 48—49-ben elesett számos derék hontmegyei polgárral együtt nem veszett-e ki teljesen az áldozatkészség ? (Derültség.) Csengery Antal a közoktatási ministé­­riumhoz kívánja utasíttatni a hat­ javaslatot. Tisza Kálmán, miután Paczolay előleg ki­mutatta beszédében, hogy azon megyében bi­zony nagy szükség van közművelődési inté­zetre (Derültség) ezt nem akarja kétségbe vonni, hanem a javaslatot a p. ti. bizottsághoz kívánja utasíttatni. A h. javaslat a p. ti. bizottsághoz uta­­síttatott. Lónyay Menyhért következő öt törvényja­vaslatot terjeszti be, kérvén a házat, hogy azokat vasárnapra az osztályokhoz utasítsa, — és pedig : A határőrvidék után viselendő közös költsé­gek hozzájárulási arányáról — a köztörvényha­tóságok közigazgatási kiadásairól , — az 1872. hadjutalék megajánlásáról ; a honvéd zászlóal­jak szaporításáról, a magyar korona haojutalé­­kának az 1869 ki népszámlálásra leendő fekte­téséről. — Oda utasittatnak. Tisza Kálmán fölszólalására elhatározta­­tik, hogy holnap csak d. u. 2 óráig fog ülés tar­tatni. Ezután kihirdettetik a délelőtt beadott sza­vazatok eredménye. Hajdú Ignácz kapott 59, Vay Ádám gr. 58 szavazatot az 5-ik bíráló bi­zottsági tagságra. Hajdú létéve az esküt, az ülés c. u. 3 órakor eloszlott. Vidéki levelezés: Léva, jan. 8. A „Reform“ hasábjain a helybeli állami taní­­tóképezdére vonatkozó két közlemény jelent meg. Miután mind a két közlemény világos czélja a nagy­közönségnek tévútra vezetése, s a közvéle­ménynek elmérgesítése, engedje meg­­. szer­kesztő úr, hogy legalább az első törekvésnek meghiúsítására, s a netán érdeklődő közönség tájékozásául a tényállást elmondhassam. Az állami tanítóképezde tanári karának múlt évi October első napjaiban tartott ülésén, mely az óra és leczkerend végleges megállapítása czéljából tartatott, a tanárok egyike figyelmez­tető az igazgatói teendőkkel ideiglenesen meg­bízott, s az óra és leczkerend­­tervét beterjesztő tanártársát, hogy azon képezdészekről, kiknek anyanyelvük tót, a beadott tervben nincsen em­lítés, s számukra, az anyanyelv tanítására nincsen tanóra felvéve. Midőn pedig az irt igazgató a felvett tanórák nagy számára hi­vatkozván, a tót nyelv tanítására külön órák kijelölését feleslegesnek állítaná: a tanári kar többsége, szem előtt tartván a vallás és közokta­tásügyi ministériumnak ez ügyre vonatkozó ren­deletét, a képezdei tanítás természetes czélját, a nem magyar ajkú nemzetiségek irányában gya­korolni szükséges észszerű méltányosságot, sza­vazattöbbséggel elhatározó, hogy a tót nyelv ta­nítására is kijelölendők a törvényes számú órák. A tanári kar többségéhez tartozott az alulírt is a tanári kar más, a hazának s a magyar nemzeti­ségnek szeretete tekintetében legalább is olyany­­nyira gyanútlan életű tagjaival, mint a „Reform“ tudósítója. Az ügy itt befejezhető lett volna, ha azt az id. igazgató úr a tanítóképezde igazgató tanácsa, a kisebbségben maradt tanári kar egyik tagja pedig a „Reform“ útján a nyilvános­ság elé nem sarczolják, oly színben tüntetvén elő az ügyet, mint a panslavismus mérgével fenye­gető mozgalmat; s ha a városban nem követte­­tik el minden lehető a polgároknak felizgatá­sára. Az igazgató tanács szükségesnek vél­te a ministériumhoz felterjeszteni az ügyet; a városi tanács pedig, felizgattatva a vá­ratlanul nagy mérvben veszélyeztetett ma­gyar nemzetiség őrangyalát képviselő Szepesi Imre kegyes rendi tag által, a tanítóképezde bezáratásával fenyegetődzött, s a ministerium­hoz kérvényt intézett a tót nyelv tanítását indít­ványozó tanár elmozdítását sürgetvén. Ily kö­rülmények között a tót nyelv tanítása a minisz­teri intézkedésig elmaradt, s a kedélyek lecsil­lapodtak. Midőn azonban e napokban a közoktatásügyi minisztérium a hozzá felterjesztett ügyben azon határozatot hoz­, hogy a tót születésű, s anya­nyelvük nyelvtanát tanulni óhajtó képezdészek számára hetenként két órában a tót nyelvtan előadandó, a Reform helybeli levelezője ismét meghúzta a vészharangot, személyes gyanúsítás­sal, sőt váddal fordulván a képezde egyik ta­nára ellen, interpellátióra híván fel a képvise­lőket, s mellékesen érdemelt és nem érdemelt dicsőítésekkel halmozván azon nemzeket, kik nélkül Léván már rég valami orosz helytartó székelne! A tényállás ezen száraz előadása után az értelmes közönségre bízom annak megítélését, van-e ez ügyben ok arra, hogy a panslavismusról, s ennek terjesztéséről be­széljünk, hogy a kedélyeket egymás ellen ingereljük. A „Reform“ levelezőjét pedig kér­dem : kinek akar az eszélytelen izgatás által használni? A kormánynak-e,melynek egyik tör­vényes, eszélyes intézkedésére kígyót békát ki­ált ? —A tanítóképezdének-e, melynek jó hírne­vét a keletkezés napjaiban aláásni igyekezik? A hazának-e, melynek polgárai közé, az úgy is folyton élő viszály újabb sárkányfogait hintegeti ? Eljárását csak akkor tudom magamnak megma­gyarázni, ha valószínűnek hiszem, hogy máshová néz és máshová üt, s hogy a közügy köpönyege alatt mellékes, személyes érdek rejtőzik. Ekkor azonban a nyilvánosság, melynek itélőszéke elé léptünk, igen alkalmas fórum arra, hogy minden kiméletet félretéve, a köpönyeg alá tekintsünk. Ismervén s osztván azon álláspontot, melyet a „Hon“ magyar hazánk különböző ajkú nemzeti­ségeivel szemben elfoglal, s hivén, hogy e sorok­ban szellőztetett ügy nem egészen magán­ jel­­lemü, — midőn e sorok szives közlésére alázato­san kérem, mély és őszinte tisztelettel vagyok stb. Massányi Mihály ev.lelkész s a lévai áll. tanitóképezdén az ág. növ. hittanára. Komárom, jan. 9. Megyei bizottmányunknak, folyó hó 8-án tar­tott tisztválasztási eljárásából ítélve, — teljes reményünk van, hogy elődének méltó örököse lesz. Elvi vitáit nem engedi kurucz és labancz harcz­­czá fajulni, — s a tanácskozmány végeztével, — még a zöld asztalnál baráti kezet szoritanak a politikai ellenfelek. Kétszáz hatvan tagból álló bizottmányunknak jelentékeny töredékét képezik a jobboldal párt­hívei. Ezen töredéknek egy része által Jaross Ká­roly először mint alispáni, később mint árva­széki elnöki jelölt lett felléptetve, de látván,hogy ellenjelöltjei közül nem csak a bizottmány fele részét sokkal felül haladó baloldal, de a jobbol­daliak egy része is tömörül; még a kijeleltetés előtt visszalépett. Visszalépése által az elvi harcz teljesen megszűnt, s tisztviselői kellékül nem po­litikai elv, hanem képesség s becsületesség tű­zetvén ki, s közfelkiáltással lettek megválaszt­va, többen a baloldal, s többen a jobboldal hívei közül. Egyik járási szolgabiróságra két jobboldali pá­lyázott, s miután mindkettő kedvelt s képesnek ítélt egyéniség, az egyik azon járás szolgabirá­­jává, a másik pedig árvaszéki ülnökké válasz­tatott. Hasonlókép oldatott meg két baloldali kö­zött támadt harct. Véleményünk szerint a közigazgatás közérde­kű tárgy, s ellenzéki szempontból sem helyesel­hetjük a politikai elvből kiinduló választásokat, mint a közigazgatás hátrányára eshetőket. E nézetből indulva ki, új bizottságunk eljárá­sát helyesnek, és szerencsésnek tartjuk, — de nagy részben köztiszteletben álló főispánunknak köszönhetjük, ki kedvelt egyénisége által, a bi­zottmány magatartására kellő befolyással bir, s kinek a viszonyok helyes felfogása és tapinta­tos eljárása által, több már­­ a gyengébb párt, de egyszersmind az egész megye hátrányára tor­nyosuló felhőket sikerült eloszlatnia. 1. 1.

Next