A Hon, 1872. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1872-04-08 / 81. szám
Folytatás a mellékleten. A bűnvádi eljárás törvényjavaslata. V. A bizonyítási eljárásra vonatkozó intézkedéseiben is hiányosnak tartom a javaslatot, így nevezetesen nem jelöli meg azon eseteket és okokat, melyeknél fogva egyik-másik szakértő, vagy tanú ellen a vádlott által kifogás tétethetik, hogy azok esküre ne bocsátassanak. Ilyen intézkedéseket az igazság érdekében egy esküdtszéki intézmény mellett, valamint jogászbírákból álló törvényszéknél is szükségesnek tartok. A polgári perrendtartás is felsorolja azon eseteket, melyekben egyik-másik szakértővagy tanúnak kihallgatása el nem rendeltethetik. A büntető eljárásban sokkal fontosabb jogokról lévén szó, ezt itt nélkülözni még inkább nem lehet. De különösen nem mellőzendő ily szabályok felállítása a szóbeliség és nyilvánosság elveire fektetett büntető eljárásnál , mert szükségesnek tartom azt, hogy a tanú vagy szakértő, ki ellen a vádlott joggal kifogást tehet, ha ezt a bíróság törvényszerűnek elismeri, a nyilvános végtárgyaláson ki se hallgattassák. Nem lehet ugyanis közönyös senkire nézve sem az, hogy róla nyilvánosan valaki büntetlenül becstelenítő dolgokat mondhasson. Már pedig, ha minden megszorítás nélkül megengedtető az, hogy a vádlott ellen bárki, még annak bebizonyult ellensége is, a végtárgyaláson kihallgattassék, a vádlott védtelenül ilyen invectiváknak tétetik ki. Igénytelen nézetem szerint tehát a javaslat aként lenne módosítandó, hogy a vizsgálatban bárkicsoda, mint tanú vagy szakértő kihallgattassék, mert aggályosságuk mellett is hasznára válhatnak a vizsgálatnak, amennyiben a további bizonyítékok és adatok gyűjtésére útmutatással szolgálhatnak, de oly tanú vagy szakértő, akiről a vádlott igazolja, hogy azzal ellenségeskedésben vagy perben áll, az ügy mikénti eldőlte iránt közvetlenül vagy közvetve érdekelve van, a nyilvános végtárgyaláshoz ne bocsátassék, ottan kihallgatható ne legyen. Ezzel az állam minden polgára becsülete iránt tartozik. Az ártatlanul üldözött vádlottnak érdekében van nemcsak az, hogy a bíró által a vád terhe alól felmentessék, hanem az is, hogy becsületes neve a közvélemény előtt is tisztán maradjon meg. S ha ő csakugyan nem bűnös, ezen elégtétel mindkét nemével tartozik neki az állam. Ha nem kártalaníthatja őt a szenvedett vizsgálati fogságért s a bűnügyi vizsgálat egyéb gyötrelmeiért, legalább megtámadott becsületét, adja annak tisztán vissza. Miután pedig oly tanúk vagy szakértők vallomása és nyilatkozatai alapján, kik érdekeltek és kifogásolhatók, különben sem lehet senkit elítélni, ne is engedtessék meg az, hogy a vádlott becsülete czél nélkül nyilvánosan beszennyeztethessék ilyen érdekelt egyének vallomása által. A közvélemény könnyen félrevezettethetik valakinek bűnössége iránt, aggályos és hamis tanuk vallomása által is. S miután az igazságszolgáltatás iránti bizalom is megkívánja, hogy a törvényszékek határozatai a közvéleménnyel lehetőleg ritkán álljanak ellentétben, az ily tanuknak a végtárgyalásnál való kihallgatása ezen oknál fogva is mellőzendő lenne. Azon eseteket, melyeknél fogva valamely tanú mellőztethetik,a jelenleg érvényben fenálló p. trv. rendt. 191—193 §§-ai elég kimerítően határozzák meg. u. i. 191. §. „Személyek, kik az esküvel bizonyítandó tény történtekor életük tizenkettedik, azon időpontbant pedig, melyben tanúskodásra felhivatnak, tizenhatodik évüket be nem töltötték, továbbá, akik elmebeli vagy testi fogyatkozásnál fogva a valóságot bizonyosan meg nem tudhatták, vagy azt kétségtelen módon előadni nem képesek; végre, akik hamis tanúságért vagy hamis esküért már büntetve voltak, tanulul el nem fogadtathatnak.“ 192. §. „Az ellenfél kifogása folytán tanúságtételre nem bocsáthatók: a) a bizonyító fél meghatalmazottja átalában, ügyvéde pedig azon perben, melyben a felet képviselte vagy képviseli; b) azok, akik vallomásaikból, vagy a per kimenetelétől közvetve vagy közvetlenül kárt vagy hasznot várhatnak; c) azok, akik a bizonyító fél ellenfelével ellenségeskedésben vagy perben állanak; d) a bizonyító felmenő vagy lemenő ágbeli rokonai, ha az ellenfélhez is hasonló viszonyban nem állanak; úgyszintén a bizonyító fél házastársa vagy jegyese.“ 193. §: „Mennyiben fogadhatók el alkalmas tanukul a bizonyító fél oldalrokonai vagy sógorai ; továbbá a szolgálati személyek a munkaadó mellett, míg ennek szolgálatában állanak; végre azok, kik valamely nyereségvágyból elkövetett bűntettben vagy kihágásban bűnösöknek ítéltettek, vagy hamis tanúságért avagy hamis esküért kereset alatt állanak, a per körülményei szerint a bíró ítéli meg. “ A polg. törvénykezés ezen rendelkezései a büntető eljárási javaslatba csak egyszerűen átveendő, s a szakértőkre is kiterjesztendők lennének. Jog lenne adandó a vádlottnak, hogy a tanúk és szakértők elleni kifogásait a vizsgálat során bármikor megtehesse. A királyi ügyészség ezen kifogásokra a vád alá helyezés iránti indítvánnyal egyidejűleg megtehetné észrevételeit. A vád alá helyezés kérdésében egyszerre eziránt is határozhatna a törvényszék, s ez esetben a joggal kifogásolt tanúk a végtárgyalásra meg nem hívandók, s a vallomásaikról felvett jegyzőkönyvek is a tárgyalásnál fel nem olvasandók lennének. A javaslat 59. §-a továbbá csak a kir. ügyésznek és vizsgáló bírónak adja azon jogot, hogy orvosi vagy egyéb szakértői vélemények tekintetében felülvéleményezést kérhessen a törvényszéktől. Ez teljesen indokolhatlan. Mert legyen az, kinek bőréről van szó, kizárva e jogból ? Ez az igazsággal merőben ellenkezik. Mért ne legyen szabad vádlottnak vagy védőjének, ha valamely szakértői vélemény merő hamisságáról meg van győződve, kíván hatni, hogy az felülvéleményezés alá bocsátassék ? Legyen szabad e helyütt az ezen lap olvasói előtt is eléggé ismeretes Oroszi perre utalnom. Ott a vizsgáló bíróság által alkalmazott, s a vádlottak indokolt kifogásai ellenére is kihallgatott kilencz orvos, mint szakértők,egyhangúlag azt véleményezték, hogy Dobosi Jusztin s újdonszülött gyermeke erőszakos módon múltak ki a világból. A magyar kir. egyetem orvostanári kara az ellenkező s bizonyára illetékesebb véleményben volt, minélfogva a vádlottak teljesen fel is mentettek. Az uj eljárási javaslat szerint a vádlottak ily felülvéleményezést nem kérhetnek. S e szerint, ha épen oly lelketlen bírák kezeibe esnének, kik önző érdekeikkel a vádlottak felmentését ellenkezőnek tartanák, bizonyára nem fogott volna a felülvéleményezés megtörténhetni, s az ártatlanul vádlottak az igazság szent nevében hamisul el fogtak volna ítéltetni. Az ártatlanra nézve mindenesetre maga az indokolatlan vád alá helyezés is büntetés. S az igazság érdeke azt is joggal követeli, hogy az ártatlan lehetőség ettől is megkímélve legyen. Ez irányban a javaslat következőket rendeli : 78. §. „Ha a törvényszék arról győződik meg, hogy az esetben, ha a tanúk a vizsgálat alkalmával tett vallomásaikra megesküdnek, a vizsgálat megszüntetendő lenne, a tanukat a törvényszék elé idézteti s ha vallomásaikat esküvel erősitik meg, megszüntetési határozatot hoz. A tanuk megesketésére kitűzött napról a kir. ügyész, valamint a magánvádló s a vádlott is értesitendők, s jogukban áll az eskü letételénél jelen lenni; a törvényszéki elnök s a birák,valamint a kir. ügyész jogosítva vannak, a tanuknak szembesítését is kívánni s vallomásaikban netán előforduló határozatlanság, vagy ellenmondás eloszlatása végett a tanukhoz, valamint a vádlotthoz kérdéseket intézni.“ Ez igen szép, de csak azt nem tudom indokolni magamnak, hogy mért ne legyen szabad a vádlottnak már ez alkalommal védővel élni. S mért ne legyen úgy mint az elnöknek, bíráknak és kir. ügyésznek, a vádlottnak és védőjének is megengedve, a dolog felvilágosítása végett szembesítést kíván hatni, vagy a tanúkhoz kérdéseket intézhetni. Nem látok továbbá aziránt sem intézkedéseket a javaslatban, hogy mint járjon el a törvényszék az esetben, ha a vádlott megszökik, és kézre nem keríttethetik, vagy a vizsgálat során meghal A károsok érdeke sokszor nélkülözhetlenné teszi, hogy a bűnper megszökött vádlott ellenében is befejeztethessék. Van például néha elég vagyona a bűnösnek, melyből a károsok kielégítést nyerhetnének, de mert az eljárási javaslat ily esetekre vonatkozólag teljesen hallgat, nem lesz a bíróságnak semmi iránya, hogy s mint járjon el a kérdés megoldásában. Azt mondhatja talán valaki, hogy ily esetekben indítson a káros a polgári bíró előtt kártérítési keresetet a hátrahagyott vagyon kezelésére kirendelt gondnok ellen. Azonban ezzel a legtöbb esetben nem lesz segítve, mert sokszor a bűntény tárgyi és alanyi tényálladékának megállapítása nélkül teljes lehetetlen a kártérítéshezi jogról határozni, s a polgári eljárás nem bír oly eszközökkel ezen kérdések felderíthetéséhez, mint a bűnvádi vizsgálat. Ugyanazért e javaslatba az 1843-iki büntető javaslatnak 376—378. §§-aiban foglalt ide vonatkozó intézkedései is fel volnának veendők. — Addig, míg emberek ítélnek emberek felett, s a bizonyítékok is hamisságon vagy tévedésen alapulhatnak, nem lehet nélkülözni semmi büntető eljárásban, még ha ideiglenes is, a perújítás jogorvoslatát sem. Ezt a büntető eljárás legfőbb czélja,az anyagi igazság felderítése, elengedhetlenül követeli. A jelen eljárási javaslat egyátalán hiányosan intézkedik a jogorvoslatokról, de a perújításról egészen megfeledkezik. E tekintetben is tehát pótlandó volna az 1843-ik évi büntető javaslat 433—454-ik §§ ban körülírt intézkedések által. Vannak e javaslatnak teljesen használható részei is. A közvetlen megidézés intézménye egyszerűbb esetek gyors ellátását teszi lehetővé. A végtárgyalásról szóló szakaszban a közvetlen szóbeliség és nyilvánosság intézménye honosíttatik meg. A közvádló és védelem egyenlő jogosítványokkal láttatik , mindkettőnek elég tér és alkalom nyujtatik, hogy az igazságot, ha oldalán áll, győzelemre juttassa. Általában mint egész mű, nem áll e javaslat a mai jogtudomány niveauján; rendes viszonyok között csak igen sok elhagyások és pótlások után lehetne és szabadna azt törvénnyé emelni, de most ideiglenesen, némi módosításokkal is jobb lesz a semminél.Legalább a teljes fejetlenség véget fog érni. Úgy azonban, ahogy van,fa semminél is rosszabb leend. Dr. Friedmann Bernát. gyen. „Csak nem boszanthatjuk Olaszországot szunyogcsipésekkel"“ így nyilatkozott Thiers. A bonapartisták azon példája, hogy a népet az ő kedvök szerint irt röpiratok ingyenes szétosztásával dolgozzák meg, utánzásra talált. Már tömérdek királypárti és ultramontán irányú pamphlet circulál, melyekben a köztársaság mint a „rosz lelkek és gyávák“ kormánya jellemeztetik, s a háromszin-lobogóról az mondatik, hogy az a vörös zászlóra vezet, a mely pedig „minden rosznak kezdete.“ Trochu peréhez utóhang gyanánt írja a „K. Ztg.“ levelezője, hogy Villemesaint-t és Vitu-t, a mint a törvényszéket elhagyták — a nép bántalmazta. „Le a bonapartistákkal!“ „Le a sedáni emberekkel!“ hangzott a tömegből. — Rájuk nézve szerencsére kocsijaik közel voltak s így menekülhettek a nélkül, hogy a tömeg izgatottságát ütlegekkel is demonstrálhatta volna. A „ Journ. des Débats“ nyilatkozatát Trochu pere felett mai esti lapunkban ismertettük volt. A „Rappel“ nem kevésbbé élesen nyilatkozik.„A császárság — írja említett lap, — mely az esküdtek előtt akar megjelenni, ügyvéde személyében és fő corypheusai jelenlétében elítéltetett. Ami Trochut illeti, az Ítélet ugyan sem nagy tábornokká, sem nagy emberré nem teszi őt, marad a mi volt: képviselő és mindenekfölött ártalmas középszerűség és különösen javíthatlan fecsegő. Granadában a spanyolországi választási előkészületek alkalmából nagyobb mérvű kihágások fordultak elő. A város ugyanis köztársasági érzelmű, az a municipium is. Ennek folytán a választó névsor a republikánusokra nézve előnyös lett,mire a kormányzó a törvényhatóság föloszlatását rendelte el. Azonban a városi tanács ellenszegült. Erre a kormányzó a városházra sietett, ahol a községtanács ép összeült, s engedelmességre akarta őket bírni, különösen az alkaloe ot kérve, hogy nyugtassa meg az egy közeli téren zajló népet. Azonban az alcalde a térre menve, e helyett a népet fölkelésre izgatta. A nép engedelmeskedett, s a polgárőrségre lőtt. Ez a levegőbe lőtt lövésekkel viszonozta azt, a mire a nép visszavonult, s nemsokára azután egy szerencsétlenül járt egyén jajgatását lehetett hallani, ki kíváncsiságból az ablakon lenézett, s a kit egy a légbe szánt golyó karon talált. Ez egyén volt az egyedüli sebesült. Madridban azonban nagy izgatottságot, keltett a dolog. Az „Imparcial“ erről irt czikkét „Vér“ szóval föliratolta, más lapok meg „vérfürdőről“, „hóhérokról“ stb. beszéltek, tizennégy halottat és sebesültet emlegettek, s további nyugtalanságokat jósoltak más napra. Mindebből azonban semmi sem lett, sőt Granada kormányzója és az alcalde még azon este együtt vacsoráltak, úgy hogy a kormányzó a hadügyminiszernek azt sürgönyözheté, hogy a város nyugodt. — így egy bécsi lap tudósítása, melyen azonban féreismerhetlenül rajta van, hogy valamely madridi kormánylap tudósítása után készült. — A boulevard munkálatok a váczi uton gyorsan haladnak s különösen a csatorna munkákat fokozott erővel folytatják, hogy azután a gránit és trachyt kövezéshez és a járdák asphaltirozásához foghassanak. A gázeandelaberek, melyeket ide alkalmazni fognak, párisi mintára készülnek. Külsejük galvanizált bronchozás lesz. — Nyilvánosság. A fővárosi közmunkatanács — mint értesülünk — jövő teljes ülésében intézkedést fog tenni, hogy a helyhez képest a lapok tudósítói is jelen lehessenek. = Adóügy. Gyakran történik, hogy háztulajdonosok adótartozására a lakóteleknél eszközöltetik a hatósági letiltás. De a lakófelek ahelyett, hogy az ily letiltott házbért a városi adópénztárba fizetnék, a háztulajdonosoknak adják ki, mert ezek őket felmondással és lakbérfelemeléssel fenyegetik. Az 1868. XXI. t. ez. 38. § á ban a törvényhozás intézkedett ugyan az olyan lakókra nézve, kik a letiltott házbért a háziúrnak kiadják, de a pressiót gyakorló háziurak ellen nincs törvény. A városi adóbizottmány ez ügyben előterjesztést tett a tanácshoz, hogy kéressék fel a pénzügyminiszer a törvényhozás által annak kieszközlésére, hogy a háziurak ilyen jogtalan cselekményei bírói zártörésnek tekintessenek és a szerint büntettessenek. A tanács ez ügyet a jogügyi bizottmánynak adta ki, mely e véleményben teljesen osztozik. — A „Pannónia“ magyar viszonbiztosító intézet f. hó 8-án vagyis hétfőn délután 4 órakor társulati rendes közgyűlést tart. — Az akadémia hétfői ülésében Salamon Ferencz székfoglalóját tartja „Bölcs Leo görög császár „Taktika“ czimü munkájáról“ szóló értekezésével. Ezután Tóth Lörincz szemlét tart a magyar jogászgyülések munkássága és eredményei fölött. — Felhívás. Azon államjogtörténeti munka fordítóját, ki „egy irodalombarát“ aláírással ellátott levélben munkáját a m. t. akadémia állandó könyvkiadó bizottságának felajánlotta, e bizottság titkára fölkéri, hogy fordításából a mt. akadémia főtitkári hivatalához mielőbb mutatványt küldjön. — A Karácsonyi-palotában tartandó előadások elsejére a jegyek már mind elkeltek, és e szerint nem is lesz a palotában pénztár. A második előadásra, mely közbejött akadályok miatt szerda helyett kedden fog megtartatni, jegyek még kaphatók gr. Teleki Sándornénál szervita tér 2. sz. gr. Károlyi Gyulánénál egyetem utcza Károlyi palotában, Rózsavölgyinél, Kugler cukrászdájában. A közönség kényelméről a rendezőség akkép gondoskodott, hogy társaskocsikat rendelt a régi német színház terére, melyek előadás után vissza is közlekedni fognak. Egy személy ára oda és vissza 40 kr. Az első előadás kezdete esti 6 és fél órakor, a másodiké 7 kor lesz. Az első estnek műsorozatát már tegnapi reggeli lapunkban közöltük. A keddi előadás műsorozata ez : I. A két özvegy. Vigjáték egy felvonásban, írta Malefille után Kvassay Ede. Személyek : Coralie b. Orczy Bódogné, Laura b. Vay Béláné, Marbourg Eduard gr. Apponyi Albert ur, Labaragne Radvánszky Béla ur. — II. Dal Hunyadi Lászlóból, Erkel Ferencztől, énekli Benza Ida urhölgy, zongorán kiséri b. Orczy Bódog ur. — III. a) Erdei álom, b) a malomban Deutsch Vilitől, c) Zsold szerelmi halála,Wagner Tristán és Jsoldejából Liszt átiratában. Zongorán előadja Deutsch Vili. — IV. „Három a daru“ szavakat előadja Prielle Cornelia úrnő. — V. Ékszerkeringő Faustból, énekli Benza Ida úrhölgy, zongorán kiséri báró Orczy Bódog. — VI. Úrnőmnek migrantje van. Vigjáték egy felvonásban, irta Francois, magyarosította N. N. Személyek : Kobori gr. Keglevics Béla, Rózsika szobaleány b. Orczy Bódogné, egy nő — domino — néma személy. — A távirdai forgalom. Pesten főállomásnál a múlt hóban következő volt: Feladatott: 28,190 sürgöny és pedig: 274 állami, 1377 távirdaszolgálati és 26,538 magán ügyekben. Érkezett: 30195 sürgöny és pedig: 612 állami, 1051 távirdaszolgálati és 28,532 magán ügyekben. Az érkezett sürgönyök közül helyben kézbesittetett 29,7,92, vasutüzleti vonalon tovább szállittatott 402. Átszállittatott összesen: 57,222 sürgöny. Az összes havi forgalom 115,607 db. A feladott sürgönyökből befolyt 17943 ft, melyből 14,043 ft 19 kr a belföldi forgalomra esik. Az „internationale“ Bukaresztben fészket rakott. Tagjai száma naponként emelkedik, nagy erélyt fejt ki, már tartott két titkos ülést, központi bizottságot állított, a londonival magát összeköttetésbe tette, Galacz, Ploest és Botosány városokba ügynököket küldött s mind ezt tette egy porosz német. Ezt írja a bukuresti „Informaliunile.“ — Bünös-e vagy őrült? Kilián Konrád megvette az „Orpheum“ czimü mulatóhelyet 36.000 forintért, és ha bár e vagyonára neki terhek vannak ráírva, mégis oly embernek ismeri mindenki „ki jó áll.“ Mindemellett mégis csalásokat követett el vagyona növelésére. Pénzzel bíró egyéneknek azon ígéretet tette, hogy őket mint pénztárnokokat fogja használni üzletében mely állomás után szép havi fizetés jár, azután biztosítéki pénzt vett tőlük át. Mikor az idő megjött, melyben a szegődtetett egyének szolgálatukat megkezdeni akarták, azt mondá: nincs szüksége rájuk, de a nála elhelyezett pénz visszaadására ne számítsanak. A múlt hó közepén ily csalás miatt Kiliánt a törvényszék már egy havi börtönre ítélte és tegnap ismét hasonló esetét tárgyalta. Mint panaszos bizonyos Klapper Alajos lépett föl ellene, ki neki 300 forintot adott át biztosíték fejében, de sem a pénztárnoki állomást el nem nyerte, sem pedig pénzét nem kapta vissza. A tárgyalást azonban megakasztó Kilián ügyvéde, kijelentést tett, hogy Kilián felesége már a törvényszékhez folyamodott az iránt, miszerint férje gondnokság alá helyeztessék, miután ez azon rögeszmében szenved, hogy adósságait csak ily után nyert pénzből törlesztheti. A védő az illető jelzetet be is mutatta, miért a törvényszék az ítéletet addig elhalasztotta, míg Kilián elmebeli állapotáról nem nyer teljes meggyőződést. — Gyilkosság és öngyilkossági kísérlet. A budai rácz városban lakó B.. ., noha feleséges ember, erőnek erejével viszonyba akart lépni L. nevű leánnyal. Miután a leány ajánlatait visszautasítá, boszut forralt. Elment a leány lakására és revolvert szegzett a leányra. Az anya e pillanatban hősiesen körbeveté magát, s felfogta a lövéseket. Kettő az anyát megsebző, a harmadiknak golyója a falba furodott. Erre B. a ráczfürdőbe sietett, és egy fürdőszobában lövést ejtett magán, mely azonban nem életveszélyes. A gyilkost a kórházba vitték, honnan a fenyitőtörvényszék elé fog kerülni. — Uj zenemüvek, Táborszky és Pars mükereskedésében megjelentek: „Az élet aranykora“ czimü szerzemény négy kézre. Szerzője Engesszer Mátyás. Ára 60 kr. — „Gyöngyök“ a magyar nép dalaiból. Négy kézre, szerkesztő Tisza Aladár. Ára 1 frt. — Peres ösztöndíj. A Szilágyi István pesti polgár által tett 16.000 frtos alapítvány kamataiban eddig mindig a főreáltanoda növendékei részesültek. Miután azonban egy új habár csak alreáltanoda, állíttatott fel, némelyek az ösztöndíjakat megosztatni kívánták. Ezt a tanügyi bizottság ellenezte. A jogügyi bizottság megvizsgálván most az alapító levelet, úgy találja, hogy az ösztöndíjak mindkét tanodát egyaránt illetik. — „Magyarázó nyilatkozat.“ Táncsics Mihály a képviselőházban a papokat ámitóknak nevezvén, ezért több helyről támadó levelet vett, melyekre a föntebbi czim alatt röpivben válaszol. Ára 3 kr. és Aigner könyvkereskedőnél kapható. A Pest város jövő közgyűlésén indítvány fog tétezni, hogy a város az alvidék ínséggel küzdő lakossága részére bizonyos összeget megszavazzon. Balesetek: Pili János kőműves legény tegnap Kőbányán egy kazán beillesztésénél az állványról leesett a márványpadozatra és súlyosan megsérült. — Ma délelőtt a barátok terén egy öreg embert egy bérkocsi elgázolt. Az öreg sérülései életveszélyesek. Nemzeti színház, Pest, ápr. 7. adatik: „A vén bakancsos és fia a huszár.“ Eredeti vignépszinmü dalokkal és tánczczal 3 szakjét felismerve, tanulni. Ezekből jónak láttuk iparmükiállításunkat akként rendezni, hogy abba kiváló müvek számára az egész hazából tért nyithassunk, hogy egy nagyobb mérvű iparmükiállítás gyakorlatba vétele által példát adva, az első kísérlet nehézségeit megoldjuk. Kiállításunk a bécsi világtárlatot megelőzvén, ennek mintegy előkészítője lesz és általa legalkalmasabb időben hisszük hazai iparunk javára szolgálatot tehetni. Felhívjuk Magyarország iparosait és az érdekelt feleket, hogy tárlatunkat részint kiállítandó műveik beküldésével, részint annak idején személyes látogatásaikkal megtisztelni szíveskedjenek. Kiállításunk sikere hazai iparosaink részvététől függ; kérjük ez első alkalmat számunkra biztosítani a jövő és tettre buzdítás nevében. Ipartárlatunk kellő felmutatása tekintetéből, hogy részint kiállító és látogató közönségünknek útmutatással, távollakó iparosainknak az eseményeket és tárlatot ismertető leírással szolgálhassunk, iparműkiállításunk tartamára — 1 frt. előfizetés mellett — napiközlönyt határoztunk kiadni, mely a helybeli, vagy jelenlevő előfizetőinknek naponkint reggel, a vidékre tárlatunk befejezésével fog egyszerre megküldetni. E közlönyünknek minél nagyobb számbani megrendelését is tisztelettel kérjük, hogy a megkívántató nyomtatványok aránya szerint idejében intézkedhessünk. Jelen felhívásunk kellőn méltathatása tekintetéből, rendező bizottságunk a vasúti dijleszállitást idejében eszközlendő, gondoskodni fog,hogy úgy a kiállítók, valamint az iparos küldöttségek, városunk közönsége által szives magyar vendégszeretettel fogadtassanak. A tárlat megnyittatik. 1872-ik év Augusztus 31-kén, és tart September 8-dik napjáig. Helyiség: a reform, főiskola és tere. A kiállítás tárgyai: 1. Minden a kézmű- és gyári-ipar körébe tartozó művek, gyártmányok, tárgyak, eszközök; általában, melyek a hazai ipar előhaladásának, valamint az újabb kor vívmányainak elismerésre méltó bizonyítékai. 2. Művészeti tárgyak, u. m. festmények, faragványok , díszítmények, ékszerek, fényképek, hangszerek stb. 3. Ipar és gazdaságot tárgyazó munkák, felfedezések, rajzok, minták, különbféle épülettervek, tekintettel a Duna és Tisza vidéken legczélszerűbb, hasznosb és leggazdaságosabb építkezési rendszerre. 4. Ipartermékek, nevezetesen : a) Liszt, dara, keményítő, olaj, méz, viasz, túró, sajt, vaj, zsír, faggyú, szappan, testanyagok, papír, czukor, bőr, enyv, gyertya stb. b) Len, kender, gyapjú, selyem legombolyítva, vagy gubókban stb. c) Sör, pálinka, liqueur, eczet, szesz, általában minden szeszgyári készítmények, illatszerek stb. 5. Föld- és ásványtermékek, u. m. kőszén, épületkő, koczkakő természetes és művileg készült anyagból, tégla, cserép-zsindely, márvány, palamüvek, ásványgyüjtemények mint tanulmányi tárgyak, vegyészeti termékek és müvek, a robbanó és gyúlékony szerek mellőzésével. 6. Kertészeti és borászati eszközök, továbbá méhészet, halászat, selyemtenyésztés és vadászat körébe tartozó tárgyak; hálók, horgok, fegyverek, méhkasok, selyemgombolyítók stb. 7. Gazdasszonyi készítmények, u. m. kenyér, kalács, tarhonya, tészta és gyümölcsfélék aszalva, czukorba főzve vagy szárítva, ez utóbbiak tekintettel a kereskedelmi kivitelre; füstölthus. 8. Divatczikkek és női munkák, melyek kereskedelmi, szépművészeti, házigazdasági vagy takarékossági szempontból hasznosak, szépek és tanulmányozásra méltók. Szóval, kiállíthatók minden oly tárgyak, ha itt meg nem említetnek is, melyek Magyarországnak egyrészről iparát, természeti kincseit vagy ritkaságait képezik; másrészt az ipar, kereskedelem, művészet, szorgalom és házi takarékosság jelenlegi állásának és fejlődésének mérvét kitüntető tényekül szolgálnak. A jutalmak: pénz, érem és oklevélből állanak; minden pénz és éremmeli jutalmak azonban oklevéllel is igazoltatnak. Általános szabályok: A kiállítás bejelentése és beküldésére nézve következő eljárás megtartására kéretik fel a kiállító közönség: a) Minden kiállítandó tárgy legfölebb 1872. jul. hó 20. napjáig bejelentendő „az iparműkiállitást rendező bizottságnál.“ Beküldendők pedig ugyanezen czim alatt a kiállítás helyiségére aug. 8-tól 20-ig, tekintettel arra, hogy a tartás által változást szenvedő vagy kisebb tárgyak később, az állandón tartható nagyobbak korábban szállíttassanak. — A személyesen átadott kisebb vagy könnyen romló tárgyak 25-dikig elfogadtatnak. b) Ott, hol a kiállítandó tárgyak lényege kívánja, mellékelt leírásban jegyezzék fel a kiállítók, hogy a műveik saját találmányuk-e, vagy javítás ? miben áll javításuk ? mennyi készül belőle és mennyi készíthető évenkint ? Ugyszinte jegyeztessék fel a tárgynak lehető sajátsága, természetének, előállításának, előnyeinek és használatának netalán eltérő módja stb. c) Minden kiállító számára, bejelentés alkalmával, sorszám jegyzettel ellátott jelvény küldetik, mellyel a tárgyat beküldéskor megjelölendő ennek bemutatása alkalmával ismét ugyan ily számmal láttatik el, hogy a tárgynak visszavételekor azt igazolásul használhassa. d) A tárgyak mennyisége, darab, súly vagy térmérték szerint jelentessenek be, megjegyeztetvén, hogy minden kisebb mennyiségű készítmény vagy termékből legalább annyi küldessék, hogy a tömegben figyelmet ébresztő legyen ugyan, de másrészt túlságos helyet se foglaljon. e) Ha a tárgy maga, vagy hozzá hasonló minőségű, kiállítónak eladásra több is van, jegyezze fel árát, és azt is, mennyi van eladandó. f) Ismeretlen kiállítók, saját műveik igazolására, szíveskedjenek beküldéskor, azokhoz hatósági vagy illető ipartársulati igazolványt csatolni. g) Kiállítók felkéretnek, szíveskedjenek műveik beküldésekor határozottan kijelenteni: eladatni kívánják-e a tárgyat a kitett értéken, vagy visszaküldetni, mely esetben azoknak becsomagolása és elszállításáról a rendező bizottság, mérsékelt költség számítás mellett gondoskodni fog. Amely tárgy elszállítása végett,a tárlat befejezése után 5 napig nyilatkozat vagy in- Külföldi dolgok. A franczia nemzetgyűlés által kimondott állandó bizottság első üléséről írják, hogy azon Ducrot tábornok interpellálta Thierst a capitulatiók megvizsgálására kiküldött enquetbizottság irományainak közzététele iránt. Thiers állítólag kitérőleg felelt, s úgy vélekedett, hogy kár lenne a pártszenvedélynek uj tápot adni. Azonfelül ez irományokból a külföld csak a franczia tábornokok gyöngeségére nézve kapna uj adatokat. Különben a nemzetgyűlés Bamberger erre vonatkozó indítványának sürgősségét kimondta, s így Thiers vonakodása az irományok közzététele iránt, melyek tudvalevőleg Bazainet compromittálják a legnagyobb mérvben, — aligha lehet tartós! Párisból írják: Thiers beszédének azon helye, melyben azt mondta, hogy Európa nem követeli Francziaországtól ezt vagy azt az államformát, hanem a rend föntartását, a nyilatkozatok folytán jött létre, melyeket a párisi orosz követ Thiersnek tett. Ugyan e nyilatkozat folytán mondta e hír szerint Thiers azt is, hogy Francziaország nincs isolálva. A Vatican és Thiers közt Fournier-nek olasz követté történt kineveztetése folytán állítólag üzenetváltás történt. Thiers kijelentette, hogy Francziaország érdekei követelik, hogy jó viszonyban legyen Olaszországgal, ez pedig nem állhat fen anélkül, hogy a római franczia követi állomás betöltve nev Budai várszínházban maradatik: „A roszul őrzött leány.“ Vigj. 3 felv. Ma este a Nagykomlóban Bakonyi daltársulata által adatik: „A szép Dunois lovag.“ Vig operette. A szüneteket Bunkó Feri zenéje tölti be. Az uj magyar daltársulat a „Beleznaykertben“ mindennap újabb műsorozattal előadást tart és Nagy Jakab tilinkómüvész mulattatja a közönséget. A szüneteket jó magyar népzene tölti be. KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT. Kecskeméti iparmükiállitás. A kecskeméti iparegylet közzétette a f. év. aug. 31 ikén megnyitandó államilag segélyezett iparmükiállitásra vonatkozó felhívást, a kiállítási előrajzot s az arra vonatkozó általános szabályokat. Ezekből a következőket emeljük ki: Iparműkiállításunk csak úgy felelhet meg üdvös czéljának, ha azzal ismereteinket minél inkább fejleszteni törekedünk; ha alkalmat nyújtunk hazai iparunk felmutatása által képességeink fokmérő