A Hon, 1872. június (10. évfolyam, 125-149. szám)

1872-06-01 / 125. szám

szavait! Nem hisszük, vagy félreértésnek tart­juk , mert nem képzelünk józan eszü magyar embert,ki elítélje Erdély politikáját, mely megmenté a magyar alkotmányt és nyel­vet, irodalmat; elitélje Tököly és Rákóczy sza­badság­harczát és oda adja a babért Pálfynak. Hisz ha Pulszky úr ennyire ment, folytathatta volna a képet és elitélhette volna 1848-t is elei­­töl­ végig — és azután a Pálfy Mórok, Forgáchok politikáját kellett volna megdicsérnie , — „mert a rendet és nyugalmat s ebben az enyhü­lést meghozta.“ Borzasztó szülyedés a moralitás­ban ! Hisz ha Pulszky úr csak enyhülést kiván és rendez, akkor azt megtalálhatta Bach alatt is, akkor kár volt garibaldiskodni, szabad­­kőmüveskedni, kossuthoskodni, sőt akkor Deák Ferenczet is elitélte ön.* * * Ha Pulszky ur elég cynismussal bir a nemzet szabadságharczait elitélni, akkor nem bánjuk, hogy elitéli a mi politikánkat is, sőt ebben kö­vetkezetes is; de legalább legyen logikája és ne keverjen össze olyan dolgokat, melyek együ­vé nem tartoznak. Mert, hogy Kuba és Trencsé­­nyi Csák históriája, Erdély külön­válása és a Rákóczyak politikája mikép fűződik össze, mi­kép bizonyít egyformán a jobboldal politi­kája mellett és a baloldalé ellen, azt a mi véges eszünkkel felfogni képesek nem vagyunk. Pulszky úr itt egyszerűen elferdíté a történel­met — a korteskedés kedvéért. * * * Pulszky úr azt mondja, hogy nem Tökölynek és Rákóczynak ad igazat a „történetíró, hanem „Széchenyinek és Pálffynak“ — ez is fer­dítés. Mert még magyar történetírótól ezt nem olvastuk és ha ön Szalayt, Horváth Mihályt a „költők“ sorába igtatja, arról mi nem tehetünk. * * * De még pártszempontból sincs igaza Pulszky úrnak, mert ha ő a „rend és nyugalom“ politikáját helyesli és ebből a szempontból ítéli el Erdély és Rákóczyak politikáját, akkor elitéli nemcsak 1848-at, hanem Deák Ferenczet is, ki mégis csak birt an­nyi 48 as erővel, hogy Bach „rend és nyugalom“ politikájában“ nem talált enyhülést, mely Pulszky ur fáradt lelkiösmereté­­nek főczé­ja a politikában. * * * „ Pulszky cinikus ember, tehát őszinte. Ő a kamarillát is védelme alá fogja és azt mondja, hogy a horvát lázadásban nem ez a hibás , ha­nem Magyarország, narrt a „horvátok törvé­nyeinkkel, tényleges állami viszonyainkkal” nem voltak megelégedve és ezért lázadtak fel. No lám, milyen szépen halad Pulszky politikai mo­ralitásában. Ezt tovább nem is feszegetjük. De van a dolognak egy másik oldala. Ha Horvátország elégületlenségét 1848-ban Pul­szky indokolni tudja, akkor most is indokolhat­ná, 6zt csak most lehetne indokolni, mert csak­ugyan megmondják, hogy az 1868-ai törvén­­­nyel megelégedve nincsenek — és mégis a jobb­oldal azt mondja, hogy nem ez a baj, hanem a pánszláv és cseh izgatások. De kérem, hisz ha Pulszky felmen­i a kamarillát,és az ország viszo­nyaiban keresi a bajt, akkor miért keresi most a baj okát a jobboldal a külső izgatásokban ? Pulszky tehát felmenti a kamarillát, de vád alá fogja a jobboldalt. Gratulálunk neki!* * * Pulszky cinikus ember, neki az elvek játék­szerek. Bizonyítja ezt az is, hogy kereken ki­mondja Gyöngyösön, hogy ha tőle „katholikus“ beszédet kívánnak, mond ő olyant is; és csak­­ugyan a Garibaldi meghittje és a szabad kőmi­­vel azt ígéri Gyöngyösnek, hogy a jusplace­­tit eltörli és a katholika egyház „jószágainak“ fundatióinak kezelését ennek egészen átadja. Ennél többet Simor prímás sem­­ kér — tehát megegyeztek. De mit mond ehez Garibaldi és a szabadkőmives páholy? Dh ezeknek tud Pulszky úr máskép be­szélni is. Nála a beszéd és politika sok „hangot“ ad. Csak azt szeretBék tudni, m­i­t akar Gyön­gyös elérni Pulszkyval ? Mert beszéde semmi jót nem ígér. Csak a „Pesti Napló“nak tetszik az, mely nem átalja igy kidicsérni: „Pulszky nagy körvonalakban feltünteti az összes magyar pártharczok történeté­t, s ehhez a hazaszere­tet felbuzdulása s a megsértett jog szent védelmének történetei mellett a fanatismus és olygarchiai küzdel­mek képeihez fűzi reflexióit. Szent Isten! men­nyi butaság van ily kevés sorban, vagy ha nem az, mily sülyedtséget tanú­sít e kevés szól Magyar keleti vasat. A pénzügyi jelentés az esti lapunkban köz­löttek után így szól: Az első, t. i. nagyvárad­kolozsvári szakasz, az állam részéről már építés alá vétetett; itt tehát az építési munkákat a már meglevő tervek szerint kell­ folytatni és be­fejezni. Az engedélyezett hálózat többi 60 mértföldjére vonatkozólag előbb a traci­ozási munkálatokat kell­ megindítani, az általános és részletterve­ket kidolgozni és jóváhagyásukat kieszközölni, a bejárást megtartani, mielőtt a tényleges építés kezdetét vehette. Az általános tervek 1869. ápril 19. és deczem­­ber 16-ka közt jutottak a magas kormány elé, s utóbbi részéről 1869. július 2. és 1870. ápril 20- ka közti időközben intéztettek el. Már ezen elő­terjesztések alkalmából az építés előmenetele je­lentékeny halasztást szenvedett, miután a tervek megvizsgálása és jóváhagyása nem azon gyor­sasággal következett be, melyet a befejezési ha­táridők rövidsége föltétlenül megkívánt volna. Az általános tervek kidolgozásánál egyszers­mind annak czélszerűsége is kitűnt, hogy az en­gedélyokmány kéti határozata változtatásnak vettessék alá. Az 1868. XLV. t. ez. 2. §-ának b) pontja ugyanis azt rendeli, hogy a marosvásárhelyi szárnyvonal Gerendnél ágazzék ki a fővonalból. Hogy a fővonalat rövidebbé tegye, a törvényho­zás, a minisztérium indokolt előterjesztése alap­ján a fentebbi határozmányt az 1869. XXIX. t. czikkben oda módosította, hogy az érintett ki­­ágazás Székely-Kocsárdnál eszközöltessék. Az 1870. XLVII. t. cz. továbbá az engedély­okmány azon íreghatározmányát, mely sze­rint a nagyvárad-kolozsvári fővonal Kolozs­várról Pata és Bocs felé vezettessék, a fő­­vállalkozók, illetőleg a társaság kérelme foly­tán oda módosította, hogy a vonal Ko­lozsvárról P.-Szent-Miklós és Kolos felé, innen a Virágosvölgyben Gyéresre vezetendő. Ezenkí­vül az engedményeseknek kötelességévé tette, hogy Gyérestül Tordáig állambiztosíték nélkül saját költségükön szárnyvonalat építsenek, azon építési könnyebbítések fejében, melyek a társa­ság részéről ajánlott terv szerint az engedélyok­mányban kijelölt irány ellenében a vállalkozó­nak előnyére szolgáltak. Az általános terveket a részlettervek tanul­mányozása, kidolgozása és előterjesztése követte és ezek után jött a bejárások eszközlése. Ezen tervek elintézésénél is, valamint a közigazgatási bejárási bizottmányok kiküldésénél a magas kormány eljárása új időveszteségekkel volt ös­­­szekötve, úgy hogy néhány szakasz tulajdonké­pp építésére csak alig néhány hónap maradt, így például a medgyes-segesvári vonalrész rész­letterveinek jóváhagyása 8 hónapot ven igény­be, úgy hogy kiépítésére, a törvényesen megál­lapított megnyitási határidőt tekintve, 3 hónap, sőt a kecze­kocsárd-felvinczi vonalrész számára csak 1­2 havi idő maradt. Ez által az engedélyokmány 7. §-a határoza­tának megtartása, mely szerint az építést 4 hó, illetőleg egy év alatt meg kellett volna kezdeni, legnagyobbrészt az engedélyes hibáján kívül le­hetetlenné tétetett. Az általános és részlettervek elkésett jóváha­gyásai természetesen maguk után vonták azt, hogy az abnormális tárgyak terveinek és más előterjesztményeknek benyújtása és jóváhagyá­sa, mint például a hídterveké, a pályaudvarok és őrházszétosztások szinte elkéstek, de még ezen elintézések sem következtek mindenkor a szükséges gyorsasággal be. Példaképen felhoz­zuk, hogy az ártéri hidak hossza a Maros part­jánál Kocsárd mellett a tövis-balázsfalvai vona­lon a magas kormány részéről csak 1870. decz. 28-án határoztatott meg, már pedig ezen sza­kaszra 1870. deczember elseje van megnyitási határidőül kitűzve. Eltekintve ezen, sem a fővállalat, sem a társa­ság által nem okozott s általuk el sem hárítható késedelmektől, a m. kormány egyik direct ren­delete is, mely az uj kisajátítási törvény alkal­mazására vonatkozott, igen hátrányos hatást gyakorolt az építési munkák­ előmenetelére. Az 1870. márc. 31-én kelt miniszteri rendelet ugyanis azt határozza, hogy az 1868. LV. t. czikk a ma­gyar keleti vasútra is alkalmazandó, noha ama törvény sokkal későbben keletkezett, mint az engedély-törvény és visszaható erővel el nem lát­tatott. A m. keleti vasútnak a már többször idézett engedély­­törvény megadja a jogot, hogy a kisa­játítást a létező törvények s az 1868. Vili. t. sz. 7—12. §§-ainak értelmében foganatosíthassa. Érvényben az engedélyezés idején a kisajátítás­ra vonatkozólag egy 1857-ben kelt miniszteri rendelet volt mérvadó, mely a kisajátítási terv jóváhagyását a kormánynak tartotta fenn. Az 1868. VIII. t. er. 8. § a megengedi, hogy a ki­sajátítási terv végleges megállapítása után az építési munkálatok azonnal kezdeteket vehessék, de csak az adókönyvben fölvett tiszta jövedelem húszszoros értékének letéteményezése mellett. Az új kisajátítási törvény megengedi ugyan (30. §.) az építési munkák megkezdését a megállapí­tott kisajátítási terv alapján, de csak akkor, ha a közlekedési miniszter azt sürgősen szüksé­gesnek nyilvánította s csak a harminczszoros tiszta jövedelem letétele mellett. E törvény sze­rint a terv elkészítésének is a közlekedési mi­nisztérium intézkedése alapján bizottságilag kell történnie s ellenében felfolyamodások ad­hatók be, melyeknek véglegesen elintézésére a minisztérium van hivatva ; csak akkor, ha mindez megtörtént, kezdhető meg a közlekedési minisz­ternek kinyerendő jóváhagyásával az építkezés. Ezen eljárás az építésre legalkalmasabb idő­ben az épités haladásában olynemű késleltetése­ket okozott, hogy a vállalat a társaságnál ismé­telve tiltakozás emelt minden következmény ellen, mely a megnyitási határidők be nem tar­tásából keletkezhetnék.­­ Az igazgatótanács ennek folytán 1870. junius 7-én a közlekedési ministeriumhoz indokolt felterjesztést juttatott, melyben az 1870. március 31-én fent idézett ren­delet jogellenes és káros voltát bebizonyitá s azon sürgős kérelmet terjesztő elő, hogy a ma­gyar keleti vasútra azon törvényes határozmá­­nyok hagyassanak érvényben, melyek az enge­dély tárgyalásakor s a megnyitási határidők megállapitása alkalmával szem előtt tartattak. A nagyméltóságu közlekedési ministerium ezen előterjesztés folytán indíttatva érzé magát 1870. j­l. 1 én kelt rendeletével a felhozott indokok helyeslése mellett megengedni, hogy bizonyos, a rendeletben megjelölt községekre nézve az építés még a kisajátítási terv megállapítása előtt a tiszta jövedelem harminczszoros értékének leté­tele mellett megkezdethessék. Ezen rendelet késő segélyt hozott ugyan, de részben még ez is meghiúsult az­­által, hogy egyes hatóságok épen ott, hol az idő legszűkeb­ben volt kimérve, a ministeri rendelet alapján kezdett építést rendkívüli bírságok alkalmazása után erőszakosan megakadályozták. A hatósá­gokkal és törvényszékekkel való sűrű érintkezé­sek alkalmából általában mindinkább érezhető­­leg kitűnt, hogy a modern jogállam intézményei­nek színvonalán álló engedélyokmány Erdély intézményeivel az egész v­állalat hátrányára erős ellentétben áll. Az építés előmenetelére nézve további akadályok az utolsó évek rendkívül esős időjárásából keletkeztek, mely az utakat az év */« részében járhatlanokká tette,­­a pályaépítés­hez szükséges ipartermékek és nyersanyagok szerzését, valamint az elegendő számú munká­sok előteremtését és élelmezését jelentékenyen megnehezítette. Az építés kivitelének ezen akadálya és nehe­zítése hozzájárult ahhoz, hoggy az építési munkák haladása általában nem volt olyan, minő tekin­tettel azon érdekre, melyet az állam, a társaság és az építési fővállalat a pálya mielőbbi létre­jöttében fűztek, kívánatos lett volna. Az pedig, mit ily viszonyok közt a munkák utólagos siettetése által pótolni lehetett, és a siettetés miatt sokkal több pénzbe került. Azon panaszokhoz, melyeket a fővállalkozók az építés lentebb vázolt késedelmezése alkalmá­ból a társaságnál emeltek, újak csatlakoztak, melyek a kormánynak az engedély-okmány ha­tárain kívül eső közvetítéseiből keletkeztek. Az igazgatótanács kénytelen volt az építési vállalat tiltakozásait elfogadni s a maga részéről szinte tiltakozó felterjesztések intézése mellett a ka­pott rendeletek végrehajtását a fővállalkozók­nak meghagyni. Mi a vállalkozók által előterjesztett munkaki­mutatások benyújtását és kifizetését illeti, az ide vonatkozólag az építési szerződésben pontosan előírt eljárás következő volt: A fővállalkozók köteleztettek munkakimutatá­saikat a következő hónap első 14 napja alatt be­nyújtani, s a társaság azokat a benyújtást kö­vető 14 nap alatt kifizetni tartozott. Ezen kimutatásokban az előző hónap alatt végrehajtott összes munkák és beszerzések, ide­iglenes művek és szállítások fölvehetők voltak különbség nélkül arra, vájjon azok tárgyai még termelési helyükön, vagy a vonalakra állítva, a történt átvétel után a műhelyekben, vagy hajók­ra rakva találtattak. A társaság megalakulása után azonnal Wa­ring testvérek az építési szerződés 5. pontja alapján előleges kiadásaik mint a tanulmányo­zások és más kiadások számlájára névleges ér­tékben 870,000 ftot kaptak. Ez összegnek, valamint a társaság igazgatási költségeinek fedezésére az építési tőkéből eleve elkü­lönített 715,000 ft (névsz. ért.) levonása után, a tulajdonképesi építésre 73,458,750 frt névsz. érték maradt. Ezen összeg az engedély-okmányban felsorolt négy szakaszra a Bordereau-Regulateur 3. pontja szerint, tekintettel a hálózat összhosszára s min­den egyes szakasznak feltételezett hosszára, kö­vetkezőleg osztatott fel: I. szakasz hossza 20.12 mértföld 18.300,000 frt, II. szakasz hossza 29.4 mértföld 27.470,000 frt, III. szakasz hossza 6.0 mértföld 5 475,000 frt, IV. szakasz hossza 24.7 mértföld 22.213,000 frt. Ezen részösszegeknek a végrehajtandó mun­kák és szállítmányok egyes fajaira való szétosz­tása az építési szerződés értelmében utólagosan történt a­ vállalkozók s a társulat főmérnöke közti egyetértéssel, az igazgatótanács jóváhagyása mellett, miután a közbeeső kamatok fedezésére a törvényes határidőknek megfelelő érték a részösszegekből levonatott. A teljesített munkák és szállítmányok száza­lékai szerint azután a benyújtott kimutatások a főmérnök érdemleges indítványa s az igazgató­­tanács bizottsága részéről eszközölt felülvizsgá­lat alapján kifizettettek és pedig az angol-osztrák bankra szóló utalvány által, mely a társulat ala­kítása óta mint annak fizetési helye és bankárja működött. A kimutatások értékéből az építési szerződés 13. pontja értelmében 10 °/o mindaddig levona­tott, mig ezen, biztosítékul szolgáló levonások 1. 200,000 frt erejét el nem érték. 1870. október haváig a föntebbiek szerint ös­­­szeállított kimutatások minden kiváló nehézség nélkül kifizettettek. 1870. október havától azonban a fővállalat novemberben 21/* millió nominális értékről szóló kimutatást terjesztett elő. 1870. november 16 án azon határozat hozatott, hogy a kimutatásra egyelőre csak 1 millió frt nona­­ért­ előleg adatik, a maradék pedig csak akkor utalványoztassék ki, ha a vonalakra azonnal kiküldött két műszaki közeg az építési munkák és szállítmányok állapotának beható megvizsgálása után a helyszínen azon meggyő­ződést szerzi, hogy a kimutatásban fölszámított százaléktételt a tényleges szolgáltatásoknak legalább megközelítőleg megfelelnek. Egyidejű­leg a vállalkozók felhívatták, hogy kötelezett­ségük szerint a főmérnöki állomásra a legrövi­debb idő alatt alkalmas egyéniséget hozzanak ajánlatba. November 20 án s a következő napokon a vonalról sürgönyök érkeztek, hogy a vállalat al­kalmazottainak felmondott, a munkásokat elbo­csátotta s a munkák folytatását beszüntette. Az idevonatkozólag hozzá intézett hivatalos felszó­lításra Waring testvérek helybeli fő meghatalma­zottja azt válaszolt, hogy az építési szerződés II. pontja értelmében a vállalatnak joga van munkaerőit tetszés szerint korlátozni vagy sza­porítani, a­nélkül, hogy a társaság ez ügybe avatkozhatnék , különben a távirati jelentések alaptalan túlzások és ferdítések lennének. Ezen események a közlekedési miniszer úrnak is haladéktalanul tudomására hozattak, s az igazgatótanács november 24-kén rendkívüli ülést tartott, melyen Waring Károly és Vilmos urak személyesen megjelentek, s a tényállás meghall­­gatása után előbb nevezett saját és testvérei ne­vében­­ azon nyilatkozatot adta jegyzőkönyvbe, hogy ők jövőre a társulatnak mindazon eszközö­ket és segédszereket rendelkezésére bocsátják, melyeket az a korlátlan ellenőrzés gyakorlására szükségesnek tart, s hogy ők szilárdan el van­nak határozva a hálózatot mindenesetre befejez­ni ; kiemelvén egyúttal, hogy az építési munkák részleges beszüntetése azért rendeltetett el, mert az 1>­2 millió frtnyi összeg nem remélt visszatar­tása folytán­­ nem voltak azon helyzetben, hogy a munkásokat tovább fizethessék. Ezen nyilatkozat következtében és miután Waring urak az építési munkák folytatására nézve azonnal intézkedéseket tettek, másrészt mivel a szolgáltatások megvizsgálására kikül­dött közegek kielégítő eredményeket jelentettek, az igazgatótanács indíttatva érezte magát a ki­mutatás felülvizsgálása után az illető pénzösszeg maradékát utalványozni. A munkák azonnal tényleg fölvetettek ugyan, azonban többé nem oly mérvben, mint az, tekin­tettel a határidők túllépésére, szükséges lett volna. Az igazgatótanács ide vonatkozó kérdéseire és felhívásaira a fővállalkozók kijelentették, hogy a beállott télnek az építés folytatására úgy is kedvezőtlen idejét arra használják fel, mikép az építési személyzetnek mulhatlanul szükségessé vált újjászervezését s az aránytala­nul felcsigázott munkabérek leszállítását eszkö­zölhessék. Miután a felhozott indokok az igazság minden látszatával bírtak s az igazgatótanács jól tudta, hogy a vállalat átlag 20%-kal drágábban dol­gozik, a nyilatkozatok megnyugvással fogadtat­tak s a november, deczember és január havi ki­mutatások minden fennakadás nélkül folyóvá tétettek, és pedig annál inkább, mivel a bennök felvett tételek legnagyobb részben szállításokra vonatkoztak. 1871. január 13-án a fővállalkozó­k a társaság­nak emlékiratot nyújtottak át, melyben az igaz­gatótanácsot a vállalat hangsúlyozott érdekében fölhívták, hogy a magyar kormánynál haladék­talanul lépéseket tegyen s kieszközölje, misze­rint megengedtessék, hogy az engedélyezett vo­nalak a 7. engedély 23. §-ában megjelölt hat sza­kasz helyett egymásután jobb felosztásban s rö­­videbb szakaszokban nyittathassanak meg. Az igazgatótanács megértette a kérelmet s a fővállalkozók e lépésében megerősítését vélte láthatni azon komoly szándéknak, hogy a kiépí­tést befejezni óhajtják. Csakhamar ezután és pedig 1871. február 8-án azonban a fővállalkozók teljmeghatalmazottja egy második és sokkal terjedelmesebb emlék­irattal lépett a társaság elé, melyben határozot­tan kijelentette, hogy az építési munkákat tar­talék nélkül s a kellő megnyugvással mindaddig n­e folytathatják, míg felszámított veszteségeik s kiadási többleteik kártalanítására s az emlék­iratban felsorolt, az építés gyors előmenetelét hátráltató minden akadály eltávolítására alkal­mas intézkedések nem tétetnek. Ezután a jelentés az emlékiratra tér, melyről legközelebb. Vidéki levelezés. (Az összeíró bizottság­ visszaélései.) H­o­s­z­t­ó­d,máj. 25-én. A Zala-Szt.-Gróthi vál. kerület ambuláns összeíró küldöttsége f. h. 23-án Hosztódon tar­totta összeírását. Meghívta oda Hosztód, Rigács, Megyes, Szegvár, Galsa és Sárosd községek la­kosait a végett, hogy a­kik képviselő választói jogukkal élni akarnak, beírassák magukat a választók lajstromába. A meghívás kiszámításuk szerint a kitűzött idő előtti nap késő estvéjén hordatott a megnevezett községekben szét, azért a mint a következés megmutatta, hogy az ér­deklett feleknek ne legyen idejük a választói jogosultságot igazoló okmányokat beszerezni. Történt pedig az eljárás e kép.A küldöttség elnö­ke,Szili Dezső,ki szeniori hangon azt jelentette ki a balpárti választók bizalmi férfiainak, az idő rövidsége iránti óvástételre, hogy a neki előtte való napokban Rezin és Tátikán majálisozni kellett.­­ Ezt csakugyan mint legény ember részéről, figyelembe kell hogy vegyék a komo­lyabb gondolkozású emberek is. Karakterisztikumkép : ki ez a Szili Dezső ? Botka hosztódi birtokosnak haszonbérlője. Botka birtokos direct adóját a bérleti szerződés szerint teherkép magára vállalta, s annak annyival kevesebb árendát fizet, — s ezért a jobboldali korifeusok a megyei virilisek sorába csem­pészték nevét. Személyes érdeme: guökerozni jól tud, okulát visel, czipőben jár,—­mert a kalocs­­nyi nyáron nem divat, — mint valami pesti arsz­­lánnak, hosszú divat körmei vannak ; de a mi a főérdeme, mi által az elnökségre minősíttetett, azt hisszük, hogy ez kitűnő jobboldali kortessé­­gének tulajdonítható. Hiszen a jobboldali kró­nika fekete pontjai az ilyféle gyász­ vitézek lesz­nek a magyar történelem hu kimutatása sze­rint a jövőben. Az összeírás 1. hó 23 dikán reggeli 8 órakor vette kezdetét. — Először beszólították Hosz­­tód községet. — A hosztódi tudvalevő jobb­oldali lakosoknak, üdvözlő fejbólintásokkal, a „úgy is tudjuk jogosultságukat“ szavak­kal egymás után neveiket nagy sietve az igazol­tak közé feljegyeztette mint elnök, összeíró tár­saival. De volt azok között egy baloldali szom­szédja : Hencz Flórián, kinek azt mondá: „Flóri bátyám, én magát nem ismerem, — mi oknál fogva akarja magát régi joggal bejegyeztetni? hisz nem tudja magát igazolni. Az értelmi osz­tályba beírjuk, vagy ha tetszik jövedelmi adója után is. Erre Hencz­ur Oszkár fiát is fel akarván íratni, felszólította a küldöttség egyik tagját,Szűcs István urat, dergecsi bérlőt, vallja be, ha ő látta­­e ármálissukat? Mire ő azt felelte, miszerint ő azt biztosan tudja és látta, hogy a Hencz család czimeres nemes, s más érdemes jelenlévők is úgy nyilatkoztak, hogy annak tétele bizonyos, azon­ban Szili úr mindaddig Tamás maradt, mig a déli e­béd közben ki nem hütötték kollégái. Annál könnyebben beemelte Hirsch Sámuel hosz­tódi jobboldali korcsmárost, mig az ennél sokkal több adót fizető Spitrer Benedek szegvári kocsmá­­ros a közp. választmányhoz utasitatott reclamá­­lás végett, — bűne lévén az, hogy baloldali, —■’ s akképpen számol­ván, hogy ily­eseft ember a maga igazolása végett leendő költségeket, a mennyiben Z. Egerszeg a reklamálási hely igen távol van, majd úgy sem fogja ezen jogáért fel­áldozni. A Rigácsiak, Galsaiak, Megyesiek régi jogai­kat kénytelenek voltak ármálisaikkal bebizonyí­tani, mely mind hagyján lett volna, de a kik távolról származtak a községbe, azokat óra já­rásnyira levő lakhelyekre eligazította keresztelő levelekért; a mint azon az apa neve előtt az anyakönyvi hiteles kivonat szerint a lelkész által egy N. Íratott, azt Szib­­ur nem nemesnek, hanem Német, Nagy, vagy tudja Isten minek ma­gyarázta. Mogyoróssy Sándor, galsai lakost egy ilyen keresztelő levéllel elutasított, mondván: ő az anyakönyvi kivonatokra mit sem ád, — erre Mogyoróssy azt mondta, hogy nemes levelü­k Sopronmegye iI. Ládony helységben van, ne kí­vánja azt az összeíró küldöttség,hogy annak meg­szerzése iránt költekezzék, hisz ő tudja igazolni a levelei között egyéb okmányokkal is nemességét; erre azt mondta Szili Dezső: no hát csak hoz­zon; ő elhozta a sopronmegyei répczemm­léki szolgabiró által még 1820 ban kiállított vándor­könyvét, mivel nevezett egyén egyszersmind ta­kácsmester is; s visszaérkeztével igy szólott a küldöttséghez: „Ed, tekintetes küldöt­ség, a bir­tokivem előmutatásával, mert nemesi birtokom van, csakhogy az a hosztódi jobbágy állomány V.-ének területileg annyiból nem felelt meg, hogy 300 négyszög­öllel kevesebb, noha polgár­társaim bizonyítása szerint többet ér ez a hosztódi V. teleknél, szavazati jogomtól elültet­tem ;­­ de gondolom, most már ez ellen csak­nem tesznek kifogást? •­• Megnézi a vándor könyvet az egyik küldöttségi tag, azt hitelesnek és elégségesnek találta, de mivel a harmadik küldöttségi tag ez időközben távol volt s magát T. T.-vel helyettesítette, ki Szili úrral egykorú, s mindketten inkább forgatják a „reitpeitslit“ mint forgatták valaha (nem a „Corpus Jurist“, mert hogy ez mi fán terem? azt sem tudják, ha­nem a Ciceró de oratorét sem, mert mind­ketten durván insultálva az ott jelen lévő polgárokat, azt jelentették ki , hogy annak sem tulaj­donítanak semmi hitelességet sem, pedig tud­juk mi, a­kik a 48-ai idő előtti ivekből vagyunk, hogy az ilyen vándor könyveket az 1820 ik év­ben miért adta ki, s miért követelték a szolgabi­róktól kiadatni az illető nemes személyek, az akkori idők szomorú emléke szerint, s annak árny oldalául, élesen kiáltó tény volt az, hogy az ilyen vándorkönyvek nemes levelet képvisel­tek, mert kinek ilyen vándorkönyve nem volt, azt a katona állításkor a verbuválók elfoglalták kötéllel. Több polgártársaink joga mellett felszólandó S. L. g .. . . i lelkész úr, ki köztisztele­ten álló egyéniség, úgy szándékoltatott elnökileg e hall­­gattatni, mintha csakugyan, valósággal a Bach korszakban élnénk. Ezek után mindinkább és inkább ingerülteb­bekké váltak polgártársaink, sőt magunknak is attól kellett tartani, hogy az ilyen fontos helyek­nek betöltésére alkalmazott magyarkák irányá­ban utóbb a nép megfeledkezik magáról, inge­rültségében tettlegességhez folyamodik. De hála Isten, ez a nép, melyről a subvent­ionált lapok a maguk piszkolódásaikban úgy eml­ékeznek meg hogy csak nyers tömeg, eléggé érezte a mag, méltóságát, semmit egyebet nem követett el, mint ezen fentebb is jelzett henczegő két szél urfit kinevette, — és méltán, mivel maguk között még az is vita tárgyává lett, váljon a kiskorú gyermekek értéke után az életben lévő apa vá­­lasztójogosult e (?)! Körülbelül 200 baloldali választó közül ne­gyed részét, különféle alaptalan okoknál fogva kihagyták, azon telivér jobboldali fogásokkal, hogy a kinek adókönyve jelen volt, követeltetett a b­irtokiv, a kinek birtokive jelen volt, köve­­teltetett tőle ad­ókönyvt ; sőt még olyanokat is elütöttek választói joguktól, kik már 7—8 éven át szüleiktől rájok maradt örökség tettleges bí­rása után 2-szer is éltek képviselő választási jogukkal, Szili úr által azzal indokolhatván ezen eljárás, hogy az 1869-dik évi összeírási lajstrom semmit sem ér. Bizony bizony, mondjuk, ezen küldöttség úgy viselte magát, mintha arra kapott volna pártfe­­lettől utasítást, hogy a múlt országgyűlési jobb­oldal inrtenzióját a választók joga ellenében, eleve ez összeírásoknál is valósítsa. Ezeket csak azért óhajtjuk nyilvánosság elé hozni, hogy sajtó útján a közvélemény felvilá­­gosítva legyen a visszaélések egyes botrányos eseteiről, s ítéljen majd a pártatlan történelem a jövőben a fölött, kik vetették el a szelet, ha vihar fogna bekövetkezni. Több igazolt baloldali. Külföldi dolgok. A francziák s a németek nem tudnak egymással tisztába jőni. Bár­mennyire erőltet­i ideig óráig itt is ott is a nyugodtságot, a kér­dések tárgyilagos felfogását: kitör e szinleges nyugalom álarcza alól a gyűlölködés. Ma a „Kölnische Zeitung“, a német sajtó eme legte­kintélyesebb, s néha-néha legtárgyilagosabb közlönye ir a franczia-német tárgyalásokról, me­lyek a departementok elhagyása szempontjából kezdettek. Hogy mily nyugodtsággal, azt az úlabb közlöitekből ítélje meg az olvasó. „Ké­rünk benneteket — így is a nevezett közlöny — jó francziák, de rósz politikusok, ne beves­­kedjetek. Ha egyéb bajotok nincs, mint Bis­marck túlságos követelései e tárgyalások körül, hát hiszen könnyű rajtatok segíteni. Ha ti jobb­nak tartjátok, hogy mi nemcsak Belfortban, ha­nem benn maradjunk Reimsban, Epernayban, Nancyban, Toulban, Veráimban stb. is, míg ti a három milliárd lefizetésével foglalkoztok, hát mi­nekünk édes­kevés szavunk van ellene, mert fizetnetek kell mindenesetre, tisztelt szomszé­daink, 1874. márcz. 1-re mindenesetre, ha mindjárt egyetlen egy departementokat sem hagyjuk is el akkorig.“ A nevezett lap rögtön ezután azt írja, hogy nem akarja a vitát keserí­teni. Már pedig aligha el nem keseríti. A „Russky Invalid“ közli Kaznakov tá­bornok jelentését az általa megvizsgált 4, 6., 7., 8. és 10 dik számú orosz hadosztályok és az azokhoz tartozó tüzérdandárok állapotáról, mely jelentésből a következő főbb adatokat ves­­­szük át: a) Ezen hadosztályok legénységének fele a legutóbbi két ujonczozás alkalmával besorolt fia­tal katonákból áll. Külsejük igen jó, arczvonali (front) kiképzésük szintén, a czéllövészetbeni gyakorlatuk azonban még nem vezetett a kívánt eredményre. A tornászat mindenütt elég jó si­kerrel taníttatott. A vivátgyakorlatokat szuron­­nyal a katonaság élénkséggel teljesítette; a rohamok erősek és találók, s kielégitőleg gpon­­tosak. b) Az egyenruhánál itt-ott némely kisebb el­térések az általános szabályoktól tapasztaltattak. c) írni és olvasni körülbelül minden második közember tud ; de a régi katonáknál találkoznak még altisztek, kik írni nem tudnak. írás, olva­sásban a tanítást a főtisztek végzik. A katonák ismerik a szolgálati kötelességeket, a fegyelmi szabályzatot, a császári család, a parancsnokok neveit és czímeit. d) A fegyelem szigorú. A fenyítettek száma 3 %-ot,a szökevényeké 0,3 — 1 %-ot tesz. e) Egy év folyama alatt 1000 emberre 400— 500 beteg és 10 halott esik. A belgrádi „Vidovdan“ s­t­a­m­b­u­l­i levelezője szerint új miniszerváltozás áll küszöbön Török­országban ; most már herczeg Mustafa­ Fazil pa­sát emlegetik. KOköarÉLIK. — A színi tanodának vizsgái ma kez­dettek meg mind a három drámai osztály elmé­leti vizsgájával. Holnap jun. 1-én gyakorlati vizsgája lesz az I-sö drámai osztálynak „Jer ide“ vígjátékot adják elő. Hétfőn jun. 3-án zene el­mélet és történet, mind a négy operai osztálynak. (Nikolits tanár.) kedd 4-én I-sö drámai osztály: nyelvtan, széptan, II. dr. oszt. dramaturgia, III. dr. oszt. szinköltészet története (Szigligeti tanár); szerda 5-én: operai kisebb gyakorlatok (Bocco­­lini és Langer tanárok); csütörtök 6 án zongo­ra (Babits tanár); péntek 8-án: I. dr. osztály verstan, költészettan, illemtan, II. dr. osztály jelmeztan (Szigligeti és Szigeti tanárok), szomb. 13-án I. drámai oszt. gyakorlati vizsga; aztán vivas, táncz (Szigeti, Keresztessy, Campilli ta­nárok) ; vasárnap 15-én: gyakorlati előadások :­­„Egy nő, ki az ablakon kiugrik“ és „Choissy kisasszony.“ Az elméleti vizsgák a tanodában, az első osztály gyakorlati vizsgái a nemzeti szín­padon d. u. 2 órakor tartatnak. Valamint az elő­adás is junius 15-én d. u. 2 órakor, mérsékelt

Next