A Hon, 1872. július (10. évfolyam, 149-175. szám)

1872-07-02 / 150. szám

.ek­ tere 7. sz. földszint ;t«sí díj: Budapesten hízhat hordva g­geli es esti kiadás együtt! jnapra . . . . . hónapra ..... hónapra............................ ti kiadás postai ki­b­in köldéseért . — „ fülfizüc­ s havonkint .... 30 fa. RnsgeU­lu&dM». előfizetés az év folytán minden hónapban u.«s £ kezdhető, s ennek bármely napján történik is­, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI És KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. 1 írt 35 kr. 5 » 60 c Előfizetési felhívás. n -dik évi folyamára . lap»k: Egész évre . . • A ® it — kr fél évre . . lift — ki. Negyed évre . 5 ft 30 kr. m r külön előfizetési ’veket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasi aélni, melyek hérvnonlesitéte ti* írtig csak f, 10 frton felül pedig ti* krba kor*il. Az eW sotésea a ,Ho kiadó­ hivatala 0 wim alatt P_t, tszeneriek­ tcle 7. az, alá küldottdSk. A MOW til3dd­al ratal« | / BW Apróságok. Erdélynek kezd már egy kicsit nyitni a­­ szemne. xilmiék eshetünk még rá, hogy mielőtt az or­szággyűlés íszéjjel ment volna, az erdélyi mame­­lukok conferenciát tartottak s három évi mély­séges hallgatójuk elfeledtetésére s folyvást igen­­­ korhely frátert meghódítani, ezek ezentúl hangzó szavazásuk némi enyhítésére egy­­ nagyi deákpárti inteligentához számit. Ifinek hangzó famosz­ s -vádiratot szerkesztettek ugyanaz ellen a kormány ellen, melyet minden körülmény közt támogatni güknek ismertek.legfőbb rabszolgai kötelessé­El voltak e vádiratban számlálva a kormány­nak Erdély ellen elkövetett minden bűnei, — hadd lássa a kis társország, hogy fiai, az általa felküldött képviselők, hazájuk sorsát mennyire szivén viselik. Szegény mamelukok! Azt Híték, hogy e vád­irattal eleget tettek minden hazafias kötelessé­geiknek s hogy ezzel most Erdély megadja ne­kik az absolutoriumot s megújítja talán a man­dátumot. Vakságukban azt hitték, hogy egész Erdély olyan üres fejű, mint Ők, az ide felküldött minta­példányok ; nem gondolták me­g, hogy vádiratuk őket sújtja a legnagyobb sul­lyal, nem­ hitték, hogy Erdély egynémely kör­­letének elég esze lesz belátni,hogy „holló,ha a kormány csakugyan olyan bűnös, m­int ti állitt­átok, akkor ti, kik mindig támogattátok, b hutái sem vagytok s bű­nötök annál nagyobb, mert tud­va, jobb meggyő­­ződéstek agyonfojtásával segített­étek azt a ro­­szat amit most üünnek bélyegeztek.“ Pedig egy kis agyvelő mellett eszükbe kellett volna jutni, hogy Erdélyben a józanabb rész így fog gondolkozni. Hogy így gondolkozik, mutatják a választá­sok. A­hol a jobboldal győz is, oly nevetséges szótöbbséggel győz, hogy akár kisebbségnek is beválik. A szabadelvű ellenzék a kormánybiztos volt a választás; megválasztatott Hajdú lg­­y és zsandárok daczára is oly élesen­ mutat, m­ely­ Pest, 1872. Kedd. Ki 2 Szerkesztési Iroda s Ferencziek­ tere 7. szám. A lap sze­lemi részét illető kiadta­kBa* le*sány * szerkesztőséghez intézendő. •­­ Bérmentetlen ! «Telek csak ismert közelítőt fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak Túsra. HIHDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hlad. talb» gsrescei­k-tere 7. szám) külfiaudók. PEST JULIUS 1. Még egyszer a titkos szavazásról. A A jobboldali fournalistikától legin­kább rész nevük vesszük azt, hogy a leg­tisztább, leggyakorlatibb elveket is ké­­­pes elvetni, mihelyt párt ezáljainak nem szolgál, így tett a titkos szavazás kérdé­sével is. Mindaddig, míg a baloldali megyék (Komárom, Pest) a titkos szavazást nem alkalmazták és a jobboldaliak észre nem vették, hogy vesztegetésüket és hivatalos presszójukat e szavazásmód parafilálja, nem szólottak ellene. Sőt, midőn az angol parlament tárgyalásairól szólottak, kikel­tek a toryk ellen, kik a titkos szavazást ellenezték és annak czélszerűségét fejte­getek. De most minden máskép van. Mi már a múlt nyáron fejtegettük e kérdést és a választási törvényjavaslat elő­terjesztése alkalmával határozottan köve­teltük­ annak 18 behozatalát, de már ekkor a bholdali lapok mélyen hallgattak. Erre bekövetkezett az, hogy Komá­romban és Pest megyében a titkos szava­zással megverték a jobboldalt és veszte­getési mináit — a legmorálisabb eszköz­zel légbe vetették, és ekkor megkezdődött a gúny és aprólékosház faragása a titkos szavazásra. Igen, mert csak zárjel között, vagy választási tudósítások alkalmával öntik ki keserűségüket a titkos szavazás ellen, de an­nyi eszük (vagy talán lelki­ismeretük) mégis van, hogy elvileg és ér­demlegesen azt megtámadni nem merik. Nem is lehet azt. Mert, mit ellene az angol parlamentben felhoztak és nálunk is emlegettek, hogy t. i. a függetlenséget rr­­tja és a polgárok erkölcsi ellenőrzését, a közvélemény bíráskodását zárja ki, az annak előnyei mellett meg nem állhat. Sőt ez ellenvetésekre nézve is, helyesen jegyzi meg Gladstone annak idején, hogy nem az erősek ás függetlenek, ha­nem a gyengék és függő állásban lévők védelmére van feltalálva az. És hozzáte­hetjük, ez állítás indokolásául, hogy a demokrácia és jogegyenlőség, valamint a v­a­l­ó­d­i képviselet érdeke követeli azt, hogy a titkos szavazással mindenféle presszó ellen védve legyen a polgár. És ez fontosabb erkölcsi nyereség, mint az, melyet az eladottak megvetésével elérni lehet. Igaz, hoggy szép dolog az, hogy a köz­vélemény sújtsa azokat, kik magukat el­adták, de e külső hatásnál, (bár ez is megmarad) nem erkölcsösebb e, az a ha­tás, hogy ön lelkiismerete előtt még az ily nyomorultat is felszabadítjuk legalább annyiban, hogy nem­ kénytelen kettős vétket (szavazateladást és lelkiismeret megtagadást­) elkövetni, hanem csak az elsőt, mire a nyomor és gyengeség (bár m­­i­n­d­i­g mrniketlenül) kényszeríték? Bátya­ivatalnokok,­tanítók és szám­talan (spk.'i.. üzleti stb.) függésben lé­vők lelkiismeretének felszabadítása, nem felér-e azoknak büszkeségével, kik füg­getlenek? Különben is ezeknek a nyílt tevékenység elég alkalmat nyújt közvélemény ítélőszéke előtt szerepelni, a annak jutalmát vagy feddését elnyerni — és csak az utolsó ad­usra hull a­­ titok fátyla. Nem, bármit mondjanak , a titkos szavazást ellenezni nem lehet. Jónak látták a jobboldaliak a szent­­endrei esetet hozni fel az ellen. Ennek csak az tulajdonit fontosságot, ki a szent­endrei választás részleteit nem ösmert­­e. Az ott megvásárolt szavazatok egy része olyanoktól került ki, a­kik nyilvánosan adták el magukat és szavazatukból titkot sem csinál­ak; ezek tehát minden szava­zási forma m­­ellett eladták volna magu­kat. Azonban a nagyobb részt azok tet­ték, kik nem tudták milyen a tit­kos sa­vazás, így a szegény megvásárolt lelkekkel azt hitették el, hogy párosaikat bélyeggel látják el, a szavazás végin eze­ket megszámlálják és ha szavazatukat Ap­­ponyi ládájában nem találják, nem fog­nak pénzt kapni és csak a foglaló, al ma­radnak. Szóval, elhitették velők azt, hogy szavazatukat ellenőrizni lehet. De most okultak és jobb berendezéssel, gyakorlattal minden nehézséget le lehet győzni és a titkos szavazással a lelkiis­meretet teljesen fel lehet szabadítani. Egy lap a nép tudatlanságát hozta föl a titkos szavazás ellen. Ez sem állja ki a bírálatot. Mert ahoz több tudás kell, hogy valaki (mint a baloldaliakkal min­denütt megtették) hosszas faggatásnak legyen kitéve és végül jelöltjének nevét kimondja, mint ahoz, hogy bemenjen és palctáját egy fehér vagy veres ládába vesse. Bármit beszéljenek, mi a titkos szava­zást (főleg jól körülírva törvény által) egészen alkalmazható, üdvös szernek tartjuk, é­s azt hisszük, hogy az­­ erkölcsi­­ség és szabadelvűség, valamint az alkot­mányosság igen sokat nyerne nálunk általa. Ha a kormány emelni akarja az erköl­­csiséget és alkotmányosságot, ha igazán valódi parlamentarismust­­ akar, akkor rövid időn be fogja hozni a titkos szava­zást — ha pedig be nem hozza ezt, akkor világosan bebizonyítá, hogy hatalmának féltéséből feláldozni képes az erkölcsisé­­get, alkotmányos szabadságot és parla­mentarismust. E próba jó próba lesz a jövő ország­gyűlésre és a kormányra nézve : felhív­juk rá olvasóink figyelmét, mert általa megmérhetik a jövő országgyűlés és a kormány szabadelvűségét, alkotmányos­ságát és erkölcsiségét. — Választási­­ eredmények. Az erdélyi választások örvendetes tanúságai annak, hogy a Királyhágón túl elveink az utóbbi három év alatt nagy mérvben terjedtek s pártunknak számos követőt szereztek. Oly helyeken, hol 1869-ben egyáltalán nem létezett ellenzék s hol a jobboldal jelöltjei eddig mindig egyhangú­­l­a­g választattak meg, erős ellenzék teszi kétsé­gessé a korm­­ánypárti jelöltek győzelmét.Már két kerület hódítását jeleztük, van reményünk többre is. A­hol pedig jelöltjeink legyőzetnek «8, ez csak a kormánypárt végtelen erőfeszítésével s mégiscsak néhány szavazattöbbség­gel történik Az ily vereségek tulajdonkép győ­zelmek s h­iszszük is, hogy a jobbol­dali lapok az erdélyi győzelmeket egyenesen vereségeik közt fogják említeni. 111­ efalva városában Gidófalvi Antal kormánypárti csak 11 szavazattöbbséggel válasz­tatott ...eg. Sepsi-Szent-Györgyben, hol harmad­éve ellenzéknek híre sem volt, a kormány­párt jelöltje, Csá­szár Bálint, „nagy küzde­lem­ után 43 szavazattöbbséggel tudta csak legyőzni a‘baloldal jelöltjén — Kün­­le Jó­zsefet. N­­á­r­o­m­b­e,­é­k­kézdi-orbai kerületében az el­lenzéki jelölt 653 szavazattal bukott el Tisza Lajos miniszer ellenében. Harmadéve itt az el­lenzék elenyészőleg csekély volt. Erdélyből még a következő hírek érkez­tek : Belső Szolno­k­ megye fe­lsőkerületében F­öld­vár­y János kormány­párti választatott meg 1482 szavazattal S­i­m­ó Lajos ellenzéki 13S5 szavazata ellenében. Pártunk itt is örven­detes mérvben szaporodott. Do­boka­ megye alsó kerülete gr. V­a­s­s Samu jobboldalit választó meg. Al­s­ó-F­e­h­é­r m­e­g­y­é­b­e­n Borbándy Ká­roly és Rámsay Ákos jobboldaliak győztek. A magyarországi választások közül első helyen kell említenünk a debreczeni választáso­kat. Tisza Kálmán, mint már edti lapunkban is említve volt, egyhangúlag, nagy lelkesedés közt választatott meg. A második választó­kerü­let volt képviselőjét, Kiss Lajost választa meg 801 szavazattal Kóla János kormánypárti 69 szavazata ellenében.­­ Ezért a 39 szavazatért ugyan kár volt „megmutatni“ , hogy debreczen­­ben „van“ jobboldal. A 111-ik kerületből e sorok írásáig nem érkezett hír. Jász­kunság túrkevei kerületében tegnap náci ellenzéki 1182 szavazattal a jobboldali je­lölt, Orczy Gyula 515 szavazata ellenében. A j­á­s­z-j­á­k­ó­h­a­l­m­i kerületben Oláh Gyula ellenzéki választatott meg 216 s­zavazattal B­a­r­t­a­i Gy . így ellenében. Kecskemét város­o­dik kerületében is ör­vendetesen szaporodott az ellenzék s Hor­váth Döme „óriási erőfeszítés“ után csak 35 szavazattöbbséggel választatott meg. Harmad éve Bagi Lászlónak csak 194 szavazata volt, most 642. Mulatságos e 35 kormánypárti szava­zattöbbséggel szemben a „Pesti Napló“ kecske­méti távirata,mely szerint J­oztváth Döme párt­ja b­é­t ab­ír­ó­ra, mint az ellenzéki Bagi Lász­lóé.“ Különben a „Napló“ egy marik kecskeméti sürgönye már alantibb húrokat, penget, s elis­meri, hogy Horváth Döme „nagy küzdelem“ után választatott meg. E sorok írásáig 114 ellenzéki képviselő meg­választatásáról értesültünk. — A gyulafehérvári román c­o­n­f­e­­rentia tudvalevőleg a románok passivitása mellett nyilatkozott. Kiegészítésül fölemlítjük még, hogy a négy pontból álló megállapodás harmadik pontja szerint; a konferencia tagjai csak oly jelöltek választását fogják támogatni, kik. „becsületszavukat adják, hogy a nemzeti programmot sértetlenül s férfiasan tartják föl s mint megválasztott képviselők csak akkor lép­nek be a törvényhozó testületbe, mig a nemzeti Programm nem valósittatik meg.“ — A horvát országgyűlés elnökévé Mazur­enics nemzeti párti vál­asztatott, a­ki az elnöki szék elfoglalását a következő békítő szavakat mondó : „Mélyen tisztelt urak ! Midőn e tisztes h­lyet elfoglalom, melyre önök biz­alma meghívott, kö­vességemnek tartom Erdődy gróf korelnök ő excellentiájának több napi körültekintő elnö­­kösködéséért a ház köszönetét kimondani. Da­ciára előrehaladott korának, ő excellentiája a­­ nehéz feladatot, melynek megoldásánál páriá­m­­­ máris gyakorlata megbecsüli>elleni örömmel telj­esi­tette. „Én bizalmukat nagyra becsülöm, még­pedig kettős okból. Először mert minden raiveli em­ber szive polgártársainak bizalma fölött örvend, és má­odszor egy sokkal fontosabb okból, mert csekélységem megválasztatásában,egyetértésünk képét látom. E tényt egy szebb jövő előjelének tartom és hiszem, hogy ezen’az uton, melyen ha­ladni szándékszunk, mindent el fogunk érni, a mi hazánk fejlődésére szolgál, míg az más úton­­ nem eszközölhető. Egyed­ült erővel el fog­­j­a azt érni, a­mit joggal kívánhatunk és a haza minden fiának kötelessége a haza üdvéért egyesülten működni. „Fölösleges a nemzetet, annak képviselőit és a főném­űs­éget a fenséges fejedelem iránti hű­­ségre figyelmeztetni. Ezzel magasan fogjuk az egyetértés zászlóját lobogtatni, és a birodalom­ban fonálló államrendszer alapján mindent el­érendőnk, mi­után szíveink vágyódnám „A­mi nehéz feladatomat illeti, úgy igyekez­­ni fogok, azt, ama lelkiismeretességg­el és pártat­lansággal betölteni, mely szokásom. Ezennel az országgyűlést a házszabályok értelmében megnyitottnak nyilvánítom.“ böl bátran következtethetjük testvérhazánk újjá­ébredését. Éljen az ébredő Erdély! ” A „Szombati lapokból“ átves­szük a követ­kező örvendetes hírt. Szépen épül a főváros és nem vagyunk annyi­ra igazságtalanok és elfogultak, hogy készség­gel be ne ismerjük, miszerint ebben a kormány­nak is van némi része. Lónyay gr. palotája a b­udai Albrecht után már lakható állapotba van helyezve, Andrássy Gyula grófnak egyfelül a fő­­utra szóló nagy palotájának falai már szépen emelkednek a már fölépült másik Andrássy-pa­­lota mellett, Kerkápoly háromemeletes háza moár födél alatt van és még ez év folytán kiad­ható lesz. A főváros haladására való tekintetből igazán sajnálni lehet, hogy Littó István minister a 200,000 ftra kalkulált palotáját, melyet Simo­nyi jószágáv emeltet, nem szintén a fővárosba építteti. F­. a palota igen szépen betöltötte volna a vi­szonyai mögött a lovarda helyét, kiegészítvén az ottani palótásal . A Lónyay-palotára vonatkozólag a „Reform“ a következő hírt hozza: •„A gr. Lónyay Menyhért miniszerelnök budai palotájában közelebb egyik mellékosztály plani­o­­zása alkalmával emberi csontokra akadtak. Még eddig ne­m tűnt ki, váljon egy volt töma fő marad­ványai ez emberi csontok vagy valamely gyilkos áldozata, aki eddig rejtve maradt az emberi szemek elöl Mi azt hisszük, sem egyik, sem másik. Sokkal valószínűbb, hogy Lónyuy gróf palotája helyén egyike folyhatott le a­zoknak a választási moz­galmaknak, melyekkel Lónyay kormánya oly kiválóan tündököl, ellenben,a jobbpárti intelligentia, egész nap csap­ról itták az ingyen bőrt a nagy korcsmában és néhai özvegy Gotthardtné udvarán. Délután következett az erőszak. Csepreghy István bérlő urat, ki egy a jobbpárti táborban fekvő dohánytőzsdébe ment szivarért, elfogták, s jobbpárti választók közt négy szurony közt meghurcolták s aztán bezárták, s fogva tartot­ták a választás utánig. Hiába volt minden fel­szólalás bizalmi fé­rfiaink részéről, az elnök letor­kolta őket,s megköszönhették,hogy őket is be n­em csukták. Hasonlóan minden ok nélkül hősre tet­ték a köröshegyi jegyzőt Gaal urat s hat más polgárt, — a választás után mindannyit kegye­sen szabadon bocsájtották. Hanem finis coronal opus — végre befejezte­tett a szavazás : a jegyzőkönyv egy no­ma listá­ima sem illő stylusban elkészült s nekem azt át kellett volna vennem. Embereim felszólították az elnökül, hogy kötelessé­géhez képest hivasson a választás Kán hely­ére, — az elnök azonban egy deákpárti intelligens cöfepihez illördekk&ct szólt: „mi bizony nem hallgatjuk a­lattj­ait s kapta magát s a jegyzőt kiküldt­e a ház sarkára­,hogy adja át nekem megbízó levelem — úgy is történt. Megundorodva ennyi hitványságtól hagytam el Tabot, mert a maga meztelenségében volt al­kalmam megismerni a somogy­i deákpárti intel­­ligentiát. Csupa kisszerű ideges pártemberkéket találtam, kiket a vad politikai szenvedély messze túlvitt már azon határon, » melyen belü­l a valódi politikai s tá­rsadalmi erkölcsi érzés, és az illedclem­ szabályai uralkodnak. Megemlítem vég­ül, hogy a katonaság durva, goromba volt ugyan, de becsületen mert rész­­rehajlás nélkül teljesítette kötelességét. Dr. Máttyus Ariazta, Tab vál. kerület képviselője. Mai gz ÁPirnkhoz «per Ülte melléklet van csatolva. nemA kormánypá­rt válogatta az Tab, junius 28. a tabi kerületben épen eszközöket, hogy j­elölt­jét Svastics József urat győzelemre se­gítse s valóban Isten csodája, hogy nem bu­kott el az ellenzék a deákpárti intelligen­­tia nyomorult korteskedne által. Már az össze­írásnál vetették meg alapját későbbi eljárásuk­nak. Több mint sziri­ ellenzéki földmíves polgár­tól tagadták meg a szavazati jogot, kik. 1869 ben szavaztak , kiknek birtokviszonyaik máig sem változtak, maguk részéreí ellenben bí­rtak .­ester legényeket s béreseket, sőt mondják,egy vályog­vető czigányt is. Látva, hogy az összeírás ered­ménye győzelmi kilátásaiknak nem kedvező, elkezdtek korteskedni oly eszközö­kkel, melyek­től minden tisztességes ember undorral fordul el. A közigazgatási főbíró Kacskovits Károly ur és az albiró Horváth Gábor ur, egy az iskolai pert alig lerazott durva modorú uracs, eljártak falazni,­­ elővevén hol egyenkint hol tömegesen az ellenzéki polgárokat, a rábeszélés minden eszközét felhasználták, melyek közt az ellenzék rágalmazása volt a legközönségesebb, hogy őket a jobb párti­ terelhessék ; ezt tették az úgyne­vezett deákpárti intelligent!?, számos egyéb tag­jai is, köztök a karádi esperes Pollák ur, a vesz­prémi püspök s káptalan s egyéb modal­inak tisztei, — hol igérgettek hol fenyegettek,"; amint épen czélszerű­­cek látszott. Aztán elkezdték ámitgatni a népet, igy Svastics József jelölt ur a stempli, aceis és örökösödési illeték eltörlését ígérgette, a nép oly szívesen elhitte ezt, hogy alig lehetett meggyőzni arról, hogy ez csak ámí­tás s jobbpárt, kortes eszköz. Vesztegetni is próbáltak, még pedig 50 írtjával. Kudar­czot vallván azonban egy smui és egy kinti emberrel felhagytak ve­le.Ha mégis sikerült volna egy vagy inás helyen, miről nem tudok, úgy bocsássanak meg a jobbpárti urak,hogy ema­­lítést róla nem teszek, mert én csak tényeket sorolok fel, annyi bizonyos hogy senki sem ké­telkedik hogy képesek reá. Annál jobban,teljes jobbpárti c­niismussal hozzá­láttak azonban az etetés itatáshoz,és ez felségesen is sikerült nekik Az utolsó hegekben éjjel nappal tartottak a kü­lönféle községekben egymást felváltó tivornyák, az ő elnevezésükkel élve: népünnepek. A része­gek közül­­ sikerült is a többpárti intelligentiának a nép salakját tevő vagy 30 ismert házsártos a s­­­­ámitandók. Igy viradtunk a választás napjára. Ez a nap ugyancsak növelte a kormánypárti értelmiség hírnevét. Maga a választás a legnagyobb rend­ben folyt le­, mert a jobbpárti intelligentia kihí­vó magaviseletében rejlő calentus teljesen meg­hiúsult a balparti műveletlen tömeg türelmes ma­­gatartása kive­tkeztébe. Délelőtt nagyobb do­log m­a tör Lent, megemlítem mégis, hogy a vá­lasztási elnök KL Lajos,kőrisei földbirtokos úr, valamint Horváth Gábor albíró, minden jobb ér­zést sértő durva neveletlen módon bántak az el­lenzék biza­lmi sém­áival, kik közt «­ót ügyvéd, s egy földbirtokom volt, s más választókkal is. Minden második szava egy vagy más ilyen apos­­tróf veit „hallgasson az ur, takarodjék innen, mindjárt becsukatom, sat. sok komikum adta magát elő azonban már délelőtt. A jobbpárti választót így fogadták: „Jó napot barátom, kire méltóztatik szavazni? — Svasticsra, jól van ba­rátom Isten áldja meg, a talpértit pedig: No­­bát kire szavaz ? Máttyusra,el­mehet kend.“ Uram Istenem! és aztán ily kisszerű emberek akarnak r­ajtunk s­zellemi fölényt gyakorolni. Komikus volt a karádi esperes esete is. Jött szavazni a jobbpárti táborból Svastics tollal díszítve egy ka­rádi polgár, kire méltóztatik szavazni? Máttyfis­ra, erre az esperes úrból kitért: „jaj az akaaz* való eltette ?z aranyomat,mégis fláttyusra sza­vaz, — mondta és aléltan vitték a patikába. A komikumot később követte a szemtelenség. A tabi ref. tanitóházánál megjelenik ebéd alatt a pandúr-őrmester s kijelenti, hogy ő a pieczét letiltja s­­enkinek egy csöpp bort nem szabad írni, így garázdálkodtak egy magán házban, ők A kulai választás történet­e. A kulai junius 26-án történt választás egy lapja a msgy. alkotmányos élet történetén­­ tanuságos az ifjú nemzedék számára, a főispánok, választási elnökök, lelkészek, egy szóval a re is gyár­nép számára. És a nép tanult! Nem kellett izgatnom; izgattak <» cselekvé­­n­yek, igaztalanságok, vesztegetések és minden­nemű terrorismus. Az­­ migratio paradicsom volt eher, a 47-es időszak aranyszabadság. Erőszak, visszaélések, rendetler­emést tetézték. A választási sátor előtt 8­ friatot kezdve­­egész éjfél utáni két óráig a nagy dub, trombiták, éreztányérok csengtek, úgy hogy a neveket hal­lani alig lehetett; az elnök — mondják — rá­könyökölt az asztalra, a jegyző odahajolt és fülébe súgott valamit, hogy a baloldali bizalmi férfiak többször nem láthatók a beirt nevet, így történt, hogy kétszer felszólalt Vályi István bizalmi férfiú és a beirt­ Kármán nevet k­é­t­­szer kellett kitörölniök; a jegyzőkönyv­ben több törlés van; a katonaság csak a balol­dalra szegezte fegyverét, nyíltan vesztegető kor­tesek jártak a nép közt*fb. És mégis 10 órakor a győzelem mienk volt! Azonban az elnök, kath­. lelkész, vaczára ama kijelent­ H­euek, hogy ha 10 percz múlva nem jelentkezik választó, bezárja a választást — 10 órától éjfél után két óráig még nem volt kihirdetve az eredmény. A jegyzőkönyvnek rices czim­e, nincs fejezete; jóra volt számozva. Minden község szavazata után eleinte összeadták a szavazatokat; midőn minden község leszavazott már,daczára a baloldal többszöri felhívásának, az utosó község szavaza­tait nem akarták összeadni, mert a haláldat ekkor 204 többségben volt Verbász ellenében. így győzött a visszaélés, a terrorismus,az egy­ház terrorismusa, egyesülve a megye és hol­­­m­ány terrorismusával. Igen , önök préáikáltattak ellenem a szószék­ről Topolyán és Hegyesen, önök felállítottak el­lenem a választás alatt izgatni a piaczra egy gyógyszerészt,és én mind­erre három t­zrt mond­tam a népnek : Rend, józanság, kitartás ! Hisz ha én nem tisztelem jobban a törvényt mint­­ önök, kész lett volna egy második mohá­csi nap! De szerencsére én mindezt előre tudtam, s 20 év óta nem fáradt ki a reactio személyem üldö­zésében­ tudtam, hogy egy év óta fogy a bor, szórják a pénzt ellenem; tudtam, hogy Topolyán 10 irtot, ígérnek fejenkint annak, ki be n­e­m megy a szavazásra és ezért bámultam a népet erényében, önöket az alkotmány gyűlé­sében. Az a 104 t­öbbség, mit önök oly fenn a táv­iratokban hirdetnek, azt azon 4 óra alatt szedték össze a legtávolabb községekből, mit törvényel­lenesen kierőszakoltak. Soha alkotmányos érzelmű bizottmány nem­ engedi meg, hogy félóráról félórára hozzanak (Koczoráról, Szeghegyról) e­g­y-e­g­y voksot — akkor, midőn két­­ ezernyi közönség várja türel­metlenül, zúgolódva, már a választás eredményé­­nek kihirdetését! Uraim ! ha ez alkotmányos élet, akkor szeret­ném tudni: minő az önkény gyakorlata? Ez a legnyersebb erőszak. Ha a jobboldali igazoló bizottság ezt renden találja, akkor én renden találom, hogy a kor­mány nevezze ki a képviselőket is úgy mint a főispánokat. Mert ha csak pénz, vagy polgárvér árán lehet bemenni a képviselőházba, és nem bi­zalom útján többé, akkor oda sec sik­eres ember nem mehet. Pár hó előtt, midőn kerületembe rándultam, a szegedi indóháznál összejöttem egy verbis-­ növendékkel, ki hazament szülei látogatására. — Nemde ön Jámbor Pál? — Igen. — Én verbászi vagyok. — Mi újság ott?

Next