A Hon, 1872. szeptember (10. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-01 / 201. szám
A kecskeméti iparkiállítás. (Saját tudósítónktól.) Kecskemét, aug. 30. A kiállítás megállapításának előestéjén előleges tájékozásul csak annyit mondhatok, hogy ezen úgyszólván, első magyar iparkiállítás a közönség várakozását sokban túl fogja haladni. Természetes, hogy hasonló körre terjedő külföldi kiállításokkal nem versenyezhet, de a látogató közönség bizonynyal többet fog látni, mint menynyit Kecskeméttől, mint kiállítási helytől és a hazai ipar jelenlegi átalakulási korszakában, remélni jogosítva volt. A derék kecskeméti iparosok mindenesetre nagy érdemet vívtak ki, hogy a kiállítást a sok tekintetben kedvezőtlen viszonyok daczára létrehozták.De kívülük az országos magyar iparegyesületet illeti a fóérdem a kiállítás sikerében. E buzgó egyesület erélyes közreműködése eme vidéki kísérletet országos jelleművé tette. Attól lehet tartani, hogy kiállítók ugyan lesznek, a hazai ipar megszemlélésére érdemes tárgyak is igen szép számmal és minőségben lesznek feltüntetve, azonban nem lesz elég látogató, aki a kiállítást megszemlélje; ennek fő oka az osztrák álomvasút difficiliskedése. Daczára annak, hogy minden hazai vasúttársaság mind a szállítóknak, mind a látogató közönségnek igen jelentékeny kedvezményeket adott, az egyetlen osztrák államvasút elvileg nem akart sem a kiállítók, sem a látogatóknak utazási megkönnyítéseket nyújtani. A megnyitásra az előkészületek igen élénken folynak, számos terem már egészen rendben van, de még folytonosan érkeznek kiállítási tárgyak A megnyitásra sokan érkeztek már Pestről és az ország több részéről. Szlávy miniszert ma estére várják. Aki hazai iparunk iránt érdeklődik ha csak lehet ne mulaszsza el a kiállítás megszemlélését. I. Kecskemétről távirják máról keltezve. Az iparműtárlatot épen most nyitotta meg Szlávy minister, Németh, Schnierer osztálytanácsosok, Dáni főispán és számos kiállító jelenlétében. Az ünnepély kezdetét harangok zúgása és taraczlövések jelzik. A minister a kiállítási elnök üdvözlő beszédére válaszolván, óhaját jelenté ki, hogy a jelen tárlat úttörőül például szolgáljon, a vidéknek minél számosabb hasonló kiállítások rendezésére. A tárlat a collegiumban igen meglepő látványt nyújt; Pestről 214 kiállító jelentkezett. A franczia osztrák-magyar kereskedelmi és hajózási szerződés. (M.) A franczia köztársasági kormány vámpolitikája köztudomás szerint megkívánja azt, hogy a császárság idejében kötött kereskedelmi szerződések felbontatván, helyükbe uj szerződések léptessenek. Az osztrák magyar monarchia és Francziaország között 1866 dec 11-ikén köttetett a vám és kereskedelmi szerződés s az e naptól számítandó 10 év múlva, tehát 1876. végén járna le. Nagyon természetes tehát, hogy a franczia kormány az osztr. magyar külügyérséghez már kérelmet intézett, hogy e szerződés bontassék fel; kormányunk azonban, mint a Warrens-féle hetilap írja — e kérelmet határozottan visszautassá. De nem szenved kétséget, hogy ezzel az ügy nincs elintézve. A franczia kormány ismételve sürgetni fogja a kereskedelmi szerződés felbontását s bécsi és pesti német lapok már is hozzá szóltak a felbontás kérdésére 62 A„N. fr. Pr.“ „P. LI.“ „Ung. Lloyd” egyértelműleg oda nyilatkoznak, hogy a magy. osztr. kormány ne engedje azt, hogy a régi szerződés felbontassák. Az „Ung. Lt.“ egyenesen arra szólítja fel , van az az eltört kard a feje alatt. Ott aluszik vele. Mikor Athalienak azt elbeszéltem, olyat csípett a karomon, hogy most is kék a helye s azt mondta, hogy megöl, ha azt valakinek elmondom. De hogy is mondom el, nem mondom én azt senkinek. Hanem csak annyit mondok, hogy hét ha annak a kardnak a volt tulajdonosa tudná, hogy mit kellene most neki tennie ? Ezt a hosszú magány beszédet Zófi asszony végig elmondta, anélkül, hogy megpihent volna közben, vagy az őrnagy által félbe hagyta volna magát szakittatni. Kacsuka úr végig hallgatá a mondottakat s akkor így szólt Zófi asszonynak: — Zófi mama, annak a kardnak a hajdani gazdája tudja, hogy mit kell neki tenni? Ha Levetinczyné asszony férjétől elvált volna s szegényül, vagyontalanul maradt volna a világon, annak a kardnak a volt gazdája sietett volna neki kezet nyújtani. Most azonban Levetinczyné asszony gazdag özvegy, férje után milliókat örökölt, most annak a kardnak a volt gazdája, a ki szegény ember, nem mehet oda, a gazdag hölgy kezét megkérni. — Hej de megváltozott hát akkor annak az urnak a természete! sóhajta fel Zófi asszony. Mikor Athaliéval járt jegyben, addig meg sem akart esküdni, amíg a százezer forint le nincs számlálva az asztalára. — Hm. Nem Athalienak az anyja volt-e az, aki azt mondta, ha Timea szegénynyé lenne, Athalie pedig dúsgazdaggá, akkor is Tímeával maradnék? Pedig ő Athalie anyja ! — Igaz. Én az anyja vagyok, mégis azt mondtam. Igaza van a major urnak. — No de hát ha a kard hajdani gazdája nem tudja, hogy mit kell neki tennie? majd tudni fogja a mostani tulajdonosa. Azzal Zófi asszony ezer bocsánatot kért, hogy ilyen sokáig itt alkalmatlankodott s másik ezeret azért, hogy tovább nem maradhat itten, mert még százfélét kell bevásárolnia a piaczon. Aztán vette a kosarát, kiosont a sasos kapun, s egyfélét sem vásárolt a piaczon, hanem egyenesen haza sietett. (Folytatása következik.) kormányt, hogy ne hagyja magát semmiféle tekintetek által eltántoríttatni, s ne csak a monarchia javáért, hanem a többi európai államok érdekében is maradjon meg kérlelhetlenül a szerződés mellett. Őszintén megvalljuk, hogy mi ezen franczia-osztrák szerződésért legkevésbé sem tudunk rajongni. Ezen még a provisorium idejében készült szerződés semmibe sem veszi hazánk közgazdasági érdekeit, s Ausztriának is inkább csak politikai mellék czélzatokban , mint valódi nemzetközi kereskedelmi érdekekben lehetett előnyére. Azon kedvezmények, miket Ausztria e szerződésnél fogva Francziaországnak engedményezett, össze sem hasonlíthatók az osztr és magyar czikkeknek adott kedvezményekkel. E szerződés csak azt eredményezte, hogy a franczia czikkek nálunk piaczot hódítottak , ellenben a mi czikkeink Francziaországban ezt nem tehették. Tény ugyanis, hogy nálunk épen azon vámtételek lettek leszállítva, melyek mint a selyemáruk, gyapotszövetek,borok stb. Francziaországnak főbb kiviteli czikkeit képezik.Pamut áruk külföldről behozva előbb 105, selyemáruk 150 ft vámot fizettek vámmázsánként; a franczia szerződés után előbbiek csak 45, utóbbiak 60 ittal lettek megadóztatva. És ennek eredménye az lett, hogy a franczia színes pamut- és selyemkelmék a hazai czikkek kelendőségét megrontották. A franczia vámtételek közül pedig a szerződés által csaknem kivétel nélkül olyanok lettek leszállítva,melyek—mint az aczél, gépek, gyapjú szövetek nem képezik a magyar export tárgyát. Tulajdonképeni kiviteli czikkeinknek a szerződés nem kedvezett, mert Napóleon e szerződés kötésénél főleg a franczia földmives osztály érdekeit tartá szem előtt. Cobden ugyanis elhitette a volt császárral, hogy az ő hívei nem az iparos és kereskedelmi osztályban, hanem a vidéki parasztságban találhatók, s így ő csak arra volt tekintettel, hogy ezeknek járjon kedvébe s hogy az ezekkel való versenyben előnyt másoknak ne szolgáltasson. A franczia szerződés ezek szerint a magyarországi gazdáknak nem kedvez s a hazai ipar érdekeit egyenesen megrontja. Általános közgazdasági tekintetben pedig inkább káros, mint előnyös, mert terjeszti a fényűzést, oly czikkek fogyasztását növelvén, melyek nem a hazában termeltetnek, s igy nemzetközi forgalmi mérlegünket évenkint több millió fttal passivitásba sülyeszti. Ennek azonban nem anynyira a vámtételek magassága az oka, mint inkább azon viszony, melyben Magyarország vámügyi tekintetben Ausztriával van, azzal egységes vámterületet képezvén. E vámügyi közösségnek az a szükségképens következménye, hogy az osztrákok a behozatalt Magyarországba monopolizálják s igy a nemzetközi forgalomban ők hazánkra nézve oly közvetítő szerepet játszák, kik tőlünk minden elérhető előnyt elvonnak s igy a franczia és magyar termelők és fogyasztók rovására gazdagodnak. Ennek lehet tulajdonítani egyrészt azt, hogy most a bécsi lapok, s utánuk a két Lloyd, oly erősen kardoskodnak a franczia vámszerződés fentartása mellett. Másrészt pedig az okozza a ragaszkodást e szerződéshez, hogy az angol manchesteri iskola a „szabadverseny“ széphangzású elvének ürügye alatt az elméket tévútra vezette s vámügyekben a kozmopolitismust a nemzeti érdek fölibe helyezte. Alig lehet kimondani, hogy mennyit ártott Anglia ezzel a vámviszonyok természetes fejlődésének. Maga Smith Ádám, ki egész nemzetgazdasági tanát deductiv után fejtette ki, szolgáltatta az okot a tudomány és államférfiak tévútra vezetésére.Ha ő abstract theóriái helyett statistikai adatokra és fizikai törvényekre támaszkodott, volna az egész „free trade“ tana sokkal tökéletesebben kristalisálódott volna. De hiába: az emberek egyszer megszokták a mesterek szavaira esküdni s talán mai nap is még többen vannak Európában, kik a szabad kereskedelem, szabadverseny szép szavakért feleslegesnek tartják a nemzeti ipar és kereskedelem érdekeit a vámügynél kutatni. Innen van, hogy Thiers kereskedelmi politikája ellen most Európaszerte oly sokan szóllalnak fel. Az angolok kárhoztató ítéletét nagyon érteni lehet. Mert mindenki tudja, hogy Angliával a világpiaczokon nehéz versenyezni, neki tehát érdekében áll, hogy a vámdíjak mindenfelé lehetőleg leszállítassanak. De, hogy a Pester LI. és Ung. Lloyd közgazdáit mi indítja arra, hogy az angol érdek szószólói legyenek, azt fel nem foghatjuk, ha csak róluk is azt nem tesszük fel, hogy önállóig nem gondolkoznak. A szabad kereskedelem és szabad verseny igenis nagy világeszme. De ez nem fog csak úgy hirtelenében az egész világon megteremni. Szabad verseny csak ott lehetséges, hol a termelési képesség egyenlő. Ellenkező esetben a szabad verseny a legnagyobb igazságtalanság, mert a gyengébbet feláldozza az erősebbnek. Ezt minden vámszerződésnél szem előtt kell tartani. A franczia vámszerződést is e szempontból kell megítélni. Thiers nagyon hazafiasan és okszerűleg járt el, hogy Angliának és Belgiumnak a vám és kereskedelmi szerződést felmondta, s hogy velük szemben azon politikát követi, melyen Északamerika iparos tekintetben ma már majdnem felülszárnyalja Angliát, s mely alatt az állami bevételek igen tetemesen növekedtek. Magyarországot és Austriát illetőleg az új franczia vámpolitikát öszhangba kell hozni a hazai viszonyokkal. És itt mindenek előtt szembeötlik az, hogy úgy Asztriának, mint Magyarországnak más és más követelményei vannak és lehetnek a franczia köztársasággal szemben. Mi más czikkeket vihetünk ki, mint Ausztria, s talán a franczia czikkek közül is másokat fogyasztunk vagy fogyaszthatnánk, mint Ausztria. Ezért természetellenesnek találjuk azt, ha Magyarország és Ausztria együttesen kötnek Francziaországgal kereskedelmi szerződést. A régi osztro-magyar-franczia kereskedelmi szerződést tehát már ezen egy oknál fogva is felbontandónak tartjuk. De méginkább felbontandó az azért, mivel e szerződés nem felel meg a magyar mezőgazdasági és iparos követelményeknek. De ha a régi franczia vámszerződést felbontandónak tartjuk, egyszersmind azt is óhajtjuk, hogy e helyett egy oly szerződés köttessék, mely egyrészről mindkét félre nézve egyenletesen kedvező, s másrészről okszerű nemzeti vámpolitikába illik. Önmagától értetődik és az iparosok hangosan ki is nyilatkoztatták, hogy ily politikát csak úgy kezdhetünk, ha az Ausztriával kötött vám és kereskedelmi szövetség felbontatik és hazánk vámügyekben önállóságát visszanyeri, azaz független vámterületet képez. Az erre vonatkozó törvényben egyenesen ki van mondva, hogy most ezt keresztül lehet vinni. Aztán ha vámügyekben önállóságunkat visszanyertük, a most érvényben levő franczia szerződés helyett a magyar kormánynak — magától érthetőleg — külön kell Francziaországgal szerződést kötni, és külön Ausztriának. A magyar-franczia vámszerződés megkötésénél aztán oda kell hatnunk,hogy mindazon terményeinknek,melyek Francziaországba beviteli czikkeket képeznek, a lehető kedvezményeket biztosítsuk ; a franczia czikkekre pedig oly vámtételeket kell vetnünk, melyek által a magyar ipar csekélyebb versenyképessége a franczia iparral szemben ki legyen egyenlítve. Hol ez nem érhető el, ott vagy pénzügyi vámtételeket kell szabni, vagy a szabad behozatalt megengedni. Szóval,a szerződést a hazai viszonyokhoz képest okszerűleg kell megszabni. Éppen azért, mivel a franczia vámszerződés felbontása a lehetőségeterre nézve megadja, örömmel üdvözöljük a franczia köztársasági kormány ajánlatát. Andrássynak s a magyar kormány férfiainak a törvényhozással egyetemben a legnagyobb készséggel el kell fogadni az ajánlatot s szakítani kell az esztelen és hazánkat megkárosító osztrákmagyar közös vámpolitikával. Kormány és törvényhozás bűnt követne el a haza ellen, ha ezt nem tennék! is Válasz cause céléb csikkre. reczim a A Hon 196. számában „Ez is vau le célébre" czimmel fölemlíti, hogy bizonyos Grád Mór dohánycsempészet miatt 30,038 forint bírságra ítéltetett s vagyontalan lévén, e büntetése fogságra változtattatok át. Egy-egy fogsági nap 5 fijával lévén számítva, nevezett egyén 16 évi 5 havi és 12 napi fogságot kapott volna. E tekintetben a „Hon" czikkezője nem volt tökéletesen értesülve. Grad Mór —ki közbevetőleg mondva ismert s már egy ízben 10 havi fogsággal büntetett csempész az állam megcsalatását foglalkozásból űzi s e szerint rokonszenvet nem igényelhet. — Grad Mór ugyan jog szerint annyira ítéltetett volna, amint a „Hon“ állítja, hanem már a kir. ügyészség is három évre szorította le a büntetést, a törvényszék ítélete pedig csak havi fogságra szólott. Világos tehát, hogy az eset nem cause célébre. Egy második hasonló esetet is hoz fel a „Hon“ ugyane czikkében Nagy Rátáról, mely helyreigazítva, szintén elveszti a rákent színezetet. Igaz, hogy 255 fét, kik részint engedély nélkül, részint külföldre termeltek dohányt, 873,984 frt bírságban és 266,495 frt fogyasztási illetékben elmarasztaltattak. Ám továbbá az is, hogy több részlelkü pénzügyér ezen csempészettel egyet értett a raktárt felnyitotta s a felektől ezért ajándékott fogadott el; az azonban hogy a felek a dohány eladásánál jóhiszemüleg jártak volna el, nincsen bebizonyitva, sőt a vizsgálati iratokból épen ellenkezője derül ki. Hathatósan támogatja ezt azon körülmény is, hogy a n.kátai termelők a csempészete akkor is folytatták, miután a pénzügyi hatóság a vizsgálatokat már megindította — sőt még azután is, midőn 1869-ben a pénzügyminister a külföldre termelt dohánynak a kincstári raktárakban előleg melletti beraktározását s utóbb beváltását is elhatározta. Nem áll továbbá, hogy a kiviteli kereskedők csak 50 krajczárt ígértek volna a dohány mázsájáért, mert az elitélt csempészek beadványaikban a nékiek terményeikért ígért árt maguk is mázsánként 2 forintra teszik. Mi az illetők felfolyamodását illeti, az 1868. évi t. sz. 106. és 109. §-ai szerint a kiszabott s feltörvényszékileg jóváhagyott bírságoknak részben vagy egészben elengedése rendkívüli esetekben kérelmezhető ő felségénél, de csak a feltörvényszéki ítélet kézbesítésétől számítandó 45 nap alatt és a kegyelmi kérvény az 1-fő folyamodású törvényszéknél nyújtandó be. Az elmarasztaltak egy része azonban kegyelmi kérvényt, a még a múlt években hozott ítéletek ellen csak ez év folyamában és nem amint a törvény rendeli, a törvényszéknél,hanem közvetlenül ő felségénél nyújtotta be; a p.U. ministérium tehát hivatva lett volna,őket kérelmeikkel együtt egyszerűen elutasítani;tekintve azonban az összeg nagyságát s a fenforgó rendkívüli viszonyokat, az elmarasztaltak érdekében a törvény szigorától eltérőleg, a folyamodványt tárgyalás alá vette s azt az illetékes törvényszéknek véleményezés végett kiadta, sőt azt a végrehajtás felfüggesztésére is felhatalmazta. Az esetek ezen felderítése után, a cause célébre-ek jellege lefoszolván, azon következtetésre, melyet czikkező a mondott esetekből von, csak azon megjegyzés tehető, hogy a külföldről behozott nyers dohányra, valamint dohánygyártmányokra vetett dohány fogyasztási illetéknek, jövedéki kihágásoknál a büntetések kiszabása alapjául való alkalmazásáról maga a kormány is elismeri, hogy súlyos, s ezért a dohány jövedék tárgyában a képviselőház elé terjesztett már törvényjavaslatot. E javaslatban figyelmét arra irányozta, hogy a büntetések méltányosak legyenek s kiszabásuk a tettes végromlását ne vonja maga után. Nem hagyható végre megjegyzés nélkül czikk-, szó azon következtetése, hogy mivel a dohány jövedéki tilalmak áthágása súlyos büntetéseket von maga után, tehát el kellene törölnie a dohánymonopóliumot. Ha ezen elvet elfogadnánk s a törvényhozás minden törvényt eltörölne, melynek áthágása szigorúan büntettetik, akkor bizony igen sok törvényt el kellene törölni, de azon állapottól, melyre ily eljárás mellett a közrend és biztosság jutna, kétségkívül a „Hon“ t. czikk írója is visszaborzadna, kölöbfélée. — Kiráy ő felsége ma este 7- 9 kor érkezik az északi államvasuton Pestre. A Herle szerkovácson és Böhmnél ma délelőtt elkövetett gyilkosság indokául azt hozzák fel, hogy Herie, mikor hetekkel ezelőtt a Király utczában elesett és torkát veszélyesen megsebesité, végrendelkezett és vagyonának nagy részét Böhmjére hagyta. Böhm azonban azt akarta, hogy Herle vagyonának fele reá maradjon, mert az nem történt, irigykedett nejére. A házastársak azóta mindinkább meghasonlottak, s így határozta el magát Böhm, hogy nejét és Herlét meggyilkolja. — Autonómia. A belügyminiszérium értesülvén arról, hogy Pest városa tisztviselőinek lakbérátalányát 15% -ról 30 % -re emelte, most felhívja a várost, hogy ezen határozatát indokolja. — A budai színtársulat iránt a nemzeti színház intendánssága hadi lábra állott. Ez előtt a ruhatárból kölcsönöztek Miklóssynak öltözékeket, most egyszerre minden helyes ok nélkül megtagadták s mint hírlik a várszínházát sem adják át neki. Kár pedig azt az árva népszínházi múzsát annyira fojtogatni, mert az nem csak annak, hanem a magyar közönségnek is fáj, a nemzeti színház intendánsának pedig nem válik becsületére. Nem érthető az intendáns azon tette sem, hogy az országos dalárszövetség küldöttségének tett azon ígéretet, miszerint Blahanét, Humann ka. Nagy és Láng baritonistát a váradi halárünnepélyre bebocsátja, most az ünnepély küszöbén visszavonta. A rendezőség, mint halljuk, most a legnagyobb zavarban van. Hisszük, hogy a nagyváradiak pohárköszöntéseikből nem feledik ki az Orczy nevet. — Egy öltözött szerelmes osznja. Egy csinos kis bécsi virágcsináló leány minden este, amint az üzletéből hazafelé ment, azt tapasztalta, hogy két fiatal ember kíséri. A két ifjú mindenben különbözött, de kettőben meg is egyezett, hogy végtelenül gyűlölte egymást, s hogy mind akettőnek a haja véres volt. A kis virágcsináló lány megunhatta az üldöztetést s ajándékozta szivét az ifjak egyikének, ki rövidáru-kereskedő segéd volt s egy bécsi néplap hirdetési rovatában ékes rigmusokban zöngé a kedves bájait, természetesen, a hirdetési bélyegilleték illendő lefizetése mellett. Leopoldine egészen az övé volt. De annál inkább tarrott a busza a másik imádó kebelében, egy lelkes fodrász legényében.Mellőzve látta magát s szörnyű boszut forralt. — A kereskedő e napokban szállására érve egy csinos kis csomagot talált az asztalán. Mi lehet az ? reszkető kézzel bontá föl. Hát pomádé,oldalára írva: „Kitűnő hajfestőszer. Ara egy tallér.“ Ahán, gondola a Seladon, ez bizonyosan gyöngéd figyelem Leopoldine részéről. Reggelre kelve erőteljesen bedörzsölő fejét a csodaszerrel s megjelent Máriahilfen hatalmasan felfodrozott Titus-fejjel, melyről feketén gyűrűztek le a tegnap még rozsdaveres fürtök. Minden oldalról szerencsekivánatokfogadták s dicsérettel halmozták el. Úgy tizenkét óra mulva azonban a sötét fekete szin kezdett zöldesbe átjátszani s mikor másnap kiment a napra, egész haja a legszebb papagályzölden tündökölt. Kétségbeesése Őrjöngéssé fajul, a mint egy névtelen levelet adnak a kezébe, melyben ott van a végzetes két szó: Zöld örökre.“ Most tudta meg csak, mily alacsony boszú áldozata lett hajának vörhenyessége. A dráma epilogja a kerület rendőri hivatalában folyik le, mely a haj festő szer keverőjét elfogatta. Leopoldine maga jár haza... — Erőszakos constabler. Városi biztosainknak tisztje, ha jól tudjuk, tulajdonkép a rend fentartása volna, mely tisztnek betöltésére csak bizonyos mennyiségű értelmiség és kevés tapintat volna szükség. De a kapitányságnál úgy látszik más tulajdonok szolgálnak, mérvül arra nézve, kit ítél alkalmas biztosnak. így történik aztán, hogy a közönség minden héten hall egy botrányos esetet, amelyben i a rendire mint a rendetlenség szerzője szerepel. Egy ily rendetlenkedő constabler tegnap állt a fenyitó törvényszék előtt. Gyimóthy Károly üllői úti czipész mester lépett föl mint vádló Kis György 143. sz. constabler ellen. A tényállás ez. Gyimóthy éjfél után félórával hazajővén, a kapunál csengetett. A constabler ez alkalommal ráruralt: mit csenget itten ? maga bizonyosan tolvaj, mert becsületes ember nem szokott ily későn hazajárni! A jogtalanul megtámadott erre azt felelé hogy ő e házban lakik,különben is pesti polgár és hazajövetelének időpontja szabad akaratától és nem mástól függ. Ez alatt megnyílt a kapu, s amint, Gyimóthy azon bedient, a konstabler utána rohant, lakásáig üldözte, hol még durva szavakkal szidalmazta. Másnap reggel a konstabler egy részeg poroszló kíséretében ismét eljött a műhelybe, ottan tudakozódott a mester után, és mikor a segédek azt mondák, hogy még alszik, a konstabler berohant a hálószobába, felköltette Gyimóthyt és követelte, hogy ez kövesse őt a városházára. Ez nem ment azonnal, mire hajon ragadta, és hajánál fogva a szobából a konyhába harczolta, a czipészsegédek azonban kimenték mesterüket kezei közül. Erre a constabler négy poroszlót regnirált, kiknek megparancsolta, hogy kötözzék meg Gyimóthyt. Ezek látván, hogy kötözésre nincsen ok, vonakodtak ezt tenni, mire a konstábler őket gyáváknak, betyároknak szidalmazta, egy poroszlónak kardját kirántotta és azzal Gyimóthyt ütlegelte. Ezt a segédek akadályozni akarván, a konstabler pisztolyát vette elő és egy segéd mellének szegezte. Ezen hallatlan erőszakoskodás után a constabler durva-fulva eltávozott és maga is tudván tette bűnös voltát, nem mutatta többé magát a városházán. Végre mégis megkerült mint szökevény A tegnapi végtárgyaláson Kis György két heti fogságra ítéltetett. Mindkét fél belényugodott az ítéletbe. — Talált régiségek. Valkóról augustus 30-ról írják a P. N.-nak : E napokban, a gödöllői kor.uradalomhoz tartozó , valkói Szentpálhegy erdőrészben átcsinálás alkalmával következő régiségi tárgyak találtattak, melyek felett a kormány rendelkezik. Az első sír gödörben, majdnem a földszinen volt egy szabályos kisebbszerű fekete urna, mely által figyelmessé téve, óvatosan kutattunk, és alig egy láb mélyen feküdt arczczal délnek egy szétmálló félben lévő nagy csontváz, melynek jobb kezén két, a kézszárhoz idomított, igen kezdetleges készítményü, vastag sodrony alakú érez karika van minden csatt nélkül oly formán összehajtva, amint ketté vágatott, nyilván, hogy szükség esetén tágítható és levehető legyen. A koponyát az állkapocscsal együtt szintén feltaláltuk, ezt azonban csakis a közé szorult föld tartja össze, az állkapocs alatt pedig egy vékonyabb érersodrony van, melynek egyik vége összecsavarva hurkot képez, a másik végén pedig,mint látható, kapocs volt. Ezen vrrgödörtől 3 öl távolságban ismét találtunk egy egészen idomtalan, mintegy meszélyes nagyságú, majdnem szegletes kis urnát, valamivel mélyebben pedig reáakadtunk a szintén arczcal délnek fekvő, egészen elkorhadt gyengébb csontvázra, mely valószínűleg nőé lehetett. A mell táján volt egy sajátságos szerkezetű, s érczből készült mfilta forma, de ez is oly kezdetleges készítmény, hogy drótosaink az egérfogóknál sokkal szabályosabb hajlításokat csinálnak. A kézcsontok mellett jobbról-balról : fehér, vörös, zöld és fekete átfutott gyöngyök feküdtek, megjegyzendő, miként ezen, nyilván ékszerül használt gyöngyfélék közül a vörös, részint hoszszukán korall forma , részint majdnem szabályos négyszögüek. — Rendőri dolgok. Tegnap este Kom Erzsébet tejárusnő kocsijával a hajóstéren sebes hajtás közben egy Bock Ákos nevű egyént elgázolt. Buck súlyosan megsérült. A nőkocsist befogták. — Tegnap d. e. a 97. számú rendbiztos a 3 korona utczában két izraelita koldust akart letartóztatni, de a koldusok ellenszegültek. A dologba azután a Heidelberg czégnél alkalmazásban lévő Dick József nevű segéd is beleavatkozott s rövid idő múlva valóságos népcsödülés történt. A közönség a koldusoknak fogta pártjukat s a rendbiztost esernyőkkel megverték és kezét is megharapták. A koldusok pedig ezalatt megszöktek. A főkapitányság Dick Józsefet őrsértésért letartóztatta. — Uj zene darabok. Rózsavölgyinél megjelent Seiferttel „Helener-Polka" (frangaise), ára 50 kr és „San-Donato Polkát Mazur, szerzette Katzau. Ára 50 kr. Folytatás a mellékleten. Irodalom. — Táncsics Mihály a 40-es években egy egykötetes szépirodalmi irányregényt irt „Jámbori család" czim alatt. — Az akkori sajtóviszonyok azonban nem engedték, hogy a mű megjelenjen, a censura lefoglalta az egészet s csak egyetlen egy példánynak sikerült elhagyni a sajtót. Miután e mű kéziratban sincs meg, a Táncsics műveinek kiadói azon tiszteletteljes kérelmet intézik, hogy a kinél az az egyetlen példány megvolna, szíveskedjék azt Táncsics Mihály nevére Tettey Nándor könyvkereskedésébe (váczi utcza „vastuskóhoz“) beküldeni. — Egyúttal tisztelettel fölkéretnek a többi lapok tisztelt szerkesztői, hogy e kérelemről lapjaikban tudomást venni kegyeskedjenek. — Mosonyi Mihály élet és jellemrajzát irta meg a nagyváradi orsz. halárünnep alkalmára id. Ábrányi Kornél. A nagy elismeréssel irt s csinosan kiállított művet a „Corvina“ adta ki, s ez után szerezhető meg 60 kijával. A „Pestmegye flórája Sadler (1840) óta és újabb adatok“ czim alatt adta ki az akadémia természettudományi osztálya Borbás Vincze pestvárosi polg. iskolai tanár s egyetemi tanár segédművét, amely tisztán csak tudományos czélokra volt dolgozva. Ez a IX-ik köt. 2. füzetét képezi.