A Hon, 1872. szeptember (10. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-27 / 223. szám
ség , szóbeliség, nyilvánosság elveire. Óhajtja a börtönrendszer reformját. A sajtóügyre vonatkozólag a sajtóvétségeket legrövidebb bűnvádi eljárás útján kívánja suttatni, ami nem is helytelen felfogás, amennyiben magánbecsület,családi szentély stb. van megtámadva ; csakhogy a sajtó utján elkövethetők oly vétségek is, melyek tárgyuknál fogva közvétségek, s mikre a rövid bűnvádi eljárás alig volna kiterjeszthető. A sajtószabadság hangsúlyozása mellett óhajtja a hírlapbiztosíték eltörlését. A közoktatás ügyre nagy súlyt fektet a javaslat. Az összes közoktatás ügyét az eddiginél nagyobb mérvben kívánja állami segélytámogatásban részesíteni. A tanárok, tanítók fizetését emeltetni, nyugdíjban részesíteni, állami ösztöndíjakat alapítani, a tanodákat szaporítani, fölszerelni, mindezek czéljából a közoktatási budgetet fölemeltetni, sőt az első beruházási költségek czéljából közoktatási kölcsönt kötni. Kívánja az ingyenes oktatást, egyelőre legalább az állami tanodákban, s a népnevelési törvény szigorú végrehajtását. A közgazdasági viszonyokra vonatkozólag helyesli mindazt, amit a trónbeszéd erre nézve felhoz. Némely adónemeknek pl. az örökösödési százaléknak, az élelmi czikkek és nélkülözhetlen szükségletekre kivetett fogyasztási adóknak más adónemekkel pótlását, s a jövedelmi adók bevallásánál űzött visszaélések megszüntetésére szolgáló intézkedések megtételét kívánja. Az általános védkötelezettség felemlítése alkalmából megengedéssel venné a javaslat a honvédtüzér és műszaki csapatok felállítását, az újoncsozási visszaélések meggátlását, a laktanya-rendszer behozatalát s a legénység kötelező oktatását. A vallásügynél, melyet a trónbeszéd mellőzött, hangsúlyozza a vallásszabadság és egyenlőség, polgári házasság behozatalát, s oly előterjesztményeket, melyek az állam és egyház elválasztását fejezik ki. Kívánatosnak tartja még a részvénytársulatok ellenőrzéséről szóló törvény alkotását , közegészségügyi, kisdedóvási, szegényügyi törvényhozást, a vizion szabályzását, kisebb királyi haszonvételek eltörlését, szigorú ügyvédr end, közjegyzői intézmény s államrendőrség behozatalát. Mint, ezekből látható, a reformpárt javaslata meglehetős részletességgel fejti ki a reformkérdéseket, amiket a jövendő országgyűlés által elintéztetni szükségeseknek tart, a trónbeszédben foglalt tárgyakra nem felel általánosságban, de kijelöli az irányt, melyben a fölvetett kérdést megoldani kívánja és sok oly kérdést említ sürgősnek és halaszthatlannak, ami a trónbeszédben benne nem foglaltatik. De végül maga is arra a meggyőződésre jut, hogy aligha fogja a törvényhozás elvégezhetni mindazokat,és itt aztán a kormány belátására bízza, hogy a sorrendet megállapítsa s válogassa ki belőlök azokat, amelyeket sürgőseknek tart. Már ha egy párt feladatául teszi a reformkérdések oly tüzetes felsorolását mindjárt első nyilatkozványában,hogy abból politikai iránya felismerhető legyen , elvártuk volna, hogy arra nézve is megismertette volna magát az országgal, hogy a felsorolt sok reformkérdés között, mikről elismeri, hogy azokat az országgyűlés mind meg nem oldhatja, melyeket tart olyanoknak, amik szerinte semmi áron el nem halaszthatók. Talán akkor alaposabban meg tudtuk volna ítélni a reformpártot, melyről a jelen manifestum után sem tudunk sokkal többet, mint annak előtte, nincs észrevétele. A ház is elfogadja a javaslatot. A részletes tárgyalásban az 1. és 2. § ok észrevétel nélkül elfogadtatnak. A 3. §-nál a központi bizottság az ezen szakasz első és második sorában előforduló „kinek oldala szavak helyett „ki.“ szót indítványoz. Az utolsó bekezdést pedig következőleg véli szerkesztendőnek a központi bizottság : „Amennyiben a fentebbi állomásokra honvéd törzs- és főtisztek terjesztetnek elő, illetőleg neveztetnek ki, a fenebbiek értelmében a honvédség főparancsnokának véleményezése mellett történik.“ Elfogadtatik, valamint a negyedik szakasznál ugyan a központi bizottságnak „országgyűléshez“ helyett „országgyűlésnek“ szót indítványozó módosítványa. Az 5. §. változatlanul, a 6. §. pedig, miután a miniszterelnök is elfogadta azt, a közp. bizottság következő szövegezésével fogadtatott el: „Az 1808-ik évi VII. törvénycziknek a Ludovica akadémia szervezetére vonatkozó határozatai hatályon kívül léteznek s a jelen törvényben meghatározott czélnak megfelelő uj szervezet életbeléptetése és az 1808-ik évi VII. törvényczikk 18-ik §-án s az 1836. évi XI-ik törvényczikken alapuló bemutatási jog gyakorlatának az ily bemutatásra jogosítottak meghallgatásával ideiglenes szabályozására, a honvédelmi miniszter oly módon hatalmaztatik fel, hogy az ideiglenesen behozott szervezetet és szabályzatot végleges megállapítás végett az országgyűlés elé terjessze.“ (Helyeslés.) A 7. §. — az utolsó — szintén változatlanul elfogadtatván, következik a napirend második tárgya az 1873. évi bécsi világkiállításon kiállítandó tárgyak ideiglenes otalmáról szóló tvjavaslat. A központi bizottságnak ezen törvényjavaslatra sem általánosságban, sem részleteiben nincs észrevétele. Senki a javaslathoz sem átalánosságban, sem részleteiben hozzászólni nem akarván, az változatlanul elfogadtatik. Ezután meghatároztatik a napirend, amely szerint holnap nem lesz ülés, hanem az osztályok a ma kiosztott törvényjavaslatokat veszik tárgyalás alá. Ilyenek a tanügyi bizottság által előterjesztett kolozsvári egyetemre vonatkozó törvényjavaslat stb. A holnaputáni napirendre a válaszfelirat van kitűzve, azonkívül a ma tárgyalt törvényjavaslatok fognak háromszor felolvastatni. Ezután szavazás történik, a naplóbíráló bizottság egy tagjára, amely bizottságból tudvalevőleg Mocsonyi Antal kilépett. A szavazás eredményét a szombati ülésben hirdeti ki az elnök. Ülés vége 1 órakor. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése sept. 26. Az esti lapunk ily czímű rovatában feözlöttek után Ürményi Miksa, a kérvénybizottság előadója bemutatja a kérvények számú sorjegyzékét. A jövő szombathoz egy hétre tűzetnek ki tárgyalásra. Széll Kálmán bemutatja a központi bizottság jelentését az 1870. évben létesített előlegezési hitelművelet költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat, a közös hadügyminiszernek 1871. évre engedélyezett 800,000 frtnyi póthitel Magyarországra eső részének fedezéséről szóló törvényjavaslat, az 1869-ik évi közösügyi költségeknek a m. korona országai által pótlólag fizetendő összeg fedezéséről szóló törvényjavaslat, a magy. kir. Ludovica-academia épületének átalakítására, fölszerelésére és az intézet 1872. évi fentartására pótlólag megszavazott összegek fedezéséről szóló törvényjavaslat s végre a magyar-osztrák Lloyd revü gőzhajóvállalattal a tengeri postaszállítás ellátása iránt kötött szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Ki fognak nyomatni s napirendre tűzetni. Következik — a napirend, ■a Ludovica-academiáról szóló tvjavaslat. A központi bizottságnak átalánosságban A kolozsvári egyetem.( I .Gy. A.) A képviselőház tanügyi bizottsága a kolozsvári egyetem felállítására vonatkozó törvényjavaslatot f. hó 19-kén tartott ülésében némely lényegtelen módosításokkal elfogadta s Schwarz Gyula különvéleményével együtt a házhoz beterjesztette. Nem habozunk legkevésbé sem, midőn a biizottság jelentésével szemközt Schwarz Gyula különvéleményét s határozati javaslatait dicsérettel emeljük ki. A tanügyi bizottság Eövös javaslatát fogadta el, egyedül lényeges módosítása az, hogy az uj egyetemet magyar kir. egyetemnek nevezi s egyedül a tanszabadság elvének alapján akarja szervezni, s hogy végül egyes magántanároknak kivételkép tiszteletdíjt is biztosít. Mindez igen csekély s lényegtelen változtatás. A tanügyi bizottság többségének javaslata, a theologiai facultás mellőzésével egészen a régi schlendriant hagyja meg az új egyetemen is, s ha bár útjában nem áll a jövő végleges szervezésnek, vonakodik már most életbelépté és oly reform eszméket, amelyeknek a törvényhozó testület akaratán kívül semmi más nem áll útjában. A közoktatásügyi miniszz ter eddig elé a felszerelésen kívül egyedül a ta- szári állomások betöltéséről gondoskodó , s így valóban nem volna okunk az új egyetem gyors felállításának szerfelett örülnünk. Egészen más nézetet nyújt Schwarz Gyula terve. A bőven s érdekesen okadatolt külön véleményében a következő öt reformeszme keresztülvitelét óhajtja kimondatni: a) választassanak szét a jogi és államtudományok tanfolyamai; b) az egyetemi tanárok fizetésének minimuma határoztassék meg; c) állíttassék fel egy általánosan jogosított érettségi vándorbizottság, mely az egyetembe lépésre jogosultságot kimondhassa ; d) töröltessenek a tan- és vizsgadíjak ; e) a tanárok és ezek között a magántanárok — számára a tandíj állampénztárból fizettessék. Mindezen kérdések, talán a másodikat és harmadikat kivéve, eléggé megvannak már vitatva a szakközlönyökben s elfogadásukat bátran tekinthetjük úgy, mint előpostáit annak, hogy a törvényhozó testület az egyetemek gyökeres reformját óhajtja. Schwarz Gy. azonban még azt is óhajtja, hogy ezen reformok egyidejűleg a pesti egyetemnél is életbeléptettessenek s hogy a kir. jogakadémiák ezen tervezet szerint alakíttassanak át. Schwarz Gyula javaslata szerint az egyetem következő öt tanszakra oszlanék: a) mennyiségtermészettudományira ; b) bölcészet-nyelvészettörténelmire; c) politikaira, államtudományira ; d) jogtudományira ; e) orvosira. Az egyetemi tanárok fizetését így óhajtja megállapítani: A rendes tanárok évdíjának minimuma, szálláspénzt beleértve 3000 írt, mely minden szolgálati év után 100 fittal öregbittetik. A rendkívüli tanárok évdijának minimuma, szálláspénzt beleértve 2000 írt, mely minden szolgálati év után 50 fittal öregbittetik. A független (vagy magán) tanárok és köztanítók évdíjt nem, hanem csak hallgatóik és hetenkénti előadási óráik számával arányos leckepénzeket húznak az állampénztárból. A tudorszigorlatokra vonatkozólag a bölcsészettudori vizsgálat helyett következő szigorlatok és oklevélczímeket hoz javaslatba: 1) menynyiségtudományi, 2) természettani, 3) vegytani, 4) természetrajzi, 5) nyelvészeti, 6) történelmi és 7) bölcsészeti. Az államtudományi (politikai) tanszak tanárkara szintén külön tudori szigorlatok tartására, külön tudori oklevelek osztogatására jogosíttatik. Az orvosi tanszakban az eddig fönállott sebészeti „magister“ és „patronus“ fokok eltöröltetnek. E külön törvényjavaslat és okadatolt véleményt minden tekintetben szakavatottnak s a kor színvonalán állónak tartjuk , igen óhajtanék, ha a törvényhozó testület a bizottság javaslata ellenében kivételkép azt fogadná el tárgyalási alapként. Egy pár megjegyzésünk azonban még Schvarz Gy. javaslata ellen is van. Az egyetemi tanárok illetésének minimumát az egyetemi törvénybe beiktatni mi egyáltalában nem látjuk oly szükségesnek mint. Azonban ez kevésbé lényeges. Fontosabb az, hogy az indítványozó, habár az államvizsgákon szintúgy, mint a szigorlatokon, a magántanárok részvétét is megköveteli, feledni látszik azt, hogy ezen vizsgákon — kül, a politikai, jogi és orvosi szakoknál, az államnak jogában, sőt érdekében is áll magát külön vizsgálók által is képviseltetni, Schvarcz Gy. fentartja még továbbá a collegium rendszerét vagy legalább óhajtását fejezi ki, hogy arról, vájjon a rendes hallgatók kötelező tantárgyaik látogagatásában mind buzgalmat fejtettek ki, az illető tanárok (mind rendes, mind rendkívüli, mind független (magán)tanárok) hallgatóinak a félév végével a szorgalmi bizonyítvány állittassék ki. Egyik legfontosabb s mindenesetre legbehatóbb indítványa a buzgó tanügybarátnak, hogy a tan- és vizsgadijak törültessenek el s ezzel összefüggőleg a tandíjak a magántanárok részére is állampénztárból fizettessenek. Mindenesetre merész és következményében — a magántanárok intézményére vonatkozólag — még most előre láthatatlan eredményű indítványként kell ezt tekintenünk, mindamellett alig lehet alapos ellenérv, hogy annak életbeléptetésén habozzunk. Ezen egyedüli határozat elegendő volna arra, hogy a törvényhozás buzgóságát szentesítse. E fontos reform eszméken kívül Schwarcz Gy. még több kisebb reformokat is említ, melyeket szinte dicsérettel kell kiemelnünk, kimondja határozottan, hogy a rendes és rendkívüli tanárok semmiféle köz- vagy magánhivatalt, semmiféle fizetéses állást tanári állomásukon kívül nem viselhetnek. Ha országgyűlési képviselőkké választatnak, tanszékeiket országgyűlési mandátumuk lejártáig a közoktatásügyminiszter a tanszék tanárkara meghallgatásával helyettesekkel tölti be. Mandátumuk lejártával tanszékeiket ismét elfoglalhatják ugyan, de országgyűlési mandátumuk ideje alatt évdíjaknak csak felét húzzák.A másik fele helyetteseiknek utalványoztató. Továbbá a tanárok viszonyát a tantárgyak számához és csoportosításához, az illető tanszak tanárkarának meghallgatásával, a közoktatás- Ügyminiszter állapítja meg, s végül, hogy a szegény sorsú szorgalmas hallgatók az állampénztárból ösztöndíjakkal , ingyenes tankönyvekkel segélyeztetnek. Hallgatással mellőzi azonban az egyetemi magántanárok képesítésének módját s más igen jelentéktelennek látszó, de valóban fontos reform eszméket, melyek még szintén megoldásra várnak. Általában véve ismételjük meg egyszer óhajunkat, hogy a törvényhozó testület határozottan Schwarz Gy. külön véleményét fogadja el tárgyalási alapul s de hozza magára von szégyent, hogy a tanügyi bizottság törvényjavaslatának érvényre emelése által egyse nem hideg, semem meleg intézkedéssel törvénykönyvünk iveit megszaporítsa oly szakaszokkal, melyeket mielőbb — talán már a jövő évben — papírkosárba kell dobnia. A magyar kisdedovók szervezkedése. Egy igen fontos haladás történt a napokban hazánk nevelési ügyében, egészen zajtalanul. A magyar kisdedovók egyesültek egymással s tettek közösen lépést ügyek rendszeresítésére. A kisdedóvás terén Magyarország a kezdők között áll, a legutóbbi időkben azonban nem haladtunk e téren oly buzgalommal, mint a népiskolák érdekében. Eötvös halála után többszörös sürgetések daczára látszólag kihalt még csak a remény is, hogy ezen ügy államilag szervezve legyen, maguk a kisdedóvók vagy teljesen indifferensek és képtelenek voltak közös jólétek előmozdítására, vagy épen a pártnézetek küzdelmei bénították meg erejüket. Fröbel ismert rendszere Németországból ellenállhatatlan erővel tört magának utat s az itteniek, egy érdemdús, de az aggkor gyengeségeivel biró férfiú vezetése alatt, nyíltan felszólaltak s hevesen küzdöttek ellene. A kisdedóvók, alapnevelők és gyermekkertek képviselői—gyakran már csak a különböző nevek miatt is — ellenséges indulattal viseltettek egymás iránt s az itt hovatovább emelkedni látszott. Szerencsére — miként tanügyi rovatunkban már jeleztük is,—a viszálkodás a tetőponton egyezésre jutott. A kisdedóvók orsz. képezdéjének igazgatója, Szerdahelyi Adolf, s másrészt P. Szathmáry K. orsz. képviselő egy-egy tervet dolgoztak ki a kisdedóvók törvényes szervezetére nézve, s ezen tervet az alapnevelők egylete is elfogadta s a ministeriumhoz felterjesztés végett ajánlottta. Maga a tervezet szórni szóra igy hangzik : 1. Szakasz. Az óvodákról általában. 1. Törvényileg mondassék ki, hogy minden község köteles kebelében megfelelő számú óvodát állítani fel. 2. Amely község saját anyagi erejéből arra képtelen, segélyért az államhoz fordulhat. 3. E czélra az állam évről évre megfelelő összeget vesz fel költségvetésébe. 4. Óvodákat az 1.pontban foglalt községin kívül állíthatnak egyesek és társulatok. 5. Minden óvoda a nevelési czélnak megfelelő eszközökkel szerelendő fel. Ezek sorából a szükséges kerti helyiségek ne hiányozzanak. 6. Az óvodák fölötti felügyeletet az állam az 1868.38. t. sz. kijelölt közegek, u. m. a tanfelügyelők, megyei iskola tanácsok és községi iskolaszékek által gyakorolja. 7. A kisdedek óvodai kötelezettsége a népiskolai tankötelezettségi életkorig terjed. II. Szakasz: Az óvodákban követendő nevelési rendszerről. 8. Az óvodából minden rendszeres iskolázó tanítás (gépszerű írás olvasás) kizárandó. 9. Az óvodába járó kisdedek folytonos cselekményes foglalkozásban tartandók , mely nevelői eljárás . 10. Az óvodában Pestalozzi és Fröbel rendszerének alapján, de a magyar hazai és nemzeti viszonyoknak szigorúan megfelelő, a magyar kisdedóvás terén kifejlett kedélyes, értelemfejlesztő társalgással öszhangzatban eszközlendő. 11. A képző eszközök sorába a kisdedek kedély vidámságának megőrzése, s a testi egészség, erő és ügyesség fejlesztése czéljából, a paedagogia követelményeinek megfelelő érzék, társasjátékok, a testgyakorlat köréből a rend és sorgyakorlatok felveendők. A szergyakorlatok közül a legnagyobb óvatossággal—s csakis a kevésbé veszélyesek — alkalmazhatók. III. Szakasz. Az óvónevelőkről: 12. Amennyire csak lehetséges, az óvodák vezetése szakképzett egyénekre bizassék, evégből. 13. Szükséges, hogy az állam az óvónevelők képzésére, a fennálló állami tanítóképezdék mintájára, megfelelő óvóképezdéket állítson. 14. Azon óvók számára pedig, kik szakképzésüket ez után előmozdítani is óhajtják, államsegély mellett, legalább egy hóig tartó pótfolyamok szerveztessenek. 15. A kisdedóvoda felállítására kötelezett községek az arra vállalkozókat községi költségen tartozzanak a legközelebbi törvényszerűen felszerelt s szakképzett óvónevelő vezetése alatt álló intézetben megfelelő ideig képeztetni. 16. Az óvónevelők fizetése, az óvók, özvegyeik s árváik nyugdíjazása törvényileg szabályoztassék. 17. Jogaik és kötelezettségeik szintén körvonalaztassanak, e mellett 18. Mondassék ki, hogy az óvónevelők kötelesek a néptanítói egyletekbe tagul belépni, s itt szakosztályilag működni. 19. Az óvónevelés az ország, közoktatási tanácsban is képviselve legyen. IV. Szakasz. Az általános határozatokról. 20. A kisdedóvást terjesztő társulat az állam részéről tetemes anyagi és erkölcsi támogatásban részesittessék. 21. Az óvónevelés czéljainak sikeresebb előmozdíthatására, alapítassék állami segély mellett egy szakközlöny, mely vagy külön álló legyen, vagy a „Néptanítók lapja“ bővítessék meg a követelménynek megfelelő arányban. 22. A néptanítók segélyegyletének megállapításában fáradozók keressenek meg, hogy ezen intézmény jótéteménye az óvónevelőkre is kiterjesztessék. Első tekintetre látható, mily nagy s messzeható reform áll be ezen téren, ha a ministérium, amint teljes joggal reméljük, ezen szervezetet a kidolgozandó törvényjavaslat alapjaként elfogadja. A terv egyes pontjai merészeknek látszanak ugyan, de ezt a jelen helyzetben csak helyeselnünk lehet. És nem mellőzhetjük még azon fontos körülményt sem, hogy e tervezet s általában a jelen közgyűlés által ledőlt azon merev válaszfal, mely az alapnevelőket Fröbel híveitől elválasztotta. A gyermekkertek legnagyobb elleneinek hangsúlyoztatniok kellett a közszellem ezen áramlatának befolyása alatt, hogy nekik Fröbeltől igen sokat kell tanulniok. E nyereséget biztosítja továbbá az egylet tiszti karának megalakulása is. Elnök: P. Szathmáry K., alelnökök : Boér, Tóth István. Titkárok:Komjáthy Gy. és Kobány. Pénztárnok: Markhot. Szerkesztő Komjáthy György. Szerkesztőségi felügyelők: György A. és Liber J. Az elnök s a szerkesztők Fröbel Fr. eszméinek legbuzgóbb párthívei! E lépés után bizton lehet reménylenünk, hogy a kisdedóvók között eddig fennállott, de ma már jelentéktelenné lett eltérések ma hónap végkép meg fognak szűnni és pedig a tudományos haladás érdekében. E két eredmény sokkal fontosabb, semhogy azt feljegyezni elmulasztottuk volna. Népnevelésünk történetében emlékezetes napok leendenek ezen év sept. 22—24 napjai, mert azokon a kisdedóvás ligye egy uj átalakulása szülemlett meg. Vajha ezen átalakulás és szervezkedés mielőbb megérlelődnék. A néptanítók Pesten. Hazánkban még nem érte el a néptanító, hogy ő is mint más foglalkozású ember társai részt fittetnek a társadalom rendes előnyeiben. „Nem halad a néptanító a művelődéssel előre, szokás mondani. Bár haladhatna, meg vagyok győződve, hogy megtenné. Anyagi helyzete azonban olyan, hogy szabad idejét magán leczkék adásával kénytelen tölteni s továbbképzésére nem marad ideje.Vagy éjeit áldozza föl ? — Sokan megkísértik azt is, azonban napi fáradalmaik tehetetlenné teszik, minthogy rájuk nézve is áll: „Munka után szükséges a pihenés.“ A mondottak bebizonyítására bátor vagyok a pesti tanítók anyagi helyzetét (kikről egyik iskolatanács ülésében úgy nyilatkoztak, hogy monarchiánk fővárosában legjobban fizetik őket itt kissé vázolni. A pesti állomásokra 2-3 év óta a pályázatban ki volt téve, hog mindazok, kik a próbavizsgálat után állomást kapnak, három évig 400 frt fix, s 100 írt lakb., továbbá egy öt kemény tűzifát élveznek mint dijt, s suplens czimmel ruháztalak fel. Ez idő lefolyása után rendes tanítókká neveztetnek ki s 650 frt fiz., 150 frt lakb., egy öl k. tűzifára tarthat igényt. Azonban most nemrégiben azt megváltoztatták s a helyett kimondatott, miszerint csak 5 évi működés után lesz fizetésjavítás (még eddig bizonytalan összeggel) s kineveztetni csak akkor fognak, ha üresedés lesz. Tehát ha egyik vagy másik már kinevezett collegája fáradalmait a boldogabb világban fogja pihenni. Ilyen ki nem nevezett s 400 frt fizetéssel ellátott tanitó Pest városában nincs kevesebb mint 72 s most újonnan 14 hozzá, s ezek közül is legtöbben családos atyák. S most uraim ! megélhet-e abból a fizetésből a szegény néptanító, s nem-e a kényszerűség viszi őt arra, hogy minden szabad idejét magán leczkék adásával töltse be, csakhogy szegényesen is megélhessen. S most kérdem, hol van szabad ideje továbbképzésére? Mélyen tisztelt urak, kiktől leginkább függ a népnevelést s annak munkásait azon polctra emelni, melyet igazság szerint érdemelnek , a néptanító megérdemlené, hogy anyagilag oly helyzetbe tétessék, miszerint szabad idejét ne magánleczkék adásával, hanem igenis saját továbbképzésével tölthesse el. Ságh József: Harmadik magyar jogászgyülés. Pest, sept. 26. (Összes ülés.) A harmadik magyar jogászgyülés — tegnap befejezvén működését az osztályokban — ma d. e. 9 órakor az akadémia dísztermében önszülést tartott, amelyen az osztályokban tárgyalt indítványok kerültek szőnyegre. Elnök: Szabó Miklós röviddel 9 óra után nyitotta meg az ülést. Elsősorban dr. Bozóky Alajos nagyváradi tanító indítványa ,a jogi személyek fogalma és jogai tárgyában — került szőnyegre. Előadó : Teleszky István az indítvány elfogadását ajánlóta, Hoffman Pál napirendre térést indítványozott. Szólásra többen nem lévén följegyezve, előadó élt jogával s zárbeszédében Hoffman ellen polemizált s újólag ajánlotta az indítvány elfogadását. Szavazásra kerülvén a sor: a jogászgyűlés Bozóky indítványát 40 szavazattal 35 ellen elfogadta. Szükségesnek tartjuk az elfogadott indítványokat, mivel azok most már a jogászgyűlés határozatait képezik — ismételve is közölni. Bozóky elfogadott indítványa értelmében a jogászgyűlés kimondotta: 1) Az alkotandó magyar polgári törvénykönyvben a jogi személyekről,mint a jogalanyoknak másik fajáról, tüzetesen intézkedni szükséges. 2) Jogi személyek létrejöveteléhez és megszűnéséhez az államhatalom (hatóság közreműködése kívántatik. 3) Jogi személyek tulajdonképen csak az állam (fiskus), a testületek, az önálló létezhetéssel felruházott alapítványok és a nyugvó örökség. 4) Részvénytársaságok, mint olyanok, még nem jogi személyek, de létrejövetelükhöz, valamint feloszlásukhoz nem is kívántatik az államhatalom (hatóság) közreműködése. Tárgyalás alá került ezután dr. Herczka Emil pesti ügyvédnek a második osztályban elfogadott indítványa a részvénytársulatok alakítása tárgyában. Előadó: dr. Stiller Mór beszédében ajánlja az indítvány elfogadását. Szavazásra kerülvén a sor, a jogászgyűlés nagy többsége kimondotta, hogy részvénytársulatok alapításához az államhatóság különös engedélyezése nem kívántatik. Harmadik helyen Gyárfás István szabadkai kir. ügyész indítványa a hazai árvaügy országos rendezéséről került tárgyalásra. Előadó Zlinszky Imre az indítvány elfogadását ajánlotta. A jogászgyűlés az indítványt elfogadván, határozatilag kimondotta annak szükségességét, hogy a most hazánkban fenálló hiányos árvaügyi rendszer teljes mellőzésével az árvaügy országos rendezésénél a családtanács rendszere fenálló hazai intézményeink s nemzeti viszonyaikhoz mért kellő átidomítás mellett fogadtassék el. Következett a napirend Schnierer Gyula min. osztálytanácsos indítványa a kereskedelmi csődnek külön szabályozása tárgyában. Előadó: Óváry Kelemen rövid beszédben ajánlotta az indítvány elfogadását. A jogászgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy a kereskedői csőd, a kereskedelmi jogviszonyokhoz mért külön határozmányok által szabályoztassék. Tárgyalás alá került ezután dr. Csaskó Imre ítélőszéki bíró indítványa a büntető törvénykönyvnek tárgyát képező cselekvényeknek hármas osztályozása tárgyában. Előadó: Csukássy Károly az indítvány mellett, Bauszner az ellen szólt. A jogászgyűlés kimondotta, hogy a büntetőtörvénykönyvnek tárgyát képező tetteknek hármas felosztása: bűntettekre, vétségekre és áthágásokra felesleges és az alkotandó büntetőtörvénykönyvben mellőzendő; itt elegendő a tettet általában megnevezni, mint gyilkosság, testi sértés, lopás, rablás, csalás stb. és a büntetést fokozata szerint meghatározni. Czenthe József miskolczi ügyvéd következő indítványát: „A teljes kort (nagykorúság) s az ebből folyó teljes jogi cselekvés képességet mind a két nem csak a törvény által kiszabott életévek betöltése, vagy nagykorúsitás által éri el, illetőleg szerzi meg, határozattá emelte. Tárgyalás alá kerülvén dr. Környei Ede pesti ügyvéd indítványa az elitélt fegyenczek föltételesen szabadonbocsátása tárgyában, előadó : Dárday beszéde után a jogászgyűlés határozatilag kimondotta, hogy a magyar büntető törvénykönyvbe a hosszabb időre elitélt fegyenczek javára a föltételes szabadon bocsátás jogintézménykép fölveendő. Határozatilag kimondotta a jogászgyűlés továbbá azt is, hogy a szóbeliség alapjára fektetett pereknél az előlkészítő iratoknak a minimumra leszállítása megengedhető ugyan, de a végtárgyalásnál figyelembe nem veendő. Nem különben határozatilag kimondotta a jogászgyűlés az özvegyi örökösödés rendezésének szükségességét is. Tárgyalás alá került ezután Schnierer Gyula indítványa a részvénytársulatok bejegyzése tárgyában. A jogászgyűlés, a második osztály határozata értelmében, kimondotta, hogy a részvénytársulatok bejegyzése a kereskedelmi ügyekben bíráskodásra hivatott törvényszékekre bízandó. Elfogadta ezután a harmadik szakosztály határozatát a közvádló és a védő közti viszony szabályozása tárgyában. Ezzel a szakosztályok határozatainak tárgyalása véget ért. Kihirdettetett az állandó bizottságra eszközölt szavazás eredménye Megválasztanak: Pesti tagok: dr. Apáthy István, Bogisich Lajos, dr. Bróde Lipót, dr. Busbach Péter, Daruváry Alajos, dr. Dárday Sándor, dr. Győry Elek, Hodossy Imre, dr. Hoffmann Pál, Horváth Boldizsár, Horváth Károly, Janitsek József, dr. Környei Ede, Kozma Sándor, Manojlovics Emil, Morfin Imre, dr. Panner Tivadar, Pósfay Kár., dr. Pulszky Ágost, Rupp Zsigmond, d. Sághy Gyula, dr. Schnierer Gyula, dr. Siegmund Vilmos, Szabó Miklós, Szentgyörgi Imre, Szilágyi Dezső, dr. Szvetenay Miklós, Vajkay Károly, dr. Wenzel Gusztáv,Zlinszky Imre. Vidéki tagok: Czenthe József Miskolczon, dr. Fischer Lajos, Kolozsvárit, dr. Groisz Gusztáv Kolozsvárit, Horváth Lajos Miskolczon, Krisztinkovich Ede