A Hon, 1872. szeptember (10. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-27 / 223. szám

ség , szóbeliség, nyilvánosság elveire.­­ Óhajtja a börtönrendszer reformját. A sajtóügyre vonatkozólag a sajtóvét­ségeket legrövidebb bűnvádi eljárás útján kívánja suttatni, a­mi nem is helytelen felfogás, a­mennyiben magánbecsület,csa­ládi szentély stb. van megtámadva ; csak­hogy a sajtó utján elkövethetők oly vét­ségek is, melyek tárgyuknál fogva köz­vétségek, s mikre a rövid bűnvádi eljárás alig volna kiterjeszthető. A sajtószabad­ság hangsúlyozása mellett óhajtja a hír­­lapbiztosíték eltörlését. A közoktatás ügyre nagy súlyt fektet a javaslat. Az összes közoktatás ügyét az eddiginél nagyobb mérvben kívánja álla­mi segély­támogatásban részesíteni. A ta­nárok, tanítók fizetését emeltetni, nyug­díjban részesíteni, állami ösztöndíjakat alapítani, a tanodákat szaporítani, fölsze­relni,­­ mindezek czéljából a közoktatási budgetet fölemeltetni, sőt az első beru­házási költségek czéljából közoktatási köl­csönt kötni. Kívánja az ingyenes oktatást, egyelőre legalább az állami tanodákban, s a nép­nevelési törvény szigorú végrehajtását. A közgazdasági viszonyokra vonatko­zólag helyesli mindazt, a­mit a trónbeszéd erre nézve felhoz. Némely adónemeknek pl. az örökösödési százaléknak, az élelmi czikkek és nélkülözhetlen szükségletekre kivetett fogyasztási adóknak más adóne­mekkel pótlását, s a jövedelmi adók be­vallásánál űzött visszaélések megszünte­tésére szolgáló intézkedések megtételét kívánja. Az általános védkötelezettség felemlí­­tése alkalmából megengedéssel venné a javaslat a honvédtüzér és műszaki csapa­tok felállítását, az újoncsozási visszaélé­sek meggátlását, a laktanya-rendszer be­hozatalát s a legénység kötelező okta­tását. A vallásügynél, melyet a trónbeszéd mellőzött, hangsúlyozza a vallásszabadság és egyenlőség, polgári házasság behozata­lát, s oly előterjesztményeket, melyek az állam és egyház elválasztását fejezik ki. Kívánatosnak tartja még a részvény­társulatok ellenőrzéséről szóló törvény al­kotását , közegészségügyi, kisdedóvási, szegényügyi törvényhozást, a vizion­ sza­bályzását, kisebb királyi haszonvételek eltörlését, szigorú ügyvédr end, közjegy­zői intézmény s állam­rendőrs­ég behoza­talát. Mint, ezekből látható, a reformpárt ja­vaslata meglehetős részletességgel fejti ki a reformkérdéseket, a­miket a jövendő országgyűlés által elintéztetni szüksége­seknek tart, a trónbeszédben foglalt tár­gyakra nem felel általánosságban, de ki­jelöli az irány­t, melyben a fölvetett kér­dést megoldani kívánja és sok oly kér­dést említ sürgősnek és halaszthatlannak, a­mi a trónbeszédben benne nem foglal­tatik. De végül maga is arra a meggyőződés­re jut, hogy aligha fogja a törvényhozás elvégezhetni mindazokat,és itt aztán a kor­mány belátására bízza, hogy a sorrendet megállapítsa s válogassa ki belőlök azo­kat, a­melyeket sürgőseknek tart. Már ha egy párt feladatául teszi a re­formkérdések oly tüzetes felsorolását mindjárt első nyilatkozványában,hogy ab­ból politikai irá­nya felismerhető legyen , elvártuk volna, hogy arra nézve is meg­ismertette volna magát az országgal, hogy a felsorolt sok reformkérdés között, mik­ről elismeri, hogy azokat az országgyű­lés mind meg nem oldhatja, melyeket tart olyanoknak, a­mik szerinte semmi áron el nem halaszthatók. Talán akkor alaposabban meg tudtuk volna ítélni a reformpártot, melyről a je­len manifestum után sem t­udunk sokkal többet, mint annak előtte, nincs észrevétele. A ház is elfogadja a javas­latot. A részletes tárgyalásban az 1. és 2. § ok ész­revétel nélkül elfogadtatnak. A 3. §-nál a központi bizottság az ezen sza­kasz első és második sorában előforduló „kinek oldala szavak helyett „ki.“ szót indítványoz. Az utolsó bekezdést pedig következőleg véli szer­­kesztendőnek a központi bizottság : „A­mennyi­ben a fentebbi állomásokra honvéd törzs- és fő­tisztek terjesztetnek elő, illetőleg neveztet­nek ki, a fenebbiek értelmében a honvédség főparancsnokának véleményezése mellett tör­ténik.“ El­fogad­tatik, valamint a negyedik szakasz­nál ugyan a központi bizottságnak „országgyű­léshez“ helyett „országgyűlésnek“ szót indítvá­nyozó módosítványa. Az 5. §. változatlanul, a 6. §. pedig, miután a miniszterelnök is elfogadta azt, a közp. bi­zottság következő szövegezésével fogadtatott el: „Az 1808-ik évi VII. törvénycziknek a Ludo­­vica akadémia szervezetére vonatkozó határoza­tai hatályon kívül léteznek s a jelen törvényben meghatározott czélnak megfelelő uj szervezet életbeléptetése és az 1808-ik évi VII. törvény­­czikk 18-ik §-án s az 1836. évi XI-ik törvény­­czikken alapuló bemutatás­i jog gyakorlatának az ily bemutatásra jogosítottak meghallgatásával ideiglenes szabályozására, a honvédelmi minisz­ter oly módon hatalmaztatik fel, hogy az ideig­lenesen behozott szervezetet és szabályzatot végleges megállapítás végett az országgyűlés elé terjessze.“ (Helyeslés.) A 7. §. — az utolsó — szintén változatlanul elfogadtatván, következik a napirend második tárgya az 1873. évi bécsi világkiállításon kiállí­tandó tárgyak ideiglenes otalmáról szóló tvja­vaslat. A központi bizottságnak ezen törvényjavaslatra sem általánosságban, sem részleteiben nincs észrevétele. Senki a javaslathoz sem átalánosságban, sem­ részleteiben hozzá­szólni nem akarván, az változatlanul elfogadtatik. Ezután meghatároztatik a napirend, a­mely szerint holnap nem lesz ülés, hanem az­ osztá­lyok a ma kiosztott törvényjavaslatokat veszik tárgyalás alá. Ilyenek a tanügyi bizottság által előterjesztett kolozsvári egyetemre vonatkozó törvényjavaslat stb. A holnaputáni napirendre a válaszfelirat van kitűzve, azonkívül a ma tár­gyalt törvényjavaslatok fognak háromszor fel­olvas­tatni. Ezután szavazás történik, a naplóbíráló bi­zottság egy tagjára, a­mely bizottságból tudva­levőleg Mocsonyi Antal kilépett. A szavazás eredményét a szombati ülésben hirdeti ki az el­nök. Ülés vége 1 órakor. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése sept. 26. Az esti lapunk ily czímű rovatában feözlöttek után Ürményi Miksa, a kérvény­­­bizottság előadója bemutatja a kérvények­­ számú sor­jegyzékét. A jövő szombathoz egy hétre tűzet­nek ki tárgyalásra. Széll Kálmán bemutatja a központi bizott­ság jelentését az 1870. évben létesített előlege­zési hitelművelet költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat, a közös hadügyminiszernek 1871. évre engedélyezett 800,000 frtnyi póthitel Magyarországra eső részének fedezéséről szóló törvényjavaslat, az 1869-ik évi közösügyi költ­ségeknek a m. korona országai által pótlólag fizetendő összeg fedezéséről szóló törvényjavas­lat, a magy. kir. Ludovica-academia épületének átalakítására, fölszerelésére és az intézet 1872. évi fentartására pótlólag megszavazott össze­gek fedezéséről szóló törvényjavaslat s végre a magyar-osztrák Lloyd revü gőzhajóvállalattal a tengeri postaszállítás ellátása iránt kötött szerződés becikkelyezéséről szóló törvényja­vaslat tárgyában. Ki fognak nyomatni s napirendre tűzetni. Következik — a napirend, ■­a Ludovica-academiáról szóló tvjavaslat. A központi bizottságnak átalánosságban A kolozsvári egyetem.( I .Gy. A.) A képviselőház tanügyi bizottsága a­­ kolozsvári egyetem felállítására vonatkozó tör­vényjavaslatot f. hó 19-kén tartott ülésében né­­­­mely lényegtelen módosításokkal elfogadta s­­ Schwarz Gyula különvéleményével együtt a­­ házhoz beterjesztette.­­ Nem habozunk legkevésbé sem, midőn a bi­­i­zottság jelentésével szemközt Schwarz Gyula­­ külön­véleményét s határozati javaslatait dicsé­rettel emeljük ki. A tanügyi bizottság Eö­vös javaslatát fogadta el, egy­edül lényeges módosí­tása az, hogy az uj egyetemet magyar kir. egye­temnek nevezi s egyedül a tanszabadság elvé­nek alapján akarja szervezni, s hogy végül egyes magán­tanároknak kivételkép tisztelet­­díjt is biztosít. Mindez igen csekély s lényegte­len változtatás. A tanügyi bizottság többségé­nek javaslata, a theologiai facultás mellőzésével egészen a régi schlendriant hagyja meg az új egyetemen is, s ha bár útjában nem áll a jövő­­ végleges szervezésnek, vonakodik már most­­ életbelépté és oly reform eszméket, a­melyeknek a törvényhozó testület akaratán kívül semmi­­ más nem áll útjában. A közoktatásügyi minisz­z ter eddig elé a felszerelésen kívül egyedül a ta- s­zári állomások betöltéséről gondoskodó , s így valóban nem volna okunk az új egyetem gyors felállításának szerfelett örülnünk. Egészen más nézetet nyújt Schwarz Gyula terve. A bőven s érdekesen okadatolt külön véleményében a következő öt reformeszme ke­resztülvitelét óhajtja kimondatni: a) választas­­­­sanak szét a jogi és államtudományok tanfolya­­­­mai; b) az egyetemi tanárok fizetésének mini­muma határoztassék meg; c) állíttassék fel egy általánosan jogosított érettségi vándorbizottság, mely az egyetembe lépésre jogosultságot ki­mondhassa ; d) töröltessenek a tan- és vizsga­díjak ; e) a tanárok é­s ezek között a magán­tanárok — számára a tandíj állampénztárból fizettessék. Mindezen kérdések, talán a másodi­kat és harmadikat kivéve, eléggé megvannak már vitatva a szakközlönyökben s elfogadásukat bátran tekinthetjük úgy, mint előpostáit annak, hogy a törvényhozó testület az egyetemek gyö­keres reformját óhajtja. Schwarz Gy. azonban még azt is óhajtja, hogy ezen reformok egyide­jűleg a pesti egyetemnél is életbeléptettessenek s hogy a kir. jogakadémiák ezen tervezet szerint alakíttassanak át. Schwarz Gyula javaslata szerint az egyetem következő öt tanszakra oszlanék: a) mennyiség­­természettudományira ; b) bölcészet-nyelvészet­­történelmire; c) politikaira, államtudományira ; d) jogtudományira ; e) orvosira.­­ Az egyetemi tanárok fizetését így óhajtja megállapítani: A rendes tanárok évdíjának minimuma, szállás­pénzt beleértve 3000 írt, mely minden szolgálati év után 100 fittal öregb­ittetik. A rendkívüli tanárok évdijának minimuma, szálláspénzt be­leértve 2000 írt, mely minden szolgálati év után 50 fittal öregbittetik. A független (vagy magán) tanárok és köztanítók évdíjt nem, hanem csak hallgatóik és hetenkénti előadási óráik szá­mával arányos lec­kepénzeket húznak az állam­pénztárból. A tudor­­szigorlatokra vonatkozólag a bölcsé­­szettudori vizsgálat helyett következő szigorla­tok és oklevélczímeket hoz javaslatba: 1) meny­­nyiségtudományi, 2) természettani, 3) vegytani, 4) természetrajzi, 5) nyelvészeti, 6) történelmi és 7) bölcsészeti. Az államtudományi (politikai) tanszak tanárkara szintén külön tudori szigor­latok tartására, külön tudori oklevelek osztoga­tására jogosíttatik. Az orvosi tanszakban az eddig fönállott sebészeti „magister“ és „patro­nus“ fokok eltöröltetnek. E külön törvényjavaslat és okadatolt véle­ményt minden tekintetben szakavatottnak s a kor színvonalán állónak tartjuk , igen óhajtanék, ha a törvényhozó testület a bizottság javaslata ellenében kivételkép azt fogadná el tárgyalási alapként. Egy pár megjegyzésünk­ azonban még Schvarz Gy. javaslata ellen is van. Az egyetemi tanárok illetésének minimumát az egyetemi törvénybe beiktatni mi egyáltalában nem látjuk oly szük­ségesnek mint­­. Azonban ez kevésbé lényeges. Fontosabb az, hogy az indítványozó, habár az államvizsgákon szintúgy, mint a szigorlatokon, a magán­tanárok részvétét is megköveteli, feledni látszik azt, hogy ezen vizsgákon — kül, a poli­tikai, jogi és orvosi szakoknál, az államnak jo­gában, sőt érdekében is áll magát külön vizs­gálók által is képviseltetni, Schvarcz Gy. fen­­tartja még továbbá a collegium rendszerét vagy legalább óhajtását fejezi ki, hogy arról, vájjon a rendes hallgatók kötelező tantárgyaik látoga­­gatásában mind buzgalmat fejtettek ki, az illető tanárok (mind rendes, mind rendkívüli, mind független (magán)­tanárok) hallgatóinak a félév végével a szorgalmi bizonyítvány állittassék ki. Egyik legfontosabb s mindenesetre legbeha­tóbb indítványa a buzgó tanügybarátnak, hogy a tan- és vizsgadijak törültessenek el s ezzel összefüggőleg a tandíjak a magántanárok részére is állampénztárból fizettessenek. Mindenesetre merész és következményében — a magántanárok intézményére vonatkozólag — még most előre láthatatlan eredményű indítványként kell ezt tekintenünk, mindamellett alig lehet alapos ellen­érv, hogy annak életbeléptetésén habozzunk. Ezen egyedüli határozat elegendő volna arra, hogy a törvényhozás buzgóságát szentesítse. E fontos reform eszméken kívül Schwarcz Gy. még több kisebb reformokat is említ, melyeket szinte dicsérettel kell kiemelnünk, kimondja ha­tározottan, hogy a rendes és rendkívüli tanárok semmiféle köz- vagy magán­hivatalt, semmiféle fizetéses állást tanári állomásukon kívül nem viselhetnek. Ha országgyűlési képviselőkké vá­lasztatnak, tanszékeiket országgyűlési mandá­tumuk lejártáig a közoktatásügyminiszter a tan­szék tanárkara meghallgatásával helyettesek­kel tölti be. Mandátumuk lejártával tanszékeiket ismét elfoglalhatják ugyan, de országgyűlési mandátumuk ideje alatt évdíjaknak csak felét húzzák.A másik fele helyetteseiknek utalványoz­­tat­ó. Továbbá a tanárok viszonyát a tantárgyak számához és csoportosításához, az illető tanszak tanárkarának meghallgatásával, a közoktatás- Ügyminiszter állapítja meg, s végül, hogy a sze­­gény sorsú szorgalmas hallgatók az állampénz­tárból ösztöndíjakkal , ingyenes tankönyvekkel segélyeztetnek. Hallgatással mellőzi azonban az egyetemi magántanárok képesítésének mód­ját s más igen jelentéktelennek látszó, de való­ban fontos reform eszméket, melyek még szintén megoldásra várnak. Általában véve ismételjük meg egyszer óha­junkat, hogy a törvényhozó testület határozottan Schwarz Gy. külön véleményét fogadja el tár­gyalási alapul s de hozza magára von szégyent, hogy a tanügyi bizottság törvényjavaslatának érvényre emelése által egyse nem hideg, sem­em meleg intézkedéssel törvénykönyvünk iveit meg­­szaporítsa oly szakaszokkal, melyeket mielőbb — talán már a jövő évben — papírkosárba kell dobnia. A magyar kisdedovók szervez­kedése. Egy igen fontos haladás történt a napokban hazánk nevelési ügyében, egészen zajtalanul. A magyar kisdedovók egyesültek egymással s tet­tek közösen lépést ügyek rendszeresítésére. A kisdedóvás terén Magyarország a kezdők között áll, a legutóbbi időkben azonban nem ha­ladtunk e téren oly buzgalommal, mint a népis­kolák érdekében. Eötvös halála után többszörös sürgetések daczára látszólag kihalt még csak a remény is, hogy ezen ügy államilag szervezve legyen, maguk a kisdedóvók vagy teljesen indif­­ferensek és képtelenek voltak közös jólétek elő­mozdítására, vagy épen a pártnézetek küzdel­mei bénították meg erejüket. Fröbel ismert rend­szere Németországból ellenállhatatlan erővel tört magának utat s az itteniek, egy érdemdús, de az aggkor gyengeségeivel biró férfiú vezetése alatt, nyíltan felszólaltak s hevesen küzdöttek ellene. A kisdedóvók, alapnevelők és gyermek­kertek képviselői—gyakran már csak a különböző nevek miatt is — ellenséges indulattal viseltet­tek egymás iránt s az itt hovatovább emelkedni látszott. Szerencsére — miként tanügyi rovatunkban már jeleztük is,—a viszálkodás a tetőponton egye­zésre jutott. A kisdedóvók orsz. képezdéjének igazgatója, Szerdahelyi Adolf, s más­részt P. Szathmáry K. orsz. képviselő egy-egy tervet dol­goztak ki a kisdedóvók törvényes szervezetére nézve, s ezen tervet az alapnevelők egylete is elfogadta s a ministeriumhoz felterjesztés végett ajánlottta. Maga a tervezet szórni szóra igy hangzik : 1. Szakasz. Az óvodákról általában. 1. Törvényileg mondassék ki, hogy minden község köteles kebelében megfelelő számú óvo­dát állítani fel. 2. A­mely község saját anyagi erejéből arra képtelen, segélyért az államhoz for­dulhat. 3. E czélra az állam évről évre megfe­lelő összeget vesz fel költségvetésébe. 4. Óvodá­kat az 1.pontban foglalt községin kívül állíthatnak egyesek és társulatok. 5. Minden óvoda a neve­lési czélnak megfelelő eszközökkel szerelendő fel. Ezek sorából a szükséges kerti helyiségek ne hiányozzanak. 6. Az óvodák fölötti felügyele­tet az állam az 1868.38. t. sz. kijelölt közegek, u. m. a tanfelügyelők, megyei iskola tanácsok és községi iskolaszékek által gyakorolja. 7. A kis­dedek óvodai kötelezettsége a népiskolai tankö­telezettségi életkorig terjed. II. Szakasz: Az óvodákban követendő nevelési rendszerről. 8. Az óvodából minden rendszeres iskolázó ta­nítás (gépszerű írás olvasás) kizárandó. 9. Az óvodába járó kisdedek folytonos cselekményes foglalkozásban tartandók , mely nevelői eljárás . 10. Az óvodában Pestalozzi és Fröbel rendsze­rének alapján, de a magyar hazai és nemzeti viszonyoknak szigorúan megfelelő, a magyar kisdedóvás terén kifejlett kedélyes, értelemfej­­lesztő társalgással öszhangzatban eszközlendő. 11. A képző eszközök sorába a kisdedek kedély vidámságának megőrzése, s a testi egészség, erő és ügyesség fejlesztése czéljából, a paedagogia követelményeinek megfelelő érzék, társasjátékok, a testgyakorlat köréből a rend és sorgyakorla­tok felveendők. A szergyakorlatok közül a leg­nagyobb óvatossággal—s csakis a kevésbé veszé­lyesek — alkalmazhatók. III. Szakasz. Az óvóneve­lőkről: 12. A­mennyire csak lehetséges, az óvodák vezetése szakképzett egyénekre bizassék, evég­­ből. 13. Szükséges, hogy az állam az óvóneve­lők képzésére, a fennálló állami tanítóképezdék mintájára, megfelelő óvóképezdéket állítson. 14. Azon óvók számára pedig, kik szakképzésüket ez után előmozdítani is óhajtják, államsegély mellett, legalább egy hóig tartó pótfolyamok szerveztessenek. 15. A kisdedóvoda felállítására kötelezett községek az arra vállalkozókat köz­ségi költségen tartozzanak a legközelebbi tör­vényszerűen felszerelt s szakképzett óvónevelő vezetése alatt álló intézetben megfelelő ideig ké­­peztetni. 16. Az óvó­nevelők fizetése, az óvók, özvegyeik s árváik nyugdíjazása törvényileg szabályoztassék. 17. Jogaik és kötelezettségeik szintén körvonalaztassanak, e mellett 18. Mon­dassék ki, hogy az óvónevelők kötelesek a nép­tanítói egyletekbe tagul belépni, s itt szakosztá­­lyilag működni. 19. Az óvónevelés az ország, közoktatási tanácsban is képviselve legyen. IV. Szakasz. Az általános határoza­tokról. 20. A kisdedóvást terjesztő társulat az állam részéről tetemes anyagi és erkölcsi támogatás­ban részesittessék. 21. Az óvó­nevelés czéljainak sikeresebb előmozdíthatására, alapítassék állami segély mellett egy szakközlöny, mely vagy kü­lön álló legyen, vagy a „Néptanítók lapja“ bő­vítessék meg a követelménynek megfelelő arány­ban. 22. A néptanítók segélyegyletének megál­lapításában fáradozók keressenek meg, hogy ezen intézmény jótéteménye az óvónevelőkre is kiterjesztessék. Első tekintetre látható, mily nagy s messze­­ható reform áll be ezen téren, ha a ministérium, a­mint teljes joggal reméljük, ezen szervezetet a kidolgozandó törvényjavaslat alapjaként elfo­gadja. A terv egyes pontjai merészeknek látsza­­­­nak ugyan, de ezt a jelen helyzetben csak he­lyeselnünk lehet. És nem mellőzhetjük még azon fontos körül­ményt sem, hogy e tervezet s általában a jelen közgyűlés által ledőlt azon merev válaszfal, mely az alapnevelőket Fröbel híveitől elválasz­totta. A gyermekkertek legnagyobb elleneinek hangsúlyoztatniok kellett a közszellem ezen áramlatának befolyása alatt, hogy nekik Fröbel­­től igen sokat kell tanulniok. E nyereséget biz­tosítja továbbá az egylet tiszti karának megala­kulása is. Elnök: P. Szathmáry K., alelnökök : Boér, Tóth István. Titkárok:­­Komjáthy Gy. és Kobány. Pénztárnok: Markhot. Szerkesztő Kom­játhy György. Szerkesztőségi felügyelők: György A. és Liber J. Az elnök s a szerkesztők Fröbel Fr. eszméinek legbuzgóbb párthívei! E lépés után bizton lehet reménylenünk, hogy a kisded­óvók között eddig fennállott, de ma már jelen­téktelenné lett eltérések ma hóna­p végkép meg fognak szűnni és pedig a tudományos haladás érdekében. E két eredmény sokkal fontosabb, semhogy azt feljegyezni elmulasztottuk volna. Népneve­lésünk történetében emlékezetes napok leende­­nek ezen év sept. 22—24 napjai, mert azokon a kisdedóvás ligye egy uj átalakulása szülemlett meg. Vajha ezen átalakulás és szervezkedés mi­előbb megérlelődnék. A néptanítók Pesten. Hazánkban még nem érte el a néptanító, hogy ő is mint más foglalkozású ember társai részt fittetnek a társadalom rendes előnyeiben. „Nem halad a néptanító a művelődéssel előre,­ szokás mondani. Bár haladhatna, meg vagyok győződve, hogy megtenné. Anyagi helyzete azonban olyan, hogy szabad idejét magán leczkék adásával kénytelen tölteni s tovább­képzésére nem marad ideje.Vagy éjeit áldozza föl ? — Sokan megkísértik azt is, azonban napi fáradalmaik tehetetlenné teszik, minthogy rájuk nézve is áll: „Munka után szük­séges a pihenés.“ A mondottak bebizonyítására bátor vagyok a pesti tanítók anyagi helyzetét (kikről egyik iskolatanács ülésében úgy nyilat­koztak, hogy monarchiánk fővárosában legjob­ban fizetik őket­ itt kissé vázolni. A pesti állomásokra 2-3 év óta a pályázat­ban ki volt téve, hog mindazok, kik a próba­vizsgálat után állomást kapnak, három évig 400 frt fix, s 100 írt lakb., továbbá egy öt kemény tűzifát élveznek mint dijt, s suplens czimmel ru­háztalak fel. Ez idő lefolyá­sa után rendes ta­nítókká neveztetnek ki s 650 frt fiz., 150 frt lakb., egy öl k. tűzifára tarthat igényt. Azonban most nem­régiben azt megváltoztatták s a he­lyett kimondatott, miszerint csak 5 évi működés után lesz fizetésjavítás (még eddig bizonytalan összeggel) s kineveztetni csak akkor fognak, ha üresedés lesz. Tehát ha egyik vagy másik már kinevezett collegája fáradalmait a boldogabb világban fogja pihenni. Ilyen ki nem nevezett s 400 frt fizetéssel ellá­tott tanitó Pest városában nincs kevesebb mint 72 s most újonnan 14 hozzá, s ezek közül is leg­többen családos atyák. S most uraim ! megélhet-e abból a fizetésből a szegény néptanító, s nem-e a kényszerűség viszi őt arra, hogy minden szabad idejét magán leczkék adásával töltse be, csakhogy szegénye­sen is megélhessen. S most kérdem, hol van szabad ideje tovább­képzésére? Mélyen tisztelt urak, kiktől leginkább függ a népnevelést s annak munkásait azon polctra emelni, melyet igazság szerint érdemelnek , a néptanító megérdemlené, hogy anyagilag oly helyzetbe tétessék, miszerint szabad idejét ne magánleczkék adásával, hanem igenis saját to­vább­képzésével tölthesse el. Ságh J­ózsef: Harmadik magyar jogászgyülés. Pest, sept. 26. (Összes ülés.) A harmadik magyar jogászgyülés — tegnap befejezvén működését az osztályokban — ma d. e. 9 órakor az akadémia dísztermében önsz­­ülést tartott, amelyen az osztályokban tárgyalt indítványok kerültek szőnyegre. Elnök: Szabó Miklós röviddel 9 óra után nyitotta meg az ülést. Első­sorban dr. Bozóky Alajos nagyvára­di tanító indítványa ,a jogi személyek fogalma és jogai tárgyában — került szőnyegre. Előadó : T­e­l­e­s­z­k­y István az indítvány elfo­gadását ajánló­ta, Hoffman Pál napirendre térést indítványozott. Szólásra többen nem lévén följegyezve, előadó élt jogával s zárbeszédében Hoffman ellen polemizált s újólag ajánlotta az indítvány elfogadását. Szavazásra kerülvén a sor: a jogászgyűlés Bozóky indítványát 40 szavazattal 35 ellen el­fogadta. Szükségesnek tartjuk az elfogadott in­dítványokat, mivel azok most már a jogász­­gy­űlés határozatait képezik — ismételve is közölni. Bozóky elfogadott indítványa értelmében a jogászgyűlés kimondotta: 1) Az alkotandó magyar polgári törvény­­könyvben a jogi személyekről,mint a jogalanyok­nak másik fajáról, tüzetesen intézkedni szük­séges. 2) Jogi személyek létrejöveteléhez és meg­szűnéséhez az államhatalom (hatósá­g közremű­ködése kívántatik. 3) Jogi személyek tulajdonképen csak az ál­lam (fiskus), a testületek, az önálló létezhetéssel felruházott alapítványok és a nyugvó örökség. 4) Részvénytársaságok, mint olyanok, még nem jogi személyek, de létrejövetelükhöz, vala­mint feloszlásukhoz nem is kívántatik az állam­hatalom (hatóság) közreműködése. Tárgyalás alá került ezután dr. H­e­r­c­z­k­a Emil pesti ügyvédnek a második osztályban el­fogadott indítványa a részvénytársula­­t­o­k alakítása tárgyában. Előadó: dr. Stiller Mór beszédében ajánlja az indítvány elfogadását. Szavazásra kerülvén a sor, a jogászgyűlés nagy többsége kimondotta, hogy­ részvénytár­sulatok alapításához az államhatóság különös engedélyezése nem kívántatik. Harmadik helyen Gyárfás István szabad­kai kir. ügyész indítványa a hazai árvaügy or­szágos rendezéséről­­ került tárgyalásra. Előadó Zl­i­n­s­z­k­y Imre az indítvány elfo­gadását ajánlotta. A jogászgyűlés az indítványt elfogadván, határozatilag kimondotta annak szükségességét, hogy a most hazánkban fenálló hiányos árvaügyi rendszer teljes mellőzésével az árvaügy országos rendezésénél a családtanács rendszere fenálló hazai intézményeink s nemzeti viszonyaikhoz mért kellő átidomítás mellett fogadtassék el. Következett a napirend Schnierer Gyula min. osztálytanácsos indítványa a kereskedelmi csődnek külön szabályozása tárgyában. Előadó: Óváry Kelemen rövid beszédben ajánlotta az indítvány elfogadását. A jogászgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy a kereskedői csőd, a kereskedelmi jogvi­szonyokhoz mért külön határozmányok által szabályoztassék. Tárgyalás alá került ezután dr. C­s­a­­­s­k­ó Imre ítélőszéki bíró indítványa a büntető tör­vénykönyvnek tárgyát képező cselekvényeknek hármas osztályozása tárgyában. Előadó: Csu­kás­s­y Károly az indítvány mellett, B­a­u­s­z­­n­e­r az ellen szólt. A jogászgyűlés kimondotta, hogy a büntető­­törvénykönyvnek tárgyát képező tetteknek hár­mas felosztása: bűntettekre, vétségekre és áthá­gásokra felesleges és az alkotandó büntetőtör­vénykönyvben mellőzendő; itt elegendő a tettet általában megnevezni, mint gyilkosság, testi sértés, lopás, rablás, csalás stb. és a büntetést fokozata szerint meghatározni. C­z­e­n­t­h­e József miskolczi ügyvéd követ­kező indítványát: „A teljes kort (nagykorúság) s az ebből folyó teljes jogi cselekvés képességet mind a két nem csak a törvény által kiszabott életévek betöltése, vagy nagykorúsitás által éri el, illetőleg szerzi meg,­ határozattá emelte. Tárgyalás alá kerülvén dr. K­ö­r­n­y­e­i Ede pesti ügyvéd indítványa az elitélt fegyenczek föltételesen szabadon­­bocsátása tárgyában, elő­adó : D­ár­day beszéde után a jogászgyűlés határozatilag kimondotta, hogy a magyar bün­tető törvénykönyvbe a hosszabb időre elitélt fe­gyenczek javára a föltételes szabadon bocsátás jogintéz­m­énykép fölveendő. Határozatilag kimondotta a jogászgyűlés to­vábbá azt is, hogy a szóbeliség alapjára fekte­tett pereknél az előlkészítő iratoknak a mini­mumra leszállítása megengedhető ugyan, de a végtárgyalásnál figyelembe nem veendő. Nem különben határozatilag kimondotta a jogászgyű­lés az özvegyi örökösödés rendezésének szüksé­gességét is. Tárgyalás alá került ezután Schnierer Gyula indítványa a részvénytársulatok bejegy­zése tárgyában. A jogászgyűlés, a második osz­tály határozata értelmében, kimondotta, hogy a részvénytársulatok bejegyzése a kereskedelmi ügyekben bíráskodásra hivatott törvényszé­kekre bízandó. Elfogadta ezután a harmadik szakosztály határozatá­t a közvádló és a védő közti viszony szabályozása tárgyában. Ezzel a szakosztályok határozatainak tárgya­lása véget ért. Kihirdettetett az állandó bizottságra eszközölt szavazás eredménye Megválasztanak: Pesti tagok: dr. Apáthy István, Bogisich Lajos, dr. Bróde Lipót, dr. Busbach Péter, Daru­váry Alajos, dr. Dárday Sándor, dr. Győry Elek, Hodossy Imre, dr. Hoffmann Pál, Horváth Bol­dizsár, Horváth Károly, Janitsek József, dr. Környei Ede, Kozma Sándor, Manojlovics Emil, Morfin Imre, dr. Panner Tivadar, Pósfay Kár., dr. Pulszky Ágost, Rupp Zsigmond, d. Sághy Gyula, dr. Schnierer Gyula, dr. Siegmund Vil­mos, Szabó Miklós, Szentgyörgi Imre, Szilágyi Dezső, dr. Szvetenay Miklós, Vajkay Károly, dr. Wenzel Gusztáv,Zlinszky Imre. Vidéki tagok: Czenthe József Miskolczon, dr. Fischer Lajos, Kolozsvárit, dr. Groisz Gusztáv Kolozsvárit, Horváth Lajos Miskolczon, Krisztinkovich Ede

Next