A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-25 / 247. szám

Reggeli utmk­m. 247. szám. X. évfolyam. Pest, 1872.Péntek, oct. 25. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint Előfizetési dlj: Pestin küldve, vagy Budapesten h­árhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . . . . • 1 frt 85 kr. 8 hónapra . • • . » • 6 „ 50 a 6 hónapra..............................ui . . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. fiser­tezztési iroda: ferencziek­ tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden kös­­zm­ény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Késiratok nem adatnak vissza. HIRDETESEK •Mintugy mint előfizetések a kiadó-hiva­­talba (f•ránézlek-tere 1. szám) küldendők. Előfizetési felhívás. OKf“ M -dik évi folyamAta. Kletinetfai árak -EpW évre . . . 88 ft — kr Fel évre . . . 11 ft — kr. Negyed évre . ® ft 00 kr. m r Külön eldgsetési lvok«t küldünk lsét. n­.Kfisetdesx u poawei utalványokét kérjük kw «élni, saalyek hénsjwtitesttébe­n» írtig csak 6, 10 frtos, feltU pádig tíz krb* kerül. As eiöfi HtAwtt « gHoa kiadó-hivatala“ csim alatt Pest,­­bfonasiek-tare 7. n. alá küldendők. A DOI tcladd-fil­vatala. PEST, OCTOBER 24 A kormányképesség Angliában és nálunk i iJMWfrrtár ' A Nálunk öt év óta a jobboldali sajtó, az egész jobboldal és a kormány tagjai kézzel lábbal azt igyekeznek bebizonyí­tani, hogy az ellenzék kormányképtelen. Hiába mondjuk nekik, hogy mi m­i­n­­d­e­n törvényt tisztelünk és m­i­n­d­e­n re­formra csakis a maga természetes útján, alkotmányos úton törekszünk, mind­ez nem ér semmit; ők újra csak azon lova­golnak, hogy az ellenzék kormányképte­len. Nem gondolják meg, hogy ha azon pártra mondják ki ezt az alkotmányos anathemát, amely minden törvény tiszte­letben tartásával, alkotmányos uton igyekszik békés, fokozatos reformokra, akkor a t­ö­r­v­é­ny­t­e­l­e­n, a­l­k­otm­án­y­­ellenes és forradalmi törekvések­nek nyújtanak ürügyet és tápot. Hiába! A hatalom birtokáért, aláássák az alkot­mányosság alapját. Ha jól vettük ki a jobboldalnak és sajtójának legújabb „feltételeit:“ a mi kormányképességünkhez csak az kell, hogy legyünk teljesen jobboldaliak, mert akkor legalább szükségtelenné és így igazán kormányképtelenekké le­szünk. Másképp gondolkoznak az angolok. Ott a k­o­r­m­án­y­k­ép­te­l­en­s­ég­e­t so­ha, senkire ki nem mondták, sün köztársaságot, akár­ egész tudományos apparátussal bizonyítja be az angol sajtó törekvésének czélszerűtlenségét, de k­o­r­­mányképtelennek nem mondta so­ha. Butt­erland „home rule“ — ára — az [anyaországtól való® kormányzási­ el­­szakítására törekszik. Verik is — argu­mentummal. De eszméit szabadon hirdet­heti — és kormányképtelennek nez­ mondok soha. Sőt legújabban még egy érdekesebb és tanulságosabb eset fordult elő. Az an­gol pártok már készülnek a következen­dő (habár messzi lévő) választásokra: a politikusok programmbeszédeket monda­nak, a hírlapok a pártok teendőit fejtege­­tik, így a kisebbségben lévő, tehát ellen­zéket képező conservatív párt egyik legtekintélyesebb időszaki" "közlönye a „Quarterly Review“ legújabb számá­ban egy nagy feltűnést okozott czikket ho­zott, melyben lemondván a reményről, hogy többségre juthassanak, a többek közt azt tanácsolja pártjának,hogy addig kormányt ne vállaljon, míg program­já­nak minden pontját feltétlenül nem támo­gató többséggel már előre nem rendel­kezik, ha csak a „tulajdon“ megtámadva nem lesz. Roszólását fejezte ki Welling­ton, Peel és Derby felett, kik közül az első a katholikus emancipatiót, második a gabnatörvény megsemmisítését, harma­dik a választási törvény reformját ellenző, és mégis, midőn a kormányra jutottak, azokat foganat­osít­ik. Azt gondolná az a k­o­r­­­m­á­n­y­o­n levő szabadelvű párt ennek és úgy örül, mint a­mily erővel akarja a mi jobboldalunk ránk fogni a kor­mányképtelenséget. De az angolok előtt többet ér az alkotmányosság, mint a kor­mányzás) A legtekintélyesebb heti köz­löny, a „ Saturday ILB.view“ legu­tóbbi számában élesen kel ki a Quar­terly Review“ tanai ellen és felkiált: „Hát örökre kormányon kívü­­l akarnak a com­servativek maradni? Az a theoria, mely egy conservativ kormány lételét a tulaj­dont veszélyeztető ismeretlen népcsoport­ról tételezi fel, azon politikának reductio ad absurdumja, mely a conservativokat teljes tétlen várakozásban akarja tartani, mint egy erősség őrségét, hogy ne vegye­nek semmi részt a komoly politikai gon­dolkodásban és tartsák távol magukat a politikai cselekvény folyamától.“ Megdicséri a „Saturday R.“ Welling­tont, Peelt és Derbit tettükért és ezt mond­ja: „Nem is lehet belátni, hogy mikép lenne a politikai életnek valami érdeke vagy ize, ha a conservativok követnék a „Quarterly Review“ tanácsát.“ Tanulsá­gos czikkét a „Saturday Review“ e so­­rokkal végzi: „Egy párt, ha nincs is tényleges többsége, igazolva lehet, hogy kormányt vállal, feltéve, hogy őszintén akarja ezt: ha t. i. feltehető, hogy tehet valamit a nemzet javára, a­melynek létesítésében való hit valószínűleg megszilárdít­ja állását. Valóban óhajtanunk kell, hogy a conservativok adjanak valami jelt arra nézve, hogy tőlük valami i­­­y­e­n­t lehet remélni akkor, midőn a szabadelvű többség árnyékká változik.“ Íme így beszél egy alkotmányos többség az ellenzékhez! A­helyett, hogy hirdetné kormányképtelenségét, a­he­lyett, hogy örülne annak, hogy az tétlen­ségre akarja magát kárhoztatni egy időre, a­helyett, hogy utasítná azt arra az időre, midőn egész programmjával előáll­tna , unszolja azt az alkotmányos küzdelemre, felszólítja, hogy vállaljon kormányt, ha csak egy kérdésben is tehet vala­mit a nemzetért , szóval buzdítja , bátorítja azt a­­ kormány képes­ségre. Felkérünk bárkit olvasott e valaha angol lapban vagy hallott-e angoltól olyas valamit, a­mit tőlünk a jobboldal kiván : t. i., hogy hagyjuk el elveinket és fogadjuk el az övét? Bizo­nyára ilyent senki sehol sem fog találni — ez csak nálunk találtatott fel az alkot­mányosság rovására, a hatalom birtoklá­sának örökösítésére. Nálunk a kormány­képesség feltétele: az ellenzék programmjának elhagyása, melyet teljes győzelemre jutása esetén sem valósíthatna — a jobboldali tanok szerint. Angliában maga a kormánypárt unszolja az ellenzéket, hogy legyen ré­sen és ha csak egy kérdésben is több­ségre juthat — vállaljon kormányt! Nagy különbség ez, mely alkotmányos­ságunkra szomorú árnyat vet: vajha ta­nulna Angliától a jobboldal és felejtené el eddigi theóriáit. Lehet, hogy ez nem használna egynéhány embernek , de an­nál többet az alkotmányosságnak és az országnak. Talán ez a két kincsünk is megérde­mel egy kis gondolkozást a­­ jobbol­daltól, hogy a 2. rovat 4. tétele alatt a pesti kereske­delmi akadémiára kívánt 10,000 főt szintén megszavaztatván, a vallás és közoktatási minis­­zérium költségvetésébe áttétetni határoztatok. Felvétetett továbbá a kereskedelmi ösztöndí­jakra tett Stein Nathan-féle alapítvány kamat jövedelme 170 frttal. A­­ gazdaság különböző ágainak emelése czim alatt 126,100 ft (72ben volt 112,400 frt). A 2. rovat újtétele a­ három szászföldi földmives iskola számára előirányzott 3000 ft 1800 ftra szállít­tatott le. A k. i. k. 1. m. n. tételekre a gazdaság külön­böző ágaiban működő vándor tanítók részére előirányzott 9800 ft helyett, e tételekre össze­foglalva 5000 ft szavaztatott meg. A bizottságnak nincs észrevétele az ellen, hogy a vándor tanítók intézménye nálunk is megho­­nosítassék, miután azonban azt hiszi,­­ogy ennek csak úgy van czélja ha a minister alkalmas egyé­neket talál a tanítási teendők végzésére, nem tartja czélszerűnek, hogy így külön szakmák sze­rint megnevezve jelöltessék ki az összeg; helye­sebbnek tartja,hogy e tételek „vándortanítási czé­­lokra“ átalányképen vonassanak összese czélra 5000 irtot bocsát a miniszter rendelkezésére, úgy hogy a viszonyok szerint alkalmazhassa az alkalmas egyéneket. Az át tételre szakképzés előmozdítása czéljá­­ból 6 tanárjelölt külföldön képeztetésére 6000 frt. A bizottság 4.800 írtra szállította le s hogy a minister keze megkötve ne legyen, e tételnek „tanárjelöltek“ czimet adott. 6. rovat pomologiai muzeum segélyezésére elő­irányzott 2000 ft 1000 frtra szállíttatott le. 10. rovat a földmivelés érdekében teendő hi­vatalos utazásokra előirányzott 3000 ft, a múlt évi összegre 2000 ftra szállíttatott le. A többi tétel mind megszavaztatott. Gazdasági tanintézetek czim alatt 233.520 frt van előirányozva (70-ben volt 193.085 frt.) 1. rovat Keszthelyi országos gazdasági tanin­tézet 39.050 frt az előirányzat (72-ben 35­ 730 frt.) A bizottság motiválva látván az emelést az előirányzatot megszavazta. 2. rovat Debreczeni országos gazdasági tan­intézet 50.400 frt (72-ben 43.450 frt.) E rovat 7. tétele elméleti és gyakorlati oktatásra 4­150 leszállittatott 3200 ftra mint a múlt évben. 9. felszerelési és elhasználási költségre 5400 frt, leszállittatott a múlt évi összegre 4080 ftra. 12. ügyviteli költségek 5820 frt a múlt évi 5610 frtra szállhatott le. 13. élelmezési költség 8060 ft leszállittatott 7280 ftra mint tavaly. 14. cselédség és kisegítő szolgák 4934 ft, le­szállittatott 2248 ftra. A többi változatlanul megszavaztatott. Magyar­óvári gazdasági tanintézet 59,350 ft (72-re 51,665 ft). A 6. rovat elméleti és gyakorlati oktatás 4280 forint, a múlt évire 3,300 forintra szállít­tatott le. 8. rovat, felszerelés és elhasználás gazdaság és kertészet körében a kísérleti téren 8,370 ft (72 ben 5,350 ft) töröltetett azon megjegyzéssel, hogy azon kísérleti hitelből fedeztessék, melyből eddig fedeztetett. 10. ügyviteli költség 13.145 forint (72-ben 10,310 ft) 12000, ftra szállíttatott le. A többi megadatott. A bizottság e czím tárgyalása előtt átalában figyelmezteté a minisztert a képviselőháznak múlt évben hozott azon határozatára, mely,­ sze­rint a tanintézetek a közoktatásügyi miniszter hatáskörébe vonandók, mire a kereskedelmi mi­niszer kijelenté, hogy a tárgyalások az iránt fo­lyamatban vannak,­­ tudomásul vétetett. Ezen kívül azon nézetét fejezi ki a bizottság, hogy valamint általában a közoktatás ügyének, úgy a szakoktatás ügyének is tervszerű megálla­podás nyomán kell haladnia. Felhívja ennélfog­va a minisztert, hogy szakértők közbejöttével javaslatot készítsen és terjesszen a ház elé, mely tekintettel legyen a szakoktatás terjedelmére, természetére irányára és az illető intézetek el­helyezésére. Holnap délelőtt 10 órakor folytatja tanácsko­zását a bizottság.­­ A magyar delegáció ma esti Illésé­ben, a jegyzőkönyv hitelesítése után, a zárszám­adás 18-ik czime, a határőrvidéket illető tétel elintézése , az 1871-diki zártétel elintézéséig függőben hagyatott. Az 1873-iki költség­­vetés második olvasásban vita nélkül elfogadta­tott. Holnap 5 órakor ismét lesz ülés. — Az osztrák delegátió mai déli ülé­sében az 1873-diki költségvetés s az 1872-diki póthitelről szóló törvény második olvasásában elfogadtatott. Délután két ülés is volt: 5 órakor és fél 7-kor. Az előbbi ülésben elfogadtatott a költségvetés harmadik fölolvasásában. Az esti ülésben Brestel jelentette, hogy a határőrvidéki tételt a hetes bizottság függőben hagyatni in­dítványozza. Elfogadtatott s köszönet szavaztat­ván az elnöknek és az akadémiának, az ülés föloszlott s ezzel az osztr. del. befejezne működését. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottság ma d. e. II órakor tar­tott ülésében a kereskedelmi ministérium költ­ségvetésének tárgyalását kezdé meg. A minis­teriumot maga a minister képviselte. Rendes szükségletre előír, van 7.038,751 frt. (72-ben volt 10.178,204 frt.) Rendkívüli szükséglet 1.692,510 frt. (72-ben volt 1.719,134 frt.) Fedezet 8.765,974 frt (72 ben volt 8.692,983 forint.) Központi igazgatás czim alatt előirányozva van 163,380 frt (72-ben ugyanannyi volt) válto­zatlanul megszavaztatott. Ipari kereskedelmi és külkereskedelmi czé­­lokra 39,400 frt van előirányozva (72-ben volt 41,400 frt.) Az 1. rovat 1. tétele: „iparosok oktatásának előmozdítására“ 10,000 frt (72-ben 6000 frt) megszavaztatott, valamint megszavaztatott a rendes szükségleti előirányzat. Megjegyzendő, Vegyes apróságok. Palaczky,a csehek öreg vezére,ez a modern ki­adású Ziska, ugyanaz, ki egykor azt irta, hogy a magyarok, beékelvén magukat Európa közepé­be, meg tudták akadályozni, hogy itt egy hatal­mas szláv birodalom alakuljon újra hallatja sza­vát. Egy szenvedélyes levelet intézett világgá, melyben ellenkezőleg előbbi nézetével, hol nem­zetünknek oly óriási erőt tulajdonított, melyly­el meg bírtuk­­változtatni a világtörténet folyását, most elénekeli felettünk a circumdederumot s igy szól: „Jót állok érte, hogy Magyarország fennálása második évezredének elején már nem hagy maga után utódokat, kik emlékét megünnepelnék, vagy megünnepelni akarnák.“ Jól tudja a szegény öreg, hogy Magyarország fennállásának második évezrede őt már nem ta­lálja életben, hogy rólunk való megváltozott vé­leményét mégegyszer vissza kelljen változtatnia. Ettől tehát nem félhet. De nekünk azért jó lesz gondolkoznunk kissé a halálmadár jóslata felett, mert ha egy modern civilizált állam fennállásának nálunk hiányzó életfeltételeit nem igyekszünk megszerezni mi­­nél előbb, bizony a „Magyarok Istene“ egymaga nem tart fönn bennünket.* A pénzügyi főtörvényszékkel próbált experi­mentum tehát fiascót csinált, s a pénzügyi bizott­ság arra a meggyőződésre jutott, hogy a fentar­­tására szánt 26 ezer néhány száz irtót, fináncz­­törvényszékestül mindenestül törülni kell. Bizo­­nyára ebben­ a meggyőződésben lesz a tisztelt ház­ is. Olt sátoraljaújhelyi megdöngettetése a fináncz­­főtörvényszék elnökének, ki hitte volna, hogy ilyen messzire nyúlnak utófájdalmaid! — Ellesett párbeszéd. — Vájjon hogyan történhetett, hogy a ma­gyar delegátió üléseiben, ha szavazásra került a dolog, soha se volt absolut majoritás, har­­minczegy szavazat? — Bizonyosan úgy lesz a dolog, hogy a dele­gátus uraknak egy része akkor épen huszon­egy­ezett.* Az Alabama-kérdésben fungált genfi bíróság tagjai, miután a viszályt szerencsésen kiegyen­gették, most kapják meg hivatalos szolgálataik jutalmát. Mint Bernből írják, Stampfli 150.000 frankot kap, a bírák mindegyike pedig 1000 frank napi díjat, minden néven nevezhető költ­ségeik megtérítésén kívül. Ha Besze János ebben a bíróságban fungálha­­tott volna,mit bánna most­­,ha a finansz főtörvény­­széket százszor eltörölnék is. Törs Kálmán: Közoktatásunk reformja. A nemzet jobbjainak figyele közok­tatásunk felé fordult, kezdi az értelmiség nagy többsége annak igazságát belátni, mit­­. Eötvösünk mondott, hogy „ a hely, melyet jövőben Európa nemzet családjá­ban elfoglalunk, a culturál emelkedés azon fokától függ, melyre eljutni képe­sek leszünk.“ A törvényhozás még eddig alig taga­dott meg valamit a nemzet közművelődési czéljaitól, sőt többször emelte a minisz­ter tételeit; igen jeles tagjai a parlament­nek, kik pénzügyi hanyatlásunk fölötti mélyen hazafias aggályukat más tételek­nél legyőzni nem tudták, a közoktatási budget tételei előtt meghajoltak és bizo­nyára meg fognak hajolni jövőre is. A törvényhozáson tehát semmi sem múlik, hogy Magyarország közművelődé­­se egyszerre oly tömeges lendületet ve­­gyen,m­ely azon nagyfontosságú törté­­neti momentumnak, midőn egy nagyrészt nem önhibája miatt elmaradott nemzet közmivelődési ügyeit végre teljhatalom­mal kezébe vette,­­ megfeleljen. Sajtónkat, mint a közvélemény vezető­jét és őrét serj,lehet e tekintetben ha­nyagsággal vádolni. Folyton szemmel kiséri, sőt részben vezeti az közoktatási és művelődési kérdéseinket, sőt közeleb­bi időkben a lapok példájára­­ még a nagy politikai napi sajtó is rendes rova­tot nyitott a tanügy figyelemmel kisé­résére. Minisztereinket sem lehet a jó­akarat hiányával vádolni. Egy fenkölt szellemű­ mély érzésű férfi vette kezébe legelébb közmivelődésünk ügyét, kinek lánglelké­­ben a nemzet szebb jövőjének magasztos képe festekezett; ez európai nevű költő és állambölcsész kiebőltével laz.. ügy alan­tabb járó, de szintén jóakaratu és szor­galmas miniszter kezeibe került, mig ma oly férfijira szállott, ha második elődje magas szellemét nem is, de tágabb látkörű világnéz­etét, magasztos terveit, lelkesedését örökölte... „erély és kivitelben pedig — úgy látszik — mindkét f­el­pet fölül fogja múlni. Mi hiányzott és hiányzik tehát mind­eddig, hogy kormányunk föladatának és a törvénynek, különösen népoktatásun­kat illetőleg eleget nem tudott tenni? Szerény nézetünk szerint két körül­­mény volt az,mely mind közoktatási tör­vényünket, mind minisztereink jóakaratát nagy részben meddővé tette. Egyik , hogy nem volt elegendő erkölcsi kancoraága,s mely a több oldalról megindult felekezeti szellem és ultramontan áramlat ellen a törvénynek érvényt szerezni tudjon. Másik, hogy sem a törvény, sem a kormány nem­ nyújtott a kö­­teleztteség kényszerei mellé mó­dot is, mely ált­al a tör­vény élet­be léphessen. Az első ok azt szülte, hogy a kormány néha meg sem kísértette a küzdelmet a felekezeti balítéletekkel, sőt többször meg is hajolt az előtt, mint azt egy e lapokban közlött vasmegyei esetnél látjuk, hol a községi iskolát fele­kezetivé visszaerőszakolt plébános ügyét, a püspökséghez (!) tette át nyomozás vé­gett. Az erkölcsi bátorság eme hiánya, mely Paulernél nem egyszer csaknem az alá­rendeltség színezetét ölte föl — okozta, hogy az ultramontanismus egyre nagyobb vérszemet kapva, a közelebbi időkben folyton izmosodik s a h­arczot lehet még a parlamentbe behozni is­ megkísérlendi. S pedig épen a közoktatási téren lett volna a küzdelem egyedül áldásos. Mert mi lett volna szebb és jobb, miután a felekezeti szellem kény­szeretetett volna az állammal nemes vetélyre szállani a jó népiskolák fölállításában?­­Mi megvalljuk, épen ebben kerestük és találtuk a közok­tatási törvény szándéklatait és legkisebb veszélyt sem láttunk volna abban, hogy a jó községi iskolák mellett jó felekezeti iskolák állíttassanak fel kedvezően díja­­zott tanítókkal. Tehetős főpapok — mint egy pár tette­­s, buzgó patrónusok és köz­ségek felekezeti buzgóságtól ösztönöztet­­ve megnyitották volna erszényeiket, a leg­szentebb ügy részére, és a végeredmény: népünk szellemi emelkedése, az ország szellemi és anyagi fölvirágozása lesz való, az állam nagyobb terheltetése nélkül. Emlékezzünk csak a Bach-Thun féle szakra, hol ez erélyt rész akarat vezette s az a nemzetet mégis áldásos tevékeny­ségre ösztönző. Vannak felsőbb taninté­zeteink, melyeknek tőkéit az akkori kény­szer megkétszerezte. De már most vegyük azt az esetet, hogyha a felekezeti áramlat be nem kö­vetkezik. Mi történt volna akkori­­Nézetünk, sőt, elvitathatlan meggyőző­désünk szerint az, hogy -a.-Ui.r.-Vié­g­y elégtelensége és a kormány képtelensége bebizo­nyult volna. Mert ha például ma Magyarország ösz­­szes felekezetei, illetőleg községei azt mondják: jó, mi lemondunk felekezeti iskoláinkról; megfizetjük az 57 l»kos adó­­pótlékot,­tessék részünkre azokat a jó köz­ségi iskolákat beállítani. Mit tett volna a kormány ? Volt-e ha­talmában annyi eszköz, hogy a törvényt annyi ezer meg ezer községben végre­hajtsa. Van-e kezében oly összeg, mely­­lyel csak a teljesen hiányzó iskolákat föl­építhesse ? A felelet egyszerű: n­i­n­c­s. Itt tehát részint a törvényben, részint a közigazgatásban volt a hiba. Ám abban, hogy a kivitelre elég módot nem nyúj­tott­­­em ebben, hogy nem keresett. Mi itt nem látunk más kifelé, illetőleg előre vezető, utat, mint azt, hogy a t­ö­r­­vényhozás adjon fölhatalma­zást a miniszternek, h­o­gy fe- f­e­k­e­z­e­t­e­k­n­e­k úgy, mint köz-,­ségeknek kölcsönt közvetít­hessen közmiv­elődési"*7?!8 éd’fár' ikrju*. Teheti pedig ezt a kormány akár egy népoktatási bank fölállítása, akár külföldről eszközlendő köl­csön által. Mert sem egy hazai, sem egy külföldi bank nem veszélyeztet sem­mit az által, ha a felekezetek vagy köz­ségek kölcsönös biztosítékára 20 — 30 évi törlesztésre a kellő mennyiséget előle­gezi. Ez előleg nehezen fogja fölülmúlni az 5%-os terhet, de az iskolák azonnal föl­épülhetnek ; a „nincs pénz“ nem lehet kifogás ; az állam helyett azok terheltet­­nek elviselhető teherrel, kik e befektetés­nek legközvetlenebb hasznát veszik. Így és csak is így tartjuk lehetséges­­nek a közoktatási törvény végrehajtását, a kisdedóvás általános elterjesztését, pol­gári és reál­iskolák fölállítását s mind­ezek nyomán a közérdekeltség föntartá-­sa mellett — mert az sem jó, ha a nép az ilyesmihez egészen ingyen jut — köz­­mivelődésünknek tömeges és gyors emel­kedését. Ajánljuk ezt az illetők figyelmébe. P. Szathmáry Károly: A közoktatásügyi minister jelentése a közoktatás 1870. és 1871.évi állapotáról. I. (Gy. A.) Egy nagy fontosságú mű jelent meg és küldetett ma be hozzánk: Pauler miniszter évi jelentése. És mü az érdekes történeti beveze­tésen kivül külön szakaszokban szól a népisko­lákról, középtanodákról, felső tanintézetekről és végül a közművelődési ügyekről A terjedelmes és mindenütt bő történelmi adatokkal ellátott mű­höz két érdekes táblázat is van csatolva, a­me­lyek közül az egyik az 1871. évi tankötelesek iskolábajáró százalékát tünteti fel, a másik a Magyarországban jelenleg fennálló különféle közép tanodák, tanító-és tanítónő képezdékről ad egy könnyen áttekinthető képet.

Next