A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)

1872-11-01 / 253. szám

akadt mindannyiszor , akad ma is elég, ki szeret Bécsbe, Berlinbe, szóval Európa elébe kiállni s a magyar nem­zetet piszkolni, mihelyt e nemzet a szász nép érdekében s igy igen természete­sen az ő jogosulatlan érdekeik ellen fér­fiasan humánus szót emel. Hála Isten, elér a mi sajtónk is oda hova az övék, és sikerülni fog, ha kell, meggyőzni Európát, hogy mi eljöttnek látjuk az időt, midőn a 48-iki dicső vív­mányok jótékonyságaiban részesíteni akar­juk valahára a király föld népét is, mely­­büszkék lehetünk arra,­­ hogy a jog­­egyenlőségre érdemes csak azért, mert Magyarországot lakja! S hogy ebből ama nép eddig ki volt zárva, azt egyenesen saját önző fiainak köszönheti, kiket ezért a felelősség terhe alól semmi ki nem ment. Ha a szászok autonómiájának történe­tét kutatjuk, úgy találjuk, hogy az egész­ben egy megye autonómiájával alap­jaira nézve ugyanaz, s az úgynevezett szász nemzeti egyetem — universitás — nem más, mint egy megyei közgyű­lés, s csak annyiban tér el, a­mennyi­ben nem oly irányban fejlett ki, mint a többi megyék autonómiája. Mert, hogy eredetileg a király föld egy megyét képe­­zett a­ szebeni központi igazgatás alatt, az kétségtelen. De később aztán, midőn a királyföld területén a népesedés növe­­kedni s a villákból faluk, a falukból vá­rosok kezdettek kifejlődni, akkor már az egy központi igazgatás elégtelensége miatt, küldettek ki a központból s ruház­talak fel,időfolytán mindig tágasabb ha­táskörrel, a főközponti (főispán­i köz­gyűlés) felügyelete és felsősége alatt vidéki-, városi-, központi hivatalok, mint­egy a szolgabiróságok, így fejlettek ki a szász municipiumok­­ azokban, a hét birák mely municipiumok később önállók lettek, s külön képviselők által folytak be a köz­gyűlésbe. Így lett a hajdan egy megyéből több, s e több megyének küldöttjeiből igy fejlődött ki a megyei közgyűlés a mai szász nemzeti egyetemmé, univer­­sitássá. És csak e szempontból ítélendő meg a király föld külön közigazgatási, törvényke­zési­ és gazdasági autonómiája is, mint a többi az időbeli más megyéké. Ami saját­ságos sallangos csecsebecséket aztán idő folytán nyert privilégiumok raktak ez autonómiára, azt, valamint a haladás szele lelátta a magyarok autonómiájáról és a székelyek külön alkotmányáról,úgy le kell, hogy fújja a szászok autonómiájáról is. Ezt parancsolja a jogegyenlőség alapjára ál­lított alkotmány sánczai közt élő honpol­gárok érdeke. És azt a szászok nem is kívánhatják, hogy mi e haza területén bárhol és bárki kedvéért egy elszigetelt lest szervezzünk , melyből alkotmá­nyunkat és a haza polgárait, sajátságos szemlélete alatt tartsa pár ezer ember. Kötelességemnek ismerem figyelmez­tetni a kormányt, hogy a királyföld ren­dezéséről szóló törvényjavaslatot oly alakban terjessze a képviselőház elé, hogy ezáltal nehogy reactiót idézzen fel ha­zánkban ősi privilégiumaik visszaszer­zésér­ s ebből származó fokozott igényeik kielégítésére mindazon területeknek és sajátságosan csoportosult hon lakosoknak, a­kik ég, melyek a 48-iki nagy eszmék­nek hódolva, inkább kevésbé, önként dob­ták oda kiváltságaik ócska bútorait, hogy az egységes állam nagy palotájában egyenlő joggal és oly kényelemmel s oly biztonságban lakhassanak, mint ami­lyent együtt alkotni képesek lehetnek. Csak azt hozom fel, hogy mily furcsa lenne például, ha a székelyek Agyagfal­ván vagy Vásárhelyen országgyűlést tar­tanának ? De lehetnének egy tapintatlan eljárásnak még ennél nagyobb horderő­­vel bíró következményei is, a­melyekre nézve elégnek tartom azon általános jel­zést, mit érintek. Igaz­ ugyan, hogy a száz atyafiak or­s­z­á­g­g­y­ű­l­­é­s­e­k­e­t i­s tart­o­t­­t­a­k, például az 50-es években, s külö­nösen 1863-ban, mikor autonómiájukról teljesen lemondtak és azt önként felad­ták s beleillesztették magukat egészen az osztrák összbirodalomba. De az törvénytelen volt, mit ő felsége mint ilyent érvénytelennek is nyilatkoztatott. Más alkalmakkal is avatkozott bele az universitás törvényhozás körébe vágó ügyekbe, de mindannyiszor illetékesen utasíttatott rendre.­ Hein egyszer „facsa­­ros, tekervényes, törvénytelen bitorló“ czímek kíséretében. Ilyenforma aspiratiók vonulnak végig a választáso0­ elején tartott medgyesi érte­kezlet határozatain is, melyek egyebek közt a királyföldi municipiumoknak, mint törvényhatóságoknak első­sorban az univeritást és csak azután tennék f­e­­lebb­ezési fórumául a belügy­minisztériumot. A­ki az universitás fen­tebb említettem kifejlődését ismeri, az egy tekintetre is beláthatja e közbe eső fórum teljes jogosulatlan voltát, mit ezen felül a közigazgatás nehezítése és lassítása is helytelennek jelez. Igaz. Egy esetben ez lehetséges, volna, ha t. i. az egész királyföld egy me­gyévé alakul. És ez, tekintve azt,hogy a helytelen irányban fejlett szász munici­­piumok, hol minden nagyobb város a vi­dékkel képez egy törvényhatóságot, s igy a városok és ezekben a bureaucratico­­patriciumok a falukat és vidéki szászokat, magát a tulajdonképeni értelemben vett királyföldi népet nyomja és kizsákmányolja, — mondom ezen tekin­tetből az egy megyévé alakulást épen ama népnek az érdeke nagyon óhajtan­dóvá teszi. De ha nem is vezettetnék visz­­sza a király föld az eredeti egy me­gyére, minden esetre elég lenne, ha pl.a nagyobb városok törvényhatósági jog­gal megmaradnának s a király föld többi része, — tekintve azt is, hogy pár muni­­cipium a másoktól némileg eltérőleg fej­lett, — legfeljebb két megyévé alakulna. — Azonban e kérdés bővebb kifejtését és formulázását a királyságon­­túli kerület törvényhatóságainak szabá­lyozásáról írandó czikkemre tartom fenn. Most e kérdésben igénytelen nézetem az, hogy a királyföldre terjesztéssé ír krit köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1878..X.LII. t.cz. egész terjedelmében,mint a melynek megalkotásához hozzájárultak a szász képviselők is, tehát jónak tartják,­­ mint a melynek korlátain belül közigaz­gatási és gazdasági ügyeik felett ép any­­nyi autonómiával rendelkezhetnek ezután, mint rendelkeztek eddig. A törvénykezés már­is egyforma alapokon van rendezve. A­mi pedig különféleképen szerzett, úgy­nevezett nemzeti vagyonukat illeti, ezt a tisztázandók tisztázása és a kiegyenlíten­­dők kiegyenlítése után egymásközt osz­­szák fel iskolai, vagy más czélokra. A szászok nemzetiségét és vallását régibb és újabb s különösen nemzeti­ségi és közoktatási törvényeink oly any­­nyira biztosítják, hogy ha Elsass és Lotharingia lakosainak legújabb példájá­ra gondolnak, lehetetlen, hogy a legna­gyobb elismeréssel ne legyenek, tartoz­nak azzal lenni szász honpolgártársaim a magyar nagylelkűség iránt. A­mi pedig azt illeti, hogy önök tán féltik a király földön lakó oláhok, magya­rok, székelyek és görögök emelkedésétől politikai befolyásukat, higyék el önök, hogy midőn annyira önök kezében van ott az anyagi és szellemi fölény, ha ezek­kel befolyásukat megtartani nem tudják, bár akkor hasztalan kapaszkodnak máso­kat kizáró, korhadt privilégiumaik düle­­dező oszlopaiba,mert azok meg nem tartják. Ne féljenek önök a létező polgári jog­­egyenlőségtől s a szabad verseny­től.Mely nép akkora birtokkal és oly értelmi fel­sőséggel fél az általa eddig minden te­­tekintetben porig sújtott néppel verseny­re kelni, az ily kishitű nép nagy szegény­ségi bizonyítványt állít ki magáról. Én a tulajdonképeni értelemben vett szász népünk és más királyföldi honlako­saink érdekében óhajtom, hogy ez a pat­­­­riciusok nyomása alól szabadíttassék fel minden tekintetben. Ezt pedig csak az­­­által lehet el­érni,ha a köztörvényhatóságok­­ rendezéséről szóló törvény, úgy a­mint van, kiterjesztetik a királyföldre is. Bakcsi Ferenc 7. A középtanodai enquete kérdései. (Sz.) A középtanodai enquete kérdéseit teg­nap esti lapunk ma közölte. Nem akarunk e valóban nagy fontosságú ügyben elhamarkodott ítéletet hozni, de meg­váltjuk, hogy középtanodáink ügyét, mely sze­rintünk mind legféltőbb, mind elemi oktatásunk­nak alatta áll, oly nagy fontosságúnak tartjuk, hogy jobb szerettük volna ha már a kitűzendő kérdések is az enquete tanácskozási tárgyakul tűzettek volna ki. A középtanodák feladata sok tekintetben még az egész világon függő eldöntetlen kérdés s bár épen nem szeretnék, ha a ház a ministeri enquete hosszas, meddő elméleti vitáiba ele­gyednék ; arra a kérdésre például okvetlenül felelnie kellett volna, ha várjon a középtaninté­zetek csakis előkészítő tanfolyamoknak tekin­tendők-e az egyetemi, illetőleg műegyetemi tan­folyamokra, vagy pedig mint egészen önczélú tanodák i­s tekintendők ? E kérdéssel szorosan összefügg egy másik, mely az enquette kérdései közé szintén nincsen fölvéve. Ez már csak a gymnasiumokat illeti. Ha t. i. az jutna érvényre, mit mi másként nem is igen képzelhetünk, hogy a gymnasiumok mint a human műveltség képző iskolái önczélu­­ak is, s igy mintegy befejezett egészet kell képezniök, a­melyek és mily mértékben azon tantárgyak, melyek a human képzésnek alapjait képezhetik és elég-e ezen képzés elérésére csak az eddigi tantárgyakat az eddigi módszer szerint alkalmazni ? Czélszerű és kielégíthető-e a humán képzés alapjául az úgynevezett „classisus“ nyelvek gépszerű­ tanítása s ha nem, mily tan­rendszert és módszert kell, mind a gymnasium — mint önczél, — mind a legfelsőbb oktatás előkészítésére alkalmazni ? A középtanodai enquete kérdései sok oly dol­got vesznek már előfeltételnek, „conditio sine qua non “ nak,­melyek a bizottság kezeit könnyen megköthetik ,­pedig ha valaha és valahol, itt kell a belénk rögzött előítéletektől menekülnünk s­­zemben a középkor alkotta és akkor a szükség­letnek megfelelő nézetekkel, helyes gondolatsza­badsággal keresni föl azon szükségleteket, kö­vetelményeket, melyeknek közoktatásunkat sza­bályoznak kell. Mi részünkről kijelenthetjük, hogy e tekintet­ben és főleg a gyakorlati téren kívánunk mozog­ni és külföldi tekintélyek­et nem­ hallgattatnak szemben a hazai viszonyok követelményeivel. Eljelentjük azt is, hogy a ministeri enquete­­nek, ha valóban hasznos munkát akar végezni, a tantárgyak megválasztásán és teljes mérvű alkalmazásán kivül; különösen a módszerre kell a súlyt fektetnie,­­ minthogy azon két nem ellen­­tétre, hanem épen paralell irány, mely a gym­­nasiumot a reáliskoláktól elválasztá, ugyanitt keresendő. A két irányt — hozzá teszszük ehez — csak az élet és a tudományok körének kiterjedése távo­­lítá el egymástól, mely lehetlenné teszi már egy tanulóra nézve az összes tudományágak felsőbb és ismereteit átölelni. Nagy fontosságú és másutt is méltán vitatott kérdés tehát, ha nem lehet-e, és ha igen, hogyan kell a két irány között részint a közös érintke­zési pontokat, részint azon módokat föltalálni, hogy az egyik irányban megindult tanulónak mód nyújtassék azt, mit géniusza a másikból is elsajátítani óhajt, szintén föltalálni ? A mi hazai középtanodáink módszerében né­melyek azt a különbséget hozták be a két irány között, hogy az egyik inkább a gépies és gyors elsajátításra és kivitelre fekteti a súlyt (reál), másik az alaposabb, de kevésbé gyakorlati "eljárást tartotta szem előtt (gymnasial). E fölfo­gást mi nem csak helytelennek, de épen vétkes­nek tartjuk. Vétkesnek azon szintén észlelhető módszert is, mely a reáliskoláknál minden súlyt csakis a „modus vivendire“ fektet s a human érzelmek kifejtésére épen semmit sem gondol. Az első tévedés eredménye volt, hogy a gym­­nasiális növendéket ceteris paribus még a mű­egyetemen is szívesebben látták; a másiké, hogy a reáliskolákban nem embereket, hazafia­kat, hanem legtöbb példányban kenyér­kereső gépeket neveltünk, a­mely semmi irányú neve­lés feladat nem lehet. Mielőtt az enquéte kérdésekhez tüzetesebben is hozzá­szólanánk, ezeket kívántuk mintegy ízelítőül megemlíteni. A pesti állandó magy. népszínházra a „Hon” szerkesztőségénél részint aláírás, ré­szint befizetés után begyű­lt 5386 ft 25 kr. fOLÖIFÍLIK. — A cholerabizottság ma d. u. ismét tartott ülést, melyben igen sokan vettek részt. Pesten mai napig négy choleraeset volt. Kettő a tömötéren felállított ideiglenes kórház­ban, egy a város egyik fiókkórházában, és egy az arany sasban fordult elő. Királyi Pál kérdést intéz, hogy a­mennyiben az egyik choleraeset vendéglőben fordult elő, e kórt pedig sokan ra­gályosnak tartják, nem lenne-e kivihető, hogy mindenki ki cholerában akár saját lakásán akár vendéglőben megbetegszik, erőszakkal is a cholera betegek részére városilag berendezett kórházba szállíttathassák. Halász főorvos azt tartja, hogy sem a barakokban, sem az omnibus telepben nincsen olyan hely, hova tisztessége­sebb embert vitetni lehessen, ajánlja, hogy ha lehet, hát ilyenek számára rendeztessék be egy tisztességes gyógyház. Korányi orvos királyi nézetét semmi esetre sem tartja kivihetőnek, mert ebben a magánjog legsúlyosabb megsértését látja. Hosszas vita után a felvetett kérdés elejtetik. Korányi később indítványozza, hogy a Budáról Pestre költözök bútorai contumacia alá vétes­senek, mert a mostani viszonyok között Budáról számosan költöznek Pestre a cholera miatti fé­lelemből, a bútorok pedig legalkalmasabb ter­jesztői a járványnak. Felszólítandónak tartja tehát Buda város hatóságát, hogy olyan lakás­ból, hol cholera beteg van vagy volt, a bútoro­kat kihurczoltatni ne engedje. Thaisz főkapi­tány, Halász­ főorvos és többen ráutalnak ezen in­tézkedés kivihetetlenségére. Korányi felhivatván, hogy indítványát formulázza, és következőkben adja elő. Kérettessék fel Buda városa, hogy sem­miféle olyan bútort, mely cholera anyaggal im­­praegnálva van és defintíciálva nincsen, Pestre átvitetni ne engedjen. Végre is abban állapodtak meg, hogy még ma felhívják Buda város polgár­­mesterét, hogy miután a harczolkodás holnap is folytattatik, a polgármester járasson be biztosok­kal minden egyes házat, hol choleraeset előfor­dult, s ott tudakoltassa meg, ki akar Pestre köl­tözni. Az olyan fél azután, kinek körében cho­­ler­eset előfordult, a költözködéstől eltiltassék. Olvastatott az izraelita hitközség folyamodása , melyben keserűen panaszkodnak, hogy a kóser­­vágóhely a hajósutcrában a cholerabizottmány által betiltatott. Radocza János, mint a terézvá­rosi egészségügyi albizottmány tagja, előadja, hogy a jelzett vágóhely megvizsgáltatván, olyan­nak találtatott, hogy ott a baromfi vágását köz­egészségi szempontból tűrni nem lehet, mert a hajósutcra a Terézváros legnépesebb és sűrűb­ben lakott része, a sakterház pedig a nagymeny­­nyiségű vér által, melyet naponkint 3—400 ba­romfiból a csatornába eresztenek, s az óriási bűz, melyet az épület padlásán és pinczéjében elhe­lyezett véres tollak terjesztenek, meg nem enge­dik azt, hogy a sakterház ilyen járványos helyen továbbra is megtüressék. Máttyás tekintettel a critikus egészségi viszonyokra, az albizottság intézkedését helyesli. Haris azt tartja, hogy a sakterháznak a hajós utcrában tétele ellen nem tehető kifogás, ha azt tisztán tartják. Hordassék el a házból úgy a toll mint a vér, s akkor sak­­terolhatnak tovább.Felügyeletet kíván tehát csak, nehogy a zsidók vallási szertartásaikban meggá­toltassanak. Kovács tanár szerint egy ilyen sak­­terhelynek­ másutt­ való berendezése sokkal keve­sebbe kerül és sokkal kevesebb fáradsággal jár, sem hogy annak eltávolítása szemben azon ve­szélyekkel, melyek a közegészségre háramlanak, feltétlenül követelhető ne legyen. Királyi Pál határidőt kíván ki­tűzetni a sakterhely eltávolí­tására, mert a rögtönös eltávolítás nagyon dras­­zicus. Máttyás a hitközség apellatiáját elvettetni és az albizottmány határozatát kívánja fentar­tani. A többség a sakterhely rögtöni eltávolítá­sát kimondja. Elnek a nagy bizottmány tagjaiból egy szűkebb körű bizottságot ajánl, mely állan­dóan naponként d. u. 5 órakor tart ülést. A nagybizottmány (központi) pedig minden hétfőn d. u. 5 órakor fog ülésezni. Szóba jött még a bizottmány azon határozata, hogy a kolera alatt csak szűrt víz használtassák. Lind­ley előadja, hogy ezt a határozatot fentartani nem lehet, mert akkor a víz nyomása nem lesz arra ele­gendő, hogy a város vízzel elláttassék, mert a Duna csekély állása meg nem engedi, hogy ele­gendő szűrt vizet lehessen produkálni. Különben a város 9—10 része így is elláttatik vízzel. A bizottmány tehát megnyugszik abban, hogy a vízvezetékbe szüretlen viz­et szivattyúztassék. . . A­­városi cholerabizottság követ­kező figyelmeztetést bocsájtott közre. Bár Pest város területén­ csak szórványosan fordult elő néhány cholera eset, mind amellett tekintve azt, hogy a testvér Buda városban már a járvány uralt, minden óvintézkedés nálunk is indokolva van, ennélfogva a közönség figyelmeztetik azon ártalmas behatásokra, melyeknek a halottak látogatói magukat a temetőben kiteszik, ahol nagy néptömeg szokott összejönni, azért czélsze­­rűen cselekszik, ki a látogatást az idén elhagyja vagy elhalasztja, de semmiesetre a temetőben sokáig nem tartózkodni, s magát a megfázástól lelki felindulástól óvja. Este 7 órakor a temető bezáratik. — A levélhordók. A pesti postaigazga­tóság területén alkalmazott levélhordók kérvényt nyújtanak be a képviselőházhoz fizetéseik fel­emelése iránt. E folyamodványban több figye­lemreméltó okot találunk, melylyel kérelmüket támogatják. Többször tették már kilátásba, hogy fizetéseiket a bécsi levélhordókéival egyenlősí­­teni fogják, mely esetben a fizetés lenne első osztályban 500 frt, a másodikban 450 frt, 100 frt lakbérilletmény s 25 frt évi csizmapótlék. Eddig volt az első osztályban 400 frt, a máso­dikban 350 frt és 60 frt lakbérilletmény. Ez bizony vajmi kevés oly fárasztó a annyi felelő­séggel járó munkához mérve. Nincs se ünnep­, se vasárnapjuk soha, eső, hideg náluk nem lehet kifogás, ürügy a kötelesség elhalasztá­sára, — mellékeresetre se idejök, se erejök nem marad, — s ez bizony megkülönbözteti őket minden más hivatalszolgától. Azonfelül az ajánlott és pénzes levelekről lajstromokat köte­lesek vezetni, a mire Bécsben külön hivatalok vannak s ami amellett, hogy fáradság, még bizo­nyos qualificatiót is igényel. Többnyire család­apák, kiszolgált katonák, s hivatásuk olyan, melyben a becsületességnek, mely örökös kísér­tésnek van kitéve, nem kis foka kívántatik, — megérdemlik tehát, hogy fizetésük akként sza­­bassék meg, hogy többé ne lehessen róla azt mondani: „az éhenhalásra sok, a megélhetésre kevés.“ — A központi postaépület mindinkább siet befejeztetéséhez. Nagyszerű, monumentális palota ez, mely díszére válnék a világ legnagyobb városának is. Építője Koch Henrik pesti születésű építész, ki a külföldön gyűjtött gazdag tapasztalatait most itthon érvé­nyesíti, s mint az „építő­bank“ műszaki igazga­tója a főváros több nagyobbszerű építkezésének vezetője leend. Szakértelmét és nagy képzettsé­gét mindenfelé elismeréssel halljuk emlegetni s a nevezett intézet szerencsésnek vallhatja ma­gát, hogy ily kitűnő erőt megnyerhetett. A pos­taépület berendezését közelebb bővebben fogjuk ismertetni. Kár, hogy e colossális palota oly szük helyre s nem valami tágas térre esett, hol bizonyára inkább feltűnnék, mig igy a Károly­­kaszárnyával csak rontják azt a hatást, melyet mind a kettőnek, ha külön állnának, okvetlenül költeni kellene. — A munkácsi nőegylet, mely rövid fennállása óta, már is sok jótékony cselekmény­nek eszközlője volt, sőt kiadásai daczára a ta­karékpénztárban elhelyezett alaptőkével is ren­delkezik, mint nekünk írják, e napokban kül­­döttségileg járult Pankovics István hazafias ér­zelmű püspökhöz, átnyújtván neki mint pártfogó tagnak, a díszokmányt. Ez alkalommal a női küldöttség szóvivője által Üdvözöltetvén, meleg szavakban fej­ezé ki köszönetét s megigéré, hogy ezen nemes irányú egyletet erejéhez képest tá­mogatni fogja és egyelőre is 100 fttal belépett az alapítók sorába, s ezen összeget a küldöttségek kézbesítette. — Megnyugtató hír. A lapok közöl­ték, hogy a budai vízvezeték a vizet nem a sza­bad Dunából, hanem a szabályozási csölöpök közt levő álló­vízből meríti. A belügy­miniszer e közleményre tudatja, hogy az ennek folytán tett hivatalos intézkedés eredményéből kitűnt, hogy a fentebbi közlés valótlan, minthogy a budai vízvezeték a vizet tényleg a szabad Du­nából meríti. — Anyai szeretet. Gulyás Mária Ba­­racskán Dienes Ferencznél mint szobalány ál­lott szolgálatban, hol Trenko István urasági vadászszal, ki már családos atya volt, megis­merkedett. Viszonyuknak következménye egy leánygyermek volt. Ez időtől fogva a szeren­csétlen leánynak nem volt maradása Baracskán, Pestre költözködött tehát bátyjához, kitől gyer­mekével együtt teljes ellátást nyert. A bátya azonban, ki maga is napi keresménye után élt, végre is nem tűrheté tovább húga semmittevését és felszólítá­st, keressen szolgálatot, adja gyer­mekét falura, és ő majd gondoskodik annak ellátásáról. Az anya nem tudott azon gondolattal megbarátkozni, hogy gyermekétől megváljon és azt idegen kezekbe adja, annál kevésbé, mert ez úgyis mindig beteges és gyönge volt. A meg­válás gondolata a kétségbeesésig vitte az anyát és midőn bátyja hazulról távol volt, gyilkosság­ra és öngyilkosságra határozta el magát. Kősze­net élesztett a szobában, melynek gőzével gyer­mekét megfálasztani szándékozott, a maga ré­szére kötelet tartott készen, hogy felakaszsza magát. A házban lakók az ablakból kitóduló füstre figyelmessé téve, szerencsétlenséget sej­tettek. Az ajtót kifeszítették és mind az anyát, mind a gyermeket megmentették. Az anyát, ki mielőtt a szöghez ért volna, a füsttől elkábítva, eszméletlenül összerogyott, a földön elterülve találták meg. — A közvádló a tegnapi tárgya­lásnál 4 évi börtönt indítványozott az anyára kiszabatni, a törvényszék azonban Friedmann Bernát védbeszéde után, a sok enyhítő körül­ményeket figyelembe véve, Gulyás Máriát csak egy évi börtönre ítélte. — Szigligeti Ede egykor tetszés közt adott „Argyil és Tündér Ilona“ czimü tündérjá­­téka uj átdolgozással újra színre kerül s mint halljuk, a nemzeti színház repertoárjának egyik leglátványosabb darabját fogja képezni. — Gyilkossági kísérlet. Fischer Gusztáv, ki Klenovits György házmesterét meg­akarta gyilkolni,mert ez nem tűrte a leányával­ viszony folytatását, tegnap a pest királyi bű­nre nyitótörvényszéktől Sárkány József elnöklete alatt 3 évi súlyos börtönre ítéltetett.­­ Rendőri hír. Kurz Sándor divatke­reskedésének kirakatában tegnap este az ottlevő áruk a légszesz lámpa lángjától meggyűltak. A bolttal szemben lévő bérkocsisok ezt észrevé­vén, a kirakat üvegtábláit betörték és a tüzet eloltották. Rendőri kimutatás: Múlt hóban a fő­­rendőrség által letartóztatott összesen 1041 egyén. Ezekből a fenyítőtörvényszékhez kísérte­tett 163, a dologházba 56, a kórházba 40, a ka­tonai hatósághoz átkisértetett 4, rendőrileg meg­büntettetett 368, elbocsájtatott 155,Budára kisér­tetett 208, eltolonc­oltatott 208. I­r­o­dalom. — A Kisfaludy-társaság évlap­­j­a­i­n­a­k VII kötete a következő tartalommal jelent meg: Greguss: Kedves halott, Szigligeti: Szép Szabóné, Greguss: Mesterség és Művészet, Vulcanu József: A román népköltészetről,Erdélyi János: A menekültek, Ugyanattól: A haza árvái, Dux Adolf: Darwinismus és szépészet, Bartalus István: Jelentés a magyar népdalok gyűjtéséről, Gyulai Pál: Emlékbeszéd Eötvös fölött, Jókai Mór: Az én kortársaim, Lévay József: Engesztelés, Névy László : A kompedia elmélete. — Ez irodalmi munkálatokat megelő­zőleg „hivatalos közlemények“ állanak, közöttük jelentés a Toldy Ferencz írói ünnepéről, a pályá­zatokról, alapszabályok s tagok. A Kisfal­udy­­társaság 1860-tól február 11-kéig összesen 44 tartalmas kötetet adott ki, köztök Shakspeare összes műveit magyarul. Tagjai közül eddig 39 halt meg j­elenleg van 48 belső s 9 külső tagja. Az alapító tagok száma 264. — Kazinczy Ferencz leveleit — e be­cses irodalmi emlékeket — Horváth Döme min. tanácsos folyvást nagy buzgalommal gyűjti. Jelenleg a gr. Ráday-féle könyvtárból (mely a pesti ref. egyház birtokát képezi,) másoltatja le feledhetlen nyelvreformátorunk ott levő számos, ismeretlen levelét. Ha a gyűjtemény teljes lesz, akkor valószínűleg kiadását is megindítja. Óhaj­tanék azonban, ha a buzgó irodalombarát e végett nyilvános felhívást is bocsátana közre, miután tudtunkkal nagy nyelv-reformátorunk érdekes levelei között több magán­kéznél is van s ezek között egy pár, mint p. a bánfalvi gyűj­temény, bármely nyilvános könyvtárénál tartal­masabb. — Békés megyének szervezési munká­latai és szabályrendeletei a tisztikar névsorával Gyulán Dobay Jánosnál egy kis füzetben össze­gyűjtve jelentek meg. Óhajtandó, hogy e gya­korlati példát a többi megyék is kövessék. — A „Kis Újság“ szerkesztője Dolinay Gyula betegsége folytán egyelőre megszűnt s az előfizetők az Agai által szerkesztett „Kis lap“­­pal fognak kárpótoltatni. — Kegyeskuriolumok Sártori Károly „katholicus könyvkereskedő“ kevéssé ismert „Irodalmi értelnö“-jéből a 2 ik szám jelent meg s ebben a többek közt következő kegyes művek vannak hirdetve: „A hit mestersége­“ .Természeti (!) érvek isten létéről“ „Világos­ság és sötétség vagyis rövid értekezések a di­vatos korkérdésekről,“ „Tükör­darab azon ked­ves ellenfeleinknek, kik mindig saját követke­zetlenségükben botorkálnak.“ „Vakoló vagy kereszt. Népies (!) beszély“ és végül nagyon ajánlva „A keresztyén vallás története Ádámtól Jézus Krisztusig.“ A többit csak megengedtük volna e kegyes férfiaknak, de azt még sem mu­laszthatjuk el olvasóinkkal tudatni, hogy a buz­gó ultramontanok felfedezése szerint már Jézus­sal megszűnt a keresztyénség. Mi is úgy hiszszük hogy Jézus ilyesmi vallásféléről nem akart volna tudni sohasem. — Auerbach Berthold ismét egy gyűjte­ményt adott ki népies elbeszéléseiből „Zur gu­ten Stunde“ czim alatt. E mű 20 füzetben fog megjelenni a 5 gr. Egy bíráló szerint a hírneves szerző itt költészetének valódi magvát tártja elénk. —„ M a r g i t s z i g e t“ czimű monographiám az összes sajtó részéről oly kedvező fogadtatásban részesült, hogy, ámbár a művet közrebocsátani csak a jövő fürdő­idény megnyitásával szándé­koztam s ámbár e körülmény a hírlapokban is felemlittetett, — mégis napról-napra több meg­rendelés érkezik részint hozzám, részint a könyv­árusokhoz e műre. Elhatároztam ennélfogva,hogy mérsékelt számú példányokat e műből még a fürdőidény megnyílta előtt íb könyvárosi útra bocsátok, miért ír tisztelettel fölkérem azon hír­lapokat, melyek művem megjelenését jó akaratú feljegyzéseikkel kisérték, szíveskedjenek tudo­másra hozni azt is, hogy az­­érintett mű ezentúl Tettey Nándornak a „ vastuskóhoz “ czímzett könyvkereskedése utján minden hazai könyv­árusnál megszerezhető 1 ft 20 krért. Törs Kálmán. T a n U g y. — A magán vizsgák körében tapasztal­ható visszaélések a főváros tanférfiai közt élénk eszmecserére adtak alkalmat. Mi voltunk az elsők, kik ezen tárgyat alkalomszerűnek tartottuk boly­gatás alá venni s habár egy nem illetékes körből jött c­áfolat a kalocsai gymnasiumot e tekintetben erélyesen védelmezte,mi még mindig fentartjuk azt átalánosságban. A magánvizsgák körül kifejtett visszaélésekről alig van egyetlen szakférfiú, ki panaszt nem hallott, s legyenek bár ezen gyanúk teljesen alaptalanok — maga azon tény, hogy a közvélemény gyanakodni tud, szomorú fényt vet középtanodáinkra. Újabban Pápa, Miskolcz s Nagy Kőrös gyorsasiámait hallottuk emlegettet­­ni, mint ahol a magántanulóknak könnyebben lehet bizonyítványra szert tenni, mint másutt. Tagadhatatlan, hogy a gyanú alatt levő gymna­­siumok csaknem mind felekezetiek s egyetlen szabadelvű egyén sem óhajtja, hogy a kormány beavatkozása az egyes­­tanintézetek belügyeibe erősbödjék , azonban az nem elegendő ok, hogy e visszaélések meggátlására a legradicálisabb Folytatás a mellékleten.

Next