A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)
1872-11-01 / 253. szám
akadt mindannyiszor , akad ma is elég, ki szeret Bécsbe, Berlinbe, szóval Európa elébe kiállni s a magyar nemzetet piszkolni, mihelyt e nemzet a szász nép érdekében s igy igen természetesen az ő jogosulatlan érdekeik ellen férfiasan humánus szót emel. Hála Isten, elér a mi sajtónk is oda hova az övék, és sikerülni fog, ha kell, meggyőzni Európát, hogy mi eljöttnek látjuk az időt, midőn a 48-iki dicső vívmányok jótékonyságaiban részesíteni akarjuk valahára a király föld népét is, melybüszkék lehetünk arra, hogy a jogegyenlőségre érdemes csak azért, mert Magyarországot lakja! S hogy ebből ama nép eddig ki volt zárva, azt egyenesen saját önző fiainak köszönheti, kiket ezért a felelősség terhe alól semmi ki nem ment. Ha a szászok autonómiájának történetét kutatjuk, úgy találjuk, hogy az egészben egy megye autonómiájával alapjaira nézve ugyanaz, s az úgynevezett szász nemzeti egyetem — universitás — nem más, mint egy megyei közgyűlés, s csak annyiban tér el, amennyiben nem oly irányban fejlett ki, mint a többi megyék autonómiája. Mert, hogy eredetileg a király föld egy megyét képezett a szebeni központi igazgatás alatt, az kétségtelen. De később aztán, midőn a királyföld területén a népesedés növekedni s a villákból faluk, a falukból városok kezdettek kifejlődni, akkor már az egy központi igazgatás elégtelensége miatt, küldettek ki a központból s ruháztalak fel,időfolytán mindig tágasabb hatáskörrel, a főközponti (főispáni közgyűlés) felügyelete és felsősége alatt vidéki-, városi-, központi hivatalok, mintegy a szolgabiróságok, így fejlettek ki a szász municipiumok azokban, a hét birák mely municipiumok később önállók lettek, s külön képviselők által folytak be a közgyűlésbe. Így lett a hajdan egy megyéből több, s e több megyének küldöttjeiből igy fejlődött ki a megyei közgyűlés a mai szász nemzeti egyetemmé, universitássá. És csak e szempontból ítélendő meg a király föld külön közigazgatási, törvénykezési és gazdasági autonómiája is, mint a többi az időbeli más megyéké. Ami sajátságos sallangos csecsebecséket aztán idő folytán nyert privilégiumok raktak ez autonómiára, azt, valamint a haladás szele lelátta a magyarok autonómiájáról és a székelyek külön alkotmányáról,úgy le kell, hogy fújja a szászok autonómiájáról is. Ezt parancsolja a jogegyenlőség alapjára állított alkotmány sánczai közt élő honpolgárok érdeke. És azt a szászok nem is kívánhatják, hogy mi e haza területén bárhol és bárki kedvéért egy elszigetelt lest szervezzünk , melyből alkotmányunkat és a haza polgárait, sajátságos szemlélete alatt tartsa pár ezer ember. Kötelességemnek ismerem figyelmeztetni a kormányt, hogy a királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslatot oly alakban terjessze a képviselőház elé, hogy ezáltal nehogy reactiót idézzen fel hazánkban ősi privilégiumaik visszaszerzésér s ebből származó fokozott igényeik kielégítésére mindazon területeknek és sajátságosan csoportosult hon lakosoknak, akik ég, melyek a 48-iki nagy eszméknek hódolva, inkább kevésbé, önként dobták oda kiváltságaik ócska bútorait, hogy az egységes állam nagy palotájában egyenlő joggal és oly kényelemmel s oly biztonságban lakhassanak, mint amilyent együtt alkotni képesek lehetnek. Csak azt hozom fel, hogy mily furcsa lenne például, ha a székelyek Agyagfalván vagy Vásárhelyen országgyűlést tartanának ? De lehetnének egy tapintatlan eljárásnak még ennél nagyobb horderővel bíró következményei is, amelyekre nézve elégnek tartom azon általános jelzést, mit érintek. Igaz ugyan, hogy a száz atyafiak országgyűléseket is tartottak, például az 50-es években, s különösen 1863-ban, mikor autonómiájukról teljesen lemondtak és azt önként feladták s beleillesztették magukat egészen az osztrák összbirodalomba. De az törvénytelen volt, mit ő felsége mint ilyent érvénytelennek is nyilatkoztatott. Más alkalmakkal is avatkozott bele az universitás törvényhozás körébe vágó ügyekbe, de mindannyiszor illetékesen utasíttatott rendre. Hein egyszer „facsaros, tekervényes, törvénytelen bitorló“ czímek kíséretében. Ilyenforma aspiratiók vonulnak végig a választáso0 elején tartott medgyesi értekezlet határozatain is, melyek egyebek közt a királyföldi municipiumoknak, mint törvényhatóságoknak elsősorban az univeritást és csak azután tennék felebbezési fórumául a belügyminisztériumot. Aki az universitás fentebb említettem kifejlődését ismeri, az egy tekintetre is beláthatja e közbe eső fórum teljes jogosulatlan voltát, mit ezen felül a közigazgatás nehezítése és lassítása is helytelennek jelez. Igaz. Egy esetben ez lehetséges, volna, ha t. i. az egész királyföld egy megyévé alakul. És ez, tekintve azt,hogy a helytelen irányban fejlett szász municipiumok, hol minden nagyobb város a vidékkel képez egy törvényhatóságot, s igy a városok és ezekben a bureaucraticopatriciumok a falukat és vidéki szászokat, magát a tulajdonképeni értelemben vett királyföldi népet nyomja és kizsákmányolja, — mondom ezen tekintetből az egy megyévé alakulást épen ama népnek az érdeke nagyon óhajtandóvá teszi. De ha nem is vezettetnék viszsza a király föld az eredeti egy megyére, minden esetre elég lenne, ha pl.a nagyobb városok törvényhatósági joggal megmaradnának s a király föld többi része, — tekintve azt is, hogy pár municipium a másoktól némileg eltérőleg fejlett, — legfeljebb két megyévé alakulna. — Azonban e kérdés bővebb kifejtését és formulázását a királyságontúli kerület törvényhatóságainak szabályozásáról írandó czikkemre tartom fenn. Most e kérdésben igénytelen nézetem az, hogy a királyföldre terjesztéssé ír krit köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1878..X.LII. t.cz. egész terjedelmében,mint a melynek megalkotásához hozzájárultak a szász képviselők is, tehát jónak tartják, mint a melynek korlátain belül közigazgatási és gazdasági ügyeik felett ép anynyi autonómiával rendelkezhetnek ezután, mint rendelkeztek eddig. A törvénykezés máris egyforma alapokon van rendezve. Ami pedig különféleképen szerzett, úgynevezett nemzeti vagyonukat illeti, ezt a tisztázandók tisztázása és a kiegyenlítendők kiegyenlítése után egymásközt oszszák fel iskolai, vagy más czélokra. A szászok nemzetiségét és vallását régibb és újabb s különösen nemzetiségi és közoktatási törvényeink oly anynyira biztosítják, hogy ha Elsass és Lotharingia lakosainak legújabb példájára gondolnak, lehetetlen, hogy a legnagyobb elismeréssel ne legyenek, tartoznak azzal lenni szász honpolgártársaim a magyar nagylelkűség iránt. Ami pedig azt illeti, hogy önök tán féltik a király földön lakó oláhok, magyarok, székelyek és görögök emelkedésétől politikai befolyásukat, higyék el önök, hogy midőn annyira önök kezében van ott az anyagi és szellemi fölény, ha ezekkel befolyásukat megtartani nem tudják, bár akkor hasztalan kapaszkodnak másokat kizáró, korhadt privilégiumaik düledező oszlopaiba,mert azok meg nem tartják. Ne féljenek önök a létező polgári jogegyenlőségtől s a szabad versenytől.Mely nép akkora birtokkal és oly értelmi felsőséggel fél az általa eddig minden tetekintetben porig sújtott néppel versenyre kelni, az ily kishitű nép nagy szegénységi bizonyítványt állít ki magáról. Én a tulajdonképeni értelemben vett szász népünk és más királyföldi honlakosaink érdekében óhajtom, hogy ez a patriciusok nyomása alól szabadíttassék fel minden tekintetben. Ezt pedig csak azáltal lehet elérni,ha a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény, úgy amint van, kiterjesztetik a királyföldre is. Bakcsi Ferenc 7. A középtanodai enquete kérdései. (Sz.) A középtanodai enquete kérdéseit tegnap esti lapunk ma közölte. Nem akarunk e valóban nagy fontosságú ügyben elhamarkodott ítéletet hozni, de megváltjuk, hogy középtanodáink ügyét, mely szerintünk mind legféltőbb, mind elemi oktatásunknak alatta áll, oly nagy fontosságúnak tartjuk, hogy jobb szerettük volna ha már a kitűzendő kérdések is az enquete tanácskozási tárgyakul tűzettek volna ki. A középtanodák feladata sok tekintetben még az egész világon függő eldöntetlen kérdés s bár épen nem szeretnék, ha a ház a ministeri enquete hosszas, meddő elméleti vitáiba elegyednék ; arra a kérdésre például okvetlenül felelnie kellett volna, ha várjon a középtanintézetek csakis előkészítő tanfolyamoknak tekintendők-e az egyetemi, illetőleg műegyetemi tanfolyamokra, vagy pedig mint egészen önczélú tanodák is tekintendők ? E kérdéssel szorosan összefügg egy másik, mely az enquette kérdései közé szintén nincsen fölvéve. Ez már csak a gymnasiumokat illeti. Ha t. i. az jutna érvényre, mit mi másként nem is igen képzelhetünk, hogy a gymnasiumok mint a human műveltség képző iskolái önczéluak is, s igy mintegy befejezett egészet kell képezniök, amelyek és mily mértékben azon tantárgyak, melyek a human képzésnek alapjait képezhetik és elég-e ezen képzés elérésére csak az eddigi tantárgyakat az eddigi módszer szerint alkalmazni ? Czélszerű és kielégíthető-e a humán képzés alapjául az úgynevezett „classisus“ nyelvek gépszerű tanítása s ha nem, mily tanrendszert és módszert kell, mind a gymnasium — mint önczél, — mind a legfelsőbb oktatás előkészítésére alkalmazni ? A középtanodai enquete kérdései sok oly dolgot vesznek már előfeltételnek, „conditio sine qua non “ nak,melyek a bizottság kezeit könnyen megköthetik ,pedig ha valaha és valahol, itt kell a belénk rögzött előítéletektől menekülnünk szemben a középkor alkotta és akkor a szükségletnek megfelelő nézetekkel, helyes gondolatszabadsággal keresni föl azon szükségleteket, követelményeket, melyeknek közoktatásunkat szabályoznak kell. Mi részünkről kijelenthetjük, hogy e tekintetben és főleg a gyakorlati téren kívánunk mozogni és külföldi tekintélyeket nem hallgattatnak szemben a hazai viszonyok követelményeivel. Eljelentjük azt is, hogy a ministeri enquetenek, ha valóban hasznos munkát akar végezni, a tantárgyak megválasztásán és teljes mérvű alkalmazásán kivül; különösen a módszerre kell a súlyt fektetnie, minthogy azon két nem ellentétre, hanem épen paralell irány, mely a gymnasiumot a reáliskoláktól elválasztá, ugyanitt keresendő. A két irányt — hozzá teszszük ehez — csak az élet és a tudományok körének kiterjedése távolítá el egymástól, mely lehetlenné teszi már egy tanulóra nézve az összes tudományágak felsőbb és ismereteit átölelni. Nagy fontosságú és másutt is méltán vitatott kérdés tehát, ha nem lehet-e, és ha igen, hogyan kell a két irány között részint a közös érintkezési pontokat, részint azon módokat föltalálni, hogy az egyik irányban megindult tanulónak mód nyújtassék azt, mit géniusza a másikból is elsajátítani óhajt, szintén föltalálni ? A mi hazai középtanodáink módszerében némelyek azt a különbséget hozták be a két irány között, hogy az egyik inkább a gépies és gyors elsajátításra és kivitelre fekteti a súlyt (reál), másik az alaposabb, de kevésbé gyakorlati "eljárást tartotta szem előtt (gymnasial). E fölfogást mi nem csak helytelennek, de épen vétkesnek tartjuk. Vétkesnek azon szintén észlelhető módszert is, mely a reáliskoláknál minden súlyt csakis a „modus vivendire“ fektet s a human érzelmek kifejtésére épen semmit sem gondol. Az első tévedés eredménye volt, hogy a gymnasiális növendéket ceteris paribus még a műegyetemen is szívesebben látták; a másiké, hogy a reáliskolákban nem embereket, hazafiakat, hanem legtöbb példányban kenyérkereső gépeket neveltünk, amely semmi irányú nevelés feladat nem lehet. Mielőtt az enquéte kérdésekhez tüzetesebben is hozzászólanánk, ezeket kívántuk mintegy ízelítőül megemlíteni. A pesti állandó magy. népszínházra a „Hon” szerkesztőségénél részint aláírás, részint befizetés után begyűlt 5386 ft 25 kr. fOLÖIFÍLIK. — A cholerabizottság ma d. u. ismét tartott ülést, melyben igen sokan vettek részt. Pesten mai napig négy choleraeset volt. Kettő a tömötéren felállított ideiglenes kórházban, egy a város egyik fiókkórházában, és egy az arany sasban fordult elő. Királyi Pál kérdést intéz, hogy amennyiben az egyik choleraeset vendéglőben fordult elő, e kórt pedig sokan ragályosnak tartják, nem lenne-e kivihető, hogy mindenki ki cholerában akár saját lakásán akár vendéglőben megbetegszik, erőszakkal is a cholera betegek részére városilag berendezett kórházba szállíttathassák. Halász főorvos azt tartja, hogy sem a barakokban, sem az omnibus telepben nincsen olyan hely, hova tisztességesebb embert vitetni lehessen, ajánlja, hogy ha lehet, hát ilyenek számára rendeztessék be egy tisztességes gyógyház. Korányi orvos királyi nézetét semmi esetre sem tartja kivihetőnek, mert ebben a magánjog legsúlyosabb megsértését látja. Hosszas vita után a felvetett kérdés elejtetik. Korányi később indítványozza, hogy a Budáról Pestre költözök bútorai contumacia alá vétessenek, mert a mostani viszonyok között Budáról számosan költöznek Pestre a cholera miatti félelemből, a bútorok pedig legalkalmasabb terjesztői a járványnak. Felszólítandónak tartja tehát Buda város hatóságát, hogy olyan lakásból, hol cholera beteg van vagy volt, a bútorokat kihurczoltatni ne engedje. Thaisz főkapitány, Halász főorvos és többen ráutalnak ezen intézkedés kivihetetlenségére. Korányi felhivatván, hogy indítványát formulázza, és következőkben adja elő. Kérettessék fel Buda városa, hogy semmiféle olyan bútort, mely cholera anyaggal impraegnálva van és defintíciálva nincsen, Pestre átvitetni ne engedjen. Végre is abban állapodtak meg, hogy még ma felhívják Buda város polgármesterét, hogy miután a harczolkodás holnap is folytattatik, a polgármester járasson be biztosokkal minden egyes házat, hol choleraeset előfordult, s ott tudakoltassa meg, ki akar Pestre költözni. Az olyan fél azután, kinek körében cholereset előfordult, a költözködéstől eltiltassék. Olvastatott az izraelita hitközség folyamodása , melyben keserűen panaszkodnak, hogy a kóservágóhely a hajósutcrában a cholerabizottmány által betiltatott. Radocza János, mint a terézvárosi egészségügyi albizottmány tagja, előadja, hogy a jelzett vágóhely megvizsgáltatván, olyannak találtatott, hogy ott a baromfi vágását közegészségi szempontból tűrni nem lehet, mert a hajósutcra a Terézváros legnépesebb és sűrűbben lakott része, a sakterház pedig a nagymenynyiségű vér által, melyet naponkint 3—400 baromfiból a csatornába eresztenek, s az óriási bűz, melyet az épület padlásán és pinczéjében elhelyezett véres tollak terjesztenek, meg nem engedik azt, hogy a sakterház ilyen járványos helyen továbbra is megtüressék. Máttyás tekintettel a critikus egészségi viszonyokra, az albizottság intézkedését helyesli. Haris azt tartja, hogy a sakterháznak a hajós utcrában tétele ellen nem tehető kifogás, ha azt tisztán tartják. Hordassék el a házból úgy a toll mint a vér, s akkor sakterolhatnak tovább.Felügyeletet kíván tehát csak, nehogy a zsidók vallási szertartásaikban meggátoltassanak. Kovács tanár szerint egy ilyen sakterhelynek másutt való berendezése sokkal kevesebbe kerül és sokkal kevesebb fáradsággal jár, sem hogy annak eltávolítása szemben azon veszélyekkel, melyek a közegészségre háramlanak, feltétlenül követelhető ne legyen. Királyi Pál határidőt kíván kitűzetni a sakterhely eltávolítására, mert a rögtönös eltávolítás nagyon draszicus. Máttyás a hitközség apellatiáját elvettetni és az albizottmány határozatát kívánja fentartani. A többség a sakterhely rögtöni eltávolítását kimondja. Elnek a nagy bizottmány tagjaiból egy szűkebb körű bizottságot ajánl, mely állandóan naponként d. u. 5 órakor tart ülést. A nagybizottmány (központi) pedig minden hétfőn d. u. 5 órakor fog ülésezni. Szóba jött még a bizottmány azon határozata, hogy a kolera alatt csak szűrt víz használtassák. Lindley előadja, hogy ezt a határozatot fentartani nem lehet, mert akkor a víz nyomása nem lesz arra elegendő, hogy a város vízzel elláttassék, mert a Duna csekély állása meg nem engedi, hogy elegendő szűrt vizet lehessen produkálni. Különben a város 9—10 része így is elláttatik vízzel. A bizottmány tehát megnyugszik abban, hogy a vízvezetékbe szüretlen vizet szivattyúztassék. . . Avárosi cholerabizottság következő figyelmeztetést bocsájtott közre. Bár Pest város területén csak szórványosan fordult elő néhány cholera eset, mind amellett tekintve azt, hogy a testvér Buda városban már a járvány uralt, minden óvintézkedés nálunk is indokolva van, ennélfogva a közönség figyelmeztetik azon ártalmas behatásokra, melyeknek a halottak látogatói magukat a temetőben kiteszik, ahol nagy néptömeg szokott összejönni, azért czélszerűen cselekszik, ki a látogatást az idén elhagyja vagy elhalasztja, de semmiesetre a temetőben sokáig nem tartózkodni, s magát a megfázástól lelki felindulástól óvja. Este 7 órakor a temető bezáratik. — A levélhordók. A pesti postaigazgatóság területén alkalmazott levélhordók kérvényt nyújtanak be a képviselőházhoz fizetéseik felemelése iránt. E folyamodványban több figyelemreméltó okot találunk, melylyel kérelmüket támogatják. Többször tették már kilátásba, hogy fizetéseiket a bécsi levélhordókéival egyenlősíteni fogják, mely esetben a fizetés lenne első osztályban 500 frt, a másodikban 450 frt, 100 frt lakbérilletmény s 25 frt évi csizmapótlék. Eddig volt az első osztályban 400 frt, a másodikban 350 frt és 60 frt lakbérilletmény. Ez bizony vajmi kevés oly fárasztó a annyi felelőséggel járó munkához mérve. Nincs se ünnep, se vasárnapjuk soha, eső, hideg náluk nem lehet kifogás, ürügy a kötelesség elhalasztására, — mellékeresetre se idejök, se erejök nem marad, — s ez bizony megkülönbözteti őket minden más hivatalszolgától. Azonfelül az ajánlott és pénzes levelekről lajstromokat kötelesek vezetni, a mire Bécsben külön hivatalok vannak s ami amellett, hogy fáradság, még bizonyos qualificatiót is igényel. Többnyire családapák, kiszolgált katonák, s hivatásuk olyan, melyben a becsületességnek, mely örökös kísértésnek van kitéve, nem kis foka kívántatik, — megérdemlik tehát, hogy fizetésük akként szabassék meg, hogy többé ne lehessen róla azt mondani: „az éhenhalásra sok, a megélhetésre kevés.“ — A központi postaépület mindinkább siet befejeztetéséhez. Nagyszerű, monumentális palota ez, mely díszére válnék a világ legnagyobb városának is. Építője Koch Henrik pesti születésű építész, ki a külföldön gyűjtött gazdag tapasztalatait most itthon érvényesíti, s mint az „építőbank“ műszaki igazgatója a főváros több nagyobbszerű építkezésének vezetője leend. Szakértelmét és nagy képzettségét mindenfelé elismeréssel halljuk emlegetni s a nevezett intézet szerencsésnek vallhatja magát, hogy ily kitűnő erőt megnyerhetett. A postaépület berendezését közelebb bővebben fogjuk ismertetni. Kár, hogy e colossális palota oly szük helyre s nem valami tágas térre esett, hol bizonyára inkább feltűnnék, mig igy a Károlykaszárnyával csak rontják azt a hatást, melyet mind a kettőnek, ha külön állnának, okvetlenül költeni kellene. — A munkácsi nőegylet, mely rövid fennállása óta, már is sok jótékony cselekménynek eszközlője volt, sőt kiadásai daczára a takarékpénztárban elhelyezett alaptőkével is rendelkezik, mint nekünk írják, e napokban küldöttségileg járult Pankovics István hazafias érzelmű püspökhöz, átnyújtván neki mint pártfogó tagnak, a díszokmányt. Ez alkalommal a női küldöttség szóvivője által Üdvözöltetvén, meleg szavakban fejezé ki köszönetét s megigéré, hogy ezen nemes irányú egyletet erejéhez képest támogatni fogja és egyelőre is 100 fttal belépett az alapítók sorába, s ezen összeget a küldöttségek kézbesítette. — Megnyugtató hír. A lapok közölték, hogy a budai vízvezeték a vizet nem a szabad Dunából, hanem a szabályozási csölöpök közt levő állóvízből meríti. A belügyminiszer e közleményre tudatja, hogy az ennek folytán tett hivatalos intézkedés eredményéből kitűnt, hogy a fentebbi közlés valótlan, minthogy a budai vízvezeték a vizet tényleg a szabad Dunából meríti. — Anyai szeretet. Gulyás Mária Baracskán Dienes Ferencznél mint szobalány állott szolgálatban, hol Trenko István urasági vadászszal, ki már családos atya volt, megismerkedett. Viszonyuknak következménye egy leánygyermek volt. Ez időtől fogva a szerencsétlen leánynak nem volt maradása Baracskán, Pestre költözködött tehát bátyjához, kitől gyermekével együtt teljes ellátást nyert. A bátya azonban, ki maga is napi keresménye után élt, végre is nem tűrheté tovább húga semmittevését és felszólítást, keressen szolgálatot, adja gyermekét falura, és ő majd gondoskodik annak ellátásáról. Az anya nem tudott azon gondolattal megbarátkozni, hogy gyermekétől megváljon és azt idegen kezekbe adja, annál kevésbé, mert ez úgyis mindig beteges és gyönge volt. A megválás gondolata a kétségbeesésig vitte az anyát és midőn bátyja hazulról távol volt, gyilkosságra és öngyilkosságra határozta el magát. Kőszenet élesztett a szobában, melynek gőzével gyermekét megfálasztani szándékozott, a maga részére kötelet tartott készen, hogy felakaszsza magát. A házban lakók az ablakból kitóduló füstre figyelmessé téve, szerencsétlenséget sejtettek. Az ajtót kifeszítették és mind az anyát, mind a gyermeket megmentették. Az anyát, ki mielőtt a szöghez ért volna, a füsttől elkábítva, eszméletlenül összerogyott, a földön elterülve találták meg. — A közvádló a tegnapi tárgyalásnál 4 évi börtönt indítványozott az anyára kiszabatni, a törvényszék azonban Friedmann Bernát védbeszéde után, a sok enyhítő körülményeket figyelembe véve, Gulyás Máriát csak egy évi börtönre ítélte. — Szigligeti Ede egykor tetszés közt adott „Argyil és Tündér Ilona“ czimü tündérjátéka uj átdolgozással újra színre kerül s mint halljuk, a nemzeti színház repertoárjának egyik leglátványosabb darabját fogja képezni. — Gyilkossági kísérlet. Fischer Gusztáv, ki Klenovits György házmesterét megakarta gyilkolni,mert ez nem tűrte a leányával viszony folytatását, tegnap a pest királyi bűnre nyitótörvényszéktől Sárkány József elnöklete alatt 3 évi súlyos börtönre ítéltetett. Rendőri hír. Kurz Sándor divatkereskedésének kirakatában tegnap este az ottlevő áruk a légszesz lámpa lángjától meggyűltak. A bolttal szemben lévő bérkocsisok ezt észrevévén, a kirakat üvegtábláit betörték és a tüzet eloltották. Rendőri kimutatás: Múlt hóban a főrendőrség által letartóztatott összesen 1041 egyén. Ezekből a fenyítőtörvényszékhez kísértetett 163, a dologházba 56, a kórházba 40, a katonai hatósághoz átkisértetett 4, rendőrileg megbüntettetett 368, elbocsájtatott 155,Budára kisértetett 208, eltoloncoltatott 208. Irodalom. — A Kisfaludy-társaság évlapjainak VII kötete a következő tartalommal jelent meg: Greguss: Kedves halott, Szigligeti: Szép Szabóné, Greguss: Mesterség és Művészet, Vulcanu József: A román népköltészetről,Erdélyi János: A menekültek, Ugyanattól: A haza árvái, Dux Adolf: Darwinismus és szépészet, Bartalus István: Jelentés a magyar népdalok gyűjtéséről, Gyulai Pál: Emlékbeszéd Eötvös fölött, Jókai Mór: Az én kortársaim, Lévay József: Engesztelés, Névy László : A kompedia elmélete. — Ez irodalmi munkálatokat megelőzőleg „hivatalos közlemények“ állanak, közöttük jelentés a Toldy Ferencz írói ünnepéről, a pályázatokról, alapszabályok s tagok. A Kisfaludytársaság 1860-tól február 11-kéig összesen 44 tartalmas kötetet adott ki, köztök Shakspeare összes műveit magyarul. Tagjai közül eddig 39 halt meg jelenleg van 48 belső s 9 külső tagja. Az alapító tagok száma 264. — Kazinczy Ferencz leveleit — e becses irodalmi emlékeket — Horváth Döme min. tanácsos folyvást nagy buzgalommal gyűjti. Jelenleg a gr. Ráday-féle könyvtárból (mely a pesti ref. egyház birtokát képezi,) másoltatja le feledhetlen nyelvreformátorunk ott levő számos, ismeretlen levelét. Ha a gyűjtemény teljes lesz, akkor valószínűleg kiadását is megindítja. Óhajtanék azonban, ha a buzgó irodalombarát e végett nyilvános felhívást is bocsátana közre, miután tudtunkkal nagy nyelv-reformátorunk érdekes levelei között több magánkéznél is van s ezek között egy pár, mint p. a bánfalvi gyűjtemény, bármely nyilvános könyvtárénál tartalmasabb. — Békés megyének szervezési munkálatai és szabályrendeletei a tisztikar névsorával Gyulán Dobay Jánosnál egy kis füzetben összegyűjtve jelentek meg. Óhajtandó, hogy e gyakorlati példát a többi megyék is kövessék. — A „Kis Újság“ szerkesztője Dolinay Gyula betegsége folytán egyelőre megszűnt s az előfizetők az Agai által szerkesztett „Kis lap“pal fognak kárpótoltatni. — Kegyeskuriolumok Sártori Károly „katholicus könyvkereskedő“ kevéssé ismert „Irodalmi értelnö“-jéből a 2 ik szám jelent meg s ebben a többek közt következő kegyes művek vannak hirdetve: „A hit mestersége“ .Természeti (!) érvek isten létéről“ „Világosság és sötétség vagyis rövid értekezések a divatos korkérdésekről,“ „Tükördarab azon kedves ellenfeleinknek, kik mindig saját következetlenségükben botorkálnak.“ „Vakoló vagy kereszt. Népies (!) beszély“ és végül nagyon ajánlva „A keresztyén vallás története Ádámtól Jézus Krisztusig.“ A többit csak megengedtük volna e kegyes férfiaknak, de azt még sem mulaszthatjuk el olvasóinkkal tudatni, hogy a buzgó ultramontanok felfedezése szerint már Jézussal megszűnt a keresztyénség. Mi is úgy hiszszük hogy Jézus ilyesmi vallásféléről nem akart volna tudni sohasem. — Auerbach Berthold ismét egy gyűjteményt adott ki népies elbeszéléseiből „Zur guten Stunde“ czim alatt. E mű 20 füzetben fog megjelenni a 5 gr. Egy bíráló szerint a hírneves szerző itt költészetének valódi magvát tártja elénk. —„ M a r g i t s z i g e t“ czimű monographiám az összes sajtó részéről oly kedvező fogadtatásban részesült, hogy, ámbár a művet közrebocsátani csak a jövő fürdőidény megnyitásával szándékoztam s ámbár e körülmény a hírlapokban is felemlittetett, — mégis napról-napra több megrendelés érkezik részint hozzám, részint a könyvárusokhoz e műre. Elhatároztam ennélfogva,hogy mérsékelt számú példányokat e műből még a fürdőidény megnyílta előtt íb könyvárosi útra bocsátok, miért ír tisztelettel fölkérem azon hírlapokat, melyek művem megjelenését jó akaratú feljegyzéseikkel kisérték, szíveskedjenek tudomásra hozni azt is, hogy azérintett mű ezentúl Tettey Nándornak a „ vastuskóhoz “ czímzett könyvkereskedése utján minden hazai könyvárusnál megszerezhető 1 ft 20 krért. Törs Kálmán. T a n U g y. — A magán vizsgák körében tapasztalható visszaélések a főváros tanférfiai közt élénk eszmecserére adtak alkalmat. Mi voltunk az elsők, kik ezen tárgyat alkalomszerűnek tartottuk bolygatás alá venni s habár egy nem illetékes körből jött cáfolat a kalocsai gymnasiumot e tekintetben erélyesen védelmezte,mi még mindig fentartjuk azt átalánosságban. A magánvizsgák körül kifejtett visszaélésekről alig van egyetlen szakférfiú, ki panaszt nem hallott, s legyenek bár ezen gyanúk teljesen alaptalanok — maga azon tény, hogy a közvélemény gyanakodni tud, szomorú fényt vet középtanodáinkra. Újabban Pápa, Miskolcz s Nagy Kőrös gyorsasiámait hallottuk emlegettetni, mint ahol a magántanulóknak könnyebben lehet bizonyítványra szert tenni, mint másutt. Tagadhatatlan, hogy a gyanú alatt levő gymnasiumok csaknem mind felekezetiek s egyetlen szabadelvű egyén sem óhajtja, hogy a kormány beavatkozása az egyestanintézetek belügyeibe erősbödjék , azonban az nem elegendő ok, hogy e visszaélések meggátlására a legradicálisabb Folytatás a mellékleten.