A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)
1872-11-21 / 269. szám
269. szám. X. évfolyam. Esti kiadás: Fest, 1872. Csütörtök , nov. 21. Szerkesztési irtdó : Ferencziek-tere 7. szám. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint Elöflset«» díj: Ponto küldve, vagy Budapesten bárhol hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.................................. A írt 86 k*. S hónapra ....*. 6 „ BO a » hónapra . • • ■ • ,11 ■ | Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 80 fa. A belüfizetés ai év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. A lap szellemi részét illető minden Use tömény a szerkesztőséghez intézendő. i'.érmentetlen levelek csak ismert kezektől tejitalnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza fUmiKTÉHKH radta;; mint előüzetézik a kiadó-hivatalba (feranedok-ta* 7. szám) küldendők. A JOBI TARCZAM. Árva vára. (Árva vára. Történelmi tanulmány. Irta ifj. Kubinyi Miklós, Pest Athenaeum. Több metszettel s kőnyomata táblával. 178. 1. Arad (Gy. A.) Történelmi monographiáink száma egy kétségtelenül becses művel szaporodott az által, hogy az árvai uradalom jelenlegi igazgatója gr. Zichy Edmund a történelmi kutatás terén különben is érdemeket szerzett ifjú tudóst, Kubinyi Miklóst megbízta a regényes fekvésű vár történelmének s jelen állapotának eleirásával. Most, habár e my határozottan kifejezet czélja szerint az utasok számára akart kézikönyv lenni a derék szerző inkább annak történelmére fektette a fősúlyt. Árva vára történelmünkben jelentékeny szerepet játszott, de e szerepről igen kevesen bírtak tudomással, a legtöbben csak arra emlékeztek, hogy e várba záratta Mátyás király a híres Várday Péter kalocsai érseket, a hagyomány szerint a következő szavak kíséretében: „Árva fuisti, Petre, arva eris et in Árva morieris“ A többiről mindeddig csakis egy pár történettudós ■ a molylepte levéltárak tudtak valamit. Kubinyi felkutatta ezen levéltárakat s napfényre hozta lehetőleg mindazt, a mit megmenteni lehetett. — Az ókorra nézve igen csekély az eredmény. Árva vára alapításáról nem maradt fenn semmi adat vagy hagyomány szerző gyanítja ugyan, hogy még a magyarok bevándorlása előtt épült volna,de az első adat IV-ik Béla idejében jön elő. S még ezután is egész évszázadon át csak azt tudjuk meg, hogy e vár a Balassa nemzetségé s később a kormányé lett, ki azt a zólyomi főispánra bízta. Az Anjouk korában kezdődik meg a vár valódi történelme. Az adatok mindinkább szaporábban emlékeznek meg az árvai várról. Olvassák, hogy a hatalmas Danch mester lakott itt, később Nagy Lajos, mint határszéli várát, vette különös gondja alá Árvát , itt különös szabadalmakkal felruházott lengyel parasztokat telepített le. Lajos halála után ismét magánkézbe került a vár, többek közt egy ideig Gara Miklós nádor sőt a hires Stibor vajda is bírta azt. Ez utóbbinak halála után Palóczy Miklós turóczi főispán foglalta azt el, kitől viszont a cseh husziták rabolták el, s jó darabig Komorovszky Péter, a hírhedt cseh rabló, székelt itt. Ezen kortól — körülbelül a 15-ik század közepétől fogva — összefüggő adatokat leírunk Árva váráról. Komorovszky,ki e várból rettenése lett a szomszéd vidéknek, 1474-ben hosszú küzdelem után feladta Mátyás királynak Árva várát s lengyelországi birtokára menekült. A rabló harczedzett serege képezé később a híres fekete seregnek magvát. Mátyás várnagyokat rendelt Árva várába, halála után azonban csakhamar a szapolyaiak ragadták magukhoz ennek birtokát, kik annak kormányzatát várnagyokra bízták. Árva vára volt az egyedüli, mely Zápolya Jánoshoz még akkor is hű maradt, midőn ő Fer-dinánd túlnyomó hatalma elöl külföldre vonult s csak 1534 ben jutott árulás által a császáriak birtokába. Sok küzdelem után végre 1556-ban Thurzó Ferencz protestáns hitre tért nyitrai püspök kezére jutott örökösödés utján e vár s ezóta folytonosan e családi kezében maradt. A történelem feljegyezte e hírneves család történetét s különösen Thurzó György nádorét, ki e várban született, élt s halt meg. Kubinyi Miklós részletesen szól e tekintélyes férfin viselt tetteiről s családi viszonyairól, mindamellett láthatólag nem használta fel eléggé azon nagybecsű adatokat, amelyeket az árvai levéltárból nyerhetett. Egy igen érdekes adatot is találunk e műben feljegyezve. Thurzó Györgyöt a császár 1606-ban Árvamegye örökös főispáni méltóságával is megadományozta, s e méltóságot a leányágra is kiterjeszté. K. feljegyzi, hogy már az ő özvegye Czobor Erzsébet tényleg gyakorolta is e jogot s miután a főispáni hitet is letette, e méltóságot egész halála napjáig viselte. Thurzó György halála után végrendelete értelmében az árvai uradalmat a várral együtt mindenkor a családból választott igazgató kezelte s ezen igazgatók között az Illésházyak, Erdödyek, Thökölyek, Eszterházyak s Zichyek fényes neveivel is találkozunk. Igen természetesen, hogy a zavaros 16-dik században Árvavára sem volt ment a hadizajtól. Egy időben Bethlen Gábor is megjelent annak falai között, később Thököly István, Imre atyja, védelmezte azt a császáriak ellen 1670 végén, kik azt halála után elfoglalták, habár Pika Gáspár Thököly Imre idős vezére már két év múlva visszafoglalta. Árva várát később Szobieszky János egyik kó- i bor csapata foglalta el s dúlta fel 25 a környéken fekvő faluval együtt. Thököly e várat hanyatló szerencséje miatt többé vissza nem foglalhatta, s az az osztrákok kezén maradt, midőn 1703-ban Rákóczy Ferencz több napi ostrom után dicsőséggel bevette s egy ideig mint főhadiszállást s Lengyelországgal öszszeköttetésének kulcsát nagy gonddal védelmezte. A császáriak két ízben is megkísértették ezen várat visszafoglalni, mig végre 1709-ben hosszas ostromzár után sikerült is ez. Ezen ostrom volt az utolsó s talán leghevesebb is, mit Árva vára kiállott. Azóta csak az idő vasfoga emésztette, mignem 1800-ban ápr. 18 -án egy gondatlanságból eredt tűz az egész várat megsemmisíté. Az akkori igazgató gr. Zichy Ferencz sokat tett ugyan a vár újból helyreállítására, s második utódja, gr. Zichy Edmund, a jelenlegi igazgató ismét új javításokat tétetett, sőt egy kis múzeumot és levéltárat is állított fel itt, de azért a vár most is csak roma inkább regényes fekvése által vonz, mintsem azon csekély maradványok következtében, melyeket a kegyelet megőrzött. Most már csak egy egyszerű várőr lakik itt s gondosan ápolt bástyáit s erkélyeit csak olykor látogatja meg egy-egy utas, kit buvárlatai, vagy az újonnan megnyílt vasút ide vezetnek. Árva vára azonban regényes fekvése s történeti nevezetességénél fogva bizonynyal előbbutóbb a látogatottabb helyek közé fog tartozni. Nem fejezhetjük be ezen ismertetést anélkül, hogy a különben szorgalmas és tehetséges ifjú szerző művére vonatkozólag egy pár jó akaró észrevételt ne kockáztassunk. Szerző művelődéstörténelmi adatokat alig hoz elő, még Thurzó György bizonynyal érdekes végrendeletét is csak rövid kivonatban közli s a ház körül lakó népségről alig tesz említést. Történetírói jellemzésére szintén káros hatású, hogy a protestáns felekezet iránt túlságos előszeretettel viseltetik, míg másrészt — csaknem ellenmondólag — az erdélyi fejedelmek szabadságharczait igaztalanul lázadásokként jellemzi. — Legfontosabb azonban — s ezt meg nem bocsáthatjuk neki — hogy történetírói függetlenségét az árvai uradalom kormányzója ellenében, ki egy kiadója volt, nem tudta megőrzeni. Zichy Edmund kétségtelenül a jelenlegi mágnások jobbjai közé tartozik, de azért teljesen felesleges volt az ő nevét mindannyiszor, midőn előjött, dicsérő és magasztaló jelzőkkel látni el s őseiről csak a jó oldalakat említeni fel. E kis mű nagyrésze ily személyes ügyekkel van betöltve s mig a régi okmányokat kivonatozni nem ért reá részletesen elbeszéli amaz „örökké emlékezetes napot“, midőn a császár a várba, mindután lovai megbokrosodtak, gyalog vonult fel s ott rövid villásreggeli után magas látogatása emlékéül az e czélra készített díszes könyvbe nevét saját kezűleg bejegyezte. Különben ismételve kinyilatkoztatjuk, hogy e ma történelmi monographiáink jelesletei közé tartozik. *&'•-* -r ~c*szirin~á Pest, november 21. Pest, nov. 21. A Deák kör tegnap esti értekezletének megállapodását lapunk mai reggeli kiadásában ismertettük; az értekezlet lefolyásáról a következő tudósítás fekszik előttünk: A határozati javaslat első részét, mely a házszabályok megváltoztatásának szükségességét tartalmazza — Korizmics László tette s azt a miniszterek is ismerték. Korizmics után Házmán szélt s élesebb fogalmazást tartott szükségesnek. Brogyányi több kölcsönös bizalmat óhajtana a párt és a kormány közt. A kormány ellen intézett támadások, úgymond a párt ellen is intézték. Kívánja, hogy a solidaritás élénkebb legyen. Paczolay figyelmeztet, hogy az indítványnak a jelenlegi Ülésszakra nincs hatása, mivel az 1848. IV. tvczikk szerint a házszabályok csak az ülésszak végével változtathatók meg s csak a következő ülésszakra bírnak érvénynyel. Indítványozza ezen tvezikk módosítását. Földváry az inditványnyal nincs megelégedve, mivel azt mérsékeltnek tartja. Indítványozza, hogy közvetlen bizalom szavaztassák a kormánynak. Ghyczy szintén ily véleményben van. Érkövy is a bizalom szavazása mellett szólt. Végre elfogadtatott az általunk is közlött határozati javaslat. A határozati javaslat tárgyalásának napjául szombat tűzetett ki. A franczia nemzetgyűlés nov. 18-ai ülésében Changarnier tbk interpellációja Gambetta grenoblei beszédére vonatkozólag került napirendre. Az öreg tbk azt kívánta, hogy az ideiglenes kormány szakítson meg minden solidaritást egy oly emberrel mint Grambetta, ki radicalizmusa által, ha újból kormányra kerülne, ismét veszélybe döntené Francziaországot. (Tetszés jobbról.) L e f r a n c belügyér tiltakozik az ellen, mintha a kormány solidaritásban állana a radicalismussal és emlékeztet Thiersnek az állandó bizottságban Gambetta iránya ellen tartott beszédére. Thiers hasonlólag tiltakozott ezen solidaritás ellen s kijelenté, hogy a kormánynak mindig hatalmában áll és tenni is fogja, hogy a socialismus és demagógia ellen síkra szálljon, mert Francziaországnak jelenleg derék hadserge van. Ami pedig azt illeti, hogy a kormány „ideiglenes“, erre ezt felelé Changarniernek: „Önök panaszkodnak a kormánynak ideiglenes volta fölött, állítsanak tehát egy definitív kormányformát föl, most épen kedvező rá az idő, Francziaország elfogadandja. (Élénk tetszés balról.) Erre azon indítvány, hogy a ház egyszerűen napirendre térjen, mely ellen a kormány is nyilatkozott, 495 szavazattal 132 ellen elejtetett. Ezután Benoit d‘Azy azon indítványa került szavazásra, hogy a ház teljesen magáévá téve Thiers határozottan rászóló nyilatkozatát, melyet Gambetta eljárása ellen az állandó bizottságban tett, térjen napirendre. A kormány ezen indokolt napirend ellen is nyilatkozván, — ezen indítvány is 372 szavazattal 327 ellen elvettetett. Hasonló sors érte Jaurés tengernagy indítványát is. Végül Mettetal közvetítő és Gambettát csak kíméletesen érintő indítvány, mely egyszersmind a kormánynak bizalomnyilatkozat volt, fogadtatott el 267 szavazattal 117 ellenében. (A jobboldal túlnyomó nagy része nem szavazott, hanem a mérsékelt ellenzéknek hagyta a győzelmet.) Ez indítvány szerint a ház bízva a kormány erélyében és visszautasítva a Gambetta által Grenobleban felállított alapelveket, napirendre tért. Francziaország kereskedelmi és pénzügyi helyzetéről ez érdekes adatokat közli a „Rappel.“ Az 1872-dik év 9 első hónapjában az összes be- és kivitel 5,262,172,500 frankot tett, míg az 1869. normális év megfelelő hónapjaiban csak 4.508.292.000 frankra ment, az emelkedés tehát 754.686.000 frank. Minden kiviteli czikk gyarapodott, kivéve egyedül a borokat, melyek kivitele 205 millióról 189 millióra szállt alá. Nemesérczek 329 millió értékben be, és 179 millió értékben kivitettek. A hajózás sokat szenvedett a jún. 30-ai törvény által behozott lobogódíj következtében. E miatt a franczia kikötőkbe evezett hajók száma 1869-óta 17,000-ről 15,000-re száll alá. E kilenc hó alatt beszedetett a vámokból 127,814,000 frank, indirect adókból 509.114.000 frank. Az olasz parlamenti ellenzék főleg 3 fontos kérdésben szándékszik a kormányt megtámadni: az egyházi testületek eltörlése, az adókérdés és a külügyi politikára nézve Visconti Venosta ellen emelt azon vád, hogy Francziaország előtt nem tartotta fenn az olasz nemzet tekintélyét. A kölni ó-katholikusok congressusának bizottsága egy 5 pontozatból álló nyilatkozatot tett közzé a fuldai püspökök és érsekek gyűlésén alkotott emlékiratban foglalt államellenes elvekkel szemben. A nyilatkozat Kölnben kelt od. hóban 1872. s aláírták dr. Schulte jogtanár, dr. Friedrich theologiai tanár, dr. Reusch theol. tanár, dr. Michelis a philosophia tanára, Wülfing kormányi főtanácsos, dr. Hasenklener egészségügyi tanácsos, dr. Maassen jogtanár. „A lengyelek programmja 1872. évre“ a czime azon röpiratnak, mely közelebb Posenben Kraszewszky tollából a sajtó alól kikerült. A honfitársai előtt nagyrabecsült lengyel író azt tanácsolja, hogy a lengyelek hagyjanak fel a hiábavaló manifestumok és tüntetésekkel. Ezeknek kora már lejárt. A lengyelek politikája új fordulatot kell hogy vegyen ez évben, azt t. i. hogy a szó és beszéd mezejéről a tett mezejére lépjen. E röpirat nem ment azon utógondolattól, hogy az egységes Lengyelország újra fel fog támadni, hanem az első lengyel politikai irodalmi termény, mely az adott viszonyokkal és tényezőkkel vet számot. — A baloldali kör csütörtökön nov. 21 én d. u. 5 órakor értekezletet tart. Az országos ipar- és mű-múzeum. Az országos magyar iparszövetség központi bizottsága az országos ipar és mű-múzeum létesítése ügyében a következő kérvényt intézte a képviselőházhoz: Mélyen tisztelt képviselőház ! A jelen év a hazai iparra nézve új korszakot nyitott meg. A magyar törvényhozás bölcsesége végleg és teljesen meghonosította hazánkban az iparszabadságot. Hogy ezen kor követelte intézkedést a hazai iparosok nagy része idegenkedéssel fogadta, oly tény, mely a mélyen tisztelt képviselőház előtt nem ismeretlen. És e tényen nem is lehet csodálkozni. Mindenütt az egész világon, hol az iparszabadság a régi jezékszerűségen felülkerekedett az átmeneti nehézségek leküzdéséig ugyan hasonló jelenség mutatkozott. De van e jelenségnek természetes oka is. Tagadhatlan az, hogy az iparszabadság, ott hol a kézműves osztály a korszerű haladástól el van zárva, ez osztálynak fokonkénti sülyedését és enyészetét vonja maga után. Az ipartörvény létesítésekor a magyar iparos osztály is ösztönszerűleg érezte ezt, innen eredt, hogy a folyó évi február 25—26-ik napján tartott országos ipargyűlésen a régi czőkszeszerűségeknek még több igen határozottt szószólója akadt. Az illetők ugyanis az eddigi tapasztalatok nyomán csak egy eshetőséget ismertek az iparszabadsággal kapcsolatban, a kisebb iparosoknak elnyomatását. Azonban az említett iparosgyűlésen, mely az országos iparos szövetség létrejövetelét eredményezte, a haladás barátainak sikerült az eszmemozgalomnak egészen más irányt adni, sikerült az iparszabadságra vonatkozólag egy másik eshetőséget is feltárni, mely nem romlást, hanem újabb lendületet ígér a hazai iparnak, sikerült az érdeklettekkel megérketni, hogy a kézművesek csak akkor vannak az iparszabadság mellett pusztulásra kárhoztatva, ha a korszerű haladástól el vannak zárva s hogy miután a szabadságnak az ipar terén is útját állani nem lehet, a törekvéseknek nem az elavult ezékszerűségeknek visszahozatalára, hanem arra kell irányulni, hogy mindazon eszközöket megszerezzük s mindazon intézményeket életbeléptessük, melyek által az iparosok a korszerű haladás áramlatába belejussanak, s melyekkel magukat a szabad versenyre képessé tehessék. Ez értelemben bátrak voltunk annak idejében kérvényt intézni a mélyen tisztelt képviselőházhoz — előadván a hazai iparososztály kívánalmait. E kívánalmak között első helyen áll az iparos szakismeretek terjesztése . .. „Gondoskodni — így szól a kérvény kellő számú és korszerűen felszerelt ipartanodáknak és az iparos szakismeretek terjesztésére czélra egyéb intézeteknek halaszthatlan felállítása és ugyane czélra irányult korszerű intézményeknek meghonosítása által arról, hogy a hazai iparososztály tagjai mindazon ismereteket megszerezhessék, melyek őket a küzdelmes versenyre képessé tegyék.“ Az itt célzott intézetek közt mindenesetre a legfontosabb és legsürgősb egy országos ipar és mű múzeum, a minő ma már minden művelődni és haladni vágyó oszágban fennáll, s mely nálunk kétszerte szükségesebb, mint bárhol és pedig főleg két okból; először azért, mert iparosaink nagy része igen korlátolt viszonyok közt nevekedvén fel, s azért csekély elméleti ismeretekkel birván, elméleti uton, például a szakirodalmi művekből vagy folyóiratokból nem igen képesek megismerkedni az újabb vívmányokkal és javításokkal, hanem e tekintetben egészen a közvetlen látásra és szemlélésre vannak utalva; — másodszor azért, mert hazánk iparosai legnagyobbrészt még a kézműves osztályhoz tartoznak, márpedig a kézmű köztudomás szerint csak a művészeti elemek fölvétele által biztosíthatja fennmaradását, sőt fejlődését a gyárszerű termeléssel szemben, s a tett tapasztalatok szerint az iparmúzeumoknak rendkívüli befolyásuk van épen az iparnak nemesítésére. Épen azért, mivel az iparmúzeum eme felette égető szükségességéről meg vagyunk győződve, s mivel az iparmúzeum mielőbbi létesítésében és az egész országra kiható működésében iparunk életrevaló fejlődésének egyik legfontosabb tényezőjét látjuk, nagy örömmel vettük a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszer urnak abbeli czélzatát, miszerint a bécsi világkiállítás alkalmával nagyobb menyiségű iparmúzeumi tárgyak vásároltassanak s e végett 50.000 frtnyi összeg vétessék fel a jövő évi költségvetésbe. De ép oly lehangoló fájdalmas érzéssel tapasztaltuk és tapasztalták bizonyára az összes hazai iparosok. sőt mindazok, kik a hazai ipar fejlődését óhajtják, hogy az érintett összeg megszavazása és ezáltal az iparmúzeum mielőbbi létrejövetele veszélyeztetve van, amennyiben az pénzügyi bizotság az összeg törlését hozta javaslatba. A magyar törvényhozás a legkedvezőtlenebb pénzügyi körümények közt sem hagyhatja a hazai ipar érdekeit figyelmen kívül, különösen akkor, midőn az életbe léptetett iparszabadság szükségszerű előfeltételeit teljesíteni kell, azok elől kitér, és midőn évtizedeken át vissza nem térő kedvező alkalom mutatkozik, egy jelentékeny lépést tehetni a hazai ipar előmozdítása érdekében ? Miután meg vagyunk győződve, hogy a mélyen tisztelt képviselőház melegen óhajtja iparunk gyors előmetételét és az ipartörvénybe letett szabadiparnak üdvös hatású érvényesülését, azon kérelemmel járulunk a mélyen tisztelt képviselőház elé, miszerint a földművelés ipar és kereskedelmi miniszérium költségvetésében iparmúzeumi tárgyak vásárlására előirányzott 50.000 frtnyi összeget megszavazni kegyeskedjék. A losonczi gymnasium és kápezde. Losoncz alig 4—5 ezerre menő népességénél fogva csak kis város, de iparánál s kereskedelménél, valamint azon nagy kiterjedésű vidéknél fogva, mely rá, mint központra támaszkodik, egyike hazánk jelentékenyebb városainak. És ha meg tekintjük, hogy észak felé annak határánál végződik, a magyar ajkú népelem, annak, mint nemzetiségünk egyik végvárának culturmissiói fontosságát is elismernünk kell. E küldetés tudatából volt Losoncz kezdettől fogva az iskolaügynek buzgó ápolója, tartotta fenn s virágoztatta a 48-as előtti időben lyceumát; igyekezett 49-ki katastropha után iskoláját hamvaiból föleleveniteni; és miután anyagi erőtlenségén megtörött az intézet kellő szervezhetésének munkája, szerződött az állammal, hogy iskoláját megmenthesse s magát különösen cultur-missiói feladatának megoldására továbbra is képesítse. Most két virágzó államintézettel dicsekedhetik. Egyik az algymnásium, másik a tanítóképezde. Az állam úgy látszik a képezde körül megtette már mindazt, ami annak betetőzésére megkívántatott, de a gymnasium körül kétségkívül maradt még tenni valója. Losoncznak és vidékének működési szükségeit egy algymnasium nem fedezheti, sőt Losoncz egy algymnasiummal a nemzeti cultúra tekintetében is, hivatásának csak csonkán felelhet meg. Igaz, hogy ott van a tanítóképezde. De ez, mint specificus rendeltetésű intézet, annyi különböző csatornán keresztül nem vezetheti szét a nemzeti művelődést, mint egy virágzó teljes gyimnasium, vagy lyczeum. — Sőt mivel azon elemi iskolák, melyek ezen képezde vidékébe tartoznak, nagyobb részben a magyarság határain kívül esnek, nem tartom lehetetlennek, hogy egy pár évtized múlva, minden szerződési kötelék daczára is, ez intézet körében a magyar nyelv mellett,sőt annak hátrányára, a felvidék nyelve fog nagyobb és nagyobb tért elfoglalni. Melyre nézve eléggé nem ajánlható, hogy a losonezi értelmiség a gymnasium továbbifejlesztésére fó figyelmet fordítson s az államnál kieszközölni igyekezzék, hogy algymnasiuma mielőbb s illetőleg nyolcz osztályú intézetté emeltessék. Kérdésbe lehet ugyan tenni, nem volna e jobb és czélszerűbb ezen gymnasium helyét egy megfelelő reáliskolával pótolni; de mivel nem tartom tanácsosnak a múlttal való teljes szakítást, ezen intézetnek múltja pedig humanisticus iskolát követel a jelentől; mivel továbbá mind helyben, mind a vidéken felette nagy azon contingentia, mely épen a humanisticus iskolát veszi igénybe ; végül mivel jelenben még a reáliskoákkal sem vagyunk minden pontig tisztában, altár eltekintek is a kérdés nemzetiségi mozzanatától meggyőződésem az, hogy Losoncz jól felfogott érdekében ez idő szerint gymnásiumának továbbfejlesztése áll. Most a reáliskola sürgetése a gyakorlatban csaknem egyremegy a gymnasium emelésének megakasztásával. Azt hiszem, a gymnasium Ugye mindjárt sokat nyerne s a közönség által is melegebben karoltatnék fel, ha — miként ez a képezdénél van — kormányzására iskolaszék állíttatnék fel. Távol vagyok az igazgató jogkörének megszorítni akarásától , de bármely tanintézet úgy lép a nagy közönséggel életteljes összeköttetésbe, ha annak ügyeibe a tanárokon és az igazgatón felül mások is betekinthetnek. Az államnak nem állhat érdekében a maga intézeteit a nagyközönségtől mintegy elszigetelni, s épen azért csodálkozom, hogy ezen intézet számára mindjárt kezdetben iskolai szék nem állíttatott fel. Meg kell itt említenem azt, mennyire feltűnő a dilettáns előtt is, hogy míg a gymnasium helyisége oly szorosan van kimérve, hogy a gyűjteménytárak is alig voltak benne elhelyezhetők , addig a képezde a teremeknek számára és nagyszerűségére nézve a merészebb igényeket is csaknem túlszárnyalja. Kitűnő ez intézetben, berendezésére nézve, különösen a tápintézet helyisége, sajnálni lehet azonban, hogy míg az állam a képezdei növendékek ellátásáról oly bőkezűleg és nemesen gondoskodik , addig gymnasiumában megfelelő intézkedéseket eddigelé nem igen tett; pedig a gymnasiumokban is vannak szegény tanulók és a gymnasiumi növendékek is csak az állam számára képeztetnek. Óhajtandó volna, hogy miután mind a két intézetnek ugyanazon gazdája van, a képezdei tápintézet jótéteményében részesülhetés, bizonyos mértékben a gymnasiumi tanulókra is kiterjesztetnék. F. L. Iparegyesületi ügyek. Az orsz. m. iparegyesület képviselő bizottsága nov. 19. ülést tartott. Az előterjesztett igazgatósági jelentésből következőket emeljük ki: — Az egyesület mintagyűjteménye és könyvtára számára több adomány érkezett. a) Eckstein József épitőlakatos egy általa feltalált csengetyűházat ajándékozott az iparegyesületnek. b) Felber János böröndös japáni bőrpapirból általa készített 3 táskát adományozott, ugyancsak japáni bőrpapirból. Siegerer Edwárd 3 darab cortonage-müvecskét készített, Lázár György pedig hat kötet könyvet kötött be az egyesületnek. c) Szabó János a desnai és borossebesi bányák és gyártelepekből bányászati és kohászati mutatványokat ajándékozott. d) Az egyesület könyvtára számára Liptay Pál amerikából 26 kötet és 28 füzet különféle, de leginkább nemzetgazdasági és statistikai tartalmú művet küldött. e) Az osztrák államvasut az egyesület által rendezett kecskeméti körvonat alkalmából Dr. Szabóky Adolf eszközlése folytán 100 ftot ajándékozott az egyesületnek. Fogadják a tisztelt adományozók az egyesület legszívesebb köszönetét. Az iparmúzeum számára vásárlandó tárgyakra előirányzott 50.000 forint az országgyűlés pénzügyi bizottsága által töröltetni javasoltatván, az igazgatóság jónak látta kérvényt intézni az országgyűléshez az érintett tételnek meghagyása végett. Az egyesület a jövő évben is, mint az előbbi években elismerésben kívánván részesíteni mind a versenyképes, illetőleg jól berendezett ipartelepeket, mind a kitűnő munkásokat, az igazgatóság a pályázat közzétételét oly módon határozta el, hogy a pályázatok beadása határideje jövő évi jan. 1- re legyen szabva. Több oldalról panaszuk merülvén fel, hogy az ipartársulatok alapszabályainak késedelmes megerősítése folytán az ipartörvény által czélba vett új szervezkedés foganatba nem vehető, az