A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)

1872-11-21 / 269. szám

269. szám. X. évfolyam. Esti kiadás: Fest, 1872. Csütörtök , nov. 21. Szerkesztési irt­dó : Ferencziek-tere 7. szám. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint Elöflset«»­ díj: Ponto küldve, vagy Budapesten bárhol hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.................................. A írt 86 k*. S hónapra ....*. 6 „ BO a » hónapra . • • ■ • ,11 ■ | Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 80 fa. A b­elüfizetés ai év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. A lap szellemi részét illető minden Use tömény a szerkesztőséghez intézendő. i'.érmentetlen levelek csak ismert kezektől tejitalnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza fUmiKTÉHKH radta;; mint előüzetézik a kiadó-hiva­­talba (feranedok-ta* 7. szám) küldendők. A JOBI TARCZAM. Árva vára. (Árva vára. Történelmi tanulmány. Irta ifj. Ku­­binyi Miklós, Pest Athenaeum. Több metszettel s kő­nyomata táblával. 178. 1. Arad (Gy. A.) Történelmi monographiáink száma egy kétségtelenül becses művel szaporodott az által, hogy az árvai uradalom jelenlegi igazga­tója gr. Zichy Edmund a történelmi kutatás terén különben is érdemeket szerzett ifjú tudóst, Kubinyi Miklóst megbízta a regényes fekvésű vár történelmének s jelen állapotának eleirásával. Most, habár e my határozottan kifejezet czélja szerint az utasok számára akart kézikönyv lenni a derék szerző inkább annak történelmére fek­tette a fősúlyt. Árva vára történelmünkben jelentékeny sze­repet játszott, de e szerepről igen kevesen bír­tak tudomással, a legtöbben csak arra emlékez­tek, hogy e várba záratta Mátyás király a híres Várday Péter kalocsai érseket, a hagyomány szerint a következő szavak kíséretében: „Árva fuisti, Petre, arva eris et in Árva morieris“ A többiről mindeddig csakis egy pár történettudós ■ a molylepte levéltárak tudtak valamit. Kubinyi­ felkutatta ezen­ levéltárakat s napfény­re hozta lehetőleg mindazt, a mit megmenteni lehetett. — Az ókorra nézve igen csekély az eredmény. Árva vára alapításáról nem maradt fenn semmi adat vagy hagyomány szerző gya­nítja ugyan, hogy még a magyarok bevándorlá­sa előtt épült volna,­­de az első adat IV-ik Béla idejében jön elő. S még ezután is egész évszá­zadon át csak azt tudjuk meg, hogy e vár a Ba­lassa nemzetségé s később a kormányé lett, ki azt a zólyomi főispánra bízta. Az Anjouk korában kezdődik meg a vár való­di történelme. Az adatok mindinkább szaporáb­ban emlékeznek meg az árvai várról. Olvassák, hogy a hatalmas Danch mester lakott itt, ké­sőbb Nagy Lajos, mint határszéli várát, vette kü­lönös gondja alá Árvát , itt különös szabadal­makkal felruházott lengyel parasztokat telepí­tett le. Lajos halála után ismét magánkézbe került a vár, többek közt egy ideig Gara Miklós nádor sőt a hires Stibor vajda is bírta azt. Ez utóbbinak halála után Palóczy Miklós turóczi főispán foglalta azt el, kitől viszont a cseh hu­sziták rabolták el, s jó darabig Komorovszky Péter, a hírhedt cseh rabló, székelt itt. Ezen kortól — körülbelül a 15-ik század kö­zepétől fogva — összefüggő adatokat leírunk Árva váráról. Komorovszky,ki e várból rettenése lett a szomszéd vidéknek, 1474-ben hosszú küz­delem után feladta Mátyás királynak Árva vá­rát s lengyelországi birtokára menekült. A rabló harczedzett serege képezé később a híres fekete seregnek magvát. Mátyás várnagyokat rendelt Árva várába, halála után azonban csakhamar a szapolyaiak ragadták magukhoz ennek birtokát, kik annak kormányzatát várnagyokra bízták. Árva vára volt az egyedüli, mely Zápolya Jánoshoz még akkor is hű maradt, midőn ő Fer-­­­dinánd túlnyomó hatalma elöl külföldre vonult s csak 1534 ben jutott árulás által a császáriak birtokába. Sok küzdelem után végre 1556-ban Thurzó Ferencz protestáns hitre tért nyitrai püs­pök kezére jutott örökösödés utján e vár s ezóta folytonosan e családi kezében maradt. A történelem feljegyezte e hírneves család történetét s különösen Thurzó György nádorét, ki e várban született,­ élt s halt meg. Kubinyi Miklós részletesen szól e tekintélyes férfin viselt tetteiről s családi viszonyairól, mindamellett láthatólag nem használta fel eléggé azon nagy­becsű adatokat, a­melyeket az árvai levéltárból nyerhetett. Egy igen érdekes adatot is találunk e műben feljegyezve. Thurzó Györgyöt a császár 1606-ban Árvamegye örökös főispáni méltósá­gával is megadományozta, s e méltóságot a leányágra is kiterjeszté. K. feljegyzi, hogy már az ő özvegye Czobor Erzsébet tényleg gyakorolta is e jogot s miután a főispáni hitet is letette, e méltóságot egész halála napjáig viselte. Thurzó György halála után végrendelete ér­telmében az árvai uradalmat a várral együtt mindenkor a családból választott igazgató ke­zelte s ezen igazgatók között az Illésházyak, Er­­dödyek, Thökölyek, Eszterházyak s Zichyek fé­nyes neveivel is találkozunk. Igen természetesen, hogy a zavaros 16-dik században Árvavára sem volt ment a hadizajtól. Egy időben Bethlen Gá­bor is megjelent annak falai között, később Thö­köly István, Imre atyja, védelmezte azt a csá­száriak ellen 1670 végén, kik azt halála után elfoglalták, habár Pika Gáspár Thököly Imre i­dős vezére már két év múlva visszafoglalta.­­ Árva várát később Szobieszky János egyik kó- i bor csapata foglalta el s dúlta fel 25 a környé­ken fekvő faluval együtt. Thököly e várat hanyatló szerencséje miatt többé vissza nem foglalhatta, s az az osztrákok kezén maradt, midőn 1703-ban Rákóczy Ferencz több napi ostrom után dicsőséggel bevette s egy ideig mint főhadiszállást s Lengyelországgal ösz­­szeköttetésének kulcsát nagy gonddal védelmezte. A császáriak két ízben is megkísértették ezen várat visszafoglalni, mig végre 1709-ben hosszas ostromzár után sikerült is ez. Ezen ostrom volt az utolsó s talán leghevesebb is, mit Árva vára kiállott. Azóta csak az idő vasfoga emésztette, mignem 1800-ban ápr. 18 -án egy gondatlan­ságból eredt tűz az egész várat megsemmisíté. Az akkori igazgató gr. Zichy Ferencz sokat tett ugyan a vár újból helyreállítására, s máso­dik utódja, gr. Zichy Edmund, a jelenlegi igaz­gató ismét új javításokat tétetett, sőt egy kis múzeumot és levéltárat is állított fel itt, de azért a vár most is csak rom­a inkább regényes fek­vése által vonz, mintsem azon csekély maradvá­nyok következtében, melyeket a kegyelet meg­őrzött. Most már csak egy egyszerű várőr lakik itt s gondosan ápolt bástyáit s erkélyeit csak olykor látogatja meg egy-egy utas, kit buvárla­­tai, vagy az újonnan megnyílt vasút ide vezet­nek. Árva vára azonban regényes fekvése s tör­téneti nevezetességénél fogva bizonynyal előbb­­utóbb a látogatottabb helyek közé fog tartozni. Nem fejezhetjük be ezen ismertetést a­nélkül, hogy a különben szorgalmas és tehetséges ifjú­­ szerző művére vonatkozólag egy pár jó akaró­­ észrevételt ne koc­káztassunk. Szerző művelődéstörténelmi adatokat alig hoz elő, még Thurzó György bizonynyal érdekes végrendeletét is csak rövid kivonatban közli s a ház körül lakó népségről alig tesz említést. Tör­ténetírói jellemzésére szintén káros hatású, hogy a protestáns felekezet iránt túlságos előszeretet­tel viseltetik, míg másrészt — csaknem ellen­­mondólag — az erdélyi fejedelmek szabadság­­harczait igaztalanul lázadásokként jellemzi. — Legfontosabb azonban — s ezt meg nem bocsát­hatjuk neki — hogy történetírói függetlenségét az árvai uradalom kormányzója ellenében, ki e­gy kiadója volt, nem tudta megőrzeni. Zichy Edmund kétségtelenül a jelenlegi mág­nások jobbjai közé tartozik, de azért teljesen felesleges volt az ő nevét mindannyiszor, midőn elő­jött, dicsérő és magasztaló jelzőkkel látni el s őseiről csak a jó oldalakat említeni fel. E kis mű nagyrésze ily személyes ügyekkel van betölt­ve s mig a régi okmányokat kivonatozni nem ért reá részletesen elbeszéli amaz „örökké em­lékezetes napot“, midőn a császár a várba, mind­után lovai megbokrosodtak, gyalog vonult fel s ott rövid villásreggeli után magas látogatása emlékéül az e czélra készített díszes könyvbe nevét saját kezűleg bejegyezte. Különben ismé­telve kinyilatkoztatjuk, hogy e ma történelmi monographiáink jelesletei közé tartozik. *&'•-* -r ~c*sz­­irin­~á Pest, november 21. Pest, nov. 21. A Deák kör tegnap esti értekezleté­nek megállapodását lapunk mai reggeli kiadásában ismertettük; az értekezlet le­folyásáról a következő tudósítás fekszik előttünk: A határozati javaslat első részét, mely a ház­szabályok megváltoztatásának szükségességét tartalmazza — Korizmics László tette s azt a miniszterek is ismerték. Korizmics után Házmán szélt s élesebb fogalmazást tartott szükségesnek. Brogyányi több kölcsönös bizalmat óhaj­tana a párt és a kormány közt. A kormány ellen intézett támadások, úgy­mond a párt ellen is intézték. Kívánja, hogy a solidaritás élénkebb legyen. Paczolay figyel­meztet, hogy az indítványnak a jelenlegi Ülés­szakra nincs hatása, mivel az 1848. IV. tvczikk szerint a házszabályok csak az ülésszak végé­vel változtathatók meg s csak a következő ülés­szakra bírnak érvénynyel. Indítványozza ezen tvezikk módosítását. Földváry az inditványnyal nincs meg­elégedve, mivel azt mérsékeltnek tartja. Indít­ványozza, hogy közvetlen bizalom szavaztassák a kormánynak. G­h­y­c­zy szintén ily vélemény­ben van. Érkövy is a bizalom szavazása mellett szólt. Végre elfogadtatott az általunk is közlött határozati javaslat. A határozati javaslat tárgyalásának napjául szombat tűzetett ki. A franczia nemzetgyűlés nov. 18-ai ülésében Changarnier tbk in­­terpellációja Gambetta grenoblei beszé­dére vonatkozólag került napirendre. Az öreg tbk azt kívánta, hogy az ideiglenes kormány szakítson meg minden solidari­­tást egy oly emberrel mint Grambetta, ki radicalizmusa által, ha újból kormányra kerülne, ismét veszélybe döntené Fran­­cziaországot. (Tetszés jobbról.) L e f r a n c belügyér tiltakozik az ellen, mintha a kormány solidaritásban állana a radica­­lismussal és emlékeztet Thiersnek az állandó bizottságban Gambetta iránya ellen tartott beszédére. Thiers hason­lól­ag tiltakozott ezen solidaritás ellen s kijelenté, hogy a kormánynak mindig ha­talmában áll és tenni is fogja, hogy a so­­cialismus és demagógia ellen síkra száll­jon, mert Francziaországnak jelenleg de­rék hadserge van. A­mi pedig azt illeti, hogy a kormány „ideiglenes“, erre ezt felelé Changarniernek: „Önök panasz­kodnak a kormánynak ideiglenes volta fölött, állítsanak tehát egy definitív kor­­mányformát föl, most épen kedvező rá az idő, Francziaország elfogadandja. (Élénk tetszés balról.) Erre azon indítvány, hogy a ház egy­szerűen napirendre térjen, mely ellen a kormány is nyilatkozott, 495 szavazattal 132 ellen elejtetett. Ezután Benoit d‘Azy azon indítványa került szavazásra, hogy a ház teljesen magáévá téve Thiers hatá­rozottan rászóló nyilatkozatát, melyet Gambetta eljárása ellen az állandó bizott­ságban tett, térjen napirendre. A kormány ezen indokolt napirend ellen is nyilatkoz­ván, — ezen indítvány is 372 szavazattal 327 ellen el­vettetett. Hasonló sors érte Jaurés tengernagy indítványát is. Vé­gül Mettetal közvetítő és Gambettát csak kíméletesen érintő indítvány, mely egyszersmind a kormánynak bizalomnyi­latkozat volt, fogadtatott el 267 szavazat­tal 117 ellenében. (A jobboldal túlnyomó nagy része nem szavazott, hanem a mérs­é­­kelt ellenzéknek hagyta a győzelmet.) Ez indítvány szerint a ház bízva a kormány erélyében és visszautasítva a Gambetta által Grenobleban felállított alapelveket, napirendre tért. Francziaország kereskedelmi és pénzügyi helyzetéről ez érdekes ada­tokat közli a „Rappel.“ Az 1872-dik év 9 első hónapjában az összes be- és kivitel 5,262,172,500 frankot tett, míg az 1869. normális év megfelelő hónapjaiban csak 4.508.292.000 frankra ment, az emelke­dés tehát 754.686.000 frank. Minden kiviteli czikk gyarapodott, kivéve egye­dül a borokat, melyek kivitele 205 mil­lióról 189 millióra szállt alá. Nemesér­­czek 329 millió értékben be,­ és 179 mil­lió értékben kivitettek. A hajózás sokat szenvedett a jún. 30-ai törvény által be­hozott lobogódíj következtében. E miatt a franczia kikötőkbe evezett hajók száma 1869-óta 17,000-ről 15,000-re száll alá. E kilenc­ hó alatt beszedetett a vámok­ból 127,814,000 frank, indirect adókból 509.114.000 frank. Az olasz parlamenti ellenzék fő­leg 3 fontos kérdésben szándékszik a kor­mányt megtámadni: az egyházi testüle­tek eltörlése, az adókérdés és a külügyi politikára nézve Visconti Venosta ellen emelt azon vád, hogy Francziaország előtt nem tartotta fenn az olasz nemzet tekintélyét. A kölni ó-katholikusok congres­­susának bizottsága egy 5 pontozatból álló nyilatkozatot tett közzé a fuldai püspökök és érsekek gyűlésén alkotott emlékiratban foglalt államellenes elvekkel szemben.­­ A nyilatkozat Kölnben kelt od­. hóban 1872. s aláírták dr. Schulte jogtanár, dr. Friedrich theologiai tanár, dr. Reusch theol. tanár, dr. Michelis a philosophia tanára, Wülfing kormányi főtanácsos, dr. Hasenklener egészségügyi tanácsos, dr. Maassen jogtanár. „A lengyelek programmja 1872. évre“ a czime azon röpiratnak, mely közelebb Posenben Kraszewszky tol­lából a sajtó alól kikerült. A honfitársai előtt nagyrabecsült lengyel író azt taná­csolja, hogy a lengyelek hagyjanak fel a hiábavaló manifestumok és tüntetésekkel. Ezeknek kora már lejárt. A lengyelek politikája új fordulatot kell hogy vegyen ez évben, azt t. i. hogy a szó és beszéd mezejéről a tett mezejére lépjen. E röpirat nem ment azon utógondolattól, hogy az egységes Lengyelország újra fel fog tá­madni, hanem az első lengyel politikai irodalmi termény, mely az adott viszo­nyokkal és tényezőkkel vet számot. — A baloldali kör csütör­tökön nov. 21 én d. u. 5 órakor értekezletet tart. Az országos ipar- és mű-múzeum. Az országos magyar iparszövetség központi bizottsága az országos ipar és mű-múzeum léte­sítése ügyében a következő kérvényt intézte a képviselőházhoz: Mélyen tisztelt képviselőház ! A jelen év a hazai iparra nézve új korszakot nyitott meg. A magyar törvényhozás bölcsesége végleg és telje­sen meghonosította hazánkban az iparszabad­ságot. Hogy ezen kor követelte intézkedést a hazai iparosok nagy része idegenkedéssel fogadta, oly tény, mely a mélyen tisztelt képviselőház előtt nem ismeretlen. És e tényen nem is lehet csodál­kozni. Mindenütt az egész világon, hol az ipar­szabadság a régi jezékszerűségen felülkerekedett az átmeneti nehézségek leküzdéséig ugyan ha­sonló jelenség mutatkozott. De van e jelenségnek természetes oka is. Tagadhatlan az, hogy az iparszabadság, ott hol a kézműves osztály a korszerű haladástól el van zárva, ez osztálynak fokonkénti sülyedését és enyészetét vonja maga után. Az ipartörvény létesítésekor a magyar ipa­ros osztály is ösztönszerűleg érezte ezt, innen eredt, hogy a folyó évi február 25—26-ik nap­ján tartott országos ipargyűlésen a régi czőksze­­szerűségeknek még több igen határozottt szószó­lója akadt. Az illetők ugyanis az eddigi tapasztalatok nyomán csak egy eshetőséget ismertek az ipar­szabadsággal kapcsolatban, a kisebb iparosok­nak elnyomatását. Azonban az említett iparosgyűlésen, mely az országos iparos szövetség létrejövetelét ered­ményezte, a haladás barátainak sikerült az esz­memozgalomnak egészen más irányt adni, si­került az iparszabadságra vonatkozólag egy má­sik eshetőséget is feltárni, mely nem romlást, hanem újabb lendületet ígér a hazai iparnak, sikerült az érdeklettekkel megérk­etni, hogy a kézművesek csak akkor vannak az iparsza­badság mellett pusztulásra kárhoztatva, ha a kor­szerű haladástól el vannak zárva s hogy miután a szabadságnak az ipar terén is útját állani nem lehet, a törekvéseknek nem az elavult ezékszerűségeknek visszahozatalára, ha­nem arra kell irányulni, hogy mindazon eszkö­zöket megszerezzük s mindazon intézményeket életbeléptessük, melyek által az iparosok a kor­szerű haladás áramlatába belejussanak, s me­lyekkel magukat a szabad versenyre képessé tehessék. Ez értelemben bátrak voltunk annak idejében kérvényt intézni a mélyen tisztelt képviselő­ház­hoz — előadván a hazai iparososztály kívánal­mait. E kívánalmak között első helyen áll az iparos szakismeretek terjesztése . .. „Gondos­kodni — így szól a kérvény kellő számú és kor­szerűen felsz­erelt ipartanodáknak és az iparos szakismeretek terjesztésére czélra egyéb intéze­teknek halaszthatlan felállítása és ugyane czélra irányult korszerű intézményeknek meghonosítása által arról, hogy a hazai iparososztály tagjai mindazon ismereteket megszerezhessék, melyek őket a küzdelmes versenyre képessé tegyék.“ Az itt c­élzott intézetek közt mindenesetre a legfontosabb és legsürgősb egy országos ipar és mű­ múzeum, a minő ma már min­den mű­velődni és haladni vágyó oszágban fenn­áll, s mely nálunk kétszerte szükségesebb, mint bárhol és pedig főleg két okból; először azért, mert iparosaink nagy része igen korlátolt viszo­nyok közt nevekedvén fel, s azért csekély elmé­leti ismeretekkel birván, elméleti uton, például a szakirodalmi művekből vagy folyóiratokból nem igen képesek megismerkedni az újabb vív­mányokkal és javításokkal, hanem e tekintet­ben egészen a közvetlen látásra és szem­­lélésre vannak utalva; — másodszor azért, mert hazánk iparosai legnagyobbrészt még a kézműves osztályhoz tartoznak, már­pedig a kézmű köztudomás szerint csak a művészeti elemek fölvétele által biztosíthatja fennmaradá­sát, sőt fejlődését a gyárszerű termeléssel szem­ben, s a tett tapasztalatok szerint az iparmúze­­umoknak rendkívüli befolyásuk van épen az iparnak nemesítésére. Épen azért, mivel az iparmúzeum eme felette égető szükségességéről meg vagyunk győződve, s mivel az iparmúzeum mielőbbi létesítésében és az egész országra kiható működésében ipa­runk életrevaló fejlődésének egyik legfontosabb tényezőjét látjuk, nagy örömmel vettük a földmi­­velés, ipar és kereskedelmi miniszer urnak abbeli czélzatát, miszerint a bécsi világkiállítás alkal­mával nagyobb menyiségű iparmúzeumi tárgyak vásároltassanak s e végett 50.000 frtnyi összeg vétessék fel a jövő évi költségvetésbe. De ép oly lehangoló fájdalmas érzéssel tapasztaltuk és tapasztalták bizonyára az összes hazai iparosok. sőt mindazok, kik a hazai ipar fejlődését óhajt­ják, hogy az érintett összeg megszavazása és ez­által az iparmúzeum mielőbbi létrejövetele veszé­lyeztetve van, a­mennyiben az­ pénzügyi bizo­t­ság az összeg törlését hozta javaslatba. A magyar törvényhozás a legkedvezőtlenebb pénzügyi körümények közt sem hagyhatja a hazai ipar érdekeit figyelmen kívül, különösen akkor, midőn az életbe léptetett iparszabadság szükségszerű előfeltételeit teljesíteni kell, azok elől kitér, és midőn évtizedeken át vissza nem térő kedvező alkalom mutatkozik, egy jelenté­keny lépést tehetni a hazai ipar előmozdítása érdekében ? Miután meg vagyunk győződve, hogy a mélyen tisztelt képviselőház melegen óhajtja iparunk gyors előmetételét és az ipartörvénybe letett szabad­iparnak üdvös hatású érvényesülését, azon kérelemmel járulunk a mélyen tisztelt kép­­viselőház elé, miszerint a földművelés ipar és kereskedelmi miniszérium költségvetésében ipar­­múzeumi tárgyak vásárlására előirányzott 50.000 frtnyi összeget megszavazni kegyeskedjék. A losonczi gymnasium és kápezde. Losoncz alig 4—5 ezerre menő népességénél fogva csak kis város, de iparánál s kereskedel­ménél, valamint azon nagy kiterjedésű vidéknél fogva, mely rá, mint központra támaszkodik, egyike hazánk jelentékenyebb városainak. És ha meg tekintjük, hogy észak felé annak hatá­ránál végződik, a magyar ajkú népelem, annak, mint nemzetiségünk egyik végvárának cultur­­missiói fontosságát is elismernünk kell. E küldetés tudatából volt Losoncz kezdettől fogva az iskolaügynek buzgó ápolója, tartotta fenn s virágoztatta a 48-as előtti időben lyceumát; igyekezett 49-ki katastropha után iskoláját ham­vaiból föleleveniteni; és miután anyagi erőtlen­ségén megtörött az intézet kellő szervezhetésének munkája, szerződött az állammal, hogy iskoláját megmenthesse s magát különösen cultur-missiói feladatának megoldására továbbra is képesítse. Most két virágzó államintézettel dicsekedhetik. Eg­y­ik az algymnásium, másik a tanítóképezde. Az állam úgy látszik a képezde körül meg­tette már mindazt, ami annak betetőzésére meg­­kívántatott, de a gymnasium körül kétségkívül maradt még tenni valója. Losoncznak és vidéké­nek működési szükségeit egy algymnasium nem fedezheti, sőt Losoncz egy algymnasiummal a nemzeti cultúra tekintetében is, hivatásának csak csonkán felelhet meg. Igaz, hogy ott van a taní­tóképezde. De ez, mint specificus rendeltetésű intézet, annyi különböző csatornán keresztül nem vezetheti szét a nemzeti művelődést, mint egy virágzó teljes gyimnasium­, vagy lycze­­um. — Sőt mivel azon elemi iskolák, melyek ezen képezde vidékébe tartoznak, nagyobb részben a magyarság határain kívül esnek, nem tartom lehetetlennek, hogy egy pár évtized múlva, minden szerződési kötelék daczára is, ez intézet körében a magyar nyelv mellett,­­sőt an­nak hátrányára, a felvidék nyelve fog nagyobb és nagyobb tért elfoglalni. Melyre nézve eléggé nem ajánlható, hogy a losonezi értelmiség a gymnasium tovább­i­fejlesztésére fó figyel­met fordítson s az államnál kieszközölni igye­kezzék, hogy algymnasiuma mielőbb­­­ s il­letőleg nyolcz osztályú intézetté emeltessék. Kérdésbe lehet ugyan tenni, nem volna e jobb és czélszerűbb ezen gymnasium helyét egy meg­felelő reáliskolával pótolni; de mivel nem tar­tom tanácsosnak a múlttal való teljes szakítást, ezen intézetnek múltja pedig humanisticus is­kolát követel a jelentől; mivel továbbá mind helyben, mind a vidéken felette nagy azon con­­tingentia, mely épen a humanisticus iskolát veszi igénybe ; végül mivel jelenben még a reálisko­ákkal sem vagyunk minden pontig tisztában, a­ltár eltekintek is a kérdés nemzetiségi mozza­­natától meggyőződésem az, hogy Losoncz jól felfogott érdekében ez idő szerint gymnásiumá­­nak tovább­fejlesztése áll. Most a reáliskola sür­getése a gyakorlatban csaknem egyremegy a gymnasium emelésének megakasztásával. Azt hiszem, a gymnasium Ugye mindjárt sokat nyerne s a közönség által is melegebben karol­­tatnék fel, ha — miként ez a képezdénél van — kormányzására iskolaszék állíttatnék fel. Távol vagyok az igazgató jogkörének megszorítni aka­rásától , de bármely tanintézet úgy lép a nagy közönséggel életteljes összeköttetésbe, ha annak ügyeibe a tanárokon és az igazgatón felül mások is betekinthetnek. Az államnak nem állhat érde­kében a maga intézeteit a nagy­közönségtől mintegy elszigetelni, s épen azért csodálkozom, hogy ezen intézet számára mindjárt kezdetben iskolai szék nem állíttatott fel. Meg kell itt említenem azt, mennyire feltűnő a dilettáns előtt is, hogy míg a gymnasium helyisége oly szorosan van kimérve, hogy a gyűjteménytárak is alig voltak benne elhelyez­hetők , addig a képezde a teremeknek számára és nagyszerűségére nézve a merészebb igé­nyeket is csaknem túlszárnyalja. Kitűnő ez intézetben, berendezésére nézve, különösen a tápintézet helyisége, sajnálni lehet azonban, hogy míg az állam a képezdei növendékek ellátásáról oly bőkezűleg és nemesen gon­doskodik , addig gymnasiumában megfe­lelő intézkedéseket eddigelé nem igen tett; pedig a gymnasiumokban is vannak szegény tanulók és a gymnasiumi növendékek is csak az állam számára képeztetnek. Óhajtandó volna, hogy miután mind a két intézetnek ugyanazon gazdája van, a képezdei tápintézet jótéteményé­ben részesülhetés, bizonyos mértékben a gym­­nasiumi tanulókra is kiterjesztetnék. F. L. Iparegyesületi ügyek. Az orsz. m. iparegyesület képviselő bizottsága nov. 19. ülést tartott. Az előterjesztett igazgatósági jelentésből kö­vetkezőket emeljük ki: — Az egyesület minta­­gyűjteménye és könyvtára számára több ado­mány érkezett. a) Eckstein József épitőlakatos egy ál­tala feltalált csengetyűházat aján­dékozott az iparegyesületnek. b) Felber János böröndös japáni bőrpapi­r­­ból általa készített 3 táskát adományozott, ugyan­csak japáni bőrpapirból. Siegerer Edwárd 3 darab cortonage-müvecskét készített, Lázár György pedig hat kötet könyvet kötött be az egyesü­letnek. c) Szabó János a desnai és borossebesi bányák és gyártelepekből bányászati és kohá­szati mutatványokat ajándékozott. d) Az egyesület könyvtára számára L­i­p­t­a­y P­á­l amerikából 26 kötet és 28 füzet különféle, de leginkább nemzetgazdasági és statistikai tar­talmú művet küldött. e) Az osztrák államvasut az egyesület által rendezett kecskeméti körvonat alkalmából Dr. Szabóky Adolf eszközlése folytán 100 ftot aján­dékozott az egyesületnek. Fogadják a tisztelt adományozók az egyesü­let legszívesebb köszönetét. Az iparmúzeum számára vásárlandó tárgyakra előirányzott 50.000 forint az országgyűlés pénz­ügyi bizottsága által töröltetni javasoltatván, az igazgatóság jónak látta kérvényt intézni az or­szággyűléshez az érintett tételnek meghagyása végett. Az egyesület a jövő évben is, mint az előbbi években elismerésben kívánván részesíteni mind a versenyképes, illetőleg jól berendezett iparte­lepeket, mind a kitűnő munkásokat, az igazga­tóság a pályázat közzétételét oly módon hatá­rozta el, hogy a pályázatok beadása határideje jövő évi jan. 1- re legyen szabva. Több oldalról panaszuk merülvén fel, hogy az ipartársulatok alapszabályainak késedelmes megerősítése folytán az ipartörvény által czélba vett új szervezkedés foganatba nem vehető, az

Next