A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)

1872-11-19 / 267. szám

267. szám. X. évfolyam. Szeigell kiadás. Kiadó­hivataliFerencziekters: 7. sz. földszint Előfizetni :1IJ: Postás kardra, vagy Budapest^n hithot hordva reggeli és esti kiadás egyott: 1 hónapra . • . . • • 1 bi db tar. I hónapra............................5 „ 60 „ I hónapra • . ■ • • .11. „ Az esti kiadás postai kin­önküldéseért felülír­étéi havonkint . . . . 30 ki. Az elöfitétét as IV folytán minden hónapban magkezdhető, s ennek bármely napján történik­­, mindenkor a hó első napjától fog szimittatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1872, Kedd, nov. 19. Szerken­tési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. A lap szellemi részét illeti­ minden Ma tanán? a seerkesatlisághos intézendő. Bérmentetlen lavelek csak ismert keséktől fogadtatnak *1 — Kéziratok nem adatnak risssa. siraDsn­ sslatsgy mint előfizetések a ViaUD*hiVA. talba (farescElek­ tere 7. «sár«) kfildendik. Előfizetési felhívás „A H 0 M“ H -dik évi folyamára. árak: Sin ész évre • . ■ áS ft — kr Fel ávre • . . 11 ft — kr. Kegyed évre 8 ft 80 kr.­­(9’* KSiSa­­lüR.satéfi íveket sem küldiisk ősét. K18$set are a postai atalTisyohnt kérjük féry vádol, melyek hármon terítése tin írtig csak 6, 10 firten felül pedig a* krbe kerül. As elöfi- Mtéh& a eHon kiadó-hivatala* esim alatt Fee?, stresoslek­tere 7. §. alá küldendők. A HON feladd «bi­vataim. PEST, NOVEMBER 18. A magyar kormány bankügy!­politikája. (M.) Sokáig sürgettük, hogy tegye a kormány közzé azon okmányokat,melyek­ből az ország Kerkapoly úr bankügyi politikáját tisztán láthatná. A pesti keres­kedők csarnokának küldöttsége szóval is felkérte a minisztert e kívánság teljesíté­sére. S így utóvégre felnyílt a titok zára. Esti lapunkban már közöltük a megálla­pított hiteles három pontot, s azt megelő­zőleg pár sorral érintve van a miniszter­elnök úr nézete is , mint az a miniszter­tanács jegyzőkönyvébe vétetett. De az okmányok fő része, Kerkapoly azon in­dokolása, melyet Lónyay is magáévá tett, s melyre a megállapodások hasírozva van­nak, még nem került szemünk elé. Mind­azonáltal a közlött resumé, továbbá Ker­­kapolynak a kereskedő csarnok küldött­sége előtt tartott beszéde, valamint a kor­mány tényei feltüntetik előttünk a ma­gyar kormány bankü­gyi politikáját any­­nyira, hogy most erről is tüzetesebben szólhatunk, mint múlt alkalommal a bé­csi bank politikájáról szóltunk. Általánosságban véve azt mondhatjuk a kormány e politikájáról, hogy az h­om-­­­okegy­enes­t elle­ntétben áll a nemzet kívánságával. Maga a mi­niszter­elnök úr is beismeri ezt, mert hi­szen a minisztertanács jegyzőkönyvében ki van mondva, hogy Lónyay grófnak czélja: „megszüntetni azon agitatiót,mely a független magyar nemzeti bank felállí­tása mellett már is oly pr­egnánsan nyi­latkozik.“ És beösmeri, hogy azon meg­oldási módozat, melyet a minisztérium a törvényhozás elé akar hozni, csak nagy nehézséggel lesz keresztülvihető s e ne­hézségek elhárítását attól reméli, ha a bé­csi bank a dotatiót 10 millióval felemeli. A kormány bankpolitikája tehát n­e­m­­z­e t e 11 e n­a­a­­a a kormány el van arra készülve, hogy ezt csak mestersége­­■ e n viheti ki. De ha ezt a minisztertanács jegyző­könyvéből nem sejthetnek is, bizonyítja e politika nemzetellenes voltát azon ha­tározat, mely szerint a kormány nem akarja, hogy Magyarországon magyar érték (magyar pénz) legyen forgalom­ban. Maradjon meg az osztrák érték, az osztrák államjegy és osztrák bankjegy: ez a magyar kormány bank­­politikája ! Csak másodrendű kérdés az­után, hogy váljon ez érték és a bécsi bank szervezete javíttassék-e vagy sem. Leg­kevésbé sem vonjuk kétségbe, hogy kor­mányunk akarja a javítást. De ezzel meg­győződésünk szerint semmit sem használ az országnak, mert Magyarországnak nem is áll érdekében, hogy e végből újabb ál­dozatokat hozzon, s mivel ez esetben sok­kal nehezebb lesz a nemzetnek az osz­trák valutától és bankrendszertől meg­szabadulni , erre pedig törekednie kell a­míg azt akarja, hogy az önálló államok sorából ki ne töröltessék. Mindaddig, míg a magyar kormány az osztrák kormánynyal meg nem alkudott az iránt, hogy Magyarországnak ne legyen önálló valutája , kétségben lehetünk a kormány bankügy­i politikája iránt. Azóta minden kétség ki van zárva s most már világosan tudhatjuk azt is, hogy Lónyay és Kerkapoly pénzügyminiszterségük alatt mért boldogultak oly nehezen a bankkor­­dás megoldásával. A felelet egyszerűen az, mivel nem tájékozták magukat az iránt, vájjon fel lehet-e, f­el kell-e a magyar valutát áldozni. Ker­kapoly is bevallja ezt a pesti kereskedők küldöttségének adott válaszában ezen sza­vakkal: „a bankkérdést nem lehetett gyor­sabban megoldani, mivel legelőbb ala­pot kellett teremteni a tárgyalásokra, mert ilyen nem volt.“ A bankjegyforgalomnak alapját ugyanis a valuta képezi: a­mely bankjegyet az állam valutával fel nem ruház, az nem pénz, s a banknak épen az a rendeltetése, hogy törvényes fizetési eszközt vagyis pénzt szolgáltasson a köz­forgalomnak. Az 1867-iki kiegyezéskor az osztrák nemzeti bank jegyeinek valutája Magyar­­országon nem lett törvényesítve. A tör­vény csak az államjegyekre vonatkozólag intézkedett, s erről is csak provisoriusan. A nemzeti bank kérdése teljesen érintet­len maradt, erre csak a XVI. t. sz. XII. czikkét lehet vonatkoztatni, hogy „az ausztriai értékemig törvényesen meg nem változta­tik,közös érték marad. “A torvinya hozásnak tehát szabadságában állott és áll magyar valutát alkotni s a bécsi bankjegyektől a valutát Magyarországon bármely pillanatban megvonni. De Ló­nyay és Kerkapoly erre az alkalmas mó­dozatot mindeddig nem tudták megtalál­ni s ezért nem is mertek a bankkérdés megoldásába kezdeni. Most azonban, mi­után a magyar valutával nem tudnak mit elkezdeni, rájuk nézve az 1867. XVI. t.­ czikkben fentartott jognak nincs becse, arról tehát végleg le akarnak mondani s igy aztán könnyen részletesen is kivihe­tik azon bank­politikát,melyet előbb általá­nosságban jellemeztünk, s melynek c­élja csak az, hogy az osztrák érték alapján megjavítsák a bécsi bank rendszerét,vagyis ennek Magyarországhoz való viszonyát. Szinte elijesztő volna számokban fel­tüntetni azt, hogy a hat éven át tűrt pro­­visorius állapot mily roppant vesztesége­ket okozott­ az országnak, de mindez még­is kevésbé elszomorító, mintha utána szá­mítunk annak, hogy mit veszít az ország, ha a kormány a megkezdett osztrák bank­politikát következetesen keresztülviszi. E politika fő követelménye, hogy az osztrák valuta helyreállíttassék. E tételt itt csak a lebegő adósságra és az egységes államadóssági évi járulékra vonatkozólag akarom számokban kifejteni. A lebegő osztrák államadósságból Ma­gyarországra esik 312 milliónak 32% -ka (ámbár talán még kedvezőbb kulcsot is lehetne érvényesíteni) vagyis 99,840,000. Ha tekintetbe vesszük, hogy a bankkérdés színtehozatala óta az agro már legalább 10%lékkal csökkent, a kormány bankpo­litikája e részben már majd 10 millió­ért veszteséget okozott az országnak, mert ennyivel többet érnek most azon papír­­jegyek, miket a magyar kormánynak majdan törlesztenie kellene, ha pedig kö­vetkezetesen keresztülviszi az agrohely­­reállítást, akkor az országnak itt még újabb 10 millió vesztesége lesz, mert az átlagos agrót még mindig fel lehet venni 10 százalékra. De megjegyzendő, hogy ezen számítás a lebegő adósságra vonatkozólag még csak egy árnyoldala a kormány bankpolitiká­jának, egy más veszély onnan fenyeget, hogy az egész osztrák lebegő adósság kö­zösnek fog vétetni és ekkor nem csak agróban, hanem tőkében is veszt az or­szág. Még nagyobb mérvben káros a kor­mány bankügyi politikája a konsolidált államadósságnál. A 17,412,000 papiros­ban fizetendő évi járuléknál a 20%-okos agio megszűnte után 3, 4 millió írttal na­gyobb az évi teher, a­mi minden esetre jelentékeny összeg bármely állam­háztar­tásában. Az­által, hogy a fél út a valuta helyreállítására már megtörtént, említett évi veszteségnek felét már viseli az or­szág ; ha a helyreállítás egészen megtör­tént,az egész összeg az országra hárul. És természetes, hogy ennek megfelelőleg a tőketeher is aránytalanul nagyobb össze­get fog képviselni. Ha eddig már 50 mil­lió írttal növekedett, a teljes helyreállítás után még 50 millióval fog növekedni. És kizárólag kóma a kormány bankü­gy­i politikája a consolidált osztr. állam­­adósságot illetőleg még azért is, mivel mellőzi az államadósság elkülönítését, melyet a független magyar pénzügyi po­litikával keresztül lehet úgy vinni, hogy az elkülönítés és convertálás után 6,435,297 frttal kevesebb legyen Magyar­­ország államadóssági terhe, mint a minő eddig volt, még pedig a nélkül, hogy a kötvénytulajdonosokat megadóztatnák.­­ Örvendünk,hogy a királyföld ren­dezéséhez a jobboldali lapok is kezdenek hoz­zá szólani. A Reform szombaton s részben vasár­nap is e kérdéssel foglalkozott fiai nálunk, hogy a mily erélyes, hangon époly engedékenységgel szó­lott e kérdés.L Nevezett lap a szász Universitás fenntartását pártolja az úgynevezett nemzeti vagyon kezelése szempontjából. És e szerint— bár nem akarja a statust in statu, de mégis fenntartja. Mert épen maga az Univerzi­tás az. S azután bátrak vagyunk tisztelt laptár­sunk nagybecsű figyelmébe ajánlani, hogy ha az Universitás csak a nemzeti vagyon kezelésére hivatott közeg gyanánt maradna is fenn, az min­dig foglalkoznék m­á­ssal is. De még ennek kimondása által s­z­e­n­t­e­s­i­tt­ge­t­n­é­k ott­­olyó birtokok törvénytelen jogczime, a­melyek a végelkeseredést okvetlen elő­idéznék, oly elemek közt, a­melyekkel komo­lyan kell számolni e kérdés körül. A királyhá­­gtatúli kerület magyar és román népe első­sorban igen botrányosan meg van rövidít­ve a szászok által jogiaknál felvett úrbéri kárpótlások és illetéktelenül s szintén jogtalanul felvett túlságos dézmakárpótlások által; másod­sorban pedig több sajátságos birtoklási viszo­nyok által, melyek az úgynevezett szász nemzeti pénztárt alkotják. Ehez az államhatalomnak a legfőbb felügyeleti jognál több joga van s községek és egyesek is a legjogosabb igényeik kielégítéséért l á­z a s a n zörgetnek—sok esetben századok óta, folytonosan. A pénztárról kirá­lyaink s a kormányszékek számtalan sürgetései és rendeletei daczára még számadás nincs. És igen elhamarkodott nézetnek tart­juk az Universitás fentartását, mielőtt e pénz­tár tisztázva nem lesz. Akkor pedig ki fog tűnni az Universitásnak felesleges volta e részben is. Igen nagy megfontolást, és mély tanulmányo­zást igényel e kérdés, mert a kormány nagyon könnyen abba a helyzetbe j jöhet, hogy a szászok­nak való kedvezéssel ama hazarész többi népei­nek méltó haragját vonja magára, érdekeiknek érzékeny m­egsértése által. Ha részletesen tudná a Reform, hogy mi volt hazánkra nézve az a pénztár és az Universitás, akkor szombaton is úgy vélekedett volna, mint vasárnap, mikor már mégis kitört belőle egy kis indignatio azon tes­tület ellen, melyet fenn akar tartani. Semmi körülmények közt sem indokolja semmi az Uni­­versitás fentarlását. Az a pénztár vizsgáltassák meg, s a jogos igények kielégítése után oszlas­sák fel a municipiumok között. A méltányosság­nak is vannak határai, s ha e határokon túl megy a kormány, akkor találkozni fog a széke­lyekkel, magyarokkal és románokkal, a­kik, mint érdekeikben sértett felek fognak előállani pártkülönbség nélkül. Kezdi megbe­­szélni rajtunk magát a közmondás, hogy a ma­gyar, hogy ha bánni tudnak vele, az ingét is oda adja. Már hideg szelek fának, vigyázzunk az egészségünkre! Mai számunkhoz egy féliv melékiet van csatolva. — A bankérdés horderejét az „Ung. Lloyd“ esti lapja e szavakkal jellemzi. A­ki el nem ismeri, hogy Magyarország egész anyagi jövője nagy részben ezen kérdés megoldásától függ, annak nincs joga ahoz hozzá­szólni; aki pedig saját előnye végett oly esetben, midőn Magyarország egyik életérdeke egy magántár­sulat érdekével küzd, ez utóbbinak pártfogója lesz, az tudás, ki hazáját elárulja. — A dotati­o f­elemelés kérdését a P. Ll. esti lapja tüzetesen megvitatja. 1869. sept. 30- ikán az összes magyar fiókok dotatioja a váltó leszámítolásnál 22,832,600 ft, 1872. oct. 31- ikén 25,493,000 ft; a bank összes escompteja pedig 1869-ben 102,512700 ftot,­ 1872-ben 160,697,800 ft tett. A 32 : 68 arány szerint pe­dig esik Magyarországra 35,7 s igy a dotatiot csakugyan 10 millióval kell felemelni.­­ Ha azonban a bank Bécstől eltekintve akarja a do­­tatio-felemelést kiszámítani , akkor fentebbi arány szerint Magyarországot csak 29,6 millió illetné s igy 4,1 millióval kellene a­ magyar fió­kok dotatioját emelni. De Bécset nem lehet a számításból kihagyni. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottság szombaton d. u. 5 óra­kor tartott ülésében a pénzüügyministérim költ­ségvetésének függőben maradt tételeit vévén fel az államjavak igazgatóságai és ügyészségeire nézve abban állapodott meg, hogy ezek költsé­geit egy rovat alatt fogja megszavazásra aján­lani, az összes költségekből azonban inkreálarok fejében 2% levonást hoz javaslatba. A nagybecskereki tiszai védgátra 10,000 frt megszavaztatott. A berl­ini fürdőnél a forrás fúrásának költ­sége függőben hagyatott. A gödöllői új építkezésekre előirányzott 152,544 ft helyett a minister által előterjesztett tervek és költségvetés alapján a kimutatás sze­rint 102,000 forintot szavaz meg a bizottság. Fémbányászat, 20. 1. A verespataki bányánál megszavazta a bizottság az előterjesztés alapján a zúzda és szerde építésére felvett 26,000 forintot. Ezután tárgyalás alá vette a bizottság a költ­ségvetés 2 füzetében foglalt költségeket, és pedig : Udvartartás 4.650.000 ftban. A pémügy­miniszer előterjesztette ezúttal az udvartartás költségeinek felemelésére vonatkozó törvényjavaslatot. A bizottság azt tárgyalás alá vévén­­ elfogadta. Ő felsége kabinetirodájának és az iroda nyug­ ■cwdíst!DSS''55 orv.­­ díjasainak költségei megszavaztattak 72.216 főt, nem különben az országgyűlés költségei 700.000 forintban. A közösü­gyi kiadások felvetettek a delegátiók­­által megállapított összegek szerint. A Magyar­­országra eső járulék akként számíttatik, hogy a közös kiadások összegéből a határőrvidék után vállalt 2% vétetik mindenekelőtt Magyarország terhére. ki 1872. évi törvényczikk azt rendeli, hogy mihelyt a feloszlatott ezredeken kívül a többi határőrvidéki ezredet is polgári hatóságok alá helyeztetnek, Magyarország a polgárosított ré­­szek után már elvállalt Vic-ed °/°-on felül még további I4/io-ed %-ot vállal el "Ív módon, a Vnt a 4/io-ed %-ot. Miután múlt év ct a­z 1872. 4. t­­zikkben említett már polgárosított ezredeken kívül a magyar határőrvidék tettleges polgáro­sítása is bekövetkezett, a magyar kormány által az összes határőrvidék közigazgatási kormány­zatának költségei tényleg átvezettek a m­ayar költségvetésbe, az összes határőrvidék minden jövedelmei a magyar állampénztárba folynak be , ennélfogva a bizottság a határőrvidé­k pénzügyi tekintetben polgári hatóság alatt álló­nak tekinti, és miután a határőrvidéki csapatok szükséglete, mint az 1868. 11. t. sz. értelmében a közös véderő kiegészítő részének költségei a közös kiadások közé foglaltattak, a magyar tör­vényhozás és a magyar pénzügyminister rendel­kezik a határ­őrvidék összes bevételei felett: elő­állottnak kell tekintenie azon esetet, melyről az 1872. 4. t. ez. 2. §-a szól és igy a közös költsé­gek 2 % -okának a magyar állam terhére leendő előleges leszámítását a bizottság nem veheti kifogás alá. Központi nyugdijak megszavaztattak 259.300 ftban a szokott kikötéssel. Államadóssági járulék felvétetett 31.530.600 ftban. Vasúti kölcsön. A törlesztés-járadék is a ren­des kiadások közé helyeztetett át. A pénzügy­­miniszter jelenti a bizottságnak, hogy miután az 1872. év folytán a vasúti kölcsön teljesen fel lesz használva az államvasutakra, az év letelte után a miniszer a vasúti kölcsön állapotáról be­nyújtandó jelentésében kimerítő és a vasúti köl­csön egész állapotát kitüntető kimutatást fog elő­terjeszteni. A bizottság elhatározta, hogy általános jelen­tésében felemlítendi szükséges voltát oly törvény meghozatalának, mely az államkölcsönök köt­vényeinek és szelvényeinek elévülését szabá­lyozza. Vasárnap november 17-én reggel tartott ülé­sében a hitel és pénztár műveleti kiadásokat és bevételeket tárgyalta a bizottság. A 30 milliónyi kölcsön előirányzata megsza­vaztatott, a törlesztési járadék a rendes költség­­vetésbe határoztatott átvétetni. Horvát Slavonország beligazgatási szükséglete az előirányzat szerint megszavaztatott. A bellő-vár megyei beligazgatási költségekre vonatkozólag a kiszámítás részleteire nézve fel­világosítás követeltetett a minisztertől. Hitelműveletek. , A közös függő államadóság ellenőrzésére ki­küldött bizottság jelentése átvizsgáltatván, mi­után az abban felvett összegek az előirányzóval megegyezőknek találtattak, az előirányzat meg­szavaztatott 129,600 írtban, e fejezet azonban a rendes kiadások közé helyeztetik át. Földtehermentesítés és örök válságok. Elő­irányzat 17.350,630 frt. A bizottság kimutatást kért a minisztertől azon előleg iránt, melylyel a földtehermentesítési alap az államnak tartozik.­A miniszter a kívánt felvilá­gosításokat megadta,a­ bizottság elhatározta, hogy ezen előlegek kimutatása jövőre évenként felve­endő lesz a költségvetésbe. A költségvetési tör­vénybe azonban a rendes kiadások és rendes be­vételek közé fog felvétetni. A földtehermentesí­­tési és örök­váltsági járadékok kezelésére nézve a bizottság kijelenti, hogy nem kívánja ezen alapok alapszerű kezelését megszüntetni, már azon előlegnél fogva sem, melylyel ezen alap az állampénztárnak tartozik. A földtehermentesítési adóság a bizottság v­élemménye szerint ez után is a minisztérium részéről alapszerűség lesz keze­lendő. Szőllő dézma váltság: Előirányzat 2,931,682 megszavaztatott az előirányzat 8 .érint. A bizott­ság felvilágosítást kért a ministertől, meny­nyive­ tartozik ezen alap az állam pénz­árnak az eddig nyújtott előlegek fejében. A miniszer a felvilágosítást megadta. A bizottság e fel­világosítást a jelentésbe felveszi, ezen m­­p egyébiránt a hitelműveletek közt marad A sorsolási kölcsönre nézve a bizottság rész­letes felvilágosítást kért a miniszertől arra nézve, minő állapotban van e sorsolási kölcsön, minő összeg áll még ezen alap rendelkezésére, a tör­vényhozás által addig utalványozott összegek levonására" Délután tartott ülésében folytatta a bizottság a részletes előirányzat átvizsgálását. Az első rovat évi járadéka felvétetett az elő­irányzat szerint 1,224,000 ftban. A lánczhíd költséget szintén az előirányzat szerint 243,453 frtban szavaztatod meg. A harmadik rovatra: A nagy körútra vonatko­zólag, a bizottság felvilágosítást kért a m­inis­­tertől és átalában a közmunk­atanácstól arra nézve, mikor lesz képes a közmunkatanács az állam által fizetett előlegeket vissza­téríteni. A bizottság addig, míg meg nem győződik arról, hogy a sorsolási kölcsön képes lesz a törvény által kijelölt szükséges összeget fedezni, további előlegezéseket nem adhat. A 4-ik rovat közlekedési fővonalokra (380,421) függőben hagyatott a közmunka tanácstól nye­rendő felvilágosítás megadásáig, az 5. 6. 7. ro­vatok megszavaztattak, névszerint: Járulék a pénzügyministérium hitelmű­veleti osztályának költségeihez 5.000 Járulék a pénzügyminiszteri számvevőség és központi állampénztár költségeihez 7500 frt. Egyéb kezelési és sorsolási költségek 7500 forint. A 8-ik rovat az 1872-ik é­v bevételeiből igény­be nem veendő összeg 2035.230 függőben ha­gyatott a kért kimutatások, előterjesztéséig. Az összes bevétel 9,478 444 írtban az elői­rányzat szerint felvétetett. 5. fejezet. Gömöri vasút záloglevél kölcsön fel­vétetett az előirányzat szerint 2,199930; 6. fejezet. A függő adósság 1,682,026. 1. 2-ik czime függőben marad a fedezés kérdésének el­döntéséig; 3. 4-ik a rendes költségv­etéssé téte­tett át. Pénztári műveletek: 3248,400 az első­ rovat függőben marad, a 2. rovat valamint az összes bevétel mint átfutó tételek meg hagyattak a költségvetés ezen helyein.­­ A pénzügyi bizottság ma délben 12 órakor az országos ülés után tartott ülésében a sorsolási alapköltségvetésben előforduló azon tételeket vette tárgyalás alá, melyek a közmun­katanács vezetése alatt állanak. A tanácskozáson jelen volt a közmunkatanács alelnöke Szápáry Géza gróf és Országh Sándor. Mindenekelőtt azon 500,000 frtnyi előleg véte­tett fel, mely a nagy körút kiépítésére szükséges kisajátításokra van előirányozva. A bizottság ezen összeget csak oly feltétel alatt szavazza meg, hogy a közmunkatanács azt azon időre, melyben az államnak ezen összegre a dunasza­­bályozók­ és állandó híd munkálataira szüksége leend,­­ visszaszolgáltassa. És igy ha 1874-ben ezen összeg szükségessé válnék, a közmunka­tanács azt azonnal köteles kiszolgáltatni. A közlekedési fővonalakra előirányzott 380421 frt négy tételből áll. 1. Albrecht főherczegut kiszélesítése 72,360 forint. 2. Albrecht ut meghosszabbítása a bécsi kapuig 98,061 frt. 3. Ilona út kiszélesítésére 60,000 frt . A felső hi­­tól a déli vaspályáig közlekedési út költségeiből (800,000 frt) ezen évre 150,000 forint. A bizottság az 1. tételre 37,360 frtot szava­zott meg, a többi 35,000 frt kérdését függőben hagyta, miután felvilágosítást kívánt áss iránt, váljon ezen összeg, mely 1871-re magszavazta­tott, csak azon okból vétetett fel most újra a költségvetésbe, mert az 1871-iki hitel elévült, vagy pedig azóta folyóvá tétetett­e, mert ezen utóbbi esetben nem lesz újból felveendő. A 2. tételre nézve a bizottság szükségesnek tartja az út meghosszabbítását s azért 60,000 frtot megszavaz reá a bizottság. (Törölt 38,000 forintot. A 3. tételt a bizottság egészen törölte. A 4. tételt azon szempontból szavazza­ meg a bizottság, hogy mire a híd elkészül, a hídfőtől a vaspálya­udvarig utczát lehessen nyitni, s azért kért 150.000 frtot a bizottság megszavazza. Közelebbi ülés 19-én d. e. 10 órakor.­­ Az osztályokból. A képviselőház osztályai közül tegnap a IV. ma nyilvános ülés után az I. VI. VIII és IX-ik osztályok tárgyalták a telepítvényekről szóló törvényjavaslatot. Az I. osztály elfogadta a törvényjavaslatot a benyújtott szerkezet szerint. Ráday Gedeon gr. a 4. §-hoz módosítványt el­vettetvén, azt, mint külön véleményt jelent, be. Az indítvány szerint a törvényjavaslatban en­gedélyezett belsőségeken kívül 3 hold legelő lenne a telepitvényeseknek állandó a külsősé­gekből. Előadóvá Lészay Lajos választatott, kinek az osztály azon utasítást adta, hogy az erdélyrészi telepitvényekre vonatkozólag a központban fel­világosítást kérjen. A IV. osztály szintén elfogadta a törvényja­vaslatot, de azon módosítással, hogy a belsőség egy holdnál kisebb ne legyen, a kük­őség pedig 10 hold legyen. Előadó Kvassay László. A VI. osztály c. törvényjavaslatot a 1­9. §-tól végig tárgyalván azt több de lényegtelen mó­dosítással elfogadta. Előadó Szilágyi Dezső-A VIII. osztály szintén elfogadta átalánosság­ban a törvényjavaslatot, de G­ó­­­c­z­y Kálmánnak azon módosításával, hogy a belsőség 1 holdnál kevesebbet nő,a telepítvényeseknek adandó kül­sőség pedig legalább is 10 holdat tegyen. A ja­vaslat még hátralevő részét holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésében fogja tárgyalni. A IX. osztály végig tárgyalvány elfogadta a törvényjavaslatot. Előadó Hedry Ernő. Egy összeütközés a képviselő­lHHWiii|,|lw — I A mai (nov. 18 ki) országos ülésben oly jele­net adta elő magát, a­mely tekintve az ország­ban mindinkább szárnyaló faireket, amiket épen jobboldali lapok eresztettek szárnyra, s tekintve a kormánynak ezzel szemben tanúsított hallga­tását, vagy „bizonyítékokat követelő“ feleletét, váratlannak s a szó szoros értelmében véve meg­lepőnek épen nem volt.lskiiitb.Q.tő- Mint olvasóink ma esti kivonatos, s különben is sajtóhibákkal telt tudósitásunkból láthatják, Pauler miniszter felelt Csernátonynak azon in­­terpellátiójára, melyet a Battagliarini kir. táblai előadó ügyében intézettéinek az 1868.48. t.cz.13. §-ának ellenére megengedtetett, hogy relatióit né­

Next