A Hon, 1873. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-29 / 23. szám

A­mi a pénzügyi bizottság jelentését illeti, bár szomorú a világosság, a­mit az földerít, mi is legalább a helyzet tisztázásáért, köszönetti­­vel tartozni annak. Szomorú dolog annak kide­rítése, hogy nem tudjuk fedezni még rendes kiadásainkat sem, s hogy a pénzügyminiszer, fölhatalmazás nélkül használván fel jelentékeny tételeket, megsértette az alkotmányt. Az ez el­len felhozott ama mentség, mintha a függő adós­ság czíme alatt, mire az állam a defic­it fede­zése szempontjából jogot adott, ama pénzek felhasználása is értethetett volna, nem helyes, mert először azon így elköltött pénzeknek meg­volt törvényhozási után határozott más rendel­tetése, megvolt továbbá határozva, honnét fedez­tessék a hiánylat, s abban ily átruházásról nem volt szó. A­mi a miniszternek azt a mentségét illeti, hogy a pazar beruházásokért a felelősség az országgyűlést is illeti, ő, csekélynek nevezni szokott pártja nevében a tényekre hivatkozva mer ellenmondani a miniszernek. A felelősség azonban a kormányt illeti, s illeti Lónyayt is, mert téves a hit, mintha a rosz gazdálkodás rögtön a 67-ei kiegyezés megkötése után kez­dődött. A kiegyezés — a quotán s ama közös költsé­geken kívül is — igen súlyos terheket rótt a nemzetre; a vám és kereskedelmi szerződés megkötötte kezünket, s a legroszabb befolyást gyakorolta. Ezenfelül a rosz pénzügyi helyzet okát a be­szervezésre és közmunkákra tett fö­lösleges kiadásban találja. Az ő 1869-ki bad­­etbeszédére, melyben azt fejtegette, hogy a­eruházásoknál először a szükséges, azután a hasznos, s csak legvégül, a maradékból kell a fényűzési kiadásokat fedezni, azt mondta egy jobboldali képviselő, hogy „fölösleges elméleti értekezés“ volt. A pénzügyi bizottság mai jelen­tése ugyanez elveket fejti ki. Bevallja,hogy nem követtettek azok; bevallja,hogy túlságos paza­rok voltunk a közigazgatás­i igazságszolgálta­tás szervezésénél, s ha azt nem is vallja be,hogy ezek még­sem sikerültek, az ország közvélemé­nye elég hangosan mondja azt.A be­költés foly­tán keletkezett kölcsönök terhét is eléggé érez­zük már. Kiadásainkat fokoztuk,jövedelmeinket nem. Vasutaink jövedelmezését csak a kőutak építése, s a gazdasági termelés biztosítása nö­velhetné, s mi sem történt arra, hogy ez után a vasútgarantiák b­ebeb szállítassanak. Mi sem tör­tént a vízáradások, vadvizek ellen. Mi sem tör­tént az ipar­i kereskedelem számára való hitel teremtése iránt. A független nemzeti bank nem léte oka iparvállalataink tengésének. Az adó nagy és aránytalan, s igy magát az államot ká­rosítja meg; az adóreformot az ellenzék oly rég sürgeti, a kormány ép azóta hallgatja. Különben ő sem tartja kétségbeejtőnek pénzügyi helyze­tünket, de javítására nem palliatív eszközöket akar használni. Az első teendő az, hogy a ház csak a valóban elkerülhetlen s országos érdekű költségeket sza­vazza meg, azonban a közművelődési czélokra nézve nem szabad fukarkodni, mert a felvilágo­sodás terjesztésétől függ hazánk létjogosultsága. A vasutakra nézve, csak a meglevőket össze­­­kötő pályákat tartja kiépítendőnek, mert ezek a meglevők költségeit is — jövedelmüket fo­kozván — beebb szállítják. Rendben találná azonban, ha az ily pályák költségeihez a körü­lötte fekvő földbirtok is hozzájárulna. A köz­­igazgatás és igazságszolgáltatást olcsóbbá lehet­ne tenni a hivatalnokok számának leebb szállí­tása által, s hogy így a megmaradt állomásokra a képesek jussanak, erről a verseny, vizsga s pályázat a protectiót teljesen megszüntető rend­szere által lehetne gondoskodni. A felesleges hi­vatalok megszüntetéséről egy parlamenti bizott­ságnak kellene gondoskodni. (Helyeslés a szél­ső balról.) Az ügyek szaporodásának is határt kell szabni. Ennek három oka van: a törvényi határozatlanság, a perrendtartás hiánya, a hiva­talnokok képtelensége, s némely zugprókátorok lelkiismeretlensége. E bajokon csak a törvény­­könyvek elkészítése, a tisztviselők jobb megvá­lasztása és ellenőrzése és az ügyvédi rendezés segíthet. Az adóreformot illetőleg, ő nem, mint a pénzügyminiszter jelezte, az egyes adórefor­mok reformját, hanem az egész rendszer refor­málását akarta. A fényűzési adókat is a minisz­ter figy­elmébe ajánlja. Szívesen vette a csator­nahálózat benyújtása iránti ígéretet, s csak óhajtja, ne legyen ez újabb csalódás. Azt azon­ban egyenesen elkeseredve hallotta, hogy a kor­mány a pénzügyi függetlenséget még most sem akarja helyreállítani. (Élénk helyeslés balról.) Az államjavak eladását is a deficit egyik fede­zési módjának tekinti, különösen oly irányban, hogy általa a kisbirtokosok osztálya szaporit­­tassék,mely az országok talpkövét képezi. (Felki­áltás a szélső balról: Igaz !) Az államvasutak eladásának Zsedényi által megpendített eszmé­jét azonban nem helyesli. Beszédét így fejezi be: Ám szavazzák meg önök uraim ha tetszik a költ­ségvetést, ám higgyék — ha ugyan hihetik — hogy apró törlések, apró javításokkal pénzügyi helyzetünkön segíteni képesek; ám viseltesse­nek bizalommal továbbá is azon kormányférfiak iránt, kik hat évi kormányzatuk alatt sem az előre látás, sem a szervezés képességének jeleit nem adták (igaz! a szélső baloldalon) a jövő ne­künk fog adni igazat, kik sem kisszerű eszkö­zök,sem —bocsánat az őszinte szóért —kisszerű emberektől nem várunk üdvöt (Helyeslés a szél­ső baloldalon) De azért kétségbe mi sem esünk uraim! mert ha nem bízunk is a kormányban, bízunk a nemzet életrevalóságában,és ha nem hi­szünk is a kormányférfiak bölcseségében a szto­k­ás valósultában, miszerint miután nem tisztelte a kormány szüleit, a 48-iki alkotmányt és törvé­nyeket, nem lesz hosszú életű a földön (Élénk helyeslés a szélső balon.)­­ Mint előbb­­kijelentem,pártolom Helfy Ignácz képv.­társam határozati javaslatát. (Hosszas él­jenzés a szélső balon.) Tarnóczy Gusztáv : Egy papirszeletet mu­tat fel, mely nézete szerint egyik fő oka hitelünk hanyatlásának. Ez az osztrák kiváltságos bank kimutatása azon papírokról, melyekre ama bank kölcsönt ad. Van abban sok mindenféle papír, de hiány­zanak belőle különösen olyanok, melyek hazán­kat érdeklik. Hiányzanak belőle olyanok, me­lyek az állam által biztosítva vannak, sőt hiány­zanak belőle állampapírok is ; ilyenek a többek közt: a gömöri államvasút záloglevelei, a sors­jegy kölcsön, a szőlődézsma, a Pest városi köl­csön és több egyletek. Midőn te­hát azon bank, mely a miénk is akar lenni, nem ad hitelt saját államunknak, midőn a magyar állam papírjainak tulajdonosa nem kap hitelt papírjaira azon bank­nál, mely a mi érdeinket látszik, de csak látszik, képviselni, lehetetlen, hogy akkor az országnak hitele legyen. Kérdi, lenne-e Angolországnak vagy más államnak hitele, ha így bánna vele saját bankja? Ha ezt te­hát eltűrnök, nem is érdemelnék meg, hogy hitelünk legyen. (Tet­szés a baloldalon.) T. házi (Halljuk! Halljuk­­ balfelől.) Nagy kárával jár ez az országnak, mert ha bármelyikünk pénzre szorul, és ily ma­gyar állampapírok birtokában lévén, oda megy a bankhoz és elutasítják, mi marad egyéb hát­ra, mint az, hogy váltóra vegyen pénzt, és azt egy bécsi bankárral giráltatván váltóját ennek azért külön fizessen. (Helyeslés balfelől.) Ő ezt tarthatatlan állapotnak tartja (Helyeslés) és azért felszólítja a kormányt (Halljuk) hogy ne késleltesse az ügyet, de lehető legrövidebb úton szakítsa meg az alkudozásokat (Helyeslés bal­felől), ha a kívánt és szükséges czél másképen el nem érhető, állítson az ország külön, magyar bankot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Csiky Sándor: nem személyes gyűlöletből ítéli el a kormány pénzügyi politikáját, mert ő a miniszter urakat, kik a bársonyszékekben ül­nek, (Felkiáltás: Most egy sem ül! Nagy derült­­ség)vagy a­kiknek ott ülni kellene,személyenként nagyon tiszteli. A kormány nem fogta fel a nem­zet szellemét, nem a szerint hozott tör­vényeket. A törvények egyszeri átolvasására évek kellenek. (Derültség.) Beszédét igy fejezi be: Tessenek nemzeti bankot létrehozni. Azt mondják, hogy az idegen nem engedi, hisz ak­kor gyarmat rabszolgai lánczra fűzött szol­gacsoport (Hosszas derültség) vagyunk és ne gúnyoltassuk ki magunkat a szabadon gondolkozó világ által, midőn alkotmányossággal kérke­dünk és az idegenek kegyelme és irgalma nél­kül mit sem tehetünk. (Helyeslés a szélső balon.) Midőn hazánk a török iga alatt nyögött, abban hogy pénzt bocsásson ki,nem gátoltatott, és most ezen úgynevezett szövetségtárs gátoljon ? (De­rültség a jobboldalon, helyeslés a szélső­balol­dalon.) Ez szégyen volna! Én magyar nemzeti politikának követését ajánlom és ahoz képest a nemzeti banknak min­den haladék nélküli behozatalát vagyok bátor javasolni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Az ülést bezárom. Holnap d. e. 10 órakor folytatjuk. Ülés vége 2 órakor. Turin jan, 25. 1873. (M.) A szerzettörvény 2-ik fejezetét — mely a generalatus jelleget viselő zárdák fenma­­radását biztosította — a ház elvetette. Képzelni lehet a zavart, melyet e váratlan tény okozha­tott a kormánynak, a­mely egy a belügyérhez intézendő interpelláció által fog nem sokára megszaporodni. Több képviselő ugyanis kér­dést akar intézni Lanza úrhoz, hogy­­ van-e tu­domása arról, hogy egynéhány városi hatóság a volt franczia császárnénak részvétnyilatkozatot szavazott ? Nagy a kíváncsiság megtudhatni, hogy amit felel majd a belügyér az interpellációra, hogy épen Lanza úr az, ki tavaly az államta­nács által megsemmisítette Nápoly abbeli hatá­rozatát, melynek következtében a Mazzini-féle emlékszobor felállítására szükséges összeghez a városi pénztár is hozzájárulandó volt. A „Jour­nal de Rome“ azt tartja, hogy az államtanács az érdeklett határozatokat politikai jellegűeknek tekintvén, meg fogja semmisíteni, de ezt csak annyiban teheti, amennyiben azok az emlékszo­­bor felállításához való hozzájárulásra vonatkoz­nak, a többi már tény, azt csak roszalni lehet, de megsemmisíteni nem; pedig hát úgy a fran­czia, mint a Németországgal való jó viszony ér­dekében tanácsos lett volna a Napóleonok iránti gyöngédségnek nem adni oly kifejezést, me­lyet azon államok némikép tüntetésnek magya­rázhatnak. A pénzügyér egy javaslatot terjesztett a képviselő­ház elébe, mely szerint az adózók ezu­tán szelvényekkel is fizethetik az adót. Állítása szerint ez, vagy előnyére szolgáland az illetők­nek, s azért sürgetőének tartja a­ javaslat tár­gyalását. Hogy a törvény új terhet rak az adózó vállára — azt épen nem lehet mondani, azt pedig hogy a kincstárnak abból nem meg­vetendő haszna lesz, bizonyosnak lehet tartani; miután — mint tudjuk — a szelvények nagy ré­sze Párisba vándorol beváltás végett; mindaz, tehát a mi adó fejében a kincstárba fog befolyni mintegy 11 % agiótól menti meg a pénzügyért kinek hasznos felt­alálásáért köszönettel tarto­­zand, tehát inkább a kincstár mint az adózó. Caixoli képviselő elnöklete alatt Mailandban egy népgyűlés tartatott, melyben az állam s egyház közti viszonyok tárgyaltattak.A gyűlés határozataiba a jelen voltakon kívül 82 egylet s a sajtó egy része is beleegyezett. A határozat fő­pontjai : a korlátlan vallásszabadság s a vallások törvényes egyenlősége, a pápa számára alkotott kiváltságok rászólása, minthogy azok az egyen­lőség s valódi szabadság elvét folytonosan sér­tegetik s a haladást felette gátolják végre a nemzeti képviselők felszólítása a szabadság s a nemzet jogainak s­erény védelmére. Egy római lap szerint a p­á­p­a koránt sem szán­dékoznék Poroszországot megboszantani,s annál kevésbé Németországgal a diplomatiai viszonyt megszüntetni; a­mi eddig történt, az nem más, mint egy merész — vagy inkább elszánt — kí­sérlet a császár gyengéd öntudatára némi befo­lyást gyakorolhatni s az által azután akadályt vetni azon reformok kieszközlésének, melyeket Németország az állam és egyház közti viszo­nyokra vonatkozólag kormányától követel. Ál­lítólag Antonelli mindent elkövet, hogy a diplo­matiai közlekedést helyreállítsa, s késznek mu­tatkozik, ha kell közvetve is közlekedni a német császársággal,a jele tehát, hogy a kísérlet nem sikerült. Most már csak az a kérdés, hogy a né­met kormány akar-e közvetve közlekedni ? — Egyébiránt úgy látszik, hogy a vatikán ámbár ugyan nem enged meg, de mégis csak egy ke­véssé hajlik; azt tán nem lehetne mondani,hogy ha hajlik, azt önkényt vagy jóakaratból teszi, oh nem! A Vatikán most is hű jelszavához „frangar sed non fiedtar“ s ha hajlik azt csak a kérlel­­hetlen idők s körülményeknek köszönhetni; ha­nem ez azután mindegy , engedjen jó akaratból vagy kényszerültségből — hisz Olaszországnak csak az a vágya, hogy nemzeti egységét meg­szilárdíthassa, fentarthassa — az eredmény nem lehet kétséges. Teszem, azt mondják, hogy a Vatikán nem bírja már segélyezni az uj püs­pököket s azért az utóbbi consistoriumban kine­vezettek a k. exequatur-ért fognak folyamodni, így hát meghajolnak mégis csak a tör­vény előtt — ennyi elég is. Olaszország ennyi­vel beéri ! — A „Capitale”-ból azután arról értesülni, hogy a pápa nagyon megunta a fog­ságát, s hogy husvét után ki akar sétálni, s hogy régi életmódját folytatni szándékozik. Ha a pá­pa ki tudna bontakozni az ármányszőtte háló­ból, melybe a jezsuiták által ejtetett, husvétig sem várna, hogy kisétáljon, hanem így nehezen fog teljesülni óhajtása, mert a jezsuiták jól tud­ják azt, hogy az elámított pápára nagy hatást fogna gyakorolni azon fogadtatás, melyben őt az olasz nép részesítné, érdekükben fekszik tehát a nép s az egyházfő közt minden érintkezést meg­gátolni. Ghina és a közép-ázsiai orosz terület. Vennikov orosz ezredes a chinai háború al­kalmából a „Voj. Szborn.“ katonai szaklapban egy hely- és néprajzi értekezést közöl a chiwai d­ánságról és az azzal határos orosz területről. A d­ánság anyagi és nemzetgazdászati helyze­tét ő oly sötét színekkel festi, hogy az az orosz birodalomba bekebeleztetésének esetében nem igen vehető gazdag, jövedelmező zsák­mánynak , ellenben pedig a határos orosz föld­területeket valódi paradicsomként tünteti elő. Szerinte az orosz kirgizek gazdagok, mert csak a Petrovsk és Kazalinok járásokban 100,000 teve, 200,000 ló és 2,000,000 juh találtatik bir­tokukban, holott a chivaiak rész, kevés és gyenge szarvasmarhát s a házi állatoktól legfeljebb tyúkokat tartanak. — A b­ánság le­telepedett lakosságát — 252 ezer lélekre becsü­li; a kóbornépek számát pedig — 750 ezerre teszi, de ezzekből is 508 ezeret már orosz alatt­valókhoz számít. Vennik.tv nem titkolja a ne­hézségeket, melyekkel az orosz hadsereg kény­telen lesz megküzdeni, s ezek nem az ellen­ség erejében, a­ki ugyan bátor és vitéz a siker első hevében, de ép oly gyáva és fegyelmetlen csőcselék első megverettetése után — hanem a távolságban (600—1300 verszt) a kietlen, he­lyenként átgázolhatlanul mocsáras sivatagok­ban, tűzi­fa, takarmány-, élelem- és vízhiányban állanak. A megvizsgált utak közül neki egyik sem kényelmes és alkalmas még az arai tavi sem, kivévén azt, mely Buhharán ke­resztül vezet, ez azonban, míg ezen b­ánság po­litikai önállósága létezik, igénybe nem vehető. Az Arat tengeri út egyéb előnyei mellett több oldalú nehézségeket támaszt, a­milyenek pél­dául : partjainak pusztasága, katonaságnak a hajókra szállítására alkalmas kikötők hiánya, ss déli é­s keleti részeiben találtató homokzáto­nyok s ezeken túl átgázolhattak mocsárok. A kaspi tenger felőli diversion kívül, Vennikov a következő hadjárati tervet hozza javas­latba. Egy hadoszlop Krasnovodskból vagy is a bal­kani hegyektől indulna el, és pedig két zászló­alj gyalogságiét század lovas kozák és 8 ágyú­val, mely haderőnek fele hátra fog maradni a hadmiveleti vonalon létesítendő táputak meg­erősítése s megtartása végett. Ezen hadmozdu­lat kivitelére legalább 60 nap s 2500 dara­bonként húsz rubellel bérbe veendő teve szük­ségeltetik. Másfél zászlóalj gyalogság Erib fo­lyótól az Arai tenger nyugati partjain Kungrad felé Aibugir tó és Arai közötti földszoroson át Kuna-Argença tó nyugati oldalán négy ágyú­­val és egy század kozákkal mozdul előre. Ezen hadoszlopnak,mely az Embarat és Aral ten­gerrel érkező hadiképletek oltalmazására egy századot fog alkalmazni, 2200 teve szükséges, s Urgu-Murunig éctelenképen kell haladnia. A harmadik hadcsapat Kazalinskból Syr folyó mentében és az arab tengeren kel útra másfél zászlóalj gyalogság, 4 ágyú és egy kozákszázad összes erejében. Podgyászát az aradi tengeren egész a Tuscsebosz öbölig szállíthatja. A három oldalú hadjárat kényelmesebb és czélszerűbb an­nál, ha a hadsereg egy úton haladna előre. Az Embától és Krasnovodskból eszközlendő hadmozg­­ulatok egyidejűleg vehetik kezdetüket, s az arab­ hajóraj akkor indul el a hadikészletekkel, mikor már az embi hadoszlop Ak­suat vidékére érkezett. Ilyen feltételek mellett mind a három hadoszlop egyidejűleg fog a chivai oázis határá­ra érkezni. Chiva fővárosának bevétele után a többi ré­szeknek meghódítása másodrangu kérdés. Végtére megjegyzendő, hogy Vennikov, ki a Chivaest d­efend a jelszóból indul ki, a b­ánsá­g összes állami bevételét évenként 4 millió rubelre becsüli. Az erődítmények ott többnyire földfalakból állnak. KÜLÖNFÉLÉK. — A pesti népszínház bizottságá­nak szerda esti 6 órára tett gyűlése a Kisfa­­ludy-társaság választó gyűlésével összeesvén, ezen napról csütörtökre ugyanazon órára tétetik. Az ülés a Hungária szálloda 3-ik számú (földszint jobbra) szobájában fog megtartatni.­­ Gizella főherczegnő tegnapelőtt udvarmesternője kíséretében meglátogatta Er­­linger fényképész műtermét és ott több ál­lásban levétette magát. — Egy 48-as honvéd eltakarítása. Monorról írják nekünk, hogy f. hó 19-én Csa­­jághy István volt honvéd főhadnagy kopogtatott be a város birájához, Kucsera Istvánhoz, azon kérelemmel, hogy neki beteges embernek adjon éjjelre szállást. A derék biró a 86 éves aggnak, kinek testét rongyok takarták, egész készséggel adott nyughelyet, hol az agg ember még azon éjen jobblétre szenderült. Az elöljáróság érte­­sittetvén az esetről, megvizsgálta a boldogult­­nak irományait, és azokból meggyőződvén, hogy az illető igazolt honvédfőhadnagy és mint ilyen 13 évig ette a száműzetés kenyerét, díszes eltemetéséről gondoskodott. A város lakosainak összeadott pénzéből fedezték a költséget. Gecse Endre plébános ingyen teljes díszben végezte a szertartást és a nép ezrével kisérte ki a függet­lenség harczosát az örök nyughelyre, hol 18 mozsár lövéssel adták meg neki a végtisztes­­séget . Hellmesberger négyes társulata hol­nap (szerdán) esti .A 8 órakor a városi vigadó kis termében tartja második hangversenyét. Műsora ez : Mozart Négyes Dm­oll, Schubert zongora­hármas Edur, zongora Willi Deutsch, Beetho­ven négyes Es-dur hárfanégyes. — A pesti nemzeti zenede által kiírt férfinégyes-pályázat nem sikerült, miután a be­küldött pályamunkák — leginkább szövegük miatt — nem feleltek meg az igényeknek Az igazgatóság most 20 és 10 aranyas új díjakat tűz ki és felhivja a pályázókat, hogy munkáikat, legkésőbb ápr. 30-áig Ritter Sándor egyleti tit­kárhoz (Dorottya utcza 7. sz.) küldjék be. — Megtorlás. Nyitramegye Lubina köz­ségének lelkészétől Breuner Ágost úr, a híres Erdődyek örököse, az évenkinti fa illeték kiadá­sát az ottani erdőkből megtagadta. Az illeték összesen csak tíz ötből áll ugyan, de egy szegény lelkészre mégis érzékeny csapás a mink megvo­nása. És miért történt ez ? Egyes-egyedül azért, mert a lelkész Horn Edére szavazott. A gróf urnak furcsa fogalmai lehetnek a szabad véle­mény nyilvánításáról. —A­zon gyilkossági eset és gyilkossági kísérlet lefolyásának kiegészítéséül melyet estt la­punkban közöltünk, a vádlott eddigi vallomása alapján még következő részleteket sorolhatunk fel.Az esetet maga feljelentő Szántó aki egy ref. lelkész fia, azt vallja, hogy neki Csonka Gergely ügyvéd 800 ftal tartozott. Szántó­ki Csonka há­zánál ellátást is kapott és nála lakott, többször felszólita az ügyvédet, adná meg pénzét vagy legalább 300 ft. Tegnap este vacsora előtt Szán­tó ismét kérte pénzét, de az ügyvéd elutasítá, sőt azt mondta volna neki hogy takarodjék házá­ból rögtön s ne is várja a vacsorát.Ebből szóváltás lett s az ügyvéd, Szántó állítása szerint, tőrrel, melyet az irodában papírvágásra használt, meg akarta szúrni, mire Szántó önvédelmére revol­verét húzta ki zsebéből, s miután e közben az ügyvéd gazdasszonya a gyertyát az asztalról le­lökte és a konyhában sötét lett, Szántó amint ál­lítja, vaktában néhány lövést tett, s elszaladt anélkül hogy tudta volna, váljon meglőtt-e va­lakit vagy sem. — Pest város tanácsa mai ülésé­ben tárgyalta a belügyminiszternek azon kör­rendeletét, melyben felhívja a törvényhatóságot, hogy ezentúl a hivatalos iratokban a törvény­szerv „Budapest“ elnevezését használja. Mi már előzőleg kimondtuk abeli nézetünket, hogy ezen elnevezés használata ma még korai, és a­­ város tényleges egyesítése előtt temérdek zavarra szol­gáltathat okot. Maga a tanács is ezen nézetben van és fel fog írni a belügyminisztériumhoz, hogy ha már az apa előtt létre­hozta a fiút, hát legalább írja meg azt is, hogyan használtassák az új elnevezés a vidéki törvényhatóságok által. Mert ha ezek a Budapest elnevezés mellé oda nem teszik a megkülönböztetést, Pesten, Budán vagy Ó-Budán, úgy a jelzés nélkül beérkező le­velezések ide oda küldözéséből nagy zavar, ké­sedelem, sok felesleges munka és kár is fog származni. — Jutalmak cselédek részére. A pesti cselédképző egylet oly kérdéssel fordult a hatósághoz, hogy az évenként jó cselédek jutal­mazására bizonyos összegeket tűzzön ki. Ez a kérés annál méltányosabb, mert a cselédügy ma Pesten gazdátlanul hever, mert azok, kiknek hivatásuk lett volna azt a város által életbe lép­tetett rendszer kifejlesztésével virágzóvá tenni, ügyetlenségükkel hosszú időre tönkre tették, értjük a volt cselédhivatal gyámoltalan vezetőit. — Halálozás. Remetei és pogányesti Sebastiani Vilmos jan. hó 26-án délután 2 óra­kor életének 67-dik évében Bécsben meghalt. Tetemei f. évi jan. hó 28-án délutáni 2 órakor fognak a lipótvárosi szt. Jánostól nevezett tem­plomba átvitetni, beszentelés után Pestre szálli­­tatni, s ott f. hó 29-én délutáni 4 órakor a csa­ládi sírboltba örök nyugalomra tétetni. — Időszerű kérelem. A józsefvárosiak tömeges petitiót nyújtanak be Pest város ható­ságához, melyben az u. n. Kalváriahegy felha­gyását kérik. Az indokolt kérvény már kész s a lakosok tömegesen sietnek aláírására. A sta­­tiouterában lévő kalváriahegy Pest jelenlegi fejlődésénél fogva nagy akadályul szolgál a József külváros szépítésére nézve. Ha már van­nak kik e hegynek vallásosság-szempontból való létezését szükségesnek tartják, hát leg­alább vigyék olyan helyre, hol az a közlekedés­nek s a város természetes fejlődésének gátat nem vet. De a kálváriahegyi építmények külön­ben is már olyan rozzant állapotban vannak,hogy a közönség elöl már régóta el kellett zárni, mert azok közbiztonsági szempontból már nem használhatók. Nincsen tehát semmi észszerű ab­ban, hogy a főváros egyik főközlekedési útja ez által elzárassék. — A selmeczi akadémia ifjúságá­hoz a selmeczi magyar olvasókör egyik tagja a következő felhívást intézi: Másfél éve múlt körülbelül, mióta a selmeczi académiai ifjúság, kebelében felmerült, alapját tekintve nagy hord­erejű, de lényegileg véve mégis igen csekély differentiák miatt két, tökéletesen elkülönített egyesületté, társulattá alakult. Nem iparkodom itt felsorolni azon okokat, melyek e két különleges társulat keletkezésének létokául szolgáltak, mint hogy arról mindazok, a kiket érdekel s kikhez azavam intézve van, tökéletesen értesülvék,­­ hanem csakis egy oly, mindkét társulat számos tagjaiban élő s eltitkolt óhajt akarok nyilvá­nosságra hozni, melynek érvényre emelése, meg­testesítése által, a selmeczi académiai ifjúság kö­rébe ismét visszatérne az, a­mi nem létezik, t. i. a béke. Másfél év telt el, az ifjú idősebb, az ész higgadtabb lett s az idő lefolytéval a helyzet is egészen más alakulatot nyert, elannyira, hogy jelenleg, legalább részemről, nem látok semmi akadályt sem fenforogni, hogy e két társulat egyhangúlag ki ne mondhassa s valósíthassa ez eszmét „egyesüljünk.“ Föl tehát ez esz­me valósításához, győzzük le azon álszemérmet, mely netalán egynémelyikünkben ez eszme kez­deményezése ellen harczol, hiszen nagy lesz az eredmény, szent a czél, megérdemli, hogy a fér­fiúhoz úgy sem illő hiúságot feláldozzuk. A pesti egyetemi­, szakra úgy, mint nemzetiségre nézve különbözőbb ifjúság, közös czélok elérése vé­gett össze tud tömörülni, fel bírja fogni a XIX. század egyik vezéreszméjében, a társulás, asso­­tiatióban rejlő rendkívüli hatalmát, csak mi nem ? csak mi tűrjük ? hogy egy bölcsész ezen jelmondatát: „a műveit ember, ha ellenmond is az igazságnak, legalább tudja, mit tess”,, önhasz­nát követi; de a buta tömeg állati tudatlanság­ból sokszor önjavát is lábbal tiporja, jóltevőit üldözi, felfeszíti magát azt, a­ki a világra jött, hogy az emberiséget a rosztól megmentse“ felő­lünk bár­ki is elmondhassa. — A pálinkát az orosz kormány a hadsereg­nél egészségi tekintetekből megszün­tetni készül és a helyett a katonáknak csája — adagokat fog kiszolgáltatni. — Egy ereklye Bizonyos Libhardt birtokos Kossuthfalván, a „Narodni Noviny“sze­­rint, egy tót abezés könyvet bir, melyből egy­kor Kossuth Lajos olvasni tanult, s melyben en­nek gyermekkori sajátkezű névaláírása is látha­tó. — Ugyan e lap írja: Petőfi anyja Thurocz megye Liesnéből származott és 16 éves leány­káéban egy tót dalt költött: czime „Lucenia lu­­cenie“ (búcsúszó.) Irodalom. — „Vasmegyei figyelő“ czim alatt Szombathelyt egy uj vegyes tartalmú hetilap je­lenik meg R­u­s­a Kálmán szerkesztése mellett E lap különösen a társadalmi és népnevelési ügyekre lesz tekintettel s első száma tarta­­lomdus. Előfizetési éra egész évre 4 forint, ne­gyed évre 1 fr. — B u 1 w e r hátrahagyott iratai között két teljes kéziratot találtak „Kenelm Chillingly“ és „The Parisians“ czimmel. Ez utóbbinak egyik része már megjelent — Apróbb hírek. Az amerikai legutóbbi népszámlálás hivatalos adatai megje­lentek. — Spik­lhagen egy új regényt írt „Ultimo“ czimmel. — A portugali nagy akadémiai szótár, melyen már egy század óta dolgoznak, most C betű végéig jutott. — S­hel-­­­e­y életéről egy terjedelmes tanulmányt adott ki Denis Florenc Mac Carthy Londonban. — „Kolozsvár s környékének geológiája“ és „A­z Erdélyben fekvő Zsilvölgyi barnakőszén­yirányról.“ Két jelentékeny természet­rajzi mű, melyekkel e részben amúgy is sze­gény irodalmunk valódi gyarapodást nyert. Az első Pávay Elek eredeti, másik Heer Oswald után magyarított munkája. Nem érzünk hivatást e műveknek tudományos és részletes birálatába bocsátkozni. Legyen elég megemlítenünk, hogy mindkét szakmunka több új kövület és elteme­tett virányfajt tüntet föl, melyek közül egy új krokodil-faj, egy óriási Griphaea faj (Griphaea Eszterházyi) s a Kolozsvár környéki csillagon­­czok (Asteroidea) és Tüskönczök (Crinoidea,) valamint a zsilvölgyi kőszénvirány részletes tu­dományosságban s nagy részt díszes lenyoma­tokban is vannak ismertetve. Két igen practicus eljárást kell még Pávai úr, s illetőleg a geoló­giai társulat érdeméül kiemelnünk. Egyiket, hogy a külföldi tudományos világ kedvéért az újon fölfedezett kövületek hasábos melléklettel latin vagy franczia nyelven is vannak ismer­tetve. (Ajánljuk ez eljárást a magyar tudomá­nyos akadémia figyelmébe.) Másik azon gya­korlati irány, melyet Pávai követ, ki nem elég­szik meg a tudományos ismertetéssel, hanem a kőzetek használatát, a rétegzetek víztartalmát, szóval mindazt közli, mit a tudomány a gyakor­lati életnek átadhat. Ez a leghelyesebb módja a tudományok népszerűsítésének, miután a mai realistikus világ nem oktalanul szokta fölvetni e kérdést: mi haszna van mindennek ? E két mű­vet Khor és Wein nyomdája elég díszesen álli­totta ki. A mi azonban nincs közölve a nyom­tatványon. T a n fi g­y. — A kincstári iskolák ügyében a következő figyelemre méltó sorokat kaptuk egyik munkatársunktól: Napirendre tűzetvén a népiskolai törvény revisiója, a figyelmet egy körülményre kívánom fölhívni. Egy országgyű­lési határozat folytán, minden iskola a közok­tatásügyi miniszter hatáskörébe tartozik, s ko­molyan meggondolva a dolgot, ez nem is lehet másként; s mégis e határozat a szakiskolákra mindeddig írott malaszt, s mi több, vannak nép­iskolák, melyeket máig is pénzügyminiszteri kö­zegek ringatnak, hol jobbra, hol balra, ezek az úgynevezett kincstári iskolák. Az illető bányaigazgatóságok nevezik ki a tanítót, csapják el mikor nekik tetszik s alantas tisztvi­selőik bánnak velök úgy, mintha a levegőt is csak az ő kegyelméből szívhatnák, ez emberek előtt a tanító máig is pária, ki kezet tartozik ne­kik csókolni, különben el van veszve. Ők hatá­rozzák meg a tantervet, az órák számát, a tan­könyveket és szünidőket, egyáltalán korlátlan urai a tanügynek, mintha népiskolai törvényt soha sem hoztunk volna, s minderre a tanfelügye­lőknek semmi szavuk; mintha átcsinálásról vagy toronyfedésről lenne szó, úgy nem vesznek tudomást róla. Ez iskolák egy ne nyúlj hozzám virág, egy helyi felekezeti, más helyi községi, harmadik helyi nemzetiségi s igy tovább min­den rendszer nélkül, az illető urak tudják miért kell így; másnak nincs beleszólója, nem tűrnék a tanfelügyelői beavatkozást s ezzel ők nem is sokat törődnek, hisz a népoktatási törvény nem szól kincstári iskolákról; ez a tanfelügyelők mentsége. Pedig szerintem ez alaptalan mentség, mert azon iskola mely állami közös pénzből tartatik fenn, az állami intézet s a törvény 80. §. szerint ítélendő meg. De minthogy a tanfelügyelő uraknak mégis csak jobban kell tudniok, mert ők a törvény végrehajtásának őrei s némely részben végrehajtói is, a népiskolai törvény revideálásával foglalkozó bizottság figyelmébe ajánlom a kincstári iskolákat. Addig is utasítja a közoktatásügyi miniszter a tanfelügyelőket, hogy lelkiismeretesen vizsgálják meg az isko­lákat s tegyenek részletes jelentést ez ügyről, melynek elintézésétől függ a bányászok gyerme­keinek nevelhetése. NI. — Egy ajánlható német nyelv­tan jelent meg legközelebb Debreczenben Csáthy Károlynál Emericzy Dávid felkai ev. lelkésztől. Szerző mindenütt nagy gondot fordít a magyar és német nyelv eltéréseire s ez­által módszere az öntanulásnál nagy könnyűsé­get ad, habár másrészt talán sokat is theoretizál s egy pár sajátságos definitiója s több újonnan gyártott műszó ellen lehetne kifogásunk. Egész­ben véve e tapintattal szerkesztett s különösen magán tanulmányozásra szánt művet bátran merjük ajánlani.Az eddig megjelent első kötet ára 80 kr.­­ Az óbudai Frőbel nő-egylet leg­közelebb közgyűlést tartott, melyen az egylet elnökévé Lenz Ludmilla, jegyzővé Tatay Em­ma választattak meg. Egy férfitagokból álló curatórium is alakult Az egylet, mely a múlt őszszel szervezkedett, jelenleg már gyermek­kertet is állított fel, a melyben Solymossyné és Humann mintegy 50—60 gyermeket ok­tatnak. — Dicséretreméltó áldozatkész­ség. Pécs mellett a Dunagőzhajózási társulat köztudomásúlag egy nagyobb terjedelmű kőszén­bányával bir, hol a tisztek és munkások gyer­mekei számára mintaszerű iskolát tart fenn. Hogy mily áldozatokra képes e társulat, arról

Next