A Hon, 1873. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-14 / 10. szám

rendeletét megváltoztatta az 1867-ik 10-ik t. ez, mely azt rendeli, hogy ha ő Felsége előbb na­polja el, vagy rekeszti be az országgyűlést, mint a befejezett számadások beadása a ministerium által teljesittetett és az országgyűlésen az iránt határozat hozatott volna: az országgyűlés még azon év folytán és pedig oly időben összehívan­dó, hogy a befejezett számadások az évnek végéig országgyűlésileg letárgyaltathassanak. A most fenná­ló törvény szerint tehát a kér­déses zárszámadások nem ezen ülésszak végéig, hanem ez év végéig vizsgálandók meg. Ennél fogva rem szükséges a kiküldendő bizottságot arra utasítani, hogy mindenesetre csak az ülés­szak alatt terjessze tárgyalás alá vizsgálatának eredményét, hanem meg lehet bízni a közakarat­tal megválasztandó zárszámadásokat vizsgáló bi­zottság hazafias érzületében, hogy igyekezni fog e nehéz munkát mielőbb bevégezni. Ezen okból én e második bekezdést egészen kihagyat­ni kívánom. Van észrevételem a harmadik be­kezdésre is. Én azt hiszem, hogy e harmadik be­kezdésre teendő észrevételem nem annyira a be­kezdésnek elve és tartalma ellen szól, mint inkább bővebben megmagyarázza azt, a­mit maga a határozati javaslat is eszközöltetni kí­ván. Azt mondja ugyan e harmadik bekezdés, hogy a bizottság adjon az iránt is véleményes jelentést, hogy jövőre az államra nézve kötele­zi és törvényhozási intézkedést nem igénylő, mely szerződések és miként lennének a ház tu­domására hozandók. Nem kételkedem, hogy a határozati javaslat itt is, csak azon szerződéseket értette, melyeknek külön törvényalkotása általi jóváhagyása nem szükséges; mert azon szerző­désekre nézve, melyek törvény által hagyan­­dók jóvá, különben is a törvény és a ház gya­korlata elég kimerítően rendelkezik. Azt tartom továbbá, hogy midőn a határozati javaslat azon kívánatát fejezi ki, hogy­ a ministérium által kö­tendő bizonyos szerződések, a ház tudomására juttassanak, ezt csak úgy érthette, hogy a szerződések jogérvényre lépésük előtt juttas­sanak a ház tudomására, mert gyakorlati értel­me ily intézkedésnek különben is csak akkor van, ha az ilyen szerződések akkor jutnak a ház tudomására, midőn még jogérvényesekké nem váltak; mert a törvényhozás felhajtása ily intézkedésnél nem az lehet, hogy a már megkö­tött és jogérvényre emelkedett szerződések miatt a ministérium felelősségre vonassák, hanem in­kább fő czélja az országgyűlésnek csak az lehet, hogy a ministérium által nem rész szándékból hanem tévedésből netán a haza kárára kötött szerződéseket jogérvényesekké váltuk előtt bí­rálhassa meg. Ezen eszméket tehát precise óhaj­tom én a határozati javaslatban kifejeztetni. Igaz az, te­hát,hogy ha a zárszámadások még ezen ülésszak alatt nem tárgyaltatnak, a minisz­térium némileg tovább marad felelősség terhe alatt, de én azt hiszem, hogy a minisztérium ügykezelése tisztaságának öntudatában sokkal megnyugtatóbb elégtételt fog nyerni azáltal, ha a tüzetes megvizsgálás, kimerítő bizottsági je­lentés után nyer felmentést, mintha az elhamar­kodott vizsgálat azon gyanúnak adhatna he­lyet, hogy a zárszámadások kellőleg nem vizs­gáltattak meg. Ennek folytán a határozati javaslatnak kö­vetkező módosítását vagyok bátor a t. háznak ajánlani. „A 95. számú határozati javaslat következő szerkezettel fogadtassák el: „Az állami számve­vőszék által megvizsgált, illetőleg elkészített 1868., 69., 70., 71. évi zárszámadások és az 1867. esztendei kezelési kimutatás, az azokra vo­natkozó jelentésekkel és a minisztériumnak ezekre tett észrevételeivel együtt kiadatnak a pénzügyi bizottságnak azon utasítással, hogy megvizsgálásuknak módja iránt véleményes je­lentést adjon. A pénzügyi bizottság adjon az iránt is véleményes jelentést, hogy jövőre az államra nézve kötelező és külön törvény általi jóváhagyást nem igénylő, mely szerződések és miként legyenek jogérvényesekké válásuk előtt a ház tudomására hozandók anélkül, hogy az által a közigazgatás törvényes hatásköre és an­nak rendes menete akadályt szenvedjen. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen módosit­ványomat elfogadni. (Élénk helyeslés balfelől.) ) Lónyay Menyhért gróf: Noha elvben és szerkezetben elfogadhatná Ghyczy módosítvá­­nyát, el kell egyet mást mondania Ghyczy beszé­dével szemben; tagadja és visszautasítja azon vádat vagy gyanút, mintha a minisztérium elha­markodott vizsgálatot akarna. Ellenkezőleg, a kormány mindig sürgette a zárszámadásoknak a ház által való törvényszerű átvizgálását. De az 1867-iki X. t. czikk koránt sem mentette föl a házat azon kötelezettség alól, hogy a zárszáma­dást még az illető év folytán kell megvizsgálnia. Ennek bizonyitására idézi a törvény szavait. Hogy melyik szerkezetet fogadja el a ház,­­tet­szésé­ől függ. Ő beleegyezik abba, ha Ghyczyé fogadtatik is el, csak saját javaslatának máso­dik kikezdéséhez ragaszkodik. Azt hiszi, hogy javaslatának az a pontja is alig magyarázható félre, mely a szerződések megtekinthetését is kiköti; ezáltal korán sincs az mondva, mintha egyéb irományok — a törvény szerint megte­kinthetők nem lennének. Helfy Ignácz: A gyanúsítások ellen védel­mezendő magát, adta be az akkori miniszterel­nök a ma szőnyegen forgó határozati javaslatot. De ez a gyanúsításokat nem szünteti, meg sőt csak éleszti. Ezek megszüntetésének egyedüli módja csak az lehetne, amit Simonyi Ernő in­dítványozott: ha nem csak e zárszámadásokat, de a hat évi öszes pénzügyi gazdálkodást, egy a h­áz tagjaiból a pártok számaránya szerint ala­kult részlehajlatlan bizotság vizsgál meg, mert tiszteli bár egyénenként a pénzügyi bizottság tagjait, annak jelen összeállítása — a párt­állás szerint nem olyan, hogy a részrehajlatlanság felett politikai szempontok is ne ítélnének ottan. Ezért elfogadja Ghyczy hat. javaslatát, mert azt reméli, hogy maga a pénzügyi bizottság fog pár­tatlan vizsgálatot, egy oly bizottság útján, min­t szóló óhajt, indítványozni. (Helyeslés a szélső balról). Zeedényi Ede: Elfogadja Ghyczy hat. ja­vaslatát, csak egy kérdésre nézve óhajt felvilágo­sítást. Ghyczy hat. javaslata szerint ugyanis az 1867-ik „kezelési kimutatás“ is megvizsgálan­dó. Lónyayé ezzel szemben úgy szól, hogy az 1867-iki „szántani vizsgálatra vonatkozó jelen­tést vizsgáltassék meg, s ez a helyes, mert érde­mileg a ház egy 1869-ben kiküldött hét tagú bizottság (Balról: a hét bátor férfiú !) jelentése alapján már megadta a fölmentést. Erre nézve szeretné tudni, hogy magyarázza Ghyczy mó­dosítványának szavait. Mert a többire nézve ő elfogadja azt. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán : Ha a t. ház megengedi, Zsedényi J. képviselő­társamnak hozzám inté­zett kérdésére mind a mellett, hogy mint módo­sítványt beadó, másodszor nem szólhatnék, — néhány szóval válaszoljak. (Halljuk !) Méltóztat­­nak emlékezni azok, kik a múlt országgyűlé­sekben részt vettek, hogy 1867-ik évre nem formális zárszámadás, hanem egy bizonyos 378 számmal jelzett kimutatás adatott be. Ez bo­csáttatott azután, az akkor kiküldött hetes bi­zottság vizsgálata alá, és később a számvevő­­széknek is számtani vizsgálata alá. Én határo­zati javaslatomban ezen 1867-ik évi számadást kezelési kimutatásnak neveztem azon okból, mert maga az államszámvevőszék is azon jelen­tésében , melyet ezen 1867. évi számadásra nézve a háznak benyújtott, azt nem zárszáma­dásnak , hanem csak kezelési kimutatásnak nevezte. Ez oka annak, hogy ezen irományt én is ille­tékesen czímezhettem azon névvel, melyet az államszámvevőszék a képviselőház elé nyújtott jelentésében használt. Mi a másik kérdést illeti, mely hozzám intéztetett, én tökéletesen egy ér­telemben vagyok arra nézve az, előttem szóló­val, hanem azt tartom, hogy azon kérdés, me­lyet ő felhozott, idő előtti. Mert kétséget nem szenved,hogy a ház annak idejében elhatározta, hogy a 67-ki kimutatás és 1868-ki zárszámadás csak egyedül számtani vizsgálat végett utasitas­­sék a számvevőszékhez. A számvevőszék ezen számadásokra nézve más vizsgálatba nem is bocsátkozott és én is azt hiszem, hogy a ház azon határozatának folytán ezen 1867-ki keze­lési kimutatást, és a 68-ki zárszámadást illető­leg másról már, mint csak egyedül számtani vizsgálatról szó nem is lehet. De miről van most kérdés ? Most a kérdés csak a körül forog, hogy a pénzügyi bizottság adjon véleményes jelentést arról, hogy ezen zárszámadás, illetőleg kimuta­tás miként vizsgáltassék meg. Igen természetes, hogy a pénzügyi bizottság nem fog más véle­ményt adhatni, mint azt, hogy az említett zár­számadás és kezelési kimutatás csak számtani tekintetben vizsgáltassanak meg, mert a t. ház már elhatározta, hogy ezen zárszámadás és ke­zelési kimutatás csak ekként vizsgáltassék meg. Én tökéletesen úgy értettem az általam javas­­lott intézkedést, mint azt az előttem szóló tisz­telt képviselő úr mondotta, de az említett oknál fogva ezt most már kimondani idő előttinek tar­tottam ; ha azonban nagyobb megnyugtatásul netalán szükségesnek tartatnék, hogy ezen eszme a határozati javaslatban szintén világo­sabban kifejeztessék, én részemről nem vagyok ellene, hogy mondassák ki az a határozati ja­vaslatban, hogy a pénzügyi bizottság a zárszá­madások megvizsgálásának módja iránt a ház előző határozatai értelmében tegyen véleményes jelentést. (Általános helyeslés.) Ez volt az én eszmém is, s azért azt, hogy világosabban fejeztessék ki ugyanezen eszme a határozati javaslatban is , egyáltalában nem ellenzem. (Helyeslés mindkét oldalon.) Tisza Kálmán kijelenti, hogy ha Ghyrcy hat. javaslata elfogadtatik (Fölkiáltás minden oldal­ról: Elfogadjuk!) — eláll a szótól. Ezután elnök a kérdést pontonként akarja föltétetni. Somsisch Pál követeli, hogy a kérdés — a házszabályok értelme szerint — először átalá­­noságban tétesék föl. Átalánosságban a ház elfogadja Lónyay ja­vaslatát. Következvén a részletes tárgyalás, fel­olvastatnak mind a két javaslat pontjai. A több­ség — felállás útján — Lónyai szövegezését fo­gadja el. A jobboldalról Szedényi, Pulszky és még többen a baloldallal szavaztak. Következik ezután a napirend második tár­gya, a kiszolgált altisztok alkalmazásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szlávy József miniszerelnök kijelenti, hogy a rögtön megbetegedett honvédelmi miniszert ő fogja a tárgyalás folyamában képviselni. Pulszky Ágost: A képzett altisztek szüksé­gessége minden hadseregben, elismert tény. De nem díjazhatván ezeket az állam más pályákhoz mérten, szükséges volt más tekintetből tenni a pályát vonzóvá. Ez e t. javaslat c­élja, s azért ajánlja is azt elfogadásra. (Helyesl és jobbról.) Péchi Tamás: Nem fogadja el ezen törvény­javaslatot, bár elvben helyesli is azt, hogy némi kedvezmény adassék az altiszteknek. De nem szabad e kedvezménynek annyira mennie, hogy az szinte kizár­ólagos legyen. Azért határozati javaslatot ad be, a­mely szerint e javaslat visz­­szautasíttatván, a kormány felhivatnék, hogy az altisztek alkalmazására nézve — mellőzve az eddigi kizárólagosító felfogást — új javaslatot adjon be. (Helyeslés balfelöl.) Hollán Ernő: Az altiszt, ki a törvényes időn túl szolgál, áldozatot hoz, s ezért jutalmat joggal igényelhet. Jutalomnak az nagyon csekély,hogy ha némely állomásokra nézve csak— hason kö­rülmények között — részesülne előnyben. Azért ajánlja a közp. biz. szövegezését. (Helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán : Úgy látja, hogy itt nem ar­ról van igazában szó, hogy az állam ad­ja, vagy ne az állam adja a compensatiót, hanem csak arról,hogy egyenesen adja-e az állam vagy kerülőképen. Mert ha ki­zárólagosan biztosittatik az ily volt altiszteknek az alkalmaztatás és ha nem biztosittatik az is— a­mi pedig biztosítva sincs a javaslatban—hogy alkalmaztatásuk után, ha a czélnak meg nem felelnek, a társulatok velők csak úgy bánhassa­nak, mint bárki mással, be fog következni mint Poroszországban és mindenütt, hol ez divatban van, be is következett, hogy most az így alkal­mazott altiszteket képtelenek a vállalatok al­kalmazni — egyszersmind kell tartani embere­ket, kik a munkát helyettök végezik. És így az állam által garantírozott vállala­toknál személy­szaporítás lesz szükséges. A vég­eredményben tehát a compensatiót az állat­­ csak úgy fogja fizetni, talán még sokkal drágábban, mint különben fizetné. (Igaz igaz bal felől.) Meggyőződése, hogy igen is egyenlő feltété­telek mellett, a képesség megmutatása mellett előjogot lehet az illetőknek biztosítani, de ki­zárólagosságot biztosítani nem szabad. Pártolja Péchy Tamás indítványát. (Helyeslés a bal ol­dalon.)­ Pulszky Ágost azt hiszi, hogy itten nem ka­tonai, hanem gazdasági elvről van szó, mennyi és minő azon jutalom, mely ezen egyéneket rá­veheti arra, hogy idejüket jól használják. Ha ezen jutalmat csekélyre szabjuk, nem kapunk elég egyént, vagy nem oly egyéneket, kik a kel­lékeknek megfelelnek. E kérdésbe tehát vitális érdekeinkben leszünk sértve. Ezen okok folytán pártolja a központi bizottság szerkezetét. (He­lyeslés a jobboldalon.) Péchy Tamás: Az állam a­mint egy részről az altisztek jövőjéről gondoskodik, kell, hogy gondoskodjék másrészről arra nézve is, hogy az összes hivatalok, törvényhatóságok, vagy egyes vasúti, vagy más vállalatoknál a közpol­gárok biztonsága és jólléte a kellő mérvben biz­tosítva legyen. Ennél fogva indítványát fenntartja és kéri a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Szlávy József szerint annak oka, hogy a magyar ezredeknél a 3 évnél tovább szolgáló altisztek száma miért csekélyebb,mint Lajtántul, az az oka, hogy a m­i népünknek az a része, melyből az altisztek kike­­lnek, bármennyire is bizonyítgatja a szélsőbal,hogy nyomorban úszik, még­is sokkal jobb módban van, mint a lajtán­­tuli, s így fiai nincsenek reá szorulva a katonai élet keserű kenyerére, melynél otthon jobbra számíthatnak. Ezen akar segíteni a tvj­avaslat, ajánlja tehát ezt elfogadásra. (Helyeslés jobb felől.) Erre a tvjavaslat átalánosságban elfogadtatik. A részletes tárgyalásnál az 1.és 2. §-ok elfogad­tatnak. A 3. §-nál Nikolics Sándor a következő módosítványt nyújtja be: A harmadik szakasz következőkép módosítlatik: „Ebbéli igényük kielégítése te­kintetéből az első és második szakaszban meg­jelölt, az altisztek részére biztosított szolgálati állomások betöltésénél más hasonló képességű kérelmezők felett az elsőbbségi jog biztosittas­­sék. (Helyeslés balfelől.) A központi bizottság szövegezése fogadtatik el. — A 4. §-nál Várady Gábor módositványt nyújt be, a­mely szernt a kérdésben forgó állomások tör­vényhatóságoknál stb) csak fele részben tartatnának fenn. Podmaniczky Frigyes: Jobban körül kell írni az állomásokat és ez által gát vettetik a kizárólagosságnak is. Ha a quatificatió szorosan meghatároztatnék, rögtön kevesebb lenne a vár­ható visszaélés. Pulszky Ágost rövid védelmező szavai után a többség változatlanu­l elfogadja a közp. biz. szövegezését. Az 5. §. változatlanul fogadtatik el. A 6-ik §-nál. Győrfy Gyula a következőleg indítványoz­za a szakaszt szerkezteim: „A jogos igénynyel biró altisztek számára a föntebbiek értelmében kijelölt szolgai és hivatalnoki állomásokról külön kimutatás készítendő, mely a hivatalos lapban minden év első hetében a honvédelmi miniszter által fog közzététetni.“ Hoszabb eszmecsere után, melyben Pulszky Á. ismételten, Hollán Ernő, Tisza K. Ghyczyk, és Gorove István vesznek részt, a 6.§.Gorove kö­vetkező szerkezetéban fogadtatik el: 6. §.A jogos igénnyel bíró altisztek számára a fentebbiek ér­telmében kijelölt szolgai s hivatalnoki állomá­sokról külön kimutatás készítendő. Ez nyilván­tartandó és kihirdetése a honvédelmi miniszter rendeletére a hivatalos lapban eszközlendő (Fel­kiáltások : Elfogadjuk). A 7. §-nál Várady Gábor a javaslat tisztább értelme szempontjából azt a részt, képességi iga­­zolványon kívül külön szakképesség viszonyítá­sát teszi szükségessé kihagyatni véli, mert így a katonai hatóság állítván ki­m­oly hatáskör adatgék annak, mely meg nem illeti. Az ugyan­is aligha tudja megítélni valamely polgári hi­vatalnál szükséges külön képességet. Ez indít­ványt Podmaniczky és Simonyi Lajos pártolják, Hollán és Szlávy ellene szólnak. Szlávy a sza­kaszt így indítványozza módosítatni: „a had­­ügyministérium, illetőleg a honvédelmi ministé­rium igazolványt állít ki, melyben az illető ké­pességei részletesen előadandók.“ (Helyeslés) A második kikezdés e szerkezet elfogadása ese­tében egészen elmaradna. (Helyeslés) Elfogad­tatik. Elnök : Most méltóztassék a központi bizott­ság jelentését meghallgatni, a te­lep­ítvényi tör­vénynek függőben maradt szakaszaira vonat­kozólag. Eötvös Károly a központi bizottság elő­adója: Méltoztatnak parancsolni, hogy felolvas­sam a jelentést. (Felolvasottnak vesszük) El­n­ö­k : Ha tehát felolvasottnak méltoztat­nak venni, ki fog nyomatni és szétosztatni s ezen törvényjavaslat tárgyalása után napirendre fog tűzetni. (Helyeslés.) Legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor. (Ülés vége délután 1 óra 55 perc­.) Földrajzi­ társulat. — Jan. 12-én. Esti lapunkból folytatólag adjuk az alelnök megnyitó beszédének végét, és az ülés további folyamát. Vámbéry beszédét igy folytató : Most pedig igen tisztelt hallgatóimat az öreg Ázsiába akarom vezetni, azon földrészbe, mely az európaiak reformáló törekvésének, és nyug­talan kiváncsiságának legerélyesebben áll ellen, de a melyet mindazonáltal a tudomány merész férfiai az utolsó évfolyamában is minden irány­ban bejártak és kikutattak. A Figyelmöket Turkesztánra, és Ázsia belsejé­re akarom irányozni, mely néhány év előtt még mint terra incognita elzárva volt az európai ku­tatások elől, és csak az északi európai Koloss egy merész csapására nyílt meg, hogy feltárja előttünk számtalan csodáit. Ott, hol csak 10 év előtt is az európai nem mutatkozhatott, hol, ha kezében iránytűvel, theodolittal vagy rajzénnal találtatott, azonnal a bakónak adatott át, hol végre az idegen csak incognitó és mohamme­­dán humusokat énekelve járhatott, mint én tet­tem : ott ma az európai tudomány minden szük­séges eszközeivel szabadon s fegyver hatalmá­tól védelmezve jár-kel a hegyek és völgyek, a puszták és erdők között. Turkesztán joggal lett az orosz geographusok munkásságának főterévé, és mi azon orosz tisz­teknek, kik e­zöket meghódították, vagy jelen­leg ott tartózkodnak, s­ok nagybecsü munkát köszönhetünk, mely még a szaktudósnak is be­csületére vált volna. Mint par excellence utazó, különösen Fedcsenko A.P. egy rendkívüli tehet­ségű természettudós, tűnik ki. Ő volt az első, ki az orosz hadsereg nyomait követve, növény- és földtani gyűjteményeit szép kincsekkel gazda­gította, és az ő nagy utazási könyve, mely a moszkvai császári természettudományi társulat által kiadatva, rövid idő múlva fog megjelenni, bizonyára igen s­ó érdekest fog tartalmazni Turkesztánnak régészeti néprajzi, állat- és nö­vénytani, nem kevésbé pedig geológiai és hyp­­sometrikai viszonyaira vonatkozólag. Fedesenkó volt egyszersmind az első európai utazó, ki a khokandi khánságot tudományosan megvizsgál­ta és átkutatta. Osten-Sacken báró, a pétervári földrajzi tár­sulat tudós titkára, továbbá Venjukoff, Seme­­noff és Abram­off kitűnő geographusok, az Isszik­­bül alpesi vidékeire nézve beható értesülést szolgáltattak. Hasonlóan meglepők a Khina bel­­sejében legújabban tett utazások eredményei, hol két európai nagy­hatalom tudományos ve­télkedése szintén ellenkező irányokban nyomult előre: Angolország ugyanis minden áron az északi Burmá­n keresztül Rhina belsejébe ve­zető kereskedelmi utat akarja megújítani, és a törekvés Sladen, Cooper és legújabban Richtho­fen báró utazására adott alkalmat. És ha most szemügyre veszszük e sokoldalú munkásságot, e fáradhatlan törekvést, melynek czélja a földirati tudomány gazdagítása, végre amaz élénk érdeklődést, melylyel a föld alapos megismerése iránt az egész műveit Európa visel­tetik, akkor vájjon kérdésbe szabad-e állíta­nunk, hogy mi magyarok még tovább is érintet­lenül maradjunk-e a földrajzért való lelkesedés ezen tüzétől, hogy vájjon ölhetett kezekkel néz­zük-e továbbra is az ápolást és buzgóságot, me­lyet nyugati szomszédaink e tudomány körül kifejtenek ? Nem ! ezt nem akarjuk, nem is akarhatjuk többé ! Sokan talán azt hozhatnák fel ellenvetésül, hogy hiszen sem keleten sem nyugaton nincs még ö­nálló képviseletünk,hogy gőzhajóink még nem hasgatják a nagy világten­gerek árjait, és hogy sem iparunk, sem kereske­désünk nem emelkedett még az­on fokra, hogy a távolba menni merészelhessen. Vagy talán azt mondhatná valaki, hogy tekintve kultúréletünk kezdődő korszakát, figyelmünket a tudományok­nak más, talán hasznosabb, de nálunk még min­dig elhanyagolt ágaira kellene fordítanunk. Az ilyen netalán tehető észrevételekre program­­munk adja meg a kellő választ. A­mint jelen előadásom folyamában már jeleztem, az Euró­pában most létező földrajzi társulatok két külön czélra törekszenek, melyek azonban egym­ást mégis kiegészítik, sőt egymástól alig elválaszt­hatók. Néhány társulatnak — és ezek a szeren­csés minoritást képezik— tehetségében áll, hogy a nemzeti hatalom és nagyság védszárnyai alatt magasabb szabású tervek kivitelét vegye czélba. Rendelkezésükre állnak úgy a szellemi,valamint az anyagi segédeszközök. Pénz és tudomány közelebb hozta hozzájuk a földgömb legtávo­labb fekvő részeit és ily módon nyert hivatásuk valóban nagyszerű és irigylésre méltó. Ily hivatástól a földrajzi társulatok legna­gyobb ré­se természetesen messze áll. Ezeknek viszont az jutott feladatul, hogy egy részről a tett felfedezéseket tudományos vitatkozás által megalapítsák, más részről pedig, hogy azokat népszerűsítés által az övéik körében lehetőleg elterjeszszék; szóval, hogy megszerezzék a földiratnak azon átalánosságot, melyet az gya­korlati s a mindennapi életbe vágó nagy fontos­ságánál fogva megérdemel. Az első sorban emlí­tett társulatok hatásköréről nálunk, mint azt tisztelt hallgatóim nagyon jól tudják, most még szó sem lehet. „Terram mente peregro !“ ez azon mondat, melyet mi egyelőre zászlónkra írhatunk. Csakis ezen értelemben akarjuk és akarhatjuk mi bejárni az idegen földeket, és a­mit e theoretikus vándorlásainkon lát­tunk és hallottunk, azaz: a­mit tanultunk, azt akarjuk hű és gondos kidolgozásban honi nyelvünkön hontársaink közbirtokává tenni. Bi­zonyára csak kevesen mondhatják közülünk: „Nihil a me geographicum alienum puto,“ de mindnyájan buzgósággal viseltetünk szakmánk iránt és igy képesek leszünk megoldani folyóira­tunk kettős feladatát. Először ugyanis azt akar­juk, hogy közlönyünk olvasói mindenkor érte­sülve legyenek mindenről, a­mi a geographia te­rén történik ; másodszor pedig akarjuk, hogy közleményeink inkább bírjanak szaktudományi jellemmel és bővebbek is legyenek, mint a heti, havi és évi folyóiratokban megjelenő hasonirá­­nyú dolgozatok. Azt szokták szemünkre vetni, hogy a régi szólásmódunk : „extra Hungáriam non est vita“ arra enged következtetni, miszerint nekünk semmi kedvünk sincs a külföld megis­merésére és idegen országok meglátogatására. E következtetés hamis volta leginkább kitűnik a legkülönbözőbb zónákban és minden világrész­ben található magyarok nagy számából, nem ke­vésbé pedig azon körülményből, hogy voltak ne­künk is utazóink, mint Magyar László, Jerney, Reguli és Xantus, kiknek szolgálatait a tudo­mány nem hagyta figyelem nélkül. Sőt bizonyá­ra nem áltatom magam hamis reménynyel,ha azt hiszem, hogy a földrajzi ismeretek terjesztése hazánkban ép oly termékeny földre fog találni, mint a művelt nyugati országokban mindenhol, és így ez irányú törekvésünk koránt sem fog eredménytelen maradni Ezekkel azonban még nincs mondva, hogy szélesebb és magasabb ha­táskörről le akarnánk mondani még akkorra is, ha majd a rendelkezésünkre álló eszközök az ilyen törekvést már lehetővé tennék. Valamint más földrajzi társulatok az idegen nemzetek és országok vállalataiban nemcsak szellemileg, ha­nem anyagilag is részt vesznek, úgy később mi sem akarjuk megvonni fillérünket a tudomány szolgálatától, és különösen oda fogunk töreked­ni, hogy tudományos kutatás végett, idegen vi­dékekre utazó hontársainkat lehetőleg gyámolít­­suk. Szándékunkban van tovább­á, hogy később érmek által is kifejezzük elismerésünket azok iránt, kik a földirat terén érdemeket szereztek maguknak, és a legtöbb földrajzi társulat pédá­­jára,mi is törekedni akarunk a földrajzban való iskolai oktatás javítására. Második, de nem kevésbé fontos és nagy fe­ladatunk saját hazánk tanulmányozása és leírá­sában áll, a­miben természetesen az újkori phy­­sikai földirat tanai lesznek irányadók. Hazánk pro- és hydrogaraphiai, hypsometriai és éghajlati, csillagászati és légtünettani viszonyaiban van még elég kérdés, mely nem vitattatott meg tu­dományosan, van elég tünemén­y , mely nem nyerte meg kellő magyarázatát. Az ide vonat­kozó munkákat mindig örömmel fogjuk közlö­nyünkbe igtatni. A „nosce te ipsum“-féle ki­z­mondás itt is szem előtt tartandó­, mert valamin­t az egyénre nézve az önismeret a legjobb eszköz a külvilággal való érintkezésben, épen úgy fo­kozhatja hazánk alapos földrajzi ismerete az idegen vidékek saját­ságai iránt való kiváncs - Ságunkat s az azokkal való ismeretségünket. Va­lóban itt az ideje hogy hozzáf­ogjunk a munká­hoz. Csak azon óriási haladásra kell tekinte­nünk, melyet a földirat minden irányban tett, hogy átlássuk, mily sok, mily roppant sok a te­endőnk. De mindez nem fog visszaijeszteni, nem szabad, hogy visszaijeszszen bennünket felada­tunktól Hiszen már az in nagyo­n kedvező jelen­ség vállalatunkra nézve, hogy társulatunk min­­gjárt keletkezésekor 300 tagot számlál és igy legalább számra nézve egyenlő fokon áll a drezdai, lipcsei és hallei hasonló irányú társula­tokkal. A­hol valamely vállalat mindjárt kelet­kezésekor ily rokonszenvre talál, ott annak szerrecsés továbbfejlődését aü­­ l­­het kétségbe vonni. De még hatáskörünk na is csekély, nagyon is szerény, semhogy tere­­­vésünk meg­felelő eredmény nélkül maradhatna. Nem fáklyát gyújtunk mi, melylyel a messze távolt akarnók megvilágítani, melylyel fény­leni és tündökölni volna szándékunk. Társulatunk csak szerény lámpa, melynek világa hazánk szűk körének van szánva, és mi egészen meglehetünk eléged­ve, ha itt sikerül némi fényt terjesztenünk. Is­métlem tehát :„Fel a munkára!“ ez legyen jel­jelszavunk, és a siker nem fog elmaradni. Vámbéry után Berecz Antal, a társulat tit­kára tett jelentést a társulat állásáról. Megalakult a társulat 1872. júl. 24-én; ezóta belügyeit szer­vezte, hogy most egész rendszeresen kezdhesse meg működéseit. A társulat közlönye a „Föld­rajzi közlöny“ czím­ alatt már e hóban fog meg­indulni. Van a társulatnak jelenleg 302 tagja. A pénztár megvizsgálására kiküldött bizott­ság, ezt tökéletes rendben találta, s a pénztá­r­­noknak a felmentés a múlt évre megadatott. A t­ársulat bevétele összesen 2177 frt; kiadás 671 frt; marad 1505 frt 92 kr. Az ez évi költségvetés előirányzata követke­zőkben terjesztett elő. Bevétel 2505 frt 92 kr ; kiadás 1760; frt marad 740 frt 92 kr, mely összegből egy rész a könyvtár gyarapítására fog fordíttatni. Tiszteletbeli tagokat megválasz­tattak : Sir H. Rawlinson, Riepert Henrik; Petermann Ágost tr., Peschl Oscar tr., Khani­­koff Miklós, Klemens Markham, Andrée Károly tr; Negri Kristóf; Hauslab, Levasseur, Manior, és Hochstetter Frigyes Következett az elnök és a­­ alelnök válasz­tása . Beadatott összesen 36 szavazójegy . El­nökül megválasztatott Hunfalvy János 34, al­­elnökökül Vámbéry Ármin 33 és Tóth Ágoston 32 szavazattal. Választmányi tagokat megválo­sztattak : Bielz Albert, Déchy Mór, Gervay Mihály, Dr. Hein­rich Gusztáv, Br. Kaás Ivor, Kel­eti Károly, Dr. Szabó József, Dr. Szontagh Miklós, Takács Já­nos, Terner Adolf, Xantus János, Zsigmondy Vilmos. ELLÖSFÉF.KIL — A magyar tudományos akadé­mia által kitűzött következő pályázatok be­küldési határidejére figyelmez­tetem a pályázó­kat : 1. Gorove pályázat (az egyéb­i szabadság feltételei stb.) 1873. jan. 31. — 2. Vitéz pályá­zat (Erdély polgári alkotmánya) 1873. jan. 31. — 3. Vitéz pályázat (Bonfinius jellemzése)1873. jan. 31. — 5. Dóra pályázat (differentialis tari­fák) 1873. febr. 28. — 6. A Nagy és Marczi­­bányi mellékjutalomra pályázó nyelvt­udományi és széptudományi munkák beküldése 1873. jan 31. Arany János, főtitkár. — A városi mértékhitelesítő hi­vatalt, mely jelenleg a Rókuskórházon túl van, onnan el kell távolítani, mert ott megy el majd a körút. Az albizottság, mely arra volt kiküldve, hogy a hivatalépület számára alkal­mas helyet keressen, azt javasolja, hogy e czélra az evange­lél templom háta mögött levő 938 négyszegöles tér vétessék igénybe. A városi gazda­bizottság ezen javaslatot nem találta elfo­gadhatónak, mert az új vásártér, hol ezen telek van, csupa szeméttel van feltöltve, úgy­hogy az épület alapjának lerakása nagyon sokba kerül­ne, a telek azonfelül annyira keskeny, hogy azon a czélnak megfelelő épületet, tekintettel a jövő igényeire, felállítani nem is édet. Az albi­zottság tehát utasíttatott, hogy másutt, alkalmas helyen, vagy városi telket, vagy ha ilyet nem talál, magántelket jelöljön ki, mert ez utóbbi ára a mértékhitelesítő hivatal jelenlegi­­telk­nek eladásával úgy is fedezve lesz.­­ A székely nemzet történe­tének megírására tett indítvány nem hang­­zott el a pusztában. Jakab Elek, ki mint indít­ványozó a pályadíj gyűjtést egy aranynyal k­ez­­deményező, követőkre talált: Ujváry Lajos mint Oláhfalu képviselője adott 5 aranyat, Si­mon Elek 100 ftot, Biasini Domokos 20 ftot. Valószínű, hogy a székely nép tehetőségei te­kintélyes összeggé fogják felszaporítani a pálya­­dijt­ -a­- Ama kör, mely „Országos ellenzéki kör“ néven egyletet szándékozott alakítani, tegnap a „Népkör“ helyiségében gyűlést tartott, melyben hosszasabb vita után kimondta, hogy tekintettel arra, hogy a pesti népkör amúgy is központi ellenzéki körré alakult, egy második hasonló körnek alakítása felesleges. Elhatároz­tatott egyúttal, hogy a szervezésben állott kör tagjai felhivassanak a központi ellenzéki körbe való belépésre. SU-"*“-" Az új zsidókórház telkéül egy ve­gyes bizottság 2025 □ öset javasolt átengedni, ölét 15 írtjával 10 évi lefizetésre, kamat nélkül. A város gazda­sági bizottsága mai ülésében tár­gyalta e javaslatot és kijelenti, hogy hozzá nem járul, mert az u. n.kis epres kertből kijelölt telek közel esik a beépítendő közúthoz, s így a kórház is szomszédságába jutna, mi épen nem kívánatos. A javaslat tehát azzal utasíttatott vissza a bizott­sághoz, hogy ezen körülmény figyelembevételé­vel alkalmasabb helyen jelöljön ki telket.­­ A soroksári lóvasút vonalának megállapítása és a társaság és város között a vonal kisajátítása iránt felmerült differenciált kiegyenlítése tárgyában tegnap d. e. tartott ülést a városházán egy e czélra kiküldött vegyes bizottság. Mint már említik, a leglényegesebb differenciát az képezi, hogy a közmunkatanács a vasút vonalába eső és a városi középíté­szeti bizottság által 9 élre kiszélesíteni határozott terület helyett 12 élet állapított meg a most az

Next