A Hon, 1873. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-14 / 10. szám
rendeletét megváltoztatta az 1867-ik 10-ik t. ez, mely azt rendeli, hogy ha ő Felsége előbb napolja el, vagy rekeszti be az országgyűlést, mint a befejezett számadások beadása a ministerium által teljesittetett és az országgyűlésen az iránt határozat hozatott volna: az országgyűlés még azon év folytán és pedig oly időben összehívandó, hogy a befejezett számadások az évnek végéig országgyűlésileg letárgyaltathassanak. A most fennáló törvény szerint tehát a kérdéses zárszámadások nem ezen ülésszak végéig, hanem ez év végéig vizsgálandók meg. Ennél fogva rem szükséges a kiküldendő bizottságot arra utasítani, hogy mindenesetre csak az ülésszak alatt terjessze tárgyalás alá vizsgálatának eredményét, hanem meg lehet bízni a közakarattal megválasztandó zárszámadásokat vizsgáló bizottság hazafias érzületében, hogy igyekezni fog e nehéz munkát mielőbb bevégezni. Ezen okból én e második bekezdést egészen kihagyatni kívánom. Van észrevételem a harmadik bekezdésre is. Én azt hiszem, hogy e harmadik bekezdésre teendő észrevételem nem annyira a bekezdésnek elve és tartalma ellen szól, mint inkább bővebben megmagyarázza azt, amit maga a határozati javaslat is eszközöltetni kíván. Azt mondja ugyan e harmadik bekezdés, hogy a bizottság adjon az iránt is véleményes jelentést, hogy jövőre az államra nézve kötelezi és törvényhozási intézkedést nem igénylő, mely szerződések és miként lennének a ház tudomására hozandók. Nem kételkedem, hogy a határozati javaslat itt is, csak azon szerződéseket értette, melyeknek külön törvényalkotása általi jóváhagyása nem szükséges; mert azon szerződésekre nézve, melyek törvény által hagyandók jóvá, különben is a törvény és a ház gyakorlata elég kimerítően rendelkezik. Azt tartom továbbá, hogy midőn a határozati javaslat azon kívánatát fejezi ki, hogy a ministérium által kötendő bizonyos szerződések, a ház tudomására juttassanak, ezt csak úgy érthette, hogy a szerződések jogérvényre lépésük előtt juttassanak a ház tudomására, mert gyakorlati értelme ily intézkedésnek különben is csak akkor van, ha az ilyen szerződések akkor jutnak a ház tudomására, midőn még jogérvényesekké nem váltak; mert a törvényhozás felhajtása ily intézkedésnél nem az lehet, hogy a már megkötött és jogérvényre emelkedett szerződések miatt a ministérium felelősségre vonassák, hanem inkább fő czélja az országgyűlésnek csak az lehet, hogy a ministérium által nem rész szándékból hanem tévedésből netán a haza kárára kötött szerződéseket jogérvényesekké váltuk előtt bírálhassa meg. Ezen eszméket tehát precise óhajtom én a határozati javaslatban kifejeztetni. Igaz az, tehát,hogy ha a zárszámadások még ezen ülésszak alatt nem tárgyaltatnak, a minisztérium némileg tovább marad felelősség terhe alatt, de én azt hiszem, hogy a minisztérium ügykezelése tisztaságának öntudatában sokkal megnyugtatóbb elégtételt fog nyerni azáltal, ha a tüzetes megvizsgálás, kimerítő bizottsági jelentés után nyer felmentést, mintha az elhamarkodott vizsgálat azon gyanúnak adhatna helyet, hogy a zárszámadások kellőleg nem vizsgáltattak meg. Ennek folytán a határozati javaslatnak következő módosítását vagyok bátor a t. háznak ajánlani. „A 95. számú határozati javaslat következő szerkezettel fogadtassák el: „Az állami számvevőszék által megvizsgált, illetőleg elkészített 1868., 69., 70., 71. évi zárszámadások és az 1867. esztendei kezelési kimutatás, az azokra vonatkozó jelentésekkel és a minisztériumnak ezekre tett észrevételeivel együtt kiadatnak a pénzügyi bizottságnak azon utasítással, hogy megvizsgálásuknak módja iránt véleményes jelentést adjon. A pénzügyi bizottság adjon az iránt is véleményes jelentést, hogy jövőre az államra nézve kötelező és külön törvény általi jóváhagyást nem igénylő, mely szerződések és miként legyenek jogérvényesekké válásuk előtt a ház tudomására hozandók anélkül, hogy az által a közigazgatás törvényes hatásköre és annak rendes menete akadályt szenvedjen. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen módositványomat elfogadni. (Élénk helyeslés balfelől.) ) Lónyay Menyhért gróf: Noha elvben és szerkezetben elfogadhatná Ghyczy módosítványát, el kell egyet mást mondania Ghyczy beszédével szemben; tagadja és visszautasítja azon vádat vagy gyanút, mintha a minisztérium elhamarkodott vizsgálatot akarna. Ellenkezőleg, a kormány mindig sürgette a zárszámadásoknak a ház által való törvényszerű átvizgálását. De az 1867-iki X. t. czikk koránt sem mentette föl a házat azon kötelezettség alól, hogy a zárszámadást még az illető év folytán kell megvizsgálnia. Ennek bizonyitására idézi a törvény szavait. Hogy melyik szerkezetet fogadja el a ház,tetszéséől függ. Ő beleegyezik abba, ha Ghyczyé fogadtatik is el, csak saját javaslatának második kikezdéséhez ragaszkodik. Azt hiszi, hogy javaslatának az a pontja is alig magyarázható félre, mely a szerződések megtekinthetését is kiköti; ezáltal korán sincs az mondva, mintha egyéb irományok — a törvény szerint megtekinthetők nem lennének. Helfy Ignácz: A gyanúsítások ellen védelmezendő magát, adta be az akkori miniszterelnök a ma szőnyegen forgó határozati javaslatot. De ez a gyanúsításokat nem szünteti, meg sőt csak éleszti. Ezek megszüntetésének egyedüli módja csak az lehetne, amit Simonyi Ernő indítványozott: ha nem csak e zárszámadásokat, de a hat évi öszes pénzügyi gazdálkodást, egy a ház tagjaiból a pártok számaránya szerint alakult részlehajlatlan bizotság vizsgál meg, mert tiszteli bár egyénenként a pénzügyi bizottság tagjait, annak jelen összeállítása — a pártállás szerint nem olyan, hogy a részrehajlatlanság felett politikai szempontok is ne ítélnének ottan. Ezért elfogadja Ghyczy hat. javaslatát, mert azt reméli, hogy maga a pénzügyi bizottság fog pártatlan vizsgálatot, egy oly bizottság útján, mint szóló óhajt, indítványozni. (Helyeslés a szélső balról). Zeedényi Ede: Elfogadja Ghyczy hat. javaslatát, csak egy kérdésre nézve óhajt felvilágosítást. Ghyczy hat. javaslata szerint ugyanis az 1867-ik „kezelési kimutatás“ is megvizsgálandó. Lónyayé ezzel szemben úgy szól, hogy az 1867-iki „szántani vizsgálatra vonatkozó jelentést vizsgáltassék meg, s ez a helyes, mert érdemileg a ház egy 1869-ben kiküldött hét tagú bizottság (Balról: a hét bátor férfiú !) jelentése alapján már megadta a fölmentést. Erre nézve szeretné tudni, hogy magyarázza Ghyczy módosítványának szavait. Mert a többire nézve ő elfogadja azt. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán : Ha a t. ház megengedi, Zsedényi J. képviselőtársamnak hozzám intézett kérdésére mind a mellett, hogy mint módosítványt beadó, másodszor nem szólhatnék, — néhány szóval válaszoljak. (Halljuk !) Méltóztatnak emlékezni azok, kik a múlt országgyűlésekben részt vettek, hogy 1867-ik évre nem formális zárszámadás, hanem egy bizonyos 378 számmal jelzett kimutatás adatott be. Ez bocsáttatott azután, az akkor kiküldött hetes bizottság vizsgálata alá, és később a számvevőszéknek is számtani vizsgálata alá. Én határozati javaslatomban ezen 1867-ik évi számadást kezelési kimutatásnak neveztem azon okból, mert maga az államszámvevőszék is azon jelentésében , melyet ezen 1867. évi számadásra nézve a háznak benyújtott, azt nem zárszámadásnak , hanem csak kezelési kimutatásnak nevezte. Ez oka annak, hogy ezen irományt én is illetékesen czímezhettem azon névvel, melyet az államszámvevőszék a képviselőház elé nyújtott jelentésében használt. Mi a másik kérdést illeti, mely hozzám intéztetett, én tökéletesen egy értelemben vagyok arra nézve az, előttem szólóval, hanem azt tartom, hogy azon kérdés, melyet ő felhozott, idő előtti. Mert kétséget nem szenved,hogy a ház annak idejében elhatározta, hogy a 67-ki kimutatás és 1868-ki zárszámadás csak egyedül számtani vizsgálat végett utasitassék a számvevőszékhez. A számvevőszék ezen számadásokra nézve más vizsgálatba nem is bocsátkozott és én is azt hiszem, hogy a ház azon határozatának folytán ezen 1867-ki kezelési kimutatást, és a 68-ki zárszámadást illetőleg másról már, mint csak egyedül számtani vizsgálatról szó nem is lehet. De miről van most kérdés ? Most a kérdés csak a körül forog, hogy a pénzügyi bizottság adjon véleményes jelentést arról, hogy ezen zárszámadás, illetőleg kimutatás miként vizsgáltassék meg. Igen természetes, hogy a pénzügyi bizottság nem fog más véleményt adhatni, mint azt, hogy az említett zárszámadás és kezelési kimutatás csak számtani tekintetben vizsgáltassanak meg, mert a t. ház már elhatározta, hogy ezen zárszámadás és kezelési kimutatás csak ekként vizsgáltassék meg. Én tökéletesen úgy értettem az általam javaslott intézkedést, mint azt az előttem szóló tisztelt képviselő úr mondotta, de az említett oknál fogva ezt most már kimondani idő előttinek tartottam ; ha azonban nagyobb megnyugtatásul netalán szükségesnek tartatnék, hogy ezen eszme a határozati javaslatban szintén világosabban kifejeztessék, én részemről nem vagyok ellene, hogy mondassák ki az a határozati javaslatban, hogy a pénzügyi bizottság a zárszámadások megvizsgálásának módja iránt a ház előző határozatai értelmében tegyen véleményes jelentést. (Általános helyeslés.) Ez volt az én eszmém is, s azért azt, hogy világosabban fejeztessék ki ugyanezen eszme a határozati javaslatban is , egyáltalában nem ellenzem. (Helyeslés mindkét oldalon.) Tisza Kálmán kijelenti, hogy ha Ghyrcy hat. javaslata elfogadtatik (Fölkiáltás minden oldalról: Elfogadjuk!) — eláll a szótól. Ezután elnök a kérdést pontonként akarja föltétetni. Somsisch Pál követeli, hogy a kérdés — a házszabályok értelme szerint — először átalánoságban tétesék föl. Átalánosságban a ház elfogadja Lónyay javaslatát. Következvén a részletes tárgyalás, felolvastatnak mind a két javaslat pontjai. A többség — felállás útján — Lónyai szövegezését fogadja el. A jobboldalról Szedényi, Pulszky és még többen a baloldallal szavaztak. Következik ezután a napirend második tárgya, a kiszolgált altisztok alkalmazásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szlávy József miniszerelnök kijelenti, hogy a rögtön megbetegedett honvédelmi miniszert ő fogja a tárgyalás folyamában képviselni. Pulszky Ágost: A képzett altisztek szükségessége minden hadseregben, elismert tény. De nem díjazhatván ezeket az állam más pályákhoz mérten, szükséges volt más tekintetből tenni a pályát vonzóvá. Ez e t. javaslat célja, s azért ajánlja is azt elfogadásra. (Helyesl és jobbról.) Péchi Tamás: Nem fogadja el ezen törvényjavaslatot, bár elvben helyesli is azt, hogy némi kedvezmény adassék az altiszteknek. De nem szabad e kedvezménynek annyira mennie, hogy az szinte kizárólagos legyen. Azért határozati javaslatot ad be, amely szerint e javaslat viszszautasíttatván, a kormány felhivatnék, hogy az altisztek alkalmazására nézve — mellőzve az eddigi kizárólagosító felfogást — új javaslatot adjon be. (Helyeslés balfelöl.) Hollán Ernő: Az altiszt, ki a törvényes időn túl szolgál, áldozatot hoz, s ezért jutalmat joggal igényelhet. Jutalomnak az nagyon csekély,hogy ha némely állomásokra nézve csak— hason körülmények között — részesülne előnyben. Azért ajánlja a közp. biz. szövegezését. (Helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán : Úgy látja, hogy itt nem arról van igazában szó, hogy az állam adja, vagy ne az állam adja a compensatiót, hanem csak arról,hogy egyenesen adja-e az állam vagy kerülőképen. Mert ha kizárólagosan biztosittatik az ily volt altiszteknek az alkalmaztatás és ha nem biztosittatik az is— ami pedig biztosítva sincs a javaslatban—hogy alkalmaztatásuk után, ha a czélnak meg nem felelnek, a társulatok velők csak úgy bánhassanak, mint bárki mással, be fog következni mint Poroszországban és mindenütt, hol ez divatban van, be is következett, hogy most az így alkalmazott altiszteket képtelenek a vállalatok alkalmazni — egyszersmind kell tartani embereket, kik a munkát helyettök végezik. És így az állam által garantírozott vállalatoknál személyszaporítás lesz szükséges. A végeredményben tehát a compensatiót az állat csak úgy fogja fizetni, talán még sokkal drágábban, mint különben fizetné. (Igaz igaz bal felől.) Meggyőződése, hogy igen is egyenlő feltétételek mellett, a képesség megmutatása mellett előjogot lehet az illetőknek biztosítani, de kizárólagosságot biztosítani nem szabad. Pártolja Péchy Tamás indítványát. (Helyeslés a bal oldalon.) Pulszky Ágost azt hiszi, hogy itten nem katonai, hanem gazdasági elvről van szó, mennyi és minő azon jutalom, mely ezen egyéneket ráveheti arra, hogy idejüket jól használják. Ha ezen jutalmat csekélyre szabjuk, nem kapunk elég egyént, vagy nem oly egyéneket, kik a kellékeknek megfelelnek. E kérdésbe tehát vitális érdekeinkben leszünk sértve. Ezen okok folytán pártolja a központi bizottság szerkezetét. (Helyeslés a jobboldalon.) Péchy Tamás: Az állam amint egy részről az altisztek jövőjéről gondoskodik, kell, hogy gondoskodjék másrészről arra nézve is, hogy az összes hivatalok, törvényhatóságok, vagy egyes vasúti, vagy más vállalatoknál a közpolgárok biztonsága és jólléte a kellő mérvben biztosítva legyen. Ennél fogva indítványát fenntartja és kéri a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Szlávy József szerint annak oka, hogy a magyar ezredeknél a 3 évnél tovább szolgáló altisztek száma miért csekélyebb,mint Lajtántul, az az oka, hogy a mi népünknek az a része, melyből az altisztek kikelnek, bármennyire is bizonyítgatja a szélsőbal,hogy nyomorban úszik, mégis sokkal jobb módban van, mint a lajtántuli, s így fiai nincsenek reá szorulva a katonai élet keserű kenyerére, melynél otthon jobbra számíthatnak. Ezen akar segíteni a tvjavaslat, ajánlja tehát ezt elfogadásra. (Helyeslés jobb felől.) Erre a tvjavaslat átalánosságban elfogadtatik. A részletes tárgyalásnál az 1.és 2. §-ok elfogadtatnak. A 3. §-nál Nikolics Sándor a következő módosítványt nyújtja be: A harmadik szakasz következőkép módosítlatik: „Ebbéli igényük kielégítése tekintetéből az első és második szakaszban megjelölt, az altisztek részére biztosított szolgálati állomások betöltésénél más hasonló képességű kérelmezők felett az elsőbbségi jog biztosittassék. (Helyeslés balfelől.) A központi bizottság szövegezése fogadtatik el. — A 4. §-nál Várady Gábor módositványt nyújt be, amely szernt a kérdésben forgó állomások törvényhatóságoknál stb) csak fele részben tartatnának fenn. Podmaniczky Frigyes: Jobban körül kell írni az állomásokat és ez által gát vettetik a kizárólagosságnak is. Ha a quatificatió szorosan meghatároztatnék, rögtön kevesebb lenne a várható visszaélés. Pulszky Ágost rövid védelmező szavai után a többség változatlanul elfogadja a közp. biz. szövegezését. Az 5. §. változatlanul fogadtatik el. A 6-ik §-nál. Győrfy Gyula a következőleg indítványozza a szakaszt szerkezteim: „A jogos igénynyel biró altisztek számára a föntebbiek értelmében kijelölt szolgai és hivatalnoki állomásokról külön kimutatás készítendő, mely a hivatalos lapban minden év első hetében a honvédelmi miniszter által fog közzététetni.“ Hoszabb eszmecsere után, melyben Pulszky Á. ismételten, Hollán Ernő, Tisza K. Ghyczyk, és Gorove István vesznek részt, a 6.§.Gorove következő szerkezetéban fogadtatik el: 6. §.A jogos igénnyel bíró altisztek számára a fentebbiek értelmében kijelölt szolgai s hivatalnoki állomásokról külön kimutatás készítendő. Ez nyilvántartandó és kihirdetése a honvédelmi miniszter rendeletére a hivatalos lapban eszközlendő (Felkiáltások : Elfogadjuk). A 7. §-nál Várady Gábor a javaslat tisztább értelme szempontjából azt a részt, képességi igazolványon kívül külön szakképesség viszonyítását teszi szükségessé kihagyatni véli, mert így a katonai hatóság állítván kimoly hatáskör adatgék annak, mely meg nem illeti. Az ugyanis aligha tudja megítélni valamely polgári hivatalnál szükséges külön képességet. Ez indítványt Podmaniczky és Simonyi Lajos pártolják, Hollán és Szlávy ellene szólnak. Szlávy a szakaszt így indítványozza módosítatni: „a hadügyministérium, illetőleg a honvédelmi ministérium igazolványt állít ki, melyben az illető képességei részletesen előadandók.“ (Helyeslés) A második kikezdés e szerkezet elfogadása esetében egészen elmaradna. (Helyeslés) Elfogadtatik. Elnök : Most méltóztassék a központi bizottság jelentését meghallgatni, a telepítvényi törvénynek függőben maradt szakaszaira vonatkozólag. Eötvös Károly a központi bizottság előadója: Méltoztatnak parancsolni, hogy felolvassam a jelentést. (Felolvasottnak vesszük) Elnök : Ha tehát felolvasottnak méltoztatnak venni, ki fog nyomatni és szétosztatni s ezen törvényjavaslat tárgyalása után napirendre fog tűzetni. (Helyeslés.) Legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor. (Ülés vége délután 1 óra 55 perc.) Földrajzi társulat. — Jan. 12-én. Esti lapunkból folytatólag adjuk az alelnök megnyitó beszédének végét, és az ülés további folyamát. Vámbéry beszédét igy folytató : Most pedig igen tisztelt hallgatóimat az öreg Ázsiába akarom vezetni, azon földrészbe, mely az európaiak reformáló törekvésének, és nyugtalan kiváncsiságának legerélyesebben áll ellen, de a melyet mindazonáltal a tudomány merész férfiai az utolsó évfolyamában is minden irányban bejártak és kikutattak. A Figyelmöket Turkesztánra, és Ázsia belsejére akarom irányozni, mely néhány év előtt még mint terra incognita elzárva volt az európai kutatások elől, és csak az északi európai Koloss egy merész csapására nyílt meg, hogy feltárja előttünk számtalan csodáit. Ott, hol csak 10 év előtt is az európai nem mutatkozhatott, hol, ha kezében iránytűvel, theodolittal vagy rajzénnal találtatott, azonnal a bakónak adatott át, hol végre az idegen csak incognitó és mohammedán humusokat énekelve járhatott, mint én tettem : ott ma az európai tudomány minden szükséges eszközeivel szabadon s fegyver hatalmától védelmezve jár-kel a hegyek és völgyek, a puszták és erdők között. Turkesztán joggal lett az orosz geographusok munkásságának főterévé, és mi azon orosz tiszteknek, kik ezöket meghódították, vagy jelenleg ott tartózkodnak, sok nagybecsü munkát köszönhetünk, mely még a szaktudósnak is becsületére vált volna. Mint par excellence utazó, különösen Fedcsenko A.P. egy rendkívüli tehetségű természettudós, tűnik ki. Ő volt az első, ki az orosz hadsereg nyomait követve, növény- és földtani gyűjteményeit szép kincsekkel gazdagította, és az ő nagy utazási könyve, mely a moszkvai császári természettudományi társulat által kiadatva, rövid idő múlva fog megjelenni, bizonyára igen só érdekest fog tartalmazni Turkesztánnak régészeti néprajzi, állat- és növénytani, nem kevésbé pedig geológiai és hypsometrikai viszonyaira vonatkozólag. Fedesenkó volt egyszersmind az első európai utazó, ki a khokandi khánságot tudományosan megvizsgálta és átkutatta. Osten-Sacken báró, a pétervári földrajzi társulat tudós titkára, továbbá Venjukoff, Semenoff és Abramoff kitűnő geographusok, az Isszikbül alpesi vidékeire nézve beható értesülést szolgáltattak. Hasonlóan meglepők a Khina belsejében legújabban tett utazások eredményei, hol két európai nagyhatalom tudományos vetélkedése szintén ellenkező irányokban nyomult előre: Angolország ugyanis minden áron az északi Burmán keresztül Rhina belsejébe vezető kereskedelmi utat akarja megújítani, és a törekvés Sladen, Cooper és legújabban Richthofen báró utazására adott alkalmat. És ha most szemügyre veszszük e sokoldalú munkásságot, e fáradhatlan törekvést, melynek czélja a földirati tudomány gazdagítása, végre amaz élénk érdeklődést, melylyel a föld alapos megismerése iránt az egész műveit Európa viseltetik, akkor vájjon kérdésbe szabad-e állítanunk, hogy mi magyarok még tovább is érintetlenül maradjunk-e a földrajzért való lelkesedés ezen tüzétől, hogy vájjon ölhetett kezekkel nézzük-e továbbra is az ápolást és buzgóságot, melyet nyugati szomszédaink e tudomány körül kifejtenek ? Nem ! ezt nem akarjuk, nem is akarhatjuk többé ! Sokan talán azt hozhatnák fel ellenvetésül, hogy hiszen sem keleten sem nyugaton nincs még önálló képviseletünk,hogy gőzhajóink még nem hasgatják a nagy világtengerek árjait, és hogy sem iparunk, sem kereskedésünk nem emelkedett még azon fokra, hogy a távolba menni merészelhessen. Vagy talán azt mondhatná valaki, hogy tekintve kultúréletünk kezdődő korszakát, figyelmünket a tudományoknak más, talán hasznosabb, de nálunk még mindig elhanyagolt ágaira kellene fordítanunk. Az ilyen netalán tehető észrevételekre programmunk adja meg a kellő választ. Amint jelen előadásom folyamában már jeleztem, az Európában most létező földrajzi társulatok két külön czélra törekszenek, melyek azonban egymást mégis kiegészítik, sőt egymástól alig elválaszthatók. Néhány társulatnak — és ezek a szerencsés minoritást képezik— tehetségében áll, hogy a nemzeti hatalom és nagyság védszárnyai alatt magasabb szabású tervek kivitelét vegye czélba. Rendelkezésükre állnak úgy a szellemi,valamint az anyagi segédeszközök. Pénz és tudomány közelebb hozta hozzájuk a földgömb legtávolabb fekvő részeit és ily módon nyert hivatásuk valóban nagyszerű és irigylésre méltó. Ily hivatástól a földrajzi társulatok legnagyobb rése természetesen messze áll. Ezeknek viszont az jutott feladatul, hogy egy részről a tett felfedezéseket tudományos vitatkozás által megalapítsák, más részről pedig, hogy azokat népszerűsítés által az övéik körében lehetőleg elterjeszszék; szóval, hogy megszerezzék a földiratnak azon átalánosságot, melyet az gyakorlati s a mindennapi életbe vágó nagy fontosságánál fogva megérdemel. Az első sorban említett társulatok hatásköréről nálunk, mint azt tisztelt hallgatóim nagyon jól tudják, most még szó sem lehet. „Terram mente peregro !“ ez azon mondat, melyet mi egyelőre zászlónkra írhatunk. Csakis ezen értelemben akarjuk és akarhatjuk mi bejárni az idegen földeket, és amit e theoretikus vándorlásainkon láttunk és hallottunk, azaz: amit tanultunk, azt akarjuk hű és gondos kidolgozásban honi nyelvünkön hontársaink közbirtokává tenni. Bizonyára csak kevesen mondhatják közülünk: „Nihil a me geographicum alienum puto,“ de mindnyájan buzgósággal viseltetünk szakmánk iránt és igy képesek leszünk megoldani folyóiratunk kettős feladatát. Először ugyanis azt akarjuk, hogy közlönyünk olvasói mindenkor értesülve legyenek mindenről, ami a geographia terén történik ; másodszor pedig akarjuk, hogy közleményeink inkább bírjanak szaktudományi jellemmel és bővebbek is legyenek, mint a heti, havi és évi folyóiratokban megjelenő hasonirányú dolgozatok. Azt szokták szemünkre vetni, hogy a régi szólásmódunk : „extra Hungáriam non est vita“ arra enged következtetni, miszerint nekünk semmi kedvünk sincs a külföld megismerésére és idegen országok meglátogatására. E következtetés hamis volta leginkább kitűnik a legkülönbözőbb zónákban és minden világrészben található magyarok nagy számából, nem kevésbé pedig azon körülményből, hogy voltak nekünk is utazóink, mint Magyar László, Jerney, Reguli és Xantus, kiknek szolgálatait a tudomány nem hagyta figyelem nélkül. Sőt bizonyára nem áltatom magam hamis reménynyel,ha azt hiszem, hogy a földrajzi ismeretek terjesztése hazánkban ép oly termékeny földre fog találni, mint a művelt nyugati országokban mindenhol, és így ez irányú törekvésünk koránt sem fog eredménytelen maradni Ezekkel azonban még nincs mondva, hogy szélesebb és magasabb hatáskörről le akarnánk mondani még akkorra is, ha majd a rendelkezésünkre álló eszközök az ilyen törekvést már lehetővé tennék. Valamint más földrajzi társulatok az idegen nemzetek és országok vállalataiban nemcsak szellemileg, hanem anyagilag is részt vesznek, úgy később mi sem akarjuk megvonni fillérünket a tudomány szolgálatától, és különösen oda fogunk törekedni, hogy tudományos kutatás végett, idegen vidékekre utazó hontársainkat lehetőleg gyámolítsuk. Szándékunkban van továbbá, hogy később érmek által is kifejezzük elismerésünket azok iránt, kik a földirat terén érdemeket szereztek maguknak, és a legtöbb földrajzi társulat pédájára,mi is törekedni akarunk a földrajzban való iskolai oktatás javítására. Második, de nem kevésbé fontos és nagy feladatunk saját hazánk tanulmányozása és leírásában áll, amiben természetesen az újkori physikai földirat tanai lesznek irányadók. Hazánk pro- és hydrogaraphiai, hypsometriai és éghajlati, csillagászati és légtünettani viszonyaiban van még elég kérdés, mely nem vitattatott meg tudományosan, van elég tünemény , mely nem nyerte meg kellő magyarázatát. Az ide vonatkozó munkákat mindig örömmel fogjuk közlönyünkbe igtatni. A „nosce te ipsum“-féle kizmondás itt is szem előtt tartandó, mert valamint az egyénre nézve az önismeret a legjobb eszköz a külvilággal való érintkezésben, épen úgy fokozhatja hazánk alapos földrajzi ismerete az idegen vidékek sajátságai iránt való kiváncs - Ságunkat s az azokkal való ismeretségünket. Valóban itt az ideje hogy hozzáfogjunk a munkához. Csak azon óriási haladásra kell tekintenünk, melyet a földirat minden irányban tett, hogy átlássuk, mily sok, mily roppant sok a teendőnk. De mindez nem fog visszaijeszteni, nem szabad, hogy visszaijeszszen bennünket feladatunktól Hiszen már az in nagyon kedvező jelenség vállalatunkra nézve, hogy társulatunk mingjárt keletkezésekor 300 tagot számlál és igy legalább számra nézve egyenlő fokon áll a drezdai, lipcsei és hallei hasonló irányú társulatokkal. Ahol valamely vállalat mindjárt keletkezésekor ily rokonszenvre talál, ott annak szerrecsés továbbfejlődését aü lhet kétségbe vonni. De még hatáskörünk na is csekély, nagyon is szerény, semhogy terevésünk megfelelő eredmény nélkül maradhatna. Nem fáklyát gyújtunk mi, melylyel a messze távolt akarnók megvilágítani, melylyel fényleni és tündökölni volna szándékunk. Társulatunk csak szerény lámpa, melynek világa hazánk szűk körének van szánva, és mi egészen meglehetünk elégedve, ha itt sikerül némi fényt terjesztenünk. Ismétlem tehát :„Fel a munkára!“ ez legyen jeljelszavunk, és a siker nem fog elmaradni. Vámbéry után Berecz Antal, a társulat titkára tett jelentést a társulat állásáról. Megalakult a társulat 1872. júl. 24-én; ezóta belügyeit szervezte, hogy most egész rendszeresen kezdhesse meg működéseit. A társulat közlönye a „Földrajzi közlöny“ czím alatt már e hóban fog megindulni. Van a társulatnak jelenleg 302 tagja. A pénztár megvizsgálására kiküldött bizottság, ezt tökéletes rendben találta, s a pénztárnoknak a felmentés a múlt évre megadatott. A társulat bevétele összesen 2177 frt; kiadás 671 frt; marad 1505 frt 92 kr. Az ez évi költségvetés előirányzata következőkben terjesztett elő. Bevétel 2505 frt 92 kr ; kiadás 1760; frt marad 740 frt 92 kr, mely összegből egy rész a könyvtár gyarapítására fog fordíttatni. Tiszteletbeli tagokat megválasztattak : Sir H. Rawlinson, Riepert Henrik; Petermann Ágost tr., Peschl Oscar tr., Khanikoff Miklós, Klemens Markham, Andrée Károly tr; Negri Kristóf; Hauslab, Levasseur, Manior, és Hochstetter Frigyes Következett az elnök és a alelnök választása . Beadatott összesen 36 szavazójegy . Elnökül megválasztatott Hunfalvy János 34, alelnökökül Vámbéry Ármin 33 és Tóth Ágoston 32 szavazattal. Választmányi tagokat megválosztattak : Bielz Albert, Déchy Mór, Gervay Mihály, Dr. Heinrich Gusztáv, Br. Kaás Ivor, Keleti Károly, Dr. Szabó József, Dr. Szontagh Miklós, Takács János, Terner Adolf, Xantus János, Zsigmondy Vilmos. ELLÖSFÉF.KIL — A magyar tudományos akadémia által kitűzött következő pályázatok beküldési határidejére figyelmeztetem a pályázókat : 1. Gorove pályázat (az egyébi szabadság feltételei stb.) 1873. jan. 31. — 2. Vitéz pályázat (Erdély polgári alkotmánya) 1873. jan. 31. — 3. Vitéz pályázat (Bonfinius jellemzése)1873. jan. 31. — 5. Dóra pályázat (differentialis tarifák) 1873. febr. 28. — 6. A Nagy és Marczibányi mellékjutalomra pályázó nyelvtudományi és széptudományi munkák beküldése 1873. jan 31. Arany János, főtitkár. — A városi mértékhitelesítő hivatalt, mely jelenleg a Rókuskórházon túl van, onnan el kell távolítani, mert ott megy el majd a körút. Az albizottság, mely arra volt kiküldve, hogy a hivatalépület számára alkalmas helyet keressen, azt javasolja, hogy e czélra az evangelél templom háta mögött levő 938 négyszegöles tér vétessék igénybe. A városi gazdabizottság ezen javaslatot nem találta elfogadhatónak, mert az új vásártér, hol ezen telek van, csupa szeméttel van feltöltve, úgyhogy az épület alapjának lerakása nagyon sokba kerülne, a telek azonfelül annyira keskeny, hogy azon a czélnak megfelelő épületet, tekintettel a jövő igényeire, felállítani nem is édet. Az albizottság tehát utasíttatott, hogy másutt, alkalmas helyen, vagy városi telket, vagy ha ilyet nem talál, magántelket jelöljön ki, mert ez utóbbi ára a mértékhitelesítő hivatal jelenlegitelknek eladásával úgy is fedezve lesz. A székely nemzet történetének megírására tett indítvány nem hangzott el a pusztában. Jakab Elek, ki mint indítványozó a pályadíj gyűjtést egy aranynyal kezdeményező, követőkre talált: Ujváry Lajos mint Oláhfalu képviselője adott 5 aranyat, Simon Elek 100 ftot, Biasini Domokos 20 ftot. Valószínű, hogy a székely nép tehetőségei tekintélyes összeggé fogják felszaporítani a pályadijt -a- Ama kör, mely „Országos ellenzéki kör“ néven egyletet szándékozott alakítani, tegnap a „Népkör“ helyiségében gyűlést tartott, melyben hosszasabb vita után kimondta, hogy tekintettel arra, hogy a pesti népkör amúgy is központi ellenzéki körré alakult, egy második hasonló körnek alakítása felesleges. Elhatároztatott egyúttal, hogy a szervezésben állott kör tagjai felhivassanak a központi ellenzéki körbe való belépésre. SU-"*“-" Az új zsidókórház telkéül egy vegyes bizottság 2025 □ öset javasolt átengedni, ölét 15 írtjával 10 évi lefizetésre, kamat nélkül. A város gazdasági bizottsága mai ülésében tárgyalta e javaslatot és kijelenti, hogy hozzá nem járul, mert az u. n.kis epres kertből kijelölt telek közel esik a beépítendő közúthoz, s így a kórház is szomszédságába jutna, mi épen nem kívánatos. A javaslat tehát azzal utasíttatott vissza a bizottsághoz, hogy ezen körülmény figyelembevételével alkalmasabb helyen jelöljön ki telket. A soroksári lóvasút vonalának megállapítása és a társaság és város között a vonal kisajátítása iránt felmerült differenciált kiegyenlítése tárgyában tegnap d. e. tartott ülést a városházán egy e czélra kiküldött vegyes bizottság. Mint már említik, a leglényegesebb differenciát az képezi, hogy a közmunkatanács a vasút vonalába eső és a városi középítészeti bizottság által 9 élre kiszélesíteni határozott terület helyett 12 élet állapított meg a most az