A Hon, 1873. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-22 / 17. szám
17. szám. XI. évfolyam. sas-Reggeli kiadás. mmtK*Buda-Pest, 1873. Szerda, jan. 22. láadólilvásult Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij : Futtás, küldve, vagy l.Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra................................2 frt kr. 8 hónapra................................6 w _ 6 hónapra...............................12 Az esti kiadás postai kis Ifink üléseért felülűzetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történ teket mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP szerkessztési iroda Baratok-tere, Arianneum-áprilsi 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. ..KIZETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás „a HON“ Xl-dik évi folyamára. Előfizetési árak • Félévre . . . . • Negyedévre . . . 12 frt 6 „ HOT Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések, a „Hon kiadóhivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A »HON« kiadóhivatala. JOB“ TARCZáJA. A jövő század regénye. Nyolcz kötetben. Irta Jókai Mór. Első rész. Az örök harcz. Második kötet. Az Icor. (33. Folytatás.) — Jól van ifjú barátom. Idáig tehát már meg volnánk, ötszáz légben járó és a hozzá való személyzet. — De hogy lesz még ebből hadviselés ? — Még nem mondtam el mindent. Igaz, hogy még több kiadás is várna e tekintetben üzletünkre. Az én tervem: a háborúviselést absurdummá tenni. A jelenkori hadikészülődések igy vannak összeállítva. —Nagy tömegek, milliókra menő hadcsapatok öszpontositatnak ; a hadjáratok működési alapját kiterjedt erődítmények képezik.Messzehordó,szétrobbanó lövegű ágyuk alkalmaztatnak. Azonkívül pusztító szertelövők. A lovasság tömege döntő hatásra tartatik fenn. A hátultöltő puskák ellenében minden hadviselő fél újra behozta a pánczélt, nemez és vulcanisalt kaucsukból, ami ugyan közelből nem véd meg tökéletesen, de a puskatűz pusztítását mégis korlátozza,amennyiben az ezerkétszáz lépésre hordó fegyvert nagyobb távolban ártalmatlanná teszi. Valamennyi hadsereg mind hátultöltő, saját rendszerű fegyverrel van ellátva. — Már most ha én nekem sikerül egyszerre, — véletlenül, meglepve, csak egy éjszakára kezembe keríthetnem egy hadviselő ellenfélnek azt a stratégiai góczórát, ahol lőszer raktárai, élelmiszerei felhalmozva vannak, hogy én azokat megsemmisíthetem; vége van a háborúnak. A megsemmisített töltényeket nem lehet rögtönözve újra pótolni, mint a régi fegyvereknél lehetett, s a milliónyi nagy tömegeket nem lehet requisitióval élelmezni, ahogy a harminczesztendős háborúban a kis csapatokat lehetett.— A melyik féltől elveszi valaki a kenyeret, meg a töltényt: annak a hadserege, ha millióra megy is a száma, fel van bomolva. Azonkívül pedig az egész rémségesen nagyszerű, de ügyetlen hadi léggömb stratagéma teljesen tönkre van gyors gépeink által téve. — Ez eddig nem rosz terv. Ön az ötszáz légjáróval könnyen leszállíthat akármely ponton tízezer embert.De hol veszi azt a tízezer katonát. — Az három nap alatt együtt van a Székelyföldön. — De ki fogja azt élelmezni, ki viseli a költséget ? — A költséget előlegezi az üzletünk s megfogja téríteni 100% nyereséggel a vesztett fél. — Ah.Ez nem óvilági gondolat! Haszonbérbe venni az ellenséget! Hahaha. Ön tetszik nekem az eredeti ötleteivel. De hátha a maga bőrét hagyja ön ott?Tegyük fel,hogy akad ilyen tízezer vakmerő ficzkó, aki önnel együtt a repülőgépeken leszáll az ellenség táborának kellő közepébe,hogy ott a hadi készleteket elpusztítsa s ez az első félórában sikerül is neki. De már a második fél órában az egész ellen hadtömeg összecsap a feje fölött, s azt összetöri ott, ha mindjárt önnek minden repülőgépe gránátokat hány is a támadók fejére. — Erre is gondoltam. Az én kis csapatom halhatatlan és elfoghatatlan. Ismét a hyalichor segít ki.Minden emberemnek pánczélja lesz ruganyos üvegből, melyet puskagolyó át nem üt, a fején pedig, a süveg fölött, egy üvegsisakot fog viselni, olyan alakút,mint a templariusoké volt hajdan, Az úgynevezett „celveliere.“ — Ah ön az egész hadseregét üvegharang alá teszi, mint a dinynyét, s onnan fognak előpuskázni. — Még pedig egy sajátszerü fegyverrel, melynek mint szélpuskának, a fejében van a rögtön kifejlő gáz, mely az egyik csőbül átugráló golyókat a másik csőből kilövi, — hang és láng nélkül. — S mire lesz az jó, hogy az ön hadcsapatának puskája se ne szóljon, se ne világítson? — Ez szükséges az én taktikámra. Én nappal harczot nem kezdek, hanem repülőgépeim segélyével kikémlem az ellenfél egész hadállását s akkor elkészítem a saját tervemet,nem törődve tovább az ellenfél intézkedéseivel. Az éjjeli harezbatraz én csapatvezetőim csak azt tudják, hogy ki ki hol száll le, hol áll meg, hogy saját társai hol állnak ? s hol kell összegyűlniük ? Arról, hogy az ellenfél honnan lő, minő tömegben? milyen hadirendben ? értesíti őket annak a peloton tüze, vagy traillirozása,míg az ellenfél az én csapataim néma és lángtalan lövéseiből azt sem tudja meg, hogy azok honnét jönnek, sem azt, hogy hányan vannak. Az én csapataim egymásra nem lőhetnek a sötétben, de az ellenfélé bizonyosan. Ahol puska ropog, lobban, az mind ellenfél. Mi némák vagyunk. — Valóban. Az üvegharang alól még kiabálni sem lehet- De mit tesz ön, ha az elfoglalt hadállását az ellenfél tüzérparkja veszi támadás alá s összebombázza az üvegharangokat az alattuk levő dinnyékkel együtt ? — A tüzérség az, ami legkevésbé árthat nekem. Az én repülőgépeim nem tafotából készült, nem könenynyel töltött hadi ballonok, amiknek kerülni kell a röppentyűket. Az én Leviathanjaim nem félnek sem tűztől, sem vastól. Oda mennek száz lábnyi magasba az üteg fölé s robbanó gránátjaikkal szétrombolják a tüzérparkot, mielőtt az megkezdte volna működését. — Azonban még egyre nem számított ön. A lovasságra. A mostani hadkészületeknél óriási tömegekben fogják a harczmezőre szállítani a lovasságot. Ennek a czélja épen az lesz, hogy ahol a távolhordó lövegeket megközelíteni nem lehet, a gyorsan rohanó tömeg egyenlítse ki e különbséget. Mikor egy tízezer lóból álló tömeget megindítanak, azt fel nem tartóztatja önnek semmi golyóokádó gépe; semmi égből hányt bombája; annak fele elhull, ha kell, de a másik fele elgázolja az ellenállást. — Számítottam erre is. A nagy tényező jelenleg a hadműveletben. Én is számítok a közreműködésére. De a saját előnyömre. Emlékezik ön rá, hogy miért vesztették el a rómaiak Hannibal ellen a cannaei ütközetet ? Azért,hogy amint lovaik legelőször meglátták az elefántolkat, olyan rémületbe jöttek, hogy az egész hadsort összezavarták. Mit gondol ön, ha egyszer olyan tízezer sorba állított paripa meglátja azokat a légben úszó szörnyetegeket, éjjel világító villanyszemeikkel, nappal ijesztő érerszárnyaikkal; ha meghallja azt a rémséges suhogást, amit e szárnyak csapása okozand a légben, hogy fog az a tizezer ló egyszerre ijedten összebomlani s viszi majd a lovasát, a hová az nem akarja? viszi oda, a hova az én rémeim terelik, hogy az ellenfél lovasságával saját gyalogságát gázoltathatom össze, a nélkül, hogy egy lövést vesztegettem volna. — No az a hipothesis, a ló jellemét tekintve, bír valami lélektani alappal. Hanem most jön már a legnehezebb kérdés. A sorgyalogság már nem ijeszthető meg rémséges szárny suhogással. Azt fegyelem, bátorság, halál megvetés tartja össze. Mi lesz akkor, ha önnek maroknyi csapatját minden oldalról ostrom alá fogják egyszerre ? Ha nem fog az ön byalicorral emailsírozott emberein a gólyó, a puskaagy az üvegharang alatt is megtalálja őket. — Olyan közelre nem eresztik őket gólyóink. — De hisz ön csak éjszaka harczol, és éjjel nem lehet távolba czélozni? — Mi nem lövünk olyan golyókkal, amikkel czélozni szükség. Golyóink is hyalichorból vannak, belől pyromanittal töltve. Ahol a golyó leesik, ott szétpattan. De mikor a ruganyos Üveg szétpattan, az nem szögletes darabokra, hanem csilánkokra válik,s ezek oly élesek , oly hegyesek mint a tű. Egyetlen egy ilyan tü ha eltalál valakit arczán, vagy kezén, vagy testének bármi fedetlen részén, az a megsebült rögtön a földre esik, mint a kinek először fecskendtek morphiumot s nyakszirt bőre alá. Ez az idol hatása. — És igy minden kilőtt gólyától egyszerre több ember is eleshetik? — Csakhogy nem hal meg. Az ichor nem „urare“ méreg, nem az indus nyílhegy gyilkos szere. Ez csak „codein“ vagy inkább „ekplektikon.“ Az elkábult ember nemsokára föléled magától, hanem ekkor olyan kiálhatatlan viszketegség lepi meg azon a helyen, ahol az ichor behatolt, hogy a halálos seb ne ■ e: :tj-i meg jobban. A sebhely feldagad, meggyül, az embert hat hétre harczképtelenné teszi, akkor begyógyul szépen, a nem marad fájó helye vissza. — Ah! Áh! Tehát ön kihozza a szokásból a csatatéren való halált. Ezentúl azt fogjuk olvasni a hadi bulletinokban : „elesett hatvanezer emberünk, halott semmi, — hadseregünk fele — vakarózik !“ — Igen. — De hát tett ön ezzel a golyóval már kísérletet in corpore humano ? — A véletlen tetette azt velem. Házámnál két román munkás is volt alkalmazva, kik az üveg fuváshoz értettek. Ezek egyszer kiváncsiságból felnyitottak egyet az üveggolyókból. Az szétpattant s a szilánkjaival mind a kettőt megsebesítő. Ezeken észleltem a mondott tüneteket. És ami legnevezetesebb volt: mind a kettő abban a régi megrögzött betegségben szenvedett, amit ötszáz év előtt Fracastor determinált s a mi a jelenkor legnagyobb átka; — s a mintaz ichorseb után támadt válság elmúlt, mind a kettőnél mintha ketté lett volna vágva a régi orvosoldatlan baj : abból is kigyógyultak. — Micsoda ? Hát az ön ichorja még betegségeket is gyógyít ? százados inveterált bajoktól is megszabadítja az emberiséget. Az ön golyótövisei vaccinálják az embereket a divatkórok ellen, mint Jenner himlőanyaga ? Hiszen akkor nem kell egyéb, minthogy minden ország szenjen önnek háborút, ön aztán lövöldözze a hadakat Korral, s azok hazatérnek egészségesen. — És ez valóban igy van. — De ha ez igy van, akkor tiz év alatt az összes emberiség minden pénzének a harmada az ön falujában lesz összpontositva. — Én fogom tudni azt használni s a világforgalomnak haszonnal visszaadni. A bankár meg volt igézve azon biztos modor által, melylyel Dávid terveit, tapasztalatait eléje adá. Az ifjú nem akarta felhasználni e pillanatnyi hatást. Felállt és kalapját vette. —Uram. Én elmondtam önnek,hogy mi hozott ide .Az ön állásában szükséges óvatosnak lenni s ezért én nem neheztelek. Mai világban a tervek négyötöde humbug. Én elhoztam magammal a “r.aa« Buda-Pest, január 21. Az országházból. A tegnapi ülésnek négy szónoka volt: Helfy, Gorove, Móricz és Zsedényi. A két elsőre nézve, csak az egyszeri sváb adomája jut eszünkbe, kitől midőn valami bűnvádi vizsgálat alól kikerülve, haza érkezett s komája kérdé, mi történt vele ? azt felelte, „hát lesz olyan forma, hogy az egyik ur elővett egy ecsetet, bemártotta a koromlébe s befestett egészen feketére; akkor a másik kapta magát s egy másik ecsetet mészbe mártva, szépen kimeszelt fehérre.“ így tettek Helly és Gorove a minisztériummal. Pártbeszédek voltak ezek, az utóbbi nem minden számítás nélkül egy „szebb” jövőre. Móricz és Zsedényi beszédei nagy figyelmet keltettek, s azt teljes mértékben meg is érdemelték. Csakhogy ha e két beszédet egy idegen hallja, okvetlen Zsedényit tartja ellenzéki, s Móriczot jobboldali szónoknak, nem azért, mintha ez utóbbi napon simogatta volna a kormányt, hanem mert a két szónok teljesen ellensarkú egymással, a destructiv Zsedényi az, Móricz a -- pólus. Zsedényi csak tagad, kritizál, levon; Móricz helytelenít, bírál, de egyúttal jobbat ajánl. Zsedényinél a financz operatiók egyetlen alapját az képezi, hogy a tallért le kell tenni a láda fenekére s akkor nem lesz adidság. Móricznál mozgásba, forgalomba kell hozni a mi van, új forrásokat kell nyitni az állambevételek számára. Zsedényi megrótja — és méltán igazán — a tervszerűtlen vasúti törvényeket, melyek 40 millióra vannak előirányozva s 120 millióba kerültek; meg az iszonyúan drága kölcsönöket, hol 60 frtot kaptunk 145 helyett s oda inti az országot, hogy több adósságot ne csináljon; több vasutat ne épitsen, ne menjen a bécsi kiállításra; húzza meg magát ide haza s addig nyújtózzék, meddig a takaró ér. Móricz Pál a modern államgazdák szempontjából fogja föl és fejti meg a helyzetet, ő kimondja, hogy a nemzet szellemi és anyagi érdekei a legszorosabban összefüződnek egymással; hogy a vallásszabadság, polgári házasság a valódi államgazda előtt és oly tőkét a nemzetgazdaságnak, mint a közoktatás gyarapodása. Ő is nemes haraggal utalja vissza a pénzügyminiszter coloniális meghódolását a bécsi bank előtt, megrójja a hamar készülő családi vasutakat , de ő előre menni s nem megállapodni akar; megteremteni a nemzeti tőkét, a nemzeti bankot; új forrásokat nyitni az állam földbirtokai nem jövedelmező részének eladása által, megszüntetni, átalakítani az ipart nyűgző egyedárusságot s nem pusztán és elvontan abból ítélni meg a haladást, ha valamelyik czikk többet hajt az államkincstárba, s nempusztán emennek érdekében terhelni meg a termelés különböző ágait, hanem az államgazdászat magasabb érdekeiből. Zsedényi, mind a mellett, hogy az ország közművelődési fejlődésével lépést tartani igyekezett, bizonyos tekintetben e téren mégis egy lejárt korszak őslénye s bár teljesen igazat adunk neki ott, hol azt állítja, hogy az állampénztárnak nemcsak a milliók, hanem a százezrek is „jól esnek:“ aligha roszul gyanítunk, hogy ha a közmivelődési budgetből levont garasok főtényezőjét benne keressük s itt már határozottan ellentmondunk neki. Kétszer kettő, — igaz — nem tizenkettő—, de ott, hol egy közmivelődési mozgalom, — gyakran csak egyetlen képviselő orgánummal már megindittatott, — a már egyszer megszavazott garasokat elvonni, egyenlő azon ügy hátravetésével vagy teljes megsemmisítésével. Még a kelet-ázsiai expeditióból is lehetett volna hasznot húzni, ha az illetők ezt úgy szervezték volna, hogy Magyarország érdekei is érvényre juthassanak. Összehasonlítva e nap két szónokát, anélkül, hogy Zsedényi leleplezései és intései okszerűségétől elismerésünket megtagadnék, nem a stagnátió és hátramaradás, hanem a reformok és tervszerű állami intézkedések útján előhaladás zászlója mellé állunk. Mert megakasztani közlekedési eszközeinket, midőn még a legfőbb világvonalak összekötő darabjai hiányoznak, az ezeknek életet adó kőutak kiépítetlenek; félbenhagyni közoktatásunk,közművelődésünk megindított mozgalmait; megakasztani jogegyenlőségi fejlődésünket a fölszabadítási processusban: ez lenne a legoktalanabb gazdálkodás, mely még azon reménytől is elütne, hogy tervszerűtlen befektetésünk egy részének legalább kamatja visszafordul. Ezek megjegyzéseink a tegnapi ülésre. Ma Schwarcz, Pulszky, Csávolszky és Kaucz beszéltek. Schwarcz semmi újat nem mondott, sőt emelkedettségben és szabatosságban sem érte el régebbi szónoklatait. Álláspontja az, hogy gazdálkodni kell mindenben, kivéve az igazságszolgáltatást és a közoktatást; ez utóbbira 12 millió fölvételét ajánlja. Pulszky úr Zsedényivel ellentétes álláspontot foglalt el, előre kijelentve, hogy „nem szereti az agglegényi politikát.“ Igyekezett kedélyes, mulatságos lenni, mi sok tekintetben sikerült is neki. Ő elismeri, hogy a költekezés tervszerűtlenül történt s azt követeli, hogy összes reformterveinkre nézve nyújtson egy előképet be a minisztérium. Tehát ugyanazt, mit az oppositió már éveken át sürget a napi sajtó és parlament útján egyaránt. Csávolszky a számadások hiányait emelte ki, úgy a közös activákra, mint az alapokra nézve; egyszersmind kiegészíteni igyekszik múltkori beszédét egypár adattal arra nézve, hogy a beruházások meg nem felelnek a kiadásoknak. A nap hőse azonban a jobboldalról Kaucz Gyula volt. Hogy előadására Deák is bejött s Lónyay nagy figyelemmel hallgatta. Alaki tekintetben kétségtelenül az volt eddig a legkorrectebb beszéd , be is volt tanulva, mint egy tanári előadás az utolsó számadásokig. Nagy kár azonban, hogy Kancz e beszédét fejére nem állította. Beszéde ugyanis három részből állott, egy statistikai összehasonlításból, egy polemicus pártnyilatkozatból és saját financz tervezetéből. Ezek elseje igen érdekes tanulmány, melyben kimutatja, hogy Európa többi culturállamához mérten Magyarország túlságos befektetéseket nem tett és sem általában, sem fejenként nagy adóssággal és adóval megterhelve nincsen. Itt az alapra nézve is igazat adunk neki; mi is azt tartjuk, hogy a jó befektetés elveszve nálunk nincsen, hanem azon csekély (!) különbséggel, melyet később saját cáfolatául maga is megjegyez,hogy földmivelő nemzet létünkre, a mi tőkéink nem lengők és lengővé könnyen nem tehetők; nagy finanszoperatiókra nézve tehát egyelőre nem vagyunk hivatva. A polemicus rész épen nem sikerült. Ő, aki vádaskodást vett az ellenzék szemére, éretlen, sőt valótlan vádakat halmoz rakásra, melyek némelyike épen botrányosan nevetséges, hogy az ellenzék azért helyezett vissza a rendes kiadások közé egy pár odavaló tételt, hogy a deficit nagyságát kimutassa. Elfeledte, hogy ezt a pénzügyi bizottság tette, melynek Vid a jobboldali. De szerencsétlen maga a fölfogás alapja is, mert a komoly helyzetet, bár azt a miniszter is hangsúlyozza, a pártüzelmek mezejére szállítja le. Legkevésbbé sikerült pedig beszéde utó része, hol a nagy hegy s a magát Napóleoni magasságra hegyező szónok valóban egeret szült. Mert mi volt a nagy eszme, melyet a haza üdvére föltálalt? Állandó tervezet a jövőre és rendszeres budget, — melyeket az ellenzék évek óta sürget. Részletekbe menni — tiltó szerénysége! P. Szathmáry Károly. — A költségvetési vita kiterjedés tekintetében mind nagyobb mérvet ölt. A már közlött szónokok sorához ismét újabbak csatlakoztak , a jobboldal részéről: Giczey Samu,Tarnóczy Gusztáv, Bánó József,Dedinszky József. A névsor némikép ismét változott, amennyiben Wodianer és Szeniczey közé újabban Somssich és Lónyay gr. íratták fel magukat. E szerint tehát Lónyay gr. mégis beszélni fog, és pedig Ghyczy Kálmán után, mint második szónok, ki után közvetlenül Somssich jön. Az ellenzék részéről szintén szaporodott a szónokok eddigi sora Szentimrey Elek és Kállay Ákossal. Az eddig jelentkezett szónokok száma 52, ebből 29 ellenzéki és 23 jobboldali. A vita 18-án kezdődött. Az első napot a pénzügyi bizottság előadója és a pénzügyminiszer beszédei vették igénybe. Tegnap és ma 8 szónok beszélt, tehát egy napra eddig 4 esett. E szerint ha a szónokok száma nem szaporodik, akkor még 11 napot fogna az általános vita igénybe venni. Senyey Pál még eddig nem íratta fel magát, de valószínűleg szólni fog a vita folyamában. A passivisták Erdélyben. A legközelebb lefolyt események bebizonyították, hogy a román passivistákat nem a hazafiúi érzet, nem nemzetünk iránt érzett szeretet és ragaszkodás, hanem a gőgös pöffeszkedés, a szereplési viszketeg s az önzés sötét daemonja vezérli lépteikben. A passivisták politikája nyilván a magyar alkotmányosság ellen intéz támadást; ignorája a törvényhozó testület által hozott, és a király által szentesített törvényeket; megtámadja Magyarország államiságát s a máig is imádott császártól vár segélyt a magyarok zsarnoksága és mindenhatósága ellen. A passivisták a magyart, mint ilyent, lelkükből gyűlölik s mind arról a mi a magyartól jó, legyen az jó avagy rész, csak megvetéssel tudnak megemlékezni; egy külön secta ez, mely a politikát a vallással egybeköti s a háttérben üzleti czélok lebegnek ; expassiviták a román urak egy része számára jó köpenyeg, mely eltakarja mindazon undok tetteket, melyeket a nemzet jóléte s az erkölcs rovására elkövetnek. S habár e párt ily jellemtelenségéről ismeretes is, meg sem szűnik a nagy hazait adni, nem szűnik meg politikáját az egyedüli üdvözítés, a csalhatatlanság nimbusával körülvenni; nem szűnik meg nyilvános ellensége gyanánt feltűnni mindannak, a **** magyar. Mi, akik e passivisták között élünk, kik színről színre látjuk tetteiket, kik a nemzet vezetőiben egy kis jó akaratot, áldozatkészséget szeretünk és kívánunk észlelni, elborzadunk azon tettekre, melyeket ezen urak az erkölcs arczul csapásával a német rovására tesznek. A passivisták, mint általában tudva van, a magyar törvényhozótestület egységét el nem ismerik ; a szebeni conventiculum 1864-ki I. art.ban a császár által szentesített autonómiáját Erdélynek kívánják helyreállítani — de miután a magyarok erőszakkal Erdélyt autonómiájától megfosztották, s az uniót kimondották a románok kihallgatása és beleegyezése nélkül — ők a cselszövés teréről lelépnek; szenvedélyes ellenállás által akarják kivívni mindazon jogokat, melyeket tőlük a magyarok erőszakkal elvettek. A magyarok által az absolutismus idejében érvényesített politikát akarják ezen urak utánozni, számba nem véve azt, hogy az absolutismus idejében az önkény uralgott Magyarországon s az önkény fosztá meg alkotmányosságától a magyar államot, mig ma parlamentáris uton lett megválasztatva alkotmányunk s Erdély viszonya Magyarországhoz. Két nagy különbség. De tegyük fel azt, hogy a passivisták politikája helyes, üdvözítő; lássuk, maguk a pártvezérek miként követik azt, mint kívánják azt érvényre emelni. A pártvezérek kimondottak Szerdahelyen és K.Fehérvárott nyilvánosan s határozatilag,hogy a választásokban részt venni nem fognak, kimondották, hogy tőlük kitelhető módon megakadályozzák a román nép beavatkozását a választásokba. Nem helyes határozat ugyan s nem helyeselhetjük, de kimondották. E nagy hazafiak kimondották azt is, hogy a jobboldaliakba nem is egészen, de legalább félig emberörök; hogy a kormánypárt az, mely útjában áll a haladásnak, mely megfoszta a román népet és Erdélyt régi jogaitól— tehát ott, ahol lehet, ellene működnek a jobboldal occupatióinak; megmentik a román nép keblét a kormánypárt demoralizáló törekvéseitől , s megmentik a románok szent ügyét stb. Baritiu, Macellariu, dr. Ratiu, Mikola s mások égre földre esküdöztek, hogy e pontokat hűségesen megtartják, hogy hűtlenek a felállított elvekhez lenni nem fognak. S mi történik: dr. Ratiu szeme előtt Tordamegye kormánypártja a román községeket egy pár ezer forinton megvásárolja, s illetőleg zsandársággal beviszi szavazásra; Abrudbányán Mikola oldala mellett a szomszédos román község a kormánypártot juttatja diadalra; Gyulafehérvárt megbukik Mocsonyi a román, s a passivisták egy pár ezer forinton segítik a kormánypártot; a naszódiak egy uradalom hálája fejében Cséry Lajos jobboldali urat ültetik a képviselői székbe; Doboka megye felső kerületének román képviselőjelöltje jó eredményű alkudozások után visszalép; a szamosújvári tekintélyes számú román passivisták két renegátot, Molnárt és Lukácsot ajándékozzák meg bizalmukkal. De szóljunk a legközelebbi fogarasi választásról, mely közleményünk tulajdonképeni tárgya. Fogaras vidék román értelmisége nem csak, hanem a falusi jómódú gazdák összegyülekezve, tudjuk azt, hogy a passivitást kétszer kimondották, hogy román képviselőt jelölni nem fognak s idegeneket pedig nem támogatnak. Ám legyen.