A Hon, 1873. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-01 / 26. szám
biztosíttta volna, másfelől az államra oly terheket hárított volna, melyek viselésére egy kormány nem is lehet feljogosítva a nemzetet lekötelezni. Ha a bécsi bankár körök ez ügyben is a szigorú jog és méltányossági érzet által hagyták volna magukat vezéreltetni, akkor bizonyára nem is fordult volna elő az az eset, hogy egy oly szerződést szét kelljen szakítani, melyre már három miniszter is aláírta a nevét. Meg vagyunk győződve, hogy Magyarország hitelének sokkal többet ártott volna a magyar kormány, ha ama tervezetet az országgyűlésig erőszakolja, mint az által ártott, hogy azt egyszerűn oly előleges szerződésnek tekinté, melynek keresztülviteléről éppen mivel az leontini szerződés lett volna, szó sem lehetett. Ami pedig a N. Fr. Pr. s egyáltalában a bécsi sajtó azon mondását illeti, hogy utat akar törni az igazi osztrák magyar felfogásnak a közgazdasági kérdésekben, erre csak azt jegyezzük meg, hogy csak seperjenek a bécsiek odahaza. Elég szennyes dologgal van nekik otthon dolguk. Gazdasági ügyekben osztrákmagyar felfogásra itt nincs semmi szükség. Azt is szerencsétlenségnek tartjuk, hogy a pesti Lloyd társulat tekintélyes közlönye több gazdasági ügyeinkben ezen nem Magyarországba való kosmopolitikus felfogással ítél belügyeink felett. Gazdasági téren már régen felszabadultunk volna az osztrák gyámság alól, ha commertialis fő közlönyünk magyar és nem osztrák-magyar szempontból adna a kormánynak s a törvényhozásnak tanácsot. Azt pedig a N. Fr. Pr. mint híres közgazdászati szaklapnak tudnia kellene, hogy az egyéni,községi,társulati gazdaság körén felül csak a nemzetgazdasági felfogásnak van jogosultsága és csak ezután következik a világgazdasági. Az osztrákmagyar felfogás nem nemzetgazdasági, nem is világgazdasági, annak tehát nincs jogosultsága, arra nincs is semmi szükség. Magyarországnak a világgazdasági téren még nem lehet valami nagy szerepköre, azután tehát nem is sóvárgunk. Elég teendő van itt még a nemzetgazdaság terén is. De ezt jobban elvégezzük mi idehaza, s a N. Fr. Pr. is odahaza, mint ha egymás dolgaiba avatkoznánk. Országgyűlési tudósítás. A fépviselőház ülése jan. 31-én. Az esti lapunkban közlött tudósítás után első emel szót a napirendhez, a budget átalános tárgyalásához . Helfy Ignácz: A jelen budgetnek már egész története van. A Lónyay-kabinet nyújtotta be, Lónyay csakhamar megtagadta, a pénzügyi bizottság itt is, ott is megbénította, a kormány kijelentette, hogy a pénzügyi bizottság véleményét fogadja el, s így a költségvetés gazdátlan maradt. Ennek folytán az ország a legnagyobb mérvben kezdett aggódni pénzügyi állapotaink fölött, s ez aggodalom uralkodóvá kezdett válni a házon is. Erre jött a budget tárgyalása. Beszélt a ház 12 napon át, és a helyzet — azt mondják a túloldalról — most már megnyugtatóvá vált. Ő részéről nincsen a véleményen.Nem találta meg a pénzügyminiszter beszédében azt az állammentő eszmét, amelyet Kautz Gyula követelt, s ép oly rosznak látja a helyzetet mint előbb, daczára ama benyújtott pár adófelemelő törvénynek, s daczára annak, hogy Pulszky meg Gorove oly rózsaszínben rajzolták a helyzetet. Pulszky azt mondta hogy az államadóssággal a nemzet jogai nincsenek drágán megfizetve; ő azt hiszi, hogy a drágaság relatív fogalom, s maga is azon nézetben van, hogy egy nemzet, ha jogokat szerez, nincs annyi anyagi áldozat, amelylyel drágán fizetné azt meg,de ha egy nemzet jogokat feladat, hogy még arra fizessen is, ez hallatlan eljárás. (Élénk helyeslés a szélső balról.) Polemisál azután Feszt ellen, s a közlekedési ministertől az egyes consortiumoknak az állam ellen intézett keresete részletes előterjesztését követeli. Áttér ezután saját határozati javaslatának indokolására s azt állítja, hogy annak minden indokát a túloldal maga bizonyította be. Utal Zsedényi, Hoffmann Pál, a pénzügyminiszer stb. beszédeire, melyek elismerik az ő indokolásának igazságát. Beszédének befejezésében a baloldalhoz fordul, s rászólását fejezi ki a fölött, hogy a baloldal elfogadta a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. Meggyőződése szerint ezzel az ellenzék igazolja azt, hogy az ellenzéket is terheli a múlt és a jövő bűneiből a felelősség egy része. Az ellenzéknek erősnek, határozottnak kellene lennie, s csak akkor lenne remélhető, hogy a nép nem fogna habozni szabad választás esetén, melyik pártot válassza. Ajánlja hat javaslatát. (Éljenzés a szélső balról.) Széll Kálmán. (Halljuk! Helyre! Majoros: Majd csak úgy hallgatjuk,mint odaát hallgatták Hellyt! Derültség.) Bocsánatot kér a háztól, ha észrevételeit nem teheti oly rövidséggel, mint a vitának jelen előrehaladt stádiumában kellene. (Halljuk!) Mindenekelőtt Tisza Kálmán azon megjegyzésére felel,mintha a jelentés nem lenne őszinte. — Különbözők lehetnek a költségvetés iránt a nézetek, de őszinteség hiányával nem vádolhatja senki. (Helyeslés jobbról.) Helly azt mondja, hogy a jelentés véres küzdelem a honfiúi kötelességérzet s a pártszempont között. Ő ellenkezőleg azt látja, hogy ott csak az igazság feltüntetéséért van küzdelem. (Helyeslés jobbfelől.) Ha a bizottság pártszempontból akar eljárni, más utat is találhatott volna, mint az adóemelést. Sem nem szépít, sem nem sötétít a bizottság, hanem kereste a kiadások magyarázatát, indokát,amint azt a tárgyilagos kritikának tenni kell. (Helyeslés.) Kifogásul mondatott az is, hogy a jelen bizottság ellentétes állásponton áll a múlt években követett magatartásával ; pártolja, amit ellenzett akkor, ellenzi, mit akkor pártolt. Tiltakozhatnék ugyan az ellen, hogy egy, tagjai többségében ama bizottságtól egészen különböző bizottságot azzal solidárisnak akarnak tekinteni, de nem szükséges e fegyverhez folyamodni. Ő tagadja azt, hogy egy lenne a pénzügyi bizottság mai álláspontja a bizottság tavali kisebbségének álláspontjával, mert egy legyen bár a kiindulási pont — a takarékosság — egy, ami itt fő, az alkalmazás mérve, ez merőben más, mert míg a tavalyi kisebbségi vélemény — saját szavai szerint — némely nélkülözhetlenül szükséges kiadásoknak is megszorítását, némely culturáns czélokra szánt, s a ház határozata által később is múlhatatlannak jelzett költségek teljes törlését indítványozta, addig az idei jelentés csak ott töröl, ahol ez nagyobb állami érdek sérelme nélkül történhetik. Még nagyobb a különbség a resultatumra nézve, mert a bizottság a takarékosságon kívül — mit a tavali kisebbségi vélemény hangsúlyozott — az állami jövedelmek fokozását is a remediumok egyikének tekinti. — A tavali jelentés nem festette rózsásnak a helyzetet, csak hogy tavai még csak azon évek zárszámadásai voltak a bizottság kezében, melyek a jó eredményeket hozták felszínre, az idén megkapván a bizottság a későbbi évekről is a jelentést, természetes, hogy kritikája szigorúbb lett s roszabb színben kellett hogy feltüntesse államunk pénzügyeit. Elismeri, hogy legkényelmesebb módja a pénzügyi kritikának, mindent a kormány nyakára hárítani; de ő, bár, mint első felszólalásában elismerte, bevallja most is, hogy átléptük gyakran a helyes határokat, azt hiszi, hogy ezt nagy mértékben igazolják azon óriási szükséglet mérvei, melyet a nemzet 1868-ban oly mélyen érzett. Ha ahelyett, hogy e szükségérzet kielégítésébe fogtunk, a rendszer megállapításán vitatkoztunk volna, lehet, hogy elkerültük volna a jelen bajait, de másrészt sok üdvös reform alapját elmulasztottuk volna letenni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Madarász azon nézetére, mintha törvénysértés lenne, hogy a bizottság a törvényileg meghatározott udvartartási költség fölébb emelését indítványozza, azt feleli, hogy ezt egy törvényjavaslat beterjesztése mellett teszi s így nem sért törvényt; mintha azáltal sértette volna az alkotmányosságot a bizottság, hogy jóváhagyta némely alapoknak a deficit fedezésére történt fordítását; erre nézve azt feleli, hogy amaz alapoknak más czéljuk nem volt; hibáztatja továbbá a bizottságot azért, hogy olyasmire akarja, a közadministratió reformálására, utasítani a kormányt, amit az ismételve nem tartott meg, de ő figyelmezteti Madarászt, hogy erre, ily mérvben, a kormány nem volt utasítva soha. Csávolszky azt mondta vele szemben, hogy ő Csávolszkynak az 54 milliós kölcsön tárgyalása alkalmából mondott beszédére pusz .ta, nem bizonyított állításokkal felelt. Oly fontosnak tartja a szőnyegen forgott kérdést, hogy nem vonakodik tüzetesen bele bocsátkozni. Azt állította Csávolszky, hogy 1868-tól 1872-g elköltöttünk egy 239 millióra menő nagy összeget és hogy alig lehet ebből kimutatni 100 milliót. A 239 millió nem helyes, mert Csávolszky a kölcsönöket névszerinti értékükben, továbbá az ezüstben kötötteket 20%/ agióval számítja, ami önkényes eljárás, mert az agió ma nincs húsz millió. A három kölcsönnél e két téves számítása 30 milliósnál jóval többre rúg. Túlozva számította azon fölül Csávolszky az elköltött tényleges állami tőkéiket is, mert az ingó államvagyon elsajátításából összesen csak 3 millió pár százezer ft folyt be,holot Csávolszky ezt 8 millió 9 százezer fra teszi. Az adóhátralék, bérhátralék s államkövetelések befolyt jövedelmeit 21 millióval számítja, pedig a zárszámadás e czim alatt nem sorol fel többet 9 milliónál, ha csak a tiszai vasúttársulat által refundált részvényeket nem számította, amelyek azonban ma is megvannak, s így elköltötteknek nem számíthatók. A p. v. bizottság jelentése kimutatta, hogy ez így történt, s hogy ennek folytán 195 millió adósságnak és állam vagyoni fogyatkozásnak 210 millió, részben productív, részben improductív, de tényleges befektetés felel meg. Ezután Horn beszédére tér át, ki az ország pénzügyi helyzetének bírálatában a többek közt az első hibaként mely eddigi kezelésünket jellemzi, és mely a situatió komolyságát okozza, többek közt a nemzet, az intéző körök fényezési hajlamát is említi és ennek bebizonyítására egyebek közt azt is felhozta, hogy miért viseljük az udvartartási költségeket fejében a másik államterülettel és miért nem a közös ügyek arányában ? A képviselő úr, úgy látszik, legújabban új közös ügyek teremtésére adta magát, mert az udvartartás költségeiből is közös ügyet akar alkotni, ellenkezőleg a közös ügyekről szóló alaptörvény szellemével. Üzleti szempontból nyereségesebb lett volna ugyan itt is a 30%-t állapítani meg, de azon törvény, mely az udvartartás költségeit kivette a közös ügyek közül, ennél magasabbra helyezte az ország közjogi tekinteteit, az ország államjogi állását. (Élénk helyeslés jobb felől.) Innen van az, hogy nem 30 százalék, hanem a költségek fele lett elvállalva. (Helyeslés jobb felől.) Ghyczy beszédére nézve így nyilatkozik: a t. ház előtt bebizonyítani, hogy az intézett és helyteleneknek mondott számok helyesek, mert részint különböző kimutatásokra vonatkoznak részint ha egyről szólnak,visszavezethetők ugyanazon eredményekre. Komárom város igen tisztelt képviselője hivatkozva a pénzügyminiszter úr előadására, azt mondja, hogy különbözik a 68-iki és 69-iki eredményekre vonatkozólag az, mit t. pénzügyminister úr fejtegetéseiben lehozott, attól, mit a pénzügyi bizottság előadója felállított, viszont azok, miket a pénzügyi bizottság jelentésében, mint 68, 69 évi refultátumokat felhozott, különböznek attól, mi a pénzügyi bizottság tavali jelentésében foglaltatott. Idézi azon számokat, melyek egyik és más alkalommal mondattak. És mert ezek különböznek a t. képviselő úr állítása szerint,nem lehet most már eligazodni egyiken sem, nem bír alapossággal egyik sem. Mindenekelőtt azt kell előre bocsájtanom, hogy a zárszámadások eredményeinek megítélése bizonyos elemzésekre, bizonyos átdolgozásra szorul; ezt én elismerem. A zárszámadások vezetésének rendszere még törvényhozásilag megállapítva nincs. A zárszámadások még azon alakban vezettetnek — ami a rendszer alapját illeti, — melyben azok vezettetni megkezdettek s két ut az, melyen a zárszámadások eredményei levonatnak. Egyik az előírt bevételek és utalványozott kiadások nyomán a jövedelmi mérleg, másik a tényleges kiadások és bevételek nyomán a pénztári mérleg. Ezeknek egymással egyezni nem lehet, természetesen, mert mindkettő különböző úton készül és különböző eredményeket is ad. De a t. képviselő úr tudja,hogy ezek nem egyezhetnek. De feltűnik előtte, hogy azon okoskodások eredményei, melyeket a pénzügyminister fölhozott és fölhoztam én 68—69-re és a jelentésekben előadott eredmények nem egyeznek- A pénzügyminister úr állítása szerint a 68-ik évi kiadások és bevételek közt 1.944.000 felesleg mutatkozik. A bizottság jelentése szerint mutatkozott a 68-iki felesleget illetőleg, a rendkívüliekben 5.648.000 fit. Azt mondja a t. képviselő úr, most már nem bír eligazodni azon, melyik a helyes. Ha a t. pénzügyminister úr azt állította, volna hogy a zárszámadások nem 564800 ftot mutatnak ki,mint azt a jelentés tartalmazza és én felemlítettem, annál többet vagy kevesebbet, akkor a t. képviselő úrnak igaza volna. De a minister úr nem ezt állította, nem azt mondta, hogy szerinte nem áll, hogy 5648000 rendkívüli felesleg volt 1868- ban, a pénzügyminiszer egész másként okoskodott, ő nem a zárszámadás szerinti eredmények helyességét vonta kétségbe, ő csak a pénzügyi bizottság példáját követve elnenezte ezen eredményt és úgy fejtegette az 1868 diki eredményeket, mint mi tettük jelentésünkben és a t. képviselő úr emlékezni fog rá a bírálat eredményeként azt hozza ki a bizottsági jelentés, hogy nem 2 millió felesleg, de majd 23 millió pénztári hiány van. Ha a t. képviselő úr a pénzügyminiszer okoskodásának nyomán ment volna, nem állította volna, hogy végeredményben köztünk különbség van. fia az 1868. évnek 5 millió 648.000 frt rendkívüli feleslegéből azon összegeket leüti, melyek előirányzaton kivül folytak be, melyek valósággal azon év bevételeinek nem tekinthetők, vagyis ha azt teszi ezen évre amit a jelentés előbb érintett okoskodásába az összes négy kezelési időszakra tett együttesen, akkor kijön az 1.944.000 frt, melyet a minister felemlített, mert a minister szerint az inségi kölcsön 4 millió 384.000 frt volt a bevételekben 1868-ban, egyéb kölcsönök 572.000, a garantia 89.000, tehát 5.084.000 frt bevétel. Ugyanezen nemű kiadásoknak a garantiaalapnak kidása volt 3.341.000 frt, tehát 3.704.000 frttal sajátlag mint rendkívüli elő nem irányzott nettó bevétel levonandó, mert evvel nagyobb a felesleg, mint amilyen akkor, ha ezen összegeket tekintetbe veszszük, és csak mikor ezen 3.704.000 frtnyi összeget a bizottság jelentésében foglalt összegből leüti, akkor hozza ki, így okoskodva az 1.944.000 frtnyi eredményt. T. hát! (Halljuk!) Az én előadásomban 1869- re felhozottak szerint volt felesleg rendkívüli 1.801.000, a minister reductiója szerint lenne 7.945.000 ft hiány. Itt is az az eset. A minister 1869- re azt mondja, azon évben az inségi kölcsönből befolyt 12.431.000 frt, a garantia alapba befolyt 8.099.000 ft, összesen 11.030.000 ft,ezen bevétellel szemben volt 284.000 kiadás a garantia alapnál, tehát 7.746.000 ft, olyan bevétel, mely előirányzaton kívül, kész tőkéből folyván beleütendő, s így kihozza a fentebbi 7.945.000 ftot. Azt gondolom, hogy mikor nem zárszámadás eredményei alapján bemutatott számot magát támadja meg valaki, hanem, mint a minister úr törekszik arra, hogy elemezze azt a resultátumot s azt mondja, hogy ha felvesszük ezt, ha p. o. abból a hypothesisból indulunk ki, hogy azon összegek be nem folytak volna, akkor ezen és ezen resultátumra jövünk, nagyon természetes, hogy e két számnak egymástól különbözni kell; de ez nem vicziálja a számok hitelességét sem egy, sem más részről. Nem azért, mert különböző okoskodások szerint vannak levonva — és így a resultatumot magát nem támadják meg. Hasonló eset van az 1868. és az 1869-iki összes eredményre nézve teljsen hasonló uton ment a minister, okoskodván, hogy ha 1868 és 1869-nél összevéve leütjük a kettőnek eredményéből ezen összegeket, melyek bizonyos szempontnál fogva számításba veendők, ha az eredményt világosan megítélni akarjuk és sajátlag nem azon évek normális bevételei közé tartoznak , akkor az eredmény nem annyi lenne, mint a zárszámadás mutatja, hanem 1868 és 1869-ről összesen 13,450,000 irtot vonva le 20,936000 felesleg helyett lenne 4,486000 hiány. Azt gondolom, hogy ezen — hogy úgy mondjam levezetett — számításból azt, hogy most már a zárszámadás azon részének hitelessége le van rontva, következtetni nem lehet, és ha a t. képviselő úr okoskodását végig vezeti ezen számokon, meg vagyok róla győződve, hogy be fogja maga is ismerni, hogy az általa kiemelt különbségek a bizottsági jelentésben idézett, és általam beszédemben bemutatott számok hitelességét nem bántja. És ez természetes, én felvettem a számokat amint tényleg mutatkoznak, a pénzügyminiszer deductiv után okoskodások alapján más alakban mutatta be azokat. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy lehetetlen eligazodni: a pénzügyi bizottság tavalyi jelentése más eredményt mutat fel az 1868. évre, és más eredményt mutat fel az idei jelentés, hasonlag más eredményt mutat fel az 1869-et illetőleg mindkét jelentés, és más eredményt mutat fel a számszék. Engedelmet kérek, itt is azt kell megjegyeznem, hogy az, ami különböző utón számíttatik ki, nagyon természetesen egymással egyenlő nem lehet. De azt kell bebizonyítani, hogy ezen különböző utón való számítás joggal, helyesen alappal történt-e és ha ez be van bizonyítva, akkor áll egyik is, áll a másik is. Az 1872-iki jelentésben azt mondja, hogy 13,612000 a 868 év rendes kezelésének feleslege; ma a jelentés azt állítja, hogy a rendes felesleg 8,967000; a különbözet látszólag ellentétessé teszi a számokat és látszólag a t. képviselő úrnak ad igazat. De engedje meg, ha elemezzük az okokat, könnyen rájövünk a különbségre és okvetlenül azt kell belőle levonnunk, hogy áll mindkettő. 1862-ben emlékezni fog reája a t. képviselő úr — midőn a pénzügyi bizottság jelentése készült, mégsem jött kifejezésre a pénzügyi bizottságban azon elvi nézet, hogy fősúlyt a zárszámadásoknál a tényleges bevételekre és a tényleges kiadásokra kell fektetni; mi volt tehát természetesebb, mint hogy azon évi jelentés ment a zárszámadások azon útja szerint, amelyre a zárszámadások a maguk részéről a fősúlyt helyezik, t. i. az utalványok és az előírt bevételek és kiadások summázata és a jövedelmi mérleg szerint 1868-ban ugyanis az 1872. évi jelentés szerint 13612000 forint úgy jön ki. Mert a bevétel 145.340,0000 forintban volt felvéve, a kiadás pedig 131.728.000 írtban, ezen számok jönnek ki az előírások alapján, földtehermentesítési járulék nélkül és átdolgozott bruttó számadásra. Az ezen évi jelentésben pedig a tényleges eredmény van felvéve földtehermentesítéssel együtt, ami taval kihagyatott, bevétel 158.785.000, kiadás 149.818.000. Ha a t. képviselő úr a zárszámadásokat megnézi, azt fogja találni, hogy bruttóra számítva az 1868-ai zárszámadásokat, mert ezt kell tenni, hogy összehasonlítsuk a többivel, ezen összeg jön ki. Próbáját is adom, a pénztári mérleg úgy áll: 111.096.000 forint volt a bevétel, 103.594.000 volt a kiadás, tehát a felesleg 7.502.000. Éh ez a földtehermentesítési kiutalás, mi a rendkívüliek közt van 1.465.000 és ki jó 8.967.000 frt. Az 1868. évi pénztári mérleg azon összeget hozta ki, amely összeget a jelentésben felvettem a 1873. évi költségvetésről szóló jelentésben. Már most a pénzügyi bizottság álláspontja az, hogy a tényleges bevételeket, a tényleges kiadásokat kell számításba venni. Én tehát, midőn ezen kimutatást és számításokat készítettem, ezen nyomon mentem s azért jött ki 8.967.000 forintnyi felesleg. A tavalyi vagyis az 1872. évi költségvetés, mint említem, az utalványok és előírások szerint ment és a tavalyiban a földtehermentesítési járulék nem volt benn; hozzáadva a földtehermentesítési járulékot, amint hozzá van adva az idei a jelentésbe foglalt 1868- as kimutatásban, kijön az, amit az 1873-ik évi jelentésben felvettünk, vagyis 8.967,000 frt tiszta felesleg. A t. képviselő azt mondja, hogy ez nem vág össze a számvevőszék azon kimutatásával, mely 1868-ról állíttatott össze, ahol a felesleg 2 millió 480,761 írtra van téve. Igaz, de ez nem is vághat össze a fentebbi számokkal, itt nem a rendes kezelésben mutattatik ki a 2.480,761 frt felesleg, hanem a rendes és rendkívüliben együtt véve. S ezen 2.480,761 frt megint nem pénztári, hanem jövedelmi mérleg, mint a t. képviselő úr is mélóztatik tudni, s igy nagyon természetes, hogy pénztári eredménynyel nem vághat össze. Az 1869-ik évre átmenve, azt mondja a t. képviselő úr, csodálatos, hogy az 1869-iki évről a tavalyi jelentés szerint, azt mondja a bizottság, hogy 11.109.000 frt a felesleg; most pedig azt mondja, hogy 5 319.000. Megint teljesen azonos ezen különbségnek is az oka.Tavaly a földtehermentesítés nélkül vétettek az előírt és utalványozott kiadások és bevételek. Méltóztassék a zárszámadásokban utána nézni, és ha ezen után megy a képviselő úr, azt fogja találni, hogy a bevétel 153.779,000, kiadás pedig 142.670,000 frt, tehát a felesleg 11.109,000 mint tavaly kimutattuk. Most mentünk a pénztári eredmények alapján, s a tényleges eredményeket akartuk kimutatni. Felvettünk földtehermentesítési járulékot azért, hogy egy alapra helyezzük a költségvetéseket. És így kijött, hogy 5.319.000 frt a rendes felesleg. Azon különbség, amit a t. képviselő úr tovább felhoz, hogy t. i. megint különbözik a számszéknek jövedelem és költség szerinti eredményétől megint természetes, mert a számszék, midőn 3.001.000 frt felesleget állapít meg az 1869-iki évre, az az összes és nem csak a rendes kezelésnek eredménye és már ezért sem egyezhetik fentebbiekkel, ezenkívül ezen összeg az 1869. évi jövedelmi mérleg szerinti felesleget képezi, resetet!“ S ha nem hallgatom meg,felkiált: „Nemde nem vagy hát a könyörület anyja?“ Másoknak a kívánságai nem annyira istentelenek, mint ostobák. A hajadon így kiált: „Mária,adj nekem csinos és gazdag vőlegényt!“ A férjes nő könyörög: „Adj nekem szép kisdedeket!“ A viselős nő könyörög: „Engedj nekem könnyű szülést!“ A vén asszony könyörög: „Adj nekem hosszú életet, vágy és köhögés nélkül!“ Az aggastyán könyörög: „Add, hogy megifjodhassam!“ A bölcsész könyörög: „Add a megfejthetlen kérdéseket megfejtenem!“ A pap könyörög: „Adj nekem jövedelmező papságot!“ A püspök könyörög: „Tartsd meg az én egyházamat !“ A hajós könyörög : „Adj nekem szerencsés utat!“ A főnök könyörög: „Mutasd meg nekem fiadat, mielőtt meghalok !“ Az udvaroncz könyörög: „Add az igazat meggyónhatnom halálom perezében !“ A paraszt könyörög: „Adj nekem áldásos esőt!“ A parasztasszony könyörög: „Őrizd az én borjaimat és ökreimet!“ Ha mindezeket meg nem hallgatom, akkor kegyetlenséggel vádolnak. Ha fiamhoz utasítom, azt mondják: „hiszen ő azt akarja, amit te akarsz.“ Ighát csak én magam, a ki csak szűz és anya vagyok,’ viseljem-e gondját a hajósnak,’a harczosnak, a kereskedőnek, játékosnak, eladó leánynak, viselős asszonynak, főhivatalnoknak, királyoknak és földműveseknek ? Pedig amit elmondtam, az még igen kevés ahoz, amit tűrnöm kell. E munkákkal azonban már jóval kevésbé vagyok elhalmozva. S ezért én neked most ki is fejezném mély köszönetemet, ha ez az alkalom (dolog) nagyobb alkalmatlansággal nem járna; több a dolgom, de kevesebb a tisztelet, kevesebb a gazdagság. Azelőtt a menny királynőjének , a világ úrnőjének dicsőítettek, most már kevés embertől is alig hallani: „Üdvöz légy, Mária!“ — Azelőtt aranyba és drága kövekbe öltöztem, bővölködtem a búcsujárókban, lábaimhoz rakták az arany- és ékszerajándékokat: most alig vagyok betakarva egy szegényes köpeny egyik felével s azt is kirágták az egerek. Évi jövedelmem pedig alig elegendő az őr táplálására, aki lámpácskáimat vagy fagygyúgyertyámat meggyujtja.S mindezt még elviselném, ha nem beszélnék felőled, hogy te még sanyarúbb sorsot készítesz nekem. Oda törekszel, mondják, hogy a szenteket a templomokból mind kiűzd; gondold meg jól, amit cselekszel. A többi szenthez bizony nagyon hozzáfér, hogy megbosszulja a rajta elkövetett méltatlanságot. Ha Pétert kikergeted a templomból, ő majd viszont bezárhatja előtted az ég kapuját. Pálnak kardja van. Bertalan késsel van felfegyverezve. Vilmos a barátcsuklya alatt egész állig fel van fegyverezve, egy nehéz lándzsával is. S mit mivelsz Györgygyel, aki lovas is, pánczélos is s dárdája és egyúttal szörnyű kardja van ? Antal sem fegyvertelen,övé a szent tűz. A többi szent is birtokában van vagy fegyvernek, vagy szerencsétlenségnek, melyet arra bocsát, akire akarja. Engem pedig aki egészen fegyvertelen vagyok, nem foghatsz kidobni, anélkül, hogy fiamat is ki ne dobnád, kit karjaimon hordozok. Ettől elválasztatni nem engedem magamat; vagy kiűzöd őt is velem, vagy megtűrsz mindkettőnket, ha csak nem akarsz inkább egy Krisztustalan templomot. Ezt akartam tudtodra adni, de gondolkozzál,hogy mit válaszolj nekem. Mer ez a dolog nagyon a szivemen fekszik. — Kelt kőtemplomomban, fiam kínszenvedésének 1519-ik esztendejében. Saját kezemmel aláirtam Virgo Lapidea.“ Menedemus. Ez aztán a fenyegető és borzasztó levél! Glaucoplutus alkalmasinttügyelend magára. O g y g i u s. Ha van esze. Menedemus. Mért is nem irt neki ugyane dologban az a derék Jakab ? O g y g ius. Azt nem tudom , talán azért,mert igen messze lakik s mostanában minden levelet elsikkasztanak. Menedemus. De micsoda indított rá, hogy Angliába menj ? Ogygius. Olyan kedvező szél fújt, hogy s nem állhattam ellent s itt csaknem megígértem a tengermelléki szűznek, hogy két év lefolyta alatt újra meglátogatom. Menedemus. Mit akarsz tőle kérni? Ogygius. Semmi különöset, csak amit tőle kérni szokás, családomnak jólétet, szerencsét, hosszú és boldog életet ezen a világon, k örök üdvöt a másikon. Menedemus. Hát mindezeket nem adhatná meg neked az a szent szűz minálunk is ? Hiszen Antwerpenben sokkal szebb temploma van neki, mint az a tengermelléki. Ogygius. Nem tagadom, hogy megtehetné, de ő a viszonyokhoz képest választ helyet, részint mert igy találja jónak, részint mert jóságában ebben is a mi kivánatainkhoz alkalmazkodik. Menedemus. Sokat hallom Jakabot emlegetni ; kérlek, ird le nekem ama tengermelléki szent birodalmát. Ogygius. Megkísértem, a mennyire tudom, röviden. E név igen ünnepelt név egész Angliában s alig is van ember az egész szigeten, a ki a szerencsét ne igyekeznék magának biztosítani az által, hogy minden évben tőle telhető ajándékkal tiszteleg nála. Menedemus. Hol lakik ? Ogygius. Anglia legszélső végén, kelet és nyugat között, közel a tengerhez, talán háromezer lépésnyire. Van egy faluja, mely alig éldegél egyébből, mint a jövevények odacsődüléséből. Van ott egy káptalani collegium is, nevök a latin regulariusokból van véve; középet képeznek a barátok és kanonokok között, s seculariusoknak neveztetnek. Menedemus- Hisz ezek amphibiumok, melyekhez a hódok neme is tartozik. Ogygius: Igen, és a krokodiloké. De félre a tréfával, néhány szóval lehet őket jellemezni: kedvezőtlen, gyűlöletes eseteknél kanonokok, kedvezőknél szerzetesek. Menedemus. Hisz ez talány. Ogygius. Jól van hát, halld mathematikai megfejtését.Ha a római püspök villámmal sújtana minden barátot, akkor ők kanonokok lennének, nem pedig barátok. De ha megengedné a barátoknak hogy házasodjanak , akkor barátok lennének. Menedemus. Oh mily kedvezmény!Csak vinnék el az enyimet is. Ogygius. Hogy visszatérjünk beszélgetésünk tárgyára: ennek a káptalannak alig van más jövedelme, mint ami a szent szűz bőkezűségéből származik. A nagyobbszerű ajándékokat megtartják. A kisebb pénzadományok, s a kisebb értékű ajándékok a nyáj élelmezésére és a főnökére szolgálnak, kit priornak neveznek. Menedemus. Jámbor életű férfiú az? Ogygius. Tisztességes; ők gazdagabbak jámborságban, mint gazdagságban. A templom alkalmas és csinos, de a szent szűz nem lakik benne; tiszteletből átengedte fiának. Ő neki külön temploma van, hogy igy fiától jobb kéz felé essék. Menedemus. Jobb kéz felé ? hát a fia merre felé van arczczal ? Ogygius: Igazad van.Ha nyűgat felé néz, akkor anyja jobb kéz felé van; ha keletre fordul,balkéz felé. De ő sem lakik itt, mert az épület még nincs befejezve; a légjárat keresztül-kasul vándorol a nyitott ajtókon, nyitott ablakokon s a közeli tenger a szelek atyja. Menedemus. Keserves dolog. De hát hol lakik ? Ogygius. Ugyanabban a befejezetlen templomban van egy szűk kápolna, fa burkolattal borítva, mindkét oldal felöl szűk ajtócskán eresztve magába a tisztelgőket. Derengő félhomály uralkodik itten, mely viaszgyertyákból ered. Kellemes illat érinti itt szaglásodat. Menedemus. Minden megegyez a vallásos érzelmekkel. Ogygius. Oh Menedemus, ha te ide beléptél volna, bevallanád, hogy ez a szentek tartózkodási helye, annyi drágakő, ezüst, arany ragyog mindenfelé. Menedemus. Bizony még kedvet támasztasz bennem odamenni. Ogygius. Nem fogod megbánni utadat-Menedemus. Van ott szent olaj is ? Ogygius. Bárgyú, hisz a szent olaj csak a szentek koporsóin jön elő, mint Andrásén, Katalinén. Mária nem lett eltemetve. Menedemus. Tévedtem, bevallom. Fejezd be előadásodat. Ogygius. Minél inkább terjed a vallás,úgy mutogatnak más-más helyeken más-más dolgokat. Menedemus. Alkalmasint, hogy az ajándékok bővebbek legyenek, a következő szabály szerint : „Fit cito per multos praeda petita manus.“ Ogy gus. Minden lépésre sekrestyésekkel találkozol. Menedemus. Ezek is kanonokok? O g y g u 8. Dehogy, ezeket nem a kanonokokból veszik, nehogy a vallás ürügye alatt elidegenedjenek a vallástól s a hajadonokat vizsgálván, vétsenek azok hajadonsága ellen. Csak a kápolna hátterében, a hol a szent szűz szobája van, melyről beszéltem, áll egy kanonok az oltár előtt. Menedemus. Mi czélból ? Ogygius. Hogy elfogadja s megőrizze, amit a hivek adnak. Menedemus. Mindenki kénytelen adni? Ogygius. Oh nem, de bizonyos vallásos szemérem sok embert rá bir, hogy adakozzék tanuk előtt, a ki aligha adakoznék, ha senki se volna jelen, vagy hogy többet adjon, mint különben adna. Menedemus. Ez oly eberi érzelem, mely előttem nem ismeretlen. Ogygius. Vannak ám olyanok is, kik anynyira oda szentelték magukat a szent szűznek, hogy azalatt, míg úgy tesznek, mintha ajándékot tennének az oltárra, csodálatos ügyességgel lopják el, amit más tett oda. Ford. Tors Kálmán.