A Hon, 1873. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-14 / 37. szám

szabhat, ha hamis tanokat és adatokat terjeszt,­­ mert ekkor tévútra vezet, megkárosít és a tudomány tekintélyét tünkre teszi. P. Szathmáry Károly: A közoktatásügyi miniszter költ­ségvetése. Azon hír terjedt el a múlt év őszén a sajtó­ban, mintha a lelépett miniszter Pauler már ek­kor előterjes­zett költségvetésében egy millióval több volna a népnevelési ügyekre előirányozva, mint a múlt évben. Őszintén örvendeztünk ezen hírnek, de csakhamar azután észrevettük csaló­dásunkat Pauler még e tekintetben­­sem tudott merész lépést tenni. A múlt évhez képest meg van ugyan az egy millió többlet, de két­­évvel ezelőtt már 4,575 967 frt. szavaztatott meg s igy a jelenlegi kivánalom mellett (melyet a pénz­ügyi bizottság 4,638,628 ftra reducált és pedig, valljuk be őszintén, sokkal méltányosabb szem­pontokból, mint az előbbeni években) alig ne­vezhető haladásnak. Évek óta sürgetik az or­szágházban és a sajtóban, hogy a közoktatás­­ügy emelésére tetemes befektetéseket kellene tenni s az ország egyes részeiből több millióra menő indokolt befektetéseket sürgettek is, s mindannak daczára Pauler nem átalja avval menteni magát, hogy „a tanintézetek csakis fo­kozatosan s a rendelkezésre álló teljesen kikép­zett tanerők számához képest fejtethetnek ki, az építkezések s egyéb beruházások és felsze­relések létesítése pedig több rendbeli előleges tárgyalások sikeres bevégzésétől, néha igen bo­nyolult előkérdések tisztázásától függ s ezen phrasisokat azon minister állítja fel, kinek ren­delkezése alatt 141 tagból álló központi iroda áll s ki e gazdag személyzettel 751 községi is­kola s alig 50 másnemű intézet ügyeit kezeli, ugyana­zon minister mondja ezt, kinek bureaujá­­ban egy év alatt csak a népiskolai ügyben közel tízezer iratot szerkesztettek s mindennek daczá­ra­­ semmit sem végeztek. A közoktatásügyi miniszter ez évi költségve­tése a leglényegesebb pontokban teljesen meg­egyezik a múlt évi költségvetéssel s ezért felesle­gesnek tartjuk ismételni mind­azon bírálati megjegyzéseinket, melyeket 1871. év végén ugyancsak e lapok hasábjain egy hosszabb czikk­­sorozatban indokoltunk. Most csakis azon kér­déssel foglalkozunk: lehetne-e a háznak Pauler ezen gyengeségén s a pénzügyi bizottság termé­szetes takarékossága ellenére valamit segíteni azon a nyilvánosság előtt is indokolt kérelmek alapján,melyeket az egyes tanintézetek vagy álta­lában a népnevelés érdekében a minisztériumhoz beterjesztettek? Szokatlan talán e lépésünk, de úgy hisszük, hogy ahol a miniszter (Paulert ért­jük) nem mutat kellő lelkesedést s ügybuzgal­mat, a képviselők erkölcsi feladata felemelni a zászlót s buzgóbbnak lenni annál, kit csak a betű hatalma tolt előre. Megjegyezzük, hogy ez alka­lommal csak is a népiskolákról szólunk, mi­után az egyetemek s középtanodák érdekében tett előterjesztésekkel lényegileg meg lehetünk elégedve. Első érdekes kérdés a tanfelügyelők számának szaporítás­a.Rég elismert dolog, hogy a tanfelügyelők­­jelenleg tapasztalt ered­ménytelensége különösen 3 fő okból származik: a) mert számok nem elegendő­k egyeseknek a reájok bízott 3—500 tanodát physikai lehetet­lenség figyelemmel kisérni; b)ncert nagyrészük nem szakértő s nem is ügybuzgó egyéniség; c) mert sem initiativ, sem határozott végrehajtó hatalmuk nincs s összes működésök ennélfogva, mint bureaukratiai közegeké, fakép irkafirká­lásból áll. A két utóbbi okon csak a törvény re­visioja vagy új szabályrendeletek segíthetnek, de az első okot már a költségvetésben lehetne lega­lább enyhíteni. Jelenleg van az egész hazában 45 első s 27 másod tanfelügyelő. Mit akar most Pauler ? szerényen indítványozza: szervezzünk még egy fő s három másod tanfelügyelői állo­mást. Quid hoc ad tantam sitim ? Fog-e ezáltal a tanügyön segítve lenni avagy csak az állam sár­ba dobott pénzösszegét szaporítjuk néhány ezer forinttal ? nem kételkedünk felette, hogy minden józan eszű egyén az utóbbit fogja állítani. S ime a pénzügyi bizottság azonban a határőrvidéki tanfelügyelői állomás sz­evezését helyesnek tartja, míg a másodtanfelügy­előségek felállítását törlen­dőnek véli. Mily hiányos szakismeretre mutat ezen­­ indokolás. Nem helyesebb volna-e kimondani, hogy a másod tanfelügyelők száma legalább 20-al szaporítassék rögtön, s hogy ezen­túl épen ezen férfiakra, kik a tanítók jelesebbjei közül választatnának, kellene több tekintettel lenni s igyekezni rajta, hogy az úgy is bureau­­kratikus főtanfalügyelők száma kevesbedjék ? nem h­ó gépek, de lelkesítő s — ha szükséges*— mintaoktatást is adható s nyilvános f előadásokat tartó másod tanfelügyelőkre van szükség, kik lehetőleg szűk körökben személyes működés ál­tal is hassanak ? Most még csak egy másik tényt említünk fel. A költségvetésben minden tanfelügyelő számára utazási átalányok vannak megszab­va. A pénzügyi bizottság ezt helyesli is. Sőt nem tudjuk, miért kelljen Marx Antalnak, Dimitrie­­vice s Szilágyi Istvánnak a kik mint képvise­lők folytonosan Pesten élnek s az iskolákat csaknem kerülik, még dús fizetésükön kívül semmit sem tevésért 500 frtot adni ? S pedig nemcsak e három egyén van szóban. Tíz-tizen­­két nevet számlálhatnánk el saját szűkkörű tu­domásunk szerint, kik az iskolák látogatását csak speciális ministeri rendeletek után teszik vagy egyáltalában nem teszik, han­em székhe­lyükön nyugalomban élnek. Törölje el az or­szággyűlés ezen általányokat s mondja ki, hogy ezentúl a tanfelügyelők csak utazási napidijakat fognak kapni s mi biztosítjuk a házat, hogy e csekély határozat sem fog eredmény­­esen lenni. A tanítóképezdék szaporí­tása sem felelhet meg a kivánalmaknak. Ma­gyarországon jelenleg 15 állami tanitóképezde s 4 tanitónőképezde áll fenn. A minister most 2 új képezde felállítását is ajánlja s a pénz­ügyi bizottság meg is szavazta ezt. A népokta­tási törvény husz képezde felállítását mondta ki szükségesnek, a minister — talán akaratlanul — túl is ment ezen követelményen, s igy ré­szünkről nincs okunk többé a különben is hely­telenül hozott §-ra tekintettel lenni. Nézzük a szükségletet. A jelenleg fennálló képezdék kö­zül Pesten van 2, felföldön, 8, Dunántúl 1, Er­délyben 5 s az egész Alföldön 3 s ezek is igen közel egymáshoz: Csongrádon, Szabadkán s Baján, önkényt kérdezzük: csak két új képez­dére van itt szükség ? Dunántúl 2, Alföldön 2 s a határőrvidéken egy még egyátalában nem volna felesleges. De, miután tudva van, hogy a tanító­­nőképezdék már is túlnépesek — így a budai­ban 125 növendék van — legalább Kassa és Marmaros-Sziget környékén múlhatatlan szük­séges volna ezek felállítása, annyival inkább, mert az apáczák által nevelt tanítónők csak ká­rára lehetnek a tanügynek. E szerint nézetünk az, hogy legalább 7 új l­épezde felállítását múl­hatatlanul már ez évben indítványoznia kellett volna egy ügybuzgó ministernek s mert ez kis­­lelkü volt, tegye meg a ház. Hasznosabb kiadást azon 15—20 ezer forintnál, melybe egy-egy uj képezde felszerelése kerülne, alig lehetne kép­zelni. S hogy tanerők s tanítójelöltek hiányában — ha ez intézetek alkalmas helyen állíttatnak fel — nem lehetünk, az kétségtelen. De nemcsak ezen toldást tartjuk szükségesnek. A gyermek­­kertek s óvodák gyors szaporodása ronlhatla­­nul megköveteli, hogy a ház már öt évben sza­vazzon meg legalább két ilynemű képezde léte­sítésére szükséges összeget. Nem titok ugyanis, hogy ilynemű képezde hiányában már a fővá­rosban erős germanistikus törekvés kezd a kis­dednevelés terén érvényt szerezni s vidéken kö­zel 50 helyen, magánosoknál úgy, mint nyilvá­nos intézetekben németországi születésű s leg­­többnyire németajkú gyermekkertésznek a nem­zetiségi érzelemnek bizonynyal kimondhatatlan kárára. Ki fog ezen ártatlan kisdedek megméte­lyezett gondolkozásmódjáért s az ebből eredő társadalmi hátrányokért felelős lenni, ha nem a közoktatásügyi minister s a ház, mely a baj­nak idejekorán nyakára hágni elmulasztotta? A tanítóképezdék belszervezete ügyé­ben sem indítványoz Pauler semmi lényeges pénzbeli áldozatot, kivévén azt, mit a törvény saj­nos határozata folytán mi is habár csak kény­szerűségből, igazoltnak tekintünk, hogy t. i. a vallástanitók számára külön összeg szavaztatott meg, s hogy a tanitóképezdei s tornapóttanfolya­­mok kiadása rendszeresittetett. Pedig mi kissé többet vártunk volna. Nézzék át a honatyák a részletes költségvetést s ha nem borzadnak el rajta, hogy a képezdékben az apró kiadások — világítás, fűtés stb. — mindenkor nagyobb ösz­­szeget tesznek mint a taneszközökre, könyvtárra stb. adott összegek, s hogy ez utóbbiakra az összes fenálló képezdékben alig fordittatik húsz ezer­ért — akkor nem tudjuk, hogy tudják-e, mit tesz az, igy felszerelt intézetekben nevelni a tanítókat ? Pauler elég szerény még a két uj intézetnél is összesen 2500 írttal beérni, a mi könyvtárra sem volna nézetünk szerint elég. Kettőztesse meg a ház ezen összegeket s mondja ki, miszerint uj tanítóképezdék első felszerelé­sére egyenként 10—10 ezer írtot ajánl meg , s bizonynyal nem fog egy krajczár felesleges kiadást sem tenni. A közoktatásügyi miniszer nevezetes s öröm­mel üdvözölhető reformjai közé tartozik azonban a két polgári iskolai tanítóképezde felállítása Budán. Elismerjük, hogy ez egyelőre elég, de óhajtjuk, hogy már a jövő évben legalább Ko­lozsvárt is szervezzenek ily intézeteket. Hogy azonban ezen új intézetekre szánt összeg nagyon is takarékosan van megszabva. Lehet azonban, hogy miután ezen intézetek — melyek közül jelenleg csak az egyik áll fenn — a népiskolai tanítóképezdékkel vannak összekapcsolva, ez évben még kijöhetnek ezen összegből. Egészen más nézetünk van a budai taní­­tónőképezde új épületére kért 42.000 írtra nézve. Ezen összeget a pénzügyi bizottság megjegyzés nélkül megszavazta. Mi e tekintet­­ben határozottan a kitörlést ajánljuk. Három éve már, hogy e rovat mindig tetemes összegek­kel — múlt évben 75.000 forint — szerepel a költségvetésben s jelenleg az új összeg azon alapon kéretik, mert a paedagogiai s czélszerű­­ségi szempontokból az eredeti tervektől eltérő változásokat kellett tenni. Továbbá a régi épü­letnek falai, melyek terv szerint részben megha­­gyandók lettek volna, előrebocsátott szemle és szakértői behatóbb vizsgálat fo­lytán mint nem eléggé szilárdak, de voltak bontandók. Az alap­falak mélyebbre bocsáttattak, mintsem eredeti­leg tervezve volt; az udvar egy részének feltöl­tése mellőzhetlennek bizonyult s végre a ki­­s bevezető csatorna építése is, mely az eredeti tervben szinte fel nem volt véve, elodázhatlanná lett.“ S ezen egyesek által okozott „csekély té­vedések“ miatt az állam fizessen most 42.000 frtot, azaz két annyit, mennyit az összes tanitó­képezdék tudományos felszerelése igényel. Itt vizsgálat, szigorú bírói vizsgálat kell s addig ne szavazzanak meg semmit. Megtörtént ugyan csak Budán, hogy egy hivatalnok szeszélyéért az államnak a tanitóképezdéért két helyütt kel­lett egyszerre házbért fizetni s történtek más helyütt is ily dolgok. Hagyjuk továbbra is e rablógazdálkodást,midőn a népiskoláknál fukar­kodunk ? Az ügy különben sem sürgős, mert a tanítónőképezdének jelenleg tágas s czélszerű ideiglenes helyisége van. A költségvetés többi részéről a jövő számban szólunk. György Aladár: KÜLÖNFÉLÉK. — Az irók és művészek társasága alakuló közgyűlését, a megye nagyobb termé­ben, vasárnap, február 16-án, délután 3 órakor tartja, melyre a már aláirt tagok s mindazok a t. irók és művészek, kik e társaság tagjai kiván­nak lenni, ezennel teljes tisztelettel maghivat­­nak. Budapest, febr. 14 én. — Szigligeti, ideiglenes elnök. — Az irók és művészek köré­nek tagjaiul az eddig beérkezett iveken a kö­vetkezők jegyezték be magukat: Ábrányi Emil, Ábrányi Kornél, ifj. Ábrányi Kornél, Aigner Lajos, Barabás Miklós, Bartal Antal, Bartók Lajos, Bellovits Imre, Beksits Gusztáv, Benedek József, Beermann Gyula, Bodnár Zsigmond, Berczik Árpád, dr. Dorzán Gábor, dr. Dárday Sándor, Degré Alajos, Erődi Béla, Endrődi Sán­dor, Erdei Bódog, dr. Fáik Miksa, Fekete Jó­zsef, Feleki József, Feleki Miklós, Fellegi Vik­tor, dr. Fischer Lajos, Földi Géza, Frecskay János, Gábos Sándor, Geiszt Károly, Gobbi Henrik, Greguss Ágost, György Al­dár, Hajós Zsigmond, Halász Imre, Harrach József, Hatala Péter, dr. Heinrich Gusztáv, Hollós László, Huszár Imre, Irmei Ferencz, Jókai Mór, báró Józsika Kálmán, Kán Béla, Kápolnay János, Keleti Gusztáv, Keszler József, Klimkovits Fe­rencz, Kvassay Ede, Lánczy Gyula, Láng Lajos, Langer Viktor, László Mihály, Lend­vay Márton, Liszt Ferencz, dr. Mandello Károly, Maszák Hugo, Miklóssy Gyula, Móricz Pál, Nagy Imre, Nagy Miklós, Náday Ferencz, Névy László, Németh Ignácz, Odry Lehel, Orczy Bódog dr., Ozoray Árpád, Paulay Ede, Pulszky Ferencz, Rakovszky István, Reményi Ede, Richter János, Rózsaági Antal, Sántha Antal, Sipos Antal Son­nenfeld Zsigmond, Szabó Richard, Szana Tamás, P. Szathmáry Károly, Szépfaludy Ferencz, Szig­ligeti Ede, Szigeti Imre, Szilágyi Sándor, Szöl­­lőssy Sándor, Tallián János, Telbisz Jenő, Toldy István, Tors Kálmán, Ujházy Ede, Ujkéri Elek, Vajda János, Várady Gábor, Weiselsberg Leo, Visi Imre, Vizváry Gyula, Wohl, Závodszky Károly. — Mulasztás. A fővárosi pénzintézetek a fővárosi statistikának pontos szerkeszthetése vé­gett, a hatóság kötelező szabályai alapján, ha­vonként tartoznának mindazon kimutatásokat beszolgáltatni, melyek az intézetek pénzforgal­mát és üzletmenetét feltüntetik. Ezzel természe­tesen nem az van mondva, hogy az intézetek olyasmit közöljenek, a mi üzletükre nézve hát­rányos, hanem olyan adatokat tegyenek nyilvá­nossá, melyek a statistikához tartoznak s me­lyek közlése által az intézetek még nyernének is. Az intézetek azonban ezt tenni elmulasztják, s igy a városi tanács elhatározta őket kötelessé­ Sifutr teljesítésére birság terhe alatt felhívni. 1 — A mágnások által tervezett lo­vagjáték dugába dőlt. A sokat ígérő programm eloszlott mint a buborék. Okul azt halljuk em­­legettetni, hogy a rendezésre fölkért Török gr. ezredes buzgóságát a rendezésben két másik mágnás megbénította beavatkozásával. Egy másik ok az, hogy a résztvevők, a nőket kivéve, nem jelentek meg rendesen és igy együvé tanu­lásról szó sem lehetett. — Vásári bíráskodás. Több vá­rosi törvényhatóság kérdést intézett a belügy­minisztériumhoz az iránt, vaj­jon a vásári bírás­kodás általuk — mint közigazgatási hatóság ál­tal — gyakorolható e, vagy pedig a királyi já­rásbíróságok hatáskörébe tartozik az ?E részben támadható minden további kételyek elhárítása végett, a belügyminiszter az igazságügyminisz­ternek eziránti megkeresése folytán értesiti a törvényhatóságokat, hogy miután a törvényha­tósági bíróságok működése az 1871. évi XXXI. t. ez. alapján 1872. január 1-je napjával meg­szűnt s azoknak hatásköre a most idézett t. ez. 1. §-ában felsorolt e. f. kir­ályi bíróságokra szál­lott át, ennélfogva az 1868. évi LIV. t. czikk 9-ik ezi­ II. fejezet alatt szabályozott vásári bíráskodás is a fentebb említett határidőtől kezdve a királyi járásbíróságok hatáskörébe tar­tozik. — Nyilvános erőszakoskod­ás. M. é. decz, hó 5 én este 10 órakor Sulyok Árpád, ki mint katonai őr a főút és vadászutcza sarkán levő pénzügyigazgatósági épületnél őrt állt, egy polgári ember által — mint annak idejében írtuk — megtámadtatott. Sulyok ötszöri intés után lőtt, de a golyó nem a támadót, hanem a sarkon át a főútról jövő Kis Ferenczet, ki a felváltó szakaszt vezette, mellbe találta, minek folytán ez meg is halt. Sulyok Árpád ellen a vizsgálat büntethető cselekvény hiányából beszüntetett,de Popelka Ede és Gantz Adolf vaspálya-hivatal­nokok ellen a nyilvános erőszakoskodás végett a bűnper m­egindíttatott. Popelka, ki akkor mel­lén is szúrást kapott, a tegnap tartott tárgyalás után bűnösnek találtatott és 8 havi börtönre ítéltetett. Ganz Adolf tárgyi tényálladék hiányá­ból felmentetett. A királyi ügyész, ki Popelkára nézve két évi börtönt indítványozott,felebbezett, és ez szinte bej­lentette felebbezését.­­ A jég kövezetvámmentes. Panaszok merültek fel, hogy a városi hatóság a vasúton érkező jég mázsája után 5 fer. kövezet­vám díjat szedet. A hatóság tekintetbe véve a nagy jéghiányt, s nem akarván maga részéről a behozatalt drágítani, elhatározta, hogy a vasuta­kon Pestre érkező jég után, kivételesen az idei télre, kövezetvámot nem fog szedni, s er­­ől az illető vasuttár­sulatokat, melyek ezt a vámot a város részére szedik — értesíté is. —A helyszerző és közvetítő intézetek ellen újból panaszok merülnek fel, melyeket a hatóság szigorú eljárása tudna csak megorvosolni. Egy hozzánk beküldött pa­nasz így szól: Oly emberek, kik már minden pályán megbuktak, végső horgonyukat kivetik a szegény néposztályra és azt korlátlanul zsarol­ják. Ennek bizonyságául szolgáljanak a példák. Egy szolgaállomás megszerzéséért — melylyel havi 30 frt fizetés jár—15—20 frtot—sőt van rá eset, hogy 40 frtot is követelnek s addig ki nem adják az illető okmányait, mig az aránytalanul magas dijat ki nem fizeti. Másokkal meg úgy tesznek, hogy lefizettetnek 5 frtot és soha sem szereznek nekik helyet, de a közvetítési díjat nem adják vissza. Valóban muszka állapotok, melyekbe a rendőrségnek volna kötelessége szigorúan beavatkozni, mert arra csak nem le­het engedélye senkinek, hogy a szegény embe­reket vérig zsarolja. — Utolsó tromf. Urosevits Lázár a hírhedt kártyás tegnapelőtt meghalt. Magyar­­országban, Szerbia és Romániában egyaránt is­merték, mint a festett lapok keverőjét. Életének legnagyobb részét a játszóasztal mellett töltötte s kivéve a halála előtti éjszakát, éjjel sohasem feküdt ágyban, mert ránézve az éj volt a nap. Folyvást és merészen játszott s maga mondá, hogy a kártyázás olyan szenvedélye, melyet el­hagyni egyenlő volna rá nézve a meghalással. A gazdag bojároktól, kik messze földről felke­resték, mesés összegeket nyert, de ny­ereményét csakhamar koczkára téve. A halál alattjára már nem tudott visszavágni,megretix­ált s egy napi be­tegeskedés után meghalt. — Szülések és halálozások Pes­ten. A statisztikai kiv. kimutatása szerint a le­folyt — febr. 2-tól 8-ig terjedő — héten élve született 146 gyermek, elhalt 158 személy, az élve szülöttek közt volt 116 törvényes , 30 törvénytelen; nemre nézve 77 fiú, 69 leány. Halva született 9 gyermek. A halottak közt volt 85 férfi, 73 nő, kik közül 35 személy­e kór­házban halt el. Ezen halálesetekből történt: va­sárnap febr. 2-án 27, hétfőn 3-án 18, kedden 4-én 19, szerdán 5-én 25, csütörtökön 6-án 23, pénteken 7-én 19, szombaton 8-án 27­ Az elhaltak közt volt 59 egy éven aluli gyermek. A halált okozta: tüdőbaj 60, bélhurut 6, himlő 0, veleszületett gyengeség 13, rángás 7,hagymáz 5 esetben. A lakásukon elhaltakból esik a bel­városra 7 , lipótvárosra 16, terézvárosra 36, józsefváro­sra (Kőbánya nélkül)43, ferenczváros­­ra 15, Kőbányára 6. A józsefvárosi plébániabeli adatok e hétről be nem érkeztek.­­ Az új zsidókórház részére szüksé­ges felek iránt a tanács azt határozta, hogy nevezett czélr­a az üllői után, a katonai házók­­kórházzal szemben jelöltessék ki a szükséges 2500 négyszögöl, melynek ára — tekintettel a humanistikus czélra — négyszögölenként 5 írt­jával lenne átadandó 10 évi lefizetésre. Az ügy közgyűlés elé kerül. — Miklóssy Gyula folyamodványát, melyben engedélyt kér arra, hogy a városliget­ben a régi gyermekszínház helyén arénát épít­hessen, a tanács véleményezésre a ligetbizott­­ságnak adta ki. E vélemény beérkezte után fog a ligeti aréna bérbeadása iránt beérkezett aján­latok felett is végleges határozat hozatni. — Miklóssy színházában jövő kedden K­á­­­d­y­n­é jutalomjátéka lesz, mely alkalommal két egy felvonásos operette és egy új vígjáték kerül színre. Az egyik operetteben a „Tulipatan szi­geteiben Neszveda Riza k. a. teszi ,első szín­­kisérletét. A kisasszony szép alakon és kedves arczon kívül, mint halljuk, csengő hanggal is bír. A vígjátékot Ábrányi Emil irta czíme: „Tombola.“ — Rendőri dir. Zsupi János kocsissal, ki az üllői után 37. számú házban szolgál, tegnap Klein József nevű ottani udvaros részeg állapo­tában ingerkedett. A kocsis megsokalván a tré­fát, egy kefét vágott az udvaros fejéhez. Mire ez összerogyott. Az udvaros magához térvén : föl­kelt, sebét kimosta s azzal ágyba feküdt. Ma reggel az udvarost halva találták ágyában. A bo­­czolás ki fogja deríteni, váljon a szenvedett sérülés okozta-e halálát. — Scheer János gép­lakatos 14 éves leánya, Ilka, tegnap délben a nagymező utczában a 25. számú házban lévő lakásáról eltávozván, azóta vissza nem tért s holléte nincs tudva. A leány csinos külsejű, ter­mete közép, baja gesztenyeszin, szeme fekete. — A nőképző egylet bálja, mely az özvegy királyné Karolina Augusta temetése miatt e hó 13-án meg nem tartathatott, — hét­főn, e hó 17-én fog megtartatni az Európa szál­loda termeiben. T­a­n­ü­g­y. — A központi népoktatási kör f. hó 11-kén tartott ülésében Gyulai Béla jegyző egy pályaművet jelentett be, mely a múlt évben kiirt 300 forint értékű pályakér­désre, mely népszerű nemzetgazdászati művet kért, jött be. E mű jeliigéje: „kikimaga mester­ségéhez lásson, de csak a hon érdekeivel kap­csolatban“ Birálókat Matlekovics Sándor és Hun­­falvi Pál neveztettek ki. A közgyűlés napja már­­tius 16-kára tűzetett. — Kehrtől, a hírneves paedegogtól, egy kitünő értekezés jelent meg a gothai seminárium 7-ik évi tudósításában a német tanítóképezdék­­ről, a mely azok különböző berendezését osztá­lyozza s birálatilag ismerteti. Igen érdekes fejte­getéseinek azon része, melyben a sokaktól elitélt bennlakást élesen védelmezi. Óhajtandó volna ha ezen kitűnő értekezés külön lenyomatban is megjelenne- Hivatalos közlemények. Az igazságügyminiszter a szakolczai járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá Hodossy Kálmán nyit­­ramegyei volt esküdtet nevezte ki. A pécsi pénzügy­­igazgatóság által Wéber Sándor II. oszt. irodatisztté, Christóf Gyula pedig irodai segédtisztté. Tóth Lajos VI. oszt. Molnár Vincze pedig VII. oszt. adóhivatali tisztté neveztetett ki. — (Karneval). A zenekedvelők egyletének csillárai tegnap este, illetőleg éjjel igen díszes és kedélyes társaságra veték obligát fényüket. A vasúti és gőzhajózási club tarta ott bálját. A vasúti terv, illetőleg a tánczmulat­­ság csak annyiban tért el az engedélyokmány­tól, illetőleg a tánczrendtől, hogy minden állo­másnál, illetőleg táncznál egy-egy negyed órá­val hosszabban várakoztunk, mint a­hogy meg­állapítva volt. A kormány, illetőleg a rendező­ség, e csekély eltérések ellen azonban nemhogy tiltakozott, sőt az ily áthágásokra még segédke­zet nyújtott. Az egész vonalon, illetőleg a terem­ben a legszebb mozdonyok, illetőleg parányi czi­­pőkbe nyújtatott lábacskák robogtak, il­etőleg repültek tova. És így tartott ez éjfélig, mikor a szeretetreméltó mozdonyok egy óráig állapodtak meg a főállomáson, illetőleg a buffetben, hogy új útra új erőt gyűjtsenek. A főváros összes vasúti és gőzhajózási világa együtt volt. Az asztaloknál számos engedélyok­mányos gyönyörködött családi vasútjának, ille­tőleg leányának kapós voltában. Hanem azér­t nagy volt azok száma is, a­kiknek még nincs vasúti engedély­okmányuk, hanem akik ilyenre komolyan akarnak szert tenn. Magam is ez utóbbi kategóriába tartoztam. A bál egészen cosmopolita jellegű volt, mint a­hogy a vasút s a gőzhajó a legcosmopolitikusabb — fogalom. Ott voltak a többi közt: Vay Mik­lós b., Fáik Miksa, Weninger Vincze, Ivánka Imre, Botlik Lotlik V­i­c­o­n­t­e de Maistre. A távollévők közül legyen elég csak a közle­kedési miniszter­t említeni. — Szünóra után az utazást tovább folytatták s folyt egész reggelig — „per Campf.“ Tegnap este a vigadó kis termében is volt bál, itt az építészeti világ tánczolt. A jókedv kifogyhatatlan volt, a jövő építészeti bálja is maradt belőle.* A népszínházi bálról beszél mostanság az egyesített főváros dunáninneni és dunántúli része. Az érdeklődés oly nagy, hogy­­ ha mindenki ott lesz, a­ki a bál iránt „érdek­lődik,h úgy a népszínházat előbb fölépítjük sem­mint Orczy­t. a nemzeti színház ügyeinek jobb­ra fordulása iránt a legvérmesebb remények leghalványabb sugarát is eloszlatja. Pedig ez elég k s terminus. Szombat lesz tehát napja, midőn Filippénél találkozunk. Mint mondják, igen érdekes talál­kák vannak kilátásban.Ötven fekete domino kali komoly tréfára határozta el magát s a szellem összes fegyverével fog síkra szállni.Azt is állítják, én pedig meg is esküszöm rá, hogy több calico­­tartalomhoz is lesz szerencsénk. S ki ne óhajtana ily „viszonyok“ közt saját szerencséjének cali­­kovácsa lenni ? — Senki! A talányok s találgatások egész hosszú sorát idézik föl a meghívók és a plakátok. Szerelmes istenem, mind a kettő olyan találmány, melynek föladata az embert útbaigazítani s íme, mind­kettő zavart idéz elő. Titokzatos, félig komoly, félig tréfás a fogalmazása. Fölfordítja a szék szokásos használatát s a hölgyet szem­besíti a kisasszonyokkal és a menyecskékkel. „Én a 15 és 30 között vagyok; kisasszony nem vagyok, menyecske sem vagyok ; férjemet elsirattamm (soha sem volt áldottabb lény a vilá­gon, de ha már meg akart halni, jobb hogy öt évvel előbb tette, mintha ugyanannyival utóbb teszi, az isten nyugtatta meg!) eltemettem, meg­gyászoltam egész gyászben egy évig, félgyász­ban félévig. Most szabad vagyok. A dominó töb­bet rejtene el belőlem, mint mennyit takar­ni okom van ; a kis toilette-hez hiányzik néhány évem; a buli-mez meg a kisasszonyok számára van előírva; pedig ott kell lennem: hogyan menjek ? A fiatal özvegyek nincsenek a plaká­ton.“ — Jaj édesem, a­­szalmaözvegyek sincse­nek ! — Ah kedves barátom, bizonyos vagyok benne, hogy »hölgy“-nek jön el az a második emeleti asszonyság is, a­ki tavaly temette 4-ik férjét és mégis háromszor megáll lélekzetet venni, mire fölér a lakásába; én a harmadikba is egy szárnylebbentéssel repülök : inkább meg­halok, mintsem hogy „hölgy“-nek menjek. — De kérem, Vörösmarty a „hölgy“ szóban a „fiatalság“ fogalmát is látta. — „Ad mit, a szó­ban, ott „hölgyek” lesznek a második emelet­ről , azokban próbálja ön látni a fiatalság fogal­mát. Én nem tartom magamat a plakátumok­­hoz, én úgy megyek, a­hogy tetszik.“ Asszo­nyom, akár­hogy fog menni, ön mindenkép tetszik. Mindéhez járul még a rendezőség azon ked­vezménye, hogy jegyek még folyvást kaphatók például a »Hon« szerkesztőségében. * Magyar nemzeti jelmezbál. Egy ma­gyar four— notabene nem csak a neve, de a szíve is magyar — olyan bált akar rendezni, melyben csak magyar ruhában — és pedig jel­mezben — szabad megjelenni. Az egész bál minden izében magyar lesz. A tánczok, zene, társalgási nyelv, szóval minden programmsze­­rűleg csak magyar lesz. A bál a vigadóban fog rendeztetni s a tiszta jövedelem, mely a karzati jegyekből befoly, a népszínház javá­­r­a fog felajánltatni. Miután az egész most még csak terv, nem árulhatjuik el a tervező nevét, de néhány nap múlva, mire a dolog megérik , majd kibúvik a szeg is a zsákból. * A tornai nőegyletnek f. hó 19-re kitűzött bálja, a megyében uralkodó kolerajár­vány miatt elmarad. F. D. Nemzeti színház. Pest, febr. 14-én 1873. adatik: „Közönyt közönynyel.“ Vígjáték 3 felv. Miklósy színháza, (az István téren.) Pest, febr. 14-én adatik: „Fokról fokra.“ Ma a Nagykom­lóban az újonnan szervezett daltársulat közreműködése mellett „Salonestély“, és az „Óriás béka“ A Beleznay-kert-beli magyar daltársulat naponként vál­tozatos jó előadásokat tart. A szüneteket Bunkó Gyula népzenetársulata tölti be. „A csapodár férjek, vagy­­ egy éjjel az álarczos bálban“, bohózat, kankantánczczal. A „Hon44 magántársürgönyei. (Eredeti sürg.) Bécs, febr. 13. Karolina Auguszta császárné és királyné temeté­se a meg­állapított szertartás szerint igen nagy közönség tódulása között ma d. u. 4 órakor ment végbe. A magyar kormányt Szlávy miniszterelnök, gr. Pejacsevich, dr. Wenckheim és Szende minisz­terek, a magyar országgyűlés két házát pedig Majláth országbíró és Perczel képviselték. E két utóbbit ő felsége ma déli 12 emkor fogadta ki­hallgatáson, melyen az országgyűlés részvétét tolmácsolták. Magyar­ország e képviselői az első gyászmisén is jelen lesznek. BOCS, febr. 13- Karolina Auguszta császárné temetése igen kedvező időjárás mellett, a csá­szári ház összes tagjainak, az itt jelenlévő Adal­bert porosz hg., Luitpold bajor hg., György szász hg és az összes hatóságok részvétele mellett ma délután ment végbe ünnepélyesen. Az utczákat, melyeken a vonat áthaladt, nagy mennyiségű nép lepte el. BÓCS, febr. 13. Az urak háza ma az ösz­­szes miniszterek jelenlétben rendkívüli ülést tartott. A ház megbízta az elnökséget, hogy a háznak mély fájdalomérzetét tolmácsolja ő felségénél. BOCS, febr. 13. A pénzügyi bizottság hely­benhagyta a villágkiállításra kért póthitelt; ma­gáévá tette az ide vonatkozó határozati javasla­tot is, melyben sajnálja, hogy a kormány tete­mesen túllépte a világkiállításra engedélyezett hitelt. A duna-oderai csatornára vonatkozó elő­­terjesztmény azon változtatással fogadtatott el, hogy a befektetési tőke megszabásánál és ezen értékpapírok árkeretének megállapításánál az kormány befolyása megóvatik, és a maximál­ ta­­rifta a törvénybe fel fog vétetni. Bécs, febr. 13. A „Pr.“ párisi távirata sze­rint Castelar a külgyi tárczát vállalta el. Olo­­zaga spanyol követ beadta lemondását. Szent-Pétervár, febr. 13. Az orosz udvar négyheti gyászt vett fel Karolina Auguszta császárnéért. Berlin, febr. 13. A Wagen­er ellen fegyelmi vizsgálat a császár határozott kivonatára ren­deltetett el. Madrid, febr. 13. A cortes következő minisz­tériumot választott: Figueras miniszterelnök; Pimargall belügy; Cordoba hadügy; Nicolas Salmeron igazságügy; Francisco Salmeron gyar­matügy ; Beranger tengerészeti; Castelar külügy; Becera közmunkaügy; Echegaray pénzügy. — Figueras constatálta, hogy mindenütt nyugalom uralkodik. Ő reméli, hogy a köztársaság Spa­nyolországban tartósan meg leend alapítva, s úgy hiszi, hogy a latin eredetű többi népek ha­ladéktalanul követni fogják Spanyolországot. Bécs, febr. 13. (Hivat, zárlat.) Magyar föld­­teherm. kötvény 80.—. Salgó-Tarján 150.— .Ma­gyar hitel 193.—. Magyar záloglevél 86.25. Erdélyi 177.—. Magyar keleti vasút 128.75. Magyar sorsjegy 103 50. Tiszai vasút 244.50. Magyar vasúti kölcsön 100.50. Angolmagyar 99.50. Frankó-magyar 100.—. Alföld 174.— . Magyar északkeleti vasút 155.—. Keleti vasúti elsöbségi kötvény 76.25. Porosz pénztári utal­vány —.—. Magyar gőzhajó elsöbségi kötvény 75.30. Magyar földhitelintézet 113.—. Török —.—. Municipalis 92.50. BŐCS,febr. 13. (Megnyitás.) Hitelintézeti rész­vény 336.50. Magyar földhitelintézet 116.—. Angol magyar 307.—. Angol-Ausztriai 302.50.

Next