A Hon, 1873. május (11. évfolyam, 100-125. szám)

1873-05-23 / 118. szám

118. szám, XI. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1873. Péntek, május 23. Szerkesztési Iroda,­­ Barátok­ tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal : Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és hati kiadás együtt: 3 hónapra........................................ . 6 frt — Ur. 6 hónapra ....... 12 » — * Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért t­elü­lfizetés negyedévenként . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. ■••«te-­POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Baritok-, tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. Budapest, május 23. Budapest, máj. 23. Az 1874-iki költségvetésre vonatkozó javaslat nem keltett rózsás hangulatot a jobb­oldali lapoknál sem, s a pénzügyi gazdálko­dás e nemét kevésbé-többé élesen elitéli mind­egyik. A „Napló,“ melynek első czikke a Ház elé terjesztett javaslattal foglalkozik, nem ta­lálja valami épületesnek a költségvetési elő­irányzatot s azt a helyzet kényszerének te­kinti. A kiadások többletét, mely 1874-re he­tedfél millióval több a folyó évinél, a „Napló“ oly szükségesnek tartja, melyet lehetetlen ellenezni Deficitünk, a rendes, rendkívüli és hitelmű­veleti költségvetést összefoglalva, még mindig 31 millió forint, és bár laptársunk szerint ez összeg részint egyenesen, részint közgazdászati eredményekben busásan fog egykor visszafolyni az állam pénztáraiba, az oly csekély vigasztalás, mint az éhezőre nézve a tudat, hogy pár hónap múlva majd lesz mit ennie. Az „Ungar­ Lloyd“ azonban magát a pénzügyi gazdálkodás e nemét ítéli el hatá­rozottan és élesen, midőn így szól: A rendes költségvetést illetőleg az első irány­zott deficit harmadfél milliót tesz ki. Nem lett volna lehetetlen legalább ezen deficitet mellőzni. A pénzügyi bizottság, s ennek indítványára maga a képviselőház megbízta a minisztériumot, hogy köz­­igazgatásunk egész rendszerét, főleg azonban a pél­dátlanul költséges központi vezetést szoros vizsgálat alá vegye, és alapos reformjára vonatkozólag elő­terjesztéseket nyújtson be. Ez irányban ed­di­g e­­­é nem történt semmi sem. A Szlávy-kabinet teljesíteni hitte kötelességét, ha egyes alárendelt tisztviselőkkel szemben olykor a kegyet­lenséggel határos szigort tanúsított, míg maga a költséges és elavult rendszer oly szentségnek tekin­tetik általa, melyhez nyúlni sem szabad. A hivatalok számának leszállítása — a minisz­tériumokat sem véve ki — az eljárás egyszerűsítése, a törvényhozás tárgyalásainak gyorsítása, ez azon czél, mely felé haladéktalanul meg kell kezdeni a törekvést. De mindennek a költségvetési előirány­zatban nyoma sincs. A kormánynak úgy pénzügyi politikája, mint általá­nos politikája a régi maradt. Sem itt, sem ott egyetlen jele sincs az erőteljes, czéljával tisztában levő kezdeményezésnek, hanem mindenütt csak a régi gyengeség, régi tervszerűtlenség s régi d­aos uralkodik. Kerkapoly pénzügyminiszter úr a gond­viselés által oly fölötte könnyű gondolkozásmóddal áldatott meg, mely épenséggel könnyelműséggel ha­táros, s nála eloszlat minden aggodalmat a jövőt ille­tőleg. Valósággal ily kedély nyugalom kell hozzá, hogy Kerkapoly úr, midőn egy majdnem 32 milliónyi ujóbbi deficit létezését constatálja, csak úgy felületesen vesse oda a frázist, hogy most nincs idő e deficit fedezetéről gondoskodni — mintha pár ezer forint forogna csak kérdésben. Igaza lehet ugyan Kerkapoly úrnak — de hát más értelemben, mint ő hitte. Nem mos­t, a bud­get előterjesztése alkalmával kellene gondoskodni a fedezet módozatairól, hanem ez igenis már akkor lett volna kötelessége a pénzügyérnek, midőn társaival a javaslatot megállapította. Ugyan minő fokával a felelőségi érzetnek ajánlhatja Kerkapoly úr a ház­nak az általa kért összegek megszavazását, midőn még maga sincs tisztában az iránt, minő eszközöket javasoljon a szükség le­­­fedezésére? Ez a pénzügyi politika csak e végzetteljes szavakkal jellemezhető: „U­tánam az özönvíz.“ A „Pester Lloyd“ a bankkérdés m­­egol­­dását sürgeti, következőleg jellemezvén a pesti piac­ helyzetét a nemzeti bankkal szemben. Tulajdonképi kereskedői köreinkre nézve alig létezik már veszély, bár másrészről általános nézet, hogy a pesti fiók számára folyóvá tett négy millió­nyi dotatio-fölemelés — mely már kimeríttetett — legkevésbé sem fedezheti a helybeli piac­ szükségle­teit. E dotatio-fölemelésnek már régen és krízis nélkül is meg kellett volna történnie. A pesti piac­ hónapok óta ki volt éheztetve s azért aránylag rövid idő alatt elnyelte a legutóbbi négy milliót is. Kerkapoly úr az osztrák pénzügyérhez intézett legújabb jegyzékében rá is utalt az eddigi dotatió-felemelés elégtelenségére, de nem tudható, mennyiben és mily erélylyel fogja pár­tolni az osztrák kormány ez óhajt a nemzeti bank­nál. A mostani állapot, mondja a Lloyd, tarthatat­lan, mert hát az valósággal lealázó Magyarországra nézve, hogy minden­kor meg kell kérnünk a nemzeti bankot, miután követelni nincs jogunk. A mostani helyzet legkedvezőbb lenne a bankkérdés végleges megol­dására. Az osztrák nemzeti bank máj.21- iki kimutatása. A jegyforgalom 344,674,660 ftra ment, levon­va a hó végén készpénzzel kiegyenlítendő s a jelzálog utalványüzletből származó követeléseket 129,232 frttal, marad 344,545,427 frt. Ennek fedezésére szol­gál. Érczalap 143,176,476 frt, érezpénzben fizetendő váltók 4,340,367 ft, államjegyek 989,802 ft, leszámí­tolás 187,461,810 ft, kölcsönök 38,829,500, beváltott földtehermentesítési kötvények 157,270 ft, beváltott záloglevelek 3,821,000 ft, összesen 378,775,736 ft. A múlt heti kimutatáshoz képest igen nagy az elté­rés a három fő tételnél, a jegy­forgalom 14,7 millióval szaporodott s ennek megfelelőleg a leszámítolás 13,8 millióval s a kölcsönzés 6,3 millióval növekedett. A fentebbi számtételekből kitűnik, hogy a bankad­ó már tényleg meg van szüntetve mert 344,6 millió forint bankjegyet csak 143­ 6 millió érczalap fedez; a kibocsátott papírpénz tehát nem kétszáz millióval, hanem 201,5 millióval haladja meg az érezfedezetet. A tőzsdeválság kezdete óta a pénzpiaci igényei 31 millió frttal növekedtek. Meglehet, hogy ezen 31 millió forint elegendő volt arra, hogy a válság pusztító hatását feltartóztassák. De azt, hogy a helyzet megtisztult, hogy a szé­­delgős papírok a pénzpiac­cv­al elenyésztek, nem állíthatja senki. Állam és bank felsegél­­tek néhány szédelgős pénzintézetet s megmen­tették azokat a bukástól, de ezz­­el csak ártot­tak, mert lehetővé tették azt, hogy az össze­­omlani kezdő kártyavárak továbbra is fenn­állhassanak, s hogy mint a berlini tőzsdelap mondá az első Krach tetejébe egy második készíttessék elő. Szerencse még, hogy a bank kissé tartózkodva bánt a jegykibocsátással; ha ebben kevésbé nehézkesen járt volna el, akkor mint a N. fr. Pr. bevallja most már nem másfél millióval, hanem legalább is százmil­lióval több papírpénz volna forgalomban mint a­mennyit a bankad­ó érvényben hagyása mellett a bécsi banknak kiadni szabadságá­ban állott. Az osztrák kormány intézkedé­seivel ugyancsak eldicsekesznek a bécsi la­­pok. A kormány minden új concessiokérvényt visszautasi, sőt a már előbb kiadott kérvé­nyekre vonatkozólag is értesíti az illetőket, hogy a pénzpiac­ jelen helyzetét tekintve, nem engedheti meg, hogy az illető válalato­­kat létrehozzák. Egy más értesítvényben pe­dig kimondja a minisztérium, hogy határidő meghosszabbításába semmi körülmény alatt nem egyezik bele. Az alapító bankok, tőzsde üzletházak és más hasonló bankárirodák üzleteit is szoros vizsgálat alá vette a kormány; biztosai a könyveket s a pénztár állását szorosan vizs­gálat alá veszik. Erre leginkább Slacht csalá­sai szolgáltak ürügyül. Hasonló körülmények­nek a kormány eddig még nem jött nyomába. A liquidáló bécsi részvénytár­sulatok sorában újabb hírek szerint e kö­vetkezők lépnek: A lombard és leszá­mítoló bank, melynek részvényei még n­ncsenek kibocsátva, a­melynek liquidálá­­sára csak az szükségeltetnék, hogy a franco­­osztrák bank egyik fiókintézetét ismét magá­hoz csatolja; továbbá az építő­ipar rész­vénytársulat, melyet a tőkepénzesek egy­leti bankja alapított, és az osztrák építé­szeti tár­sul­at, mely az ált. osztr. építő­­társulat fiókintézete. Más hírek szerint liqui­­dálni fog még a szállító eszközöket kölcsönző társulat és a dunavárosi épitőtársaság. A gyulafehérvári tudósítás végét alább veszik olvasóink. Igen kellemetlenül lepett meg bennünket s különösen Fogarassy Mi­hály püspök beszéde. A mitől féltünk s mely félelmünket nyíltan is kifejeztük, ezen auto­nómia ügye is ultramontan irányt vett, így lesz nálunk minden, ha papok kezébe kerül. A főpapok még máig is azonosítják önmagukat az egyházzal s val­lással, ha a korszellem és a szabadelvű áram­lat felszólal a hierarchia túlkapásai ellen, ké­szek mindannyiszor azt a vallás ellen irány­zott merényletként kiáltani ki s ezen ürügy alatt saját önző czéljaik ér­deke szerint alakítani át a legnemesebb törekvéseket is. A valódi szabadelvűség csak a meggyő­ződés fegyvereivel küzd a vallásos meggyő­ződés ellen, míg a hierarchiai hatalmat, mely nem a meggyőződés, de a hatalomvágy rut szülöttje s ma már teljesen elavult kinövése, minden tekintetben ostorozza. Az autonómiai mozgalom is e hierarchia ellen indult meg s jó katholikusok, buzgó keresztyének állottak élén. Most a püspökök ragadták meg a zász­lót s e mozgalmat ultramontan irányba igye­keznek terelni. Nem lesz-e így az autonómiai törekvés önönmaga carricaturájává ? Mi fé­lünk hogy igen, bár ne valósulna sejtelmünk. A franczia nemzetgyűlés hat heti szünetelés után folyó hó 19-kén nyílt meg újra, mely alkalommal újra Buffet lett az el­nök, az osztály­elnökök közül 13 monarchista és csak kettő republikánus. Ez első ülésben terjeszti be Dufaure igazságügyér a „közhatalmak szervezéséről“ szóló törvényjavaslatot, melynek első részé­ről csütörtöki reggeli lapunkban szólo­ttunk. A törvényjavaslat teljes szövege szerint így hangzik: „1. czikk. A franczia köztársaság kormány­zata egy senatusból, egy képviselő kamarából és a köztársaság elnökéből, mint a végrehajtó hatalom fejéből áll. 2. ez. A senatus 265 tagból áll, kik franczia polgárok, legalább 35 évesek és minden polgári po­litikai ás családi jogaik gyakorlatában vannak. A képviselőház 537 tagból áll, kik franczia polgárok, legalább 25 évesek és minden polgári, po­litikai és családi jogaikat élvezik. A köztársaság elnökének legalább 40 évesnek és minden polgári, politikai és családi jogainak élve­zetében kell lennie. 3. ez. A senatus 10 évre választatik és minden két évben ’/1 részben megujittatik. A képviselőház öt évre választatik és az öt év leteltével egészben megujittatik. A köztársaság elnöke öt évre választatik és újra választható. 4. ez. Mind a 86 megye 3—3 senatort választ. Belfort területe, az algíri megyék, a Réunion, Mar­tinique és Guadeloup szigetek csak egy-egy senatort választanak. A választás a megyékben úgy, mint a terüle­ten vagy gyarmatokon a választók közvetlen általá­nos választása útján történik. 5. sz. Senatorokká csak a következők válasz­tathatnak : 1. A képviselőház tagjai, 2. A törvényhozó gyűlések régi tagjai, 3. Miniszerek és régibb minis­terek , 4. Az államtanács, semmitőszék és számvevő­­szék tagjai, 5. A megyei főtanácsok elnökei és volt elnökei, 6. Az Institut tagjai, 7. A kereskedelmi, földmivelési és iparkamarák választott tagjai, 8. A bibornokok érsekek és püspökök, 9. Az ágostai hit­vallású két consistorium elnökei, kik legtöbb szava­zatot kaptak, és a ref. hitvallás 12 consistoriumának elnökei, kik legtöbb szavazatot kaptak. 1­0. Francziaor­­szág izraelitái közt consistriumának elnöke és főrabbi­ja 11. A tényleges szolgálatban, vagy tartalékban le­vő osztálytábornagyok és tábornokok, tengernagyok és altengernagyok, Algír és a három gyarmat kor­mányzói, kik 5 évig szolgáltak hivatalukban. 12. A tényleges szolgálatban levő megye­főnökök. 13. A 100.000- nél több lakóval biró városok polgármeste­rei ; 14. Azon hivatalnokok, kik 10 évig, mint igaz­gatók működtek a minisztériumok közigazgatásá­ban ;15. Azon, nyugalomba vonult hivatalnokok,kik a semmitőszéknek vagy a felebbezési törvényszéknek voltak tagjai, vagy kik valamely polgári törvény­széknek elnökei voltak. 6. czikk: A megelőző 1.­4 és 12. §§-okban kijelölt választhatók a választást követő 14 napok alatt kötelesek kijelenteni, hogy hajlandók-e elvál­lalni a senatori functiókat. Hallgatásuk lemondás­nak vétetik; ha elfogadják a senatori állást, azon­nal lemondottaknak tekintetnek azon hivatalokról, melyeket addig viseltek. 7. ez. Francziaország minden 362 területe, ide számítva Belfort területet is, egy egy képviselőt vá­­laszt.Azonban minden kerület,melynek lakossága több mint 100.000 ember, annyiszor fog egy egy képvise­lőt választani, a­hányszor 100.000 lakossal bír, a 100.000- et meghaladó minden fölös szám vagy frac­­tio 100.000 lakosnak vétetik. A repartitiót csak öt évenkénti népszámlálás és törvény alapján lehet módosítani. Az algieri megyék két-két képviselőt választa­nak, a következő hat gyarmat pedig: Reunion, Mar­tinique, Guadeloupe, Sénigal, Guyane, és az Inde frangaise egy-egy képviselőt választanak. 8. ez. A képviselőválasztás a kerületek minden választóinak egyenes választása útján történik. Azon kerület, mely több képviselőt választ, annyi osztály­ra osztatik, a­hány képviselőt kell választania. Az osztályok a járások csoportosítása által alkottatnak s csak törvény által alkothatók, vagy módosíthatók. 9. ez. A köztársaság elnökét egy congressus választja, mely áll: 1. a senatus tagjaiból, 2. a kép­viselőház tagjaiból, 3. Francziaország és Algier me­gyei főtanácsainak augusztus hóban tartott üléseiben választott 3 — 3 küldöttéből. E választási congressu­­son a senatus elnöke elnököl. 10. sz. Midőn elnökválasztásra kerül a dolog, a senatus elnöke összehívja e czélból a senatus és képviselőház tagjait és a kijelölt főtanácsosokat. — A congressus összeülésének elhalasztása két hétnél tovább nem terjedhet. A köztársaság elnöke a szavazatok általános többségével választatik. A senatus elnöke notificálja a megválasztását a Köztársaság megválasztott elnökének és a képvise­­lőház elnökének. A közhatalmak hatásköre: 11. ez. A törvények kezdeményezési joga a két kamarát és a köztársaság elnökét illeti. A két ka­mara egyenlően közreműködik a törvények alkotá­sában. Azonban az adó­törvények előtt a képviselő­­ház szavazása alá bocsáttatnak.­­ A sanatus bíró­sági fórummá alakulhat ha a köztársasági elnök, a miniszerek és a szárazföldi vagy tengeri hadse­reg fő tábornokainak felelősségre vonásáról van szó. 12. ez: A senatorok vagy a képviselők nem vonathatnak keveset, vagy vád alá azon nézetekért, melyeknek azon kamarákban adtak, kifejezést, me­lyeknek ők tagjai. . Bűnügyi tekintetben sem tartóztattathatnak le, kivéve a nagy bűntények esetében, sem vád alá nem helyezhetők, kivéve, ha a kamara, melyhez tartoznak helyben hagyta a vádat. 14. ez. A köztársaság elnöke kihirdeti a tör­vényeket, melyeket mind a két kamara megszava­zott, őrködik azok végrehajtásán és azt biztosítja. Az elnök szerződéseket köt s ratifikál. A szerző­dések végleg csak akkor érvényesek, ha a két kamara azokat helyben hagyta. Kegyelmezési joggal bir, de amnestiát csak törvény adhat; ő rendelkezik a haderő fölött, de a nélkül, hogy személyesen kormányozhatná. Elnököi a nemzeti ünnepélyességeknél s az idegen hatalmak követei és nagy­követei nála hitelesíttetnek. — A köztársaság elnöke és a miniszterek akár személyük­ben, akár együttesen felesek a kormány tényeiért. 15. ez. Ha a köztársaság elnöke az ország­érdekében szükségesnek tartaná a képviselő­házat mielőtt annak rendes ideje letelnék, megújítani, a feloszlatás helyben hagyására a senatushoz fordul. A senatus ez engedélyt csak titkos ülésben adhatja meg szótöbbséggel. Az engedély, megadhatás eseté­ben, 8 nap alatt megadandó. Azon időtől számítva, melyben a senatus en­gedélyét a köztársaság elnökével tudatta, 3 nap alatt a választótestületek összehívandók. Átmeneti intézkedések. 16. ez. Ha a nemzetgyűlés szavazás útján meg­ha­tározandj­a azon időt, melyben fel fog oszolni, a köztársaság elnöke összehívandja a választó testüle­teket a képviselő választás, aztán a senatorok választása végett oly módon, hogy a kamarák még a nemzetgyűlés feloszlása napján megalakulhas­sanak. A köztársaság elnökének hatalma a választó congressus szavazásáig tart, mely az uj elnököt vá­­lasztandja meg.“ Ennyiből áll az uj franczia alkotmány javaslat, melynek felolvasását, annak beter­jesztésekor a jobboldal meggátolta volt s igy a kormány, mint a „Siécle“ csípősen meg­jegyzi, „a nemzeti tribune megtagadtatván tőle, kénytelen volt csak hivatalos lapban közzétenni s a Quai Voltaire-i nyomdában kinyomatni.“ — Előre látható, hogy viharos jeleneteket fog e javaslat előidézni a parla­mentben. A jobboldalnak nem tetszik, mert a köztársaság szervezését czélozza, a radikális köztársaságiaknak pedig nem tetszik több okból, nevezetesen, mert a második ka­marát hozza be , mert a párt nem akarja e javaslat elfogadása által a mostani nemzet­gyűlés alkotmányozó hatalmát elismerni. A javaslathoz terjedelmes indokolás van csatolva, melyre még visszatérendünk. Levelek az erdélyi egyházmegyei autonómiai gyűlésről. (Eredeti tudósítás.) VII. Gy.-Fehérvár, május 14. Simon Elek fölirati javaslatának elfogadása után Boér Kálmán utasittatni kívánta a megválasz­tott igazgató tanácsot, hogy a családi alapítványok kiosztásánál az illető családok sarjadékait figyelem­be vegye. A p­o r b. szükségtelennek véli a külön uta­sítást, miután az már benne van az általános utasí­tás 8. §. 9. pontjában. Fogarasy Mihály püspök úr ő excja : A jogosult családtagokra az eddigi igazgató bizottmá­nyok is mindig figyelemmel voltak. Keserű Mózes ez. püspök : Pietásból hű­ségesen megtartottuk az alapítók neveit még akkor is, ha az alapítvány meggyengült vagy elveszett s a több összeöntött családi alapítványokat sorra oszto­gatjuk ki az illető családok gyermekei között úgy, hogy egyszer az egyik, máskor a másik kapja és élvezze. Boér Kálmán: Nem minden alap nélkül szó­laltam fel, hanem mivel tudom, hogy családomnak van egy alapítványa a káptalannál, de nem tudom hogyan bánnak vele ? R­á­d­a­­­y János czimz. püspök: Ama Boér­­alapitvány tőkéstől kamatostól meg van a maga ép­ségében és csak hagyományos örököseit várja. Az atyafiaknak abból semmit sem adunk, mert az ala­­pitó­levél ezt nem engedi. Boér Kálmán megnyugszik a nagyprépost úr nyilatkozatában s nem kívánja ez ügyet jegyző­könyvbe vétetni. Fogarasy Mihály püspök ő excellentiája egy deputatió fölkérését véleményezi, mely e gyűlés végzéseit, föliratait a főmit. minisztériumnak benyúj­taná. Ő nagyméltósága véleménye egyhangúlag elfo­gadtatván a küldöttség tagjainak megválasztattak . Jósika Lajos b­­ár ő excja elnöksége alatt Apor b. kir. táblai elnök, id. Groisz Gusztáv, Simon Elek, Gál János, Gajzágó Salamon, Kolozsi Antal, Torma Károly, Jakab Bogdán, Veszély Károly és György István. Erre a mai jegyzőkönyv is hitele­síttetett. Levelezőnk tudósításait mindeddig változta­tás nélkül közöltük; e sorok után azonban Fogaras­sy Mihály püspök berekesztő beszédét közlötte ve­lünk szóról szóra, mely beszédet, miután legnagyobb részt általános phrazisokból s az ultramontanismus szokott menydörgő átkozó­dásaiból áll, csak is rövid kivonatban tartjuk érdemesnek olvasóinknak bemu­tatni. Az itt következő rövidítésért tehát bocsásson meg levelezőnk s ezért ne őt,de minket érjen a fele­lősség. Fogarassy mindenek előtt hálát mondva az isteni gondviselésnek, mely a jó embereket nem hagyja el örömét s háláját fejezi ki a gyűlés jó ered­ménye felett, mely által „szentegyházunk ügye s a jövő nemzedék java szilárdittatott meg.“ A kegyes főpap ezután áttér a korszellem szidására. „Nem lehet ignorálnunk — mondja, — hogy napjainkban a kot­ társadalom nagy megrázkódta­tásnak van kitéve. Nem egyes dogmák ellen foly a küzdelem, ezek ellen kevés az ellenszenv, még keve­sebb a szembeszállás.­­ Egy új, a kereszténységtől egészen eltérő s annak lényegével teljesen ellenkező törekvési irány került felszínre, mely különféle ne­vek alatt különböző sectákban tűnik föl, melynek ugyan rendszeres megállapodása nincs, csak követ­kezményeiben megismerhető, de mely egyesült erő­vel tör az ellen, a­mi az emberi kebelnek legszen­tebb, a társadalomnak legüdvösségesebb, a positív, s kijelentett vallás ellen. Állításom nem a bigottis­­mus vagy relantismuson alapul, ez nem hiú képzel­gés, ez valóságosan így van, ezt ők sem tagadják, hanem inkább nyíltan s ismételten kimondják, hogy a cultúra előhaladásának stádiumában Krisztus Jé­zus vallása fölösleges. Miért petroleumosi dühösség­­gel törekednek kiirtani mindazt, a­mi a keresztény­ségre emlékeztet, úgymint evangéliumot s annak védőit, papságot, keresztény erkölcsöket, isteni tisz­teletet, magának Istennek szt. nevét. •­­ Ez ki van mondva és tudva van mindenki előtt stb. E küzdelem szerinte egyedül a katholikus anyaszentegyházra maradt, mert más vallásfeleke­zetek elhagyták a positív keresztény elveket, csak a katholicusok vagynak kitéve az ostromnak. E vé­gett nemcsak külső, hanem belső összetartásra is van szükségünk, mely gondolkodást, érzést, cselekvést életet, halált (?) egyesítse­n.“ Ha összeszedjük magunkat, ha tömörülünk, ha összetartunk, valamint az intelligentia között, úgy a polgári factorok körében is tekintélyes állást tudunk elfoglalni. Elmondván azután, hogy a kath. autonómiai mozgalom az ő érdeme s mellesleg Lonovics érseké is, s hogy e mozgalomtól szintoly nagyot lehet várni, mint a sz. István társulattól, mely szintén csekély kezdetből eredt, igy fejezi be beszédét: „Mi is a kath. lobogót tartva kezeinkben an­nak árnyában mindent egyesitünk, a mi fenséges, egyesitünk királyunk iránti hűséget, alkotmányos­ságot, műveltséget, fölvilágosodást. Sötétséget fognak ugyan ránk elleneink; de mi nagyobb világosságban járunk mint ők; mert a mi világosságunk belső, az övék pedig csak külső máz, minden belső soliditás nélkül. Méltóztassanak megengedni, ha örömömben keblem ömleng és szavaim talán túlontúl áradoznak­; azonban lehetetlen volt elfojtanom keblem érzéseit; lehetetlen, hogy kissé hosszasabban ne tolmácsol­jam köszönetemet azon szép rendért, melyben tanácskozásaikat folytatták , azon kedvező ered­ményért, melyre eljutottunk. Ez valóban epochalis actus volt, méltó, hogy a história évkönyveibe följe­gyeztessék. Ily tényekből fűződik a történelem, mely az ivadékokat lelkesedésre ragadja. A história ez ügyben nekünk is kedvezett, kedvezzünk mi is neki, midőn új jeles ténynyel gazdagítjuk lapjait. Azért ajánlom ez ügyet továbbra is becses figyelmekbe. Elszéledve e helyről, ne széledjenek el az ügytől, hanem egyetértés és nemes buzgalom tartsa össze lelkeiket, hogy erősek legyenek megvédeni s ápolni a katholikus egyházat körének ezen véghatárán, melyen túl már nemcsak más emberek , , hanem más eszmék, más társadalom következnek. És most áldja meg az Isten mindnyájokat s vezérelje szeren­csésen haza tűzhelyeikhez.“ Fogarassy beszéde után b. Apor Károly fejezte ki a püspök iránt köszönetét s ezzel a gyűlés elosz­lott. Röviden meg kell még emlitnem, h igy fejezi be tudósítónk leírását — hogy a gyűlés világi tagjai állandó, az egyháziak pedig, a­mint a helyszűke en­gedte, egymást fölváltó vendégei voltak a püspöknek. Az ízletes ebédeket mindig kellemdús felkö­szöntések fűszerezték. A világi tagtársakra nem egy poharat emeltek a clerus tagjai, valamint viszont ők is kivált dr. Otrobán Nándor lelkes szónoklatokban szólottak a papságról, úgy hogy, ha e gyűléseket röviden akarjuk jellemezni, mondhatjuk, hogy itt a világiak szerepeltek s győztek, a papok pedig tap­soltak. Végül megemlítjük, hogy a gyűlés tagjait nem kis mértékben lepte meg az itteni katholikus lyceumi s gymnasiumi ifjúságnak május­ este rende­zett akadémiája, melyben ének, szavalat, párbeszéd, színdarab egymást fölváltva tették kedvessé az esti 7 órától 9 órán túl nyúlt időt. Szép napok voltak ezek, adja az ég, hogy még szebbeknek legyenek hírnökei. Ennyi a gyűlés menetéről. Mindent szigorú tárgyilagossággal írtam, mert azt tartom, hogy ez az egyedüli ut az ügy helyes megítélésére. Biró Béla, ik KÜLÖNFÉLÉK. — Houchard Ferencz képviselő e napokban veszté el sógorát, ifj. Szálassy Antalt, ki gazdasági téren igen előnyösen ismert férfi volt. Bé­ke poraira.­­ A budai színkörben tegnap a „Trapezunti herczegnő“ került színre, még pedig oly kiállítással, minőt megirigyelhetne bármely fővá­rosi színház is. A nagy számmal megjelent közönsé­get elejétől végig derült hangulatban tartotta Offen­bach bohó szövegű operetteje, melyet V­e­z­é­r­­­n­é élénk játéka nagyon emelt. Minden összevágott: az ensemble, a karok, a rendezés, s a szereplők hangu­latteljes előadása, úgy hogy a kihívás egyes jelene­tek után alig akart megszűnni. A fővárosi közönség érdekében vélünk cselekedni, ha ismételve figyelmez­tetjük a budai színkör élvezetteljes előadásaira, me­lyeknek egyébiránt Pestről mindinkább több közön­sége akad. Fehérvári, ki annyi áldozatkész­ség és buzgalommal szervezte és hozta föl a fővá­rosba 125 tagból álló társulatát, minden tekintetben megérdemli, hogy az elismerés mellett a lehető leg­­kielégítőbb anyagi jutalomban is részesüljön. — Megjegyezzük egyúttal a Budára átránduló pesti közönség kedvéért, hogy a színkör előtt előadás után mindig találhat kellő mennyiségű társaskocsikat, melyek Pesttel létesítik a közlekedést. — A czimbalom a bécsi közkiállításon nagy feltűnést okoz. A „Presse“ írja, hogy Makkai Pál unicum, ki a czimbalmot mesteri művészettel játsza és ki valahányszor hangszeréhez ül, sűrü tö­meget gyűjt maga körül. A királyné és az összes udvar csütörtökre (tegnapra) jelentette megjelenését meghallgatására. — A magyar csárda, melyet Bécsben annak mutogatnak, minden magyar ember botrány­­kozását idézi fel. Levelezőnk is ennek adott kifeje­zést. Hasonlót olvasunk az „Ellenőr­ben. — Azt mondja : „A magyar idegen, ki a csárdát keresi, igen fog csudálkozni, hogy a piros pozsgás csaplárosné helyett, német zubbonyba öltöztetett pinczéreket lát, kiknek csak minoritása van a magyar nyelv titkaiba beavatva. Hiába keresi a feliratos mester gerendát, a léczekkel elkerített mérőhelyet, a szögletben a tulipántos ládát, vagy Kossuth Lajos és az aradi vértanuk arczképét. Mindezek helyett a hosszú, barátságtalan teremben a padlózattól fél­­ölnyire, köröskörül fával kibélelt falzatot, márvány ■ gömbölyűasztalkákat, a „hátasak“ helyett vasból készült székeket, s oly étlapokat talál, melyeken a germanisatori bölcseség a gulyáshúst „Kollaseh“-nak sanctionálja. A konyha-rezultátumok a középszerűség színvonalán fölül nem emelkednek, s azok nemzeti jellegének hiányait a paprika bőséges alkalmazása igyekszik pótolni. A pincze birodalmában nagy a választék; 130 féle bor van, mindegyik hamisítatlan mert a borkiállítók kötelezték magukat egyszersmind a csárda pinczéjét is ellátni. A borárak mind maga­sak, s mielőtt a borokról mondanánk el egyet-mást, szükségesnek látjuk emlékezetünkbe a csárda építé­sének történetét is visszahívni, annál is inkább, mi­vel épen ez képezi a frappáns adatot, kormánybizott­ságunk magyartalanságának jellemzé­sére. A csárda felépítése 20,000 írtba került. A csár­dát a kormány építette, és sokra megy azon pesti vendéglősök száma, kik a kormányt felkérték, hogy a csárda korcsmáltatási jogát engedné át számára. Sőt egy közelismerésben részesülő pesti vendéglős, még arra is vállalkozott, hogy a ministérium által előírt követelményeknek eleget tesz: a csárdát s­aj­á­t költségén f­el­é­p­itt­e­ti, ha ez viszonszol­­gálatul, a bécsi főigazgatóságnál ingyen telket eszkö­zöl ki számára A ministerium minden ajánlatot vissza­utasított, maga fogott az építkezésekhez és 20,000 fttal megkárositá az országot s teremtett oly épületet, mely nádfedelét kivéve, minden inkább más, mint magyar. Úgy látszik, hogy a ministerium hivatalnokai, nem igen vannak azon gazdálkodási szellemtől áthatva, melyek a következetes szigorú ke­resztülvitelét, már másik országos pártunk is állami létünk főkövetelményének tartja. Az okszerű gazdál­kodás gyönyörű elvei még szebben vannak keresz­tül­vive. Nem elég az, hogy a pesti vendéglősök figye­lembe nem vétettek,­­ hanem a kormánybiztosság még azt sem átalja, hogy bérlői jogát egy oly ven­déglősnek adja, ki nem is magyar, hanem bécsi. Szomorúan kell tapasztalnunk ezúttal is, hogy kormányunk, honfitársaink mellőzésével, az osztrák alattvalókat segíti. A vád mivoltát pedig még inkább emeli az ajánlatok kedvezősége, mely a pes­tiek részéről benyújtatott-

Next