A Hon, 1873. május (11. évfolyam, 100-125. szám)
1873-05-28 / 122. szám
122. szám. XL évfolyam. Esti kiadás: Budapest, 1873. Szerda, május 28. Kiadó-hivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli essti kiadás együtt: 3 hónapra.............................................6 frt — kr. 6 hónapra . . . . . . 12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az évfolytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 28. Budapest, máj. 28. A képviselőháznak ma tíz órára ülése volt hirdetve, a főrendiház üzeneteinek — a galicziai vasút s a hitelmaradványok tárgyáén — átvétele végett. A főrendiház méltsásegyzői közül azonban egyiknek sem tetszett .0 órára fölkelni s igy az összehívott t. ház vagy egy óráig pausált folyosón s a teremén, mire az ülés megkezdethetett. Különben emmi szerencsétlenség nem történt. Kapcsolatban a franczia nemzeti ülés 24-ki reggeli és délutáni üléséről közlött tudósításunkkal, közöljük az ugyanaz lapon megtartott éjjeli ülés lefolyását. Ezen ülésben olvastatott fel Thiers lemondása és választatott meg helyébe Mac-Mahon. A kiváló történeti jelentőségű ülés követken folyt le . Háromnegyed kilenczkor este Buffet elnök megnyitja az ülést. Valamennyi miniszter a kormánypadon foglal helyet. Blinde Bourdon felírassa az előző ülés jegyzőkönyvét. Bertauld lép a szószékre, s csak a csend elyreállítása után juthat egy idő múlva szóhoz. Az elnök nem akarja megengedni a szónokok, hogy közvetlenül Pekner Kázmér miniszter tán beszéljen. Egy hang: Ily komoly pillanatban nem illő fölött czivódni. Bertauld: Mindig van jogom közvetlenül a mniszter után beszélni, és senkinek sincs joga kérem, miért kezdek szólani. (Zaj.) Elnök: Igaz, hogy kérdtez a Bertauld úrtól, mért akar beszélni. Ő azt mondá, hogy a vita befejtését akarja indítványozni. Én azt mondtam neki, egy csak a már erre vonatkozó indítvány értelmén beszélhet. Dufaure igazságügyér a szószékre lép. (Áltlános mozgás.) Jelenti, hogy az utolsó ülés befejeése után valamennyi miniszter a köztársaság elnökhez ment, hogy beadják lemondásukat, mit az elfogadott. — A köztársaság elnöke neki (a szónokik) egy üzenetet adott át, melyet ő már a nemzetyűlés elnökének kézbesített. Elnök: Közlöm a nemzetgyűléssel a köztársság elnökének üzenetét : „Versailles, máj. 24. 1873. „Elnök ur! Van szerencsém a nemzetgyűlések átnyújtani lemondásomat a köztársaság elnökségről. Nincs szükségem hozzá tenni, hogy a kormány ijesiteni fogja mindaddig minden kötelességét, migzabályszerü után nem leend helyettesítve. Aláírva: T h i e r s A.“ Hosszan tartó mozgás. Changarnier tábornok szót kér. (Ismételt ozgás.) Elnök: A nemzetgyűlés elé a következő iditványt kell terjesztenem: „Thiers ur lemontsával szemben“ .... (Gúnyos kaczaj a halóidon.) Egy hang balról: Tagadjuk, hogy a lemonis elfogadtatott volna általunk. Más hang: Ez gyalázatos. Több hang: Kik írták alá azon indítványt, melyről az elnök szólt ? Elnök: Engedjék meg nekem a felolvasást aztán meg fogják hallani az aláírók nevét is. „ Aluljegyzettek indítványozzák, hogy a nemezgyűlés haladéktalanul válaszsza meg Thiers urtódját. Aláírva: Changarnier, Broglie herczeg, erle, Ernőül, Baragnon, Andrea de Kerdrel.“ Egy hang balról: Ez érdekes kezd enni. Más hangbalról: V. Henrik, a párisi gr.azaine. Elnök: A többi aláírók neveit is akarják nők hallani ? Íme: Savary gr. Meaux de Castellane, ezure tábornok. La Rochefonceauld . . . Jobbról: Elég, elég! Balról: A kamra nem határozott még a lemondás fölött. Elnök: Majd pótolni fogjuk a mulasztást. George kívánja, hogy a nemzetgyűlés nyiatkozzék mindenekelőtt a fölött, vájjon elfogadja-e lemondást, melyet az ország visszautasít ? (Élénk szűr és balról.) Toubert az ügyrendre emlékeztet, melyem engedi meg, hogy a ház túltegye magát egy lemondáson, míg az elfogadva nincs. Szónok szerintem lehet Thierstől megtagadni azt, ami még Vikor Hugónak is megengedtetett Bordeauxban. Emlékeztet azon szolgálatokra, melyeket Thiers az orzágnak tett. (Élénk helyeslés balról. Zaj a jobbolalon.) Szónok szemére veti a nemzetgyűlésnek, hogyeledi, mikép május 24 dike évfordulója azon napiak, melyen Thiers legyőzte a communet. (Zajobbról.) Az elnök egy más indítványt olvas föl, mely azt kívánja, hogy a kamara ne fogadja el Thiers lemondását. Következnek az lakók nevei. Ez indítvány szavazás alá kerül. Szavazók száma 707 Általános többség 354 Az indítvány mellett szavazott 339 Ellene 368 Az indítvány tehát visszautasíttatik. Elnök szólni akar. (Nagy zaj és tiltakozás balál. „Ne szóljon ön!“ Folytonos lárma.) Noel Emile kijelenti, hogy a Thiers utódjának megválasztására vonatkozó indítványt az ügyend szerint először egy bizottság elé kell utastani. Utána Kerdrel lép a szószékre. (Balról gy hang gúnyosan : „Ez is Thiers barátja !“) Szólók szerint a jelen esetben nem forog fönn az ügyviteli szabályok megsértése. A Thiers lemondásaltal teremtett helyzet annyira új, hogy a kamara nyugodtan szavazhat az indítvány fölött anélkül, hogy azt előbb bizottság elé kellene utasítani. Elnök: Az ügyrend itt egyátalán nem fooghat kérdésben. A nemzetgyűlés hivatva van megválasztani Thiers utódját, amint kevésbé komoly körülmények között Grévy kamraelnök utódját váasztotta meg. Balról több hang: Indítványozzuk, hogy a kamra hétfőn válaszsza meg a köztársaság új elnökét. Az elnök felteszi a kérdést, várjon azonnal, vagy hétfőn kívánja e megválasztani a kamra a köztársaság elnökét é s a nemzetgyűlés az előbbit határozza el jelentékeny többséggel. Elnök: A nemzetgyűlés tehát elhatározta, hogy ma fogja végbe vinni a választást. Balról közbekiáltások: Mennyi időre ? Elnök: Thiers úr utódja ugyanazon törvényes helyzetben fogja magát találni, mint maga Thiers. A szavazás azonnal kezdetét veszi s a képviselők az elnöki emelvényhez sietnek, hogy szavazó jegyeiket átadják. 11 órakor következő eredmény hirdettetik ki: Szavazók száma 392 érvénytelen szavazat 1 Érvényes szavazat 391 Általános többség 196 Mac-Mahon tábornagyra 390, Grévyre 1 szavazati esett. Az elnök kihirdeti Mac-Mahon megválasztatását a franczia köztársaság elnökségére. Elnök: A nemzetgyűlés köréből haladéktalanul egy küldöttség fogja fölkeresni a tábornagyot, hogy tudassa vele a nemzetgyűlés szavazatát. Az ülés nem fog előbb feloszlattatni, míg a kamra meg nem kapja a tábornagy válaszát. (Helyeslés jobbról.) Háromnegyed tizenkettőre Buffet visszatér a küldöttség élén, kijelentve, hogy a tábornagy elfogadta a megválasztást. (Tetszés) Hangok jobbról: Éljen Francziaország! Balról egy hang : Éljen a köztársaság A válságos helyzetről következőleg nyilatkoznak a lapok: A „Republ. Fr.“ ezeket írja Mac-Mahonnak elnökké választásának benyomása alatt, de az új kormány tagjainak nyilvánosságra hozatala előtt: „Mac-Mahon tanagy jelenleg a köztársaság elnöke és a republika még mindig törvényes államformája az országnak. Már magában ezáltal elő vannak szabva kötelmeink. A franczia republikánusokra, az az, a nemzet nagy többségére azon parancsoló és absolut kötelesség hárul, hogy szigorúan megmaradjon a törvényesség útján, mert a törvényesség azon kormány mellett van, melynek republikánus czíme van. Minden megtámadása e törvényességnek, minden, ha még oly jelentéktelen félrelépés e törvényesség útjáról, a legmegbocsátatlanabb hiba volna. Bármily nehéznek tűnjék is fel sokaknak közülünk e magatartás, de fékeznünk kell magunkat az egyesség és fegyelem szelleme által. A törvényesség tere fenn van tartva számunkra és eljött az óra, melyben azt szakadatlanul, oly hévvel, egyetértéssel és kitartással vegyük igénybe, hogy elleneink elveszítsék a nyugalmat és szilárdságot. Egy új phasisba léptünk, a szabályszerű, békés de kérlelhetlen ellenzék phasisába, mely az elvi kérdésekben ép oly kevésbé, mint a legcsekélyebb körülményekben, melyek jogainkat sérthetik, hajlandó a legkisebb kedvezményekre. Ma már erőnk öntudatában vagyunk; ezt fényesen be kell bizonyítnunk mérsékletünk és rendíthetlen ellenállásunk által. Bizonyára a legközelebbi jövőben erős próbákra fogunk tétetni. De legyen bátorságunk és úgy azokkal szembe szállni, mint kitartásunk azokat elviselni. A hatalom nem tarthatja fenn sokáig magát szemben a joggal; nem lehet sokáig kormányozni a nép akarata ellenére, ha csak bűntényekre nem vetemednek. De eddig még nem jutottunk , és nekünk különb emberekkel volt már dolgunk, mint a mai emberek. A császárság alatt az általános választási jog kivívta emancipációját. A „harcz kormánya“ alatt a franczia nép teljes életerejében fog fellépni. Ezért ma inkább, mint bármikor ez legyen jelszavunk: „rend és egyetértés, éberség és mérséklet.“ Hasonló szellemben ír a „Corsaire“ is: „A helyzet bizonyára komoly, de a demokratának nem kell kétségbeesni. Nem csak a kormányzóknak, de a demokratának is okulni kell a helyzetből. A republikánusok már régen azt hiszik, hogy Grévy módosítványa az alkotmány eszménye. E rendszer már érvényességben van, a nemzetgyűlés elfogadta Thiers gyakorolta, és a köztársaság doctrinairejei helyeselték. E rendszernek lehet köszönni, ha a nemzetgyűlés az egyetlen souverain. Ez buktatta meg Thierst és valószínűleg megsemmisítné a köztársaságot is, ha az a szükségesség által nem volna biztosítva, mely hatalmasabb az államférfiak minden combinatiójánál. Vajha megismerné már egyszer a demokrata e rendszert gyümölcseiből, mely az ország sorsát és jövőjét 14 szó többségtől teszi függővé. 80 év óta folyton követeljük Francziaországban a parlamentaris regimet.Conservativ szabadelvűek, polgárok és republikánusok akarják ezt keresztülvinni. 1840 óta minden formáit kimentettük. — Két év óta korlátlanul uralkodik ez nálunk és most Thierst, e rendszer emberét sújtja földre. — Emlékezzék meg a demokrata a Parlamentarismus e szolgálatairól akkor, mikor arra lesz hivatva, hogy megalapítsa az ország kormányát az ország által. Bármily keserű legyen is a tanulság, Francziaország és Páris megérdemelték, miért volt az általános szavazat oly előre nem látó, hogy a souverainitást a választottakra ruházza. Hanem békével, méltósággal, mérséklettel, szégyen és harag nélkül kell eltörnünk és igy bebizonyítanunk, hogy a democratia a tényekből tanulni képes, s hogy az ország s Európa bizalmát megérdemli.“ A „Liede“ többi között ezeket mondja: „A jobboldali coalitio megbuktató Thierst, 28 megye választottját, az ország megszabadítóját, a nagy hazafit, a conservativ polgárt! Ne feledjék a legitimisták és orleanisták, hogy az ország soha sem fogja nekik megbocsátani a bűnt, melyet elkövettek. Habár uralomra vergődtek, de politikájuk bukáshoz fogja őket vezetni mielőbb. — A democratia erős és türelmes, elvárja, mit fog tenni majd a munka terén a május 24-ei parlamentáris többség. Thiers a hatalom tetőpontján a franczia bourgeoisiének, a nagy „harmadik rend“-nek, mely megbuktatta az „ancien régimét“, legélénkebb kifejezése volt, de egy inkább clericalis, mint politikai coalitio által megbuktattatott. Thiers legnagyobb bűne az volt ellenségei szemében, hogy kimondotta és vallotta, miszerint a köztársaság a democratia természetszerű kormánya. Azok, kik azzal vádolták, hogy a radikalismussal pactál, jól tudták, hogy Thiers a szó teljes értelmében „conservativ.“ És várjon forradalmárok Perier Kázmér és Beranger ? És miért áldozták hát fel Thierst ? Mert nem akart a monarchista factiók eszköze lenni. Thiers, egy royalista parlament és egy republicánus ország közé helyezve kötelességének tartotta az ország és a nemzet többségének közvéleménye felé hajlani s az országot egy haladó állammá tenni, de nem adtak rá neki időt. — Thiers már többé nem elnöke a köztársaságnak. — Visszavonulásában a democrata Francziaország, azaz a franczia polgárok roppant többségének elismerése kiséri őt. Bukni egy 16 szónyi parlamentáris többség előtt és a nemzetnek drága ügyéért: ez neki köztiszteletet és a történelemben fényes nevet fog biztosítani. — Thiers tekintélye soha sem volt oly nagy az ország előtt, mint e pillanatban.“ A „Journa des Deb.“ szintén nehéznek találja a helyzetet, de melynek súlyát leginkább azok fogják érezni, kik kormányra vergődtek. Mentsen isten, úgymond, hogy ezeknek heves oppositiót csinálva, még nehezebbé tegyük a helyzetet és így a felelősség súlyának nagy részét magunkra vonjuk. Elvárjuk őket a tett mezején kevés bizalommal, de nem foglalva pártállást. A törvényesség mellettük szól, mert parlamenti többséggel győztek , de politikai eszély szempontjából tekintve győzelmöket hibának és őrültségnek mondja, de mely az ápril 27-ei és május 11-ei választások hibájában és őrültségében leli magyarázatát. E szererencsétlen fordulatnak legfőbb okozója a radikális párt, mely Borodét megválasztásakor azt hangsúlyozta, hogy a kormányt akarja megszilárdítani. íme, mint megszilárdította! És már most halljunk egy bonapartista lapot is! Paul de Cossagnac, az ismeretes bonapartista hírlapíró ezeket mondja lapjában, a „Pays“-ben: „Thiers megbukott. — Végre! És Mae-Mahon tanagy egy csodálatos életpályát a szerencse legcsodálatosabb kedvezésével koronáz és a veszélyben újra felajánlja kardját Francziaországnak. A szerencsétlen országra a jóllétnek nem várt új korszaka nyílt meg. Már hónapok óta azt hangoztatták azon kormány emberei, kik általános megvetéstől kisérve megbuktak, hogy mi, monarchisták, mivel pártokra vagyunk szakadva, nem állíthatjuk vissza Francziaország trónját. Most már be kell bizonyítnunk ez embereknek, hogy nem csak dynaszikus érdekekből halomra döntöttük az ő respublikái okát. Francziaország még nincs megérve végleges kormányra, és aki ma egy ilyent, akár királyságot, akár császárságot akarna létrehozni, és oly rész polgár volna, mint az, ki még tegnap utálatos köztársaságát akarta nyakunkra erőszakolni. Azoknak, kik Thiers bukása miatt bonyodalmaktól féltek, csak rá kell mutatnunk azon hézagra, melyet maga után hagyott, hogy lássák, mennyire kicsiny volt. Ez ember elhagyja Versaillest, mely XIV. Lajostól hozzá sülyedt alá. Az ösvényt, melyen egy Louvois járt, nem fogják többé taposni Barthelémy-Saint-Hilaire nehéz csizmáisat. Végre egy porosz lap a berlini „Nat Ztg“ kereken kétségbe vonja, hogy az új franczia kormány sokáig fentarthassa magát s nem lát lehetetlenséget benne, hogy Thiers újra kormányra jusson. Francziaország consolidatioja szempontjából pedig kimondja egyenesen, hogy kevesebb bizalommal néz Mac-Mahon elnöksége elébe, mint a megelőző kormány iránt viseltetett. Máj. 24-ke óta sokkal valószínübbekké lettek Francziaországban a súlyos belkrízisek, mint azelőtt voltak. A baloldali kör szerdán f. hó 28-kán d. u. 5 órakor értekezletet tart. —Teljes mértékben osztjuk a „Ref.“ következő sorait: Az 1874-iki költségvetésben az előirányzott bevételek közt (164. lap) egy 7625 ftos tétel van, mely a naszódvidéki u. n. borgói uradalom eladásából ered. Ez az ügy nem először ajánltatik ezúttal a közfigyelembe. Már az 1873-iki költségvetés tárgyalásakor volt róla szó, de akkor függőben hagyatott. Ugyanis Kerkapoly Károly pénzügyminiszter úr az idei márczius 10-én tartott képviselőházi ülésében kijelentette, hogy hajlandó az ez ügyre vonatkozó irományokat betekintés végett a ház asztalára letenni. Ez alkalomról a ház jegyzőkönyvében ez áll: „A pénzügyminiszter ezen nyilatkozata folytán a képviselőház a föntebbi czélra egy bizottság kiküldését elhatározta.“ A bizottság kiküldése azonban elmaradt s az ügy elaludt. Mi azonban elég fontosnak tartjuk, hogy fölmelegítsük. Fontosnak tartjuk nem a7625 ftnyi összeg nagyságáért, hanem inkább csekélységéért, mely az eladott birtok területével és értékével semmiképen sem áll helyes arányban. Azt ugyan haszontalan fáradság volna keresni, hol van a törvény, mely a pénzügyminisztert kincstári uradalmak eladására följogosítja, mert hiszen ily törvény nincs. Azt is fölöslegesnek látszik vitatni, ha vájjon politikai szempontból helyes volt-e az oláh falvak kezére juttatni a kérdéses uradalmat, mert hiszen naszódvidéki atyánkfiainak dákoromán szeretetreméltósága eléggé ismeretes országszerte, ha a minisztériumig nem is hatott még el a hite. Nem marad más hátra, mint tisztán pénzügyi és gazdasági oldalát vizsgálnunk a kérdésnek. — A naszódvidéki u. n. borgói uradalom kiterjedése Dívard volt pénzügyminiszteri osztálytanácsos úr jelentése szerint 91,000 katasztrális hold. Ezt a területet eladta a pénzügyminiszter több oláh falunak és testületnek 100,000 frt tőkéért egy Budán 1872. márczius 12-én kelt szerződés szerint a törvényhozás tudta és beleegyezése nélkül. Ezen a szerződésen alapszik a húsz éven keresztül tőke és kamatfizetésképen előirányzott 7625 frt bevétel. E vásárral szemben áll azonban egy másik vásár, mely az uradalom új tulajdonosainak fölajáltatott. Az „Actien-Gesellschaft für Forstindustrie in Wien“ czimű társulat haszonbéri ajánlatot tett, mely szerint a borgói uradalom minden hold erdeje fájáért 80 éven át, 20—20 éves turnusokra osztva az egész területet, évenkénti részletekben az első 20 évben holdanként 40, a második 20 évben 50, a harmadikban 60 és a negyedik 20 évben holdanként 80 frtot hajlandó fizetni, magára vállalván még más terhelő feltételeket is, u. m. újraerdősítést, vasút építését stb. — Ez a haszonbéri ajánlat kinyomatott s az érdeklett falvak lakói közt kiosztatott; onnan kaptuk meg mi. Az ajánlatot az érdeklett falvak nem fogadták el. Mért, az nem ide tartozik, de a társulaton, mely az ajánlatot tette, nem múlt, s tehát ez ajánlat alkalmas arra, hogy az illető terület értékének meghatározásában tájékoztatóul szolgáljon. A borgó uradalom tehát, melyet Kerkapoly százezer írtért eladott, e szerint nyolczvan év alatt jövedelmezett volna 3 milliónál valamicskével többet s még meg is maradt volna a kincstár birtokában, így 20 éven át évenkint fölveendő 7625 írtért örök áron eladatott. Máskor, mikor ugyan a dolgot fölhánytuk, azt a feleletet kaptuk, hogy az uradalom a falvaknak oly soknemű szolgalmával volt terhelve, hogy a kincstárnak távolról sem ért annyit, mint mennyit a falvak kezében ér. Ez a kideríteni való. Az ily deficites időben mindenkit érdekelhet, csakugyan oly terhet tesznek-e a szolgalmak amaz iradalmon, hogy kiegyenlítik az oláh falvak vételára és a bécsi társulat ajánlata közti óriási különbséget. Ezt érdekes megtudnunk s a képviselő urak sem tettek eleget kötelességüknek, ha valamely határozatot provokáltak. Ezt a határozatot foganatosítani is kell. Itt van megint a budgettárgyalás, itt van rá az alkalom.“ — A bécsi válság áldozatai Magyarországon megdöbbentőleg szaporodnak. Azon újabb pénzintézetek, melyek Bécsre támaszkodtak, a támaszt elvesztve, egymásután romba dőlnek. A szegedi és győri bukást most Soprony követi. Sopronyban két nagyobb bank egyszerre lett fizetésképtelen. Az egyik a sopronyi hitelbank, melynek alaptőkéje eredetileg 200,000 ft volt 2500 db 200 ftos részvényre osztva 40 % vagyis 80 ft befizetéssel s melynek alaptőkéje múlt év oct. 12-ikén újabb 200,000 ft befizetés által 400,000 ftra növelték. Az igazgató tanács tagjai a következők: elnök Flandorfer Ignácz lovag, alelnök Patzenfoder Kondor, igazgatósági tagok Ang Gy. Boór K., Lenk Sámuel, Mechle József, Müller P. Reisch Kálmán Rupprecht Lipót János lovag, Rusz G. B., Schwartz Antal és dr. Schwartz Miklós. Igazgató Rusz J. N. A másik bukott pénzintézet a soproni kereskedelmi és iparbank. Ennek alaptőkéje 200.000 írtra ment. Eredetileg e pénzintézet szilárd alapon nyugodt. Mint a sopronyi iparosok kölBÖBÖB eogólyogytot-c jött —iniltd.boo—Hamidőn a bécsi tőzsdespeculatio Sopronyba is utat tört magának, a segélyegylet üzletkörét kiterjesztette s kereskedelmi és iparbank név alatt átalakult a bécsi gründerbankok mintája szerint. Az intézet elnöke Petrik József, alelnöke Ratz Ágost, igazgatósági tagjai Graf Victor , Grünfeld Antal, Hasenauer Ágost, Jebb János, Kretschy Alajos, Pálfy Sándor Pottyondy Ágost, Purt J. A., Ritter Ferdinand, Seltenhoffer Frigyes, Thierig Ferdinad, Wild János könyvvivő Leutscch János.. A „N. Fr. Pr.“ állítása szerint a sopronyi hitelbank passivai 42 millió írtra, a kereskedelmi és iparbanké 20 millióra mennek, mely öszszegeknél az egész megyéből ezer meg ezer család van érdekelve, kik e bankokba pénzeiket betették. Mindkét bank igazgatótanácsa óriási áldozatokat hozott, — ezt írja a „N. Fr. Pr.“ — hogy az intézet fizetésképességét fenntarthassa, de a tőzsdespeculatióban való részvétele erejét fölülmúlta és a bukást nem kerülhették ki. Ezen sajnos esemény következtében Flandorfer Ignácz Soprony városának egyik legtekintélyesebb és legvagyonosabb polgára golyóval vetett véget életének. A két bank bukásának hatását a „Westing, Grenzbote“ így jellemzi: A lakosság a legnagyobb izgatottságban van. A kár nagyságát,melyet e váratlan eset okozott, nem lehet megmérni. Soprony lakosságának nagy része anyagilag végképen tönkre van téve. Egy más tudósító ezt írja: Városunk két virágzó pénzintézete máj. 25-kén bejelentette a csődöt, mert az ingadozó alkuszbankok superfedezete végett túlságos igények támasztottak a bankokkal szemben. Milliók forognak itt kérdésben. A rémület iszonyatos. Soprony jóléte legalább néhány millióval meg lett károsítva. A játékdüh végtelen nagy volt. Minden a tőzsde torkába ment kilencz pénzintézetünk által. A lehangoltság átalános s nyomasztólag hat az iparra s kereskedelemre. Baráti kézből — igy folytatja a W. Gr. május 26-kán e következő távirati tudósítást kaptuk. A hitelbanknál a betétek és a pénztári jegyek nincsenek biztosítva. A kereskedelmi és iparbank a betéteknek 40 százalékát vesztheti el. Egy más távirat így szól: Úgy látszik, hogy a kiegyezés a két bukott bankkal kedvező fordulatot vesz. A közhangulat csillapulni kezd. A P. Lloyd Zimonyból vett társai igényben arról értesít, hogy a pesti Gruber ház bukása folytán a zimonyi Herzl ház megbukott. Belgrád és Pancsova ezen bukás következtében százezrekre menő kárt szenvednek. A Pesti Napló is registrál egy újabb bukást ez Schwartz terménykereskedő Pesten, Grubernek közeli rokona. Bécsben május 27-ikén már megkezdődött az alkusz bankok liquidatiója. A bécsi alkuszbank és a tőzsdeváltóbank voltak az elsők, kik liquidálni kényteleneknek érezték magukat. Előbben a bank e czélból június 30-dikán, utóbbi július 2-dikán tart rendkívüli közgyűlést. Az osztrák építő társula mely csak pár nap előtt 40 százalékos osztalékot akart kifizetni, szorongatott helyzetbe kezd jönni. Az igazgatóság tehát tudtul adja, hogy a 40 százalékos osztalék nem fog kifizettetni, hanem mint újabb befizetés nyugtáztatik az ideiglenes részvényeken. A válság ellen alkalmazott eddigi intézkedéseknek nem volt és nem lehetett kellő hatásuk. Az egy milliárd papír névértéket, hol bizalom nincs és nem lehet, mesterségesen semmi sem tarthatja fenn. Csak a jegykibocsátás az egyedüli eszköz, melytől némileg azt várhatja Bécs, hogy a tőzsde helyzetén segíthet. Azonban ezen drastikus szer az egész közgazdasági organismust megrontja. És a kormány s a bank igazgatósága valóban nagy bűnt követne el, ha a tőzsdéért, ezen bűnbarlangért a két állam egész közgazdasági organismusát megrontani engedné. Hadd bukjék rendre Bécsben a minek buknia kell. Magyarország polgárai pedig győződjenek meg a tényekből, hogy a bécsi pénzpiacz nem lehet Magyarország Mekkája. Igaz, hogy az osztrák nemzeti banknak jegymonopóliumánál fogva most oly hatalom van kezében, melynél fogva nem csak Ausztriában, de Magyarországon is úgyszólván korlátlanul ítélhet elevenek és holtak felett. De ez csak addig tarthat, mig a társadalom és a kormány ezt megtűrni jónak látják. Mihelyt az osztrák valutát itt megszüntetjük és helyébe magyar valutát léptetünk, a nemzet maga leend saját szerencséjének kovácsa. Mig ezt be nem látjuk mindnyájan s pénzügyeink intézését Bécs kezéből ki nem csikarjuk, a bécsiek által okozott veszteségek mind erősebben s mind nagyobb mértékben ismétlődni fognak. Kerüljön bármibe, de az osztrák bankhoz nem maradhat kötve e nemzet sorsa. — A pesti kereskedő közönség a bécsi válság által előidézett nyomasztó Helyzet érzetében egy értekezletet tartott tegnap a Tigris szállodában, hogy megbeszéljék azon módokat eszközöket, melyek által az iparos és kereskedő gyors segélyt nyerjen. Az értekezleten Horn Ede elnökölt. Különböző indítványok létettek, melyek azonban mindannyian csak oda irányultak, hogy a kormány vagy az országgyűlés csináljon valamit, mi által a helyzet megjavuljon. Ismét csak a bécsi bankra gondolnak, adjon ez Hitelt a kiesebb bankoknak s a kisebb kereskedőnek közvetlenül is nyisson hitelt. Egy wteiglones-bizotság választatott melynek tagjai Rosenfeld, Diamantenstein Tenczer Pál és Schlesinger. I — A Deák párt értekezletén, mely ma déli 12 órakor tartatott meg, a miniszterelnök előadta a határőrvidék polgárosítására vonatkozó törvényjavaslat indokait, s elősorolta, minő tekintetek szolgáltak ennek szerkesztésében irányadóul a kormány előtt, felkérvén a párt tagjait, hogy a kérdéshez hozzászóljanak. Deák Ferencz emelt szót utána, helyeselvén a kormány nézeteit, elmondá, hogy a törvény által visszaszerzett ezen terület csatlakozására mindenek felett a szabadság szükséges, kímélése az ottani megszokásoknak, s elkerülése minden gyanú támadhatásának. Szerencsés ötletnek tartja az erdők felezését, s az egyik félnek a terület birtokába bocsátását, helyesli a terület felosztási módozatát. Fő kérdés, hogy e területek az alkotmányosságnak, megnyeressenek. A tárgy nagy fontosságú és mindenek felett sürgős. A megvitatás elősegílésére 10 tagú bizottságot javasol, mely jelentését beadván, az tanácskozás alá vétethessék. A javaslat elfogadtatott. A bizottság tagjaivá megválasztottak: Perczel Béla, Geröve István, Schmausz Endre, Dániel Pál, Kondorossy, Szilágyi Dezső, Molnár Aladár, Mandics Tivadar, Vargics Endre, Joannovics György és Bézsán. E bizottság holnap d. e. 10 órakor tartja első értekezletét. Az elnök azután jelenti, hogy az első plénum jövő szerdán, az osztályok pedig holnap nem, hanem jövő hét csütörtökjén tartják üléseket. Országgyűlési tudósítás: A képviselőház ülése május 28. Elnök: Bittó István. Jegyző: Szeniczey Ödön. A miniszterek közül jelen vannak: Szapáry, Pauler, Trefort, Szende. Szeniczey Ödön olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök benyújtja Békés megye kérvényét egy miniszteri rendelet törvénytelesége ellen. Popovics Jenő az öklörmezei járásbíróság kérvényét nyújtja be, pótlék iránt. Máttyus Arisztid az országos művegyészi intézett igazgatójának kérvényét nyújtja be fizetésfelemelés iránt. A kérvények kiadatnak a kérvényi bizotságnak. Tisza Kálmán az ellen kel ki, hogy a ház a kitűzött órán túl az ülés megnyitására várakozni legyen kénytelen. (Élénk helyeslés.) Elnök saját igazolására felhozza, hogy ő a főrendiház elnökével tudatta, hogy most fog az ülés tartatni, de a jegyző egy órával később érkezett. Janksich Bódog az iránt szólal fel, hogy az osztályok most vegyék tárgyalás alá a képviselők napidíj felemelése iránti javaslatát. (Zaj.) Prónay Dezső jegyző áthozza a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatait az escomptebank iránt, a galicziai vasút s végre az 1872-ről maradt hitelmaradványok tárgyában. Egyszersmind áthozza a főrendiház jegyzőkönyveit az uj ülésszakra történt elnök-, jegyző- s bizottsági választásokról. Szeniczey Ödön jegyző olvassa a jegyzőkönyvi kivonatokat. A két utolsó javaslat szentesítés alá terjesztetik, az escomptebank törvényen pedig több változás történvén, ez ki fog nyomatni s az osztályokhoz stamutatni.