A Hon, 1873. május (11. évfolyam, 100-125. szám)
1873-05-30 / 124. szám
124. szám, XI. évfolyam. Kiadói hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és sz.i kiadás együtt: 3 hónapra . . . ■. . . 0 frt — - kr. 6 hónapra . . 12 » » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik» Esti kiadás■ Budapest, 1 373. Péntek, május 30. Szerktsíztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület T. emelet. A lap szellemi részét illető minden közleményt szerkesztőséghez intézendő, lémentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEM szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Baritoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 30. Budapest, máj. 80. A határőrvidéki ezredek polgárosítására vonatkozó törvényjavaslatok alkalmul szolgálnak a „Naplódnak az azokban foglalt megállapodások egy részétől eltérő nézeteket nyilvánítani. E nézetek egyrészről a vármegyék területének kikerekítésére, másrészről a házközösségi jogviszony tisztába hozatalának előmozdítására vonatkoznak. Teljesen osztjuk a „Napló“ azon kívánságát, hogy a kormány a házközösség-jogviszony rendezése czéljából a törvényhozás közreműködésével azonnal tegyen intézkedéseket, mihelyt a kérdéses törvényjavaslatokat elfogadta a ház. Czélszerűtlen intézkedésnek tekinti nevezett lap azt,hogy a szerbbánsági ezred területének egy része Krassó, másik része Temes, harmadik része pedig Torontál vármegyéhez csatoltatik, mely utóbbival még a német-bánsági ezred tiz százada is egyesittetik. Czélszerűtlen intézkedésnek bizonyul ez azért, mert a három vármegye jövőre a Marostól a Dunáig fog terjedni, és míg Krassó megye alig 5 — 6 mértföld szélességben eddig is 22 mértföld hosszúságra nyúlt , addig a most hozzákapcsolt területtel még hosszabbra nyujtatik. Ennek aztán azon következménye van, hogy a vármegye némely újabb községei körülbelül 18 mértföldnyire esnek a megye központjától. Ez áll Temes megyére vonatkozólag is, mig Torontál különben is jelentékeny területe és lélekszáma több mint félmillióra emeltetik. E területfelosztással szemben, melynek helytelensége tényleg szembeötlő, a „NI.“ czélszerűbbnek tartotta volna, ha a németbánsági ezredből s a szerbbánsági ezred 5—6 századából egy 60 négyszegmértföldnyi s vagy 160 ezer lélekből álló szabályos alkatú vármegye alakíttatott volna. Hasonlag könnyű lett volna az oláhbánsági ezred északi felét Krassómegye északi felével összeolvasztani s abból külön megyét csinálni, mig viszont ugyanazon ezred déli felét Krassómegye déli felével egyesítve, szintén új megye állott volna elő. Ez lett volna a területi rendezkedés legtermészetesebb és és azért politikailag és közigazgatásilag leghelyesebb módozata. Hanem e módozatot,melyet úgyszólva egyetlen pillantás a térképre ajánlatossá tesz, nem volt képes kitalálni a törvényjavaslatok készítőinek bölcsesége. Majd megválik, nem lesz-e szükség már rövid idő múlva helyesebb területi arranyitozást létesíteni. A kétszeres, háromszoros munka ugyanegy ügyben nálunk már megszokott valami, hogy szinte nem is képzelhetünk helyes megoldást egyszerre. Az „Ungarischer Lloyd“ ma azon benyomásról vezérczikket, melyet az angol trónörökös pesti fogadtatása az angol sajtó hasábjain keltett. Főleg a liberális sajtó az Angliában, mely élénken fejezi ki most rokonszenvét Magyarorság iránt. A conservativ közlönyökben kevésbé melegen nyer kifejezést a Magyarország iránti rokonszenv. Ez azért természetes, mert hát az angol conservativek gyakran tanúsítottak vonzalmat a külföld absolutistikus tendentiái iránt, sőt az osztrák „feketesárga”” pártnak minden alkalommal kifejezték rokonszenvüket. Másként áll azonban a dolog a szabadelvű angol sajtót és pártot illetőleg. A nép főleg visszatartott lélekzettel kisérte Magyarország 1840 es-diki szabadságharczát és szerencsétlenségünk meleg rokonszenvet keltett irántunk Angliában. A Haynau-féle hóhérok nevét még ma is alkalmazza az angol, ha valami gyalázatot akar jellemezni. Ezen hangulaton alapult azon nagyszerű és példátlan lelkesült fogadtatás, melyben Anglia a Doverben partra szálló menekülteket, főleg pedig Kossuth Lajost részesítette. Ily diadalmenetet nem látott azelőtt London, és nem is részesült olyanban később semmiféle fejedelem, még a rendkívül népszerű Garibaldi sem. De másrészről teljes elismerést és méltánylatot talált az angol nép előtt azon szívósság és erély, melylyel Magyarország fölemelkedett lesújtott helyzetéből. Semmit sem tisztel annyira az angol, mint a csüggedetlenség és nemzeti bátorság jellemvonásait. Természetes tehát, hogy az angol trónörökös pesti útja alkalmul szolgál most az angol sajtónak — még a vidékinek is — arra, hogy felhozza a múlt évek reminiscentiáit, és Magyarország újabb történetéről és politikai fejlődéséről közleményeket nyújtson olvasóinak. Így aztán lassanként mindnkább megerősbül a barátság azon köteléke, mely Angliát Magyarországgal összefűzi. Mac-Mahon üzenetére vonatkozólag, melyet reggeli lapunkban közöltünk, a „Journal d. Deb. “ lágy-meleg hangon írt czikkében azt jegyzi meg többi között, hogy a terület felszabadítását illetőleg kevés teendője maradt az új kormánynak, miután Thiers két évi kormánya alatt 4 milliárdot már letörlesztett s a még hátralevő fizetések részletei nagy részben már megvarrnak a kincstárban. Az új kormány feladata tehát csak az, hogy a készletet beszedje és lefizesse. Az üzenetben kifejtett belügyi politikára nézve, ellenkezőnek találja azt Thiers politikájával, ki mindig arra törekedett, hogy a pártharczot és a kedélyeket lehetőleg csillapítsa, s az így eszközölt egyetértéssel hajtsa végre a fontos alkotásokat. Az új kormány belügyi politikája nem alkalmas az ország consolidatiojára. Egészen más hangon ír az elnöki üzenetről a „Liede.“ Először is két nagy tévedést lát benne, az első az, hogy az üzenet szerkesztője azt hiszi, hogy a 16 szónyi parlamenti többség az ország többségét képviseli; a második pedig az, mintha e többség egységes volna és három csoportozata ugyanazon egy czélra törekednék és egy zászló alatt szolgálna. Ami pedig a belügyi politikát illeti, az új kormány minden parlamentáris kormány kötelessége ellenére, nem az országban uralkodó többség közvéleményéhez alkalmazkodik, hanem át akarja azt idomizni mesterséges eszközökkel a maga ideája és czéljai szerint. De azt is mondja az üzenet, hogy egy f rac io veszélyezteti a közrendet, mert a nemzetgyűlés feloszlatását sürgeti. És kivel merészelnek ily hangon beszélni? A republikánusokkal, a francia nemzet többségével. Ezt nevezik fractionak. Azt,hogy e republikánus többség a békés küldékét veszélyezteti, csak az állíthatja, ki képzelt veszélyekről álmodozik, mint az új kormány. Nem inkább veszélyezteti-e a köznyugalmat az, hogy a megyékre csoportonként oly prefekteket neveznek ki, akik minden más véleményt képviselnek inkább, mint azon többség közérzületét, melyet kormányoznak. És lehet-e — így végzi a nevezett lap — „egységet és következetességet, meg Cohnesiot“ hozni be a közigazgatás ágaiban, midőn az a kormányban sincs meg, mely épen 3 különböző párt fractióból van összealkotva.“ Az új kormány alig vette kezébe az ügyek vezetését, azzal adott első életjelt magáról, hogy tömegesen bocsátja el a republikánus praefekteket s a megürült állomásokat a legreactionáriusabb emberekkel tölti be, kik ellen a közvélemény a leghatározottabb ellenszenvvel viseltetik. Mai reggeli lapunk egyik távirata is ily tömeges praefect és alpraefect,változásokról tesz említést. Francziaországban most egy valóságos mozgalom indult meg a Thiershez intézett nagyszámú üdvözlő és bizalmi nyilatkozatok alakjában. E nyilatkozatok aláírói — a megyék és városokból — tántoríthatlan bizalmuknak adnak kifejezést Thiers iránt, hálájukat fejezik ki azon nagy szolgálatokért, melyeket a köztársaság érdekének és az országnak hozott két évi kormánya alatt oly végtelenül súlyos körülmények között. Az új franciia kabinet nem minden nehézség nélkül jött létre. Mac-Mahon ellene volt annak, hogy Batbie, a „politique de Combat“ feltalálója a kormányba lépjen, de végre mégis kénytelen volt engedni, hogy ez a közoktatás és cultus már megint egyesített, és fontos tárczáját vegye át, melyeket azelőtt 8 nappal Thiers különválasztott volt. Dupanloup még Batbieval sem volt megelégedve, ő Ernoult akarta ez állomáson látni, hanem ez jobbnak látta az igazságügy miniszteri tárczát elvállalni, miután itt egy igen fontos tárgya van a „politique de Combat“-nak: a liberális sajtó! — Igen jellemző a monarchisták coalitiójára azon, utólag napvilágra került tény, hogy az Ernoul által beterjesztett napirendet, mely Thiers bukását vonta maga után, Roucher (bonapartista) szerkesztette és hogy a „Centre Perier (15 — 30 ember) nevében Target által tett azon nyilatkozat a válságos pillanatban, hogy ők Ernoul napirendjére fognak szavazni, Target és Buffet között már előre meg volt állapítva. Az új franczia minisztereket következőleg ismerteti a „Rep. Franqaise“: „Nagyon bajos biztosan meghatározni, hogy minő mérvben vannak képviselve a különböző monarchista pártok az új kabinetben. Az orleanisták nem bírnak abban kiváló szereppel, mert Brog- 1e legt volna az, kit leginkább magukénak mondhatnak, de ő sem tartozik tulajdonképen a Chantilly-udvarhoz és eddigi életpályája azt tanúsítja, hogy inkább az egyház, mint a dynastia szolgálatában áll. Legismeretesebb az által lett, hogy a „Correspondent“ ba dolgozott, mely Tallon urnák papi vezetése alatt állott. Audiffret hg. sokkal hamisítatlanabb orleanista, de fel kellett őt áldozni a bonapartisták ellenszenvének. A chislehursti párt minden esetben számíthat Magne arra, ki a császárság alatt ismételten volt miniszter s ki iránt III. Napóleon az által fejezte ki bizalmát, hogy meghívta őt titkos tanácsába. Ezen kivül a bonapartisták emberei még Deseilligeny és Dampierre d'Hornoy. Az előbbi ugyan oly embernek tüntette fel magát egy idő óta ki „a republikánus megoldás felé hajtott, de nem szabad feledni, hogy az 1869-ki törvényhozó testület elnökének, Schneidernek helye. d’Hornoy gyorsan emelkedett a császárság alatt s gyakran bizalmas küldetésekben részesült, de mindig inkább clericálisnak, mint dynastikusnak tartatott. Jellemző reá nézve, hogy miniszteri ellenjelöltje (Montagnac tengernagy) azért nem neveztetett ki, mert nem bír széleskörű összeköttetéssel az orleanista párttal. Ernőül és de la Bou i 11e re a kormányban a legitimista — clerikális jobboldalt képviselik. Az előbbi inkább clerikalis, mint legitimista, az utóbbi inkább légitimista, mint clericalis és a franczia episcopatusban egy testvére van. De mit szóljunk Beuléról? 1848 ban Deleseluze által a köztársaság biztosának neveztetett ki és a távolból tiltakozott az 1851-ki államcsíny ellen, nem sokára pedig Mathild hgnő házi barátja lön. A császárságot epigrammokkal és gúny iratokkal csipdeste. 1871 ben újra ajkán volt a köztársaság szó. Ma már azt beszélik, hogy úgy ő, mint Bouillerie, Treppel püspök ajánlatára neveztettek ki. Fő jelleme tehát az egész kormánynak a cerbalismus. Akarjuk hinni, hogy ez a külföld irányában nem fog nekünk kellemetlenségeket szerezni. Mi a belügyi politikát illeti, ha van valamely tan, melynek Francziaországban lehetetlen, hogy a tömeget hatalmába kerítse, álljanak rendelkezésére bármely politikai eszközök is, az bizonyára nem más, mint a clerikális.“ A „Times“ többi közt ezeket írja a franczia válságra nézve : „Évszázadok óta az angol királyok jelszava: „Dieu et montroit“ volt. A legújabb franczia államfő jelszava pedig: „Isten és a hadsereg!“ Mac-Mahon soha sem volt politikus és bajosan lesz most azzá 65 évvel. Egyedül csak a rend fentartására fog szorítkozni és a kormányzást miniszerére hagyja. Ha az új kormány roszat fog czélba venni, ott lesznek a liberálisok a szószéken és urnáknál, hogy annak gátat vessenek.“ Végre a „Prov. Corresp.“ táviratilag is jelzett czikke így hangzik : „Az új franczia kormányalkotás, mely tisztán a belviszonyok alapján jött létre, úgy látszik, hogy a külföldhöz való viszonyokat és névleg Francziaországnak Németország iránti szerződésszerű kötelezettségeit nem érinti. Ezután megdicsérve Thierst államférfiai belátása és lejális kormányzásáért, melynek sikerült Németország és Francaiaország között a békét helyreállítani. Kiemeli, hogy a német kormány legtávolabbról sem szándékozhatik befolyást gyakorolni a szomszéd állam belpolitikájára, aztán igy folytatja: „A mi viszonyunk az új franczia kormányhoz egyedül annak magatartásától s nevezetesen a Németország irányában elvállalt kötelezettségek teljesítésétől függ. Az első jelekből azt lehet ítélni, hogy az új kormány e tekintetben az előbbeni politikát fogja követni. Ha különböző oldalról azon remény és aggály merül fel, hogy az új franczia kormány confessionális tekinteteknek ad and befolyást külügyi politikájában, ezen feltevés csak a belső franczia pártviszonyok tekintetbe vételén alapulhat. Azonban kétséges, hogy e confess, tekintetek bármi eredménynyel befolyást gyakorolhatnának Francziaország külügyi politikájára.— Németország minden körülmények között a biztonság és nyugalom érzetével tekinthet a franczia viszonyok fejlődése elébe.“ A pénzpiaca helyzete javulni látszik , ha a bécsi tőzsde árjegyzéseire még valamit adni lehet. Az irányadó bankok papírjai a bécsi tőzsdén tegnap pár forinttal emelkedtek: hitelbank, unióbank, bankegylet, anglo osztrák bank mindannyian 5 írttal javultak, franco partr. 4 fetal, s más papírok is feltűnően emelkedtek. Ezen fordulatot a kényszereladások beszüntetésére való kilátás idézte elő. A hites bécsi tőzsdealkuszok ugyanis egy küldöttséget menesztettek a pénzügyminiszterhez, közreműködését kérve ki az iránt, hogy nagy garanciaalap alkottassék, mely a kényszereladás nyomasztó hatását elhárítsa. A garantiaalap legalább 50 millióra menne , akként hozatnék össze, hogy minden nagyobb bank 5 millió frtot készpénzben s a többit egyetemleges szavatossággal kiállított váltókban fizetné le. Az alap arra szolgálna, hogy abból egyrészt a kényszereladásra kerülő papírok összevásároltassanak s másfelől értékpapírokra előlegek adassanak. A garantia-alap létrehoztass végett egy 7 tagú bizottság választatott, melynek feladata leend a pénzügyminisztert és a tőzsdekarmarát arra birni, hogy az eszmét megtestesítsék. De ha a tőzsdejegyzéstől eltekintve, megfigyeljük az osztrák pénzviszonyok alakulását, kevés támpontot találunk, melyből azt lehetne következtetni, hogy a válságos helyzet jobbra fordult. Sőt ellenkezőleg úgy látszik, mintha a tisztulási processus most már oly czégeket is megsemmisíteni késztetne, kik a vihar kitörésekor még rendületlenül megálltak. Weikersheim az elsőrendű bécsi bankárok közzé tartozott, s ő megbukik. Hogy kit ránt magával, még nem lehet tudni, de ha ő megbukhatott, társai is követhetik, kik vele egyenrangot foglaltak el. Hogy az ily bukások hazánkra is kihatnak, az onnan van, mivel némely városok kereskedelmi körei nagyon Bécs felé szítottak. Ilyenek elsősorban a magyar nyugati városok mint Soprony, Pozsony. Igen most már Pozsonyból is ide hallatszik a jajveszéklők hangja. A nyugat magyarországi leszámítoló és hitelbank fizetésképtelenségét jelentik s a Napló szerint a banknál a letéteket veszély fenyegeti. Pozsonynak majdnem összes társadalma belesodortatott e bank által a bécsi börzejátékba s nem egy tönkre jutott család adja meg most ennek árát. A nyugatmagyarországi leszámítoló tisztán a bácsi alapítás szüleménye. A papírok mesterségesen nagy agrával bocsáttattak ki s már ebből tudni lehetett, hogy itt szédelgés van a játékban, ha most e bank bukik, az nem lehet meglepő, mert bécsiek csinálták, és nekik most első gondjuk a saját bőrüket megmenteni. De az osztrák nemzeti banknak s mindazon bécsi pénzintézeteknek, melyek a pozsonyi leszámítoló bankot létrehozták, vagy létrehozni segítettek, erkölcsi kötelességük volna most a bukás utóhatását minden kitelhető áldozatokkal enyhíteni ; ha ezt tenni nem akarják, vagy erre nem képesek, a boszu nem fog elmaradni. A sopronyi bukott pénzintézetekre vonatkozólag is ugyanezt mondhatjuk. Sopronra is Bécs mérte a nagy csapást. E tudat által vezéreltetve fordult a sopronyi kereskedő közönség Ő Felségében, ha a bécsi banktól segélyt eszközöljön ki. — Kiváncsiak vagyunk, hogy fogják magukat viselni a bécsi bankárok az általuk okozott nagy veszteségekkel szemben. — Ha ezeket orvosolni nem tudják, saját tehetetségüket vagy részakaratukat árulják el. És ekkor legalább tudni fogja ország-világ, ha eddig még meg nem tanulta, hogy lehet-e valakinek Magyarországon a bécsi financierekre támaszkodni. A sopronyi piac helyzetét az ottani német lap így ismerteti. A sopronyi hitelbankról s a sopronyi kereskedelmi és iparbankról remélik, hogy a forgalomban levő pénztári jegyekre meg lesz a fedezet a tömegvagyonban. Az ez utóbbi által alapított sopronyi építő és földhitelintézet folyószámlája teljesen tiszta, a kereskedelmi bank tulajdonát képező fekvőségekre való bekebelezési által. A sopronyi átalános bank részint csekély klientulája, résznt az igazgató tanács egyetemleges jótállása által megmenekültnek tekinthető. Jól áll a sopronyi leszámítoló bank, a takarékpénztár és a takarék- és kölcsön egylet s csak az esetre vannak veszélyeztetve, ha a lakosság hova hamarabb észre népi tér rémületéből és meg nem szűnik tömegesen kiszedni betételeit. — Pozsonyból a nyugatmagyarországi leszámítoló bank bukásáról még nem kaptunk tudósítást. A bukás hirét eddig csak a „Pesti Napló“ közli. De ez már több oly bukást adott hírül, mely mint a Schwarcz czégé, valótlannak mondatik. El nem mulaszthatjuk itt kiemelni azt, hogy Kerkapoly pénzügyminiszter a magyar pénzintézetek helyzetét a pesti kereskedőknek, adott válaszában roszul ítélte meg. Nem helyeztünk volna erre nagy súlyt, de miután a miniszter úr szavait bécsi lapok is reproducálták és abból következtetést vonnak, a miniszter úr nyilatkozatát nem hagyhatjuk szó nélkül. Kerkapoly úr a győri és sopronyi bukásokból következtetve átalánosságban kimondá azt, hogy a kis magy. pénzintézetek nem nyújthatnak a váltóikat viszleszámítoló osztrák banknak (a pesti fióknak) elegendő biztonságot. A bécsi lapokban s a Lloydban,közölve volt szavaknak legalább ez az értelme. És ha Kerkipolg úr csakugyan azt mondta, akkor a jelen válságos időben nagyon igazságtalanul és eszélytelenül ítélt a magy bankok és takarékpénztárak felett. A magy. pénzintézetek igazgatóságai sokkal óvatosabban viszik az üzletet, mint maga az osztrák nemzeti bank. Statistikai adatok bizonyítják , hogy az összes magyarországi takarékpénztáraknak éveken át nem volt üzleti veszteségük. Az osztrák nemzeti bank fiókjainak azonban jókora összeget a tartalékalapból kell fedezni. Az igazi magyar pénzintézeteknél tehát sokkal kevésbé lehet valaki, legyen bár az az osztrák nemzeti bank, veszélyeztetve, mint a nagy bécsi papírmillionáriusoknál. Legfeljebb azon pénzintézeteknél nem érezheti pénzét a közönségbiztonságban, melyek a bécsi tőzsde-speculatió által elkapatták magukat; de ilyen pénzintézet igen kevés van s ujjal rá lehet azokra mutatni. Nevezte volna meg hát őket a miniszter úr, de általánosságban ne discreditirozza a magyar pénzintézeteket. A dotatio-felemelés elvben már megtörtént. A Nationalbank az összes fiókok dotatioját 9 millióval emelte fel, ebből esik Pestre 2 millió, a többi magyar fiókokra egy millió és a fennmaradó összeg az osztrák fiókoknak jut. A bankok fusiójára és a liquidatióra vonatkozó híreket a következőkben foglalhatjuk össze : Bécsből máj. 29 ikén ezt távírják a „P. Lloydnak.“ Számos új bank fusiójára előkészületek történnek. A sértetlenül maradt bankok majdnem kivétel nélkül egyesülni akarnak. A tőzsde és forgalmi bank s a bécsi tőkepénzesek bankja liquidálnak. A kereskedelmi közönség nyugodtan várja az ultimot. Előkészületek tétettek, hogy a veszélyben forgó bankár körök felett baj nélkül elvonuljon az ultimo A pénzügyminiszter a bankok képviselőinek megígérte, hogy minden fusiót és liquidatiót elő fog mozdítani. A csődben levő bizományi bank passivai 11 millióra rúgnak, a liquidationalis tárgyalásnál 8 millió forint volt képviselve, az osztrák kocsikölcsönző 1.170,000 fttal, arbitrage alkuszbank 1.225,000 írttal, Herzfeld Móricz 620,000 Kurzer 647,000 jelzálog-járadék bank 668,000 osztrák építő társulat 579,000 fttal osztrák takarék bank 343,000 Weissenfeld 191,000 jelzálog- hitel és jelzálog biztosító bank 750,000 osztrák központi földhitelbank 349,000 lombard és leszámítoló bank 207,000 Leopold Städter bank 46,000 Schenkl az arbitrág- alkuszbank igazgatója 253,000 fttal tőzsde hitelbank 10200 ital, Arnau Hamburgban 140,000 fttal. Az osztrák kormány folytatja a bankok mérlegelnek megvizsgálást. Szakértőktől a kormánybiztosok mellé kineveztették Quitte keresk akadémiai tanár és Rotschild hivatalnoka, Porges keresked. iskolai igazgató és volt bankdirector, sok az erre vonatkozó törvényjavaslatnak a legközelebbi napokban beterjesztésére. Wachter Frigyes kijelenti, hogy a szászföldi képviselők nincsenek ellene a szászföld mielőbbi rendezésének. E ezután szavazásra kerül a dolog. A többség — 62 szóval 57 ellen — nem fogadja el a kérvényt biz. véleményét, hanem Lázár indítványát emeli határozattá. Liptó, Újvidék, Komárom és Arad a jezsuiták kiűzését kéri. A kérvényi bizottság e kérvények feletti határozást a Majthényi-féle hat. javaslat tárgyalásáig felfüggeszteni indítványozza. Orbán Balázs sürgeti az ez ügyben való gyors intézkedést. A ház elfogadja a kérvényi bizottság véleményét. Pest megye, Kecskemét, Kassa és Szászrégen város a katona elszállásolás szabályozását kérik. A kérv. biz. a honvédelmi miniszterhez indítványozza utasíttatni tanulmányozás végett. Győrffy Gyula azon kérdést intézi a honvédelmi miniszterhez, hány esztendeig fog még e tanulmányozás tartani? Szende Béla kijelenti, hogy még ez ülésszak alatt be fogja terjeszteni a javaslatot. A ház elfogadja a javaslatot. Árvamegye az országgyűlési nyomtatványok megküldése iránti kérvénye a gazdasági bizottsághoz, Árva s Pestmegye kérvénye a tüzkárbiztositás országositása iránt a keresk. minisztériumhoz utasittatik. Heves- és Külső-Szolnok s Pest-, Pilis- és sóst- megye az 1868. XL. t. sz. 20. § ának megváltoztatását kérik. Deáky Lajos a kérvények felolvasását kéri az esetre, hajóm megtagadtatnék, indítványozza, hogy a kért megváltoztatás elfogadtatván, a miniszer ez iránti javaslat benyújtására utasíttassák. A kérvények felolvastatnák. Arra vonatkoznak e megváltoztatást kérelmező feliratok, hogy az egyéves önkénytes intézmény folytán a honvédségbe nem jut mivelt egyén, mert ezek sorszámhúzás nélkül mind a hadseregbe kénytelenek beállani. Ezt javasolják és kérik megváltoztatni. Ghyczy Kálmán : Deáky indítványa nem correct, mert a ház nem fogadhatja el így rögtön e változtatást. Hanem indítványozza, hogy a kérdés külön napirendre tűzessék ki. A többség a kérvényi bizottság véleményét fogadja el s egyszerűen a honvédelmi miniszterhez utasittatik. A kolozs-dobokai tanító-egylet kérvényénél levelezésük bélyegmentessége iránt felszólal. Szatmári Károly s a kérvényt pártolólag indítványozza a keresk. miniszterhez utasíttatni. A többség egyszerűen utasítja a miniszterhez , szintigy Kecskemét város kérvényét a virilis s a városi főispán intézmény eltörlését kérő kérvényét, melyhez a pártolást Bobory Károly indítványozza. A többi kérvények az illető miniszterekhez vagy bizottsághoz utasíttatnak, minden ellenmondás nélkül. Szót csak az utolsó kérvénynél a kolozsvári egyes tanárok fizetésemelés iránti kérvényénél, melyet a p. ü. bizottsághoz utasít a budgetnél való tanulmányozás czéljából a ház,—emel Lázár Ádám kiemelve e kérvény jogosságát, mert a kolozsvári egyetem jelen helyzetében nem maradhat. A mai ülésnek egyéb tárgya nincs. Elnök jelenti még, hogy Lónyay Béla a 6-ik osztályba, jut, s hogy Gál Mihály egészségi szempontból szabadsági időt. Szlávy József indítványozza, hogy a földadó tárgyában kiküldött bizottsághoz tétessék át a katasteri fölmérésről szóló javaslat is. Elfogadtatik. A jövő ülés a szokott után fog tudomásra hozatni. Ülés végett 11-kor. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 30. Elnök Bittó István, jegyzők Szeniczey, Mihályi, Kiss. A miniszterek közül jelen vannak : Szlávy, Pauler, Trefort, Szapáry, Szende. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök bejelenti Abaujmegye kérvényét Rákóczy hamvainak hazaszállítása iránt. Bemutatja továbbá Murechianu Joachim megbízó levelét, ki eddigi elmaradását később igazolandó betegséggel kéri kimenteni. Az ig. bizottsághoz utasittatik. Szőgyényi László, az állandó ig. bizottság előadója jelenti, hogy az állandó ig. bizottság Lónyay Bélát a 30 nap föntartásával igazolta. Következik a napirend, a XX. számú sorjegyzékben foglalt kérvények tárgyalása. Liptó, Árva, Torna, és Küküllő megyék a királyföld rendezése iránt kérvényeznek. A kérvényi bizottság a belügyminiszternek inditványozza kiadatai tanulmányozás végett. Lázár Ádám hivatkozva egy régibb interpellatiójára, inditványozza, hogy a miniszter utasittas Barangolások a kiállításon. Bécs, máj. 28. „Rozzant, rongyos házikó; a szél csak úgy kányhe-kedvére járja át és tág nyílásain kényelmesen sétál ki s be. Ez a nóta most az egyszer nem a „csárdáról“ szól. A csárda, az meghazudtolta Petőfit, azon fogott a modernizálás szelleme, s úri, czivilizált csárda lett belőle, legalább a bécsi Práterben. Ha az a kis faalkotmány, amelyikbe most akarunk betérni, valahogy e mellé az úri csárda mellé kerül — no hiszen jaj neki! Hogy nézte volna le az a jól épített csárda az ő szerény, egyszerű voltát! Azért jól tette, hogy a nemzetközi faluban húzta meg magát; ott is legegyszerűbb, legszegényebb, de legalább holmi csárda-parvénok lenézésében nem részesül. Azt mondják és egynémely magyar lap levelezője szintén állítja, hogy ez a faalkotmány tót ház. Jártam-keltem tótjaink közt én is, de ilyen házat tót falukban nem láttam. A lakói, kik, mikor épületüket szemügyre veszszük, a pitvarban állanak , tótosan vannak öltözve. Három tagból áll a Család: férj és feleségből és a ház öröméből: a „korona herczegből.“ Ennek a kis embernek ménkű nagy karás kalapja egész a nyakáig esett be, az a szűz pedig, melyet nyakába akasztottak, csak annyival hosszabb nálánál, hogy a „többlet“ akármelyik úri dáma uszályának is beillenék. Bocsánat, csak a hosszúságát értem. Öltözetük hát tótos, hanem a nyelvük nem szláv. Mikor a küszöböt átléptem, a gazdasszony szerényen mondá: „Jao bei’nsz esz al- saom.“ Mindjárt tisztában voltam, hogy felvidéki németekkel van dolgom s hogy a mit rósz németséggel hallottam, az tisztán németül annyit jelent, hogy: „ja, bei uns ist alles so arm“, magyarul pedig : „hjali! nálunk minden oly szegényes.“ Ebben igazat adtam a nagy kalapu trónörökös anyjának. Amily egyszerű, szegényes a ház kívülről, és oly egyszerű, szegényes a belseje is. De szóljunk előbb a lakóiról. A házigazdát Steinhübernek hívják s élete párjával és a kis Hanssal együtt nem csekélyebb küldetést teljesít itt a nemzetközi kiállításon, mint azt, hogy a nyitra megyei németséget, s jelesen a gadeiakat képviseli. Valamikor a 12-ik században thüringiai és szászországi németek telepedtek meg hazánk felső vidékein. Ezekből a telepitvényesekből Nyitra megyének is kijutott a maga része s még mai napig