A Hon, 1873. augusztus (11. évfolyam, 176-199. szám)

1873-08-01 / 176. szám

176. műn. XI. évfolyam, « Kiad . Ihi­vatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es­sti kiadás együtt: 3 hói) ",pra...........................................6 írt — k­r. 6 hónapra ...... 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . .­­ » — » Az elő­fizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első­­napjától számittatik. Est feladás. Budapest, Péntek, aug.1 Szerkesztési iroda, s Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. —— Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEM POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, augusztus 1. Budapest, aug. 1. A „P. Lt.“ nevezetes sürgönyt hoz teg­napról, így hangzik: Miután a pesti kisegítő egylet ü­gykeze­lésében oly óvatosságot tanúsított, hogy a mellett a netaláni veszteségek fejében szol­gálandó külön biztosítási díj komoly követe­lése fölöslegessé válik, s a nemzeti bank igazgatósága ma önkényt elhatározta, hogy a pesti kisegítő egylet számára a kamatlábat a bankkamatlábra csökkenti. A m. k. pénzügy­­miniszter közbenjárására határozatba ment továbbá, hogy leszámítolásra két bejegyzett c­ég által ellátott s a pesti fiók váltókészletét kiállott váltók is elfogadtatnak. Ellenben az aradi pénzintézeteknek külön hitelért benyúj­tott kérvénye el­ő­s a, pesti kisegítő egylet­hez utasíttatott. A főváros tervhatósági szervezésének elhalasztásáról így nyilatkozik ma a „Pester Lloyd“. Már régebben alapos aggályainkat fejezek ki az iránt, hogy a főváros tényleges egyesítése s a törvényhatósági közegek megalkotása halasztást szenved, s nem történik meg oly időben, mint ezt elettől fogva múlhatlan követelményűnek tartók, s mint eleinte szándékba is volt véve. Az­óta oly ta­pasztalatokat tettünk, melyek föltevésünknek tel­jesen igazat adnak, s igazolják, hogy a főváros egye­sítésének s szervezésének műve nem fog befejeztetni ez évben. Mindenekelőtt sajnálatos, hogy a fővárosi törvény keresztülvitelét c­élzó munkálatok, már jó ideje pihennek s hogy erre nézve végleg még épen semmi nem intéztetett el. A legtöbb azon férfiak közül, kiknek e tekintetben fontos teendőik vannak, távol van Pesttől s mások fogják őket követni. A 34-es küldöttség is hátralékban van némely mun­kálatával s hogy akarják ezeket, és még a közös közgyűlést is, szeptember vége előtt létrehozni, alig elgondolható. S mégis, legalább a jogügyi bizottság­nak meg kell még szeptember első felében válasz­tatnia. A legtöbb adót fizetők névsora nincs tudva, a reclamationális eljárás meg sincs kezdve, s ha meg­kezdetik, a legsajnos abban üt ki, mert a legtöbb érdekelt távol van Pesttől. A statisticai hiva­talban a legtöbb adót fizetők névsora — amennyiben választói jogukat igénybe vették — már-már készen van ugyan s csak­ az igazolóbizottság elnökének visszatértére várnak, hogy mindent megtegyenek, a­mit a törvény rendel. Nagy munka vár azután a belügyminisztériumra. Itt még tudniillik mit sem vettek tárgyalás alá a közös közgyűlések szervezeti munkálatából és a belügyminiszter kijelenté, hogy az összes munkála­tokat be kell várni, hogy felettük határozhasson, mert a szervezési terv egyes részei külön-külön meg sem ítélhetők. Biztos hallomás szerint a belügy­miniszter e czélra most egy enquetet hívand ösz­­sze s bizton várható, hogy ez sok időt veene igénybe, s hogy a szervezési munkálat nem egy lé­nyeges határozatának megváltoztatásával járand. Azok felett ismét a közös közgyűlésnek kellene ta­nácskoznia és bizonyos, hogy e megújított eljárás a választásokat is el fogja halasztatni. Ily körülmények közt az érdekelt körök azt hiszik, hogy a municipá­­lis választások legjobb esetben az év végén fognak megkezdődni. Ehez annál kevésbé írunk commen­tárt, mert magából a fennebbi sorokból látható, hogy a halogatás első­sorban az illető szer­vezési munkálatok nem elég gyors elkészül­téből ered . A városi tanács­i bizottság úgy látszik jól érzi magát helyén, minek sietne tehát el onnan, mikor senki sem bántja. A törvényhatóságok kiker­e­­kítését tárgyazó kormánymunkálat, írja a „Pesti Napló,“ már majdnem teljesen kész és szintén az őszi ülésszakban terjesztetik a törvényhozás elé. A munkálat, mint halljuk, a jelenlegi hiányos megyei területi felosztásnak radikális kijavítását czélozza, a magyar felvi­déken több megyét (Árva,Turócz, Liptó) össze­olvaszt, Erdélyben pedig igen nevezetes vál­toztatásokat javasol. A kormány e javaslattól a közigazgatás olcsóbbá és jobbá tételét vár­ja s ez mindenesetre egyike a legnevezetesebb lépéseknek a közigazgatás újra­szervezésére. Ha e javaslat végrehajtása s törvény­­nyé tétele is oly pontos gyorsasággal törté­nik, mint a fővárosi törvényé, bizonyára fog­ják jótéteményét élvezni — a jövő század magyarjai. A spanyolországi viszonyokról ki­merítő tudósítások feküsznek előttünk, me­­ly­ekből kiemeljük a következőket: Don Carlos Turittoban,Elisando köze­lében van. Itt bevárja Ebe hadtestét,mely több ágyúval rendelkezik. Tejada tábornok ennél­fogva elrendelte a republikánus csapatok ösz­­pontosítását Elisondoban és kétségbeesett h­arczra van kilátás. Legújabb karlista tudósítá­sok szerint a karlistáknak Navarrában 10,000, Biscayaban 4000, Alanaban 1000 s Guizpez Coaban szintén 100­­ főnyi hadsereggel bír­­nak. Tehát a legvérmesebb karlista jelentések szerint is Don Carlos még csak 20,000 ember­rem rendelkezik. E guerilla légió e szerint korántsem oly nagy, hogy a köztársasági csapatok, ha jól vezényeltetnek és helyre áll tökéletesen a feg­yelem, azokat ha nem is egy csapásra, de lassanként meg ne semmisít­­hetnék. Sabailo átlépett Cardonez folyón és­­ Lampedosba érkezett. Tristan y Suriában, a többi karlista főnökök Salentben vannak. Mint Madridból július 29-kén távírják, a carlisták Marededesnél (?) nagy vereséget szenvedtek. 700 republikánus katona kisza­­badíttatott a karlisták kezei közül. A cartagenai felkelők következő­leg alakították meg a kormányt: Contre­ras elnök és tengerészet, Roque Barcia külügy, Ferrer hadügy, Romero köz­munka, Sauva­le pénzügy. Az insurgensek hivatalos lapja egy határozatot tesz közzé, mely directorium felállítását rendeli el. Mindamellett Cartagenából jövő levelek azt tudatják, hogy a felkelők között napról­­napra terjed a lehangoltság. Cortreras trikot árgus­ szemekkel őrzik a felkelők, mert attól tartanak, hogy a dolgok roszra fordultával megszökik. Katonái és tengerészei egymásra hagyják el zászlóikat. A granadai felkelők szabad­lábra he­lyezték az ottani püspököt, kit eddig fogva tartottak. A bankárok nagy része, miután tisztázták, ügyeiket külföldre menekültek. Az insurgensek különböző czimek alatt adókat vetnek ki a gazdagokra. Saragossában a közvélemény és a hangulat a rend és a kormány részén áll. Castellonba a republikánus csapatok ellenállás nélkül hatoltak be és feloszlatták a forradalmi juntát. Madridban július 28-kán a baloldal és centrumbeli képviselők értekezletet tartot­tak egy közös ellenzéki programm megálla­­pítása iránt, de nem jutottak eredményre, sőt 30 centrumbeli képviselő a jobboldalra csa­pott át, hogy így támaszul szolgáljanak a kormánynak. Az értekezleten Tutan és Pi­m Margall más barátjai a baloldalt okozták és tették felelőssé a haza balsorsa miatt. A barcelonai „Cronica“ következő hivatalos kimutatását közli az igualadai vesz­teségeknek: A republikánusok részéről: 61 ha­lott, melynek fele a katonákra, fele pedig a polgárokra esik; 89 sebesült, ebből 10 a ka­tonákra, a többi a polgárokra esik. A karlisták részéről 120 halott és 300 sebesült. A tűz áldozata két gyár és 8 más magán­ház lett.­­ A városra 10,000 piasz­­ternyi hadisarct vettetett ki; a karlisták 150 embert vittek el magus­kal foglyokul vagy keresekül. Hogy mit művelnek a szélső, felforgató elemek Spanyolország egy­es részeiben és kan­­tonaiban, melyekben felül kerekedniök sike­rült, azt a madridi „Prenza“ következőleg adja elő: „A cantonok souverainitása kétségbeejtő mér­veket ölt. Granada canton következő rendeleteket tett közzé: az első a gazdagokra 100,000 euro adót vet ki; a második minden templom lerombolását, a harmadik az összes államjavak lefoglalását és igaz­gatásuk átvételét, a negyedik az összes bírói szemé­­yek letételét rendeli el. Hiányzik bennünk a nyugalom úgymond a nevezett lap — hogy előszámlálhassuk mindezen borzasztó tényeket, melyeket csak orgiákban lehetett volna kigondolni. — Az ami Sevilla cantonban tör­tént, messze hátra hagyja maga után a granadai ese­ményeket. Sevillában a tulajdon collectivnek jelentetett rí. A munkások a gyárak tulajdonostársai lettek, az adókat kizárólag csak a gazdagok viselik. Az őrültség és tévely e fokát nem lehet emberi főre megérteni. Ha a kormány nem gondoskodik gyorsan se­gélyről, ha nem alkalmazza a törvény teljes szigorát e népvandálokkal szemben, a nemzet csakhamar el­­vesztendi benne helyezett bizalmát. A spanyol tengerészeti mi­nister, Jacobo O­b­e­y­r­o következő jelentést terjesztett be közelebb a cortesnek: »Azon súlyos helyzet közepette, melybe az or­szág a belharczok következtében már régen jutott, egy uj és szomorú bonyodalom kapott lábra, mely annál jelentékenyebb, mivel külföldi súrlódásokra is vezethet. Néhány tengeri hajónk, melyek a carthagenai kikötőben állomásoztak, szövetkeztek a felkelőkkel, a­egénység fellázadt törvényes elöljárósága ellen és bű­nös czélzataiknak elérésére a földközi tengerre szálltak. A spanyol kormány nem lehet bűnrészese egy ily eljárásnak, mely páratlan a hadi­tengerészet év­­könyveiben; a kormány nem engedheti meg, hogy a hajók politikai ürügyek alatt kalóz­tetteket vigye­nek végbe, melyek lealázzák Spanyolországot a többi nemzetek előtt. Mert a népjog szerint kalóz­­hajónak tekintendő mindazon vízi jármű, mely az illető kormánytól nem bir szabályszerű megbízást, vagy melynek nincs oly tisztje, ki a közhatalmat törvényszerűleg képviseli. Ezért van szerencsém a következő javaslatot előterjeszteni, mely hivatva van arra, hogy a bajt gyökerében elfojtsa. 1. Az „ Almanza,“ „Viktoria,“ „Mendez-Nu­­nez“ és „Fernando el Catholico,“ valamint a felke­lők többi hajói kalóz­hajóknak tekintendők az ide­gen hatalmasságok által, ha a spanyol vizeken vagy azokon kívül találtatnak. 2. A külhatalmak hajóinak kapitányai felha­talmaztatók, hogy nevezett hajókat elfogják, a spa­nyol kormány pedig fentartja magának, hogy a di­plomatikus után azok tulajdonát követelhesse. 3. Hasonlókép kalóz hajóknak jelentetnek ki mindazok, melyek felkelői minőségben tengerre szállnak a félsziget valamely kikötőjéből. Madrid, jul. 20. 1873.“ Tanodai értesitvények. 23. Sopron városi felsőbb leány­tanoda. Riesz József, e tanoda elismer szakkép­zettségű igazgatója, a múlt évben sokkal jobban állittotta öszsze ezen értesítőt, mint jelenleg s most ma­gában a tantervben — csaknem megfoghatatlanul —a hanyatlást is látunk­­, a földrajz tanításánál a pae­­dagogia kívánalmainak nem felel meg egészen. Az intézetben, mely nézetünk szerint a jobbak közé tartozik, jelenleg 2 osztály áll fenn 56 növendékkel 10 tanár s tanítóval. A taneszközök gyűjteménye még igen hiányos. 24. A tapolczai gazdsági szak­osztálya felsőbb népiskola. E hi­ányt pótló jeles kis intézet egészen a törvény szelle­mében van vezetve. Csak egy évi fennállása daczára az intézet már elég jól fel van szerelve s a város ajándékozása folytán 12 holdnyi terjedelmű minta gazdasággal is bir. Jelenleg 24 tanuló s 6 tanár van benne, úgy látjuk, hogy már az első évben mind a négy osztályt felállították. Szerencsések, ha e nehéz­séggel sikerült megküzdenök elméleti tekintetben is; hogy a gazdasági kezelés eredménydús volt, azt ez értesítőből is eléggé látjuk. 25. Pesti polgári fiúiskola. Az értesítő, melyet Roller Mátyás állított össze, nem nyújt teljes képet az intézetről. A tanterv (­helyes­ben csak a tananyag) csaknem másolata a miniizteri rendeletnek s ezen kivül csak a tanszergyűjtemény s az érdemsorozat van részletezve. Az intézetben 12 tanár működött s három osztályában (az első kettős) 101 növendék képeztetett ki. Tanszerei igen jók. Egy pár tanuló segélyt is nyert. Nagy baja volt ez évben ezen intézetnek a tanítók nagy változása. Az értesítő elején Paszlavszky József valóban jeles értekezést irt: „Nézetek a földrajz tanítására nézve a polgári iskolában“ a szemléltetés s más paedagogiai elvek alapján. 26. A II.-Kanizsai polgári fiúis­kola. Ezen intézet még csak egy éve áll fenn s mint a tapolczai gazdasági felsőbb népiskola nagy­részt Baja fáradozásai folytán. Két osztály volt ezen első évben 56 növendék s 5 tanárral. Az értesítő igen hiányosan van szerkesztve s úgy látszik,a minisz­teri taneszközökön kivül alig egy pár mégis a szerez­tetett számára. Több tanuló részeltetett jótétemény­ben. A jövő oktoberben a harmadik osztály is fel fog állíttatni. 27. A bajai állami t­a­n­i­t­ó k­ép­e­z d­e. Ezen intézet jelenleg már 3 évi tanfolyama, 12 ta­nár s 78 tanulóval, kik most 64 államsegélyben ré­szesült. Az intézet életéből igen érdekesnek tartjuk hogy ez évben uj házat nyertek s nem csak gazda­ja­ági mintakertet, de — igen helyesen — meteoroló­giai észleldét is állítottak fel, legalább kezdettek meg. Különben az értesítő nagyon kevésről ad tudó­sítást s nagy részét a szakemberek előtt úgy is is­mert, másoknak pedig igen érdektelen körrendele­­tek töltik be, köztök még a német kicsapott deákok nevei is igen feleslegesen. Értekezést dr. Bartsch Samu irt következő czim alatt: A természetrajzban van e képző elem, és ha igen, hogyan lehet és kell azt az oktatásnál érvényre emelni ? Szerző határo­zottan a szemléltetés s önmunkásság elvét fogadja el 28. A piaristák pesti főgymnasi­­u­m­a. Igen gyenge összeállítású, leginkább csak az érdemsorozat közléséből áll. Van 13 rendes, 5 rend­kívüli tanár s öszvesen 418 növendék, kik közül azonban csak 349 tett vizsgálatot. Érettségi vizsgát tett 38. Az értesítés előtt egy valóban kuriózumként szolgálható értekezés van bizonyos Nagy Alajos nevű piaristától: „A gymnasium feladata a jellem­­képzés dolgában“ czim alatt, melyben a lehető leg­nagyobb obscurantismussal támad meg minden sza­badelvű irányt s különösen a természettudományo­kat s végül azon eredményre jut, hogy „vissza kell állítanunk az eszmék uralmát“, az­az magyarán : »Tereljük vissza az önállóvá lett gondolkozást a dogmatika butító uralma alá.« Különben az érteke­zés igen üres s leszámítva egy pár idézetet, semmi figyelemre méltó sincs benne. 29. A pestvárosi főreáltanoda. Ezen nagy birű intézet sokkal ismeretebb lapunk olvasói előtt, sem hogy elégnek ne tekintenék néhány szám elősorolását. Az intézetben 28 tanár s több hitok­tató működik. A hatodik osztályon kívül mindenik­­hez egy parallel osztály van mellékelve, az elsőhöz kettő s mégis túltömöttek az egyes osztályok. A tanulók összes száma 904. Az intézet felszerelése né­mely tekintetben mintaszerű. Az Intézeti ifjúság közt komolyabb irányú önképzőkör s egy két­ezer­nél nagyobb tőkével rendelkező segélyegylet léte­zik, mely ez évben 229 ft 26 kt adott ki. A gyer­mekek közt, mit nem tartunk helyesnek nyilvános adakozások is gyűjtöttek. Ha még tekintetbe veszszük, hogy a minden­nap ismétlődő s elkerülhetetlen hivatalos formaságok, jelentések, napi szemlék, valamint egyéb házrendi szabályok teljesítése szintén időveszteséggel járnak, hogy továbbá az intézeti helyiségek tisztítása szom­batonként szintén fél napig foglalkoztatja az egyes szakaszok munkásait, ha még e mellett számításba veszszük azt is, hogy különösen oly intézetekben, hol ifjabb fegyenczek is vannak, a tanítás is heten­ként 10 — 15 órát vesz igénybe: kitűnik, hogy a fegyencz naponként legalább 3 órával kevesebbet dolgozik, mi­­ a szabad munkás, oly különbség, mely 6250 munkás mellett naponként 3­6250,18750 órát, vagyis a napot 12 munkaórára számítva 1562 napot és napi keresetül 15 krajczárt felvéve minden nap 234 frt 30 krt és egy évben 297 munkanapra számítva 69,5-17 forint 10 krajczárt tesz ki. Miután az állam a javítási elvet elfogadta, köteles is a fegyenczek szellemi ápolásáról gondoskodni, azokra iskolatanítás által oktató és javítólag hatni a szün­­órák által azoknak egészségét fentartani és bennök a társadalomnak becsületes és szorgalmas polgárokat adni, mi­által a látszólagos anyagi kár elegendőképen egyensúlyoztatik. Mindezek mellett azonban az iskolai, valamint a vallástani órák kevesbítése sok esetben a javítási elv veszélyeztetése nélkül is eszközölhető volna. A házi rend azon határozata is, mely szerint a fegyenczeknek nyáron át is már 7 órakor vacsorái­nak és 8­­1 órakor (tehát még világos nappal) lefe­küdniük kell, figyelmesen vizsgálva a munka­órák szaporítása érdekében szintén módosítható volna. 2. A fegyenczek keresetének kisebbségére befolyással bír azon körülmény is, hogy azok szeszes és erősítő italok hiányában a néha kielégítő, de nem eléggé változatos tápozás mellett a szabad levegőt és mozgást nélkülözve nem bírnak annyi erővel és kitartással a munkában és e szerint nem is dol­gozhatnak annyit, mint a szabad munkások, nem is kereshetnek tehát ugyanazon időben annyit, mint ezek. 3. A fegyenczek csekély keresetének további fő oka azon feltűnő ügyetlenség és tudatlanság, me­lyet a fegyházi fogságra ítéltek különösen fogságuk elején az ipari munká -­ban tanúsítanak. A rövid idejű fogságra ítélt fegyenczek gyors változása a tudatlansággal kapcsolatban akadályul szolgál a kifejlettebb és nagyobbszerű munka és üz­letvitelnek; hogy ez csakugyan úgy van, arról bi­zonyságot szolgáltatnak azon fogházak, melyekben különösen hosszabb időre elitélt fegyenczek tartat­nak és melyek aránylag sokkal nagyobb pénzbeli eredményt tudnak felmutatni. 4. A fegyházi munkakezelés kedvezőtlen ered­ményének további oka másrészről a kevésbé pontos és egybevágó könyvvitel hiányában és ennek c­él­­szerűtlen berendezésében, továbbá a kellőleg pon­tos és rendszeres ellenőrízés hiányában keresendő. ad­ó. 1) A rendszeres könyvitel, mely az intézet egész üzletkezelésére kiter­jed, főtényezője az üzleti rendnek és nagy mértékben képes elősegíteni az in­tézeti üzlet fölvirágzását. Ennek elérésére mindenek előtt szükséges, hogy mindazon könyvek, melyek az üzletvitelre vo­natkoznak, a termény és anyag bevásárlásától kezd­ve egész a gyártmány elszállításáig, egymással szo­ros összefüggésben, egymással összevágók és egy­mást kölcsönösen ellenőrzők legyenek, úgy hogy az óvatlan is könnyen áttekinthesse és mindjárt fogal­mat szerezhessen magának az egész üzletvitelről Ezzel ellentétben a szá­viteli gépezet mai alakjában oly czélszerűtlen és komplicált, hogy a leggyakor-. lottabb és legtapasztaltabb számvivő, illetőleg ellen­őr is alig tud kibonyolódni a számok és jegyzések c­acsából és ennélfogva csak igen nehezen, nagyon szorgalmas és figyelmes tanulmányozás után bír ma­gának némi fogalmat szerezni az intézeti üzlet­vitelről. Hogy mily könyvek volnának szükségesek, továbbá hogyan és mily szabályok szerint kellene azokat berendezni és vezetni ezen vitatás körébe nem tartozik. 2. Sikeresebb eredmény elérhetése czéljából igen czélszerű volna ha legalább az intézetben gya­korolt legfontosabb munkaágak számára szakértő felügyelők alkalmaztatnának. Minthogy ezek szakükbeli foglalatosságuk mel­lett a biztonsági szolgálatot is elláthatják a kiadási többlet nem is lehet igen nagy s ha különösen tekin­tetbe vesz­zük, hogy ily módon szakavatott ügyes és értelmes munkafelügyelők alkalmaztatván, a fe­gyenczek is könnyebben tanulják meg az illető mun­kaágat és hamarább képesek szerezni is, ezen lát­szólagos kiadási többlet teljesen pótoltatik az ügyes munkások által elérhető jövedelem-szaporodás által. Ezen szakfelügyelői intézmény már több fegy­­házba be is van hozva és oly előnyösnek bi­zonyult, hogy igen kívánatos volna, ha minél előbb a többi fegyházakban is meghonosítnák­­. A fegyházi munkavitel előnyére szolgálhat­na az is, ha az e részre megállapított hitel nem volna annyira korlátolt és ennek alkalmazása iránt az elöljáróság szabadabb eljárási joggal ruháztatnék fel, hogy ez képesítve legyen a nyers­anyagok be­­vásárlására nézve a netán kedvezőbb időviszonyokat felhasználni. Legczélszerűbb volna, ha a különösen nagyobb mennyiségű nyersanyagok, mint p. o. gyap­jú, kender, stb. bevásárlását a szakavatott hivatal­nok kíséretében az illető elöljáró személyesen eszkö­zölné, a­mennyiben ismeretes, hogy a vásárlást sze­mélyesen tevén, sokkal jobb és olcsóbb árut kapunk mint írásbeli vagy utazó ügynökök közbenjárásával történő vétel útján. Ajánlatos volna továbbá, hogy az intézetek a részükre netalán tett adományozások fölöslegéből és egyéb megtakarítható jövedelmekből egy tőkét alakítsanak maguknak, melyből betáni rendkívüli beszerzések, javítások, építkezések stb. törlesztet­hetnének. 4. Az intézetnek látszólagosan csekélyebb szük­ségleteit, melyekhez az egyes iparágaknál haszná­latos mellékletek és egyéb anyagok számíttatnak, soha sem szabad kicsinyben vásárolni, hanem mint­egy félévenkint nagyban és nagykereskedőktől veendők, kik amellett hogy készpénzfizetésnél meg­felelő scontot engednek, az árut magát is olcsóbban és jobb minőségben adhatják, mint a kiskereskedő. Sok ezer forintot lehetne ezen módon is megtakarí­tani. A nyers termények és anyagok olcsó bevásár­lása és egy üzleti tőke alapítása, tehát főszükségle­­tek a fegyenermunka jövedelmének emelésére. 5) Hogy a munkakezelés a fegyintézetekben Fegyházi munkaviszonyokról. (Hölldorfer zweibrückeni fegyházigazgató adatai után.) Reső Ensel Sándor. A bajor igazságügyérség 1872-ik évi budget­­jének megvitatásánál úgy találtatott, hogy 15 fegy­­házban levő 6250 fegyencz évbeli munkakeresete 241,600 frtot tesz ki, úgy hogy egy személy napi ke­resete­t i­s­ ad ki­ volna. Ezen kereset a kézművesek és iparosok mai keresményéhez viszonyítva elenyésző csekély, e szerint ezen kérdés alapos megvitatása és oly eszközök feltalálása, melyek által­á­bat meg­szüntethetnék, annál is inkább kívánatos, miután itt tetemes összegekről van szó. Czikkiró számos évi különböző fegyházakban szerzett tapasztalatok alapján megkísérli röviden előadni mindazon okokat, melyekből e hátrány szár­mazik, különösen pedig: A) Mi oka annak, hogy a fegyencz a szabad munkáshoz viszonyítva oly keveset keres s e szerint nem is képes az államnak érte tett kiadásait pótolni ? B) Miként lehetne a­ fegyházakban­ a munka­kezelést észszerűbben és jövedelmezőbb módon be­rendezni ? ad A) 1. Mindenek előtt nem szabad felednünk, hogy a házi rend határozatainak pontos keresztül­vitele mellett a fegyencznek naponként csak rövid munkaideje marad. Míg a szabad munkás naponként legalább 12 órát szünetlenül dolgozik , addig a fe­gyencz az isteni tisztelet, tanítás, szünetek, sétaórák, étkezés által stb. — a vasárnapot bele nem számítva .— hetenként 24­­* vagy­is naponként 4 */2 órát veszt munkaidejéből, úgy hogy ő télen nyáron átlag 9­7* órát dolgozik napjában, tehát naponként 2*/2 órával kevesebbbet, mint a szabad munkás, észszerűbbé és jövedelmezőbbé tétessék, a legyen ezeknek folytonosan és szakadatlanul jövedelmezi munkákkal kell ellátva lenniök, ez pedig elévethet­nék azáltal, hogy a fegyenczek, m­áfa) az intézet, b) a hadsereg, c) egyéb állami szükségletek fedezésére dol­goznának. Munkahiány s az ez okból való szünete­lések ekkor bizonyára a ritkaságok közé tartoz­nának. Az összes haszon e szerint az államé volna, migyen vállalkozók számára való munkáltatás és kereskedelmi czikkek készítése mellett a főnyereség rendesen egy harmadikra száll.­­ E szerint igen ajánlatos volna a belga fegyházak mintájára szövő­s fonó gyárakat és oly műhelyeket berendezni, me­lyekben a katonaság számára lövegeket, bőrczikke­­ket, köteleket, bádogárukat, kertyüket, keféket, boj­tokat, fehérneműt, harisnyákat, hímzéseket stb. ké­szítenének. Ezen intézmény az államra nézve annál na­gyobb haszonnal járna, minthogy ily módon jobb minőségű czikkeket olcsóbb ár­on kapna, mint a ma­gánvállalkozóktól, kik ha netán olcsón adják is a húst, azután annak an-nál hígabb a leve. Hány milliót lehetne így az államnak, különösen háború kitörése­kor megtakarítani ? Különben ezen intézmény sem zárná ki azt, hogy egyes iparágakban, melyek kevésbé egyszerűek és különös ügyességet igényelnek bizonyos meghatá­rozott munkadíj mellett dolgoztattatnék, mely eset­ben a munkaadó (vállalkozó) tartozik a nyers­anya­got szolgáltatni. Főleg tanácsos volna különös súlyt fektetni oly munkaágakra, melyek még az országban nincse­nek meghonosulva, ezáltal nem csak biztos eszköz nyuttatnék a fegyeneznek kiszabadulta után való megélhetésre, hanem mi több, az egész nemzeti ipar emeltetnék, a mennyiben uj utak nyittatnának szá­mára s a fegyenezmunkás többé nem volna hátrál­tató vetélytársa a szabad iparosnak. Ilyen munka­­ágak volnának többek közt az ékszerészeti (bijou­terie) munkák, a selyem és bársonyszövés, a schall­­gyártás stb. Nagyobb pénzbeli eredmény elérése Czéljából végre ajánlatos volna a munkakezelésben működő in­tézeti hivatalnokoknak az évi nyereségből bizonyos százalékos jutalmat juttatni, mi­által ezeknek buzgalma nemcsak az intézet, hanem saját érdekük­ben is növekedvén, annál nagyobb gondot fordítaná­nak arra, hogy a czikkek jól és minél jövedelme­zőbben értékesíttessenek. Ha tehát végre mindazon okokat összefoglaljuk, melyeknél fogva a fegyenczmunkás keresete oly cse­kély a szabad munkás keresetéhez viszonyítva, lát­juk, hogy azok a következők: 1. A fegyencz igen rövid munkaideje, erő és kitartás hiánya, 2. tudatlanság és ismeretlenség az ipari mun­kák terén, 3. a rövid időre ítélt fegyenczek gyors válto­zása az inézetben, 4. az egységes könyvezetős és ellenőrzés hi­ánya. Ezek ellenében mindazon intézmények, me­lyek a munkakezelés eredményének javítására szol­gálhatnának. 1. A könyvvezetés czélszerű berendezése és ki­­terjesztése az egész munkakezelésre. 2. Szakfelügyelők alkalmazása. 3. Munkakezelési tőkealapítvány. 4. A nyers­anyagok nagybani olcsóbb vétele. 5. A fegyenczek szüntelen foglalkoztatása az intézet, hadsereg és állam szükségleteinek fede­zésénél. 6. A fegyenczeknek bizonyos munkadíj melletti foglalkoztatása, mely esetben a vállalkozó köteles a nyers­anyagot szolgáltatni. 7. A munkakezelés körül működő hivatalno­koknak osztalékban való részesítése az évi nyere­ményből. Hazánk fegyház igazgatói is felvehetnek tollu­kat e téren. KÜLÖNFÉLÉK. — A pestvárosi főreáltanodában tegnap délelőtt 10 órakor tartatott meg a zárünne­pély. Békey Imre városi tanácsnok és a tanbizottság elnöke megnyitván az ünnepélyt, az ifjúság éneke és szavalatai után kiosztattak a jutalmak a legjobb tanulók között; 10 tanuló, a rajzban tett előmenete­lért 1—1 aranyat kapott, a tanács pedig a Szilágyi alapból 5 jó, de szegény tanulónak egyenkint 20 frtot osztatott ki. Végül Mraz VI. osztályú tanuló az ijaság nevében búcsú­beszédet tartott. A józsef­városi alreáltanodában a zárünnepély szin­tén tegnap is 9 órakor tartatott meg Ballagi Mór elnöklete alatt. Az igazgató megnyitó beszédje után az ifjúság egy kart énekelt, melyre következtek szavalatok magyar, német és franczia nyelven. A tanoda kitűnő növendékei értékes könyvjutalmakat kaptak buzdításul, a tanács pedig a Szilágyi alapít­ványból . szegény, de jó tanulónak 25—20 frtnyi jutalmakat osztott ki; 4 tanuló a szavalatban tett előmenetelért kapott jutalmat. A jutalom után Bal­lagi Mór lelkes beszéddel serkentette a tanulókat munkára, mire az ünnepély „Tied vagyok, tied ha­zám« czímű dal éneklésével záratott be. — A kolera a fővárosban. Jul. 30 án fölmerült új choleraesetek: Budán 5, Pesten 62. — Az erdei emberek, kik a bécsi világ­kiállításon oly nagy feltűnést okoztak, ma délelőtt 11 órakor mutatták be magukat először a fő­város kö­­zönségnek, mely azonban az első bemutatás előnyeit nem igen sietett kizsákmányolni. A­kik azonban elmentek megnézni e két csodás természettüneményt, nem bánták meg. Az öreg Andreant bemutatója 55 évesnek mondja­ középtermet izmos vállakkal, kissé nehézkes járással. Egész arczát mintegy 5 hüvelyk­­nyi hosszú gesztenyebarna lágy hajzat borítja; kiné­zése a színes selyem ruha daczára, melybe bujtatták minden, csak nem igéző, de különben igen solid lel­kületű embernek mondják. Sokkal elevenebb, olyan mint a csik, kis­fia a 3 éves Fedor, kinek arczát apjáéhoz hasonlóul világos szőke, ezüst színbe játszó selyemlágy haj borítja. Két kis pofácskáján már igen szépen ki van fejlődve a cotlett-szakáll. Igen kényelmesen meg lehet őket vizsgálni, mert minden széksor előtt végig haladnak. Érdemes őket meg­nézni, nincs rajtuk humbugszerű semmi.

Next