A Hon, 1873. október (11. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-01 / 225. szám

ul és beleegyezése nélkül jelent rugula­­man.­ így volt valahogy, szóról-szóra nem emlék­ünk reá; elég az ahhoz, hogy a famosus szerkesz­­ő-égi­esi­lag a szerkesztő közleménye méltó sensa­­’* költött. A­hol a szerkesztőség és szerkesztő között jen a viszony, — ott nagyon természetes­, dolog, szerkesztő és lapja, sőt ennek mind a egyes külön elveket vallhatt, külön politikát űzhet, táborba tartozhatik. Ott a szerkesztő és mun­­ka­ között nem szükséges ama, hogy úgy­mond­­vélemény solidaritás, mely nélkül mi etikai eredményre számítható, jó lapot képzelni tudunk, s mely a hosszas együttlét, gyakori esz­­ecsere, sőt közösen megbeszélt és megállapított ezerelvek alapján önmagától szövődik. No de olyan viszony, m­it a „Magyar ujság­­nincs is a »Magyar Újság« határain túl széles "­ágon talán egy hirlapszerkesztőségben sem. .. „zászlót“ aztán ő csakugyan „egymaga le- Azért hát rém csodálkozunk, ha t. laptár­­­ tovább is nyargal a vesszőparipán, melyet már yszer megnyergelt, közli is a czikket a „Hon el­tolásáról,“ ha már egyszer meg van írva. A kész ikkeket kár volna elvesztegetni, mert a munka ága s a saison most hosszú. * Victor Emanuel végre felhúzhatja a házi ka­bátot, otthon van, nem feszélyezi semmi. Berlinben már igen unta azt a tömérdek teketóriát, melyet tel­jes világéletében utált s megrövidítette ott tartózko­dása idejét is. — Grand je suis un kilométre de Berlin je ne serait plus le roi — mor,dá Minghettinek s úgy be­csapta maga után a vasúti kupé ajtaját, mig ha ki sem akarná nyitni többé Rómáig. Mielőtt elutazott, igen szívélyesen és sokszor társalgott a koronaörökös nejével, ki, hidegebb ég­hajlathoz lévén szokva, nem kapó t­anáthát . A ko­rona örökra mindenesetre visza fogj­a adni a láto­gatást: „pour lui montrer moi mêm­e, comme jaime l‘Italie et les Italiens.“ Az öreg császár aligha megy el maga, mert orvosai tiltják az olyan strapácziókat, a­minőkkel egy ily hosszú utazás jár. Bezzeg a francziaországi kiránduláskor nem hallgatott az orvosokra, pedig az is járt elég strapá­­c­ióval! No de az két év előtt volt, ennyi idő alatt nagyon megtörődik az ember, azért el kell fog­ad­­nunk az orvosi tilalmat, ha csak fel nem teszszük, hogy Vilmos császár a „Magyar Állam“ Orsini bom­báitól és a Quirinálba ütő isten nyilától ijedt meg, amikkel a múltkor fenyegette. Berlinben pedig azalatt egészen elfeledték Vic­tor Emánuel mig még a S­persa­sakot is. Most az olasz király gyémántjait emlegetik, amiket Bismark - nak adott, egy arany dohány szelenczén, mely közé­pütt a király arczképét viseli s 35,000 frankot ér. Ez értékes dobozt, melynek mind a négy sarka pompás drágakövekkel van megrakva, az olasz király az ő „offezionatissimo cugino” -jának adta, mert Bismark „cugino ‘-ja az olasz királynak már hét esztendő óta, a mikor t. i. az Annunciata-rendet kapta tőle, mely rendnek az a tulajdonsága van, hogy annak a birto­kosai mind komáivá lesznek az olasz királynak. Nagy feltűnést okozott a poroszok között, hogy az olasz király a gala­diné­k alkalmával egy ételhez se nyúlt, s még tányérját is érintetlen hagyta. Egy hírlap már ki is leste a király étrendjét, mely áll : reggel egy darab kenyérből és két vereshagymából, ebédkor négy tele tányér macaroniból, vacsorára egy nagy pohár vízből, így le­het aztán egy koronás főnek egy egész országot spórolni össze. Johnsonról, az éjszak-amerikai Egyesült Ál­lamok volt elnökéről írják, hogy közelebb nagy fo­gadást nyert. Nem akarták neki elhinni, hogy egykori mes­terségét, a szabóságot, még most is csak úgy érti, mint mikor a varró­műhelyből a „fejér házba” ül­tették. Meg akarta tehát mutatni, hogy de bizony ér­ti , maga elé vezettetett tehát egy szerecsent, azt jól végig mérte a szemével egynéhányszor tététől talpig s csak igy­eremmérték után olyan salon­ öltözéket szabott rá azonnal, mintha csak rá öntötték volna. Ez aztán nem szégyenli a mesterségét, nem úgy, mint a mi egynémely hentesünk, aki, mióta há­rom emeletes házra tett szert, azóta a kolbásznak már a szagára is elájul. Tors Kálmán: A nemzet elszegényedik. (M.) Ki a magyar főváros társadalmi viszonyaiba kissé közelebbről betekinthet, be fogja vallani, hogy itt a fény és pompa csak káprázat. A nemzet s vele együtt a fő­város elszegényedik. Meztelen tapasztalati tény gyanánt ve­szem e jelenséget és nem tartom szükségesnek azt hosszasan bizony itgatni. Ismerni akarod a magyart, — igy szól a külföldi, ki ha­zánkban megfordult, — menj el Buda­pestre, nézd meg e fővárost s aztán tégy egy kis utat valamely magyar faluba s mint nyitott könyvből kiolvashatod a nemzet jel­lemét, gazdasági viszonyait. A főváros első tekintetre elkápráztat. A világ minden részét bejárhatod, mig ehhez hasonló megragadó szeppe­u nagy várost találsz. A Margitsziget egy kis parauinousa. A Duna medréből kicsikart telkeken hosszan végig nyúló palotasor, a két testvér fővárost összekapcsoló remek lánczhíd, a ha­talmas királyi palota, a tündéries várkert, a dunán a gőzhajók és gőzomnibusok nyüzsgé­se, a c­itadella lábát szegélyező játékszerű, festéies házacskák, a távolban égnek meredő gyárkémények sokasága: mind­ez együtt vé­ve első tekintetre lebűvöl. Azt hihetnéd, ez ország fővárosában mindent feltalálsz, mit egy gazdag, nagy és hatalmas nemzet empo­­riuma magában foglalhat. De vizsgáld meg csak közelebbről e várost, s illusioid lépten­­nyomon elfoszlanak. A palotasor háta megett már kis váro­sias kép tárul eléd, csak itt-ott látod megvet­ve a leendő nagyságnak egyes alapköveit, de ezek mellett mindenfelé még rondaság és szegénység tanyáz. S ha a képzelt hatalmas gyárvárosba megysz s e gyárak vagyoni vi­szonyait fürkészed, meg fogod hallani, hogy e nagy gyárak el vannak adósodva s hogy alig existálhatnak egymás mellett. A gőzhajók a Dunán egy külföldi társulat tulajdonát képe­zik, vagy a magyar társulaté, de mely a bu­kás szélén áll. Az ipar és kereskedelem nagy nemzeti intézeteit hiába keresed. A tőzsde épületét ugyan ott találod a tolvajok aranyo­zott istenével tetején. De ha ez épületbe lépsz, már egy magyar szót nem hallasz, s ha a tőzsde üzletet beható figyelemre méltatod, lát­ni fogod, hogy az nemcsak nemzeti jellegétől meg van fosztva, de még önállóságra sem vergődhetett s mindenben vakon az osztrák tőzsdét követi. S a mily nagy volt csalódásod a fővá­rosban a látszat és a valóság között,­­ még sokkal nagyobb a főváros és a vidék tekin­tetében. Az alkotmány védbástyái hajdan a centralisatiónak minden törekvését meghiusi­­ták. Alig nehány éve, hogy a nemzet kormá­nya e védbástyákat lerontva, tetszése szerint űzheti a centralisatiót és már­is oly képe van az országnak, mintha a vidékről a gazdasági és társadalmi életnek legjobb erői mind a fő­városba vitettek volna. Egykoron nagy lo­kális centrumaink egymásután alásülyednek vagy in statuquo maradnak, mi a mai kor­ban egyértelmű a hanyatlással. Ipar, keres­kedelem ezekben mostoha földre talál. A me­zőgazdaság emlőin egyik sem nőhet nagg­­gyá, mert a magyar mezőgazdaság Bécsfejős tehene. Csak egy tekintet a nemzetközi forgalmi kimutatásokba, megg­yőzhet erről mindenkit. A vám­díjszabályzat majd minden osztályánál passivitásban vagyunk. Gyarmati áruknál például 1868-ban 12­ 7 millióval, állati ter­­melvényeknél 7‘6 millióval, zsirok, zsiros olajoknál 4*7, gyógy, illatszer, festő, cserző és vegyészi segédanyagoknál 29 1 millióval, fonalaknál 5­ 6 millióval, szőtt, kötött áruknál 99 5 millióval, háncs, papiros, üvegáruknál 21 millióval, bőr, szűcsáruknál 12 millióval, csont, fa, üveg, kő, cserépáruk­nál 5­ 7 millióval, fémáruknál 79 3 millióval, szárazföldi, vízi járműveknél 1*2, millióval, műszerek, gépek, kalmár áruknál 403 mil­lióval, vegytermelvényeknél 17 millióval. És megjegyzendő, hogy 68 óta kereskedelmi mérlegünk még kedvezőtlenebbé vált s az osztrák ipar és kereskedés még nagyobb be­hozatali többlettel dicsekedhetik a magyar közgazdaság rovására. És az említett osztályokban előállott mintegy 200 millió írtra menő évi deficitet ugyan mivel hozzuk helyre? Búzában, gób­ijában földünk termő erejét adjuk oda. De ez nem elég. Igen gazdag termésnél is alig vi­hetünk annyit külföldre, hogy a nagy defi­citet felényire leszállítsuk, a másik felét ma­gával azon pénzzel kell megfizetnünk, melyet a mezőgazdasági termények elárusításából kaptunk. És valóban tény, hogy a magyar földesurak oly iparczikkekre adják ki pénzük legnagyobb részét, melyeket Austriából hoz­tak be az országba. Az összes külföldi, német, angol, franczia stb. iparczikkeket az osztrá­kok drága közvetítő kereskedelmétől kapjuk meg s belföldi kereskedőink boltjaiban legin­kább osztrák árukat találunk. A magyar földből merített kincsek tehát nem csajt természetben külföldre vándorol­nak, hanem még az ezekért bevett pénzzel is a külföldnek adózik a nemzet s igy az ország egész reproductiv ereje elvétetik. Azonban nemcsak ezen az utón, vagyis az árumozgalom által szegényedik Magyarország. Hozzájárul még ehhez a másik nagy tényező, s ez a pénzforgalom A pénzügyek az ország érdeke ellen vannak berendezve. Ezt már többször hangsúlyoztuk. Most az Anyagi Érdekeink érdekes adatokkal világo­sítja meg ez állítást. Érdemesnek tartjuk „a magyar közgazdaság jelen helyzete“ czímű czikknek erre vonatkozó adatait a követke­zőkben közölni: „A pénzforgalom legnevezetesebb ténye­zője az államgazdaság. A mi államgazdasá­gunk úgy van berendezve, hogy évenként mintegy harmincz millió frt szállíttatik Bécs­­be az államadóssági járulék fedezésére, má­sik 30 millió a közös költségekre. Ez összeg­ből csak csekély rész folyik vissza hazánkba, legnagyobb része, talán 50 millió, kint marad. Továbbá a külön magyar államadósságok ka­mataira is mintegy 22 millió fizetendő, mely legalább fele részben szintén külföldre ván­dorol. Az állam által évenkint teljesítendő fizetések tehát ezen egyenes tételeknek mint­egy 60 millió készpénzt vonnak el az or­szágtól. A vasutak és más közlekedési eszközök részvényei és kötvényei többnyire külföldi fő­­lapérié­sek tulajdonában lévén, hasonlat tete­mes összegeket vonnak el évenként az ország­tól. Úgy hisszük, nem hibázunk, ha azt mond­juk, hogy az ez után elvont összeg legalább 10 millióra rúg. Hasonló hatást gyakorolnak a bankok és más vállalatok is, melyeknek részvényei, kötvényei, záloglevelei és más értékei nagy­részt külföldi kezekben vannak. Miután ná­lunk az összes pénzforgalomnak központja az osztrák nemzeti bank, s e bank minden Magyarországban forgalomban levő jegyétől egyik másik alakban kamat fizetendő , mint­egy 100 millió bankjegy forgalmát és csak 6 % kamatot feltételezvén, bizton felvehető, hogy maga a bank a zálogkölcsönökkel együtt mintegy 8 , 9 milliót, s a többi pénz­intézetek és vállalatok legalább ugyanan­nyit vonnak el, miből egyenes után szintén nagyon kevés kerül vissza. Ezen főtény­ezők, t. i. az állam, a közle­kedési eszközök és a bankintézetek s egyéb vállalatok eszerint legalább 60—80, de talán 100 millió készpénzt is elvonnak a magyar nemzetgazdaságtól, mely összegek visszahoz­­­atlanul külföldre vándorolnak.“ Áru és pénzforgalmunknál mutatkozó ezen óriási veszteségek kétségtelen bizonyí­tékát szolgáltatják annak, hogy a mostani közgazdasági és állami rendszer mellett ha­ ,­zánk jólétben, vagyonban nem gyarapodha­­tik. Innen van, hogy a fővárosban s a vidé­ken a polgárok mindinkább eladósodnak s elszegényednek s maga a nemzet is számban, erőben pusztul. Értesítés és utasítás a kolera-árvák ügyében. Miután az alálirt két egyesület a 3—7 éves kolera-árvák elhelyezéséről gondoskodva, a helyisé­geket Pest Vörösmarty-utcza (Knompschink-ház) kibérelte és már a fölszereléssel is oly sürgősen fog­lalkozik, hogy a 80—100 árvára számított „orsz. árvamenház és gyermekkert“ leg­­fölebb nov. 1-ére már teljesen készen fog állani: sietünk a tisztelt közönséget részint az adakozások beküldési módozatai, részint az árvák felvételeinek föltételeiről sürgősen érte­ttem­. Adományt, az árvaház czéljaira, bármily cse­kélyét is, elfogadunk. A szegényebb polgár 10 krosa ép oly örömmel lesz beigtatva nálunk, mint a gazdag százai. Terményben, öltönydarabokban, vászonban s szövetekben is elfogadunk minden használhatót, vagy értékesíthetőt. Különösen figyelmeztetjük az egyeseket, legki­vált a társulatokat, hivatalokat, kaszinókat, hogy a megggyűjtött és nekünk tömege­sen beküldött szivarvégek, a­melyek gyűjtése csak egy kis előintézkedésbe és figyelembe kerül, árváink fenntartására nézve, tőkét képvisel­hetnek. A legcsekélyebb adomány is nyilvánosan hírlapi utón fog nyugtáztatni. A vasúti és gőzhajótársulatokat megkértük, hogy az orsz. árvamenház és gyer­mek­k­e­r­te részére Damjanich János­­néhoz czímzett küldemények vagy díjmente­sen vagy legalább tetemes díj leszállítással eszkö­zöltessenek. Ugyanezt kértük maguk az árváknak fölszállítására is, mely kérelmeink betöltésére teljes reményünk is van. Magában a fővárosban gyűjtésre s a bekülden­dő adományok elfogadására városrészenkint még a következő urhölgyeket kértük föl: A belvárosban: Damjanich Jánosnét. (Papnövel­de utcza 1. sz.) Kralovánszky Istvánnét (Váczi utcza 19. sz.) A Lipótvárosban: Gyömröi Vilmosnét (Bilvány­­utcza 17. sz.) Vogel Péternét, (Nádor utcza 5-ik sz.) Korányi A­dol­fnét (Lipót-tem­­lomtér 2. sz.) A Józsefvárosban : Kauser Jakabnét (Borju tér 11. szám.) Braun Lajosnét (Üilciut és Futó utcza szeglet.) Marschalkó Leonét (József ut­cza 4. sz.) A Ferenczvárosban: Sztupa György gyógyszerészt. (Üllői út sarkán.) A Terézvárosban : Adler Antalnét (Rombach utcza 7. szám.) Dr. Schermann Adolfnét (Király utcza 39. sz.) Rémy Antalnét (Nagymező utcza 11. sz.) Budav.­s Krisztina v. Leeb Péternét (Disztér 7. szám.) Vízivárosban: Zsoltán Ernőnét (Lánczhid épü­let.) Fischernét Bombától­ (Fischer­­gyár.) _ ^Ráczvárosban: Osztolcs Lujzát (Osztoics-ház.) O-Budán. — — Az árvák felvételének föltételei a következők: 1. Azon vidékek mindkét nemű ár­vái, a melyeken a járvány leginkább dühöngött s ezen kívül a rosz termés miatt éhinség által is sújtva vannak — a fölvételnél előnybe részesülnek. 2. Az illető község hatóságának biztosítania kell az egyesületeket arról, hogy azon községben honnan az árvát fölküldik a járvány teljesen megszűnt. 3. Az illető község hatósága szavatosságot vál­lal arra nézve, hogy az árva gondozását, ha azt az egyesületek másként elhelyezni nem tudnák, az ár­va 7-ik éve beteltével, a törvény értelmében is köte­lességének tartandja. 4. Az „orsz. árvamenház és gyer­mek kert« csak oly árvákat vesz föl, kikről hi­vatalosan bizonyittatik: az , hogy atya és anyátlanok s szülei­nk egyike legalább a járványnak esett áldozatul, b. , kikről egyházilag, kerületi orvos által, illető­leg községileg kimutattatik,hogy 3 évnél nem fiatalab­bak, s 6-nál nem idősbek, szegények, gyámoltalanok, himlőoltottak, épek és egészségesek. Mindez részint keresztlevél, részint hatósági és orvosi bizonyítvány által igazolandó, mely okmányok törvény szerint is mindannyian bélyegmentesek. A fölvétel iránti kérvények Kralovánszky Ist­vánné asszonysághoz, mint a kérvénybíráló bizott­ság elnökéhez (Pest, Váczi utcza 19. sz.) intézendők. Ezután jöttek a folyóügyek. Legelőször Szi­­lassy István alispán póttagnak választatott. Mágocsy István tanító kilépvén az iskolatanácsból, helyébe az utolsó póttag Tavics Ferencz Óbudáról választatott meg s egyúttal a legközelebbi tanítói közgyűlés fel fog hivatni uj póttagok választására. Teszáry László szolgabiró kerületében pusztai iskolák részére uj fel­osztást ajánl s egyúttal jelenti, hogy Tafler Adolf a szöl­ősi pusztán saját költségén állít fel 80 gyermek számára iskolát s a tanító fizetéséről is fog gondos­kodni. A nagymegyeri pusztán ugyancsak ő iskolát fog építtetni, de a tulajdonjogot fenntartja s a tanitók fizetését a tankerületre bizza. Tafller ezen áldozatai­ért kéri magát az iskolaadó alól felmentetni. Teszáry meg fog kerestetni, hogy a községekkel s birtoko­sokkal egyetértőleg új felosztási tervet javasoljon. Tafler javaslata elismeréssel fogadtatott, de az isko­laadótól fel nem menthető. Három felekezeti iskolából küldetett be a bün­­tetéspénzekről számadás, azonban, mivel ide nem tartoznak, ismét a megyéhez küldetnek vissza. A kistétényi községnek a tanács 3000 frt államsegélyt kért a kormánytól, de miután e község már előbb nyert államsegélyt, a tanfelügyelő a kér­vényt nem terjesztette fel. Tudakozására a kistété­­nyiek indokolt jelentést nyújtottak be, s miután a szolgabíró is teljes elismeréssel szól róluk, a tanács a kérvény felterjesztésére tanfelügyelőt megkérte. Ugyanez alkalommal a tanító dijlevele is megerősít­­tetett, de a dijlevél másodpéldányának beküldése kéretik. K­is - Pest község is beküldi a tanító díj­­levelet. Megeröt­­tetett, de itt is másodpéldány kére­tik. E község tanítójává két pályázó közül Nieder­müller Fe­rencz választatott meg. U­j - P­e­s­t­i községe 4339 frt 39 kr. államsegélyt kár, melyből 3­­ uj osztály is állitatik fel. Halász Móricz patriarcha­­i­lis modorban felszólalt ugyanezen „kolduló nép ellen­­ itt a főváros köze­lében,“ de a többi tagok ezen kér­­­­vénynek pártolólag felterjesztését egy­értel­müleg el­­­­határozták. Dunavecse k­özsége uj államse­­­­gélyt kér, részben rendkívüli szükségletekre­­— ke­­­­ritis, uj padok, árnyékszék — meglehetős bőven , számítva fel a kiadásokat. Az iskolatanács tövebb indokolást kér, sőt­­ Halász indítványára a kerítés készítése jövőre ha­­lasztatik. Felső­dabas is kér államsegélyt egy új tanterem s segéd,an­lói állomás rendezésére. Ha­lász itt is mutogatja, hogy a község gazdag s a hiá­nyokat képes fedezni, de miután az iskolában 120 gyermeknél több van s ez valóban tovább tarthatlan, az iskolatanács a kérvényt pártolólag fogja felszerelni, de egyszersmind figyelmezteti a községet, hogy a községi pénztár az adón kivü­l is vegyen részt jövőre az iskola költségeiben s lehetőleg iskolaalapot alkos­­sanak.— SzalkSz. Márton község 591 frt 21 krt kér sz államtól, ez is felterjesztetik, azonban mind ezen községtől, mind a többitől megkövetelte­­tik, hogy a haszonbéri szerződés a tanfelügyelő 1­ 12...­ megerősittessék. Uj ar­­­cb Józsa rákospalotai nő, egy női kézi munka iskola megnyitására kér engedélyt. E nőnek tanítónői oklevele nincs, de elemi iskolát alapítani nemi is akar, a községtől iparhatósági engedély ké­rdéére utasíttatik. Szalk Sz. Mártonban két tanítót választottak, e választás azonban formahiány miatt meg nem erősítethetett. Czeg­léden a polgári iskolai tanítók fizetése felemelése s új rajztanári állomás szervezése, tansze­rek beszerzése miatt, stb. nem kevesebb mint 4000 fztot kérnek. Alaki hibák miatt azonban, különösen mert­ az ötszázalék bevétel nem említtetik fel s új dijleveleket nem mutattak be, visszaküldetik. Rajz­tanárrá ugyanitt Erős Lajos választatott meg, ki­nek dijlevele — daczára Halász okadatlan felszóla­lásának — megerősitetett. Az ó­b­u­d­a­i községi iskolánál 5 segédtanítói állomás állíttatott fel. A dijlevelek megerősittetnek. Ugyanitt egy rendes tanító s egy igazgató részére állítanak dijlevelet. Az igazgató dijlevele megerősí­tése nem tartozván az iskolatanács elé, magánügy­nek tekintetik. A polgári iskolánál Kapler János vá­lasztása m­eger­ősitte­tett. T­a­­­f­á­i pusztának tanító választása meg­­erősittetett s dij­levele is helyben hagyatott. Miske község tanítói dijlevele helybenhagyatik. Dusnokon a községi iskola tanítójának dijlevele nem erősittetett meg, mert házi kert illetmény nem adati­.G­y­ö­mr­ő község számadása az államsegélyről, a más kiadások­ról, melyek a számvevőszék által is helybenhagyat­­tak. A tetétleni pusztai iskolára adott állam se­gélyről szóló számadásra is rendes felmentés adatott. Újpesten 3 segédtanitóság dijlevele is hely­ben hagyatott. Ezután a tagok eltávozása következ­­­­tében a fegyelmi ügyek a novemberi gyűlésre ha­­lasztattak s csak magánosan beszéltetett meg az u­j k­é­c­s­k­e­i községi iskolának római katholikussá átalakítása, melyre nézve az államsegély visszafize­tése megköveteltetik. A kényes ügyben intézkedés egészen a ta­nfelügyelőre bízatott s ezzel az ülés 7 órakor eloszlott. Lehetetlen ez alkalommal meg nem említe­nünk, hogy e gyűlésen jelen volt iskolatanácsi ren­des tagok közül egy, a különben igen buzgó gr. Ráday Gedeont egy különös fótum folytán néhány percznyi távollét után eltávozott, Beniczky Ödön is csak néhány perczig maradt hihetőleg,hogy a diurnu­­mot megmentse a tisztviselők fizetésére. A két tan­­felügyelőn s Dalmady Gy­őzön kívül végig ott ma­radtak : alispán Szilassy János, Halász Móricz, Dr. Boskovics Lajos s végül a tanitók részéről Tipray. Feljegyezzük a derék emberek neveit, hogy a töb­biek is emlékezzenek kötelességekre, és tiszteletbeliek. Az intézet minden tagja egy dip­lomát kap. 3. Szabály szerint minden évben tartadk egy ülés. Az intézet minden ily ülésben meghatározza és kijelöli következő ülésének idejét és helyét. 4. Az intézet szabadon választja meg tagjait a különböző nemzetek férfiai közül, kik jeles szolgá­latokat tettek a nemzetközi jognak akár az elmélet, akár a gyakorlat terén. A rendes tagok száma nem haladhatja meg az ötvenet, de nem szükséges e számot okvetlenül elérni. 5. Valamely új választás által nem lehet egy állam, vagy államszövetség polgáraiból több tagot választani, mint egy ötödét az épen folyamatban le­vő választás idején meglevő tagoknak. 6. A tényleges szolgálatban le­vő diplomaták nem választathat­nak az intézet tagjaiul. Ha az intézet tagja valamely állam tényleges diplomatiai szolgálatába lép, szavazási joga az inté­zet keblében felfüggesztetik azon időre, a­mig a szolgálatban van. 7. A segádtagok a rendesek által választat­nak oly emberek közül, kiknek speciális ismerete hasznos lehet az intézetre nézve. Ezek száma korlát­lan és az 5. Czikk határozatai reájuk nem alkal­mazhatók. Részt vesznek az ülésekben, de csupán csak consuitatis szavazattal bírnak. 8. Tiszteletbeli tag czímet kap minden egyes személy, társulat, közhatóság vagy erkölcsi testület, mely az intézetnek legalább 3000 franknyi ajándé­kot ad. A tiszteletbeli tagok megkapják az intézet közleményeit. 9. A rendes tagok, egyetértve a segédtagokkal, alakíthatnak minden államban bizottságokat oly egyénekből,akik a társadalmi és politikai tudomá­nyokra szentelik magukat, hogy előmozdítsák az intézet törekvéseit honfitársaiknál. 10. Az intézet saját rendes tagjai közül egy főt­ikárt választ hat évre. A főtitkár újra választható. Enne­k kötelessége az ülésekről jegyzőkönyvet vezetni, az intézet rendes folyó ügyeit levelezések útján ví­v­ni, az intézet határozatainak végrehajtása felett ő­rködni, kivéve azon eseteket, melyekben az intézkedést az intézet magának tartja fenn. Az ő lakása az intéze­t székhelyének tekintetik. Minden rendes ülétben előadja az intézet utóbbi működésé­nek foglalatján. 11. m­inden rendes gyűlés megnyíltával egy elnök és két nyem­üs választatik, kik azonnal hiva­talukba lépnek. 12. A főtitkár javaslatára az intézet egy vagy több titkárt választhat, kiknek kötelességük öt teen­dőiben segítni, vagy időleges akadályoztatása esetén helyet­trálllni. * A titkárok, ha még nem vo­ulnak az intézet tagjai, már a választás ténye által segéd­tagoknak tekintendők. A titkárok mandátuma a főtitkáréval egyszer­re jár le, kivéve ez úti­bbinak halálát vagy azon ese­tet, midőn azt utódának m­egválo­sztásáig helyettesít­­ni látszik szükségesnek. 13. Az intézet három évre egy pénztárnokot választ a pénz és számadások kezelésére, úgy­szin­tén egy bizottságot a bevételek és kiadások ellenőr­zésére. A pénztárnok és az ellenőrző bizottság tagjai az illetékes egyének közül választatnak, kik az intézet székhelyéhez legközelebb laknak, ha nem is tagjai az intézet­nek. A pénztárnok minden rendes ülésben egy pénz­­ügyi jelentést terjeszt elő. 14. Rendes szabály szerint határozatok hoza­talánál a szavazás nyílt és a vita bezárta után tör­ténik. A választások titkos szavazattal ejtetnek meg és csak a jelenlevő tagok bocsáttatnak szavazásra. Valahányszor új tagok választatnak, a távol levők szavazataikat lepecsételt levélben küldik meg. 15. Kivételesen és egyes esetekben, midőn azt az elnök, alelnökök és a főtitkár egyhangúlag he­lyesnek tartják, a távol levő tagok szavazatai levele­zési uton is megtudhatók. 16. Midőn két vagy több állam között vitás kérdések forognak fenn, az intézet tagjai, kik ezen államokból valók, előadhatják nézeteiket, de a szava­zástól tartózkodniuk kell. 17. Az intézet saját rendes és segédtagjai kö­zül előadókat választ, vagy bizottságokat alakít saját keblében oly kérdések előtanulmányozásár­a, melyek a határozathozatal végett tárgyalásra fognak ki­­tüzetni­ 18. Az intézet évenként egy jelentést tesz közzé működéséről és egy vagy több tudományos szemlét­­ jelöl, melyekben közleményeit közzététeti. 19. Az intézet költségei fedeztetnek f­­ör. Rendes tagjainak szabályszerű tagdi­­­­jai által; 2- or. Tiszteletbeli tagjainak adakozása által; 3- or. Alapítványok és más adakozások által. Gondoskodva lesz egy alapról, melyből a titkári fizetés, a közlemények és az intézet más szükségletei­­ fedeztetni fognak. 20. A jelen statútumok egészb­en vagy rész­ben revideáltatni fognak hat rendes tagnak kiván­­­ságára. Pestmegye iskolatanácsának köz­gyűlése. Budapest, sept. 30-kán. A iskolatanács közgyűlésén, miután ez alka­lommal megyei közgyűlés nem volt— alig jelent meg egy pár egyén. 5 órakor félórával a kihirde­tett kezdet után a két tanfelügyelőn s a tanács buz­gó jegyzője Dalmady Győzőn kívül összesen 4 tag jelent meg s az ülés végéig ezen szám csak kettővel szaporodott. Nagy László tanfelügyelő jelentéséből ke­veset emelünk ki. Az állam e megye egyes iskolái javára 11,000 ft segélyt s több ezer kölcsönt adott. Most újabban több község folyamodott államsegé­lyért. Tóthfalun s Szentendrén ismétlő iskolák ala­kultak. Pusztai iskolákról is gondoskodott, a meny­nyiben a szolgabirókat s Nagy-Körös városát ily is­kolák felállítására felszólította. Mindenütt megtör­téntek az előlépések, azonban különböző akadályok miatt csak egy pár helyütt építettek iskolát, igy p. Domonvölgyön, hol azonban az épület már is ezél­­szerűtlennek bizonyult. Apai pusztán Gulácsy Fe­­rencz bérlő buzgólkodása folytán új iskola alakult. A tanítók segélypénztárában a két százalékot még csak Nagy-Káta nem fizette be,de az is ígéri. 1872 rel eddig 407 ft 30 kr. gyűlt be. Tasson s Apostagon a ref. egyház iskoláikat községivé változtatták, da az Ujkécskei községi iskola ismét római katholikus­­sá alakíttatott át. A tanfelügyelő jelentése után ifj. gr. Ráday G. figyelmezteti a tanácsot, hogy a domonvölgyi isko­laépületnél az iskolaszék öntudatosan vagy öntudat­lanul megcsalta az államot, a mennyiben sokszoros költséggel építtetett s erről számadását is csak utó­lagosan terjesztette be. Ő az iskolaszéket szigorúan megrovandónak tartja ezen hanyagságért, azonban többek felszólalása után, melyekből azonban­­az ügy egyátalában ki nem világlott, a határozat a szám­adások beküldéséig fölfüggesztetett. K­ÜLFÖLD: A nemzetközi jog mivelése és fejlesz­tésére egérz a g­e­n­t­i intézet September 10 én kö­vetkező statútumokat bocsátott ki: 1. A nemzetközi jogi intézet („Soustitut de droit international“) kizárólag és hivatalos jelleg nélküli társulat. Czélja: 1- e1. Előmozdítani a nemzetközi jog fejlődését az által, hogy arra törekszik, miszerint a civilisáti világ jog-öntudatának közege legyen. 2­ or. A tudomány általános elveit formulázni s kijelölni a szabályokat is egyszersmind, melyek amazokból folynak s azok ismeretét terjeszteni. 3 or. Segélyt nyújtani minden komoly kísér­letnek és törekvésnek, mely a nemzetközi jog foko­zatos és progressiv codificatiójára irányul. 4- er. Azon elvek hivatalos alkalmazását és elis­merését sürgetni, melyek a modern társadalmak szük­ségeivel összhangjaiban levőknek fognak elismertetni és kijelöltetni. 5- ör. Saját illetékességének határai között mű­ködni, akár a béke fentartására akár pedig a hadi törvények megtartására. 6- or. Megvizsgálni a nehézségeket, melyek a jog alkalmazásában vagy értelmezésében felmerül­hetnek és szükség esetén indokolt jogi véleményt adni kétséges vagy vitás esetekben. 7- er. Közlemények, közoktatás és más eszkö­zök által előmozdítani az igazság és humanitás el­veinek győzelmét, melyek kell hogy szabályozzák a népeknek egymás közötti viszonyait. 2. Az intézetnek tagjai rendesek, segédtagok KÜLÖNFÉLÉK. — A fővárosi választások ered­ménye még most sem ismeretes az összes tkerüle­ti Lb". Az összeszámoló bizottság a III. (Ó-Buda) és­­ III. (Józsefv­ros) kerületben még folyton küz­­ködik az e ágazó szavazatok számolásával. Három kerület szavazatainak (I-fő, IV. és IX-dik) eredmé­­nyeit már közöltük. Újabban elkészült a II. V. VI. és VII dik kerület listája. — A II-dik kerü­letben (vizi város, országút) rendes kiri­tisági tagokká megválasztottak 529 sza­vazattal Dr. Ssy Mór, 471-el Weninger Ferenc, 461­-­al Pzumrák Pál, 470-el Ilyorominy Károly, 448-ig, Ribéry József,­­137-el Klerrmi Antal, 433-al Légridy, 42­­-el Szelestey János, 4­2-vel Kocsis Ala­­jos, 418- 1 Reiter Ferencz, 41­9-el Bognár Antal, 392-­il Schmidt Ferencs, 373-al Beer Berthold, 169-el K. Lipthay Béla, 366-3 Pleskott Henrik, 350-al Heinrich Ödön, 3­9­-1 Szláry József, 295-el N­­­u­ztei János, 294-el Barnoit Károly, 285-tel Ko­vács János, 28­.’­ .-d Ribáry Ferencz. Pótlagokul fregvá osztattak 404 szavazattal Kerteler Gusztáv, 359-el Gregos János, 326 tal. Dr. Eu­enberg Nán­dor 276-tal Nelzas­k Károly és 2­8 ’- l Hechmidt László Az V. kerület (Lipótváros) s ágazásának ered­ménye ez: Csengery Antal Gól: dr. Fálk Miksa 635, Simon Flórent 651, IL­on EcD 615, Gieszingl Károly 6­3, Schweiger Márti 621, Deutsch Samu 633, dr. Reich Armin 552, Cold Zsigmond 564, Zsig­mondy Vilmos 366, Tolmay Lajos 246, Kochmeister Frigyes 385, Lechner Lajos 337, Mészáros Miklós 325, Fuchs Gusztáv 327, Sacelláry György 322, dr. Horváth György 342, Fleischman Emil 382, dr. Schwimmer Ernő 333, Wahrman Sándor 332, dr Stiller Mór 320, Weber A. 320 szavazattal válasz­­tattak. Póttagok: Mezei Mór, Korányi Adolf, dr Glück Izidor, Müller V.,Matuska P., Szabó J. tanár.

Next