A Hon, 1873. november (11. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-25 / 271. szám
Előfizetési felhivás „A HON* XI-enik évi folyamára. Előfizetési ára^ 9 Negyedévre . . . . IPHE" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokát kérjük használni, melyek bérmentesítve tiz írtig sak 6, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetiek a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Firenczie. tere Athenaeumépület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. 12 frt 6 frt Budapest, nov. 24. Lónyay politikája. Tartozunk a közérdeknek azzal, hogy gr. Lónyay közelebbről megjelent művének*) alapelveit ne csak ismertessük főbb vonásaiban, de azokra egész tárgyilagossággal meg is tegyük megjegyzéseinket. Elismerjük, hogy Lónyay műve: tárgyilagos, átgondolt, adatokkal indokolt mű. De, kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy bár kerüli szerző a reeriminatiókat, adatait, állításait úgy csoportosítja, mintha azt akarná az olvasó tudomására hozni, hogy addig hazánknak jó pénzügyi politikája volt, míg ő volt a pénzügyminiszter és ezt azon látszólagos chronologiai combinatióval igazolja, hogy eltávozásakor deficitünk nem volt, sőt 20 milliónyi készletet hagyott hátra. Nem recriminatio, de az igazság érdekében kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a nagy vasúti kölcsön, a hamaros, meg nem gondolt vasúti concessok, az általa is rászült hivatalszaporítás és centralisatió, az ő minisztersége alatt kezdődtek, és ha azok csak később hozták meg teljes mértékben terhes gyümölcseiket — azt lehet ugyan tulajdonítani a későbbi részpolitikának is, mely e bajokat nem enyhité, sőt nevelé; de ismerjük el a következményeknek, csak időtől függő, szükségszerűségét is, azon előzmények után, melyek Lónyay minisztersége alatt megvettettek. Az is gyenge érv önvédelemnek is, hogy később, miniszterelnöksége alatt, csak minisztertanácsban és egyes beszédeiben hirdeté Lónyay a józanabb pénzügyi politikát, de hagyta az azzal ellenkezőt megtörténni úgy a kormányzás, mint törvényhozás terén. Ezt csak azért hoztam fel,hogy midőn Lónyay most harczol az adófelemelés, a centralisatió, a költséges építkezések ellen, midőn elmondja, hogy az ő rendszere mellett államadósságunkat, szaporítás helyett, apaszthattuk volna, akkor, önkénytelenül bár, a késő bánat és csalóka tünemények játékát látjuk művében, melyeknek hasznát vehetjük ugyan a jövőben , de melyek csak félrevezethetnek a jelenben és senkit sem igazolhatnak a múltra nézve. Azonban a baj nyakunkon van; kövessük Lónyay szép példáját, ne vizsgáljuk, ki a) Kőzügyeinkről. Nézetek Magyarország pénzügyi állapotáról, irta gr. Lónyay Menyhért, volt hibás a múltban: nézzük, mit kell tenni a jelenben és mit lehet még tenni a jövőre nézve. Nem saját eszméinkkel, Lónyay terveivel foglalatoskodunk és igy müvének főbb elveit kell vizsgálat alá fognunk. Lónyay, művében egész kormány- és államszerkezetünket szigorúan pénzügyi szempontból fogja bírálat alá, és ebből a szempontból indítványozza a horvát minisztérium,a kereskedelmi és az uralkodó személye melletti minisztérium megszüntetését; az egyházi terhek alól az állam felszabadítását, a curtus ügynek a belügyminiszterhez utasítását; minden alapnak és államjószág kezelésének egy földmivelési tárczában egyesítését; az országgyűlési követek számának 300-ra redukálását és 1600 — 2000 forint »fix« fizetés melletti díjazását; a megyékben a békebírói intézmény létesítését, házi pénztár behozását, közlekedés, egészség és más ügyekben a megyei hatáskör kiszélesítését, de a központi kormány iránti felelősségnek a municipiumokban való keresztülvitelét is. Mindezek inkább politikai, mint pénzügyi reformok és épen azért egyoldalú eljárásnak tartanák, ha mindebben csakis a pénzügyi megtakarítás elvét vennék vezérfonalul és intézményeinket úgy alakítanék át, olyanokká tennék, amint legtöbbet takaríthatunk meg a reformok által, mert a jó reformok, ha a czélnak megfelelőleg vannak keresztülvive, szükségképen megtakarításra is vezetnek; de azért e reformoknál az alkotmányi, önkormányzati és polgári szabadság érdekei is, mégpedig elsősorban jönek tekintetbe, mert különben oly intézményeket teremtenénk, melyek takarékosak lehetnek, de czélravezetők nem. Hogy a takarékossági szempont hová vezeti magát Lónyayt is, kitűnik abból is, hogy nagy hajlamot árul el a honvédségi intézménynek takarékosabb, de egyszersmind oly nemű átalakítására, mely érdekeinknek sehogy sem felelne meg. Az angol és amerikai államférfiak többször kifejezték azt az eszmét, hogy a szabadság és önkormányzat drága, mely nagyobb áldozatokat kíván a néptől, mint más, absolut, pEttlettd. öiíj-oikUHiouDo tilltlU. tííríf kormányforma. De azért a takarékos és praktikus angol államférfiak közül sohasem találkozott senki (vagy csak kivételesen, most Walpole, Johnson) ki a szabad intézményeknek, vagy alkotmányi formáknak tisztán a takarékosság szempontjából való átalakítását indítványozta volna. Ezt csakis e szempont bírálatára mondom ; mit hangsúlyoznunk most inkább, mint valaha szükséges , mert szomorú pénzügyi állapotaink oly nyomasztók, hogy az elvek rovására, sőt az alkotmányos szabadság kárára is, hajlandók az emberek minden olcsó intézményt és intézkedést elfogadni. De azért: a tárczák fenebb ajánlott egyesítése, illetőleg apasztása ellen semmi kifogásunk, még a fentebb védett érdekek tekintetbe vétele mellett sem. Az egyház és állam külön választását is pártoljuk, de ez oly mérvű reform, melynek csak a jövő veheti hasznát. Sőt a képviselői napidíj helyett, mely hosszadalmasságra teszi hajlandóvá a képviselőt és költséges is: mi is hajlandók vagyunk, ha nem is a fentebbi összegben, az évi fizetést elfogadni. De már a képviselők számának megszabása más tekintet alá esik: kevés képviselő könnyebben hajlik a „clique“ uralma alá, kevésbé fejezi ki az ország érdekeit, kevesebb erőt és érdeket köt le a közügynek, apasztja a törvényhozás hatását le és felfelé egyaránt; több választási visszaélésire, mert nagyobb versenyre és megvesztegetésekre vezet; inkább esik osztály -uralom szempontja alá; inkább conclave, mint parlament lesz, mit bizonyít az is, hogy sokkal nagyobb a szabad országokban a képviselők száma, mint az álparlamentarizmus országaiban (a foederatív és nem parlamenti kormány alatt lévő Amerika kivételével) és így tovább hozhatnék több oly hátrányt fel, melyek tiltják a takarékossági elv első sorban való alkalmazását e kérdés megoldásánál. Nem mondjuk azt, hogy képviselőink mostani száma helyes, érdekeinknek megfelel, de ki kelle emelnünk a fentebbi szempontokat, hogy indokoljuk Lónyay szempontjának helytelenségét, így vagyunk az önkormányzat kérdésével is. Örömmel konstatáljuk, hogy Lónyay a vármegyéknek az önadóztatás jogát (bizonyos megszabások mellett) vissza akarja adni, sőt határozottan roszalja a mostani centralistikus irányt. Közlekedés, közigazgatás, egészség, börtön, rendészeti ügyekben a központi kormányt sok feladattól meg akarja szabadítani, ennek megfelelőleg az államadót le akarja szállítani, hogy a fentebbi teendők költsége önkormányzati úton legyen kivetve és kezelve. Ez eszméket régen fejtegettük a „Hangban, mert úgy önkormányzati, mint pénzügyi szempontból javunkra fognak azok szolgálni. De Lónyay, nagy általánosságban, a központi kormány iránti felelősségnek, a békehírós intézménynek és a városi elemnek a vármegyékben való részvételének , a közös ügyekben (milyen : közlekedés, egészségügy stb.) oly kétértelmű megoldást ad, melyben nem az önkormányzat erősbítését, hanem a centrális adónak más név alatti kiterjesztését ismerjük fel. Igaz, hogy átalánosságban beszél, tehát e téren tervei határozatlanok és így szigorú bírálat alá sem jöhetnek. Nem is bíráljuk azokat, csak jelezni kívántuk aggodalmainkat és ezekben Lónyay álláspontjának egyoldalúságát. Határozottabban beszél Lónyay az önkormányzati adókérdésben, a pénzügyi politika elveiben és vasúti terveiben. Ezekről közelebbről. Hegedűs Sándor. — A komáromi képviselőválasztásra nézve a »Pester Lloyd«-nak a következőket írják : Egy ép most tartott választási előértekezleten, melyen a jobboldal nem kevésbé, mint a bal tekintélyesen volt képviselve, néhány mindkét párt részéről jött hatásos nyilatkozat után egyhangú határozatba ment, hogy a dec. 6-ki választáson Ghyczy Kálmán programmja alapján egyhangúlag meg fog választatni. Ezután egy hat tagból álló küldöttség menesztetett Ghyczyhez, mely e conferentia határozatait vele tudatta. A „HON“ TÁRCZÁJA. A Teleki-könyvtár jogviszonyainak meghatározása. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület f. év. nov. 2-án s következő napjain Marosvásárhelyen tartott közgyűlése, a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár jogviszonyainak meghatározása czéljából Gyarmathi Sámuel kir. főügyész, dr. Kolozsvári Sándor kolozsvári egyetemi jogtanár s Bihari Sándor m.vásárhelyi főtanodai tanár személyükben egy bizottságot oly felhatalmazással küldött ki, hogy a bizottságba más jogtudósokat is felkérhet. Ennek folytán dr. Endes Gábor kir. táblai biró és Decsi Farkas szintén kir. táblai biró véleményük adására a bizottságba meg is hivattak. A Teleki könyvtár hazánk első rendű s sok tekintetben páratlan könyvtára s mint czéljánál fogva nemzeti institutum a nemzet ellenőrzése alatt is áll. Nem lesz érdektelen tehát a „Hon“ olvasói előtt, ha a fent jelölt szakbizottságnak a közgyűlés által egész terjedelmében magáévá tett jogi véleményét ezennel közöljük . Bizottságunk mindenekelőtt azon kérdések megállapítását tarta szükségesnek, melyeknek megoldása a Teleki könyvtár jogviszonyainak meghatározására vezet. Ilyen kérdésekül egyhangúlag a következőket állapította meg : a) Mi képezi és képezheti azon jogalapot, a melyből kiindulva a Teleki-könyvtár jogviszonyai meghatározhatók ? b) Minő jogviszony áll fenn a gróf Teleki család és a könyvtár mint jogi személy (Universitas rerum) között s e viszonyból kifolyólag minő jogai és kötelességei állanak fenn a nevezett grófi családnak a Teleki-könyvtár irányában ? c) A hitbizományt alapító okmány értelmében minő viszony áll fenn a könyvtárra vonatkozólag az erdélyi ev. ref. főconsistorium, s illetőleg az igazgató tanács mint annak utódát képező hatóság között? d) A fenforgó concret viszonyok között mik a teendők ? ad a) A jogalapot — a kiindulási pontot — b. e. gróf Teleki Sámuelnek 1811. évi nov. 14-től kelt végrendelete — illetőleg alapitó levele — képezi ;hazai törvényeinknek azon tételeivel — egyetemben, melyek általában a végrendeletekre vonatkoznak. Ebből kifolyólag bizottságunk az említett végrendeletnek a könyvtárra s más pium legatumokra vonatkozó 11. 13. és 14. pontjait, tekintve mindenekelőtt annak szavait, szövegezését s hol e tekintetben homályok forognának fenn, a végrendelet szellemét s végrendelkező intentioját keresve — kívánja megtenni észrevételeit s véleményét előterjeszteni. ad b) Hogy ezen kérdésre alapos feleletet adhassunk, a következőket kell előre bocsátanunk. Boldog emlékű gróf Teleki Sámuel — kinek ténye halál utánra biztosított örök életet számára, s tiszteletet parancsoló tényt a Teleki névre — végső akarat nyilvánításában — a könyvtárra tett intézkedését »fidei commissum« s felváltva egyszerű végintézkedés, elnevezésével illeti. Sem a közös jogforrást képező Corpus juris hungarici, sem bérezés hazánk különválása után alkotott törvényeink hivatalos gyűjteményei: az Ac és CC. eat. a hitbizományokról említést nem tesznek. Mindazonáltal ez intézmény nálunk nem volt ismeretlen , mert a szerzőnek szerzeménye feletti élők között és halál esetére vonatkozó — s korlátolást nem ismerő — szabadsága — mely egész jogrendszerünket átszövő elvkép tiszteltetett; valamint másfelől: Magyarországnak 1687-ki 9. t. ez. és 1723. 50. t. czikkei, a két haza jogéletének fejlődése, s jogi rendezése körüli elvek egységéből folyó kölcsönös hatás s elismerés kellő tájékozást nyújtanak a hitbitományok lényege meghatározására. Ezek szerint a hitbizomány czélja a nagy vagyon osztatlanságának kimondásával a család fényének s méltóságának örökre, vagy legalább lehető hosszú időre biztosítása. Lényegéből folyó feltétlen következmény, hogy a kiket meghatározott sorrendben az alapító fidei commissariusokká tett, a hitbizomány tárgyát képező dolgot tényleg birtokolják — használják sőt. na már most a kérdésben forgó végrendelet szavait olvassuk, kitűnik hogy itt nem közönséges családi hitbizományról, hanem annál egy sokkal magasztosabb végintézkedésről — egy jogi személy (universitas rerum) egy fingá 11 jogalany alapításáról van szó, midőn a könyvtár használati jogosultságot, alapító családján kívül — a nagy család, saját nemzetére terjeszté ki. A czél a hazai és nemzeti tudományosságnak előmozdítása képezvén lényét ama lingált jogalanynak, mely bármi néven jelöltessék, a telekkönyvi intézmény szellemét tekintve a tulajdoni lapon egyedül s kizárólag kell hogy bevezetve legyen. Megvalljuk, hogy alig van juris institutio, mely a múltban eltérőbb nézeteket mutatna fel, felfogásban és jogi szervezetben, mint a jogi személyiség; de másfelől alig van vitás jogintézmény, mely a modern jogtudomány által kedvezőbb megoldást nyert volna a jogi személyiség intézményénél akkor, midőn annak lényege a czélban határoztatott meg, honnan ma szintén közönségesen elfogadott Zweckperson elnevezése eredt.S ha mégis a végrendeletben a hitbizomány hangsúlyozásával találkozunk,ez elnevezés oly értelembeni helyességének adunk kifejezést, hogy : igenis a gróf Teleki-családtagjainak fides ére bízatott s igy fidei commissum mindazon kötelességek teljesítése, mik a fungált jogalany tulajdonát képező vagyon jövedelmének a fentartás, gondozás s conserválásra fordítása iránti erkölcsi s jogi kötelességben nyilvánul. Összevonva az elmondottakat, alapító itten egy jogalanyt, jogi személyiséget ér ed 11, melynek fenmaradása biztosításául a végrendeletben elésorolt fekvőségeket, s illetőleg azok jövedelmét hagyá, kiszakítván s megkülönböztetvén azokat minden más családi hátrahagyott javaitól. Mindezek még kétségtelenebbé válnak végrendelkezőnek azon akaratnyilatkozata által, melyben institutuma fennmaradását még a család esetleges kihalása esetére is, biztosítani kivánta. — Midőn tehát egyfelől a végrendelet alkotta jogviszony a gróf Teleki-család praeferenter idősbfiu tagja részére a fekvőségeknek közvetlen gondozása, felvigyázata,conserválása esetleg in integrum restituálása iránti jogot és kötelességet biztosítja, s megrendeli, s midőn másfelől a család kihalása esetére a fő consistorium által választandó curatorságban a most élő család esetleges hasonjogu jogutódjait kijelöli; egyszersmind kimerít minden jogot és kötelességet, mely e tekintetben fenforoghat. Mindazonáltal részletezve a végrendelet tartalmát, a család idős tagját s minden jogutódait megilleti a jog , ahogy a könyvtár a gróf Teleki családi névtől soha el ne választassák. b) hogy a könyvtár épületét használhassa, mely használati jog — a végrendelet szavai szerint — legfeljebb a szabadlakásra, de nem a haszonélvezetre terjed. e) hogy a b) pont alatti épületet, valamint a többi alapítvány vagyonrészeket, illetőleg azok jövedelmét kezelhesse; d) hogy a végrendeletben elősorolt könyvtári tisztviselő és szolgaszemélyzetet kinevezhesse. Végül e) hogy mindezen jogokat a kérdéses ingatlanokról felvett telekjegyzőkönyvek C. azaz teherlapjára feljegyeztethesse. Ezen jogokkal szemben azonban, a következő kötelességek terhelik a gróf Teleki családot, illetőleg a végrendelet szavaival élve a comissariusságot, u. m. : I. A vagyonkezelésre nézve: a) A könyvtár épületet — az engedélyezett szabadlakás fejében — saját maga költségén conserválni, sőt a gondviseletlenség vagy fösvénység miatt származó kárt és deteriorációt reparciálni , reparálni és redintegrálni. b) Köteles a piaczi két házat, valamint a Codicillusban foglalt vagyonrészeket sértetlenül fentartani , gondozni és kellőleg jövedelmeztetni. c) A piaczi ház, illetőleg vendégfogadó, ha tűz vagy egyéb szerencsétlenség által deterioráltatnék, utólagos beszámítás mellett, maga költségén helyreállítani. d) Megjegyeztetik végül, hogy a rendes fentartási költségek, a könyvtárépület kivételével, a rendes évi bevételekből fedezendők. II. A könyvtárra nézve. a) A rendes bevételekből mindenekelőtt a végrendeletben meghatározott tisztviselőknek s könyvtári szolgának évi illetményét kiszolgáltatni. b) Az új pont alatti kiadásokon és a rendes fentartási költségeken felül maradó részét a jövedelemnek évenkint a könyvtár s egyéb gyűjtemények szaporítására forditani. A nyilvántartás czéljából pót-catalogusokat nyomatni, s az erdélyi ref. igazg. tanács által kinevezendő biztosoknak, a könyvtár részletes számbavételét megengedni s a végrendeletben szabályozott nyilvános használatot fentartani. Végül: c) A könyvtár és gyűjtemények szaporítása által feltételezett megnagyobbítását a könyvtári épületnek, annak idején eszközölni. ad c) Tekintve a viszonyt, mely a reconsistonum és a könyvtár között létezik, a végrendelet a főfelügyeletet, úgy annak időnkinti megvizsgáltatása s számbavétele, mint a gróf család tagjai előírt kötelességének pontos teljesítése tekintetében nevezett egyházi főhatóságra bízta. E felügyelet gyakorlatilag máskép nem„érvényesithető, mint a jövedelmek mennyiségének évenkénti kimutatása, s mire lett fordításának kitüntetése által. — Miért is véleményünk szerint az igazgatótanácsnak kötelességében áll felkérni a család idősb fiútagját, hogy e tekintetbeni kimutatásait,évenként beterjeszteni szíveskedjék. Annál is inkább, mert e tekintetben a Felség előtt is felelős — kinek a jus supremae inspectionisnál fogva fejedelmi kötelességében áll őrködni, hogy minden alapitvány, az alapitó intentiója szerént kezeltessék. ad d) Miután a Teleki könyvtár javai Gr. Teleki Sámuel ur nevére helytelenül telekkönyveztettek utasítandónak véljük az igazgató tanácsot, hogy a kiigazítást haladéktalanul eszközöltesse, nehogy a decemberben lejárandó reclamationális időből kiessék, jövőre pedig felügyeleti jogát, a végrendelet, szerinte gyakorolni el ne mulassa. Gyarmathy Sámuel mk. bizottsági elnök. Bihari Sándor mk. bizottsági tag. Dr. Kolozsvári Sándor mk. kir. egyetemi jogtanár mint bizottsági tag. •M ■ Wrtrj •1571. máj. XL évfolyam. Reggeli Wiks Budapest, 1878. Kedd, nov 25. Kiadó-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli essti kiadás együtt: 3 hónapra ........ 6 frt — kr. 6 hónapra................................... 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó'elsőrnapjától' számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda , Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. MIRDETJÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. A válságról. Budapest, nov. 24. A kormányválságra nézve esti lapunkban közlött híreinket a többi lapok közleményei részben megerősítik, részben kiegészítik. Annyi ama lapok közleményeiből a mieinkkel szemben ténynek látszik, hogy — ámbár a parcziália miniszterválság lehetlen volta ezekben is el van ismerve— hivatalos alakban eddig csak két miniszter: Kerkapoly s Tisza köszöntek le. Hogy a lemondás az egész kabinet részéről legfölebb csak rövid idő kérdése lehetne, a mellett tanúskodik az, hogy mind a két jobboldali esti lap (Lloyds Napló) jónak látják legmelegebben aposztrofálni Szlávyt csak azért, hogy az ügyeket egyelőre is vezesse tovább. Talán van némi igazság a »Magyar Újság« azon értesülésében is, mely szerint a lemondás ugyan az öszszes minisztérium részéről benyujtatott, de a király csak a két fenebb nevezettet fogadta el. Másrészt azonban, ha meggondoljuk, hogy Kerkapoly s Tisza lemondása is csak idő múltára fogadtatott el, és Szlávyról sem merik jobboldali lapok állítani, hogy tovább ez időnél poleton marad: legvalóbb szinűnek látszik nekünk azon föltevés, hogy első értesülésünk az egész kormány szolidáris lemondásáról, hiteles, s hogy annak csak hivatalos konstatálása halogattatik, tekintettel az udvar küszöbön álló családi ünnepélyére, ameddig halogatható. E halogatás, mint már esti lapunkban is megjegyeztük, annál indokoltabb, mert a parlamenti állapotok tisztázására is időt nyújt. A „Pester Lloyd« közleménye különben a dolgok állásáról igy hangzik : Azon pár nap előtt fölmerült hírt, hogy Kerkapoly lemondott, már akkor is csak azon okból jelzők korainak, mert ő felsége akkor nem volt Budán, s a miniszter nem távozott el innét. Tegnap reggel ő felsége a fővárosba jött s délben az elnökminiszter azon helyzetben volt, hogy átnyújthatta nem csak Kerkapoly, de Tisza köziek, miniszer lemondását is. Tisza visszalépése az utóbbi napok eseményeivel legalább is nem közvetlen függ össze. Már az előző év deczemberében, midőn Szlávy a kabinetet megalakító, kevés hajlandóságot mutatott Tisza tárczája megtartására s csak az elnökminiszter sürgető kérelmére határozta el magát arra, hogy az ország gyűlés végéig a kabinetben maradt. Júniusban a közlekedési minister ismét le akart mondani, ismét reá beszéltette azonban magát, hogy az országgyűlés összeültéig hivatalában marad. Tisza tehát régi elhatározását valósítja meg, midőn állásától megvál. íz...)—r-i_, — .11 — v— . 1. „egynmények közvetlen következménye. Már e hó 19-én, közvetlen a pénzügyi bizottság azon ülése után, a melyben e bizottság több jelentékeny tagja oly élesen lépett a miniszter ellen föl, elhatározta Kerkapoly lemondását. Át is adta azt az elnökminiszternek, egyúttal azonban megígérte, hogy a dolgot ő felsége ide érkeztéig titokban tartja, mert azt az ő fölsége iránt köteles tisztelet hiányának vehették volna, ha az nem egyenes uton értesül e tényről. Tegnap tehát, mint már mondok, mindkét lemondás benyujtatott. A király mély sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy e lépés szükségessé lön, s fentartotta magának az elhatározást, mig a kölcsön letárgyaltatik. Ami a miniszterelnököt s a kabinet többi tagjait illeti, a visszalépés eshetősége általuk is megfontolás alá vétetett, ez irányban határozat azonban nem hozatott. Ez urakra nézve a lemondásra ugyanis nem forog fen voltaképi ok s Kerkapoly is a tegnapelőtti minisztertanácsban a legcevaleresebb módon kijelenté, hogy csak az ő személye tárgya e támadásoknak s hogy e tekintetben nem vonatkozik közte s a kabinet közt semminő szolidaritás. A többi miniszter ez óráig nem is mondott le; képviselői körökben mégis azt hiszik, hogy a válság nem maradhat részleges, hanem kiterjeszkedik az egész kormányra, és pedig főleg azon okból, mert lehetetlen lenne megfelelő pénzügyminisztert találni, e nélkül pedig a kormány nem kormányozhatna tovább. E tekintetben a kormány s a deákpárt kiválóbb férfiai közt tanácskozások folytak, melyek azonban ma reggelig mi eredményre sem vezettek, s azért az egész kabinet visszalépése ez órában is bizonyosabb, mint az ellenkező. Mi történnék, ha Szlávy nem látná magát azon helyzetben, hogy a kormányt tovább vezesse arról senki sem tud semmit. — Beszélnek ugyan arról, hogy akkor Sennyey báró bízatnék meg a kabinet megalakításával, aki aztán a pénzügyi tárczát is átvenné , de ezek csak combinatiok, amelyeknek ez óráig minden alapjuk hiányzik, s az irányadó helyen alig is fognak addig az utód kérdésével foglalkozni, míg a Szlávy minisztérium sorsa nem dőlt el. Andrássy szombat éjjel ide érkezett s tegnap hosszabb kihallgatáson fogadtatott a király által. A »Pesti Napló« a következőket írja: Ugyane minisztertanácsban természetesen szó volt az összes cabinet helyzete, illetőleg lemondásáról. A kormány több tagja a kabinet solidaritását hangsúlyozta, kifejezvén egyszersmind azon nézetét, hogy a jelen párt és parlamenti viszonyok között lehetetlen a kormányzás. Értesítőnk ezekhez hozzáteszi, hogy Szlávy mint elnök, kiválólag hangsúlyozta a solidaritást, míg Kerkapoly pénzügyminiszter ellenkező nézetben volt s mint társainak azt tanácsold, hogy a pártviszonyok további alakulásától tegyék függővé tárczáikat. Egyelőre ez fogadtatott el, s ismerve a kabinet tagjainak s különösen a miniszterelnöknek tapintatát s áldozatkész buzgalmát, más határozat, a jelen viszonyok között, alig volt képzelhető. Az összes kabinet, illetőleg a min. elnök lemondása ma egy beláthatatlan zűrzavart teremtene, s másrészt kétséget nem szenved, hogy Szlávy min. elnököl a minden pártban irányában uralgó rokonszenv és tisztelet a legnagyobb mértékben képesítik arra, hogy megtehesse mindazon lépéseket, melyek egy valóban parlamentáris, megbízható többséggel bíró kormány alakítására szükségesek. Melegen kívánjuk, hogy a miniszterelnök ne rettenjen vissza ama sok akadály, kellemetlenség és odiosus dolgoktól, melyekkel az ily feladat teljesítése jár. E feladat súlyos, de kell teljesítésében sikerre jutni, ha csak a Parlamentarismus iránti érzék nálunk már el nem veszett. — Erre figyelmeztetjük a cabinetnek meg megmaradt tagjait, és az összes pártokat. Andrássy Gyula gróf Pestre érkezett. A „Reform“ válsághírei a következők: A miniszterválság nem ugyan a parlamentben vagy a Deákkörben, hanem magában a kormány kebelében kitört, amennyiben t. i. Kerkapoly és Tisza miniszterek múlt szombat este bejelenték a minisztertanácsban lemondásukat, majd aztán másnap a Cserou Szlavy miniszterelnök által ő felségének bejelentetett. Végelhatározás ez ügyben ugyan kimondva még nincs, de kétségtelen, hogy a két miniszter nem fogja tárczáját tovább vinni, csak addig, míg e tárczák betöltéséről újra gondoskodva nincs. A pénzügyi tárczával megkináltatott Széll Kálmán, ki azonban határozottan visszautasította, most szóban forog, hogy gróf Zichy Nándor vegye át a finanszminiszteriumot. A közlekedési tárczát valószínűleg gr. Szapáry Gyula belügyminiszter, ki Gorove alatt közlekedési államtitkár volt, fogja átvállalni, belügyminiszternek Bartalt, vagy a felsőház valamely tagját emlegetik. Azon kombinatío, hogy Trefort legyen pénz- ügyminiszter s Bartal kultuszminiszter, mely tegnap beavatott körökben sűrűn kolportáltatott, úgy látszik nélkülözte a tényleges alapot. Sok mindenféle egyéb hir jár még a levegőben, de fölemlítésre nem érdemes, mert a perczczel születik és hal el. Mire lapunk a közönség kezére kerül nagyobb része felejtve van s újabb pletykának adott helyet. Mind e hirek közül csak egyre kívánunk megjegyzést tenni, arra, amely( Lloydban) Sennyey miniszterelnökségét csak oly könnyedén emlegeti. Nekünk a magunk részéről alig lehetne kifogásunk