A Hon, 1873. november (11. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-25 / 271. szám

Előfizetési felhivás „A HON* XI-enik évi folyamára. Előfizetési ára^ 9 Negyedévre . . . . IPHE" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalvány­okát kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tiz írtig sak 6, 10 írton felül pedig 10 krba ke­rül. Az előfizeti­­ek a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Firenczie­. tere Athenaeumépület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. 12 frt 6 frt Budapest, nov. 24. Lónyay politikája. Tartozunk a közérdeknek azzal, hogy gr. Lónyay közelebbről megjelent művé­nek*) alapelveit ne csak ismertessük főbb vo­násaiban, de azokra egész tárgyilagossággal meg is tegyük megjegyzéseinket. Elismerjük, hogy Lónyay műve: tár­gyilagos, átgondolt, adatokkal indokolt mű­. De, kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy bár kerüli szerző a reeriminatiókat,­­ ada­tait, állításait úgy csoportosítja, mintha azt akarná az olvasó tudomására hozni, hogy ad­dig hazánknak jó pénzügyi politikája volt, míg ő volt a pénzügyminiszter és ezt azon látszólagos chronologiai combinatióval iga­zolja, hogy eltávozásakor deficitünk nem volt, sőt 20 milliónyi készletet hagyott hátra. Nem recriminatio, de az igazság érdekében kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a nagy vasúti kölcsön, a hamaros, meg nem gondolt vasúti conces­sok, az általa is rászült hivatalszaporítás és centralisatió, az ő mi­nisztersége alatt kezdődtek, és ha azok csak később hozták meg teljes mértékben terhes gyümölcseiket — azt lehet ugyan tulajdoní­tani a későbbi rész­politikának is, mely e ba­jokat nem enyhité, sőt nevelé; de ismerjük el a következményeknek, csak időtől függő, szükségszerűségét is, azon előzmények után, melyek Lónyay minisztersége alatt megvet­tettek. Az is gyenge érv önvédelemnek is, hogy később, miniszterelnöksége alatt, csak minisztertanácsban és egyes beszédeiben hir­­deté Lónyay a józanabb pénzügyi politikát, de hagyta az azzal ellenkezőt megtörténni úgy a kormányzás, mint törvényhozás terén. Ezt csak azért hoztam fel,­­hogy midőn Lónyay most harczol az adófelemelés, a centralisatió, a költséges építkezések ellen, midőn elmondja, hogy az ő rendszere mellett államadósságunkat, szaporítás helyett, apaszt­hattuk volna, akkor, önkénytelenü­l bár, a késő bánat és csalóka tünemények játékát látjuk művében, melyeknek hasznát vehet­jük ugyan a jövőben , de melyek csak félre­vezethetnek a jelenben és senkit sem iga­zolhatnak a múltra nézve. Azonban a baj nyakunkon van; köves­sük Lónyay szép példáját, ne vizsgáljuk, ki a) Kőzügyeinkről. Nézetek Magyarország pénz­ügyi állapotáról, irta gr. Lónyay Menyhért, volt hibás a múltban: nézzük, mit kell tenni a jelenben és mit lehet még tenni a jövőre nézve. Nem saját eszméinkkel, Lónyay tervei­vel foglalatoskodunk és igy müvének főbb elveit kell vizsgálat alá fognunk. Lónyay, művében egész kormány- és államszerkezetünket szigorúan pénzügyi szem­pontból fogja bírálat alá, és e­b­b­ő­l a szem­pontból indítványozza a horvát minisztérium,a kereskedelmi és az uralkodó személye melletti minisztérium megszüntetését; az egyházi terhek alól az állam felszabadítását, a curtus ügynek a belügyminiszterhez utasítását; minden alapnak és államjószág kezelésének egy földmivelési tárczában egyesítését; az országgyűlési követek számának 300-ra re­dukálását és 1600 — 2000 forint »fix« fizetés melletti díjazását; a megyékben a békebírói intézmény létesítését, házi pénztár behozását, közlekedés, egészség és más ügyekben a me­gyei hatáskör kiszélesítését, de a központi kormány iránti felelősségnek a municipiu­­mokban való keresztülvitelét is. Mindezek inkább politikai, mint pénz­ügyi reformok és épen azért egyoldalú eljá­rásnak tartanák, ha mindebben csakis a pénzügyi megtakarítás elvét vennék vezérfo­nalul és intézményeinket úgy alakítanék át, olyanokká tennék, a­mint legtöbbet taka­ríthatunk meg a reformok által, mert a jó reformok, ha a czélnak megfelelőleg vannak keresztülvive, szükségképen megtakarításra is vezetnek; de azért e reformoknál az alkot­mányi, önkormányzati és polgári szabadság érdekei is, még­pedig első­sorban jönek tekintetbe, mert különben oly intézményeket teremtenénk, melyek takarékosak lehetnek, de czélravezetők nem. Hogy a takarékossági szempont hová vezeti magát Lónyayt is, ki­tűnik abból is, hogy nagy hajlamot árul el a honvédségi intézménynek takarékosabb, de egyszersmind oly nemű átalakítására, mely érdekeinknek sehogy sem felelne meg. Az angol és amerikai államférfiak több­ször kifejezték azt az eszmét, hogy a szabad­ság és önkormányzat drága, mely nagyobb áldozatokat kíván a néptől, mint más, abso­lut, pEttlettd. öiíj-oikUHiouDo ti­lltlU. tííríf kor­mányforma. De azért a takarékos és prakti­kus angol államférfiak közül sohasem talál­kozott senki (vagy csak kivételesen, most Walpole, Johnson) ki a szabad intézmények­nek, vagy alkotmányi formáknak tisztán a takarékosság szempontjából való átalakítását indítványozta volna. Ezt csakis e szempont bírálatára mondom ; mit hangsúlyoznunk most inkább, mint valaha szükséges , mert szomorú pénz­ügyi állapotaink oly nyomasztók, hogy az elvek rovására, sőt az alkotmányos szabad­ság kárára is, hajlandók az emberek minden olcsó intézményt és intézkedést elfogadni. De azért: a tárczák fenebb ajánlott egyesítése, illetőleg apasztása ellen semmi kifogásunk, még a fentebb védett érdekek tekintetbe vétele mellett sem. Az egyház és állam külön választását is pártoljuk, de ez oly mérvű reform, melynek csak a jövő ve­heti hasznát. Sőt a képviselői napidíj helyett, mely hosszadalmasságra teszi hajlandóvá a képviselőt és költséges is: mi is hajlandók vagyunk, ha nem is a fentebbi összegben, az évi fizetést elfogadni. De már a kép­viselők számának megszabása más tekin­tet alá esik: kevés képviselő könnyebben hajlik a „cl­ique“ uralma alá, kevésbé fe­jezi ki az ország érdekeit, kevesebb erőt és érdeket köt le a közügynek, apasztja a törvényhozás hatását le és felfelé egyaránt; több választási visszaélésire, mert nagyobb versenyre és megvesztegetésekre vezet; in­kább esik osztály -­uralom szempont­ja alá; inkább conclave, mint parlament lesz, mit bizonyít az is, hogy sokkal nagyobb a szabad országokban a képviselők száma, mint az álparlamentarizmus országaiban (a foederatív és nem parlamenti kormány alatt lévő Amerika kivételével) és így tovább hozhatnék több oly hátrányt fel, melyek tilt­ják a takarékossági elv első sorban való alkalmazását e kérdés megoldásánál. Nem mondjuk azt, hogy képviselőink m­o­s­­t­a­n­i száma helyes, érdekeinknek megfelel, de ki kelle emelnünk a fentebbi szemponto­kat, hogy indokoljuk Lónyay szempontjának helytelenségét, így vagyunk az önkormányzat kérdésé­vel is. Örömmel konstatáljuk, hogy Lónyay a vármegyéknek az önadóztatás jogát (bizonyos megszabások mellett) vissza akarja adni, sőt határozottan roszalja a mostani centralistikus irányt. Közlekedés, közigazgatás, egészség, börtön, rendészeti ügyekben a központi kor­mányt sok feladattól meg akarja szabadítani, ennek megfelelőleg az államadót le akarja szállítani, hogy a fentebbi teendők költsége önkormányzati úton legyen kivetve és kezel­ve. Ez eszméket régen fejtegettük a „Hang­ban, mert úgy önkormányzati, mint pénz­ügyi szempontból javunkra fognak azok szol­gálni. De Lónyay, nagy általánosságban, a központi kormány iránti felelősségnek, a bé­kehírós intézménynek és a városi elemnek a vármegyékben való részvételének , a közös ügyekben (milyen : közlekedés, egészségügy stb.) oly két­értelmű megoldást ad, melyben nem az önkormányzat erősbítését, hanem a centrális adónak más név alatti ki­terjesztését ismerjük fel. Igaz, hogy átalános­­ságban beszél, tehát e téren tervei határozat­lanok és így szigorú bírálat alá sem jöhetnek. Nem is bíráljuk azokat, csak jelezni kívántuk aggodalmainkat és ezekben Lónyay állás­pontjának egyoldalúságát. Határozottabban beszél Lónyay az ön­­kormányzati adókérdésben, a pénzügyi politika elveiben és vasúti terveiben. Ezekről közelebbről. Hegedűs Sándor. — A komáromi képviselőválaszt­ás­­r­a nézve a »Pester Lloyd«-nak a következőket ír­ják : Egy ép most tartott választási előértekezleten, melyen a jobboldal nem kevésbé, mint a bal tekinté­lyesen volt képviselve, néhány mindkét párt részéről jött hatásos nyilatkozat után egyhangú határozatba ment, hogy a dec. 6-ki választáson G­h­y­c­z­y Kálmán programmja alapján egyhangúlag meg fog válasz­tatni. Ezután egy hat tagból álló küldöttség menesz­tetett Ghyczyhez, mely e conferentia határozatait vele tudatta. A „HON“ TÁRCZÁJA. A Teleki-könyvtár jogviszonyainak meghatározása. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület f. év. nov. 2-án s következő napjain Marosvásárhelyen tartott közgyűlése, a m­arosvásárhelyi Teleki-könyvtár jogviszo­nyainak meghatározása czéljából Gyarmat­hi Sá­muel kir. főügyész, dr. Kolozsvári Sándor kolozsvári egyetemi jogtanár s Bihari Sándor m.­vásárhelyi főtanodai tanár személyükben egy bizottsá­got oly felhatalmazással küldött ki, hogy a bizottságba más jogtudósokat is felkérhet. Ennek folytán dr. Endes Gábor kir. táblai biró és Decsi Farkas szintén kir. táblai biró véleményük adására a bizottságba meg is hivattak. A Teleki könyvtár hazánk első rendű s sok tekintetben pá­ratlan könyvtára s mint czéljánál fogva nemzeti institutum a nemzet ellenőrzése alatt is áll. Nem lesz érdektelen tehát a „Hon“ olvasói előtt, ha a fent jelölt szakbizottságnak a közgyűlés által egész terjedelmében magáévá tett jogi véleményét ezennel közöljük . Bizottságunk mindenekelőtt azon kérdések megállapítását tarta szükségesnek, melyeknek meg­oldása a Teleki könyvtár jogviszonyainak meghatározására vezet. Ilyen kérdésekül egyhangú­lag a következőket állapította meg : a) Mi képezi és képezheti azon jogalapot, a melyből kiindulva a Teleki-könyvtár jogviszonyai meghatározhatók ? b) Minő jogviszony áll fenn a gróf Teleki csa­lád és a könyvtár mint jogi személy (Universitas rerum) között s e viszonyból kifolyólag minő jogai és kötelességei állanak fenn a nevezett grófi család­nak a Teleki-könyvtár irányában ? c) A hitbizományt alapító okmány értelmében minő viszony áll fenn a könyvtárra vonatkozólag az erdélyi ev. ref. főconsistorium, s illetőleg az igaz­gató tanács mint annak utódát képező ható­ság között? d) A fenforgó concret viszonyok között mik a teendők ? ad a) A jogalapot — a kiindulási pontot — b. e. gróf Teleki Sámuelnek 1811. évi nov. 14-t­ől kelt végrendelete — illetőleg alapitó levele — képezi ;hazai tör­vényeinknek azon tételeivel — egyetemben, melyek általában a végrendeletekre vonatkoznak. Ebből kifolyólag bizottságunk az említett vég­rendeletnek a könyvtárra s más pium legatumokra vonatkozó 11. 13. és 14. pontjait, tekintve mindenek­előtt annak szavait, szövegezését s hol e tekintetben homályok forognának fenn, a végrendelet szelle­mét s végrendelkező intentioját keresve — kívánja meg­tenni észrevételeit s véleményét előterjeszteni. ad b) Hogy ezen kérdésre alapos feleletet ad­hassunk, a következőket kell előre bocsátanunk. Boldog emlékű gróf Teleki Sámuel — kinek ténye halál utánra biztosított örök életet számára, s tiszteletet parancsoló tényt a Teleki névre — végső akarat nyilvánításában — a könyv­tárra tett intézkedését »fidei commissum« s felváltva egyszerű végintézkedés, elnevezé­sével illeti. Sem a közös jogforrást képező Corpus juris hungarici, sem bérezés hazánk különválása után al­kotott törvényeink hivatalos gyűjteményei: az Ac és CC. eat. a hitbizományokról említést nem tesznek. Mindazonáltal ez intézmény nálunk nem volt isme­retlen , mert a szerzőnek szerzeménye fe­letti élők között és halál esetére vo­natkozó — s korlátolást nem ismerő — szabad­sága — mely egész jogrendszerünket átszövő e­l­v­­kép tiszteltetett; valamint másfelől: Magyarország­nak 1687-ki 9. t. ez. és 1723. 50. t. czikkei, a két haza jogéletének fejlődése, s jogi rendezése körüli elvek egységéből folyó kölcsönös hatás s elismerés kellő tájékozást nyújtanak a hitbitományok lényege meghatározására. Ezek szerint a hitbizomány czélja a nagy va­gyon oszt­­atlanságának kimondásával a család fé­nyének s méltóságának örökre, vagy legalább lehető hosszú időre biztosítása. Lényegéből folyó feltétlen következmény, hogy a kiket meghatározott sorrend­ben az alapító fidei commissariusokká tett, a hitbizo­mány tárgyát képező dolgot tényleg birtokolják — használják sőt. n­a már most a kérdésben forgó végrendelet szavait olvassuk, kitűnik hogy itt nem közönséges családi hitbizományról, hanem annál egy sokkal magasztosabb végintézkedésről — egy jogi személy (universitas rerum) egy f­i­n­g­á 11 jog­alany alapításáról van szó, midőn a könyvtár hasz­nálati jogosultságot, alapító családján kívül — a nagy család, saját nemzetére terjeszté ki. A c­z­é­l a hazai és nemzeti tudományosságnak előmozdítása képezvén lényét ama lingált jog­alanynak, mely bármi néven jelöltessék, a telekkönyvi intézmény szellemét te­­kintve a tulajdoni lapon egyedül s ki­zárólag kell hogy bevezetve legyen. Megvalljuk, hogy alig van juris­ institutio, mely a múltban eltérőbb nézeteket mutatna fel, felfo­gásban és jogi szervezetben, mint a jogi személyi­ség; de másfelől alig van vitás jogintézmény, mely a modern jogtudomány által kedvezőbb megoldást nyert volna a jogi személyiség intézményénél akkor, midőn annak lényege a c­z­é­l­b­a­n határoztatott meg, honnan ma szintén közönségesen elfogadott Zweckperson elnevezése eredt.S ha mégis a végrende­letben a hitbizomány hangsúly­ozásával találkozunk,ez elnevezés oly értelembeni helyességének adunk kife­jezést, hogy : i­g­e­ni­s a gróf Teleki-csa­ládtagjainak fides­ ére bízatott s igy fidei commissum mindazon kötelességek telje­sítése, mik a fungált jogalany tulajdonát képező va­gyon jövedelmének a fentartás, gondozás s conser­­válásra fordítása iránti erkölcsi s jogi kötelesség­ben nyilvánul. Összevonva az elmondottakat, alapító itten egy jogalanyt, jogi személyiséget é­r e­d 11, melynek fenmaradása biztosításául a végrendeletben­ elé­­sorolt fekvőségeket, s illetőleg azok jövedelmét ha­­gyá, kiszakítván s megkülönböztetvén azokat min­den más családi hátrahagyott javaitól. Mind­ezek még kétségtelenebbé válnak végrendelkezőnek azon akaratnyilatkozata által, melyben institutuma fenn­maradását még a család esetleges kihalása esetére is, biztosítani kivánta. — Midőn tehát egyfelől a végrendelet alkotta jogviszony a gróf Teleki-család praeferenter idősbfiu tagja részére a fek­­vőségeknek közvetlen gondozása, felvigyázata,conser­­válása esetleg in integrum restituálása iránti jogot és kötelességet biztosítja, s megrendeli, s midőn más­felől a család kihalása esetére a fő­ consistorium által választandó curatorságban a most élő család esetleges hason­­jogu jogutódjait kijelöli; egyszers­mind kimerít minden jogot és kötelességet, mely e tekintetben fenforoghat. Mindazonáltal részletezve a végrendelet tar­talmát, a család idős tagját s minden jogutódait megilleti a jog , a­­hogy a könyvtár a gróf Teleki családi név­től soha el ne választassák. b) hogy a könyvtár épületét használhassa, mely használati jog —­ a végrendelet szavai szerint — legfeljebb a szabadlakásra, de nem a haszonélvezetre terjed. e) hogy a b) pont alatti épületet, valamint a többi alapítvány vagyonrészeket, illetőleg azok jö­vedelmét kezelhesse; d) hogy a végrendeletben elősorolt könyvtári tisztviselő és szolgaszemélyzetet kinevezhesse.­­ Végül e) hogy mindezen jogokat a kérdéses ingatla­nokról felvett telekjegyzőkönyvek C. azaz teherlap­­jára feljegyeztethesse. Ezen jogokkal szemben azonban, a következő kötelességek terhelik a gróf Teleki családot, illető­leg a végrendelet szavaival élve a comissariusságot, u. m. : I. A vagyonkezelésre nézve: a) A könyvtár épületet — az engedélyezett szabadlakás fejében — saját maga költségén con­­serválni, sőt a gondviseletlenség vagy fösvény­ség miatt származó kárt és deteriorációt reparciálni , reparálni és redintegrálni. b) Köteles a piaczi két házat, valamint a Codi­­cillusban foglalt vagyonrészeket sértetlenül fen­­tartani , gondozni és kellőleg jövedel­­meztetni. c) A piaczi ház, illetőleg vendégfogadó, ha tűz vagy egyéb szerencsétlenség által deterioráltatnék, utólagos beszámítás mellett, maga költségén helyre­állítani. d) Megjegyeztetik végül, hogy a rendes fen­tar­tási költségek, a könyvtárépület kivételével, a rendes évi bevételekből fedezendők. II. A könyvtárra nézve. a) A rendes bevételekből mindenekelőtt a vég­rendeletben meghatározott tisztviselőknek s könyv­tári szolgának évi illetményét kiszolgáltatni. b) Az új pont alatti kiadásokon és a rendes fentartási költségeken felül maradó részét a jövede­lemnek évenkint a könyvtár s egyéb gyűjtemények szaporítására f­or­­d­i­t­a­n­i. A nyilvántartás czéljából pót-catalogusokat nyomatni, s az erdélyi ref. igazg. tanács által kine­vezendő biztosoknak, a könyvtár részletes számba­vételét megengedni s a végrendeletben szabályozott nyilvános használatot fentartani. Végül: c) A könyvtár és gyűjtemények szaporítása ál­tal feltételezett megnagyobbítását a könyvtári épü­letnek, annak idején eszközölni. ad c) Tekintve a viszonyt, mely a reconsisto­­num és a könyvtár között létezik, a végrendelet a fő­­felügyeletet, úgy annak időnkinti megvizsgáltatása s szám­bavétele, mint a gróf család tagjai előírt kötelessé­gének pontos teljesítése tekintetében nevezett egyházi főhatóságra bízta. E felügyelet gyakorlatilag máskép nem„érvényesithető, mint a jövedelmek mennyiségé­nek évenkénti kimutatása, s mire lett fordításának ki­tüntetése által. — Miért is véleményünk szerint az igaz­gatótanácsnak kötelességében áll felkérni a család idősb fiútagját, hogy e tekintetbeni kimutatásait,éven­ként beterjeszteni szíveskedjék. Annál is inkább, mert e tekintetben a Felség előtt is felelős — kinek a jus supremae inspectionisnál fogva fejedelmi kötelessé­gében áll őrködni, hogy minden alapitvány, az alapitó intentiója szerént kezeltessék. ad d) Miután a Teleki könyvtár javai Gr. Teleki Sá­muel ur nevére helytelenül telekkönyveztettek uta­­sítandónak véljük az igazgató tanácsot, hogy a ki­igazítást haladéktalanul eszközöltesse, nehogy a de­cemberben lejárandó reclamationális időből kiessék, jövőre pedig felügyeleti jogát, a végrendelet, szerint­e gyakorolni el ne mulassa. Gyarmathy Sámuel mk. bizottsági elnök. Bihari Sándor mk. bizottsági tag. Dr. Kolozsvári Sándor mk. kir. egyetemi jogtanár mint bizottsági tag. •M ■ Wrtrj •1571. máj. XL évfolyam. Reggeli Wiks Budapest, 1878. Kedd, nov 25. Kiadó-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es­sti kiadás együtt: 3 hónapra ........ 6 frt — kr. 6 hónapra................................... 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó'elsőrnapjától' számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda , Barátok­ tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. MIRDETJÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. A válságról. Budapest, nov. 24. A kormányválságra nézve esti lapunk­ban közlött híreinket a többi lapok közleményei részben megerősítik, részben kiegészítik. Annyi ama lapok közleményeiből a mieinkkel szemben ténynek látszik, hogy — ámbár a parcziália miniszterválság lehetlen volta ezekben is el van ismerve— hiva­talos alakban eddig csak két miniszter: Ker­­kapoly s Tisza köszöntek le. Hogy a lemondás az egész kabinet részéről legfölebb csak rövid idő kér­dése lehetne, a mellett tanúskodik az, hogy mind a két jobboldali esti lap (Lloyd­s Napló) jónak látják legmelegebben aposztrofálni Szlávyt csak azért, hogy az ügyeket egyelőre is vezesse tovább. Ta­lán van némi igazság a »Magyar Újság« azon érte­sülésében is, mely szerint a lemondás ugyan az ösz­­szes minisztérium részéről benyujtatott, de a király csak a két fenebb nevezettet fogadta el. Más­részt azonban, ha meggondoljuk, hogy Kerkapoly s Tisza lemondása is csak idő múltára fogadtatott el, és Szlá­­vyról sem merik jobboldali lapok állítani, hogy to­vább ez időnél poleton marad: legvalóbb szinűnek látszik nekünk azon föltevés, hogy első értesülésünk az egész kormány szolidáris lemondásáról, hite­les, s hogy annak csak hivatalos konstatálása halo­­gattatik, tekintettel az udvar küszöbön álló családi ünnepélyére, a­meddig halogatható. E halogatás, mint már esti lapunkban is megjegyeztük, annál in­dokoltabb, mert a parlamenti állapotok tisztázására is időt nyújt. A „Pester Lloyd« közleménye külön­ben a dolgok állásáról igy hangzik : Azon pár nap előtt fölmerült hírt, hogy Kerka­poly lemondott, már akkor is csak azon okból jel­zők korainak, mert ő felsége akkor nem volt Budán, s a miniszter nem távozott el innét. Tegnap reggel ő felsége a fővárosba jött s délben az elnökminiszter azon helyzetben volt, hogy átnyújthatta nem csak Kerkapoly, de Tisza köziek, miniszer lemondását is. Tisza visszalépése az utóbbi napok eseményeivel legalább is nem közvetlen függ össze. Már az előző év deczemberében, midőn Szlávy a kabinetet meg­­alakító, kevés hajlandóságot mutatott Tisza tár­­czája megtartására s csak az elnökminiszter sürgető­­ kérelmére határozta el magát arra, hogy az ország­­­ gyűlés végéig a kabinetben maradt. Júniusban a­­ közlekedési minister ismét le akart mondani, ismét reá beszéltette azonban magát, hogy az országgyűlés összeültéig hivatalában marad. Tisza tehát régi elha­tározását valósítja meg, midőn állásától megvál. íz...)—r-i_, — .11 — v— . 1. „eg­yn­­mények közvetlen következménye. Már e hó 19-én, közvetlen a pénzügyi bizottság azon ülése után, a melyben e bizottság több jelentékeny tagja oly éle­sen lépett a miniszter ellen föl, elhatározta Kerka­poly lemondását. Át is adta azt az elnökminiszter­nek, egyúttal azonban megígérte, hogy a dolgot ő felsége ide érkeztéig titokban tartja, mert azt az ő fölsége iránt köteles tisztelet hiányának vehették vol­na, ha az nem egyenes uton értesül e tényről. Tegnap tehát, mint már mondok, mindkét lemondás benyuj­tatott. A király mély sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy e lépés szükségessé lön, s fentartotta magának az elhatározást, mig a kölcsön letárgyaltatik. A­mi a miniszterelnököt s a kabinet többi tagjait illeti, a visszalépés eshetősége általuk is megfontolás alá vé­tetett, ez irányban határozat azonban nem hozatott. Ez urakra nézve a lemondásra ugyanis nem forog fen voltaképi ok s Kerkapoly is a tegnapelőtti mi­nisztertanácsban a legc­evaleres­ebb módon kije­lenté, hogy csak az ő személye tárgya e támadá­soknak s hogy e tekintetben nem vonatkozik közte s a kabinet közt semminő szolidaritás. A többi minisz­ter ez óráig nem is mondott le; képviselői körök­ben mégis azt hiszik, hogy a válság nem maradhat részleges, hanem kiterjeszkedik az egész kormány­ra, és pedig főleg azon okból, mert lehetetlen len­ne megfelelő pénzügyminisztert találni, e nélkül pe­dig a kormány nem kormányozhatna tovább. E te­kintetben a kormány s a deákpárt kiválóbb fér­­fiai közt tanácskozások folytak, melyek azonban ma reggelig mi eredményre sem vezettek, s azért az egész kabinet visszalépése ez órában is bizonyosabb, mint az ellenkező. Mi történnék, ha Szlávy nem lát­ná magát azon helyzetben, hogy a kormányt tovább vezesse arról senki sem tud semmit. — Beszélnek ugyan arról, hogy akkor Sennyey báró bízatnék meg a kabinet megalakításával, a­­ki aztán a pénz­ügyi tárczát is átvenné , de ezek csak combinatiok, a­melyeknek ez óráig minden alapjuk hiányzik, s az irányadó helyen alig is fognak addig az utód kérdé­sével foglalkozni, míg a Szlávy minisztérium sorsa nem dőlt el. Andrássy szombat éjjel ide érkezett s tegnap hosszabb kihallgatáson fogadtatott a király által. A »Pesti Napló« a következőket írja: Ugyane minisztertanácsban természetesen szó volt az összes cabinet helyzete, illetőleg lemondásáról. A kormány több tagja a kabinet solidaritását hang­súlyozta, kifejezvén egyszersmind azon nézetét, hogy a jelen párt és parlamenti viszonyok között lehetet­len a kormányzás. Értesítőnk ezekhez hozzáteszi, hogy Szlávy mint elnök, kiválólag hangsúlyozta a solidaritást, míg Kerkapoly pénzügyminiszter ellen­kező nézetben volt s mint társainak azt tanácsold, hogy a pártviszonyok további alakulásától tegyék függővé tárczáikat. Egyelőre ez fogadtatott el, s ismerve a kabinet tagjainak s különösen a miniszterelnöknek tapinta­tát s áldozatkész buzgalmát, más határozat, a jelen viszonyok között, alig volt képzelhető. Az összes kabinet, illetőleg a min. elnök lemondása ma egy beláthatatlan zűrzavart teremtene, s másrészt kétsé­get nem szenved, hogy Szlávy min. elnököl a min­den pártban irányában uralgó rokonszenv és tiszte­let a legnagyobb mértékben képesítik arra, hogy megtehesse mindazon lépéseket, melyek egy valóban parlamentáris, megbízható többséggel bíró kormány alakítására szükségesek. Melegen kívánjuk, hogy a miniszterelnök ne rettenjen vissza ama sok akadály, kellemetlenség és odiosus dolgoktól, melyekkel az ily feladat teljesítése jár. E feladat súlyos, de kell teljesítésében sikerre jutni, ha csak a Parlamentarismus iránti érzék ná­lunk már el nem veszett. — Erre figyelmeztetjük a cabinetnek me­g megmaradt tagjait, és az összes pártokat. Andrássy Gyula gróf Pestre érkezett. A „Reform“ válsághírei a következők: A miniszterválság nem ugyan a parlamentben vagy a Deákkörben, hanem magában a kormány kebelében kitört, a­mennyiben t. i. Kerkapoly és Tisza miniszterek múlt szombat este bejelenték a minisztertanácsban lemondásukat, majd aztán más­nap a Cserou Szlavy miniszterelnök által ő felségének bejelentetett. Végelhatározás ez ügyben ugyan ki­mondva még nincs, de kétségtelen, hogy a két mi­niszter nem fogja tárczáját tovább vinni, csak addig, míg e tárczák betöltéséről újra gondoskodva nincs. A pénzügyi tárczával megkináltatott Széll Kálmán, ki azonban határozottan visszautasította, most szó­ban forog, hogy gróf Zichy Nándor vegye át a finanszminiszteriumot. A közlekedési tárczát valószí­nűleg gr. Szapáry Gyula belügyminiszter, ki Gorove alatt közlekedési államtitkár volt, fogja átvállalni, belügyminiszternek Bartalt, vagy a felsőház vala­mely tagját emlegetik. Azon kombinatío, hogy Trefort legyen pénz-­­ ügyminiszter s Bartal kultuszminiszter, mely tegnap­­ beavatott körökben sűrűn kolportáltatott, úgy látszik nélkülözte a té­nyleges alapot. Sok mindenféle egyéb hir jár még a levegőben, de fölemlítésre nem érdemes, mert a perczczel szüle­tik és hal el. Mire lapunk a közönség kezére kerül nagyobb része felejtve van s újabb pletykának adott helyet. Mind e hirek közül csak egyre kívánunk meg­jegyzést tenni, arra, a­mely­­(­ Lloydban) Sennyey miniszterelnökségét csak oly könnyedén emlegeti. Nekünk a magunk részéről alig lehetne kifogásunk

Next