A Hon, 1873. december (11. évfolyam, 276-299. szám)
1873-12-02 / 277. szám
helyébe ül, s onnét égése boldogan vezényli a kommandóra való beavatást: ezek mind igen jelentékeny tünetek s bizonyára ama konferencziának eredményei Az ország mindenesetre fogja méltányolni e dolgok fontosságát, a most már meg lesz elégedve sorsával. Mert ha nem lenne — a deákkör bizony nem segíthetne rajta. A deákkör pedig az úristen után ez idő szerint ismét a legnagyobb hatalmasság. A képviselőház ülése. Esti lapunk tudósítása a kérvények tárgyalása folyamán szakadt meg. A Rákóczy F. hamvai hazaszállítása iránti kérvényeknél Simonyi Ernő felszólal s kéri a minisztert, tegyen lépéseket ez ügyben. Tudja meg egyebek közt a külföldi diplomáczia utján, hová lett Rákóczy szive, mely végrendelet folytán a Pária melletti Grosbois-zárdában temettetett el. Szlávy József: Ezt szívesen megígéri. Csiky megújítja az iránti indítványát, hogy a kormány még ez ülésszak alatt tegyen ez ügyben jelentést. Szlávy: Ez indítvány már a múltkor elveztetett s az most a házszabályok szerint nem ismételhető. Következnek ezután a bankügyre vonatkozó kérvények. A kérvényi bizottság egyszerűen a pénzügyminiszterhez kívánja őket utasítani. Horn Ede: T. ház ! Jól tudom, hogy csak néhány nappal ezelőtt hasontartalmú kérvények alkalmával felszólalás történt a bankügyben, és eredménytelenül hangzott el, ámbár a t. ház egyik legkitűnőbb tagjától eredt a felszólalás. Annak daczára, tekintve az ügy elvitázhatlan fontosságát és sürgősségét, tekintve a napról-napra nagyobb számban beérkező kérvényeket, bátor vagyok a t. ház becses figyelmét kikérni néhány igénytelen és szigorúan tárgyilagos megjegyzésre. T. ház 1 Minden reeriminatiot s a vitának szenvedélyességét ki akarván kerülni, nem fogok a tárgy meritémához szólani, vagy arról, valjon független magyar bank alkottassék-e vagy pedig az ország a bécsi nemzeti bankkal kössön-e szerződést ? még kevésbé fogok bocsátkozni annak megvizsgálásába : az egyik vagy másik esetben, melyik volna a modus precedendi ? De egyet nem szabad szem elől téveszteni s ez az, hogy az ügy halasztást nem szenvedhet Tudvalevő, hogy az 1862-ki bankadó értelmében a bécsi nemzeti bank köteles még ezen év lefolyta előtt kinyilatkoztatni : vajjon kivánja-e szabadalmának meghosszabbítását vagy megújítását, és mily feltételek alatt? E kérdés megfelelésére a bécsi nemzeti bank igazgatósága e hó 10-ikre rendkívüli közgyűlést hívott össze, melynek ez lesz egyedüli feladata. Meglehet t hát, hogy a rendkívüli közgyűlés már fog határozott és részletes feleletet adni; meglehet az is, hogy az igazgató tanácsnak vagy valamely bizottságnak teljhatalmat ad ezen ügy elintézésére; de bármi történjék, annyi áll, hogy egy nagyszerű és oly óriási üzlettel bíró intézet, mint a nemzeti bank, nem likuidálhat, máról holnapra; annál kevésbé, minthogy ezen esetleges liquidatioval szoros összefüggésben áll az államjegyek beváltása és a 80 milliónyi államadósság. Ennek következtében bármi legyen a határozata e rendkívüli közgyűlésnek, a bécsi nemzeti bank kényszerítve lesz azonnal a közgyűlés után előállani az ö tervezés ajánlataival, a cislajdán kormány vagy esetleg a két kormánnyal közölni az ö kívánalmait és ezeknek minél gyorsabb elintézését sürgetni. Mi lesz t. hát, ezen tényálladékkal szemben a mi helyzetünk ? Az előzmények után, fájdalom, e kérdésre könnyű a felelet. Ezen hó végnapjaiban vagy talán január folytán elő fogja adni az kormány a bécsi nemzeti bankkal kötött szerződést, azon hozzáadással:ez az, amit kieszközöltem Bécsben; ezt 8 nap alatt változatlanul el kell fogadni, mert a bécsi nemzeti bank csak 8 napig áll szóba, mert a bécsi nemzeti bank semmi változást nem enged, és el kell fogadni mindazt, azért, mert semmi más ajánlat, semi más terv nem fekszik a t. ház előtt, szóval , egy-két hónap múlva a bankkérdéssel szemben ott fogunk állani, ahol álltunk 8 nappal ezelőtt a kölcsön ügyében. T. ház, e kölcsön tárgyalása alkalmával még a jobboldal t. szónokai között sem akadt egyetlen egy, ki sajnálatát, roszalását nem fejezte volna ki azon kényszer felett, melybe hozatott a ház, ki be nem ismerte volna, hogy a ház méltósága és a haza érdeke parancsolóan követelik azt, hogy kikerültessék jövőre ezen kényszerhelyzetnek ismétlése. Tehát, ha már a múlt héten oly általános volt a sajnálat s a roszalás, az azóta bekövetkezett tények ezen sajnálatát még emelik, ezen roszalást még jogosultabbá teszik. A tárgyalás alkalmával elismerte mindenki, hogy a kölcsön méregdrága, de azt azzal indokolta, hogy az európai pénzügyi helyzetben máskép nem is lehet. Azt mondták, midőn Európa első pénzpiacién, Londonban, 9 °/. a bank kamatláb, Magyarország nem tarthat igényt 10—10*/* %-nél olcsóbb pénzre. Mi történt a hát ? A gőzerővel keresztülhajtott törvényjavaslat még nem is volt megszavazva, midőn Londonban °/C-ra leszállott a bank kamatláb, Páriában 5 °/C-ra. n nem hiszem, hogy legyen valaki e házban, ki tagadja a következőt: azon bank-consortium, mely azon peremben, midőn a bank kamatláb 9 °/C volt Londonban, nekünk 10*/*/o-ért adott pénzt, ezen consortium, midőn 3 °^,,-kal alább szállt a kamatláb Londonban, nem adott volna 1 vagy 2$/»-kal olcsóbban pénzt; más szóval t. hát, ha a t. többség kegyeskedett volna elfogadni azon külön véleményt, melyet a második és negyedik osztály nevében volt szerencsém a ház elé terjeszteni (felkiáltások jobb felől: a tárgyhoz !) — a tárgyhoz tartozik nagyon — ismétlem, ha azon külön véleményt elfogadta volna a ház, s kimondta volna, hogy elfogadjuk a kölcsönt, és az összeget, a tartamot, a mellékfeltételeket, de olcsóbban kívánjuk a pénzt, a háznak ezen felelete ugyanazon napon érkezett volna a bankconzortáimhoz, midőn már 3 ° C-kal leszállt a pénznek az ára, s mindenesetre 1—2«/«-kal olcsóbban kaptuk volna a kölcsönt, és megkíméltük volna az országnak egynéhány millióját. Lehetetlen t. ház! egy más, még megdöbbentőbb tényre fel nem hívnom a t. ház figyelmét. Általános volt itt azon mondat, hogy a 101/* % kölesért csak egy nagy európai bankháznál szívességből kaptuk, mert máshol még ezen az áron sem adtak volna kölcsönt. Es mit láttunk? Ugyanazon napon, midőn itt kihirdettetett a 10'/*"/« kölcsön, Londonban körebocsáttatott, ugyanazon első angol bankház Rothschild által egy 50 milliónyi orosz [kölcsön 5 *10-oe 93-ért T. ház] Ha eltekintek a mellékfeltételektől ■melyek a mi kölcsönünket oly nagyon megdrágítják, ha csak a sajátképem kamatlábat veszem tekintetbe, azt látom, hogy 111 frt 60 krajczár úgy áll a 6 % - hoz, mint 93 az 5-höz, azaz ha 5 forint évi járulékért adnak 93 frtot, nekünk a 6 frtért, — hacsak Oroszországgal egy színvonalon állunk is, pedig Oroszország nem a legelső helyet foglalja el hitel tekintetében a világ pénzpiacain, akkor jogunk lett volna 111 frt 60 frhoz, pedig ezen ár közt is a közt, amit mi valóban kapunk, 27 frtnyi a különbség minden 100 ftos kötvény után, vagyis 20665000 frtot a 76*/* millió után, melyet most felvesztente. (Mozgás jobbfelől. Felkiáltások : Napirendre!) Vagy ha még azt megengedném is, t. ház . .. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék magát a szőnyegen levő tárgyhoz tartani. (Nagy zaj balfelöl.) A szőnyegen levő kérdés az : mi történjék ezen kérvényekkel, melyek egy önálló magyar jegybank felállítása iránt intéztettek a t. házhoz ? Méltóztassék tehát szorosan e kérdéshez tartani magát (Helyeslés jobbfelöl. Zajos ellenmondások balfelől.) Horn Ede: Ámbár az utasitás teljes helyességét el nem ismerhetem, mégis elfogadom és ezennel átmegyek tárgyamra. (Zaj jobbfelől.) T. házi A tények, melyeket felporoltam, azt gondolom elég érthetően szólnak és nem szorulnak commentárra. Ha már néhány nap múlva a kényszerhelyzetnek elfogadása az elhamarkodás oly szörnyűen megboszulja magát, ha azt látjuk, hogy az ország nehány nap alatt oly drágán fizeti a kényszerhelyzetet, kérdem lesz e valaki elég hazafiatlan, elég lelkiismeretlen, be nem vallani, hogy mindent el kell követni, hogy egy másik esetben kényszerhelyzetbe ne jöjjünk. (Nagy zaj jobbfelől.) En t. ház olyasmit sem a t. kormányról, sem a t. házról fel nem tehetek. Pedig kimutattam már, hogy az előzmények után s a tényálladék következtében a mostani eljárást követve, azaz, ha a bank tárgyában előforduló kérvényeket mindig az egyszerű kormányhoz való utasítással temetjük el, néhány hét múlva a bankkérdést illetőleg okvetlenül azon kényszerhelyzetben leszünk, melyet a múlt héten mindnyájan oly mélyen sajnáltunk a kölcsön ügyében,pedig azon drága leczkék után, melyeket a tények adnak, ezen kényszerhelyzetek ismétlése nem lenne egyszerű vigyázaatlanság, vétek lenne a haza iránt, majdnem hazaárulás. (Élénk helyeslés balfelöl) ha az ország érdekét ismét igy feláldoznánk, ha az ország millióit talán egy elhamarkodás által ismét elvesztenék. S mit kívánok én ennek elkerülése végett ? A legegyszerűbb dolgot, t. ház ; csak azt, hogy alkalom adassék a t. háznak ezen nagy horderejű kérdéshez nem a 12-ik órának utolsó 5 perczében hozzászólni, hanem a megelőző negyedórában: — ez bizony nem sok. Tegyük fel, hogy a t. kormány — minthogy a t. kormány 2 év óta legalább foglalkozik az illető alkudozások és tanulmányozásokkal — egy-két hét múlva a ház elébe lép és nézeteit, terveit, kilátásait előterjeszti. Meglehet, hogy ekkor a ház határozottan a független magyar bank mellett nyilatkozik, és akkor ideje és alkalma lesz a kormánynak azonnal az illető előkészületekhez fogni és megkíméljük őt szintén azon kellemetlenségtől, hogy heteken át hiába bíbelődjék a tanácskozásokkal és alkudozásokkal Bécsben; vagy talán sikerülni fog a t. kormánynak a t. házat meggyőzni arról, hogy a független magyar bank keresztülvihetlen, hogy a bécsi bankkal kell egyezkednünk, és akkor a ház nagyban és egészben megállapítja ezen egyezkedés alapvonalait, mely a kormánynak utasításul szolgáland, és ha talán egykét hónap múlva a ház elébe hozza a már megkötött egyezkedést, akár a ház igenis egy két nap alatt elintézheti a dolgot, minthogy akkor legfeljebb néhány részlet, vagy alárendelt módosítás felett kellene intézkednünk. Az elmondottak kifolyásaként, a következő indítványt vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni. (Halljuk!) „A kérvények 29. sorsjegyzékének 3449. számú %z önálló magyar jegybank felállítására vonatkozó kérvények a kormánynak kiadatnak azon meghagyással, hogy még a folyó év vége előtt terjesszen a ház elébe indokolt jelentést nevezett kérvények szintúgy a többi hasontartalmu kérvények felett, melyek az országgyűlés folyama alatt hozzáutasitottak. T. hát ! csak egy szám van még. Ismeri mindenki a szörnyű csapásokat, melyek szegény hazánkat a közel lefolyt hónapok alatt érték: a járvány, a részaratás, a rendkívüli szárazság, a pénz- és hitelválság, vetekedve pusztítottak az országban. Várva várta az ország a mi összejövetelünket, azon biztos reményben, hogy az országgyűlés első feladatának tekintendi azt, hogy ezen bajokkal foglalkozzék és tehetsége szerint ezen bajok orvoslásáról gondoskodjék. Eddigelé semmit sem tettünk ezen irányban, még csak szó sem volt erről, mintha a mi választóink csak a kormány és nem az ország érdekében küldtek volna minket ide. Nagyon kérem a t. házat, ne tetézzük ezen súlyos mulasztást, még egy oly mulasztás és halasztás által, melynek következtében kényszerítve legyünk néhány hét vagy néhány hónap múlva a legnagyobb horderejű bankkérdést azon nyomasztó és megszégyenítő kényszerhelyzet nyomása alatt elintézni, melynek nyomása alatt elintéztük néhány nap előtt a kölcsön ügyét. Ajánlom indítványomat elfogadás végett. (Elénk helyeslés balfelől.) Móricz Pál: Az egész ország türelmetlenül várja, hogy a kormány a bankkérdésben nyilatkozzék. Nyilatkozott is egyszer a házban, másszor a Deák körben. De mindkét nyilatkozata egészen semmitmondó volt. Azt kell hinnie, ha a kormánynak szándékban lenne fölállítani az önálló magyar bankot, azt ily critikus pillanatban kimondta volna. — Hogy nem tette, az ellenkezőt bizonyítja. Annyival inkább szükséges azonban, hogy nyilatkozzék. (Élénk helyeslés balról.) Szlávy József: Horn Ede azon aggályát kívánja megszüntetni, mely aggály következtében azt mondá, hogy végre is oly kényszerhelyzetbe leszünk, hogy vagy az osztrák bankkal kell kiegyezni, vagy semmi sem lesz. E kényszerhelyzet nem fog beállani, mert a bank privilégiuma még eltart két esztendeig. Ezen hó végéig kénytelen a bank nyilatkozni, hogy tovább kívánja-e ezentúl is megtartani szabadalmát vagy nem , de az, hogy mi arra a felelet, és mikor kell a feleletnek bekövetkeznie, arra nézve a statútumokban nem foglaltatik semmi. Kényszerhelyzet tehát e hó folyamában ez iránt beállani nem fog. Képes lesz-e a kormány ezen hó folyamában a bank tárgyában concret javaslattal lépni a ház elé, azt nem tudja, hanem mindenesetre annak idejében meg fogja a kormány tenni előterjesztését és kényszerhelyzetbe, a t. ház nem fog juthatni. Különben azon kérvények tárgyában, melyek a bankkérdést tárgyazzák, a ház már határozatot hozott, éspedig Simonyi e tekintetben beadott indítványára. Azt hiszi, hogy ezt újra tárgyalás alá venni nem lehet Tisza Kálmán. Igen röviden kívánok ezen tárgyhoz szólani, szólani pedig azért, mert azt lehetetlenség tagadni, és nagyon természetes, hogy ezen bankkérdés felett mind e házban, mind az országban bizonyos nyugtalanság uralkodik, miután már oly rég idő óta fel volt vetve, minduntalan nyertünk ígéreteket, hogy a kormány előterjesztendi álláspontját és teendő lépéseit, és mindeddig semmit sem tett, mert minden eddig tett kormánynyilatkozat lényegileg nem tartalmazott semmit sem. A bankkérdés, hogy ma itt megoldani nem lehet, kétséget sem szenved ; sőt még azt is tárgyalni igen nehéz volna, hogy mi történjék a bankkal. Ezt azonban Horn képviselő úr nem is kívánta, ő nem kíván egyebet, mint hogy már egyszer azon helyzetben legyünk, hogy tudja a képviselőház és az ország, minő állást foglal el a kormány e fontos kérdésben. Ezen kívánságának jogosultságát, legalább meggyőződésem szerint, megtagadni nem lehet Én tehát anélkül, hogy vitatásába bocsátkoznám annak, hogy meddig kell és mikor kell okvetlenül a mi részünkről is ezen kérdésnek eldöntetni, ha csak a bank is az, melynek ezen évben nyilatkoznia kell saját kívánságai s vágyai iránt, de mégis szükségesnek tartom, akár egy évig tartson még a bankprivilégium mint én hiszem, akár két évig mint a miniszter úr mondta, mondom, akár egy, akár kettő, de én úgy tudom, hogy egy, —inden esetben azt tartom, hogy nagyon itt az ideje, hogy az ország és a képviselőház a kormány álláspontjáról és teendő lépéseiről értesítessék; annyival inkább, miután már igen régen tudjuk, hogy tanácskozások folytattalak, és talán megállapodások jöttek létre, ha nem is a bankkal, hanem a másik kormánnyal, és mindezekről az ország és a t. ház tájékozva nincs. Én tehát azt tartom, hogy a t. ház anélkül, hogy a bankkérdést egy per tangentem megoldani akarná, elfogadhatja Horn képviselő úrnak ezen indítványát, melyet én legalább részemről, elvileg magamévá teszek, s csakis az ő beleegyezésével is — némileg praecizírozni kívánok. Jelesen én azt óhajtanám ez indítvány végén mondani, hogy ezen kérvények azon utasítással tétessenek a minisztériumhoz, hogy a bank ügyében elfoglalt álláspontjáról és ebből folyólag tett lépéseiről 1974. évi február végéig tegyen a ház elé jelentést. Ez nem praejudikál a kérdésnek, de igenis kívánhatja a képviselőház azt, hogy ily fontos kérdésben tájékozva legyen. (Helyeslés balfelől.) Csengery Antal : Azon nyilatkozat után, melyet a kormány Simonyi Ernő indítványára válaszul adott, hogy még ez ülésszakban ad jelentést a bankügyben, feleslegesnek tartja Horn - Tisza indítványát. Ha Horn attól fél, hogy a házat hozza a kormány kényszerhelyzetbe, ő meg attól tart, hogy ama határozat által a kormányt hozná a ház kényszerhelyzetbe. Helytelennek tartja a bankvita minduntalan való megújítását, valamint helytelennek azt, hogy a mi kölcsöneinket a rendezett háztartásal Oroszország kölcsöneivel , az angol bank kamatlábával hozzák összeköttetésbe és azok, akik ismerik az európai pénzviszonyokat. Ismétli, hogy épen Horn indítványa teremhetné meg a kormányra nézve a kényszerhelyzetet, amely a kormány irányában ép oly súlyos lehetne, mit amilyen nyomasztó volt a kölcsön ügyében a kényszerhelyzet a képviselőház irányában. Azonban hogy e kényszerhelyzetbe miért jutott a ház is, azt a pénzügyminiszter jól felvilágosította akkor, mikor megjelölte azon eljárást, melyet a kölcsönök kötésénél a magyar képviselőház követ, szemben azon eljárással, melyet más törvényhozások hasonló esetben követni szoktak, amit kár volna figyelem nélkül hagyni Horn Ede képviselő úrnak. (Helyeslés jobbfelől.) Péchy Tamás: A miniszterelnök — s Csengery is — azt mondták, hogy Horn indítványa nem is tárgyalható. A házszabályokban az áll, hogy a ház által elvetett indítvány vagy javaslat azon ülésszak alatt nem jöhet újra tárgyalás alá, de az, hogy az egyszer hozott határozat ne változtathatnék meg, nem áll, és így érvelésük ide nem alkalmazható. Pártolja Horn Ede indítványát. Simonyi Ernő Csengery ellen polemizál. Az ő indítványát a ház tárgyalásba sem vette, azt tehát el sem vethette, s így a házszabályoknak arra mi vonatkozása nem lehet. A ház már négy év óta húzza-vonja ez ügyet s valóban megalázó, hogy míg a kormány a Deákör előtt nyilatkozatot tesz, itt csak üres szavakkal üti el a kérdést. Minthogy az e türhetlen helyzetnek elvégre véget vet, pártolja Horn indítványát. (Helyeslés balról.) Tóth Vilmos: A házszabályok betű szerinti értelme igaz, hogy megengedi Horn Ede indítványának tárgyalását. De ily esetekben per analogiam lehetne eljárni. Különben eltekintve a házszabályoktól mióta a ház ismert határozatát hozta, nem történt semmi olyasmi a megváltoztatást indokolná. (Helyeslés jobbról.) Zaedényi Ede : T. ház! (Halljak!) Miután a dolog érdeméhez az eddigi szónokok máris szólottak, felesleges a házszabályok magyarázata. És azok után miket Csengery társunk mondott, csak egy rövid észrevételt fogok tenni. Ugyanis Horn képviselő azzal indokolja indítványát, hogy az osztrák nemzeti bank december 10-kére tűzvén ki nagygyűlését, abból terjesztendi az osztrák kormány elé a bank privilégiumának meghosszabbítása iránti javaslatát és miután ezen javaslat okvetlen a magyar korona országait is illetni fogja, azt követeli, hogy a magyar ministerium f. hó végéig terjessze a ház elé a jegybank felállítása iránti javaslatot. Ha csak a minisztériumnak e bank felállítása iránti nézeteiről volna szó, ezeket a t. ház igen jól ismeri, mert amelyeket a pénzügyminister már több ízben — nem csak magán körben, mint Simonyi említé — de a nyilvános ülésekben, különösen minap épen szemben Simonyi indítványával elé adá. Jól tudják az. ellenzék tagjai is, hogy a minisztérium mindenek előtt az osztrák nemzeti bankkal és az osztrák kormánnyal oly egyezkedésre kíván lépni, melylyel e magyar pénzpiacz függetlenségét biztosíthatná, addig pedig, míg ezen egyezkedés lehetőségéről lemondani nem kénytelen, önálló magyar jegybankot javaslatba hozni nem szándékozik. Ily egyezkedés eszközlésére több idő kívántatik, mintsem hogy az illető értekezleteket a f. hó végéig, azaz az osztrák bank gyűlése után 15 nap alatt befejezni lehetne, azért is a bankkérdés iránti minapi országos ülésben a miniszerelnök azt nyilatkozta rá, hogy későbben, mindenesetre azonban ezen ülésszak alatt e tárgyban határozott javaslatot- azaz törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. A t. ház a ministeriumnak ezen nyilatkozatában megnyugodott (Ellenmondás bal felől), tudom, hogy a túlsó oldalon ezen nyilatkozattal meg nem elégedtek, azért most is szűkebb határidőt követelnek, de én azt hiszem, hogy ugyanazon többség, mely minap megelégedett a minisztérium által kiszabott határidővel, most is ezen végzését fen fogja tartani. (Helyeslés jobbról.) Ezután a kérdés föltétetvén, a többség, a jobboldal túlnyomó nagy része, a Horn indítványát mellőzi. Ezzel a napirend befejeztetvén — csak még a keleti vasút ügyében beadott kérvények utasíttatván a vasúti és pénzügyi bizottsághoz. Elnök a további napirendre nézve a következőket terjeszti elő. Mindenekelőtt kérném az incompatibilitás kérdésében kiküldendő bizottságot, méltóztassanak ülés után alakulás végett itt maradni. Ami azt illeti, mily kérdésekkel foglalkozhatnék most a t. ház, bátor vagyok a következőket előterjeszteni. Oly ügyek, melyek nyilvános ülésben vézethetnének tárgyalás alá, csak a következők : Az igazságügyminiszter határozati javaslata az általa beterjesztett és még beadandó törvényjavaslatok előzetes tárgyalására egy jogügyi bizottság megválasztása tárgyában; a mentelmi bizottság jelentése Becze Antal képviselő elleni keresetben, ugyancsak a mentelmi bizottság jelentése Haller Ferencz gr. ügyében ; végre a Naszód vidékbeli községekkel elfogadott egyesség tárgyában egy 5 tagú bizottság választása. A mint méltóztatnak látni, mindezen tárgyak nem nagyon sürgősek, némi halasztást szenvedhetnek ; vannak azonban nagyon fontos és sürgős tárgyak, részint az osztályokhoz, részint a szakbizottsághoz utasítandók, a olyanok, melyek már az osztályokhoz utasittattak, és tárgyalás alá vétethetnek. Ezek a honvédelmi miniszter által beterjesztett törvényjavaslat, a magyar sorhadi csapatok és haditengerészethez 1874-re állítandó ujonczok és tartaléki jutalékról, azután a magyar korona országaira eső hadjutaléknak 1—12 számú határőrezredek polgárosítása folytán a sarkadi zászlóaljak szaporításáról. A honvédelmi minisztériumnak ezen 3 rendbeli törvényjavaslata már az osztályokhoz lévén utasítva, azok által tárgyalás alá vehető. Ilyenek még a közmunka miniszter előterjesztése a belvizek levezetése körüli eljárás tárgyában, továbbá a közoktatási és honvédelmi miniszterek által beadott törvényjavaslat a tanuló ifjúság katonai és fegyvergyakorlataira vonatkozólag. Ezek már az osztályokhoz vannak utasítva s ezek által azonnal tárgyalás alá vétethetnek. A szakbizottságokhoz utasítottak közt is sok fontos és sürgős tárgy van, s azért méltóztassanak mielőbb tárgyalás alá venni. A belügyi és közlekedési miniszterek a napokban előterjesztést nyújtottak be a háznak az ínség tekintetéből netalán teendő intézkedések iránt. Ezen előterjesztés már kinyomatott és szétoszlatott a képviselő urak közt. Ezt gondolom előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz kellene utasítani. (Helyeslés.) Tehát a pénzügyi bizottsághoz fog áttétetni. Már most tehát, az iránt méltóztassék határozni, kíván-e nyilvános ülést tartani, melyen azon előadtam négy ügyet lehetne tárgyalni, vagy pedig egyelőre szükségesnek látná-e, hogy az osztályok és szakbizottságok foglalkozzanak ? Almásy, Tisza Kálmán, Perczel és Csengery rövid felszólalása után határoztatik, hogy szerdán 10 órakor ülés lesz, melyen Becze és Haller mentelm ügyét, azonfelül még Almásy az Ínség ügyében kelti határozati javaslatának felvételét fogja elintézni a ház. Ezzel az ülés véget ér. A tavasszal megindítható közmunkák tárgyában a közmunka és közlekedésügyi miniszer következő jelentést terjeszt a képviselőház elé: Tisztelt képviselőház! Azon intézkedéseken felül, melyek a járvány és résztermés folytán beállott sajnos következmények megszüntetése vagy lehető enyhítése végett a kormány által tetettek vagy még teendők lesznek, beállhat annak szüksége is, hogy egyes vidékeken közmunkák kijelölése és megindítása által a munkás nép részére kereset, mód és alkalom nyújtassék. Ezen eshetőséggel szemben kötelességemnek tartottam tanulmányokat tétetni az iránt, hol válhatik szükségessé oly munkálatok megindítása, mellyek vagy közvetlenül az Ínség színhelyére vagy annak közelébe esvén, a fent említett czélra szolgálhatnak, figyelmet fordítván egy utal arra, hogy a közmunkák lehetőleg állami közlekedési eszközeink állandó hálózatába beillők legyenek és így nemzetgazdászati szempontból is maradandó becscsel bírjanak. Ezt szem előtt tartva, ezúttal főleg a kő éa vízi utak építésére fordítottam figyelmemet, melyek ugyanis a vasutaknál aránylag jóval kevesebb befektetési költséget igényelnek s rövidebb időtartamra szorítkozó előmunkálatok után mindjárt megindithatók, s melyek létesítése vagy tökéletesbitése az ország közgazdászatának és forgalmának fokozására, mert egyúttal meglevő vasutaink táplálására szolgálandóak. A belügyminister úr részletes jelentést terjesztett a tisztelt képviselőház elé az ország helyzetéről, s különösen kiemelte, hogy Doboka, Közép- Szolnok, Kővárvidék, Krassó, Nyitra-Ugocsa, Zemplén megyékben fokozottabb a szükség, de Belső- Szolnok, Csíkszék, Udvarhelyszék, Arad, Bars, Bereg, Bihar, Marmaros, Somogy, Sopron, Szatmár, Temes, Trencsén, Torontál, Zala és Zaránd megyékben is megeshetik, hogy jövő tavaszra nagyobb mérvű közmunkák megindításáról kellene gondoskodni, s ezáltal a munkás népnek keresetforrást nyitni. Tekintettel tehát azon eshetőségre, hogy nagyobb mérvű közmunkák megindítását a helyzet követelheti, a ministerium avégből, hogy a tisztelt ház azok esetleges kivitele iránt jó eleve intézkedhessék, elkészítette a tervet és összeállítást arra vonatkozólag, hogy az említett törvényhatóságok területén, mely állami munkákat tehetne, azokon kívül, melyek az 1873. és 1874-ik évi adományokban fedezetüket lelik — a fent említett czélból az 1874. év tavaszán nagyobb mérvben megindítani, vagy hol sem a törvényhatóság területén, sem annak közelében állami közmunka adható nem volna, melyek volnának azon kiváló fontossággal bíró helytartósági útépítések, melyeknek kivitele a jelen czéltól eltekintve is, közérdekű, amelyekre aztán fedezetet, vagy nagyobb mérvű segélyezést a törvényhatósági utak segélyzésére megszavazott alapból lehetne nyújtani. A fentebbi czélokra szolgáló út és vizépitkezések a következők lennének : sok , Állami költségen végrehajtandó oly építkezémelyek a költségvetésekben fedezetüket nem találják. a) Új útépítések : 1. Barcs-Kaposvári, 2. Kaposvár-boglári, 3. Nagy-Károly-Csucsai, 4. K.-Jenő-Halmágyi, 5. Nagy-Várad-Dévai , 6. Szob-Szemeréti , 7. Rozsnyó Szandeczi , 8. Turdosin-Ustyei , 9. Kapi-Szvidniki, 10. Keszthely- Bak-Regedei ut épitése. b) Uj viziépitkezések : 1. A Temes folyónál szükséges átmetszési munkálatok fokozása. 2. A Szamos-szabályozás nagyobb mérvű megindítása. 3. A Béga csatornának a Tiszával leendő összeköttetése. 4. A volt határőrvidéki telepítvényes községek megvédésére szolgáló gátalások elkészítése. H. Államkezelésbe átveendő törvényhatósági utak a következők lennének: 1. A Keszthely-Bak-Regedei. 2 . Boglár-Kaposvári. 3. Kőrös-belovár daruvári. 4. Nyitra-Zsámbokréti 5. Rozsnyó Szandeczi. 6. Ungvár-Uzsoki. 7. Felsőbánya Bártfalvi. 8. N.Károly-Csucsai. 9. Szászrégen-Tölgyesi. 10. N.-Várad-Dévai. 11. Ditró-Kézdivásárhelyi. 12. Kis Jenő- Halmágyi út kiépített része. III. Nagyobb mérvű segély lenne adandó a következő megyei utak építésére. 1. Privigye-Körmöczi útépítésre. 2. Husat-Toronyai. 3. Kovácsi-Szurdok-, M. Lápos-, Oláh-Lápos-, Hollómező- és Deési útépítésre. 4. Lúgos-Verseczi útépítésre. IV. A költségvetésben megszavazott: a) Apahida-Szászrégeni és b) Segesvári ghymesi útépítések 1874-ik évre nagyobb mérvben fokoztatnának. Végre V. Ha a törvényhozás szükségét látná a jelen indokból ott, hol lehet vasut építéseknek állami költségen leendő megindítását is rendelni el, megkezdhető lenne a Munkács Stryi és Érsekujvár- Nyitra-Trencséni vasutak földmunkája, miután ezeknek előmunkálatai teljesen készen vannak. A fentebb elősorolt utépítések és vízi munkálatok közérdekű volta részletesen van indokolva a közlekedési eszközök hálózatáról a tisztelt képviselőháznak benyújtott jelentésemben, nem tartom tehát szükségesnek azoknak ezúttal is bővebb magyarázatát. Az 1873. és 1874-ik évi adományok terhére a jövő év tavaszán megkezdhető munkálatok, valamint a tervezett új építkezések az illető törvényhatóságok között a következőleg oszlanak fel: 1. Arad megye. A megyében levő 13 mértföld régi államút rendszeres fentartásán kívül a Kis Jenő-halmágyi újonan felveendő állam ut építésének megkezdése esetére a földmunkánál 124,282 frt, a kőszállítás, aprózás és lerakásánál 160,298 frt, összesen 284,580 frt munkaérték álland rendelkezésre. 2. Beregh és Ungh megyékben a 8 */8 illetőleg 8 2/s mértföld régi állami ut rendszeres fentartásán kívül a Tiszai 11. sz. a. és a Csapi 2. átmetszés létesítésére az 1873. évi adományból 100,000 frt, s az 1874. évi adományból 60,000 frt, összesen 160,000 frt értékű munka jelöltetett ki s ezen kivül Beregmegyében esetleg a Munkács-Stryi vasút megindításával tetemes munka álland rendelkezésre. 3. Bihar megyében a nyolca mértföld régi állami ut fentartásán kivül rendelkezésre állandóó II.-Várad-Dévai ujonan felveendő államut kiépített részének fentartására 55,272 frt. Ezen ut kiépítetlen részének kiépítésére földmunkára 157,355 frt, kő- és kavics- szállítás- és lerakásra 124,000 frt összesen 336,627 frt. 4. Csikszékben,hol rendszeresen fentartatik 26/* mfd. régi államut, foglalkozás adható a Szászrégentölgyesi újonnan felveendő államut kiépített részének fentartásánál 30,060, frt a Ditró-K.-Vásárhelyi szintén újonnan felveendő államut kiépített részének fentartásánál 58.324 frt, összesen 88.384 forint erejéig. 5. Közép Szolnok megyében,hol jelenleg államut nincsen, az újonnan átveendő a II.-Károly-Caucsai út kiépített részének fantartásánál 12.847 frt. Ugyanazon át további építésénél a földmunkára 114.724 forint, kőszállítás- és lerakásra 170,000 forint. Összesen 297,671 frt. 6. Marmaros megyében a területén levő 34*/* mfld régi állami ut fentartásán kivül, a Felső-bánya-bárdfalvai újonnan felveendő állam ut fentartásánál 10,744 frtig s ezenkivül segélyt nyerne a törvényhatóság a huszt-toronyai ut építésére 50,000 frtot s igy összesen 60,744 frt állandó megye területén rendelkezésre. 7. Nyitramegyében, hol 17 V* mérföld régi államot rendszeresen fentartatik, a Vágh szabályozására tisztán a megye területén az 1874-ik évi adományból a kisajátítást nem számúra 54,416 frt, a nyitra-zsámbokréti újonnan felveendő államut fentartására 29,225 frt s a megye felső részén a privigye-körmöczi ut épitésére segélyt nyerne az 1874. évi megyei adományból 20,000 frt, összesen 103,641 forint. Ezen kivül Nyitramegye alsó része foglalkozást nyerhet a Komárommegyében az 1873. évi adomány terhére 91.981 frt, az 1874-dik évi adomány terhére 23.640 frt, összesen 115.621 frt erejéig megindítandó Vág szabályozási munkálatoknál és esetleg az érsekujvár-nyitra-trencséni vasút építésénél. Folytatása következik: Az akadémia nyelvészeti osztályának ülése. Budapest, decs. 1. Az akadémia mai estélyére Hunfalvy Pál s Szarvas Gábor két érdekes czimü felolvasása volt kitüzve, mely czimek nagyszámú közönséget s különösen több nőt vonzottak a kis terem rendesen rideg falai közé. A második értekezés ugyan elmaradt, azonban a hallgatók az estét érdekesen töltheték el A felolvasó Hunfalvy Pál volt, ki Európa őskori műveltségét ismertette egy dán tudós Vorsaae után, kivel nem rég a kopenhagai archeológiai museumban ismerkedett meg. Előre bocsátva némely általános eszmét, mennyire szükséges még a nyelvtudósnak is az anthropologiai s és történelmi tanulmány, röviden vázolja a kétegri s balttengeri sírhalmok felfedezése óta megindult fontos archaeologiai kutatásokat , azután áttér Vorsaae könyvére, különös súlyt fektetve az általa tudvalevőleg előszeretettel kegyelt finn nép történelmi fejlődésére. A dán tudós több más kutatóval megegyezőleg az első kőkorban is két különböző korszakot különböztet meg. A régibb korszakban csak Európa éjszaki részein volt valami kezdetleges műveltség, míg később az európai ember lassanként művésziebb lett, az őseskimók műveihez hasonló dolgokat csinált. A régi kőkorban az emberek még kevés házi állatot használtak. Rémszarvas, e kor jellemző állatja, ritkábban fordult elő s emberi művészet nyomai nem fordulnak elő azoknak csontjain, még az északon sem. Az ifjabb korból több kősir maradt fenn simított kőszerszámokkal, melyek a földmivelés kezdetét mutatják, sőt még bronznyomok is fordulnak elő. Oroszországban s éjszakán igen gyakoriak, Ausztria- Magyarországon s Poroszországban ritkábbak. Dániában érte el legnagyobb fejlődését a kőkor, innen terjedt Észak-Németországba, Finnlandba stb. Az előkelő szerszámok nem kősirokban fordulnak elő. A spandináv félszigeten roppant erdőségek által volt elválasztva két különböző műveltségi folyam, mely lassankint közeledett egymáshoz. Nem valószínűtlen, hogy egy harmadik nyugati folyam is bírt befolyással. A kőkor vége felé létező miveltség nagyobb volt — mint a vadembereknél gondoljuk — de a nagy lépés a művelődésben a bronz használatba jövetele volt. — A bronz leletek két korszakot mutatnak; az előbbiekben a halottak égetés nélkül s a kőkorszakhoz hasonlóan temettettek, az utóbbiakban égetve. A homeri költemények a bronz-kor hanyatlását mutatják. A bronz használata gyorsan terjedt, a földmivelést igen előmozdította. Oroszországot kivéve, e bronzemlékek több csoportra oszlanak, leggazdagabb fejlődést mutatnak Scandinaviában, hol a fejlődés rögtöni ismeret nélkül történt. Délen kevésbé, nyugaton legkevésbé volt kifejlődve a bronzkorszak. A bronzműveltséget némelyek Ázsiából származtatják, de ha elfogadható volna is ezen nézet, Oroszországon nem jött keresztül. Az orosz bronzkor sokkal durvább s későbbi eredetű, kivévén a balti tartományoknak, hova nyugotról jött a bronz s elégetéssel volt egybekötve. Közép- és Dél-Oroszorságban ritkán fordulnak elő brnzemlékek s sirok, sok részeiben egyáltalában nincsenek s a bronz emlékek vassal vannak vegyítve. Világos tehát, hogy az ázsiai bronzcsoportot az európaitól egy széles szalag különítette el. Ázsiában a bronz, réz és ólomöntvényből van, hasonlóan Oroszhonban ellentétben az angolokéval. Vorsaae különösen a kardokra fektet súlyt. Ázsiában s Dél Európában ritka a bronz kard, Közép-Európában kezdődik s Dániában éri el tökélyét. (A magyar múzeum e tekintetben igen gazdag.) Középeurópában is a Rajnán túl más — a déli — befolyás látható. A vaskor Európa déli részén már századok óta uralkodott, míg éjszakán mintegy Krisztus születésekor kezdődött. Itt az első vaskor mintegy 450-ig, a középvaskor 700-ig, a harmadik vaskor 1150-ig terjed, mely korok mind különböző műveltségi kornak felelnek meg. A harmadik kor volt Scandinavia hőskora. Ezen korszakok fejtegetése után Vorane kimutatja, hogy a finnek és lappok keletről ■ sokkal később jöttek hazájukba s hogy Oroszrszág nem volt