A Hon, 1873. december (11. évfolyam, 276-299. szám)

1873-12-02 / 277. szám

helyébe ü­l, s onnét égése boldogan vezényli a kom­mandóra való beavatást: ezek mind igen jelentékeny tünetek s bizonyára ama konferencziának eredmé­nyei Az ország mindenesetre fogja méltányolni e dolgok fontosságát, a most már meg lesz elégedve sorsával. Mert ha nem lenne — a deákkör bizony nem segíthetne rajta. A deákkör pedig az úristen után ez idő szerint ismét a legnagyobb hatalmasság. A képviselőház ülése. Esti lapunk tudósítása a kérvények tárgyalása folyamán szakadt meg. A R­ákóczy F. hamvai hazaszállítása iránti kér­vényeknél Simonyi Ernő felszólal s kéri a minisztert, tegyen lépéseket ez ügyben. Tudja meg egyebek közt a külföldi diplomáczia utján, hová lett Rákóczy szive, mely végrendelet folytán a Pária melletti Gros­­bois-zárdában temettetett el. Szlávy József: Ezt szívesen megígéri. Csiky megújítja az iránti indítványát, hogy a kormány még ez ülésszak alatt tegyen ez ügyben jelentést. Szlávy: Ez indítvány már a múltkor elvezte­tett s az most a házszabályok szerint nem ismétel­hető. Következnek ezután a bankügyre vonatkozó kérvények. A kérvényi bizottság egyszerűen a pénz­ügyminiszterhez kívánja őket utasítani. Horn Ede: T. ház ! Jól tudom, hogy csak né­hány nappal ezelőtt hasontartalmú kérvények alkal­mával felszólalás történt a bankügyben, és ered­ménytelenül hangzott el, ámbár a t. ház egyik leg­kitűnőbb tagjától eredt a felszólalás. Annak daczára, tekintve az ügy elvitázhatlan fontosságát és sürgős­ségét, tekintve a napról-napra nagyobb számban be­érkező kérvényeket, bátor vagyok a t. ház becses figyelmét kikérni néhány igénytelen és szigorúan tárgyilagos megjegyzésre. T. ház 1 Minden reeriminatiot s a vitának szen­vedélyességét ki akarván kerülni, nem fogok a tárgy meritémához szólani, vagy arról, valjon független ma­gyar bank alkottassék-e vagy pedig az ország a bécsi nemzeti bankkal kössön-e szerződést ? még kevésbé fo­gok bocsátkozni annak megvizsgálásába : az egyik vagy másik esetben, melyik volna a modus prece­­dendi ? De egyet nem szabad szem elől téveszteni s ez az, hogy az ügy halasztást nem szenvedhet Tudvalevő, hogy az 1862-ki bankad­ó értelmében a bécsi nemzeti bank köteles még ezen év lefolyta előtt kinyilatkoztatni : vajjon kivánja-e szabadal­mának meghosszabbítását vagy megújítását, és mily feltételek alatt? E kérdés megfelelésére a bé­csi nemzeti bank igazgatósága e hó 10-ik­re rendkí­­vüli közgyűlést hívott össze, melynek ez lesz egyedüli feladata. Meglehet t hát, hogy a rendkívüli közgyűlés már fog határozott és részletes feleletet adni; meg­lehet az is, hogy az igazgató tanácsnak vagy vala­mely bizottságnak teljhatalmat ad ezen ügy elintézé­sére; de bármi történjék, annyi áll, hogy egy nagy­szerű és oly óriási üzlettel bíró intézet, mint a nem­zeti bank, nem likuidálhat, máról holnapra; annál kevésbé, minthogy ezen esetleges liquidatioval szo­ros összefüggésben áll az államjegyek beváltása és a 80 milliónyi államadósság. Ennek következtében bármi legyen a határozata e rendkívüli közgyűlés­nek, a bécsi nemzeti bank kényszerítve lesz azonnal a közgyűlés után előállani az ö tervezés ajánlataival, a cislajd­án kormány vagy esetleg a két kormán­­nyal közölni az ö kívánalmait és ezeknek minél gyorsabb elintézését sürgetni. Mi lesz t. hát, ezen tényálladékkal szemben a mi helyzetünk ? Az előzmények után, fájdalom, e kérdésre könnyű a felelet. Ezen hó végnapjaiban vagy talán január folytán elő fogja adni az­ kormány a bécsi nemzeti bankkal kötött szerződést, azon hozzáadással:­­ez az, a­mit kieszközöltem Bécsben; ezt 8 nap alatt változatlanul el kell fogadni, mert a bécsi nemzeti bank csak 8 napig áll szóba, mert a bécsi nemzeti bank semmi változást nem enged, és el kell fogadni mindazt, azért, mert semmi más aján­lat, s­emi más terv nem fekszik a t. ház előtt, szó­val , egy-két hónap múlva a bankkérdéssel szemben ott fogunk állani, a­hol álltunk 8 nappal ezelőtt a kölcsön ügyében. T. ház, e kölcsön tárgyalása alkalmával még a jobboldal t. szónokai között sem akadt egyetlen egy, ki sajnálatát, roszalását nem fejezte volna ki azon kényszer felett, melybe hozatott a ház, ki be nem ismerte volna, hogy a ház méltósága és a haza érdeke parancsolóan követelik azt, hogy kikerültes­­sék jövőre ezen kényszerhelyzetnek ismétlése. Te­hát, ha már a múlt héten oly általános volt a sajná­lat s a roszalás, az azóta bekövetkezett­ tények ezen sajnálatát még emelik, ezen roszalást még jogosul­tabbá teszik. A tárgyalás alkalmával elismerte min­denki, hogy a kölcsön méregdrága, de azt azzal in­dokolta, hogy az európai pénzügyi helyzetben más­kép nem is lehet. Azt mondták, midőn Európa első pénzpiacién, Londonban, 9 °/. a bank kamatláb, Ma­gyarország nem tarthat igényt 10—10*/* %-nél ol­csóbb pénzre. Mi történt a­ hát ? A gőzerővel keresztülhajtott törvényjavaslat még nem is volt megszavazva, midőn Londonban °/C-ra leszállott a bank kamatláb, Páriában 5 °/C-ra. n nem hiszem, hogy legyen valaki e házba­n, ki ta­gadja a következőt: azon bank-consortium, mely azon peremben, midőn a bank kamatláb 9 °/C volt Londonban, nekünk 10*/*­­/o-ért adott pénzt, ezen consortium, midőn 3 °^,,-kal alább szállt a kamatláb Londonban, nem adott volna 1 vagy 2$/»-kal olcsób­ban pénzt; más szóval t. hát, ha a t. többség kegyes­kedett volna elfogadni azon külön véleményt, me­lyet a második és negyedik osztály nevében volt szerencsém a ház elé terjeszteni (felkiáltások jobb felől: a tárgyhoz !) — a tárgyhoz tartozik nagyon — ismétlem, ha azon külön véleményt elfogadta vol­na a ház, s kimondta volna, hogy elfogadjuk a köl­csönt, és az összeget, a tartamot, a mellékfeltétele­ket, de olcsóbban kívánjuk a pénzt, a háznak ezen felelete ugyanazon napon érkezett volna a bank­con­­zortáimhoz, midőn már 3 °­ C-kal leszállt a pénznek az ára, s mindenesetre 1—2«/«-kal olcsóbban kaptuk volna a kölcsönt, és megkíméltük volna az ország­nak egynéhány millióját. Lehetetlen t. ház! egy más, még megdöbben­tőbb tényre fel nem hívnom a t. ház figyelmét. Álta­lános volt itt azon mondat, hogy a 101/* % kölesért csak egy nagy európai bankháznál szívességből kap­tuk, mert máshol még ezen az áron sem adtak volna kölcsönt. Es mit láttunk? Ugyanazon napon, midőn itt kihirdett­etett a 10'/*"/« kölcsön, Londonban kö­­­­rebocsáttatott, u­gyanazon első angol bankház Roth­schild által egy­­ 50 milliónyi orosz [kölcsön 5 *10-oe 93-ért T. ház] Ha eltekintek a mellék­feltételektől ■me­lyek a mi kölcsönünket oly nagyon megdrágítják, ha csak a sajátképem­ kamatlábat veszem tekintetbe, azt látom, hogy 111 frt 60 krajczár úgy áll a 6 % - hoz, min­t 93 az 5-höz, azaz ha 5 forint évi járulék­ért adnak 93 frtot, nekünk a 6 frtért, — hacsak Oroszországgal e­gy színvonalon állunk is, pedig Oroszország nem a legelső helyet foglalja el hitel tekintetében a világ pénzpiacain,­­ akkor jogunk lett volna 111 frt 60 frhoz, pedig ezen ár közt is a közt, a­mit mi valóban kapunk, 27 frtnyi a különb­ség minden 100 ftos kötvény után, vagy­is 20665000 frtot a 76*/* millió után, melyet most felvesztente. (Mozgás jobbfelől. Felkiáltások : Napirendre!) Vagy ha még azt megengedném is, t. ház . .. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, méltóztas­­sék magát a szőnyegen levő tárgyhoz tartani. (Nagy zaj balfelöl.) A szőnyegen levő kérdés az : mi történ­jék ezen kérvényekkel, melyek egy önálló magyar jegybank felállítása iránt intéztettek a t. házhoz ? Méltóztassék tehát szorosan e kérdéshez tartani ma­gát (Helyeslés jobbfelöl. Zajos ellenmondások bal­­felől.) Horn Ede: Ámbár az utasitás teljes helyességét el nem ismerhetem, mégis elfogadom és ezennel át­megyek tárgyamra. (Zaj jobbfelől.) T. házi A té­nyek, melyeket felporoltam, azt gondolom elég ért­hetően szólnak és nem szorulnak commentárra. Ha már néhány nap múlva a kényszerhelyzetnek elfo­gadása az elhamarkodás oly szörnyűen megboszulja magát, ha azt látjuk, hogy az ország nehány nap alatt oly drágán fizeti a kényszerhelyzetet, kérdem lesz e valaki elég hazafiatlan, elég lelkiismeretlen, be nem vallani, hog­y mindent el kell követni, hogy egy másik esetben kényszerhelyzetbe ne jöjjünk. (Nagy zaj jobbfelől.) En t. ház olyasmit sem a t. kormányról, sem a t. házról fel nem tehetek. Pedig kimutattam már, hogy az előzmények után s a tényálladék következtében a mostani eljárást követve, azaz, ha a bank tárgyában előforduló kér­vényeket mindig az egyszerű kormányhoz való uta­sítással temetjük el, néhány hét múlva a bank­kér­dést illetőleg okvetlenül azon kényszerhelyzetben leszünk, melyet a múlt héten mindnyájan oly mé­lyen sajnáltunk a kölcsön ügyében,pedig azon drága leczkék után, melyeket a tények adnak, ezen kény­szerhely­ze­tek ismétlése nem lenne egyszerű vigyá­­zaatlanság, vétek lenne a haza iránt, majdnem haza­árulás. (Élénk helyeslés balfelöl) ha az ország érde­két ismét igy feláldoznánk, ha az ország millióit ta­lán egy elhamarkodás által ismét elvesztenék. S mit kívánok én ennek elkerülése végett ? A legegyszerűbb dolgot, t. ház ; csak azt, hogy alkalom adassék a t. háznak ezen nagy horderejű kérdéshez nem a 12-ik órának utolsó 5 perczében hozzászólni, hanem a megelőző negyedórában: — ez bizony nem sok. Tegyük fel, hogy a t. kormány — minthogy a t. kormány 2 év óta legalább foglalkozik az illető alkudozások és tanulmányozásokkal — egy-két hét múlva a ház elébe lép és nézeteit, terveit, kilátásait előterjeszti. Meglehet, hogy ekkor a ház határozottan a független magyar bank mellett nyilatkozik, és akkor ideje és alkalma lesz a kormánynak azonnal az illető előkészületekhez fogni és megkíméljük őt szintén azon kellemetlenségtől, hogy heteken át hiába bíbelődjék a tanácskozásokkal és alkudozásokkal Bécsben; vagy talán sikerülni fog a t. kormánynak a t. házat meggyőzni arról, hogy a független magyar bank keresztülvihetlen, hogy a bécsi bankkal kell egyezkednünk, és akkor a­­ ház nagyban és egész­ben megállapítja ezen egyezkedés alapvonalait, mely a kormánynak utasításul szolgáland, és ha talán egy­két hónap múlva a ház elébe hozza a már megkötött egyezkedést, a­kár a ház igen­is egy két nap alatt elintézheti a dolgot, minthogy akkor legfeljebb né­hány részlet, vagy alárendelt módosítás felett kellene intézkednünk. Az elmondottak kifolyásaként, a következő indítványt vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni. (Halljuk!) „A kérvények 29. sorsjegyzékének 3449. szá­mú %z önálló magyar jegybank felállítására vonat­kozó kérvények a kormánynak kiadatnak azon meghagyással, hogy még a folyó év vége előtt ter­­jes­szen a ház elébe indokolt jelentést nevezett kér­vények szintúgy a többi hasontartalmu kérvények felett, melyek az országgyűlés folyama alatt hozzá­­utasitottak. T. hát ! csak egy szám van még. Ismeri min­denki a szörnyű csapásokat, melyek szegény hazán­kat a közel lefolyt hónapok alatt érték: a járvány, a rész­aratás, a rendkívüli szárazság, a pénz- és hitel­válság, vetekedve pusztítottak az országban. Várva várta az ország a mi összejövetelünket, azon biztos reményben, hogy az országgyűlés első feladatának tekintendi azt, hogy ezen bajokkal foglalkozzék és tehetsége szerint ezen bajok orvoslásáról gondos­kodjék. Eddigelé semmit sem tettünk ezen irányban, még csak szó sem volt erről, mintha a mi választóink csak a kormány és nem az ország érdekében küld­tek volna minket ide. Nagyon kérem a t. házat, ne tetézzük ezen súlyos mulasztást, még egy oly mulasztás és halasztás által, melynek következtében kényszerítve legyünk né­hány hét vagy néhány hónap múlva a legnagyobb horderejű bankkérdést azon nyomasztó és megszé­gyenítő kényszerhelyzet nyomása alatt elintézni, melynek nyomása alatt elintéztük néhány nap előtt a kölcsön ügyét. Ajánlom indítványomat elfogadás vé­gett. (Elénk helyeslés balfelől.) Móricz Pál: Az egész ország türelmetlenül várja, hogy a kormány a bankkérdésben nyilatkoz­zék. Nyilatkozott is egyszer a házban, másszor a Deák körben. De mindkét nyilatkozata egészen sem­mit­mondó volt. Azt kell hinnie, ha a kormánynak szándé­kban lenne fölállítani az önálló magyar ban­kot, azt ily critikus pillanatban kimondta volna. — Hogy nem tette, az ellenkezőt bizonyítja. Annyival inkább szükséges azonban, hogy nyilatkozzék. (Élénk helyeslés balról.) Szlávy József: Horn Ede azon aggályát kí­vánja megszüntetni, mely aggály következtében azt mondá, hogy végre is oly kényszer­helyzetbe le­szünk, hogy vagy az osztrák bankkal kell kiegyez­ni, vagy semmi sem lesz. E kényszerhelyzet nem fog beállani, mert a bank privilégiuma még eltart két esztendeig. Ezen hó végéig kénytelen a bank nyilatkozni, hogy to­vább kívánja-e ezentúl is megtartani szabadalmát vagy nem , de az, hogy mi arra a felelet, és mikor kell a feleletnek bekövetkeznie, arra nézve a statú­tumokban nem foglaltatik semmi. Kényszer­helyzet tehát e hó folyamában ez iránt beállani nem fog. Képes lesz-e a kormány ezen hó folyamában a bank tárgyában concret javaslattal lépni a ház elé, azt nem tudja, hanem mindenesetre annak idejében meg fogja a kormány tenni előterjesztését és kény­szer­helyzetbe, a t. ház nem fog juthatni. Különben azon kérvények tárgyában, melyek a bankkérdést tárgyazzák, a ház már határozatot hozott, és­pedig Simonyi e tekintetben beadott indítványára. Azt hiszi, hogy ezt újra tárgyalás alá venni nem lehet Tisza Kálmán. Igen röviden kívánok ezen tárgyhoz szólani, szólani pedig azért, mert azt lehe­tetlenség tagadni, és nagyon természetes, hogy ezen bankkérdés felett mind e házban, mind az országban bizonyos nyugtalanság uralkodik, miután már oly rég idő óta fel volt vetve, minduntalan nyertünk ígéreteket, hogy a kormány előterjesztendi álláspont­ját és teendő lépéseit, és mindeddig semmit sem tett, mert minden eddig tett kormánynyilatkozat lényegi­leg nem tartalmazott semmit sem. A bankkérdés, hogy ma itt megoldani nem lehet, kétséget sem szen­ved ; sőt még azt is tárgyalni igen nehéz volna, hogy mi történjék a bankkal. Ezt azonban Horn képviselő úr nem is kívánta, ő nem kíván egyebet, mint hogy már egyszer azon helyzetben legyünk, hogy tudja a képviselőház és az ország, minő állást foglal el a kormány e fontos kérdésben. Ezen kívánságának jo­gosultságát, legalább meggyőződésem szerint, megta­gadni nem lehet Én tehát a­nélkül, hogy vitatásába bocsátkoz­nám annak, hogy meddig kell és mikor kell okvetle­nül a mi részünkről is ezen kérdésnek eldöntetni, ha csak a bank is az, melynek ezen évben nyilat­koznia kell saját kívánságai s vágyai iránt, de még­is szükségesnek tartom, akár egy évig tartson még a bankprivilégium mint én hiszem, akár két évig mint a miniszter úr mondta, mondom, akár egy, akár kettő, de én úgy tudom, hogy egy, —­­­in­­den esetben azt tartom, hogy nagyon itt az ideje, hogy az ország és a képviselőház a kormány álláspontjáról és teendő lépéseiről értesítessék; an­­­nyival inkább, miután már igen régen tudjuk, hogy tanácskozások folytattalak, és talán megállapodá­sok jöttek létre, ha nem is a bankkal, hanem a má­sik kormán­nyal, és mindezekről az ország és a t. ház tájékozva nincs. Én tehát azt tartom, hogy a t. ház a­nélkül, hogy a bankkérdést egy per tangen­­tem megoldani akarná, elfogadhatja Horn képvise­lő úrnak ezen indítványát, melyet én legalább ré­szemről, elvileg magamévá teszek, s csakis az ő be­leegyezésével is — némileg praecizírozni kívánok. Jelesen én azt óhajtanám ez indítvány végén monda­­ni, hogy ezen kérvények azon utasítással tétessenek a minisztériumhoz, hogy a bank ügyében elfoglalt álláspontjáról és ebből folyólag tett lépéseiről 19­74. évi február végéig tegyen a ház elé jelentést. Ez nem praejudikál a kérdésnek, de igen­is kívánhatja a képviselőház azt, hogy ily fontos kérdésben tájé­kozva legyen. (Helyeslés balfelől.) Csengery Antal : Azon nyilatkozat után, melyet a kormány Simonyi Ernő indítványára vála­szul adott, hogy még ez ülésszakban ad jelentést a bankügyben, feleslegesnek tartja Horn - Tisza indít­ványát. Ha Horn attól fél, hogy a házat hozza a kor­mány kényszerhelyzetbe, ő meg attól tart, hogy ama határozat által a kormányt hozná a ház kényszer­helyzetbe. Helytelennek tartja a bankvita minduntalan való megújítását, valamint helytelennek azt, hogy a mi kölcsöneinket a rendezett háztartásal Oroszor­szág kölcsöneivel , az angol bank kamatlábával hozzák összeköttetésbe és azok, a­kik ismerik az eu­rópai pénzviszonyokat. Ismétli, hogy épen Horn indítványa teremhet­né meg a kormányra nézve a kényszer­helyzetet, a­mely a kormány irányában ép oly súlyos lehetne, mi­t a­milyen nyomasztó volt a kölcsön ügyében a kényszerhelyzet a képviselőház irányában. Azonban hogy e k­ényszerhelyzetbe miért jutott a ház is, azt a pénzügyminiszter jól felvilágosította akkor, mikor megjelölte azon eljárást, melyet a kölcsönök köté­sénél a magyar képviselőház követ, szemben azon el­járással, melyet más törvényhozások hasonló esetben követni szoktak, a­mit kár volna figyelem nélkül hagyni Horn Ede képviselő úrnak. (Helyeslés jobb­felől.) Péchy Tamás: A miniszterelnök — s Csen­­gery is — azt mondták, hogy Horn indítványa nem is tárgyalható. A házszabályokban az áll, hogy a ház által elvetett indítvány vagy javaslat azon ülésszak alatt nem jöhet újra tárgyalás alá, de az, hogy az egyszer hozott határozat ne változtathatnék meg, nem áll, és így érvelésük ide nem alkalmazható. Pár­tolja Horn Ede indítványát. Simonyi Ernő Csengery ellen polemizál. Az ő indítványát a ház tárgyalásba sem vette, azt tehát el sem vethette, s így a házszabályoknak arra mi vonatkozása nem lehet. A ház már négy év óta húz­­za-vonja ez ügyet s valóban megalázó, hogy míg a kormány a Deá­kör előtt nyilatkozatot tesz, itt csak üres szavakkal üti el a kérdést. Minthogy az e tür­­hetlen helyzetnek elvégre véget vet, pártolja Horn indítványát. (Helyeslés balról.) Tóth Vilmos: A házszabályok betű szerinti értelme igaz, hogy megengedi Horn Ede indítványá­nak tárgyalását. De ily esetekben per analogiam le­hetne eljárni. Különben eltekintve a házszabályoktól mióta a ház ismert határozatát hozta, nem történt semmi olyas­­mi a megváltoztatást indokolná. (He­lyeslés jobbról.) Zaedényi Ede : T. ház! (Halljak!) Miután a dolog érdeméhez az eddigi szónokok már­is­­ szólot­tak, felesleges a házszabályok magyarázata. És azok után miket Csengery társunk mondott, csak egy rövid észrevételt fogok tenni. Ugyanis Horn képvi­selő azzal indokolja indítványát, hogy az osztrák nemzeti bank dec­ember 10-kére tűzvén ki nagy­gyűlését, abból terjesztendi az osztrák kormány elé a bank privilégiumának meghosszabbítása iránti ja­vaslatát és miután ezen javaslat okvetlen a magyar korona országait is illetni fogja, azt követeli, hogy a magyar ministerium f. hó végéig terjessze a ház elé a jegybank felállítása iránti javaslatot. Ha csak a minisztériumnak e bank felállítása iránti nézeteiről volna szó, ezeket a t. ház igen jól ismeri, mert a­me­lyeket a pénzügyminister már több ízben — nem csak magán körben, mint Simonyi említé — de a nyilvános ülésekben, különösen minap épen szemben Simonyi indítványával elé adá. Jól tudják a­z. ellen­zék tagjai is, hogy a minisztérium mindenek előtt az osztrák nemzeti bankkal és az osztrák kormán­­nyal oly egyezkedésre kíván lépni, melylyel e ma­gyar pénzpiacz függetlenségét biztosíthatná, addig pedig, míg ezen egyezkedés lehetőségéről lemondani nem kénytelen, önálló magyar jegybankot javaslat­ba hozni nem szándékozik. Ily egyezkedés eszköz­lésére több idő kívántatik, mintsem hogy az illető értekezleteket a f. hó végéig, azaz az osztrák bank gyűlése után 15 nap alatt befejezni lehetne, azért is a bank­kérdés iránti minapi országos ülésben a mi­­niszerelnök azt nyilatkozta rá, hogy későbben, min­denesetre azonban ezen ülésszak alatt e tárgyban határozott javaslatot- azaz törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. A t. ház a ministeriumnak ezen nyilatkozatában megnyugodott (Ellenmondás bal felől), tudom, hogy a túlsó oldalon ezen nyilatkozat­tal meg nem elégedtek, azért most is szűkebb határ­időt követelnek, de én azt hiszem, hogy ugyanazon többség, mely minap megelégedett a minisztérium által kiszabott határidővel, most is ezen végzését fen fogja tartani. (Helyeslés jobbról.) Ezután a kérdés föltétetvén, a többség, a jobb­oldal túlnyomó nagy része, a Horn indítványát mellőzi. Ezzel a napirend befejeztetvén — csak még a keleti vasút ügyében beadott kérvények utasíttatván a vasúti és pénzügyi bizottsághoz. Elnök a további napirendre nézve a követ­kezőket terjeszti elő. Mindenekelőtt kérném az incompatibilitás kér­désében kiküldendő bizottságot, méltóztassanak ülés után alakulás végett itt maradni. A­mi azt illeti, mily kérdésekkel foglalkozhat­nék most a t. ház, bátor vagyok a következőket elő­terjeszteni. Oly ügyek, melyek nyilvános ülésben vé­zethetnének tárgyalás alá, csak a következők : Az igazságügyminiszter határozati javaslata az általa beterjesztett és még beadandó törvényjavaslatok elő­zetes tárgyalására egy jogügyi bizottság megválasz­tása tárgyában; a mentelmi bizottság jelentése Becze Antal képviselő elleni keresetben, ugyancsak a men­telmi bizottság jelentése Haller Ferencz gr. ügyé­ben ; végre a Naszód vidékbeli községekkel elfoga­dott egyesség tárgyában egy 5 tagú bizottság vá­lasztása. A mint méltóztatnak látni, mindezen tárgyak nem nagyon sürgősek, némi halasztást szenvedhet­nek ; vannak azonban nagyon fontos és sürgős tár­gyak, részint az osztályokhoz, részint a szakbizott­sághoz utasítandók, a olyanok, melyek már az osztá­lyokhoz utasittattak, és tárgyalás alá vétethetnek. Ezek a honvédelmi miniszter által beterjesztett tör­vényjavaslat, a magyar sorhadi csapatok és haditen­gerészethez 1874-re állítandó ujonczok és tartaléki jutalékról, azután a magyar korona országaira eső hadjutaléknak 1—12 számú határőrezredek polgáro­sítása folytán a sarkadi zászlóaljak szaporításáról. A honvédelmi minisztériumnak ezen 3 rendbeli tör­vényjavaslata már az osztályokhoz lévén utasítva, azok által tárgyalás alá vehető. Ilyenek még a köz­munka miniszter előterjesztése a belvizek levezetése körüli eljárás tárgyában, továbbá a közoktatási és honvédelmi miniszterek által beadott törvényjavaslat a tanuló ifjúság katonai és fegyvergyakorlataira vo­natkozólag. Ezek már az osztályokhoz vannak uta­sítva s ezek által azonnal tárgyalás alá vétethetnek. A szakbizottságokhoz utasítottak közt is sok fontos és sürgős tárgy van, s azért méltóztassanak mielőbb tárgyalás alá venni. A belügyi és közlekedési miniszterek a napok­ban előterjesztést nyújtottak be a háznak az ínség tekintetéből netalán teendő intézkedések iránt. Ezen előterjesztés már kinyomatott és szétoszlatott a képviselő urak közt. Ezt gondolom előzetes tárgya­lás végett a pénzügyi bizottsághoz kellene utasítani. (Helyeslés.) Tehát a pénzügyi bizottsághoz fog át­tétetni. Már most te­hát, az iránt méltóztassék hatá­rozni, kíván-e nyilvános ülést tartani, melyen azon előadtam négy ügyet lehetne tárgyalni, vagy pedig egyelőre szükségesnek látná-e, hogy az osztályok és szakbizottságok foglalkozzanak ? Alm­ásy, Tisza Kálmán, Perczel és Csengery rövid felszólalása után határoztatik, hogy szerdán 10 órakor ülés lesz, melyen Becze és Haller mentelm ügyét, azonfelül még Alm­ásy az Ínség ügyében kelti határozati javaslatának felvételét fogja elintézni a ház. Ezzel az ülés véget ér. A tavas­szal megindítható közmun­kák tárgyában a közmunka és közlekedésügyi miniszer következő jelentést terjeszt­ a képviselőház elé: Tisztelt képviselőház! Azon intézkedéseken felül, melyek a járvány és rész­termés folytán beállott sajnos következmé­nyek megszüntetése vagy lehető enyhítése végett a kormány által tetettek vagy még teendők lesznek, beállhat annak szüksége is, hogy egyes vidékeken közmunkák kijelölése és megindítása által a mun­kás nép részére kereset, mód és alkalom nyúj­­tassék. Ezen eshetőséggel szemben kötelességemnek tartottam tanulmányokat tétetni az iránt, hol válha­­tik szükségessé oly munkálatok megindítása, me­­l­lyek vagy közvetlenül az Ínség színhelyére vagy­­ annak közelébe esvén, a fent említett czélra szolgál­­­­hatnak, figyelmet fordítván egy utal arra, hogy a­­ közmunkák lehetőleg állami közlekedési eszközeink­­ állandó hálózatába beillők legyenek és így nem­­­­zetgazdászati szempontból is maradandó becscsel bírjanak. Ezt szem előtt tartva, ezúttal főleg a kő éa vízi utak építésére fordítottam figyelmemet, melyek­­ ugyanis a vasutaknál aránylag jóval kevesebb befektetési költséget igényelnek s rövidebb időtar­tamra szorítkozó előmunkálatok után mindjárt meg­­indithatók, s melyek létesítése vagy tökéletesbitése az ország közgazdászatának és forgalmának fokozá­sára, mert egyúttal meglevő vasutaink táplálására szolgálandóak. A belü­gyminister úr részletes jelentést ter­j­­esztett a tisztelt képviselőház elé az ország helyze­téről, s különösen kiemelte, hogy Doboka, Közép- Szolnok, Kővárvidék, Krassó, Nyitra-Ugocsa, Zem­­plén megyékben fokozottabb a szükség, de Belső- Szolnok, Csíkszék, Udvarhelyszék, Arad, Bars, Be­­reg, Bihar, Marmaros, Somogy, Sopron, Szatmár, Temes, Trencsén, Torontál, Zala és Zaránd megyék­­ben is megeshetik, hogy jövő tavaszra nagyobb mérvű közmunkák megindításáról kellene gon­doskodni, s ezáltal a munkás népnek keresetforrást nyitni. Tekintettel tehát azon eshetőségre, hogy na­gyobb mérvű közmunkák megindítását a helyzet kö­vetelheti, a ministerium a­végből, hogy a tisztelt ház azok esetleges kivitele iránt jó eleve intézked­­hessék, elkészítette a tervet és összeállítást arra vo­natkozólag, hogy az említett törvényhatóságok terüle­tén, mely állami munkákat tehetne, azokon kívül, me­lyek az 1873. és 1874-ik évi adományokban fede­zetüket lelik — a fent említett czélból az 1874. év tavaszán nagyobb mérvben megindítani, vagy hol sem a törvényhatóság területén, sem annak közelé­ben állami közmunka adható nem volna, melyek volnának azon kiváló fontossággal bíró helytartó­sági útépítések, melyeknek kivitele a jelen czéltól eltekintve is, közérdekű, a­melyekre aztán fedezetet, vagy nagyobb mérvű segélyezést a törvényhatósági utak segélyzésére megszavazott alapból lehetne nyújtani. A fentebbi czélokra szolgáló út és vizépitke­­zések a következők lennének : sok , Állami költségen végrehajtandó oly építkezé­melyek a költségvetésekben fedezetüket nem találják. a) Új útépítések : 1. Barcs-Kapos­­vári, 2. Kaposvár-boglári, 3. Nagy-Károly-Csucsai, 4. K.-Jenő-Halmágyi, 5. Nagy-Várad-Dévai , 6. Szob-Szemeréti , 7. Rozsnyó Szandeczi , 8. Tur­­dosin-Ustyei , 9. Kapi-Szvidniki, 10. Keszthely- Bak-Regedei ut­ épitése. b) Uj viziépitkezések : 1. A Temes folyónál szükséges átmetszési munkálatok fo­kozása. 2. A Szamos-szabályozás nagyobb mérvű megindítása. 3. A Béga csatornának a Tiszával le­endő összeköttetése. 4. A volt határőrvidéki telepít­­vényes községek megvédésére szolgáló gátalások el­­­­készítése. H. Államkezelésbe átveendő törvényhatósági utak a követ­kezők lennének: 1. A Keszthely-Bak-Re­­gedei. 2 . Boglár-Kaposvári. 3. Kőrös-belovár da­ruvári. 4. Nyitra-Zsámbokréti 5. Rozsnyó Szandeczi. 6. Ungvár-Uzsoki. 7. Felsőbánya Bártfalv­i. 8. N.­­Károly-Csucsai. 9. Szászrégen-Tölgyesi. 10. N.-Vá­­rad-Dévai. 11. Ditró-Kézdivásárhelyi. 12. Kis Jenő- Halmágyi út kiépített része. III. Nagyobb mérvű segély len­ne adandó a következő megyei utak építésére. 1. Privigye-Körmöc­zi úté­pítésre. 2. Husat-Toronyai. 3. Kovácsi-Szurdok-, M. Lápos-, Oláh-Lápos-, Hollómező- és Deési útépítésre. 4. Lúgos-Verseczi útépítésre. IV. A költségvetésben megsza­vazott: a) Apahida-Szászrégeni és b) Segesvári ghymesi útépítések 1874-ik évre nagyobb mérvben fokoztatnának. Végre V. Ha a törvényhozás szükségét látná a jelen indokból ott, hol lehet vasut­ építéseknek állami költségen leendő megindítását is rendelni el, megkezdhető lenne a Munkács Stryi és Érsekujvár- Nyitra-Trencséni vasutak földmunkája, miután ezek­nek előmunkálatai teljesen készen vannak. A fentebb elősorolt ut­építések és vízi munkála­tok közérdekű volta részletesen van indokolva a közlekedési eszközök hálózatáról a tisztelt képviselő­háznak benyújtott jelentésemben, nem tartom tehát szükségesnek azoknak ez­úttal is bővebb magyará­zatát. Az 1873. és 1874-ik évi adományok terhére a jövő év tavaszán megkezdhető munkálatok, valamint a tervezett új építkezések az illető törvényhatóságok között a következőleg oszlanak fel: 1. Arad megye. A megyében levő 13 mértföld régi államút rendszeres fentartásán kívül a Kis Jenő-halmágyi újonan felveendő állam ut építésének­ megkezdése esetére a földmunkánál 124,282 frt, a kőszállítás, aprózás és lerakásánál 160,298 frt, ös­­­szesen 284,580 frt munkaérték álland rendelkezésre. 2. Beregh és Ungh megyékben a 8 */8 illetőleg 8 2/s mértföld régi állami ut rendszeres fentartásán kívül a Tiszai 11. sz. a. és a Csapi 2. átmetszés léte­sítésére az 1873. évi adományból 100,000 frt, s az 1874. évi adományból 60,000 frt, összesen 160,000 frt értékű munka jelöltetett ki s ezen kivül Bereg­­megyében esetleg a Munkács-Stryi vasút megindítá­sával tetemes munka álland rendelkezésre. 3. Bihar megyében a nyolca mértföld régi állami ut fentartásán kivül rendelkezésre álland­ó­ó II.-Várad-Dévai ujonan felveendő államut kiépített részének fentartására 55,272 frt. Ezen ut kiépítetlen részének kiépítésére föld­munkára 157,355 frt, kő- és kavics- szállítás- és lera­kásra 124,000 frt összesen 336,627 frt. 4. Csikszékben,hol rendszeresen fentartatik 26/* mfd. régi államut, foglalkozás adható a Szászrégen­­tölgyesi újonnan felveendő államut kiépített részének fentartásánál 30,060, frt a Ditró-K.-Vásárhelyi szin­tén újonnan felveendő államut kiépített részének fentartásánál 58.324 frt, összesen 88.384 forint erejéig. 5. Közép Szolnok megyében,hol jelenleg állam­­­ut nincsen, az újonnan átveendő a II.-Károly-Caucsai út kiépített részének fan­tartásánál 12.847 frt. Ugyan­azon át további építésénél a földmunkára 114.724 forint, kőszállítás- és lerakásra 170,000 forint. Ös­­szesen 297,671 frt. 6. Marmaros megyében a területén levő 34*/* mfld régi állami ut fentartásán kivül, a Felső-bá­­nya-bárdfalvai újonnan felveendő állam ut fentar­­tásánál 10,744 frtig s ezenkivül segélyt nyerne a törvényhatóság a huszt-toronyai ut építésére 50,000 frtot s igy összesen 60,744 frt álland­ó megye terü­­letén rendelkezésre. 7. Nyitramegyében, hol 17 V* mérföld régi ál­lamot rendszeresen fentartatik, a Vágh szabályo­zására tisztán a megye területén az 1874-ik évi ado­­mányból a kisajátítást nem számúra 54,416 frt, a nyitra-zsámbokréti újonnan felveendő államut fen­­tartására 29,225 frt s a megye felső részén a privi­­gye-körmöczi ut épitésére segélyt nyerne az 1874. évi megyei adományból 20,000 frt, összesen 103,641 forint. Ezen kivül Nyitramegye alsó része foglalko­zást nyerhet a Komárommegyében az 1873. évi ado­mány terhére 91.981 frt, az 1874-dik évi adomány terhére 23.640 frt, összesen 115.621 frt erejéig meg­indítandó Vág szabályozási munkálatoknál és eset­leg az érsekujvár-nyitra-trencséni vasút építésénél. Folytatása következik: Az akadémia nyelvészeti osztályá­nak ülése. Budapest, decs. 1. Az akadémia mai estélyére Hunfalvy Pál s Szarvas Gábor két érdekes czimü felolvasása volt kitüzve, mely czimek nagyszámú közönséget s külö­nösen több nőt vonzottak a kis terem rendesen rideg falai közé. A második értekezés ugyan elmaradt, azonban a hallgatók az estét érdekesen töltheték el A felolvasó Hunfalvy Pál volt, ki Eu­rópa őskori műveltségét ismertette egy dán tudós Vorsaae után, kivel nem rég a kopenhagai archeo­lógiai museumban ismerkedett meg. Előre bocsátva némely általános eszmét, men­nyire szükséges még a nyelvtudósnak is az anthro­­pologiai s és történelmi tanulmány, röviden vázolja a kétegri s balttengeri sírhalmok felfedezése óta meg­indult fontos archaeologiai kutatásokat , azután át­tér Vorsaae könyvére, különös súlyt fektetve az ál­tala tudvalevőleg előszeretettel kegyelt finn nép tör­ténelmi fejlődésére. A dán tudós több más kutatóval megegyezőleg az első kőkorban is két különböző korszakot külön­böztet meg. A régibb korszakban csak Európa éj­­szaki részein volt valami kezdetleges műveltség, míg később az európai ember lassanként művésziebb lett, az őseskimók műveihez hasonló dolgokat csinált. A régi kőkorban az emberek még kevés házi állatot használtak. Rémszarvas, e kor jellemző állatja, rit­kábban fordult elő s emberi művészet nyomai nem fordulnak elő azoknak csontjain, még az északon sem. Az ifjabb korból több kősir maradt fenn simí­tott kőszerszámokkal, melyek a földmivelés kezde­tét mutatják, sőt még bronznyomok is fordulnak elő. Oroszországban s éjszakán igen gyakoriak, Ausztria- Magyarországon s Poroszországban ritkábbak. Dá­niában érte el legnagyobb fejlődését a kőkor, innen terjedt Észak-Németországba, Finnlandba stb. Az előkelő szerszámok nem kősirokban fordulnak elő. A spandináv félszigeten roppant erdőségek által volt elválasztva két különböző műveltségi folyam, mely lassankint közeledett egymáshoz. Nem valószínűtlen, hogy egy harmadik nyugati folyam is bírt befo­­­lyással. A kőkor vége felé létező miveltség nagyobb volt — mint a vadembereknél gondoljuk — de a nagy lépés a művelődésben a bronz hasz­nálatba jövetele volt. — A bronz leletek két korszakot mutatnak; az előbbiekben a halottak égetés nélkül s a kőkorszakhoz hasonlóan temettet­­tek, az utóbbiakban égetve. A homeri költemények a bronz-kor hanyatlását mutatják. A bronz használa­ta gyorsan terjedt, a földmivelést igen előmozdította. Oroszországot kivéve, e bronzemlékek több csoport­ra oszlanak, leggazdagabb fejlődést mutatnak Scan­­dinaviában, hol a fejlődés rögtöni ismeret nélkül tör­tént. Délen kevésbé, nyugaton legkevésbé volt kifej­lődve a bronz­korszak. A bronzműveltséget néme­lyek Ázsiából származtatják, de ha elfogadható vol­na is ezen n­ézet, Oroszországon nem jött keresztül. Az orosz bronzkor sokkal durvább s későbbi erede­tű, kivévén a balti tartományoknak, hova nyugotról jött a bronz s elégetéssel volt egybekötve. Közép- és Dél-Oroszors­ágban ritkán fordulnak elő brnzem­­lékek s sirok, sok részeiben egyáltalában nincsenek s a bronz emlékek vassal vannak vegyítve. Világos tehát, hogy az ázsiai bronzcsoportot az európaitól egy széles szalag különítette el. Ázsiában a bronz, réz és ólomöntvényből van, hasonlóan Oroszhonban ellentétben az angolokéval. Vorsaae különösen a kar­­dokra fektet súlyt. Ázsiában s Dél Európában ritka a bronz kard, Közép-Európában kezdődik s Dániá­ban éri el tökélyét. (A magyar múzeum e tekintetben igen gazdag.) Középeurópában is a Rajnán túl más — a déli — befolyás látható. A vaskor Európa déli részén már századok óta uralkodott, míg éjszakán mintegy Krisztus születése­kor kezdődött. Itt a­z első vaskor mintegy 450-ig, a közép­vaskor 700-ig, a harmadik vaskor 1150-ig terjed, mely korok mind különböző műveltségi kor­nak felelnek meg. A harmadik kor volt Scandina­via hőskora. Ezen korszakok fejtegetése után Vorane kimu­tatja, hogy a finnek és lappok keletről ■ sokkal ké­sőbb jöttek hazájukba s hogy Orosz­rszág nem volt

Next