A Hon, 1874. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-22 / 17. szám

17. szám. XII. évfolyam. ICia¡JU­»K­i­vtltal­t Barátok­ tere, Ath­enaeum-épü­let földszint. ElSsn­epl­ési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és sti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — Er. 6 hónapra...........................................13 » — » Az esti kiadás postai kulü­nkü­ldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó­ első n­apjától számítatik. pl .a I­­­ / Reggeli kiadás. Budapest, 1874 Csütörtök, jan. 22. Szerkesztési iroda­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető’ minden küzlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. 1 ■ ■ Előfizetési felhivás: „A HON“ XIL dil­ évi folyamára. . . . . Félévre.................................12 frt ÓRIÁSI árak : Negyedévre.............................0 frt Egy hóra................................2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krha kerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Ath­enaeum-épület küldendők. A „HON" kiadóhivatala. Budapest, jan. 21, Budapest, jan. 21. A 21-es bizottság eszméjét a reactio hozta létre; a pazar gazdálkodás, politikai és államgazdasági szédelgés s a mindent központosítani törekvő erőszakos eljárások ellen fölkelt nemzeti reactio. Arra el lehettünk készülve, hogy ez a nemzeti reactio a 21-es bizottságban hatal­mas kifejezést nyer azok részéről, kik annak igéit az autonóm jogok letiprása al­kalmával mindannyiszor hangoztatták, de az mindenkit meglephetett, midőn e ractio hangját azok ajkairól hallotta, melyek eddig az autonóm intézkedésekre kigy­ót, békát kiáltottak ; nemcsak, hanem eszközei voltak azok elnyomásának, megsemmisítésének. Ez vagy azt jelenti, hogy a veszély oly nagy, az állam hajóját akkora vihar fenye­geti, hogy a legkonokabb hajósok és kormá­nyosok is eljöttnek érzik a bűnbánat utolsó óráját; vagy azt, hogy az illetők a megszo­kott halogatási rendszer szerint időt akarván nyerni, csak tetszőleg csatlakoznak az auto­­nomisták mellé; s bár a rendszer­változástól kellő eredményt nem várnak, — segélyzik azt; — nehogy a bizottság gyökeresebb ki­segítő eszközökhöz forduljon, mi számítá­saikat húzná keresztül, — mely újból csak a régi: a jó termésbe, az adórestantiák föl­­hajtásába, adóemelésekbe, vagy épen újabb kölcsön­ üzletekbe vetett bizodalom.________ — A jogügyi bizottság ma d. e. 10 órakor ülést tartott; tárgyalta a közjegyzőségről szóló törvényjavaslatnak az »okirat felvétele« czimü VI .. — a »végrendelkezések felvétele« czimü VII., és a közjegyzői okiratok végrehajthatóságáról szóló VIII. fejezetét. Lényeges módosítások a következő irányban létettek: a 78. § ban, ha valamely fél egyikét sem érti azon nyelveknek, melyeken a közjegyző ok­iratokat felvenni jogosítva van, elhatároztatott, hogy az okirat magyar nyelven vétessék fel. A 79. §-nál kimondatott, hogy minden közjegy­zői okirat bevezetése és záradéka magyar nyelven szerkesztessék. A 84. §-nál határozatba ment, hogy nyílt vég­rendelet csak olyan féltől fogadható el a közjegyző által, a­ki az okirat nyelvén írni s olvasni tud; ugyan­azon § d) pontjánál, ha a közjegyzői levéltárba he­lyezett zárt végrendelet borítéka nincs kellőleg le­zárva, vagy ha a záradék magára az okiratra nem írható, a közjegyző ez utóbbit borítékba teszi, a bo­rítékot hivatalos pecsétjével lezárja, s a záradékot a borítékra írja, s ezt a tanult vagy második közjegyző által aláiratja. A közjegyzői okiratok végrehajthatósága elfo­gadtatott s az erről szóló* fejezet 93. §. megtoldatott azzal, hogy a végrehajtást szenvedő fél kifogása a foglalást nem gátolja, valamint a 99-ik § nál kimon-Ezek természetesen csak conjecturák, habár az üléseknek sorközei, a folyosók, mel­léktermek már­is újra hallanak ilyen nyilat­kozatokat. Mindemellett a 21-es bizottságnak meg­van eredménye már eddig is. Meg, bár az nem annyira egyenesen a hiány rögtöni fe­dezésére, az egyensúly helyreállítására s a pénzszerzési módozatokra vonatkozik, mint egy jobb, szabadabb és olcsóbb közigazgatási és kormányzati rendszer megállapítására, az ország történelme fejlődésének alapján. A szónokok összesége erre fektette beszédének súlyát, Zsedényitől kezdve, le Kerkapolyig, ki maga is határozottan kimondja, hogy a hiba abban van, miszerint ma a kormány nemcsak kormányoz, hanem igaz­gat is. Nem képzeli ő sem, hogy a köz­ponti kormány nagy személyzetét addig le lehessen szállítani, mig a kormányzat és köz­­igazgatás el nem különíttetik s harmóniába nem h­ozatik. A közigazgatás tényeit ő is, mint csaknem minden szónok előtte, első sor­ban a községre, majd a megyére kívánja bízni, de a mi legsajátszerübb s mit Simonyi méltán utasított vissza, egy közbelső fórumot keres a járásokban (!) melyet valóban nem lehet megérteni, mert ennek eddig élő autonóm közege soha sem volt. Egyébiránt a kormány hatáskörét akként szabja meg, hogy ez csak a mutatkozó közigazgatási hiányok pótlására s a törvénysértés orvoslására szo­rítkozzék. A decentralisatiót egyébiránt csaknem minden szónok úgy értelmezi, hogy a do­­mestika és adóbehajtás, minden belügy, még a népoktatást is ideértve, az országos utak fentartása a vámjoggal a megyének adas­sák át. A tisztviselői qualificatiót is sokan hangsúlyozták,­­ de addig , hogy a me­gye főbb hivatalnokait is a kormány ne­vezze ki, csak az egyetlen Sennyey ment, bár többen hangsúlyozták, hogy az autonó­miát annak belterjében és nem a választási jogban keresik, — míg mások, Tisza, Péchy Tamás, Simonyi ezt is — igen helyesen — az autonómia lényeges föltételéül tekintik. A főispánt, mint dignitáriust egyetlen szónok sem akarja fentartani; legtöbben mint projectet akarják alkalmaztatni, oly formán, hogy a megyében államérdekű func­­iókkal megbízott tisztviselőségnek legyen fő­nöke, jól körülírt hatáskörrel s teljes harmó­niában a megyével. A törvénykezést illetőleg a nagy több­ség a bagatelle-pöröket határozottan vissza kívánja adni a közigazgatási bíráknak; pár szónok újból felhozza a békebirákat, de rész­letes szervezeti javaslat nélkül, — ezt teszi a sok sebet kapott egykori igazságügy minisz­ter Horváth Boldizsár is, — ki sokkal böl­csebben tesz vala? ha e szélmalom harcz he­ll az,o ti,­ h­ogy azon esetpon, mint"Rifogas "xaigyumaia alkalmasnak találtatik, a végrehajtás további foly­tatása felfüggesztetik. Egyebekben az érintett fejezetekre vonatkozó §§ némi csekélyebb módosításokkal, nagyrészben az eredeti szöveg szerint elfogadtattak. Iyett, a szóbeliség és nyilvánosság szervezé­sét illetőleg adta volna elő nézeteit. Az apróbb megtakarítások kérdésében Ghyczy volt a mester. Sennyey a honvéd­ség leszállítását a közös hadseregével fedezte, mint a 48-ki törvények megtámadását a 67-ki XII-ik törvénynek hibáztatásával. Irányi nem volt szerencsés a közös ügyek »eltörlé­sének« indítványával,­­ bár a közös ügyek költségei leszállítását a törvényes után csak­nem minden szónok követelte. Rögtöni pénzbevételre még eddig csak Tiszának Móricz által is támogatott azon in­dítványa nyitott kilátást, hogy a kormány a dohánymonopóliummal hagyjon föl, mi azonnal 30 — 40 milliónyi megtakarítást ered­ményezne. Erre Kerkapoly mélyen hallga­tott , a kormány szintén. Az államjavak eladá­sát a jelenben senki sem tartja eszközölhe­­tőnek. Ennyi rövidre fogva a 21-es bizottság tanácskozásai eredménye. P. Szathmáry Károly. — Az egyesült vasúti és pénz­ügyi albizottság ma i. e. 10 órakor tar­tott ülésében folytatta a keleti vasút kér­désére vonatkozó tanácskozásait. A kormány képvi­selője beadván feleleteit, ez okmány a jegyzőkönyv kiegészítéséül, ahhoz mellékeltetni határoztatok; egyszersmind felszólítás intéztetek a kormány képvi­selőjéhez, hogy feleleteit jövőben is írásban adja be. A kormány képviselőjének azon feleletére egyébiránt, hogy az elsőbbségi főltörvény nincs leté­ve a kormánynál, azon további kérdést intézi, hol van tehát — mert annak léteznie kell — e főköt­vény, valamint a másodprioritások főkötvénye is le­téve ? Kérdi továbbá az albizottság, hogy miután az okmányokból az tűnik ki, hogy az alapszabályok némely pontja módosíttatott, hol lehet ezen módosí­tásokat feltalálni, végül, miután e vasútra vonatko­zólag kétségkívül a pénzügyminisztériumnál is van­nak okmányok, ezek előterjesztése is kívántatik, minthogy eddigelé csak a közlekedési minisztérium terjesztett elő okmányokat. Ezután felolvastatott a vasútépítési igazgató­ság jelentése a párisi szerződésre vonatkozólag, melyből kitűnik, hogy a párisi szerződést vélemény­­adás végett a ministerium ezen építési igazgatóság­nak 1869. május 25-én adta ki, a felelet csak azon év november 23-án jött meg, erre a közlekedési mi­nisztérium megjegyzései, melyekben az igazgatóság rászólását helyesli, 1870. január 13-án adatott ki, s közöltetvén a pénzügyminisztériummal az, hogy sem az épitési igazgatóság sem a közlekedési miniszté­rium nem helyesli a párisi szerződést, erre a pénz­­ügyministerium csak e­gy év múlva, azaz 1871 február 12-én válaszolt. Az albizottság e késedelmezéseket konstatálja, de kérdést nem intéz, mert a dolog az okmányokból eléggé kiviláglik. Azonban miután a minisztérium előterjesztésének 6ik lapján található előterjesztése olyképen van szerkesztve, hogy azon okmány ér­telmében a kormány a beavatkozást nem akarta ér­vényesíteni, és ez ügyet egészen magán­ügynek te­kinti, holott ezzel ellenkezőleg a közlekedési minisz­térium 1870. január 13-án tett nyilatkozatában a maga részéről a párisi szerződést határozottan rá­­szalja, csak sajnálatát fejezheti ki az albizottság azon, hogy e felfogást az egész minisztérium nem tette magáévá! Ezzel az albizottság ülése befejeztetvén, a jövő ülés holnap délután 5 órakor lesz. A baloldali kör tegnap esti (jan. 21.) ér­tekezletén elnök bejelenti, hogy Bereg megye kül­döttei meg fognak jelenni a kikerekitési javaslat tár­gyában. Beliczey Rezső a kör pártfogását kéri ki Békésmegye egy kérvénye iránt, mely a nagyobb birtokosoknak a községekből kiválásuk ellen. A kör fölolvastatván Békésmegyének panaszos kérvényét, azt jogosultnak tartja és mint országos érdekét pár­tolni fogja. Ezután a földadó szabályozásra vonat­kozó törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá. A kör e törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául el­fogadja. A katasteri bizottság kisebbségének külön­véleményét a kör elfogadván, annak behozásával 1­ javn^fk­ Ki­yryp TY1 P fig­­­ulu­i reményét a 44-ik $-hoz a kör mint nem lényegest pártolásra méltónak nem tartja. Ugyancsak az első osztálynak az 52—60. §§-ra benyújtott módosítvá­­nyát az értekezlet nem fogadja el. A VI. osztály­nak a törvényjavaslat 28—33§§-aira tett ellenjavas­latát a kör, mint semmi javítmányt magában,nem fog­lalót a kör figyelmen kívül hagyja. E törvényjavaslat tárgyalása közben megjelent Beregh­ megye monstre­ küldöttsége, a megye legelőke­lőbb földbirtokosaiból a főispán által vezetve. A kül­döttséget a kör elnöke azon vigasztalással bocsátotta el, hogy a­mint ő a köz hangulatát ismeri, az a megyék kikerekítésére vonatkozó javaslatot még tárgyalási alapul sem fogja elfogadni. a huszonegyes bizottság mai üléséről. Budapest, jan. 22. (2.) Ma a Lónyay napja volt. Az egykori miniszterelnök s a volt pénzügyminiszter ma politikából és financziából egyaránt leczkét adott azoknak, a kik a műbe, melyet ő kez­dett, belekontárkodtak s ezáltal elrontották. S minő leczke volt ez! Kerkapoly elképedve hallgatta, Szlávy szivszorongva nézte. S Ló­­nyay irigység tárgya volt mindkettőjüknél. ’ Hogy is ne. Könnyű volt légvárakat rajzolni, rózsaszín remények ködébe burko­lózni — egy pár éve. A­mikor Erlangerék »nagy hatalom« voltak, s a vaktában gaz­dálkodás titkos bűneit nem álcrázta le a po­litikai, s társadalmi krach. Akkor minden ember tudott »igy.« Kerkapoly is, Szlávy is. De most? Mikor a pénzügyi megsemmi­sülés réme kisérti a finanszminiszterek ál­mait, s a bankrott nemcsak a részvénytársa­ságokat fenyegeti már; most, mikor az ál­lam­kassza minden nagyobb kiadásnál a szolgálat felmondásával fenyeget, s mikor az igazhitű, jó magyar Weninger tizennégy perczentes kölcsön szolgáltatásával szerez »érdemeket« hazája körül: most állni fel a régi szószék párkányzatára, most keresni elő a régi szótár áradozásait szaporodó mil­liókról, fokozható jövedelmekről, a becsüle­tes nemzetgazdasági fejlődés áldásairól, az ország pénzügyeinek felvirágzásáról: ehez több kell, mint egyszerű vakmerőség — az­zal bírnak a mi minisztereink mind­e­nhoz, (remélem nem veszi senki gúnynak) maga­sabb államférfi, hivatottság kell. Az semmit sem tesz, hogy Ghyczy Kál­mán ellenkező véleményen van. Mit ért ahoz ő! Mit igazolta az ő pénzügyi számítá­sait az idő. Kicsinyes gáncsoskodás az övé, egy államférfi a mentő eszméinek lehuzoga­­tása. Hiszen, a­mit Lónyay beszélt, az ed­dig mind valósult. Hiszen, nem mutatkozott egyetlen számítása sem elhibázottnak. Hi­szen, az országnak, melynek Lónyay volt irányadó szelleme, Lónyay bukása után — egy egész év kellett, hogy ide jusson a hol van. . . . Bizonyára, előbb is ide juthatott volna. Bizonyára, csak jó akarat kellett volna s a pártszempontoknak nem a haza szempontjai fölé helyezése, s már taval, mikor egész Eu­rópa nem nyög még a pénzügyi romlás ve­szedelme alatt, s mikor a segítség eszközei gyorsabban s olcsóbban kinálkoztak volna — jöhet vala ez ország tudatára állapotának s a radicális segély iránt szükségérzetének. S ebben igen nagy bűne van azoknak a sá­fároknak, a­kik Lónyay nyomába léptek. De egyébben mindenütt együtt éri Lónyayt is velük a gáncs. Sőt befolyása nagyobb vol­tánál fogva a felelősség nagyobb terhe sújt­ja őt. Miért tartottuk mindezt — a­mi annyi­szor el volt mondva — elmondandónak ismét? Azért, mert az országnak, midőn Ló­nyay vérmes reményeit, nagy szavait, kilá­tásba helyezett millióit s kedvező prognoszti­­konját olvassa, emlékezetébe kell idéznie, hogy ugyanez embernek már egy ily ked­vező prognosztikonja oda juttatta az orszá­got, a hol van. Sok tekintetben mondott Lónyay helyes dolgokat.Készséggel ismerjük el, hogy fináncz­­tervei közül a garanczia-alap a kataszter­terv, sőt még az adóhátralék-kölcsön is lehet érvelés tárgya. De nem úgy azon számok, melyekkel előállt,hogy kábítson és — talán nem épen a hu­szonegyes bizottságban — hasson. Az ilyen számoknak mindig igen kétes értékük van, még akkor is, ha tiszta logikai okoskodás alapján épülnek. Lónyayéi ellenmondásosak is. Csak egy példát idézünk. Lónyay a pénz­ügyőri ellenőrző közegeknél megtakarítást vesz fel, mely — ha jól emlékszünk, s ha jegyzeteink nem csalnak — az egész eddig kiadott összeg 50°/o-ig rúg; másrészről,azon­ban a csempészetek stb. kevesbítéséből mil­lióra menő jövedelem-többletet remél. Annak voltunk már tanúi, hogy a finánczok maguk árultak csempészett dohányt s arra van is egy pár jó adoma, hogy azonban erre nem­zetgazdasági kalkulust építsünk — arra nem mernénk vállalkozni. S igy van még több tétel is. Lónyay beszéde, melyre vissza főúrunk ivay­d megt tenni, egy kis villau piuvul.au. any cay, mint már föntebb érintettük, erélyesen kelt ki ellene s a sorok közt a népszerűség hajhá­­szás vádját vetette szemére. Lónyay egészen a szubjektív meggyőződés árnyába menekült előle, s onnét replikázott a szintén válaszoló Kerkapolynak. E volt pénzügyminiszter sza­vai megérdemlik az elolvasást. A­mit arról mond, hogy az utóbbi évek tévedései s sze­rencsétlenségei alapjaikban már az alkotmá­nyos neta úgynevezett Andrássy-Lónyay­­korszakában lerakattak, azt sokáig tagadta a jobboldal. Beismerése az ellenzék akkori sej­telmeinek s magatartásának ad szomorú elég­tételt. Különben a tárgyalások első stádiuma véget ért. Elfogadtatott Gorove indítványa, s kiküldetett egy kilencz tagú albizottság, mely a kormány adatai alapján javaslatot tesz az egyensúly helyreállítására. Az albizottságban a jobboldal 7, a balközép egy tagjával van képviselve. A kilenczedik tag Ghyczy Kál­mán. Zsedényi, a takarékos, kimaradt. Ki Horvát Bódi is, a czentralista. Mindennek je­lentőséget tulajdonítottak. Annyi bizonyos, hogy ha az adott utasítás azon pontja, hogy a javaslatok a bizottságban kifejezett eszmék­hez mértek legyenek, teljesítte­k, az 1875-ki budgetnek az ország több törvényét — külö­nösen az 1870-iki megyerendezési, s az 1869-ki bírósági törvényt — gyökeresen mó­dosítva kell találnia. Most a bizottság egy időre felfüggeszté működését, s az albizottság fog dolgozni. Megemlítjük végül azt a hirt, mely a házban el volt terjedve, melynek hitelességé­ről azonban nem állunk jót, hogy t. i. mire az albizottság befejezi működését, a Szlávy­­kormány el van határozva letenni tárczáját. Ki jön utána, arról nem beszélt senki.­­ A tanügyi bizottság tegnapi ülé­sén, a jegyzőkönyv hitelesítése után, visszatért azon kihagyott pontozatokra, melyek a korábbi fejezetek­ben még végleges elintézés nélkül maradtak, így pl. első fejezet 2-ik §-a után a következő 3-ik hozatott javaslatba Hoffmann Pál, Várady és Molnár Aladár által: 3. §. Mindazon középtanodai intézetek, a­me­lyek a vall. és közoktatásügyi miniszter kezelése és felügyelete alatt levő alapokból tartatnak fenn ; avagy királyi adomány fejében szerzett rendek által láttatnak el, avagy átalában a melyek jelenleg az ország közoktatásügyi kormányának közvetlen ve­zetése, igazgatása alatt állanak; a törvényhozás ez ügyben intézkedéséig továbbra is a közokt. miniszter rendelkezése alatt maradnak­ egyéb állami intézetek­ A kormány előterjesztéseiből. Azon előterjesztésekből, melyeket a jövő há­rom év budgetjére vonatkozólag nyújtott be a 21-es bizottsághoz, már közöltünk egyet mást. Alantabb ismét közlünk két részletet. Az első a belügyminiszté­rium költségelőirányzatának, a második a szesz- és c­ukoradó fölvett jövedelmi többletének indo­kolása. A belügyminiszeri költségvetés indokolása két részre oszlik. Az első rész azon költségvetést tartja szem előtt, mely a jelen szervezet alapján állíttatott össze; a második ellenben azon költségvetésre vonat­kozik, mely bizonyos törvényhozási intézkedések esetére eszközlendő változások alapján lön praelimi­­nálva. Az indokolás természetesen a belügyi budget csak azon tételeire terjed ki, melyek az 1874-re tény­leg megszavazott összegektől eltérnek. Az indokolás első részének főbb mozzanatai következők: Rendes szükséglet. 1. Központi igazga­tás 1874-re megszavaztatott 357,149 ft; 1875-re elő­­irányoztatik­ 355,189 frt, vagyis 1960 írttal keve­sebb, mi onnan ered, hogy az ügyek kereskedése folytán az erdélyi földtehermentesitési alapigazgató­ságnál kevesebb munkaerő lesz szükséges. 2. Álta­lános közigazgatási költségek. — 1874-re engedé­­lyeztetett 2.087,346 forint, 1875-re kéretik 2.146,846 forint, vagyis 59,500 forinttal több. — E többlet onnan ered, hogy a fővárosi rendőrség szükséglete, mint most kitűnik, nem 400,000, hanem 460,000 frtra megy. Rendkívüli szükséglet. A külföldi levéltárak berendezésének tanulmányozására megszavazott 3000 frt 1875-ben elmarad. Szintén elmarad azon egy millió, mely 1874-re a törvényhatóságok részére ín­séges kölcsönül megszavaztatott. Rendes fedezet. A rendes fedezet a jövő évben az erdélyi földtehermentesitési alapigazgatóságnál 1.960, a betegápolási költségek cziménél 23,420 írt­tal kevesebb. Ellenben 20,000 írttal több a »Buda­pesti Közlöny« jövedelmei cziménél, minthogy e lap szerződése az 1815. jan. 1-én lejár s az uj szerző­dés kedvezőbb feltételek mellett fog megköttetni. A tervezet továbbá a fővárosi rendőrség cziménél 30 ezer forinttal van többre fölvéve, mint 1874-ben. Az indokolás második része, mint említik, azon budgetet tartja szem előtt, mely az ajánlott újabb törvényhozási intézkedések elfogadása alapján állít­tatott össze. Főbb számai ezek: 1. Központi közigaz­gatás szükséglete. Ez a már említett 1.960 frt meg­­takarítás kivételével ugyanannyi, mint mennyi 1874- re megszavaztatott. Ezen szükséglet rendszer­válto­zás esetén is megmarad, mert noha a minisztérium­nak a megyék kikerekítése után nem 153, hanem csak 76 törvényhatósággal lesz dolga, a munkaerő­nél megtakarítható összegek a személyzet arányta­lanul csekély fizetésének javítására fognak fordít­­tatni. 2. Megyék, kerületek stb. közigazgatási, árva és gyámhatósági kiadásai czimén 1874-re 4.976,336 frt jön megszavazva, 1875-re 3 millió van előirányoz­va, vagyis 1.976,336 írttal kevesebb. Ezen megta­karítás a következő tételekből ered: 686 ezer frt a megszüntetett törvényhatóságok központi igazgatá­sának megszűnése folytán, továbbá a közigazgatási járások czimén 296 ezer forint, vagyis összesen 982 ezer frt. •­ Ebből azonban 282 ezer forint a nagyob­­bított megyék központi költségeinek szaporodása fejében levonandó s igy marad 700 ezer forintnyi megtakarítás­ után Ezenkívül a megyei rendőrség megszüntetése 1.264,274 forint kiadás esik el s igy a megyék szükségleteinek czimén összesen 1.934,272 frt ke­­reskedés mutatkozik. 3. A főispánok fizetései czi­mén 1875-re 102,025 forintnyi megtakarítás tervez­tetik, minthogy az uj szervezés következtében csak 51 megyei főispán egyenkint 4,000 frt, a budapesti főpolgármester 9,000 frt, esetleg 3 városi főispán egyenkint 3,000 frt évi fizetéssel fog megtartatni s a többi főispáni állomások megszü­nnek. 4) Általános közigazgatási költségek. E czimén 1875-re a folyó évre m­gszavazott összegekkel szemben a közbiz­tono­i,­ 50.00 frt, „„ ovrcU­ rí r’­.r.n/l.... segnet— mely az állami reimorseg szmfczesi min­­­tán egészen megszűnik, 386.000 frt, ragadozó álla­tok elejtési dijánál 5000 frt kevesebb, ellenben a fővárosi rendőrségnél 60.000 frttal több van prae­­liminálva. 5) Államrendőrség. E czimén 1875-re két millió frt elpirányoztatik. E költségvetésnél ala­pul szolgált az erdélyi csendőrség szükséglete. Az egész országban 3—4100 rendőr fentar­tása az első felszerelés szükségletein kívül 2 millió­ba kerül. Minthogy a rendőri kiadások eddig is, noha a rendőrség ingye a megyék kezében volt, 1,700,272 frtot tettek, az államrendőrség felállítása tulajdon­képen csak 300,000 ftnyi kiadási többletet vesz igény­be. Az első felszerelés költségei, mint csak egyszer felmerülő szükséglet, a rendkívüli költségek közé fognak annak idején felvétetni. A belügyminisztérium rend­kívüli szükséglete az új megyerendezés esetén is ugyanoly nagy lesz, mint a jelen viszonyok közt.­­Ezen költségvetésben — mondja végül az in­dokolás — nagyobb változtatások elő nem fordulván, ezen most előterjesztett költségelőirányzat, az arra szükséges törvényhozási intézkedések keresztülvi­tele után, az 1875. évet követő legalább is két évre alapul vehető.« Azon bevételi szaporodás, mely a szesz- és czu­­koradóból a kormány előterjesztései szerint már­­1875-re várható, azon előterjesztésekben a szeszadó­­nál 779,733 frtra, a czukoradónál 192,000 frtra léte­tik, s a következőleg indokoltatik. A szeszadóra néz­ve : A répa anyagból készült szeszre nézve az elő­állított szesz mennyisége 3*/?, lisztnemüknél 4, ször­pöknél 5 fokkal van megállapítva. Ez répánál 16*/,oo °/o, lisztnemüeknél 14­8/too %, szörpöknél 727,00 0/0 adóemelést involvál. Minő magasra fog rúgni az adóbevétel, az ez idő szerint még ki nem számítható. A mostani adórendszer szerint 165,345 akó lisztnemü ernyanyag adóztatott meg. Hasonmennyiségű anyagot véve föl a jövőre is (mert az 1872-ik évi eredmény nem volt túlságos nagy) átlag csak 4 foknyi szesztermelésnél 39,682 ft ere­dményeztetnek, s tekintetbe véve, hogy gőz-szesz­gyárak is vannak, melyek eddigi készleteiket na­­gyobbítják, az ezúton várható eredmény 50,000 frtra bízvást tehető. A­mi azon kisebb főzdéket illeti, melyek liszt­nemü anyagokat nem dolgoznak fel, ezek a föntebb említett 165,343 adó lisztnemü czerjére eső adóösz­­szeget (38 kr alvónként) különválasztották s ezen 62,831 frton kívül, tarifa szerint 338,657 frt adót fizettek. A szabad egyezkedés szerinti adómegváltás utján 1872-ben kisebb szeszfőzdék 224,845 frtot fizettek. Ez adóösszegben lisztnemü, és nem lisztne­mü anyag nincs külön választva s igy tehát csak azon összeg vehető újra fel. A szeszadóra vonatkozó törvény behozatala után tehát úgy összesen 7.070,640 frt várható, a mi­ből leszámítva az 1875. év (6.350,000) az 1872-inél (6.260,907) 59,093 frttal nagyobb összegét, a vár­ható adójövedelem 7.129,733 frtra, s így 779,733 frttal többre rúg. Minthogy azonban az 1872-iki szesz-adó nem számítható a kedvező eredmények közé, e jövedelem-szaporulat könnyen egy millióra rúghat.. A czukoradónál, az új tvjavaslat szerint egy mázsa fina répánál az adótétel 40’95 krajcz.’r helyett 41-ben állapíttatott meg; a közös szivattyúval ellá­tott répa­prések termelő képessége 16 %-al emelte­tett; az úgynevezett gyorssajtók termelési képessége a­melyre eddig 33, illetőleg 65 °/C pótlék vettetett, a különböző berendezés szerint újból osztályoztatott, s 25, 35, és 50 °/9-al terheltetett; a diffusionalis metho­ _____---------------------- - - I . kel egyenlően szervezendők s a jelen törvénynek az állami tanodákról szóló határozatai (a mennyiben a törvényben kivétel nem létezik) reájuk vonatkozó­lag is érvényesek.« Ez uj §-t a bizottság rövid vita után elfogadja. A 34. §. után a következő 35. fogadtatott el: “ A jelen törvény 3. §-a értelmében a miniszter ható­sága alatt álló oly­­anintézetekben, melyeket a fen­­álló gyakorlat szerint szerzetrendek látnak el, mind a tanárok, mind az igazgatók, csak a miniszter jóvá­hagyásával alkalmazhatók vagy változtathatók. A 38. és 39. §-t illetőleg, melyek a tanárok fizetéséről és nyugdíjairól szólnak, a közalapokból fentartott középtanodák tanáraira is kiterjesztetik a törvény intézkedése, a szerzetekre azonban nem. A bizottság ezt a következő formulázással fo­gadja el: 40. §. A 38. és 39. §§. szabványai ki­terjednek a vallás és közoktatásügyi miniszter kezelése és felügyelete alatt lévő alapokból el­látott tanintézetek tanáraira is, azonban a szerzet­rendek által tényleg ellátott intézetek tanáraira nem vonatkoznak.« Ezek után a bizottság a IV. fejezetre tér át, mely a nem állami gymnasiumok és reáltanodákról szól, itt tárgyalási alapul a bizottság Molnár új szer­kezetű IV-ik fejezetét fogadja el. Ennek első, illetőleg 49. §-a változatlanul elfo­­gadtatik, valamint csekély módosítással az 50-ik is. Az 51-ik §-ra nézve, mely a felvétel kötelezett­ségét tárgyazza, a bizottság akként határoz, hogy e §. teljes érvényében az állami intézetekről szóló feje­zetbe tétessék át a 16. §. után.­­ A középpárti kör ma esti érte­kezletén általánosságban elfogadta a földadó szab.­szóló tvjavaslatot. A cat. bizottság valamint az I. osztálynak különvéleményét is elfogadta. Ezenkívül módosítványt fog indítványozni a 26. §. f) pontjához, mely szerint az erdő tiszta jövedelmének kiszámítá­sánál, a fának tőára ne csak a piaczi ár szerint, de annak korlátolt értékesítéséhez képest vetessék fel.

Next