A Hon, 1874. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-29 / 23. szám
t Budapest, jan. 28. A hátralékoktására van kitalálva és a 6 százalék késedelmi kamat csak arra val, hogy aránylag olcsó állami kölcsönt nyújtsunk a vagyonosabb osztályoknak — soha meg nem adom fejében. A dolog tovább így nem mehet. Az adóvégrehajtás nem maradhat tovább sem a részrehajló, tudatlan közegek kezében, melyek csak a szegényebb osztályok ellenében tudnak (gyakran törvénytelen) erőt kifejteni: sem egy pártminiszter legfelsőbb fóruma alatt, ki „bizonyos tekinteteknek engedve végtelen sok haladékot tud adni azoknak, kik sokkal tartoznak, de sokat is beszélnek és korteskednek. Bízzák az önkormányzatra, szigorú pénzbeli felelősség mellett ez ügyet és akkor csak a fizetésképtelenség fog hátralékban lenni. De ez esetben, igen természetesen, az önkormányzati adóközegeknek is szigorúbb, szakértőbb szervezetet kell adni, mert úgy Budapesten, mint más városokban oly lazán, rendetlenül, pontatlanul van az adóbehajtás kezelve, hogy nemcsak a fizetni nem akaró sokáig kibújhat kötelezettsége alól, de a fizetni akaróval (ezt több oldalról nyert tudomás után mondjuk) is gyakran megtörténik, hogy az év végén, sőt a második évben sem tudja meg mivel tartozik, annál kevésbé fizethet. Igaz, hogy erre adórendszerünk bonyolult volta is befolyt, mert a sok ezim és sok pótlék közt az adózó nehezen számíthatja ki tartozási összegét és így a kiírás is lassan, nehézkesen megy, de ha az önkormányzati adóügy helyes alapokon lesz szervezve , akkor még az állami adók reformja előtt is, sokban lehet egyszerűsíteni a kiírás és végrehajtás ügyét. Az utóbbi év pénztári kimutatásaiból örömmel győződtünk meg arról, hogy a rész év daczára, a föld népe meglehetős pontossággal teljesíti állami tartozásait, de e tekintetben nálunk még a műveltebb osztályoknak is sokat kell tanulniok. A szabad országok ezt szigorú törvényekkel érték el: Amerika 10 napi haladékot ad csak a tartozás lerovására, Angliában minden September választói összeírásnál már a júliusig járó adók teljes lefizetését kell bebizonyítni annak, ki választó akar lenni. E kényszert mi is alkalmazhatjuk , mert nem szabad tovább tűrnünk azt, hogy az állam 13 A-os kölcsönnel legyen kénytelen fedezni azt a hiányt is, mit az adóhátralék okoz. A A kormánynak a 21-es bizottsághoz benyújtott kimutatásai egyikéből kitűnik, hogy az államnak már 1872. végén 117 millió követelése volt künn, ez a múlt évben csak szaporodott. E követelések közül a föld-tehermentesítési alapoknak adott 16 *2 milliónyi és kamatbiztosításba adott 13 millió 600 ezer forint előleg oly természetű, hogy azok értékesítéséről most szó nem lehet, habár a vasutak szigorúbb építési és kezelési ellenőrzése által legalább az utóbbi összeg túlságos növekedését lehetne megakadályozni , de az egyenes és közvetett adóknál most már 49 millióra menő hátralékot és a közös aktívákban létező 16 és fél milliónyi követelést csakugyan értékesíthetné kormányunk. Az utóbbira nézve nem kell sokat habozni, hanem ez összeget be kell számítani még ez évre közösügyi kiadásainkba; hadd értékesítse aztán a közös papír azon hitelpapírokat, melyekbe jónak látták e pénzt elhelyezni. Azt hisszük, hogy méltányosabb és igazságosabb leszámolás ennél nem követelhető, mert az osztrák előlegezési pénztárak fognak azon papírokra a közös kormánynak addig kölcsönözni, míg a papírokat legalább azon áron eladni lehet, melyen véve voltak. Ha e leszámolást megtettük, akkor idei deficitünknek épen fele fog elenyészni. Eddig is hanyagság volt e készpénz hevertetése, most épen bűn lenne. A bérleti hátralékok összege a 8 milliót meghaladja, ez csaknem egészen a kormány kedveltjeit terheli; több része van abban a gondatlan részrehajlásnak az emberek megválasztásában, mint a természeti csapásoknak, mert az 1868. és 1869-iki jó évekből származik egy nagy rész. A bérlőkkel szemben lépjen fel a kormány szigorúan és gondoskodjék új bérbeadási szabályzatokról, melyek jobb biztosítékot nyújtanak a fizetni akarásról és képességről. Az adóhátralékok vagy hitelművelet alapját vagy behajtás tárgyát képezhetik. Minthogy az utóbbi a szegényebb osztályokkal szemben a mostaninál nagyobb szigorral nem foganatosítható: a vagyonosabb osztályok ellenében kellene erélyesebben fellépni. Mert a botránynyal határos dolog az, hogy félhivatalos értesítések szerint az adóhátralékok legnagyobb része épen a virilistáknál van. Ha nagy összeg teljes lefizetése most, a rész gazdasági és hitelviszonyok miatt senkitől sem követelhető : a 49 milliónyi hátralékból legalább 15 — 20 milliót kell az idén értékesíteni és a többi részéről biztosítékot venni, amennyiben ez meg nem történt. A huszonegyes bizottságban két eszme merült volt fel a hátralékok értékesítéséről, Sennyey ingatlanra betáblázást, Lónyay pedig e betáblázás alapján kibocsátandó kötvényeket akart már most egy hitelművelet alapjává tenni. Sennyey terve biztosítéknak jó, de ennél nagyobb eredményre nem vezethetne, mert az adótörvények mellett már most sem lenne lehetetlen az ingatlanok elvétele és elárverezése is, de ez sokkal több kárt okozna a polgárok gazdasági viszonyaiban, mintsem az állam jelentéktelen előnyéért ehez folyamodni tanácsos lenne. Lónyay hitelműveleti tervéről pedig már mondtuk, hogy ahol biztos követelés az alapja, ott anélkül is értékesíthető ez, hol pedig bizonytalan a követelés, ott csak leírásnak van helye és nem hitelműveletnek. Sürgős és czélszerű intézkedésnek tartjuk a kormány azon tervét, hogy az 500 forintnál nagyobb hátralékban levő polgárok nevét nyilvánosságra hozza , mert — mint a kormányhoz közel álló lapok írják — ki fog . ... ... . /. ., , maga részéről is érvényesnek elessen.« tunni abból, hogy a nagyurak, mágnások, bankárok, fő és alispánok tartoznak legtöbbel az államnak és ezek ellenében nincs alkalmazva az a szigor, mely a földnépet barmától, gabnájától fosztja meg. Csak hogy azt tapasztaljuk, hogy e közlés a múlt évi od. óta mindig késik, pedig ez sok tekintetben egy jelentőségű a befizetések elhalasztásával. Különben is már az a tény, hogy az 500 forintnál több hátralékkal tartozók egész hosszú névsort képeznek : bizonyítja azt, hogy nálunk az adóvégrehajtás csak az alsóbb osztályok sanyarga£ — A baloldali kör jan. 28-án d. u. 4 órakor tartott értekezletében tárgyaltatott a »magyar keleti vasút függő adósságainak rendezéséről« szóló tvjavaslat. A kör sem a javaslatot, sem a különvéleményt nem fogadja el. Azonban ha a kormány teljes hitelű biztosítékot nyújt aziránt, hogy az illető bankconsortium 61 és fél arany perc menten a 30 millió másodprioritásokat megveszi, egy ily expediens által az országot terhelve nem látná. S ily értelemben nem ellenezné a körejavaslatot, 23. szám, XII. évfolyam,iadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es sti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írta kr. 6 hónapra ,.......12» — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó'első'napjától'számittatik, Reggeli kiadás, Budapest, 1874 Csütörtök, jan. 29. Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. MIÉDIÍTÉSEM szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalbe (Barátok tere. Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhivás. „A NOV XII -ik évi folyamára. Előfizetési árak: negyedévre........ Egy hóra..........................2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadóhivatala” czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. — Schönberger, ki a keleti vasút mintegy 30 ezer részvényének tulajdonosa nevében az országgyűléshez egy emlékiratot intézett ez ügyben és az igazgató tanács szigorú felelősségre vonását követeli és ki Bécsben egy tekintélyes tőzsde lap szerkesztője, következő táviratot intézte lapunkhoz Bécsből: »Tegnapi vezérczikkét a keleti vasútról különös megelégedéssel olvastam és ezennel táviratilag van szerencsém nézetemet a kormány törvényjavaslatáról azon kérelemmel elmondani, hogy azt becses lapjában közölni szíveskedjék. A törvényjavaslat azon szövege, mely a holnapi országgyűlésen elfogadás végett elő fog terjesztetni, nem jelent egyebet, mint az erőszak és ármány törvényesítését s mivel a (másodkibocsátású) elsőbbségi kötvényeknek nincs törvényes hasisa , jelenti egyszersmind a részvényesek törvényszerű kamatgaranciájának jogtalan elkobzását és pedig fattyú prioritások javára, melyek az alapszabályok 20. §-a értelmében ily összegben semmi szín alatt ki nem bocsáthatók. A törvényja- vaslat ellenkezik az engedély okmánynyal és az alapszabályokkal, tehát a legszentebb magánjogoknak erőszakos megrohanása. Az országgyűlés ugyan bárminemű adósságért biztosítékot vállalhat, azonban nem dekretálhat semmi olyasmit, miáltal egy harmadik személy jogai megsértetnek. Az országgyűlés tehát a törvényjavaslat által erőszakot követne el, midőn azon kötelezettségeket, melyeket négy év előtt magára vállalt, egy harmadik jogtalan személyre átruházza. Egyszersmind azt fogják hinni az országgyűlésről, hogy ama bizonyos milliót, melyet a corsortium gáládus saját érdekében kikötött, a mai Horvát főispánok felmentése. A zágrábi »Národne Noviné«-ben olvassuk , a csász. és apostoli kir. felsége folyó évi január hó 17-én kelt legfelsőbb határozványával: Knoevics Szvetozár, szerémmegyei főispánt, Kraljevics Miroszlav, verőczemegyei főispánt, Máljevac Péter, pozsegamegyei főispánt, Kukuljevics László, kőrösmegyei főispánt, Miksics Kálmán, zágrábi főispánt, és gróf Orsics Róbert, belovármegyei főispánt, továbbá következő főispáni helyetteseket: Kiss László, varasdmegyei adminisztrátort, és Dutkovics Ágost, fiumemeyei adminisztrátort, ez utóbbit Buccari város és keülete ideiglenes polgári kapitány minőségében, toábbi hivataloskodásuk alól kegyelemben felmenten méltóztatott.« A zágrábi »U b zor« lapja élén Pestről a következő távirati közleményt hozza: A határőrvidéki erdöüléti társaságnak a bródi és péterváradi ezredben eldott határőri erdők kérdésében a magyar kormány szemben e consortiummal ugyanazon álláspontot foglalja el, melyet a zágrábi főparancsnokság, — Molnár Aladár képviselőtől a következő helyreigazító sorokat vettük: A képviselőházbanügyi bizottság tegnap esti üléséről azonban ma megjelent tudósításban tévesen az mondatik, hogy én a törvény, követelményeinek meg nem felelő nyilvános tanintézet bezáratását, illetőleg a bezárathatás szükségét azzal indokoltam volna, hogy hiszem, miként az állam képes lesz a bezárandók helyett másokat állítani. Ezt nem mondtam, és nem is óhajtom, sőt hogy a bezáratás szükségét lehetőleg elkerülni kívánom, bizonyítékul szolgál reá, a nem állami intézetekre s különösen segélyezésére előterjesztett, s a bizottság által el is fogadott javaslatom. Én röviden azt mondom: »A törvénynek a nem állami tanintézetekre vonatkozó minden rendelkezései gyakorlati eredmény nélkül s a papiroson maradnak, ha kellő sanctioról nem intézkedünk. Bármennyit gondolkodtam, nem vagyok képes más sanctiot kigondolni mint azt, hogy ha valamely nyilvános intézet nem felel meg azon feltételeknek, melyek alatt létezhetik törvény szerint nyilvános intézet, akkor az megintések után bizonyos idő múlva mint ilyen bezáratik. Az, hogy a bezáratás helyett a nyilvánosságnak tőle megvonásával magánintézetté degradáltassék, csak kifejezésbeli különbség, de a dolgon nem változtatna, mert a törv. javaslat szerint is egy p. o. ma bezárt nyilvános gymnasium holnap mint magánintézet megnyitható, de ha a magánintézet kellékeinek (melyek p. o. a tanhelyiségeket illetőleg a nyilvános intézetekéivel egyenlők) sem felel meg, holnapután mint olyant is bezárathatja a kormány, mégpedig könnyebb szerrel. Egyébiránt a létező intézeteket e sorstól nem igen féltem, mert azoknak a bizottság által elfogadott tervjavaslat szerint szervezése nem kerül oly rendkívüli anyagi megerőltetésbe, s p. o. a protestáns intézetek közöl azoknak az állami segélyezése, melyek saját erejökből egyáltalán nem volnának képesek a törvénynek megfelelni, számításom alig igényelnének többet, mint összesen évi egyszázezer forint államsegélyt, erre pedig azt hiszem (nem pedig azt hiszem hogy az állam állíthat helyettük) még jelenleg is képes az ország, s minden esetre kevesebb kiadása lenne mintha azon intézetek helyett az államnak kellene másikakat állítani.« Ezt mondom, s e nyilatkozatomnak helyreigazításul közlését annál nagyobb bizalommal kérem, mert úgyis a »Hon« szokta leggondosabban ismertetni a tanügyi bizottság működését. Kiegészítésül legyen szabad megjegyezni, hogy a magánintézetekre vonatkozó fejezetbe azon, nézetem szerint két lényeges javaslatom fogadtatott el s vétetett fel, hogy 1-ször, az épületekre s tanhelyiségekre s a tantermek kiterjedésére, s az egy osztályba felvehető növendékekre nézve itt is kötelezők a nyilvános intézetekre megállapított szakaszok, és 2-or magánintézetnek csak akkor adható nyilvánossági jog, ha nem csak szervezését, hanem a tanerők számát, minősítvényét, s fizetését s a nyilvánossággal járó egyéb kötelességeket illetőleg is megfelel legaláb is a nem állami nyilvános intézetekről szóló törv. kellékeknek. — A hadügyminisztériumból az »Ung. Lloyd« bécsi levelezője a következő változások hírét hozza : Néhány nappal ezelőtt nem csekély meglepetésre a kitüntetések egész sora bocsáttatott világgá a hadügyminisztérium tagjai részére. Mint látszik, ez »esemény« csak előjátékát képezte mélyreható s talán elvileg is jelentékeny változásoknak a magasabb katonai állások körül. E változások mindenekelőtt a most kitüntetetteket személyesen érik. Gallina táborkari főnök, és Vlasits osztálytanácsos tábornok osztályparancsnokokká neveztetnek ki, Handel báró vezérőrnagy, eddig a katonai felebbezési bíróság elnöke, és Rossbacher lovag, a hadügyminisztériumban osztályfőnök, nyugalomba helyeztetnek. Jelentik továbbá a lapok Huyn gróf kineveztetését Montenuovo herczeg helyébe, a drabant testőrség parancsnokává, míg Montenuovo Schwarzenberg herczeg helyébe lép, mint a német testőrség kapitánya. Philippovics altábornagy parancsnokló tábornoknak van kiszemelve Morvaországba, mig Edelsheim-Gyulay, egyszersmind lovassági tábornokká is kineveztetvén, Magyarország főparancsnoka lenne. Idáig az »Ung. Lloyd« lehet, melyeknek levelezője oly jelentőséget kölcsönöz, mintha azok Kuhn bukásának lennének előjelei. Ez azonban aligha megállható kombináczió. Wodianer Béla után, ki ajavaslatot ajánlja, Zsedényi emel szót a különvélemény védelmére. Elsorolván a visszaéléseket, melyek a vasútnál történtek és a párisi szerződés káros voltát ecsetelvén azt hiszi, hogy ily nyomasztó pénzviszonyok közt, azért, mert ama bankoknak a pénzre szükségük van, nem indokolt ily nagy teher elvállalása, hogy októberben ismét ne legyen pénze az államnak. Szilágyi Dezső ajavaslat védelmére felhozza, hogy e bonyodalmas ügyre nem fog jobban hatni az, ha február 1-én ama másodprioritásokat elárverezik, sőt még nagyobb zavart kelt. A jogérvényességet illetőleg megjegyzi,hogy az igazgatótanács eljárása útját az alapszabályok szabják meg, ezek szerint pedig adósságot csinálni az igazgatótanács jogosítva van. Felhozza továbbá, hogy ha a kormány venné át a vasutat, még akkor is kérhetne csődöt a consortium a vasút ellen e 17 millió alapján. Terjedelmes beszédét azzal végzi, hogy ezen tvjavaslat mind az állam hitelét, mind a részvényesek érdekeit legjobban megvédi, minthogy ez ügy rendbehozatala után kevesebb lebegő adósságuk marad. Nemes N. gr. még ajavaslat ellen szól. Ezután elnök szavazásra bocsátja a kérdést, a törvényjavaslatot a többség elfogadja, de az értekezlet nem tekinti pártkérdésnek. Budapest, jan. 28. (V.) Önkormányzat vagy centralizáczió ? Oly hévvel vitatják e kérdést, mintha a dolog lényege csakis a vitatkozásban rejlenék. Mintha a huszonegyes bizottság majd minden tagja, s a sajtó majd minden orgánuma e tételt kapta volna szigorlati thémául, s igyekeznek felette minél hangzatosb dithirambokban elmélkedni. Az advocatus diaboli: az a hét éves múlt, amelynek elfogadott, követett s életbe léptetett eszméit cáfolgatjuk, s szállítjuk le a magaslatról, hova állították részben azok, kik most ledönteni segítik. S azt hisszük, ezzel a czél el van érve. Azt hisszük, hogy ha föl lesz állítva a Kolumbus-tojás, hogy a centralizáczió minden kormányviszonyok közt rész, a mieink közt pedig legroszabb, már akkor elértük a czélt s a sándor-utczai törvényhozó testületnek elég lesz, amit most az önkormányzat hasznos voltáról összebeszél, dekretálnia, hogy mindaz ténynyé is lehessen. Pedig talán nem egészen így áll a dolog. Hét év óta a hatalom kezelői nem tettek mást, mint az önkormányzati fogékonyságot pusztították. Törvényhozási intézkedések, miniszteri rendeletek, állami s magánbefolyás , mind oda irányoztatok, hogy a közszellem, mely az ügyek közvetlen elintézésére befolyást gyakorol, megsemmisüljön s helyet engedjen az állami omnipotenczia közegeinek s befolyásának. Körülbelül el is lett érve czél. Az a közszellem, mely az önkormányzattal csodát tehet, nincs meg a megyén. E nélkül puszta szó marad az önkormányzat, s mégcsak kevésbé költséges voltára sem lehet biztosan számítani. Sennyey a megyei közszellem hanyatlásának okául azt adá, hogy a nép milliói nem lévén soha az önkormányzati jogok gyakorlatában : újak azok előtte s igy érdeklődését nem keltik föl, részvétét nem vonják magukhoz. Az utóbbi tény, de nem az az ok. Nem kedv hiányzik, nem is akarat, az alkotmányos élet csak 48-tól szerepelhető tényezőinél, az önkormányzat gyakorlására. A lehetőség hiányzik számukra. Nézzétek a megyéket: kik töltik el hivatalaikat ? Kik a bizottmányi tagságokat? A virilizmus révén — alig csekély kivétellel — állandóvá tették a 48-i nemesi megyét, s ez után lett az új megye is a Pató Pálok intézménye. Mit fog használni az önkormányzat, ily kezekben ? Oly régen járta-e meg az életlapokat a megyék egy új elnevezése, a bennök uralkodó családok elnevezései szerint, hogy ma már senki sem emlékezik arra? Vagy senki sem emlékezik arra, a tisztújítások idejében minő családi szempontok osztogattatták itt és amott a hivatalokat? S ki nem tudja, hogy ezen oly rendszer mellett, mely az önkormányzat tényezőinek felét megannyi örökös dynasztává teszi helyén, segíteni nem lehet? Mit bíztok a megyére, ha nincs garancziátok az iránt, hogy az igazi közszellem vezérli ügyeit? S miben lelitek e garancziát, ha a hatalom megdönthetlenül ki van bennök szolgáltatva egy osztálynak, mely évtizedek óta egyre azt bizonyítja, hogy érdekeinek gyakran a közérdek rovására csapolást kíván. Az önkormányzat magában puszta szó. Oda, hogy önkormányzat a szó valódi értelmében lehető legyen, demokratikussá kell tenni a társadalmat. Gondolnak-e erre a Sándor utcza bölcsei? Aligha. Sok minden iránt mondatott el már a mea culpa; a törvényhozási működés egyik legnagyobb szörnyszülöttjére azonban, a virilizmusra, melynek a czentralisatio s a megyék elsatnyulása okvetlen következménye jön, nem gondolt a huszonegy vezérszónok közül csak egy is. Ennek megszüntetése nélkül pedig nem lesz a megyén önkormányzat vagy élet soha. aHsnowwist&nmmvn — A Deákpárt ma d. u. 6 órakor tartott értekezletét az elnök meg nyitván felolvastatott a keleti vasút függő adósságainak rendezéséről szóló tvjavaslat és utána Zsedényi és Bánó különvéleménye. Jush szólt először a kérdéshez, indítványozván a tvjavaslat elfogadását. Utána Bánó emelt szót és terjedelmes beszédben indokolta a különvéleményt. Kiemelvén a többek közt, hogy e javaslat beterjesztése korai, mert míg a vasúti bizottság nem dönt a másodprioritások kibocsátásának jogos volta felett, addig határozni bajos, minthogy ez által praejudicálhatnánk a bíró határozatának azon esetre, ha a kérdés per tárgya leend.Beszédét azzal végzi, hogy ejavaslat elfogadása a jelen súlyos pénzviszonyok között ártana az ország hitelének, szónok tehát a különvélemény elfogadását ajánlja. Szávy miniszterelnök megjegyzi az előtte szólónak, hogy a bírót a ház határozata nem korlátolhatja, az igazgatótanács jogosítva volt kölcsön kötésre, úgymond továbbá, és így a prioritások jogérvényesek. A consortium a kormány közbenjárására adta a kölcsönt, itt tehát a kérdést el kell választani a vasút többi kérdésétől. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Ez a választások számát megszorítja, s beülteti a nagybirtokosokat s nagykereskedőket. A kisbirtokos osztály a választott bizottsági tagságokat kénytelen fele részben legalább megosztani a pórnéppel. Az igazán demokratikus elemeknek: az ügyvéd, orvos, mérnök, tanító, tanár, pap stb, mely tehetne s tenni akarna, nem jut csak elvétve egy-egy doly, amelyről aztán bámulhatja érdekei mellőztetését, a családi politikát, s eltelhetik keserűséggel az intézmény iránt, melynek csak árnyoldalait ismeri. S a jelen szervezet mellett: minél nagyobb lesz a megyék jogköre, annál nagyobbak lesznek ez árnyoldalak is. Az az osztály, mely a képviselőházban a földadó körül oly mereven s oly pártszempontot nem ismerve védelmezte érdekeit, csodákat teend az érdekvédelemben a megyén, ha befolyásának mostani mérvei megmaradnak s ellensúlyozásának társadalmi lehetőségére nem ad lökést törvényhozási intézkedés. A 48. előtti megyék ellen sokat tudott felhozni minden centralista ; a maiakkal nem csak a centralisták, de az autonómia legmelegebb barátai is elégedetlenek. S nem csak a jogkörrel elégedetlenek, elégedetlenek a megyék működésével e jogkörön belül is. Meg kell hát változtatni nemcsak a jogkört, hanem a tényezőket is, melyek eddig teendőik teljesítésére képteleneknek mutatkoztak. Ne csak önkormányzatról beszéljünk, hanem egyszersmind demokratikus önkormányzatról is, s mikor múltunk tévedéseinek egyik felét letépjük magunkról, ne tűrjük meg a másik foszlányt sem. A legtöbb adót fizetők közül az a rész, mely választás útján be nem jutna, a megyében eddig a leghasznavehetlenebb elem volt. Miért ezek kedvéért megmételyezni a demokratikus alapokon nyugvó alkotmányt, s miért ez által elkedvetleníteni egész osztályokat. A plutokratikus irányzat országosan boszélta meg magát. Miért ezt tovább ápolni törvényileg? Lépjen a vagyon a születésivel egyformán igazságtalan jogalapja helyébe a becsületes törekvés és igaz hazaszeretet jogalapja, s az önkormányzati élet révén elérjük mindazt, amit most várunk tőle. E nélkül azonban nem. A belügyminiszter kiszámíthatja, mennyit emésztett meg a közigazgatási kezelés , a központban eddig ama három milliót leüthetik a központi budget deficitjéből, kivethetik amaz összeget megyénként domesztika fejében , de mindezzel önkormányzatot nem teremtenek. A domesztikában a nép csak új adót fog látni, amelyet egy oly testület hajt be rajta, amely legnagyobb részben tőle idegen, s az állam terheinek kevesbülése szmleges lehet, de valódi nem lesz. Az önkormányzat csak úgy lesz áldást hozó, ha demokratikus lesz. Ezt hajtsák végre a huszonegyes bizottság vezér szellemei, s az országon kívül a haladást is adósokká teszik. Van-e ma biireaucratia ? Elsőbben határozzuk meg mi az ? Ahol a társadalomban többen huzamosan vagy állandóul együtt élnek, egy sorsuk, parancsolójuk, rendszabályaik vagy törvényök van, elveik, külső modoruk, életrendszerök némi rokonságba jó, bizonyos egyöntetűséget vesz fel, így a papság, katonaság, akadémiák tudósai, iskolai ifjúságok, iparos testületek, földbirtokosok, kereskedők osztálya stb. A hivatalnokra is ráismerhetni egy éles rá pillantás után. Mindeniknek állásához és fizetéséhez mért öltönye van: finom vagy gyöngébb kelméjű kabátja, inge vagy galléra, bugyogója, posztóval vagy lakbőrrel borított vagy egyszerű bőrből készült vastag talpú czipője, kesztyűs kezében bot és szivar, hóna alatt eső- és napernyő, karján fekvő kabát az időjáráshoz képest, fején czilinder, ami általánost ismertető jele; ezt viselni, kell, mert ez divat, nagy uriás, díszes, a merev nationalismus elsimítója, franczia viselet, világpolgársági jellegű, magasb és legmagasb körökben azt szeretik, ez még jó érzületnek, mérsékelt gondolkodásmódnak is jele, mi az illetőt most megbízhatóan ajánlja. A kisebb fizetésű hivatalnoknál a kesztyű és kabát kopottak, a czilinder olykor fehéres szegleteket és sok kefélést mutat, a bugyogó alul kissé elkopva, az inggallér harmadnapi viseléstárul el, de az öltözet lényegében mindeniknél az. És ez nem valamely egyenruhás szabályrendelet műve, mint az absolutismus alatt volt, ez ma nincs, hanem állásuk, a fizetési mérték és divat szabta eléjük, ők maguk adják egymásnak a modellt, maguk maguknak journálai. Járásuk is megismerhető, mint a czipészé és szabóé. A szabó észrevehetőig mereven, a czipész derékban kissé meggörbülve, de mindenik nyalkán, peczkesen jár ; a bureaucrata bizonyos gravitással megy az után, van járásában egy neme a kimértségnek, fontoskodó komolyságnak, a kisebb vagy nagyobb beamteri rang és méltóság önérzetének. Kivált nappal és nyílt helyen bizvást megismerhetni öt, a kávéházakban, a várfokon és a minisztériumi épületek körében, mert nekik mint a miseharangozásnak, a sáskajárásnak és a harmadnapos láznak bizonyos idejök van, mikor ők megindulnak. Az igazi bureaucrata reggeli 9 után a kávéházat már megjárta, reggeli sétáját megtette, s halkan mélázva, ballag az iroda felé, fegyverzetét félreteszi.