A Hon, 1874. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1874-02-01 / 26. szám

váltatnak, a franco-magyar bank consortium azokat elárusíthatja; harmadszor a kormánynak azon biz­tosításával, hogy a törvény által biztosított jöve­delem föltétlenül ki fog fizettetni, és hogy a kor­mány oda fog h­itni, miszerint, decz ember hó utolsó napján a társulat által kiváltassék. — Mind a két esetben nem követeltetett az állam közben­járása és maga a minisztérium jelentésében ün­nepélyesen oda nyilatkozott, hogy az állam jogilag lekötelezve nincsen. — A minisztérium azonban azt hiszi, hogy miután a kormány erkölcsileg tettleges közbenjárásra lekötelezve van, a méltányosság, az állam hitele és a már előlegezett állampénzek bizto­sítása követelik a tettleges segélyt. T. hát! Minden­nek ki van mérve a maga szabott határa s így a méltányosságnak is. A méltányosság ürügye alatt lehet-e azt követelni, hogy mivel Waring és az an­gol osztrák bank 15 millióval károsították a társu­latot, ezt a veszteséget az állam pótolja, (Helyeslés balfelől s a jobbközép több padjáról) vagy mivel a kölcsönző franco-bank consortiumnak szüksége van a pénzre, a magyar állam a legújabb kölcsönből, mel­lyel a folyó évre pénzügyi életét biztosította,a kí­vánt milliókat fedezze s így October havában fizetési képtelenségnek tegye ki magát. (Úgy van­ balfelől.) Hiszen a minisztérium pénzügyi eljárása iránti engedé­kenységünk folytán, már tavaly a közterheket sza­porítani kénytelenek voltunk, hiszi-e a t. ház, hogy ha épen most, midőn a kedvetlen időjárás folytán hazánk egy végzetes jövendő előtt áll, népünknél áldozatkészséget találni fogunk, ha azt tapasztalja, hogy mi 17 milliót szavazunk a francobankok által nem az államnak kölcsönzött pénzek visszafizetésére. (Úgy van • balfelől.) Mondják, ezt az állam hitelének föntartása követeli. Fájdalom, hogy épen az állam hitele iránt táp­lált helytelen fogalmak miatt oda jutottunk, hol va­gyunk. (Helyeslés balfelöl) mindenütt segíteni akar­tunk, hol Fiuméban a stabiliamento technicón,hol az itteni bankokon, hol a sugárutakon és September havában alig tudtunk kimenekülni a fizetési képte­lenségből,mert az előlegezett állampénzeket mai napig vissza nem fizették. Az állam hitele azt követeli, hogy a törvény által kiszabott fizetéseket pontosan teljesítsük, a vasútnak biztosított jövedelmet fizes­sük, de azt magunk lehetetlenné tesszük, s megren­dített hitelünket magunk véglegesen rontjuk le, ha oly valamit kisértünk meg, mit széles e világon a legnagyobb állam megkísérteni soha sem merészelt, ha t. i. a vasúti társulatokat oly károk ellen biztosí­tani akarjuk, mely­eket akár a vállalkozók hamis bű­ii eljárása, akár a részvényesek hanyagsága, akár az igazgatótanács könnyelműsége által szenvedtek. (Helyeslés balfelöl.) Ne tessék azon zajnak engedni, melyet, a bankok és társai az újságokban ülnek, a vasúti részvények vagy elsőbbségi kötvényeknek árfolyama semmi összeköttetésben nincsen az állam bite­lével, a keleti vasút valódi prioritásai 65-ön álla­nak, a kassa-oderbergi és alföldiek 84-en, az osztrák állampálya 112-ön és mindnyájan az ugyanazon egy magyar állam által vannak biztosítva. Az árfolyam attól függ, váljon a pénz emberei bizalommal visel­tetnek az illető pálya igazgatása és gyümölcsöző jövendője iránt. (Helyeslés balfelől és a jobbközép több padjáról.) Önámítás továbbá azt hinni, hogy az érintett kötvényeknek olcsó elárusításával a kor­mány által a keleti vasútnak nyújtott előlegezések minden fedezettől megfosztatnának. Hiszen ezek semmi időben másban fedezetet nem találtak, mint a kormány jó­akaratában és vérmes reményeiben. Számítsunk egy kissé, ha úgy tetszik. Tettleg a valóságos prioritások a tőzsdén 65-ön kelnek, a Részvények 50-en, és miután a kérdéses kötvények, melyek a pesti tőzsdén kívül sehol sem jegyeztetnek, legjobb esetben többet nem érnek, n­y áron ez eladás­ból 15 millió, és feltéve, mihez most legkisebb kilá­tás nincs, hogy fél év alatt 60-ig emelkednek, akkor 18 millió folyna be, és így egy krajczár sem marad­na az állami előlegezések visszafizetésére. Az uj köl­csön consortium, mely 50% erejéig ezen kötvények­re az államnak előlegezéseket nyújt, a miniszterel­nök azon felszólítására, hogy optionális ajánlatában, mely szerint választhat vagy a kötvények megtartá­sa, vagy az előlegezett összeg kifizetése közt, az op­­tionális árfolyamot 11 és fél % -kal javítsa, ezt 61 és fél % -re arányban fel is emelte, vagy osztrák ér­tékben 70 °/o-re ; miután azonban ugyanazon consor­tium arra legnagyobb súlyt fektet, hogy az előlege­zett összegért az állam legyen a kezes és fizető, két­ségtelen, hogy a készfizetést választani és ezen 17 milliót az új kölcsönből le fogja vonni,azért is a köt­vények optionális árfolyamára nézve engedékenyebb volt. Azonban még ezen 70 % árfolyam mellett az állam előlegezéseit fedezni bajos volna, miután a ke­leti vasút kisajátításokért, üzleti eszközökért és az építések kormányzati megvizsgálása nyomán, még tetemes sommákkal tartozik. Átalában addig, míg az elrendelt vizsgálat be nem terjesztetik, a keleti vasút pénzügyi helyzetét számszerűleg megállapítani nem lehet, maga az igazgató tanács e tekintetben valódilag nincsen tájékozva. Midőn a kormánytól az első előlegezéseket kérte, az építés befejezésére szükséges költségeket 8 millióban határozta meg, miből későbben 15, már most 22 millió lett. Komoly figyelmeztetés, hogy az államkincstár a jelen tör­vényjavaslat nyomán­ még Waring idejéből fenma­­radt függő adósságokat rendezni, és oly terheket el­vállalni kénytelen leend, melyekről most még sejtel­münk nincs és azért a hirtelenkedés vádja fogja ér­ni a törvényhozást, ha be nem várva a vizsgálat eredményét, a kérdéses követelés jogosultságát tett­leg ismerné el. A minisztérium végtére a keleti vaspályát a teljes tönkrejutástól meg akarná óvni.Erre azt jegyzem meg, hogy magát a pályát, mely kiépíttetett és annak forgalmát semmi veszély nem fenyegeti, ha bírói zár vagy csőd alá is kerül. A pályatest maga, melynek jövedelme az állam által biztosítva van, az üzlet min­den tartozékaival az állam örökös tulajdona és csak azoknak használata illeti a részvényeseket vagy hi­telezőit a törvényben vagy engedély okmányban ki­fejtett feltételek alatt. (Helyeslés balfelől és a jobb­közép jöbb padjairól.) Az 1868. 45. t. sz. 9. § a erről világosan rendelkezik. A keleti vasút részvénytársu­lata már alig menthető, miután azon rész, melyet a részvényesek az állam által biztosított jövedelemből igénybe vehetnek, a tett adósságokat alig fedezendi és így ezek csak a még messze kilátásban lévő na­gyobb jövedelemre, mely az állami biztosítást feles­­legesítené, utalva vannak. Három év előtt lehetett volna a társulaton segíteni, midőn az igazgató tanács a társulat fizetési képtelenségét bejelentvén, akkor úgy járt volna el a minisztérium, mint az osztrák kormány a Lemberg-Csernoviczi vasúti társulattal és az engedélyeseket és a vállalkozókat a társulati ér­tékek eladásánál jogtalanul levont pénzek visszafize­tésére szorította volna, miért nem tette azt, az elren­delt vizsgálat ki fogja deríteni; most azonban min­den alapos, részletes tájékozás nélkül az államot 17 millió költséggel terhelvén, hol sem a hozott áldozat eredményét, sem a tovább hozott áldozatok sorát előre nem láthatjuk, annyi volna, mint fejünkre egy már­is torlódott pénzügyi bajok halmazát saját kezeinkkel tetőzni. (Igaz. Úgy van, balfelöl.) Éhez hazám iránti kötelességérzetem öntudatában nem járulhatok és igy a benyújtott törvényjavaslatot részletes tárgya­lás alapjául el nem fogadhatom. (Hosszas élénk helyeslés bal felöl és a jobbközép több padjáról). Ghyessy Kálmán : Kit okom va­n, a­melynél fogva a beterjesztett tvjavaslatot a részletes tárgya­lás alapjául el nem fogadom. A kormány minden eddigi nyilatkozatai után is a másodsorozatu elsőbbségi kötvényeket illetőleg csak arra van kötelezve, hogy a vasút részére enge­délyezett biztosítéki összegből az első sorozatú el­sőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési járu­lékainak kielégítése után fenmaradó részt ezen má­­sodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fedezésére fordítsa. A beterjesztett törvényjavaslat elfogadásának esetére, ezen viszony megváltoznék. Az állam nem csak kezes, hanem kész fizető , egyenes adós­­ lenne azon 10 millió tallér erejéig, melyet a hitelező consortium a kérdéses má­sodsorozatú elsőbbségi kötvények kiváltására az ál­lamnak előlegezni kész, s a­mely 10 millió tallér aug. végétől kezdve 6 hónap alatt és így egy rövid év leforgása alatt visszakövetelhető, és ha visszaköve­­teltetik, megfizetendő lesz. A­mint a dolog most áll, ha a keleti vasúttársulat nem képes megfizetni azon előleget, melyet másodsorozatú elsőbbségi kötvé­nyeire felvett, fizetésképtelen a társulat lesz ; ezen tvjavaslat által a vasuttársulat és igazgatótanácsának lábából kives­szük a szálkát és a magunkéba tes­­­szük, mert az esetre, ha egy rövid év lefolgása alatt a midőn kivántatni fog, az említett összeget az állam le nem fizetheti, az államileszt fizetésképtelen és én azt gondolom, hogy ez a magyar állam hitelére igen nagyon sújtó csapás lenne, (élénk helyeslés a balol­dalon és a középpárton.) Mondják, hiszen remélni lehet, hogy az illető hitelező consortium a fizetési határidőket meg fogja hosszabbítani, prolongatiót fog engedélyezni. Legyen szabad erre megjegyeznem, te­hát, hogy ily prolon­­gatiónak kérése egy állam részéről, ha nem több, már egy bizonyos idő szerinti fizetésképtelenségnek elismerése, már magában mintegy fél fizetéskép­telenség. Mondják, hisz remélni lehet hogy a hitelező­­consortium fog élni azon opcióval, melyet magának fentartott, és a kérdéses másodsorozatu elsőbbségi kötvényeket végleg általveendi. Igen tekintélyesek azon czégek, európaszerte, mondhatni világszerte, ismeretesek és nagy tiszteletben állók, melyekkel a t. miniszter úr szerződni méltóztatott. Én felteszem, hogy a leglojálisabb módon fognak eljárni, de utó­végre veszteni a magyar állam kedvéért ők sem akarnak. Az európai conjuncturákat előre ők sem ismerhetik, és igen könnyen meglehet, hogy saját szempontjukból annak idején nem fogják con­­tinens­­nek tartani, hogy éljenek az optióval, és megtartsák a kérdéses kötvényeket, hanem kész fizetést fognak az államtól követelni. És hogy ez lehetséges, te­hát, azt azzal vagyok bátor bizonyítani, hogy ez épen most is történik. Nem lehet arról szó, hogy a hitelező consortium ezen kötvényeket a beterjesztett törvény­­javaslat elfogadása és szentesítése előtt vegye meg, hanem arról lehetne csak szó, hogy azokat vegye át a beterjesztett törvény szentesítése után. Ha pedig a ház asztalán fekvő törvényjavaslat egyszer szente­sítve lesz, hét hónap múlva a kérdéses kötvények soliditása semmivel sem fog biztosabb alapon nyu­godni, mint ezen napon, melyen a törvény szente­sítve lesz. Ha tehát már most megtörténik, hogy e másod sorozatú elsőbbségi kötvények az illető consortium által végleg át nem vétetnek, megtörténhetik később is, és akkor beálland a magyar állam készfizetési kötelezettsége, melyet hogy miként fog teljesíthetni, azt e pillanatban részemről megmondani nem tudom, s azért én ezen­ esetben is állhatatosan kívánom követ­ni azon elvet, melyet sértetlenül óhajtanék fentar­­tatni minden állami kiadásainknál, hogy semminemű állami kiadás ne rendeltessék el addig, míg fedezése tökéletesen biztosítva nincs. (Helyeslés a baloldal és a középpárt részéről.­ A másik ok, melynél fogva a szőnyegen levő törvényjavaslatot a részletes­­ tárgyalás alapjául el nem fogadhatom, következő: Én azt hiszem, hogy a keleti vasutat illetőleg a törvényhozásnak fő czélja csak egy lehet s ez az, hogy ezen bonyodalmas ügy minden irányban minél előbb véglegesen rendez­tessék. E czélra a beterjesztett törvényjavaslat nem vezet, sőt annak elfogadása az államot újabb bonyo­dalmakba viheti. A­mi a másodsorozatú elsőbbségi kötvények­nek jogi tekintetbeni érvényességét illeti, e részben nem követhetem t. képviselőtársamat Zsedényi Ede urat azon térre, melyre ő lépett. Ő tagja a vizsgálat­ra kiküldött bizottságoknak. Mind­a­mellett merem állítani, hogy valóságos tudomást az ügy miben állá­sáról nem a bizottság egyes tagjának előadásából, hanem csak a bizottságoknak majdan beadandó ös­­­szes jelentéséből fog a ház magának meríthetni. S e részben sajnálatomat kell kifejezni az iránt, hogy a t. bizottsági tag, bár oly igen eleven érdekeltséggel foglalkozik e tárg­gyal, ez alkalommal már nem te­het a háznak arról jelentést, — a­mi oly annyira kí­vánatos volna , hogy a vizsgálat már befejeztetett, hanem folyvást bizonytalan időre helyezi kilátásba a jelentés beterjesztését (Tetszés) pedig ha valami szükséges volna, épen ezen jelentés minél előbbi be­terjesztése volna az. (Helyeslés.) Én, t. hát, egyenesen kimondom meggyőződé­semet, hogy ezen bonyolult ügynél a keleti vasút bonyolult ügye elintézésénél, annak csak egy módja van. (Halljuk!) és ez a részvényesek ezen pálya irányábani viszonyainak végleges rendezése (Helyes­lés.) Mi joguk van akár a társulat, akár az igazga­tótanács, akár mások, akár az állam irányá­ban ezen keleti vasút részvényeseinek ? mit követelhetnek akár a párisi szerződés, akár az engedélyokmány, akár az alapszabályok hiá­nyai folytán, e kérdéseket fejtegetni, ez alk­alommal hasonlóképen nem kívánom­ ez iránt a t. ház annak idejében előleges tudomást a beterjesz­tendő bizottsági jelentésből fog meríthetni, s én úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen kérdés előbb-utóbb a kormány s a részvényesek közti értekezéseknek tárgya lehet, és azért én azt pr­acoccupálni nem akarom. Én elégnek tartom itt azon egyéni meggyőző­désemet kijelenteni, s ennél többet jelenleg e háznak egyik tagja sem mondhat, hogy az én véleményem az, miszerint senki, ki tanulmányozta ezen ügyet, nem fogja tagadhatni, hogy a keleti vasút részvé­nyeseinek ügyek mielőbbi végleges rendezéséhez csakugyan valóságos joguk van. Ha a részvényesek ügye tisztába hozatik, meg­szűnik minden kérdés, a másodsorozatú elsőbbségi kötvények érvényessége iránt, mert ezt csak a rész­vényesek vehetik kérdésbe. Ezen rendezése a részvényesek ügyének hatalmas tényező lehet az állam hitelének helyreállításában, mert ha valami megrontotta államhitelünket, azt épen ezen, a világ minden részeiben elszórt részvényeseknek hangosan följajduló panaszai rontották meg. Az ily értekezés és tárgyalás alapján lehető lenne talán az is, hogy minden erőszakolás, bármely jogos igényeknek sé­relme nélkül, az állam vagy maga vehetné át a kér­déses vasutat méltányos föltételek alatt, vagy pedig eszközölhetné annak egy más pályához leendő csa­tolását. Meglehet, hogy tévedek, de én azt hiszem, hogy ilyféle elintézés nélkül ezen keleti vasút ügye örökös bajoknak forrása lesz. Ismétlem tehát, hogy én a részvényesek ügyé­nek viszonyainak rendezése nélkül bármely más el­járást tökéletlennek, czélra nem vezetőnek tartok. Ezek után szónok áttér az előadó és Zsedényi által elmondottak c­áfolatára, valamint annak bizo­nyítására, hogy a törvényjavaslat elhalasztásából va­lami nagy veszély nem származhatik. Beszédét ekként rekeszti be. Volna még észrevételem a VIII. osztály kü­lön véleményére, de annak tárgya inkább a részle­tek tárgyalására tartozik. Azonban röviden megem­lítem ez alkalommal, hogy akkor esetleg felszólal­nom ne kelljen, azt, hogy ezen különvéleményt sem fogadhatom el, mert először a zárlat, melyet elren­deltetni kíván a külön­vélemény, magát például a csődöt épen nem gátolhatná meg; másodszor, nem fogadhatom el ezen különvéleményt, mert azt hi­szem, hogy legalább civilizált országban oly ügyekben, melyek mint magán ügyek bíró elé tartoznak, a tör­vényhozás magának jogokat nem dekretálhat, tör­vén­nyel nem mondhatja ki, hogy ezen és ezen vasutat ezen és ezen föltételek alatt, eddig vagy addig jogom van megtartani Végre pedig­ a különvélemény kíván­ságának teljesítése lehetetlen feltételhez is van kötve, mert azt kívánja, hogy a másodsorozatú el­sőbbségi kötvények kamatainak fizetése, és maga azoknak törlesztése a keleti vasútnak tiszta jövedel­méből történjék, a keleti vasútnak tiszta jövedelme pedig, annyi legalább, hogy az első sorozatú prio­ritások kamatainak s törlesztésének kielégítése után abból valami még fennmaradjon, én részemről nem hiszem, és nem is lesz annak egy hamar jövedelme, mindaddig legalább, míg ezen keleti vasútnak ügye általában, véglegesen, kellően rendezve nem lesz. (Helyeslés balfelől és a középpárt részéről). Én ezeknél fogva a következő határozati javas­latot vagyok bátor beterjeszteni. (Olvassa) Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a keleti vasút másod­sorozatú előbbségi kötvényeit illetőleg a kormány eddigelé csak azon kötelezettséget vállalta fel, hogy az e vasút részére engedélyezett biztosítéki összeg­nek azon részét, a­mely az első sorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési járulékának kielégítése után fennmarad, a­mennyiben megkíván­­tatik, a másodsorozatú elsőbbségi kötvények kama­tainak és törlesztésének fedezésére fordítandja. Tekintettel arra,hogy a tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslatnak azt elfogadása által az állam az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket ille­tőleg, azok zálogbirtokosainak irányában, más­ut sokkal terhesebb kötelezettségi viszonyba lépne, je­lesül nemcsak ezen kezes, hanem készfizető lenne azon 10 millió tallér erejéig, melyet a hitelező con­­sorsium az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvé­nyeknek mostani zálog­birtokosaiktól leendő kivál­tására az államnak előlegezni kész; egyenes adós len­ne e szerint a keleti vasúttársulat helyett ezen 10 mil­lió tallérért, a­nélkül, hogy ezen adósság innentül egy év lejárata alatt követelhető visszafizetésének lehe­tősége iránt biztosítva volna. Tekintettel végre arra, hogy az állam érdeke a keleti vasút ügyének min­den iránybani végleges rendezését kívánja meg ; e czel azonban a kérdéses másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek újabb elzálogosítása által nem éretik el, hanem e végre a részvényesek ezen vasút irá­­nyábani viszonyainak rendezése is kívánatos. Hatá­rozza el a ház, hogy »A beterjesztett törvényjavas­latot részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el, de a minisztériumnak oly javaslatit, melyek a ke­leti vasút ügyének, minden iránybani végleges ren­dezését lehetővé teendik, — a vizsgálatra kiküldött bizottságok jelentése által felderítendő minden jo­goknak, követeléseknek, s az illetők feleletre voná­sának fentartásával — készséggel tárgyalás alá veendi. (Élénk helyeslés a középpárt tagjai részéről.) M­­átyus Arisztid mindenekelőtt a vasúti és pénzügyi bizottságok eljárását támadja meg a keleti vasút kérdésében. Tartok tőle, úgymond, hogyha az egyesült bi­zottságok eljárását, illetőleg a bizottságok többségé­nek javaslatait, melyeket e tárgyra vonatkozólag a ház elé terjesztettek, kissé komoly, beható figyelem­re méltatjuk, nem fog megerősödhetni a t. ház bizo­dalma ezen bizottságok javaslatainak helyessége iránt. Több következetlenséget és kevesebb össze­függést és egyöntetűséget,mint a­mennyit a múlt évi dec­ember havában s a jelen napokban benyújtott két javaslat közt szemlélni lehet, igazán keresve sem lehetett volna azokba belevinni. És ez, te­hát­ előttem igen fontos körülmény, mert illustratiójára szolgál annak, hogy egyes bizottságok a házban akkor, midőn ott valamely irányú hangulat nem lé­tezik, mesterségesen szeretnek olyat teremteni; illustratiójául szolgál annak, hogy a ház legfontosabb két bizottsága kész a legnagyobb inconsequentiába esni két hét leforgása alatt, ugyanazon tárgyban, s a­nélkül, hogy a situatio megváltozott volna, csak azért, hogy bizonyos politikai indokoknak hódolva, lehető legyen megmenteni a múltnak hibáiból azt, a­mi talán ezen eljárás nélkül, az osztó igazság el­vének megfelelő szigorú eljárás által megmenthető nem lenne. Avagy nem következetlenség-e az te hát, hogy míg az egyesült vasúti és pénzügyi bizottságok múlt év december havában a kormánynak a keleti vasút ügyében beterjesztett pót jelentésére vonatkozólag minden anyagi áldozatot visszautasítani javasoltak, mely akkor javasolva volt és javaslataink nem men­tek tovább, mint odáig, hogy egyes egyedül erkölcsi támogatást akartak adatni a képviselőház által a kormánynak azon bizonyos előlegezési pénzműve­letre nézve, a­mely szerintem már­is hiba volt, mert jóváhagyást akart indirect után a képviselőháztól adatni a kormánynak a bankokkal szemben három­szor ismételt nyilatkozatára, a­mely fölött pedig a képviselőház jóváhagyólag intézkedni csak akkor lesz hivatva,ha már a vizsgálat megejtetett.Mondom, ez is hiba volt, de most, midőn a helyzet nem vál­tozott, négy héttel később már oly javaslatot ter­jeszteni a ház elé, mely nagy anyagi áldozattal jár, és mely oly törvényhozási intézkedést kíván, min­t a t. kormány a múlt hóban maga sem merte volna kér­ni , ez te hát mindenesetre igen feltűnő és méltóztas­­sanak nekem az illető bizottságok és azoknak tag­jai megbocsátani, ha én magamat jövőre erkölcsileg feloldottnak fogom tartani az alól, hogy ő bennök lássam az országnak, pénzügyi dolgokban a legböl­­csebb tanácsadóit. (Helyeslés balfelől.) Ezután szóló kijelenti, hogy a törvényjavasla­tot két szempontból nem fogadja el: először finan­­cziális, másodszor a politikai morál szempontjából. Ő a botrányt főleg abban keresi, hogy oly do­log fordulhat elő, miszerint a legjobb hiszemü kül­földi hitelezőnek joga a törvény ellenére, mely sze­rint államilag biztosított papírok kamatozása a leg­­rendkívülibb eseteket kivéve, soha kétség alá nem jöhet, — s ez épen azok hitele megszilárdulásának alapja, Magyarországban a véletlennek van kitéve, megsemmisül, a­nélkül, hogy csak törekedjünk, a törvényhozás vagy a kormány hogy ily bajt a hite­lezőktől, elhárítsunk. Ezen botrány elhárítására nem lát biztosítékot a törvényjavaslatban s azért veti azt el. Beszédét részint Ghyczy indítványának támo­gatásával, részint annak bizonyítgatásával fejezi be, hogy az elhalasztásból kevesebb kára történik az ország hitelének, mint annak elfogadásából. Mátyus után, kinek érdekes beszédét sajná­lattal vontuk össze ily rövidre, a kormány részéről megszólalt Sseniczey Ödön. Elismeri, hogy a törvény­javaslatot védelmezni bajos ; és azt is, hogy az or­szág az elzálogosított prioritások kiváltására jogilag kötelezve nincs, de nézete szerint megvan az er­kölcsi kötelezettség s ö erre fekteti a fősúlyt. Ezután áttér arra,hogy az erkölcsi kötelezettség az országra nagy súlytp­em hárít; nem több ez szerinte 500,000 forintnál. Ő egyébiránt azt tartja a fellebbieken kí­vül első tekintetbe veendőnek, hogy egy oly pálya, mint a keleti, mely az ország iparára oly nagy je­lentőségű csőd alá ne kerüljön, s élénk színnek el festi azt a nagy veszélyt, mely abból származnék, ha e csőd bekövetkeznék. S végre lehetlennek tartja, hogy az állam át nem veheti a vasutat, mert ehez pénz kell. (Balról: hát ehhez nem kell ?) A tjavaslat elfogadására szavaz. Ezután várható lett volna, hogy a korábbi köz­lekedési és pénzügyi miniszterek Gorove, Tisza, Ker­­kapoly fognak fölszólalni, — de ez nem következ­vén be, hogy a Szeniczey beszéde által épen balra hajlott mérleget helyreállítsa, — föláll: Szlávy József miniszterelnök és pénzügymi­­niszter: T.ház! (Halljuk!) A keleti vasút története, úgy hiszem, részint a kormány által tett előterjesz­tések, részint hírlapi czikkek és röpiratokból a t. ház előtt ismer­tes­se fölmentett t. Zsedényi képvi­selő úr előadásával az alól, hogy a keleti vasut­ügy különböző phasisait fölemlítsem, mert hiszen ő azt már előttem tette. Ezen Zsedényi tisztelt képviselő­társam által előadott phasisokból kiderül, hogy a ke­leti vasút pénzügyi­ bonyodal­mai és nehézségei már ezelőtt harmadfél évvel vették kezdetüket és folyton fokozódtak oly mérvben, hogy szükségessé tették a t. ház beavatkozását, s az előbbi pénz és közlekedési miniszter urak két előterjesztést tettek ez irányban a háznak. A t.ház kiküldötte a pénzügyi és vasúti bi­zottságokat ez ügy megvizsgálására s kiderítésére. Ennek eredményét be kell várnunk, s ahoz képest fog a t. ház bölcsesége határozni. Előre­bocsátom, hogy e vizsgálatok eredményének elébe vágni, prae­­judieálni egyátalában nem szándékom, s a szerint, mint a vizsgáló bizottság ki fogja deríteni a tény­állást, s mint a t. ház bölcsesége el fogja határozni az ezentúl teendő lépéseket, részemről abba bele fo­gok nyugodni. De időközben e bajok s pénzügyi zavarok oda fejlődtek, hogy ma január 31-én előttünk áll az eshetőség, hogy a keleti vasút­társulat fizetésképte­len lesz, a­mennyiben pénzügyi bonyodalmai követ­keztében szemben áll a keleti vasúttársaság egy 17 milliónál többre menő lebegő adóssággal, melyet az illető consortium, mely az összeget a vasútnak köl­csönözte, tovább prolongálni nem akar, de megle­het, hogy prolongálni nem is bir. Ezen kérdés az, mely a t. házat ma foglalkoz­tatja. Ha a t. ház azon meggyőződésre jut, hogy azon eshetőség, t. i. ha az előleget nyújtott consor­­­tium a prolongatiót megadni nem akarja vagy nem bírja, a keleti vasúttársaságra kárt nem von, s a magyar állam érdekeit nem sérti, akkor természetes­nek találom, hogy­ a t. ház félredobván a kormány előterjesztését, egész lelki nyugalommal és meggyő­ződéssel fog szavazni Ghyczy Kálmán határozati javaslatára, a­mely ellen részemről szintén nincs semmi kifogásom, s mely határozatot a kormány már régóta teljesíteni akarja, s teljesítené már ma, ha ennek oly akadályok nem állanának útjába, me­lyek teljesítését épen lehetetlenné teszik. Ghyczy Kálmán­t. képviselő­társam ugyan azt mondja, — ha jól fogtam fel egyszeri hallás­ra — határozati javaslatában, hogy utasíttassék a kormány, hogy a keleti vasút ügyének általános rendezése iránt adjon be törvényjavaslatot, melyet a t. ház készséggel tárgyalni, és esetleg megszavaz­ni fog. Ez ellen részemről semmi kifogást nem teszek, és ha — ismétlem — a t. ház azon meggyőződésben van, hogy a társaságnak ma beálló fizetésképtelen­sége e határozati javaslatnak hetek múlva tárgyalá­sát nem fogja akadályozni, akkor részemről igen megérthetőnek tartom, ha a t. ház ezt fogadja el. De a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat en­nek, úgy hiszem egyátalán nem praejudical. Lehető­vé teszi, hogy a keleti vasút ügye egészben­­ rendez­­tessék, biztosítja, hogy rendeztethessék. Én nem osztom ezen optimismust, melyet különben igen rit­kán van szerencsénk Ghyczy képviselőtársunk­nál tapasztalni, mely szerint ő azt mondja, hogy hi­szen a keleti vasúttársaságnak elzálogosított másod­rendű prioritásait nem fogják az illető bankok vá­sárra dobni. Nem kell attól félni, fognak ők várni továbbra is. Én ezen optimizmust nem tudom osz­tani. De ő csak az osztr. nemzeti bankról beszél; az osztr. nemzeti bank azonban csak másodkézzel birja ezen prioritásokat, első sorban egy consortium az, melynek kezei közt vannak és a mely consortium nemcsak azon 9 millió s néhány százezer frtot előle­gezte, melyet ő viszont a nemzeti banktól kapott, hanem előlegezett ezenfelül oly pénzeket is, melye­ket sajátjából adott. Nagy kérdés, hogy ezen pénzin­tézetek oly helyzetben vannak-e ma, hogy ezen ös­­szegekre várjanak talán hetekig, de valószínűleg hónapokig. És mi történik akkor, ha ezen pénzintézetek a prolongatiót a legjobb akarat mellett sem képesek megadni? Ezen eshetőség az, a­mi engemet és a kor­mányt arra bírt, hogy ezen törvényjavaslatot ad­jam be, mely a társulatot megmenti ezen veszélytől és mely lehetővé teszi a rendezést. A másik ok, me­lyet t. barátom Ghyczy Kálmán méltóztatott fel­hozni, hogy ő együtt szeretné a vasút kérdését ren­dezni,de a másik ok volt azon aggodalom, hogy aug. 31-én az ország szemben fog állani azon lehetőség­gel sőt azon valószínűséggel, hogy azon összeget, melyet most egy másik consortium fog ezen priori­tásokra előlegezni, az ország kénytelen lesz készpénzzel beváltani. Ez kétségtelenül igen súlyos érv és e tekintetben én is osztom Zse­dényi barátom azon nézetét, hogy az ország alig lesz azon helyzetben, hogy azon esetben a maga jövedelmeiből, vagy a contrahált összegekből fizet­hesse. De ennek ellenében bátor vagyok, nem mond­hatom, hogy meggyőződésemet, nem állhatok ézt a jót, de azon erős hitemet nyilvánítani, (zaj balfelöl) hogy ezen eshetőség bekövetkezni nem fog. Méltóztassék megengedni, ha egy consortium, amely aranyban 50%-ot ad előlegül bizonyos pa­pírra ; ha tehát azon consortium azt oly jónak tartja, hogy most arra annyit ad, akkor 7 hónap múlva bi­zonyosan fogja annak értékét 61 */* % ra becsülni. Nem mondok újságot,­­ mindnyájunk előtt ismere­tes, hogy a bankintézetek hitelpapírokra nem csak az egész nominális értéket nem adják, de még a napi I cursus szerinti értéket sem szokták megadni, hanem a kölcsönt mindig azon alul adják. Ha tehát az előle­gező consortium ma ötvenet előlegez, azt hiszem két hónap múlva 611/2-ért megtartja majd ő, vagy ha az nem fogná megtartani, lesz bizonyosan más consor­tium, mely azt megtartja. Erős hitem és meggyőző­désem ez azért is, mert az a consortium, mely vi­szonyba lépett a magyar állammal, a­mel­lyel con­­traháltuk az utolsó kölcsönt, a magyar állam hitelé­ben némileg érdekelve is van. Másod­sorban épen úgy érdekében fekszik a consortiumnak Magyaror­szág hitelének fentartása, mint első­sorban magának az országnak. Ezen nehézség, ezen aggodalom tehát engem nem bánt s bátran fejezem ki azon hitemet és meggyőződésemet, hogy a consortium vagy maga fogja azon áron ezen részvényeket azon időben meg­tartani, vagy ha maga nem tartja meg, kétségen kí­vül elő fog állani annak lehetősége, hogy azt a ma­gyar állam vagy consortium prolongáltassa vagy máskép elárusítsa. Ezt annál inkább hiszem, mert nem egyszerre lesz szükséges az egész összeg, hanem hat hónapi részletekben, mi az egész üzletet kön­­­nyebbé teszi. Ezután Má lyus czáfolatába ereszkedik, mely után az elzálogosítás körülményeire a következőket mondja : Tény az, hogy midőn ezen Somsdnyi vasútnak 36 mfde volt kiépítve, pénze elfogyott, akkor ezen consortium volt az, a mely lehetővé tette, hogy ezen vasút kiépüljön, mely lehetővé tette, hogy Erdély legszélsőbb részéről ide a központig vasúton jöhes­sünk. (Élénk helyeslés jobbról.) És mélt­óztassanak elhinni, hogy ha akkor magára hagyta volna a kor­mány a keleti vasúttársaságot, bizonyosan szintúgy roszálták volna, úgy azon képviselő urak a kormány tettét, kik most szemrehányást csinálnak a kormány­nak az ellenkezőért. (Élénk helyeslés a jobbol­dalon.) Az a kérdés, te­hát, honnan ered az a 17 millió deficit, az a kérdés ide nem tartozik, s még kevésbé tartozik azon consortium megítélésére, mely az ös­­­szeget kölcsön adta. Az a kérdés meg fog vitattatni annak idejében e házban, meg fog vitattatni talán a bíró előtt is. De ennek a kérdésnek eldöntése sem­mi esetre sem folyhat be azon kérdés megítélésére; tartozik-e a keleti­ vasúttársaság e en consortiumnak igen vagy nem? És én — akár­mily jogi stibtilitá­­sokkal méltóztassanak elő állam­ — nem képzelek bírót a világon, a­ki azt fogná ítélni, hogy a keleti vasúttársaság ezen 17 milliót, a­melyet a legjobb hiszemben adott kölcsön egy consortium, és a­mely­ről be lehet bizonyítani, hogy az utolsó garasig a vasutba beleépittetett, azért, mert ezáltal a részvé­nyesek jogaiktól megfosztalak, visszafizetni nem tartozik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Akármi lenne az eredmény, a részvényeseknek, akár így, akár úgy, nincs mindaddig, teljes meggyőződésem szerint, re­ményük bármi kárpótlásra, míg a keleti vasutat ily lebegő adósság fogja terhelni. Ezen lebegő adósság teljes megszüntetését vagy a lehetőség legkisebb mértékére leszállítását tervezi a jelen törvényjavaslat. Czáfolja Máttyust bekövetkezhető bajok cse­kélységét és Zsedényit a prioritások kibocsátási jo­gát illetőleg, ez utóbbit következőleg : Zsedényi kép­viselő úr pl. ezen másodsorozatú prioritások jogi ter­mészete ellen felhozta, hogy ezeknek kibocsátása az alapszabályokba ütközik, mert az alapszabályok sze­rint csak­is részben szabad prioritásokat kibocsá­tani, 2/s részben pedig részvényeket. Ez pedig már azon túl megy, mert az egész építési időre ter­jed ki. Ily okoskodások után természetesen lehet minden­féle jogi kételyeket támasztani, mert t. barátom építi ezen okoskodását az alapszabályok egyik §-ra, mely mit mond? Azt mondja, hogy ha a keleti vasút­tár­saság engedélyezett vonalain kivül még többeket épí­tene, melyek — ha jól emlékszem — a második pontban vannak elősorolva, t. i. Brassótól tovább, Marosvásárhelytől tovább, egy szóval, ha hálózatát kiterjesztené, azon esetben szabad az építési tőkét növelni és ezen növelendő építési tőkét szabad és kell csak azon módon beszerezni, mint az eredetit, t. i. 3/s részlet prioritásokban és 2/s részvényekben, erről szól az a paragraphus. Azt mondja Zsedényi képv.­ár — folytatja to­vább — hogy a méltányosságnak is megvannak a maga határai, és kérdi: méltányos-e, hogy a magyar állam Waringék helyett fizesse a keletii vasúttársulat­­nak adósságát a franco bankoknak ? Én, t. hát, ezen ügy tárgyalásánál egyik fő bajnak tartom azt, hogy a t. képviselő urakban, tán tudtokon és akaratokon kívül, ezen ügynél nincs meg a kellő objectivitás. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Mikor a keleti vasút ügye emlittetik, a t. képviselők egyi­kének a kifosztott részvényes forog szeme előtt; a másiknak Waringék, a­kik állítólag, vagy valóban — nem akarok praejudicálni — megcsalták a társa­ságot; az anglo osztrák bank, mely igy vagy amúgy járt el; egy harmadik előtt a franco-bankok, melyek iránt némi ellenszenv uralkodik, egy negyedik előtt pedig a végleges rendezés, mely talán úgy történhet­nék, hogy ezen vasút összekapcsoltassék egy másik­kal (derültség jobb felöl) egy szóval nem ?. kellő objectivitással szólnak az ügyhöz. (Ellenmondás bal felől.) Nem arról van szó, t. képviselőház, hogy Wa­ring helyett az állam fizesse ki a franco bankoknak az adóságot; sem nem Waring helyett, sem nem az állam. Méltóztassék megnézni a tjavaslatot: az állam fizeti ugyan, hanem a keleti vasúttársaság rovására és annak contójára. (Zaj bal felöl.) Igen is, nem az állam maga, hanem a társaság rovására. Igen­is lehet kételye valakinek az iránt, hogy azon törvény úgy a mint van, végrehajtható lesz-e? Kételye lehet az iránt, mint Ghyczy t. képv. ur mondotta, hogy váljon augusztus 30 án fog-e tudni fizetni a társaság; de ha akkor nem, valami­kor kétségkívül meglesz azon lehetőség, hogy az állam a keleti vasúttársaságon megvegye azon ös­­­szeget, ha másképen nem, úgy­hogy ezen másod­prioritásokat az állam akár maga megtartja, akár másféle pénzügyi művelet által értékesíti, mert min­dig biztosítva lesz az állam azon másfél milliónyi összeggel, mely azok után jár. Azt mondta még Zsedényi I. képviselő úr né­mi gún­nyal, hogy nem hiszi, hogy azon consor­tium, mely az államnak ezen összeget előlegezte, ajánlatát komolyan vegye, mert a mint ő állítja legelőször 50%-t ígért s azután felszólításomra egy­szerre felugrott 61 °/C-re; oly consortiumnak pedig a mely egyszerre 11 */2 % -al megy fel, komoly szán­déka nem lehet. A t. képviselő úr szigorúan szok­ta mások tetteit bírálni és nagyon szigorúan és lelkiismeretesen szokott búvárkodni az ad­ákban, de ez alkalommal mégis elkerülte figyelmét az, hogy nem 50 százalékot, hanem eredetileg 60 százalékot ígért a consortium és felszólításomra felment 61 és fél százalékra, a­miből, úgy látszik, hogy a consor­tium még­is nem olyan nagyon könnyedén veszi a dolgot, mert ismételt szóbeli és írásbeli felszólításom után is csak másfél százalékkal ment felébb. (He­lyeslés j­obbfelől.) Azt mondja továbbá Zsedényi képv­­ár, hogy abból nem lehet semmi baj, ha csőd alá jön a vasút,­­ és azt állítja, hogy ezen esetben azért sem lesz baj, mert az állam örököse a vasútnak és az állam egyszerűen confiscálja a vasutat. T. ház! Én igen jól tudom, hogy van egy §-a az engedély okmánynak, mely intézkedik azon eset­ről, mikor megszűnik az engedély és mikor a vasút az állam tulajdonába megy, de bár­mily szegény le­gyen is jelenleg a magyar állam, bármily nehezek pénz­viszonyai, engedje meg, hogy ne kívánjuk, hogy a magyar állam felhasználja azon alkalmat, hogy mikor egy társaság fizetésképtelenné lesz, hogy ő annak örökségét confiscálja. Csernátony Lajos: Inkább, mintsem hogy tönkre menjen az ország! ség.)Csanády Sándor: A haza az első! (Derült­Szlávy József miniszterelnök : Legyen hát, és ezzel végzem szakadozott előadásomat, legyen a mit

Next