A Hon, 1874. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1874-02-01 / 26. szám
váltatnak, a franco-magyar bank consortium azokat elárusíthatja; harmadszor a kormánynak azon biztosításával, hogy a törvény által biztosított jövedelem föltétlenül ki fog fizettetni, és hogy a kormány oda fog hitni, miszerint, decz ember hó utolsó napján a társulat által kiváltassék. — Mind a két esetben nem követeltetett az állam közbenjárása és maga a minisztérium jelentésében ünnepélyesen oda nyilatkozott, hogy az állam jogilag lekötelezve nincsen. — A minisztérium azonban azt hiszi, hogy miután a kormány erkölcsileg tettleges közbenjárásra lekötelezve van, a méltányosság, az állam hitele és a már előlegezett állampénzek biztosítása követelik a tettleges segélyt. T. hát! Mindennek ki van mérve a maga szabott határa s így a méltányosságnak is. A méltányosság ürügye alatt lehet-e azt követelni, hogy mivel Waring és az angol osztrák bank 15 millióval károsították a társulatot, ezt a veszteséget az állam pótolja, (Helyeslés balfelől s a jobbközép több padjáról) vagy mivel a kölcsönző franco-bank consortiumnak szüksége van a pénzre, a magyar állam a legújabb kölcsönből, mellyel a folyó évre pénzügyi életét biztosította,a kívánt milliókat fedezze s így October havában fizetési képtelenségnek tegye ki magát. (Úgy van balfelől.) Hiszen a minisztérium pénzügyi eljárása iránti engedékenységünk folytán, már tavaly a közterheket szaporítani kénytelenek voltunk, hiszi-e a t. ház, hogy ha épen most, midőn a kedvetlen időjárás folytán hazánk egy végzetes jövendő előtt áll, népünknél áldozatkészséget találni fogunk, ha azt tapasztalja, hogy mi 17 milliót szavazunk a francobankok által nem az államnak kölcsönzött pénzek visszafizetésére. (Úgy van • balfelől.) Mondják, ezt az állam hitelének föntartása követeli. Fájdalom, hogy épen az állam hitele iránt táplált helytelen fogalmak miatt oda jutottunk, hol vagyunk. (Helyeslés balfelöl) mindenütt segíteni akartunk, hol Fiuméban a stabiliamento technicón,hol az itteni bankokon, hol a sugárutakon és September havában alig tudtunk kimenekülni a fizetési képtelenségből,mert az előlegezett állampénzeket mai napig vissza nem fizették. Az állam hitele azt követeli, hogy a törvény által kiszabott fizetéseket pontosan teljesítsük, a vasútnak biztosított jövedelmet fizessük, de azt magunk lehetetlenné tesszük, s megrendített hitelünket magunk véglegesen rontjuk le, ha oly valamit kisértünk meg, mit széles e világon a legnagyobb állam megkísérteni soha sem merészelt, ha t. i. a vasúti társulatokat oly károk ellen biztosítani akarjuk, melyeket akár a vállalkozók hamis bűii eljárása, akár a részvényesek hanyagsága, akár az igazgatótanács könnyelműsége által szenvedtek. (Helyeslés balfelöl.) Ne tessék azon zajnak engedni, melyet, a bankok és társai az újságokban ülnek, a vasúti részvények vagy elsőbbségi kötvényeknek árfolyama semmi összeköttetésben nincsen az állam bitelével, a keleti vasút valódi prioritásai 65-ön állanak, a kassa-oderbergi és alföldiek 84-en, az osztrák állampálya 112-ön és mindnyájan az ugyanazon egy magyar állam által vannak biztosítva. Az árfolyam attól függ, váljon a pénz emberei bizalommal viseltetnek az illető pálya igazgatása és gyümölcsöző jövendője iránt. (Helyeslés balfelől és a jobbközép több padjáról.) Önámítás továbbá azt hinni, hogy az érintett kötvényeknek olcsó elárusításával a kormány által a keleti vasútnak nyújtott előlegezések minden fedezettől megfosztatnának. Hiszen ezek semmi időben másban fedezetet nem találtak, mint a kormány jóakaratában és vérmes reményeiben. Számítsunk egy kissé, ha úgy tetszik. Tettleg a valóságos prioritások a tőzsdén 65-ön kelnek, a Részvények 50-en, és miután a kérdéses kötvények, melyek a pesti tőzsdén kívül sehol sem jegyeztetnek, legjobb esetben többet nem érnek, ny áron ez eladásból 15 millió, és feltéve, mihez most legkisebb kilátás nincs, hogy fél év alatt 60-ig emelkednek, akkor 18 millió folyna be, és így egy krajczár sem maradna az állami előlegezések visszafizetésére. Az uj kölcsön consortium, mely 50% erejéig ezen kötvényekre az államnak előlegezéseket nyújt, a miniszterelnök azon felszólítására, hogy optionális ajánlatában, mely szerint választhat vagy a kötvények megtartása, vagy az előlegezett összeg kifizetése közt, az optionális árfolyamot 11 és fél % -kal javítsa, ezt 61 és fél % -re arányban fel is emelte, vagy osztrák értékben 70 °/o-re ; miután azonban ugyanazon consortium arra legnagyobb súlyt fektet, hogy az előlegezett összegért az állam legyen a kezes és fizető, kétségtelen, hogy a készfizetést választani és ezen 17 milliót az új kölcsönből le fogja vonni,azért is a kötvények optionális árfolyamára nézve engedékenyebb volt. Azonban még ezen 70 % árfolyam mellett az állam előlegezéseit fedezni bajos volna, miután a keleti vasút kisajátításokért, üzleti eszközökért és az építések kormányzati megvizsgálása nyomán, még tetemes sommákkal tartozik. Átalában addig, míg az elrendelt vizsgálat be nem terjesztetik, a keleti vasút pénzügyi helyzetét számszerűleg megállapítani nem lehet, maga az igazgató tanács e tekintetben valódilag nincsen tájékozva. Midőn a kormánytól az első előlegezéseket kérte, az építés befejezésére szükséges költségeket 8 millióban határozta meg, miből későbben 15, már most 22 millió lett. Komoly figyelmeztetés, hogy az államkincstár a jelen törvényjavaslat nyomán még Waring idejéből fenmaradt függő adósságokat rendezni, és oly terheket elvállalni kénytelen leend, melyekről most még sejtelmünk nincs és azért a hirtelenkedés vádja fogja érni a törvényhozást, ha be nem várva a vizsgálat eredményét, a kérdéses követelés jogosultságát tettleg ismerné el. A minisztérium végtére a keleti vaspályát a teljes tönkrejutástól meg akarná óvni.Erre azt jegyzem meg, hogy magát a pályát, mely kiépíttetett és annak forgalmát semmi veszély nem fenyegeti, ha bírói zár vagy csőd alá is kerül. A pályatest maga, melynek jövedelme az állam által biztosítva van, az üzlet minden tartozékaival az állam örökös tulajdona és csak azoknak használata illeti a részvényeseket vagy hitelezőit a törvényben vagy engedély okmányban kifejtett feltételek alatt. (Helyeslés balfelől és a jobbközép jöbb padjairól.) Az 1868. 45. t. sz. 9. § a erről világosan rendelkezik. A keleti vasút részvénytársulata már alig menthető, miután azon rész, melyet a részvényesek az állam által biztosított jövedelemből igénybe vehetnek, a tett adósságokat alig fedezendi és így ezek csak a még messze kilátásban lévő nagyobb jövedelemre, mely az állami biztosítást feleslegesítené, utalva vannak. Három év előtt lehetett volna a társulaton segíteni, midőn az igazgató tanács a társulat fizetési képtelenségét bejelentvén, akkor úgy járt volna el a minisztérium, mint az osztrák kormány a Lemberg-Csernoviczi vasúti társulattal és az engedélyeseket és a vállalkozókat a társulati értékek eladásánál jogtalanul levont pénzek visszafizetésére szorította volna, miért nem tette azt, az elrendelt vizsgálat ki fogja deríteni; most azonban minden alapos, részletes tájékozás nélkül az államot 17 millió költséggel terhelvén, hol sem a hozott áldozat eredményét, sem a tovább hozott áldozatok sorát előre nem láthatjuk, annyi volna, mint fejünkre egy máris torlódott pénzügyi bajok halmazát saját kezeinkkel tetőzni. (Igaz. Úgy van, balfelöl.) Éhez hazám iránti kötelességérzetem öntudatában nem járulhatok és igy a benyújtott törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. (Hosszas élénk helyeslés bal felöl és a jobbközép több padjáról). Ghyessy Kálmán : Kit okom van, amelynél fogva a beterjesztett tvjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. A kormány minden eddigi nyilatkozatai után is a másodsorozatu elsőbbségi kötvényeket illetőleg csak arra van kötelezve, hogy a vasút részére engedélyezett biztosítéki összegből az első sorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési járulékainak kielégítése után fenmaradó részt ezen másodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fedezésére fordítsa. A beterjesztett törvényjavaslat elfogadásának esetére, ezen viszony megváltoznék. Az állam nem csak kezes, hanem kész fizető , egyenes adós lenne azon 10 millió tallér erejéig, melyet a hitelező consortium a kérdéses másodsorozatú elsőbbségi kötvények kiváltására az államnak előlegezni kész, s amely 10 millió tallér aug. végétől kezdve 6 hónap alatt és így egy rövid év leforgása alatt visszakövetelhető, és ha visszaköveteltetik, megfizetendő lesz. Amint a dolog most áll, ha a keleti vasúttársulat nem képes megfizetni azon előleget, melyet másodsorozatú elsőbbségi kötvényeire felvett, fizetésképtelen a társulat lesz ; ezen tvjavaslat által a vasuttársulat és igazgatótanácsának lábából kivesszük a szálkát és a magunkéba tesszük, mert az esetre, ha egy rövid év lefolgása alatt a midőn kivántatni fog, az említett összeget az állam le nem fizetheti, az államileszt fizetésképtelen és én azt gondolom, hogy ez a magyar állam hitelére igen nagyon sújtó csapás lenne, (élénk helyeslés a baloldalon és a középpárton.) Mondják, hiszen remélni lehet, hogy az illető hitelező consortium a fizetési határidőket meg fogja hosszabbítani, prolongatiót fog engedélyezni. Legyen szabad erre megjegyeznem, tehát, hogy ily prolongatiónak kérése egy állam részéről, ha nem több, már egy bizonyos idő szerinti fizetésképtelenségnek elismerése, már magában mintegy fél fizetésképtelenség. Mondják, hisz remélni lehet hogy a hitelezőconsortium fog élni azon opcióval, melyet magának fentartott, és a kérdéses másodsorozatu elsőbbségi kötvényeket végleg általveendi. Igen tekintélyesek azon czégek, európaszerte, mondhatni világszerte, ismeretesek és nagy tiszteletben állók, melyekkel a t. miniszter úr szerződni méltóztatott. Én felteszem, hogy a leglojálisabb módon fognak eljárni, de utóvégre veszteni a magyar állam kedvéért ők sem akarnak. Az európai conjuncturákat előre ők sem ismerhetik, és igen könnyen meglehet, hogy saját szempontjukból annak idején nem fogják continensnek tartani, hogy éljenek az optióval, és megtartsák a kérdéses kötvényeket, hanem kész fizetést fognak az államtól követelni. És hogy ez lehetséges, tehát, azt azzal vagyok bátor bizonyítani, hogy ez épen most is történik. Nem lehet arról szó, hogy a hitelező consortium ezen kötvényeket a beterjesztett törvényjavaslat elfogadása és szentesítése előtt vegye meg, hanem arról lehetne csak szó, hogy azokat vegye át a beterjesztett törvény szentesítése után. Ha pedig a ház asztalán fekvő törvényjavaslat egyszer szentesítve lesz, hét hónap múlva a kérdéses kötvények soliditása semmivel sem fog biztosabb alapon nyugodni, mint ezen napon, melyen a törvény szentesítve lesz. Ha tehát már most megtörténik, hogy e másod sorozatú elsőbbségi kötvények az illető consortium által végleg át nem vétetnek, megtörténhetik később is, és akkor beálland a magyar állam készfizetési kötelezettsége, melyet hogy miként fog teljesíthetni, azt e pillanatban részemről megmondani nem tudom, s azért én ezen esetben is állhatatosan kívánom követni azon elvet, melyet sértetlenül óhajtanék fentartatni minden állami kiadásainknál, hogy semminemű állami kiadás ne rendeltessék el addig, míg fedezése tökéletesen biztosítva nincs. (Helyeslés a baloldal és a középpárt részéről. A másik ok, melynél fogva a szőnyegen levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom, következő: Én azt hiszem, hogy a keleti vasutat illetőleg a törvényhozásnak fő czélja csak egy lehet s ez az, hogy ezen bonyodalmas ügy minden irányban minél előbb véglegesen rendeztessék. E czélra a beterjesztett törvényjavaslat nem vezet, sőt annak elfogadása az államot újabb bonyodalmakba viheti. Ami a másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek jogi tekintetbeni érvényességét illeti, e részben nem követhetem t. képviselőtársamat Zsedényi Ede urat azon térre, melyre ő lépett. Ő tagja a vizsgálatra kiküldött bizottságoknak. Mindamellett merem állítani, hogy valóságos tudomást az ügy miben állásáról nem a bizottság egyes tagjának előadásából, hanem csak a bizottságoknak majdan beadandó összes jelentéséből fog a ház magának meríthetni. S e részben sajnálatomat kell kifejezni az iránt, hogy a t. bizottsági tag, bár oly igen eleven érdekeltséggel foglalkozik e tárggyal, ez alkalommal már nem tehet a háznak arról jelentést, — ami oly annyira kívánatos volna , hogy a vizsgálat már befejeztetett, hanem folyvást bizonytalan időre helyezi kilátásba a jelentés beterjesztését (Tetszés) pedig ha valami szükséges volna, épen ezen jelentés minél előbbi beterjesztése volna az. (Helyeslés.) Én, t. hát, egyenesen kimondom meggyőződésemet, hogy ezen bonyolult ügynél a keleti vasút bonyolult ügye elintézésénél, annak csak egy módja van. (Halljuk!) és ez a részvényesek ezen pálya irányábani viszonyainak végleges rendezése (Helyeslés.) Mi joguk van akár a társulat, akár az igazgatótanács, akár mások, akár az állam irányában ezen keleti vasút részvényeseinek ? mit követelhetnek akár a párisi szerződés, akár az engedélyokmány, akár az alapszabályok hiányai folytán, e kérdéseket fejtegetni, ez alkalommal hasonlóképen nem kívánom ez iránt a t. ház annak idejében előleges tudomást a beterjesztendő bizottsági jelentésből fog meríthetni, s én úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen kérdés előbb-utóbb a kormány s a részvényesek közti értekezéseknek tárgya lehet, és azért én azt pracoccupálni nem akarom. Én elégnek tartom itt azon egyéni meggyőződésemet kijelenteni, s ennél többet jelenleg e háznak egyik tagja sem mondhat, hogy az én véleményem az, miszerint senki, ki tanulmányozta ezen ügyet, nem fogja tagadhatni, hogy a keleti vasút részvényeseinek ügyek mielőbbi végleges rendezéséhez csakugyan valóságos joguk van. Ha a részvényesek ügye tisztába hozatik, megszűnik minden kérdés, a másodsorozatú elsőbbségi kötvények érvényessége iránt, mert ezt csak a részvényesek vehetik kérdésbe. Ezen rendezése a részvényesek ügyének hatalmas tényező lehet az állam hitelének helyreállításában, mert ha valami megrontotta államhitelünket, azt épen ezen, a világ minden részeiben elszórt részvényeseknek hangosan följajduló panaszai rontották meg. Az ily értekezés és tárgyalás alapján lehető lenne talán az is, hogy minden erőszakolás, bármely jogos igényeknek sérelme nélkül, az állam vagy maga vehetné át a kérdéses vasutat méltányos föltételek alatt, vagy pedig eszközölhetné annak egy más pályához leendő csatolását. Meglehet, hogy tévedek, de én azt hiszem, hogy ilyféle elintézés nélkül ezen keleti vasút ügye örökös bajoknak forrása lesz. Ismétlem tehát, hogy én a részvényesek ügyének viszonyainak rendezése nélkül bármely más eljárást tökéletlennek, czélra nem vezetőnek tartok. Ezek után szónok áttér az előadó és Zsedényi által elmondottak cáfolatára, valamint annak bizonyítására, hogy a törvényjavaslat elhalasztásából valami nagy veszély nem származhatik. Beszédét ekként rekeszti be. Volna még észrevételem a VIII. osztály külön véleményére, de annak tárgya inkább a részletek tárgyalására tartozik. Azonban röviden megemlítem ez alkalommal, hogy akkor esetleg felszólalnom ne kelljen, azt, hogy ezen különvéleményt sem fogadhatom el, mert először a zárlat, melyet elrendeltetni kíván a különvélemény, magát például a csődöt épen nem gátolhatná meg; másodszor, nem fogadhatom el ezen különvéleményt, mert azt hiszem, hogy legalább civilizált országban oly ügyekben, melyek mint magán ügyek bíró elé tartoznak, a törvényhozás magának jogokat nem dekretálhat, törvénnyel nem mondhatja ki, hogy ezen és ezen vasutat ezen és ezen föltételek alatt, eddig vagy addig jogom van megtartani Végre pedig a különvélemény kívánságának teljesítése lehetetlen feltételhez is van kötve, mert azt kívánja, hogy a másodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak fizetése, és maga azoknak törlesztése a keleti vasútnak tiszta jövedelméből történjék, a keleti vasútnak tiszta jövedelme pedig, annyi legalább, hogy az első sorozatú prioritások kamatainak s törlesztésének kielégítése után abból valami még fennmaradjon, én részemről nem hiszem, és nem is lesz annak egy hamar jövedelme, mindaddig legalább, míg ezen keleti vasútnak ügye általában, véglegesen, kellően rendezve nem lesz. (Helyeslés balfelől és a középpárt részéről). Én ezeknél fogva a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni. (Olvassa) Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a keleti vasút másodsorozatú előbbségi kötvényeit illetőleg a kormány eddigelé csak azon kötelezettséget vállalta fel, hogy az e vasút részére engedélyezett biztosítéki összegnek azon részét, amely az első sorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési járulékának kielégítése után fennmarad, amennyiben megkívántatik, a másodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fedezésére fordítandja. Tekintettel arra,hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak azt elfogadása által az állam az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket illetőleg, azok zálogbirtokosainak irányában, másut sokkal terhesebb kötelezettségi viszonyba lépne, jelesül nemcsak ezen kezes, hanem készfizető lenne azon 10 millió tallér erejéig, melyet a hitelező consorsium az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek mostani zálogbirtokosaiktól leendő kiváltására az államnak előlegezni kész; egyenes adós lenne e szerint a keleti vasúttársulat helyett ezen 10 millió tallérért, anélkül, hogy ezen adósság innentül egy év lejárata alatt követelhető visszafizetésének lehetősége iránt biztosítva volna. Tekintettel végre arra, hogy az állam érdeke a keleti vasút ügyének minden iránybani végleges rendezését kívánja meg ; e czel azonban a kérdéses másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek újabb elzálogosítása által nem éretik el, hanem e végre a részvényesek ezen vasút irányábani viszonyainak rendezése is kívánatos. Határozza el a ház, hogy »A beterjesztett törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el, de a minisztériumnak oly javaslatit, melyek a keleti vasút ügyének, minden iránybani végleges rendezését lehetővé teendik, — a vizsgálatra kiküldött bizottságok jelentése által felderítendő minden jogoknak, követeléseknek, s az illetők feleletre vonásának fentartásával — készséggel tárgyalás alá veendi. (Élénk helyeslés a középpárt tagjai részéről.) Mátyus Arisztid mindenekelőtt a vasúti és pénzügyi bizottságok eljárását támadja meg a keleti vasút kérdésében. Tartok tőle, úgymond, hogyha az egyesült bizottságok eljárását, illetőleg a bizottságok többségének javaslatait, melyeket e tárgyra vonatkozólag a ház elé terjesztettek, kissé komoly, beható figyelemre méltatjuk, nem fog megerősödhetni a t. ház bizodalma ezen bizottságok javaslatainak helyessége iránt. Több következetlenséget és kevesebb összefüggést és egyöntetűséget,mint amennyit a múlt évi december havában s a jelen napokban benyújtott két javaslat közt szemlélni lehet, igazán keresve sem lehetett volna azokba belevinni. És ez, tehát előttem igen fontos körülmény, mert illustratiójára szolgál annak, hogy egyes bizottságok a házban akkor, midőn ott valamely irányú hangulat nem létezik, mesterségesen szeretnek olyat teremteni; illustratiójául szolgál annak, hogy a ház legfontosabb két bizottsága kész a legnagyobb inconsequentiába esni két hét leforgása alatt, ugyanazon tárgyban, s anélkül, hogy a situatio megváltozott volna, csak azért, hogy bizonyos politikai indokoknak hódolva, lehető legyen megmenteni a múltnak hibáiból azt, ami talán ezen eljárás nélkül, az osztó igazság elvének megfelelő szigorú eljárás által megmenthető nem lenne. Avagy nem következetlenség-e az te hát, hogy míg az egyesült vasúti és pénzügyi bizottságok múlt év december havában a kormánynak a keleti vasút ügyében beterjesztett pót jelentésére vonatkozólag minden anyagi áldozatot visszautasítani javasoltak, mely akkor javasolva volt és javaslataink nem mentek tovább, mint odáig, hogy egyes egyedül erkölcsi támogatást akartak adatni a képviselőház által a kormánynak azon bizonyos előlegezési pénzműveletre nézve, amely szerintem máris hiba volt, mert jóváhagyást akart indirect után a képviselőháztól adatni a kormánynak a bankokkal szemben háromszor ismételt nyilatkozatára, amely fölött pedig a képviselőház jóváhagyólag intézkedni csak akkor lesz hivatva,ha már a vizsgálat megejtetett.Mondom, ez is hiba volt, de most, midőn a helyzet nem változott, négy héttel később már oly javaslatot terjeszteni a ház elé, mely nagy anyagi áldozattal jár, és mely oly törvényhozási intézkedést kíván, mint a t. kormány a múlt hóban maga sem merte volna kérni , ez te hát mindenesetre igen feltűnő és méltóztassanak nekem az illető bizottságok és azoknak tagjai megbocsátani, ha én magamat jövőre erkölcsileg feloldottnak fogom tartani az alól, hogy ő bennök lássam az országnak, pénzügyi dolgokban a legbölcsebb tanácsadóit. (Helyeslés balfelől.) Ezután szóló kijelenti, hogy a törvényjavaslatot két szempontból nem fogadja el: először financziális, másodszor a politikai morál szempontjából. Ő a botrányt főleg abban keresi, hogy oly dolog fordulhat elő, miszerint a legjobb hiszemü külföldi hitelezőnek joga a törvény ellenére, mely szerint államilag biztosított papírok kamatozása a legrendkívülibb eseteket kivéve, soha kétség alá nem jöhet, — s ez épen azok hitele megszilárdulásának alapja, Magyarországban a véletlennek van kitéve, megsemmisül, anélkül, hogy csak törekedjünk, a törvényhozás vagy a kormány hogy ily bajt a hitelezőktől, elhárítsunk. Ezen botrány elhárítására nem lát biztosítékot a törvényjavaslatban s azért veti azt el. Beszédét részint Ghyczy indítványának támogatásával, részint annak bizonyítgatásával fejezi be, hogy az elhalasztásból kevesebb kára történik az ország hitelének, mint annak elfogadásából. Mátyus után, kinek érdekes beszédét sajnálattal vontuk össze ily rövidre, a kormány részéről megszólalt Sseniczey Ödön. Elismeri, hogy a törvényjavaslatot védelmezni bajos ; és azt is, hogy az ország az elzálogosított prioritások kiváltására jogilag kötelezve nincs, de nézete szerint megvan az erkölcsi kötelezettség s ö erre fekteti a fősúlyt. Ezután áttér arra,hogy az erkölcsi kötelezettség az országra nagy súlytpem hárít; nem több ez szerinte 500,000 forintnál. Ő egyébiránt azt tartja a fellebbieken kívül első tekintetbe veendőnek, hogy egy oly pálya, mint a keleti, mely az ország iparára oly nagy jelentőségű csőd alá ne kerüljön, s élénk színnek el festi azt a nagy veszélyt, mely abból származnék, ha e csőd bekövetkeznék. S végre lehetlennek tartja, hogy az állam át nem veheti a vasutat, mert ehez pénz kell. (Balról: hát ehhez nem kell ?) A tjavaslat elfogadására szavaz. Ezután várható lett volna, hogy a korábbi közlekedési és pénzügyi miniszterek Gorove, Tisza, Kerkapoly fognak fölszólalni, — de ez nem következvén be, hogy a Szeniczey beszéde által épen balra hajlott mérleget helyreállítsa, — föláll: Szlávy József miniszterelnök és pénzügyminiszter: T.ház! (Halljuk!) A keleti vasút története, úgy hiszem, részint a kormány által tett előterjesztések, részint hírlapi czikkek és röpiratokból a t. ház előtt ismertesse fölmentett t. Zsedényi képviselő úr előadásával az alól, hogy a keleti vasutügy különböző phasisait fölemlítsem, mert hiszen ő azt már előttem tette. Ezen Zsedényi tisztelt képviselőtársam által előadott phasisokból kiderül, hogy a keleti vasút pénzügyi bonyodalmai és nehézségei már ezelőtt harmadfél évvel vették kezdetüket és folyton fokozódtak oly mérvben, hogy szükségessé tették a t. ház beavatkozását, s az előbbi pénz és közlekedési miniszter urak két előterjesztést tettek ez irányban a háznak. A t.ház kiküldötte a pénzügyi és vasúti bizottságokat ez ügy megvizsgálására s kiderítésére. Ennek eredményét be kell várnunk, s ahoz képest fog a t. ház bölcsesége határozni. Előrebocsátom, hogy e vizsgálatok eredményének elébe vágni, praejudieálni egyátalában nem szándékom, s a szerint, mint a vizsgáló bizottság ki fogja deríteni a tényállást, s mint a t. ház bölcsesége el fogja határozni az ezentúl teendő lépéseket, részemről abba bele fogok nyugodni. De időközben e bajok s pénzügyi zavarok oda fejlődtek, hogy ma január 31-én előttünk áll az eshetőség, hogy a keleti vasúttársulat fizetésképtelen lesz, amennyiben pénzügyi bonyodalmai következtében szemben áll a keleti vasúttársaság egy 17 milliónál többre menő lebegő adóssággal, melyet az illető consortium, mely az összeget a vasútnak kölcsönözte, tovább prolongálni nem akar, de meglehet, hogy prolongálni nem is bir. Ezen kérdés az, mely a t. házat ma foglalkoztatja. Ha a t. ház azon meggyőződésre jut, hogy azon eshetőség, t. i. ha az előleget nyújtott consortium a prolongatiót megadni nem akarja vagy nem bírja, a keleti vasúttársaságra kárt nem von, s a magyar állam érdekeit nem sérti, akkor természetesnek találom, hogy a t. ház félredobván a kormány előterjesztését, egész lelki nyugalommal és meggyőződéssel fog szavazni Ghyczy Kálmán határozati javaslatára, amely ellen részemről szintén nincs semmi kifogásom, s mely határozatot a kormány már régóta teljesíteni akarja, s teljesítené már ma, ha ennek oly akadályok nem állanának útjába, melyek teljesítését épen lehetetlenné teszik. Ghyczy Kálmánt. képviselőtársam ugyan azt mondja, — ha jól fogtam fel egyszeri hallásra — határozati javaslatában, hogy utasíttassék a kormány, hogy a keleti vasút ügyének általános rendezése iránt adjon be törvényjavaslatot, melyet a t. ház készséggel tárgyalni, és esetleg megszavazni fog. Ez ellen részemről semmi kifogást nem teszek, és ha — ismétlem — a t. ház azon meggyőződésben van, hogy a társaságnak ma beálló fizetésképtelensége e határozati javaslatnak hetek múlva tárgyalását nem fogja akadályozni, akkor részemről igen megérthetőnek tartom, ha a t. ház ezt fogadja el. De a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ennek, úgy hiszem egyátalán nem praejudical. Lehetővé teszi, hogy a keleti vasút ügye egészben rendeztessék, biztosítja, hogy rendeztethessék. Én nem osztom ezen optimismust, melyet különben igen ritkán van szerencsénk Ghyczy képviselőtársunknál tapasztalni, mely szerint ő azt mondja, hogy hiszen a keleti vasúttársaságnak elzálogosított másodrendű prioritásait nem fogják az illető bankok vásárra dobni. Nem kell attól félni, fognak ők várni továbbra is. Én ezen optimizmust nem tudom osztani. De ő csak az osztr. nemzeti bankról beszél; az osztr. nemzeti bank azonban csak másodkézzel birja ezen prioritásokat, első sorban egy consortium az, melynek kezei közt vannak és a mely consortium nemcsak azon 9 millió s néhány százezer frtot előlegezte, melyet ő viszont a nemzeti banktól kapott, hanem előlegezett ezenfelül oly pénzeket is, melyeket sajátjából adott. Nagy kérdés, hogy ezen pénzintézetek oly helyzetben vannak-e ma, hogy ezen összegekre várjanak talán hetekig, de valószínűleg hónapokig. És mi történik akkor, ha ezen pénzintézetek a prolongatiót a legjobb akarat mellett sem képesek megadni? Ezen eshetőség az, ami engemet és a kormányt arra bírt, hogy ezen törvényjavaslatot adjam be, mely a társulatot megmenti ezen veszélytől és mely lehetővé teszi a rendezést. A másik ok, melyet t. barátom Ghyczy Kálmán méltóztatott felhozni, hogy ő együtt szeretné a vasút kérdését rendezni,de a másik ok volt azon aggodalom, hogy aug. 31-én az ország szemben fog állani azon lehetőséggel sőt azon valószínűséggel, hogy azon összeget, melyet most egy másik consortium fog ezen prioritásokra előlegezni, az ország kénytelen lesz készpénzzel beváltani. Ez kétségtelenül igen súlyos érv és e tekintetben én is osztom Zsedényi barátom azon nézetét, hogy az ország alig lesz azon helyzetben, hogy azon esetben a maga jövedelmeiből, vagy a contrahált összegekből fizethesse. De ennek ellenében bátor vagyok, nem mondhatom, hogy meggyőződésemet, nem állhatok ézt a jót, de azon erős hitemet nyilvánítani, (zaj balfelöl) hogy ezen eshetőség bekövetkezni nem fog. Méltóztassék megengedni, ha egy consortium, amely aranyban 50%-ot ad előlegül bizonyos papírra ; ha tehát azon consortium azt oly jónak tartja, hogy most arra annyit ad, akkor 7 hónap múlva bizonyosan fogja annak értékét 61 */* % ra becsülni. Nem mondok újságot, mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a bankintézetek hitelpapírokra nem csak az egész nominális értéket nem adják, de még a napi I cursus szerinti értéket sem szokták megadni, hanem a kölcsönt mindig azon alul adják. Ha tehát az előlegező consortium ma ötvenet előlegez, azt hiszem két hónap múlva 611/2-ért megtartja majd ő, vagy ha az nem fogná megtartani, lesz bizonyosan más consortium, mely azt megtartja. Erős hitem és meggyőződésem ez azért is, mert az a consortium, mely viszonyba lépett a magyar állammal, amellyel contraháltuk az utolsó kölcsönt, a magyar állam hitelében némileg érdekelve is van. Másodsorban épen úgy érdekében fekszik a consortiumnak Magyarország hitelének fentartása, mint elsősorban magának az országnak. Ezen nehézség, ezen aggodalom tehát engem nem bánt s bátran fejezem ki azon hitemet és meggyőződésemet, hogy a consortium vagy maga fogja azon áron ezen részvényeket azon időben megtartani, vagy ha maga nem tartja meg, kétségen kívül elő fog állani annak lehetősége, hogy azt a magyar állam vagy consortium prolongáltassa vagy máskép elárusítsa. Ezt annál inkább hiszem, mert nem egyszerre lesz szükséges az egész összeg, hanem hat hónapi részletekben, mi az egész üzletet könnyebbé teszi. Ezután Má lyus czáfolatába ereszkedik, mely után az elzálogosítás körülményeire a következőket mondja : Tény az, hogy midőn ezen Somsdnyi vasútnak 36 mfde volt kiépítve, pénze elfogyott, akkor ezen consortium volt az, a mely lehetővé tette, hogy ezen vasút kiépüljön, mely lehetővé tette, hogy Erdély legszélsőbb részéről ide a központig vasúton jöhessünk. (Élénk helyeslés jobbról.) És méltóztassanak elhinni, hogy ha akkor magára hagyta volna a kormány a keleti vasúttársaságot, bizonyosan szintúgy roszálták volna, úgy azon képviselő urak a kormány tettét, kik most szemrehányást csinálnak a kormánynak az ellenkezőért. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az a kérdés, tehát, honnan ered az a 17 millió deficit, az a kérdés ide nem tartozik, s még kevésbé tartozik azon consortium megítélésére, mely az összeget kölcsön adta. Az a kérdés meg fog vitattatni annak idejében e házban, meg fog vitattatni talán a bíró előtt is. De ennek a kérdésnek eldöntése semmi esetre sem folyhat be azon kérdés megítélésére; tartozik-e a keleti vasúttársaság e en consortiumnak igen vagy nem? És én — akármily jogi stibtilitásokkal méltóztassanak elő állam — nem képzelek bírót a világon, aki azt fogná ítélni, hogy a keleti vasúttársaság ezen 17 milliót, amelyet a legjobb hiszemben adott kölcsön egy consortium, és amelyről be lehet bizonyítani, hogy az utolsó garasig a vasutba beleépittetett, azért, mert ezáltal a részvényesek jogaiktól megfosztalak, visszafizetni nem tartozik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Akármi lenne az eredmény, a részvényeseknek, akár így, akár úgy, nincs mindaddig, teljes meggyőződésem szerint, reményük bármi kárpótlásra, míg a keleti vasutat ily lebegő adósság fogja terhelni. Ezen lebegő adósság teljes megszüntetését vagy a lehetőség legkisebb mértékére leszállítását tervezi a jelen törvényjavaslat. Czáfolja Máttyust bekövetkezhető bajok csekélységét és Zsedényit a prioritások kibocsátási jogát illetőleg, ez utóbbit következőleg : Zsedényi képviselő úr pl. ezen másodsorozatú prioritások jogi természete ellen felhozta, hogy ezeknek kibocsátása az alapszabályokba ütközik, mert az alapszabályok szerint csakis részben szabad prioritásokat kibocsátani, 2/s részben pedig részvényeket. Ez pedig már azon túl megy, mert az egész építési időre terjed ki. Ily okoskodások után természetesen lehet mindenféle jogi kételyeket támasztani, mert t. barátom építi ezen okoskodását az alapszabályok egyik §-ra, mely mit mond? Azt mondja, hogy ha a keleti vasúttársaság engedélyezett vonalain kivül még többeket építene, melyek — ha jól emlékszem — a második pontban vannak elősorolva, t. i. Brassótól tovább, Marosvásárhelytől tovább, egy szóval, ha hálózatát kiterjesztené, azon esetben szabad az építési tőkét növelni és ezen növelendő építési tőkét szabad és kell csak azon módon beszerezni, mint az eredetit, t. i. 3/s részlet prioritásokban és 2/s részvényekben, erről szól az a paragraphus. Azt mondja Zsedényi képv.ár — folytatja tovább — hogy a méltányosságnak is megvannak a maga határai, és kérdi: méltányos-e, hogy a magyar állam Waringék helyett fizesse a keletii vasúttársulatnak adósságát a franco bankoknak ? Én, t. hát, ezen ügy tárgyalásánál egyik fő bajnak tartom azt, hogy a t. képviselő urakban, tán tudtokon és akaratokon kívül, ezen ügynél nincs meg a kellő objectivitás. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Mikor a keleti vasút ügye emlittetik, a t. képviselők egyikének a kifosztott részvényes forog szeme előtt; a másiknak Waringék, akik állítólag, vagy valóban — nem akarok praejudicálni — megcsalták a társaságot; az anglo osztrák bank, mely igy vagy amúgy járt el; egy harmadik előtt a franco-bankok, melyek iránt némi ellenszenv uralkodik, egy negyedik előtt pedig a végleges rendezés, mely talán úgy történhetnék, hogy ezen vasút összekapcsoltassék egy másikkal (derültség jobb felöl) egy szóval nem ?. kellő objectivitással szólnak az ügyhöz. (Ellenmondás bal felől.) Nem arról van szó, t. képviselőház, hogy Waring helyett az állam fizesse ki a franco bankoknak az adóságot; sem nem Waring helyett, sem nem az állam. Méltóztassék megnézni a tjavaslatot: az állam fizeti ugyan, hanem a keleti vasúttársaság rovására és annak contójára. (Zaj bal felöl.) Igen is, nem az állam maga, hanem a társaság rovására. Igenis lehet kételye valakinek az iránt, hogy azon törvény úgy a mint van, végrehajtható lesz-e? Kételye lehet az iránt, mint Ghyczy t. képv. ur mondotta, hogy váljon augusztus 30 án fog-e tudni fizetni a társaság; de ha akkor nem, valamikor kétségkívül meglesz azon lehetőség, hogy az állam a keleti vasúttársaságon megvegye azon összeget, ha másképen nem, úgyhogy ezen másodprioritásokat az állam akár maga megtartja, akár másféle pénzügyi művelet által értékesíti, mert mindig biztosítva lesz az állam azon másfél milliónyi összeggel, mely azok után jár. Azt mondta még Zsedényi I. képviselő úr némi gúnnyal, hogy nem hiszi, hogy azon consortium, mely az államnak ezen összeget előlegezte, ajánlatát komolyan vegye, mert a mint ő állítja legelőször 50%-t ígért s azután felszólításomra egyszerre felugrott 61 °/C-re; oly consortiumnak pedig a mely egyszerre 11 */2 % -al megy fel, komoly szándéka nem lehet. A t. képviselő úr szigorúan szokta mások tetteit bírálni és nagyon szigorúan és lelkiismeretesen szokott búvárkodni az adákban, de ez alkalommal mégis elkerülte figyelmét az, hogy nem 50 százalékot, hanem eredetileg 60 százalékot ígért a consortium és felszólításomra felment 61 és fél százalékra, amiből, úgy látszik, hogy a consortium mégis nem olyan nagyon könnyedén veszi a dolgot, mert ismételt szóbeli és írásbeli felszólításom után is csak másfél százalékkal ment felébb. (Helyeslés jobbfelől.) Azt mondja továbbá Zsedényi képvár, hogy abból nem lehet semmi baj, ha csőd alá jön a vasút, és azt állítja, hogy ezen esetben azért sem lesz baj, mert az állam örököse a vasútnak és az állam egyszerűen confiscálja a vasutat. T. ház! Én igen jól tudom, hogy van egy §-a az engedély okmánynak, mely intézkedik azon esetről, mikor megszűnik az engedély és mikor a vasút az állam tulajdonába megy, de bármily szegény legyen is jelenleg a magyar állam, bármily nehezek pénzviszonyai, engedje meg, hogy ne kívánjuk, hogy a magyar állam felhasználja azon alkalmat, hogy mikor egy társaság fizetésképtelenné lesz, hogy ő annak örökségét confiscálja. Csernátony Lajos: Inkább, mintsem hogy tönkre menjen az ország! ség.)Csanády Sándor: A haza az első! (DerültSzlávy József miniszterelnök : Legyen hát, és ezzel végzem szakadozott előadásomat, legyen a mit