A Hon, 1874. március (12. évfolyam, 50-74. szám)
1874-03-01 / 50. szám
Mi csak azt, látjuk, hogy a kísérletek korát éljük, s hogy már már azon ponton vagyunk, hogy a fennálló pártok között Magyarországon jövővel egyedül bíró párt, a balközép is, belevonassék a jelen rendszer fiaskói által lehetlenné tett elemek sorába. S ez ellen küzdeni fogunk, amíg csak tehetjük. Igaz, hogy megnyílt a föld, s hogy rémes előjelek mutatkoznak arra nézve, hogy e földnyílás sokat fog e föld színéről elemészteni , de az csak Róma mesés világában szerepelhetett politikai bölcseségkép, hogy a jó hazafiak öntesteikkel temessék be e mélységet. Ha a balközép a coalitióba lépés által megsemmisíti magát, az egyetlen létező pártot semmisítette meg, mely Magyarországból még alkothat boldog, erős, s jövővel biró államot. Apróságok. 11? Hogy pohár között nem csak duplán, de quadruplánál is többszörösen lát a magyar ember, legfényesebb bizonysága az, hogy a Lónyay-párt legközelebbi vacsorájánál részt vett 17 hazafi lassan kint neki hevülve 74-nek látta egymást, s kimondották határozatilag, hogy ők elcsapnak maguktól minden más pártot s egyedül az oly kormányt fogják támogatni, mely a kiegyezési alapon álló pártból alakult. Nem kell nekik más, csak a »Vergleichsverfahren.« Hogy gróf Lónyayt megkínálták volna a miniszterelnökséggel, az nem jutott nyilvánosságra. De hogy megtörtént, nagyon valószínű. Mert a miniszterelnököt kinevezni a király joga ugyan, de azt is tudjuk, hogy pompás vacsora után minden ember egy-egy kis király. Csak az a csodálatos, hogy mindig ők vacsorálnak, mégis a közönség csömörült meg bele. (K. 1.) »Vetkőzzétek le az ó embert, öltözzétek föl az új embert.« Az írás eme szavait követik azok is, kik levetkőzve a közép balpártot, valami közép jobbpárti testet készülnek magukra venni. Az átlelkezésbeni hit Indiában máig tart: a pártbeli áttestezések nálunk sem tartoznak a ritkaságok közé. Azt mondják : a patkányok elhagyják a sülyedő hajót, s ez illenék a közép balpártra is: fluctuat, ast nunquam mergitur illa navis. Úgy járnak azután, hogy egyedül kormányképeseknek őket tartja a —jobboldal? nem !a— Lónyaypárt, melytől pedig fáznak. (h. 1.) Duna-Patajon, melynek 1861-ben Nyáry Pál, 1865-ben Ivánka Imre, 1869. Rákóczy János, 1871-ben Vidacs János volt a képviselője, új választáshoz készülnek. Halljuk: nyolc vállalkozó készül lépni a megüresedett helyre, olyanok is, kik még honfiak is alig voltak, s már honatyák akarnának lenni. Örvendetes jelenség, hogy annyi a politikai, financziai, nemzetgazdászati s egyéb jeles tudománynyal ékeskedő kapacitás köztünk, mely a képviselői megüresült helyek betöltésénél ily nemes versenyben nyilatkozik Az épen fölmerült financziális kérdések megoldásában nagy hasznát vennék az iskolából alig kikerült fiatal óriásoknak, és a megyei zöld vagy a terített fehér asztalnál kitűnő hazafiaknak. * (h. 1.) Valami kálvinista faluban egy rettenetes iskolarector basáskodott. A kupaktanács titkos gyűlésben elhatározó, hogy túlad rajta. Ámde az volt a bökkenő, hogyan adják tudtára e szörnyű embervele, mint az egerek a macskával, nem akadt, aki a csengettyűt nyakába kösse. A harangozót bízták végre meg a veszélyteljes feladat megoldásával. A falu cseléde, kora reggel, hajnali harangozás után, mikor a szörnyeteg még aludt, bekopogtat az ablakon: Rekturam ! Rekturam ! kiadtunk kigyelmetlen ! Hanem aztán a hírnök tüstént kereket is oldott. Szerencséjére, mert a dühös rector, kapta a puskáját s utána lőtt a hirmadárnak. Aztán a rector eljárta sorban az elöljárókat, s rájok rivalt: »Rend adott ki rajtam? Nem én édes rektorom, szabadkozék mindegyik, sőt inkább én nagyon szeretem figyelmedet.» És a rector tovább uralkodott a faluban. Úgy látszik,Lónyay ezt a drámát újra el fogja játszani. (K. 1.) Úgy olvassuk, hogy egy, öt, meg ötvenforintos államjegy 360 millió van, megannyi bankjegyen kívül forgalomban. Miután ezeknek a röpiveknek a forgalmát se egyesekben, se ötösökben, se annyival inkább nagyobb számokban az országban épen nem tapasztaljuk, egy természettudós barátunk e kétes talányt úgy fejti meg, hogy hát a föld forgását sem látjuk, mégis forog az: legalább így tanultuk a földrajzban. És e megfejtéssel sajnos, be kelle érnünk. Szóljunk hozzá már egyszer az új vármegyék nevéhez is. A vármegye-szabdaló belügyminiszter, hogy példát adjon a csonkabénini szándéklott többi nemes vármegyéknek a politikai műtét békén tűrésére, saját maga vármegyéjének, Külső-Szolnoknak, hol birtokos, hol politikai működését, húsz év előtt, mint gazdasági egyleti elnök kezdette, mint országgyűlési képviselő máig is folytatja, nem kedvezett s azt az egyébként is már csak félig élőt az élők sorából kiirtani és valami, nem tudjuk, honnan teremtendett, Kunvármegyébe olvasztani akarja. Mikor Debreczen nagy része ,1802-ben régi templomával együtt leégett, Csokonai Vitéz Mihály Böszörményből látván a nagy tüzet: uram isten, kiálta föl: kiméld az anyám házát, tudod, hogy szegény özvegy asszony ! Fiam Miska, hallá a poéta a mennyei szózatot, a magam házát sem kímélem, nemhogy az anyádét. Az egyszeri anya Peti fiának két darab kenyeret adott, hogy az egyiket testvérének Palinak vigye. Peti mielőtt a kenyeret Palinak átadná, jót harapott belőle, s midőn e miatt a kis kárvallott panaszkodnék, Peti ezzel vigasztalta : no ne sírj, lásd a magaméból is harapok. Szolgáljanak e példák vigaszul a socrozandó s zsírként beolvasztandott szegény vármegyéknek. Ámde Balássy Ferencz barátunk, az élők sorából eltöröltetni szándékolt megye egyik lelkes szónoka, a grammatika, geographia és história fegyvereivel áll elő s a soha nem létezett Kun vármegye helyébe a szintén soha nem létezett Kemej vármegye nevét ajánlja — ad formám Három, Keve, Szörény, melyek valaha még is léteztek, tehát a föltámasztáshoz némi joguk van, mig Kemej esperesség létezett ugyan, de hogy Kemej vár avagy helység létezett volna, kimutatni nem lehet, s maga Balássy ur ki ezen esperességről irt s falvait, egyházközségeit a pápai dézsmaadó után ki jegyezte, a helység létezését kimutatni nem birta, s valószínűleg csak olyan Szigetfő, Bitzelő, Egervölgye stb. vidék nevű esperesség lehetett, mint ma is vannak Nyír, Hortobágy, Szilágy, Mezőföld stb. vidékek. Bár megnyugszik abban, hogy Külső-Szolnok veszítse el nevét, ha Szolnok, melyről nevét viseli, Pesthez csatoltatik, holott tudtunkra se Belső se Közép-Szolnokban nincs Szolnok nevű helység, a belügyminiszteri Torda vármegyében se lenne Torda, de nehezteli, hogy Szolnok a kétszerte kisebb Kunvármegyébe olvadna föl, mint midőn valami gazdag comtesse, baronesse egy czimetlen legényhez menvén nőül, családi rangját elfelejtette. Aztán : Kunvármegye ! Hol létezett valaha kun vár ? Kungradot az oroszok tavai foglalák el Turkestanban. Kunság — Balbi geographiája szerint, a Kavkaz hegyvidékén az avar khán székhelye. — Szoboszló, mely az uj Kun vármegyébe szorittatnék, elébb protestálhatna, mert ennek, mint a Váradi Regestrumból tudjuk, csakugyan volt vára, s hat centurióval a terjedelmes megyéje. Az uj Kun vármegye, mely a Tisza balján Füredtől Földvárig, Szoboszlótól Mezőtúrig terjedne, Karczag központtal, tehát a hajdani kun Kolbász-szék körül tömörülne. Ennélfogva, tekintettel arra, hogy miután sem a Balássy úr által ajánlott Kemej- sem a belügyminiszteri Kunvármegye nevek, de az eddigi Szolnok sem, minthogy Szolnok talán lesz, el nem fogadható; a régi Kolbász név pedig , mely egy puszta névben létezik ugyan, de a mostani terjedelmes megyére, mely a kolbásznál, sőt akármely hurkánál is nagyobb, az ahhoz közelebb álló, de terjedelmére nézve jellemzőbb belügyminiszteri gömböcz-vármegye nevével illettessék. A szebeni „Tagsblatt“ nak. A mely jogon e lap gróf Szapáry belügyministerhez febr. 26 -i számában nyílt levelet minden aláírás nélkül intéz, azon a jogon intézzük mi e sorokat a jelölt laphoz. Mit tart a tisztelt laptárs az anonymitásról Szabad-e, jogosult-e titokban maradni kívánó egyénnek nyílt levelet írni máshoz ?S ha i, van-e joga felelethez ? Mi azt tartjuk, nem szabad, s felelethez nincs joga. Szerintünk az írói decorum azt hozza magával, hogy a kivel beszélünk, s épen vitázunk, vagy maradjon a vita az átalánosság terén, a személyek szemtől-szemben megszólítása nélkül, s őrizze meg objectív jellegét; vagy ha személyhez intéztetik név szerint és levél alakjában, akkor legyen bátor és önmaga s ellenfele iránt annyi tisztelettel, hogy mondja meg: váljon ki és merre van hazája ? Párbajt vívni titokban nem lehet, lovagias ember leeresztett sisakkal jelenik meg a küzdtéren. Azt hiszszük, hogy mivel a nyílt levél írója e legelső állami szabályt nem tartotta meg, a miniszternek e provocatiót ignorálnia kell. Egyébiránt ez a miniszterre tartozik, és nekünk most csak a levél tárgyával van dolgunk, az nyilvánosan van elmondva és oly kérdéseket érint, melyekhez néhány szót szólni, hírlapírói tisztünknek tartjuk. A nyílt levél írója elmondja azokat a törvényeket, melyek felfogása szerint a szász egyetem közjogi ügyekben való határozathozatalát biztosítják, amelyek — mint közelebbi számainkban kimutattuk — nem léteznek, vagy nem oly értelemmel bírnak, mint ahogyan a levél írója felfogja; tehát a törvényhiányt pótolja csűréssel-csavarással, olykor nevetséges dialecticával. A miniszer azon szavára, hogy elméleti vitára s a törvények előszámlálására ki nem terjeszkedhetik, azt jegyzi meg levélíró, hogy nem, mivel nincsenek.Engedelmével,a minister által idézett két törvény által tökéletesen elejtettnek látjuk a szász védelmi pontot. Amit az 1866-ki királyi rendeletről mond, sajnáljuk,hogy nem írhatjuk alá,nem pedig azért, mivel a legabsolutabb kormányzástól sem tagadhatni el a képességet jó és törvényes cselekvények végrehajtására, így például a múlt század végén a legmerészebb absolut uralkodó volt II. József, s mégis türelmi rendeletét soha senki kétségbe nem vonta, sem érvényét nem ostromolta. Másfelől ő felsége, mostani koronázott királyunk absolut , ’ lYním ungsurbundet”! $510 aug".~ ^2"(ín, melylyel a szász egyetem a nemzeti vagyon egyébre rendelt jövedelmeit szász gymnasiumi czélokra ajándékozta. Elvárjuk szász polgártársainktól, hogy annak idejében, mikor erről lesz szó, amaz elv mellett, most a Belcredi-korszak rendeletei ellenében mit érvényesitni kivánnak, ne tagadják el, mi szavainkra s az elvre emlékeztetni fogjuk. Egyébiránt e tekintetben a felvilágosítás lapunkban már meg volt adva. Amit levélíró a szász ispán közleménye alakjáról mond, ahol sem érezzük magunkat hivatottnak szólani, valamint a Bereczk, Kolozs és Ilyefalvára való hivatkozás alaptalanságára sem terjedünk ki; el volt a már mondva e lapban, hogy e mezővárosok municipiumok, a szász egyetem nem, itt tehát mi semmi vitának alkalmas alapját nem látjuk. A hármas könyvre hivatkozást szívesen constatáljuk, s ajánljuk megfontoló figyelmébe a levélírónak azokat, amiket ugyanabból a jogforrásból mai lapunkban közölni mi is szükségesnek láttunk. A mit levéliró az erdélyi 1791-ki XIII. t. sz. értelméről a belügyi miniszter felfogásával szemben mond, merő capitasitás. A mikor megmondja ama törvény, mire terjedjen ki a szász egyetem hatásköre, meg van akkor már ez által határozva az is, mire nem terjedhet. Beszél levélíró azon időkről is, mikor a szász huszonkét követ constatus volt Erdélyben, s ha pecsétét megtagadta, nem lett törvénynyé a törvényjavaslat.Ennek ideje lejárt,ne háborgassuk a halottakat nyugalmukban. A szebeni és brassói muszkabehivás eltemette Magyarországot tiz évre, de el a szász külön államot az államban örökre. A miket levélíró ezután felidéz a belügyminiszterrel szemben, hogy i. i. 1490-a mikor Magyarország királyválasztási jogát II. Ulászló és Maximilián elszerződték, ez igaz; e ténynél valóban a székely és magyar nemzet csak püspöke és vajdája által volt jelen, ellenben a szászok közül ott volt Brassó, Szeben, ott az egész Universitas. Megvalljuk. Igaz. A történet tanítja ezt így. Ahol Magyarország igaz jogait el kellett harácsolni, ott a szász egyetem mindenütt ott volt, így például I. Ferdinánd mellett, I. Zápolya ellen 1526- ban, Castaldo mellett, Izabella és János Zsigmond ellen 1552-ben, Básta mellett,Bocskai ellen 1604-ben, Karaffa mellett, a boldogtalan I-ső Apafi ellen 1686- tól 1690-ig, s utoljára----------de nem sorolunk többet elé, hanem ismételjük, ahol Magyarország alkotmánya, a magyar állam és nemzetiség eltemetése volt alku tárgya, az ily szerződéseknél az egyetem egy vagy több képviselője mindig ott volt. E tisztességet és jogot tőle elvitatni a históriai igazság nem engedi. A mi szerződéseket s az ország közjogi ügyeiben való közreműködést a tisztelt levéliró még felidéz, azok részint alaptalanok, részint alkotmányellenes időkben történtek, s a levéliró által is nem az erdélyi alkotmány értelme és sora szerint vannak alkalmazva, legnagyobb részint pedig lapunkban immár megcáfoltattak. Csak néhány naiv és szász polgártársainkat igen híven jellemző idézet igazságát kell elismernünk, s hogy a magyar állameszme iránti régi rokonszenvek s hazánk iránti hűségök inkább kitűnjek, ime itt reproducáljuk. »Az egyetem — úgymond levéliró —a franczia háborúkor 1809-n a birodalom védelmére polgári katonaságot állított. (való igaz, sőt még 1848 —49-n is állították az úgynevezett szász Hurrach-bataliont!) Továbbá az egyetem még 1833-n tervet adott az osztrák polgári törvénynek Erdélybe behozásáról; 1842-n pedig tiltakozást adott be az erdélyi országgyűlésen a latin diplomaticus nyelv helyébe a magyarnak állítása iránt hozott országos törvényczikkekben.« Mondja meg aztán Magyarország,hogy nem gyakorolt-e befolyást fontos országos ügyekben a szász egyetem ? S nem méltó-e arra, hogy e jogát a parlament továbbra is fentartsa ? Mi szükségesnek, igazoltnak s államiunkra s nemzetünkre nagyon üdvösnek tartjuk. Épen ezért éltetjük a magyar állameszme és magyar alkotmány iránt eleitől fogva ily híven érző egyetemet és a Tagsblatt-ot, s vád alá helyezés indítványát egy kis személycserével mi is szükségesnek látjuk. A főtanodai oktatásból. (Gy. A.) Dr. Oláh Gyula, a jász-jákóhalmi választókerület orsz. képviselője, külön törvényjavaslatot nyújtott be a főtanodai oktatásról, mely sokkal terjedelmesebb és határozottabb, mint a miniszteri javaslat s sok tekintetben érdekes részletezésbe ereszkedik, egészben véve azonban a létező viszonyoknak azon áhitatszerű tiszteletén alapul, mint amely a miniszteri javaslatot is jellemzi s mindkettőnél lehetetlenné teszi, hogy radicálisabb reformokat szóba is hozhassanak. A legjobban kidolgozott rész, melyben Oláh a miniszteri javaslattól leginkább is eltér, a vizsgált s szigorlatok kérdése. A miniszteri törvényjavaslat álláspontja olvasóink előtt eléggé ismeretes. Oláh szintén megadja a nem állami intézeteknek is e vizsgálati jogot, mi szerintünk nagyon veszélyes engedmény, de részletezi azt. A tudorság szerinte hatféle: 1.Jogtudorság. 2.Mathematika és természettan tudora.3. Természettudományok tudora. 4. Történettudomány tudora. 5. Nyelvészet tudora. 6. Orvostudor. Eltekintve azon logikai tévedéstől, hogy a természettant saját nem fogalmától a természettudományoktól elkülöníti, e részletezése a régi s tagadhatlanul tarthatatlan bölcsészeti tudorságnak már azért sem elégíthet ki, mert a főtárgyakat sem meríti ki. Hasonló az eset a jogtudorságra nézve is, melynél az államtudományi vagy nemzetgazdászati szigorlatok elkülönítését szintén megköveteli a kor szelleme. A műegyetemnél e javaslat készítője csak »mathematikai s természettani« tudorságot enged meg s ezt is azon megszorítással, hogy a szigorló a műegyetem minden szakosztályából (mérnök, építész, gépész, vegyész stb.) vizsgát tegyen le, mely követelés valóban túlmerész. Magára a tudori szigorlatok, valamint a vizsgákra nézve előterjesztett javaslatai oly részletességekbe mennek, hogy a törvénybe egyátalában nem illenek. Csak azon egy körülményt említjük fel, hogy Oláh teljesen megelégszik a külföldi tudori oklevelekre nézve a miniszter azon gyenge palliatívumával, hogy csak oly külföldi egyetemek oklevelei tekintetnek érvényeseknek, melyek a magyarországiak érvényességét is elismerik ; mert azon nézete, hogy az okleveleknek »honoris causa« vagy »in absentia« adása teljesen eltiltandó, helytelen, sőt kivihetetlen. A tudományegyetem körében a törvényjavaslat benyújtója érdekes módosítást tesz. Egyik az, hogy a különálló tanárképezdék megszüntessenek. E nézetnek mi nem vagyunk barátai, mint ezt olvasóink is tudják s a részletes cáfolat helyett elég legyen csak azt említenünk fel, hogy a tanároknak nemcsak tudományos, de methodologiai képzés is szükséges s ha az orvosok s gyógyszerészek számára ily gyakorlati térről gondoskodva van, a szellem épségére ügyelők számára ilyesmit felállítani múlhatatlanul szükséges. A tanárok képzésének s oklevéllel ellátásának jogát különben szerző a nem állami intézeteknek korlátlanul megengedi, mely engedmény szerintünk túlzott szabadelvűség. A másik módosítás, hogy a főtantárgyak jegy-Ura . VelpfpiD- 1116^»«* *»».^—___ _______ a netán változtatásokat a törvényhozás elé bejelentetni óhajtja. E módosítást teljesen helyeseljük, úgyszintén azt is, hogy a tanársegédeket az egyetem tanári testületébe felveszi, habár e pontra nézve nem helyeselhetjük azon nézetét, hogy ezen tanársegédeket a facultas az állam beleegyezése nélkül nevezze ki. Negyedik fontos módosítása, hogy a tantárgyak óraszámát s tartamát a miniszter határozza meg, nagyon eltér szabadelvű felfogásától s oly boreaukratikus szagú, melyet feltétlenül kárhoztatnunk kell. Más apróbb megjegyzéseit mellőzhetjük, egyszerűen csak azt jegyezve meg, hogy a miniszter hibáit s szűklátkörű felfogását csaknem mindenütt feltaláljuk nála is. A jogtudományi főtanodákra nézve egyetlen lényeges módosítása abban áll, hogy a karoknak is megengedi a magántanárok képesítését, mit mi helytelennek tartunk. Más tekintetben ő is osztja a miniszteri hiányos felfogást ezen főtanodai tanároknak egyetemek alá helyezése tekintetében s ő is feledé kimondani, hogy a főtanodáknak kivétel nélkül 4 évi tanfolyamunknak s egyetemi fokon állóknak kell lenni. A műegyetemek analógiáját az egyetemekhez némi tekintetben erőteljesebben sürgeti,azonban az egyetemes osztály eltörlését a műegyetem kiegészítését ő sem követeli s nála is megvan azon kisszerű nézet, hogy a miniszter minden szakosztályra nézve külön tantervet készítsen. Átalában javaslata e fejezetben csaknem változatlan másolata a miniszteri törvényjavaslatnak. A nem állami főtanodákra vonatkozólag Oláhnak több érdekes s figyelemre méltó módosításai vannak. Kimondja, hogy minden egyes nem állami főtanoda törvénybe kebelezendő s törvény útján szüntetendő meg, s erre nézve a következő módosításokat teszi. A már meglevő ily nemállami főtanodák, hogy bizonyítványaik államérvényesekül elismertessenek, ezen törvény kihirdetésétől számítandó két év alatt a jelen törvény szerint rendezendő s akkor törvénybe iktatandók, az ezután felállítandók pedig felállíttatásuk előtt fognak törvénybe igtattatni. Azon testületek vagy egyesek, kik bárminemű főtanodát fölállítani szándékoznak, mielőtt ez nekik törvényhozásilag engedélyeztetnék, kötelesek kimutatni, miszerint az intézet teljes fölszerelésére annak önerejükből való föntartására, s az intézet személyzetének esetleges nyugdíjazására elég alappal, illetve teljesen biztosított pénzerővel s jövedelemmel rendelkeznek. Minden nem-állami főtanodán a nyugdíjrendszer kidolgozandó, s helybenhagyás, illetőleg megerősítés végett a közoktatási ministernek bemutatandó,szintén helyes felfogása s javaslata az igazgató tanácsra nézve , hogy fegyelmi szabályaik a tudomány -egyetemeken fenálló hasonló szabályoknál szigoruabbak nem lehetnek. Végül felemlítjük még a következő becses s mindenesetre törvénybe igtatandó pontot: Idegen állam, az ország határain kívül székelő testület, vagy az országon kívül lakó nem magyar állampolgár az országban semminemű főtanodát sem alapíthat, s a nem állami főtanodák idegen segélyt nem állandósítva, de csak esetleg, vagy időnként is csak azon esetben fogadhatnak el, ha a segélyező az illető főtanoda vezérletére, tanrendszerére s ügyeinek vezetésére vonatkozólag semminemű befolyást sem tart fen magának, és ily esetekben is az illető segély mennyiségéről, elfogadásáról s elfogadásának indokairól a közoktatási miniszterhez indokolt jelentés terjesztendő fel. Oláh ezen becses s szigorú gondolkozásmódra mutató módosításaiban néha túlzásokba megy, így p. midőn nem engedi meg, hogy az államon kívül más műegyetemet alkosson, vagy hogy az a magán főtanodáknál a tandíj az állami főtanodáknál szedetteknél magasabb ne legyen. Más pontokban viszont igen lanyha: a nem állami egyetemeknek is megengedi a tudori rang osztogatását, melylyel tudvalevőleg az illetők politikai jogokat is nyernek s nem gondoskodik elég szigorúan arról, hogy a nem állami intézetek könyvtárak s tanszergyűjteményekkel kellően el legyenek látva. Legsajátságosabb engedménye, hogy a papnöveldéket is a főiskolák körébe számítja.Mi ezeket tisztán magántermészetű szakiskoláknak tekintjük s e törvényjavaslatból kitöröltetni óhajtanék, ismételve azon szilárd meggyőződésünket,hogy a felekezetek józanul felfogott önérdekek, sőt önlétek ellen működnek, ha pénzeket s erejöket a papnöveldéken kívül bármely magasabb tanintézet felállítására fecsérlik. Röviden felemlítettük ezekben dr.Oláh javaslatának nevezetesebb módosításait.E módositások ecclecticus szempontból vannakitéve.Oláh paedagogiai kiindulás pontjáról vagy határozó elvéről beszélni szerintünk képtelenség. Különben ily ecclecticus műből is lehet tanulni s mi gondosan kiemeltük belőle ami figyelemre méltó. KÜLFÖLD. A német birodalmi kancellár, Bismarck bg február 27-én terjesztette a szövetségi tanácsnak a hivatalukból elbocsátott, vagy törvénytelen cselekményeik miatt megbüntetett papoknak internálásáról és a birodalom területéről való kiutasításáról szóló törvényjavaslatot, melyről ismételve említést tettünk volt lapunkban. E törvényjavaslat, mely három szakaszból áll, következőleg hangzik: 1. Azon lelkészek, kik valamely bíróság ítélete következtében hivatalukból elbocsáttattak, az általuk lakott állam központi hatósága határozata folytán megfosztathatnak állampolgáriságuktól; a határozat hozataláig a rendőrség bizonyos kerületekben kimutat számukra valamely tartózkodási helyet, vagy pedig eltiltja őket, hogy bizonyos helyen tartózkodjanak. 2. Ezen határozat azon személyekre nézve nyer alkalmazást, kik jogtalanul rájuk ruházott működési körben tett hivatalos cselekvényeik miatt jogerejűleg elmarasztaltattak. Az országos rendőrség felhatalmaztatik, hogy a vádlott lelkészeket a bírói vizsgálat megkezdésétől fogva annak befejezéséig internálják, vagy pedig kiutasítsák. 3. Azon lelkészek, kik e törvény alapján elvesztették állampolgáriságukat, nem szerezhetik azt vissza egy szövetséges államban sem a szövetségi tanács beleegyezése nélkül, úgyszintén ez engedély nélkül nem tartózkodhatnak egyik szövetséges államban sem, ha az általuk addig lakott államban való tartózkodhatás tőlük megtagadtatok.« Páriában a politikai körök arról beszélnek, hogy miután a rendőrfőnök a belügyérnek igen komoly előterjesztéseket tett a bonapartisták izgalmairól s főleg Napoleon herczeg tzelmeiről a demokrata és socialista elemekkel, a minisztertanácsban a Bonaparte család tagjainak franczia területről való kiutasítása jött szóba. S valóban a bonapartisták propagandája naprólnapra nagyobb mérveket ölt, s mindent elkövetnek, hogy mart. 16-ikára minél több embert csődítsenek Chislehurstba. Mindazáltal a kormány bajosan fog menni a Bonaparték kiűzetéséről, illetőleg száműzéséről szóló indítványnyal fellépni, mivel attól tart, hogy a republikánusok meg azt fognák követelni, hogy a Bourbon és Orleans családok tagjai is száműzessenek, kik szintén a rend és nyugalom elreneőSSpirsKretuxau a Tronapar Listák. A diplomatiai képviseletekben több rendbeli változások vannak küszöbön, így Arnim gróf, párisi német nagykövet állásától visszalép és helyébe Hohenlohe-Schillingfürst Chlodwigig neveztetik ki, ki nem rég bajor miniszterelnök volt, most pedig a német birodalmi gyűlésnek első alelnöke. A berlini franczia nagykövet pedig, Gontout Biron Sz.-Pétervárra, és az ottani franczia követ, Le fotbk Berlinbe helyeztetik át. Aristarche bey a portának berlini nagykövete a napokban tér vissza állomására konstantinápolyi útjából. Mint Berlinből írják, Bismarck hg azt javasolta a német császárnak, hogy a konstantinápolyi német képviselet is egy ranggal magasabbra emeltessék s annak következtében Eichmann követségi tanácsos, ki eddig Németországot a portánál képviselte, el fog mozdittatni s helyébe egy nagykövet neveztetik ki. Nagyon valószínűnek tarják, hogy ez állomásra Arnim gróf volna kiszemelve. A magyar király sz.-pétervári utazása még mindig élénken foglalkoztatja a külföldi sajtót. A pétervári »Ruski Mir« kimutatni törekszik azon nézetek és remények helytelenségét, melyek a császár-király pétervári látogatására vonatkozólag az ultramontán és lengyel lapokban terjesztetnek. Czikkiró szerint azon jelentőség, melyet az ultramontán körök az említett fejedelmi találkozásnak tulajdonítanak, világosan bizonyítja azt, hogy most a reakczió táborában másképen néznek Oroszországra, mint pár évvel ezelőtt. Mindenből látható, hogy a pápaság új szövetségest akart szerezni, s e tekintetbeni reményeit Oroszországba helyezte. A legújabb időben a római udvar több kísérletet tett, hogy magának a pétervári kormány barátságát biztosítsa , de minden törekvése keserű csalatkozással végződött. A vallott kudarcz okait Bismarckra hárítják,s őt szemelték ki mérges ütéseiknek czéljául. De nem kisebb boszankodással gróf Andrássy ellen is intézik támadásaikat azért, minthogy ő hű maradt programmjához. Az osztrák ultramontánok Ferencz József pétervári időzésének jellemét, czélját és jelentőségét illetőleg csupán boszuból, s hogy Európát felzavarják azon ferde híreket terjesztik, hogy a magas utazás czélját a keleti kérdés képezi, s hogy gr. Andrássy azét utazott Pétevárra, mert már régóta van szó Germania és Oroszország együttes uralmának az aldunán leendő meghonosításáról. Hasonló ferde hírek terjesztésével foglalkoznak a lengyel propaganda férfiai is, azt állítva, hogy Névánál az orosz és osztrák-magyar külügyminiszterek között tárgyalások folytak Törökország ellen irányult különféle terveknek valósításáról. A lengyelek a török államférfiak hiszékenységére s a németek és a magyarok a déli szláv birodalom eszméje iránti ellenszenvére számítanak s mindenekelőtt a törököket akarják megriasztani. De a porta hiteles s önálló uton szerezhet magának teljes meggyőződést arról, hogy a szóban levő találkozás épen ellenkező természetű s következményei hivatva lesznek a törökországi belügyek előmenetelének és az ott tervezett államreformok biztosítására. Ezen következmények nem sokára fognak mutatkozni s akkor lesz majd látható, hogy a feudálok, ultramontánok s lengyel szövetségeseiknek műfogásai nem találtak a czélba. A »Golos« szerint Ferencz József ő felsége a pétervári szegények javára, báró Langenau osztrákmagyar követ utján, 2000 rubelt és az ottani német jótéteményező egylet czéljaira 50 rubelt adományozott. KÜLÖNFÉLÉK. — Jókai Mórnak, mint táviratilag értesülünk, febr. 27-én érdekes és szívélyes beszélgetése volt Bismarckkal. Másnapra a herczeg estélyre hívta meg magához. — Arany János akadémiai főtitkár emlékezteti a magyar tudományos akadémia tagjait az ügyrend 33. c) pontjára, mely szerint a tagajánló levelek beküldésének határideje márczis 31. s azontúl el nem fogadtatnak. — A honvédelmi minisztérium új épülete. A honvédelmi minisztérium részére, mely eddig 3 bérelt magánházban van czélszerűtlenül elhelyezve, egy uj palota építése terveztetik, melyben ezenkívül a honvédparancsnokság is el fogna helyeztetni. E palotát azon kis házak helyére akarják építeni, melyek a várszínházzal szemközt a szt. György tér felé néznek, s melyek egyikében a budai vízvezeték tartányai léteznek. Az épület oly módon terveztetik, hogy homlokzata a szt. György térre mintegy 8 öllel külebb helyeztetnék, s a várszínház homlokzata és a miniszterelnöki palotától elválasztó sikátor általa elfedeznék. A Linczbauer István udvari építész által készített tervek a középítési bizottmánynak bemutattatván, ez az új épületnek t élte külebb helyezését, amennyire a várszínházi kis sikátor el nem fedezik, megengedendőnek javasolja, s ha a honvédelmi minisztérium az építésre ilyképen hajlandó, az épület helyén álló házikók megváltásához azonnal hozzá lehet fogni. A vízmű tartányai ez esetben a pénzügyminisztérium palotája melletti csonka toronyba fognak áthelyeztetni, melyet Budaváros e czélra néhány évvel ezelőtt vétel útján megszerzett. — Hivatal-látogatás. A fővárosi VII. kerület elöljáróságát Ráth Károly főpolgármester ma délelőtt meglátogatta. Az elöljárót, esküdteket, és a hivatalnokokat működésben találta, s megelégedését jelente ki az ügymenet felett. Csak a kerületi tollnok Farkas Albert volt távol a hivatalból, ki orthodox zsidó létére minden héten péntek délutántól fogva vasárnap reggelig vallási meggyőződése folytán a hivatal látogatásában akadályozva van. A kerületi elöljáróság e körülményt felemlíté a főpolgármester előtt, ki azon tanácsot adta az elöljáróságnak, tegyen ez ügyben jelentést a tanácshoz, s ő meg van győződve, a tanács mindenesetre oly állásra fogja a tollnokot áthelyezni, hol vallási meggyőződésének követése őt a hivatalos működési időre nézve fennálló szabályokkal összeütközésbe hozni nem fogja. — Mérnöki választások. A fővárosi tanács mai ülésében a mérnöki hivatal szervezését, a mérnöki állomások betöltésével megkezdő. Szakosztályvezető mérnökökké megválasztottak, a földmérési szakosztály vezető mérnökévé Halácsy Sándor, ki a főváros, valamint több vidéki város háromszögi felmérése után szélesebb körökben elismerést nyert; a közlekedési és szépítési szakosztály vezető mérnökévé Heuffel Adolf, volt pestvárosi kövezési mérnök, végre az építés és építésrendőri szakosztály vezetőjévé Máltás Hugó rajztanító választattak meg. Első rendű mérnökökké megválasztottak: Horváth Farkas, Lukács Ignácz, Haris Döme, Hofbauer Ede, Martin Frigyes. Másodrendű mérnökökké: Karczag László, Devecis Ferencz és Schubert József. A 4-ik másodrendű mérnöki állomás betöltése függőben hagyatott. — A Podmaniczky utcza csatornázása. Az osztrák államvasuttársulat pályaudvarának és színhálózatának áthidalását a két szív utcza tengelyének irányában, valamint az arena út folytatásában egy alagút átvezetését a sínek alattmegkezdő. Ez utóbbi ponton a föld árja, melyet csontján elvezethetni hittek, oly hatalmas, hogy a vizek feltódulását eddig megakadályozni nem sikerült. Az alagvíz kellő elvezetésére tehát a Podmaniczky utczának rendszeres, 390 öl hosszú csatornával ellátása szükségeltetik. A mérnöki hivatal a csatorna tervét bemutatta, mely szerint a kivitel 18,000 írtba kerülend. Ebből 11,000 frtot a háztulajdonosok tartoznak járulékaikkal fedezni. Lechner Lajos biz. tag indítványa folytán a csatorna öblítő ajtócskákkal fog elláttatni, mely a csatorna rendes kiöblítését lényegesen előmozdítandja. Az alagútnál feltoluló vizek pedig 24 hüvelyk átmérőjű vascsövekben fognak a csatornába vezettetni. Az országos magyar iparegyesület kézműipari szakosztálya kedden, martius hó 3-ik napján, délután 5 órakor az egyesület helyiségében (országút 7. sz. I. emelet) ülést tart. Fontosabb tárgyak: Értekezés a méterrendszer elfogadása következtében szükséges mértékekről és sulyokról; jelentés a budapesti iparbizottság alakulásáról; új találmányok: a) Stephens szabadalmazott sutuja, b) kötőgép, virágszalagok készítésére. — A magyar tudományos akadémia I-ső (nyelv- és széptudományi) osztálya márcz. 2-án d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a következők : I. Bartal Antal 1. t. »Az összehasonlító árja nyelvészet művelése hazánkban.« II. Bálint Gábor jelentése utazásáról. Ezt folyó ügyek követik. — Rossi Ernő nemsokára elhagyja fővárosunkat, hol a magas művészet minden barátainál felejthetlen fog maradni az élvezetek és mély lélektani tanulmányok azon sora, melyben általa részesültünk. Távozása előtt még egyszer fellép a színpadon, de különösen figyelmeztetjük olvasóinkat, a zenekedvelők termében ma este tartandó szavalati s zenészeti előadásra, melynek alkalmával a nagy színész Gazoletti olasz költő »Columbus utolsó órái« czímű költeményét, amely számára íratott, adandja elő. A drámai változatossága érzelmekben gazdag mű, Rossi által tolmácsolva, nem mindennapi érdekkel bir a költészet s szavallat barátai előtt, melyet nevel azon körülmény, hogy Rossival mint szavallóval még nem volt alkalmunk megismerkedni. Nem kis érdeket kölcsönöz ez estének Jókainé aszszony szavalása is. — Nyilatkozat. Több helyről történt interpellatio folytán az 1873. ministeri rendeletek hivatalos kiadásának meg nem jelenése ügyében,kénytelen vagyok újból köztudomásra hozni, hogy valamint a már megjelent törvények elkésése nem neken róható fel hibául,úgy az 1873. évi ministeri rendeletek eddig meg nem jelenése szintén egyedül az által okoztatok, hogy a törvények mindkét rendbeli szerkesztője beteg lévén, az egyes ivek imprimatúráját késleltették, sőt a mi több, a kéziratok egy része még máig hozzám nem érkezett és mig egyrészt a nagyérdemű közönség kivonatainak eleget nem tehetek, másrészt ezen amúgy is nagy veszteséggel járó vállalat a ministerium ezen eljárása által nekem roppant kárt okozott. Wodianer F., nyomdatulajdonos s a törvények és rendeletek kiadója. — Az orsz. kisdedvédő egyesület febr. 25-én tartotta havi közgyűlését , melyből érdekesnek tartjuk a következőket kiemelni : az évi nagy közgyűlésről kiküldött pénztárvizsgáló bizottság küldetésében eljárván, beterjeszti jelentését, mely szerint a pénztárt rendben találta, az új pénztárnokra áthelyezte, egyszersmind több czélszerű indítványt tesz a vagyonkezelésre nézve, melyet a központi bizottság elfogadott. Ezután a négy szakosztály alakíttatott meg, s a névsorok felolvastatnak. A kormány az egyesületnek folyton növekedő szükségletei arányához mérten 5000 ft segély adásra kéretik fel. A helybe-