A Hon, 1874. április (12. évfolyam, 75-99. szám)
1874-04-08 / 80. szám
vette a hatalom s a törvényhozás semmibe a közvélemény szavát. A centralizáczió a legcsivárabb mérveket ölte s a kormányzat teendőit a kormány, a közélet minden irányt parancsoló nyilatkozását a parlament érzé magát hivatva nemcsak megtenni, de kezdeményezni is. Még csak jó volt, mikor mindez az elvi harczok átalános terén maradt. Addig a közvélemény engedi magát vezetni. De mikor azután innét letérve, a napi élet szükségletei, a momentán, ideig-óráig tartó kérdések minden legcsekélyebbikét a központi mindenhatóság igyekezett saját önkénye szerint az emberekre erőszakolni, akkor kezdett elfogyni a türelem. S hozzájárult az, hogy közvéleményünk tényezőit puszta eszközöknek tekinté a hata-lom.A netovábbja a —hogy úgy mondjuk, fu- i migálásnak, ahogy nálunk a kérvényezési joggal bánnak. A franczia parlamentben leg- s nevezetesb viták forrása egy-egy oly kér- vény, a minőt nálunk valamely szombat délelőtt halomszám vettet a felejtés lomtáraiba a parlamenti nondhalence. S hogy bántak e közvéleménynyel! Minő fontosságra emeltek gyakran előtte vala- ! mely kérdést, hogy kápráztatták vele szejmeit, hogy feszítették túl idegeit, hogy egypercznyi idő múltán (ha akarom így, ha akarom úgy) ugyanazt semmiségnek, csekélységnek tüntessék föl. Nem akarok a pártok harczára emlékez-tetni, itt még kevésbé nyilatkozott ez. De vejgyük például, minő nagy garral csinált tavaly a kormánysajtó propagandát Deák egyház- ügyi programmja mellett. Fölbuzdították amaz elvek mellett egész Magyarországot. Nincs törvényhatóság, amelynek asztalán több ízben meg nem fordult volna e kérdés. S mi történik most ? Ez ügyet aludni hagy- ; juk. A parlamentnek más dolga van. Az a közjegyzői (egyébként szintén igen hasznos) javaslattal bajlódik, holott pedig ez iránt csakugyan nincs akkora vágy az országban. " így jártak el a választási törvénynyel, amelyről azt hirdették: ha törvénynyé nem lesz két hét alatt, finis Hungáriáé. Most már két éve annak. Szó is alig van e törvényről, így volt az escompte-bank, így sok más kérdés. A közvélemény hűségesen »fölült« mindig. Végre megunta. S legközelebb már az úgynevezett koaliczionális kísérlet, mely pedig a közvélemény egykor legféltettebb ideáit támadta gyökerében meg, nem keltett, csak oly nemű érdeklődést, mint a részvétlen szemlélőé egy színjáték előtt, amely lehet szomorú, lehet víg, lehet jó, lehet rész, de mindenesetre játék. Ez útról vissza kell a magyar közvéleményt téríteni. Fenn kell tartani benne eszméi iránt a hitet, a lelkesedést, mert e közöny, ha tartós leend, halálos is lehetend. A vámközösség pénzügyi következményei. Mutatvány Mudrony Soma vámügyi művéből. El kell különítenünk vámterületünket Ausztriától ! — Hogy mikép történik ez, magyarázatot nem igényel. Az egész intézkedés tulajdonkép csak enuncziálló tárgya, semmiféle nagyobbszerű szervezés nem szükséges hozzá. Vámhivatalaink jelenleg is vannak, összesen 77 helyen. Ezen vámhivatalok mellé még néhányat kell állítani a nyugati és északi határokon, és a határokat vámvonallal kell ellátni, amilyennel keleti és déli határaink már el vannak látva. Ez az egész: nem kell hozzá sem 10—20 millióba kerülő kataster, sem hosszú időt igénylő nagyszerű előkészület és tanulmány---De valamivel nehezebb kérdés az életbeléptetendő vámtarifa kérdése. — Az egész világon annyit vitatkoztak már a két ellentétes vámpolitika: a védelmi és szabad kereskedelmi felett, s ezen viták oly sok nyitáson át kitódultak a szakértők köréből a merőben laikus közönség körébe is, hogy mihelyt vámtarifáról van szó — nagy élénkséggel és a korteskedési animositással« mindjárt azon kérdés hangzik mindenkinek nyakán: Mi az éljen : a vámvédelem-e vagy a szabad kereskedés ? Nézetünk szerint czélunk nem lehet az, hogyúgynevezett elvi fantomot üldözzünk, s hogy akár jobbra, akár balra merev »principienrestereit« Űzzünk, hanem az, hogy hazánk speciális viszonyainak megfelelő vámpolitikát kövessünk. Csupán a gyakorlati hasznosság és czélszerűség, nem pedig akár a vámvédelmi, akár a szabadkereskedelmi elvhajhászat lehet ránk nézve irányadó. Pénzügyi és nemzetgazdasági bajóinkat eléggé tisztán látjuk: vámpolitikánknak tehát olyannak kell lenni, mely e bajok elhárítására alkalmas, nevezetesen pénzügyi szempontból olyannak kell az életbeléptetendő vámtariftának lenni, hogy tetemes jövedelmet nyújtson az államkincstárnak, anélkül, hogy a termelést jobban terhelje, mint ahogy jelenleg terhelve van. Ha tarifánk által e czélt elérjük, akkor pénzügyünk bajait könnyű lesz rendbehoznunk: az államháztartási egyensúly helyre lesz állítható, a gyökeres adóreform keresztül lesz vihető, s ezek nyomán az államgazdaság úgy lesz berendezhető, amint azt a közművelődés és közvagyonosodás érdekei kívánják. Nemzetgazdasági szempontból a vámtaristának olyannak kell lenni, hogy a pénz és folyó tőke szakadatlan kiözönlésének lehetőleg gátat vessen, de miután nem pillanatnyi sikert óhajtunk, hanem gyökeres javulást, a pénzkiözönlés megakadályozását nem ideig óráig ható mesterséges eszközökkel, hanem természetes úton kell elérnünk, s e természetes út — mint már fentebb mondtuk — abban áll, ha előmozdítjuk azt, hogy többet termeljünk és kevesebbet fogyaszszunk. Bővebb elméleti fejtegetések helyett egészen concret alakban formulázzuk javaslatunkat amint következik. Vámjaink legyenek először is behozatali vámok, és pedig: .... 1) A mezőgazdasági és ipari termelésre szükséges nyersanyagok, úgy mint: kerti és mezei termelvények, továbbá állatok, állati termelvények, tüzelő- és építőanyagok, kötő- és szövőanyagok, végre irodalmi és művészeti tárgyak legyenek vámmentesek, illetőleg ezektől csak oly vám szedessék, mely körülbelül a vámkezelési költségeknek felel meg, s mely például az áruk 1 % -át tenné. 2) A mezőgazdaság és ipar által szükségelt gépek, eszközök és szerszámok, valamint mindennemű félgyártmány és általában minden oly áru, mely itteni további feldolgozásra és átalakításra mint fővagy segédanyag van szánva, nevezetesen a vámtarifa osztályai szerint: zsír és zsíros olajok,fémek, fonalak, gépek és gépalkatrészek és vegyészeti termelvények kedvezményezett alacsony tétellel, például átlag 5°/o-kal legyenek megadóztatva. 3) Minden kész iparczikk és fogyasztási tárgy, amennyiben az 1) 2) és 4) alatti alacsonyabb vagy magasabb tételek alá nem esnek, átlag például 10 o/o -nyi vámmal legyen megadóztatva. 4) A raffínirozottabb élvezetre vagy fényűzésre szánt czikkek 10°/o -nál magasabb, átlag például 15—20°/o-nyi, egyes esetekben ennél is magasabb vám alá essenek. 5) Azon czikkek vámja, mely czikkek a hazában külön fogyasztási adó alá vannak vetve, hozassék arányba ezen fogyasztási adóval. Vámtarifát kidolgozni ma még nagyon korai volna, de eme tételek szemmeltartásával az nehézséget nem okozna. A fentebbiekhez még két megjegyzést kell csatolnunk. Először a fentebbi tételek csak átlagos tételeknek tekintendők, oly módon, hogy az egyes árucsoportokon belül számos fokozatokat lehet megállapítani, úgy hogy a javaslati 1, 5, 10 és 20 százalék tényleg talán csak igen kevés árura lenne alkalmazva, s lehetnének emellett igen számos más, talán tört százalékok is, de miután az egyik áru az átlagosnál alacsonyabb, más ismét az átlagosnál magasabb tételt fizetne, a végeredmény mégis körülbelül megfelelne a javaslati átlagos százaléknak. Másodszor. Ha a vámot százalékban fejezzük ki, ezáltal még korántsem akarjuk azt követelni, hogy a vám valóban százaléki vám vagyis értékvám legyen. Azon kérdést, hogy a vám értékvám vagy súly vám legyen-e, egészen nyitott kérdésnek kívánjuk tekinteni, melyhez egyelőre még sok szó fér. Most az a kérdés merül fel, váljon a területi elkülönítés és az általunk javasolt megvámolás valóban elvezetne-e a kívánt czélhoz, s hogy nevezetesen minő eredményt nyújtana először is pénzügyi tekintetben, azaz mily jövedelmet biztosítana a magyar államkincstárnak ? Ezen kérdésre egy egyszerű számítás adja a legbiztosabb választ, oly választ, mely a kétszerkettő szabályain alapszik, s melyhez ezért kétely nem férhet. Számításunk alapjául az 1871-diki behozatali hivatalos kimutatást vesszük; először azért, mivel ezen adatok az eddig megjelent adatok között a legújabbak; másodszor, mivel az 1871-diki adatok forgalmi viszonyainkat lepregnansabban tüntetik fel; harmadszor, mivel ezen év meglehetősen középtermésű év volt, melyet sem nagy bőség,sem nagy ínség nem tesz rendkivülivé. Az itt következő táblázatban ki van tüntetve az 1871-iki behozatal (milliókban) a vámtarifa osztályai szerint,és ki van számítva azon vámjövedelem, melyet e behozatal az általunk javaslatba hozott átlagos tételek szerint szolgáltatott volna: behoz, összeg vámtétel vámjöved. I. Gyarmati áruk 27.« mill. 20°/«-a 5.480.000 II. Dohány és dohánygyártmányok 15« III. Kerti és mezei 20» 3.080.000 Összesen: 43.553.000 Ezen számitásból kiderül, hogy az általunk javaslott tételek szerinti vám, oly behozatal mellett, aminő 1871-ben volt, 43.553.000 frt bevételt adna a magyar kincstárnak. Miután tudjuk, hogy jelenleg a közös vámokból a magyar kincstár javára csak mintegy 4—5 millió számíttatik, eme gyökeres vámreform mintegy 382—39’/2 millióval növelné a magyar kincstár bevételét. pártiak, így a derék volt határőrvidék a legeclatánsabb bizalmatlansági szavazatot szolgáltatta a kormánypárt számára. Mert egy részt az országnak sem küldött oly határozott ellenzéki képviselőket, a kormánypárti politikával szemben oly határozott ellenségeket, mint a határőrvidéki román és szerb testvérek. Ezen képviselők: Costics, Babesiu, Doda és Politu! Vizsgálódjatok ameddig nektek tetszik si nem lesztek olyan helyzetben megmondhatni, ezek közül melyik tetszik jobban a magyaroknak, ezek közül melyik jobb avagy melyik roszabb. »S ezek daczára azok nem akarnak egyebet, mint igazságot. Tegyenek igazságot a magyarok, legyenek igazságosak a népekkel szemben s azon ügyekben, melyeket ők védenek, legyenek méltányosak, a magyarok bennök holtig hű barátokra találnak. Ellenkezőleg ellenségek a halálig. Czikkiró azután a kormánypártiak törvénytelenségeire tér át. Mondja, hogy több telegrammot intéztek a belügyminiszterhez a nationalisták ellen, azonban mindezekre választ — a crizis miatt nem nyerhettek. É S a czikket igy végzi: »Tanuljunk erősek lenni s szivósak, mint a határőrvidéki románok, s akkor győzni fogunk mi is, miként ők.« Erre vonatkozólag csak azt mondhatjuk, hogy a toll nem Babesiu úr kezébe való, az izgatás könnyű mesterség, egy tömeget pusztításra késztetni nem nehéz, lelkiismeretlenség azoktól akik e fegyvereket saját érdekükben felhasználják. A román sajtó honunkban nem egyszer panaszkodott a bukovinai román testvérek szomorú sorsa felett. Nem egyszer hivattak fel az itteni románok azoknak felsegélésére. A bukovinai románok száma 215.000-re megy, oly szám mely ki sem látszik a német és oroszokból. A intelligentia tekintetében a bukovinaiak igen gyenge lábon állanak, többnyire földhöz ragadt földmivelők teszik a fennebb kitett számot. A Hurmuzachi és Logoteti családok tartják fenn az ottani románság nemzeties jellegét, ezeknek működése eredményezi azt, hogy Bukovina románjai teljesen bele nem olvadtak a többi nemzetiségekbe. E családok tevékenységének köszönhetik a bu-kovinaiak azt, hogy ma ott egy román nép és irodalom-művelő társaság virágzik, mely tevékeny részt vesz a germanismus elleni harczban. Ezen egylet a magyarhoni román társulatokkal szoros összeköttetésben lévén, nem lesz érdektelen azzal közelebbről megismerkedni. A nép és irodalomművelő társulat a napokban tarta meg évi közgyűlését, melynek folyamáról a következőket írhatjuk. A pénztárnok jelentése szerint a múlt évi öszszes bevétel s illetőleg alaptőke 19,250 fr. 1200 frank és 2474 fr. érték obligatiókban; ezen összegből levonatván a kiadás, marad alaptőke 19,250 frt 1200 ft, az alaptőke 1872-ben 4800 fttal, 1873-ban pedig 1300 ft és 1200 franccal növekedett. Az egylet tagjainak száma 1873. év végével 16 alapító, 13 tiszteletbeli és 173 rendes tagból állott. A rendes tagok fizettek a lefolyt évben 2166 ft o. é. és 6 db aranyat, a hátralék tagdijak ezek daczára 5596 ft és 30 ar. tesznek. A »Pumn-alap« a múlt év végén 9400 ft és 199 ft 75 kr. készpénzt tett. Ami a könyvtár állását illeti, az a múlt év végén 1959 munkából állott, 2039 kötet és 623 füzetből, 25 kép és 4 térkép. Ami a társulat irodalmi tevékenységét illeti, az megnyugtatónak mondható, mert több s különösen iskolai könyvet adott ki a román tanodák számára ; — a román tanodák nélkülözték a legszükségesebb kézi könyveket is, e bajon a társulat lényegesen segített, több tankönyvet idegen nyelvekből lefordíttatott. A társulat pénzsegélyeket is osztogatott a román tanulók között. 50 és 100 frtos évi ösztöndíj akis al - ifjat segélyzett a múlt év folytán, akik közül már többen tanulmányaikat befejezték és közszolgálatba léptek. A múlt évben jelentékeny alapítványt tett Hurmuzachi Sándor, aki végrendeletében a társulatnak 1000 aranyat adományozott. Az általános örökös Hurmuzachi György kijelente, hogy miután a hagyatéki tárgyalás sok időt veszen igénybe, kész, a hagyomány után 6°0 kamatot fizetni, mi czélból két évi kamatot 120 aranyat ki is fizetett. Logotell Helén és Olga a társulat rendelkezésére ez évre bocsátottak 150 frtot, 3 román tanuló ifjúnak felsegítésére. A Stornesa Anna által hagyományozott 100 frt még máig sem folyt be. Popovits Sándor, aki a múlt évben is alapítványt tett, ez évre is rendelkezés alá adott 50 frtot, ezen segélyek jobbára csernoviczi román tanulók között osztattak ki. Ezekben foglalhatjuk össze a társulat közgyűlésének eredményeit. A bukovinai románoknak ez az egy társulatuk van a nép és irodalomművelés előmozdítására, ez az egy tartja fenn s éleszti némileg a nemzeti szellemet. A Gazeta Transilvaniei legújabb számában egy esperes emel szót a székelyföldi románság érdekében. Azt mondja ugyanis, hogy az ottani románság a törvény és jog kedvezményeiben nem részesülnek azon arányban, mint a magyarok, úgy a közhivataloknál, valamint más téren, is merőben mellőztetnek. Felhívja e tekintetben a minisztérium figyelmét s igazságot kíván kiszolgáltatni, különösen Mikó Antal helyébe egy oly főt kíván kineveztetni, aki a románok irányában jó indulattal viseltessék. Azt különben az esperes úr nem fogja elhitetni az országgal, hogy a székelyföldi románok külön törvények által igazgattatnának, sem azt, hogy a fennálló törvények egyformán ne foganatosíttatnának magyar vagy románnal szemben. Ha a f. esperes úr valami rokona kiesett valamely választásnál, nem következik abból az, hog azért bukott el, mert román volt, és épen gyakran az ilyen czikkek írására ilyen indokok nyújtanak alkalmat.gyarországban 186, Olaszországban 20, és Oroszországban 25 emberre; továbbá Németországban 1385, Francziaországban 1315, Belgiumban 1068, az osztrák-magyar monarchiában 7360, Olaszországban 1557 és Oroszorságban 668 emberre egy-egy tábornok. Az angol pénzügyi év múlt márt. hó 31-én járván le, annak bevételei a legbiztosabb adatok szerint felülmúlnak minden várakozást, de még a legvérmesebb reményeket is. Az összes bevételek tesznek 77.335,657 font sterlinget (vagyis 773.356,570 forintot )Ebből levonva a távirdakölcsönből már viszszafizetett 800,000 fontot,ha tiszta bevétel tesz 76.535,657 font sterlinget. És ez összeg a múlt év bevételeihez képest csak 100,000 font sterlingnyi apadást mutat, daczára annak, hogy a jövedelmi 1 font sterling után 1 p.-vel alább szállíttatott és a czukorvám felényire apasztatott. A’fő kútforrást, melyből mind nagyobb és nagyobb összegek folynak évenkint az állampénztárba, az accis képezi, mely 1,0 millió fonttal többet hozott be az utolsó előirányzatnál. A lefolyt pénzügyi évre Lowe volt pénzügyér 73.762.000 fontot előirányzott s miután a tiszta bevétel 76.535,657 fontot tett ki, a felesleg 2.773,657 fontot tesz. E fölösleg csaknem egészen a vámok, accis és a bélyegadóból került ki, miután a többi előirányzott tételek kevés különbséggel és ingadozással, mely egészen elenyészik a nagyobb összegek tekintetében, folytak be. A bélyegadó az előirányzott 10.050.000 font helyett 10.530.000 fontot hozott be, a vám 20.339.000 fontot 19.603.000 font helyett, az accis 27.172,000 fontot hozott be, holott a kincstár kanczellárja csak 25,747,000 fontra számított. Az olasz parlament harmadik ülésszakának működése 1873. nov. 15-től mostanig nem volt minden örvendetes eredmény nélkül. Ez idő alatt 92 nyilvános ülést tartott, 98 tvjavaslat terjesztetett be és pedig a pénzügyér 49-et, a közmunka miniszter 17-et, a földmivelési 8-at, az igazságügyi 7-et, a hadügyér 7-et, a tengerészügyér 4-et, a külügyér 3- at, a közoktatási 2-et és a belügyér 1-et. E javaslatok közül elfogadtatott 31, 1 (a kötelező oktatásról) elvettetett, a többi elintézésre vár. Victor Emanuel 25 évi jubileuma alkalmából az államok fejei üdvözlő iratokat intéztek hozzá, melyek közül a három uralkodónak üdvözlő levele tartalmát ismerteti az »Opinione.« Szerinte Ferencz József császár és király azt írja Victor Emanuelnek, hogy bécsi útja alkalmával meggyőződhetett, miszerint a két udvar közti régi viszály és egyenetlenség egészen megszűnt. A jó egyetértés és barátság feletti örömében legjobb kívánságának ad kifejezést az olasz király és országa jólléte iránt. Végül azon reményének ad kifejezést, hogy az annyi kölcsönös érdek által összefűzött két állam érezni fogja ama barátság jó következményeit, mely uralkodóikat köti egybe. Az orosz cár reményét fejezi ki az iránt, hogy a két állam között a viszonyok jövőre is megtartandják ama barátságos jelleget, mely eddig köztök fenállott, aztán hálásan emlékezvén meg a császárnénak Olaszországban történt szívélyes fogadtatásáról, a legjobb kívánságokkal végzi levelét. A német császár megemlékezve az olasz és német nemzetek közti rokonszenvről, melyről V. Emanuel berlini útjában meggyőződhetett, azt kívánja, hogy az olasz király még soká uralkodhassék, hogy népének a jóllétet és függetlenséget biztosítva hagyhassa hátra. Az orosz czár folyó hó 19-én — a stylus szerint — Stutgartba utazik, hol Viera Konstantinovna orosz nagyherczegnő házassági ünnepélyénél lesz jelen, azután meglátogatja Angolországot s onnét egyenesen Ems-be megy, hol Vilmos császárral fog találkozni s több hetet tölteni, junius 23-án pedig Czarszkoje Szelóba visszatérni. Ezen hireket a többi orosz lapok is köztik. Nem régen a »Kölnische Zeitung« bécsi levelezője azt írta, hogy Andrássy gróf azon meggyőződése folytán, hogy a hivatalos Oroszország nem hajlandó ezentúl a pánszláv propagandát támogatni , lemondott volna a 450,000 írtra menő titkos külügyi pénzalapjának jelentékeny részéről (100,000). Ezen közleményre a «Bir. Wiedom.« a következő megjegyzést teszi : »Ha Ausztria csak felét költötte ezen pénzalapnak a szláv területeken képzett orosz ármányoknak ellensúlyozására, akkor az osztrák ügynökök többe kerültek annál, amit átalában Oroszország ausztriai fajrokonainak javára költött, noha az »orosz rublekről való mese« folytonosan szerepelt azelőtt az osztrák-magyar sajtó hasábjain. Ha a kölni újság ezen hite valósul, mi elsők fogjuk örömmel üdvözölni a pénzügyi eszközökben szintén nem igen gazdag Ausztriában ezen haszontalan kiadásnak megszüntetését, mint bizonyítékát annak, hogy az osztrák kormány a mi kormányunk iráni bizalommal viseltetik. Ugyanezen lap Kriszticsnek konstantinápolyi küldetéséről írván, azon nézetét fejezi ki, hogy a porta által a Maly Zvornik és a török-szerb vaspályák csatlakozási pontja ügyében Szerbiának tett engedmények az osztrák-magyar és orosz kormányok közötti közeledés első — az ottani keresztényeknek kedvező — jó eredményének tekintendők, mert igen valószínű, hogy a török államtanács által mind a két tárgyra vonatkozólag hozott előbbi elutasító határozat módosítása az osztrák-magyar és orosz képviselők közbenjárása folytán történt. termelvények 6.7» 1 » IV. Állatok 21., 1 » V. Állati termelvények 21 . 1 » VI. Zsir és zsiros olaj 8.5 5 » VII. Italok, ételek 4.6· 20» VIII. Tüzelő épitőanyag 11.1» 1» IX Gyógy-, illatszer stb. 15.7› 5› X. Fémek 5.6› 5‹ XI. Szövő és kötőanyag 2.5› 1» XII. Fonal 6.4› 5 XIII. Szőtt és kötött áruk 137.,› 10 XIV. Papíráruk stb. 4.4 10› XV. Bőr és bőráruk 24«› 10‹ XVI. Csont-, fa-, üvegáruk 13.,› 10› XVII. Fémáruk 50.7› 10‹ XVIII. Járművek 7., 10 (Gépek és gép-XIX. (alkatrész. 7.66» (Apró áruk 71., 10) XX. Vegyészeti termelv. 4.15 XXI. Irodalmi és műtárgy 3.» 161.000 219.000 234.000 400.000 920.000 111.000 685.000 280.000 28.000 320.000 13.710.000 440.000 2.420.000 1.390.000 5.070.000 710.000 350.000 7.410.000 205.000 30.000 Román ügyek. (M-n) A pancsovai választásnak Babesiu egy czikket szentel, melyben a kormánypártiak s egyáltalában a magyarok ellen hatalmasan kikel. »ogy kezdjük most — írja, — mint végeztük 12 nap előtt: Éljen Dr. Polit! Arra buzdítottuk akkor a román választókat, hogy lépjenek az urnához szivük zászlója alatt, ők hallgattak reánk és győztek. Ezer meg ezer választó rendben s minden zavar nélkül lépett az urnához, hogy hazafias kötelességüket teljesítsék. A választás csütörtök reggeltől szakadatlanul folyt szombat éjfélig, tehát tartott három nap és három éjjel. Szavazott összesen 8002 választó, mely szavazatokból DrPolitra 4961 és Dr. Stoiachoriciura 3041 szavazat jutott. A nemzeti párt tehát 1920 szavazattal győzött, egy oly kerületben, hol a magyarok mindenféle gyalázatosságokra vetemedtek a győzelem biztosításáért, hol a győzelmet ők markukban tartották. »Csaltak ők az összeírásnál, a hivatalnokok agitáltak törvény ellenére, rettegésben tartották a diákisták által megfizetett kortesek az egész kerületet, csalták és corrumpálták a népet, fogsággal és bűnvádi keresetekkel kísérték szerencséjüket, a legtiszteletlenebb, legbecstelenebb eszközöket vették alkalmazásba a nationalisták s különösen Babesiuval szemben. Hertelendy főispán ezer ágenseivel indult el szerencsét próbálni, tekintélyes számú küldöttséget fogtak, leginkább jött-ment kereskedőkből állót s menesztettek Ő felségéhez, s csináltak ő felségéből is kortest, — minden eredmény nélkül. »Megszégyenitvék s megvervék a kormány KÜLFÖLD. A német kormány által a hadügyi bizottsághoz beterjesztett adatok között következő igen érdekes összeállítása találtatik a különböző államok hadserge béke létszámának tisztjei és közlegényei közti aránynak. A német birodalomnak van (kivéve a tiszteket stb.) 401,689 főnyi legénysége mellett 19,211 tisztje (kivéve az orvosokat stb.) s ezek közül 290 tábornok, 1859 törzskari tiszt és 3682 százados; Francziaországban van 453,915 főnyi béke létszám mellett 25,755 tiszt, ezek között 345 generalis, 2633 törzskari tiszt, 7,857 százados ; Belgiumban 40,854 főnyi béke létszám mellett 2811 tiszt, ezek között 38 generális, és 291 törzskari tiszt; Ausztria-Magyarországban 263,946 főnyi békelétszám mellett 14.162 tiszt, ezek között 194 generális, 1271 törzskari tiszt, 3447 százados; Olaszországban 202,434 főnyi békelétszám mellett 9813 tiszt, ezek között 130 generális, 1056 törzstiszt, 2701 százados; Oroszországban 711.002 főnyi békelétszám mellett 28.026 tiszt, ezek között 1064 generális. Tehát esik egy tiszt Németországban 21, Francziaországban 17.6, Belgiumban 14.5, Ausztria-Ma Magyar tudományos akadémia. 1. A m. t akadémia által gr. Lónyay Menyhért elnök úr ajánlatából kitűzött jutalomra (vicinális vasutak) i. é. márcz. 31-éig következő pályamunkák érkeztek. II.A magyarországi rónavidékek legczélszerűbb közlekedési rendszere. Jelige: »Nemünk művelődéséhez, a betűk és a könyvnyomás egyedüli kivételével, azon találmányok járultak leginkább, melyek a távolságot rövidítették meg. Macaulay. — II. A vidéki érdekű olcsó, különösen pedig a keskeny vágányu vasutak. — Jelige: »Experientia docet.« — HL (czime a pályakérdés). Jelige: »Veritas.« — IV. A keskeny pályák mint a mellékforgalom hivatott eszközei. Jelige: »Olga.« —V. Keskeny vágású vasutak, tekintettel a vicinális vasutakra és kőutakra. Jelige: »Excuset du peu.« I. A Dóra-alapitványból kitűzött jutalomkérdésre (vasúti különbözeti dijak) 1874. márczius 31-i határideig következő pályamunkák érkeztek: I. A vasúti különbözeti díjak. Jelige: »Az érdekek összhangzatosak.« — II. A különbözeti árszabályok jogosultsága és hatása. Jelige: »A szállítási vállalatokat csak mint a forgalom előmozdítóit ismerem el jogosultaknak; nem ők szabják meg az ország kereskedelmi politikáját, nem ők jelölik ki a kereskedelmi központokat és nem ők vannak felhatalmazva kedvezni valamely forgalmi központnak.« Gr Zichy József a képviselőház febr. 21-iki ülésében. Hl. A Vitéz József-féle egyik pályázatra (Bonfinius élete és munkája) 1874. márcz. 31-i határideig következő pályamunkák érkeztek. I. Bonfinius Antal és magyar történelmi müve. Jelige: Dignum laude virum Musa vetat mori. Her. Od. IV. 8. 28. — II. Bonfiniusnak mint történetirónak jellemzése és müve kútfőinek kimutatása s bírálati méltatása. Jelige: Prima est lex historico data, teste Cicerone de oratore, ne quid faisi dicere audent. — III. Bonfinius és a magyar történetírás. Jelige: »Csakis kútfőink tisztázása, értelmezése által jöhetünk tisztába, a legfontosabb történelmi kérdések felöl.« Gr. Kemény József: A vitéz alapítványból kitűzött másik jutalomkérdésre (árpádkori kútfők) a f. é. márcz. 31-iki határideig nem érkezett pályamunka. Mindezen félebb elsorolt pályamunkák versenyre bocsáttatván, bírálatra a II-dik osztályhoz tétettek át, jeligés leveleik pedig, szabályszerileg közös borítékba zárva, levéltári őrizet alá adattak. Kelt Budapesten a m. t. akadémia 1894. ápril 1-én tartott összes üléséből. Arany János főtitkár. IV. KÜLÖNFÉLÉK. A borzalmasságokból már ki sem fogyunk. Ismét egy atya, ki gyermekeit legyilkolta. Uj-Pestről ugyanis értesítenek minket a következőkről : A község legszélén lakó Mrda József tehenészt második felesége, kivel békétlen házasságban élt, néhány nap előtt elhagyta. Mrda húsvéthétfő éjjelén korcsmáról korcsmára járva bufelejtet ivott és körülbelül két órakor hajnalban vetődött haza. Bortól felizgatottan neki esett három gyermekének és azokat egytől-egyig agyonszúrta, erre istállóját, melyben öt tehene volt és házát felgyújtotta, magának pedig hasát életveszélyesen felhasította. A tűzben oda is égett volna, ha a tűzhöz siető szomszédok ki nem mentik. A lakház és az istálló egészen leégett,ben égett 2 legyilkolt gyermek is. A harmadikat az udvaron álló kocsiban találták leszúrva. A segítségre hívott és azonnal megjelent dr. Hadinak sikerült az embertelen öngyilkos tátongó és vérző sebét bevarrni és a vérzést megszüntetni. A tűzoltók Schober Károly önkéntes tűzoltó parancsnok vezetése alatt megjelentek a színhelyen, de már kevés menteni való maradt. Mindössze is a parázsból hozhatták elő a félig megégett gyermekek hulláit. Mida tettét önkényt bevallotta. Most egyelőre gyógyítás alá adták. — A közterek ronditása ellen. A köztereinken és utczáinkon állomásozó bérkocsik által okozott ronditás ellen minden évben újra meg újra merül fel a panasz ; ha beüt egy kis kolera, a tanács tanácskozik, mi módon szüntethetné meg a bajt, tanácsokat kér mindenfelől, s a dolog vége mégis az, hogy marad minden a régiben. Még alig kandikált egynéhány melegebb nap a fővárosra, a rózsa tér, Sebestyén tér, városháztér, Országúti stb. terek, hol a bérkocsik állomásoznak a bűz az egész környék levegőjét eltölti. A kellő léptetésről vagy fertöztelenítésről senki sem gondoskodik, s így azon kevés tér, melylyel rendelkezik a magyar főváros, nem hogy a levegő tisztítására, de büzdítésére szolgál. Egy időben arról volt szó, hogy a bérkocsi állomásoknál a kövezet hézagait aszfalttal fogják beönteni,hogy a ganajlének a talajba felszivatása megakadályoztassék. Miért nem tesznek vele kísérletet? — A magyarhoni földtani társulat hó 8-án szerdán délután 5 órakor az akadémia palotájában szűkülést tart a következő napirenddel : 1. dr. Henszlman Imre: Majláth Béla által a liptói baráthegyi barlangban megtalált ősemberi csontoknak bemutatása. 2. Zsigmondy Vilmos: A buziási gyógyvizek előjöveteli viszonyairól. 3. dr. Krenner József: Egy borsodmegyei és Rhinoceros felett. — A közmunkatanács eltörlése iránt Szentkirályi Mór által a fővárosi közgyűlés elé terjesztett indítvány tárgyában a gazdasági és pénzügyi bizottmány tüzetes véleményadásra egy albizottmágt küldött ki. Mily drámákat bírál az akadémia ? A fővárosi középtanodák egyik tanára írja a »P. N.«-nak: A múlt évben egyik szorgalmasabb tanítványom föltűnő hanyagságot tanúsított tanulmányai és dolgozataiban. Emiatt négyszemközt kérdőre vontam, és ámulatomra azzal állott elő, hogy a Karácsonyi pályadíjért akar versenyezni egy vígjátékkal, melynek kidolgozása minden idejét igénybe veszi, de mivel műve nemsokára elkészül, ismét szorgalmasan fog kötelessége után látni. Ez a fiú tehát a bírált vígjátékok egyikének szerzője! Később tudtam meg tanulótársaitól, hogy ugyancsak ő már harmadízben tett kísérletet a díj elnyerése végett. Az akadémia bírálóbizottsága tehát ez esetben kétségtelenül egy 15 éves tanuló növendék költészeti szárnypróbálgatását volt kénytelen átolvasni, és arról nyilvános ülésben ítéletet mondani. — Breitner hangversenye. Szerdán, áprili án este 1/28 órakor a budapesti zenekedvelők termében Breitner Ludovico zongoraművész hangversenye. Műsorozat: I. Chopin Sonata (B. moll) II. Schumann Spaniol daljátékból a) Botschaft, Soprán és Alt. Náday, Bacsó hölgyek. b) Es ist verrathen. Soprán, Alt, Tenor és Bass. Náday, Bacsó hölgyek, Pauli, Kőszeghy urak III. a) Bach Praeludium és Fuga, (A moll), zongorára átírta Liszt Ferencz. b) Raff Suite, (B moll), Preelude, Moniett, Toccata és Fuga. c) Chopin Impromtu (Fis dur). IV. Mendelssohn Variations serieuses. V. Schumann Spaniol daljátékból a) Geständniss, Tenor Pauli ur. b) Tch bin geliebt. Sopron, Ali, Tenor és Bass. Náday, Bacsó hölgyek, Paulai, Kőszeghy urak. VI. Schumann Carneval, Preambule, Pierrot, Arlequin, Valsenoble, Eusebius, Florestan, Coquette, Replique, Papillon, Lettres dansantes, Chiarina, Chopin, Estrella, Reconaissance, Pantalon et Colombine, Valse allemande, Paganini, Aveu, Promenade, Pause, Marche des Davidsbaudler contres Philisters. A zongorakíséretet Dunkl J. N. ur vállalta el. A Bosendorfer-féle zongora Chmel és fia raktárából való. Helyárak: Körszék 3 frt, számozott hely 2 frt, bemenet 1 frt- Jegyek kaphatók Rózsavölgyi és társánál, Kristóf tér 4. szám, valamint a hangverseny napján este a pénztárnál. A Vígmulatság szomorú vége. Királyi Pál és Mendl István városi képviselőket tegnap baleset érte. A terézvárosi kaszinó számos tagjával kirándultak több kocsin a Haggenmacher-féle sorházba. A társaság vidám hangulatban, az esthomályban tért vissza a fővárosba. Útközben néhányan versenykocsizást rendeztek, melyhez a többiek, részint önként, részint önkéntelenül, szintén csatlakoztak. A budai vámsorompónál az egyik kocsi, melynek belsejében Királyi és Mendl ültek, sebes hajtás közben egy kavicsdombra került, és egy pillanat alatt felfordult. A kocsin ülők az erős zökkenés folytán messzire kirepültek. Királyi Pál és Mendl István oly szerencsétlenül estek, hogy arczukat összevissza verték. Királyi ki fejével egy kőhalmazra esett, eszméletlen maradt és oly sérüléseket szenvedett, hogy az orvosok ítélete szerint legalább hat hétig az ágyban kell maradnia. Mendl úrnak az egyik szeme egészen kidőlt üregéből. A másik két mulató, ki a bakon ült, oly szerencsésen esett, hogy semmi bajuk sem lett. Egy égő szigar vég nagy szerencsétlenséget okozott tegnapelőtt a József téren. Egy társaság sétált ott, midőn Kriston Stefanie kisasszony ruhája egyszerre lángba borult. A jelenlevők