A Hon, 1874. május (12. évfolyam, 100-124. szám)

1874-05-23 / 117. szám

laszát. Ez nem egészen jogosulatlan szokás; nem jo­gosulatlan azért, mert mindnyájan tudjuk, hogy a külügyminiszter szavaiba sokszor épen azt szokás beletenni, a­mi azokban nincs s néha azt nem látni, a­mi bennök van; hogy azok mindig különböző ma­gyarázatokra és néha félremagyarázatokra adnak alkalmat, a­melyek a kedélyeket sokszor nyugtala­níthatják. Nálunk ez a szokás az idő­ rövidsége miatt sokszor talán nehezen vihető keresztül, de pótolva van azon gyakorlat által, hogy az interpellációk rendesen az albizottságban szoktak a miniszterhez létetni s ott legalább egy kis ideje van a válasz meg­fontolására. Sajnálom tehát, hogy nem ezt az utat válasz­totta a 1. bizottsági tag úr, bár nem tagadom abbeli jogát, hogy a külügymini­ztert, ott a­hol neki tet­szik, s tehát itt is interpellálhatja. (Helyeslés.) Ezeket előrebocsátva áttérek magára a nyilat­kozatra. Az igen t. bizottsági tag előadása, ha jól fogtam fel (mert nem egykönnyű azt egy hallásra megérteni), két részre osztható. Az első az, melyben hivatali elődömnek eljárása felett mondja ki — úgy akarom hinni — saját nézetét s azt bizonyos okmá­nyokból vett idézetekkel támogatja. Előadásának ezen első részében szól egyszersmind az én akkori állásomról s Orczy bárónak akkor tett nyilatkozatá­ról; második részében egy kérdést intéz hozzám. A­mi az elsőt illeti, remény­em, maga a 1. bi­zottsági tag is át fogja látni, hogy én, ha semmi más okból nem, de már azon okból sem követhetném őt a vitatkozás azon terére, melyet kijelölni méltóz­­tatott, mert nézetem szerint nemcsak a lovagiasság, hanem a méltányosság szabályaival is ellenkezik, va­lakinek eljárását ott hozni bírálat alá, a­hol az illető nincs jelen, a hol magát nem védheti, a hol eljárásá­nak indokait, a helyzetet, melyben volt, nem ad­hatja elő s igy igazságtalan ítéletnek lehet kitéve. (Helyeslés.) E térre tehát én természetesen nem fogom kö­vetni a 1. bizottsági tagot, hanem áttérek arra, a­mit az én állásomról méltóztatott mondani. A t. szónok úrnak az a nézete, hogy én elődömnél sokkal hatá­rozottabb s egyöntetűbb politikát követek. Én igen köszönöm a t. bizottsági tag úrnak ebbeli nézetét, de meg fog nekem bocsátani, ha hozzá­teszem azt is, hogy a bizalmat, mely e nyilatkozatában foglaltatik, sokkal szívesebben vettem volna, ha nem más költ­ségén ajánltatik föl. (Tetszés.) A­mi pedig az előttem szólottnak Orczy báró úrra vonatkozó megjegyzését illeti, azon válaszból, melyet a napokban 1. barátom a magyar miniszter­­elnök az országgyűlésnek adott, méltóztatik tudni, hogy a magyar kormány azon tárgyalásokról vagy kísérletekről, melyek akkorában Ausztria-Magyar­­ország és más államok közt folytattattak, tudomással nem bírt. Ugyan­így t. barátom Orczy bárónak e tekintetben tett nyilatkozata megfelelt azon ténynek, hogy a­mint én tudom, neki sem volt ezen jegyzék létezéséről tudomása. Me­gengedem, hogy más jegy­zékeket is emlí­tetlenül hagyott, de azokat termé­szetesen nem említhette azon oknál fogva, melyet a t. bizottsági tag úr is elfogad, hogy t. i. egyátalában minden jegyzéket a vöröskönyvben közölni nem le­het. E tekintetben tehát azt teljesítette, a­mit állásá­nál fogva kellett teljesítenie. Abból,­­ hogy a magyar kormány ezen tár­gyalásokról nem volt értesülve, azt következtetni, hogy a törvény követelményeinek elég nem tétetett és ez alapon vádat emelni hivatalbeli elődöm ellen, absolute el nem fogadható, mert meg vagyok győ­ződve, hogy mielőtt ezen tárgyalások, ezen kísérle­tek aláírás alá kerültek volna, vagy bárminő terhet róhattak volna a monarchiára, bizonyosan úgy a tör­vény értelmében, mint a dolgok természeténél fogva közöltettek volna a magyar kormánynyal is, mely­nek módj­ban lett volna törvényes befolyását gya­korolni. (Tetszés.) Ennyi a válaszom arra, a­mi az előadás első részét illeti. A­mi már most a második részt illeti, erre nézve igen határozottan és tisztán válaszolhatok. Ak­kor, midőn agen benső és barátságos viszonyok, me­lyek köztünk és azon jegyzékekben érintett államok között léteznek és a melyeknek föntartása iránt a t. szónok aggodalmakat táplál, megalakultak, ha nem ismerték is az illető kormányok és államok minden államférfi működésének részleteit, de nagyban és egészben azon állás, melyet az államok azon viszo­nyok között egymással szemben elfoglaltak, kölcsö­nösen ismeretes volt. Ha pedig daczára annak, hogy ezen állás titok nem volt, ezen benső és barátságos viszonyok létre­jöttek, úgy igen természetesnek találom azt is, hogy nem kell attól tartanunk, hogy azon szerencsésen létrejött viszonyok valamely részletnek bővebb meg­ismertetése által kérdésbe hozassanak. A kérdésre tehát határozottan azzal felelhetek, hogy sem ezen jegyzék, melyre hivatkozni méltózta­tott, sem pedig más efféle a mi netalán még ezentúl nyilvánosságra találna jutni, —­a most fenálló barát­ságos viszonyt sem Oroszországgal, melyet megne­vezni méltóztatott, sem más a ön­jegyzékben érintett országokkal, a­mint eddig nem arterálta egy cseppet sem, úgy ezentúl sem fogja kérdésbe hozni. E tekintetben tehát az előttem szólt­­bizottsági tag urat teljesen megnyugtathatom. (Élénk he­lyeslés.) Keglevich Béla gróf már készen tartott egy indítványt — gondolván hogy Zsedényi formaszerü interpellatiót fog benyújtani, — melyben a napirend­re való tér­ét indítványozta volna. A külügyminiszer azonban megelőzvén,mindkét irányban — azt remény­­li legalább — mindnyájunkat megnyugtatott (He­lyeslés) S ily körülmények között hosszasan szólni nem óhajt, mert a külügyi budget kérdését, bizalom kérdésnek tekinti, melyet e lehető vita nélkül álta­lánosságban megszavazni óhajt (Helyeslés) Elfogad­ja a külügyi budgetet. Helyeslés) Horn Ede megelégedéssel veszi a miniszter nyilatkozatait, s örül, hogy egyelőre nincs okunk a béke megzavarásától tartani. Ő azonban most nem erről akar szólani. A­mire figyelmeztetni akarja a külügyminisz­ter urat, annak egyik pontját képezi a diplomatiai képviselet, másikát a consuli képviselet. Elismeri, hogy kényes a mostani politikai helyzet, s ennek kö­vetkeztében nem fog egyetlen egy oly pontot sem érinteni, melynek a legkisebb fényes oldala lehetne. Ezért sem a kettős római képviseletről nem fog szó­lani, sem arról, vájjon múlhatlanul szükséges-e, hogy Dresdában, Münchenben és Stuttgartban legyen-e külön képviseletünk, midőn elismert dolog, hogy leg­alább a külpolitikára nézve a német egység már megvan, de mégis kérdi a külügyminiszter úrtól, várjon mélhatlanul szükséges-e, hogy külön képvise­letünk legyen Brüsselben és H­ágában, Madridban és Liszabonban, Svédországban és Dániában ? Azt gondolja, hogy ez olyan három csoport, melyek mindegyikében elég lenne egy diplomatiai képvise­let; elég lenne annál is inkább, minthogy azon or­szágokban az úgynevezett Staats-Actionen elő nem kerülnek, a inkább a consuloknak, a kereskedelmi ér­dekek képviselőinek van­ ott dolguk, mint a diploma­­tiaiaknak. Másik figyelmeztetése a kelettel létező viszonyaink­ra vonatkozik. Ismételnie hangsúlyoztatok a magyar parlamentben és a sajtóban, hogy hivatása mind po­­litikaailag, mind társadalmilag, mind kereskedelmileg, de főképen kereskedelmileg keletre uralja Magyar­országot; ez mindenesetre igaz. Vajon a mi képvise­letünk a keleti országokban az ügynökökről szól nem a diplomatiaiakról — megfelel-e egészen a fel­adat magasságának? Fájdalom,erre határozott igen­nel nem mer felelni. A többek közt csak egy tényt bátor felemlíteni, melyet több oldalról hallott és a mely abban áll, hogy ha magyar osztrák alattval­ók­nak dolguk van a fejedelemségekben, Bosniában, Serbiában vagy Törökor­szágban, ha valamit meg akarnak tudni, vagy valami bajuk van, ügyeikben sokkal szívesebben s a siker biztosabb reményében fordulnak a gőzhajótársulat ügynökeihez, mint a mi hivatalos ügynökeinkhez. Andrássy Gyula gróf külügyminiszer. (Köz­beszól : Azt alig hiszem.) Horn Ede: Többször hallottam ismételtetni oly emberek részéről, kik megbízhatók. A másik pont abban áll, hogy a magyar-osztrák kereskedő­nek a keleti tartományokban nincsen semmi biztosí­téka azon követelések kiegyenlítésére, melyekbe lép egy ottani kereskedővel vagy iparossal, például a hátralékos adósok ellen hozott végzések a keleti orszá­gokban semmikép végre nem hajthatók. Ez az otta­ni kereskedelemnek nagy kár­ára van. Bátor voltam ez iránt ismételve felszólalni a képviselőházban is, hol az igazságügyi miniszter és a kereskedelmi minisz­ter azt felelték, hogy ez nagyon szomorú, nagyon ká­ros, de miután szerződések e tekintetben nem léteznek, mi azon nem segíthetünk; e bajon csak a külügymi­niszer segíthet, amennyiben ilyen szerződéseket léte­sít. Én azt gondolom, hogy ilyféle nemzetközi szer­ződéseknek, melyek kereskedelmi viszonyainkat a kelettel javíthatják, sokkal nagyobb hasznuk, jobb hatása lenne mint Siammal, Japánnal s más ilyen or­szágokkal kötött kereskedelmi szerződéseknek. Erre vagyok tehát bátor felkérni a t. külügyminiszter figyelmét, hozzá­téve azt, hogy egész kereskedel­münknek és iparunk hálás köszönetét kiérdemelné az által, ha ezen irányban alkalmazná az ő tevékeny­ségét, ha valamikép oly szerződéseket hozna létre, melyek által viszonyaink a kelettel jobb és rende­sebb irányba jönnének. Andrássy Gyula gr. külügyminiszter: T. or­szágos bizottság! A tisztelt bizottsági tag ar által mondottakból csak kettőt vagyok bátor kiemelni. (Halljuk!) Az egyik azon állítás, mintha az osztrák-ma­gyar monarchia alattvalói több oltalmat találnának a gőzhajózási ügynököknél, mint az illető consulatu­­soknál. Ezt kérném bebizonyítani, mert egyáltalában nem engedhetem meg, hogy ez így legyen. Megle­het, hogy talán jobb felvilágosítást kaptak azon kér­désekre nézve, melyeket az ügynökök jobban ismer­tek , de tagadnom kell, hogy a 1. bizottsági tag által mondottak egész általánosságban álljanak. A­mi a másik figyelmeztetést illeti, hogy az osztrák-magyar alattvalók jogi igényeit keleten ne­héz érvényesíteni, kénytelen vagyok bevallani, hogy ez így van, hanem hasonló sorsban részesül e tekin­tetben egész Európa és ez onnan jó, hogy a régóta fenálló szerződések keresztülvitelének lehetősége már-már illusóriussá vált, azonban újabbakat létre­hozni — midőn itt jogi alapnak feladásáról és új alap foglalásáról van szó — még eddig senkinek sem si­került. A külügyminisztérium ez irányban működött és működik és bizonyosan maga meg fogja tenni azt, a­mit a kereskedelem és egyáltalában az osztrák­magyar alattvalók érdekei e tekintetben követelnek. (Élénk helyeslés.) Ezután a minisztérium rendes kiadásai meg­szavaztatnak. Következik azon két határozati javaslat, me­lyet az albizottság a keleti akadémiára nézve beter­jesztett, s mely szerint abban egy magyar nyelvta­nár is alkalmaztatnék s az államösztöndíjban része­sülök részéről a magyar nyelv ismerete igényel­­tetnék. Tombor Iván javaslatot nyújt be, hogy a horvát nyelvnek is tanszék állíttassék fel a keleti akadémián. Keglevich Béla: Mióta az albizottságban el­fogadtatott a magyar nyelvre vonatkozó fentebbi ha­tározat, azt hallotta, hogy a kormány költségén, vagyis stipendium útján nem meghatározott számú tanonczok vétetnek fel, hanem az összes tanonczok­­ból azok, kik évi tanfolyam után oly bizonyítványo­kat nyertek, melyek őket szellemi képzettségeiknél és haladásuknál fogva arra jogosítják, hogy ők ily állami segélyben részesülhetnek, hivatvák arra, hogy stipendiumban részesüljenek , ily körülmények közt azon nézeteknek, a­melyeket az előtte szólott felho­zott s melyek a bizottság javaslatában foglaltatnak, nem lenne tárgyuk és úgy elesnek. Ennél fogva óhaj­taná, hogy e részben az albizottság jelentése ily irányban módosíttatnék. Orczy Béla báró: Teljesen úgy áll a dolog, a­mint Keglevich úr említette, hogy csak az akadé­miában töltött idő leteltével osztatik ki az államse­gély, azon különbséggel, hogy ezen stipendiummal ellátott állomásoknak száma nyolczra van meghatá­rozva. Az akadémikusok közül csak a legjelesebb tanonczok jutalmaztatnak ezen állomásokkal és a kiképeztetés serkentéséül szolgáltatnak ki azon ki­kötéssel, hogy ha a további két évben előmenetelük­nek nem adják j­­eit, a segély tőlük elvonatik és azoknak adatik, kik a legjelesebbek. A felvétel te­hát nem történik úgy, mint azelőtt, hogy az állam­segély mindjárt kiadatik, hanem csak két évi jó ma­gaviselet után adatik ki. Előfordulhat, hogy bizo­nyos időben nem találkoznak oly feltétlenül jeles tanulók, kik minden követelménynek megfelelnek, de arra mindig gond van, hogy legalább azok, kik élvezik, megfeleljenek azon feltételeknek, melyeket az állam ezen segedelem viszonzásául a tanonczok­­től várhat. Arra nézve tehát meg lehet nyugodva a bizottság, hogy ha a magyar tanonczok mutatkoz­nak a legjelesebbeknek, semmi sem áll útjában an­nak, hogy azok elnyerjék a segélyt. Keglevich Béla gr.: Indítványom az, hogy ezen keleti akadémiára pótlólag behozott határozat nélkül, fogadtassék el az albizottság jelentése. Falk Miksa rászalja, hogy a külügyminiszter képviselője ezeket már az albizottságban el nem mondta, a­mely esetben nem terjesztetett volna be a bizottság által határozati javaslat. Ő különben Tom­bor indítványa ellen szól. Tombor ugyanis — így folytatja — a horvát nyelv számára akar tanári szé­ket felállítani azon okból, mert a keleti akadémiában tanulóknak azon nyelvekre a keleten lévő consula­­tusoknál szükségük lesz. Mi egészen más szempontból indultunk ki, midőn azt kívántuk az albizottság ré­széről, hogy a magyar nyelv számára állíttassék fel egy tanszék. Mi azt gondoltuk, hogy ha azon aka­démiában az osztrák-magyar monarchia számára consulok képeztetnek, tekintve azt hogy a magyar alattvalóknak joguk van megkívánni képviselőjük­től, hogy ha ők egy magyar documentumot produkál­­nak, legyen legalább egy ember a consulatusoknál, a­ki azt megértse, ennélfogva indokolt a magyar nyelv tanszékének felállítása. Nem lehet ugyan ezt egy­szerre kivinni, hanem mégis azt gondolom, hogy las­sanként el fogjuk érni. Az argumentum az volt, hogy a magyar osztrák monarchiának két diplomatiai nyel­ve van: a német és magyar. Mi azt akarjuk, hogy a­ki a magyar-osztrák monarchiát külföldön képviseli, az ne csak az egyik, hanem mindkét nyelvet értse. Ha azonban t. barátom Tombor Iván erre az állás­pontra áll és azt akarná mondani, hogy a horvát. 1 nyelv is ugyanazon okból taníttassék, ez ellen határozottan tiltakoznám, mert ebből az következ­nék, hogy nem sokára más 3—4 nyelvek követelné­nek hasonló jogot. (Úgy van!) Abból a­mit Tombor Iván barátom mondott, hogy azok, a­kik oly vidé­kekre küldetnek, a­hol a horvát nyelv divatozó, azok­nak a horvát nyelv ismeretével kell bírni. Ezt szem­ügyre és figyelembe venni, a külügyminiszternek a dolga. (Helyeslés), a­ki bizonyára nem fog pl. Bos­­niába oly embert küldeni, a­ki az ottan uralkodó nyelveket nem ismeri. Én tehát részemről csak azért szólaltam fel, hogy azon félremagyarázásnak elejét vegyem, mint­ha a horvát és a magyar nyelv között e tekintetben paritás léteznék. Egyébiránt ha a horvát nyelvet utilitás szempontjából fel akarja vetetni a tantár­gyak közé, én szavazatomat függővé teszem a kül­ügyminiszter úr nyilatkozatától azon kérdésre, hogy váljon lehetséges volna-e a keleti akadémiában, a­hol már úgy is 5 vagy 6 nyelvet tanulnak, még egy he­tediket is tanítani. Ez ellen elvben nem volna­­ kifo­gásom. (Helyeslés.) Andrássy Gyula gr. külügyminiszter : Bátor vagyok e kérdésre azt válaszolni, hogy miután itt nem arról van szó, hogy köteles tantárgynak tekin­tessék, akár az egyik, akár a másik nyelv, én ré­szemről igen óhajtom, hogy azok, a­kik a diploma­tiai pályán, vagy mint consulok hivatva vannak mű­ködni, ne csak az itt divatozó nyelveket, hanem kü­lönösen egyszersmind az idegen nyelveket is mentül inkább ismerjék. De azt gondolom, ennek igazi útja az, hogy ha mentül több magyar és horvát megy a keleti akadémiába (Helyeslés) és ott a szükséges ta­nulmányokat magáévá teszi, akkor a külügyminisz­ter, bárki legyen az, ma én, holnap más, csak örven­deni fog, ha alkalmazhatja azokat, kik e nyelveket ismerik. Ez sokkal természetesebb út, mint külön ta­nárt alkalmazni egy közös intézetnél,melynek megle­het,hogy talán csak 2 — 3 növendéke lesz, és különben is a horvátok ott egymás közt horvátul fognak be­szélni, tehát nem szorulnak a horvát tanárra, a ma­gyarok magyarul s azok sem szorulnak a magyar tanárra. Azokat, kik államdíjt kapnak, kényszerí­teni ismét nem lehet a nyelvek tanulására, mert a­mint Orczy b. t. barátom az imént kifejtette, most nem létezik azon rendszer, mely eddig volt, t. i. hogy bizonyos számú tanítványok az állam által ingyen láttatnak el, hanem csak azok kapnak államdíjt, kik két évet töltvén ez intézetben, a legkitűnőbb vizsgát teszik le tekintet nélkül anyanyelvükre. Ezeket pe­dig utólagosan ily nyelvek tanulására kényszeríteni nem lehet. A többire nézve méltóztassanak megnyugodni abban, a­mit előadni bátor voltam. Erre a hat­ javaslatok mellőztetnek. A külügyminiszteri költségvetés rendes és rendkívüli tételei a bizottság ajánlata szerint elfo­gadtatnak. Házmán Ferencz a következő hat­ javaslatot adja be: Eszközölje a közös külügyminiszter úr, hogy a consulok által szabályszerűen és évenként bekül­dendő figyelmeztetésekre és javaslatokra is kiter­jeszthető jelentésekből, kivonatban világos áttekin­tést nyújtó kézi­könyv készítessék, mely a kereske­delmi és iparkamaránál, a gazdasági egyletek, s mind a két törvényhozó testület tagjainak a nemzet­közi forgalomra vonatkozó tárgyalásaiban és intéz­kedéseiben tájékozásul szolgálhasson. Andrássy Gyula gróf külügyminiszter: Na­­kem nincs ellenvetésem. Elnök : Méltoztatnak e határozati javaslatot elfogadni? (Elfogadjuk.) Tehát elfogadtatok s a bir. tan. bizottságával közöltetik. Elnök : Tisztelt országos bizottság! E szerint bevégeztetett a közös külügyminisztériumnak 1875. évi költségvetési előirányzata tárgyában a külügyi albizottság jelentésének részletes tárgyalása is. Hátra van még az ügyrendnek 39. §-a értelmében,hogy an­nak szerkezetére nézve történjék meg szavazás; ké­rem azért a 1. országos bizottságot, méltóztassék hol­napra egy rövid ülést határozni. Talán czélszerű len­ne holnap 1 órakor tartani ülést. Széll Kálmán. Én czélszerűbbnek tartanám, ha a holnapi ülés délelőtt 10 órakor tartatnék, és­pe­dig azért, mert igen könnyen megtörténhetik, hogy a 7-es albizottság valamely jelentést lesz képes addig tenni, melynek kinyomatása elrendeltetvén, és dél­utánig tanulmányoztatván, még holnap lenne tárgya­lás alá vehető. (Helyeslés.) Elnök: Holnap d. e. 10 órakor tehát ülés fog tartatni, napirendje lesz a jelen költségvetés vég­leges megszavazása, és esetleg a 7-es bizottságnak előterjesztése. Ülés vége 1 óra 5 perczkor. — Az osztrák delegatió ma délben ülést tartott, melyen a magyar delegatiónak a had­ügyminisztérium rendes költségvetésére vonatkozó üzeneteit tárgyalta. A két delegatió által megszava­zott határozati összegek közt a különbség összesen 72.000 ftot tesz, mely összeg a 7, 10, 13, 18, 22, 2­4,­­ 24, 25, 26. czímek közt oszlik el. A delegátió a pénz-­­ ügyi bizottság indítványát elfogadta és fentartotta előbbi határozatait. A virementra nézve pedig elhatározta, hogy arra csak annyiban ad felhatalmazást, a­mennyi­ben a 7. és 25. czimeknél netán elérendő megta­karítás a 22 — 24 czimére fognak fordíttathatni. Végül több kérvény intéztetett el, többi közt a triesti »Societá umanitaria« kérvénye a nemzetközi békebíróságra nézve a külügyminiszterhez utasít­tatott. A két delegátió által megszavazott összegek mennyisége közti differentiák kiegyenlítésére kikül­dött bizottságba megválasztatott Demel, Weber, Herbst, Coronini, Gross, Brestl, Schaupp; általános előadó Demel. Törvényjavaslat az 1848 . V. és az erdélyi 1848 : I. törvényczikkek módosításáról és kiegészítéséről. (Folytatás és vége.) 47. §. Minden város tanácsa és község elöljá­rósága által a választás helyére két tag küldendő, kik a község választóinak szavazásánál azok azonos­ságát ellenőrizni kötelesek. 48. §. Az 1848. V. törvényczikk 32. §-a akként egészittetik ki, hogy a szavazás csak nyilvánosan, élőszóval történhetik a község vagy városrész, mely­hez a szavazó tartozik, a szavazó neve, lakhelye és szavazatának a rovatos ivre leendő nyilvános feljegy­zése által. 49. §. A szavazáshoz az elnök ott, hol a válasz­tók száma 1. 750-et meg nem haladja, egy, hol ezen számot meghaladja, két küldöttséget alakít, az egyi­ket saját, a másikat egyik általa megbízandó helyet­tes­ elnök vezetése alatt, a jegyzőket a küldöttségek közt a választási elnök osztja fel. Ha azon választók, kik képviselőt ajánlottak, bizalmi férfiaikat a választást megelőző napon az el­nöknél be nem jelentették, ha ezek, a választott jegyző, vagy a községi küldöttek a választásra meg nem jelentek, ezeket, a választási elnök helyet­tesíti. 50. §. Az egy napra eső községek vagy város­részek szavazási sorrendjét, és ott, hol két szavazat­­szedő küldöttség működik, azok felosztását a kül­döttségek között a választási elnök teszi meg. A sorrendet köteles az elnök mindig akként megállapítani, hogy a távolabb fekvő községek vagy városrészek választói előbb szavazzanak. Az, hogy melyik község vagy városrész mely napon, mily sorrendben és melyik küldöttség előtt szavaz, a szavazó helyiség előtt, valamint a község több helyein kifüggesztett hirdetményben közzé­teendő. 51. §. A szavazatszedő küldöttség az évnek április 1-től október hó 1-ig megejtendő választások­nál a meghatározott napokon reggeli 8 órától esti 6 óráig, az év többi hónapjaiban reggeli 8 órától esti 5 óráig folytonosan együtt ül, a szavazás foly­tatása ezen zárórán túl csak a következő esetekben engedtetik meg: a) ha a község választói a 44. §. esetében az 1500-at meghaladják, a küldöttség az nap, a záróra után még annyi óráig marad együtt, a­hány 151 vá­lasztója van a beosztott községnek az 1500 válasz­tón felül; b) ha az 59. §. szerint oly akadály áll be, mely­nek elhárítása végett az elnök a szavazást megszakí­tani volt kénytelen. Ezen intézkedés által az 1848. V. törvényczikk 33. §-nak azon rendelete, hogy a szavazás a meg­kezdéstől félbenszakitás nélkül folytatandó, hatályon kívül létezik. 52. §. Vidéki kerületben a választók községen­ként, s egy községbeli választók a szerint a mint egyik, vagy másik jelöltre szavaznak, külön bocsá­­tandók a szavazásra. 58. §: Az 1748. V. törvényczikk 34. §-a ak­ként bővíttetik, hogy ha szavazás közben az egyik jelölt visszalép s ezen szándékát a választási elnök­nek személyesen vagy sajátkezűleg irt és aláírt nyi­latkozatban határozottan kijelenti, a vetélytárs nél­kül maradt jelölt országgyűlési képviselőnek nyilvá­­níttatik. 59. §. Ha a választás folyama alatt oly akadá­lyok merülnek fel, melyek miatt a szavazást rende­sen folytatni nem lehet, az elnök a szavazást saját fe­lelősségére, két órán túl nem terjedhető időre felfüg­gesztheti. Ez esetben a szavazás ideje az­nap annyi órá­val toldatik meg, a­hány órára az fölfüggesztetett, ezen megszakítás azonban a központi választmány által a községek szavazásra megállapított határna­pokat nem zavarhatja meg. 60. §. Ha a szavazás két óra múlva sem foly­tathatnék zavartalanul, az elnök a választást félbe­szakítja, és erről a központi választmánynak jelen­tést tesz. A központi választmány az uj választásra ezen törvény 42. §. értelmében uj határidőt tűz ki. 61. §. Az 1848. V. törvényczikk 36. §-a akként módosíttatik, hogy ha két jelölt közt második sza­vazásnak van helye, az uj szavazásra a központi választmány ezen törvény 42. §. szerint uj határ­időt tűz. Ha két jelölt egyenlő számú szavazatot nyert, szintén uj választásnak van helye, melynek határ­idejét a központi választmány ugyanazon módon tűzi ki. Minden választó csak azon nap szavazhat, mely napra azon község illetőleg városrész, melyhez tar­tozik, a szavazásra behivatott. Azon választók, kik szavazásra akkor nem je­lentkeztek, mikor a megállapított sorr­ed szerint azon községen, vagy városrészen volt a sor, az azon napra behívott választóknak leszavazása után sza­vazhatnak azon esetre, ha az előbbi §-ban megállapí­tott záróra még el nem múlt. A záróra után a szavazás mindenesetre bere­­kesztetik. Az elnök köteles gondoskodni arról, hogy a szavazásra a kitűzött napon megjelent választók aka­dály nélkül szavazhassanak. 53. §: A küldöttségi elnök a napi eredményt a küldöttség előtt mindennap nyilvánosan összeszá­mítja, azt a rovatíven feljegyzi, ezen feljegyzést az elnök, a jegyző s a küldöttségnek legalább két tag­ja írják alá s az ekként ellenjegyzett rovativek két példánya a választási elnöknél, egyik példánya a kül­döttség jegyzőjénél marad. 54. §. A szavazó helyiségben a küldöttség tag­jain, a közigazgatási tisztviselőn és a jegyző mellé rendelt írnokokon felül csak a szavazásra beszállított választók lehetnek jelen. 55. §: A választót a szavazásnál irányadólag útba igazítani, vagy rábeszélni nem szabad; kérdést a választóhoz csak a küldöttségi elnök intézhet, s ez is csak a feladat korlátai között. Azt, ki e szabály ellen vét, az elnök rendre­­utasítja, ismétlés esetében eltávolítja, s a szükséghez képest mással pótolja. A szavazás alatt felmerült kérdésekben, a kül­döttségi tagok meghallgatása után, az elnök dönt saját felelősségére. 56. §: Semmis a szavazat, ha nincs értelme, ha többfélekép magyarázható, vagy nem a képviselője­löltek valamelyikére adatott. 57. §. Az eljárás befejezése után a választási elnök a jegyzőkönyvet berekesztvén, a szavazás vég­eredményét a küldöttségi tagok előtt összeállítja, a rovatos ívek egy-egy példányát aláírja s a jegyző­­könyvhöz csatolja, a jegyzőkönyv mindenik hiteles példányát szintén aláírja, s ott, hol egy szavazatsze­dő küldöttség működött, annak legalább két tagjá­val, ott, hol két küldöttség működött, mindenik kül­döttségnek legalább két tagjával aláíratja, s végre azon jelöltet, ki a feljegyzett érvényes szavazatok általános többségét megnyerte, a kerület országgyű­lési képviselőjének kijelenti. Ha a küldöttség tagjai az aláírást megtagad­ják, az elnök ezt a jegyzőkönyv végén megjegyezni köteles. 62. §. Az 1848. V. törvényczikk 43. §.-ban előirt választási jegyzőköny az állam hivatalos nyelvén szerkesztendő, abban megemlítendő: a) a választókerület neve, b) a választás helye és ideje,­­ c) a képviselőjelölt neve, d) az ajánlók és ezek által kijelölt, vagy az elnök által kinevezett bizalmi férfiak nevei, a nyi­latkozat kelte s a beadás ideje, e) a jelölt esetleges visszalépése, f) a megválasztott képviselő neve, s ha szava­zás rendeltetett el, g) a szavazatszedő küldöttség tagjainak nevei, h) az azonosságot ellenőrző községi küldöttek nevei, i) a szavazás kezdete, lefolyása és végered­ménye, k) a szabályellenes szavazók nevei s a figye­lembe nem vett szavazók száma, l) az elnök esetleges határozatai s a rend ér­dekében tett intézkedései. Sem óvásnak, sem egyéb észrevételnek a jegy­zőkönyvben helye nincs. 63. §. Az 1848: V. törvényczikk 47. §-a ak­ként módosittatik, hogy azon választások érvénye felett, melyeknek törvényessége bármely tekintetből kérdésbe vétetik, a legfőbb ítélőszék mint kiküldött bíróság ítél. A képviselőház szabályrendelettel álla­pítandja meg: a) hogy a választás törvényességét kinek van joga kétségbe vonni; b) a választás ellen intézett kérvény felemelé­sének módját, benyújtási i­dejét és helyét; c) az igazolási eljárás módozatát azon esetben, ha a választás szabályellenes lefolyása a jegyző­könyvből kivehető. Ezen szabályrendelet törvény erejével bír, s azon esetre, ha módosíttatik, a módosítás csak a kö­vetkező országgyűlésen lép életbe. VI. FEJEZET. Az összeírás és választásnál közreműködő köze­gek felelősségre, a vesztegetés és egyéb vissza­élések megbüntetése. 64. §. A választók összeírása­, a névjegyzék beállítása­ és kiigazítása­, valamint a választási eljárásnál közreműködő közegek a­­­elen törvényben megszabott kötelességüknek pontos és lelkiismere­tes teljesítéséért felelősek 65. §. Azon küldöttségi elnök, jegyző, bizalmi férfi, vagy különös megbízatás folytán közreműkö­dő más közeg ellen, ki a jelen törvény megbízatá­sára vonatkozó rendeleteit, akár cselekmény, akár mulasztás által megsérti, az 1870. IXLII. t. czikk 6. fejezete értelmében fegyelmi eljárásnak van helye, és ezek azon t. ez. 83. §-a szerint 500 írtig terjedhe­tő pénzbírságban marasztalandók­­. Ha a mulasztás vagy a törvényszerű köteles­ség megsértése a választás meghiúsítását, esetleg megsemmisítését vonja maga után, a törvénysértést­­ elkövető fél 2000 írtig terjedhető pénzbírsággal­­ büntetendő. Ha azok kik a fent idézett 78. §. értelmében a­­ vizsgálat elrendelésére vannak hivatva, azt el nem rendelik, e vizsgálatot és ennek folytán a tiszti ke­resetet, a központi választmány megkeresésére, vagy egyesek indokolt panasza alapján, a belügyminiszter is elrendelheti. 66. §-Azon közhivatalnok, vagy lelkész, ki az 1848: V. t. ez. 15. §-a és a jelen törvényben említett adatok, illetőleg okiratok kiadását megtagadja, az illetékes királyi törvényszék által 500 írtig terjed­hető bírsággal büntetendő.­­ 67. §. A­ki saját, vagy más nevének a válasz­tók névjegyzékébe illetéktelen felvétele végett az összeíró küldöttség előtt tudva hamis, vagy lényegé­ben valótlanságot tartalmazó okiratot használ, 500 írtig terjedhető birsággal, vagy 3 hónapig terjedhető fogsággal büntetendő. 68. §. Azon küldöttségi tag, ki a vele hivata­losan közlött okmányokat meghamisítja, vagy azo­kat elsikkasztja vagy megsemmiti; továbbá az, ki a választók vagy a szavazók névjegyzékét megha­misítja, a választási jognak 3 évre felfüggesztésével, két évig terjedhető börtönnel és 2000 írtig terjedhe­tő birsággal büntetendő. 69. §. A ki a választónak, vagy ennek tudtá­val családja tagjának azon czélból, hogy bizonyos jelöltre szavazzon, vagy ne szavazzon,­­ pénzt, pénzértéket, vagy más előnyt ad vagy ígér, a válasz­tási jognak 3 évre felfüggesztésével és 100­0 írtig terjedhető bírsággal vagy 6 hónapig terjedhető fog­sággal büntetendő. Ugyanazon büntetés alá esik azon választó is, ki a neki, vagy tudtával családja tagjának a jelen §-ban megjelölt czélból adott pénzt, pénzértéket vagy más előnyt elfogadta. 70. §. Ha a 68- és 69. §- ban foglalt hamisítás vagy visszaélés közhivatalnok, vagy községi elöljáró által követtetik el, ezen cselekmény súlyosabb be­számítás alá esik s ennek elkövetői ellen az ugyan­azon §-ban kiszabott büntetésen felül a hivatalvesz­­tés is mindig kimondandó. 71. §. A ki a választók nyilvános gyülekeze­tén szóval, nyomtatvány vagy irat terjesztése által a tulajdonjog sérthetetlensége, vagy valamely osztály, nemzetiség, hitfelekezet ellen izgat, választói jogának 3 évre felfüggesztésével és 1500 írtig terjedhető bírsággal, vagy egy évig terjedhető fogsággal bün­tetendő. A­ki pedig a fennérintett módon a király sze­mélyének sérthetlenségét, vagy az ország alkotmá­nyát megtámadja, úgyszintén az is, ki a fennálló törvények kötelező ereje, vagy a magyar állam egy­sége ellen izgat, a választói jognak három évre fel­függesztésén felül 3 évtől 5 évig terjedhető börtön­nel büntetendő. 72. §. Azok, kik valamely választót választói jogának gyakorlatában erőszakkal megakadályoz­nak, 500 írtig terjedhető bírsággal, vagy 3 hónapig terjedhető fogsággal büntetendők. A­kik pedig a választási helyen erőszakot használnak a végett, hogy a választás meg ne kez­dethessék, félbeszakíttassék vagy pedig meghiusít­­tassék, a választási jognak 3 évre felfüggesztésével és egy évtől három évig terjedhető börtönnel bünte­tendők. 73. §. A­ki másnak neve alatt szavaz, vagy másnak neve alatt jelentkezik a szavazásra, 200 fo­rintig terjedhető birsággal, vagy 6 hétig terjedhető fogsággal büntetendő. 74. §. Ki a választás színhelyén a rendet za­varja, vagy oda botot, fegyvert, vagy más ütő esz­közt visz, és azt a rendre ügyelő közeg felhívására rögtön le nem teszi, az illetékes közigazgatási ható­ság által rendőri utón 3 naptól egy hónapig terjed­hető fogsággal büntetendő. 75. §. A párt vagy jelölt zászlóját, jelvényét imaházra, állami, törvényhatósági, városi, községi középületre kitűzni tilos, nyilvános pártgyűlés, párt­ünnepély , körmenet a városi, vagy községi elöljáró­ságnál a megelőző napon mindig bejelentendő, s eze­ken magát az elöljáróság megbízott által képvisel­tetheti. A­ki a zászlónak, jelvénynek tilos helyre kitű­zését elrendelte, s a be nem jelentett nyilvános párt­­gyűlést, pártünnepély­t, körmenetet rendezte, közigaz­gatási úton a járási szolgabíró, illetőleg a városi kapi­tány által 100 írtig terjedhető bírsággal, vagy 20 na­pig terjedhető fogsággal büntetendő. A tiltott helyre tűzött zászlót, jelvényt az elöl­járóság eltávolítani köteles. 76. §. A pénzbüntetés az illetékes törvényszék által azon törvényhatóság rendelkezésére bocsátandó, melynek területén a megbüntetett cselekmény elkö­vettetett, s ez által népnevelési czél­okra, vagy terü­letén létező közkórház, vagy szegények alapjára for­dítandó. 77. §. A jelen fejezetben felsorolt törvényszegé­sek miatt a bűnvádi eljárás csak akkor indítható meg, ha a cselekmény elkövetése után 30 nap alatt a bíró­ságnál feljelentetett. VII. FEJEZET. Vegyes és átmeneti intézkedések. 78. §. Bogsán , Dognácska , Moldova, Ora­­vicza, Resicza, Stajerdorf és Szászkabánya közsé­gekben, melyekre az 1848: V. törvényczikk 2. §-a a) pontjának a városokra vonatkozó rendelkezése eddig alkalmaztatott, ezen gyakorlat jövőre is fen­­tartatik. 79. §• Az 1848: V. t. ez. 6. §-ának rendelete, mely szerint min­den képviselő választására egy kü­lön választókerület alakítandó, az erdélyi megyék, székek, vidékek és városokra is kiterjesztetik. Az ország többi részeiben a választókerületek és a választási főhelyek iránt jelenleg fennálló tör­vényhatósági határozatok a törvény további intézke­déséig érvényben maradnak.

Next