A Hon, 1874. május (12. évfolyam, 100-124. szám)
1874-05-23 / 117. szám
laszát. Ez nem egészen jogosulatlan szokás; nem jogosulatlan azért, mert mindnyájan tudjuk, hogy a külügyminiszter szavaiba sokszor épen azt szokás beletenni, ami azokban nincs s néha azt nem látni, ami bennök van; hogy azok mindig különböző magyarázatokra és néha félremagyarázatokra adnak alkalmat, amelyek a kedélyeket sokszor nyugtalaníthatják. Nálunk ez a szokás az idő rövidsége miatt sokszor talán nehezen vihető keresztül, de pótolva van azon gyakorlat által, hogy az interpellációk rendesen az albizottságban szoktak a miniszterhez létetni s ott legalább egy kis ideje van a válasz megfontolására. Sajnálom tehát, hogy nem ezt az utat választotta a 1. bizottsági tag úr, bár nem tagadom abbeli jogát, hogy a külügyminiztert, ott ahol neki tetszik, s tehát itt is interpellálhatja. (Helyeslés.) Ezeket előrebocsátva áttérek magára a nyilatkozatra. Az igen t. bizottsági tag előadása, ha jól fogtam fel (mert nem egykönnyű azt egy hallásra megérteni), két részre osztható. Az első az, melyben hivatali elődömnek eljárása felett mondja ki — úgy akarom hinni — saját nézetét s azt bizonyos okmányokból vett idézetekkel támogatja. Előadásának ezen első részében szól egyszersmind az én akkori állásomról s Orczy bárónak akkor tett nyilatkozatáról; második részében egy kérdést intéz hozzám. Ami az elsőt illeti, reményem, maga a 1. bizottsági tag is át fogja látni, hogy én, ha semmi más okból nem, de már azon okból sem követhetném őt a vitatkozás azon terére, melyet kijelölni méltóztatott, mert nézetem szerint nemcsak a lovagiasság, hanem a méltányosság szabályaival is ellenkezik, valakinek eljárását ott hozni bírálat alá, ahol az illető nincs jelen, a hol magát nem védheti, a hol eljárásának indokait, a helyzetet, melyben volt, nem adhatja elő s igy igazságtalan ítéletnek lehet kitéve. (Helyeslés.) E térre tehát én természetesen nem fogom követni a 1. bizottsági tagot, hanem áttérek arra, amit az én állásomról méltóztatott mondani. A t. szónok úrnak az a nézete, hogy én elődömnél sokkal határozottabb s egyöntetűbb politikát követek. Én igen köszönöm a t. bizottsági tag úrnak ebbeli nézetét, de meg fog nekem bocsátani, ha hozzáteszem azt is, hogy a bizalmat, mely e nyilatkozatában foglaltatik, sokkal szívesebben vettem volna, ha nem más költségén ajánltatik föl. (Tetszés.) Ami pedig az előttem szólottnak Orczy báró úrra vonatkozó megjegyzését illeti, azon válaszból, melyet a napokban 1. barátom a magyar miniszterelnök az országgyűlésnek adott, méltóztatik tudni, hogy a magyar kormány azon tárgyalásokról vagy kísérletekről, melyek akkorában Ausztria-Magyarország és más államok közt folytattattak, tudomással nem bírt. Ugyanígy t. barátom Orczy bárónak e tekintetben tett nyilatkozata megfelelt azon ténynek, hogy amint én tudom, neki sem volt ezen jegyzék létezéséről tudomása. Megengedem, hogy más jegyzékeket is említetlenül hagyott, de azokat természetesen nem említhette azon oknál fogva, melyet a t. bizottsági tag úr is elfogad, hogy t. i. egyátalában minden jegyzéket a vöröskönyvben közölni nem lehet. E tekintetben tehát azt teljesítette, amit állásánál fogva kellett teljesítenie. Abból, hogy a magyar kormány ezen tárgyalásokról nem volt értesülve, azt következtetni, hogy a törvény követelményeinek elég nem tétetett és ez alapon vádat emelni hivatalbeli elődöm ellen, absolute el nem fogadható, mert meg vagyok győződve, hogy mielőtt ezen tárgyalások, ezen kísérletek aláírás alá kerültek volna, vagy bárminő terhet róhattak volna a monarchiára, bizonyosan úgy a törvény értelmében, mint a dolgok természeténél fogva közöltettek volna a magyar kormánynyal is, melynek módjban lett volna törvényes befolyását gyakorolni. (Tetszés.) Ennyi a válaszom arra, ami az előadás első részét illeti. Ami már most a második részt illeti, erre nézve igen határozottan és tisztán válaszolhatok. Akkor, midőn agen benső és barátságos viszonyok, melyek köztünk és azon jegyzékekben érintett államok között léteznek és a melyeknek föntartása iránt a t. szónok aggodalmakat táplál, megalakultak, ha nem ismerték is az illető kormányok és államok minden államférfi működésének részleteit, de nagyban és egészben azon állás, melyet az államok azon viszonyok között egymással szemben elfoglaltak, kölcsönösen ismeretes volt. Ha pedig daczára annak, hogy ezen állás titok nem volt, ezen benső és barátságos viszonyok létrejöttek, úgy igen természetesnek találom azt is, hogy nem kell attól tartanunk, hogy azon szerencsésen létrejött viszonyok valamely részletnek bővebb megismertetése által kérdésbe hozassanak. A kérdésre tehát határozottan azzal felelhetek, hogy sem ezen jegyzék, melyre hivatkozni méltóztatott, sem pedig más efféle a mi netalán még ezentúl nyilvánosságra találna jutni, —a most fenálló barátságos viszonyt sem Oroszországgal, melyet megnevezni méltóztatott, sem más a önjegyzékben érintett országokkal, amint eddig nem arterálta egy cseppet sem, úgy ezentúl sem fogja kérdésbe hozni. E tekintetben tehát az előttem szóltbizottsági tag urat teljesen megnyugtathatom. (Élénk helyeslés.) Keglevich Béla gróf már készen tartott egy indítványt — gondolván hogy Zsedényi formaszerü interpellatiót fog benyújtani, — melyben a napirendre való térét indítványozta volna. A külügyminiszer azonban megelőzvén,mindkét irányban — azt reményli legalább — mindnyájunkat megnyugtatott (Helyeslés) S ily körülmények között hosszasan szólni nem óhajt, mert a külügyi budget kérdését, bizalom kérdésnek tekinti, melyet e lehető vita nélkül általánosságban megszavazni óhajt (Helyeslés) Elfogadja a külügyi budgetet. Helyeslés) Horn Ede megelégedéssel veszi a miniszter nyilatkozatait, s örül, hogy egyelőre nincs okunk a béke megzavarásától tartani. Ő azonban most nem erről akar szólani. Amire figyelmeztetni akarja a külügyminiszter urat, annak egyik pontját képezi a diplomatiai képviselet, másikát a consuli képviselet. Elismeri, hogy kényes a mostani politikai helyzet, s ennek következtében nem fog egyetlen egy oly pontot sem érinteni, melynek a legkisebb fényes oldala lehetne. Ezért sem a kettős római képviseletről nem fog szólani, sem arról, vájjon múlhatlanul szükséges-e, hogy Dresdában, Münchenben és Stuttgartban legyen-e külön képviseletünk, midőn elismert dolog, hogy legalább a külpolitikára nézve a német egység már megvan, de mégis kérdi a külügyminiszter úrtól, várjon mélhatlanul szükséges-e, hogy külön képviseletünk legyen Brüsselben és Hágában, Madridban és Liszabonban, Svédországban és Dániában ? Azt gondolja, hogy ez olyan három csoport, melyek mindegyikében elég lenne egy diplomatiai képviselet; elég lenne annál is inkább, minthogy azon országokban az úgynevezett Staats-Actionen elő nem kerülnek, a inkább a consuloknak, a kereskedelmi érdekek képviselőinek van ott dolguk, mint a diplomatiaiaknak. Másik figyelmeztetése a kelettel létező viszonyainkra vonatkozik. Ismételnie hangsúlyoztatok a magyar parlamentben és a sajtóban, hogy hivatása mind politikaailag, mind társadalmilag, mind kereskedelmileg, de főképen kereskedelmileg keletre uralja Magyarországot; ez mindenesetre igaz. Vajon a mi képviseletünk a keleti országokban az ügynökökről szól nem a diplomatiaiakról — megfelel-e egészen a feladat magasságának? Fájdalom,erre határozott igennel nem mer felelni. A többek közt csak egy tényt bátor felemlíteni, melyet több oldalról hallott és a mely abban áll, hogy ha magyar osztrák alattvalóknak dolguk van a fejedelemségekben, Bosniában, Serbiában vagy Törökországban, ha valamit meg akarnak tudni, vagy valami bajuk van, ügyeikben sokkal szívesebben s a siker biztosabb reményében fordulnak a gőzhajótársulat ügynökeihez, mint a mi hivatalos ügynökeinkhez. Andrássy Gyula gróf külügyminiszer. (Közbeszól : Azt alig hiszem.) Horn Ede: Többször hallottam ismételtetni oly emberek részéről, kik megbízhatók. A másik pont abban áll, hogy a magyar-osztrák kereskedőnek a keleti tartományokban nincsen semmi biztosítéka azon követelések kiegyenlítésére, melyekbe lép egy ottani kereskedővel vagy iparossal, például a hátralékos adósok ellen hozott végzések a keleti országokban semmikép végre nem hajthatók. Ez az ottani kereskedelemnek nagy kárára van. Bátor voltam ez iránt ismételve felszólalni a képviselőházban is, hol az igazságügyi miniszter és a kereskedelmi miniszter azt felelték, hogy ez nagyon szomorú, nagyon káros, de miután szerződések e tekintetben nem léteznek, mi azon nem segíthetünk; e bajon csak a külügyminiszer segíthet, amennyiben ilyen szerződéseket létesít. Én azt gondolom, hogy ilyféle nemzetközi szerződéseknek, melyek kereskedelmi viszonyainkat a kelettel javíthatják, sokkal nagyobb hasznuk, jobb hatása lenne mint Siammal, Japánnal s más ilyen országokkal kötött kereskedelmi szerződéseknek. Erre vagyok tehát bátor felkérni a t. külügyminiszter figyelmét, hozzátéve azt, hogy egész kereskedelmünknek és iparunk hálás köszönetét kiérdemelné az által, ha ezen irányban alkalmazná az ő tevékenységét, ha valamikép oly szerződéseket hozna létre, melyek által viszonyaink a kelettel jobb és rendesebb irányba jönnének. Andrássy Gyula gr. külügyminiszter: T. országos bizottság! A tisztelt bizottsági tag ar által mondottakból csak kettőt vagyok bátor kiemelni. (Halljuk!) Az egyik azon állítás, mintha az osztrák-magyar monarchia alattvalói több oltalmat találnának a gőzhajózási ügynököknél, mint az illető consulatusoknál. Ezt kérném bebizonyítani, mert egyáltalában nem engedhetem meg, hogy ez így legyen. Meglehet, hogy talán jobb felvilágosítást kaptak azon kérdésekre nézve, melyeket az ügynökök jobban ismertek , de tagadnom kell, hogy a 1. bizottsági tag által mondottak egész általánosságban álljanak. Ami a másik figyelmeztetést illeti, hogy az osztrák-magyar alattvalók jogi igényeit keleten nehéz érvényesíteni, kénytelen vagyok bevallani, hogy ez így van, hanem hasonló sorsban részesül e tekintetben egész Európa és ez onnan jó, hogy a régóta fenálló szerződések keresztülvitelének lehetősége már-már illusóriussá vált, azonban újabbakat létrehozni — midőn itt jogi alapnak feladásáról és új alap foglalásáról van szó — még eddig senkinek sem sikerült. A külügyminisztérium ez irányban működött és működik és bizonyosan maga meg fogja tenni azt, amit a kereskedelem és egyáltalában az osztrákmagyar alattvalók érdekei e tekintetben követelnek. (Élénk helyeslés.) Ezután a minisztérium rendes kiadásai megszavaztatnak. Következik azon két határozati javaslat, melyet az albizottság a keleti akadémiára nézve beterjesztett, s mely szerint abban egy magyar nyelvtanár is alkalmaztatnék s az államösztöndíjban részesülök részéről a magyar nyelv ismerete igényeltetnék. Tombor Iván javaslatot nyújt be, hogy a horvát nyelvnek is tanszék állíttassék fel a keleti akadémián. Keglevich Béla: Mióta az albizottságban elfogadtatott a magyar nyelvre vonatkozó fentebbi határozat, azt hallotta, hogy a kormány költségén, vagyis stipendium útján nem meghatározott számú tanonczok vétetnek fel, hanem az összes tanonczokból azok, kik évi tanfolyam után oly bizonyítványokat nyertek, melyek őket szellemi képzettségeiknél és haladásuknál fogva arra jogosítják, hogy ők ily állami segélyben részesülhetnek, hivatvák arra, hogy stipendiumban részesüljenek , ily körülmények közt azon nézeteknek, amelyeket az előtte szólott felhozott s melyek a bizottság javaslatában foglaltatnak, nem lenne tárgyuk és úgy elesnek. Ennél fogva óhajtaná, hogy e részben az albizottság jelentése ily irányban módosíttatnék. Orczy Béla báró: Teljesen úgy áll a dolog, amint Keglevich úr említette, hogy csak az akadémiában töltött idő leteltével osztatik ki az államsegély, azon különbséggel, hogy ezen stipendiummal ellátott állomásoknak száma nyolczra van meghatározva. Az akadémikusok közül csak a legjelesebb tanonczok jutalmaztatnak ezen állomásokkal és a kiképeztetés serkentéséül szolgáltatnak ki azon kikötéssel, hogy ha a további két évben előmenetelüknek nem adják jeit, a segély tőlük elvonatik és azoknak adatik, kik a legjelesebbek. A felvétel tehát nem történik úgy, mint azelőtt, hogy az államsegély mindjárt kiadatik, hanem csak két évi jó magaviselet után adatik ki. Előfordulhat, hogy bizonyos időben nem találkoznak oly feltétlenül jeles tanulók, kik minden követelménynek megfelelnek, de arra mindig gond van, hogy legalább azok, kik élvezik, megfeleljenek azon feltételeknek, melyeket az állam ezen segedelem viszonzásául a tanonczoktől várhat. Arra nézve tehát meg lehet nyugodva a bizottság, hogy ha a magyar tanonczok mutatkoznak a legjelesebbeknek, semmi sem áll útjában annak, hogy azok elnyerjék a segélyt. Keglevich Béla gr.: Indítványom az, hogy ezen keleti akadémiára pótlólag behozott határozat nélkül, fogadtassék el az albizottság jelentése. Falk Miksa rászalja, hogy a külügyminiszter képviselője ezeket már az albizottságban el nem mondta, amely esetben nem terjesztetett volna be a bizottság által határozati javaslat. Ő különben Tombor indítványa ellen szól. Tombor ugyanis — így folytatja — a horvát nyelv számára akar tanári széket felállítani azon okból, mert a keleti akadémiában tanulóknak azon nyelvekre a keleten lévő consulatusoknál szükségük lesz. Mi egészen más szempontból indultunk ki, midőn azt kívántuk az albizottság részéről, hogy a magyar nyelv számára állíttassék fel egy tanszék. Mi azt gondoltuk, hogy ha azon akadémiában az osztrák-magyar monarchia számára consulok képeztetnek, tekintve azt hogy a magyar alattvalóknak joguk van megkívánni képviselőjüktől, hogy ha ők egy magyar documentumot produkálnak, legyen legalább egy ember a consulatusoknál, aki azt megértse, ennélfogva indokolt a magyar nyelv tanszékének felállítása. Nem lehet ugyan ezt egyszerre kivinni, hanem mégis azt gondolom, hogy lassanként el fogjuk érni. Az argumentum az volt, hogy a magyar osztrák monarchiának két diplomatiai nyelve van: a német és magyar. Mi azt akarjuk, hogy aki a magyar-osztrák monarchiát külföldön képviseli, az ne csak az egyik, hanem mindkét nyelvet értse. Ha azonban t. barátom Tombor Iván erre az álláspontra áll és azt akarná mondani, hogy a horvát. 1 nyelv is ugyanazon okból taníttassék, ez ellen határozottan tiltakoznám, mert ebből az következnék, hogy nem sokára más 3—4 nyelvek követelnének hasonló jogot. (Úgy van!) Abból amit Tombor Iván barátom mondott, hogy azok, akik oly vidékekre küldetnek, ahol a horvát nyelv divatozó, azoknak a horvát nyelv ismeretével kell bírni. Ezt szemügyre és figyelembe venni, a külügyminiszternek a dolga. (Helyeslés), aki bizonyára nem fog pl. Bosniába oly embert küldeni, aki az ottan uralkodó nyelveket nem ismeri. Én tehát részemről csak azért szólaltam fel, hogy azon félremagyarázásnak elejét vegyem, mintha a horvát és a magyar nyelv között e tekintetben paritás léteznék. Egyébiránt ha a horvát nyelvet utilitás szempontjából fel akarja vetetni a tantárgyak közé, én szavazatomat függővé teszem a külügyminiszter úr nyilatkozatától azon kérdésre, hogy váljon lehetséges volna-e a keleti akadémiában, ahol már úgy is 5 vagy 6 nyelvet tanulnak, még egy hetediket is tanítani. Ez ellen elvben nem volna kifogásom. (Helyeslés.) Andrássy Gyula gr. külügyminiszter : Bátor vagyok e kérdésre azt válaszolni, hogy miután itt nem arról van szó, hogy köteles tantárgynak tekintessék, akár az egyik, akár a másik nyelv, én részemről igen óhajtom, hogy azok, akik a diplomatiai pályán, vagy mint consulok hivatva vannak működni, ne csak az itt divatozó nyelveket, hanem különösen egyszersmind az idegen nyelveket is mentül inkább ismerjék. De azt gondolom, ennek igazi útja az, hogy ha mentül több magyar és horvát megy a keleti akadémiába (Helyeslés) és ott a szükséges tanulmányokat magáévá teszi, akkor a külügyminiszter, bárki legyen az, ma én, holnap más, csak örvendeni fog, ha alkalmazhatja azokat, kik e nyelveket ismerik. Ez sokkal természetesebb út, mint külön tanárt alkalmazni egy közös intézetnél,melynek meglehet,hogy talán csak 2 — 3 növendéke lesz, és különben is a horvátok ott egymás közt horvátul fognak beszélni, tehát nem szorulnak a horvát tanárra, a magyarok magyarul s azok sem szorulnak a magyar tanárra. Azokat, kik államdíjt kapnak, kényszeríteni ismét nem lehet a nyelvek tanulására, mert amint Orczy b. t. barátom az imént kifejtette, most nem létezik azon rendszer, mely eddig volt, t. i. hogy bizonyos számú tanítványok az állam által ingyen láttatnak el, hanem csak azok kapnak államdíjt, kik két évet töltvén ez intézetben, a legkitűnőbb vizsgát teszik le tekintet nélkül anyanyelvükre. Ezeket pedig utólagosan ily nyelvek tanulására kényszeríteni nem lehet. A többire nézve méltóztassanak megnyugodni abban, amit előadni bátor voltam. Erre a hat javaslatok mellőztetnek. A külügyminiszteri költségvetés rendes és rendkívüli tételei a bizottság ajánlata szerint elfogadtatnak. Házmán Ferencz a következő hat javaslatot adja be: Eszközölje a közös külügyminiszter úr, hogy a consulok által szabályszerűen és évenként beküldendő figyelmeztetésekre és javaslatokra is kiterjeszthető jelentésekből, kivonatban világos áttekintést nyújtó kézikönyv készítessék, mely a kereskedelmi és iparkamaránál, a gazdasági egyletek, s mind a két törvényhozó testület tagjainak a nemzetközi forgalomra vonatkozó tárgyalásaiban és intézkedéseiben tájékozásul szolgálhasson. Andrássy Gyula gróf külügyminiszter: Nakem nincs ellenvetésem. Elnök : Méltoztatnak e határozati javaslatot elfogadni? (Elfogadjuk.) Tehát elfogadtatok s a bir. tan. bizottságával közöltetik. Elnök : Tisztelt országos bizottság! E szerint bevégeztetett a közös külügyminisztériumnak 1875. évi költségvetési előirányzata tárgyában a külügyi albizottság jelentésének részletes tárgyalása is. Hátra van még az ügyrendnek 39. §-a értelmében,hogy annak szerkezetére nézve történjék meg szavazás; kérem azért a 1. országos bizottságot, méltóztassék holnapra egy rövid ülést határozni. Talán czélszerű lenne holnap 1 órakor tartani ülést. Széll Kálmán. Én czélszerűbbnek tartanám, ha a holnapi ülés délelőtt 10 órakor tartatnék, éspedig azért, mert igen könnyen megtörténhetik, hogy a 7-es albizottság valamely jelentést lesz képes addig tenni, melynek kinyomatása elrendeltetvén, és délutánig tanulmányoztatván, még holnap lenne tárgyalás alá vehető. (Helyeslés.) Elnök: Holnap d. e. 10 órakor tehát ülés fog tartatni, napirendje lesz a jelen költségvetés végleges megszavazása, és esetleg a 7-es bizottságnak előterjesztése. Ülés vége 1 óra 5 perczkor. — Az osztrák delegatió ma délben ülést tartott, melyen a magyar delegatiónak a hadügyminisztérium rendes költségvetésére vonatkozó üzeneteit tárgyalta. A két delegatió által megszavazott határozati összegek közt a különbség összesen 72.000 ftot tesz, mely összeg a 7, 10, 13, 18, 22, 24, 24, 25, 26. czímek közt oszlik el. A delegátió a pénz- ügyi bizottság indítványát elfogadta és fentartotta előbbi határozatait. A virementra nézve pedig elhatározta, hogy arra csak annyiban ad felhatalmazást, amennyiben a 7. és 25. czimeknél netán elérendő megtakarítás a 22 — 24 czimére fognak fordíttathatni. Végül több kérvény intéztetett el, többi közt a triesti »Societá umanitaria« kérvénye a nemzetközi békebíróságra nézve a külügyminiszterhez utasíttatott. A két delegátió által megszavazott összegek mennyisége közti differentiák kiegyenlítésére kiküldött bizottságba megválasztatott Demel, Weber, Herbst, Coronini, Gross, Brestl, Schaupp; általános előadó Demel. Törvényjavaslat az 1848 . V. és az erdélyi 1848 : I. törvényczikkek módosításáról és kiegészítéséről. (Folytatás és vége.) 47. §. Minden város tanácsa és község elöljárósága által a választás helyére két tag küldendő, kik a község választóinak szavazásánál azok azonosságát ellenőrizni kötelesek. 48. §. Az 1848. V. törvényczikk 32. §-a akként egészittetik ki, hogy a szavazás csak nyilvánosan, élőszóval történhetik a község vagy városrész, melyhez a szavazó tartozik, a szavazó neve, lakhelye és szavazatának a rovatos ivre leendő nyilvános feljegyzése által. 49. §. A szavazáshoz az elnök ott, hol a választók száma 1. 750-et meg nem haladja, egy, hol ezen számot meghaladja, két küldöttséget alakít, az egyiket saját, a másikat egyik általa megbízandó helyettes elnök vezetése alatt, a jegyzőket a küldöttségek közt a választási elnök osztja fel. Ha azon választók, kik képviselőt ajánlottak, bizalmi férfiaikat a választást megelőző napon az elnöknél be nem jelentették, ha ezek, a választott jegyző, vagy a községi küldöttek a választásra meg nem jelentek, ezeket, a választási elnök helyettesíti. 50. §. Az egy napra eső községek vagy városrészek szavazási sorrendjét, és ott, hol két szavazatszedő küldöttség működik, azok felosztását a küldöttségek között a választási elnök teszi meg. A sorrendet köteles az elnök mindig akként megállapítani, hogy a távolabb fekvő községek vagy városrészek választói előbb szavazzanak. Az, hogy melyik község vagy városrész mely napon, mily sorrendben és melyik küldöttség előtt szavaz, a szavazó helyiség előtt, valamint a község több helyein kifüggesztett hirdetményben közzéteendő. 51. §. A szavazatszedő küldöttség az évnek április 1-től október hó 1-ig megejtendő választásoknál a meghatározott napokon reggeli 8 órától esti 6 óráig, az év többi hónapjaiban reggeli 8 órától esti 5 óráig folytonosan együtt ül, a szavazás folytatása ezen zárórán túl csak a következő esetekben engedtetik meg: a) ha a község választói a 44. §. esetében az 1500-at meghaladják, a küldöttség az nap, a záróra után még annyi óráig marad együtt, ahány 151 választója van a beosztott községnek az 1500 választón felül; b) ha az 59. §. szerint oly akadály áll be, melynek elhárítása végett az elnök a szavazást megszakítani volt kénytelen. Ezen intézkedés által az 1848. V. törvényczikk 33. §-nak azon rendelete, hogy a szavazás a megkezdéstől félbenszakitás nélkül folytatandó, hatályon kívül létezik. 52. §. Vidéki kerületben a választók községenként, s egy községbeli választók a szerint a mint egyik, vagy másik jelöltre szavaznak, külön bocsátandók a szavazásra. 58. §: Az 1748. V. törvényczikk 34. §-a akként bővíttetik, hogy ha szavazás közben az egyik jelölt visszalép s ezen szándékát a választási elnöknek személyesen vagy sajátkezűleg irt és aláírt nyilatkozatban határozottan kijelenti, a vetélytárs nélkül maradt jelölt országgyűlési képviselőnek nyilváníttatik. 59. §. Ha a választás folyama alatt oly akadályok merülnek fel, melyek miatt a szavazást rendesen folytatni nem lehet, az elnök a szavazást saját felelősségére, két órán túl nem terjedhető időre felfüggesztheti. Ez esetben a szavazás ideje aznap annyi órával toldatik meg, ahány órára az fölfüggesztetett, ezen megszakítás azonban a központi választmány által a községek szavazásra megállapított határnapokat nem zavarhatja meg. 60. §. Ha a szavazás két óra múlva sem folytathatnék zavartalanul, az elnök a választást félbeszakítja, és erről a központi választmánynak jelentést tesz. A központi választmány az uj választásra ezen törvény 42. §. értelmében uj határidőt tűz ki. 61. §. Az 1848. V. törvényczikk 36. §-a akként módosíttatik, hogy ha két jelölt közt második szavazásnak van helye, az uj szavazásra a központi választmány ezen törvény 42. §. szerint uj határidőt tűz. Ha két jelölt egyenlő számú szavazatot nyert, szintén uj választásnak van helye, melynek határidejét a központi választmány ugyanazon módon tűzi ki. Minden választó csak azon nap szavazhat, mely napra azon község illetőleg városrész, melyhez tartozik, a szavazásra behivatott. Azon választók, kik szavazásra akkor nem jelentkeztek, mikor a megállapított sorred szerint azon községen, vagy városrészen volt a sor, az azon napra behívott választóknak leszavazása után szavazhatnak azon esetre, ha az előbbi §-ban megállapított záróra még el nem múlt. A záróra után a szavazás mindenesetre berekesztetik. Az elnök köteles gondoskodni arról, hogy a szavazásra a kitűzött napon megjelent választók akadály nélkül szavazhassanak. 53. §: A küldöttségi elnök a napi eredményt a küldöttség előtt mindennap nyilvánosan összeszámítja, azt a rovatíven feljegyzi, ezen feljegyzést az elnök, a jegyző s a küldöttségnek legalább két tagja írják alá s az ekként ellenjegyzett rovativek két példánya a választási elnöknél, egyik példánya a küldöttség jegyzőjénél marad. 54. §. A szavazó helyiségben a küldöttség tagjain, a közigazgatási tisztviselőn és a jegyző mellé rendelt írnokokon felül csak a szavazásra beszállított választók lehetnek jelen. 55. §: A választót a szavazásnál irányadólag útba igazítani, vagy rábeszélni nem szabad; kérdést a választóhoz csak a küldöttségi elnök intézhet, s ez is csak a feladat korlátai között. Azt, ki e szabály ellen vét, az elnök rendreutasítja, ismétlés esetében eltávolítja, s a szükséghez képest mással pótolja. A szavazás alatt felmerült kérdésekben, a küldöttségi tagok meghallgatása után, az elnök dönt saját felelősségére. 56. §: Semmis a szavazat, ha nincs értelme, ha többfélekép magyarázható, vagy nem a képviselőjelöltek valamelyikére adatott. 57. §. Az eljárás befejezése után a választási elnök a jegyzőkönyvet berekesztvén, a szavazás végeredményét a küldöttségi tagok előtt összeállítja, a rovatos ívek egy-egy példányát aláírja s a jegyzőkönyvhöz csatolja, a jegyzőkönyv mindenik hiteles példányát szintén aláírja, s ott, hol egy szavazatszedő küldöttség működött, annak legalább két tagjával, ott, hol két küldöttség működött, mindenik küldöttségnek legalább két tagjával aláíratja, s végre azon jelöltet, ki a feljegyzett érvényes szavazatok általános többségét megnyerte, a kerület országgyűlési képviselőjének kijelenti. Ha a küldöttség tagjai az aláírást megtagadják, az elnök ezt a jegyzőkönyv végén megjegyezni köteles. 62. §. Az 1848. V. törvényczikk 43. §.-ban előirt választási jegyzőköny az állam hivatalos nyelvén szerkesztendő, abban megemlítendő: a) a választókerület neve, b) a választás helye és ideje, c) a képviselőjelölt neve, d) az ajánlók és ezek által kijelölt, vagy az elnök által kinevezett bizalmi férfiak nevei, a nyilatkozat kelte s a beadás ideje, e) a jelölt esetleges visszalépése, f) a megválasztott képviselő neve, s ha szavazás rendeltetett el, g) a szavazatszedő küldöttség tagjainak nevei, h) az azonosságot ellenőrző községi küldöttek nevei, i) a szavazás kezdete, lefolyása és végeredménye, k) a szabályellenes szavazók nevei s a figyelembe nem vett szavazók száma, l) az elnök esetleges határozatai s a rend érdekében tett intézkedései. Sem óvásnak, sem egyéb észrevételnek a jegyzőkönyvben helye nincs. 63. §. Az 1848: V. törvényczikk 47. §-a akként módosittatik, hogy azon választások érvénye felett, melyeknek törvényessége bármely tekintetből kérdésbe vétetik, a legfőbb ítélőszék mint kiküldött bíróság ítél. A képviselőház szabályrendelettel állapítandja meg: a) hogy a választás törvényességét kinek van joga kétségbe vonni; b) a választás ellen intézett kérvény felemelésének módját, benyújtási idejét és helyét; c) az igazolási eljárás módozatát azon esetben, ha a választás szabályellenes lefolyása a jegyzőkönyvből kivehető. Ezen szabályrendelet törvény erejével bír, s azon esetre, ha módosíttatik, a módosítás csak a következő országgyűlésen lép életbe. VI. FEJEZET. Az összeírás és választásnál közreműködő közegek felelősségre, a vesztegetés és egyéb visszaélések megbüntetése. 64. §. A választók összeírása, a névjegyzék beállítása és kiigazítása, valamint a választási eljárásnál közreműködő közegek aelen törvényben megszabott kötelességüknek pontos és lelkiismeretes teljesítéséért felelősek 65. §. Azon küldöttségi elnök, jegyző, bizalmi férfi, vagy különös megbízatás folytán közreműködő más közeg ellen, ki a jelen törvény megbízatására vonatkozó rendeleteit, akár cselekmény, akár mulasztás által megsérti, az 1870. IXLII. t. czikk 6. fejezete értelmében fegyelmi eljárásnak van helye, és ezek azon t. ez. 83. §-a szerint 500 írtig terjedhető pénzbírságban marasztalandók. Ha a mulasztás vagy a törvényszerű kötelesség megsértése a választás meghiúsítását, esetleg megsemmisítését vonja maga után, a törvénysértést elkövető fél 2000 írtig terjedhető pénzbírsággal büntetendő. Ha azok kik a fent idézett 78. §. értelmében a vizsgálat elrendelésére vannak hivatva, azt el nem rendelik, e vizsgálatot és ennek folytán a tiszti keresetet, a központi választmány megkeresésére, vagy egyesek indokolt panasza alapján, a belügyminiszter is elrendelheti. 66. §-Azon közhivatalnok, vagy lelkész, ki az 1848: V. t. ez. 15. §-a és a jelen törvényben említett adatok, illetőleg okiratok kiadását megtagadja, az illetékes királyi törvényszék által 500 írtig terjedhető bírsággal büntetendő. 67. §. Aki saját, vagy más nevének a választók névjegyzékébe illetéktelen felvétele végett az összeíró küldöttség előtt tudva hamis, vagy lényegében valótlanságot tartalmazó okiratot használ, 500 írtig terjedhető birsággal, vagy 3 hónapig terjedhető fogsággal büntetendő. 68. §. Azon küldöttségi tag, ki a vele hivatalosan közlött okmányokat meghamisítja, vagy azokat elsikkasztja vagy megsemmiti; továbbá az, ki a választók vagy a szavazók névjegyzékét meghamisítja, a választási jognak 3 évre felfüggesztésével, két évig terjedhető börtönnel és 2000 írtig terjedhető birsággal büntetendő. 69. §. A ki a választónak, vagy ennek tudtával családja tagjának azon czélból, hogy bizonyos jelöltre szavazzon, vagy ne szavazzon, pénzt, pénzértéket, vagy más előnyt ad vagy ígér, a választási jognak 3 évre felfüggesztésével és 1000 írtig terjedhető bírsággal vagy 6 hónapig terjedhető fogsággal büntetendő. Ugyanazon büntetés alá esik azon választó is, ki a neki, vagy tudtával családja tagjának a jelen §-ban megjelölt czélból adott pénzt, pénzértéket vagy más előnyt elfogadta. 70. §. Ha a 68- és 69. §- ban foglalt hamisítás vagy visszaélés közhivatalnok, vagy községi elöljáró által követtetik el, ezen cselekmény súlyosabb beszámítás alá esik s ennek elkövetői ellen az ugyanazon §-ban kiszabott büntetésen felül a hivatalvesztés is mindig kimondandó. 71. §. A ki a választók nyilvános gyülekezetén szóval, nyomtatvány vagy irat terjesztése által a tulajdonjog sérthetetlensége, vagy valamely osztály, nemzetiség, hitfelekezet ellen izgat, választói jogának 3 évre felfüggesztésével és 1500 írtig terjedhető bírsággal, vagy egy évig terjedhető fogsággal büntetendő. Aki pedig a fennérintett módon a király személyének sérthetlenségét, vagy az ország alkotmányát megtámadja, úgyszintén az is, ki a fennálló törvények kötelező ereje, vagy a magyar állam egysége ellen izgat, a választói jognak három évre felfüggesztésén felül 3 évtől 5 évig terjedhető börtönnel büntetendő. 72. §. Azok, kik valamely választót választói jogának gyakorlatában erőszakkal megakadályoznak, 500 írtig terjedhető bírsággal, vagy 3 hónapig terjedhető fogsággal büntetendők. Akik pedig a választási helyen erőszakot használnak a végett, hogy a választás meg ne kezdethessék, félbeszakíttassék vagy pedig meghiusíttassék, a választási jognak 3 évre felfüggesztésével és egy évtől három évig terjedhető börtönnel büntetendők. 73. §. Aki másnak neve alatt szavaz, vagy másnak neve alatt jelentkezik a szavazásra, 200 forintig terjedhető birsággal, vagy 6 hétig terjedhető fogsággal büntetendő. 74. §. Ki a választás színhelyén a rendet zavarja, vagy oda botot, fegyvert, vagy más ütő eszközt visz, és azt a rendre ügyelő közeg felhívására rögtön le nem teszi, az illetékes közigazgatási hatóság által rendőri utón 3 naptól egy hónapig terjedhető fogsággal büntetendő. 75. §. A párt vagy jelölt zászlóját, jelvényét imaházra, állami, törvényhatósági, városi, községi középületre kitűzni tilos, nyilvános pártgyűlés, pártünnepély , körmenet a városi, vagy községi elöljáróságnál a megelőző napon mindig bejelentendő, s ezeken magát az elöljáróság megbízott által képviseltetheti. Aki a zászlónak, jelvénynek tilos helyre kitűzését elrendelte, s a be nem jelentett nyilvános pártgyűlést, pártünnepélyt, körmenetet rendezte, közigazgatási úton a járási szolgabíró, illetőleg a városi kapitány által 100 írtig terjedhető bírsággal, vagy 20 napig terjedhető fogsággal büntetendő. A tiltott helyre tűzött zászlót, jelvényt az elöljáróság eltávolítani köteles. 76. §. A pénzbüntetés az illetékes törvényszék által azon törvényhatóság rendelkezésére bocsátandó, melynek területén a megbüntetett cselekmény elkövettetett, s ez által népnevelési czélokra, vagy területén létező közkórház, vagy szegények alapjára fordítandó. 77. §. A jelen fejezetben felsorolt törvényszegések miatt a bűnvádi eljárás csak akkor indítható meg, ha a cselekmény elkövetése után 30 nap alatt a bíróságnál feljelentetett. VII. FEJEZET. Vegyes és átmeneti intézkedések. 78. §. Bogsán , Dognácska , Moldova, Oravicza, Resicza, Stajerdorf és Szászkabánya községekben, melyekre az 1848: V. törvényczikk 2. §-a a) pontjának a városokra vonatkozó rendelkezése eddig alkalmaztatott, ezen gyakorlat jövőre is fentartatik. 79. §• Az 1848: V. t. ez. 6. §-ának rendelete, mely szerint minden képviselő választására egy külön választókerület alakítandó, az erdélyi megyék, székek, vidékek és városokra is kiterjesztetik. Az ország többi részeiben a választókerületek és a választási főhelyek iránt jelenleg fennálló törvényhatósági határozatok a törvény további intézkedéséig érvényben maradnak.