A Hon, 1874. június (12. évfolyam, 124-147. szám)
1874-06-02 / 125. szám
rAtxjuhU 125. szám. XII. évfolyam.A líi.i.;Silva,tul: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Kiíffizetési dij: Postán küldve, vág; Budapesten házhoz hordva reggeli és sti kiadás együtt: 8 hónapra........................................6 írt — Er. 6 hónapra ..............................12» — * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elnök napjától számittatik.eggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1874. Kedd, junius 2. Szerkesztett india Barátok-tere, Athenaeum-épület l. emelet A lap szellemi részét illető minden köziemzer a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. —Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a Itradó sivatagba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: A HON“ XII dik évi folyamára. Előfizetési árak: 5553^' • • • '• IS Egy hóra........................2 frt B8PP Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesitve tiz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krbkerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON" kiadóhivatala. Bili-MHjaaWM'Vini'r• -1 pari imwiih.wn— i' * iw»* _____ i í'4 / ( A- Budapest, junius 1. Passiv resistentia. & A pánszláv tót gymnásiumok ügye uj stádiumba lépett. Egyszerű administrativ kérdésből nagy jelentőségű elvi kérdéssé lett. Midőn Zólyommegye s vele még tizenegy tót lakosságú megye figyelmeztette a kormányt a pánszláv gymnásiumok veszélyes voltára s a kormányt arra kérte, hogy vizsgálatot rendeljen s az államellenes irányzatú gymnásiumokat szüntesse meg vagy alakíttassa át, akkor nem tetszett kétségesnek senki előtt, hogy a kormány meggyőződvén az érintett gymnasiumoknak csakugyan államellenes szelleméről, a legnagyobb szigorral fog eljárni az iránt, hogy ily tanintézetek, a minőket egy állam se tűrne meg keblében, Magyarországon se létezhessenek. Ma egészen másként áll a dolog. A kormány félhivatalos közleménye, mely a »Pesti Napló«-ban megjelent s mely a pánszláv gymnásiumokat igyekszik mentegetni, a legerősebb bizonyíték arra nézve, hogy a felvidék legtekintélyesebb megyéinek vádja alapos volt. Maga e közlemény »fájdalmas ténynek« nevezi a pánszláv gymnásiumok állapotát. S most, midőn a kormány meggyőződött, hogy e gymnasiumokban terjesztett szellem ellentétben áll a magyar állam létérdekeivel, nem arra határozta el magát, hogy mint az állam érdekeinek őre, cselekedjék is az állam integritása érdekében, hanem, nem tudjuk bámulatra-e vagy inkább sajnálatra méltó resignatióval jelenti ki, hogy az államellenes törekvésekkel szemben a nemzetiségi törvény értelmében passivitásra, tétlenségre van kárhoztatva, hogy nincs egyéb eszköze az államellenes üzelmek ellensúlyozására a concurrentiának egy kitünően szervezett stb. államgymnásium felállitása által. A »Pesti Napló« félhivatalos közleményének megjelenése után, melynek eredete felől nem lehet kétségünk, a kérdés már most ez: »van-e a magyar kormánynak s e szerint a magyar államnak joga, ereje és hatalma megtenni azt, ami saját fentartására, tekintélyének, integritásának megóvására szükséges ; van-e joga még az esetre is, ha erre világos törvény fel nem hatalmazná?« A kormány félhivatalos közleménye erre nemmel felelt. Mi pedig, akik nem igen vagyunk hajlandók a kormánynak valami nagyon tág felhatalmazást adni, határozott igennel felelünk. A kormány sokkal önállóbb organismus, mintsem hogy gépszerű, akarat nélküli végrehajtója volna a törvénynek. De itt nem is annyira jogról, mint kötelességről van szó Nem joga a kormánynak, de szigorú kötelesége megtenni mindazt, amit az állam érdeke, fentartása igényel. Az lenne egyszer drága dolog, ha a kormány minden oly esetben, midőn az állam érdeke, léte fenyegetti ráuk, külön positív törvény meghozását kövevetelné előbb, hogy kötelességét teljesítse. Minnden kormány általános mandatáriusa az államnak, az állam érdekei és létkérdései megóvása tekintetében, s eljárása még speciál törvény hiányában is igazolva van, mihely az öszhangzik a fennálló törvények szellemivel és az állam védett érdekeivel. Ha tehát a kormány tétlenül szándékolnék nézni néhány pánszláv izgató garázdákodásait, bujtogatásait az iskolákban a migyar állam ellen, akkor nem csak egy orgi ^ nkus, nem csak legsarkalatosabb jogáról, nem csak az állam egyik legfontosabb, mert önvédelmi és önfentartási functiójáról mondo volna le, hanem kötelessége teljesítését odázl volna el magától, amiből a gyakorlatba komoly veszély nőhetné ki magát hazánkra nézve. A félhivatalos közlemény már puszi megjelenése által is megmérhetlen kárt okozott. Országvilág előtt kijelenti, hogy az ország kormánya nem tehet semmit az iskolában űzött államellenes agitatió ellen. Vajjon ez nem fog-e minden hazafias érzelmű felvidéki honpolgárt, ki ez üzelmeket fájdalmasan tapasztalja,mélyen deprimálni s visszarettenteni az ez ellen való tiltakozástól, látva, hogy" tiszta patriotismusa által sugall esetleges föllépése a kormány részéről úgy sem nyeri v támogatást? s vájjon másrészt nem fogja» még jobban bátorítani a haza ellenségeit is izgatásra, midőn magok előtt látják a kormány kislelkü tehetetlenségi vallomását, hogy úgy sem tehet ellenük semmit ? midőn kezeletben tartják a kormány egy nyilatkozatát 1 mely oly argumentumot ad kezökbe, a mint eeddig a legtúlzóbb nemzetiségi agitatiók sel mertek használni: hogy t. i. a nemzetiségi törvény megengedi az ellenséges indulat sz 11tását a magyar ellen, mihelyt valamely nei ^ magyar nyelven beszél valaki, s hogy a * 1 ellen nincs eszköze a kormánynak, legfeljeb 3~ j a — concurrentia. Eddig a legdühösebb pár 58 j szláv is tartott még valamit az államtól, < y soha sem vonta kétségbe azt, hogy az államnak van joga sújtani azt, aki az állam ellen agitál. Most már maga a kormány mondja neki, hogy ne féljen, mert a kormányt az államellenes üzelmek szigorú megtorlásától tiltja a nemzetiségi törvény. Ilyenek a félhivatalos közlemény következményei már mostanáig is. De ha a kormány csakugyan az e nyilatkozatban foglalt elvek szerint akarna eljárni, ha maga akarná magát passivitásra ítélni a nemzetiségi izgatással szemben, akkor szükségkép az a kérdés merül fel: váljon az oly kormány, mely ily elveket vall és valósít, összeegyeztethető-e Magyarország érdekeivel s Magyarország fentartására irányzott édes mindnyájunk törekvéseivel ? Mi részünkről meg vagyunk győződve, hogy egy ily kormány nagyobb veszély volna hazánkra nézve még a legperversusabb nemzeti izgatásoknál is. — A bányajogi bizottság szombaton tartott ülésében a bányatörvényjavaslat 30. §-áig haladt tárgyalásában. Az 1. § következőleg szövegeztetett: »Azon ásványok és ásványvizek, melyek a föld tartozékául nem tekintendők, szabad ásványok, és akár természetes települési helyeiken, akár elhagyott gorczolban (bányákban) találtatnak, a jelen törvény szabványainak megtartása mellett bárki által tulajdonul megszerezhetők.« 2. A 2. § helyére jön a 3. ily szerkezettel: »Szabad ásványok a következők : a) mindazon ásványok, melyek fajsúlyban az ötöt meghaladó fémeket tartalmaznak és e tartalmuk miatt hasznosíthatók, ilyenek: ereny (platin), arany, ezüst, higany, réz, vas, ólom, ón, dárdany, (antimon), horgany (Zink), kadany (kadmium), kökény (kobalt), álany (Nikel), cseleny (mangan), festeny (chrom), mireny (arsen), kemény (Wiszmut), irány (tellur), olany (molybdän), seleny (wolfram), kemény (titan) és urán stb. b) oly ásványok, melyek kén, timsó és glboz tartalmuk miatt hasznosíthatók; c) minden faja kőszén, grafit, földgyanta, kőolaj és olajos palák; d) a cementvizek. A 3. §. helyét a 2. tölti be ily szerkezettel: 3. §. Az államkincstárnak a konyhasóra és annak oldataira, valamint a konyhasótelepekben, vagy azokkal közvetlen összeköttetésben található sófajokra vonatkozó kizárólagos egyedárusági joga felett külön törvények rendelkeznek. 4) A 4. §. kikezdésében kihagyatott a hivatkozás az 1. §-ra, s az így módosíttatott: 4. §. »Szabad ásványokra« stb. 5) A 8. §. 1. kikezdése igy módosíttatott: 8. §. »Aki szabad ásványokra kutatni akar« stb. b) A 9. §. igy módosittatott: 9. §. Ha ezen egyezkedés barátságos uton nem sikerülne, a VII. fejezetben megszabott eljárásnak leend helye. A 12. §. a távírda kihagyásával igy módosittatott. 12. §. A zárt körű kutatmányra való bejelentést lehet írásban beadni, beküldeni, vagy élő szóval előadni, mely utóbbi esetben arról jegyzőkönyv vétetik fel. — A képviselőház osztályai közül az első ma nyilvános ülés után 12 órakor összeülvén, tárgyalássá vették a marhavész elhárításáról, a vasúti szerencsétlenségekről, valamint a kereskedelmi törvényszék tagjainak szaporítását tárgyaló törvényjavaslatokat,melyek közül a 2 t Isen, a főrendiház által tett módosítások elfogadása volt tárgyalás alatt. A módosítványokat elfogadták az I. és V. osztályon kívül valamennyi és elfogadtatott a kereskedelmi törvényszékre is. Előadók: I. o. Kubinyi Árpád, II. o. Hedry Ernő, III. o. Szaplonczay Miklós, IV. o. Szentpály Jenő, V. o. Péchy Tamás, VI. o. Lészay Lajos, VII. o. Toszt Gyula, VIII. o. Harkányi Frigyes, Ernuszt Sándor és Máday Sándor. A központi bizottság 1 órakor már összeült. Az I. osztály azonban akkor még folytatta tanácskozását, mely után szintén elfogadta a fent említett törvényjavaslatot, valamint a főrendek módosításait. Előadók: Schmausz Endre és Dániel Ernő. Időközben a központi bizottság szintén végig tárgyalván úgy a főrendek módosításait a marhavész elhárítása és a vasúti szerencsétlenségre vonatkozólag, valamint a kereskedelmi törvényszék tagjainak szaporításáról törvényjavaslatot s azokat elfogadta.— A román vasúti csatlakozás * iránt folyt tárgyalásokra vonatkozólag, melyek befejeztéről mai távirataink értesítették olvasóinkat, a »P- Lloydban a következőket olvassuk: A magyar kormány eredetileg a brassói csatlakozás egyidejű helybenhagyását tette az orsovai csatlakozás jóváhagyásának föltételével s csak akkor, midőn a román kormány e föltételt megtagadta, követeltetett magyar részről legalább az árszabályzatnak azonos elintézése, ha az, hogy a tömösi csatlakozás másfél évvel később építtetik, el is fogadtatnék. E föltételt A „HON“ TÁRCZÁJA. WALDFRIED. Regény. Irta Auerbach Berthold. Második kötet. — Harmadik könyv. TIZEDIK FEJEZET. (37. Folytatás.) Annettáról már rég beszéltem, pedig szomszédságunkban volt. Néha nyargalva jött hozzánk, de csak rövid ideig maradt; némelykor tudakozódott a tanár ur után is, kit rendesen Richárdnak nevezett. Föl volt ingerelve ellen; mélyen sérthette az, hogy egy férfi iránt baráti indulattal viseltetett, sőt hajlamát is kimutatta, és mindkettő viszonzás nélkül maradt. Meglátogatta a Fonónét és az iskola tanítónét. Köszönte Martellát és Vereslábat, de egész magaviseletébe valami idegenszerű vette magát bele. Okát csakhamar kitudtam, mert Janka örömét fejezé ki, hogy Annetta a túlzó világ gyermeke, végtére az üdvhöz tért, mert a katholikus hitben is meg lehet az üdvöt találni. A bárónénak és az ő klerikális támogatóinak sikerült Annettát egészen életkörükbe vonni. Egy nap eljött Annetta, halványnak és izgatottnak látszott. Megkért, hogy bár most nagy családi látogatásaim vannak, néhány napra szállásoljam el. Nyíltan megvallá, hogy a bárónéval és egész környezetével örökre szakított. A báróné szövetkezést akart létesíteni, hogy a hitben levők mindnyájan velünk és házunkkal szakítsanak , mert írva van: »Jaj a botránkoztatónak«, és a leggonoszabb botrányt házunk szolgáltatta. Azt még csak el tudjuk nézni, hogy menjem egyházi áldás nélkül hitvestársnak tekinti magát; de boszantó az, hogy az unoka vallástalansága nyíltan hirdettetik. netta.Az ily fanatikus érzelmek elől menekültenElbeszélem neki Farkas uralmát önmaga felett, s hogy tartóztatá vissza elhatározását, mig a nyugalomban az benne megért és Annetta kiáltá : »Igen, ez a legjobb hitvallás! Ebben szent érzelem rejlik.« Tartóztatnom kellett, hogy fölindulásának ne adjon szavakat Farkassal szemtől szemben. Nem sokára Lajos előtt nyilatkozhatott, ki más napra visszatért, és ki mindjárt legelső találkozásakor megkedvelte Annettát. Lajos beszélt neki a nagy családi összejövetelről. Mint nem rokonvérség, nem akart maradni, de Lajos rávette, és mikor magunkban voltunk, mondá: »Nem értem, hogy Richárd nem jár ez asszony keze után, hisz mintha csak neki volna teremtve, és műveit.« Elbeszélem neki, hogy az anya még utolsó napjaiban mondta volt: »Mégis csak elveszi őt.« Csak most érttem föl, hogy valószínűleg Annettát gondolta. Lajos bizonyos volt benne. De mintha csak magatartását szabná meg, mondá: »Atyám, ne vétess észre semmit Richárddal, különben elijesztjük.« Lajos nagyon is egyetértett abban, hogy Farkas erdész legyen és mondá : »Az amerikaiak úgy fognak járni embereikkel, a mint a tengeri halakkal. Nem lehet mindig aratni és fosztogatni, ültetni is kell és ápolni.« Kérő Annettát, ki különösen foglalkozott Farkassal, hogy higgadt modorából ne zaklassa ki, mert Annetta mindig ki akarta fürkészni, hogy mit érez Farkas, ha templomtornyokot lát és harangzúgást hall. Most egy kizárólagos légkörből jőve, ez ifjú csodálatos ellentét volt előtte. A jövő évszázadok emberének nézte őt és ki akarta tudni, a mi időnk után, hogy is lesz. Farkast szerette Emilnek nevezni és Rousseaunak Emiljére emlékeztetett. Lajos neje kerülte Annettát, mert ez erőszakos modorával gyorsan akart vele benső viszonyt kötni, és Conny nyugodt meggondoltságában félt Annetta zakatoló szétcsapongása. is megtámadták Bukarestben, és pedig először politikai okokból, mert egy idegen állambeavatkozást a román tarifapolitikába a román kormány nem akarta megengedni, de másodszor pénzügyi okokból is, mert a magyar követelés elfogadása által maguknak érzékenyen ártani véltek. Ez határozottan téves volt. Azon tévnézet volt ugyanis elterjedve, hogy az egész plojesti-orsovai vonalon azt a tarifát kell alkalmazni, amelyet a plojesti-tömösin. Ez utóbbi vonal — úgy mondták — egyike a legnehezebb hegyipályáknak és hogy csak az üzleti kiadásokat is behozza, nagyon magas díjtételekre van szüksége. A projektitől Tömösig vezető út azonban csak tizenkét mértföld, s a többlet, amit ez áruknak e vonalon fizetniük kell, minden nagyobb nehézség nélkül kiegyenlíthető a Brassótól Czeglédig vezető, több mint kilenczven mértföld hosszú vonal tarifájának mérséklése által; mig az orsova-plojesti vonal több mint ötven mértföld, s ha ezen ugyanoly magas tarifa alkalmaztatik, mint a plojestitől a tömösi szoroshoz vezetőn, ez által a szállítás oly jelentékeny túlterhelése keletkeznék, hogy azt az Oraovától Temesváron át Czeglédhez vezető rövidebb vonal árszabályának mérséklése semmikép nem paralizálná, úgy hogy az összes áruforgalom a Ploiesti-Brassó-Nagyvárad- Czegléd felé vezető vonalra vonulna, s a Ploiesti- Orsova-Czegléd felé vezető ut teljesen megbénittatnék. Ez nem csak az osztrák államvaspályára volna hátrány, amely a temesvár-orsovai vasutat építi, hanem a román kormányra is, mely a tömösi szorosig csak tizenkét, Ploiesttől Orsováig azonban négyszerte annyit kamatbiztosit. Ez értelemben, azt el kell ismernünk, a magyar kormány követelése teljesíthetlen volt, de így soha nem is értették. A magyar kormány csak azt kívánta, hogy egyforma távolságra azonos tarifa alkalmaztassák, azaz, például, valamely helyről, mely Orsovától s a tömösi szorostól egyforma távolságra van, ne nyujtassék az orsovai iránynak nagyobb kedvezmény, mint a tömösi szoros felé vezetőnek. De ebbe sem akartak beleegyezni, s a dolog már-már meghiúsulás küszöbén volt, midőn a magyar kormány erélyes föllépése folytán a román kormány inkább az előbbire (a két vonal egyidejű kiépítésére) határozta magát, s ez értelemben a szerződést aláírta. Mint megbízható forrásból halljuk, a szerződést ily értelemben tegnap este Budapesten is aláírta a magyar kormány s annak a képviselőház elé terjesztése nem lehetetlen, hogy még a legközelebbi hetekben megtörténend. .. — A Deákpártnak ma hétfőn d. u. 6 órára összehívott értekezletét Torma Károly elnök , megnyitván, azon kérdést intézi, vajjon czélszerünek véli-e az értekezlet tárgyalás alá venni a választási törvényjavaslatot most, midőn a párt tagjainak egy része az egyesült vasúti és pénzügyi bizottságban van elfoglalva, hol a keleti vasút ügyében folynak a kihallgatások. Szapáry Gyula gr. belügyminiszter, előadván, hogy a jelen értekezlet megtartását azért sürgeté, nehogy azon feltevés merüljön fel, hogy e tvényjavaslat tárgyalását halasztani kívánná, kijelenti, hogy tekintve az elnök által felhozottakat, czélszerű lenne a választási törvényjavaslat tárgyalását oly időre halasztani, mikor a párt tagjai teljes számmal lehetnek jelen. Erre abban történt megállapodás, hogy a párt jövő szerdán d. e. 10 órakor tartandó értekezletén veszi tárgyalás alá a választási törvényjavaslatot, mire az értekezlet véget ért. Országgyűlési tudósítás. Nagy lélekzettel veszünk búcsút a törvényjavaslattól ; egy csekély intézkedéseket tartalmazó törvény fölött, melynek alig van több egyetlen lényegesebb kérdése, hét számra vitatkozott a ház akkor, midőn az már a 77-ik rostán is átment. Ez vagy azt mutatja, hogy a kormány felületesen dolgozza javaslatait, vagy hogy az országgyűlési rosták rostak; vagy elvégre, hogy az ellenzék állása hamis s visszaél helyzetével. Félünk, hogy jelen esetben mindenikben van egy kis igazság , némelyikben talán nagy is. De mit szóljunk aztán azon újabban divatba jött eljáráshoz, mely szerint a képviselőház a törvényjavaslatnak egyes egész fejezeteit visszautasítja a központhoz ilyen vagy amolyan átalakítás végett. Mi ez eljárást úgy elvileg, mint alakilag tévesnek tartjuk. A központi bizottság nem enquéte, mely önállóan működhetnék, sőt jogszerűen nem is térhet el korábbi megállapodásától. A központi bizottságnak az osztályok véleményének képviselete s ha nem tartjuk corruetnek, hogy előadója eredeti véleményétől eltérjen, nem megengedhető a központi bizottságé sem, —• mert ez esetnek csak úgy lehetne értelme, ha a tárgy az osztályokban vitattatnék meg újra. De helytelenek a visszautasítások azért is, mert a központ működése alatt más tárgyak vétetvén elé, a képviselőház a tárgy menetét emlékéből nagy részt kiejti s a ház beszélő gépei Budha imádságaikat másodízben is leőrlik. Tegnap esti tudósításunkat Simonyi Ernő felszólalásánál hagytuk volt el. Simonyi Ernő nem talál garantiát az ügyvédi kar tekintélyének emelkedésére abban, ha a pálya megnehezíttetik tudorság és a gyakorlati évek nagy száma által. Hivatkozik külföldi példákra, különösen az angolra, hol mindebből semmi sincs s az ügyvédi kar mégis a legtiszteletteljesebb. Azt meg épen nem akarja, hogy az ifjú ember csak akkor vergődjék önállóságra, mikor már megkopaszodott, holott máshol 24 éves korában mindenki önálló. Mindezek folytán javasolja Várady módosítványát, Pauler Tivadar igazságügyét. Megjegyzi, hogy nagy a sociális viszonyoknak hatása valamely kornak vagy valamely hivatásnak állására befolyására, erkölcsiségére, de nagy a hatása a törvényhozási intézkedéseknek a sociális viszonyok fejlesztésére ott, hol a törvények olyanok, hol bizonyos állásnak bizonyos hivatásnak feltételét oly módon megállapítják, hogy épen ezen sociális garanciák ne lazuljanak és nem csodálkozik, hogy ha annak gyümölcsét nem látják ott, ahol ezen gaantia nagy mérvben nem létezik. Ezen garantia előteremtése az egyik czélja ezen törvénynek, és az abban foglalt intézkedéseknek. Magára a pontra nézve uj inditvánnyal lép föl, mely szerint az utolsó §. ezen szavai éléi »Ezen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg« ezt tenné: »Jelen törvény 1874. november 1-jén lép életbe« és erre következnének ezen szavak: »és végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg,« Ezzel eléretnek, hogy azok, akik már a praxisba lépnek, ezen kedvezményben részesülnek. Paczolay János Vécsei Tamással polemizál. Szerinte annak, hogy készületlen ügyvédek vannak, nem mások, mint épen a tanárok okai, kik a vizsgákat nem vették kellő szigorral, ő egyenlő mértékkel akar mérni mindenkinek s ezért vagy a jogügyi bizottsághoz vagy az igazságügyminiszter véleményéhez csatlakozik. Ezután Pulitzky Ágost azon esetre, ha Pauler indítványa elfogadtatik, eláll a szótól s Kautz ugyanez esetre visszavonja indítványát. Erre elnök fölteszi a kérdést s szótöbbséggel Várady indítványa fogadtatott el. Az utolsó 115. §. megmarad a szöveg szerint. Elnök: Ezen törvényjavaslatnak némely §§-ai a központi bizottsághoz lévén újabb szövegezés végett visszautasítva, miután a közp. bizottság ezzel még el nem készült, a törvényjavaslat tárgyalásának további folytatása csak a legközelebbi ülésekben fog megtörténhetni. A ház tegnapelőtti határozatához képest most az osztályok fogják a hozzájuk utasított 3 tárgyat tárgyalás alá venni. (Helyeslés.) A holnapi napirendre nézve bátor vagyok a t. háznak javaslatba hozni, hogy a gyakorlati bírói vizsgáról és ezután a hamis bukás esetében követendő eljárásról szóló törvényjavaslatok vétessenek fel. (Helyeslés.) A választási törvényt illetőleg, bátor vagyok javaslatba hozni, hogy a legközelebbi pénteken delü órakor az osztályokban vétetnék fel. (Helyeslés.) TIZENEGYEDIK FEJEZET: Martella egy este a nagy családi összejövetel előtt hozzám jött és idegen bátortalansággal kérdő, nem engedném-e, hogy néhány napra korábbi tartózkodási helyére a Vadász Erzsókhoz visszatérjen. Úgy hallja, hogy az Erzsók beteg, halálán van. Hiszen ő úgyis oly hirtelen jött el tőle, és jobb volna, ha csak akkor térne vissza, mikor mi ismét magunkban leszünk a házban. Kezét nyujtá nekem és mondá: »Megígérem önnek, hogy egész bizonyossággal visszatérek.« Előttem e magaviselet rejtélyes volt és mikor faggattam, tulajdonképen miért is akar elmenni a háztól, mondá, oly nagy a félelme, talán ostobaság, de neki folyton úgy tetszik, mintha a legközelebbi perczben nagy szerencsétlenség érné őt. Kibeszéltem belőle az aggályt, melyre semmi oka nincs, mert Lajos, neje és Farkas rokonilag viseltettek iránta. Ő azonban egyre inkább sürgette beleegyezésemet, és ekkor emlékeztetem őt végre, hogy anyának megígérte, hogy soha sem hagy el. »Nem hittem, hogy engem erre emlékeztetni fog« mondá: »Így már, ha erre hivatkozik, maradok és ha mindjárt ki is kerget.« Martellát csakugyan szorongatottság foghatta el, mert élő bizonyítványa volt annak, hogy családunk nincs teljesen együtt. De végre hozzá kelle szoknia neki is egy kiirthatlan szenvedéshez és megtanulni az életet nyugodtan tovább élni. A legtöbb meghívott pontosan válaszolt, hogy eljönnek; nővérem szintén irta, hogy eljön leányával és ennek vőlegényével; férje a házat és hivatalát nem hagyhatja. Sógorom az elszászi lelkész szintén nem jöhetett. Minden egyes hírnél azt hittem, hogy nemmel kell azt közölnöm. Ki is ünnepelne velem ily napot, ha nem ő ? A legjobb gyermekek is maguknak élnek , csak a feleség él egészen férjének és vele. Egybeolvadt. Elválhatlan élet az. Ah, elválhatlan. El van válva és az egyik darab magában él, oly létez, mely csak dirib-darab. Nyugalmamat sikerült visszanyernem és a nekem jutott nagy örömre felkészültem. Lajos kirándulásáról örvendetest, szomorút beszélt egyremásra. Sok pajtásával találkozott és legjobb barátját is, a felső vidék iparvárosában, ki ott tanár volt a tanárképezdén fölkereste; tetszett neki annak nyugodt higgadtsága. »Faragom a kövemet« mondá e férfi. »Hogyan fog a Pantheon nagy épületébe beillesztetni, nem tudom. De a mint bírom végezem kis munkámat.« Nagyon szomorkodott, hogy egy öreg társát azon állásban találta, melyben huszonöt év előtt volt. A legboldogabb emberek egyike lehetne, mert jó felesége s derék gyermekei vannak, de reggeltől estig részeg és nem tehet le róla, mert falun vagy szellemét kell az embernek folyton újból éleszteni, vagy ráfanyalodik az ivásra. Lajos ott volt nagybátyjánál is a felső-rajnai vízműépitések igazgatójánál, ki alatt egy évig működött. Ez nem jöhetett el ünnepélyünkre, de fiát akarta küldeni, és Lajos derülten idézte a nagybátya azt a mondását: »A Rajna zavarban van, nem tudja, hogy merre folyjon; természetellenes is az, hogy a folyam egyik partja az egyik, a másik part a másik államé.« Nővérem Babetta legelőbb jött el övéivel, és Martella boldog volt, hogy Lajosnak és övéinek üdvözlése után mindjárt Ernő arája után tudakozódtak. Még sokfélét tudtak beszélni Ernőnek náluk töltött rövid időzéséről. Martella kutyája is felismerte az elszásziakat. A vőlegény, ki már most vámellenőr volt s egyenruhásan jött, nagyon leereszkedőnek mutatta magát, mintha minden szavával azt akarná mondani: Én valami előkelő vagyok franczia vagyok — pedig hát Kräudle volt a neve. Annetta a franczia kedvéért francziául beszélt vele. Az ellenőr egészen földerült, és Annetta azt állította, hogy ő és arája csak szégyenlik az elszász nyelvet; a franczia beszéd lelkük vasárnapi köntöse, és nagyon sok volna, azt kívánni, hogy soha se mutassák magukat legszebb ruhájukban. Annetta egy selyemszalagot hímzett, és Richárd e szavaknál megfogta a hímzés egyik végét és kezében tartá. Annetta azonban egy utószóval rendesen elvonta azt, ami találót mondott. Azt téve hozzá, hogy francziául trécselni lehet minden gondolat nélkül, de ha azok, kik ezt teszik, német szóra fordítják a beszédet, mindjárt észreveszik a köntös hiányát és szégyellik magukat.« E szavaknál Richárd kiengedte siklani kezéből a szalagot és fölkelt. Mihelyt Annetta kegyét valakira pazarolhatta, boldog volt és Lajosnak igaza volt. »Ez az asszonyok legjobbja lesz, csak egyszer legyen gyermeke. Most cs elcsapkodik ide-oda, nyugtalan és mást is nyugtalanít.« A ház már óráról órára népesebb lett és Martella mondá: »Ostoba voltam, hogy el kívánkoztam, hisz’ most szükség van rám, mikor annyi a vendégünk. Nem, nem vendégek! Oh jóságos isten! ennyi ember mind egyetlen egyéb .Csak az anya élne még az szeretne nekem segíteni. Oh, kedves atyám! ha az örök életbe átmegy az ember, és ott vannak mind azok, kik hozzája tartoznak, mind és annyian, annyian! Oh, kedves atyám, ön most az örök élet egy részét éli meg!« És úgy is volt. De én öreg voltam , nem tudtam sokat járni, majd egyre a szobában kellett ülnöm és mindnyáját magam közé gyüjtöm. (Folytatása következik.)