A Hon, 1874. június (12. évfolyam, 124-147. szám)

1874-06-02 / 125. szám

rAtxjuhU 125. szám. XII. évfolyam.A l­í­i.i.;­Silva,tul: Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint Kiíffizetési dij: Postán küldve, vág; Budapesten házhoz hordva reggeli és sti kiadás együtt: 8 hón­apra........................................6 írt — Er. 6 hónapra ..............................12» — * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — * Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó­ elnök nap­jától számit­tatik.­eggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1874. Kedd, junius 2. Szerkesztett in­­dia Barátok-tere, Athenaeum-épület l. emelet A lap szellemi részét illető minden köziemzer a szerkesztőséghez intézendő. Bérm­entetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. —Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a Itradó­ sivatagba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: A HON“ XII dik évi folyamára. Előfizetési árak: 5553^' • • • '• IS Egy hóra........................2 frt B8PP Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­­tesitve tiz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krb­­kerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON" kiadóhivatala. Bili-MHjaaWM'Vini'r• -1 pari imwiih.wn— i' * iw»* _____ i í'4 / ( A- Budapest, junius 1. Passiv resistentia. & A pánszláv tót gymnásiumok ügye uj stádiumba lépett. Egyszerű­ administrativ kér­désből nagy jelentőségű elvi kérdéssé lett. Midőn Zólyommegye s vele még tizen­­egy tót lakosságú megye figyelmeztette a kor­mányt a pánszláv gymnásiumok veszélyes voltára s a kormányt arra kérte, hogy vizs­gálatot rendeljen s az államellenes irányzatú gymnásiumokat szüntesse meg vagy alakít­tassa át, akkor nem tetszett kétségesnek sen­ki előtt, hogy a kormány meggyőződvén az érintett gymnasiumoknak csakugyan állam­ellenes szelleméről, a legnagyobb szigorral fog eljárni az iránt, hogy ily tanintézetek, a minőket egy állam se tűrne meg keblében, Magyarországon se létezhessenek. Ma egészen másként áll a dolog. A kor­mány félhivatalos közleménye, mely a »Pesti Napló«-ban megjelent s mely a pánszláv gymnásiumokat igyekszik mentegetni, a leg­erősebb bizonyíték arra nézve, hogy a felvidék legtekintélyesebb megyéinek vádja alapos volt. Ma­ga e közlemény »fájdalmas ténynek« nevezi a pánszláv gymnásiumok állapotát. S most, midőn a kormány meggyőződött, hogy e gymnasiumokban terjesztett szellem ellentét­ben áll a magyar állam létérdekeivel, nem arra határozta el magát, hogy mint az állam érdekeinek őre, cselekedjék is az állam integritása érdekében, hanem, nem tudjuk bámulatra-e vagy inkább sajnálatra méltó re­­signatióval jelenti ki, hogy az államellenes törekvésekkel szemben a nemzetiségi törvény értelmében passivitásra, tétlenségre van kár­hoztatva, hogy nincs egyéb eszköze az állam­ellenes üzelmek ellensúlyozására a concur­­rentiának egy kitünően szervezett stb. állam­­gymnásium felállitása által. A »Pesti Napló« félhivatalos közlemé­nyének megjelenése után, melynek eredete felől nem lehet kétségünk, a kérdés már most ez: »van-e a magyar kormánynak s e szerint a magyar államnak joga, ereje és hatalma megtenni azt, ami saját fentartására, tekin­télyének, integritásának megóvására szüksé­ges ; van-e joga még az esetre is, ha erre vilá­gos törvény fel nem hatalmazná?« A kormány félhivatalos közleménye erre n­e­m­mel felelt. Mi pedig, akik nem igen va­­gyunk hajlandók a kormánynak valami na­gyon tág felhatalmazást adni, határozott i­g­en­nel felelünk. A kormány sokkal önállóbb organis­mus, mintsem hogy gépszerű­, akarat nélküli végrehajtója volna a törvénynek. De itt nem is annyira jogról, mint kötelességről van szó Nem joga a kormánynak, de szigorú kötele­sége megtenni mindazt, a­mit az állam érde­ke, fentartása igényel. Az lenne egyszer drága dolog, ha a kormány minden oly ese­t­ben, midőn az állam érdeke, léte fenyegetti rá­u­k, külön positív törvény meghozását köve­ve­telné előbb, hogy kötelességét teljesítse. Min­n­den kormány általános mandatáriusa az á­­l­lamnak, az állam érdekei és létkérdései meg­óvása tekintetében, s eljárása még speciál törvény hiányában is igazolva van, mihely az öszhangzik a fennálló törvények szellemi­vel és az állam védett érdekeivel. Ha tehát a kormány tétlenül szándékol­nék nézni néhány pánszláv izgató garázdá­kodásait, bujtogatásait az iskolákban a mi­­­gyar állam ellen, akkor nem csak egy orgi ^ nk­us, nem csak legsarkalatosabb jogáról, nem csak az állam egyik legfontosabb, mert önvé­delmi és önfentartási functiójáról mondo volna le, hanem kötelessége teljesítését odázl volna el magától, a­miből a gyakorlatba komoly veszély nőhetné ki magát hazánkr­a nézve. A félhivatalos közlemény már puszi megjelenése által is megmérhetlen kárt oko­zott. Országvilág előtt kijelenti, hogy az o­­r­szág kormánya nem tehet semmit az iskolá­­­ban űzött államellenes agitatió ellen. Vajjo­n­­ ez nem fog-e minden hazafias érzelmű felv­i­déki honpolgárt, ki ez üzelmeket fájdalmasa­n tapasztalja,mélyen deprimálni s visszaretten­teni az ez ellen való tiltakozástól, látva, hog­y" tiszta patriotismusa által sugall esetleges fö­l­­­lépése a kormány részéről úgy sem nyeri v támogatást? s vájjon másrészt nem fogja­­»­ még jobban bátorítani a haza ellenségeit i­s izgatásra, midőn magok előtt látják a ko­­r­mány kislelkü tehetetlenségi vallomását, hog­­y úgy sem tehet ellenük semmit ? midőn kezel­et­­­ben tartják a kormány egy nyilatkozatá­t 1 mely oly argumentumot ad kezökbe, a mint e­­­eddig a legtúlzóbb nemzetiségi agitatiók sel mertek használni: hogy t. i. a nemzetiség­i­ törvény megengedi az ellenséges indulat sz 11­tását a magyar ellen, mihelyt valamely nei ^­­ magyar nyelven beszél valaki, s hogy a * 1 ellen nincs eszköze a kormánynak, legfeljeb 3~ j a — concurrentia. Eddig a legdühösebb pár 58 j szláv is tartott még valamit az államtól, < y­­ soha sem vonta kétségbe azt, hogy az állam­nak van joga sújtani azt, a­ki az állam el­­len agitál. Most már maga a kormány mondja neki, hogy ne féljen, mert a kormányt az ál­­­lamellenes üzelmek szigorú megtorlásától tilt­ja a nemzetiségi törvény. Ilyenek a félhivatalos közlemény követ­kezményei már mostanáig is. De ha a kormány csakugyan az e nyilatkozatban foglalt elvek szerint akarna eljárni, ha maga akarná magát passivitásra ítélni a nemzetiségi izgatással szemben, akkor szü­kségkép az a kérdés me­rül fel: váljon az oly kormány, mely ily el­veket vall és valósít, összeegyeztethető-e Ma­gyarország érdekeivel s Magyarország fentar­tására irányzott édes mindnyájunk törekvé­seivel ? Mi részünkről meg vagyunk győződve, hogy egy ily kormány nagyobb veszély vol­na hazánkra nézve még a legperversusabb nemzeti izgatásoknál is. — A bányajogi bizottság szom­baton tartott ülésében a bányatörvényjavaslat 30. §-áig haladt tárgyalásában. Az 1. § következőleg szövegeztetett: »Azon ásványok és ásványvizek, melyek a föld tartozékául nem tekintendők, szabad ásványok, és akár termé­szetes települési helyeiken, akár elhagyott gorczolban (bányákban) találtatnak, a jelen törvény szabványai­nak megtartása mellett bár­ki által tulajdonul meg­szerezhetők.« 2. A 2. § helyére jön a 3. ily szerkezettel: »Szabad ásványok a következők : a) mindazon ásványok, melyek fajsúlyban az ötöt meghaladó fémeket tartalmaznak és e tartal­muk miatt hasznosíthatók, ilyenek: ereny (platin), arany, ezüst, higany, réz, vas, ólom, ón, dárdany, (antimon), horgany (Zink), kadany (kadmium), kö­kény (kobalt), álany (Nikel), cseleny (mangan), fes­­teny (chrom), mireny (arsen), kemény (Wiszmut), irány (tellur), olany (molybdän), seleny (wolfram), kemény (titan) és urán stb. b) oly ásványok, melyek kén, timsó és glb­oz tartalmuk miatt hasznosíthatók; c) minden faja kőszén, grafit, földgyanta, kő­olaj és olajos palák; d) a cementvizek. A 3. §. helyét a 2. tölti be ily szerkezettel: 3. §. Az államkincstárnak a konyhasóra és an­nak oldataira, valamint a konyhasótelepekben, vagy azokkal közvetlen összeköttetésben található sófa­jokra vonatkozó kizárólagos egyedárusági joga fe­lett külön törvények rendelkeznek. 4) A 4. §. ki­kezdésében kihagyatott a hivat­kozás az 1. §-ra, s az így módosíttatott: 4. §. »Szabad ásványokra« stb. 5) A 8. §. 1. kikezdése igy módosíttatott: 8. §. »A­ki szabad ásványokra kutatni akar« stb. b) A 9. §. igy módosittatott: 9. §. Ha ezen egyezkedés barátságos uton nem sikerülne, a VII. fejezetben megszabott eljárásnak leend helye. A 12. §. a távírda kihagyásával igy mó­dosittatott. 12. §. A zárt körű kutatmányra való bejelen­tést lehet írásban beadni, beküldeni, vagy élő szóval előadni, mely utóbbi esetben arról jegyzőkönyv vé­tetik fel. — A képviselőház osztályai közül a­z első ma nyilvános ülés után 12 órakor ös­­­szeülvén, tárgyalássá vették a marhavész el­hárításáról, a vasúti szerencsétlenségek­ről, valamint a kereskedelmi törvényszék tagjainak szaporítását tárgyaló törvényja­vaslatok­at,melyek közül a 2 t Isen, a főrendiház által tett módosítások elfogadása volt tárgyalás alatt. A módosítványokat elfogadták az I. és V. osz­tályon kívül valamennyi és elfogadtatott a kereske­delmi törvényszékre is. Előadók: I. o. Kubinyi Árpád, II. o. Hedry Ernő, III. o. Szaplonczay Miklós, IV. o. Szentpály Jenő, V. o. Péchy Tamás, VI. o. Lészay Lajos, VII. o. Toszt Gyula, VIII. o. Harkányi Frigyes, Ernuszt Sándor és Máday Sándor. A központi bizottság 1 órakor már összeült. Az I. osztály azonban akkor még folytatta ta­nácskozását, mely után szintén elfogadta a fent emlí­­tett törvényjavaslatot, valamint a főrendek módosí­tásait. Előadók­: Schmausz Endre és Dániel Ernő. Időközben­ a központi bizottság szintén végig tár­gyalván úgy a főrendek módosításait a marhavész elhárítása és a vasúti szerencsétlenségre vonatko­zólag, valamint a kereskedelmi törvényszék tagjai­nak szaporításáról törvényjavaslatot s azokat elfo­gadta.­­— A román vasúti csatlakozás * iránt folyt tárgyalásokra vonatkozólag, melyek be­­fejeztéről mai távirataink értesítették olvasóinkat, a »P- Lloydban a következőket olvassuk: A magyar kormány eredetileg a brassói csatlakozás egyidejű helybenhagyását tette az orsovai csatlakozás jóvá­hagyásának föltételével s csak akkor, midőn a ro­mán kormány e föltételt megtagadta, követeltetett magyar részről legalább az árszabályzatnak azonos elintézése, ha az, hogy a tömösi csatlakozás másfél évvel később építtetik, el is fogadtatnék. E föltételt A „HON“ TÁRCZÁJA. W­ALDFRIED. Regény. Irta Auerbach Bert­hold. Második kötet. — Harmadik könyv. TIZEDIK FEJEZET. (37. Folytatás.) Annettáról már rég beszéltem, pedig szom­szédságunkban volt. Néha nyargalva jött hozzánk, de csak rövid ideig maradt; némelykor tudakozódott a tanár ur után is, kit rendesen Richárdnak ne­vezett. Föl volt ingerelve ellen; mélyen sérthette az, hogy egy férfi iránt baráti indulattal viseltetett, sőt hajlamát is kimutatta, és mindkettő viszonzás nél­kül maradt. Meglátogatta a Fonónét és az iskola tanítónét. Köszönte Martellát és Vereslábat, de egész magavi­seletébe valami idegenszerű vette magát bele. Okát csakhamar kitudtam, mert Janka örömét fejezé ki, hogy Annetta a túlzó világ gyermeke, végtére az üdvhöz tért, mert a katholikus hitben is meg lehet az üdvöt találni. A bárónénak és az ő klerikális támogatóinak sikerült Annettát egészen életkörükbe vonni. Egy nap eljött Annetta, halványnak és izga­tottnak látszott. Megkért, hogy bár most nagy csa­ládi látogatásaim vannak, néhány napra szállásol­jam el. Nyíltan megvallá, hogy a bárónéval és egész környezetével örökre szakított. A báróné szövetke­zést akart létesíteni, hogy a hitben levők mindnyá­jan velünk és házunkkal szakítsanak , mert írva van: »Jaj a botránkoztatónak«, és a leggonoszabb bot­rányt házunk szolgáltatta. Azt még csak el tudjuk nézni, hogy menjem egyházi áldás nélkül hitves­­társnak tekinti magát; de boszantó az, hogy az uno­ka vallástalansága nyíltan hirdettetik. netta.Az ily fanatikus érzelmek elől menekült­en­Elbeszélem neki Farkas uralmát önmaga fe­lett, s hogy tartóztatá vissza elhatározását, mig a nyugalomban az benne megért és Annetta kiáltá : »Igen, ez a legjobb hitvallás! Ebben szent érzelem rejlik.« Tartóztatnom kelle­tt, hogy fölindulásának ne adjon szavakat Farkassal szemtől szemben. Nem so­kára Lajos előtt nyilatkozhatott, ki más napra vis­­­szatért, és ki mindjárt legelső találkozásakor meg­kedvelte Annettát. Lajos beszélt neki a nagy családi összejövetel­ről. Mint nem rokonvérség, nem akart maradni, de Lajos rávette, és mikor magunkban voltunk, mondá: »Nem értem, hogy Richárd nem jár ez asszony keze után, hisz mintha csak neki volna teremtve, és műveit.« Elbeszélem neki, hogy az anya még utolsó nap­jaiban mondta volt: »Mégis csak elveszi őt.« Csak most érttem föl, hogy valószínűleg An­nettát gondolta. Lajos bizonyos volt benne. De mint­ha csak magatartását szabná meg, mondá: »Atyám, ne vétess észre semmit Richárddal, különben el­ijesztjük.« Lajos nagyon is egyetértett abban, hogy Far­kas erdész legyen és mondá : »Az amerikaiak úgy fognak járni embereikkel, a mint a tengeri halakkal. Nem lehet mindig aratni és fosztogatni, ültetni is kell és ápolni.« Kérő Annettát, ki különösen foglalkozott Far­kassal, hogy higgadt modorából ne zaklassa ki, mert Annetta mindig ki akarta fürkészni, hogy mit érez Farkas, ha templomtornyokot lát és harangzúgást hall. Most egy kizárólagos légkörből jőve, ez ifjú csodálatos ellentét volt előtte. A jövő évszázadok emberének nézte őt és ki akarta tudni, a mi időnk után, hogy is lesz. Farkast szerette Emilnek nevezni és Rousseaunak Emiljére emlékeztetett. Lajos neje kerülte Annettát, mert ez erősza­kos modorával gyorsan akart vele benső viszonyt kötni, és Conny nyugodt meggondoltságában félt Annetta zakatoló szétcsapongása. is megtámadták Bukarestben, és pedig először politi­kai okokból, mert egy idegen állambeavatkozást a román tarifapolitikába a román kormány nem akar­ta megengedni, de másodszor pénzügyi okokból is, mert a magyar követelés elfogadása által maguknak érzékenyen ártani véltek. Ez határozottan téves volt. Azon tévnézet volt ugyanis elterjedve, hogy az egész plojesti-orsovai vonalon azt a tarifát kell alkalmazni, a­melyet a plojesti-tömösin. Ez utóbbi vonal — úgy mondták — egyike a legnehezebb hegyipályáknak és hogy csak az üzleti kiadásokat is behozza, na­gyon magas díjtételekre van szüksége. A projek­­titől Tömösig vezető út azonban csak tizenkét mért­­föld, s a többlet, a­mit ez áruknak e vonalon fizet­niük kell, minden nagyobb nehézség nélkül kiegyen­líthető a Brassótól Czeglédig vezető, több mint ki­­lenczven mértföld hosszú vonal tarifájának mérsék­lése által; mig az orsova-plojesti vonal több mint ötven mértföld, s ha ezen ugyanoly magas tarifa alkalmaztatik, mint a ploj­estitől a tömösi szoroshoz vezetőn, ez által a szállítás oly jelentékeny túlterhe­lése keletkeznék, hogy azt az Oraovától Temesváron át Czeglédhez vezető rövidebb vonal árszabályának mérséklése semmikép nem paralizálná, úgy hogy az összes áruforgalom a Ploiesti-Brassó-Nagyvárad- Czegléd felé vezető vonalra vonulna, s a Ploiesti- Orsova-Czegléd felé vezető ut teljesen megbénit­­tatnék. Ez nem csak az osztrák államvaspályára vol­na hátrány, a­mely a temesvár-orsovai vasutat építi, hanem a román kormányra is, mely a tömösi szoro­sig csak tizenkét, Ploiesttől Orsováig azonban négyszerte annyit kamatbiztosit. Ez értelemben, azt el kell ismernünk, a magyar kormány követelése tel­­jesíthetlen volt, de így soha nem is értették. A ma­gyar kormány csak azt kívánta, hogy egyforma tá­volságra azonos tarifa alkalmaztassák, az­az, például, valamely helyről, mely Orsovától s a tömösi szoros­tól egyforma távolságra van, ne nyujtassék az orso­vai iránynak nagyobb kedvezmény, mint a tömösi szoros felé vezetőnek. De ebbe sem akartak bele­egyezni, s a dolog már-már meghiúsulás küszöbén volt, midőn a magyar kormány erélyes föllépése foly­tán a román kormány inkább az előbbire (a két vo­nal egyidejű kiépítésére) határozta magát, s ez érte­lemben a szerződést aláírta. Mint megbízható forrásból halljuk, a szerző­dést ily értelemben tegnap este Budapesten is aláírta a magyar kormány s annak a képviselőház elé ter­jesztése nem lehetetlen, hogy még a legközelebbi hetekben megtörténend. .. — A Deákpártnak ma hétfőn d. u. 6 órára összehívott értekezletét T­orma Károly elnök , megnyitván, azon kérdést intézi, vajjon czélszerünek véli-e az értekez­let tárgyalás alá venni a választási tör­vényj­avaslatot most, midőn a párt tagjai­nak egy része az egyesült vasúti és pénzügyi bizott­ságban van elfoglalva, hol a keleti vasút ügyében folynak a kihallgatások. Szapáry Gyula gr. belügyminiszter, előadván, hogy a jelen értekezlet megtartását azért sürgeté, nehogy azon feltevés merüljön fel, hogy e tvényjavaslat tárgyalását halasztani kívánná, kije­lenti, hogy tekintve az elnök által felhozottakat, czél­­szerű lenne a választási törvényjavaslat tárgya­lását oly időre halasztani, mikor a párt tagjai teljes számmal lehetnek jelen. Erre abban történt megálla­podás, hogy a párt jövő szerdán d. e. 10 órakor tar­tandó értekezletén veszi tárgyalás alá a választási törvényjavaslatot, mire az értekezlet véget ért. Országgyűlési tudósítás. Nagy lélekzettel veszünk búcsút a törvényja­vaslattól ; egy csekély intézkedéseket tartalmazó tör­vény fölött, melynek alig van több egyetlen lénye­gesebb kérdése, hét számra vitatkozott a ház akkor, midőn az már a 77-ik rostán is átment. Ez vagy azt mutatja, hogy a kormány felületesen dolgozza ja­vaslatait, vagy hogy az országgyűlési rosták rostak; vagy elvégre, hogy az ellenzék állása hamis s vis­­­szaél helyzetével. Félünk, hogy jelen esetben mindenikben van egy kis igazság , némelyikben talán nagy is. De mit szóljunk az­tán azon újabban divatba jött eljáráshoz, mely szerint a képviselőház a tör­vényjavaslatnak egyes egész fejezeteit visszautasít­ja a központhoz ilyen vagy amolyan átalakítás végett. Mi ez eljárást úgy elvileg, mint alakilag téves­nek tartjuk. A központi bizottság nem enquéte, mely önállóan működhetnék, sőt jogszerűen­­ nem is térhet el korábbi megállapodásától. A központi bizottság­nak az osztályok véleményének képviselete s ha nem tartjuk corruetnek, hogy előadója eredeti véle­ményétől eltérjen, nem megengedhető a központi bi­zottságé sem, —• mert ez esetnek csak úgy lehetne értelme, ha a tárgy az osztályokban vitattatnék meg újra. De helytelenek a visszautasítások azért is, mert a központ működése alatt más tárgyak vétetvén elé, a képviselőház a tárgy menetét emlékéből nagy részt kiejti s a ház beszélő gépei Budha imádságai­kat másodízben is leőrlik. Tegnap esti tudósításunkat Simonyi Ernő fel­szólalásánál hagytuk volt el. Simonyi Ernő nem talál garantiát az ügy­védi kar tekintélyének emelkedésére abban, ha a pálya megnehezíttetik tudorság és a gyakorlati évek nagy száma által. Hivatkozik külföldi példákra, kü­lönösen az angolra, hol mindebből semmi sincs s az ügyvédi kar mégis a legtiszteletteljesebb. Azt meg épen nem akarja, hogy az ifjú ember csak akkor vergődjék önállóságra, mikor már megkopaszodott, holott máshol 24 éves korában mindenki önálló. Mindezek folytán javasolja Várady módosítványát, Pauler Tivadar igazságügy­ét. Megjegyzi, hogy nagy a sociális viszonyoknak hatása valamely kor­nak vagy valamely hivatásnak állására befolyására, erkölcsiségére, de nagy a hatása a törvényhozási in­tézkedéseknek a sociális viszonyok fejlesztésére ott, hol a törvények olyanok, hol bizonyos állásnak bi­zonyos hivatásnak feltételét oly módon megállapít­ják, hogy épen ezen sociális garanciák ne lazuljanak és nem csodálkozik, hogy ha annak gyümölcsét nem látják ott, a­hol ezen ga­antia nagy mérvben nem létezik. Ezen garantia előteremtése az egyik czélja ezen törvénynek, és az abban foglalt intézkedé­seknek. Magára a pontra nézve uj inditván­nyal lép föl, mely szerint az utolsó §. ezen szavai éléi »Ezen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bi­­zatik meg« ezt tenné: »Jelen törvény 1874. novem­­ber 1-jén lép életbe« és erre következnének ezen szavak: »és végrehajtásával az igazságügyminiszt­er bizatik meg,« Ezzel eléretnek, hogy azok, a­kik már a praxisba lépnek, ezen kedvezményben része­sülnek. Paczolay János Vécsei Tam­ással polemizál. Szerinte annak, hogy készületlen ügyvédek vannak, nem mások, mint épen a tanárok okai, kik a vizsgákat nem vették kellő szigorral, ő egyenlő mértékkel akar mérni mindenkinek s ezért vagy a jogügyi bi­zottsághoz vagy az igazságügyminiszter vélemé­nyéhez csatlakozik. Ezután Pulitzky Ágost azon esetre, ha Pauler indítványa elfogadtatik, eláll a szótól s Kautz ugyanez esetre visszavonja indítványát. Erre elnök fölteszi a kérdést s szótöbbséggel Várady indítványa fogadtatott el. Az utolsó 115. §. megmarad a szöveg szerint. Elnök: Ezen törvényjavaslatnak némely §§-ai a központi bizottsághoz lévén újabb szövege­zés végett visszautasítva, miután a közp. bizottság ezzel még el nem készült, a törvényjavaslat tárgya­lásának további folytatása csak a legközelebbi ülé­sekben fog megtörténhetni. A ház tegnapelőtti határozatához képest most az osztályok fogják a hozzájuk utasított 3 tárgyat tárgyalás alá venni. (Helyeslés.) A holnapi napirendre nézve bátor vagyok a t. háznak javaslatba hozni, hogy a gyakorlati bírói vizsgáról és ezután a hamis bukás esetében követen­dő eljárásról szóló törvényjavaslatok vétessenek fel. (Helyeslés.) A választási törvényt illetőleg, bátor vagyok javaslatba hozni, hogy a legközelebbi pénteken d­­e­­lü órakor az osztályokban vétetnék fel. (Helyeslés.) TIZENEGYEDIK FEJEZET: Martella egy este a nagy családi összejövetel előtt hozzám jött és idegen bátortalansággal kérdő, nem engedném-e, hogy néhány napra korábbi tartóz­kodási helyére a Vadász Erzsókhoz visszatérjen. Úgy hallja, hogy az Erzsók beteg, halálán van. Hi­szen ő úgyis oly hirtelen jött el tőle, és jobb volna, ha csak akkor térne vissza, mikor mi ismét magunk­ban leszünk a házban. Kezét nyujtá nekem és mondá: »Megígérem önnek, hogy egész bizonyossággal visszatérek.« Előttem e magaviselet rejtélyes volt és mikor faggattam, tulajdonképen miért is akar elmenni a háztól, mondá, oly nagy a félelme, talán ostobaság, de neki folyton úgy tetszik, mintha a legközelebbi percz­­ben nagy szerencsétlenség érné őt. Kibeszéltem belőle az aggályt, melyre semmi oka nincs, mert Lajos, neje és Farkas rokonilag viseltettek iránta. Ő azonban egyre inkább sürgette beleegyezésemet, és ekkor emlékeztetem őt végre, hogy anyának megígérte, hogy soha sem hagy el. »Nem hittem, hogy engem erre emlékeztetni fog« mondá: »Így már, ha erre hivatkozik, maradok és ha mindjárt ki is kerget.« Martellát csakugyan szorongatottság foghatta el, mert élő bizonyítványa volt annak, hogy csalá­dunk nincs teljesen együtt. De végre hozzá kelle szoknia neki is egy kiirthatlan szenvedéshez és meg­tanulni az életet nyugodtan tovább élni. A legtöbb meghívott pontosan válaszolt, hogy eljönnek; nővérem szintén irta, hogy eljön leányával és ennek vőlegényével; férje a házat és hivatalát nem hagyhatja. Sógorom az elszászi lelkész szintén nem jöhetett. Minden egyes hírnél azt hittem, hogy nemmel kell azt közölnöm. Ki is ünnepelne velem ily napot, ha nem ő ? A legjobb gyermekek is maguknak él­nek , csak a feleség él egészen férjének és vele. Egy­beolvadt. Elválhatlan élet az. Ah, elválhatlan. El van válva és az egyik darab magában él, oly létez, mely csak dirib-darab. Nyugalmamat sikerült visszanyernem és a ne­kem jutott nagy örömre felkészültem. Lajos kirándulásáról örvendetest, szomorút be­szélt egyremásra. Sok pajtásával találkozott és leg­jobb barátját is, a felső vidék iparvárosában, ki ott tanár volt a tanárképezdén fölkereste; tetszett neki annak nyugodt higgadtsága. »Faragom a kövemet« mondá e férfi. »Hogyan fog a Pantheon nagy épületébe beillesztetni, nem tu­dom. De a mint bírom végezem kis munkámat.« Nagyon szomorkodott, hogy egy öreg társát azon állásban találta, melyben huszonöt év előtt volt. A legboldogabb emberek egyike lehetne, mert jó fele­sége s derék gyermekei vannak, de reggeltől estig részeg és nem tehet le róla, mert falun vagy szelle­mét kell az embernek folyton újból éleszteni, vagy rá­fanyalodik az ivásra. Lajos ott volt nagybátyjánál is a felső-rajnai vízműépitések igazgatójánál, ki alatt egy évig műkö­dött. Ez nem jöhetett el ünnepélyünkre, de fiát akar­ta küldeni, és Lajos derülten idézte a nagybátya azt a mondását: »A Rajna zavarban van, nem tudja, hogy merre folyjon; természetellenes is az, hogy a folyam egyik partja az egyik, a másik part a másik államé.« Nővérem Babetta legelőbb jött el övéivel, és Martella boldog volt, hogy Lajosnak és övéinek üd­vözlése után mindjárt Ernő arája után tudako­zódtak. Még sokfélét tudtak beszélni Ernőnek náluk töltött rövid időzéséről. Martella kutyája is felismerte az elszásziakat. A vőlegény, ki már most vámellenőr volt s egyenruhásan jött, nagyon leereszkedőnek mutatta magát, mintha minden szavával azt akarná mondani: Én valami előkelő vagyok franczia vagyok — pedig hát Kräudle volt a neve. Annetta a franczia kedvéért francziául beszélt vele. Az ellenőr egészen földerült, és Annetta azt ál­lította, hogy ő és arája csak szégyenlik az elszász nyelvet; a franczia beszéd lelkük vasárnapi köntöse, és nagyon sok volna, azt kívánni, hogy soha se mu­tassák magukat legszebb ruhájukban. Annetta egy selyemszalagot hímzett, és Ri­­chárd e szavaknál megfogta a hímzés egyik végét és kezében tartá. Annetta azonban egy utószóval rende­sen elvonta azt, a­mi találót mondott. Azt téve hoz­zá, hogy francziául trécselni lehet minden gondolat nélkül, de ha azok, kik ezt teszik, német szóra for­dítják a beszédet, mindjárt észreveszik a köntös hi­ányát és szégyellik magukat.« E szavaknál Richárd ki­engedte siklani kezé­ből a szalagot és fölkelt. Mihelyt Annetta kegyét valakira pazarolhatta, boldog volt és Lajosnak igaza volt. »Ez az asszonyok legjobbja lesz, csak egyszer legyen gyermeke. Most cs elcsapkodik ide-oda, nyug­talan és mást is nyugtalanít.« A ház már óráról órára népesebb lett és Mar­tella mondá: »Ostoba voltam, hogy el kívánkoztam, hisz’ most szükség van rám, mikor annyi a vendé­günk. Nem, nem vendégek! Oh jóságos isten! ennyi ember mind egyetlen egyéb .Csak az anya élne még az szeretne nekem segíteni. Oh, kedves atyám! ha az örök életbe át­megy az ember, és ott vannak mind azok, kik hozzája tartoznak, mind és annyian, an­­­nyian! Oh, kedves atyám, ön most az örök élet egy részét éli meg!« És úgy is volt. De én öreg voltam , nem tudtam sokat járni,­­ majd egyre a szobában kellett ülnöm és mindnyáját­­ magam közé gyüjtöm. (Folytatása következik.)

Next