A Hon, 1874. szeptember (12. évfolyam, 199-223. szám)
1874-09-27 / 221. szám
m sásáni. JÉL és fulyam. Szeggeli kiadáts. Budapest, 1874. Vasárnap, szeptember 27 Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 írt — kb. 6 hónapra.............................................. » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéjsiratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás A HON“ Eleüzetési árak:Egy hóra XII-dik évi folyamára. Félévre . . . «Z írt 6 frt Egy hóra . ■ 2 frt Jókai Mór most megkezdett regényének e hó folytán megjelenő részét az októberben jelentkező új előfizetők külön lenyomatban kapják meg, mmfl Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala ezem alatt. Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Budapest, szeptember 26-Az osztrák bank markában. Az osztrák bank játékot tíz velünk és jól teszi, mert hatalmában vagyunk, sőt még csak előintézkedéseket, lépéseket sem teszünk arra, hogy attól szabaduljunk. Legalább a magyar kormány e téren most már épen semmi actiót sem fejt ki. Miután pedig az osztrák bank csak saját hasznát nézi, sőt ezt sem mindig elfogulatlan és elég éber szemmel, h így nem csoda,ha oly szigorúan bánik el hazánkkal, melyről tudja, hogy tehetetlenül hever lábainál. Ebből magyarázhatjuk ki, hogy a vidéki hitelintézetek küldötteinek a hitelnyújtás tekintetében tegnap ép oly visszautasító választ adott, mint amilyent minden Magyarországról jövő kérelemre már évek óta ad. Mert, hogy ha hitelnyújtása alapjául feltétlen hitel Solidaritát és jótállást követel minden magyarországi intézettől, melyek egymás viszonyait sem ismerik, ez anynyi, mint visszautasítani, lehetetlenné tenni minden hitelkérést. Az ország hitel, kereskedelmi és ipari viszonyait maguk a jobboldali lapok sötét színekben rajzolják, a minthogy nem is tehet máskép az, ki a tényeket eltagadni nem akarja. Általános üzleti pangás, sőt hanyatlás van már évek óta nálunk, melyre nincs semmi lendítő hatással földmivelési állapotaink idei jobbra fordulása, mert ennek eredményét elnyeli saját adóssága, kevéssel járulhat a hazai kereskedelem és ipar felsegétéséhez. A hitelszükség általános, a pénz szűkét mindenki érzi, de az ország egyetlen hitel és pénzforrása még mindig az osztrák bank és ez még mindig zárva van előttünk. A bank kamatpolitikáját elítéli mindenki, mert, hogy egy kényszerforgalommal bíró bank jegyeiből 40 — 50 milliót kev értéssen, magas kamatlába miatt, akkor mikor széles Európában pénzbőség, csekély kamatláb van az ellenkezik a józan nemzetgazdaság minden követelményével és ha látja a monarchia (nem csak hazánk) azt az abnormis állapotot, melyben a monarchiát ez a bankpolitika tartja, és mégis tűri azt, mégsem gondol attól szabadulni, ezt csak annak tulajdonítjuk, mert ugyanazok veszik hasznát a bank politikájának, kik a monarchia és közvetve hazánk politikájára is, ha nem is kizárólagos, de bizonyára túlnyomó befolyást gyakorolnak. Ez a tényállás és ennek a tényállásnak szomorú következményeit, nagyon tartunk tőle, meg fogja érezni hazánk jövendőben is. Hisz, ha különös és feltűnő az, hogy arra az osztrák bank politikáját és hazánk hitelviszonyait — a kormány még egy szóra sem tartja érdemesnek hazánk érdekeit, látva ennek roskadását, összedugott kézzel nézi azt, — még feltűnőbb és még különösebb az, hogy tudva az állapot tarthatatlanságát, a kormány az idén még annyit sem tett a bankkérdés megoldásának előkészítésére, mennyit az előbbi években ten, úgyhogy valószínű, hogy most újra kell kezdeni mindent; és, minthogy most fegyvertelenebbek vagyunk az osztrák bankkal szemben, mert nagyobb a hitelzavarunk és államháztartásunk rendetlensége — el lehetünk készülve rá, hogy ebben az ügyben is oly »kényszerhelyzet«-be fog juttatni kormányunk mulasztása, milyen eddig uralkodott majdnem minden hitelműveletünkben , amikor is az államfőnk vagy a terhes, lealázó, érdekeink gyökerét sértő szerződés között kell választanunk. És a »kényszerhelyzet« már készül a bankkérdésben, mert az osztr. bank (statútumai értelmében) még az idén köteles kérni az 1876-ban lejáró kiváltságának megnjitását vagy beadni arról való lemondását Az osztrák birodalmi gyűlés meg fogja szavazni azt és ekkor fog elénk kerülni hogy más választásunk ne legyen, mint ennek járna. A kormánynak nincs ideje— ez szolgálhatna mentségül akkor, ha ez ügy évek óta nem húzódnék és ha most három hó alatt, valami alakban megoldását elő nem kellene készíteni De, minthogy a dolog igy áll — nem lehet semmi mentséget felhozni, mert minden mulasztás csak arra vezet, hogy az osztrák bankkal szemben kényszerhelyzetben legyünk. És ezt nem tűrhetjük, mert annak eddigi politikája fényesen bizonyítja azt, hogy érdekeinket kímélni és kielégíteni sem nem tudja, sem nem akarja. És ha feltesszük is (posito, sed non concesso) azt az eshetőséget, hogy lehetne vele oly alkut kötni, mely érdekeinknek eleget tegyen — ezt sem képzeljük az önző bankkal szemben más módon megkísérthetőnek, mintha van még pénz és hitelviszonyaink biztosítására más eszközünk is , mert mostani, tehetetlen állapotunkban, oly feltételeket diktálhatnának reánk, amilyenek legalkalmasabbak — anyagi felvirágzásunk teljes lehetetlenné tételére és minden pénzügyi önállásunk megsemmisítésére. Vigyázzon a kormány, mert még csak igen rövid ideje van több évi mulasztásának helyrehozására és, ha ezt sem használja fel, megöli hazánkat — anyagilag. A nemzet pedig megtanulhatja, hogy az osztrák banktól ne várjon soha, semmit! H. S.A. vidéki pénzintézetek bizottságától, mely zárt üléseket tart, ma e következő sorokat kaptuk: A vidéki pénzintézetek bizottsága mai napon újabb értekezletet tartott,amelyben a Bécsben járt hármas tagú küldöttség eljárásáról jelentést tett. A nyert értesülések folytán, melyek szerint megvan a lehetőség, hogy a bécsi osztrák nemzeti bank a hitelsegély-egylet utján dotált külön összeget továbbra is meghagyhatja a vidéki pénzintézetek viszleszámitolásának eszközlésére, — abban állapodott meg az A „HON“ TÁRCZÁJA. entih, TIED, ÖVÉ. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. I. KÖTET. JJFérfi sorsa a nő.“ (4. Folytatás.) Gedő felgyógyult, arcza nem éktelenült el, egy év múlva csekély maradványai látszottak még rajta kórnak, akkor visszatérhetett társai közé. Sokat köszönhetett nekik, de leginkább Incznek , de nem volt szokása a hálálkodás. Nem is volt éretei szerint, mit megköszönni. A megmentett élet ? vagy a megtartott sima arczot ? az ep szemeit ? De hát mire jó neki az élet, az ifjudad arcz, az PSZGEzt kérdezte ő számtalanszor ama kínos északákon Inczétől, kisérve daemoni kifakadásoktól, gondviselés ellen emelt vádaktól. Mikor azután felgyógyultan találkozott Inczével, épen a tanteremben volt az, azon időköz alatt melyet a kolostori napirend így jelöl meg: 12-tül KN-ig. (Ez a különbözet a toronyóra és a belső óra ütése között) így szólt hozzá: »Emlékezel-e még azokra a szavaimra a mit ama keserves éjszakán intéztem hozzád ? Akkor Hallgattál: nem feleltél semmit, beteg voltam, kímélni akartál. Emlékezel-e rájuk?« Incze nyugodtan felelt neki. »Ha hagymázban mondtad azon szavaidat, akkor mint gyógyító ápolód, a kórtünetek jelenségei közé számítom kifakadásaid, ha pedig józan észszel, meggondolva mondtad, akkor mint lelkész gyónásnak veszem azokat; ritkul tartom, s megadom rájuk A feloldást.« _ -c^viErvir Ámde Gideon daczosan felemelte veres foltoktól még mindig égő arczát, ahelyett, hogy fejét alázatosan lesütötte volna. »Nem úgy! Se nem mint orvos, se nem mint pap állsz velem szemközt, hanem mint peres fél; kérdeztelek, adós maradtál, felelj meg, mire jó hát ez az élet, a mely a mienk ? felelj most, midőn mindannyian üdvözölték, hogy életben maradtam.« Incze egy perczig lecsüggeszté fejét, erős szemöldeit összevonva, mik homloka izmait kérdőjelek redőibe vonták, azután nyugodtan kiegyenesedett, s monda: , , , »Választ adok. Mi az élet»itt« és bárhol »e földön« nekem és neked ? A hit, remény, és a szeretet. Hiszek az emberiségben, hiszek a hazámban, hiszek a mennyországban ; remélem az elsőnek tökéletesülését, a másodiknak felvirágzását, a harmadiknak örök üdvét; szeretem a hármat együtt-----S a mi tehetségeimtől telik, minden erőmet e három elérésére fordítom, s ez a munka — az élet ....Se munka nincsen öröm nélkül: e munkának sikere a gyönyör. A ki munkájában nem találja fel az örömet, az nem élő; az csak kenyérevő halott. S ez életnek örömei magasztosak. Enyim a természet világa. A fák növésében, a csillagok hullásában tanulom ismerni az Isten hatalmát, s a természet alkotó erejét, a növények az én barátaim, s a bennök rejlő gyógyerőt megváltják nekem. A négy elem minden meteorjai hozzám beszélnek, s a porszem és a vízcsepp csodákat mutogat nekem. Enyim a tudományok világa, melynek magasain minél feljebb hágok, annál szélesebb látkör terül el körülem, bámulatos uj országaival, mik közül csak egynek is minden titkait megismerni, rövid az élet. S a tudomány titkainak gyönyöre több, mint mindaz, miket szomj, éh, és sóvár szív meg óhajt. S amit gyűjtök, az nem holt kincs, száz meg százfelé elosztom, s elosztva több lesz. Enyim a jövő nemzedék világa. A lelki fénynek egy kis központja leszek, melytől a többi lelkek meggyuladnak. S rajtam áll, hogy az ivadék, melynek szelleme rám volt bízva, okos, mivelt, boldog, igazságszerető, hűséges és erényes legyen. Ha megvénülök, egy nagy család vesz körül, fiúk, unokák, dédunokák, kikben az a szellem, az az erkölcs, az a tudomány él tovább, melyet én szereztem nekik : apáiktól csak testüket kapják; de lelkük kincseit én tőlem. Enyim az emberi kedélyek világa. Én osztom nekik az áldást örömeikhez, én osztom a vigaszt szomorúságaikban , én fogadom őket a bölcsőiknél, én ksérem a sírig; én segítem felállni az elbukottakat, én térítem meg a vétkezőt; én állok az egész nép előtt, mint vezér, s vezetem fel őt a porból a mennyországba. S a menny világa is enyim. Enyim a hitnél fogva. Enyim az előttem haladott vértanuk, hitbajnokok érdemeinél fogva, kiket követnem könnyű és édes munka nekem, s kiknek boldogságát elérhetnem erősebb vagy nekem a szív minden szenvedélyeinél. Enyim önlelkemnek világa! S ott béke van és nyugalom.... E béke, e nyugalom malasztját adja meg neked is a Mindenható, én édes testvérem, hogy tudjad, mi »itt« az élet?« Az egész diaconus sereg elragadtatva a beszélő ifjú ihlete által, lelkesülve kiálta fel chorusban: Amen. Csak Gideon nem monda rá ament. Himlőhelyes arczán valami daemoni mosolygás vonaglott. Szemei még véresek voltak a lefolyt betegségtől, oly bántó volt nézésében. Odahajolt Inczéhez, s azt sugá neki halkan: »Ez igy lesz mindaddig, amíg Madonna képed eredetijét egyszer feltalálod.« Incze szánó arczkifejezéssel fordult el tőle. A második tizenkét óraütés is hangzott, s utána a jeladó harangszó. Mind elhallgattak egyszerre. Imádkoztak. A dudas lévita. Egy őszi napon valami parasztszekér állt meg a kolostor előtt. A fuvaros gazda levelet hozott az apátul számára. Valami messze eső faluból kértek egyházi segítséget. Keresztelni kellett egy újszülöttet. Az egész falu protestáns, az újszülött anyja pedig római hitű, a gyermek gyönge, útra nem vihető, a szertartás sürgetős; a feladat a kolostoré: tagjai közül valakit kiküldeni, aki azt végrehajtsa. A rendes lelkész távol volt: az apától Incze testvért szólíta fel, hogy keljen útra a kívánt szertartást elvégezni. Incze készen volt hirtelen : ő és az egyházfi felültek a szekérre. Az egyházfinak jobb dolga volt: ő a kocsis mellé került, s az magának jó ülésről gondoskodott, míg Incze számára csak egy kéve zsupp volt odadobva a saraglyába ülésnek; hanem hiszen (mint Gideon testvér mondá) az első apostolok, mikor keresztelni jártak, még ilyen alkalmatossággal sem voltak ellátva. Négy óráig tart az út oda, ha ugyan útnak szabad nevezni egy szakadatlan kővágányt, aminek az a czélja, hogy egy szekéren ülő embernek minden porczikáját kipróbálja, hogy jól oda van-e a másikhoz kapcsolva ? Dudának hitták azt a falut, ahová Inczének jegyes küldetéssel kellett mennie. , Ott feküdt valahol a Bakonyban az Isten háta mögött. De annál szebb volt a lakosaitól, hogy ők még a háta mögött is tisztelték az Istent, még pedig, hogy erősen tisztelték, az azzal bizonyítható be, hogy mindannyian kálvinisták voltak, akik maguk kenyerén dicsérik az Urat. Templomot is építettek maguknak, már olyant, amilyen tőlük tellett, bár annak tornya nem volt; mellette állt a harangláb, s maga csak azért nem harangozott a pap, mert először is a csengetyü régen el volt repedve, másodszor pedig, s ez a fődolog nem is szokott ő náluk pap lenni, hanem csak lévita, aki egy személyben képvisel papot, kántort, tanítót, prédikál, imádkozik, keresztel, temet, ábéczét tanít, s a híveknek beénekel, meg kiénekel. Akad azért erre a helyre is mindig ember, s a budaiak meg vannak az állapotukkal elégedve, s nincs az a földi kincs, vagy égi malaszt, a miért hitüket elhagynák. Pedig bizony nagyon szegény emberek. Népdal is van róluk: »Dudaiak nem élhetnek, ha csak szenet nem égetnek.« Igen is, szenet égetnek, ez az ő földi hivatásuk. Nem is tagadhatnák el, ha akarnák sem, mert a szénpor annyira bevette magát epidermisük minden pórusába, hogy színükre nézve aethiopi fajnak tekinthetők. Kis helységük el van dugva mély hegyvölgy közé, tekervényes, zökkenős út vezet odáig, melyen még akkor is kerékmarasztó sár van, mikor másutt országos aszályról panaszkodnak. Ezeken, patakokon keresztül kell járni híd nélkül; terebélyes vén fák keresztül nyújtogatják az utón vastag gyökereiket, s a meztelen sziklafalról csepeg alá a víz. A hegyeket rengeteg erdők borítják. Itt terem a falu népének a kenyere: a fa, amit előbb szénné kell égetni, mert ha fa alakban akarná a városba beküldeni, többe kerülne neki a fuvar, mnt amit a fa érne. Egy mély üst fenekén fekszik a kis helység, melyben már délután négy órakor nyáron is este van. Köd és füst körül feketéllenek elő a szalmás háztetők, rendetlen hosszú utczát képezve egy kanyargó hegyi patak mentén, mely előbb jól felmossa az odavezető utat. Amint a fakó szekér, mely Inczét idáig hozta, az utón átcsörgedező patakhoz ért, ahol a lovak szokás szerint megálltak a vízbe belekóstolni, a patakon túl egy férfialak látszott az érkezőre várni, akinek nem kellett bemutatás, hogy első tekintetre meg lehessen benne ismerni a falu lévitáját. Hosszú, sovány alak, előrehajlott nyakkal, melyet egy fekete nyakkendő oly szorosan tart bepólyázva, mintha büntetésből volna rácsavarva, úgy, hogy mikor a fejét félre fordítja, az álla egyet vonaglik belé. Arczát nézve, lehet az ember nagyon fiatal is, lehet kicsinyt vén is. Simára van az borotiválva, de elég ránézes, s bár nagyon komoly mindig, de azért mégis bohókás. Haja hosszúra van eresztve, s fekete kabátja állig begombolva, ami nem csekély vezeklés nyári időben. Minden ékszere egy lószőrből kötött gyűrű balkeze kis ujján; azt nyilván maga készítette, s jobb kezében egy görcsös palcta, melynek fejére egy kutya van faragva: ez is saját művészi alkotása. A parton álló alak előbb egyet köszörült a torkán, azután rekedten, torokbaszorult hangon megszólitá Inczét, balkezével belekapaszkodva a lőcsbe: I »Jó napot, felebarátom. Itt várok, mondván szent Dáviddal: a ki utasokkal eszik, áldozik. Nem hallgatom el ugyanis, hogy az ut, mely falunkba vi- értekezlet,— hogy a vidék pénzigényeinek kielégítésére Budapesten egy országos központi közeg alapítását látja szükségesnek, a melynek biztosítéki alapját a vidék, — és ennek érdekeit támogató fővárosi pénzerőnek bevonása által kívánja beszerezni, ezen ügy további fejlesztésére, a bizottság a szükséges lépéseket mindjárt itt a fővárosban azonnal megkezdette. Egyidejűleg a lapok azon közleményét, mintha Hajós József úr a hazai első takarékpénztár igazgatója a bizottságot feladatának megoldása végett, Bécsbe utasította, volna helyreigazítjuk, kijelentvén hogy az említett közlemény alappal nem bír. A magyar kölcsönről a berlini tőzsdelap sept. 24-iki száma ezt mondja: A ma érkezett távirati tudósítás a 6%-os,magyar kincstári utalványok másik felének 7,5 millió font sterlingben leendő kibocsátásáról, megerősíti mindazt, mit néhány nap előtt közzétettünk. Könnyen felfogható, hogy a magyar kormány örömest feladta volna az oly kincstári jegyek alakját, melyek pár év múlva lejárnak. De jelen esetben egészen határozott szerződésszerű kötelezettségben volt a consortiummal szemben. És a consortium tagjai, az osztrák hitelintézet, a Rotschild ház, Wodianer, a berlini Disconto bank és Bleichreder, nem akartak tágítani az egyszer megszerzett joguktól, úgyhogy a magyar pénzügyminiszter le is mondott minden kísérletről,hogy már most consolidált adósságot kössön a lebegő adósság helyett. Azonban a pénzügyminiszter mégis megmenekült a zavarból, mely öt év múlva a kincstári utalványok viszszafizetése alkalmával rá nézve származhatna, mert már most alku köttetett a consortiummal a kincstári utalványok helyébe lépendő kölcsönre nézve.« Ez utóbbi hírt, melyet a N. fr. Pr. közölt legelsőbben, félhivatalosan megczáfolták ugyan, de miután azt a berlini tőzsdelap jól értesültségére hivatkozással közli, a czáfolat kezd gyanús színben feltűnni előttünk. Hát ha mégis van valami igaz abban, hogy a titkos szerződések nagy szerepet játszanak pénzügyeinkben. Láttuk a bankkérdésnél és a kölcsön eredménye s a berlini tőzsde lap szavai is bizonyítják, hogy a kincstári utalványokra is ily szerződés volt döntő befolyással. — A P. L. megerősíti azt a hírt, mely szerint a királyné Angolországból visszatértében Baden-Badenben kis időre megállapodik, hogy a német birodalom ott időző császárnéját meglátogassa, míg a kis Valeria főherczegnő tovább folytatandja útját. Királyné ő felségét oc. 3-ára várják Baden Badenbe s egy bécsi távirat szerint a király is elébe utazik odáig. A két uralkodóház női családtagjainak e találkozásából az érintett lap a Mindinkább szorosabbra fűződő barátságos viszonyra következtet. A német császárnak Olaszországba tervezett útja egy berlini tudósítás szerint mégis elmarad, egyedül abból az okból, mert dr. Sauer, a császár magánorvosa egészségi szempontból ellenzi az utat s a hosszú út fáradalmait és égaljváltozást nem tartja előnyösnek az agg császár egészségére. Küldiplomácziai testületünkben többnemű személyváltozásnak nézünk elébe, miután b. Sonnenleither bojaneiroi főkonsul, s báró Walterskirchen stockholmi követ, mindkettő családi körülmények folytán, elbocsáttatásukat kérelmezik. Amannak utódául báró ,Schreiner egykori alexandriai főkonzult, emezéül pedig b. Pottenburg eddigi athéni követet emlegetik. — A brassói senioratushoz tartozó tizenegy magyar község küldöttségéről, mely ,mint ma reggeli lapunkban jelentek, a belügyminiszterhez kérvényt nyújtott be a nevezett seniora- I tusból való kiválhatás s önálló esperesség alakíthatása iránt, a »P. Lt« azt jelenti, hogy a kérdéses tárgyban a belügyminiszter Szász Károlyt nevezi ki kormánybiztosul, azzal a megbízatással, hogy az ügy megvizsgálása végett már legközelebb a helyszínére utazzék. A szerb görög-keleti egyház püspöki zsinata ma nyílt meg Karloviczon. Zsivkovics újonnan választott püspök hír szerint holnap, Vojnovics püspök pedig holnapután fog felszenteltetni. A horvát országgyűlés tegnapi ülésében az államügyészségek szolgálati viszonyának rendezéséről szóló törvényjavaslat Stankovics kormányképviselő beszéde után első és második olvasásban változatlanul elfogadtatott, szintúgy a középtanodai tanárok fizetésének szabályozására vonatkozó javaslat is a kormány által ajánlott módo- sítványok tekintetbe vétele mellett. A láncbüntetés megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, miután Spun előadó mellette, Muzler képviselő ellene szólott, nagy többséggel elfogadtatott. Muzler képviselőnek a törvényjavaslat jelentőségének gyengítésére irányzott módosítványai elvettettek. A mai ülésre mindhárom javaslat harmadik olvasása tűzetett ki. A mai ülésben az államügyészségekről, a középtanodai tanárok fizetésének szabályozásáról s a bilincsbüntetés eltörléséről szóló törvényjavaslatokat csaknem egyhangúlag fogadta el az országgyűlés. — Szeberényi Gusztáv, a panszlavismussal vádolt bányakerületi ev. superintended egy érdekes pásztorlevelét közli a »Napló«, mely a gyanút sok tekintetben megerősíti. Közöljük ide vágó sorait: Édes magyar hazánk a különféle nyelvűség hazája, de a melyet az egy államnyelv a magyar állammá, országgá, egységes hazánkká bélyegez. Ez politikai axióma, s azért a különféle nemzetiségek vezérfiai is a magyar nyelvnek diplomatics voltát kétségbe nem vonják. Ezen körülmény nem zárja ki azt, hogy az ember más nyelvet, mely netalán anyai nyelve és szent tulajdona, a melyhez ragaszkodik, ne mivelhesse, annak irodalmát elő ne segítse, azt ne szeresse és érette ne buzdulhasson. Mindazonáltal nem lehet tagadni, hogy ezen irányban kellő tapintatot bizonyítani nemcsak nehéz, de gyakorta azon szomorú tapasztalattal is jár, hogy mert anyanyelvünket nem szégyeneljük s kiválólag szeretjük, gyanusittatunk, gúnyoltatunk és mellőztetünk. S ez lehet netán oka gyakran némi elkeseredésnek, mely abban nyilvánul, hogy egyesek gyarlósága miatt, szóval, tettel mintegy elleneséül tűnik föl egyik-másik a magyar nyelvnek s a magyar nemzetnek. Én legalább így magyarázom magamnak azt, hogy itt ott némelyek közülünk tüntetnek, és azon gyanút táplálják, mintha már az egy ezredéves együttlét alapján is: politikailag egy magyar nemzetet alkotó államot nem kegyelnék, nem szeretnék, és annak szilárdítására kitelhetőleg közreműködni nem óhajtanának. Igaz, hogy a gondolat szabad, a meggyőződés tisztelendő, mert mindenkinek sajátja, ha a salus reipublicae suprema lex által szabályozva van. S idáig alig volt szükség reflectálnom, miután sem újat nem mondtam, sem olyant, mit a kedves testvérek maguk kétségbe vonhatnának. De kellett ezekből kiindulnom, hogy arra jussak, mi tulajdonképem felszólalásom fő czélja, hogy az említettem animositással szemközt arra figyelmeztessem a tiszttársakat, lelkészeket, tanárokat és tanítókat, hogy hát mi mindnyájan mindenekfelett: evangélikus egyházunknak szolgái vagyunk. S erre nézve nem tartom feleslegesnek ezen körülményre különös súlyt fektetve, mindnyájunkat figyelmeztetni annál inkább, mert hivatalos útán hozzájutott adatok is arra késztetnek. Mi nem vagyunk függetlenek oly értelemben, hogy viselkedésünk közepette ne lennénk kénytelenek arra is tekinteni, vájjon ártunk-e vagy használunk-e azon felekezetnek, melynek érdekeit előmozdítani leköteleztük magunkat. Nem jövünk-e híveink szellemével oly ellentétbe, mely miatt bizalmukat veszítve, amikor tőlünk elfordulnak, elfordulnak magától a szent ügytől, mely miatt tulajdonkép vagyunk a szó legnemesebb értelmében szolgái? — Hadfelszerelési ügy. — Az országos magyar iparegyesületnek a hadfelszerelés ügyében működő bizottsága szeptember 21-én ülést tartott. Mindenek előtt tudomásul vétetett a földmű-, ipar- és keresk.minisztérium leirata, melylyel a közös hadügyminiszternek az egyesület emlékiratára adott válaszáról értesít. — A válasz lényegileg megegyezik azon közlésekkel, melyek e tárgyra nézve közhírré lettek. — A szállítási szerződések meg vannak kötve. Miután Magyarországból a posztóneműeken kívül, más csoportokra nézve pályázatok be sem adattak, csupán a posztócsoportra fordittathatott figyelem; azonban a szerződések által kieszközöltetett, hogy a gyolcs és colicot csoportot szállító consortiumba a késmárki len- és kender-fonoda, a bőrneműek csoportjának consortiumába pedig Schmidt Adolf bossáni bőrgyára is felvétetett. Magára az iparegyesület emlékiratára nézve, a hadügyminisztérium hosszasabban fejtegeti azt, miért nem köthetett ideiglenesen szerződést egy évre, és azt is, hogy miért nem adhatott néhány havi határidőt a magyar iparosoknak ajánlatok tételére. E szerint azon irányban, melyben a bizottság egyelőre működni akart, a befejezett eredményekkel szemben a feladat megszűnt volna, azonban a bizottságban erélyesen hangsúltoztatott, és e nézet megállapodássá is vált, hogy az e téren való működés nemcsak nem czéltalan, hanem a megoldandó feladatoknak egész hosszú sora vár az egész ország iparosainak összműködésére, s hogy ezért a hazai ipart a szállításokban varrt aránylgos részvétre előkészíteni mélhatlanul szükséges. A kiadott három főcsoporton kívül itt vannak még a szabad verseny tárgyát képező iparczikkek, de ezeken kívül magukra a kiadott három főcsoportra nézve is állhat be oly fordulat, hogy a szerződések megkötése daczára három év előtt is alkalom nyithatik a szállításban való részvétre. Az organizationális működés tehát minden esetre kívánatos, már csak azért is, mert a honvédsereg szükséglete és más országos szükségletek is jövőre a belföldi ipar vállalkozása által lenne fedezendő. Végül amennyiben nemcsak a felszerelési tárgyak elkészítése, hanem azok anyagának előállítása is a kitűzött czélra tartozik, azon feladat is megoldásra vár, hogy az ily gyárak a teljes elhanyatlástól megóvassanak s ha szükséges a megfelelő ipartelepek létrehozassanak. Ezen tekinteteknél fogva a bizottság elhatározta, hogy működését szélesebb alapon folytatni fogja. — Mindenek előtt a teendőknek indokolt vázolásával emlékiratot fog intézni a földm. ipar- és keresk. m. kir. minisztériumhoz, mely ez ügyben az egyesület erélyes pártolását nem csak melegen megígérte, hanem a közös hadügyminisztériumnál való — babár nem sikeres közbenjárásával az ígéretet tettel is igazolta. — Továbbá felkéretni határoztatott a minisztérium, hogy mind a közös hadsereg, mind a honvédség felszerelési szükségleteire vonatkozó összes adatokat és iratokat az egyesület rendelkezésére bocsátana, hasonlókép, hogy a legkiválóbb czikkek főleg lábbeliek mutatványait a bizottság használatára az egyesület mintagyűjteménye számára megszerezni és átadni kegyeskedjék. Tudomásul vétettek még a budai keresk és iparkamarának és a tokajhegyaljai kerületi iparegyesületnek átiratai, melyek az ügy iránti meleg érdekeltségről tanúskodnak, és melyekre nézve az iparegyesület igazgatója bízatott meg a válaszadással. — Katonabeszállásolási törvény. Az annyira sürgetett katonai beszállásolási törvény végre, talán őszkor, be fog nyújtatni az országgyűléshez. A honvédelmi miniszternek ugyanis egy erre vonatkozó leirata jutott a fővároshoz, melyben a miniszter e törvény benyújtását ez idei őszre kilátásba helyezi. A belgrádi »Vidov dán« szerint a béke nem tarthat már soká keleten, mert eltekintve attól, hogy ott a politikai viszonyok általában abnormisak és rothadtak, lépten-nyomon olyasmikre akad az ember, mik az abnormis organismust még abnormisabbá teszik, s egy komoly és jelentőségteljes válság kitörésének előjelei. Ily körülmények között Szerbiának nem marad egyéb hátra, mint készülni, fegyverkezni, szervezni hadi erejét, hogy készületlenül ne találják őt a válságos napok, de ezenkívül szövetségesekről is kell gondoskodnia, mert az ellen hatalmas. Szerbiának legtermészetesebb szövetségesei a románok, montenegróiak, bolgárok és hellenek. Romániával jól k !